Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-14 21:37:23
Üzenet elküldve: 2015-08-14 21:37:23
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangban//
//Wram//
*Az ork úgy tűnik nem sok mindent tud kezdeni a bordatörésével, de mikor Nerilil el veszi mellőle az üveget nehézkesen fel áll és oda sétál a lányhoz, majd kérdéseket tesz fel neki.*
-Itt van. *Mutatja meg a kötésnél a melle alatti részt.* Ma délelőtt történt, de nem szúr ha levegőt veszek és nem köptem vért sem. *Még jó, hogy a hajós incidens után volt, mert az ember nyakából jövő vért még sokáig érezte a szájában, amit a folyó sem mosott ki onnan egyhamar, amíg a partra úsztak.*
-Köszönöm az új kötést a borogatással és a fájdalom csillapítót is elfogadjuk. *Néz Leonra nagy szemeivel, hogy reméli nem baj, ha elfogadja a segítséget. Az orc zsörtölődik még egy kicsit miközben távozik.*
//Másnap reggel//
-Én nem vagyok teljesen elf, csak félig. *Válaszol a kondérnál tevékenykedő fiúnak kicsit szégyenlősen.
Miközben kiérnek és Reydis ismerkedni kezd a számára kedves kalóz lánnyal, kiderül, hogy nem olyan rég óta kalóz, így máris közelebb érzi magát hozzá a lány és reméli, hogy ő is olyan jó úton halad az azzá válásban, mint Nerilil. Természetesen nem mer nagyon közel menni a répát rágcsáló nőhöz és Leontól sem szeretne nagyon eltávolodni.*
-Én... én... akrobata szerettem volna lenni egy társulatban, de most már én is kalóz szeretnék lenni inkább. *Közben lát belépni egy új ismeretlen alakot, aki ismeri Willt, így közelebb lép vissza a szerelme mellé.*
-Szia. *Köszön neki halkabban, már ha egyáltalán érdekli is az újonnan jövőt, mázlijára Nerilil bemutat neki mindenkit és annak teszi fel a kérdéseit.* ~Milyen határozott, biztos jól irányít mindent és mindenkit maga körül.~
*Elkészül közben az ebéd is és a férfi kalóz a kezébe ad egy tálat meg a cipó felét, amit a barna szakácsuk nyomott a kezébe.*
-Köszönöm Leon! *Súgja maga mellé, majd hangosabban szól a többiek felé is.* Jó étvágyat!
*Feláll mellőle szíve választottja és el megy a rumért, amit az este még visszautasított, csak szemmel követi, de közben a többieket is nézi, ettől az újonnan jövőtől még fél, és amiket hallott Willtől azok sem a legjobb gondolatok, nem árt vigyázni velük. Mikor mellé ér a kalóz férfi a kezébe nyom egy pohár rumot, a lány kicsit kérdőn néz rá, ő nem akar ilyet inni. ~Lehet le akar tesztelni?~ Szájához emeli a poharat és belekortyol egy kicsit. ~Fú ez még rémesebb.~ Elfintorodik és átnyújtja Leonnak a poharat.*
-Köszi, de jobb ha te iszod meg. *Gyorsan falatozza újra a maradék ételét, reméli mihamarabb távozik a rum íze szájából, majd mikor végez ő is hálásan felemeli és szerelme táljába teszi az övét.*
-Köszönöm szépen, finom volt!
A hozzászólás írója (Reydis Syna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.14 21:40:52
//Wram//
*Az ork úgy tűnik nem sok mindent tud kezdeni a bordatörésével, de mikor Nerilil el veszi mellőle az üveget nehézkesen fel áll és oda sétál a lányhoz, majd kérdéseket tesz fel neki.*
-Itt van. *Mutatja meg a kötésnél a melle alatti részt.* Ma délelőtt történt, de nem szúr ha levegőt veszek és nem köptem vért sem. *Még jó, hogy a hajós incidens után volt, mert az ember nyakából jövő vért még sokáig érezte a szájában, amit a folyó sem mosott ki onnan egyhamar, amíg a partra úsztak.*
-Köszönöm az új kötést a borogatással és a fájdalom csillapítót is elfogadjuk. *Néz Leonra nagy szemeivel, hogy reméli nem baj, ha elfogadja a segítséget. Az orc zsörtölődik még egy kicsit miközben távozik.*
//Másnap reggel//
-Én nem vagyok teljesen elf, csak félig. *Válaszol a kondérnál tevékenykedő fiúnak kicsit szégyenlősen.
Miközben kiérnek és Reydis ismerkedni kezd a számára kedves kalóz lánnyal, kiderül, hogy nem olyan rég óta kalóz, így máris közelebb érzi magát hozzá a lány és reméli, hogy ő is olyan jó úton halad az azzá válásban, mint Nerilil. Természetesen nem mer nagyon közel menni a répát rágcsáló nőhöz és Leontól sem szeretne nagyon eltávolodni.*
-Én... én... akrobata szerettem volna lenni egy társulatban, de most már én is kalóz szeretnék lenni inkább. *Közben lát belépni egy új ismeretlen alakot, aki ismeri Willt, így közelebb lép vissza a szerelme mellé.*
-Szia. *Köszön neki halkabban, már ha egyáltalán érdekli is az újonnan jövőt, mázlijára Nerilil bemutat neki mindenkit és annak teszi fel a kérdéseit.* ~Milyen határozott, biztos jól irányít mindent és mindenkit maga körül.~
*Elkészül közben az ebéd is és a férfi kalóz a kezébe ad egy tálat meg a cipó felét, amit a barna szakácsuk nyomott a kezébe.*
-Köszönöm Leon! *Súgja maga mellé, majd hangosabban szól a többiek felé is.* Jó étvágyat!
*Feláll mellőle szíve választottja és el megy a rumért, amit az este még visszautasított, csak szemmel követi, de közben a többieket is nézi, ettől az újonnan jövőtől még fél, és amiket hallott Willtől azok sem a legjobb gondolatok, nem árt vigyázni velük. Mikor mellé ér a kalóz férfi a kezébe nyom egy pohár rumot, a lány kicsit kérdőn néz rá, ő nem akar ilyet inni. ~Lehet le akar tesztelni?~ Szájához emeli a poharat és belekortyol egy kicsit. ~Fú ez még rémesebb.~ Elfintorodik és átnyújtja Leonnak a poharat.*
-Köszi, de jobb ha te iszod meg. *Gyorsan falatozza újra a maradék ételét, reméli mihamarabb távozik a rum íze szájából, majd mikor végez ő is hálásan felemeli és szerelme táljába teszi az övét.*
-Köszönöm szépen, finom volt!
A hozzászólás írója (Reydis Syna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.14 21:40:52
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-14 17:26:05
Üzenet elküldve: 2015-08-14 17:26:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*Nagyon jó neki azt látni, hogy szerelme végre friss, és kipihent. Ha nem itt a barlang közepén lennének, akkor most letesztelné azon nyomban, hogy milyen is, ha párja teli van energiával... de ugye így nem lehet, hogy mindenki bambulná őket, mert kissé kellemetlen. Azt is örömmel szemléli, hogy Reydis megbátorodott, és kérdezgeti a tegnapi kalózlányt. Ekkor kap egy cipót a kezébe, amire értetlenül pislog, de nem teszi le. Nem eszik belőle, csak úgy tartja a markában, de furán néz a fiúra, mert nem igazán érti, hogy minek kaphatta ezt.* ~Azt hiszi talán, hogy én is valami éhenkórász vagyok?~ *Nemsokára készen van a leves. Leonnak erre meg is kordul a gyomra. Azért annyira nem éhes, hogy ne bírná ki, hogy ne egyen, de ha már nekik készítette ez a Will, akkor már nem fogja visszautasítani. Egy mosolyt kap a fiú, mikor megkérdezi, hogy tud-e főzni, majd egy választ is pár pillanat múlva.*
-De, én tudok. Szakács is voltam valamikor, de ezt a munkát a nők szokták végezni általában. *Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, és úgy tűnik, hogy Willi nem nagyon van képben a városi élet dolgairól, így hát Leon nem is akar komolyabban beleásódni a témába. Azonban ekkor ki is derül, hogy miért tud főzni a fiú.* ~Hogy egyedül élt? Hogy maradt életben?~ *Lehet félreismerte, mert így ránézésre nem túlzottan talpraesettnek tűnik.* ~Nem a városi gyermekekből kéne következtetnek.~ *Szerelmétől is kérdez a fiú. Már Leon nyitná ki a száját, hogy válaszoljon helyette, de végül nem teszi, mert inkább hagyja kedvesét ismerkedni. Ez a fiú amúgy sem tűnik túlzottan komornak, gonosznak, vagy bármi ilyesminek, akitől félniük kéne.* ~Valamiért, itt minden túlzottan szelíd!~ *Vonja fel a szemöldökét. Elhangzik az evésre buzdító szó. Leonnak sem kell több, összeszed két tálkát, magának és Reydisnek, és szed bele a levesből. Az előzőleg kapott cipót kettőbe töri és szerelme markába nyomja az egyik felet.*
-Parancsolj! *Mondja, miközben a leveses tányért is odaadja neki, majd mikor látja, hogy a többiek is elkezdenek reggelizni, ő is belekezd.*
-Jó étvágyat! *Időközben megjelenik egy vörös hajó nő, aki furcsa kérdést tesz fel, amire Leon nem nagyon talál választ.* ~Mi folyik? Leves!~ *De van egy olyan sejtése, hogy a lány nem erre volt kíváncsi, így hát inkább csendben marad egyelőre. Nerilil ad választ a kérdésre. Ismerkednek. Nos, Leon még nem ismer senkit itt Reydisen kívül, csupán a nevüket tudja, ami nem olyan sok. Az ő neveik is kiderülnek, mert Neri bemutat szépen sorjában mindenkit. A kalózférfi szemével a hálókamrák irányába néz, hátha Nad már olyan állapotban van, hogy kijöjjön onnan. A húsleves most pont jó is volna neki másnaposságra, meg, hogy erőt gyűjtsön. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy bemenjen megnézni a lányt, hogy hogy van, meg felrángatni, hogy most már köszöntse őket rendesen, meg szedje össze magát, de nem mozdul. Inkább az itteni beszélgetéseket figyeli, és kanalazza levesét, miközben húz egyet rumos kulacsából, ami kezd kifogyni.* ~Lehet mégis el kéne fogadnom a tegnapi ajánlatot és meginni az ő rumjukat? Biztos jobb mint ez a vizezett vacak!~ *Ezért is feláll, hogy egy pohárral elhozzon a rumból, de nem az ő kezébe adja, hanem Reydisébe. Mivel már nem fenyegeti őket az a veszély, hogy Véreb megbolonduljon és őrjöngeni kezdjen, nyugodt szívvel itatja szerelmét.*
-Tessék! Ez nem olyan pocsék, mint az én rumom! Kóstold meg, de csak lassan, és kicsi kortyot! *Mondja mindezt azért, hogy ne kezdjen el fulladozni kedvese. Ezután újra visszatér leveséhez, és érzi, hogy kezd jóllakni.*
-Nagyon finom! Köszönöm! *Emeli meg tányérját Will felé, ezzel mutatva ki, hogy hálás a jó levesért.*
*Nagyon jó neki azt látni, hogy szerelme végre friss, és kipihent. Ha nem itt a barlang közepén lennének, akkor most letesztelné azon nyomban, hogy milyen is, ha párja teli van energiával... de ugye így nem lehet, hogy mindenki bambulná őket, mert kissé kellemetlen. Azt is örömmel szemléli, hogy Reydis megbátorodott, és kérdezgeti a tegnapi kalózlányt. Ekkor kap egy cipót a kezébe, amire értetlenül pislog, de nem teszi le. Nem eszik belőle, csak úgy tartja a markában, de furán néz a fiúra, mert nem igazán érti, hogy minek kaphatta ezt.* ~Azt hiszi talán, hogy én is valami éhenkórász vagyok?~ *Nemsokára készen van a leves. Leonnak erre meg is kordul a gyomra. Azért annyira nem éhes, hogy ne bírná ki, hogy ne egyen, de ha már nekik készítette ez a Will, akkor már nem fogja visszautasítani. Egy mosolyt kap a fiú, mikor megkérdezi, hogy tud-e főzni, majd egy választ is pár pillanat múlva.*
-De, én tudok. Szakács is voltam valamikor, de ezt a munkát a nők szokták végezni általában. *Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, és úgy tűnik, hogy Willi nem nagyon van képben a városi élet dolgairól, így hát Leon nem is akar komolyabban beleásódni a témába. Azonban ekkor ki is derül, hogy miért tud főzni a fiú.* ~Hogy egyedül élt? Hogy maradt életben?~ *Lehet félreismerte, mert így ránézésre nem túlzottan talpraesettnek tűnik.* ~Nem a városi gyermekekből kéne következtetnek.~ *Szerelmétől is kérdez a fiú. Már Leon nyitná ki a száját, hogy válaszoljon helyette, de végül nem teszi, mert inkább hagyja kedvesét ismerkedni. Ez a fiú amúgy sem tűnik túlzottan komornak, gonosznak, vagy bármi ilyesminek, akitől félniük kéne.* ~Valamiért, itt minden túlzottan szelíd!~ *Vonja fel a szemöldökét. Elhangzik az evésre buzdító szó. Leonnak sem kell több, összeszed két tálkát, magának és Reydisnek, és szed bele a levesből. Az előzőleg kapott cipót kettőbe töri és szerelme markába nyomja az egyik felet.*
-Parancsolj! *Mondja, miközben a leveses tányért is odaadja neki, majd mikor látja, hogy a többiek is elkezdenek reggelizni, ő is belekezd.*
-Jó étvágyat! *Időközben megjelenik egy vörös hajó nő, aki furcsa kérdést tesz fel, amire Leon nem nagyon talál választ.* ~Mi folyik? Leves!~ *De van egy olyan sejtése, hogy a lány nem erre volt kíváncsi, így hát inkább csendben marad egyelőre. Nerilil ad választ a kérdésre. Ismerkednek. Nos, Leon még nem ismer senkit itt Reydisen kívül, csupán a nevüket tudja, ami nem olyan sok. Az ő neveik is kiderülnek, mert Neri bemutat szépen sorjában mindenkit. A kalózférfi szemével a hálókamrák irányába néz, hátha Nad már olyan állapotban van, hogy kijöjjön onnan. A húsleves most pont jó is volna neki másnaposságra, meg, hogy erőt gyűjtsön. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy bemenjen megnézni a lányt, hogy hogy van, meg felrángatni, hogy most már köszöntse őket rendesen, meg szedje össze magát, de nem mozdul. Inkább az itteni beszélgetéseket figyeli, és kanalazza levesét, miközben húz egyet rumos kulacsából, ami kezd kifogyni.* ~Lehet mégis el kéne fogadnom a tegnapi ajánlatot és meginni az ő rumjukat? Biztos jobb mint ez a vizezett vacak!~ *Ezért is feláll, hogy egy pohárral elhozzon a rumból, de nem az ő kezébe adja, hanem Reydisébe. Mivel már nem fenyegeti őket az a veszély, hogy Véreb megbolonduljon és őrjöngeni kezdjen, nyugodt szívvel itatja szerelmét.*
-Tessék! Ez nem olyan pocsék, mint az én rumom! Kóstold meg, de csak lassan, és kicsi kortyot! *Mondja mindezt azért, hogy ne kezdjen el fulladozni kedvese. Ezután újra visszatér leveséhez, és érzi, hogy kezd jóllakni.*
-Nagyon finom! Köszönöm! *Emeli meg tányérját Will felé, ezzel mutatva ki, hogy hálás a jó levesért.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-14 09:32:01
Üzenet elküldve: 2015-08-14 09:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Barlangban- Másnap reggel//
* A nyers répát rágcsálva hallgatja a fiút, miközben követi minden mozdulatát. *
- Ühüm… szakács.
