Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-09 11:13:57
Üzenet elküldve: 2015-04-09 11:13:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
* A négyes némán, vagy épp kevésbé némán (ki hogyan ugye) halad a folyosón. Át a nagytermen majd eljutnak a terebélyes barlangig mely egy föld alatti tavat és egy halkan ringatózó hajót rejt. *
" Zöld szín látkép, hártyás tekintet, sötétség mindenütt csupán négy alak mozog. Érthetetlen hangokat hallatnak "... vaaalaami f-le vaadaalat... dööglööt... eez az, kooomolyaaan... " hirtelen húzódik vissza a járatba amint az négyesből az egyik (Dyntina) hátratekint. Mozdulatlan, vár, majd lassan ismét kitekint. A négyes a vízhez indul lefelé. "
* Nadae örömébe elejti a fáklyát ami szépen nyugodt tempóban gurul lefelé a lépcsőn miközben a lány nem zavartatva magát rohan egyest a ringatózó lélekvesztőhöz. Ahogy közelebb ér láthatja, hogy nincs is olyan rossz állapotban. A vitorlát valóban nem árt lecserélne de maga a hajótest egészen jó állapotban van, egy kis takarítás azért ráfér. A hozzáértők számára látható, nem a nagy hatalmas, lomha fregattok közül való jószág ez inkább a közepes méretű, gyors fajta. Két árbocos, két fedélzettel rendelkezik.
A többiek látóköre kissé tágasabb így a rámpához (mert hogy van ami a hajóra felvisz) vezető részt kirakodónak használhatták, itt is megannyi törött hordó, láda és egyéb látható. Bár mi is volt itt rég kifosztották.
Idővel mindenki leér de mielőtt Nadae mámorában felrohanna a fedélzetre történik valami... *
* Ahogy a maradványokat, s a környezetet fürkészik egyszer csak az egyik oldalon valamin megtörik a fény, Nadae észlelhetné lévén ő halad elől de jelenleg mással van elfoglalva. Aztán hirtelen a semmiből érkezik egy támadás az ork felé. Termetes háló repül az irányába bal oldalról. Régi hajóháló lehet, a meglepetés erejével élve a támadás sikeres így beteríti az orkot. Kinek kezében ott a fegyver így relatíve majd könnyen kiszabadulhat.
De míg ezt megtenné és felfogná a többiekkel egyetemben mi történt, sziszegő rikoltás töri meg a barlangot és mozgás észlelhető, mintha egyes helyeken a környezet mozdulna meg. Megtörik a fény bal oldalt ahonnan a támadás érkezett, illetve jobbról a csapat másik oldaláról a hordók közül. Az üvöltés pedig a hátuk mögül érkezik, fentről a magaslaton lévő járatból ahonnan jöttek. Látni viszont nem látni semmit, tán valóban szellemek volnának? Nincs sok idő ezen gondolkodni mert Dyntina háta mögött nem sokkal hatalmas dörömböléssel ér földet valami, elsőre nem látni mi az mintha csupán a fény törne meg ott ahol van, aztán lassan kezd kirajzolódni. Mintha csak alakot öltene: a fényes felületű külső pikkelyeket takar, mintha azok felvennék a környezetük színét, csak úgy mint azok a gyíkok az erdőkben mesélnek róluk, hogy vannak apró lények kik képesek felvenni a környezetük színeit. Ez a lény viszont nem túl kicsi, közel 2 méter lehet görnyed testtartással és ahogy egyre jobban kivenni a formáját valami gyíkszerű lény lehet két lábon. Feje egy békához hasonlít, szemei helyén jó tenyér méretű zöldes kékes hártya látszik s egész teste most ezt a zöldes, kékes színt veszi fel. Farka rövid, két karján lévő hegyes karmai viszont kellően hosszúak. Pofája pedig széles, szinte fültől fülig ér és benne kicsi, hegyes fogak sorakoznak mint valami fűrész. Villás nyelvével fújtat előre. S lassan a másik kettő is láthatóvá válik, az egyik rögvest indul is (a bal oldali) Nadae háta mögé, lévén az orktól nem számít több ellenállásra.
Aki hátra érkezett nos az Dynti felé indít egy csapást éles karmaival mi elől nehéz lesz a lánynak kitérnie hála a meglepetésnek.
