Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-12 10:18:19
Üzenet elküldve: 2014-10-12 10:18:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Felcsendült kérdése után nagyot húz az üvegből, majd visszanyújtja Nadaenak. Kissé felpörögtek ma az események. Előbb a Rumosban történt incidens a Szürkével, majd a kalóz nőstény találta meg és fedte fel őt, majd hívta meg ebbe a lyukba, hogy csatlakozzon hozzájuk. Most pedig itt van és azzal kell szembesülnie, hogy a teljesen jó rejtekhelyüket lépten-nyomon megtalálja valaki.
A vihar sem akar csendesülni, szinte hallani, ahogy az eső rázúdul a szirt tetejére, s az ég is mérgesen morajlik valahol a fejük felett. Beugrik neki Nath arca, amikor még kezdő kalóz volt köztük és már amint az idő beborult, a lány rögtön pánikolva rohangált fel alá, attól tartva, hogy mind meghalnak. De a férfi elmagyarázta neki, hogy a tenger így tisztítja önmagát, hogy az oda nem kívánatos elemeket eltávolítja, magába fojtja, s ha túlélik, úgy tudhatják, hogy ők kiváltságos helyzetben vannak. Ezért mindig mikor vihar van, bár összerezzen és fél, de mindig az jut eszébe, hogy valahol egy oda nem illő hajót éppen magába szólít a tenger. Csak remélhetőleg régi cimborái is ott végezték azóta.
Az elf, mint egyedüli férfi a maszkoson kívül, mert bár a kölyök is hímnemű, mégsem tűnik annak, rendet tesz. Ingerülten és vészjósló tekintettel förmed az idegenre. Dyn visszacsúsztatja szablyáját a helyére és vigyorogva élvezkedik a műsoron. Amikor pedig a férfi a maszkja levetésére szólítja fel a másikat egyetértően bólogat.*
- Bizony, bizony. *Kíváncsiságát már nem tudja kendőzni. Ha már az előző ipsének arcát nem fedték fel, legalább ez mutasson már valamit magából.
Amikor a Nadae által Bájgúnárnak titulált fickó közelebb lép hozzá és negédes szavakkal szól hozzá, szemei rögtön a kalózra tévednek, s eszébe jut, amit a szirten mondott a férfiről. Valóban nem várt sokáig azzal, hogy egy-két bájos szót mondjon a vöröskének. Dyn szája sarkai kacéran ívelnek felfelé, hagyja, hogy a másik a hajához nyúljon, s csak akkor szólal meg.*
- Vannak az életben jobb dolgok, amikre egy szép nő áldozhatja az idejét. *Majd egy sokatmondó kacsintás, nem is megy bele ennek kifejtésébe, de hangjának kacér kicsengéséből, talán sejteni is lehet mire gondol.
A Bongyori semleges reakciója szavaira megvigyorogtatják. Mivel nem vágott vissza semmivel, sem jóval, sem rosszal így teret nyert gondolata, hogy nem igen lehetett dolga nőkkel. Ellenben nagyon is barátságosnak tűnik az idegennel, akinek fejét a testétől az elf épphogy megfosztani akarta. Ennek ellenére a srác nem csinál mást, minthogy kedvesen meginvitálja a tűzhöz. Kicsit arrébb áll tőlük, de még innen is meglátja a végre, valahára maszk mögül előkerülő arcot. Ezzel két dolog is bebizonyosodott. Egyrészt, hogy a maszk a sebhelyek elfedésére hivatott, ami viszont újabb kíváncsi kérdéseket vet fel. A másik pedig, hogy miután ilyen engedelmes volt, hogy levetette fegyvereit, köpenyét és minden álcáját, nem is kell tőle tartani. Csak sejteni tudja, hogy Nadae rögtön rá is veti magát a levetett harci eszközökre, míg a fickóról ténylegesen be nem bizonyosodik, hogy nem azért jött ide, hogy az ő vérükkel pingálja vörösre a falakat. A maga részéről nem fél, ma már kétszer kapta elő kis kedvencét, a lopott szablyát, ha kell előrántja ismét. Viszont, ami a fiatal kölyköt illeti... Na az ilyeneket a legkönnyebb eltenni láb alól. Meg is indul, hogy ezt ki is fejtse a srácnak, s ekkor hallja meg a maszkos kérdését.*
- Hogy ő? *Hüvelykujjával maga mögé mutat, amint odalép melléjük.* - Ó, hát az az ő nemesi lakrésze. Mi sem tudjuk miért, de szeret rácsok mögött gubbasztani. *Vicceli a dolgot, amiben lehet is némi igazság, hiszen a fickó mondhatott volna bármit, ehelyett csendben üldögél a rács mögött. Majd komolyabb hangra vált, talán az elfet meg a kölyköt is érdekli mi a helyzet vele. Így beelőzi Nadae válaszát, bár még mindig nem ad vele konkrét választ, inkább csak heccelni kívánja az immár nem túl maszkos Varonart.*
- Ő betévedt ide, mi elkaptuk. Mi kérdeztük, ő nem válaszolt. *Összegzi pár mondatban és kissé megdörzsöli kezét a lángoknál.* - Úgyhogy talán jobb lenne, ha te is kitálalnál, hogy miféle szerzet vagy, s miről árulkodnak sebeid. Mert a hegek formájából arra következtetnék, hogy nem egy csábos nősténnyel töltött heves éjszaka emlékei. *Míg teret enged a válasznak, addig Will felé fordul.*
- Kölyök, ha minden idegennel ilyen közvetlen és barátságos vagy, egyszer úgy rabolnak ki és nyisszantják le bájos kis buksidat, hogy még utolsó gondolatod sem lesz közben. Annak pedig nem örülnék. *Biggyeszti le ajkait. Eszébe jut, amit Nadae mondott a srácról, hogy nem ért a fegyverforgatáshoz, de erre most nem hívja fel inkább a figyelmet az idegen jelenlétében. De ha kell persze, most már önként és dalolva vállalná a Bongyori oktatását, addig is jól elszórakozna vele.*
*Felcsendült kérdése után nagyot húz az üvegből, majd visszanyújtja Nadaenak. Kissé felpörögtek ma az események. Előbb a Rumosban történt incidens a Szürkével, majd a kalóz nőstény találta meg és fedte fel őt, majd hívta meg ebbe a lyukba, hogy csatlakozzon hozzájuk. Most pedig itt van és azzal kell szembesülnie, hogy a teljesen jó rejtekhelyüket lépten-nyomon megtalálja valaki.
A vihar sem akar csendesülni, szinte hallani, ahogy az eső rázúdul a szirt tetejére, s az ég is mérgesen morajlik valahol a fejük felett. Beugrik neki Nath arca, amikor még kezdő kalóz volt köztük és már amint az idő beborult, a lány rögtön pánikolva rohangált fel alá, attól tartva, hogy mind meghalnak. De a férfi elmagyarázta neki, hogy a tenger így tisztítja önmagát, hogy az oda nem kívánatos elemeket eltávolítja, magába fojtja, s ha túlélik, úgy tudhatják, hogy ők kiváltságos helyzetben vannak. Ezért mindig mikor vihar van, bár összerezzen és fél, de mindig az jut eszébe, hogy valahol egy oda nem illő hajót éppen magába szólít a tenger. Csak remélhetőleg régi cimborái is ott végezték azóta.
Az elf, mint egyedüli férfi a maszkoson kívül, mert bár a kölyök is hímnemű, mégsem tűnik annak, rendet tesz. Ingerülten és vészjósló tekintettel förmed az idegenre. Dyn visszacsúsztatja szablyáját a helyére és vigyorogva élvezkedik a műsoron. Amikor pedig a férfi a maszkja levetésére szólítja fel a másikat egyetértően bólogat.*
- Bizony, bizony. *Kíváncsiságát már nem tudja kendőzni. Ha már az előző ipsének arcát nem fedték fel, legalább ez mutasson már valamit magából.
Amikor a Nadae által Bájgúnárnak titulált fickó közelebb lép hozzá és negédes szavakkal szól hozzá, szemei rögtön a kalózra tévednek, s eszébe jut, amit a szirten mondott a férfiről. Valóban nem várt sokáig azzal, hogy egy-két bájos szót mondjon a vöröskének. Dyn szája sarkai kacéran ívelnek felfelé, hagyja, hogy a másik a hajához nyúljon, s csak akkor szólal meg.*
- Vannak az életben jobb dolgok, amikre egy szép nő áldozhatja az idejét. *Majd egy sokatmondó kacsintás, nem is megy bele ennek kifejtésébe, de hangjának kacér kicsengéséből, talán sejteni is lehet mire gondol.
A Bongyori semleges reakciója szavaira megvigyorogtatják. Mivel nem vágott vissza semmivel, sem jóval, sem rosszal így teret nyert gondolata, hogy nem igen lehetett dolga nőkkel. Ellenben nagyon is barátságosnak tűnik az idegennel, akinek fejét a testétől az elf épphogy megfosztani akarta. Ennek ellenére a srác nem csinál mást, minthogy kedvesen meginvitálja a tűzhöz. Kicsit arrébb áll tőlük, de még innen is meglátja a végre, valahára maszk mögül előkerülő arcot. Ezzel két dolog is bebizonyosodott. Egyrészt, hogy a maszk a sebhelyek elfedésére hivatott, ami viszont újabb kíváncsi kérdéseket vet fel. A másik pedig, hogy miután ilyen engedelmes volt, hogy levetette fegyvereit, köpenyét és minden álcáját, nem is kell tőle tartani. Csak sejteni tudja, hogy Nadae rögtön rá is veti magát a levetett harci eszközökre, míg a fickóról ténylegesen be nem bizonyosodik, hogy nem azért jött ide, hogy az ő vérükkel pingálja vörösre a falakat. A maga részéről nem fél, ma már kétszer kapta elő kis kedvencét, a lopott szablyát, ha kell előrántja ismét. Viszont, ami a fiatal kölyköt illeti... Na az ilyeneket a legkönnyebb eltenni láb alól. Meg is indul, hogy ezt ki is fejtse a srácnak, s ekkor hallja meg a maszkos kérdését.*
- Hogy ő? *Hüvelykujjával maga mögé mutat, amint odalép melléjük.* - Ó, hát az az ő nemesi lakrésze. Mi sem tudjuk miért, de szeret rácsok mögött gubbasztani. *Vicceli a dolgot, amiben lehet is némi igazság, hiszen a fickó mondhatott volna bármit, ehelyett csendben üldögél a rács mögött. Majd komolyabb hangra vált, talán az elfet meg a kölyköt is érdekli mi a helyzet vele. Így beelőzi Nadae válaszát, bár még mindig nem ad vele konkrét választ, inkább csak heccelni kívánja az immár nem túl maszkos Varonart.*
- Ő betévedt ide, mi elkaptuk. Mi kérdeztük, ő nem válaszolt. *Összegzi pár mondatban és kissé megdörzsöli kezét a lángoknál.* - Úgyhogy talán jobb lenne, ha te is kitálalnál, hogy miféle szerzet vagy, s miről árulkodnak sebeid. Mert a hegek formájából arra következtetnék, hogy nem egy csábos nősténnyel töltött heves éjszaka emlékei. *Míg teret enged a válasznak, addig Will felé fordul.*
- Kölyök, ha minden idegennel ilyen közvetlen és barátságos vagy, egyszer úgy rabolnak ki és nyisszantják le bájos kis buksidat, hogy még utolsó gondolatod sem lesz közben. Annak pedig nem örülnék. *Biggyeszti le ajkait. Eszébe jut, amit Nadae mondott a srácról, hogy nem ért a fegyverforgatáshoz, de erre most nem hívja fel inkább a figyelmet az idegen jelenlétében. De ha kell persze, most már önként és dalolva vállalná a Bongyori oktatását, addig is jól elszórakozna vele.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 22:47:01
Üzenet elküldve: 2014-10-11 22:47:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
~Ez elég könnyedén ment. De kik azok a Kárhozottak? Ők lennének?~
*Gondolja magában Varonar miközben elereszti köpenye alatt pengéje markolatát. Hisz már a leghülyébb is belátná azzal a tőrrel itt nem menne sokra, a túlerő mégiscsak túlerő. Az agresszív fenyegetést elengedi a füle mellett amit az elftől kapott. Hallott már ilyesmiket nem egyszer, volt, hogy majdnem behajtották rajta, de a legtöbb csak üres félelemkeltés volt, semmi több. Bár itt még akármi megtörténhet. Ha úgy történne ahogy mondta, akkor jobb ha nem kezd bele semmi ügyködésbe mert csak Ő jár rosszul. De nincs is semmi alattomos szándéka jelenleg, de megérti az elővigyázatosságot. Ahogy ellép mellőle Rinan, Varonar szemmel még követi, de aztán leemeli róla a tekintetét. Ekkor érkezik oda hozzá Will és ragadja meg kezénél fogva, hogy odainvitálja Őt, a tűzhöz. Csak hálásan bólint egyet a felkérésre és még mielőtt elindulna leguggol a kutyához, hogy azt is üdvözölje egy kisebb fejborzolással. Újra egyenesbe hozza magát és amíg megteszi azt a pár lépést a tűzig, köpenyét szétoldja, hogy szabadon lebegjen, és, hogy le bírja azt venni magáról.*
-Igen, morgós hangulatában van, semmi kétség.
*Jegyzi meg válaszul Willnek halkan. Köpenyét le is veti és karjára hajtja, majd az övét csatolja le derekáról amin a fegyverei lógnak. Ezeket ledobja a tűz mellé, és azt a maszkot is lehúzza a szája elől, ami mindenkinek úgy szemet szúrt, és most már csak úgymond sálként funkcionál. Most látható lett amit a maszk és a köpeny takart. Egy félhosszú, kissé hullámos, barna hajú, felnőtt férfi. Az ázott hajkorona alól fülei hegyes végei kissé kilátszódnak. Arcát szakáll díszíti az állán és sebek az arc bal oldalán. Jól láthatóan penge okozta sebek, de már régiek, hiszen teljesen be vannak forrva. Testét könnyed bőrpáncél borítja, amiben könnyű a mozgás. A tűzhöz érve le is telepedik mellé és kezeit a meleg felé tartja. Haját kissé megborzolja, hogy ne legyen úgy összeállva az esőtől és tovább folytatja a melegedést. Akaratlanul is körbenéz a barlangban. A hely csodája nem nyűgözi le, a tűz melege annál inkább. Ahogy körbetekint a rács mögött lévő kámzsás alakot is megpillantja, felemelt szemöldökkel nézi egy darabig majd újra visszatekint a tűzre.*
-Ő is az eső elől menekült ide?
*Bök a bebörtönzött felé a fejével. Kíváncsi rá, hogy miért küldték és zárták be oda, hisz Varonar se épp egy teljesen meggyőző alak, és mégse rögvest a cellát kapta. Bár még az is lehet, hogy odakerül. Esetleg az csak kizárólag a fekete köpenyesnek van fenntartva.*
~Ez elég könnyedén ment. De kik azok a Kárhozottak? Ők lennének?~
*Gondolja magában Varonar miközben elereszti köpenye alatt pengéje markolatát. Hisz már a leghülyébb is belátná azzal a tőrrel itt nem menne sokra, a túlerő mégiscsak túlerő. Az agresszív fenyegetést elengedi a füle mellett amit az elftől kapott. Hallott már ilyesmiket nem egyszer, volt, hogy majdnem behajtották rajta, de a legtöbb csak üres félelemkeltés volt, semmi több. Bár itt még akármi megtörténhet. Ha úgy történne ahogy mondta, akkor jobb ha nem kezd bele semmi ügyködésbe mert csak Ő jár rosszul. De nincs is semmi alattomos szándéka jelenleg, de megérti az elővigyázatosságot. Ahogy ellép mellőle Rinan, Varonar szemmel még követi, de aztán leemeli róla a tekintetét. Ekkor érkezik oda hozzá Will és ragadja meg kezénél fogva, hogy odainvitálja Őt, a tűzhöz. Csak hálásan bólint egyet a felkérésre és még mielőtt elindulna leguggol a kutyához, hogy azt is üdvözölje egy kisebb fejborzolással. Újra egyenesbe hozza magát és amíg megteszi azt a pár lépést a tűzig, köpenyét szétoldja, hogy szabadon lebegjen, és, hogy le bírja azt venni magáról.*
-Igen, morgós hangulatában van, semmi kétség.
*Jegyzi meg válaszul Willnek halkan. Köpenyét le is veti és karjára hajtja, majd az övét csatolja le derekáról amin a fegyverei lógnak. Ezeket ledobja a tűz mellé, és azt a maszkot is lehúzza a szája elől, ami mindenkinek úgy szemet szúrt, és most már csak úgymond sálként funkcionál. Most látható lett amit a maszk és a köpeny takart. Egy félhosszú, kissé hullámos, barna hajú, felnőtt férfi. Az ázott hajkorona alól fülei hegyes végei kissé kilátszódnak. Arcát szakáll díszíti az állán és sebek az arc bal oldalán. Jól láthatóan penge okozta sebek, de már régiek, hiszen teljesen be vannak forrva. Testét könnyed bőrpáncél borítja, amiben könnyű a mozgás. A tűzhöz érve le is telepedik mellé és kezeit a meleg felé tartja. Haját kissé megborzolja, hogy ne legyen úgy összeállva az esőtől és tovább folytatja a melegedést. Akaratlanul is körbenéz a barlangban. A hely csodája nem nyűgözi le, a tűz melege annál inkább. Ahogy körbetekint a rács mögött lévő kámzsás alakot is megpillantja, felemelt szemöldökkel nézi egy darabig majd újra visszatekint a tűzre.*
-Ő is az eső elől menekült ide?
*Bök a bebörtönzött felé a fejével. Kíváncsi rá, hogy miért küldték és zárták be oda, hisz Varonar se épp egy teljesen meggyőző alak, és mégse rögvest a cellát kapta. Bár még az is lehet, hogy odakerül. Esetleg az csak kizárólag a fekete köpenyesnek van fenntartva.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:48:35
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:48:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
*Türkiz fényben csillanó lélektükrei érdeklődéssel bújnak meg sűrű, fekete szempilláinak keretezésében, amikor is megállítja Rinan, majd letérdelve elé ellátja a sérülését. Úgy tervezte, hogy majd a barlangban pontot tesz egymaga a kellemetlenség végére, azonban képtelen visszatartani egy aprócska mosolyt az érzés végett, hogy törődnek vele. Nem sűrűn volt alkalma ilyesmit tapasztalni, annak ellenére sem, hogy ilyen végtelenül bamba és segítőkész teremtés. A kikötő mocsoktól és bűztől terhes világában a hozzá hasonlókat leginkább megvetik és az első gazdag perverznek eladják szolgának, semmint, hogy segítsenek rajta, a Kárhozottak viszont - bármily abszurd is legyen – nem vetették ki maguk közül, mint vajmi evolúciós szemetet. Ugyan kétségtelen, hogy könnyen sóznak oda neki, ha badarságot művel, és a szitkok is gyakorta röpködnek a feje felett, ám ehhez már jó régen hozzászokott az öreg mellett. A különbség csak annyi, hogy ebben a közösségben nincs magára utalva, foglalkoznak a sorsával, legalábbis ő ekképpen érez, és ez rendkívül boldoggá teszi.
A szívet melengető gondolatokból azonban Rinan csöndes morgása rántja vissza a valóság esőillatú, kissé hűvös mivoltába, őszinte tekintetébe pedig bűnbánat kucorodik.*
- Sajnálom... Majd megmondom neki, hogy nem te tehettél róla. *Mielőtt még továbbindulhatna az elf, elkapja a karját, hogy finoman visszatartsa ártatlan szavainak erejéig, s ameddig felpillant a férfire, utána viszont elengedi, mert nem szeretné meggátolni semmiben.
Szóval beérnek végül, mindenki megejti a maga rövidke bemutatkozását, ő pedig a halakkal kezd ügyködni, legalábbis, hogy a nagy részüket a tűzhelyhez szállítsa, és bár tényleg érdeklődött az idegeneknél, hozzászokott már, hogy nem mindig érkezik válasz bugyuta kérdéseire. Ezúttal viszont másképpen történik, és Williän úgy kapja fel a fejét a nevére, mint mikor Gombolyag pattan fel legmélyebb álmából a sült hús mámorító illatára. Arcán meglepődés, ámde érdeklődés telepedik meg, ahogy a Varonar nevűt hallgatja.*
- Valóban nem. Mindjárt rakunk tüzet, és mindannyian megszáradhatunk. *Vékony ajkaira bájos mosoly fészkelődik a barátságos s naiv felajánlás nyomán. Őt cseppet sem zavarja, hogy az idegen arcát maszk takarja, ahogyan az sem, hogy nem a barlang állandó lakója. Nem lát benne veszedelmet, persze kiben látna? Szereti azt gondolni az emberekről, hogy mindegyikben ott lappang a jó, neki csak kedvesen kell viselkednie ahhoz, hogy viszonzásra leljen, és mivel eddigi életét igen csak elzártan töltötte a külvilágtól, nem igen volt példa arra, hogy spekulációjával ellentétes tapasztalást szerezzen.