* Helyesel, bár valószínűleg ne várt rá választ Will. Bólogat a felsorolásra. *
~ Főzni… halászni… kicsontozni… feláldozni… hmm… Feláldozni!!!???~
* Sikít fejében a gondolat. Borostyán szín szemei a göndör hajú fiúra villannak. Megfordul fejében, hogy rákérdez ki az a Taug, s hogy is érti pontosan a feláldozás szót. Nyitná is ajkait, de inkább újabbat harap a sárga zöldségből, s lesüti szemeit. Nem biztos benne, hogy bolygatni kellene a dolgot. Első ránézésre a kislányos arcú fiú, ártalmatlanak tűnik, de ezek szerint… már ha Will értelmezésébe is azt jelenti a szó, mint az övéjébe. S találkozott ár furcsaságokkal.
Léptek zaja, üti meg fülét, ő maga is arra fordítja fejét, kerülve a Will tekintetét. Nem tudja, mást, mit is gondoljon, így inkább, nem hergeli, ki tudja, miféle őrülete van. Talán, majd a Kócost. Halvány mosolyt küld az érkezők felé, miközben gondolatai már másfele járnak. Nadon s az éjszakán. Rey hangja mely felveri. Kissé megrázza fejét, mint aki álmából ébredt. Felnéz a lányra. Mit is mondhatna, az igazat vagy füllentsen egy kicsit. Gondolkodón emeli a plafonra tekintetét, miközben csücsörít. *
- Hm… hm… nem olyan régóta.
* Válaszolja, s igazából még nem is hazudik, talán egy kicsit, hisz azt sem tudja nevezheti –e magát kalóznak. *
- És te mit csináltál, mielőtt nem kerültél…
* Gondolkodik, hogy Démont vagy Leont említse, nem akarja a lányt felzaklatni. *
- … Leonhoz.
* Újabb lány érkezik, hogy mikor jött vagy hol volt eddig elbújva nem tudja. Nem vesződik köszönéssel, a dolgok közepébe csap. Halványan meg is mosolyogja a temperamentumosnak bizonyuló lányt. *
- Ismerkedünk. A nevem Nerilil, ő Rey és Leon.
* Mutat körbe magukon. Willt szándékosan hagyja ki a sorból, úgy gondolja a lány sem friss hús a piacon. *
- S te ki vagy? És valami fő a kondérban.
* Szegezi a kérdést a lánynak, s ad választ neki. *
- A Kócos éppen…
* Kezdene bele, de belefojtják a szót. *
- Hát, ha a vajákos az ork lenne, akkor este valahova elásta magát. Hm… elég viharvert egy bagázs… állj sorba.
* Csendben várja, míg a többiek mernek maguknak, közben, mindegyiket jól megnézni magának, közben néha a hálókamrák felé pillant, fura gondolattal kezd játszani. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.14 09:32:36
* A nyers répát rágcsálva hallgatja a fiút, miközben követi minden mozdulatát. *
- Ühüm… szakács.
* Helyesel, bár valószínűleg ne várt rá választ Will. Bólogat a felsorolásra. *
~ Főzni… halászni… kicsontozni… feláldozni… hmm… Feláldozni!!!???~
* Sikít fejében a gondolat. Borostyán szín szemei a göndör hajú fiúra villannak. Megfordul fejében, hogy rákérdez ki az a Taug, s hogy is érti pontosan a feláldozás szót. Nyitná is ajkait, de inkább újabbat harap a sárga zöldségből, s lesüti szemeit. Nem biztos benne, hogy bolygatni kellene a dolgot. Első ránézésre a kislányos arcú fiú, ártalmatlanak tűnik, de ezek szerint… már ha Will értelmezésébe is azt jelenti a szó, mint az övéjébe. S találkozott ár furcsaságokkal.
Léptek zaja, üti meg fülét, ő maga is arra fordítja fejét, kerülve a Will tekintetét. Nem tudja, mást, mit is gondoljon, így inkább, nem hergeli, ki tudja, miféle őrülete van. Talán, majd a Kócost. Halvány mosolyt küld az érkezők felé, miközben gondolatai már másfele járnak. Nadon s az éjszakán. Rey hangja mely felveri. Kissé megrázza fejét, mint aki álmából ébredt. Felnéz a lányra. Mit is mondhatna, az igazat vagy füllentsen egy kicsit. Gondolkodón emeli a plafonra tekintetét, miközben csücsörít. *
- Hm… hm… nem olyan régóta.
* Válaszolja, s igazából még nem is hazudik, talán egy kicsit, hisz azt sem tudja nevezheti –e magát kalóznak. *
- És te mit csináltál, mielőtt nem kerültél…
* Gondolkodik, hogy Démont vagy Leont említse, nem akarja a lányt felzaklatni. *
- … Leonhoz.
* Újabb lány érkezik, hogy mikor jött vagy hol volt eddig elbújva nem tudja. Nem vesződik köszönéssel, a dolgok közepébe csap. Halványan meg is mosolyogja a temperamentumosnak bizonyuló lányt. *
- Ismerkedünk. A nevem Nerilil, ő Rey és Leon.
* Mutat körbe magukon. Willt szándékosan hagyja ki a sorból, úgy gondolja a lány sem friss hús a piacon. *
- S te ki vagy? És valami fő a kondérban.
* Szegezi a kérdést a lánynak, s ad választ neki. *
- A Kócos éppen…
* Kezdene bele, de belefojtják a szót. *
- Hát, ha a vajákos az ork lenne, akkor este valahova elásta magát. Hm… elég viharvert egy bagázs… állj sorba.
* Csendben várja, míg a többiek mernek maguknak, közben, mindegyiket jól megnézni magának, közben néha a hálókamrák felé pillant, fura gondolattal kezd játszani. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.14 09:32:36
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-13 10:11:48
Üzenet elküldve: 2015-08-13 10:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Még éjjel - Barlang szája//
*A törpét támogatva lép be a tágas rejtekbe. A többiek nyilván alszanak, esetleg kamatyolnak, avagy Nadot ismerve részegednek. Mindenesetre most nem lát senkit előmerészkedve, így halkan megy végig Murgrinddal a csarnokon, egészen a háló termekig. Mivel szinte csak saját lyukát ismeri, oda vezeti be a férfit is. Ha már egyszer bent vannak ledobja az ágyra és míg magánál van elkéri a fegyvereit. A rövidkardot, az íjat, az esetleges nyilakat is magához veszi, majd a dobótőrökre is kitér. Félre teszi őket, míg nagyjából át tudja rendezni úgy hogy kényelmesen elvihesse őket a raktárba. Kiadja a törpének a parancsot, hogy vesse le azt a mérgezett vértet, mert, hogy ő hozzá nem ér az biztos. Megindul újra a csarnok felé, lábával löki ki az ajtót, de még egy mondatra visszaszól a beteg törpéhez, hogy az ég szerelmére, ne nyúljon semmihez.
Khyr szobája, mint jó tolvajé tele van szajréval. Lopott bőrkabát, lopott ruhák, egy pár üvegcse, aranyak, és a medál amit a tavaszi fesztiválon nyert. Ott vannak még a kevesebbet érő holmik is, a pokrócok selyemből, az állat bőrök és egy csomó elcsórt könyv is, amire az életben nem fog ránézni se, de azért jó ha van.
Átviszi a fegyvereket a csarnokon, a raktárig, ahol Nad a részegek édes álmában szenderül. Gondosan elrejti a fegyvereket egy ládába, amit üresnek vél és rájuk zárja azt. A kulcsot magánál tartja. Ha ezzel végzett kifújja magát, megsimogatja Nadae fejét és tovább áll, vissza a szobájába.
Gyorsan leltárba veszi, ami a szeme elé kerül. Egy darab beteg Murgrind az ágyon - remélem nem fertőz. Egy kupac olcsó pokróc a földön, melyre rá feküdhet. Ledobja felső ruházatát és leterít két takarót, amire aztán ráfekszik és egy harmadikkal takarózik. Párnának a kabátját használja. Csak reggelig kell kihúznia így.*
//Napváltás - Másnap reggel - Tavacska//
*Felkel a rögtönzött fekhelyéről, a nappalra ébredvén. Széttárja lábait és alkarjával térdeire támaszkodva pislog. Igyekszik összeszedni a gondolatait. Murgrindra tekint. Alszik. Legalábbis pihen. Legyint felé, majd jobban lesz.
Feláll, meztelen lábait a hideg kőre teszi és nyújtózkodik. Magához vesz egy darab rongyot és egy faggyúszappant, majd kicsattog a szobájából egyenesen a tavacska felé, ahol szinte gondolkodás nélkül cselekszik. Kimer egy kevés vizet, az egyik keze ügyébe akadó vödörbe, majd ledobja alsó ruházatát, s máris nekilát az alapos mosakodásnak. Felhabosítja a szappant és ledörzsöli a bőrét. Először a karját, majd hónalját, mellkasát, hasát, satöbbi. Legvégül a vörös loboncát igyekszik megtakarítani. Ha már megfelelőnek érzi habos, bolyhos, nyuszikává alakulását, akkor egy hirtelen mozdulattal leönti magát a vödör hideg vízzel. Remegni kezd, s igyekszik gyorsan megszárítkozni, majd rongyát maga köré tekerve tér vissza a szobájába, hogy felöltözzön.
Immár teljes díszben sétál oda a többiekhez.*
//Másnap reggel//
*Nedves haja alatti fejbőrt vakargatva, battyog közelebb. Nem érdekli igazán mit zavar meg, vagy hogy meg zavar e valamit. Amit lát az viszont eléggé megdöbbenti.
Azt mondja, egy darab kétlábú van akit ismer és három, akit nem. Honnan a csudából jöttek elő ezek a népek? Igyekszik kitörölni szeméből a vizet, hátha csak rosszul lát, de a látomások maradnak, sőt még valódibbnak tűnnek, mint eddig.
Éppen elkapja, ahogy Will elkezdi mesélni az idegennek, hogy mihez ért és mit is szokott csinálni. Amint elkapja azt a szusszanásnyi szünetet, amikor senki nem beszél megszólal maga is.*
- Mi folyik itt? *Kérdezi fél kezét csípőre téve. Nem felháborodott, csak érdeklődő, elvégre nem ő dönt itt arról, hogy kik jöhetnek ide, s hogy mikor.* Az ott kaja? *A legfontosabb kérdés mind közül. Azonnal magához ragad egy tálat és már tartja is oda a kölyöknek, hogy bizony ő is kér, ki ne hagyja a sorból.*
- Mi van Naddal? *Rázza meg a fejét és legyint.* Nem érdekes. Hol van a vajákos? Hoztam egy sérültet. *Magyarázza, amúgy mellékesen, miközben megkapja a fejadagját, s hozzá lát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.13 13:48:18, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
*A törpét támogatva lép be a tágas rejtekbe. A többiek nyilván alszanak, esetleg kamatyolnak, avagy Nadot ismerve részegednek. Mindenesetre most nem lát senkit előmerészkedve, így halkan megy végig Murgrinddal a csarnokon, egészen a háló termekig. Mivel szinte csak saját lyukát ismeri, oda vezeti be a férfit is. Ha már egyszer bent vannak ledobja az ágyra és míg magánál van elkéri a fegyvereit. A rövidkardot, az íjat, az esetleges nyilakat is magához veszi, majd a dobótőrökre is kitér. Félre teszi őket, míg nagyjából át tudja rendezni úgy hogy kényelmesen elvihesse őket a raktárba. Kiadja a törpének a parancsot, hogy vesse le azt a mérgezett vértet, mert, hogy ő hozzá nem ér az biztos. Megindul újra a csarnok felé, lábával löki ki az ajtót, de még egy mondatra visszaszól a beteg törpéhez, hogy az ég szerelmére, ne nyúljon semmihez.
Khyr szobája, mint jó tolvajé tele van szajréval. Lopott bőrkabát, lopott ruhák, egy pár üvegcse, aranyak, és a medál amit a tavaszi fesztiválon nyert. Ott vannak még a kevesebbet érő holmik is, a pokrócok selyemből, az állat bőrök és egy csomó elcsórt könyv is, amire az életben nem fog ránézni se, de azért jó ha van.
Átviszi a fegyvereket a csarnokon, a raktárig, ahol Nad a részegek édes álmában szenderül. Gondosan elrejti a fegyvereket egy ládába, amit üresnek vél és rájuk zárja azt. A kulcsot magánál tartja. Ha ezzel végzett kifújja magát, megsimogatja Nadae fejét és tovább áll, vissza a szobájába.
Gyorsan leltárba veszi, ami a szeme elé kerül. Egy darab beteg Murgrind az ágyon - remélem nem fertőz. Egy kupac olcsó pokróc a földön, melyre rá feküdhet. Ledobja felső ruházatát és leterít két takarót, amire aztán ráfekszik és egy harmadikkal takarózik. Párnának a kabátját használja. Csak reggelig kell kihúznia így.*
//Napváltás - Másnap reggel - Tavacska//
*Felkel a rögtönzött fekhelyéről, a nappalra ébredvén. Széttárja lábait és alkarjával térdeire támaszkodva pislog. Igyekszik összeszedni a gondolatait. Murgrindra tekint. Alszik. Legalábbis pihen. Legyint felé, majd jobban lesz.
Feláll, meztelen lábait a hideg kőre teszi és nyújtózkodik. Magához vesz egy darab rongyot és egy faggyúszappant, majd kicsattog a szobájából egyenesen a tavacska felé, ahol szinte gondolkodás nélkül cselekszik. Kimer egy kevés vizet, az egyik keze ügyébe akadó vödörbe, majd ledobja alsó ruházatát, s máris nekilát az alapos mosakodásnak. Felhabosítja a szappant és ledörzsöli a bőrét. Először a karját, majd hónalját, mellkasát, hasát, satöbbi. Legvégül a vörös loboncát igyekszik megtakarítani. Ha már megfelelőnek érzi habos, bolyhos, nyuszikává alakulását, akkor egy hirtelen mozdulattal leönti magát a vödör hideg vízzel. Remegni kezd, s igyekszik gyorsan megszárítkozni, majd rongyát maga köré tekerve tér vissza a szobájába, hogy felöltözzön.
Immár teljes díszben sétál oda a többiekhez.*
//Másnap reggel//
*Nedves haja alatti fejbőrt vakargatva, battyog közelebb. Nem érdekli igazán mit zavar meg, vagy hogy meg zavar e valamit. Amit lát az viszont eléggé megdöbbenti.
Azt mondja, egy darab kétlábú van akit ismer és három, akit nem. Honnan a csudából jöttek elő ezek a népek? Igyekszik kitörölni szeméből a vizet, hátha csak rosszul lát, de a látomások maradnak, sőt még valódibbnak tűnnek, mint eddig.
Éppen elkapja, ahogy Will elkezdi mesélni az idegennek, hogy mihez ért és mit is szokott csinálni. Amint elkapja azt a szusszanásnyi szünetet, amikor senki nem beszél megszólal maga is.*
- Mi folyik itt? *Kérdezi fél kezét csípőre téve. Nem felháborodott, csak érdeklődő, elvégre nem ő dönt itt arról, hogy kik jöhetnek ide, s hogy mikor.* Az ott kaja? *A legfontosabb kérdés mind közül. Azonnal magához ragad egy tálat és már tartja is oda a kölyöknek, hogy bizony ő is kér, ki ne hagyja a sorból.*
- Mi van Naddal? *Rázza meg a fejét és legyint.* Nem érdekes. Hol van a vajákos? Hoztam egy sérültet. *Magyarázza, amúgy mellékesen, miközben megkapja a fejadagját, s hozzá lát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.13 13:48:18, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 23:08:57
Üzenet elküldve: 2015-08-12 23:08:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Kedveli a barlangban uralkodó szokatlan csendet. Olybá tűnik, hogy az új jövevények nem olyan harsányak, mint Nadae és Dynti szokott lenni, vagy szimplán olyan rég kelt már elsőként, hogy elfeledte az ilyenkor beállott békét. Igen, most már semmi oka arra, hogy sokáig aludjon, mivel nem melegíti senki kellemesre mellette az ágyat, s ha ki is próbál kelni, nincs, aki visszahúzza. De így van ez rendjén, idejét látja annak, hogy összeszedje magát, és ha nem is a régi énjét, azonban a rutinokat követő, új valóját magára öltse.
