Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-04 18:57:53
Üzenet elküldve: 2015-02-04 18:57:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangbővítés - Wram//
-Hát, sajnos nem sok időt fordítottam a fizikai valóm edzésére. Majd most.
*Mosolyog az orkra, miután megszabadult az őt nyomó tehertől. Nem túl beszédes figurát fogott ki, az egyszer biztos. Jobban mondva jót szórakozik a Zöldség Taranon, de magáról nem nagyon szeret beszélni.*
~Talán titkol valamit? Nem lehet olyan sötét titka, ami megrémít egy Kárhozottat.~
*Gondol itt elsősorban magára, hiszen a Mord által végrehajtottak, mint például az emberevés, vagy a kölyök boncmesterré válása igencsak a legrosszabbak között van, ami megtörténhet egy nyomorulttal. Mindenesetre megrántja a vállát. Ha nem akar beszélgetni az ork, hát bizony ő nem fogja erőltetni. Visszasiet inkább a munkaterületre egy újabb kőért. Talán mind elhordják, mire újra megszólal a mágustanonc.*
-A fizikai munkán kívül miben jeleskedsz még?
*Végül is, ez nem egy olyan kérdés, ami bolygatja társa feltehetően zűrös múltját, hanem olyan, ami a jelen problémáira fog majd választ adni. Talán egy ilyen kérdéssel többre is megy majd Taran a beszélgetést illetően.*
-Mesélj valamit magadról. Olyat, amit úgy gondolod, hogy megoszthatsz egy idegennel.
-Hát, sajnos nem sok időt fordítottam a fizikai valóm edzésére. Majd most.
*Mosolyog az orkra, miután megszabadult az őt nyomó tehertől. Nem túl beszédes figurát fogott ki, az egyszer biztos. Jobban mondva jót szórakozik a Zöldség Taranon, de magáról nem nagyon szeret beszélni.*
~Talán titkol valamit? Nem lehet olyan sötét titka, ami megrémít egy Kárhozottat.~
*Gondol itt elsősorban magára, hiszen a Mord által végrehajtottak, mint például az emberevés, vagy a kölyök boncmesterré válása igencsak a legrosszabbak között van, ami megtörténhet egy nyomorulttal. Mindenesetre megrántja a vállát. Ha nem akar beszélgetni az ork, hát bizony ő nem fogja erőltetni. Visszasiet inkább a munkaterületre egy újabb kőért. Talán mind elhordják, mire újra megszólal a mágustanonc.*
-A fizikai munkán kívül miben jeleskedsz még?
*Végül is, ez nem egy olyan kérdés, ami bolygatja társa feltehetően zűrös múltját, hanem olyan, ami a jelen problémáira fog majd választ adni. Talán egy ilyen kérdéssel többre is megy majd Taran a beszélgetést illetően.*
-Mesélj valamit magadról. Olyat, amit úgy gondolod, hogy megoszthatsz egy idegennel.
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-04 16:59:50
Üzenet elküldve: 2015-02-04 16:59:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel - Zora, Khyr //
*Korábban feltett, alig hallható kérdése ha nem is elébb, de utóbb célt ér, s vezérük még válasszal is méltatja a sihedert, noha nem a legjobb példával, de azért kezd neki derengeni, hogy a mindenmás az tulajdonképpen minden mást jelent. Apró bólintásokkal raktározza el magába az információt, kevésbé élénk figyelme azonban hamarost visszafordul Zoranyde-hez, aki a farkas húsát igyekszik a lehető legpontosabb megfogalmazásban tálalni. Ám Will még így is enyhén elkerekedő szemeket mereszt rá.*
- Ennyiféle húst kóstoltál már...? *Bukik ki belőle megilletődöttségében, ugyanis ő még a szárnyasokat illetősen sem túl tájékozott, hacsak nem sirályról van szó, de azoknak sincs túl kellemes ízük. Egyedül a halakat ismeri behatóan, megannyi fajta zamatát fel tudja idézni a gondolataiban, ám medvének még csak hírét hallotta – hála Rinannak -, és gyíkokra sem nagyon vadászott. Nem is túl világos, miként kerülték el a fiú figyelmét, hiszen gyakori lakói a sziklás helyeknek, éppúgy, mint a kígyók és egyéb borzadmányok.*
- Hát... én még olyat sem ettem, de ha nem fog ízleni a farkas, akkor azt sem próbálom ki. *Jegyzi meg egy gyöngéd mosoly kíséretében, aztán a mélységi hölgyemény utasítása révén megfogja a döglött állat mancsait, hogy elhúzhassák a celláig, amikor is betoppan Mortar, no meg a magát Khyrnek nevező leányzó. Olybá tűnik, örökkön tartó lelkesedése valóban erejét vesztette a betegségével, mert nem csatlakozik hozzájuk a nyúzáshoz, legalábbis ezt tudja kihámozni a válasznak aligha mondható nyökögésből.
Aprócska mosollyal és értetlenkedő arckifejezéssel pillog néhány másodpercig a lányra, aztán újfent lehajol, hogy nagy nehézségek árán, de elvonszolhassák a farkast a cellába. Mire végre odabent tudhatják, a fiú jó szerivel a tüdejét köpi ki, úgy liheg a megpróbáltatásoknak és a betegségnek hála, noha amúgy sem híres lehengerlő fizikumáról. Bár tény, hogy a normális koszt és az itteni jövés-menés végett azért fejlődött már valamennyit.*
- Rendben van, köszönöm szépen... *Egy erőtlen mosolyt villant a grafitbőrű felé, majd újabb utasítása előtt behódolván lépked át a raktárba, hogy szerezzen magának egy kést. Nem bánna már egy sajátot, ugyanis a tőrrel - amit még régen egy hajóroncs mellett talált -, nem igazán tud érvényesülni az ellátandó feladatokat illetően, márpedig van belőlük bőven.
Miután kiválaszt egy tetszetős darabot, visszasiet Zorához, hogy végre megkezdjék a munkát, bár Taug mondataiból, melyeket a lánynak intézett, és melyekből csupán csak foszlányok jutottak el hozzá, nem is tudja, hogyan kezdjék pontosan.*
- Most akkor előbb a lábait vágjuk le...? Vagy a fejét...?
*Korábban feltett, alig hallható kérdése ha nem is elébb, de utóbb célt ér, s vezérük még válasszal is méltatja a sihedert, noha nem a legjobb példával, de azért kezd neki derengeni, hogy a mindenmás az tulajdonképpen minden mást jelent. Apró bólintásokkal raktározza el magába az információt, kevésbé élénk figyelme azonban hamarost visszafordul Zoranyde-hez, aki a farkas húsát igyekszik a lehető legpontosabb megfogalmazásban tálalni. Ám Will még így is enyhén elkerekedő szemeket mereszt rá.*
- Ennyiféle húst kóstoltál már...? *Bukik ki belőle megilletődöttségében, ugyanis ő még a szárnyasokat illetősen sem túl tájékozott, hacsak nem sirályról van szó, de azoknak sincs túl kellemes ízük. Egyedül a halakat ismeri behatóan, megannyi fajta zamatát fel tudja idézni a gondolataiban, ám medvének még csak hírét hallotta – hála Rinannak -, és gyíkokra sem nagyon vadászott. Nem is túl világos, miként kerülték el a fiú figyelmét, hiszen gyakori lakói a sziklás helyeknek, éppúgy, mint a kígyók és egyéb borzadmányok.*
- Hát... én még olyat sem ettem, de ha nem fog ízleni a farkas, akkor azt sem próbálom ki. *Jegyzi meg egy gyöngéd mosoly kíséretében, aztán a mélységi hölgyemény utasítása révén megfogja a döglött állat mancsait, hogy elhúzhassák a celláig, amikor is betoppan Mortar, no meg a magát Khyrnek nevező leányzó. Olybá tűnik, örökkön tartó lelkesedése valóban erejét vesztette a betegségével, mert nem csatlakozik hozzájuk a nyúzáshoz, legalábbis ezt tudja kihámozni a válasznak aligha mondható nyökögésből.
Aprócska mosollyal és értetlenkedő arckifejezéssel pillog néhány másodpercig a lányra, aztán újfent lehajol, hogy nagy nehézségek árán, de elvonszolhassák a farkast a cellába. Mire végre odabent tudhatják, a fiú jó szerivel a tüdejét köpi ki, úgy liheg a megpróbáltatásoknak és a betegségnek hála, noha amúgy sem híres lehengerlő fizikumáról. Bár tény, hogy a normális koszt és az itteni jövés-menés végett azért fejlődött már valamennyit.*
- Rendben van, köszönöm szépen... *Egy erőtlen mosolyt villant a grafitbőrű felé, majd újabb utasítása előtt behódolván lépked át a raktárba, hogy szerezzen magának egy kést. Nem bánna már egy sajátot, ugyanis a tőrrel - amit még régen egy hajóroncs mellett talált -, nem igazán tud érvényesülni az ellátandó feladatokat illetően, márpedig van belőlük bőven.
Miután kiválaszt egy tetszetős darabot, visszasiet Zorához, hogy végre megkezdjék a munkát, bár Taug mondataiból, melyeket a lánynak intézett, és melyekből csupán csak foszlányok jutottak el hozzá, nem is tudja, hogyan kezdjék pontosan.*
- Most akkor előbb a lábait vágjuk le...? Vagy a fejét...?
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-03 18:36:48
Üzenet elküldve: 2015-02-03 18:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés- Taran //
* Wram magában vigyorogva képzeli el a madár, éy az ork szemében igencsak nyeszlett férfi csatáját. *
- Az mondjuk igaz. -
* Bólint rá a késes megoldásra. *
- Nem számít, majd megoldjuk. -
* Legyint a csapatbővítésre, majd Taug szavaira. *
- Ha kész a hely, elmegyek megfelelő alapanyagokért. Ha csak nem lesz más feladatod. -
* Mondja, majd a kijelölt rész felé veszi az irányt. *
- Mondom, nem gond. Csak vigyázz, nehogy a lábadra ejtsd azt a követ. -
* Röhög, látva a másik küszködését. Az elhangzó kérdésre csupán a vállát vonja meg. *
- A városból. -
* Feleli röviden. Majd, ha letesz valaki valamit az asztalra, talán kifejti bővebben is. *
* Wram magában vigyorogva képzeli el a madár, éy az ork szemében igencsak nyeszlett férfi csatáját. *
- Az mondjuk igaz. -
* Bólint rá a késes megoldásra. *
- Nem számít, majd megoldjuk. -
* Legyint a csapatbővítésre, majd Taug szavaira. *
- Ha kész a hely, elmegyek megfelelő alapanyagokért. Ha csak nem lesz más feladatod. -
* Mondja, majd a kijelölt rész felé veszi az irányt. *
- Mondom, nem gond. Csak vigyázz, nehogy a lábadra ejtsd azt a követ. -
* Röhög, látva a másik küszködését. Az elhangzó kérdésre csupán a vállát vonja meg. *
- A városból. -
* Feleli röviden. Majd, ha letesz valaki valamit az asztalra, talán kifejti bővebben is. *
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-02 21:57:46
Üzenet elküldve: 2015-02-02 21:57:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés - Wram//
*Fárasztó napnak néznek elébe, az egyszer biztos. Talán mindketten úgy fognak bedőlni az ágyba, mint akit agyoncsaptak, a madár nagy örömére.*
-Én minden bizonnyal megfeküdném a gyomrát. Vagyis a tőröm mindenképp.
*Mosolyodik el, de az igazat megvallva egyre kevesebb kedve van mosolyra húzni ajkait, hiszen nehéz a kő és hát, ő nem egy minden erővel megkent ork. Ha hatalmában állna, kiégetné a járatot, mintsem, hogy hordozgassa.*
-Nem ismerem őket, nem tudom, hogy hányan lehetnek és hogy ki a munkára fogható.
*Érnek oda Taughoz, aki egy nem túl távoli zughoz küldi őket. Végül is logikus. Betömnek egy kicsi, csökevényes nyúlványt, cserébe nyernek egy új járatrendszert.*
-Úgy vélem, hogy ebben a küzdelemben ketten maradunk.
~De legalább nem kell messzire vinni. Meg aztán, ráérünk.~
*Nem mondták, hogy mikorra hordják el a törmeléket és a sziklákat. Ezt Taran úgy értelmezi, hogy ha nagyon elfáradnak, bizony pihenjenek csak meg. Maradéktalanul tartani fogja magát ehhez a tervéhez, főleg, ha a sejtés alapján tényleg csak ketten lesznek.*
-Honnan jöttél?
*Szabadul meg terhétől a kijelölt helyen, miközben próbál ismeretséget kialakítani a bizar külsejű lénnyel.*
*Fárasztó napnak néznek elébe, az egyszer biztos. Talán mindketten úgy fognak bedőlni az ágyba, mint akit agyoncsaptak, a madár nagy örömére.*
-Én minden bizonnyal megfeküdném a gyomrát. Vagyis a tőröm mindenképp.
*Mosolyodik el, de az igazat megvallva egyre kevesebb kedve van mosolyra húzni ajkait, hiszen nehéz a kő és hát, ő nem egy minden erővel megkent ork. Ha hatalmában állna, kiégetné a járatot, mintsem, hogy hordozgassa.*
-Nem ismerem őket, nem tudom, hogy hányan lehetnek és hogy ki a munkára fogható.
*Érnek oda Taughoz, aki egy nem túl távoli zughoz küldi őket. Végül is logikus. Betömnek egy kicsi, csökevényes nyúlványt, cserébe nyernek egy új járatrendszert.*
-Úgy vélem, hogy ebben a küzdelemben ketten maradunk.
~De legalább nem kell messzire vinni. Meg aztán, ráérünk.~
*Nem mondták, hogy mikorra hordják el a törmeléket és a sziklákat. Ezt Taran úgy értelmezi, hogy ha nagyon elfáradnak, bizony pihenjenek csak meg. Maradéktalanul tartani fogja magát ehhez a tervéhez, főleg, ha a sejtés alapján tényleg csak ketten lesznek.*
-Honnan jöttél?
*Szabadul meg terhétől a kijelölt helyen, miközben próbál ismeretséget kialakítani a bizar külsejű lénnyel.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-02 17:52:05
Üzenet elküldve: 2015-02-02 17:52:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Khyr csak int a többieknek, nem nagyon tudja még is mit hozzáfűzni az eseményekhez. A másik meg, mit keres itt egy gyerek? Milyen jótékonysági rendezvényre került? Elég furcsa felvetés, azok után, hogy Ő maga is már gyerekként kezdte a pályafutását. Nem becsüli alá a kölyköt, azért. Annál több esze van, jómaga is tett elég nem gyereknek való dolgot ilyen idős korában.*
- Hogy farkast? Ööö…
*Nagyon hasznos válasz. A legjobb, amivel elő tud állni. Fogalma sincs mégis miért farkasra vadásznak ezek, azt nehezebb elejteni, mint egy szarvast és a húsa sem lehet olyan jó. Bánatosan néz az állatra, amit időközben tovarángatnak. Szegény jószág.*
- Örvendek, a nevem egyébként Khyr, de gondolom, ismeritek.
*A farkas nyúzás nem tartozik a hobbijai közé, persze szívesen segít, ahol tud, azért jött, nem igaz? Azért jött? Ezen lesz még idő töprengeni.
A következő pillanatban feltűnik egy elf, nem a sötét fajtából. Eléggé osztogatja a parancsokat, Ő lehet itt a vezér egyéniség, Kedves fickónak tűnik. Khyr viszont megtanulta az idők folyamán, hogy senkit ne ítéljen meg, se negatívan, se pozitívan. Úgy dönt, követi az utasításait, meglepően szívéjes a fogadtatás. A barlang ellenére, nem ősemberek élnek itt.
Elfogadja a kenyeret és a levesből is vesz. Ki tudja mióta nem evett? Jólesően kortyolja csak úgy tányérból. Kenyeret is rágcsál hozzá. Amint végzett a rituáléjával az elf férfira néz, kínosan. Eluralkodott rajta az éhség és ez első benyomásnak mégsem a legjobb. Sebaj, a munkáján van a lényeg nem azon, hogy hogyan falatozik. Megköszörüli a torkát.*
- Oh, hó. Ne nevettess. Szép hölgyek ritkán mutatkoznak szakadtan.