Na de, ismét nekiáll a rakodásnak, pontosabban neki állna, ám ezúttal a Vörös szépség kívánja megszerezni a figyelmét, noha csak néhány kacér szó erejéig. Will nem igazán tudja értelmezni, hogy mit is akar pontosan a nő, szóval mosolyogva bólint egyet, majd folytatja a dolgát. Az ilyen jelek számára mindég is érthetetlen, furcsa megnyilvánulások voltak, így hát most sem gondol többet Dyntina szavaiba, mint amit a két fülével hall. Persze érzékel azokkal mást is, például Rinan ellenségeskedéstől mocskos mondanivalóját az idegen férfi irányában. Nem nézi jó szemmel, hogy ilyen gonosz módon fogadnak egy vendéget, de hát ha a többiek nem, akkor ő majd megmutatja, miként kell illendően viselkedni a rászorulókkal. S minekután a hosszú életű kidühöngte magát, no meg átvette a vacsora elkészítésének irányítását, ő Varonarhoz biceg, majd megfogja a kezét, és rámosolyog.*
- Gyere a tűzhöz, csupa víz vagy. *Jegyzi meg tiszta jóindulatból, és mellé szegődik a szintén csak csurom vizes, ében bundájú blöki is, aki farok csóválva s rózsaszín nyelvét kidugva liheg az ismeretlenre.* - Ne haragudj Rinanra, ő mindig ilyen morgós. *Teszi hozzá, mintha tényleg csak egy zsémbes ficsúrról magyarázna, és nem egy elvetemült gyilkosról, aki megeshet, bármelyiküket lekaszabolná a megfelelő ellenszolgáltatás végett.*
*Türkiz fényben csillanó lélektükrei érdeklődéssel bújnak meg sűrű, fekete szempilláinak keretezésében, amikor is megállítja Rinan, majd letérdelve elé ellátja a sérülését. Úgy tervezte, hogy majd a barlangban pontot tesz egymaga a kellemetlenség végére, azonban képtelen visszatartani egy aprócska mosolyt az érzés végett, hogy törődnek vele. Nem sűrűn volt alkalma ilyesmit tapasztalni, annak ellenére sem, hogy ilyen végtelenül bamba és segítőkész teremtés. A kikötő mocsoktól és bűztől terhes világában a hozzá hasonlókat leginkább megvetik és az első gazdag perverznek eladják szolgának, semmint, hogy segítsenek rajta, a Kárhozottak viszont - bármily abszurd is legyen – nem vetették ki maguk közül, mint vajmi evolúciós szemetet. Ugyan kétségtelen, hogy könnyen sóznak oda neki, ha badarságot művel, és a szitkok is gyakorta röpködnek a feje felett, ám ehhez már jó régen hozzászokott az öreg mellett. A különbség csak annyi, hogy ebben a közösségben nincs magára utalva, foglalkoznak a sorsával, legalábbis ő ekképpen érez, és ez rendkívül boldoggá teszi.
A szívet melengető gondolatokból azonban Rinan csöndes morgása rántja vissza a valóság esőillatú, kissé hűvös mivoltába, őszinte tekintetébe pedig bűnbánat kucorodik.*
- Sajnálom... Majd megmondom neki, hogy nem te tehettél róla. *Mielőtt még továbbindulhatna az elf, elkapja a karját, hogy finoman visszatartsa ártatlan szavainak erejéig, s ameddig felpillant a férfire, utána viszont elengedi, mert nem szeretné meggátolni semmiben.
Szóval beérnek végül, mindenki megejti a maga rövidke bemutatkozását, ő pedig a halakkal kezd ügyködni, legalábbis, hogy a nagy részüket a tűzhelyhez szállítsa, és bár tényleg érdeklődött az idegeneknél, hozzászokott már, hogy nem mindig érkezik válasz bugyuta kérdéseire. Ezúttal viszont másképpen történik, és Williän úgy kapja fel a fejét a nevére, mint mikor Gombolyag pattan fel legmélyebb álmából a sült hús mámorító illatára. Arcán meglepődés, ámde érdeklődés telepedik meg, ahogy a Varonar nevűt hallgatja.*
- Valóban nem. Mindjárt rakunk tüzet, és mindannyian megszáradhatunk. *Vékony ajkaira bájos mosoly fészkelődik a barátságos s naiv felajánlás nyomán. Őt cseppet sem zavarja, hogy az idegen arcát maszk takarja, ahogyan az sem, hogy nem a barlang állandó lakója. Nem lát benne veszedelmet, persze kiben látna? Szereti azt gondolni az emberekről, hogy mindegyikben ott lappang a jó, neki csak kedvesen kell viselkednie ahhoz, hogy viszonzásra leljen, és mivel eddigi életét igen csak elzártan töltötte a külvilágtól, nem igen volt példa arra, hogy spekulációjával ellentétes tapasztalást szerezzen.
Na de, ismét nekiáll a rakodásnak, pontosabban neki állna, ám ezúttal a Vörös szépség kívánja megszerezni a figyelmét, noha csak néhány kacér szó erejéig. Will nem igazán tudja értelmezni, hogy mit is akar pontosan a nő, szóval mosolyogva bólint egyet, majd folytatja a dolgát. Az ilyen jelek számára mindég is érthetetlen, furcsa megnyilvánulások voltak, így hát most sem gondol többet Dyntina szavaiba, mint amit a két fülével hall. Persze érzékel azokkal mást is, például Rinan ellenségeskedéstől mocskos mondanivalóját az idegen férfi irányában. Nem nézi jó szemmel, hogy ilyen gonosz módon fogadnak egy vendéget, de hát ha a többiek nem, akkor ő majd megmutatja, miként kell illendően viselkedni a rászorulókkal. S minekután a hosszú életű kidühöngte magát, no meg átvette a vacsora elkészítésének irányítását, ő Varonarhoz biceg, majd megfogja a kezét, és rámosolyog.*
- Gyere a tűzhöz, csupa víz vagy. *Jegyzi meg tiszta jóindulatból, és mellé szegődik a szintén csak csurom vizes, ében bundájú blöki is, aki farok csóválva s rózsaszín nyelvét kidugva liheg az ismeretlenre.* - Ne haragudj Rinanra, ő mindig ilyen morgós. *Teszi hozzá, mintha tényleg csak egy zsémbes ficsúrról magyarázna, és nem egy elvetemült gyilkosról, aki megeshet, bármelyiküket lekaszabolná a megfelelő ellenszolgáltatás végett.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:12:46
Üzenet elküldve: 2014-10-11 21:12:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Üvöltő Szirt, Kárhozottak//
*Érezte ám ő a kölyök hangulatának ingadozását, részben ennek tudható be dicsérete, ám szavait komolyan gondolta, elvégre első próbálkozásra is messzire le kellett volna köröznie a kölyköt, akármilyen aranyos gyerkőc is, akkor is csak egy ember.
A legkevésbé sem zavarja, ha kissé lemarad a bongyor és kutyája mögött, szagukat és kitaposott nyomukat könnyedén követni tudja még a vihar zavarásában is. Elmerengve lépdel, mialatt köpenyét is ripityára áztatja az eső, gondolatai egészen máshol járnak.
Elméjéből ismét Will szerencsétlenkedésre rángatja elő, a megfelelő pillanatról ugyan lemarad, de látja rajta, hogy bicegve jár, ahogyan a nadrágján húzódó véres vágás is meglehetősen feltűnő. A kölyök helytállása valóban lenyűgöző, de Rinan nem bírja ki, hogy ne vegye figyelembe vergődését. Az eső szerencsére nagyjából kitisztítja a sebet, így a barlangva érve az elf csak leteszi a holmikat, megállítja a kölköt, és a ruhájából letépett anyagfoszlánnyal köti be Will sípcsontját, hogy aztán zsebre tett kézzel induljon meg.*
- Nadae ki fog nyírni, amiért sérülten viszlek vissza...
*Sóhajt fel halkan, mindazonáltal még ha nem is mondja ki szó szerint, ezzel eltereli a fiúról a felelősséget, és még aggódását is kimutatja. Szó, mi szó, igen megkedvelte Bongyorit ebben a pár napban, kissé olyan érzés, mintha egy újabb háziállata volna, amelyet nevelgethet.
Ajkaira éhes, és egyben elégedett vigyor húzódik, ahogy fekete pillantása viszonozza a kacér leányzóét, ám mielőtt a lényegre térhetne, szeme sarkából észleli az oda nem illő személyt.
A felelete a legkevésbé sem kelti fel érdeklődését, ennél átlagosabb és unalmasabb egyszerre már nem is lehetne. Mindenesetre köpenye alatt rejtőző kezéről erős bizonyosággal sejti, hogy valamiféle fegyvert szorongat, ám nem zavarja különösebben. Valószínűleg egyedül is bőven elég volna arra, hogy felvilágosítást tegyen a sötét barlangok, és ismeretlen orgyilkosok veszélyeiről, ám ebben a pillanatban Will is megérkezik, meglehetősen tompítva vérengző hangulatát. A kölyköt láthatóan egyáltalán nem foglalkoztatja az idegen jelenléte, szokásához híven barátságosan, és meglehetősen bután közelít, dehát pont ettől olyan imádnivaló.
A maszkos egyetlen jó pontja, hogy legalább válaszol Bongyorkának, evvel némileg megkönnyítve a dolgot. Egyre nyilvánvalóbb, hogy bár külleme alapján talán mást mondana, jellemében egészen különbözik alattomos kis sokaságuktól, a kárhozottság legapróbb nyoma sem rejtőzik a férfiben. Avagy a másik lehetőség, hogy meglepően jól játssza bamba szerepét, ám ez végképp okot ad a kételkedésre.
Szeme sarkából tekint csak Dyn bemutatkozására, elvigyorodik, ahogy a vörös nőstény épp egyik legkedvesseb hobbiját gyakorolja - azaz Willel szórakozik - azonban figyelmét továbbra is a férfi felé gyakorolja.*
- Meglehet, hogy nem tudod, hová tévedtél, idegen, azonban sokkalta inkább öngyilkosság jelenléted a Kárhozottak szirtjén. Ha csak nem vesszük hasznodat, nedves sziklákra felnyársalt testedben is a szebbik végkimenetelként látod majd.
*Homlokráncolása mutatja, hogy tulajdonképpen fel sem tudja fogni, hogy kérdezhetett ekkora baromságot.* Ez nem egy kocsma, bassza meg...
*Sóhaja elárulja, hogy a legkevésbé sincs kedve a továbbiakban a maszkossal foglalkozni, így rövidre zárja mondandóját.*
- Dobd el a fegyvereidet, és tedd hasznossá magad. Ami azt illeti, akármilyen fogpiszkálót rejtegetsz is, az nem fog segíteni rajtad, de nem kifejezetten vonz a lehetőség, hogy őrült ötleteid támadjanak... és az egekért, vedd már le azt maszkot, vagy én szaggatom le rólad. Kivéve persze, ha a képed még ocsmányabb.
*Fintorog, majd ha a férfi teljesíti parancsait, annyiban innentől nem kifejezetten érdekli a dolog.*
- Hercegnőm, innentől a tiéd.
*Vigyorog Nadaéra, ugyanis éppen ideje már, hogy érdekesebb témával foglalkozzon, melyre a vörös szépség fel is hívja figyelmét.*
- Ezek szerint tévhitben éltem, mikor azt feltételeztem, hogy minden szép nő tud főzni.
*Fordul pimaszul mosolyogva Dyn felé, mondatának második felében közelebb lépve simít végig a lány puha hajtincsein.* Javaslom, süssük meg a halakat.
*Tér a lényegre, majd ha ellenvetés hiányában áll, akkor hozzá is lát a dologhoz. A megmaradt farönkök és ágak közül párat egy néhol szellőző halomba rak az erre kijelölt helyen, majd pár szárított levelet és némi füvet gyújtósnak használva pakol be alá. Alig fél perc alatt sikerül szikrát csiholnia a kövekkel, aztán elégedetten áll hátrébb, hogy megcsodálja a művet. Gyorsaságában persze benne van az is, hogy fel akart vágni a nőstények előtt, de a lényeg az, hogy ez sikerült is, a tűz vidáman, meleget sugározva pattog a rönkökön.*
*Érezte ám ő a kölyök hangulatának ingadozását, részben ennek tudható be dicsérete, ám szavait komolyan gondolta, elvégre első próbálkozásra is messzire le kellett volna köröznie a kölyköt, akármilyen aranyos gyerkőc is, akkor is csak egy ember.
A legkevésbé sem zavarja, ha kissé lemarad a bongyor és kutyája mögött, szagukat és kitaposott nyomukat könnyedén követni tudja még a vihar zavarásában is. Elmerengve lépdel, mialatt köpenyét is ripityára áztatja az eső, gondolatai egészen máshol járnak.
Elméjéből ismét Will szerencsétlenkedésre rángatja elő, a megfelelő pillanatról ugyan lemarad, de látja rajta, hogy bicegve jár, ahogyan a nadrágján húzódó véres vágás is meglehetősen feltűnő. A kölyök helytállása valóban lenyűgöző, de Rinan nem bírja ki, hogy ne vegye figyelembe vergődését. Az eső szerencsére nagyjából kitisztítja a sebet, így a barlangva érve az elf csak leteszi a holmikat, megállítja a kölköt, és a ruhájából letépett anyagfoszlánnyal köti be Will sípcsontját, hogy aztán zsebre tett kézzel induljon meg.*
- Nadae ki fog nyírni, amiért sérülten viszlek vissza...
*Sóhajt fel halkan, mindazonáltal még ha nem is mondja ki szó szerint, ezzel eltereli a fiúról a felelősséget, és még aggódását is kimutatja. Szó, mi szó, igen megkedvelte Bongyorit ebben a pár napban, kissé olyan érzés, mintha egy újabb háziállata volna, amelyet nevelgethet.
Ajkaira éhes, és egyben elégedett vigyor húzódik, ahogy fekete pillantása viszonozza a kacér leányzóét, ám mielőtt a lényegre térhetne, szeme sarkából észleli az oda nem illő személyt.
A felelete a legkevésbé sem kelti fel érdeklődését, ennél átlagosabb és unalmasabb egyszerre már nem is lehetne. Mindenesetre köpenye alatt rejtőző kezéről erős bizonyosággal sejti, hogy valamiféle fegyvert szorongat, ám nem zavarja különösebben. Valószínűleg egyedül is bőven elég volna arra, hogy felvilágosítást tegyen a sötét barlangok, és ismeretlen orgyilkosok veszélyeiről, ám ebben a pillanatban Will is megérkezik, meglehetősen tompítva vérengző hangulatát. A kölyköt láthatóan egyáltalán nem foglalkoztatja az idegen jelenléte, szokásához híven barátságosan, és meglehetősen bután közelít, dehát pont ettől olyan imádnivaló.
A maszkos egyetlen jó pontja, hogy legalább válaszol Bongyorkának, evvel némileg megkönnyítve a dolgot. Egyre nyilvánvalóbb, hogy bár külleme alapján talán mást mondana, jellemében egészen különbözik alattomos kis sokaságuktól, a kárhozottság legapróbb nyoma sem rejtőzik a férfiben. Avagy a másik lehetőség, hogy meglepően jól játssza bamba szerepét, ám ez végképp okot ad a kételkedésre.
Szeme sarkából tekint csak Dyn bemutatkozására, elvigyorodik, ahogy a vörös nőstény épp egyik legkedvesseb hobbiját gyakorolja - azaz Willel szórakozik - azonban figyelmét továbbra is a férfi felé gyakorolja.*
- Meglehet, hogy nem tudod, hová tévedtél, idegen, azonban sokkalta inkább öngyilkosság jelenléted a Kárhozottak szirtjén. Ha csak nem vesszük hasznodat, nedves sziklákra felnyársalt testedben is a szebbik végkimenetelként látod majd.
*Homlokráncolása mutatja, hogy tulajdonképpen fel sem tudja fogni, hogy kérdezhetett ekkora baromságot.* Ez nem egy kocsma, bassza meg...
*Sóhaja elárulja, hogy a legkevésbé sincs kedve a továbbiakban a maszkossal foglalkozni, így rövidre zárja mondandóját.*
- Dobd el a fegyvereidet, és tedd hasznossá magad. Ami azt illeti, akármilyen fogpiszkálót rejtegetsz is, az nem fog segíteni rajtad, de nem kifejezetten vonz a lehetőség, hogy őrült ötleteid támadjanak... és az egekért, vedd már le azt maszkot, vagy én szaggatom le rólad. Kivéve persze, ha a képed még ocsmányabb.
*Fintorog, majd ha a férfi teljesíti parancsait, annyiban innentől nem kifejezetten érdekli a dolog.*
- Hercegnőm, innentől a tiéd.
*Vigyorog Nadaéra, ugyanis éppen ideje már, hogy érdekesebb témával foglalkozzon, melyre a vörös szépség fel is hívja figyelmét.*
- Ezek szerint tévhitben éltem, mikor azt feltételeztem, hogy minden szép nő tud főzni.
*Fordul pimaszul mosolyogva Dyn felé, mondatának második felében közelebb lépve simít végig a lány puha hajtincsein.* Javaslom, süssük meg a halakat.
*Tér a lényegre, majd ha ellenvetés hiányában áll, akkor hozzá is lát a dologhoz. A megmaradt farönkök és ágak közül párat egy néhol szellőző halomba rak az erre kijelölt helyen, majd pár szárított levelet és némi füvet gyújtósnak használva pakol be alá. Alig fél perc alatt sikerül szikrát csiholnia a kövekkel, aztán elégedetten áll hátrébb, hogy megcsodálja a művet. Gyorsaságában persze benne van az is, hogy fel akart vágni a nőstények előtt, de a lényeg az, hogy ez sikerült is, a tűz vidáman, meleget sugározva pattog a rönkökön.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 19:46:36
Üzenet elküldve: 2014-10-11 19:46:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Épp, hogy utolsó kérdése felcsendült volna, ismeretlen férfi hangja verődik vissza a falakról. Dyn persze ismét csak összerezzen, automatikus mozdulattal nyúl szablyájáért, majd rántja elő, miközben fejét kapkodja. Továbbra sem lát semmit, fogalma sincs merre rejtőzik az illető, de csak sejteni tudja, hogy ismételt betolakodóval van dolguk. Hisz, ha ő is egy ebből a csürhéből, úgy mi haszna a bujkálásnak? Szablyáját stabilan fogja maga előtt, s ugrásra kész. Nem kell sokáig kutatnia a homályban, lassan fényre lép az illető. Megjelenése után Dyn félig ingerülten, félig szórakozott hangulatban engedi le egy pillanatra szablyáját.*
- Most komolyan, mi van itt? Álarcos bál? *Fakad ki enyhén és kérdően néz Nadaera, miközben fejét rázza. A férfi mondanivalója közben szemöldökei kérdőjelet formálnak homlokán.* - Főzni tudsz? *Ugrik a témára, de ezt inkább komolytalan hangnemben teszi, hisz a döntő szó nem az övé. Mindeközben meg is szakítják a beszélgetést. Úgy tűnik minden környékbeli eme nemes órát választotta, hogy a barlangba húzódjon. A két alakot a sötétben előbb nem ismeri meg, így fegyverét még erősebben szorítja, ám végül valamelyest enyhít rajta.
A két sziluett ugyanis az úgynevezett Bájgúnárhoz és a kis fickóhoz tartozik, akiknek Nadae intett a parton. Az elf ráadásul magabiztosan feléjük veszi az irányt és Dyn legnagyobb örömére lepakolja zsákmányát. Gyomra ismét hangosan korog.* ~Csak lenne már valaki aki meg is főzi.~ *Ácsorog eleinte csendben, de azért kacér mosolyt küld a férfinek, majd gúnyosan felröhög annak kérdésén.
Közben, hogy tovább sűrűsödjenek a dolgok még egy kutya is megtámadja a lábát. Riadtan ugrik hátra vagy fél métert, majd szemét forgatja, amint meglátja a kis szőrmókot és ráeszmél, hogy képes volt ettől megijedni. Csak hát, épp a patkányokat emlegették...
Persze, ahogy lányoknál lenni szokott rögtön le is hajolna, hogy fertelmesen gügyögős hanggal illesse a kis borzast, miközben agyonsimogatja a fejét, de még mindig itt ez a fickó maszkban és még mindig nem tudni ki az. Az elf azonban gondoskodik a helyzetről és sarlójával keménykedik.
Dyn össze-vissza kapkodja a fejét. Azt se tudja kire figyeljen. Ezért néz elsősorban Nadaera, majd a nőcsábász fickóra a megnyerő mosolyával, a maszkosra és végül a fiatal kölyökre, főleg, hogy ő szólt hozzá. Ismét kacér vigyor szökik arcára. Hisz olyan kis ártatlannak tűnik a srác, ezt a dolgot nem hagyhatja ki.*
- Itt ám *Kacsint egyet, majd egy pillanatra közelebb is hajol.* - Veled! *A végén még fel is kacag, remélvén, hogy zavarba tudja hozni a fiút. Ha most nem is sikerül, egyszer majd csak összejön.*
- Dyn vagyok. *Széles, színpadias mosollyal viszonozza a bemutatkozást, intézve ezt nem csak Will, de a többi jelenlevő felé is.