Az újdonsült elhatározástól némi élettel telve pillant fel a felé közeledő kalózforma lányra, akinek történetesen nem emlékszik a nevére. Talán ha odafigyelt volna, akkor sem maradt volna meg neki, mivel a betegségének szövődményei azóta sem múltak, mint például a névmemóriájának drasztikus romlása.*
- Jó reggelt. *Köszön neki viszonylag barátságos hangon, mellé pedig egy apró mosoly is kanyarodik az ajkaira, mely ugyan nem éri el a szemeit, mégsem visszatetszést keltő a siheder kölyökképén.* Húslevest, illetve mellé cipót. *Válaszol készségesen, miközben kever egyet a lassan elkészülő levesen.
Ugyan kissé furcsállja, hogy a lány a megmaradt alapanyagokat dézsmálja, de nem szól neki miatta, elvégre gőze nincs, hogy van-e bármi szabály az elemózsia felhasználására. Mindenesetre ő azért nem merne belőle csak úgy lakmározni. De amíg nem a levest falja fel egymaga a kalózforma, addig békén hagyja.*
- Szakács? *Kérdez vissza megilletődötten, mert ilyen magas posztra azért nem emelné magát. Legutóbb volt szerencséje látni a Rumos szakácsait, na, hát azokhoz szerény véleménye szerint messze nem ér fel. Viszont azt nem tudná megmondani, hogy mi is pontosan dolga, legalábbis nem lehetne egy foglalkozással vagy szóval leírni a tevékenységét.*
- Nem tudom. Szoktam főzni, halászni, ha nincs már hal a barlangban. Nadae ad feladatokat, illetve korábban Taug. Bár Taugnak kicsit furcsább kérései voltak. Zaraun holttestét kicsontozni, feláldozni a kámzsás alakot... Nadae inkább a Kikötőbe szokott küldeni. *Magyarázza, s ugyan nem olyan lelkesedéssel teszi, mint ahogyan régebben mesélte volna, de azért nem fogja vissza a szavait, sem pedig az információkat.*
- És igen, régóta vagyok velük. *Bólint egyet mellé, aztán az újonnan társulókra kapja türkiz lélektükreit. Pontosabban a férfi kezére, ugyanis elképzelése sincs, hogy mit akarhat tőle. Nem ismer effajta illemszabályokat, így, mivel arra gondol, hogy talán az idegen is enne valamit a leves elkészülte előtt, a kezébe nyom egy cipót.*
- Jó reggelt. *Viszonozza végül a köszöntést, mely feleannyira sem sikerül vidámra, no meg lelkesre, mint a férfié, de azért egészen barátságos.*
- Húslevest főzök. Nemsokára készen van, és ehettek. *Mondja, majd némi értetlenkedéssel vonja össze a szemöldökeit az újabb kérdés nyomán. Már miért ne tudna főzni?*
- Miért, te nem tudsz? *Billenti oldalra a fejét kíváncsian.
El sem tudja képzelni, hogy maradhatott eddig életben a férfi, ha esetleg nem tud magára főzni. Neki ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanított az apja.* Az atyám megtanított, és egy ideig egyedül is éltem. *Próbálkozik meg a magyarázat adással, de miként neki ez teljesen természetes, nem biztos benne, hogy efféle választ vár tőle az alak, akinek a nevére csakugyan nem emlékszik.
A szőke hajzuhataggal megáldott lányra is vet azért egy pillantást közben, kinek hosszú fülei nehezen tudnák elkerülni a figyelmét. Aprócska, szelíd mosoly kapaszkodik fel az ajkaira, mert Rinanra emlékezteti.*
- Te is elf vagy? *Kíváncsiskodik, majd újabbat kavar a levesen, de amazt most már megfelelőnek találja, így leszedi a tűzről, és a két oszlop közötti oltárra pakolja a cipók mellé. Természetesen a tüzet is eloltja, elvégre ebben a melegben a fene akarja fűteni a barlangot.*
- Egyetek. *Néz végig rajtuk mosolyogva. Jómaga valahogy nem érez késztetést arra, hogy egyen, ennek okán pedig a kondér közelébe sem megy, hagyja, hogy a többiek lakjanak be az ételből.*
*Kedveli a barlangban uralkodó szokatlan csendet. Olybá tűnik, hogy az új jövevények nem olyan harsányak, mint Nadae és Dynti szokott lenni, vagy szimplán olyan rég kelt már elsőként, hogy elfeledte az ilyenkor beállott békét. Igen, most már semmi oka arra, hogy sokáig aludjon, mivel nem melegíti senki kellemesre mellette az ágyat, s ha ki is próbál kelni, nincs, aki visszahúzza. De így van ez rendjén, idejét látja annak, hogy összeszedje magát, és ha nem is a régi énjét, azonban a rutinokat követő, új valóját magára öltse.
Az újdonsült elhatározástól némi élettel telve pillant fel a felé közeledő kalózforma lányra, akinek történetesen nem emlékszik a nevére. Talán ha odafigyelt volna, akkor sem maradt volna meg neki, mivel a betegségének szövődményei azóta sem múltak, mint például a névmemóriájának drasztikus romlása.*
- Jó reggelt. *Köszön neki viszonylag barátságos hangon, mellé pedig egy apró mosoly is kanyarodik az ajkaira, mely ugyan nem éri el a szemeit, mégsem visszatetszést keltő a siheder kölyökképén.* Húslevest, illetve mellé cipót. *Válaszol készségesen, miközben kever egyet a lassan elkészülő levesen.
Ugyan kissé furcsállja, hogy a lány a megmaradt alapanyagokat dézsmálja, de nem szól neki miatta, elvégre gőze nincs, hogy van-e bármi szabály az elemózsia felhasználására. Mindenesetre ő azért nem merne belőle csak úgy lakmározni. De amíg nem a levest falja fel egymaga a kalózforma, addig békén hagyja.*
- Szakács? *Kérdez vissza megilletődötten, mert ilyen magas posztra azért nem emelné magát. Legutóbb volt szerencséje látni a Rumos szakácsait, na, hát azokhoz szerény véleménye szerint messze nem ér fel. Viszont azt nem tudná megmondani, hogy mi is pontosan dolga, legalábbis nem lehetne egy foglalkozással vagy szóval leírni a tevékenységét.*
- Nem tudom. Szoktam főzni, halászni, ha nincs már hal a barlangban. Nadae ad feladatokat, illetve korábban Taug. Bár Taugnak kicsit furcsább kérései voltak. Zaraun holttestét kicsontozni, feláldozni a kámzsás alakot... Nadae inkább a Kikötőbe szokott küldeni. *Magyarázza, s ugyan nem olyan lelkesedéssel teszi, mint ahogyan régebben mesélte volna, de azért nem fogja vissza a szavait, sem pedig az információkat.*
- És igen, régóta vagyok velük. *Bólint egyet mellé, aztán az újonnan társulókra kapja türkiz lélektükreit. Pontosabban a férfi kezére, ugyanis elképzelése sincs, hogy mit akarhat tőle. Nem ismer effajta illemszabályokat, így, mivel arra gondol, hogy talán az idegen is enne valamit a leves elkészülte előtt, a kezébe nyom egy cipót.*
- Jó reggelt. *Viszonozza végül a köszöntést, mely feleannyira sem sikerül vidámra, no meg lelkesre, mint a férfié, de azért egészen barátságos.*
- Húslevest főzök. Nemsokára készen van, és ehettek. *Mondja, majd némi értetlenkedéssel vonja össze a szemöldökeit az újabb kérdés nyomán. Már miért ne tudna főzni?*
- Miért, te nem tudsz? *Billenti oldalra a fejét kíváncsian.
El sem tudja képzelni, hogy maradhatott eddig életben a férfi, ha esetleg nem tud magára főzni. Neki ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanított az apja.* Az atyám megtanított, és egy ideig egyedül is éltem. *Próbálkozik meg a magyarázat adással, de miként neki ez teljesen természetes, nem biztos benne, hogy efféle választ vár tőle az alak, akinek a nevére csakugyan nem emlékszik.
A szőke hajzuhataggal megáldott lányra is vet azért egy pillantást közben, kinek hosszú fülei nehezen tudnák elkerülni a figyelmét. Aprócska, szelíd mosoly kapaszkodik fel az ajkaira, mert Rinanra emlékezteti.*
- Te is elf vagy? *Kíváncsiskodik, majd újabbat kavar a levesen, de amazt most már megfelelőnek találja, így leszedi a tűzről, és a két oszlop közötti oltárra pakolja a cipók mellé. Természetesen a tüzet is eloltja, elvégre ebben a melegben a fene akarja fűteni a barlangot.*
- Egyetek. *Néz végig rajtuk mosolyogva. Jómaga valahogy nem érez késztetést arra, hogy egyen, ennek okán pedig a kondér közelébe sem megy, hagyja, hogy a többiek lakjanak be az ételből.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:39:36
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangban //
* Miután a szesszel lefertőtleníti a sebet, először kézzel, majd, ha a szilánk mélyebben van, akkor egy kisebb késsel kezd el óvatosan dolgozni. *
- Meglepődnél, ha tudnád mire vagyok képes ezekkel a mancsokkal. És most nem csak a harcról beszélek.
* Néz Nadaera, miközben kivesz egy kis üvegdarabot. *
- Különben is, mintha nem tudnád milyen jól tudok nagy dolgokat szűk helyre betenni.
* Vigyorodik el gonoszul az ork. Miután végez, hagyja a rumost, menjen csak kedvére. Maga is indulna, de újabb érkezők jönnek, s egy rövid beszélgetés után újabb sérültet akarnak a nyakába varrni. *
- Nem vagyok gyógyító. A törött bordával nem tudok mit kezdeni. Bekötni, esetleg egy kis kábító főzetet adni.
* Jelenti ki, hisz pár szilánkot, meg magas lázat még lekezel, de egy bordatöréssel már közel sem biztos, hogy boldogul. Még elszöszöl egy ideig, ám túl sokszor hallja meg a nevét, és ez már zavarja. Mikor elveszik mellőle az üveget, nehézkesen feláll. *
- Na jó, csak röviden.
* Kezdi, de hagyja közben Nerililt tisztogatni. *
- Látnom kell a törés helyét. Mikor történt? Szúr amikor mély levegőt veszel? Köhögtél fel vért?
* Pattognak a kérdések, nem agresszívan, csupán tárgyilagosan. *
- A kötést újra feltesszük, egy borogatással, de most szorosabban. Fájdalomcsillapítót tudok adni, mást nem.
* Összegzi a diagnózisát, persze ha a lány vért köhög, az már komoly baj. *
- Most pihenj le,holnap reggel meglátjuk. Maradjatok közel a tűzhöz.
* Zárja le végül a dolgot, s lemegy a fülkébe. *
- Még hogy kárhozottak! Bah. Ennyi erővel a koldusokat is ápolgathatnánk a kikötőben!
* Zavarja is, meg nem is ez az állapot, de nem tudja jelenleg tisztázni a gondolatait, ezért inkább ledől, s hamar el is alszik. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 19:00:47, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Tömeges, igen durva helyesírási hibák. Fölösleges jelek törlése.
* Miután a szesszel lefertőtleníti a sebet, először kézzel, majd, ha a szilánk mélyebben van, akkor egy kisebb késsel kezd el óvatosan dolgozni. *
- Meglepődnél, ha tudnád mire vagyok képes ezekkel a mancsokkal. És most nem csak a harcról beszélek.
* Néz Nadaera, miközben kivesz egy kis üvegdarabot. *
- Különben is, mintha nem tudnád milyen jól tudok nagy dolgokat szűk helyre betenni.
* Vigyorodik el gonoszul az ork. Miután végez, hagyja a rumost, menjen csak kedvére. Maga is indulna, de újabb érkezők jönnek, s egy rövid beszélgetés után újabb sérültet akarnak a nyakába varrni. *
- Nem vagyok gyógyító. A törött bordával nem tudok mit kezdeni. Bekötni, esetleg egy kis kábító főzetet adni.
* Jelenti ki, hisz pár szilánkot, meg magas lázat még lekezel, de egy bordatöréssel már közel sem biztos, hogy boldogul. Még elszöszöl egy ideig, ám túl sokszor hallja meg a nevét, és ez már zavarja. Mikor elveszik mellőle az üveget, nehézkesen feláll. *
- Na jó, csak röviden.
* Kezdi, de hagyja közben Nerililt tisztogatni. *
- Látnom kell a törés helyét. Mikor történt? Szúr amikor mély levegőt veszel? Köhögtél fel vért?
* Pattognak a kérdések, nem agresszívan, csupán tárgyilagosan. *
- A kötést újra feltesszük, egy borogatással, de most szorosabban. Fájdalomcsillapítót tudok adni, mást nem.
* Összegzi a diagnózisát, persze ha a lány vért köhög, az már komoly baj. *
- Most pihenj le,holnap reggel meglátjuk. Maradjatok közel a tűzhöz.
* Zárja le végül a dolgot, s lemegy a fülkébe. *
- Még hogy kárhozottak! Bah. Ennyi erővel a koldusokat is ápolgathatnánk a kikötőben!
* Zavarja is, meg nem is ez az állapot, de nem tudja jelenleg tisztázni a gondolatait, ezért inkább ledől, s hamar el is alszik. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 19:00:47, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Tömeges, igen durva helyesírási hibák. Fölösleges jelek törlése.