*Erről eszébe jut, hogy az a fránya tetoválás még mindég ott van a lapockáján, nem szeretné ha bárki is meglátná, úgyhogy egy diszkrét haj lendítéssel el is fedi a szakad felsőjének maradékát, ami ugyan takarja a feliratot, de jobb biztosra menni.*
- A nevem Khyr Kreantis, Wulfgar lánya az Yra vérvonalából.
*Ültében meghajol. Valószínűleg a férfi annyit ért ebből a bemutatkozásból, mint Khyr a gyerek szavaiból. Amúgy ki az a Varjúlátó?*
- A magyarázatot tegyük egy másik napra. A lényeg nem azon van. Amit tudni kell rólam, hogy gyerekként kezdtem űzni az ipart. A tolvajlást. Először egyedül, aztán bandában és most megint egyedül. Senkiben nem bízom, legalábbis nem vakon. Nem hiszek semmilyen istenben, nem borulok le bálványok előtt, a magam ura vagyok. Ja, és ami még fontos lehet, szeretem a macskákat.
*Kivillantja a csodával határos módon még nyakában lógó macska amulettet. Semmi különös, egy macskafej, fekete, szemei nincsenek.*
- Itt a farkas és a hal a fő táplálék? Mert ha igen hamar rá kell szoknom újra az étellopásra. A hal még csak-csak, de azért farkast nem szeretnék. Viszont a rizses kígyó valóban fenséges.
*Mosolyodik el. Nem tudja, hogy a férfi hallott e arról a népről akiknek ez a fő eledele. Erre kialakított főző edényük is van, méghozzá egy lábas lyukacsos fedővel. A rizst megfőzik, még forrón beleöntik az eleven kígyókat, ráteszik a fedőt, azok egy idő után kidugják a fejüket a likakon, aztán ha a szakács úgy ítéli, megfogja a fejüket, megrántja és már kész is a kicsontozás. A gerinc kijön, a hús bent marad. Fenséges.*
- Hogy szólíthatlak, drága uram?
*Mosolyog az elfre, barátságosan, elvégre ne csak Ő pofázzon már.*
*Khyr csak int a többieknek, nem nagyon tudja még is mit hozzáfűzni az eseményekhez. A másik meg, mit keres itt egy gyerek? Milyen jótékonysági rendezvényre került? Elég furcsa felvetés, azok után, hogy Ő maga is már gyerekként kezdte a pályafutását. Nem becsüli alá a kölyköt, azért. Annál több esze van, jómaga is tett elég nem gyereknek való dolgot ilyen idős korában.*
- Hogy farkast? Ööö…
*Nagyon hasznos válasz. A legjobb, amivel elő tud állni. Fogalma sincs mégis miért farkasra vadásznak ezek, azt nehezebb elejteni, mint egy szarvast és a húsa sem lehet olyan jó. Bánatosan néz az állatra, amit időközben tovarángatnak. Szegény jószág.*
- Örvendek, a nevem egyébként Khyr, de gondolom, ismeritek.
*A farkas nyúzás nem tartozik a hobbijai közé, persze szívesen segít, ahol tud, azért jött, nem igaz? Azért jött? Ezen lesz még idő töprengeni.
A következő pillanatban feltűnik egy elf, nem a sötét fajtából. Eléggé osztogatja a parancsokat, Ő lehet itt a vezér egyéniség, Kedves fickónak tűnik. Khyr viszont megtanulta az idők folyamán, hogy senkit ne ítéljen meg, se negatívan, se pozitívan. Úgy dönt, követi az utasításait, meglepően szívéjes a fogadtatás. A barlang ellenére, nem ősemberek élnek itt.
Elfogadja a kenyeret és a levesből is vesz. Ki tudja mióta nem evett? Jólesően kortyolja csak úgy tányérból. Kenyeret is rágcsál hozzá. Amint végzett a rituáléjával az elf férfira néz, kínosan. Eluralkodott rajta az éhség és ez első benyomásnak mégsem a legjobb. Sebaj, a munkáján van a lényeg nem azon, hogy hogyan falatozik. Megköszörüli a torkát.*
- Oh, hó. Ne nevettess. Szép hölgyek ritkán mutatkoznak szakadtan.
*Erről eszébe jut, hogy az a fránya tetoválás még mindég ott van a lapockáján, nem szeretné ha bárki is meglátná, úgyhogy egy diszkrét haj lendítéssel el is fedi a szakad felsőjének maradékát, ami ugyan takarja a feliratot, de jobb biztosra menni.*
- A nevem Khyr Kreantis, Wulfgar lánya az Yra vérvonalából.
*Ültében meghajol. Valószínűleg a férfi annyit ért ebből a bemutatkozásból, mint Khyr a gyerek szavaiból. Amúgy ki az a Varjúlátó?*
- A magyarázatot tegyük egy másik napra. A lényeg nem azon van. Amit tudni kell rólam, hogy gyerekként kezdtem űzni az ipart. A tolvajlást. Először egyedül, aztán bandában és most megint egyedül. Senkiben nem bízom, legalábbis nem vakon. Nem hiszek semmilyen istenben, nem borulok le bálványok előtt, a magam ura vagyok. Ja, és ami még fontos lehet, szeretem a macskákat.
*Kivillantja a csodával határos módon még nyakában lógó macska amulettet. Semmi különös, egy macskafej, fekete, szemei nincsenek.*
- Itt a farkas és a hal a fő táplálék? Mert ha igen hamar rá kell szoknom újra az étellopásra. A hal még csak-csak, de azért farkast nem szeretnék. Viszont a rizses kígyó valóban fenséges.
*Mosolyodik el. Nem tudja, hogy a férfi hallott e arról a népről akiknek ez a fő eledele. Erre kialakított főző edényük is van, méghozzá egy lábas lyukacsos fedővel. A rizst megfőzik, még forrón beleöntik az eleven kígyókat, ráteszik a fedőt, azok egy idő után kidugják a fejüket a likakon, aztán ha a szakács úgy ítéli, megfogja a fejüket, megrántja és már kész is a kicsontozás. A gerinc kijön, a hús bent marad. Fenséges.*
- Hogy szólíthatlak, drága uram?
*Mosolyog az elfre, barátságosan, elvégre ne csak Ő pofázzon már.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-31 20:32:03
Üzenet elküldve: 2015-01-31 20:32:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Hát igen, a böhöm jószág sok mindenre jó lehet még, a húsa se rossz, hát tudni kell elkészíteni, ami szinte mindenre igaz. Ezt talán Taug majd kezébe is veszi, ha úgy adódik, de addig is...*
- A láb és a fej a szőrrel együtt marad. Mármint... a láb a láb szőrével, és a fej a fej szőrével, nem az egész állat szőrével. Mondom másképp: Szabadítsd meg a lábaitól, a fejétől, aztán a maradék csuhából azt csinálsz a barlangod padlójára, amit szeretnél. A hátsó lábaknál a combja maradhat. Hadd nézzem csak... *megvizsgálja a farkas száját, a fogazatát főleg. Gyönyörű fogak, néhány hátsó kopott, viszont a metszőfogak...* Csodálatos... ebből nagyszerű fegyver lesz *az alsó fogazatból fegyver lesz, a fej felső részéből pedig fejfedő neki. Ezenkívül a farkas csontjait is hasznosíthatja majd, még jobban, mint a néhai kámzsásét. Akkor viszont amaz már hiába fekszik odakint a hó alatt. A nő rákérdez, hogy hol nyúzzák meg az állatot, bár ezt már csak fél füllel hallja. Úgy emlékszik, már említette, és Will válasza is megerősíti ebben, szóval figyelme teljes mértékben a kőpusztítóké lehet.*
- Egy alkimista luk, ha jól értem *persze az ork nyilván nem gyógyító italokat akar majd kotyvasztani...* Persze, ha lesz ilyen rész, az a tied, ha nem lesz, akkor csinálunk *jegyzi meg egy enyhe félvigyor kíséretében. Kell ilyesmi a barlangba, akkor is kéne, ha Wram nem lenne itt, így meg pláne. Aztán persze Will kérdése kerül a terítékre, bár... kicsit komikusan hathat a dolog, viszont Taug füle akár a denevéré (nem olyan jó, olyan nagy), amit pedig meghall, arra válaszol.*
- Ami az előző két csoportba nem tartozik bele. Mondjuk egy fegyver, vagy... egy kakas *talán ez utóbbi túl jó példa, de hát hiába, Taug már csak ilyen bölcs. Megjelenik a barlangban Mortar is egy ismeretlen nővel. Illetve külsőre ismeretlen, de az elf sejti, hogy ki lehet az, bizonyára az a tolvaj, vagy mi, amiért a férfi elment egy ideje. Tudta - nem tudta, azért csalódással tölti e, hogy ember. Még egy ember... mi a francot lehet ezekkel csinálni? Ugyanakkor egész tűrhetően fest, talán... majd később, mert hirtelen két komoly problémával kell szembesüljön.*
- A köveket tegyétek csak oda *mutat egy félreeső zugra, ami nincs messze a beomlott résztől, így meg sem kell szakadjanak. Közben látja, amint Zora é a kis Will a hatalmas fenevad testével birkóznak. Lám, holtan több gondot okoz, mint élve. Eddig azt hitte, ez csak a nőkre igaz.*
- Mortar, ha volnál szíves *int kezével a nő és a gyerek felé, amiből a férfi remélhetőleg megérti, mit is kell tennie. Történetesen segítenie. Ha persze nem érti, akkor Taug pontosít. Majd pedig kénytelen lesz a hölgy felé inteni, mert hát ő a következő napirendi pont.*
- Gyere közelebb, telepedj le oda *mutat a tűzre, ami mellett még a tegnapi halleves maradéka is fellelhető (és lássuk be, miután elkezdtek sülni az igazi halak, a leves elvesztette népszerűségét, így akad bőven maradék)* Mellesleg ért itt valaki a halakhoz? *teszi fel hangosan a kérdést, amire jó eséllyel nem sok igenlő válasz fog érkezni, így pedig ő maga is követi a hölgyet. A Varjúlátó jó eséllyel már elindult a Rókalukba, így az általa szerzett kenyérből is letör egy darabot, amit aztán meg is felez. Az egyik a jövevényé lesz, a másik pedig az övé. Az elf a levesből is kiszolgálja magát.*
- Vegyél bátran. Reggeli *vonja meg a vállát* Most pedig halljam csak, mi járatban? Néhány dolgot már tudok, de rengeteget még nem. Mesélj kérlek magadról, meg persze úgy egyáltalán arról, hogyan is keveredhet egy ilyen szép hölgy ilyen rossz társaságba *hát ez itt a díjnyertes kérdés, persze lehet valaki tolvaj, gyilkos, bármilyen szörnyeteg, amíg ilyen a kinézete, addig bárhol szívesen látják.*
*Hát igen, a böhöm jószág sok mindenre jó lehet még, a húsa se rossz, hát tudni kell elkészíteni, ami szinte mindenre igaz. Ezt talán Taug majd kezébe is veszi, ha úgy adódik, de addig is...*
- A láb és a fej a szőrrel együtt marad. Mármint... a láb a láb szőrével, és a fej a fej szőrével, nem az egész állat szőrével. Mondom másképp: Szabadítsd meg a lábaitól, a fejétől, aztán a maradék csuhából azt csinálsz a barlangod padlójára, amit szeretnél. A hátsó lábaknál a combja maradhat. Hadd nézzem csak... *megvizsgálja a farkas száját, a fogazatát főleg. Gyönyörű fogak, néhány hátsó kopott, viszont a metszőfogak...* Csodálatos... ebből nagyszerű fegyver lesz *az alsó fogazatból fegyver lesz, a fej felső részéből pedig fejfedő neki. Ezenkívül a farkas csontjait is hasznosíthatja majd, még jobban, mint a néhai kámzsásét. Akkor viszont amaz már hiába fekszik odakint a hó alatt. A nő rákérdez, hogy hol nyúzzák meg az állatot, bár ezt már csak fél füllel hallja. Úgy emlékszik, már említette, és Will válasza is megerősíti ebben, szóval figyelme teljes mértékben a kőpusztítóké lehet.*
- Egy alkimista luk, ha jól értem *persze az ork nyilván nem gyógyító italokat akar majd kotyvasztani...* Persze, ha lesz ilyen rész, az a tied, ha nem lesz, akkor csinálunk *jegyzi meg egy enyhe félvigyor kíséretében. Kell ilyesmi a barlangba, akkor is kéne, ha Wram nem lenne itt, így meg pláne. Aztán persze Will kérdése kerül a terítékre, bár... kicsit komikusan hathat a dolog, viszont Taug füle akár a denevéré (nem olyan jó, olyan nagy), amit pedig meghall, arra válaszol.*
- Ami az előző két csoportba nem tartozik bele. Mondjuk egy fegyver, vagy... egy kakas *talán ez utóbbi túl jó példa, de hát hiába, Taug már csak ilyen bölcs. Megjelenik a barlangban Mortar is egy ismeretlen nővel. Illetve külsőre ismeretlen, de az elf sejti, hogy ki lehet az, bizonyára az a tolvaj, vagy mi, amiért a férfi elment egy ideje. Tudta - nem tudta, azért csalódással tölti e, hogy ember. Még egy ember... mi a francot lehet ezekkel csinálni? Ugyanakkor egész tűrhetően fest, talán... majd később, mert hirtelen két komoly problémával kell szembesüljön.*
- A köveket tegyétek csak oda *mutat egy félreeső zugra, ami nincs messze a beomlott résztől, így meg sem kell szakadjanak. Közben látja, amint Zora é a kis Will a hatalmas fenevad testével birkóznak. Lám, holtan több gondot okoz, mint élve. Eddig azt hitte, ez csak a nőkre igaz.*
- Mortar, ha volnál szíves *int kezével a nő és a gyerek felé, amiből a férfi remélhetőleg megérti, mit is kell tennie. Történetesen segítenie. Ha persze nem érti, akkor Taug pontosít. Majd pedig kénytelen lesz a hölgy felé inteni, mert hát ő a következő napirendi pont.*
- Gyere közelebb, telepedj le oda *mutat a tűzre, ami mellett még a tegnapi halleves maradéka is fellelhető (és lássuk be, miután elkezdtek sülni az igazi halak, a leves elvesztette népszerűségét, így akad bőven maradék)* Mellesleg ért itt valaki a halakhoz? *teszi fel hangosan a kérdést, amire jó eséllyel nem sok igenlő válasz fog érkezni, így pedig ő maga is követi a hölgyet. A Varjúlátó jó eséllyel már elindult a Rókalukba, így az általa szerzett kenyérből is letör egy darabot, amit aztán meg is felez. Az egyik a jövevényé lesz, a másik pedig az övé. Az elf a levesből is kiszolgálja magát.*
- Vegyél bátran. Reggeli *vonja meg a vállát* Most pedig halljam csak, mi járatban? Néhány dolgot már tudok, de rengeteget még nem. Mesélj kérlek magadról, meg persze úgy egyáltalán arról, hogyan is keveredhet egy ilyen szép hölgy ilyen rossz társaságba *hát ez itt a díjnyertes kérdés, persze lehet valaki tolvaj, gyilkos, bármilyen szörnyeteg, amíg ilyen a kinézete, addig bárhol szívesen látják.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:55:11
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:55:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel - Zora //
* Meglehetősen érdektelen banda gyűlt össze itt, hisz a jelenlétét még az sem firtatja, akivel még nem találkozott. Mindenesetre a mélységi nőstény megszólítja, ami önmagában rendkívüli az amúgy csöndes orknak. *
- Semmi egészségeset.