Közben az idegen is bemutatkozik, s így nézve nem is tűnik olyan ártalmasnak. Ráadásul ők négyen vannak ellene, a fenevad kutyáról nem is beszélve, így nem valószínű, hogy valami félelmetes orgyilkosról lenne szó, ám meglehet. Fejét enyhén oldalra billentve hallgatja Varonart, majd a végén vállát rántja.*
- Nekem mindegy, de egy rossz mozdulat és *A mondatot nem fejezi be, viszont ujját vízszintesen elhúzva nyaka előtt imitálja a nyakelvágást.
Végül izgatottan dörzsölgeti a tenyerét és megvárja mit reagálnak a többiek a fickó kérdésére.*
- Nos, ha ezt tisztáztuk, visszatérhetnénk az étel kérdésére? *Gyorsan tereli a témát, holott ő is idegen még számukra, de nem nagyon zavartatja magát. Hisz az ő meghívóját a barlangba személyesen az egyik itt lakótól kapta, míg a fickó csak idetévedt. Belegondolva, hogy a másik idetévedő épp a ketrecben ül, kicsit még talán meg is sajnálja a férfit, de talán megkegyelmeznek neki.
Meg is várja míg mindenre választ kap mindenkitől, majd a legváratlanabb pillanatban löki be következő kérdését.*
- Miért van rajtad maszk? Most komolyan, miért ma van ma mindenkin maszk?
*Épp, hogy utolsó kérdése felcsendült volna, ismeretlen férfi hangja verődik vissza a falakról. Dyn persze ismét csak összerezzen, automatikus mozdulattal nyúl szablyájáért, majd rántja elő, miközben fejét kapkodja. Továbbra sem lát semmit, fogalma sincs merre rejtőzik az illető, de csak sejteni tudja, hogy ismételt betolakodóval van dolguk. Hisz, ha ő is egy ebből a csürhéből, úgy mi haszna a bujkálásnak? Szablyáját stabilan fogja maga előtt, s ugrásra kész. Nem kell sokáig kutatnia a homályban, lassan fényre lép az illető. Megjelenése után Dyn félig ingerülten, félig szórakozott hangulatban engedi le egy pillanatra szablyáját.*
- Most komolyan, mi van itt? Álarcos bál? *Fakad ki enyhén és kérdően néz Nadaera, miközben fejét rázza. A férfi mondanivalója közben szemöldökei kérdőjelet formálnak homlokán.* - Főzni tudsz? *Ugrik a témára, de ezt inkább komolytalan hangnemben teszi, hisz a döntő szó nem az övé. Mindeközben meg is szakítják a beszélgetést. Úgy tűnik minden környékbeli eme nemes órát választotta, hogy a barlangba húzódjon. A két alakot a sötétben előbb nem ismeri meg, így fegyverét még erősebben szorítja, ám végül valamelyest enyhít rajta.
A két sziluett ugyanis az úgynevezett Bájgúnárhoz és a kis fickóhoz tartozik, akiknek Nadae intett a parton. Az elf ráadásul magabiztosan feléjük veszi az irányt és Dyn legnagyobb örömére lepakolja zsákmányát. Gyomra ismét hangosan korog.* ~Csak lenne már valaki aki meg is főzi.~ *Ácsorog eleinte csendben, de azért kacér mosolyt küld a férfinek, majd gúnyosan felröhög annak kérdésén.
Közben, hogy tovább sűrűsödjenek a dolgok még egy kutya is megtámadja a lábát. Riadtan ugrik hátra vagy fél métert, majd szemét forgatja, amint meglátja a kis szőrmókot és ráeszmél, hogy képes volt ettől megijedni. Csak hát, épp a patkányokat emlegették...
Persze, ahogy lányoknál lenni szokott rögtön le is hajolna, hogy fertelmesen gügyögős hanggal illesse a kis borzast, miközben agyonsimogatja a fejét, de még mindig itt ez a fickó maszkban és még mindig nem tudni ki az. Az elf azonban gondoskodik a helyzetről és sarlójával keménykedik.
Dyn össze-vissza kapkodja a fejét. Azt se tudja kire figyeljen. Ezért néz elsősorban Nadaera, majd a nőcsábász fickóra a megnyerő mosolyával, a maszkosra és végül a fiatal kölyökre, főleg, hogy ő szólt hozzá. Ismét kacér vigyor szökik arcára. Hisz olyan kis ártatlannak tűnik a srác, ezt a dolgot nem hagyhatja ki.*
- Itt ám *Kacsint egyet, majd egy pillanatra közelebb is hajol.* - Veled! *A végén még fel is kacag, remélvén, hogy zavarba tudja hozni a fiút. Ha most nem is sikerül, egyszer majd csak összejön.*
- Dyn vagyok. *Széles, színpadias mosollyal viszonozza a bemutatkozást, intézve ezt nem csak Will, de a többi jelenlevő felé is.
Közben az idegen is bemutatkozik, s így nézve nem is tűnik olyan ártalmasnak. Ráadásul ők négyen vannak ellene, a fenevad kutyáról nem is beszélve, így nem valószínű, hogy valami félelmetes orgyilkosról lenne szó, ám meglehet. Fejét enyhén oldalra billentve hallgatja Varonart, majd a végén vállát rántja.*
- Nekem mindegy, de egy rossz mozdulat és *A mondatot nem fejezi be, viszont ujját vízszintesen elhúzva nyaka előtt imitálja a nyakelvágást.
Végül izgatottan dörzsölgeti a tenyerét és megvárja mit reagálnak a többiek a fickó kérdésére.*
- Nos, ha ezt tisztáztuk, visszatérhetnénk az étel kérdésére? *Gyorsan tereli a témát, holott ő is idegen még számukra, de nem nagyon zavartatja magát. Hisz az ő meghívóját a barlangba személyesen az egyik itt lakótól kapta, míg a fickó csak idetévedt. Belegondolva, hogy a másik idetévedő épp a ketrecben ül, kicsit még talán meg is sajnálja a férfit, de talán megkegyelmeznek neki.
Meg is várja míg mindenre választ kap mindenkitől, majd a legváratlanabb pillanatban löki be következő kérdését.*
- Miért van rajtad maszk? Most komolyan, miért ma van ma mindenkin maszk?
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 19:10:47
Üzenet elküldve: 2014-10-11 19:10:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
*A furcsa belépését szinte már nem is lehetne még kínosabbá tenni. De mégis lehet, hiszen pár pillanaton belül ketten érkeznek a barlangba. Úgy tűnik ez a barlang sokkal látogatottabb mint gondolta volna. Saját magán is csodálkozott, hogy egyáltalán hogyan is tűrte meg ezt a helyet eddig. Minden nedves és csöpögős, igaz nem annyira mint jelenleg odakint, na meg persze sötét. A sötétség meg az árnyas helyek jól szoktak jönni Varonar számára amikor épp egy megbízást hajt végre, de ha épp nem dolgozik inkább világosban leledzik mint, hogy sötétben. Nagyra nyílt szemekkel tekint rá a két jövevényre és a halra is amit hoztak. A kérdésre kisvártatva válaszol is amint a meglepődöttség eltűnik. Először az elfhez fordul oda fejével és neki válaszol. Úgy gondolja, hogy inkább ahhoz szóljon először aki nagyobb fenyegetést jelent számára, mert a fegyvert szorongató kéz erősen azt jelzi, hogy jelen pillanatban nem kívánatos személy.*
-Varonar-nak hívnak és vihar elől menekültem be ide. Igaz amikor megtaláltam azt a kis zugot amin átpréseltem magam nem hittem volna, hogy itt többen is lesznek.
*Néz körbe a bent lévőeken.*
-Csak menedéket szeretnék egy időre az eső elől.
*Teljesen nyugodt hanglejtéssel beszél, még úgy is, hogy feltehetőleg rajta kívül mindenki ismeri a másikat és egyedül Varonar az aki nem idevaló. Ezért is van az, hogy a tőrjét még mindig nem engedte el köpenye alatt. A fiatal embergyereknek is válaszol, hisz kérdést kapott tőle és nem szerencsés ebben a helyzetben kihagyni Őt a válaszadásból, mert akár ez is lehet annak az oka, hogy mások kést rántsanak, hisz volt már ilyennel dolga. Ha kell még a kutyának is válaszol.*
-Örvendek Williän. Nem, én nem lakom itt. Igazából csak a véletlen műve, hogy idekerültem. De itt legalább nem zuhog az eső.
*Nem tudja most, hogy kihez forduljon. Nem tudja, hogy ki is lehet a vezér egyén az itt lévőek között ezért megpróbál úgy szólni, hogy mindenkire rá-rápillant valamennyire.*
-Megoldható lenne a maradásom egy kis időre? Legalább addig amíg a vihar leül. Most odakint lenni kész öngyilkosság lenne.
*Néz rá mindenkire egyesével kérdő tekintettel. Ezt a kérdő tekintetet meg csak a szeméről lehet leolvasni, na meg a hangjából lehet rá következtetni, mert a maszk még mindig a szája előtt helyezkedik el, takarva a férfi arcát a többiektől.*
*A furcsa belépését szinte már nem is lehetne még kínosabbá tenni. De mégis lehet, hiszen pár pillanaton belül ketten érkeznek a barlangba. Úgy tűnik ez a barlang sokkal látogatottabb mint gondolta volna. Saját magán is csodálkozott, hogy egyáltalán hogyan is tűrte meg ezt a helyet eddig. Minden nedves és csöpögős, igaz nem annyira mint jelenleg odakint, na meg persze sötét. A sötétség meg az árnyas helyek jól szoktak jönni Varonar számára amikor épp egy megbízást hajt végre, de ha épp nem dolgozik inkább világosban leledzik mint, hogy sötétben. Nagyra nyílt szemekkel tekint rá a két jövevényre és a halra is amit hoztak. A kérdésre kisvártatva válaszol is amint a meglepődöttség eltűnik. Először az elfhez fordul oda fejével és neki válaszol. Úgy gondolja, hogy inkább ahhoz szóljon először aki nagyobb fenyegetést jelent számára, mert a fegyvert szorongató kéz erősen azt jelzi, hogy jelen pillanatban nem kívánatos személy.*
-Varonar-nak hívnak és vihar elől menekültem be ide. Igaz amikor megtaláltam azt a kis zugot amin átpréseltem magam nem hittem volna, hogy itt többen is lesznek.
*Néz körbe a bent lévőeken.*
-Csak menedéket szeretnék egy időre az eső elől.
*Teljesen nyugodt hanglejtéssel beszél, még úgy is, hogy feltehetőleg rajta kívül mindenki ismeri a másikat és egyedül Varonar az aki nem idevaló. Ezért is van az, hogy a tőrjét még mindig nem engedte el köpenye alatt. A fiatal embergyereknek is válaszol, hisz kérdést kapott tőle és nem szerencsés ebben a helyzetben kihagyni Őt a válaszadásból, mert akár ez is lehet annak az oka, hogy mások kést rántsanak, hisz volt már ilyennel dolga. Ha kell még a kutyának is válaszol.*
-Örvendek Williän. Nem, én nem lakom itt. Igazából csak a véletlen műve, hogy idekerültem. De itt legalább nem zuhog az eső.
*Nem tudja most, hogy kihez forduljon. Nem tudja, hogy ki is lehet a vezér egyén az itt lévőek között ezért megpróbál úgy szólni, hogy mindenkire rá-rápillant valamennyire.*
-Megoldható lenne a maradásom egy kis időre? Legalább addig amíg a vihar leül. Most odakint lenni kész öngyilkosság lenne.
*Néz rá mindenkire egyesével kérdő tekintettel. Ezt a kérdő tekintetet meg csak a szeméről lehet leolvasni, na meg a hangjából lehet rá következtetni, mert a maszk még mindig a szája előtt helyezkedik el, takarva a férfi arcát a többiektől.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 17:12:05
Üzenet elküldve: 2014-10-11 17:12:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút, Kárhozottak //
- Rendben van! *Mosolyog vissza Rinanra, amikor ismerteti a tervet, bár ő is így találja a legegyszerűbbnek. Vagy ha nem is egyszerűnek, de mindenképpen célravezetőnek, mert ha a zsákmány egy részét itt hagyják a tengerparton, akkor már másnapra nem fog maradni belőle semmi. Ha nem a fosztogatók, akkor az állatok fogják megdézsmálni a fogást, azt meg egyáltalán nem szeretné, tekintve, hogy keményen megdolgoztak az élelemért. Szóval a maradékot - amit már az elf sem bír magával cipelni -, felnyalábolja, indulás előtt azonban meglepő dicséret éri bongyori kobakját. Egy cseppet megilletődik, hiszen ő egészen máshogy érzi, azonban nem vitatkozik a férfi szavaival, pusztán csak örül neki, hogy mégsem volt olyan haszontalan a munkája. No meg nagyra értékeli Rinan elismerését, így hát boldog mosollyal indul útnak a szirtek veszedelmes és kacskaringós kiszögellésein.
Gombolyag halad elől, nedves tappancsait fürgén szedi, ahogy trappol előre a már jól megjegyzett ösvényen, mögötte pedig Williän téblábol, minekután az elf előre engedte. A siheder is tartja a tempót, így egy-két fordulónál már nem is látszanak, bár erre könnyeden rásegít az áthatolhatatlannak tűnő esőfüggöny is, ami fáradhatatlanul verdesi a vállaikat. A kölyöknek nem válik kedvére, hogy az eddig oly gondosan szárazon tartott ruhái most egykettőre csurom vizessé válnak, bár tény, hogy annak a néhány rongynak már olyan mindegy. Ezt gondolja akkor is, amikor a nedves sziklák egyikén jól megcsúszik, és majdnem kilapítva Gombolyagot zuhan előre. A sípcsontját éri a zúzódás illetve a pengeéles szikla vágása, és természetesen a nadrágon is keletkezik egy újabb csinos szakadás.*
- Hjaj... *Mély sóhajjal konstatálja, hogy a víztől sikamlós sziklákon nem épp célravezető mezítelen lábakkal sietni, szóval kicsit lassabban folytatja az utat. A fájdalommal kimondottan nem törődik, persze attól függetlenül nehezen viseli, viszont tudja, hogy nem állhat meg ilyen veszélyes környéken egy vérző sebbel, mert a legelső ragadozó, ami megérzi a szagát, szétcincálja. Rinannak se szeretne fejfájást okozni, szóval kissé bicegve, no meg teljesen elázva érkezik meg a barlangba oldalán a kutyájával.*
- Megjöttünk! *Vidám hangja ver éket az esetlegesen feszültté váló hangulatba, mellé pedig Gombolyag is vakkant egyet, csak hogy tudassa jelenlétét a díszes társasággal. Először az idegen férfihoz szalad, hogy körbeszimatolja, aztán a Vörös nőszemély kerül sorra, akit szintén alaposan megvizsgál koromfekete, nedves nózijával.
Williännak is feltűnnek az ismeretlen arcok, azonban nem érzi magát fenyegetve.*
- Ti is itt laktok? *Érdeklődő, kiskutyaszerű ábrázattal dönti oldalra a fejét, hol Varonarra, hol Dyntinára pillantva. Aztán leteszi a zsákmányt Rinan adagja mellé, és mindkét idegen felé intéz egy barátságos biccentést. *
- Williän vagyok, örvendek. Ti is éhesek vagytok? Mert Rinan már farkaséhes. *Idézi az elf szavait, egy csöppet sem aggódva azon, hogy kiadta a férfi nevét.* Csinálunk vacsorát? *Pillant ezúttal a hosszú életűre, miközben elkezdi húzni a holmit a tűzrakás felé, út közben azonban eszébe jut, hogy tűzifát nem hoztak. Így hát megáll, és bűnbánó arccal pillant a Rumos Királynőre.*
- Ne haragudj, Nadae, de elért minket az eső, mielőtt szedhettünk volna fát... *Motyogja, legalább úgy, mintha halat se fogtak volna, pedig azért még akad tűzre való a barlangban, csak hát fogyóban, mint minden más is, amit gyakrabban használnak.
Mindenesetre ha éri leszidás, ha nem, tovább ráncigálja a hálóba bugyolált halhordát, és egy időre meg is feledkezik a lábán éktelenkedő, sártól és vértől mocskos sebről.*
- Rendben van! *Mosolyog vissza Rinanra, amikor ismerteti a tervet, bár ő is így találja a legegyszerűbbnek. Vagy ha nem is egyszerűnek, de mindenképpen célravezetőnek, mert ha a zsákmány egy részét itt hagyják a tengerparton, akkor már másnapra nem fog maradni belőle semmi. Ha nem a fosztogatók, akkor az állatok fogják megdézsmálni a fogást, azt meg egyáltalán nem szeretné, tekintve, hogy keményen megdolgoztak az élelemért. Szóval a maradékot - amit már az elf sem bír magával cipelni -, felnyalábolja, indulás előtt azonban meglepő dicséret éri bongyori kobakját. Egy cseppet megilletődik, hiszen ő egészen máshogy érzi, azonban nem vitatkozik a férfi szavaival, pusztán csak örül neki, hogy mégsem volt olyan haszontalan a munkája. No meg nagyra értékeli Rinan elismerését, így hát boldog mosollyal indul útnak a szirtek veszedelmes és kacskaringós kiszögellésein.
Gombolyag halad elől, nedves tappancsait fürgén szedi, ahogy trappol előre a már jól megjegyzett ösvényen, mögötte pedig Williän téblábol, minekután az elf előre engedte. A siheder is tartja a tempót, így egy-két fordulónál már nem is látszanak, bár erre könnyeden rásegít az áthatolhatatlannak tűnő esőfüggöny is, ami fáradhatatlanul verdesi a vállaikat. A kölyöknek nem válik kedvére, hogy az eddig oly gondosan szárazon tartott ruhái most egykettőre csurom vizessé válnak, bár tény, hogy annak a néhány rongynak már olyan mindegy. Ezt gondolja akkor is, amikor a nedves sziklák egyikén jól megcsúszik, és majdnem kilapítva Gombolyagot zuhan előre. A sípcsontját éri a zúzódás illetve a pengeéles szikla vágása, és természetesen a nadrágon is keletkezik egy újabb csinos szakadás.*
- Hjaj... *Mély sóhajjal konstatálja, hogy a víztől sikamlós sziklákon nem épp célravezető mezítelen lábakkal sietni, szóval kicsit lassabban folytatja az utat. A fájdalommal kimondottan nem törődik, persze attól függetlenül nehezen viseli, viszont tudja, hogy nem állhat meg ilyen veszélyes környéken egy vérző sebbel, mert a legelső ragadozó, ami megérzi a szagát, szétcincálja. Rinannak se szeretne fejfájást okozni, szóval kissé bicegve, no meg teljesen elázva érkezik meg a barlangba oldalán a kutyájával.*
- Megjöttünk! *Vidám hangja ver éket az esetlegesen feszültté váló hangulatba, mellé pedig Gombolyag is vakkant egyet, csak hogy tudassa jelenlétét a díszes társasággal. Először az idegen férfihoz szalad, hogy körbeszimatolja, aztán a Vörös nőszemély kerül sorra, akit szintén alaposan megvizsgál koromfekete, nedves nózijával.
Williännak is feltűnnek az ismeretlen arcok, azonban nem érzi magát fenyegetve.*
- Ti is itt laktok? *Érdeklődő, kiskutyaszerű ábrázattal dönti oldalra a fejét, hol Varonarra, hol Dyntinára pillantva. Aztán leteszi a zsákmányt Rinan adagja mellé, és mindkét idegen felé intéz egy barátságos biccentést. *
- Williän vagyok, örvendek. Ti is éhesek vagytok? Mert Rinan már farkaséhes. *Idézi az elf szavait, egy csöppet sem aggódva azon, hogy kiadta a férfi nevét.* Csinálunk vacsorát? *Pillant ezúttal a hosszú életűre, miközben elkezdi húzni a holmit a tűzrakás felé, út közben azonban eszébe jut, hogy tűzifát nem hoztak. Így hát megáll, és bűnbánó arccal pillant a Rumos Királynőre.*
- Ne haragudj, Nadae, de elért minket az eső, mielőtt szedhettünk volna fát... *Motyogja, legalább úgy, mintha halat se fogtak volna, pedig azért még akad tűzre való a barlangban, csak hát fogyóban, mint minden más is, amit gyakrabban használnak.
