//Második szál//
//Alludrin, Rasdeher//
*Váll rándítva veszi el a hajókötelet, mert nem igazán érti, miért is kellene neki ez Alludrin szerint. Jó, fájni fog, meg minden, de hát nem egy végtagját vágják le, annyira vészes csak nem lehet. Legalábbis akkor így gondolta.
Aztán mikor először rálocsolja a sebre a fertőtlenítőt, még mindig ezen a véleményen van. Összeszorítja a fogait, talán egyszer fel is nyög, de összességében elmondható, hogy ezt elég jól bírja.
Ezután csak a vas hidegét érzi, de hogy mit csinál, azt nem látja, nem akar nagyon mocorogni. Csak gondolja, hogy a seb körüli részt vágja le, mivel néha hallja az olló csattanását. A gyulladás miatt nagyon érzékeny az a terület neki, így ha még alapjáraton nem is fájna még ez a művelet, már attól is belenyilall a lábába, hogy a doktor éppen csak hozzáér, pláne ha még éppen tisztítja is. De a kötelet még nem kell használnia, de a maradék rumot azért még gyorsan felhajtja. Egyrészt, kér lenne veszni hagyni, másfelől pedig mert már látja, hogy az orvos elkezdett valamit melegíteni. Egyszer már csináltak neki hasonlót, és hogy is tudná elfelejteni.
Mikor az hozzáérinti, Lataronel szinte majdnem hogy felüvölt. Teste megfeszül, keze ökölbe szorul, és legszívesebben felugrana azonnal, inkább hagyná, hadd üszkösödjön csak el. Arca elvörösödik, és most már a kötelet is használnia kell, ha nem akar még egy fájdalmas műtét leharapott nyelve miatt.
Ezután már nem is nagyon követi, hogy mit csinál vele Alludrin, összeszorított szemmel várja a végét az egésznek. Könnyei ugyan nem csordultak ki, de nem sokon múlt.
Mikor végeztek, káromkodva tornázza a fel magát ülő helyzetbe, majd vet egy pillantást bekötött combjára.*
- Vészes... Áh, dehogy!
*Mondja cinikusan egy fancsali mosollyal az arcán.*