* Feleli kurtán, ezzel le is tudva a dolgot. Épp elég dolga lesz a barlanggal. *
// Barlangbővítés - Taran //
* Mire Wram odajut, hogy nekiáll a munkának, a mellé rendelt ember már nagyban csákányoz. *
~ Nem mondom, nem egy lusta darab. ~
* Jegyzi meg magának a vajákos, majd egy vigyorral jutalmazza meg a mágustanonc megjegyzését. *
- Meg ne szakadj, kölyök. Még a végén repetát is kap az a madár.
* Jegyzi meg, továbbra is mosolyogva, de igazat kell adnia az embernek. *
- Hát nem ártana még két fő. Kettő hordana, kettő dolgozna.
* Gondolkodik hangosan Wram, miközben a köveket cipelik. *
- De ki jönne még?
* Kérdezi, hisz a másik jobban ismeri az ittenieket. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:16:08, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
* Meglehetősen érdektelen banda gyűlt össze itt, hisz a jelenlétét még az sem firtatja, akivel még nem találkozott. Mindenesetre a mélységi nőstény megszólítja, ami önmagában rendkívüli az amúgy csöndes orknak. *
- Semmi egészségeset.
* Feleli kurtán, ezzel le is tudva a dolgot. Épp elég dolga lesz a barlanggal. *
// Barlangbővítés - Taran //
* Mire Wram odajut, hogy nekiáll a munkának, a mellé rendelt ember már nagyban csákányoz. *
~ Nem mondom, nem egy lusta darab. ~
* Jegyzi meg magának a vajákos, majd egy vigyorral jutalmazza meg a mágustanonc megjegyzését. *
- Meg ne szakadj, kölyök. Még a végén repetát is kap az a madár.
* Jegyzi meg, továbbra is mosolyogva, de igazat kell adnia az embernek. *
- Hát nem ártana még két fő. Kettő hordana, kettő dolgozna.
* Gondolkodik hangosan Wram, miközben a köveket cipelik. *
- De ki jönne még?
* Kérdezi, hisz a másik jobban ismeri az ittenieket. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:16:08, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-30 09:00:35
Üzenet elküldve: 2015-01-30 09:00:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
* Elmosolyodik azon, hogy Will a farkashúsról mélázik.*
- Én nem szeretem a húsát de ha épp az éhhalál kerülget jobb híján megteszi. *mondja majd azon gondolkozik minek a húsához kellene hasonlítsa.*
- Nem is tudom, a szárnyasok húsához nem hasonlit az biztos, sem pedig a medvehúshoz. A halhoz még annyira sem. Tudod mit én még egy állat húsát kóstoltam meg amit hasonlóan nem kedveltem. Nem azt mondom, hogy hasonlít hozzá hanem inkább, hogy pont olyan rossz mint a gyíkhús. *mondja majd amikor megtudja hol lehet megnyúzni akkor megfogja ő is a tetem két lábát, hogy annál fogva húzzák a cella felé.
Az újonnan érkezők valahol itt érkezhetnek. Zora meg egyikkel sem találkozott, sem a nővel sem pedig a férfival de pillanatnyilag a farkas dolga fontosabb számára. Már csak megszokásból szól oda nekik.*
- Üdvözöllek benneteket! *majd ránt egy nagyot az állaton. Nem lesz ez könnyű dolog. A tetem könnyedén lehet akár olyan súlyban is mint a fiú és Zora együtt.*
- Húzd a másik két mancsát. *kéri Willt és ismét nekiveselkedik. Semmi képen nem hagyja magát addig amíg a farkast be nem rángatják a cellában. Amint ez sikerül egy kicsit megpihen. Amíg kifújja magát gondolatai visszatérnek a gyógyszerekre.*
- Amikor kipakoljuk a táskákat adok neked mentafűből készített kenőcsöt meg erősítő teafüvet. *mondja majd kezeit kissé megmozgatja és előhúzza a tőrét.*
- Hozz egy kést te is. *szól a fiúnak *Úgy a legjobb ha egyszerre haladunk a két lábán a nyúzásnál.*magyarázza.*
* Elmosolyodik azon, hogy Will a farkashúsról mélázik.*
- Én nem szeretem a húsát de ha épp az éhhalál kerülget jobb híján megteszi. *mondja majd azon gondolkozik minek a húsához kellene hasonlítsa.*
- Nem is tudom, a szárnyasok húsához nem hasonlit az biztos, sem pedig a medvehúshoz. A halhoz még annyira sem. Tudod mit én még egy állat húsát kóstoltam meg amit hasonlóan nem kedveltem. Nem azt mondom, hogy hasonlít hozzá hanem inkább, hogy pont olyan rossz mint a gyíkhús. *mondja majd amikor megtudja hol lehet megnyúzni akkor megfogja ő is a tetem két lábát, hogy annál fogva húzzák a cella felé.
Az újonnan érkezők valahol itt érkezhetnek. Zora meg egyikkel sem találkozott, sem a nővel sem pedig a férfival de pillanatnyilag a farkas dolga fontosabb számára. Már csak megszokásból szól oda nekik.*
- Üdvözöllek benneteket! *majd ránt egy nagyot az állaton. Nem lesz ez könnyű dolog. A tetem könnyedén lehet akár olyan súlyban is mint a fiú és Zora együtt.*
- Húzd a másik két mancsát. *kéri Willt és ismét nekiveselkedik. Semmi képen nem hagyja magát addig amíg a farkast be nem rángatják a cellában. Amint ez sikerül egy kicsit megpihen. Amíg kifújja magát gondolatai visszatérnek a gyógyszerekre.*
- Amikor kipakoljuk a táskákat adok neked mentafűből készített kenőcsöt meg erősítő teafüvet. *mondja majd kezeit kissé megmozgatja és előhúzza a tőrét.*
- Hozz egy kést te is. *szól a fiúnak *Úgy a legjobb ha egyszerre haladunk a két lábán a nyúzásnál.*magyarázza.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-29 17:56:45
Üzenet elküldve: 2015-01-29 17:56:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel - Zora, Khyr, Mortar //
*Várakozásával ellentétben nem Taug, hanem Zoranyde adja meg válaszát a mérget érintő kérdésére, na nem mintha nem lenne teljesen mindegy, kitől kaparintja meg az igazságot. S minekután a mélységi hölgyemény érdeme a vadászat, jobban belegondolva Williän még örül is neki, hogy inkább ő világosította fel a helyzetről, hiszen akkor az ebből adódó további érdeklődését is bizonyosan ki fogja tudni elégíteni.*
- Még nem ettem farkas húst, de ha Taug szerint finom... *Tűnődik, amint gyöngéden, s erőtlenül ismét végigsimít a szürke, megtermett farkas bundáján. Ő is örülne egy ilyen finom, puha takarónak, már csak a rajta való fekvés gondolata is csábító a siheder számára. Azonban ez az állat nem az ő zsákmánya, méltán illeti a grafitbőrű leányzót, szóval bátran elhatározza, hogyha kicsit jobban lesz, akkor bizony majd ő is elejt egy ilyen méretes példányt. Ahhoz viszont nem lesz elég egy csúnya nézés, vagy holmi esetlen morgás, éppoly precíz felszerelés kell, mint ami Zorát is eljuttatta odáig, hogy a mai reggelen ezzel a jószággal találjon vissza szerény hajlékukba.*
- Honnét lehet szerezni olyan mérget? *Kíváncsiskodik, s a minap most először érez magában igazi, töretlen érdeklődést valami iránt, ami elég erős, hogy felülkerekedjen a betegségén. Persze ez sem tart túl sokáig, hamarost visszatelepedik elméjére a tompa fájdalom, ami még az arcára is kisugárzik. Vélhetően meglátszik rajta a néma szenvedés, ugyanis a mélységi hölgyemény könnyedén kiszúrja az állapotát.
Kérdéseire néma fejrázással felel, miközben türkiz lélektükrei némi értetlenkedés és megilletődés elegyében sütkéreznek, hiszen effajta praktikákról még csak nem is hallott, már ami a mellkasra kenhető kenőcsöt illeti. Hamar túl is gördül ezen a témán, és figyelmét újfent a döglött farkasnak szenteli.*
- Taug szerint a cellában, szóval csak odáig kell elvinnünk... *Magyarázza, miközben megenged magának egy gyöngéd, barátságos mosolyt, majd már épp hajolna le, hogy elkezdje húzni a tetemet, amikor is egyik kósza bárányuk tér vissza a Kárhozottak barlangjába, ráadásul nem egyedül. Máskülönben már rohanna is Mortarhoz, hogy nevének hangos ismételgetése közepette újságoljon el neki mindent, ami tegnap történt, azonban az ében hajúnak is szerencséjére válik, hogy Will most kevésbé aktív, ugyanis láthatóan a férfi sincs a legkedvezőbb állapotban.*
- Nem, még nem jöttek vissza... *Jegyzi meg csöndesen, aztán érdeklődő lélektükreit az újdonsült jövevény felé fordítja. Ezúttal őt sem ugrálja körbe, vagy mutatja be neki lakhelyüket kéretlenül, egyszerűen csak intéz felé egy barátságos mosolyt, s bemutatkozik.*
- Williän vagyok, de a legtöbben csak Willnek szólítanak. Szeretnél farkast nyúzni? *Azért nem kell félteni a kölyök stílusát, még a betegség árnyékában is meg tudja találni a lehető legkevésbé a témához illő megjegyzést, persze nincs is tudatában annak, hogy esetleg nem illendő ilyesmit felhoznia. Ezt korrigálván újabb ajánlattal rukkol elő, noha ezt sem szándékkal teszi.*
- De ha ennél inkább, akkor a kondérban találsz hallevest, a Varjúlátó pedig hozott kenyeret, biztos neked is ad belőle. *Mosolyogja kedvesen, s úgy, mintha legalábbis tudnia kellene a lánynak, kicsoda az a Varjúlátó, persze ez hamarosan ki fog derülni.*
*Várakozásával ellentétben nem Taug, hanem Zoranyde adja meg válaszát a mérget érintő kérdésére, na nem mintha nem lenne teljesen mindegy, kitől kaparintja meg az igazságot. S minekután a mélységi hölgyemény érdeme a vadászat, jobban belegondolva Williän még örül is neki, hogy inkább ő világosította fel a helyzetről, hiszen akkor az ebből adódó további érdeklődését is bizonyosan ki fogja tudni elégíteni.*
- Még nem ettem farkas húst, de ha Taug szerint finom... *Tűnődik, amint gyöngéden, s erőtlenül ismét végigsimít a szürke, megtermett farkas bundáján. Ő is örülne egy ilyen finom, puha takarónak, már csak a rajta való fekvés gondolata is csábító a siheder számára. Azonban ez az állat nem az ő zsákmánya, méltán illeti a grafitbőrű leányzót, szóval bátran elhatározza, hogyha kicsit jobban lesz, akkor bizony majd ő is elejt egy ilyen méretes példányt. Ahhoz viszont nem lesz elég egy csúnya nézés, vagy holmi esetlen morgás, éppoly precíz felszerelés kell, mint ami Zorát is eljuttatta odáig, hogy a mai reggelen ezzel a jószággal találjon vissza szerény hajlékukba.*
- Honnét lehet szerezni olyan mérget? *Kíváncsiskodik, s a minap most először érez magában igazi, töretlen érdeklődést valami iránt, ami elég erős, hogy felülkerekedjen a betegségén. Persze ez sem tart túl sokáig, hamarost visszatelepedik elméjére a tompa fájdalom, ami még az arcára is kisugárzik. Vélhetően meglátszik rajta a néma szenvedés, ugyanis a mélységi hölgyemény könnyedén kiszúrja az állapotát.
Kérdéseire néma fejrázással felel, miközben türkiz lélektükrei némi értetlenkedés és megilletődés elegyében sütkéreznek, hiszen effajta praktikákról még csak nem is hallott, már ami a mellkasra kenhető kenőcsöt illeti. Hamar túl is gördül ezen a témán, és figyelmét újfent a döglött farkasnak szenteli.*
- Taug szerint a cellában, szóval csak odáig kell elvinnünk... *Magyarázza, miközben megenged magának egy gyöngéd, barátságos mosolyt, majd már épp hajolna le, hogy elkezdje húzni a tetemet, amikor is egyik kósza bárányuk tér vissza a Kárhozottak barlangjába, ráadásul nem egyedül. Máskülönben már rohanna is Mortarhoz, hogy nevének hangos ismételgetése közepette újságoljon el neki mindent, ami tegnap történt, azonban az ében hajúnak is szerencséjére válik, hogy Will most kevésbé aktív, ugyanis láthatóan a férfi sincs a legkedvezőbb állapotban.*
- Nem, még nem jöttek vissza... *Jegyzi meg csöndesen, aztán érdeklődő lélektükreit az újdonsült jövevény felé fordítja. Ezúttal őt sem ugrálja körbe, vagy mutatja be neki lakhelyüket kéretlenül, egyszerűen csak intéz felé egy barátságos mosolyt, s bemutatkozik.*
- Williän vagyok, de a legtöbben csak Willnek szólítanak. Szeretnél farkast nyúzni? *Azért nem kell félteni a kölyök stílusát, még a betegség árnyékában is meg tudja találni a lehető legkevésbé a témához illő megjegyzést, persze nincs is tudatában annak, hogy esetleg nem illendő ilyesmit felhoznia. Ezt korrigálván újabb ajánlattal rukkol elő, noha ezt sem szándékkal teszi.*
- De ha ennél inkább, akkor a kondérban találsz hallevest, a Varjúlátó pedig hozott kenyeret, biztos neked is ad belőle. *Mosolyogja kedvesen, s úgy, mintha legalábbis tudnia kellene a lánynak, kicsoda az a Varjúlátó, persze ez hamarosan ki fog derülni.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-28 20:48:37
Üzenet elküldve: 2015-01-28 20:48:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel - Halálmadár//
*A reggeli után elsütött poén hatására előbb megáll az utolsó falat a szájában, de egy kevés gondolkozás után megrántja a vállát.*
-Már úgyis mindegy, jól laktam.
*A félszemű Hollóvezérből zokszó nélkül kinézné, hogy van annyira elvetemült, hogy kiirtja minőjüket a barlangban egy kevés gombával. Csakhogy ez nem áll érdekében, s így végül Taran is poénnak veszi a mondatát és egy kicsit el is mosolyodik.*
//Barlangbővítés - Wram//
*Belefeledkezett a munkába. Egyre nagyobb átéléssel vágta bele a csákányt az omladékba, felszabadítva a törmelék által fogvatartott kisebb sziklákat, és szabadjára engedve, hogy végül az omlás lábánál sorakozzanak fel elszállításra. Körülbelül az ötödik ilyen szikla után jelenik meg Wram, és közli, hogy van néhány nagyobb darab szikla az omlás lábánál. Persze Taran hangosan felnevet, miután leteszi a csákányt.*
-Még szép, hogy van! Most ástam ki!
*Lépked le a törmelék faláról, és állapodik meg egy egyszemélyes méretű kő mellett.*
-De jól van, vigyük őket! Legalább addig pihen a csákány.
*Meg az ő dereka is. Később hálás lesz azért, ha váltogatja a munkafolyamatokat.*
-Kevesen vagyunk így, ketten. Ha többen lennénk hönny...
*Emeli fel a sziklát, aminek súlyától megszakad az előbb mondott mondat, és nyögésbe fullad.*
-Könnyebben haladnánk. Nem kéne váltogatni a munkát olyan gyakran.
*Indul el az ork után. Igazából nem is bánja, hogy a háta mögött sétál. Legalább szemmel tartja, mert eléggé bizalmatlan a külseje.*
-Ha már megdolgozom érte, én biztosan csinálok a fal mögött egy privát helyet magamnak.
*Jegyzi meg halkan, sokkal inkább saját magának, mint az orknak címezve.*
~Azért, ha szépen kéri, a Vörös Kalózlányt beengedem.~
*Mosolyodik el, miközben a bejárathoz közelednek. Nem sok idő már, hogy belefussanak Taugba és az újan érkezőkbe. A hangjukat már hallja a mágustanonc, amint a farkasról diskurálnak.*
~Remélem, nem lesznek láb alatt. Nem ejteném rá szívesen egyikre sem.~
*A reggeli után elsütött poén hatására előbb megáll az utolsó falat a szájában, de egy kevés gondolkozás után megrántja a vállát.*
-Már úgyis mindegy, jól laktam.