Mindenesetre ha éri leszidás, ha nem, tovább ráncigálja a hálóba bugyolált halhordát, és egy időre meg is feledkezik a lábán éktelenkedő, sártól és vértől mocskos sebről.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 16:08:26
Üzenet elküldve: 2014-10-11 16:08:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút, Kárhozottak//
*Ernyedten fekszik a sziklákon, ahogy magába szívja a nedves levegőt. Az első esőcseppeket mellkasán érzi meg, de tulajdonképpen eleve meglehetősen átázott ruháin át alig érződnek. Ismét meggondolatlan volt, ugyanakkor szerencse, hogy a kölyöknek több esze van nála, gyengécske teste ugyanis hajlamosabb valamilyen kósza megfázás elnyerésére. Rinan jobbára felkapja parton maradt köpenyét, így legalább valami szárazabb holmi is van rajta, majd megszaporázva lépteit megy ki a kölyök elé. Nagy részét visszafojtja, de még így is észrevehető vacogása. A sötét fellegek megállíthatatlanul gyülekeznek felettük, az elf pedig legszívesebben kifeküdne a partra, hogy szemtől szemben élvezhesse a vihart. Mindig is imádta, ahogy az egek őrjöngenek, magukkal ragadva, könnyeikkel áztatva a sziklákat, azonban ezúttal nincs egyedül, feladata van.*
- Egyetértek, hagyjuk máskorra. Talán az a legegyszerűbb, ha ezeket felvisszük a barlangba, ugyanis ami engem illet, farkaséhes vagyok.
*Mosolyog a kölyökre, majd felkapja a holmi nagyobb részét, hogy Willnek ne kelljen sokat cipekednie. Ahogy végignézi a fogást, elismerően borzolja össze a fiú kócos tincseit.*
- Tényleg értesz a halászathoz, emberkölke. Azt hiszem, ma nem sok hasznom volt.
*Nevetve lép ki az esőbe, nedves tincseit arcából kisimítva indul meg felfelé a sziklákon. Lehetséges, hogy magától nem találna vissza a szirtre, de ezt már Bongyorkára és az ölebre bízza, bevárja őket és hagyja, hogy előre menjenek. A maga részéről nem siet túlzottan, tartja tempójukat, időnként tüsszent csak egyet, meglepetten megtorpan, majd nem törődve a dologgal sétál tovább. Végülis ő egy elf, a természet gyermeke, az erdők lakója, az éjjeli gyilkosok sorának rettenthetetlen sokadika, ennélfogva némi hideg tócsa, no meg a vihar meg sem kottyanhat páratlan egészségének.
A barlangba lépve magabiztosan sétál beljebb, ezúttal átveszi a vezetést, és egy pillanatra észre sem véve az idegen jelenlétét sétál el mellette és pakolja le szerzeményeit.*
- Ezt kuksold meg, hercegnőm. Az is meglepő, ha maradt még hal a tengerben.
*Vigyorog Nadaéra, és a szimpatikus leányzóra, majd kiszúrja a mellette álló maszkos ismeretlent.*
- Miféle lepra ett ide téged?
*Hangja hátborzongatóan tölti be a barlangot, halkan verődve vissza annak faláról, némi megrökönyödéssel vegyes undorral tekintve a férfira. Sarlója egy másodperc töredéke alatt kerül ujjai közé, arcán lenéző közönnyel fordul felé. Legszívesebben kettéhasítaná azt a rühes maszkot, de egyelőre nem tudhatja, hogy valamelyik kárhozott barátjának vendége-e ez az alak. Bár ezt erősen kétli.*
*Ernyedten fekszik a sziklákon, ahogy magába szívja a nedves levegőt. Az első esőcseppeket mellkasán érzi meg, de tulajdonképpen eleve meglehetősen átázott ruháin át alig érződnek. Ismét meggondolatlan volt, ugyanakkor szerencse, hogy a kölyöknek több esze van nála, gyengécske teste ugyanis hajlamosabb valamilyen kósza megfázás elnyerésére. Rinan jobbára felkapja parton maradt köpenyét, így legalább valami szárazabb holmi is van rajta, majd megszaporázva lépteit megy ki a kölyök elé. Nagy részét visszafojtja, de még így is észrevehető vacogása. A sötét fellegek megállíthatatlanul gyülekeznek felettük, az elf pedig legszívesebben kifeküdne a partra, hogy szemtől szemben élvezhesse a vihart. Mindig is imádta, ahogy az egek őrjöngenek, magukkal ragadva, könnyeikkel áztatva a sziklákat, azonban ezúttal nincs egyedül, feladata van.*
- Egyetértek, hagyjuk máskorra. Talán az a legegyszerűbb, ha ezeket felvisszük a barlangba, ugyanis ami engem illet, farkaséhes vagyok.
*Mosolyog a kölyökre, majd felkapja a holmi nagyobb részét, hogy Willnek ne kelljen sokat cipekednie. Ahogy végignézi a fogást, elismerően borzolja össze a fiú kócos tincseit.*
- Tényleg értesz a halászathoz, emberkölke. Azt hiszem, ma nem sok hasznom volt.
*Nevetve lép ki az esőbe, nedves tincseit arcából kisimítva indul meg felfelé a sziklákon. Lehetséges, hogy magától nem találna vissza a szirtre, de ezt már Bongyorkára és az ölebre bízza, bevárja őket és hagyja, hogy előre menjenek. A maga részéről nem siet túlzottan, tartja tempójukat, időnként tüsszent csak egyet, meglepetten megtorpan, majd nem törődve a dologgal sétál tovább. Végülis ő egy elf, a természet gyermeke, az erdők lakója, az éjjeli gyilkosok sorának rettenthetetlen sokadika, ennélfogva némi hideg tócsa, no meg a vihar meg sem kottyanhat páratlan egészségének.
A barlangba lépve magabiztosan sétál beljebb, ezúttal átveszi a vezetést, és egy pillanatra észre sem véve az idegen jelenlétét sétál el mellette és pakolja le szerzeményeit.*
- Ezt kuksold meg, hercegnőm. Az is meglepő, ha maradt még hal a tengerben.
*Vigyorog Nadaéra, és a szimpatikus leányzóra, majd kiszúrja a mellette álló maszkos ismeretlent.*
- Miféle lepra ett ide téged?
*Hangja hátborzongatóan tölti be a barlangot, halkan verődve vissza annak faláról, némi megrökönyödéssel vegyes undorral tekintve a férfira. Sarlója egy másodperc töredéke alatt kerül ujjai közé, arcán lenéző közönnyel fordul felé. Legszívesebben kettéhasítaná azt a rühes maszkot, de egyelőre nem tudhatja, hogy valamelyik kárhozott barátjának vendége-e ez az alak. Bár ezt erősen kétli.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-11 13:11:40
Üzenet elküldve: 2014-10-11 13:11:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
*A beszélgetés folyik tovább. Röhögcsélés, italköpködés, további nevetés. Ezek nem is zaklatnék Varonart, de az, hogy egy hatalmas pók mászik a kezére az inkább. Rögtön le is rázza magáról, majd egy határozott mozdulattal jól széttapossa a földön. Ekkor a bent lévők megneszelik a jelenlétét a férfinak. Ő lélegzet visszatartva megmerevedik. Látta, hogy fel vannak fegyverkezve és lehet, hogy kettőjükkel nem bírna el egyedül. Sőt, inkább biztos. Szerencsére a hang forrását inkább egy patkányra fogják, és így nem is adnak annak sok jelentőséget. Varonar halkan kifújja a levegőt, amit mindeddig bent tartott mellkasában. Ahogy tovább hallgatózik, kiderül számára is, hogy étel hiányában lehetnek. Ezt a helyzetet senki se szereti, ha fogyóban van az ennivaló. Szerencsére, nála még van pár szárított hús, szóval Ő nem szenved ilyesfajta hiányban egyelőre. Viszont az, hogy bőrig van ázva annál inkább zavarja. De még mindig nem tudja, hogy hogyan is reagálna a két nőszemély a jöttére. Agya kattog, hogy hogyan is mehetne beljebb és rakhatna végre tüzet ahol megszárítkozhatna. Talán a legjobb megoldás az lenne, ha nem folyamodik semmilyen cselhez, csak egyszerűen kilép az árnyakból és elmondja, hogy miért is van itt, és ha úgy fordulnának a dolgok, maximum harcol vagy esetlegesen elfut. El is dönti magában végérvényesen. Felegyenesedik és halkan megszólal úgy, hogy a barlang körbevigye hangját, ezzel ügyelve arra, hogy ne tudják beazonosítani merről is érkezik a hang.*
-Üdvözlet.
*A köszönés végigpattog a barlang nedves falain és visszhangozva éri el a bent lévőek fülét. Megvárva a reakciót, kisvártatva kilép a sötétség takarásából a félhomályba.*
-A nevem Varonar, az eső elől menekültem be ide ~Remélem nem tettem rosszul~ és kérdeném, hogy van-e lehetőségem tüzet rakni itt, hogy megszárítsam elázott ruhámat?
*Mondhatni a lehető legrosszabb színre lépést láthattuk most Varonartól. De sose volt a bemutatkozás az erőssége, ez úttal is elég kínkeservesen sikerült pár normális szót kipréselni a maszk alól. Csuklyája még mindig a fején, a köpeny eltakarja a testét, elég messze van ahhoz a két nőtől, hogy rögtön tudjon lépni, ha megtámadnák. A köpenye alatt tőrét szorongatja ha ténylegesen nem látnák szívesen itt.*
*A beszélgetés folyik tovább. Röhögcsélés, italköpködés, további nevetés. Ezek nem is zaklatnék Varonart, de az, hogy egy hatalmas pók mászik a kezére az inkább. Rögtön le is rázza magáról, majd egy határozott mozdulattal jól széttapossa a földön. Ekkor a bent lévők megneszelik a jelenlétét a férfinak. Ő lélegzet visszatartva megmerevedik. Látta, hogy fel vannak fegyverkezve és lehet, hogy kettőjükkel nem bírna el egyedül. Sőt, inkább biztos. Szerencsére a hang forrását inkább egy patkányra fogják, és így nem is adnak annak sok jelentőséget. Varonar halkan kifújja a levegőt, amit mindeddig bent tartott mellkasában. Ahogy tovább hallgatózik, kiderül számára is, hogy étel hiányában lehetnek. Ezt a helyzetet senki se szereti, ha fogyóban van az ennivaló. Szerencsére, nála még van pár szárított hús, szóval Ő nem szenved ilyesfajta hiányban egyelőre. Viszont az, hogy bőrig van ázva annál inkább zavarja. De még mindig nem tudja, hogy hogyan is reagálna a két nőszemély a jöttére. Agya kattog, hogy hogyan is mehetne beljebb és rakhatna végre tüzet ahol megszárítkozhatna. Talán a legjobb megoldás az lenne, ha nem folyamodik semmilyen cselhez, csak egyszerűen kilép az árnyakból és elmondja, hogy miért is van itt, és ha úgy fordulnának a dolgok, maximum harcol vagy esetlegesen elfut. El is dönti magában végérvényesen. Felegyenesedik és halkan megszólal úgy, hogy a barlang körbevigye hangját, ezzel ügyelve arra, hogy ne tudják beazonosítani merről is érkezik a hang.*
-Üdvözlet.
*A köszönés végigpattog a barlang nedves falain és visszhangozva éri el a bent lévőek fülét. Megvárva a reakciót, kisvártatva kilép a sötétség takarásából a félhomályba.*
-A nevem Varonar, az eső elől menekültem be ide ~Remélem nem tettem rosszul~ és kérdeném, hogy van-e lehetőségem tüzet rakni itt, hogy megszárítsam elázott ruhámat?
*Mondhatni a lehető legrosszabb színre lépést láthattuk most Varonartól. De sose volt a bemutatkozás az erőssége, ez úttal is elég kínkeservesen sikerült pár normális szót kipréselni a maszk alól. Csuklyája még mindig a fején, a köpeny eltakarja a testét, elég messze van ahhoz a két nőtől, hogy rögtön tudjon lépni, ha megtámadnák. A köpenye alatt tőrét szorongatja ha ténylegesen nem látnák szívesen itt.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-10 22:50:02
Üzenet elküldve: 2014-10-10 22:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Berögződött baromság ez nála, hogy rögtön el kapja a kezét, ha valami olyan dolgon kapják, amiről esetleg azt gondolhatnák, hogy rossz. De hát, a fél gyerekkora azzal telt, hogy drága jó nagyanyja két percenként ráordított.*
~Ne nyúlj ehhez! Ne nyúlj ahhoz! Ne tapogasd már azt a vázát! A jó életbe már Neenta, ne a függönybe töröld az orrod.~ *Idéződnek fel kellemetlen emlékei. De most nem a szidást kapta, különös is lenne, ha még ennyi idősen fegyelmezni kellene. Miután az engedélyt megkapta, baljával ismét végigsimít a falon, szemét pedig ismét végigjártatja a furcsa motívumokon. Ha egész nap itt állna sem jönne rá, mégis mi a fenét jelenthetnek, és mint kiderült, nem is nagyon érdekel senkit. Őt azért legbelül egy csöppnyit felcsigázza és valahol rá is hozza a frászt. Mi van, ha valamiféle átok ez, mit a falba véstek, ő meg itt tapogatja. Gondolata mellé persze tökéletes időzítésként csattan hatalmasat az ég. Nem csak a lány, de ő meg is összehúzza hirtelen a vállát. Nem meglepő reakció ez két kalóztól, hiszen, ha valamitől félnek a tengerészek, az az időjárás.*
- Szeszélyes egy idő, mit ne mondjak. Ha most kint lennénk a vízen, lehet nem menne le egy korty sem a torkomon. *Vonogatja játékosan egyszerre a szemöldökeit, majd pár méterrel azért arrébb áll a faltól.
Nadae reakciója, amivel a kedvesen ráküldött rummennyiséget fogadja, tovább mulattatja, s így még kevésbé tudja abbahagyni az idétlen vihogást. Egy ideig lényegében fulladozva nevet, hisz közben a maradék szájában maradt rumot is sikeresen félrenyelte, így már két indok is volt arra, hogy miért könnyesedtek be a szemei. A kacagástól és a köhögéstől, amitől nem tűnik túl nőiesnek. Lassan sikerül lenyugodnia, s kissé tart is a ivópajtása következő reakciójától. Az ingerült felkiáltás után azonban csak legyint egyet, így Dyn is visszarázódhat a normális kerékvágásba, de azért a jelenetet nem szívesen felejtené el. Kicsit talán furcsa is a helyzet, hogy míg a kámzsás, maszkos fickó a rácsok mögött néma csendbe burkolózik, addig ők itt vígan iszogatnak, köpködik egymást és nevetgélnek. Hát így járt a fickó, majd legközelebb időben megszólal.*
- Ó, hála a tengereknek. *Sóhajt egyet megkönnyebbülten, miután kiderül, hogy a másik sem ért az ételekhez. Így legalább nincs egyedül vele, s nincs aki befogja az előkészületekbe. Igaz, olyan sincs aki megfőz. Ezt már annál kevésbé tudja könnyedén fogadni. Megszólalni sincs ideje, valami neszel a sötétben. Nem is annyira a hang foglalkoztatta először, mint az, hogy Nadae is felfigyelt rá. Meg is fordul hát, de félhomályban ő sem lát tisztábban. Kicsit összehúzza magát. Hiszen az iménti fickó is csak úgy betévedhetett, innentől bárki idetalálhat.*
- Talán követték. *Mondja sejtelmes hangon. Persze hajlik ő is a patkányos verzió felé. Legalábbis reméli. Gyanúsan körbetekint.*
- Nem fura, hogy nincs itt senki? Mi van a többiekkel? *Hangja kissé visszhangzik a kopár falak között, de kétségbeesésnek már nem sok nyoma van benne. Van kardjuk, késük, most már lándzsájuk is. Ember legyen a talpán ki most rájuk támad.
Az egyedüli aggasztó hang a barlangban most már inkább a hangosan morajló gyomra. Kezével a tarkójához kap és gyorsan visszakanyarodik az étel kérdésére.*
- Nos, patkányon kívül van bármi alapanyag? Kezdetnek megteszi a rum is. *Kacsint és már nyúl is az üveg után. Valami csak legyen már a gyomrában. Nagyot húz belőle, majd megnyalja a száját.* - Mindjárt jobb.
*Berögződött baromság ez nála, hogy rögtön el kapja a kezét, ha valami olyan dolgon kapják, amiről esetleg azt gondolhatnák, hogy rossz. De hát, a fél gyerekkora azzal telt, hogy drága jó nagyanyja két percenként ráordított.*
~Ne nyúlj ehhez! Ne nyúlj ahhoz! Ne tapogasd már azt a vázát! A jó életbe már Neenta, ne a függönybe töröld az orrod.~ *Idéződnek fel kellemetlen emlékei. De most nem a szidást kapta, különös is lenne, ha még ennyi idősen fegyelmezni kellene. Miután az engedélyt megkapta, baljával ismét végigsimít a falon, szemét pedig ismét végigjártatja a furcsa motívumokon. Ha egész nap itt állna sem jönne rá, mégis mi a fenét jelenthetnek, és mint kiderült, nem is nagyon érdekel senkit. Őt azért legbelül egy csöppnyit felcsigázza és valahol rá is hozza a frászt. Mi van, ha valamiféle átok ez, mit a falba véstek, ő meg itt tapogatja. Gondolata mellé persze tökéletes időzítésként csattan hatalmasat az ég. Nem csak a lány, de ő meg is összehúzza hirtelen a vállát. Nem meglepő reakció ez két kalóztól, hiszen, ha valamitől félnek a tengerészek, az az időjárás.*
- Szeszélyes egy idő, mit ne mondjak. Ha most kint lennénk a vízen, lehet nem menne le egy korty sem a torkomon. *Vonogatja játékosan egyszerre a szemöldökeit, majd pár méterrel azért arrébb áll a faltól.
Nadae reakciója, amivel a kedvesen ráküldött rummennyiséget fogadja, tovább mulattatja, s így még kevésbé tudja abbahagyni az idétlen vihogást. Egy ideig lényegében fulladozva nevet, hisz közben a maradék szájában maradt rumot is sikeresen félrenyelte, így már két indok is volt arra, hogy miért könnyesedtek be a szemei. A kacagástól és a köhögéstől, amitől nem tűnik túl nőiesnek. Lassan sikerül lenyugodnia, s kissé tart is a ivópajtása következő reakciójától. Az ingerült felkiáltás után azonban csak legyint egyet, így Dyn is visszarázódhat a normális kerékvágásba, de azért a jelenetet nem szívesen felejtené el. Kicsit talán furcsa is a helyzet, hogy míg a kámzsás, maszkos fickó a rácsok mögött néma csendbe burkolózik, addig ők itt vígan iszogatnak, köpködik egymást és nevetgélnek. Hát így járt a fickó, majd legközelebb időben megszólal.*
- Ó, hála a tengereknek. *Sóhajt egyet megkönnyebbülten, miután kiderül, hogy a másik sem ért az ételekhez. Így legalább nincs egyedül vele, s nincs aki befogja az előkészületekbe. Igaz, olyan sincs aki megfőz. Ezt már annál kevésbé tudja könnyedén fogadni. Megszólalni sincs ideje, valami neszel a sötétben. Nem is annyira a hang foglalkoztatta először, mint az, hogy Nadae is felfigyelt rá. Meg is fordul hát, de félhomályban ő sem lát tisztábban. Kicsit összehúzza magát. Hiszen az iménti fickó is csak úgy betévedhetett, innentől bárki idetalálhat.*
- Talán követték. *Mondja sejtelmes hangon. Persze hajlik ő is a patkányos verzió felé. Legalábbis reméli. Gyanúsan körbetekint.*
- Nem fura, hogy nincs itt senki? Mi van a többiekkel? *Hangja kissé visszhangzik a kopár falak között, de kétségbeesésnek már nem sok nyoma van benne. Van kardjuk, késük, most már lándzsájuk is. Ember legyen a talpán ki most rájuk támad.
Az egyedüli aggasztó hang a barlangban most már inkább a hangosan morajló gyomra. Kezével a tarkójához kap és gyorsan visszakanyarodik az étel kérdésére.*
- Nos, patkányon kívül van bármi alapanyag? Kezdetnek megteszi a rum is. *Kacsint és már nyúl is az üveg után. Valami csak legyen már a gyomrában. Nagyot húz belőle, majd megnyalja a száját.* - Mindjárt jobb.
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-10 22:06:04
Üzenet elküldve: 2014-10-10 22:06:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Amíg a betolakodóval foglalkozik, valami belső ösztönnek engedve nem figyel a Vöröshajú Démonra. Valamiért megbízik benne, s épp ezért nem tart tőle ha hátba szúrja. Ha mégis megtenné, hát akkor így járt. Rövid élete így ért véget. Legfeljebb megpróbálna védekezni. Így nem is figyel a másik nézelődő tevékenységére. Nem sokat láthat, hajnalba nagyjából összepakolta az előző este dorbézolásából maradt mocskot. Bográcsállvány, némi tűzifa, némi eldobált fegyver. Hálóhelyekhez vezető nyílások.
Így arra sem figyel, hogy mennyire megijed a másik, ahogy bezárja az ajtót. Vagyis ijedt tekintetét észreveszi, de csak szemöldökét vonja fel, úgy néz a másikra. De csak vállát könnyedén megvonja, ahogy a rakták felé megy.