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:16:48
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Reydisnek olyan jól esik aludnia végre, ami az elmúlt két napban nem jött össze eddig neki és most, hogy rémálmok se gyötrik. Leonról és a közös kalózos jövőjükről álmodik, ahol ő a hajlékonyságával és ügyességével egy nagyon jó harcos, akire büszke a férje. Ebből a szép álomképből szerelme kedves szavai hozzák ki 'Rey drágám! Ébresztő Kincsem!'. Egyből ébredezik is, mélyen beszívja a levegőt miközben a kezeivel a szemeit dörzsölgeti még, majd mikor kifújja azt kinyitja a szemeit és boldogan mosolyog Leonra. A homlokára kapott puszinak is nagyon örül, majd kiugrik a bőréből a lány, főleg hogy a kalóz még mindig vele van és nem csak álmodta az egészet.*
-Jó reggelt! *Mikor megcsókolja a lányt akkor ő a megöleli és egy jó darabig el sem engedi, érezni akarja Leont, hogy él és létezik és vele van.*
-Nagyon szeretlek! *Lazít a szorításon, majd le is csúszik a keze a másikéba és kézen fogva távoznak oda, ahol vélhetően a többieket megtalálják. Kinn a szőke fiú készíti a reggelit úgy néz ki, amit meg is jegyez szerelme neki.*
-Úgy néz ki igen. *Válaszolja mosolygósan, azután a kalóz lány felé is hasonló kép néz.*
-Nerilil te mióta vagy kalóz? *Érdeklődik, mert a tegnapi napon sokat kérdezett felőlük, de ez visszafelé nem volt erőltetve. Ha Leon elengedi akkor kicsit közelebb is merészkedik a másik lányhoz beszélgetni.*
*Reydisnek olyan jól esik aludnia végre, ami az elmúlt két napban nem jött össze eddig neki és most, hogy rémálmok se gyötrik. Leonról és a közös kalózos jövőjükről álmodik, ahol ő a hajlékonyságával és ügyességével egy nagyon jó harcos, akire büszke a férje. Ebből a szép álomképből szerelme kedves szavai hozzák ki 'Rey drágám! Ébresztő Kincsem!'. Egyből ébredezik is, mélyen beszívja a levegőt miközben a kezeivel a szemeit dörzsölgeti még, majd mikor kifújja azt kinyitja a szemeit és boldogan mosolyog Leonra. A homlokára kapott puszinak is nagyon örül, majd kiugrik a bőréből a lány, főleg hogy a kalóz még mindig vele van és nem csak álmodta az egészet.*
-Jó reggelt! *Mikor megcsókolja a lányt akkor ő a megöleli és egy jó darabig el sem engedi, érezni akarja Leont, hogy él és létezik és vele van.*
-Nagyon szeretlek! *Lazít a szorításon, majd le is csúszik a keze a másikéba és kézen fogva távoznak oda, ahol vélhetően a többieket megtalálják. Kinn a szőke fiú készíti a reggelit úgy néz ki, amit meg is jegyez szerelme neki.*
-Úgy néz ki igen. *Válaszolja mosolygósan, azután a kalóz lány felé is hasonló kép néz.*
-Nerilil te mióta vagy kalóz? *Érdeklődik, mert a tegnapi napon sokat kérdezett felőlük, de ez visszafelé nem volt erőltetve. Ha Leon elengedi akkor kicsit közelebb is merészkedik a másik lányhoz beszélgetni.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 17:03:43
Üzenet elküldve: 2015-08-12 17:03:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Este - Reydis//
*Szerelme szerencsére, úgy, ahogy Leon eltervezte, bebújik karjai közé. A kalóz még a hajón kijelentette, hogy megadja neki a bizalmat, mert ha ő azt mondta, hogy Véreb eltűnt, akkor az úgy is van, Leonnak kötelessége hinni neki, akármennyire hihetetlen is az egész... Eközben megkapja a válaszokat is a lánytól. Nos, valami ilyesmire számított tőle. Nem nagyon ismerhetett ennek előtte olyan alakokat, mint a kalózok, így nem tud következtetéseket levonni belőle. Mikor a rum kerül szóba, a kalóz eldönti, hogy le fogja itatni kedvesét. Ha már eltűnt Véreb, akkor ennek sem lehet akadálya, és amúgy is kíváncsi arra, hogy szerelme hogyan reagálna egy nagyobb mennyiségű rumadagra.*
-Hát, majd kiderül, hogy ki mennyire veszedelmes! *Mondja lehalkítva hangját, mert a többiek már bizonyára alszanak. Eztán szóba kerül a fiú. Nos, ő volt az egyik legérdektelenebb ember itt barlangban, így róla semmit sem tud. Csak annyit tud leszűrni, hogy amikor ő gyermekkorában kalóz volt, akkor mit kellett csinálnia.*
-Lehet, hogy az ilyen alantasabb munkák miatt van itt. Takarítás, főzés, ilyesmi! *Mondja ő ezt alantas munkának, amikor szereti csinálni ezeket. Így hát, gyorsan javítja ami elhangzott.*
-Úgy értem, hogy arra, amit más nem szeret megcsinálni! *Ezután van egy másik opciója a fiúra. Nos, ez régebben nagyon bevett szokás volt, neki is volt egy olyan társa, aki ilyet csinált. Egy ideig, amíg a Kapitány meg nem csonkította azt a kalózt....*
-De, van egy olyan gondolatom is, hogy valakinek a kis játékszere. *Sóhajt egyet.*
-Nem lepődnék meg! *Ezzel persze, el is megy a kedve mindenféle játéktól, ami így alvás előtt aktuális lenne, így megáll a csóknál. Meg amúgy sem lenne túlzottan jó ötlet, mert a barlang visszhangzik, és így Neriék, meg a többiek nem tudnának aludni. Ezután Reydis álomba szenderül. Leon még egy kis ideig nézi az alvó lány bájos kis arcocskáját, ezután ő maga is elalszik.*
//Másnap reggel//
*Ő kel föl előbb, Reydist mintha bottal ütötték le, nem akaródzik magától felkelni, így egy kis idő múlva, mikor már megunja Leon a bambulást, finoman végigsimít a lány arcocskáján.*
-Rey drágám! Ébresztő Kincsem! *Ha erre nem ébred fel, akkor még egyszer megsimogatja. Miután már ébredezik, nyom egy csókot homlokára.*
-Hasadra süt a napocska! *Mondja vigyorogva, és mikor már nem csak kábán pislog felé a kedvese, akkor kap egy rendes jó reggelt csókot is. Ezután vélhetőleg kézen fogva kisétálnak oda, ahol a többiek is vannak. Ott már készül az étel. Talán lesz is belőle valami, ha Nerilil nem esz meg mindent előtte. Egy hatalmas mosollyal üdvözli őket. Willihez odamegy, hogy kezet is fogjon vele, elvégre férfiből van, még, ha nem is olyan nagy darab emberke is...*
-Mit főzöl Willi? *Pillant bele a kondérba, ezután Reydishez fordul.*
-Látod Rey? Ezek szerint ezért van itt! *Vigyorodik el, hiszen még tegnap beszélte a lánnyal, hogy mit is kereshet itt a fiú a kalózok között. De ő még mindig fenntartja magában a második lehetőséget is. Talán az orké lehet.* ~Mi van, ha a tegnapi elfé? Arról csak úgy ordított, hogy ferde hajlamú! Még azt is kénezem belőle, hogy egy gyermekre fáj a foga. A piszok!~ *De persze, könnyen lehet, hogy téved.* ~Ugyan mit keresne itt Will, ha nem ezt?~ *Alkalomadtán majd megkérdezi Nadot, mert nem akar senkit kellemetlen helyzetbe hozni a kérdezősködésével. Talán a kalózlány nem fogja leharapni egy ilyenért a fejét.*
-Hogyhogy tudsz főzni? Nem a nőknek kéne? *Villant egy félmosolyt Nerilil felé, aki inkább csak akadályozó tényező a reggeli vagy ebéd elkészülésében.*
*Szerelme szerencsére, úgy, ahogy Leon eltervezte, bebújik karjai közé. A kalóz még a hajón kijelentette, hogy megadja neki a bizalmat, mert ha ő azt mondta, hogy Véreb eltűnt, akkor az úgy is van, Leonnak kötelessége hinni neki, akármennyire hihetetlen is az egész... Eközben megkapja a válaszokat is a lánytól. Nos, valami ilyesmire számított tőle. Nem nagyon ismerhetett ennek előtte olyan alakokat, mint a kalózok, így nem tud következtetéseket levonni belőle. Mikor a rum kerül szóba, a kalóz eldönti, hogy le fogja itatni kedvesét. Ha már eltűnt Véreb, akkor ennek sem lehet akadálya, és amúgy is kíváncsi arra, hogy szerelme hogyan reagálna egy nagyobb mennyiségű rumadagra.*
-Hát, majd kiderül, hogy ki mennyire veszedelmes! *Mondja lehalkítva hangját, mert a többiek már bizonyára alszanak. Eztán szóba kerül a fiú. Nos, ő volt az egyik legérdektelenebb ember itt barlangban, így róla semmit sem tud. Csak annyit tud leszűrni, hogy amikor ő gyermekkorában kalóz volt, akkor mit kellett csinálnia.*
-Lehet, hogy az ilyen alantasabb munkák miatt van itt. Takarítás, főzés, ilyesmi! *Mondja ő ezt alantas munkának, amikor szereti csinálni ezeket. Így hát, gyorsan javítja ami elhangzott.*
-Úgy értem, hogy arra, amit más nem szeret megcsinálni! *Ezután van egy másik opciója a fiúra. Nos, ez régebben nagyon bevett szokás volt, neki is volt egy olyan társa, aki ilyet csinált. Egy ideig, amíg a Kapitány meg nem csonkította azt a kalózt....*
-De, van egy olyan gondolatom is, hogy valakinek a kis játékszere. *Sóhajt egyet.*
-Nem lepődnék meg! *Ezzel persze, el is megy a kedve mindenféle játéktól, ami így alvás előtt aktuális lenne, így megáll a csóknál. Meg amúgy sem lenne túlzottan jó ötlet, mert a barlang visszhangzik, és így Neriék, meg a többiek nem tudnának aludni. Ezután Reydis álomba szenderül. Leon még egy kis ideig nézi az alvó lány bájos kis arcocskáját, ezután ő maga is elalszik.*
//Másnap reggel//
*Ő kel föl előbb, Reydist mintha bottal ütötték le, nem akaródzik magától felkelni, így egy kis idő múlva, mikor már megunja Leon a bambulást, finoman végigsimít a lány arcocskáján.*
-Rey drágám! Ébresztő Kincsem! *Ha erre nem ébred fel, akkor még egyszer megsimogatja. Miután már ébredezik, nyom egy csókot homlokára.*
-Hasadra süt a napocska! *Mondja vigyorogva, és mikor már nem csak kábán pislog felé a kedvese, akkor kap egy rendes jó reggelt csókot is. Ezután vélhetőleg kézen fogva kisétálnak oda, ahol a többiek is vannak. Ott már készül az étel. Talán lesz is belőle valami, ha Nerilil nem esz meg mindent előtte. Egy hatalmas mosollyal üdvözli őket. Willihez odamegy, hogy kezet is fogjon vele, elvégre férfiből van, még, ha nem is olyan nagy darab emberke is...*
-Mit főzöl Willi? *Pillant bele a kondérba, ezután Reydishez fordul.*
-Látod Rey? Ezek szerint ezért van itt! *Vigyorodik el, hiszen még tegnap beszélte a lánnyal, hogy mit is kereshet itt a fiú a kalózok között. De ő még mindig fenntartja magában a második lehetőséget is. Talán az orké lehet.* ~Mi van, ha a tegnapi elfé? Arról csak úgy ordított, hogy ferde hajlamú! Még azt is kénezem belőle, hogy egy gyermekre fáj a foga. A piszok!~ *De persze, könnyen lehet, hogy téved.* ~Ugyan mit keresne itt Will, ha nem ezt?~ *Alkalomadtán majd megkérdezi Nadot, mert nem akar senkit kellemetlen helyzetbe hozni a kérdezősködésével. Talán a kalózlány nem fogja leharapni egy ilyenért a fejét.*
-Hogyhogy tudsz főzni? Nem a nőknek kéne? *Villant egy félmosolyt Nerilil felé, aki inkább csak akadályozó tényező a reggeli vagy ebéd elkészülésében.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:26:00
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:26:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Este Leon//
*Leon kezét megfogva bemennek egy lakatlan lakrészbe, ahol a férfi lefekszik és várja kedvesét, hogy csatlakozzon hozzá. Reydis nem is tétlenkedik és oda fekszik mellé viszonozza az ölelést és fejével közelebb is bújik hozzá. Örül a bizalomnak, amit újra meg kap és így újra a közelében lehet, de nem akarja feszíteni a húrt, ezért bármennyire is szeretné nem kezdi el puszilgatni és csókolgatni párját.*
-A kalózokról? *Elneveti magát, mert ami itt történt eddig az szöges ellentéte annak amit hitt róluk.* Szeretitek a rumot az már biztos, de nem tűntök olyan veszedelmesnek. *Persze biztos benne, hogy nem is ennyire kedvesek mind.*
-Hát ti vagytok az első kalózok, akikkel találkoztam szóval nem tudom, de lehet csak sokat ivott Nerilil és azért volt túlontúl barátságos, az ital sok mindent kivált még ilyet is... A szőke fiú már biztosan eleget látott itt, ki tudja mióta van itt, lehet itt nőtt fel és azért volt annyira unott képe. Szerinted ő mit csinál itt? *Kérdez ő is már valamit, ami böki az orrát kicsit. Leon megcsókolja és végig simít a hátán, legszívesebben abba se hagyná, de most vissza fogja ragaszkodását, hogy ha a férfi abba akarja hagyni akkor annak ott vége is legyen.*
-Én még jobban örülök, hogy a Tiéd lehetek! *Fejével jobban belefúrja magát szerelme mellkasába és szép lassan álomra szenderül, mert elég fárasztó napjuk volt. Szerencsére most nem gyötrik rémálmok, Véreb tényleg eltűnt a fejéből és kellemes pihentető alvás lesz úrrá rajta. Persze a felkeléssel már nem áll olyan jól, az a férfira vár, hogy felkeltse majd.*
*Leon kezét megfogva bemennek egy lakatlan lakrészbe, ahol a férfi lefekszik és várja kedvesét, hogy csatlakozzon hozzá. Reydis nem is tétlenkedik és oda fekszik mellé viszonozza az ölelést és fejével közelebb is bújik hozzá. Örül a bizalomnak, amit újra meg kap és így újra a közelében lehet, de nem akarja feszíteni a húrt, ezért bármennyire is szeretné nem kezdi el puszilgatni és csókolgatni párját.*
-A kalózokról? *Elneveti magát, mert ami itt történt eddig az szöges ellentéte annak amit hitt róluk.* Szeretitek a rumot az már biztos, de nem tűntök olyan veszedelmesnek. *Persze biztos benne, hogy nem is ennyire kedvesek mind.*
-Hát ti vagytok az első kalózok, akikkel találkoztam szóval nem tudom, de lehet csak sokat ivott Nerilil és azért volt túlontúl barátságos, az ital sok mindent kivált még ilyet is... A szőke fiú már biztosan eleget látott itt, ki tudja mióta van itt, lehet itt nőtt fel és azért volt annyira unott képe. Szerinted ő mit csinál itt? *Kérdez ő is már valamit, ami böki az orrát kicsit. Leon megcsókolja és végig simít a hátán, legszívesebben abba se hagyná, de most vissza fogja ragaszkodását, hogy ha a férfi abba akarja hagyni akkor annak ott vége is legyen.*
-Én még jobban örülök, hogy a Tiéd lehetek! *Fejével jobban belefúrja magát szerelme mellkasába és szép lassan álomra szenderül, mert elég fárasztó napjuk volt. Szerencsére most nem gyötrik rémálmok, Véreb tényleg eltűnt a fejéből és kellemes pihentető alvás lesz úrrá rajta. Persze a felkeléssel már nem áll olyan jól, az a férfira vár, hogy felkeltse majd.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 15:47:54
Üzenet elküldve: 2015-08-12 15:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangban//
*Szó esik arról, hogy Reydis és Ald fejében gondok vannak. Ezzel a kalóz nem tudna és nem is akarna vitába szállni, lévén, úgyis ő húzná a rövidebbet, mert ismeri Reydist... Bólint a bocsánatkérésre. Ő akkor nem pusztán a kedvesség miatt tette, hanem önzőségből. Tény, hogy azóta beleszerelmesedett a lányba, és százszorosan is visszakapta tőle a belefektetett pénzt. No, nem aranyban, hanem kedvességgel és a testével. Nemrég már belegondolt abba, hogy ezért amit kapott, egy bordélyban mekkora összegeket kellene kifizetnie. Így most ingyen van, és még fog is kapni bármit, amit megkíván. Jó üzlet volt, az biztos... Leon sem érti, hogy a fiú, aki szemmel láthatóan ide tartozik a barlangba, nem úgy mint ők, miért nem kérdezgeti ki őket, hogy mit keresnek itt. Ha neki megjelenne valaki ismeretlen a hajóján, bizonyára karddal a kezében kérdezné ki.* ~Valamiért bíznak bennünk! Bűzlik itt valami, és az nem én vagyok...~ *Elköszön Nerilil tőlük, azzal az indokkal, hogy megy aludni, mert fáradt. Tény, hogy ő is talpon van már nagyon rég óta, és szerelmének is kijár már a pihenés, így bólint a nőnek.*
-Jó éjszakát! *Köszön el, és ő is feláll. Felsegíti kedvesét is.*
-Mi is elmehetnénk aludni! Azt hiszem, biztonságban vagyunk itt! *Mondja mosolyogva. Nem hiszi, hogy miután ellátta Rey sebeit, most valaki meg akarná őket ölni álmukban. Eddig is bánthatták volna, de senki nem tette. Erre alapozva fogja kézen szerelmét, és vonul el egy olyan részbe, ahol nincs rajtuk kívül senki.