A harmadik pedig jobból támad, Taran a célpontja de még csak halad így van ideje a mágusnak cselekedni. *
* A négyes némán, vagy épp kevésbé némán (ki hogyan ugye) halad a folyosón. Át a nagytermen majd eljutnak a terebélyes barlangig mely egy föld alatti tavat és egy halkan ringatózó hajót rejt. *
" Zöld szín látkép, hártyás tekintet, sötétség mindenütt csupán négy alak mozog. Érthetetlen hangokat hallatnak "... vaaalaami f-le vaadaalat... dööglööt... eez az, kooomolyaaan... " hirtelen húzódik vissza a járatba amint az négyesből az egyik (Dyntina) hátratekint. Mozdulatlan, vár, majd lassan ismét kitekint. A négyes a vízhez indul lefelé. "
* Nadae örömébe elejti a fáklyát ami szépen nyugodt tempóban gurul lefelé a lépcsőn miközben a lány nem zavartatva magát rohan egyest a ringatózó lélekvesztőhöz. Ahogy közelebb ér láthatja, hogy nincs is olyan rossz állapotban. A vitorlát valóban nem árt lecserélne de maga a hajótest egészen jó állapotban van, egy kis takarítás azért ráfér. A hozzáértők számára látható, nem a nagy hatalmas, lomha fregattok közül való jószág ez inkább a közepes méretű, gyors fajta. Két árbocos, két fedélzettel rendelkezik.
A többiek látóköre kissé tágasabb így a rámpához (mert hogy van ami a hajóra felvisz) vezető részt kirakodónak használhatták, itt is megannyi törött hordó, láda és egyéb látható. Bár mi is volt itt rég kifosztották.
Idővel mindenki leér de mielőtt Nadae mámorában felrohanna a fedélzetre történik valami... *
* Ahogy a maradványokat, s a környezetet fürkészik egyszer csak az egyik oldalon valamin megtörik a fény, Nadae észlelhetné lévén ő halad elől de jelenleg mással van elfoglalva. Aztán hirtelen a semmiből érkezik egy támadás az ork felé. Termetes háló repül az irányába bal oldalról. Régi hajóháló lehet, a meglepetés erejével élve a támadás sikeres így beteríti az orkot. Kinek kezében ott a fegyver így relatíve majd könnyen kiszabadulhat.
De míg ezt megtenné és felfogná a többiekkel egyetemben mi történt, sziszegő rikoltás töri meg a barlangot és mozgás észlelhető, mintha egyes helyeken a környezet mozdulna meg. Megtörik a fény bal oldalt ahonnan a támadás érkezett, illetve jobbról a csapat másik oldaláról a hordók közül. Az üvöltés pedig a hátuk mögül érkezik, fentről a magaslaton lévő járatból ahonnan jöttek. Látni viszont nem látni semmit, tán valóban szellemek volnának? Nincs sok idő ezen gondolkodni mert Dyntina háta mögött nem sokkal hatalmas dörömböléssel ér földet valami, elsőre nem látni mi az mintha csupán a fény törne meg ott ahol van, aztán lassan kezd kirajzolódni. Mintha csak alakot öltene: a fényes felületű külső pikkelyeket takar, mintha azok felvennék a környezetük színét, csak úgy mint azok a gyíkok az erdőkben mesélnek róluk, hogy vannak apró lények kik képesek felvenni a környezetük színeit. Ez a lény viszont nem túl kicsi, közel 2 méter lehet görnyed testtartással és ahogy egyre jobban kivenni a formáját valami gyíkszerű lény lehet két lábon. Feje egy békához hasonlít, szemei helyén jó tenyér méretű zöldes kékes hártya látszik s egész teste most ezt a zöldes, kékes színt veszi fel. Farka rövid, két karján lévő hegyes karmai viszont kellően hosszúak. Pofája pedig széles, szinte fültől fülig ér és benne kicsi, hegyes fogak sorakoznak mint valami fűrész. Villás nyelvével fújtat előre. S lassan a másik kettő is láthatóvá válik, az egyik rögvest indul is (a bal oldali) Nadae háta mögé, lévén az orktól nem számít több ellenállásra.
Aki hátra érkezett nos az Dynti felé indít egy csapást éles karmaival mi elől nehéz lesz a lánynak kitérnie hála a meglepetésnek.
A harmadik pedig jobból támad, Taran a célpontja de még csak halad így van ideje a mágusnak cselekedni. *
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-09 07:52:25
Üzenet elküldve: 2015-04-09 07:52:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Szokatlan csendben haladnak tovább útjukhoz, ami vélhetően annak köszönhető, hogy jelenleg nem jártatja feleslegesen a száját, s nem is igazán tudná. De, ha tudná sem akarna megszólalni, ugyanis hangja minden bizonnyal pár oktávval fentebb csúszna, arról nem is beszélve, hogy értelmes mondatokat is nehéz lenne elkapni tőle.
Furcsa érzése van, s most nem a Tarannal való huncutkodás miatt, ez valami más. De, valahogy olyan ismerős neki. Talán csak női megérzés, mi régebben számtalanszor kisegítette, hogy megússzon bizonyos helyzeteket. Néha-néha azért a háta mögé pillant, de biztos benne, hogy nincs a járatokban rajtuk kívül senki, így megvonja a vállát.