Ahogy arra sem figyel, hogy a másik, mint egy kisgyerek kapja el kezét a balra falától. Vagyis erre felfigyel. Szemöldöke ismét a magasba szökken, ahogy belekortyol az üvegbe.*
- Nyugodtan tapizhatod. Ezek már akkor is itt voltak mikor én jöttem. Nem tűnt olyan értékesnek, a Gerlepárnak, nem sűrűn foglalkoztak vele. Egyébként már én is felfigyeltem rájuk, de hát nem sok időm volt foglalkozni vele.
*Vállát megvonja ismét. Tényleg ivászatok között nézegette a barlang falát, de még nem volt ideje komolyabb időt fordítani rájuk. Gondolatai mindig más és más irányba terelődtek.
S ahogy nyújtja át az üveg édes nedűt, úgy kezd el, szinte a semmiből szakadni az eső. Az imént még fényes napsütés volt, most meg hírtelenjébe szakadt rájuk az ég. Néhány mennydörgésre csak megrezzen.
Ahogy szintén megrezzen, ahogy a lány szó szerint szembeköpi kérdése után. Nagyokat pislog, ahogy a másik arcát nézi, majd hitetlenkedve mered mellkasára, ahova a számára oly édes nedű került, majd vissza a lány arcára. Szemei már-már kidülledne.*
- Inkább a szemem folyna ki!
*Fűz hozzá ennyit, de aztán csak elneveti magát. Vele is hányszor és hányszor esett meg ehhez hasonló dolog, már számon sem tartja. Lazán legyint, majd az újabb problémájuk felé vezeti gondolatait.*
- Hát ez baj. Főzéshez én sem konyítok. S ha ezek visszajönnek, biztos, hogy éhesek lesznek. Nálunk is meg volt a magunk szakácsa. *Sóhajtja.* - Szép világ. No, hát akkor mi legyen? Valamit csak kéne rittyenteni nekik.
*Mire mondata végéhez ér, hall valami apró neszt a barlang bejárata felől. Fejét odakapja, de a hirtelen besötétülő égnek hála, a barlang is besötétült, így kevés mindent lát. Szinte semmit. S mivel semmit sem lát, így úgy gondolja, hogy nincs is ott semmi. Vagyis legfeljebb patkányok. Ha Vörike is felfigyel az apró neszre, megnyugtatás képen legyint felé is.*
- Csak patkányok. Nem hiszem, hogy betolakodó. Sok lenne, ha egy nap ketten is betévednének. Öngyilkos merénylet ide jönni, ebben az időbe.
*Mutat hüvelykujjával a háta mögötti lyukon beömlő vízmennyiségre.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.11 00:56:17, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Amíg a betolakodóval foglalkozik, valami belső ösztönnek engedve nem figyel a Vöröshajú Démonra. Valamiért megbízik benne, s épp ezért nem tart tőle ha hátba szúrja. Ha mégis megtenné, hát akkor így járt. Rövid élete így ért véget. Legfeljebb megpróbálna védekezni. Így nem is figyel a másik nézelődő tevékenységére. Nem sokat láthat, hajnalba nagyjából összepakolta az előző este dorbézolásából maradt mocskot. Bográcsállvány, némi tűzifa, némi eldobált fegyver. Hálóhelyekhez vezető nyílások.
Így arra sem figyel, hogy mennyire megijed a másik, ahogy bezárja az ajtót. Vagyis ijedt tekintetét észreveszi, de csak szemöldökét vonja fel, úgy néz a másikra. De csak vállát könnyedén megvonja, ahogy a rakták felé megy.
Ahogy arra sem figyel, hogy a másik, mint egy kisgyerek kapja el kezét a balra falától. Vagyis erre felfigyel. Szemöldöke ismét a magasba szökken, ahogy belekortyol az üvegbe.*
- Nyugodtan tapizhatod. Ezek már akkor is itt voltak mikor én jöttem. Nem tűnt olyan értékesnek, a Gerlepárnak, nem sűrűn foglalkoztak vele. Egyébként már én is felfigyeltem rájuk, de hát nem sok időm volt foglalkozni vele.
*Vállát megvonja ismét. Tényleg ivászatok között nézegette a barlang falát, de még nem volt ideje komolyabb időt fordítani rájuk. Gondolatai mindig más és más irányba terelődtek.
S ahogy nyújtja át az üveg édes nedűt, úgy kezd el, szinte a semmiből szakadni az eső. Az imént még fényes napsütés volt, most meg hírtelenjébe szakadt rájuk az ég. Néhány mennydörgésre csak megrezzen.
Ahogy szintén megrezzen, ahogy a lány szó szerint szembeköpi kérdése után. Nagyokat pislog, ahogy a másik arcát nézi, majd hitetlenkedve mered mellkasára, ahova a számára oly édes nedű került, majd vissza a lány arcára. Szemei már-már kidülledne.*
- Inkább a szemem folyna ki!
*Fűz hozzá ennyit, de aztán csak elneveti magát. Vele is hányszor és hányszor esett meg ehhez hasonló dolog, már számon sem tartja. Lazán legyint, majd az újabb problémájuk felé vezeti gondolatait.*
- Hát ez baj. Főzéshez én sem konyítok. S ha ezek visszajönnek, biztos, hogy éhesek lesznek. Nálunk is meg volt a magunk szakácsa. *Sóhajtja.* - Szép világ. No, hát akkor mi legyen? Valamit csak kéne rittyenteni nekik.
*Mire mondata végéhez ér, hall valami apró neszt a barlang bejárata felől. Fejét odakapja, de a hirtelen besötétülő égnek hála, a barlang is besötétült, így kevés mindent lát. Szinte semmit. S mivel semmit sem lát, így úgy gondolja, hogy nincs is ott semmi. Vagyis legfeljebb patkányok. Ha Vörike is felfigyel az apró neszre, megnyugtatás képen legyint felé is.*
- Csak patkányok. Nem hiszem, hogy betolakodó. Sok lenne, ha egy nap ketten is betévednének. Öngyilkos merénylet ide jönni, ebben az időbe.
*Mutat hüvelykujjával a háta mögötti lyukon beömlő vízmennyiségre.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.11 00:56:17, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-10 14:58:08
Üzenet elküldve: 2014-10-10 14:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
*Mintha nem is a természet csinálná az esőt, hanem valami mágia, olyan hirtelen és nagy szemekben kezd el szakadni a fellegekből. Varonart többen is figyelmeztették, hogy errefelé elég kiszámíthatatlan az időjárás. Nemrégiben még kellemesen nyálkás volt az idő, most meg akár dézsából öntenék. Nem is kedveli ezt a nedvességet a férfi. Köpenyét magára húzva és annak csuklyáját a fejére, halad előre. Annak oka, hogy Ő most épp erre járkál a zuhogó esőben az, hogy eltévedt. Nem járatos errefelé és a munkáltatója csak nagy ívekben írta le, hogy merre találhatja a célpontot. "A tenger környékén valahol." Ennél többel nem tudott szolgálni, de muszáj volt elfogadni Varonar a megbízást hiszen, nagy összeget ajánlott ha végrehajtja. De mostanra nagyon úgy tűnik, hogy nem fogja. Köpenye szinte teljesen átázott, fázik és szitkozódik. Szemével, messzebbről észrevesz a sziklák közt olyan járatokat ahol talán meghúzhatja magát az eső elől. Lépéseit megszaporázza, hogy gyorsabban odaérjen, már elege van az ázásból. Mikor odaér, nem sok szárazságra lel. Ott is hasonlóan vizes minden mint ahonnan jött. Vissza már nem fog fordulni így, inkább elindul, hátha talál egy száraz részt ahol kicsit megpihenhet. Ahogy egyre beljebb halad a járatokban az üvöltő szél egyre hangosabb és hangosabb lesz. Nem is kérdés, hogy ez is rettentően zavarja Varonart. Már lassan a saját szitkozódásait se hallja a fejében. Úgy tűnik van még egy oka, hogy egy csendes és szárazabb helyet keressen magának. Egy rövidebb barangolás után egy szélesebb repedésre lel amin először csak benéz, hogy lássa ott milyen az idő. Szerencséjére, se az üvöltést nem hallja odabent sem az eső nem zuhog rá. Ez pont jól jön neki, át is tuszkolja a többi részét a vágáson, és egy kihalt járatban találja magát. Fejéről lehúzza csuklyáját, ami alól barna hullámos, félhosszú haja bújik elő. Persze az is valamennyire vizes, mert a ruha nem védte meg teljesen a víztől miután átázott. A maszkot az arcán fent hagyja, nem szokása levenni, maximum akkor ha eszik, vagy iszik. Halk léptekkel elindul a járatban. Körülbelül tíz lépés után hangokat hall. Méghozzá emberi hangot, beszédet. Varonar megtorpan, a falhoz simul és mozdulatlanul hallgatózni kezd. Egy másik hang is megszólal, a férfi lassú és óvatos léptekkel tovább halad a fal mellett a folyosón és közben figyel a beszélgetésre. Ahogy egyre beljebb halad egyre érthetőbb lesz a beszéd és az is, hogy a hangok két nőtől származnak. Végigér a járatban ami egy nagy csarnokba nyílik, Varonar nem lép be a csarnokba, csak a bejáratánál leguggol és fejére húzza a csuklyáját. Félig rejtőzve kémlel ki a fal mögül, és meg is látja a belső teret és a két nőt. Csodálkozva néz rájuk, hisz Ő is csak véletlen talált ide, hogy meghúzza magát az eső elől, de plusz két véletlen már kissé furcsa. Nem tesz semmit, csak tovább figyel a sötétben. Talán arra vár, hogy továbbálljanak és Ő beljebb tudjon menni, hogy tüzet rakjon és megszárítkozzon. Egyelőre még nem akar semmit tenni, mert nem tudja, hogy a csarnokban lévő két nőszemély ellenséges lesz-e vele vagy barátságos. De mivel nem hisz és sose hitt a tündérmesékben, inkább azt gondolja, hogy rögtön a torkának ugranának mindketten amint meglátnák.*
*Mintha nem is a természet csinálná az esőt, hanem valami mágia, olyan hirtelen és nagy szemekben kezd el szakadni a fellegekből. Varonart többen is figyelmeztették, hogy errefelé elég kiszámíthatatlan az időjárás. Nemrégiben még kellemesen nyálkás volt az idő, most meg akár dézsából öntenék. Nem is kedveli ezt a nedvességet a férfi. Köpenyét magára húzva és annak csuklyáját a fejére, halad előre. Annak oka, hogy Ő most épp erre járkál a zuhogó esőben az, hogy eltévedt. Nem járatos errefelé és a munkáltatója csak nagy ívekben írta le, hogy merre találhatja a célpontot. "A tenger környékén valahol." Ennél többel nem tudott szolgálni, de muszáj volt elfogadni Varonar a megbízást hiszen, nagy összeget ajánlott ha végrehajtja. De mostanra nagyon úgy tűnik, hogy nem fogja. Köpenye szinte teljesen átázott, fázik és szitkozódik. Szemével, messzebbről észrevesz a sziklák közt olyan járatokat ahol talán meghúzhatja magát az eső elől. Lépéseit megszaporázza, hogy gyorsabban odaérjen, már elege van az ázásból. Mikor odaér, nem sok szárazságra lel. Ott is hasonlóan vizes minden mint ahonnan jött. Vissza már nem fog fordulni így, inkább elindul, hátha talál egy száraz részt ahol kicsit megpihenhet. Ahogy egyre beljebb halad a járatokban az üvöltő szél egyre hangosabb és hangosabb lesz. Nem is kérdés, hogy ez is rettentően zavarja Varonart. Már lassan a saját szitkozódásait se hallja a fejében. Úgy tűnik van még egy oka, hogy egy csendes és szárazabb helyet keressen magának. Egy rövidebb barangolás után egy szélesebb repedésre lel amin először csak benéz, hogy lássa ott milyen az idő. Szerencséjére, se az üvöltést nem hallja odabent sem az eső nem zuhog rá. Ez pont jól jön neki, át is tuszkolja a többi részét a vágáson, és egy kihalt járatban találja magát. Fejéről lehúzza csuklyáját, ami alól barna hullámos, félhosszú haja bújik elő. Persze az is valamennyire vizes, mert a ruha nem védte meg teljesen a víztől miután átázott. A maszkot az arcán fent hagyja, nem szokása levenni, maximum akkor ha eszik, vagy iszik. Halk léptekkel elindul a járatban. Körülbelül tíz lépés után hangokat hall. Méghozzá emberi hangot, beszédet. Varonar megtorpan, a falhoz simul és mozdulatlanul hallgatózni kezd. Egy másik hang is megszólal, a férfi lassú és óvatos léptekkel tovább halad a fal mellett a folyosón és közben figyel a beszélgetésre. Ahogy egyre beljebb halad egyre érthetőbb lesz a beszéd és az is, hogy a hangok két nőtől származnak. Végigér a járatban ami egy nagy csarnokba nyílik, Varonar nem lép be a csarnokba, csak a bejáratánál leguggol és fejére húzza a csuklyáját. Félig rejtőzve kémlel ki a fal mögül, és meg is látja a belső teret és a két nőt. Csodálkozva néz rájuk, hisz Ő is csak véletlen talált ide, hogy meghúzza magát az eső elől, de plusz két véletlen már kissé furcsa. Nem tesz semmit, csak tovább figyel a sötétben. Talán arra vár, hogy továbbálljanak és Ő beljebb tudjon menni, hogy tüzet rakjon és megszárítkozzon. Egyelőre még nem akar semmit tenni, mert nem tudja, hogy a csarnokban lévő két nőszemély ellenséges lesz-e vele vagy barátságos. De mivel nem hisz és sose hitt a tündérmesékben, inkább azt gondolja, hogy rögtön a torkának ugranának mindketten amint meglátnák.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-09 09:13:32
Üzenet elküldve: 2014-10-09 09:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Keménykedése sajnos eddig tarthatott. Bár igazán magabiztosan szegezte a csuklyás felé szablyáját, Nadae talán megunva annak szótlanságát, gyorsan a végére jár.
Kardját egy lezser mozdulattal helyére csúsztatja, majd fejét forgatva keresi az említett oszlopot. Szokásos cicás, mégis kissé kapkodós léptekkel indul érte, majd szótlanul nyújtja át a kért kötelet. Már épp felajánlani készülne segítségét, de úgy tűnik nincs rá szükség. Persze, aki hajón élte életét, annak a csomókötés, olyan, mint drágalátos nagyanyjának volt a károgás és felsőbbrendűségének állandó kinyilatkoztatása. Ha nem csinálta volna, egyszerűen hiteltelen lenne az egész.
Míg a lány elvezeti az ismeretlent, lehetősége akad kicsit szétnézni. Puha, halk léptekkel méri fel a barlangot, ki tudja nem rejtőzik-e a sötétben a kámzsásnak egy másik álarcos barátja, vagy esetleg közben megérkezik a sokat említett kannibál, aki pompás vacsorájának tekinthetné. Menet közben összerezzen, amikor Nadae bevágja a vasajtót. Ijedtében szívéhez kap, ami eszeveszett módra kezdett lüktetni. Fújtat néhányat, majd tovább nézelődik. A hely, bár nem mondhatni, hogy élete legjobb szállása, de mégis van benne valami különös hangulat. Még az a kimondott sötétség sincs. Tekintetét a mennyezeten tátongó lyukra emeli, majd a csarnok közepén, igazi kis ékkőként ragyogó tóra és vízesésre. Ha nagyon érdekelné a természet, valószínűleg az itteni flóra is lenyűgözné, a fehérlő gombák, kristályok, növények. Csak, hogy nem igazán érdekli. Számár a végtelen tenger az etalon, az az igazi szépség, de talán ez a gondolata is megváltozik, amint leszáll a fény, és meglátja a kristályok fényjátékát.
Láthatóan lelakott a hely. A tűzrakó helység körüli apró nyomok árulkodnak róla, hogy itt valóban kisebb csoport éli életét. A falakon ismeretlen motívumok, a földön üveg és csontdarabkák díszítik tovább, és gondolkodtatják az embert. Bár a csontok nem igazán lepik meg, ilyen egyveleg között, az is furcsa lenne, ha kámzsás barátunk csontjai nem csatlakoznának a többi ismeretlené közé. A fali motívumok már érdekesebbek. Oda is lép, hogy ujjával lágyan végigsimítson a nyirkos, hideg falon. Ekkor érkezik vissza Nadae is. Gyorsan visszahúzza kezét, mint a kiskölyök, mikor valami rosszban sántikált, majd sarkán fordul. A félhomályban még pontosan látja a lány arcán ékeskedő önelégült vigyort. Ki tudja mi a terve a betolakodóval, mindenesetre Dyn nem szívesen lenne a helyében. Bár azt kicsit sajnálja, hogy megkötözése után nem rántották le a maszkját, hogy meglessék, mi van mögötte. Talán megégett arc, vagy csak undorító kelések borítják bőrét? Hisz nem valószínű, hogy egy tökéletes arcarányokkal rendelkező fickó, vagy ki tudja, esetleg nőnek rejtegetni kellene az arcát. Az is lehet, hogy menekül, mint ő maga.*
- Tökéletes. *Reagál a másik szavaira. Hisz, ki a fenének jutna eszébe őt keresni a sziklák éles tömkelegének ennek a szegletében? Senki, remélhetőleg, így rejtekhelynek tökéletes. S az is látható, hogy már berendezkedtek. Szemével követi Nadae irányát, bár továbbra is fal mellett ácsorog. Kezével nedves hajához nyúl. A napon még aránylag könnyedén száradásnak indultak a hullámzó vörös tincsek, de a barlang hűvös klímája nem túlzottan kedvez ennek.
Legnagyobb örömére egy újratöltődött rummal tér vissza a lány, s mivel sikerült kifigyelnie merre tartott, így most már azt is tudja, hova kell mennie alkohol hiány esetén. Vigyorogva elveszi a felé nyújtott üveget és épp jókorát húz belőle, amikor megérkezik a világ talán legnevetségesebb kérdése, legalábbis számára. Nevetési kényszerét viszont képtelen visszatartani addig, míg lenyeli a rumot, így miközben igen hangosan felkacag, az a jó drága nedű szökőkútként préselődik ki a száján, beterítve mellette mindent, talán még Nadae is kap egy kis adagot, ha elég közel állt hozzá.*
- Ja, hogy komolyan kérdezed? *Akad meg a röhögésben és ingujjával letörli a száján maradt italt. Legszívesebben felképelné saját magát, amiért képes volt ilyen mértékű pocsékolásra.* - Hogy mit tudok főzni? *Kérdez vissza nagy szemekkel, s hangsúlyában már benne is volt a válasz.* ~Semmit.~
- Semmit. *Mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy az általa megismert világban, valamiért mégis egyfajta elvárás, hogy a nők tudjanak főzni, hisz nem ez az első alkalom, hogy ezt kérdezik tőle, s ha Nadae esetleg meglepődik, nos, az sem az első lenne, hogy így reagálnak rá. Megvonja a vállát.* - Afféle nemes voltam, ha meg akartam volna tanulni főzni, meglehet, hogy agyoncsapnak. *Neveti el a talán szomorú tényt.* - A hajónak pedig volt szakácsa, és egyéb tulajdonságaimat jobban értékelték, mintsem egyszerűen beállítsanak krumplit hámozni. *Kicsit még el is borzad a gondolaton, de úgy tűnik itt nem fog rá főzni senki, hisz már nem nemes és nem is kalóz és semmi sem utal arra, hogy a barlangnak saját szakácsa lenne, ami igazán nagy kár, hiszen enni viszont szeret, nagyon is. Meg sem próbál szabadkozni tovább, és nem is ajánlja fel segítségét. Ha befogják főzni, kelletlenül, de besegít, ha már így meginvitálták, de arra bizony a barlang egy lakója sem számíthat, hogy egy nap a sülő hús zamatokkal teli illatára kelnek, miután Dyn volt oly kedves, hogy már igen korán nekiállt számukra egy többfogásos reggelivel elődrukkolni önszántából. Akkor már inkább önként és dalolva megy vissza férjéhez és vágja le a fejét, szintén önszántából, mintsem azzal vesztegesse drága idejét, hogy főz. Micsoda badarság!*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.09 12:09:02
*Keménykedése sajnos eddig tarthatott. Bár igazán magabiztosan szegezte a csuklyás felé szablyáját, Nadae talán megunva annak szótlanságát, gyorsan a végére jár.
Kardját egy lezser mozdulattal helyére csúsztatja, majd fejét forgatva keresi az említett oszlopot. Szokásos cicás, mégis kissé kapkodós léptekkel indul érte, majd szótlanul nyújtja át a kért kötelet. Már épp felajánlani készülne segítségét, de úgy tűnik nincs rá szükség. Persze, aki hajón élte életét, annak a csomókötés, olyan, mint drágalátos nagyanyjának volt a károgás és felsőbbrendűségének állandó kinyilatkoztatása. Ha nem csinálta volna, egyszerűen hiteltelen lenne az egész.