//Este - Rey//
Miután már egyedül vannak, lefekszik. Ha van ott bármi fekhelyféle, akkor arra, ha nem, akkor a földre, és kitárja karjait, hogy a lány feküdjön oda mellé, hadd ölelhesse magához őt. Mikor már így vannak, egymáshoz bújva, akkor felteszi neki kérdését, ami először eszébe jut.*
-Nos, mit gondolsz a kalózokról? *Utána elmondja saját véleményét is a dolgokról. Azt, ami neki furdalja az oldalát, azóta, mióta idejöttek.*
-Szerintem Nerilil túlontúl kedves volt! Nem mondom, hogy ez rossz, csak, mintha nem illene ebbe a barlangba, meg a kalózok közé... *Eztán folytatja a következő gondolattal.*
-Meg ott van az a gyerek. Willi! Mit keres itt egy gyermek és miért nem érdekli, hogy mi itt vagyunk? *Persze, szinte biztos benne, hogy szerelme nem fogja tudni megválaszolni a kérdését, de mégis, nagyon szeretné, hogyha így lenne. Közben nyom egy hosszú csókot Reydis ajkaira, miközben kezével végigsimít a hátán.*
-Nagyon örülök, hogy megvettelek, és most az enyém vagy! *Ez most Nerilil korábbi szavai miatt jutott az eszébe. Mennyivel unalmasabb lenne most az estéje, ha nem lenne mellette a lány, akivel beszélgethet, és akit átölelhet, érezheti a szívverését, és hallgathatja minden egyes lélegzetvételét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 17:02:25, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (had helyett hadd).
*Szó esik arról, hogy Reydis és Ald fejében gondok vannak. Ezzel a kalóz nem tudna és nem is akarna vitába szállni, lévén, úgyis ő húzná a rövidebbet, mert ismeri Reydist... Bólint a bocsánatkérésre. Ő akkor nem pusztán a kedvesség miatt tette, hanem önzőségből. Tény, hogy azóta beleszerelmesedett a lányba, és százszorosan is visszakapta tőle a belefektetett pénzt. No, nem aranyban, hanem kedvességgel és a testével. Nemrég már belegondolt abba, hogy ezért amit kapott, egy bordélyban mekkora összegeket kellene kifizetnie. Így most ingyen van, és még fog is kapni bármit, amit megkíván. Jó üzlet volt, az biztos... Leon sem érti, hogy a fiú, aki szemmel láthatóan ide tartozik a barlangba, nem úgy mint ők, miért nem kérdezgeti ki őket, hogy mit keresnek itt. Ha neki megjelenne valaki ismeretlen a hajóján, bizonyára karddal a kezében kérdezné ki.* ~Valamiért bíznak bennünk! Bűzlik itt valami, és az nem én vagyok...~ *Elköszön Nerilil tőlük, azzal az indokkal, hogy megy aludni, mert fáradt. Tény, hogy ő is talpon van már nagyon rég óta, és szerelmének is kijár már a pihenés, így bólint a nőnek.*
-Jó éjszakát! *Köszön el, és ő is feláll. Felsegíti kedvesét is.*
-Mi is elmehetnénk aludni! Azt hiszem, biztonságban vagyunk itt! *Mondja mosolyogva. Nem hiszi, hogy miután ellátta Rey sebeit, most valaki meg akarná őket ölni álmukban. Eddig is bánthatták volna, de senki nem tette. Erre alapozva fogja kézen szerelmét, és vonul el egy olyan részbe, ahol nincs rajtuk kívül senki.
//Este - Rey//
Miután már egyedül vannak, lefekszik. Ha van ott bármi fekhelyféle, akkor arra, ha nem, akkor a földre, és kitárja karjait, hogy a lány feküdjön oda mellé, hadd ölelhesse magához őt. Mikor már így vannak, egymáshoz bújva, akkor felteszi neki kérdését, ami először eszébe jut.*
-Nos, mit gondolsz a kalózokról? *Utána elmondja saját véleményét is a dolgokról. Azt, ami neki furdalja az oldalát, azóta, mióta idejöttek.*
-Szerintem Nerilil túlontúl kedves volt! Nem mondom, hogy ez rossz, csak, mintha nem illene ebbe a barlangba, meg a kalózok közé... *Eztán folytatja a következő gondolattal.*
-Meg ott van az a gyerek. Willi! Mit keres itt egy gyermek és miért nem érdekli, hogy mi itt vagyunk? *Persze, szinte biztos benne, hogy szerelme nem fogja tudni megválaszolni a kérdését, de mégis, nagyon szeretné, hogyha így lenne. Közben nyom egy hosszú csókot Reydis ajkaira, miközben kezével végigsimít a hátán.*
-Nagyon örülök, hogy megvettelek, és most az enyém vagy! *Ez most Nerilil korábbi szavai miatt jutott az eszébe. Mennyivel unalmasabb lenne most az estéje, ha nem lenne mellette a lány, akivel beszélgethet, és akit átölelhet, érezheti a szívverését, és hallgathatja minden egyes lélegzetvételét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 17:02:25, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (had helyett hadd).
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 15:17:38
Üzenet elküldve: 2015-08-12 15:17:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangban//
*Nerilil szorgosan, szinte rutinosan tisztítja ki a sebeit és ápolja le, Reydis egy kicsit már el is pirul a sok szeretettől, amit két oldalról is kap a kalózoktól.
Mikor elhangzik, hogy nem ismeri régóta Reydist Leon a lány akkor gondol bele, hogy igazból mennyi minden történt közöttük ez az egy nap alatt, hisz még csak ma ismerkedtek össze, de olyan mintha már hetek óta ismerné szerelmét. Hallgatja a beszélgetést, ami a kalózok között zajlik le. Egyszer csak megjelenik egy szőke fiú, akibe nincs semmi élet, benyögi a nevét és halad is tovább.*
-Én Reydis. *Feleli halkabban, kicsit megilletődött a sok szeretettől, amit itt kap és hogy az új arc sem gonosz vele, a semlegest is jó jelnek fogja fel.*
-Köszönöm az ápolást! *Mondja hálásan a lánynak, aki kinyújtózik és elköszön tőlük, hogy ideje neki eltenni magát másnapra.*
//Leon//
-Elég kedves lány, remélem a többiek is ilyenek lesznek és nem kell félnem a beilleszkedés miatt. *Mondja mosolyogva Leonnak és kinyújtja karjait, hogy megölelhesse. Most már nincs ott senki csak az ork, aki nem rájuk sem hederít és már nagyon szeretné szeretni kedvesét.*
-Keresünk valami helyet itt aludni vagy vissza megyünk a hajóra?
*Nerilil szorgosan, szinte rutinosan tisztítja ki a sebeit és ápolja le, Reydis egy kicsit már el is pirul a sok szeretettől, amit két oldalról is kap a kalózoktól.
Mikor elhangzik, hogy nem ismeri régóta Reydist Leon a lány akkor gondol bele, hogy igazból mennyi minden történt közöttük ez az egy nap alatt, hisz még csak ma ismerkedtek össze, de olyan mintha már hetek óta ismerné szerelmét. Hallgatja a beszélgetést, ami a kalózok között zajlik le. Egyszer csak megjelenik egy szőke fiú, akibe nincs semmi élet, benyögi a nevét és halad is tovább.*
-Én Reydis. *Feleli halkabban, kicsit megilletődött a sok szeretettől, amit itt kap és hogy az új arc sem gonosz vele, a semlegest is jó jelnek fogja fel.*
-Köszönöm az ápolást! *Mondja hálásan a lánynak, aki kinyújtózik és elköszön tőlük, hogy ideje neki eltenni magát másnapra.*
//Leon//
-Elég kedves lány, remélem a többiek is ilyenek lesznek és nem kell félnem a beilleszkedés miatt. *Mondja mosolyogva Leonnak és kinyújtja karjait, hogy megölelhesse. Most már nincs ott senki csak az ork, aki nem rájuk sem hederít és már nagyon szeretné szeretni kedvesét.*
-Keresünk valami helyet itt aludni vagy vissza megyünk a hajóra?
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 12:17:01
Üzenet elküldve: 2015-08-12 12:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Barlangban//
* Hallgatja a kis történetet, közben serényen jár a keze. Márt, csavar, töröl, márt, csavar, töröl. Fura egy teremtés a fél-elf, hogy efféle figyelemre vágyik. Egy pillantást vet Leonra, tényleg nem nézi ki a férfiból, hogy bántaná a lányt, túl gyengéd vele, s Rey is ámulattal tekint rá. De, ezek után már nem lepődne meg semmin. Igazából elsőre Démonról sem hitte, hogy olyan lenne, akitől tartania kellene. Csak Nad szórakozásának vélte s legyintet rá. Most már többet látott a félvérből, s eleget is hallott róla – csak nem hazudik mindenki-, komolyabban elgondolkozik rajta, hogy is viselkedjen vele. *
- Hogy az övében biztos, de a tiedben.? Elég normálisnak tűnsz.
* Hiába is próbálja a lány terelni a szót, valahogy nem sikerül neki. Önkéntelenül is olyan mondatok hagyják el ajkait, mely felett Neri nem tud elsiklani. Nem húzhat párhuzamot Nad és a Rey között, hisz ezek szerint ők sem ismerik egymást annyira. Nem érheti az a vád Kócost, hogy ilyenekkel veszi körbe magát, hisz a többieket nem is ismeri még. S bár a lány állítása szerint ő se teljesen tiszta, mégis eddig valóban nem mutatta jelét, hogy féleszű lenne. Leon is elég normálisan viselkedik. Az ork hát ő keveset szólt eddig, így róla ne tud nyilatkozni. Aldi… Nad… inkább bele se gondol. *
- Aha. Akkor bocsáss meg, ez valóban szép gesztus volt tőled.
* Elgondolkodva bólint. Maga részéről elég furcsának tartja, hogy ennyire szűkszavúak és minden egyes szót szinte ki kell erőszakolni belőlük. Inkább felhagy a kérdezősködéssel. Ha, ennyire nem akarnak beszélni magukról, ám legyen. Csak ránt egyet a vállán, miután megbeszélte magával. Közben egy fiatal fiú is érkezik, talán még nála is fiatalabb. Hiába mozog, de egy döglött halban több élet szikra van, mint benne. Éppen, hogy köszön s bemutatkozik, majd távozik is. *
- Neri.
* Mutatkozik be, ő is halkan, bár meg lehet, el se jut a fiúcska tudatáig. Hiányolja a kérdéseket, hogy mit keresnek itt, kik is ők valójában, de úgy látszik itt mindenki a „ minden mindegy” társaságot bővíti. A barlang tetején beszűrődő nap fénye halványulni kezd, s a hold ezüstös fénye váltja fel. Különös hangulatot adva a barlangnak, afféle elátkozott éden illúzióját kelti Neriben. Nagyot sóhajtva áll fel a lánytól.*
- Készen is vagyunk.
* Ereszt meg egy fáradt fél mosolyt mindkettőjük felé. Mesebeli álmot hozó kobold, álomport hinthetett pilláira, oly hirtelen tör rá a fáradság. Nagyot ásítva nyújtózkodik. *
- De, ha most nem haragszotok, valahova elvackolok. Hosszú s kimerítő volt ez a nap. Ajánlom ti is tegyetek így. Jó éjt!
* S már csoszog is el megereszkedett vállakkal, most ismét érzi azt a mázsás súlyt, mit a napokon át tartó séta után érzet, s melyet el is felejtett. Még egy pillantást vett a raktárba Nadra, aki szemmel láthatólag tökéletesen el van ma éjszakára választott társával, a rummal. Legyint rá is egyet, nem fogja kihúzni onnan. Szemöldöke azonban felkúszik, mikor meglátja a nyitott cellát. Démon eszméletlen fekve a közepén. Tekintette gonoszul villan, s visszahajtja az ajtót, maradjon csak abban a tudatban, hogy zárva van, bár nem örül neki, hogy így kell aludnia. Mindenesetre, befészkeli agát, a raktár melletti hálókamrába. Úgy tűnik, lakják, s mintha egy alak is feküdne ott. Megnézi, hogy lélegzik-e. Úgy tűnik, hogy még él, éppen csak, de még az élet pislákol benne. Ez kissé megnyugtatja, hogy a lakórész tulajdonosa nem egy halott, vagy nem egy holttal osztja meg ágyát. Leheveredik, s várja az jótékony álmot. *
// Este//
* Álma éber, s kicsit sem pihentető. kemény a föld, s az át fúvó szellő is furcsa hangokat keltve járja át a barlangot. Hirtelen pattan ki szemet, amint Nad hangját hallja, amint a szomszédból fél hangosan motyog, azaz kiabál, de ide csak tompán hallatszik át. Felpattanva tőrével a kezében vágtat át a szomszédba, félve attól, hogy félelme beigazolódott. De, a Kócoson kívül nincs senki a raktárban, csak magával veszekszik, vagy ki tudja, kinek magyarázz álmában. Hajóról meg Leonról motyog valamit, közelebb hajol, hogy értse is mit mond, mert persze, hogy álmában is aljas, s halkabbra veszi hangját. Khyr és csapdák, Wram és város és ehhez hasonlók. Parancsokat osztogat, mint egy kapitány a hajón. Megmosolyogja a lányt. Kerít egy pokrócot, hogy rádobja, míg mielőtt valami nyavalyát kapna a hideg földön, majd visszamegy, hogy még szenderegjen néhány órát. Persze, hogy nem sikerül, mivel a Kócos valami kalóz nótát kezd el teli torokból vinnyogni, mielőtt újra elaludna. Nem bírván tovább a dolgot, egy keres egy rongyot, majd újra átcaflat, hogy kipeckelje a lány száját, megfulladni nem fog, legalábbis reméli. *
// Másnap reggel //
* Kialvatlanul ébred, habár Nadot sikerült elcsendesítenie, mégis mintha nem aludt volna semmit. A dereka sajog, a feje fáj, a szemei pedig égnek a fáradtságtól. Nyöszörögve mászik ki a hálókamrából, hogy megnézze, felébredt-e már a Kócos, de ugyanúgy van, ahogy hagyta. Látva ezt, csak elhúzza ajkait. Távozna, ám megakad tekintette csizmáján. Gondolkodik egy kis ideig, nem sokáig, csak addig míg oda nem ér hozzá. *
- Neked ez most úgy sem kell.
* Közli, mintha értené is a másik. S leráncigálja róla a lábbelit. *
- Majd visszakapod, a sebnek amúgy is szellőznie kell.
*Megpaskolva a lány vállát, hagyja újra magát, elfelejtve kivenni a kipeckelésre használt rongyot a szájában.
Derekát masszírozva, csattogva érkezik meg a „központba”, ahol már a tegnapi fiú, Will láthatólag valami reggelit, ebédet próbál rittyenteni. *
- Jó reggelt! Mit eszünk?
* Érdeklődik, miközben már nyúl is valamiért, ami nyersen is ehető, s tömi is az orcájába. S ül le a fiúval szembe. Méregeti a fiúcskát egy darabig. *
- Te lennél a szakács? Vagy mi a dolgod?
* Faggatózik tovább. Nem foglalkozva azzal, hogy esetleg az alapanyagok vészesen fogynak, dézsmálja tovább. *
- Csak te vagy még fent? Régóta vagy már Naddal és a kompániájával?
* Hallgatja a kis történetet, közben serényen jár a keze. Márt, csavar, töröl, márt, csavar, töröl. Fura egy teremtés a fél-elf, hogy efféle figyelemre vágyik. Egy pillantást vet Leonra, tényleg nem nézi ki a férfiból, hogy bántaná a lányt, túl gyengéd vele, s Rey is ámulattal tekint rá. De, ezek után már nem lepődne meg semmin. Igazából elsőre Démonról sem hitte, hogy olyan lenne, akitől tartania kellene. Csak Nad szórakozásának vélte s legyintet rá. Most már többet látott a félvérből, s eleget is hallott róla – csak nem hazudik mindenki-, komolyabban elgondolkozik rajta, hogy is viselkedjen vele. *
- Hogy az övében biztos, de a tiedben.? Elég normálisnak tűnsz.