*A félszemű Hollóvezérből zokszó nélkül kinézné, hogy van annyira elvetemült, hogy kiirtja minőjüket a barlangban egy kevés gombával. Csakhogy ez nem áll érdekében, s így végül Taran is poénnak veszi a mondatát és egy kicsit el is mosolyodik.*
//Barlangbővítés - Wram//
*Belefeledkezett a munkába. Egyre nagyobb átéléssel vágta bele a csákányt az omladékba, felszabadítva a törmelék által fogvatartott kisebb sziklákat, és szabadjára engedve, hogy végül az omlás lábánál sorakozzanak fel elszállításra. Körülbelül az ötödik ilyen szikla után jelenik meg Wram, és közli, hogy van néhány nagyobb darab szikla az omlás lábánál. Persze Taran hangosan felnevet, miután leteszi a csákányt.*
-Még szép, hogy van! Most ástam ki!
*Lépked le a törmelék faláról, és állapodik meg egy egyszemélyes méretű kő mellett.*
-De jól van, vigyük őket! Legalább addig pihen a csákány.
*Meg az ő dereka is. Később hálás lesz azért, ha váltogatja a munkafolyamatokat.*
-Kevesen vagyunk így, ketten. Ha többen lennénk hönny...
*Emeli fel a sziklát, aminek súlyától megszakad az előbb mondott mondat, és nyögésbe fullad.*
-Könnyebben haladnánk. Nem kéne váltogatni a munkát olyan gyakran.
*Indul el az ork után. Igazából nem is bánja, hogy a háta mögött sétál. Legalább szemmel tartja, mert eléggé bizalmatlan a külseje.*
-Ha már megdolgozom érte, én biztosan csinálok a fal mögött egy privát helyet magamnak.
*Jegyzi meg halkan, sokkal inkább saját magának, mint az orknak címezve.*
~Azért, ha szépen kéri, a Vörös Kalózlányt beengedem.~
*Mosolyodik el, miközben a bejárathoz közelednek. Nem sok idő már, hogy belefussanak Taugba és az újan érkezőkbe. A hangjukat már hallja a mágustanonc, amint a farkasról diskurálnak.*
~Remélem, nem lesznek láb alatt. Nem ejteném rá szívesen egyikre sem.~
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-28 15:24:27
Üzenet elküldve: 2015-01-28 15:24:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Mortar Gríjachor //
*Újra felnevet, mikor azt látja, hogy Mortar nem hajlandó válaszolni a feltevésére. Khyr tudja, hogy nem fog megmenekülni. Előbb-utóbb jön egy szép lányka, vagy fiúka. Nem az ő dolga ítéletet nyilatkoztatni, megesik néha, hogy az ember a saját nemét tartja vonzónak. Hisz Khyr is megnézi a szép lányokat, ha nem tolvajlás véget, akkor irigykedve. Annak a nőnek olyan nagy cickói vannak, annak a feneke milyen szép kerek, amaz meg olyan gyönyörű homokóra alkattal rendelkezik, hogy festeni se lehetne szebbet. Na, mindegy.*
- Nagyszerű, egyszer kétszer elkelt volna a segítség a figyelőidtől. Sok kellemetlenségtől megszabadultam volna.
*Hangja cinikus. Nem fog hasra esni a nagy Kárhozottak klánjától. Van egy olyan érzése, hogy senki nem lesz, ott kivel szoros kapcsolatba kerülne. Mindég lesz munkája, amiért többet kaphat, mint amit valójában érne. Ez jó. Lesz pár bajtárs, akik mögé állnak, ha valami balul üt ki. Ez ad egy kis okot a merészségre. Ez is jó. De ha bárki bepróbálja vonni, valami szentimentális mulatságba akkor ott kő kövön nem marad.
Ez a fickó megmentette az életét. Ez nem jelenti azt, hogy halála napjáig róni fogja neki a tartozást. Nem érdekli és ugyanígy senki nem fogja érdekelni. Addig játszik csapatban, amíg szüksége van rá, azon kívül jobb lesz, ha békén hagyják.
Természetesen a Báró az más eset, de ezt már pár oldallal ezelőtt kiveséztük, úgyhogy nem szándékozok több szót fecsérelni őkelmére.
A történet hallatára elég furán kezdi érezni magát. Lehet, hogy ezek a Kárhozottak ismerik azokat a növényeket, amik megtréfálják az elmét? Ha így van talán egyszer Khyr is kipróbálja.*
- Ez bájos.
*Mondja végül. Nem fűz hozzá túl sokat. Mondhatjuk úgy, hogy szóhoz sem jut. Halak, milyen mélyek is az óceánok? Isten tudja. Mennyi különleges lény élhet odalenn? Khyr olvasott ezekről, sőt még elnagyolt ábrákat is látott róluk. Halfarkú emberek, akkora tintahalak, mint egy flotta, tizenkét fejű gyík lények. Sok ez egy kicsit. Valamilyen szinten lenyűgözi a férfi története, bár az előadásmód kicsinyét sánta, de ezt elnézi neki, hisz nem egy ékesszóló. Jóllehet a történetének sárkányfejet adott, de csak gyíkfarkat sikerült kanyarítani a végére.*
- Éreztem, hogyne éreztem volna, mintha hozzám vágtak volna egy sündisznócsaládot. Mertem remélni, hogy nem felirat van ott. Még a szárnyak gondolatával is eljátszottam, de ilyen az én szerencsém.
*Forgatja a szemét. Arra meg, hogy Mortar azt állítja, hogy a lány az ő tulajdona, felkacag. Nem jókedvéből. Mivel ruhát nem fog most szerezni, ezért improvizálnia kell. Hátat fordít a férfinek és lehúzza a pólóját. Nemes egyszerűséggel szétszakítja, majd megköti itt-ott és úgy csűri csavarja, hogy a háta felső részét és a mellkasát elfedje a piszkos fehér anyag.*
- Jól van, haladjunk!
*Teszi hozzá és követi az úrficskát.*
// Mindenki - Reggel //
*Némán követi az emberünket. Csak magában nyugtázza, hogy itt ügyelnek a biztonságra, miután már háromszor megcsúszott a lába. Szerencsére nem vészesen. Lehet, hogy elhamarkodottan ítélt, amikor azt állította, hogy eszetlenek, ha ennyire könnyedén el lehet őket érni. Hát nem. Nem eszetlenek. Azért meri remélni, hogy nem kell ezt az utat nap, mint nap megtennie. Fölöslegesen fárasztja az embert. Amikor már épp elege lenne, a sziklákon táncolásból végre elérkeznek a bejárathoz. Már ha annak lehet nevezni, hisz ez a szűk járat is ugyanolyan, mint a környéken elterülő ötszáz másik. Na, szép.
Aztán eljön az a pillanat is, amikor végre egyenletes lesz a talpa alatt a talaj. Bent vannak egy páran. Mortar régóta itt lehet, már mert oly közvetlenül viselkedik, amit egy újonc nem engedhet meg magának. Amikor a férfi „bemutatja” a vörös úgy hajol meg, mint egy lovag, vagy inkább, mint egy bárd, műsora végeztével. Reméli nem fognak sokat kérdezősködni arról, hogy mégis miért visel ilyen kevés öltözéket ilyen hideg időben. Kékülő dereka nem lenne meggyőző, ha azt mondaná, hogy: áh, északról jöttem, már megszoktam.*
// Mortar Gríjachor //
*Újra felnevet, mikor azt látja, hogy Mortar nem hajlandó válaszolni a feltevésére. Khyr tudja, hogy nem fog megmenekülni. Előbb-utóbb jön egy szép lányka, vagy fiúka. Nem az ő dolga ítéletet nyilatkoztatni, megesik néha, hogy az ember a saját nemét tartja vonzónak. Hisz Khyr is megnézi a szép lányokat, ha nem tolvajlás véget, akkor irigykedve. Annak a nőnek olyan nagy cickói vannak, annak a feneke milyen szép kerek, amaz meg olyan gyönyörű homokóra alkattal rendelkezik, hogy festeni se lehetne szebbet. Na, mindegy.*
- Nagyszerű, egyszer kétszer elkelt volna a segítség a figyelőidtől. Sok kellemetlenségtől megszabadultam volna.
*Hangja cinikus. Nem fog hasra esni a nagy Kárhozottak klánjától. Van egy olyan érzése, hogy senki nem lesz, ott kivel szoros kapcsolatba kerülne. Mindég lesz munkája, amiért többet kaphat, mint amit valójában érne. Ez jó. Lesz pár bajtárs, akik mögé állnak, ha valami balul üt ki. Ez ad egy kis okot a merészségre. Ez is jó. De ha bárki bepróbálja vonni, valami szentimentális mulatságba akkor ott kő kövön nem marad.
Ez a fickó megmentette az életét. Ez nem jelenti azt, hogy halála napjáig róni fogja neki a tartozást. Nem érdekli és ugyanígy senki nem fogja érdekelni. Addig játszik csapatban, amíg szüksége van rá, azon kívül jobb lesz, ha békén hagyják.
Természetesen a Báró az más eset, de ezt már pár oldallal ezelőtt kiveséztük, úgyhogy nem szándékozok több szót fecsérelni őkelmére.
A történet hallatára elég furán kezdi érezni magát. Lehet, hogy ezek a Kárhozottak ismerik azokat a növényeket, amik megtréfálják az elmét? Ha így van talán egyszer Khyr is kipróbálja.*
- Ez bájos.
*Mondja végül. Nem fűz hozzá túl sokat. Mondhatjuk úgy, hogy szóhoz sem jut. Halak, milyen mélyek is az óceánok? Isten tudja. Mennyi különleges lény élhet odalenn? Khyr olvasott ezekről, sőt még elnagyolt ábrákat is látott róluk. Halfarkú emberek, akkora tintahalak, mint egy flotta, tizenkét fejű gyík lények. Sok ez egy kicsit. Valamilyen szinten lenyűgözi a férfi története, bár az előadásmód kicsinyét sánta, de ezt elnézi neki, hisz nem egy ékesszóló. Jóllehet a történetének sárkányfejet adott, de csak gyíkfarkat sikerült kanyarítani a végére.*
- Éreztem, hogyne éreztem volna, mintha hozzám vágtak volna egy sündisznócsaládot. Mertem remélni, hogy nem felirat van ott. Még a szárnyak gondolatával is eljátszottam, de ilyen az én szerencsém.
*Forgatja a szemét. Arra meg, hogy Mortar azt állítja, hogy a lány az ő tulajdona, felkacag. Nem jókedvéből. Mivel ruhát nem fog most szerezni, ezért improvizálnia kell. Hátat fordít a férfinek és lehúzza a pólóját. Nemes egyszerűséggel szétszakítja, majd megköti itt-ott és úgy csűri csavarja, hogy a háta felső részét és a mellkasát elfedje a piszkos fehér anyag.*
- Jól van, haladjunk!
*Teszi hozzá és követi az úrficskát.*
// Mindenki - Reggel //
*Némán követi az emberünket. Csak magában nyugtázza, hogy itt ügyelnek a biztonságra, miután már háromszor megcsúszott a lába. Szerencsére nem vészesen. Lehet, hogy elhamarkodottan ítélt, amikor azt állította, hogy eszetlenek, ha ennyire könnyedén el lehet őket érni. Hát nem. Nem eszetlenek. Azért meri remélni, hogy nem kell ezt az utat nap, mint nap megtennie. Fölöslegesen fárasztja az embert. Amikor már épp elege lenne, a sziklákon táncolásból végre elérkeznek a bejárathoz. Már ha annak lehet nevezni, hisz ez a szűk járat is ugyanolyan, mint a környéken elterülő ötszáz másik. Na, szép.
Aztán eljön az a pillanat is, amikor végre egyenletes lesz a talpa alatt a talaj. Bent vannak egy páran. Mortar régóta itt lehet, már mert oly közvetlenül viselkedik, amit egy újonc nem engedhet meg magának. Amikor a férfi „bemutatja” a vörös úgy hajol meg, mint egy lovag, vagy inkább, mint egy bárd, műsora végeztével. Reméli nem fognak sokat kérdezősködni arról, hogy mégis miért visel ilyen kevés öltözéket ilyen hideg időben. Kékülő dereka nem lenne meggyőző, ha azt mondaná, hogy: áh, északról jöttem, már megszoktam.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-28 13:13:46
Üzenet elküldve: 2015-01-28 13:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// Khyr Kreantis //
*A félmosoly hamar visszakúszik a helyére, mikor Khyr arról kezd beszélni, hogy talán egyszer majd Mortar táplál talán magasabb szintű érzelmeket... Erre a hülyeségre nem is hajlandó válaszolni, csupán pár pillanatig csóválni kezdi a fejét. Persze, most az következhetne, hogy elkezd gondolkodni a dolgon, s felcsillan ott legbelül valami apró kis láng, de... Nem. Ahogy kimondta Khyr ezt a badarságot, úgy felejti el ebben a tempóban a mocsárlakó is, hiszen olyannyira lehetetlen egyelőre számára ez a dolog, hogy még gondolkodási időt is kár rápazarolni.*
- Ha nem csinálsz hülyeséget, akkor nem lesz bajod. Régebb óta figyeltünk már téged, s nem produkáltál eleve baromságokat. Nem véletlen, hogy itt vagy. Nem úgy vannak kiválasztva az emberek, hogy pár pletyka alapján keressük fel őket. Alapos vizsgálat alá vagytok kitéve...
*Természetesen a társaság sem kezdő, egyértelműen nem fognak olyanokat idehívni s kitálalni nekik mindent, aki alatt nagyon rezeg a léc. No meg... Ha valaki mégis annyira alapos lenne, hogy ki akarja játszani őket, hát, arra is van egy igen jó megoldásuk. Az illető a reggelt sem érné meg, ebben biztos lehet. Illetve a barlang... Egyáltalán nincs látható helyen, sőt, aki nem ismeri, az nem is igazán találhat el oda, maximum úgy, ha beesik egy résen és szörnyethalva érkezik meg hozzájuk. Előfordult már ilyen, nem egyszer. Ám hamarosan Khyr is megtapasztalhatja, hogy mennyire el van dugva a hely, ezért is jelent például igen nagy védelmet, hiszen miközben ők úgy ismerik a területet, mint a tenyerüket, addig egy rajtaütés során például könnyedén kisurranhatnak. Mortar ugyanakkor úgy tartja, hogy jobb, ha az újak nincsenek beavatva a részletekbe, hiszen így könnyebben követnek el hibát, miközben azt hiszik, hogy nincs a tettük mögött semmi. Értelem szerűen egy alvilági bagázs nem megalapozatlanul fogja hívni az új tagokat, hanem rendes vizsgálat után. Bár először Mortar is azt hitte, hogy ilyen hülyék, hogy csak simán bevonják őt magát is, ám aztán hamar rá kellett jönnie, hogy nem éppen egy szerencsétlen társaságról van szó, nem éppen meggondolatlan lépésekkel.*
- Hülyén hangzik, de egy fehér nyúl vezetett el egy erdei fához, ami magába szívott, s pár másik emberrel elkerültük egy szokatlan világba. Ott a folyóparton berántott engem és egy mélységit valami furcsa hal a vízbe, ami nagy szeretettel lerágta a kezem. Odalent kaptunk levegőt a vízben valami italtól, majd eljutottunk egy lenti városba, ahol járkáló halak voltak, amik még ruhába is voltak öltözve. Odáig vittem a kezem magammal, mire az egyik hal beirányított egy virágba, ahol fogalmam sincs, mi történt, de visszakerült a kezem a helyére, ezzel a heggel. *mutat csuklójára* Aztán volt ott egy színház, aminek a kelléktárába bekerültünk valahogy, ami tele volt véres haltetemekkel, s oda bezártak minket. Aztán... *megvakarja fejét, de végül megvonja vállát* Valahogy visszakerültünk oda az erdőbe, ahol voltunk.