Míg a lány elvezeti az ismeretlent, lehetősége akad kicsit szétnézni. Puha, halk léptekkel méri fel a barlangot, ki tudja nem rejtőzik-e a sötétben a kámzsásnak egy másik álarcos barátja, vagy esetleg közben megérkezik a sokat említett kannibál, aki pompás vacsorájának tekinthetné. Menet közben összerezzen, amikor Nadae bevágja a vasajtót. Ijedtében szívéhez kap, ami eszeveszett módra kezdett lüktetni. Fújtat néhányat, majd tovább nézelődik. A hely, bár nem mondhatni, hogy élete legjobb szállása, de mégis van benne valami különös hangulat. Még az a kimondott sötétség sincs. Tekintetét a mennyezeten tátongó lyukra emeli, majd a csarnok közepén, igazi kis ékkőként ragyogó tóra és vízesésre. Ha nagyon érdekelné a természet, valószínűleg az itteni flóra is lenyűgözné, a fehérlő gombák, kristályok, növények. Csak, hogy nem igazán érdekli. Számár a végtelen tenger az etalon, az az igazi szépség, de talán ez a gondolata is megváltozik, amint leszáll a fény, és meglátja a kristályok fényjátékát.
Láthatóan lelakott a hely. A tűzrakó helység körüli apró nyomok árulkodnak róla, hogy itt valóban kisebb csoport éli életét. A falakon ismeretlen motívumok, a földön üveg és csontdarabkák díszítik tovább, és gondolkodtatják az embert. Bár a csontok nem igazán lepik meg, ilyen egyveleg között, az is furcsa lenne, ha kámzsás barátunk csontjai nem csatlakoznának a többi ismeretlené közé. A fali motívumok már érdekesebbek. Oda is lép, hogy ujjával lágyan végigsimítson a nyirkos, hideg falon. Ekkor érkezik vissza Nadae is. Gyorsan visszahúzza kezét, mint a kiskölyök, mikor valami rosszban sántikált, majd sarkán fordul. A félhomályban még pontosan látja a lány arcán ékeskedő önelégült vigyort. Ki tudja mi a terve a betolakodóval, mindenesetre Dyn nem szívesen lenne a helyében. Bár azt kicsit sajnálja, hogy megkötözése után nem rántották le a maszkját, hogy meglessék, mi van mögötte. Talán megégett arc, vagy csak undorító kelések borítják bőrét? Hisz nem valószínű, hogy egy tökéletes arcarányokkal rendelkező fickó, vagy ki tudja, esetleg nőnek rejtegetni kellene az arcát. Az is lehet, hogy menekül, mint ő maga.*
- Tökéletes. *Reagál a másik szavaira. Hisz, ki a fenének jutna eszébe őt keresni a sziklák éles tömkelegének ennek a szegletében? Senki, remélhetőleg, így rejtekhelynek tökéletes. S az is látható, hogy már berendezkedtek. Szemével követi Nadae irányát, bár továbbra is fal mellett ácsorog. Kezével nedves hajához nyúl. A napon még aránylag könnyedén száradásnak indultak a hullámzó vörös tincsek, de a barlang hűvös klímája nem túlzottan kedvez ennek.
Legnagyobb örömére egy újratöltődött rummal tér vissza a lány, s mivel sikerült kifigyelnie merre tartott, így most már azt is tudja, hova kell mennie alkohol hiány esetén. Vigyorogva elveszi a felé nyújtott üveget és épp jókorát húz belőle, amikor megérkezik a világ talán legnevetségesebb kérdése, legalábbis számára. Nevetési kényszerét viszont képtelen visszatartani addig, míg lenyeli a rumot, így miközben igen hangosan felkacag, az a jó drága nedű szökőkútként préselődik ki a száján, beterítve mellette mindent, talán még Nadae is kap egy kis adagot, ha elég közel állt hozzá.*
- Ja, hogy komolyan kérdezed? *Akad meg a röhögésben és ingujjával letörli a száján maradt italt. Legszívesebben felképelné saját magát, amiért képes volt ilyen mértékű pocsékolásra.* - Hogy mit tudok főzni? *Kérdez vissza nagy szemekkel, s hangsúlyában már benne is volt a válasz.* ~Semmit.~
- Semmit. *Mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy az általa megismert világban, valamiért mégis egyfajta elvárás, hogy a nők tudjanak főzni, hisz nem ez az első alkalom, hogy ezt kérdezik tőle, s ha Nadae esetleg meglepődik, nos, az sem az első lenne, hogy így reagálnak rá. Megvonja a vállát.* - Afféle nemes voltam, ha meg akartam volna tanulni főzni, meglehet, hogy agyoncsapnak. *Neveti el a talán szomorú tényt.* - A hajónak pedig volt szakácsa, és egyéb tulajdonságaimat jobban értékelték, mintsem egyszerűen beállítsanak krumplit hámozni. *Kicsit még el is borzad a gondolaton, de úgy tűnik itt nem fog rá főzni senki, hisz már nem nemes és nem is kalóz és semmi sem utal arra, hogy a barlangnak saját szakácsa lenne, ami igazán nagy kár, hiszen enni viszont szeret, nagyon is. Meg sem próbál szabadkozni tovább, és nem is ajánlja fel segítségét. Ha befogják főzni, kelletlenül, de besegít, ha már így meginvitálták, de arra bizony a barlang egy lakója sem számíthat, hogy egy nap a sülő hús zamatokkal teli illatára kelnek, miután Dyn volt oly kedves, hogy már igen korán nekiállt számukra egy többfogásos reggelivel elődrukkolni önszántából. Akkor már inkább önként és dalolva megy vissza férjéhez és vágja le a fejét, szintén önszántából, mintsem azzal vesztegesse drága idejét, hogy főz. Micsoda badarság!*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.09 12:09:02
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-08 20:43:27
Üzenet elküldve: 2014-10-08 20:43:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Úgy tűnik a csuklyás alak, aki háttal áll neki, nem akaródzik tudomást venni róluk, vagy, mert ennyire ostoba, vagy mert ekkora vakmerő. De az is lehet, hogy nem hallja őket. Tőrét a kezében megforgatva, érzi, ahogy a penge a bőréhez simul. Egyik kezével megfogja az idegen vállát, majd karját hátrafeszíti. A másik kezével közben a szabad kezét is hátrafeszíti, ha tudja, s ki is csavarja azokat. Épp csak annyira, hogy a fájdalomtól az ismeretlen betolakodó térdre ereszkedjen.*
- Hozz egy kötelet, ott van az oszlop mellett.
*Intézi rideg szavait Vörikének. A kötél még a múltkori alkalomból maradt ott, amikor Szürkét és CsupaFeketét az oltárok melletti oszlopokhoz kötötték. Nem sűrűn foglalkoztak utána azokkal, miután eloldozták őket. Alapból a renddel sem sűrűn foglalkoztak. Három napi dorbézolást folytattak le, már amit őt illeti. Ha a lány szavainak eleget tesz, ameddig vár, inkább azon elmélkedik, hogy miért is van ez az idegen a barlangjukba.*
- Kérdem még egyszer, hogy ki vagy és mit keresel itt?
*Közben szétnéz a tágas helységben, de életnek nyomát sem leli itt. Meglehet, hogy az idegen, idetévedt volna, és mivel üresen találta a helyet, gondolta egy kicsit megpihen?
No de hogy tévedt ide „véletlen”? És miért találta üresen a helyet? Úgy, hogy pedig, megbeszélték, hogy egy valaki mindig itt lesz és vigyázni fog a barlangra! És még Ras itt állt, amikor ő elment. Épp előle menekült el. Hát akkor hova tűntek?
Fejében hallja, hogy mit kapna Ő, ha itt hagyta volna egyedül, őrizetlenül szerelmi fészküket. Ha megkapja a kötelet, akkor gondterhelt sóhaj kíséretében összekötözi az alak kezeit. Előéletének köszönhetően biztos csomókat tud készíteni, így a másik kiszabadulási esélyei, egyelőre a nullával határosak.
Ezt követően előrelépdel, - közben lábával arrébb pöccinti a lándzsát, hogy a másiknak még eszébe se jusson az után kapnia a kötözött kezével - s letépi a férfi fejéről a csuklyát. Ám arcának felismeréséhez így sem kerül közelebb, hiszen azt egy maszk fedi. Szemöldökét felvonva reagál a látványra. Meglehet, hogy nem ő az első, aki így tesz. Kis terpeszbe guggol le a férfinak tűnő alak elé. Kezében újra megforgatja a tőr markolatát, s a hideg acéllal megkocogtatja a maszkot.*
- Szóval Némaság, ettől nem tudsz beszélni? Vagy csak szimplán nem akarsz? Ha ilyen ostobán viselkedsz, csak te szívod meg. Ha előadsz valami hihető mesét, hogy mit is keresel a barlangomba, akkor talán élve hagylak. Talán. Rajtad függ.
*Míg a válaszát várja, szabad kezével átkutatja az idegen táskáját, de azokba csak növényeket talál. Nem kérdez semmit, csak némán elraktározza az információkat az alakról.
Ha a kért válaszát nem kapja meg, akkor egyszerűen csak feláll, és karon ragadja a másikat.*
- Felállni!
*Parancsolja, majd elkezdi vonszolni, a barlang egyik, kietlen helysége felé. A bal oldali falon, az egyik ajtómélyedést egy ajtó fed. Elég szellős ajtó, ha úgy tetszik, ami vasból van. A vaslapok, egymást keresztezik. Az rácsot nyitva, olyan hangot hallat, mint a bagzó macskák. A füleknek még véletlen sem kellemes hangzásra a lány meg se rezzen. Egy könnyed mozdulattal löki be a fickót az ajtó, nem törődve azzal, hogy állva marad, vagy épp elesik a sötétségbe.*
- No, addig itt maradsz, amíg nem adsz választ kérdéseinkre.
*Hangja szigorú és komor. Ugyanolyan nyikorgó hangot hallatva zárja vissza az ajtót, s hangos kattanás jelzi, hogy bezárta. A hatalmas kulcsot kivéve belőle, felsőjébe rejti azt, pontosabban mellkasi domborulatai közé. Onnan nehezen szerzik meg tőle, s csak akkor, ha ő akarja, vagy ha ő engedi. Elégedett mosollyal fordul ismét újdonsült társa felé.*
- Hát ez könnyen ment, innentől nincs is dolgunk vele, csak ha ő nem akarja épp ezt. Szóval, mint láthatod… ez a lyuk az átmeneti lakájom. Nem Felmar, az tény, de ami késik, nem múlik és újra a kényelmes kabinomba ringathatom az éjszakáimat.
*Beszéd közben visszaindul az idegen hűlt helyére, s felveszi a lándzsát a földről. Néhányszor körbeforgatja, majd elindul a raktár felé. Úgy tűnik az a helység az elmúlt napokban inkább fegyvertárrá vált, mint élelmiszertárrá. Ezen felfedezésre csak a vállát vonja meg, ami legfőképpen érdekli, az a rum. Így először is egy üres üveget azzal tölt meg. Újra a központi csarnokba érve, a lány felé húzza az imént megtöltött, ám az óta meghúzott üveget.*
- Mit tudsz főzni?
*Teszi fel a kérdést, minden előzmény és szép szó nélkül.*
*Úgy tűnik a csuklyás alak, aki háttal áll neki, nem akaródzik tudomást venni róluk, vagy, mert ennyire ostoba, vagy mert ekkora vakmerő. De az is lehet, hogy nem hallja őket. Tőrét a kezében megforgatva, érzi, ahogy a penge a bőréhez simul. Egyik kezével megfogja az idegen vállát, majd karját hátrafeszíti. A másik kezével közben a szabad kezét is hátrafeszíti, ha tudja, s ki is csavarja azokat. Épp csak annyira, hogy a fájdalomtól az ismeretlen betolakodó térdre ereszkedjen.*
- Hozz egy kötelet, ott van az oszlop mellett.
*Intézi rideg szavait Vörikének. A kötél még a múltkori alkalomból maradt ott, amikor Szürkét és CsupaFeketét az oltárok melletti oszlopokhoz kötötték. Nem sűrűn foglalkoztak utána azokkal, miután eloldozták őket. Alapból a renddel sem sűrűn foglalkoztak. Három napi dorbézolást folytattak le, már amit őt illeti. Ha a lány szavainak eleget tesz, ameddig vár, inkább azon elmélkedik, hogy miért is van ez az idegen a barlangjukba.*
- Kérdem még egyszer, hogy ki vagy és mit keresel itt?
*Közben szétnéz a tágas helységben, de életnek nyomát sem leli itt. Meglehet, hogy az idegen, idetévedt volna, és mivel üresen találta a helyet, gondolta egy kicsit megpihen?
No de hogy tévedt ide „véletlen”? És miért találta üresen a helyet? Úgy, hogy pedig, megbeszélték, hogy egy valaki mindig itt lesz és vigyázni fog a barlangra! És még Ras itt állt, amikor ő elment. Épp előle menekült el. Hát akkor hova tűntek?
Fejében hallja, hogy mit kapna Ő, ha itt hagyta volna egyedül, őrizetlenül szerelmi fészküket. Ha megkapja a kötelet, akkor gondterhelt sóhaj kíséretében összekötözi az alak kezeit. Előéletének köszönhetően biztos csomókat tud készíteni, így a másik kiszabadulási esélyei, egyelőre a nullával határosak.
Ezt követően előrelépdel, - közben lábával arrébb pöccinti a lándzsát, hogy a másiknak még eszébe se jusson az után kapnia a kötözött kezével - s letépi a férfi fejéről a csuklyát. Ám arcának felismeréséhez így sem kerül közelebb, hiszen azt egy maszk fedi. Szemöldökét felvonva reagál a látványra. Meglehet, hogy nem ő az első, aki így tesz. Kis terpeszbe guggol le a férfinak tűnő alak elé. Kezében újra megforgatja a tőr markolatát, s a hideg acéllal megkocogtatja a maszkot.*
- Szóval Némaság, ettől nem tudsz beszélni? Vagy csak szimplán nem akarsz? Ha ilyen ostobán viselkedsz, csak te szívod meg. Ha előadsz valami hihető mesét, hogy mit is keresel a barlangomba, akkor talán élve hagylak. Talán. Rajtad függ.
*Míg a válaszát várja, szabad kezével átkutatja az idegen táskáját, de azokba csak növényeket talál. Nem kérdez semmit, csak némán elraktározza az információkat az alakról.
Ha a kért válaszát nem kapja meg, akkor egyszerűen csak feláll, és karon ragadja a másikat.*
- Felállni!
*Parancsolja, majd elkezdi vonszolni, a barlang egyik, kietlen helysége felé. A bal oldali falon, az egyik ajtómélyedést egy ajtó fed. Elég szellős ajtó, ha úgy tetszik, ami vasból van. A vaslapok, egymást keresztezik. Az rácsot nyitva, olyan hangot hallat, mint a bagzó macskák. A füleknek még véletlen sem kellemes hangzásra a lány meg se rezzen. Egy könnyed mozdulattal löki be a fickót az ajtó, nem törődve azzal, hogy állva marad, vagy épp elesik a sötétségbe.*
- No, addig itt maradsz, amíg nem adsz választ kérdéseinkre.
*Hangja szigorú és komor. Ugyanolyan nyikorgó hangot hallatva zárja vissza az ajtót, s hangos kattanás jelzi, hogy bezárta. A hatalmas kulcsot kivéve belőle, felsőjébe rejti azt, pontosabban mellkasi domborulatai közé. Onnan nehezen szerzik meg tőle, s csak akkor, ha ő akarja, vagy ha ő engedi. Elégedett mosollyal fordul ismét újdonsült társa felé.*
- Hát ez könnyen ment, innentől nincs is dolgunk vele, csak ha ő nem akarja épp ezt. Szóval, mint láthatod… ez a lyuk az átmeneti lakájom. Nem Felmar, az tény, de ami késik, nem múlik és újra a kényelmes kabinomba ringathatom az éjszakáimat.
*Beszéd közben visszaindul az idegen hűlt helyére, s felveszi a lándzsát a földről. Néhányszor körbeforgatja, majd elindul a raktár felé. Úgy tűnik az a helység az elmúlt napokban inkább fegyvertárrá vált, mint élelmiszertárrá. Ezen felfedezésre csak a vállát vonja meg, ami legfőképpen érdekli, az a rum. Így először is egy üres üveget azzal tölt meg. Újra a központi csarnokba érve, a lány felé húzza az imént megtöltött, ám az óta meghúzott üveget.*
- Mit tudsz főzni?
*Teszi fel a kérdést, minden előzmény és szép szó nélkül.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-03 13:34:16
Üzenet elküldve: 2014-10-03 13:34:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Mikor Nadae rávigyorog, csak akkor vesz észre a csigát a szeme alatt, ez pedig rögtön emlékképeket idéz fel a már sokat emlegetett estéről. A zsúfolt kocsma gyér fénye, a tolongó kalózok, üvegtörés, verekedés... El is mosolyodik magában, hogy micsoda fura hely ez a világ, hogy pontosan akkor futnak ismét egymásba, amikor mindketten a másik hasznára válnak.
Az út nagy részében igyekszik koncentrálni és memorizálni az utat, amerre tartanak, de kis idő után máris arra a következtetésre jut, hogy emberileg lehetetlen. A kalózka persze dúdolgat valami dalocskát mellé, de az értelmetlennek tűnik ebben az esetben, hogy nem tudja az útvonalhoz kötni. Valamiféle kocsmai dal lehet, így nem is forszírozza. Mennek ők jobbra is, balra is, vannak elágazások, magas sziklák, ő pedig csak arra tud koncentrálni, hogy épségben megérkezzen a célba. Nadae viszont elég rugalmasan közlekedik továbbra is az éles sziklák útvesztőjében. Így, amellett, hogy próbálja megjegyezni az egyedi természeti adottságokat, mint az iménti embermagasságú szikla, a lány lábait is nyomon követi. Oda lép, ahova ő is, úgy lép, ahogy ő is. Néha felvont szemöldökkel veszi tudomásul az akadályokat. Mint például, amikor két szikla között kell átpasszíroznia magát. Kelletlenül. csak megteszi, bár torkának köszörülésével jelzi, mennyire nincs ínjére a dolog, hogy állat módjára csusszanjon a kövek között, viszont el kell ismernie, hogy épeszű élőlénynek egyébként sem gyakran jutna eszébe ez, úgyhogy talán mégis ideális rejtekhelyet találhattak.
Amint a folyosóra érnek, Nadae intésére veszi a a lapot. Csendben előhúzza szablyáját, majd a hideg falhoz simulva követi őt, majd megtorpan mögötte egy pillanatra, amikor ő kiles a sarkon. Persze, Dyn sem bírja sokáig, előrehajolva, óvatosan ő is kikukucskál, jóval Nadae feje alatt. Minthogy először jár itt, s az eddig látott négy lelken kívül mást nem ismer, így tőle akár a furcsa fickó is lehet egy közülük, ám feltételezhetően akkor a lány sem viselkedne ilyen gyanakvóan. A maga részéről izgalmasnak tűnik a dolog, bár így elmarad az ő sajátos belépője, amivel az itt levőket akarta megörvendeztetni.
Újdonsült női társa persze nem fél, rögtön meg is indul az ismeretlen kámzsás alak felé, ő maga pedig csendesen osonva követi, kardjával a kezében. Legalább lesz ideje keménykedni is egy kicsit. Igaz, akár hagyhatná, hogy a másik maga intézze a dolgot, de sosem tudni miféle árnyat sodort a sziklák eme rejtett zugába a szél. Míg Nadae fegyvert szegez a férfi tarkójának, ő nagy ívben megkerüli a fickót, óvatos léptekkel, hogy nagyjából szembe helyezkedjen vele, majd parádésan megforgatja a kardot maga előtt és a másik felé szegezi.*
- A helyedben eldobnám azt a lándzsát jó messzire. *Magabiztosan mosolyogva bök fejével a férfi fegyvere felé. Igaz, joga még nincs csak úgy intézkedni a helyen, de talán Nadae sem bánja túlságosan, ha nem kell még egy lándzsával is szemet néznie.
A fickó szemből nem éppen egy tündérmese hőies főszereplőjének tűnik, a csuklya és a maszk pedig egyáltalán nem mutat belőle semmit. Gyakorlatilag bárkit rejthet ez a különös külső, de nem igazán fél, a karddal a kezében magabiztosabban bánik, mint azokkal a hazugságokkal, amiket ki szokott találni egy beszélgetés során. Bár hozzá kell tenni, nem szeretné ha ennek a maszknak a képe visszaköszönne álmában.*
*Mikor Nadae rávigyorog, csak akkor vesz észre a csigát a szeme alatt, ez pedig rögtön emlékképeket idéz fel a már sokat emlegetett estéről. A zsúfolt kocsma gyér fénye, a tolongó kalózok, üvegtörés, verekedés... El is mosolyodik magában, hogy micsoda fura hely ez a világ, hogy pontosan akkor futnak ismét egymásba, amikor mindketten a másik hasznára válnak.