A többiektől nem sokat lát, csak megy utánuk, ám amint befordulnak az utolsó járat végén még ő is megtorpan egy röpke pillanatra.*
~És tényleg itt egy hajó.~ *Nem igazán hitt benne, hogy bármit is találnak, ám Nadae szavai bebizonyosodtak. Tényleg itt egy hajó, csak, hát... Nem éppen olyan, mint amire számítottak. Bizalmatlanul, fintorogva lépked közelebb, s megérti Wram hitetlenkedését, ám a kalózka lelkesedését is. Már csak az a kérdés, hogy került ide? Itt építették? De hát nem lát semmit, mi a hajóépítéshez szükséges. Sőt, a hajón, a tavon és a szembelevő tengerre néző, a ladikhoz képest igen alacsony járaton kívül semmit sem lát, ami azért mégis csak gyanús neki. Főleg, hogy az a talált szobákban levő csontok gazdái valahogy mégis csak meghaltak, ám itt nincs senki. Na ettől korábbi balérzete csak felerősödik. Már éppen lódulna Nadae után, de Taran szavainak hatására lábai önkényesen is megállnak a menetben. Nagy szürke szemei megakadnak a hajón végigmérve minden egyes szögletét, s észre sem veszi, hogy ajkai ismét résnyire nyílnak. Hát igen, valóban be van tojva a kísértetektől, már pedig ez a látvány kísérteties. Nagyot nyel és a tanoncra pillant, majd gyorsan összezárja a száját, de nem indul meg. Persze kedvenc kalózkája rögtön rohan is fejvesztve a fedélzetre, s tudja, hogy követnie kellene, csak éppen, hát nem meri. Megküzd ő bárkivel, legyen két lábon járó, vagy négy lábon, esetleg lábatlan, vagy túl sok lábú, de a lényeg, hogy húsvér teremtés legyen, s ne egy testetlen valami, amin a kard ugyan áthatol, csak éppen hasztalan.
Végül mégis megindul, kissé vontatottan szeli a lépcsőfokokat, majd leérve az aljára ismét megáll, ám tapasztalva, hogy a többiek jóval előrébb vannak, gyorsan utánuk fut, így persze Taran megérzése is beigazodott, hiszen rögtön megy is utána. Vélhetőleg ő forgatott itt eddig a legtöbbször kardot a kezében, bár Wramról keveset tud így ez sem biztos, de tény, hogy tapasztalt harcosnak titulálja magát, s most mégis befurakodik az ork és a mágus közé, mint valami félős kisgyerek.*
- Nem... öhm, nem gyanús, hogy nincs itt senki, holott láthatóan használták ezt a helyet? *Kérdezi kissé síri hangon, s előbb persze Wramra tekint, majd csak szeme sarkából, de végül Taranra is vet egy pillantást, annak ellenére, hogy eddig próbálta őt elkerülni. Erről persze megint csak eszébe jut, hogy mi a pontos helyzet velük, ezért is nyúl szabad kezével a szablyája után, s előhúzza. Nadae sokszor felbosszantja, de eddig a húgán kívül nem volt nőnemű, kivel ilyen szoros kapcsolatot kialakított volna, így valamiféle aggódás tölti el. Wram is előhúzta a fegyverét, Taran pedig afféle hátvédként megáll, háttal a hajónak. Így kénytelen végül ismét a tanonchoz hozzászólni.*
- Ha sikítok *Kezdi, de még nem is nagyon néz a férfi szemébe* Akkor gyere utánunk és hát... csináld azt... *Kezével most lazán hadonászik maga előtt, mintha mutatni akarna valamit, de ezzel megint csak azt éri el, hogy a tűzzel játszik, hiszen nincs üres keze, ezért a fáklyát lengeti meg persze.* Tudod azt... Amit a mágusok csinálnak, bármi is legyen az. *Összegzi végül, s csak ránéz a másikra egy félmosoly keretei között, majd ő is megindul a hajóra, hogy szétnézzen, ám természetesen ha valami szellemszerű lénnyel lesz dolga, hát akkor ő lesz a leggyorsabb aki elfut innen.*
*Szokatlan csendben haladnak tovább útjukhoz, ami vélhetően annak köszönhető, hogy jelenleg nem jártatja feleslegesen a száját, s nem is igazán tudná. De, ha tudná sem akarna megszólalni, ugyanis hangja minden bizonnyal pár oktávval fentebb csúszna, arról nem is beszélve, hogy értelmes mondatokat is nehéz lenne elkapni tőle.