*A történet kuszának hangzik, ami valójában az is volt, s könnyen hiheti azt a hölgyemény, hogy valami igen ütős dolgot szívott a férfi, hogy ezeket hallucinálta. Nem gondolja, hogy visszacsinálná az egészet, hiszen bár a tény, hogy igen fájdalmasan rágta le egy dög a kezét, nem volt épp kellemes, ám visszagondolva szép kis tapasztalatot szerzett odalent, no meg legalább tudja, hogy nem csak ez a világ létezik, ahol most van.*
- A tetoválás, nem is érezted? *bár Khyr nem akarja tudni, ám azért Mortar gonosz csillanással a szemében mégis megjegyzi* Az én tulajdonom vagy.
*Vonja meg vállát, s ezt a kis feliratot valóban nem igazán kellene mutogatni, főleg nem Dynti előtt, aki Nadaeval minden bizonnyal hamarosan megérkezik a táborból, ahova küldték őket.*
- Holnap a kikötőből tudsz majd. Vagy... Nem tudom, hogy van-e barlangban ruha, talán a holttestekét nem dobták ki, szóval ott is körülnézhetsz majd, ha úgy adódik. Addig is, induljunk szerintem... Majd átvesznek téged a többiek.
// Mindenki - Reggel //
*Több idő eltelik, míg Mortar a sziklákon egyensúlyozva elér a barlanghoz, már az első napsugarak is megjelennek a bágyadt tenger felett. Legalább Khyr is láthatja, hogy nagyon nem egyszerű odajutni, s remélhetőleg néz is a lába elé, mert egy félrelépés, és már hullik is a mélybe. A mocsárlakónak volt ideje megszokni a helyet, pontosabban kiismerni, hiszen mikor Dyntiék elmentek, ő több időt töltött azzal, hogy felfedezze a sziklatengert. Hamarosan elérnek egy nyíláshoz, mely egy hosszú folyosóba nyílik.*
- Erre.
*Mondja a hölgyeménynek, azzal besétál a szűk járatba, ami hamarosan egy nagyobb terembe vezet. Khyr már hallhat pár hangot, mielőtt, kilépne, ám ezután a többieket is megpillantja. Mortar szótlanul halad át, nem nézve körbe, egyenesen Taug felé, kihez elérve Khyrre mutat.*
- Itt a lány, a tolvaj, akit el kellett hoznom. Csatlakozna hozzánk. *ekkor körbepillant, ám hamar újra kérdez* Dyntiék még nem érkeztek meg?
*A választ persze nem feltétlenül Taugtól várja, akár Will, vagy a többiek is felelhetnek neki, illetve remélhetőleg majd odagyűlnek az új tag miatt, akiről minden bizonnyal mindenki tud, hogy érkezik, Mortar által. Így remélhetőleg majd átveszik tőle a hölgyeményt egy időre, hiszen eléggé régóta nem aludt már a férfi, muszáj lesz kicsit lepihennie, legalább egy órácskára, ha nem akar összeesni hamarosan. Úgyhogy ha nincs nagy kérés, vagy egyéb, akkor nemsokára hátat is fordít a társaságnak, s már indul is meg a szobája felé.*
// Khyr Kreantis //
*A félmosoly hamar visszakúszik a helyére, mikor Khyr arról kezd beszélni, hogy talán egyszer majd Mortar táplál talán magasabb szintű érzelmeket... Erre a hülyeségre nem is hajlandó válaszolni, csupán pár pillanatig csóválni kezdi a fejét. Persze, most az következhetne, hogy elkezd gondolkodni a dolgon, s felcsillan ott legbelül valami apró kis láng, de... Nem. Ahogy kimondta Khyr ezt a badarságot, úgy felejti el ebben a tempóban a mocsárlakó is, hiszen olyannyira lehetetlen egyelőre számára ez a dolog, hogy még gondolkodási időt is kár rápazarolni.*
- Ha nem csinálsz hülyeséget, akkor nem lesz bajod. Régebb óta figyeltünk már téged, s nem produkáltál eleve baromságokat. Nem véletlen, hogy itt vagy. Nem úgy vannak kiválasztva az emberek, hogy pár pletyka alapján keressük fel őket. Alapos vizsgálat alá vagytok kitéve...
*Természetesen a társaság sem kezdő, egyértelműen nem fognak olyanokat idehívni s kitálalni nekik mindent, aki alatt nagyon rezeg a léc. No meg... Ha valaki mégis annyira alapos lenne, hogy ki akarja játszani őket, hát, arra is van egy igen jó megoldásuk. Az illető a reggelt sem érné meg, ebben biztos lehet. Illetve a barlang... Egyáltalán nincs látható helyen, sőt, aki nem ismeri, az nem is igazán találhat el oda, maximum úgy, ha beesik egy résen és szörnyethalva érkezik meg hozzájuk. Előfordult már ilyen, nem egyszer. Ám hamarosan Khyr is megtapasztalhatja, hogy mennyire el van dugva a hely, ezért is jelent például igen nagy védelmet, hiszen miközben ők úgy ismerik a területet, mint a tenyerüket, addig egy rajtaütés során például könnyedén kisurranhatnak. Mortar ugyanakkor úgy tartja, hogy jobb, ha az újak nincsenek beavatva a részletekbe, hiszen így könnyebben követnek el hibát, miközben azt hiszik, hogy nincs a tettük mögött semmi. Értelem szerűen egy alvilági bagázs nem megalapozatlanul fogja hívni az új tagokat, hanem rendes vizsgálat után. Bár először Mortar is azt hitte, hogy ilyen hülyék, hogy csak simán bevonják őt magát is, ám aztán hamar rá kellett jönnie, hogy nem éppen egy szerencsétlen társaságról van szó, nem éppen meggondolatlan lépésekkel.*
- Hülyén hangzik, de egy fehér nyúl vezetett el egy erdei fához, ami magába szívott, s pár másik emberrel elkerültük egy szokatlan világba. Ott a folyóparton berántott engem és egy mélységit valami furcsa hal a vízbe, ami nagy szeretettel lerágta a kezem. Odalent kaptunk levegőt a vízben valami italtól, majd eljutottunk egy lenti városba, ahol járkáló halak voltak, amik még ruhába is voltak öltözve. Odáig vittem a kezem magammal, mire az egyik hal beirányított egy virágba, ahol fogalmam sincs, mi történt, de visszakerült a kezem a helyére, ezzel a heggel. *mutat csuklójára* Aztán volt ott egy színház, aminek a kelléktárába bekerültünk valahogy, ami tele volt véres haltetemekkel, s oda bezártak minket. Aztán... *megvakarja fejét, de végül megvonja vállát* Valahogy visszakerültünk oda az erdőbe, ahol voltunk.
*A történet kuszának hangzik, ami valójában az is volt, s könnyen hiheti azt a hölgyemény, hogy valami igen ütős dolgot szívott a férfi, hogy ezeket hallucinálta. Nem gondolja, hogy visszacsinálná az egészet, hiszen bár a tény, hogy igen fájdalmasan rágta le egy dög a kezét, nem volt épp kellemes, ám visszagondolva szép kis tapasztalatot szerzett odalent, no meg legalább tudja, hogy nem csak ez a világ létezik, ahol most van.*
- A tetoválás, nem is érezted? *bár Khyr nem akarja tudni, ám azért Mortar gonosz csillanással a szemében mégis megjegyzi* Az én tulajdonom vagy.
*Vonja meg vállát, s ezt a kis feliratot valóban nem igazán kellene mutogatni, főleg nem Dynti előtt, aki Nadaeval minden bizonnyal hamarosan megérkezik a táborból, ahova küldték őket.*
- Holnap a kikötőből tudsz majd. Vagy... Nem tudom, hogy van-e barlangban ruha, talán a holttestekét nem dobták ki, szóval ott is körülnézhetsz majd, ha úgy adódik. Addig is, induljunk szerintem... Majd átvesznek téged a többiek.
// Mindenki - Reggel //
*Több idő eltelik, míg Mortar a sziklákon egyensúlyozva elér a barlanghoz, már az első napsugarak is megjelennek a bágyadt tenger felett. Legalább Khyr is láthatja, hogy nagyon nem egyszerű odajutni, s remélhetőleg néz is a lába elé, mert egy félrelépés, és már hullik is a mélybe. A mocsárlakónak volt ideje megszokni a helyet, pontosabban kiismerni, hiszen mikor Dyntiék elmentek, ő több időt töltött azzal, hogy felfedezze a sziklatengert. Hamarosan elérnek egy nyíláshoz, mely egy hosszú folyosóba nyílik.*
- Erre.
*Mondja a hölgyeménynek, azzal besétál a szűk járatba, ami hamarosan egy nagyobb terembe vezet. Khyr már hallhat pár hangot, mielőtt, kilépne, ám ezután a többieket is megpillantja. Mortar szótlanul halad át, nem nézve körbe, egyenesen Taug felé, kihez elérve Khyrre mutat.*
- Itt a lány, a tolvaj, akit el kellett hoznom. Csatlakozna hozzánk. *ekkor körbepillant, ám hamar újra kérdez* Dyntiék még nem érkeztek meg?
*A választ persze nem feltétlenül Taugtól várja, akár Will, vagy a többiek is felelhetnek neki, illetve remélhetőleg majd odagyűlnek az új tag miatt, akiről minden bizonnyal mindenki tud, hogy érkezik, Mortar által. Így remélhetőleg majd átveszik tőle a hölgyeményt egy időre, hiszen eléggé régóta nem aludt már a férfi, muszáj lesz kicsit lepihennie, legalább egy órácskára, ha nem akar összeesni hamarosan. Úgyhogy ha nincs nagy kérés, vagy egyéb, akkor nemsokára hátat is fordít a társaságnak, s már indul is meg a szobája felé.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-28 13:02:11
Üzenet elküldve: 2015-01-28 13:02:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
* A bemutatkozásra figyel, az esetleg vágott arcokra nem. Ő sem kedveli különösebben az orkokat, bár ez az itteni igen csak intelligensnek tűnik.*
- Mit akarsz keverni? *kérdezi és ha kap választ akkor rábólint ha nem az sem komolyabb gond. Will kérdésére azonban gyorsan válaszol hisz mégis csak ő ismeri a saját maga által használt mérget.*
- Ez egy olyan méreg amit vadászatoknál is szoktak használni. A szív verését állítja le igen rövid idő alatt. Azt tudom, hogy azonnal nem szabad elkészíteni a húst mert akkor mást is megmérgez hasonlóan az állathoz viszont másnapra már nyoma sincs benne úgy ha szereted a farkashúst vagy még nem ettél de meg akarod kóstolni bátran megteheted. *magyarázza a kába fiúnak és a többieknek is. *A farkasok tegnap dél körül támadtak ránk, ez azt jelenti, hogy ma délutánra már nem hat a méreg.
* Ezek a szavak azért egy kicsit gondolkodóba ejtik azon módon.*
- Akkor jobb ha csak este készítjük el, addig még hadd álljon a biztosság kedvéért. *szögezi le majd Willre néz.*
- Úgy látom nagyon meg vagy hűlve. Kaptál valamilyen kenőcsöt a mellkasodra vagy erősítő teát, hogy hamarabb legyűrd?* kérdezi miközben lerángatja a farkast a kicsi szekérről.*
- Hol fogjuk megnyúzni? *néz a kölyökre majd Taugra mert bár ha jól látja ez a tér afféle konyhának számít mégsem szeretné a házigazdák szokásait átírni.* Itt vagy inkább kint a barlang előtt?
* A bemutatkozásra figyel, az esetleg vágott arcokra nem. Ő sem kedveli különösebben az orkokat, bár ez az itteni igen csak intelligensnek tűnik.*
- Mit akarsz keverni? *kérdezi és ha kap választ akkor rábólint ha nem az sem komolyabb gond. Will kérdésére azonban gyorsan válaszol hisz mégis csak ő ismeri a saját maga által használt mérget.*
- Ez egy olyan méreg amit vadászatoknál is szoktak használni. A szív verését állítja le igen rövid idő alatt. Azt tudom, hogy azonnal nem szabad elkészíteni a húst mert akkor mást is megmérgez hasonlóan az állathoz viszont másnapra már nyoma sincs benne úgy ha szereted a farkashúst vagy még nem ettél de meg akarod kóstolni bátran megteheted. *magyarázza a kába fiúnak és a többieknek is. *A farkasok tegnap dél körül támadtak ránk, ez azt jelenti, hogy ma délutánra már nem hat a méreg.
* Ezek a szavak azért egy kicsit gondolkodóba ejtik azon módon.*
- Akkor jobb ha csak este készítjük el, addig még hadd álljon a biztosság kedvéért. *szögezi le majd Willre néz.*
- Úgy látom nagyon meg vagy hűlve. Kaptál valamilyen kenőcsöt a mellkasodra vagy erősítő teát, hogy hamarabb legyűrd?* kérdezi miközben lerángatja a farkast a kicsi szekérről.*
- Hol fogjuk megnyúzni? *néz a kölyökre majd Taugra mert bár ha jól látja ez a tér afféle konyhának számít mégsem szeretné a házigazdák szokásait átírni.* Itt vagy inkább kint a barlang előtt?
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:47:01
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:47:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
*Aprócska mosollyal az ajkain követi figyelemmel Qharr íves útját a barlang cellájáig, ahol aztán nem éppen gyomorkímélő lakmározásba kezd a varjú, már ha az őt szemlélő bendőjét vesszük alapul. Will is fintorog egyet a látványra, noha másrészt örül neki, hogy a kis tollas is megtalálta szerény hajlékukban a neki való lakomát.*
- Úgy tűnik, tetszik neki... *Pillant vissza Thyseynnre, azonban se a megérkező mélységi, sem pedig az idő közben előmerészkedő tagok nem adnak lehetőséget arra, hogy tovább cseverésszen a Varjúlátóval, így hát elébb Zora szerzeményével, majd a barlang többi lakójával foglalatoskodik.
Persze ahhoz túlontúl fáradt és gyönge, hogy megszokott aktivitásával és lelkesedésével fogadja az ébredezőket, de egy hangzatos tüsszentést azért kapnak köszöntésül. A siheder aztán sűrű szipogások közepette megtörli az orrát a rajta csüngő, elnyűtt vászon felső ujjában, majd türkiz lélektükreit az idő közben megérkező vezérükre, Taugra fordítja.
Most még az is fáradalommal tölti el, hogy tartósan felnézzen rá, így hát ameddig a többieknek osztogatja az ukázt, le is süllyeszti tekintetét a barlang hűvös talapzatára, majd ébren maradásának jegyében a sziklák közti repedéseket kezdi el figyelni, igyekezve megalkotni belőlük valami képzeletbeli, de értelmes formát. Éppen sikerül egy villám alakot felfedeznie – noha ehhez a mélyedések formáját tekintve igazán nem kell nagy zsenialitás -, amikor is mintha közelebbről hallaná a druida már oly megszokott, tiszteletet parancsoló hangját. Valószínűleg feléjük fordult...*
- Rendben van... Élelmet az élelemhez, szerszámot a szerszámokhoz, minden mást a mindenmáshoz... Mi az a mindenmás? *Motyogja az orra alatt alig hallhatóan, miközben oldalvást fordul, hogy meginduljon a raktár felé, ám ismét megzavarják gondolataiban, ezúttal a mélységi hölgyemény eltérő véleménye Taugétól, no meg az elf újabb utasításai a farkast illetően. Noha a húsáról korábban határozott, még csak most jut el odáig az agya, hogy feleljen is rá valamit, vagy inkább kérdezzen.*
- A mérgezett húst is meg szabad enni? *Fordul a férfi felé kíváncsi, csillogó tekintettel, noha kivételesen nem az izgatottság, hanem a meghűlés csalt élénk fényeket a lélektükreibe. Amennyiben a druida válaszolt, Zoranyde-nek szenteli nem éppen töretlen, de kitartani igyekvő figyelmét.*
- Szerintem is jó ötlet... Szívesen segítek, utána pedig elpakoljuk, amit kell. *Motyogja teljes egyetértésben a grafitbőrűvel, noha ha ennek ellenére is másképpen határoz vezérük, vele sem fog nagyon vitatkozni. Nem mintha máskor megtenné, de most igazán nem lenne hozzá ereje.*
*Aprócska mosollyal az ajkain követi figyelemmel Qharr íves útját a barlang cellájáig, ahol aztán nem éppen gyomorkímélő lakmározásba kezd a varjú, már ha az őt szemlélő bendőjét vesszük alapul. Will is fintorog egyet a látványra, noha másrészt örül neki, hogy a kis tollas is megtalálta szerény hajlékukban a neki való lakomát.*
- Úgy tűnik, tetszik neki... *Pillant vissza Thyseynnre, azonban se a megérkező mélységi, sem pedig az idő közben előmerészkedő tagok nem adnak lehetőséget arra, hogy tovább cseverésszen a Varjúlátóval, így hát elébb Zora szerzeményével, majd a barlang többi lakójával foglalatoskodik.