Az út nagy részében igyekszik koncentrálni és memorizálni az utat, amerre tartanak, de kis idő után máris arra a következtetésre jut, hogy emberileg lehetetlen. A kalózka persze dúdolgat valami dalocskát mellé, de az értelmetlennek tűnik ebben az esetben, hogy nem tudja az útvonalhoz kötni. Valamiféle kocsmai dal lehet, így nem is forszírozza. Mennek ők jobbra is, balra is, vannak elágazások, magas sziklák, ő pedig csak arra tud koncentrálni, hogy épségben megérkezzen a célba. Nadae viszont elég rugalmasan közlekedik továbbra is az éles sziklák útvesztőjében. Így, amellett, hogy próbálja megjegyezni az egyedi természeti adottságokat, mint az iménti embermagasságú szikla, a lány lábait is nyomon követi. Oda lép, ahova ő is, úgy lép, ahogy ő is. Néha felvont szemöldökkel veszi tudomásul az akadályokat. Mint például, amikor két szikla között kell átpasszíroznia magát. Kelletlenül. csak megteszi, bár torkának köszörülésével jelzi, mennyire nincs ínjére a dolog, hogy állat módjára csusszanjon a kövek között, viszont el kell ismernie, hogy épeszű élőlénynek egyébként sem gyakran jutna eszébe ez, úgyhogy talán mégis ideális rejtekhelyet találhattak.
Amint a folyosóra érnek, Nadae intésére veszi a a lapot. Csendben előhúzza szablyáját, majd a hideg falhoz simulva követi őt, majd megtorpan mögötte egy pillanatra, amikor ő kiles a sarkon. Persze, Dyn sem bírja sokáig, előrehajolva, óvatosan ő is kikukucskál, jóval Nadae feje alatt. Minthogy először jár itt, s az eddig látott négy lelken kívül mást nem ismer, így tőle akár a furcsa fickó is lehet egy közülük, ám feltételezhetően akkor a lány sem viselkedne ilyen gyanakvóan. A maga részéről izgalmasnak tűnik a dolog, bár így elmarad az ő sajátos belépője, amivel az itt levőket akarta megörvendeztetni.
Újdonsült női társa persze nem fél, rögtön meg is indul az ismeretlen kámzsás alak felé, ő maga pedig csendesen osonva követi, kardjával a kezében. Legalább lesz ideje keménykedni is egy kicsit. Igaz, akár hagyhatná, hogy a másik maga intézze a dolgot, de sosem tudni miféle árnyat sodort a sziklák eme rejtett zugába a szél. Míg Nadae fegyvert szegez a férfi tarkójának, ő nagy ívben megkerüli a fickót, óvatos léptekkel, hogy nagyjából szembe helyezkedjen vele, majd parádésan megforgatja a kardot maga előtt és a másik felé szegezi.*
- A helyedben eldobnám azt a lándzsát jó messzire. *Magabiztosan mosolyogva bök fejével a férfi fegyvere felé. Igaz, joga még nincs csak úgy intézkedni a helyen, de talán Nadae sem bánja túlságosan, ha nem kell még egy lándzsával is szemet néznie.
A fickó szemből nem éppen egy tündérmese hőies főszereplőjének tűnik, a csuklya és a maszk pedig egyáltalán nem mutat belőle semmit. Gyakorlatilag bárkit rejthet ez a különös külső, de nem igazán fél, a karddal a kezében magabiztosabban bánik, mint azokkal a hazugságokkal, amiket ki szokott találni egy beszélgetés során. Bár hozzá kell tenni, nem szeretné ha ennek a maszknak a képe visszaköszönne álmában.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-03 12:23:20
Üzenet elküldve: 2014-10-03 12:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Szirtek//
*Úgy tűnik Vörike jelenleg nem fogható a javaslataira, de hát ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, jelenleg. Haja valóban szép és selymes, tapintása valószínűleg lágy. Helyében ő maga sem válna meg tőle, még ha a szükség is úgy kívánná. Vállait megrántja, jelezve, hogy részéről lezárva tekinti a témát.
Figyelmesen hallgatja, végig a másik javaslatát Felmar szabadulását illetően. Ötletnek nem rossz. Hasonló már az ő fejében is lejátszódott, de hamar el is vetette. De, most hogy a lány is említi, lehet, hogy több időt kéne erre is gondolatmenetre szánnia. Majd este, mikor nem tud aludni, akkor jönnek a gondolatok, jók vagy rosszak, eddig még nem tudta eldönteni. Arca egyre kedvtelenebb és inkább szomorúak, mint kétségbeejtőek, amely szokatlan azok körében, akik ismerik is valamennyire a kalózlányt.*
- Ez sem lehet rossz ötlet. *Összegzi végül. Szavaiból kiérzik egy „de”, amit nem mond ki, de sejtet. Arca egyik pillanatról a másikra derül fel, mintha az előbbi témát meg sem említették volna.* - No de ezzel, ráérünk később is foglalkozni, meg akkor mikor többen vagyunk. Több ész, több dolgot tud kitalálni, aztán válogatunk a lehetőségek közül. Vagy össze montázsoljuk őket.
*Neveti el magát. Arca ismét komorrá változik, ahogy hallgatja a lány történetét tovább. Eddig sem szívlelte a nemesi planéta képviselőit, ám most csak még jobban megveti őket. Ahogy figyel, arcára úgy kerül egyre jobban az undor és a megvetés, melynek hatására szájában ismét összegyűlik oda nem illő nyáltartalék. Ettől egyszerűen és könnyen megválik a másik mondandója végén, ezzel jelezve véleményét a dolgokról.*
- Most már biztos, hogy felkerült a halál listára. Egyszer előbb utóbb ő is erre keveredik, legfeljebb úgy hozzuk majd, hogy „véletlen” legyen. De ez is több szem többet lát kategória. Az ilyeneknek veszniük kell.
*Hangja most komoly, valóban így gondolja. Túlságosan is szabadnak született, és nevelkedett, hogy ilyen dolgokba csak úgy bele tudjon nyugodni. Főleg ha az egyik társukat is érinti a dolog. Több szót nem pazarol erre, inkább a tengerbe ölelésének adja át magát. Pancsolásuk végeztével ő is hasonló tekintettel mered az üvegre, mint ahogy Vörike is kijelentésére.*
- El biza! Ez tarthatatlan állapot!
*S ezzel a felkiáltással pattan is fel és indul el ruhái felé, hogy még valamennyire nedves bőrére felvegye őket. Nem zavartatja magát, a hőségben pár pillanat alatt úgyis megszárad.*
- Oh, az is egy elég hosszú történet. *Vigyorodik el kajánul.* - Majd alkalom adtán elmesélem. Több rum társaságában!
*Neveti, majd ezzel a végszóval indul el a barlang felé. A rum utánpótlás felé. Felfelé menet, egy dalt dúdol magába, halkan. Nem mást, mint a barlang balladáját, amivel a legkönnyebb az említett helyre odatalálni, minden féle eltévedés nélkül. Meglehet, hogy új bajtársainak is meg kéne tanulni CsupaGyönyör énekét. Reméli, hogy Bájgúnárnak van olyan éles elméje, esze, hallása, látása, hogy emlékezzen és visszataláljon a helyre. Némi étel még maradt rájuk, de holnaptól a mai kifogott halra vannak utalva. Vagy a krimóba verik el a pénzt ételre.*
//Barlang//
//Betolakodó//
*Ahogy a szirtek üvöltésétől zárt biztonságot jelentő résen átcsusszan, a hirtelen csendes folyosó végéről oda nem illő hangokat hall meg. Fejében újra és újra lejátssza, hogy kik is maradtak a barlangba, de a hangot egyikükhöz sem tudja párosítani. Rossz sejtés hatalmasodik el rajta, majd a lány felé int, hogy legyen óvatos, egy valószínűsíthető betolakodóval van dolguk.
Halkan oson a folyosón, a fal mentén, hogy mire annak végére érjen kikukkantson annak végén. Az elmúlt napokban túlságosan is sokan találták meg a helyet. Nem és nem érti, hogy hogyan lehetséges ez. Fejét óvatosan körbeforgatva, megnézve hányan is vannak. De csak egy emberszerűt lát. Szemeit összeszűkítve figyeli annak tevékenységét. Egy kis táskába, értéktelen növényeket pakolgat bele. Amit épp az ő területükről szakít le. Ha értékes ha nem, ez lopásnak minősül, s mint olyat, nem tűrheti meg területén. Még ha maga kalóz is, és arra szakosodott, hogy lopjon. Milyen dolog, hogy egy tolvajtól lopnak?
Ezen felboszülve, lopakodik a feketébe öltözött alak felé. Közben szemügyre veszi látható fegyvereit, ami egy lándzsa. Szóval ha elég közel kerül hozzá, még ki is védheti a csapásait. Fejében gyorsan cikáznak a gondolatok, érzi, ahogy a mozdulatai automatikussá válnak. Odafigyel lépteire, hogy ne csapjon zajt. Ahogy egyre közelebb ér az idegenhez, a csizmájába rejtett hosszú tőrt előveszi.
Hirtelen mozdulattal áll meg a férfi mögött, tőrt tartó karját kinyújtva, érinti a jeges acélt a másik tarkójának. De még épp akkora távolságra, hogy egy esetleges ellentámadás elől el tudjon lépni.*
- Ki vagy, és mit keresel itt?
*Hangja a csendes helységben úgy kopognak, mint a kövek a sziklafalon. Hangja érces és halk, ám az eddigi dúdolgató helységben hangosnak hallanak.*
//Szirtek//
*Úgy tűnik Vörike jelenleg nem fogható a javaslataira, de hát ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor, jelenleg. Haja valóban szép és selymes, tapintása valószínűleg lágy. Helyében ő maga sem válna meg tőle, még ha a szükség is úgy kívánná. Vállait megrántja, jelezve, hogy részéről lezárva tekinti a témát.
Figyelmesen hallgatja, végig a másik javaslatát Felmar szabadulását illetően. Ötletnek nem rossz. Hasonló már az ő fejében is lejátszódott, de hamar el is vetette. De, most hogy a lány is említi, lehet, hogy több időt kéne erre is gondolatmenetre szánnia. Majd este, mikor nem tud aludni, akkor jönnek a gondolatok, jók vagy rosszak, eddig még nem tudta eldönteni. Arca egyre kedvtelenebb és inkább szomorúak, mint kétségbeejtőek, amely szokatlan azok körében, akik ismerik is valamennyire a kalózlányt.*
- Ez sem lehet rossz ötlet. *Összegzi végül. Szavaiból kiérzik egy „de”, amit nem mond ki, de sejtet. Arca egyik pillanatról a másikra derül fel, mintha az előbbi témát meg sem említették volna.* - No de ezzel, ráérünk később is foglalkozni, meg akkor mikor többen vagyunk. Több ész, több dolgot tud kitalálni, aztán válogatunk a lehetőségek közül. Vagy össze montázsoljuk őket.
*Neveti el magát. Arca ismét komorrá változik, ahogy hallgatja a lány történetét tovább. Eddig sem szívlelte a nemesi planéta képviselőit, ám most csak még jobban megveti őket. Ahogy figyel, arcára úgy kerül egyre jobban az undor és a megvetés, melynek hatására szájában ismét összegyűlik oda nem illő nyáltartalék. Ettől egyszerűen és könnyen megválik a másik mondandója végén, ezzel jelezve véleményét a dolgokról.*
- Most már biztos, hogy felkerült a halál listára. Egyszer előbb utóbb ő is erre keveredik, legfeljebb úgy hozzuk majd, hogy „véletlen” legyen. De ez is több szem többet lát kategória. Az ilyeneknek veszniük kell.
*Hangja most komoly, valóban így gondolja. Túlságosan is szabadnak született, és nevelkedett, hogy ilyen dolgokba csak úgy bele tudjon nyugodni. Főleg ha az egyik társukat is érinti a dolog. Több szót nem pazarol erre, inkább a tengerbe ölelésének adja át magát. Pancsolásuk végeztével ő is hasonló tekintettel mered az üvegre, mint ahogy Vörike is kijelentésére.*
- El biza! Ez tarthatatlan állapot!
*S ezzel a felkiáltással pattan is fel és indul el ruhái felé, hogy még valamennyire nedves bőrére felvegye őket. Nem zavartatja magát, a hőségben pár pillanat alatt úgyis megszárad.*
- Oh, az is egy elég hosszú történet. *Vigyorodik el kajánul.* - Majd alkalom adtán elmesélem. Több rum társaságában!
*Neveti, majd ezzel a végszóval indul el a barlang felé. A rum utánpótlás felé. Felfelé menet, egy dalt dúdol magába, halkan. Nem mást, mint a barlang balladáját, amivel a legkönnyebb az említett helyre odatalálni, minden féle eltévedés nélkül. Meglehet, hogy új bajtársainak is meg kéne tanulni CsupaGyönyör énekét. Reméli, hogy Bájgúnárnak van olyan éles elméje, esze, hallása, látása, hogy emlékezzen és visszataláljon a helyre. Némi étel még maradt rájuk, de holnaptól a mai kifogott halra vannak utalva. Vagy a krimóba verik el a pénzt ételre.*
//Barlang//
//Betolakodó//
*Ahogy a szirtek üvöltésétől zárt biztonságot jelentő résen átcsusszan, a hirtelen csendes folyosó végéről oda nem illő hangokat hall meg. Fejében újra és újra lejátssza, hogy kik is maradtak a barlangba, de a hangot egyikükhöz sem tudja párosítani. Rossz sejtés hatalmasodik el rajta, majd a lány felé int, hogy legyen óvatos, egy valószínűsíthető betolakodóval van dolguk.
Halkan oson a folyosón, a fal mentén, hogy mire annak végére érjen kikukkantson annak végén. Az elmúlt napokban túlságosan is sokan találták meg a helyet. Nem és nem érti, hogy hogyan lehetséges ez. Fejét óvatosan körbeforgatva, megnézve hányan is vannak. De csak egy emberszerűt lát. Szemeit összeszűkítve figyeli annak tevékenységét. Egy kis táskába, értéktelen növényeket pakolgat bele. Amit épp az ő területükről szakít le. Ha értékes ha nem, ez lopásnak minősül, s mint olyat, nem tűrheti meg területén. Még ha maga kalóz is, és arra szakosodott, hogy lopjon. Milyen dolog, hogy egy tolvajtól lopnak?
Ezen felboszülve, lopakodik a feketébe öltözött alak felé. Közben szemügyre veszi látható fegyvereit, ami egy lándzsa. Szóval ha elég közel kerül hozzá, még ki is védheti a csapásait. Fejében gyorsan cikáznak a gondolatok, érzi, ahogy a mozdulatai automatikussá válnak. Odafigyel lépteire, hogy ne csapjon zajt. Ahogy egyre közelebb ér az idegenhez, a csizmájába rejtett hosszú tőrt előveszi.
Hirtelen mozdulattal áll meg a férfi mögött, tőrt tartó karját kinyújtva, érinti a jeges acélt a másik tarkójának. De még épp akkora távolságra, hogy egy esetleges ellentámadás elől el tudjon lépni.*
- Ki vagy, és mit keresel itt?
*Hangja a csendes helységben úgy kopognak, mint a kövek a sziklafalon. Hangja érces és halk, ám az eddigi dúdolgató helységben hangosnak hallanak.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-01 17:54:53
Üzenet elküldve: 2014-10-01 17:54:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Sötét kámzsába bújtatott alak lépdel ráérősen a sziklák övezte szűk ösvények egyikén. Habár tenyerével meg-meg támasztja a rideg falakat, léptei mégis biztosak- járt már erre, s ismeri a szűk csapást, melyen halad célja felé. Ha épp nem esik keze ügyébe egyetlen szikla sem, akkor ósdi lándzsájának ártalmatlan(abbik) végére támaszkodik tompákat koppantva, úgy küzdi fel magát egy-egy magasabb kőrakásra. Nem egy tagbaszakadt, harcos alkat, inkább hétköznapian vézna, nem is túl magas, s nem is túl ügyes- gyorsan fárad, egyre hevesebben szedi a levegőt, lélegzetének szuszogó hangját viszont csaknem egészen elnyomja az arcát takaró borzongató, csontból készült, kormolt maszk. A szürke kellék szemei sötéten merednek a világra, alig mozdul mélyükön halovány barna pillantás, s ajka is mintha szólásra nyílott volna, ám félúton mozdulatlanná dermesztette az elmúlás.
Az erősödő, üvöltő hangot hallató huzattól óvva magát még jobban fejébe húzza a sötét csuklyát, aztán pár lépés még, s kinn is van az elhagyatott szirten. Ráérősen a mezítelen sziklafal felé fordul, aztán egy mozdulattal eltűnik benne, mintha valamiféle bűbájjal haladna át az áthatolhatatlanon, pedig csak egy szűk résen tuszkolja át magát, hogy bejusson a sziklák közt rejtőző barlangba.
Egy sötét folyosón találja magát, ám nem torpan meg, halad tovább egyenesen- járt már itt is, nem is egyszer, s pár pillanat múlva el is éri úti célját: a fényes, vízpárában úszó központi termet.
A klíma itt tökéletes bizonyos gombák, gyógy-, vagy mérgező növények fejlődésének; a tavacska partján számtalan kisebb-nagyobb gomba és mohaféle, vagy épp leveles gyom issza a plafonon beszűrődő napfényt.
A maszkos alakot viszont elsősorban a Hajló Unkaer és a Lynol Lángja érdekli. Leakaszt válláról egy kisebb batyut, s valami vidám nótát dúdolgatva, önfeledten kezdi tépkedni a neki tetsző növényeket. Észre sem veszi a tűzrakó helyet, vagy bármi jelét annak, hogy lakott volna a barlang- úgy 2-3 hete járhatott itt utoljára, de eddig mikor jött még mindig elhagyatott volt. Bizonyára csak ő ismeri ezt az aprócska zugát a szirtek zord világának... *
Az erősödő, üvöltő hangot hallató huzattól óvva magát még jobban fejébe húzza a sötét csuklyát, aztán pár lépés még, s kinn is van az elhagyatott szirten. Ráérősen a mezítelen sziklafal felé fordul, aztán egy mozdulattal eltűnik benne, mintha valamiféle bűbájjal haladna át az áthatolhatatlanon, pedig csak egy szűk résen tuszkolja át magát, hogy bejusson a sziklák közt rejtőző barlangba.
Egy sötét folyosón találja magát, ám nem torpan meg, halad tovább egyenesen- járt már itt is, nem is egyszer, s pár pillanat múlva el is éri úti célját: a fényes, vízpárában úszó központi termet.
A klíma itt tökéletes bizonyos gombák, gyógy-, vagy mérgező növények fejlődésének; a tavacska partján számtalan kisebb-nagyobb gomba és mohaféle, vagy épp leveles gyom issza a plafonon beszűrődő napfényt.
A maszkos alakot viszont elsősorban a Hajló Unkaer és a Lynol Lángja érdekli. Leakaszt válláról egy kisebb batyut, s valami vidám nótát dúdolgatva, önfeledten kezdi tépkedni a neki tetsző növényeket. Észre sem veszi a tűzrakó helyet, vagy bármi jelét annak, hogy lakott volna a barlang- úgy 2-3 hete járhatott itt utoljára, de eddig mikor jött még mindig elhagyatott volt. Bizonyára csak ő ismeri ezt az aprócska zugát a szirtek zord világának... *
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-09-06 21:24:02
Üzenet elküldve: 2014-09-06 21:24:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Korán reggel//
*Az epés hangulatban lévő felszínire pillant, szavai elhangzását követően. Szemöldökét felhúzza a megjegyzés hallatán. No igen, nem ez az első eset, hogy megjegyzik az alkohollal – legfőképpen a rummal – folytatott viszonyának érdekességét.*
- Józanság? *Hajtja félre fejét. Arcán értetlenség ül ki, úgy mint a göndör fiú arcára, mikor épp nem ért valamit. Remekül szórakozik a fiún, így kora reggel, s ez szemén látszik is.* - Az mi?
*Vakarja meg végül a fejét, majd tervének felvázolása után, őszintének nem igazán mondható mosollyal fordul vissza a Bajgúnárhoz.*
- Minden szavam, olyannyira komoly, ahogy itt állok, most előtted. Vagy melletted, esetleg átelenben, oly lényegtelen most ez. Míg ti szépen halászgattok, és barátkoztok, ezen azt értem, hogy eléritek azt a szintet, hogy ne akard hajnalok hajnalán megölni, addig én összerámolok itten, mire Szukafattya visszatér és a kedvenc kannibálom is fel nem ébred. Bár az lenne az érdekes, ha erre a zajongásra ne tette volna.