* Hiába is próbálja a lány terelni a szót, valahogy nem sikerül neki. Önkéntelenül is olyan mondatok hagyják el ajkait, mely felett Neri nem tud elsiklani. Nem húzhat párhuzamot Nad és a Rey között, hisz ezek szerint ők sem ismerik egymást annyira. Nem érheti az a vád Kócost, hogy ilyenekkel veszi körbe magát, hisz a többieket nem is ismeri még. S bár a lány állítása szerint ő se teljesen tiszta, mégis eddig valóban nem mutatta jelét, hogy féleszű lenne. Leon is elég normálisan viselkedik. Az ork hát ő keveset szólt eddig, így róla ne tud nyilatkozni. Aldi… Nad… inkább bele se gondol. *
- Aha. Akkor bocsáss meg, ez valóban szép gesztus volt tőled.
* Elgondolkodva bólint. Maga részéről elég furcsának tartja, hogy ennyire szűkszavúak és minden egyes szót szinte ki kell erőszakolni belőlük. Inkább felhagy a kérdezősködéssel. Ha, ennyire nem akarnak beszélni magukról, ám legyen. Csak ránt egyet a vállán, miután megbeszélte magával. Közben egy fiatal fiú is érkezik, talán még nála is fiatalabb. Hiába mozog, de egy döglött halban több élet szikra van, mint benne. Éppen, hogy köszön s bemutatkozik, majd távozik is. *
- Neri.
* Mutatkozik be, ő is halkan, bár meg lehet, el se jut a fiúcska tudatáig. Hiányolja a kérdéseket, hogy mit keresnek itt, kik is ők valójában, de úgy látszik itt mindenki a „ minden mindegy” társaságot bővíti. A barlang tetején beszűrődő nap fénye halványulni kezd, s a hold ezüstös fénye váltja fel. Különös hangulatot adva a barlangnak, afféle elátkozott éden illúzióját kelti Neriben. Nagyot sóhajtva áll fel a lánytól.*
- Készen is vagyunk.
* Ereszt meg egy fáradt fél mosolyt mindkettőjük felé. Mesebeli álmot hozó kobold, álomport hinthetett pilláira, oly hirtelen tör rá a fáradság. Nagyot ásítva nyújtózkodik. *
- De, ha most nem haragszotok, valahova elvackolok. Hosszú s kimerítő volt ez a nap. Ajánlom ti is tegyetek így. Jó éjt!
* S már csoszog is el megereszkedett vállakkal, most ismét érzi azt a mázsás súlyt, mit a napokon át tartó séta után érzet, s melyet el is felejtett. Még egy pillantást vett a raktárba Nadra, aki szemmel láthatólag tökéletesen el van ma éjszakára választott társával, a rummal. Legyint rá is egyet, nem fogja kihúzni onnan. Szemöldöke azonban felkúszik, mikor meglátja a nyitott cellát. Démon eszméletlen fekve a közepén. Tekintette gonoszul villan, s visszahajtja az ajtót, maradjon csak abban a tudatban, hogy zárva van, bár nem örül neki, hogy így kell aludnia. Mindenesetre, befészkeli agát, a raktár melletti hálókamrába. Úgy tűnik, lakják, s mintha egy alak is feküdne ott. Megnézi, hogy lélegzik-e. Úgy tűnik, hogy még él, éppen csak, de még az élet pislákol benne. Ez kissé megnyugtatja, hogy a lakórész tulajdonosa nem egy halott, vagy nem egy holttal osztja meg ágyát. Leheveredik, s várja az jótékony álmot. *
// Este//
* Álma éber, s kicsit sem pihentető. kemény a föld, s az át fúvó szellő is furcsa hangokat keltve járja át a barlangot. Hirtelen pattan ki szemet, amint Nad hangját hallja, amint a szomszédból fél hangosan motyog, azaz kiabál, de ide csak tompán hallatszik át. Felpattanva tőrével a kezében vágtat át a szomszédba, félve attól, hogy félelme beigazolódott. De, a Kócoson kívül nincs senki a raktárban, csak magával veszekszik, vagy ki tudja, kinek magyarázz álmában. Hajóról meg Leonról motyog valamit, közelebb hajol, hogy értse is mit mond, mert persze, hogy álmában is aljas, s halkabbra veszi hangját. Khyr és csapdák, Wram és város és ehhez hasonlók. Parancsokat osztogat, mint egy kapitány a hajón. Megmosolyogja a lányt. Kerít egy pokrócot, hogy rádobja, míg mielőtt valami nyavalyát kapna a hideg földön, majd visszamegy, hogy még szenderegjen néhány órát. Persze, hogy nem sikerül, mivel a Kócos valami kalóz nótát kezd el teli torokból vinnyogni, mielőtt újra elaludna. Nem bírván tovább a dolgot, egy keres egy rongyot, majd újra átcaflat, hogy kipeckelje a lány száját, megfulladni nem fog, legalábbis reméli. *
// Másnap reggel //
* Kialvatlanul ébred, habár Nadot sikerült elcsendesítenie, mégis mintha nem aludt volna semmit. A dereka sajog, a feje fáj, a szemei pedig égnek a fáradtságtól. Nyöszörögve mászik ki a hálókamrából, hogy megnézze, felébredt-e már a Kócos, de ugyanúgy van, ahogy hagyta. Látva ezt, csak elhúzza ajkait. Távozna, ám megakad tekintette csizmáján. Gondolkodik egy kis ideig, nem sokáig, csak addig míg oda nem ér hozzá. *
- Neked ez most úgy sem kell.
* Közli, mintha értené is a másik. S leráncigálja róla a lábbelit. *
- Majd visszakapod, a sebnek amúgy is szellőznie kell.
*Megpaskolva a lány vállát, hagyja újra magát, elfelejtve kivenni a kipeckelésre használt rongyot a szájában.
Derekát masszírozva, csattogva érkezik meg a „központba”, ahol már a tegnapi fiú, Will láthatólag valami reggelit, ebédet próbál rittyenteni. *
- Jó reggelt! Mit eszünk?
* Érdeklődik, miközben már nyúl is valamiért, ami nyersen is ehető, s tömi is az orcájába. S ül le a fiúval szembe. Méregeti a fiúcskát egy darabig. *
- Te lennél a szakács? Vagy mi a dolgod?
* Faggatózik tovább. Nem foglalkozva azzal, hogy esetleg az alapanyagok vészesen fogynak, dézsmálja tovább. *
- Csak te vagy még fent? Régóta vagy már Naddal és a kompániájával?
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-12 10:16:20
Üzenet elküldve: 2015-08-12 10:16:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangban//
*Folytatódik az ápolgatás, a sebek tisztítása, miközben az általuk már lezárt múlt kerül újra a beszélgetés középpontjába.*
-Nos, Aldrus az erősebb. Egy idő után már nem hagyta magát... *Ezután szegezi neki a kérdést, hogy miért hagyta Leon? Erre szemei szikrákat szórnak egyetlen pillanatig, de aztán megnyugszik, mikor Reydis közbevág, hogy ő mentette meg. Nagyon jól esik neki, hogy szerelme azonnal a védelmére kel, de úgy érzi, neki is el kell mondania amit tud, hogy tisztázza magát.*
-Nem ismerem régóta Reydist! *Áll meg keze egy pillanatra a simogatásban, de aztán folytatja is, miközben mosoly költözik arcára.*
-Akkor láttam először, mikor Aldrennel volt. Ekkor már kardot rántottam, hogy megöljem a Démont, de Nad nem engedte! *Fújtat egyet, kimutatva, mennyire haragszik emiatt a kalózlányra.*
-Erre más lehetőség híján megvettem tőle Reydist, így most ő az enyém! *Itt elgondolkodik, majd azonnal folytatja is.*
-De, persze nem a szolgám, vagy ilyesmi! A szabadságát vettem meg. De Aldren ellen azóta is bosszút esküdtem! *Ezt már csak olyan mellékesen mondja, de persze adott szava miatt nem ölheti meg őt, csak, ha Nadae megengedné neki. Ezután szóba kerül, honnan is ismeri a lányt. Erről napokig el tudna fecsegni, lévén szép emlékek halmaza az, amit megéltek.*
-Hát, régi cimborám! Kijutottunk pár szorult helyzetből együtt, mikor még én is a vizeket jártam! *Talán első körben ennyi elég is lesz, nem szeretne túl sok mindent elmondani, hiszen még annyira nem nagyon ismeri ezt a lányt. Hálával tartozik neki a kedvessége miatt, ezért is válaszol minden kérdésre. Közben előkerül egy fiú is, aki bemutatkozik neki. Ő nem olyan beszédes, mint Neri, így a kalóz is csak nevét veti oda.*
-Leon! *Ezzel visszatér tekintete kedvesére.*
*Folytatódik az ápolgatás, a sebek tisztítása, miközben az általuk már lezárt múlt kerül újra a beszélgetés középpontjába.*
-Nos, Aldrus az erősebb. Egy idő után már nem hagyta magát... *Ezután szegezi neki a kérdést, hogy miért hagyta Leon? Erre szemei szikrákat szórnak egyetlen pillanatig, de aztán megnyugszik, mikor Reydis közbevág, hogy ő mentette meg. Nagyon jól esik neki, hogy szerelme azonnal a védelmére kel, de úgy érzi, neki is el kell mondania amit tud, hogy tisztázza magát.*
-Nem ismerem régóta Reydist! *Áll meg keze egy pillanatra a simogatásban, de aztán folytatja is, miközben mosoly költözik arcára.*
-Akkor láttam először, mikor Aldrennel volt. Ekkor már kardot rántottam, hogy megöljem a Démont, de Nad nem engedte! *Fújtat egyet, kimutatva, mennyire haragszik emiatt a kalózlányra.*
-Erre más lehetőség híján megvettem tőle Reydist, így most ő az enyém! *Itt elgondolkodik, majd azonnal folytatja is.*
-De, persze nem a szolgám, vagy ilyesmi! A szabadságát vettem meg. De Aldren ellen azóta is bosszút esküdtem! *Ezt már csak olyan mellékesen mondja, de persze adott szava miatt nem ölheti meg őt, csak, ha Nadae megengedné neki. Ezután szóba kerül, honnan is ismeri a lányt. Erről napokig el tudna fecsegni, lévén szép emlékek halmaza az, amit megéltek.*
-Hát, régi cimborám! Kijutottunk pár szorult helyzetből együtt, mikor még én is a vizeket jártam! *Talán első körben ennyi elég is lesz, nem szeretne túl sok mindent elmondani, hiszen még annyira nem nagyon ismeri ezt a lányt. Hálával tartozik neki a kedvessége miatt, ezért is válaszol minden kérdésre. Közben előkerül egy fiú is, aki bemutatkozik neki. Ő nem olyan beszédes, mint Neri, így a kalóz is csak nevét veti oda.*
-Leon! *Ezzel visszatér tekintete kedvesére.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-11 16:01:01
Üzenet elküldve: 2015-08-11 16:01:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangban//
*Végezetül a Rinannal történő vacsora nyugodtan eltelt, noha a bensőjében kialakult feszültség és szomorúság egy pillanatra sem hagyott alább, illetve azóta is keseríti minden percét. Talán ennek okán vette rá magát végül, hogy a hosszlétű egy óvatlan pillanatában hangtalanul felkeljen a székéből, majd elvegyüljön a Rumos megnövekedett vendégserege között. Némi hadakozás és pánikkeltő momentum végett kijutott az épületből, majd egyenesen a barlang felé vette az irányt.
Reméli, hogy azóta többen visszaértek, mert ha Rinan követi, akkor sem köteles egyedül maradni vele, sőt, vélhetően Nadae majd lekoptatja róla. Persze valójában minden idejét az obszidiántekintetűvel szeretné tölteni, de a mai napon világossá vált a számára, hogy az ábrándjai hiúbbak, mint hitte, és az elfnek nem jelent annyit, mint remélte. Nyilván a vitájuk után kedvesebben bánt vele, azonban Williän sem egészen hülye, bizonyára a jövendőbeli hisztijei és kifakadásai ellen szolgált Rinan védelméül a mézesmázoskodás.
Hiába, idővel rá kell döbbennie, hogy ez a világ még annyira sem rózsás, mint amit eddig nehézkesen, de ki tudott sajtolni belőle egy álomvilág megteremtése révén. A taktikája mindvégig az volt, hogy kizárja a rosszat, bármit, ami fájdalmat okozhatna neki, ám amikor már a szerettei is lépten-nyomon keserűvé teszik az életét, be kell látnia, hogy egyszerűen csak minden rossz. Amit eddig szépnek vagy örvendetesnek hitt, igazából hazugságok voltak, vagy pusztán addig igazak, míg egymagában éldegélt. Nem tetszik neki ez az új felfedezés, ám mit tehetne? A barlang az egyedüli otthona, ahhoz pedig még mindig túlzottan ragaszkodik a többiekhez, mintsem hátrahagyja őket.
Szóval most is kellve-kelletlenül, de besétál a kinti hőmérséklet után üdítően hűvös barlangba, és igazán meg sem lepődik azon, hogy már megint csupa ismeretlen alakkal szembesül.*
- Sziasztok, Williän vagyok. *Mutatkozik be halkan, monoton, egyáltalán nem úgy, mint ahogyan korábban tette volna. A mai nap teljesen kiszipolyozta minden örömét és jó kedvét, szóval az egyedüli dolog, amire vágyik, hogy megszűnjön létezni valamelyik vájatban.
Kíváncsiságból a raktárba is benéz, hogy tudja, megérkezett-e már a Kalózkirálynő, ám látva, hogy az vélhetően megint ájultra itta magát, pusztán egy aprócska sóhaj szalad ki az ajkain. Nem nyaggatja, inkább átsétál a szobájába, majd összeszedve a holmijait, átcuccol Taug egykori "rezidenciájára". Ha jól tudja, egyedül Aethe, a kis tündér lakik ott, de az ő társaságát nem bánja, eddig még nem faggatta a lányka feleslegesen, így bizonyára nyugodtan lehet.
Tehát, miután megveti az "ágyát" a földön, illetve kipakolja az egyik laposabb sziklára ama kevés holmiját, mi a tulajdonát képezi, le is fekszik aludni. Ma nem érdekli, hogy ki mit fog enni vacsorára, néha neki is lehet egy ilyen napja.*
//Másnap reggel//
*A következő nap kipihenten és valamivel nyugodtabban ébred. Taug szobája eléggé el van szeparálva a többitől, talán még a falai is vastagabbak, mint a többi vájatnak, de így is egyértelmű a számára, hogy még vagy senki nincsen talpon, vagy annyira halkan közlekednek és beszélgetnek, hogy lehetetlen volna meghallania. Mindenesetre lassacskán kimászik az ágyából, majd a tóhoz sétál, hogy kicsit felfrissíthesse magát. Ha valaki már talpon volna, annak köszöntés gyanánt biccent egyet, aztán a raktárba sétál, hogy összeszedjen néhány alapanyagot a leendő reggelihez.
Nadaét még mindig ott találja, de a Rumost egy percig sem zavarja, hogy körülötte tesz-vesz, hanem horkol tovább, így Will sem kísérli meg felébreszteni. Amint mindent magához vett, a két főoszlop és oltár melletti tűzrakóhelyhez pakol le, végül pedig tüzet gyújt, és a kondérba is tesz vizet forrni.
Úgy egy másfél óra múlva már kellemes illatok kezdenek szállingózni a barlangban, és a reggeli címén készült húsleves is fogyasztásra alkalmatos, mellé némi cipóval.*
*Végezetül a Rinannal történő vacsora nyugodtan eltelt, noha a bensőjében kialakult feszültség és szomorúság egy pillanatra sem hagyott alább, illetve azóta is keseríti minden percét. Talán ennek okán vette rá magát végül, hogy a hosszlétű egy óvatlan pillanatában hangtalanul felkeljen a székéből, majd elvegyüljön a Rumos megnövekedett vendégserege között. Némi hadakozás és pánikkeltő momentum végett kijutott az épületből, majd egyenesen a barlang felé vette az irányt.
Reméli, hogy azóta többen visszaértek, mert ha Rinan követi, akkor sem köteles egyedül maradni vele, sőt, vélhetően Nadae majd lekoptatja róla. Persze valójában minden idejét az obszidiántekintetűvel szeretné tölteni, de a mai napon világossá vált a számára, hogy az ábrándjai hiúbbak, mint hitte, és az elfnek nem jelent annyit, mint remélte. Nyilván a vitájuk után kedvesebben bánt vele, azonban Williän sem egészen hülye, bizonyára a jövendőbeli hisztijei és kifakadásai ellen szolgált Rinan védelméül a mézesmázoskodás.