Persze ahhoz túlontúl fáradt és gyönge, hogy megszokott aktivitásával és lelkesedésével fogadja az ébredezőket, de egy hangzatos tüsszentést azért kapnak köszöntésül. A siheder aztán sűrű szipogások közepette megtörli az orrát a rajta csüngő, elnyűtt vászon felső ujjában, majd türkiz lélektükreit az idő közben megérkező vezérükre, Taugra fordítja.
Most még az is fáradalommal tölti el, hogy tartósan felnézzen rá, így hát ameddig a többieknek osztogatja az ukázt, le is süllyeszti tekintetét a barlang hűvös talapzatára, majd ébren maradásának jegyében a sziklák közti repedéseket kezdi el figyelni, igyekezve megalkotni belőlük valami képzeletbeli, de értelmes formát. Éppen sikerül egy villám alakot felfedeznie – noha ehhez a mélyedések formáját tekintve igazán nem kell nagy zsenialitás -, amikor is mintha közelebbről hallaná a druida már oly megszokott, tiszteletet parancsoló hangját. Valószínűleg feléjük fordult...*
- Rendben van... Élelmet az élelemhez, szerszámot a szerszámokhoz, minden mást a mindenmáshoz... Mi az a mindenmás? *Motyogja az orra alatt alig hallhatóan, miközben oldalvást fordul, hogy meginduljon a raktár felé, ám ismét megzavarják gondolataiban, ezúttal a mélységi hölgyemény eltérő véleménye Taugétól, no meg az elf újabb utasításai a farkast illetően. Noha a húsáról korábban határozott, még csak most jut el odáig az agya, hogy feleljen is rá valamit, vagy inkább kérdezzen.*
- A mérgezett húst is meg szabad enni? *Fordul a férfi felé kíváncsi, csillogó tekintettel, noha kivételesen nem az izgatottság, hanem a meghűlés csalt élénk fényeket a lélektükreibe. Amennyiben a druida válaszolt, Zoranyde-nek szenteli nem éppen töretlen, de kitartani igyekvő figyelmét.*
- Szerintem is jó ötlet... Szívesen segítek, utána pedig elpakoljuk, amit kell. *Motyogja teljes egyetértésben a grafitbőrűvel, noha ha ennek ellenére is másképpen határoz vezérük, vele sem fog nagyon vitatkozni. Nem mintha máskor megtenné, de most igazán nem lenne hozzá ereje.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-27 21:41:52
Üzenet elküldve: 2015-01-27 21:41:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak reggel //
* Wram, ha nem is kipihenten, de némileg felfrissülve kel fel reggel. Az üröm, hogy egy szekér zajára kel, ami épp akkor gördül be a barlangba. Egy mélységi nőstény társaságában. *
~ Hogy veszne meg! ~
* Gondolja magában Wram, ám nincs abban a helyzetben, hogy véleményét ki is fejezze a másiknak, így csupán a kénsárga tekintet villan egyet a nő felé. Közben beindul az élet a barlangban, kerülnek elő a kárhozottak, köztükTaug is, aki egyből rögtönöz is egy kis megbeszélést. Kezdve a kőhordással. Wram egy pillanat alatt végigméri leendő társát, s az eredmény nem nyűgözi le. *
- Rendben. Mindjárt kezdjük is. -
* Válaszolja meg ő is, s elégedetten látja, hogy a másik máris nekilát a munkának. *
- Taug. Ha a másik oldalon akad majd egy kis zug, elszeparálva, az kellene nekem. Ott felállíthatnék egy kis... Keverő asztalt. Már ha érted. Majd elmegyek begyűjteni, ami kell. Mozsarak, edények, ilyesmi. Rendben? -
* Magyarázza, majd a kapott választol függetlenül, hagyja ott a vezért, s megy az omláshoz. Maga is felkap egy csákányt, de először felméri az omlást. *
- Wram. -
* Tudja le az ismerkedést, majd mutogatni kezd. *
- Várj még azzal a csapkodással. Akad itt pár nagyobb darab, amit el lehet kézzel hordani. Kezdjük azzal. Gyere. -
* Dobja le köpenyét, s fegyverövét az ork, majd megragad egy dinnyényi darabot, s egy mordulással legördíti a halomról. Ha Taran segít, először így dolhoznak, csak utána kezdenek el csákánnyal, ásóval ügyködni. *
* Wram, ha nem is kipihenten, de némileg felfrissülve kel fel reggel. Az üröm, hogy egy szekér zajára kel, ami épp akkor gördül be a barlangba. Egy mélységi nőstény társaságában. *
~ Hogy veszne meg! ~
* Gondolja magában Wram, ám nincs abban a helyzetben, hogy véleményét ki is fejezze a másiknak, így csupán a kénsárga tekintet villan egyet a nő felé. Közben beindul az élet a barlangban, kerülnek elő a kárhozottak, köztükTaug is, aki egyből rögtönöz is egy kis megbeszélést. Kezdve a kőhordással. Wram egy pillanat alatt végigméri leendő társát, s az eredmény nem nyűgözi le. *
- Rendben. Mindjárt kezdjük is. -
* Válaszolja meg ő is, s elégedetten látja, hogy a másik máris nekilát a munkának. *
- Taug. Ha a másik oldalon akad majd egy kis zug, elszeparálva, az kellene nekem. Ott felállíthatnék egy kis... Keverő asztalt. Már ha érted. Majd elmegyek begyűjteni, ami kell. Mozsarak, edények, ilyesmi. Rendben? -
* Magyarázza, majd a kapott választol függetlenül, hagyja ott a vezért, s megy az omláshoz. Maga is felkap egy csákányt, de először felméri az omlást. *
- Wram. -
* Tudja le az ismerkedést, majd mutogatni kezd. *
- Várj még azzal a csapkodással. Akad itt pár nagyobb darab, amit el lehet kézzel hordani. Kezdjük azzal. Gyere. -
* Dobja le köpenyét, s fegyverövét az ork, majd megragad egy dinnyényi darabot, s egy mordulással legördíti a halomról. Ha Taran segít, először így dolhoznak, csak utána kezdenek el csákánnyal, ásóval ügyködni. *
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-27 18:51:15
Üzenet elküldve: 2015-01-27 18:51:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozott reggel//
*Egy darabig némán ül, Qharr-t simogatva, néha egy-egy kedves vagy dorgáló szót intézve hozzá. Meg mereng is, mereng a régi életéről, és mereng a mostaniról. Mester volt, gyógyító, tanácsadó, úr helyett kisúr. Most pedig egy szedett-vedett bandában csücsül, akikhez tegnap szegődött, akik megöltek egy embert ki tudja milyen lények kedvéért, majd simán nyugovóra tértek. ~Nem is rossz.~
Will köszöntésére kedvesen reagál. Pozitív személyként könyvelte el a kölyköt, aki csupán rossz társaságba keveredett, de amúgy igen kedves kis kölyök. A leves és a hulla említésére egyetlen szeme felcsillan a csuklya sötétjében, de nem azért, mert anyira éhes lenne, inkább azért, mert a varjú nagyon éhes.*
- Köszönöm. Úgy néz ki, Qharr élne is az ajánlattal.
*Ahogy ezt kimondja, a madár felröppen a válláról, majd átröppen a cellába, rátelepedve a hullára, a legfinomabb falatokkal kezdve. Szem, nyelv, aztán minden más. Komótosan falatozik, nem siet el semmit. Qharr valójában olyan, mint Thyseynn, csak madár formában. Amióta megette a szemét, szinte azonosak lettek... Odabennt. Érdekes lenne, ha mindketten külsőleg is hasonlítanának egymásra. Ameddig a varjú táplálkozik, megérkezik egy mélységi nőstény a méretes farkassal, meg a tűzmágustanonc ficsúr is kievickél a helyéről.
A helyzet (ha már Taran elejét vette) úgy kívánja, hogy ő is bemutatkozzon.*
- Thyseynn, Varjúlátó, Halálmadár *sandít ezzel Taran felé* -, ahogy tetszik.
*Eközben megérkezik a főnök is. Azt, hogy a farkashús ízletes lenne, vitatná, mert ő evett már farkast, és ami azt illeti, nem maradt bent neki sokáig. De kinek a pap, kinek a papné, szokta ilyenkor mondani mindenki, és ő elméletileg a mindenki kategóriába tartozik.
A következő szavakat Taugtól kapja, aki már megbízással látja el. Az igazat megvallva nem akarja úgy végezni, mint az előző krapek, így nem tehet mást, mint szívélyesen elfogadja a kihívást.*
- Nem, nem történt semmi érdekes, a kéjsóvár szajhák meg csempészeket leszámítva. *azután egy kicsit vár, pontosabban megvárja, hogy Taug befejezze neki címzett mondanivalóját, majd feláll hevenyészett helyéről. Elég magas, nyurga ember, így nem kell nagyon felemelnie a fejét senkire.* - Attól, hogy idős vagyok és titokzatos, nem fogok elutasítani néhány kupa bort. Benne vagyok.
*Bár ő maga nem szereti nagyon az alkoholt, egy kis hazugság nem árt, főleg, ha büszkesége a tét. Ezzel is meg akarja mutatni az elfnek, hogy nem függ tőle, és csakis az élvezet vagyis az alkohol kedvéért megy le, nem pedig azért, mert szépen kérték. Pedig az utóbbi a valóság, de ezt csak ő tudja.
Taran köszönetnyilvánítására mosolyra fakad, és elérkezettnek látja szellemessége kimutatását.*
- Tudtad, hogy a gyilkos galóca örleménye alig érezhető az ételeken, és hosszú, kínok közti halál vár arra, aki megeszi?
*Halk kuncogásba kezd, mély, medveszerű hangon, ami tovább fokozódik, ha esetleg a tüzes mágus elhiszi, hogy képes lenne megspékelni a kaját ilyen finomságokkal.*
*Egy darabig némán ül, Qharr-t simogatva, néha egy-egy kedves vagy dorgáló szót intézve hozzá. Meg mereng is, mereng a régi életéről, és mereng a mostaniról. Mester volt, gyógyító, tanácsadó, úr helyett kisúr. Most pedig egy szedett-vedett bandában csücsül, akikhez tegnap szegődött, akik megöltek egy embert ki tudja milyen lények kedvéért, majd simán nyugovóra tértek. ~Nem is rossz.~
Will köszöntésére kedvesen reagál. Pozitív személyként könyvelte el a kölyköt, aki csupán rossz társaságba keveredett, de amúgy igen kedves kis kölyök. A leves és a hulla említésére egyetlen szeme felcsillan a csuklya sötétjében, de nem azért, mert anyira éhes lenne, inkább azért, mert a varjú nagyon éhes.*
- Köszönöm. Úgy néz ki, Qharr élne is az ajánlattal.
*Ahogy ezt kimondja, a madár felröppen a válláról, majd átröppen a cellába, rátelepedve a hullára, a legfinomabb falatokkal kezdve. Szem, nyelv, aztán minden más. Komótosan falatozik, nem siet el semmit. Qharr valójában olyan, mint Thyseynn, csak madár formában. Amióta megette a szemét, szinte azonosak lettek... Odabennt. Érdekes lenne, ha mindketten külsőleg is hasonlítanának egymásra. Ameddig a varjú táplálkozik, megérkezik egy mélységi nőstény a méretes farkassal, meg a tűzmágustanonc ficsúr is kievickél a helyéről.
A helyzet (ha már Taran elejét vette) úgy kívánja, hogy ő is bemutatkozzon.*
- Thyseynn, Varjúlátó, Halálmadár *sandít ezzel Taran felé* -, ahogy tetszik.
*Eközben megérkezik a főnök is. Azt, hogy a farkashús ízletes lenne, vitatná, mert ő evett már farkast, és ami azt illeti, nem maradt bent neki sokáig. De kinek a pap, kinek a papné, szokta ilyenkor mondani mindenki, és ő elméletileg a mindenki kategóriába tartozik.
A következő szavakat Taugtól kapja, aki már megbízással látja el. Az igazat megvallva nem akarja úgy végezni, mint az előző krapek, így nem tehet mást, mint szívélyesen elfogadja a kihívást.*
- Nem, nem történt semmi érdekes, a kéjsóvár szajhák meg csempészeket leszámítva. *azután egy kicsit vár, pontosabban megvárja, hogy Taug befejezze neki címzett mondanivalóját, majd feláll hevenyészett helyéről. Elég magas, nyurga ember, így nem kell nagyon felemelnie a fejét senkire.* - Attól, hogy idős vagyok és titokzatos, nem fogok elutasítani néhány kupa bort. Benne vagyok.
*Bár ő maga nem szereti nagyon az alkoholt, egy kis hazugság nem árt, főleg, ha büszkesége a tét. Ezzel is meg akarja mutatni az elfnek, hogy nem függ tőle, és csakis az élvezet vagyis az alkohol kedvéért megy le, nem pedig azért, mert szépen kérték. Pedig az utóbbi a valóság, de ezt csak ő tudja.
Taran köszönetnyilvánítására mosolyra fakad, és elérkezettnek látja szellemessége kimutatását.*
- Tudtad, hogy a gyilkos galóca örleménye alig érezhető az ételeken, és hosszú, kínok közti halál vár arra, aki megeszi?
*Halk kuncogásba kezd, mély, medveszerű hangon, ami tovább fokozódik, ha esetleg a tüzes mágus elhiszi, hogy képes lenne megspékelni a kaját ilyen finomságokkal.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-27 17:02:57
Üzenet elküldve: 2015-01-27 17:02:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Egészen jól aludt annak ellenére, hogy ez az első éjszakája a gyilkosok között. Már közéjük tartozik, Taug pedig mécsesként világítja előtte az utat, s a lejegyzett szabályaival őt is éppúgy védi, mint a többieket. Természetesen, egyébként sem az a fajta, aki féltené nyavalyás kis életét, hiszen még nincs hatalma, ami az egyetlen értéket képviselné benne, amit félthet. Álmosan nyújtózik, miközben hallja a barlang egyéb része felől szűrődő hangokat.*
~Azt hiszem, ideje felkelni.~
*Ami a reggelit illeti, pont elcsípi azt a mondatot, amiben a sötételf közli, hogy méreggel vadászta le a farkast, majd kicsivel később azt is, hogy Taug ennek ellenére élelemként tekint rá.*
~Én maradok a Halálmadár által hozott élelemnél.~
-Taran.
*Mutatkozik be az új jövevénynek, majd nekiül hát és falatozni kezd, miközben azon gondolkodik, hogy fel is hagy a Halálmadár név használatával, hiszen mégsem bizonyult eddig olyan rémes alaknak, mint korábban gondolta. Még élelmet is szerzett a társaságnak, amivel máris bizonyította, hogy van benne jó.*
-Köszönöm.
*Biccent Thys felé, de mielőtt még komoly diskurzus alakulhatna ki közöttük, Taug magához szólítja.*
~Még jó, hogy a beígért létszám helyett csak ketten maradunk az ork úrral.~
-Rendben, tekintsd elintézettnek.