*Az utolsó mondatot, mintegy magának jegyzi csak meg, füle alatt morogva. Örömmel látja, - ha nem is mutatja ki - hogy a göndör siheder jelleműn rögtön eluralkodik a lelkesedés. Ha a másikon nem is látszik, egyelőre, azért csak el van húzva a barlangból, s mégoly csak morgósan is, de azért követi a kinti világba. Egy halk sóhajtást hallat, mikor elhagyja a férfi párocska a barlangot. Reménykedett, hogy nem kell tovább győzködni őket, kevés kedve van így hajnalok hajnalán érvényesíteni akaratát.
Új erőre kapva, az éjszakai ismételten nem alvástól, lévén, hogy miután a fekvőhelyére bekucorodott az alvó mélységit figyelte, hogy mikor ébred is föl, neki lát az imént említett romok eltakarításában. A barlang mézes mázos párocskájának kuckója felől motoszkálást hall. Rasdeher felébredhetett, vagy esetleg Rovéna. Bárhogy is van, gyorsan eltünteti a múlt éjszaka romait, majd halkan a barlang kijárata felé veszi az utat. A hosszú, ámde szűk folyosón még meghalja a férfi hangját, ahogy az előbb ételért rivákol, majd hirtelen ő utána epekedik. A hangok hallatán, nyakát behúzza, de ahelyett, hogy a barlang központi terme felé venné az irányt, gyorsan kikúszik a szűk kijáraton.*
- Elmegyek körülnézek a kikötőbe, hátha van valami értékes, amit elcsempészhetek, akár egy rabszolga neked, vacsorára.
*Kiálltja még vissza. A barlang főnökével azért mégsem akar ujjat húzni, de a reggeli cécóhoz sincs kedve most.
A friss reggeli levegőben kinyújtóztatja végtagjait. Szemeit becsukja s a nap felé fordítja arcát. Az erős széllökések sem zavartatják meg nyugalmát. Mélyen magába szívja a tenger felől érkező sós illatot. Hogy szeret ő erre felkelni, hiányzik már neki, jobban, mint azt valaha gondolta is volna. Szürke szemeivel letekint a kéklő vízre, s láthatja, ahogy a két férfi épp a habokat szelik. Egy halvány mosolyt enged arcára kúszni, ahogy e békésnek tűnő jelenetet szemléli, majd hirtelen komorul el. Az ilyen idilli állapotok nem sokáig szoktak tartani, tudja ő ezt jól. Tekintetét elszakítja a látványról, s kissé bosszúsan indul el a kikötő irányába.*
*Az epés hangulatban lévő felszínire pillant, szavai elhangzását követően. Szemöldökét felhúzza a megjegyzés hallatán. No igen, nem ez az első eset, hogy megjegyzik az alkohollal – legfőképpen a rummal – folytatott viszonyának érdekességét.*
- Józanság? *Hajtja félre fejét. Arcán értetlenség ül ki, úgy mint a göndör fiú arcára, mikor épp nem ért valamit. Remekül szórakozik a fiún, így kora reggel, s ez szemén látszik is.* - Az mi?
*Vakarja meg végül a fejét, majd tervének felvázolása után, őszintének nem igazán mondható mosollyal fordul vissza a Bajgúnárhoz.*
- Minden szavam, olyannyira komoly, ahogy itt állok, most előtted. Vagy melletted, esetleg átelenben, oly lényegtelen most ez. Míg ti szépen halászgattok, és barátkoztok, ezen azt értem, hogy eléritek azt a szintet, hogy ne akard hajnalok hajnalán megölni, addig én összerámolok itten, mire Szukafattya visszatér és a kedvenc kannibálom is fel nem ébred. Bár az lenne az érdekes, ha erre a zajongásra ne tette volna.
*Az utolsó mondatot, mintegy magának jegyzi csak meg, füle alatt morogva. Örömmel látja, - ha nem is mutatja ki - hogy a göndör siheder jelleműn rögtön eluralkodik a lelkesedés. Ha a másikon nem is látszik, egyelőre, azért csak el van húzva a barlangból, s mégoly csak morgósan is, de azért követi a kinti világba. Egy halk sóhajtást hallat, mikor elhagyja a férfi párocska a barlangot. Reménykedett, hogy nem kell tovább győzködni őket, kevés kedve van így hajnalok hajnalán érvényesíteni akaratát.
Új erőre kapva, az éjszakai ismételten nem alvástól, lévén, hogy miután a fekvőhelyére bekucorodott az alvó mélységit figyelte, hogy mikor ébred is föl, neki lát az imént említett romok eltakarításában. A barlang mézes mázos párocskájának kuckója felől motoszkálást hall. Rasdeher felébredhetett, vagy esetleg Rovéna. Bárhogy is van, gyorsan eltünteti a múlt éjszaka romait, majd halkan a barlang kijárata felé veszi az utat. A hosszú, ámde szűk folyosón még meghalja a férfi hangját, ahogy az előbb ételért rivákol, majd hirtelen ő utána epekedik. A hangok hallatán, nyakát behúzza, de ahelyett, hogy a barlang központi terme felé venné az irányt, gyorsan kikúszik a szűk kijáraton.*
- Elmegyek körülnézek a kikötőbe, hátha van valami értékes, amit elcsempészhetek, akár egy rabszolga neked, vacsorára.
*Kiálltja még vissza. A barlang főnökével azért mégsem akar ujjat húzni, de a reggeli cécóhoz sincs kedve most.
A friss reggeli levegőben kinyújtóztatja végtagjait. Szemeit becsukja s a nap felé fordítja arcát. Az erős széllökések sem zavartatják meg nyugalmát. Mélyen magába szívja a tenger felől érkező sós illatot. Hogy szeret ő erre felkelni, hiányzik már neki, jobban, mint azt valaha gondolta is volna. Szürke szemeivel letekint a kéklő vízre, s láthatja, ahogy a két férfi épp a habokat szelik. Egy halvány mosolyt enged arcára kúszni, ahogy e békésnek tűnő jelenetet szemléli, majd hirtelen komorul el. Az ilyen idilli állapotok nem sokáig szoktak tartani, tudja ő ezt jól. Tekintetét elszakítja a látványról, s kissé bosszúsan indul el a kikötő irányába.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-26 21:01:46
Üzenet elküldve: 2014-08-26 21:01:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kora reggel//
*Három nap... három hosszú nap egy rakás idiótával összezárva. Vajon jól meggondolta ő ezt? Valóban ezt akarja? Eleinte még olyan jó ötletnek tűnt összeterelgetni, és egyedül, vagyis egy kis közjátékkal Raunnal kettecskén a nyáj fölött átvenni a hatalmat.
Igen, az a fránya hatalom. Te drága, mézédes uralkodásivágy, minden lény lelkében ott lappangsz valamilyen formában. Kikben nagyobb lángokat gyújtasz, kik pedig elnyomják magukban, és nem hagyják, hogy eluralkodjon rajtuk ez az egyébként igenis felemelő érzés. Legalábbis Rasdeher számára az egyik, ha nem a legnagyobb hévvel lobogó álom ez. Képes lenne szinte mindent eldobni magától azért, hogy minden porcikáját átjárja az a bizsergés, mikor vadul rivall rá egyik beosztottjára, az pedig meghunnyászkodva teljesíti a kannibál parancsát. Olyankor rettentő elégedett tud lenni önmagával, csak úgy duzzad az elégedettségtől a mellkasa.
De egyelőre nem áll a helyzet magaslatán, hetek, sőt hónapok kellenek, hogy teljesen megszilárdítsa a hatalmát. Előtte mindenkit velejéig meg kell vizsgálnia, megismernie minden apró titkát, majd azt ellene fordítania. Ha pedig már úgy áll a helyzet a tág bizalmasai közé fogadja majd a rá érdemesek. Egyelőre, Rithya híján csak Nadae az ki megérdemli, hogy megbízzon benne, igaz ő sem fogta a pártját a kellő pillanatban. De nem baj, elfelejti ő ezt, ha kell, és csak elsődleges feladatára koncentrál.
Jelenleg pedig arra sem jut ideje, hogy ilyeneken törje a fejét. Még az igazak álmát aludja, körötte belégzéskor, majd kilégzéskor mozdul csak meg a levegő, és ha nem horkolna ilyen kegyetlenül, akkor a halk szuszogását lehetne csak hallani. Ám horkol, mit a barlang, tiszteletparancsoló méretei miatt többszörösére erősít. Kész csoda, hogy Rovéna ilyen nyugodtan tud mellette aludni. Megszokhatta már.
Az idilli képzelgésből, a csodás álomvilágból egy fiatalabb fajtársa, és hangos fémes zajok billentik ki. Ahogy az alvó oroszlánt, úgy őt sem érdemes felébreszteni, ember legyen a talpán, aki állja utána azt a gyilkos pillantást. De mivel az elkövető nincs hatótávon belül, most megussza a túlvilági szempár csontig hatoló, forró szorítását.
Más megússza, de ő nem. Micsoda irónia... Szemgolyói lángolnak, apró lények az éjszaka folyamán vörös barázdákat vájtak beléjük. Ráadásul gyomra is felmordul. Magába akar fogadni valami ízletes étket.
~Fene vigye el ezt az egész faszságot! Ezekből a rohadékokból vacsora lesz!~ Kinyújtóztatja, megtördeli elgémberedett, hideg végtagjait, a nyakát, majd magához veszi a fekhelye mellett pihenő két pengét. Már indulna, hogy felderítse a tettest, mikor eszébe jut... valamit elfelejtett. Szerencsére a romlott szívének hölgye nem riadt fel a kellemetlen zajokra, így tud nyomni egy "további szép álmokat" csókot piros pozsgás orcájára, majd a folyton károgó madarat is a vállára rendeli, hogy ne a szobában rikácsoljon.
Hiába keresi, kutatja a vétkest, az már elhúzta a csíkot a tetthelyről, egyetemben még néhány kárhozottal. Nem sokan maradtak a biztonságos, hűs barlangban, de most az ő feladatuk, hogy megvédjék rejtekhelyüket az illetéktelen behatolóktól.*
-Éhes vagyok...
*Mormogja az orra alá, miközben a központi csarnokban csoszog egyenesen a raktár felé, annak a reményében, hogy ezek a nyomoroncok még nem falták be az összes tartalékukat.*
-Hús! Hús!
*Bárhogy is sikerül a zsákmányszerző körútjuk a holló csak ezt rikácsolja, hogy még a békésen alvókat is csak azért is felverje. Aztán ha ezzel végzett, és jobb esetben befalta a szárított húst Nadae keresésére indul. Ha minden igaz neki is itt kellett maradnia, legalábbis úgy beszélték meg.*
-Rumos, húzd ide a picsád, mert seggbe billentelek!
*Hát ez sem egy hű de jól sikerült reggele, de legalább ez a hangos felszólítás, amit remélhetőleg meghall a címzett, valamelyest felvidította. De még így is rettentő nyúzott képe lenne, ha lenne tükör ezen a nyomorult helyen.*
*Három nap... három hosszú nap egy rakás idiótával összezárva. Vajon jól meggondolta ő ezt? Valóban ezt akarja? Eleinte még olyan jó ötletnek tűnt összeterelgetni, és egyedül, vagyis egy kis közjátékkal Raunnal kettecskén a nyáj fölött átvenni a hatalmat.
Igen, az a fránya hatalom. Te drága, mézédes uralkodásivágy, minden lény lelkében ott lappangsz valamilyen formában. Kikben nagyobb lángokat gyújtasz, kik pedig elnyomják magukban, és nem hagyják, hogy eluralkodjon rajtuk ez az egyébként igenis felemelő érzés. Legalábbis Rasdeher számára az egyik, ha nem a legnagyobb hévvel lobogó álom ez. Képes lenne szinte mindent eldobni magától azért, hogy minden porcikáját átjárja az a bizsergés, mikor vadul rivall rá egyik beosztottjára, az pedig meghunnyászkodva teljesíti a kannibál parancsát. Olyankor rettentő elégedett tud lenni önmagával, csak úgy duzzad az elégedettségtől a mellkasa.
De egyelőre nem áll a helyzet magaslatán, hetek, sőt hónapok kellenek, hogy teljesen megszilárdítsa a hatalmát. Előtte mindenkit velejéig meg kell vizsgálnia, megismernie minden apró titkát, majd azt ellene fordítania. Ha pedig már úgy áll a helyzet a tág bizalmasai közé fogadja majd a rá érdemesek. Egyelőre, Rithya híján csak Nadae az ki megérdemli, hogy megbízzon benne, igaz ő sem fogta a pártját a kellő pillanatban. De nem baj, elfelejti ő ezt, ha kell, és csak elsődleges feladatára koncentrál.
Jelenleg pedig arra sem jut ideje, hogy ilyeneken törje a fejét. Még az igazak álmát aludja, körötte belégzéskor, majd kilégzéskor mozdul csak meg a levegő, és ha nem horkolna ilyen kegyetlenül, akkor a halk szuszogását lehetne csak hallani. Ám horkol, mit a barlang, tiszteletparancsoló méretei miatt többszörösére erősít. Kész csoda, hogy Rovéna ilyen nyugodtan tud mellette aludni. Megszokhatta már.
Az idilli képzelgésből, a csodás álomvilágból egy fiatalabb fajtársa, és hangos fémes zajok billentik ki. Ahogy az alvó oroszlánt, úgy őt sem érdemes felébreszteni, ember legyen a talpán, aki állja utána azt a gyilkos pillantást. De mivel az elkövető nincs hatótávon belül, most megussza a túlvilági szempár csontig hatoló, forró szorítását.
Más megússza, de ő nem. Micsoda irónia... Szemgolyói lángolnak, apró lények az éjszaka folyamán vörös barázdákat vájtak beléjük. Ráadásul gyomra is felmordul. Magába akar fogadni valami ízletes étket.
~Fene vigye el ezt az egész faszságot! Ezekből a rohadékokból vacsora lesz!~ Kinyújtóztatja, megtördeli elgémberedett, hideg végtagjait, a nyakát, majd magához veszi a fekhelye mellett pihenő két pengét. Már indulna, hogy felderítse a tettest, mikor eszébe jut... valamit elfelejtett. Szerencsére a romlott szívének hölgye nem riadt fel a kellemetlen zajokra, így tud nyomni egy "további szép álmokat" csókot piros pozsgás orcájára, majd a folyton károgó madarat is a vállára rendeli, hogy ne a szobában rikácsoljon.
Hiába keresi, kutatja a vétkest, az már elhúzta a csíkot a tetthelyről, egyetemben még néhány kárhozottal. Nem sokan maradtak a biztonságos, hűs barlangban, de most az ő feladatuk, hogy megvédjék rejtekhelyüket az illetéktelen behatolóktól.*
-Éhes vagyok...
*Mormogja az orra alá, miközben a központi csarnokban csoszog egyenesen a raktár felé, annak a reményében, hogy ezek a nyomoroncok még nem falták be az összes tartalékukat.*
-Hús! Hús!
*Bárhogy is sikerül a zsákmányszerző körútjuk a holló csak ezt rikácsolja, hogy még a békésen alvókat is csak azért is felverje. Aztán ha ezzel végzett, és jobb esetben befalta a szárított húst Nadae keresésére indul. Ha minden igaz neki is itt kellett maradnia, legalábbis úgy beszélték meg.*
-Rumos, húzd ide a picsád, mert seggbe billentelek!
*Hát ez sem egy hű de jól sikerült reggele, de legalább ez a hangos felszólítás, amit remélhetőleg meghall a címzett, valamelyest felvidította. De még így is rettentő nyúzott képe lenne, ha lenne tükör ezen a nyomorult helyen.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-15 21:29:17
Üzenet elküldve: 2014-08-15 21:29:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Korán//
*Szemöldökei lassan emelkednek meg, ahogy feltekint a szenvedéseit tetőző hercegnőcskére. Már csak egy szoknya hiányozna az oldaláról, és valóban elhinné, hogy a seggét is kinyalták ott, ahol felnőtt... Persze valójában pontosan tudja, hogy ennek az ellenkezője történt, kapitányi posztjáért is valószínűleg egymaga harcolt meg a férfiakkal vetekedve, és többek közt épp ez az, ami annyira felizgatja a kalózban (persze a formás kis popóját leszámítva).*
- Én legalább néha józan is vagyok...
*Inkább csak magában morogja szavait, elvégre ismét a Bongyorra terelődik a lány figyelme. A helyzet azonban egyre csak romlik, bajlós feltételezései beigazolódni látszanak, és lám, Will erősségeinek részletes elemzése után ismét felé fordítja kerekded orcáját, hogy aljas vigyorából préselje ki a kegyetlen ítéletet. Rinan elsődleges reakciója egy igen-igen csúnya nézésben nyilvánul meg, szemei összeszűkülnek, ajkai vicsorba fordulnak, leginkább egy vérengző kölyökfarkasra hasonlít most, aki bizony kihagyta a reggelijét.*
- Ezt most te se gondolod komolyan...
*Az előadást egy meglehetősen szélesskálájú ásítás töri meg, de legalább a tenyerét a szája elé emeli, így inkább humoros a dolog, mint gusztustalan. Hangulatának megölésében az utolsó lépés pedig az újonnnan fellelkesített Willie fiú, aki kitörő élménnyel számol be az elkövetkezendő időjárásról, ráadásul formás kis kacsójával már meg is ragadja a menten magába zuhanó Rinant. Az elf még soha nem érzett ekkora késztetést, hogy valakit a csuklójánál fogva rántson neki egy kőlépcsőnek, azonban a fantáziálgatás ezúttal sem jut tovább szemében egy aljas villanásnál. Beletörődött tekintettel hagyja hát magát elráncigálni, amerre a kölyök vezeti, végülis neki már tök mindegy, nők úgyse lesznek ott. Persze ki nem hagyná az elköszönést, így még utoljára szúrós tekintettel méregeti a kalózlányt, és újabb morgással fordul csak a kijárat felé.*
- Mégis hova a fenébe ráncigálsz?
*Nem nehéz kitalálni, hogy a férfi egy ideig még durcás hangulatában lesz, így a fiú nemigen számíthat kedvesebb bánásmódra egy jó darabig.*
- Vissza kellett volna feküdnöm...
*Sóhajt fel nyávogós hangján, de ettől függetlenül lábai szinte maguktól követik a fiút, bár kissé azért tart tőle, hogy elvesznek a sziklák közt. Végülis mégiscsak egy kutya vezette ide a kölköt, kérdéses, hogy újra sikerülne-e a mutatvány.*
*Szemöldökei lassan emelkednek meg, ahogy feltekint a szenvedéseit tetőző hercegnőcskére. Már csak egy szoknya hiányozna az oldaláról, és valóban elhinné, hogy a seggét is kinyalták ott, ahol felnőtt... Persze valójában pontosan tudja, hogy ennek az ellenkezője történt, kapitányi posztjáért is valószínűleg egymaga harcolt meg a férfiakkal vetekedve, és többek közt épp ez az, ami annyira felizgatja a kalózban (persze a formás kis popóját leszámítva).*
- Én legalább néha józan is vagyok...
*Inkább csak magában morogja szavait, elvégre ismét a Bongyorra terelődik a lány figyelme. A helyzet azonban egyre csak romlik, bajlós feltételezései beigazolódni látszanak, és lám, Will erősségeinek részletes elemzése után ismét felé fordítja kerekded orcáját, hogy aljas vigyorából préselje ki a kegyetlen ítéletet. Rinan elsődleges reakciója egy igen-igen csúnya nézésben nyilvánul meg, szemei összeszűkülnek, ajkai vicsorba fordulnak, leginkább egy vérengző kölyökfarkasra hasonlít most, aki bizony kihagyta a reggelijét.*
- Ezt most te se gondolod komolyan...
*Az előadást egy meglehetősen szélesskálájú ásítás töri meg, de legalább a tenyerét a szája elé emeli, így inkább humoros a dolog, mint gusztustalan. Hangulatának megölésében az utolsó lépés pedig az újonnnan fellelkesített Willie fiú, aki kitörő élménnyel számol be az elkövetkezendő időjárásról, ráadásul formás kis kacsójával már meg is ragadja a menten magába zuhanó Rinant. Az elf még soha nem érzett ekkora késztetést, hogy valakit a csuklójánál fogva rántson neki egy kőlépcsőnek, azonban a fantáziálgatás ezúttal sem jut tovább szemében egy aljas villanásnál. Beletörődött tekintettel hagyja hát magát elráncigálni, amerre a kölyök vezeti, végülis neki már tök mindegy, nők úgyse lesznek ott. Persze ki nem hagyná az elköszönést, így még utoljára szúrós tekintettel méregeti a kalózlányt, és újabb morgással fordul csak a kijárat felé.*
- Mégis hova a fenébe ráncigálsz?
*Nem nehéz kitalálni, hogy a férfi egy ideig még durcás hangulatában lesz, így a fiú nemigen számíthat kedvesebb bánásmódra egy jó darabig.*
- Vissza kellett volna feküdnöm...
*Sóhajt fel nyávogós hangján, de ettől függetlenül lábai szinte maguktól követik a fiút, bár kissé azért tart tőle, hogy elvesznek a sziklák közt. Végülis mégiscsak egy kutya vezette ide a kölköt, kérdéses, hogy újra sikerülne-e a mutatvány.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286