Hiába, idővel rá kell döbbennie, hogy ez a világ még annyira sem rózsás, mint amit eddig nehézkesen, de ki tudott sajtolni belőle egy álomvilág megteremtése révén. A taktikája mindvégig az volt, hogy kizárja a rosszat, bármit, ami fájdalmat okozhatna neki, ám amikor már a szerettei is lépten-nyomon keserűvé teszik az életét, be kell látnia, hogy egyszerűen csak minden rossz. Amit eddig szépnek vagy örvendetesnek hitt, igazából hazugságok voltak, vagy pusztán addig igazak, míg egymagában éldegélt. Nem tetszik neki ez az új felfedezés, ám mit tehetne? A barlang az egyedüli otthona, ahhoz pedig még mindig túlzottan ragaszkodik a többiekhez, mintsem hátrahagyja őket.
Szóval most is kellve-kelletlenül, de besétál a kinti hőmérséklet után üdítően hűvös barlangba, és igazán meg sem lepődik azon, hogy már megint csupa ismeretlen alakkal szembesül.*
- Sziasztok, Williän vagyok. *Mutatkozik be halkan, monoton, egyáltalán nem úgy, mint ahogyan korábban tette volna. A mai nap teljesen kiszipolyozta minden örömét és jó kedvét, szóval az egyedüli dolog, amire vágyik, hogy megszűnjön létezni valamelyik vájatban.
Kíváncsiságból a raktárba is benéz, hogy tudja, megérkezett-e már a Kalózkirálynő, ám látva, hogy az vélhetően megint ájultra itta magát, pusztán egy aprócska sóhaj szalad ki az ajkain. Nem nyaggatja, inkább átsétál a szobájába, majd összeszedve a holmijait, átcuccol Taug egykori "rezidenciájára". Ha jól tudja, egyedül Aethe, a kis tündér lakik ott, de az ő társaságát nem bánja, eddig még nem faggatta a lányka feleslegesen, így bizonyára nyugodtan lehet.
Tehát, miután megveti az "ágyát" a földön, illetve kipakolja az egyik laposabb sziklára ama kevés holmiját, mi a tulajdonát képezi, le is fekszik aludni. Ma nem érdekli, hogy ki mit fog enni vacsorára, néha neki is lehet egy ilyen napja.*
//Másnap reggel//
*A következő nap kipihenten és valamivel nyugodtabban ébred. Taug szobája eléggé el van szeparálva a többitől, talán még a falai is vastagabbak, mint a többi vájatnak, de így is egyértelmű a számára, hogy még vagy senki nincsen talpon, vagy annyira halkan közlekednek és beszélgetnek, hogy lehetetlen volna meghallania. Mindenesetre lassacskán kimászik az ágyából, majd a tóhoz sétál, hogy kicsit felfrissíthesse magát. Ha valaki már talpon volna, annak köszöntés gyanánt biccent egyet, aztán a raktárba sétál, hogy összeszedjen néhány alapanyagot a leendő reggelihez.
Nadaét még mindig ott találja, de a Rumost egy percig sem zavarja, hogy körülötte tesz-vesz, hanem horkol tovább, így Will sem kísérli meg felébreszteni. Amint mindent magához vett, a két főoszlop és oltár melletti tűzrakóhelyhez pakol le, végül pedig tüzet gyújt, és a kondérba is tesz vizet forrni.
Úgy egy másfél óra múlva már kellemes illatok kezdenek szállingózni a barlangban, és a reggeli címén készült húsleves is fogyasztásra alkalmatos, mellé némi cipóval.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-11 15:20:51
Üzenet elküldve: 2015-08-11 15:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangban//
*A kedves kalóz lány a lábát is lefertőtleníti, ha már előkerült az is és mikor válaszol, hogy kibírja a fájdalmat Reydis kap egy kacsintást is Nerilil mosolya mellé.
Nem nagyon érti miért nem kér Leon az ingyen rumból, főleg ha ez nem vizezett ellenben azzal, ami nála lehet. ~Lehet csak józan akar maradni, mert még sem annyira biztonságos itt?~
Tekintete a kérdés hallatán, hogy kutya kicsit szégyenlősebbé válik és inkább lesüti azokat az ölébe, nem nagyon akarna ebbe jobban belemenni, de lehet Aldrus mindent el fog mondani nekik, hogy ne kedveljék meg őt. Mikor a Leon mellé guggol szeretet teljesen néz rá és élvezi a feje simogatását a hasonlatnál maradva, mint a kiskutya a szerető gazdija simogatását legalább annyira, de mégis jobban.
Nem tudja mit mondjon, hallgatja a hitetlenkedést. Csak akkor szólal meg mikor hozzá szegezik a kérdést, hogy miért hagyta magát.*
-Én csak örültem, hogy valaki figyel rám és bár játéknak indult számomra, eléggé más lett a vége, mint gondoltam, de az biztos, hogy problémák vannak a fejében, meg voltak az enyémbe is. ~Remélem tényleg távozott Véreb.~
*Nem nagyon mert Nerilil szemébe nézni, még ha nem is neki szólnak azok a szikrák a szemében.*
-Leon mentett meg Ald kezei közül. *Mondja határozottan és kicsit hangosabban, hogy lenyugtassa a felháborodott lányt, a kalóz férfi nem érdemli meg, hogy így bánjon vele.*
-Ha Nadaera gondolsz, akkor rólam nem túl kellemes emléke van, a fogadóban találkoztam velük *bök fejével a szerelme felé.*
*A kedves kalóz lány a lábát is lefertőtleníti, ha már előkerült az is és mikor válaszol, hogy kibírja a fájdalmat Reydis kap egy kacsintást is Nerilil mosolya mellé.
Nem nagyon érti miért nem kér Leon az ingyen rumból, főleg ha ez nem vizezett ellenben azzal, ami nála lehet. ~Lehet csak józan akar maradni, mert még sem annyira biztonságos itt?~
Tekintete a kérdés hallatán, hogy kutya kicsit szégyenlősebbé válik és inkább lesüti azokat az ölébe, nem nagyon akarna ebbe jobban belemenni, de lehet Aldrus mindent el fog mondani nekik, hogy ne kedveljék meg őt. Mikor a Leon mellé guggol szeretet teljesen néz rá és élvezi a feje simogatását a hasonlatnál maradva, mint a kiskutya a szerető gazdija simogatását legalább annyira, de mégis jobban.
Nem tudja mit mondjon, hallgatja a hitetlenkedést. Csak akkor szólal meg mikor hozzá szegezik a kérdést, hogy miért hagyta magát.*
-Én csak örültem, hogy valaki figyel rám és bár játéknak indult számomra, eléggé más lett a vége, mint gondoltam, de az biztos, hogy problémák vannak a fejében, meg voltak az enyémbe is. ~Remélem tényleg távozott Véreb.~
*Nem nagyon mert Nerilil szemébe nézni, még ha nem is neki szólnak azok a szikrák a szemében.*
-Leon mentett meg Ald kezei közül. *Mondja határozottan és kicsit hangosabban, hogy lenyugtassa a felháborodott lányt, a kalóz férfi nem érdemli meg, hogy így bánjon vele.*
-Ha Nadaera gondolsz, akkor rólam nem túl kellemes emléke van, a fogadóban találkoztam velük *bök fejével a szerelme felé.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-11 13:16:55
Üzenet elküldve: 2015-08-11 13:16:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Barlangban//
* Persze, a kinyújtott lábat is leápolja, amennyire tőle telik. Ő sem egy orvos, csak az előbb ezt látta, meg még annak idején az Öreg is megosztott vele néhány trükköt. A lány akaratos lehet. Mikor az arról biztosítja, hogy kibírja, csak elmosolyodik, s még kacsint is egyet felé. *
- Nem erőszak… s talán ennek csak Nad örül a legjobban.
* Neveti el magát. Még szerencse, hogy elvonult a Kócos, mivel valószínűleg most a fejét venné, amiért sebtisztításra használja a párlatot. *
- Kutya?
* Áll meg kezében a rongy, s tekint előbb a lányra, majd Leonra. *
- Most ez komolya?
* Hitetlenkedik. Hát, ha eddig keresett is valami jót Aldban, most már nem fog. *
- Az a dög, s még ő rá akarja bízni a Boszorka az életét.
* Morogja az orra alatt. Dühében, egyre serényebbek lesznek a mozdulatai. Legszívesebben, most bemenne ahhoz az átkozotthoz és felképelné. De, inkább csak pufog magában. Majd hirtelen pillant fel Reyre. *
- És te hagytad? Miért nem védted meg magad?
* Szemei bár szikrákat szórnak, de nem a lányra haragszik, vagy talán egy kicsit, hogy hagyta magát így elintézni. *
- S te hagytad?
* Pattan fel s bök a férfi mellkasára. *
- Hát, milyen férfi vagy te?
* Mit sem tud találkozásukról, ezért nem érti, hogy hagyhatta Leon, hogy ilyet tegyenek a lánnyal. Majd, csípőre teszi kezeit, s szemei olyan lesújtóan néznek a férfira, hogy talán még azt is bevallaná, amit nem követett el. Majd dühösen ül vissza, a Szőkeséghez, hogy befejezze ápolását. Arcára kiül a durcás gyermek képe, bár maga sem tudja miért. Csak sandán pillant fel a félvérre, majd Leonra. *
- Sajnálom. De, a mai nap kicsit sok volt Aldiból.
* Mondja sajnálkozva az orra alatt. *
- S ti honnan ismeritek a Kócost?
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 13:17:25
* Persze, a kinyújtott lábat is leápolja, amennyire tőle telik. Ő sem egy orvos, csak az előbb ezt látta, meg még annak idején az Öreg is megosztott vele néhány trükköt. A lány akaratos lehet. Mikor az arról biztosítja, hogy kibírja, csak elmosolyodik, s még kacsint is egyet felé. *
- Nem erőszak… s talán ennek csak Nad örül a legjobban.
* Neveti el magát. Még szerencse, hogy elvonult a Kócos, mivel valószínűleg most a fejét venné, amiért sebtisztításra használja a párlatot. *
- Kutya?
* Áll meg kezében a rongy, s tekint előbb a lányra, majd Leonra. *
- Most ez komolya?
* Hitetlenkedik. Hát, ha eddig keresett is valami jót Aldban, most már nem fog. *
- Az a dög, s még ő rá akarja bízni a Boszorka az életét.
* Morogja az orra alatt. Dühében, egyre serényebbek lesznek a mozdulatai. Legszívesebben, most bemenne ahhoz az átkozotthoz és felképelné. De, inkább csak pufog magában. Majd hirtelen pillant fel Reyre. *
- És te hagytad? Miért nem védted meg magad?
* Szemei bár szikrákat szórnak, de nem a lányra haragszik, vagy talán egy kicsit, hogy hagyta magát így elintézni. *
- S te hagytad?
* Pattan fel s bök a férfi mellkasára. *
- Hát, milyen férfi vagy te?
* Mit sem tud találkozásukról, ezért nem érti, hogy hagyhatta Leon, hogy ilyet tegyenek a lánnyal. Majd, csípőre teszi kezeit, s szemei olyan lesújtóan néznek a férfira, hogy talán még azt is bevallaná, amit nem követett el. Majd dühösen ül vissza, a Szőkeséghez, hogy befejezze ápolását. Arcára kiül a durcás gyermek képe, bár maga sem tudja miért. Csak sandán pillant fel a félvérre, majd Leonra. *
- Sajnálom. De, a mai nap kicsit sok volt Aldiból.
* Mondja sajnálkozva az orra alatt. *
- S ti honnan ismeritek a Kócost?
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 13:17:25
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-11 12:40:02
Üzenet elküldve: 2015-08-11 12:40:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangban//
*Leon kedveli ezt a nőt. Szemmel láthatóan, hiszen, habár nem nagyon érti, hogy miért, de nagyon segítőkész mindenben. Kicsit elneveti magát, mikor Reydis kiköpi a vizet, de ez csak egy pár másodpercig tart, utána visszatér a jól megszokott egyszerű mosolyához. Magában nagyon örül, hogy egy Nerilil jött ővelük foglalkozni, és nem valaki más, aki nem ennyire bizalomgerjesztő. Így az ő kis szerelmének jó első benyomása lesz a kalózokról. Elkezdi kitisztítani a sebeit rummal. Leon már kitisztította a sebeit, meg is fürdette a lányt, de nyílvám nem ért hozzá olyan nagyon így hát átadja a terepet olyannak, aki talán igen. Közben azért Neri tájékoztatja őket néhány dologról.* ~Hogy kis híján megölte? Nem gondolta,m, hogy Nad nem tudja megvédeni magát...~ *Reydis szemmel láthatóan és füllel hallhatóan beszédesebb lett, és magabiztosabb, a lány kezei alatt és ez jó. Nagyon jó! Azt nem érti, miért ne ugorjon neki Aldnak. Nem lenne egy nehéz eset. Talán egy jól irányzott ütés hátulról, utána elmetszi a nyakát, de mivel többen valamiért nem szeretnék, hogy meghaljon ezért nem teszi. A rumra megrázza a fejét.*
-Nem, köszi, de nekem is van saját! *Ugyan, ez borzasztó rossz minőség, és még fel is van vizezve, de legalább az övé, és pont ezért nem is akar máséból. Már mondaná rögtön, hogy ő bizony gondját viselte Reydisnek. Leápolta ő mindenhogy... testét, lelkét. Az, hogy a sebek ellátásához nem ért, nem az ő sara, de szerelme megelőzi és azonnal közli a tényeket, így Leonnak ebbe nem kell belemennie. A következő egy érzékeny téma. Nem szeretné újra meghallgatni sem a történetet, nemhogy elmesélni. Reydis sem kezdi el részletezni, csupán egy mondatot fűz hozzá. Ezért úgy dönt, hogy csak amolyan féligazságot mond a dologról.*
-Ald elfogta, és arra kényszerítette, hogy kutyaként viselkedjen, majd megverte. Ennyi! *Leguggol szerelme mellé, és elkezdi simogatni a buksiját, nehogy az szomorkodjon az emlékek miatt, vagy olyan történjen, ami még annál is rosszabb lenne... gondol itt a kalóz Vérebre.*
-De már nincs semmi baj, mert el van zárva az az őrült és remélem ott is marad! *Legszívesebben Leon pórázt kötne rá, és addig rugdosná, és ütné, amíg Ald kutyaként nem viselkedik, de nagy a valószínűsége, hogy egy ilyen ötlet miatt nem fogják neki kiszolgáltatni a Démont, sajnos. Így hát, csak várja mit mond Nerilil... Talán, még az is lehet, hogy felveti majd ezt az ötletet valakinek.*
*Leon kedveli ezt a nőt. Szemmel láthatóan, hiszen, habár nem nagyon érti, hogy miért, de nagyon segítőkész mindenben. Kicsit elneveti magát, mikor Reydis kiköpi a vizet, de ez csak egy pár másodpercig tart, utána visszatér a jól megszokott egyszerű mosolyához. Magában nagyon örül, hogy egy Nerilil jött ővelük foglalkozni, és nem valaki más, aki nem ennyire bizalomgerjesztő. Így az ő kis szerelmének jó első benyomása lesz a kalózokról. Elkezdi kitisztítani a sebeit rummal. Leon már kitisztította a sebeit, meg is fürdette a lányt, de nyílvám nem ért hozzá olyan nagyon így hát átadja a terepet olyannak, aki talán igen. Közben azért Neri tájékoztatja őket néhány dologról.* ~Hogy kis híján megölte? Nem gondolta,m, hogy Nad nem tudja megvédeni magát...~ *Reydis szemmel láthatóan és füllel hallhatóan beszédesebb lett, és magabiztosabb, a lány kezei alatt és ez jó. Nagyon jó! Azt nem érti, miért ne ugorjon neki Aldnak. Nem lenne egy nehéz eset. Talán egy jól irányzott ütés hátulról, utána elmetszi a nyakát, de mivel többen valamiért nem szeretnék, hogy meghaljon ezért nem teszi. A rumra megrázza a fejét.*
-Nem, köszi, de nekem is van saját! *Ugyan, ez borzasztó rossz minőség, és még fel is van vizezve, de legalább az övé, és pont ezért nem is akar máséból. Már mondaná rögtön, hogy ő bizony gondját viselte Reydisnek. Leápolta ő mindenhogy... testét, lelkét. Az, hogy a sebek ellátásához nem ért, nem az ő sara, de szerelme megelőzi és azonnal közli a tényeket, így Leonnak ebbe nem kell belemennie. A következő egy érzékeny téma. Nem szeretné újra meghallgatni sem a történetet, nemhogy elmesélni. Reydis sem kezdi el részletezni, csupán egy mondatot fűz hozzá. Ezért úgy dönt, hogy csak amolyan féligazságot mond a dologról.*
-Ald elfogta, és arra kényszerítette, hogy kutyaként viselkedjen, majd megverte. Ennyi! *Leguggol szerelme mellé, és elkezdi simogatni a buksiját, nehogy az szomorkodjon az emlékek miatt, vagy olyan történjen, ami még annál is rosszabb lenne... gondol itt a kalóz Vérebre.*
-De már nincs semmi baj, mert el van zárva az az őrült és remélem ott is marad! *Legszívesebben Leon pórázt kötne rá, és addig rugdosná, és ütné, amíg Ald kutyaként nem viselkedik, de nagy a valószínűsége, hogy egy ilyen ötlet miatt nem fogják neki kiszolgáltatni a Démont, sajnos. Így hát, csak várja mit mond Nerilil... Talán, még az is lehet, hogy felveti majd ezt az ötletet valakinek.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-11 12:11:26
Üzenet elküldve: 2015-08-11 12:11:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangban//
*Reydis megkönnyebbül, mert úgy néz ki nem fogja mindenki utálni őt a hajón Leonon kívül és Nerilil is épp annyira gondoskodó amilyen szerelme is. Hallgatja a beszélgetésüket, de úgy néz ki a lány kalóz figyelmét a szőkeségre fordítja, miközben engedi kezét megfogni.*
-Igen, ez mind neki *majd kicsit halkabban hozzáteszi* meg magamnak is. ~Nem árthat, ha ő is kitisztítja megint a sebem.~
-Rendben. *Ki nyújtja lábait, ami eddig a feneke alatt volt, így észrevehető a térde is elég csúnyán felhorzsolódott és nem is pár napos a dolog, de látszatra tiszta a seb.