*Bólint beleegyezően, majd végigméri társát. Látszólag erősebb, mint ő és ocsmány zöld bőrével elrettentheti az omlás mögül rájuk zúduló szörnysereget. Ez utóbbi némi megnyugvással tölti el. Ha mégsem sikerül, még mindig ott lesz kezében egy csákány, vagy egy ásó. Nem is sokat habozik a szerszámok begyűjtésével, a raktárból szerez magának egy ásót, egy csákányt, egy dézsát, vagy bármilyen más szállítóeszközt, amivel a törmeléket a barlang elé tessékeli, valamint magával viszi azt a bizonyos feszítőrudat is. Kicsit lassan, egyik-másik eszközben botladozva jut el végül a barlangi omláshoz, hogy nekikezdhessen a munkának. A csákányt veszi először kezébe, hogy odavághasson az omladéknak. Akkor is nekikezd a munkának, ha az ork még úgy dönt, hogy egy kicsit falatozik, vagy beszélget. Taran nem túl erős, de a tétlenséget nem szereti.*
*Egészen jól aludt annak ellenére, hogy ez az első éjszakája a gyilkosok között. Már közéjük tartozik, Taug pedig mécsesként világítja előtte az utat, s a lejegyzett szabályaival őt is éppúgy védi, mint a többieket. Természetesen, egyébként sem az a fajta, aki féltené nyavalyás kis életét, hiszen még nincs hatalma, ami az egyetlen értéket képviselné benne, amit félthet. Álmosan nyújtózik, miközben hallja a barlang egyéb része felől szűrődő hangokat.*
~Azt hiszem, ideje felkelni.~
*Ami a reggelit illeti, pont elcsípi azt a mondatot, amiben a sötételf közli, hogy méreggel vadászta le a farkast, majd kicsivel később azt is, hogy Taug ennek ellenére élelemként tekint rá.*
~Én maradok a Halálmadár által hozott élelemnél.~
-Taran.
*Mutatkozik be az új jövevénynek, majd nekiül hát és falatozni kezd, miközben azon gondolkodik, hogy fel is hagy a Halálmadár név használatával, hiszen mégsem bizonyult eddig olyan rémes alaknak, mint korábban gondolta. Még élelmet is szerzett a társaságnak, amivel máris bizonyította, hogy van benne jó.*
-Köszönöm.
*Biccent Thys felé, de mielőtt még komoly diskurzus alakulhatna ki közöttük, Taug magához szólítja.*
~Még jó, hogy a beígért létszám helyett csak ketten maradunk az ork úrral.~
-Rendben, tekintsd elintézettnek.
*Bólint beleegyezően, majd végigméri társát. Látszólag erősebb, mint ő és ocsmány zöld bőrével elrettentheti az omlás mögül rájuk zúduló szörnysereget. Ez utóbbi némi megnyugvással tölti el. Ha mégsem sikerül, még mindig ott lesz kezében egy csákány, vagy egy ásó. Nem is sokat habozik a szerszámok begyűjtésével, a raktárból szerez magának egy ásót, egy csákányt, egy dézsát, vagy bármilyen más szállítóeszközt, amivel a törmeléket a barlang elé tessékeli, valamint magával viszi azt a bizonyos feszítőrudat is. Kicsit lassan, egyik-másik eszközben botladozva jut el végül a barlangi omláshoz, hogy nekikezdhessen a munkának. A csákányt veszi először kezébe, hogy odavághasson az omladéknak. Akkor is nekikezd a munkának, ha az ork még úgy dönt, hogy egy kicsit falatozik, vagy beszélget. Taran nem túl erős, de a tétlenséget nem szereti.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-26 09:47:15
Üzenet elküldve: 2015-01-26 09:47:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* A vezér érkezésére az apró szekér mellé húzódik. Az egész alig fél méter magas, amolyan kézzel húzható fajta. Hasznosnak találta arra az esetre ha ellátmányért mennének le a kikötőbe.*
- Üdvözöllek. *köszönti Taugot majd figyelmesen hallgatja a farkas tetemére felsorolt lehetőségeket. A farkas feje nem igazán érdekli. Szép busa koponyával rendelkezik de ha jobban belegondol csak orra bukna benne, az meg mégis milyen ha egy álmos mélységi épp a saját farkasszőrmejenek fejében hasal el.*
- Ha gondolod a fejet és a váll részét kikészíthetitek a klán sámánjának, már ha van ilyen. Vagy kitehetitek dísznek a barlang falára. Én a szőrme többi részét nyúzás után szeretném leteríteni a barlangrészem aljára.
* Nem tudja még ki fogja vele megosztani a barlangrészét hisz ő nem aludt eddig egy éjszakát sem a barlangban, de ha ez kiválasztásra kerül akkor oda a vacka elé vagy akár kimondottan az ágya ként szolgáló szalma tetejére szánja a meleg irhát.
Tekintetét Willre veti. a fiú mintha egy kicsit tisztább elmével rendelkezne mint annak előtte bár most is valami gond van vele. Talán beteg.*
- Szerintem Will segít megnyúzni majd később pedig kipakoljuk a zsákokat.
* Ismét elgondolkodva néz a farkasra majd pedig Taugra.*
- A húsát hova tegyük? *kérdezi. Valamerre biztosan kialakítottak egy hűtő gödröt már ha volt rá lehetőség *Vagy miután készen vagyunk főzzük is meg?
* A vezér érkezésére az apró szekér mellé húzódik. Az egész alig fél méter magas, amolyan kézzel húzható fajta. Hasznosnak találta arra az esetre ha ellátmányért mennének le a kikötőbe.*
- Üdvözöllek. *köszönti Taugot majd figyelmesen hallgatja a farkas tetemére felsorolt lehetőségeket. A farkas feje nem igazán érdekli. Szép busa koponyával rendelkezik de ha jobban belegondol csak orra bukna benne, az meg mégis milyen ha egy álmos mélységi épp a saját farkasszőrmejenek fejében hasal el.*
- Ha gondolod a fejet és a váll részét kikészíthetitek a klán sámánjának, már ha van ilyen. Vagy kitehetitek dísznek a barlang falára. Én a szőrme többi részét nyúzás után szeretném leteríteni a barlangrészem aljára.
* Nem tudja még ki fogja vele megosztani a barlangrészét hisz ő nem aludt eddig egy éjszakát sem a barlangban, de ha ez kiválasztásra kerül akkor oda a vacka elé vagy akár kimondottan az ágya ként szolgáló szalma tetejére szánja a meleg irhát.
Tekintetét Willre veti. a fiú mintha egy kicsit tisztább elmével rendelkezne mint annak előtte bár most is valami gond van vele. Talán beteg.*
- Szerintem Will segít megnyúzni majd később pedig kipakoljuk a zsákokat.
* Ismét elgondolkodva néz a farkasra majd pedig Taugra.*
- A húsát hova tegyük? *kérdezi. Valamerre biztosan kialakítottak egy hűtő gödröt már ha volt rá lehetőség *Vagy miután készen vagyunk főzzük is meg?
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-25 22:51:48
Üzenet elküldve: 2015-01-25 22:51:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
*Az tény, hogy a leendő tűzmágus javaslata megfontolandó, azonban ezzel nagyobb tervei vannak. Ennek majd akkor lesz értelme, ha lesz egy kör a Kárhozottakon belül, akikben teljesen megbízik. Akkor egyszerűen minden akcióra elküld majd egy ilyet, és annak a beszámolója alapján ítéli meg az anyagiak elosztását. Addig viszont...*
- A zsákmány, melyet a Kárhozottak szereznek, az a raktárba megy, és arra használjuk, amire szükség van. Fegyver, élelem, mágia *pillant itt Taran felé. Azt nem fogja kimondani, hogy ha az akcióban résztvevő feleknek esze van, akkor a zsákmány felén megosztoznak még a visszatérés előtt, hogy csak a maradék kerüljön a kasszába, elvégre vezérként nem támogathatja a saját kijátszását. Ettől függetlenül tudomásul veszi, hogy ez jó eséllyel így lesz, és nem fog nyomozni minden egyes aranyacska után, amíg jut a raktárba is (ami jelenleg lássuk be, nem üres).*
- Akkor hát ennyi lenne, köszönöm a figyelmet, folytassuk az evést! *persze a többiek eddig is gátlástalanul fogyaszthattak, a többes szám legfeljebb Tarannak és önmagának szólt. Ha pedig már Taran, el is kéri tőle a papirost, hogy megnézze, majd bólint, és megköszöni a nemes munkát*
//Reggel//
*"Wráumokra", "óókurasza", "rááátaka". Nem, ezek nem varázsigék, melyeket Taug kántál, éppen csak nagy nyújtózkodások közepette nyögi ezeket a kifejezéseket ébredezés közben. Kezeit az ég (azaz a barlang mennyezete) felé nyújtogatva horkantgat, majd a beszűrődő fény mennyisége alapján úgy ítéli meg, hogy kicsit korábban is kelhetett volna. Feltápászkodik, majd ellenőrzi, hogy él-e még a tündér (már ha még ott van, ha nincs ott, akkor jó eséllyel él, a holtak nem mászkálnak), ezután pedig kilép a központi barlangrészbe. Ahogy elnézi, a legtöbben már ébren vannak, a Varjúlátó távolmaradását lekéste, de ha korábban ébred, akkor sem ellenőrzi az ágyakat.*
- Látom el vagyunk látva *pillant a szekérre, ami szintén azalatt gördült be, hogy ő aludt. Mi a fene... tényleg árt a sok alvás, és most képzelődik? Közelebb sétál, lehajol, szemügyre veszi az apróbb elemeket is. Nem, ő nem tud ilyen aprólékosan képzelődni, akkor bizonyára egy elnagyolt szekérről lenne szó. Ez valóság.*
- A farkast meg kell nyúzni, a húsa finom, a bundájából meg valóban lehet takaró is *gondolkodik el* Vagy farkasprém. Olyan, amilyet a sámánok használnak, tudjátok. A farkas feje az ő fejükön, és hátrafelé lelóg a bundájának egy része, ezzel hitetik el magukkal, hogy a farkas lelke beléjük szállt. Ami nem igaz, azonban átkozottul jól fest egy olyan. Vagy... *pillant rá a farkas hatalmas méreteire, és gondol bele abba, hogy tél van* Néhány téli bunda is lehetne belőle. Ha már... ilyen átkozottul hideg van odakint *szerencsére a kis rés nem sok hideget enged be, a tűz pedig sok meleget ad. Talán ezért is nem fogja Taug kilyuggatni a barlangrészének tetejét, mert ilyenkor télen beesne a hó, és rettenetesen hideg lenne. Közben nézi, kik vannak itt, amennyiben a két önkéntes a tisztogatásra már felébredt, úgy magához szólítja őket.*
- Taran, Wram, gyertek közelebb! *majd amikor ott vannak, gyorsan belefog a maga tömörségével* Akkor hát a sziklákat el kell hordani. A raktárban illetve a szekéren találtok, ami kell: csákány, ásó, és... Ha nagyon kéne feszíteni, azt hiszen megvan még az a hosszú vasdarab, amit Wegtorenből hoztunk de... nem tudom, segít-e bármit is. Már nem is emlékszem, ki volt az, aki magával cipelte azzal az indokkal, hogy még jó lehet valamire *ingatja a fejét. Mellesleg ő volt az* Ha a reggelin túl vagytok, ami láthatóan akadni fog, akkor essetek neki. Nem tudom, mekkora torlaszról beszélünk. Már többször csapkodtam meg kalapáccsal, tömörnek tűnt, tehát nem csak néhány néhány szikla, annyi bizonyos. Hangokat bentről... hallani véltünk *történt olyasmi, hogy azt mondták, hallottak valamit bentről, aztán végül semmi, mire Taug odaért, de azért ilyesmit nem jó fél vállról venni.*
- Szóval ha átjutottatok a torlaszon, mindenképpen gyertek vissza némi erősítésért, meg persze fáklyáért. Ha pedig összeakadtok valamivel, csak kiáltsatok, elvégre itt lesztek gyakorlatilag mellettünk *igen, ez az egy, ami miatt nem kell aggódni. Lehet, hogy a torlasz több tucat méteren elnyúlik, de hogy ne hallanák meg, amikor kiáltanak... az lehetetlen. Főleg mivel Wram kiáltását is meghallotta, pedig akkor nem idebent volt, hanem odakint. itt még a visszhang is rásegít a dolgokra. Rossz pénz nem vész el, épp így egy Kárhozott sem.*
- Varjúlátó, mondd csak, történt valami figyelemre méltó? *már a reggeli kódorgása alatt értendőn. Nem kezd el ezen aggodalmaskodni, hogy engedély nélkül hagyta el a barlangot, mert hát... ez egy barlang, nem börtön* Lehet lenne egy feladatom számodra, ha alkalmasnak érzed magadat rá. Van mára egy találkozóm valakivel a Rókalukban. Bizonyára ismered a helyet, a kikötő egyetlen nagy ivója. Ha nincs ellenedre, ott találkozhatnál valakivel a nevemben. Az úr egy harcosféle volna, és nem szereti magányos farkasként tengetni a napjait, én pedig segítséget ajánltotam neki. Nem lenne más dolgot, mint a nevemet megemlíteni neki, és felvezetni ide. Talán megisztok néhány italt is, ha úgy adódik. Mit szólsz? *aztán persze ha nem tetszik neki a dolog, akkor küldhet mást is, csak épp Zora még csak most jött vissza ki tudja mennyi idő után, Will meg... hát rá ilyet nem bízna. Varonar is eléggé magába fordult egy ideje, igazából jelenleg a Varjúlátó az egyetlen alkalmas ember a feladatra. ha igent mond, akkor Taug informálja a keresendő férfi kinézetét illetően.*
- Aztán ki maradt még munka nélkül? *pillant Willre* Nézd meg, melyik zsákban mi van, és vidd be a raktárba. Az élelmet az élelemhez. A szerszámokat a szerszámokhoz. Minden mást a mindenmáshoz. *ez magában foglalja a posztót, meg bármi egyéb csecsebecsét.* És te? *pillant a mélységire, bár itt főleg arra kíváncsi, hogy ugyan kíván-e valamit csinálni, vagy inkább csak leheveredik. Nem tudja, hogy ebben a néhány napban mennyit aludt, mennyire van erejének teljében. Illetve ennek kapcsán a kérdés arra is irányul, hogy mi történt vele útja során, de ezt ki is emeli:*
- Történt valami rendkívüli? *majd pedig újból Willre néz:*
- A farkas marad. Azt itt helyben fogjuk megnyúzni. Illetve odabent a cellában *majd újra Zorára tekint* A farkas megnyúzásához értesz jobban, agy inkább segítesz Willnek pakolni, és közben szemmel tartod? *Taugnak végtére is mindegy, mivel ő is megnyúzhatja a farkast, azonban a kinti hullt is meg kéne szabadítsa fontosabb csontjaitól. Nyilván jól befedte a hó, de azért egyszer az is elolvad, és nem feltétlen az a látvány kéne fogadja az idetévedőket.*
*Az tény, hogy a leendő tűzmágus javaslata megfontolandó, azonban ezzel nagyobb tervei vannak. Ennek majd akkor lesz értelme, ha lesz egy kör a Kárhozottakon belül, akikben teljesen megbízik. Akkor egyszerűen minden akcióra elküld majd egy ilyet, és annak a beszámolója alapján ítéli meg az anyagiak elosztását. Addig viszont...*
- A zsákmány, melyet a Kárhozottak szereznek, az a raktárba megy, és arra használjuk, amire szükség van. Fegyver, élelem, mágia *pillant itt Taran felé. Azt nem fogja kimondani, hogy ha az akcióban résztvevő feleknek esze van, akkor a zsákmány felén megosztoznak még a visszatérés előtt, hogy csak a maradék kerüljön a kasszába, elvégre vezérként nem támogathatja a saját kijátszását. Ettől függetlenül tudomásul veszi, hogy ez jó eséllyel így lesz, és nem fog nyomozni minden egyes aranyacska után, amíg jut a raktárba is (ami jelenleg lássuk be, nem üres).*
- Akkor hát ennyi lenne, köszönöm a figyelmet, folytassuk az evést! *persze a többiek eddig is gátlástalanul fogyaszthattak, a többes szám legfeljebb Tarannak és önmagának szólt. Ha pedig már Taran, el is kéri tőle a papirost, hogy megnézze, majd bólint, és megköszöni a nemes munkát*
//Reggel//
*"Wráumokra", "óókurasza", "rááátaka". Nem, ezek nem varázsigék, melyeket Taug kántál, éppen csak nagy nyújtózkodások közepette nyögi ezeket a kifejezéseket ébredezés közben. Kezeit az ég (azaz a barlang mennyezete) felé nyújtogatva horkantgat, majd a beszűrődő fény mennyisége alapján úgy ítéli meg, hogy kicsit korábban is kelhetett volna. Feltápászkodik, majd ellenőrzi, hogy él-e még a tündér (már ha még ott van, ha nincs ott, akkor jó eséllyel él, a holtak nem mászkálnak), ezután pedig kilép a központi barlangrészbe. Ahogy elnézi, a legtöbben már ébren vannak, a Varjúlátó távolmaradását lekéste, de ha korábban ébred, akkor sem ellenőrzi az ágyakat.*
- Látom el vagyunk látva *pillant a szekérre, ami szintén azalatt gördült be, hogy ő aludt. Mi a fene... tényleg árt a sok alvás, és most képzelődik? Közelebb sétál, lehajol, szemügyre veszi az apróbb elemeket is. Nem, ő nem tud ilyen aprólékosan képzelődni, akkor bizonyára egy elnagyolt szekérről lenne szó. Ez valóság.*
- A farkast meg kell nyúzni, a húsa finom, a bundájából meg valóban lehet takaró is *gondolkodik el* Vagy farkasprém. Olyan, amilyet a sámánok használnak, tudjátok. A farkas feje az ő fejükön, és hátrafelé lelóg a bundájának egy része, ezzel hitetik el magukkal, hogy a farkas lelke beléjük szállt. Ami nem igaz, azonban átkozottul jól fest egy olyan. Vagy... *pillant rá a farkas hatalmas méreteire, és gondol bele abba, hogy tél van* Néhány téli bunda is lehetne belőle. Ha már... ilyen átkozottul hideg van odakint *szerencsére a kis rés nem sok hideget enged be, a tűz pedig sok meleget ad. Talán ezért is nem fogja Taug kilyuggatni a barlangrészének tetejét, mert ilyenkor télen beesne a hó, és rettenetesen hideg lenne. Közben nézi, kik vannak itt, amennyiben a két önkéntes a tisztogatásra már felébredt, úgy magához szólítja őket.*
- Taran, Wram, gyertek közelebb! *majd amikor ott vannak, gyorsan belefog a maga tömörségével* Akkor hát a sziklákat el kell hordani. A raktárban illetve a szekéren találtok, ami kell: csákány, ásó, és... Ha nagyon kéne feszíteni, azt hiszen megvan még az a hosszú vasdarab, amit Wegtorenből hoztunk de... nem tudom, segít-e bármit is. Már nem is emlékszem, ki volt az, aki magával cipelte azzal az indokkal, hogy még jó lehet valamire *ingatja a fejét. Mellesleg ő volt az* Ha a reggelin túl vagytok, ami láthatóan akadni fog, akkor essetek neki. Nem tudom, mekkora torlaszról beszélünk. Már többször csapkodtam meg kalapáccsal, tömörnek tűnt, tehát nem csak néhány néhány szikla, annyi bizonyos. Hangokat bentről... hallani véltünk *történt olyasmi, hogy azt mondták, hallottak valamit bentről, aztán végül semmi, mire Taug odaért, de azért ilyesmit nem jó fél vállról venni.*
- Szóval ha átjutottatok a torlaszon, mindenképpen gyertek vissza némi erősítésért, meg persze fáklyáért. Ha pedig összeakadtok valamivel, csak kiáltsatok, elvégre itt lesztek gyakorlatilag mellettünk *igen, ez az egy, ami miatt nem kell aggódni. Lehet, hogy a torlasz több tucat méteren elnyúlik, de hogy ne hallanák meg, amikor kiáltanak... az lehetetlen. Főleg mivel Wram kiáltását is meghallotta, pedig akkor nem idebent volt, hanem odakint. itt még a visszhang is rásegít a dolgokra. Rossz pénz nem vész el, épp így egy Kárhozott sem.*
- Varjúlátó, mondd csak, történt valami figyelemre méltó? *már a reggeli kódorgása alatt értendőn. Nem kezd el ezen aggodalmaskodni, hogy engedély nélkül hagyta el a barlangot, mert hát... ez egy barlang, nem börtön* Lehet lenne egy feladatom számodra, ha alkalmasnak érzed magadat rá. Van mára egy találkozóm valakivel a Rókalukban. Bizonyára ismered a helyet, a kikötő egyetlen nagy ivója. Ha nincs ellenedre, ott találkozhatnál valakivel a nevemben. Az úr egy harcosféle volna, és nem szereti magányos farkasként tengetni a napjait, én pedig segítséget ajánltotam neki. Nem lenne más dolgot, mint a nevemet megemlíteni neki, és felvezetni ide. Talán megisztok néhány italt is, ha úgy adódik. Mit szólsz? *aztán persze ha nem tetszik neki a dolog, akkor küldhet mást is, csak épp Zora még csak most jött vissza ki tudja mennyi idő után, Will meg... hát rá ilyet nem bízna. Varonar is eléggé magába fordult egy ideje, igazából jelenleg a Varjúlátó az egyetlen alkalmas ember a feladatra. ha igent mond, akkor Taug informálja a keresendő férfi kinézetét illetően.*
- Aztán ki maradt még munka nélkül? *pillant Willre* Nézd meg, melyik zsákban mi van, és vidd be a raktárba. Az élelmet az élelemhez. A szerszámokat a szerszámokhoz. Minden mást a mindenmáshoz. *ez magában foglalja a posztót, meg bármi egyéb csecsebecsét.* És te? *pillant a mélységire, bár itt főleg arra kíváncsi, hogy ugyan kíván-e valamit csinálni, vagy inkább csak leheveredik. Nem tudja, hogy ebben a néhány napban mennyit aludt, mennyire van erejének teljében. Illetve ennek kapcsán a kérdés arra is irányul, hogy mi történt vele útja során, de ezt ki is emeli:*
- Történt valami rendkívüli? *majd pedig újból Willre néz:*
- A farkas marad. Azt itt helyben fogjuk megnyúzni. Illetve odabent a cellában *majd újra Zorára tekint* A farkas megnyúzásához értesz jobban, agy inkább segítesz Willnek pakolni, és közben szemmel tartod? *Taugnak végtére is mindegy, mivel ő is megnyúzhatja a farkast, azonban a kinti hullt is meg kéne szabadítsa fontosabb csontjaitól. Nyilván jól befedte a hó, de azért egyszer az is elolvad, és nem feltétlen az a látvány kéne fogadja az idetévedőket.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:36:42
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:36:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Reggel //
*Alig, hogy félholt állapotában belekezd a takarításba, a tegnap megismert Varjúlátó teszi tiszteletét a barlangban, noha Willnek aztán fogalma sem volt arról, hogy éjjelre kimaradt. Ám az kevésbé meglepő, minthogy ilyen korán bárki is talpon legyen, ugyanis az utóbbi idők tapasztalatát szemlélve a barlang lakói kényelmesebbek, mint bármelyik artheniori nemes. Na, nem mintha ismerné a várost, vagy a nemes szó ez irányú jelentéstartalmát...
Szóval, gyengéd mosollyal a kámzsás felé fordul, majd erőtlen hangon így szól:*
- Taug és a többiek bizonyosan örülni fognak neki. Még maradt a vacsorára készített levesből, ahhoz jól fog jönni. *Magyarázza csöndesen, tőle szokatlan visszafogottsággal, de hát a betegség még egy hozzá hasonlatos, örökkön hiperaktív kölyköt is le tud dönteni a lábáról. Még az is csoda, hogy nem az egyik hálórészen pihenget, hanem tőle telhető szorgossággal csinosítgatja a barlangot, nehogy vezérüknek kényelmetlen érzete támadjék. Azt végkép rossz néven venné, ha netán lustasággal vádolnák, így hát inkább megelőzi a gondokat.*
- Qharr is biztosan éhes, neki is van bőven mit enni. *Somolyogja, s ki tudja, hogy a levesre, vagy épp a tegnap este óta a cellában bűzölgő hullára gondolt-e. Mindenesetre, amennyiben Thyseynnek sincs más óhaja tőle, úgy folytatja a rendrakást és a koszossá vált tálak elmosogatását a vízesés tavában, amelytől Aethe esete után azért kellően ódzkodik. Ugyan vele még semmi ahhoz hasonlatos nem fordult elő, ám sosem lehet tudni, mikor csapnak le a vízben tanyázó kis mocsodékok, szóval jobb körültekintőnek lenni, míg a druida meg nem oldja a problémát.
Ezúttal megszokott, halk dudorászását is mellőzi, amint a raktárban mindent a helyére pakol, s miután végez, kénytelen lecsücssenni az egyik kiálló sziklára, máskülönben bizonyosra veszi, hogy padlót fogott volna.
Alig néhány perce pihenget, verejtékező arcát törölgetve, amikor is csöndes zaj hallatszik fel a barlang bejáratának irányából. Az idegenek miatt sem szokott kimondottan szívbajt kapni, szóval most sem pattan fel, hogy felkészülhessen a legrosszabbra, azonban úgy sejti, hogy valamelyik másik csavargó esett haza. Netán Rinan, vagy a két nőszemély... Nem, ők bizonyosan nem, hiszen Nadae és Dyntina hangját már kilométerekről meghallanák, szóval egyedül még Mortarra tippelne, helyettük viszont a negyedik lehetőség, avagy Zoranyde toppan be, maga előtt egy szekérkét tologatva.
Szívélyes fogadásához azért felkel a szikláról, és barátságos mosolyának csökkentett verziójával lépdel közelebb hozzá, hogy haloványan derengő kíváncsiságának eleget téve megfejtse, mifélék lapulnak a szekéren.*
- Jó reggelt. Rég nem láttunk, miket hoztál? *Érdeklődi meg, mert sok minden akad a holmik között, amit nem ismer fel, bár farkast szerencsére már látott, szóval azt legalább már nem kell bemutatnia senkinek. No meg, eléggé hasonlatos a megboldogult Gombolyaghoz, így ha nem is tudná, mi a pontos neve, sejtené, hogy kutyaféle. Mindenesetre a kérdésre az éjbőrűre emeli türkiz lélektükreit, majd pedig körbefuttatja a barlangon, hogy a legprecízebb válasszal élhessen.*
- Nadae és Dyntina küldetésre mentek, a tündérke pedig lábadozik, tegnap valami megtámadta a vízben. Vezérünk azt hiszem, hogy alszik még, ám bizonyosan nemsokára felkel. *Magyarázza, aztán visszasüllyeszti tekintetét a döglött négylábúra. Ha elemében lenne a siheder, s nem árnyékolná be derűjét a megfázás, biztosan lelkesedne a feladatért, így viszont csupán egy bólintással fogadja Zora szavait.*
- A bundájából meleg takaró lehetne... *Mosolyodik el gyengéden, amint óvatosan végigsimít a szürke állat szőrméjén.* Ha segítesz, együtt megcsinálhatjuk. Taugnak talán csak a csontjai kellenének.
*Alig, hogy félholt állapotában belekezd a takarításba, a tegnap megismert Varjúlátó teszi tiszteletét a barlangban, noha Willnek aztán fogalma sem volt arról, hogy éjjelre kimaradt. Ám az kevésbé meglepő, minthogy ilyen korán bárki is talpon legyen, ugyanis az utóbbi idők tapasztalatát szemlélve a barlang lakói kényelmesebbek, mint bármelyik artheniori nemes. Na, nem mintha ismerné a várost, vagy a nemes szó ez irányú jelentéstartalmát...
Szóval, gyengéd mosollyal a kámzsás felé fordul, majd erőtlen hangon így szól:*
- Taug és a többiek bizonyosan örülni fognak neki. Még maradt a vacsorára készített levesből, ahhoz jól fog jönni. *Magyarázza csöndesen, tőle szokatlan visszafogottsággal, de hát a betegség még egy hozzá hasonlatos, örökkön hiperaktív kölyköt is le tud dönteni a lábáról. Még az is csoda, hogy nem az egyik hálórészen pihenget, hanem tőle telhető szorgossággal csinosítgatja a barlangot, nehogy vezérüknek kényelmetlen érzete támadjék. Azt végkép rossz néven venné, ha netán lustasággal vádolnák, így hát inkább megelőzi a gondokat.*
- Qharr is biztosan éhes, neki is van bőven mit enni. *Somolyogja, s ki tudja, hogy a levesre, vagy épp a tegnap este óta a cellában bűzölgő hullára gondolt-e. Mindenesetre, amennyiben Thyseynnek sincs más óhaja tőle, úgy folytatja a rendrakást és a koszossá vált tálak elmosogatását a vízesés tavában, amelytől Aethe esete után azért kellően ódzkodik. Ugyan vele még semmi ahhoz hasonlatos nem fordult elő, ám sosem lehet tudni, mikor csapnak le a vízben tanyázó kis mocsodékok, szóval jobb körültekintőnek lenni, míg a druida meg nem oldja a problémát.
Ezúttal megszokott, halk dudorászását is mellőzi, amint a raktárban mindent a helyére pakol, s miután végez, kénytelen lecsücssenni az egyik kiálló sziklára, máskülönben bizonyosra veszi, hogy padlót fogott volna.
Alig néhány perce pihenget, verejtékező arcát törölgetve, amikor is csöndes zaj hallatszik fel a barlang bejáratának irányából. Az idegenek miatt sem szokott kimondottan szívbajt kapni, szóval most sem pattan fel, hogy felkészülhessen a legrosszabbra, azonban úgy sejti, hogy valamelyik másik csavargó esett haza. Netán Rinan, vagy a két nőszemély... Nem, ők bizonyosan nem, hiszen Nadae és Dyntina hangját már kilométerekről meghallanák, szóval egyedül még Mortarra tippelne, helyettük viszont a negyedik lehetőség, avagy Zoranyde toppan be, maga előtt egy szekérkét tologatva.
Szívélyes fogadásához azért felkel a szikláról, és barátságos mosolyának csökkentett verziójával lépdel közelebb hozzá, hogy haloványan derengő kíváncsiságának eleget téve megfejtse, mifélék lapulnak a szekéren.*
- Jó reggelt. Rég nem láttunk, miket hoztál? *Érdeklődi meg, mert sok minden akad a holmik között, amit nem ismer fel, bár farkast szerencsére már látott, szóval azt legalább már nem kell bemutatnia senkinek. No meg, eléggé hasonlatos a megboldogult Gombolyaghoz, így ha nem is tudná, mi a pontos neve, sejtené, hogy kutyaféle. Mindenesetre a kérdésre az éjbőrűre emeli türkiz lélektükreit, majd pedig körbefuttatja a barlangon, hogy a legprecízebb válasszal élhessen.*
- Nadae és Dyntina küldetésre mentek, a tündérke pedig lábadozik, tegnap valami megtámadta a vízben. Vezérünk azt hiszem, hogy alszik még, ám bizonyosan nemsokára felkel. *Magyarázza, aztán visszasüllyeszti tekintetét a döglött négylábúra. Ha elemében lenne a siheder, s nem árnyékolná be derűjét a megfázás, biztosan lelkesedne a feladatért, így viszont csupán egy bólintással fogadja Zora szavait.*
- A bundájából meleg takaró lehetne... *Mosolyodik el gyengéden, amint óvatosan végigsimít a szürke állat szőrméjén.* Ha segítesz, együtt megcsinálhatjuk. Taugnak talán csak a csontjai kellenének.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286