A kalóz lány elég beszédes és hol Leonra, hol Reydisre figyelve kérdez vagy felel. Hamarosan talál egy tiszta tálat, amibe azt a büdös rumot tölti, már gondolja előre, hogy ez csípni fog, de a másik meg is erősíti benne.*
-Kibírom. *Csak szemöldökét hozza össze a hirtelen kicsit maró hatástól, de erősnek kel lennie és saját magát meglepve jól tűri, a fejében semmi hang nem jelenik meg, aminek örül és egyre inkább meg van győződve róla, hogy Vérebnek nyom a sincs. Fel is pillant szerelmére és elmosolyodik kicsit, jelezve hogy nincs semmi baj.*
-Leon törődik velem, ő kötötte be a bordám is, hogy ha lehet ne rontsak a helyzeten. *Védi meg a kalóz férfit, mert tényleg sokat tett érte és nem akarja, hogy Nerilil rossz véleménnyel legyen róla.*
-Hát... *fel néz a férfira* mert rossz kutya voltam *süti le szemeit, nem szívesen mesélné el neki, hogy kiharapta egy matróz torkán és menekülniük kellett, ha megtudná bele se akar gondolni mi történhetne itt most.*
*Reydis megkönnyebbül, mert úgy néz ki nem fogja mindenki utálni őt a hajón Leonon kívül és Nerilil is épp annyira gondoskodó amilyen szerelme is. Hallgatja a beszélgetésüket, de úgy néz ki a lány kalóz figyelmét a szőkeségre fordítja, miközben engedi kezét megfogni.*
-Igen, ez mind neki *majd kicsit halkabban hozzáteszi* meg magamnak is. ~Nem árthat, ha ő is kitisztítja megint a sebem.~
-Rendben. *Ki nyújtja lábait, ami eddig a feneke alatt volt, így észrevehető a térde is elég csúnyán felhorzsolódott és nem is pár napos a dolog, de látszatra tiszta a seb.
A kalóz lány elég beszédes és hol Leonra, hol Reydisre figyelve kérdez vagy felel. Hamarosan talál egy tiszta tálat, amibe azt a büdös rumot tölti, már gondolja előre, hogy ez csípni fog, de a másik meg is erősíti benne.*
-Kibírom. *Csak szemöldökét hozza össze a hirtelen kicsit maró hatástól, de erősnek kel lennie és saját magát meglepve jól tűri, a fejében semmi hang nem jelenik meg, aminek örül és egyre inkább meg van győződve róla, hogy Vérebnek nyom a sincs. Fel is pillant szerelmére és elmosolyodik kicsit, jelezve hogy nincs semmi baj.*
-Leon törődik velem, ő kötötte be a bordám is, hogy ha lehet ne rontsak a helyzeten. *Védi meg a kalóz férfit, mert tényleg sokat tett érte és nem akarja, hogy Nerilil rossz véleménnyel legyen róla.*
-Hát... *fel néz a férfira* mert rossz kutya voltam *süti le szemeit, nem szívesen mesélné el neki, hogy kiharapta egy matróz torkán és menekülniük kellett, ha megtudná bele se akar gondolni mi történhetne itt most.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-11 11:22:29
Üzenet elküldve: 2015-08-11 11:22:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Barlangban//
- Igazán nincs mit.
* Bólint a lánynak. *
- Szerencséd.
* Mondja kissé haragosan, cseppnyi fenyegetéssel a hangjában. Maga sem érti, miért vette így védelmébe a törékenynek tűnő teremtést. De, ez már ma a második esett, hogy egy vadidegent pártol ki. Igaz, Nad nem mondható teljesen idegennek, van egy-két közös emlékük, de nem felhőtlen jó barátok. Talán Rey esetlensége, az ami így hat rá vagy csak a nap az ami az ő fejét is megsütötte. Leguggol a Szőkeséghez, hogy jobban szemügyre vegye a sérüléseit. A törött bordán kívül akad még jó néhány. Kérdezés nélkül nyúl a kezéért, s ha az nem húzza el, tekeri le róla a gyolcsot. *
- Hmm?
* Néz fel kérdőn Leonra, majd ráncolja össze a homlokát. *
- Nekem ugyan aztán senkim. Kis híján megölte Nadot.
* Csattan fel először, majd vált újra hűvösen tárgyilagossá. *
- Ez mind Démon műve?
* Tekint újra a lányra, s emeli fel annak kezét, mutatva azt is mire gondol. Elhúzza ajkát, szemei vékony vonalba húzódnak. Hátra sandít az orkra. Még mindig ügyködik valamin, nem akarja sürgetni ne tudja miféle, s most az egyetlen ember, aki csak kicsit is érthet a nyelvén, éppen vedel. *
- Míg Wram nem szán rád egy kis időt, addig kitisztítom a sebed. Jó?
* Néz a Reyre, várva a belegyezést. Ha, az bólint, vagy bármi beleegyezését adja úgy ismét feláll. Keres egy újabb tálkát. *
- Ám, az ő kapcsolatuk különleges, ne is próbáld megérteni. Én már feladtam. Noha, szerintem többet ártanak egymásnak, mint használnak.
* Vonja meg a vállát. Hamar talál is melynek már széle itt-ott megpattant vagy éppen le van törve. Megforgatja, de úgy tűnik a lényeg nem fog belőle kifolyni. Majd a korában Wramnál hagyott üveget veszi el, kissé félve nehogy idő előtt meg harapja a másik. önt a rumból a tálba, leteszi maga mellé, míg tép le egy darabot a földön összedobált rongyokból, hogy azt mártogassa bele. *
- Főleg, ne ugorj neki Aldinak. Furcsa egy szerzet, bár mondjuk ezért tőlem is kapna.
* Bök a fejével Rey testére. Nem érti valójában a félvért, miért tette ezt. *
- Kicsit fájni fog.
* Közli előre, hogy felkészülhessen rá, még mielőtt mellbe rúgná. Biztatóan mosolyog ré. majd nedvesíti be a rongyot, hogy azt kicsavarva, a sebes tenyeret nyomkodja meg vele. *
- Neked ott a rum, ha kell…
* Néz fel Leonra. *
- … ha nem haragszol nem foglak kiszolgálni, igyál, amennyit akarsz, csak annyit hagyj, hogy el tudjam látni a sebét. Ami ezeket illeti, a bordával nem tudok, mit csinálni.
* Fordul aztán vissza Reyhez, két lábát keresztbe téve helyezi magát kényelembe. Valójában a férfin nincs látható sérülés, ezért is nem ugrálja körbe, meg amúgy is…*
- Ezt, amúgy te is megcsinálhattad volna, mielőtt ide citálod szerencsétlent.
* Korholja meg a férfit. *
- S mondd Rey, miért bántott Aldi?
* Kíváncsi a félelf indítatásaira, csak,hogy tudja valóban mire számíthat tőle. *
- Igazán nincs mit.
* Bólint a lánynak. *
- Szerencséd.
* Mondja kissé haragosan, cseppnyi fenyegetéssel a hangjában. Maga sem érti, miért vette így védelmébe a törékenynek tűnő teremtést. De, ez már ma a második esett, hogy egy vadidegent pártol ki. Igaz, Nad nem mondható teljesen idegennek, van egy-két közös emlékük, de nem felhőtlen jó barátok. Talán Rey esetlensége, az ami így hat rá vagy csak a nap az ami az ő fejét is megsütötte. Leguggol a Szőkeséghez, hogy jobban szemügyre vegye a sérüléseit. A törött bordán kívül akad még jó néhány. Kérdezés nélkül nyúl a kezéért, s ha az nem húzza el, tekeri le róla a gyolcsot. *
- Hmm?
* Néz fel kérdőn Leonra, majd ráncolja össze a homlokát. *
- Nekem ugyan aztán senkim. Kis híján megölte Nadot.
* Csattan fel először, majd vált újra hűvösen tárgyilagossá. *
- Ez mind Démon műve?
* Tekint újra a lányra, s emeli fel annak kezét, mutatva azt is mire gondol. Elhúzza ajkát, szemei vékony vonalba húzódnak. Hátra sandít az orkra. Még mindig ügyködik valamin, nem akarja sürgetni ne tudja miféle, s most az egyetlen ember, aki csak kicsit is érthet a nyelvén, éppen vedel. *
- Míg Wram nem szán rád egy kis időt, addig kitisztítom a sebed. Jó?
* Néz a Reyre, várva a belegyezést. Ha, az bólint, vagy bármi beleegyezését adja úgy ismét feláll. Keres egy újabb tálkát. *
- Ám, az ő kapcsolatuk különleges, ne is próbáld megérteni. Én már feladtam. Noha, szerintem többet ártanak egymásnak, mint használnak.
* Vonja meg a vállát. Hamar talál is melynek már széle itt-ott megpattant vagy éppen le van törve. Megforgatja, de úgy tűnik a lényeg nem fog belőle kifolyni. Majd a korában Wramnál hagyott üveget veszi el, kissé félve nehogy idő előtt meg harapja a másik. önt a rumból a tálba, leteszi maga mellé, míg tép le egy darabot a földön összedobált rongyokból, hogy azt mártogassa bele. *
- Főleg, ne ugorj neki Aldinak. Furcsa egy szerzet, bár mondjuk ezért tőlem is kapna.
* Bök a fejével Rey testére. Nem érti valójában a félvért, miért tette ezt. *
- Kicsit fájni fog.
* Közli előre, hogy felkészülhessen rá, még mielőtt mellbe rúgná. Biztatóan mosolyog ré. majd nedvesíti be a rongyot, hogy azt kicsavarva, a sebes tenyeret nyomkodja meg vele. *
- Neked ott a rum, ha kell…
* Néz fel Leonra. *
- … ha nem haragszol nem foglak kiszolgálni, igyál, amennyit akarsz, csak annyit hagyj, hogy el tudjam látni a sebét. Ami ezeket illeti, a bordával nem tudok, mit csinálni.
* Fordul aztán vissza Reyhez, két lábát keresztbe téve helyezi magát kényelembe. Valójában a férfin nincs látható sérülés, ezért is nem ugrálja körbe, meg amúgy is…*
- Ezt, amúgy te is megcsinálhattad volna, mielőtt ide citálod szerencsétlent.
* Korholja meg a férfit. *
- S mondd Rey, miért bántott Aldi?
* Kíváncsi a félelf indítatásaira, csak,hogy tudja valóban mire számíthat tőle. *
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:12:00
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:12:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangban//
*Reydis akaratlanul is elmosolyodik, mikor meghallja, hogy Aldrus, azaz a Démon cellába van, máris sokkal jobban és nagyobb biztonságban érzi magát. Ezt egy kisebb sóhajjal jelzi is.
A másik kalóz lány ez a Nerilil nagyon kedves és Reydis hamar megkedveli, mert már mutatja is neki merre menjenek leülni, ahová Leon egyből vezeti is a lányt és utasítja kedvesen, hogy foglaljon helyet ott. A lány csak nagy szemeivel nézi a körülötte zajló beszélgetést, hisz kalózos dolgokról van szó meg a csapatról. Közeleg cuppog a talpával hozzájuk a másik lány és vizet nyújt a szöszinek, aki előbb szerelmére néz és ha nem ellenzi csak akkor veszi el és iszik belőle. Elég mohón fog hozzá, mint aki szomjazott volna eddig és mikor megkérdezi Nerilil Leont, hogy ő veri e őt, akkor a szájából sugárban távozik a víz a földre. A férfi megsimogatja Reydis arcát, aki szinte belebújik a tenyérbe, nagyon szereti az ilyen szeretetnyilvánításokat. Mikor szóba kerül Ald a lány helyeslően bólint, hogy az bántotta őt.*
-Köszönöm a vizet Nerilil. *Csak sikerült kinyögnie neki is, most már kezd megjönni a bátorsága, de nem szeretne fölöslegesen beszélni így nem tesz fel kérdéseket és inkább figyeli, hogyan viselkedik a kalóz lány.*
*Reydis akaratlanul is elmosolyodik, mikor meghallja, hogy Aldrus, azaz a Démon cellába van, máris sokkal jobban és nagyobb biztonságban érzi magát. Ezt egy kisebb sóhajjal jelzi is.
A másik kalóz lány ez a Nerilil nagyon kedves és Reydis hamar megkedveli, mert már mutatja is neki merre menjenek leülni, ahová Leon egyből vezeti is a lányt és utasítja kedvesen, hogy foglaljon helyet ott. A lány csak nagy szemeivel nézi a körülötte zajló beszélgetést, hisz kalózos dolgokról van szó meg a csapatról. Közeleg cuppog a talpával hozzájuk a másik lány és vizet nyújt a szöszinek, aki előbb szerelmére néz és ha nem ellenzi csak akkor veszi el és iszik belőle. Elég mohón fog hozzá, mint aki szomjazott volna eddig és mikor megkérdezi Nerilil Leont, hogy ő veri e őt, akkor a szájából sugárban távozik a víz a földre. A férfi megsimogatja Reydis arcát, aki szinte belebújik a tenyérbe, nagyon szereti az ilyen szeretetnyilvánításokat. Mikor szóba kerül Ald a lány helyeslően bólint, hogy az bántotta őt.*
-Köszönöm a vizet Nerilil. *Csak sikerült kinyögnie neki is, most már kezd megjönni a bátorsága, de nem szeretne fölöslegesen beszélni így nem tesz fel kérdéseket és inkább figyeli, hogyan viselkedik a kalóz lány.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286