Furcsa érzése van, s most nem a Tarannal való huncutkodás miatt, ez valami más. De, valahogy olyan ismerős neki. Talán csak női megérzés, mi régebben számtalanszor kisegítette, hogy megússzon bizonyos helyzeteket. Néha-néha azért a háta mögé pillant, de biztos benne, hogy nincs a járatokban rajtuk kívül senki, így megvonja a vállát.
A többiektől nem sokat lát, csak megy utánuk, ám amint befordulnak az utolsó járat végén még ő is megtorpan egy röpke pillanatra.*
~És tényleg itt egy hajó.~ *Nem igazán hitt benne, hogy bármit is találnak, ám Nadae szavai bebizonyosodtak. Tényleg itt egy hajó, csak, hát... Nem éppen olyan, mint amire számítottak. Bizalmatlanul, fintorogva lépked közelebb, s megérti Wram hitetlenkedését, ám a kalózka lelkesedését is. Már csak az a kérdés, hogy került ide? Itt építették? De hát nem lát semmit, mi a hajóépítéshez szükséges. Sőt, a hajón, a tavon és a szembelevő tengerre néző, a ladikhoz képest igen alacsony járaton kívül semmit sem lát, ami azért mégis csak gyanús neki. Főleg, hogy az a talált szobákban levő csontok gazdái valahogy mégis csak meghaltak, ám itt nincs senki. Na ettől korábbi balérzete csak felerősödik. Már éppen lódulna Nadae után, de Taran szavainak hatására lábai önkényesen is megállnak a menetben. Nagy szürke szemei megakadnak a hajón végigmérve minden egyes szögletét, s észre sem veszi, hogy ajkai ismét résnyire nyílnak. Hát igen, valóban be van tojva a kísértetektől, már pedig ez a látvány kísérteties. Nagyot nyel és a tanoncra pillant, majd gyorsan összezárja a száját, de nem indul meg. Persze kedvenc kalózkája rögtön rohan is fejvesztve a fedélzetre, s tudja, hogy követnie kellene, csak éppen, hát nem meri. Megküzd ő bárkivel, legyen két lábon járó, vagy négy lábon, esetleg lábatlan, vagy túl sok lábú, de a lényeg, hogy húsvér teremtés legyen, s ne egy testetlen valami, amin a kard ugyan áthatol, csak éppen hasztalan.
Végül mégis megindul, kissé vontatottan szeli a lépcsőfokokat, majd leérve az aljára ismét megáll, ám tapasztalva, hogy a többiek jóval előrébb vannak, gyorsan utánuk fut, így persze Taran megérzése is beigazodott, hiszen rögtön megy is utána. Vélhetőleg ő forgatott itt eddig a legtöbbször kardot a kezében, bár Wramról keveset tud így ez sem biztos, de tény, hogy tapasztalt harcosnak titulálja magát, s most mégis befurakodik az ork és a mágus közé, mint valami félős kisgyerek.*
- Nem... öhm, nem gyanús, hogy nincs itt senki, holott láthatóan használták ezt a helyet? *Kérdezi kissé síri hangon, s előbb persze Wramra tekint, majd csak szeme sarkából, de végül Taranra is vet egy pillantást, annak ellenére, hogy eddig próbálta őt elkerülni. Erről persze megint csak eszébe jut, hogy mi a pontos helyzet velük, ezért is nyúl szabad kezével a szablyája után, s előhúzza. Nadae sokszor felbosszantja, de eddig a húgán kívül nem volt nőnemű, kivel ilyen szoros kapcsolatot kialakított volna, így valamiféle aggódás tölti el. Wram is előhúzta a fegyverét, Taran pedig afféle hátvédként megáll, háttal a hajónak. Így kénytelen végül ismét a tanonchoz hozzászólni.*
- Ha sikítok *Kezdi, de még nem is nagyon néz a férfi szemébe* Akkor gyere utánunk és hát... csináld azt... *Kezével most lazán hadonászik maga előtt, mintha mutatni akarna valamit, de ezzel megint csak azt éri el, hogy a tűzzel játszik, hiszen nincs üres keze, ezért a fáklyát lengeti meg persze.* Tudod azt... Amit a mágusok csinálnak, bármi is legyen az. *Összegzi végül, s csak ránéz a másikra egy félmosoly keretei között, majd ő is megindul a hajóra, hogy szétnézzen, ám természetesen ha valami szellemszerű lénnyel lesz dolga, hát akkor ő lesz a leggyorsabb aki elfut innen.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-08 20:36:39
Üzenet elküldve: 2015-04-08 20:36:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
*Természetes és valamiféle komédiába illő jelenet játszódik le Dynti és Taran között, ami a felszólításra még szélesebb mosolyt csal az arcára. A társai hangja és a saját, már-már kiabáló gondolatai tökéletesen elvonják a figyelmét a halk reccsenésről. Tipikus esete ez annak a tanmesének, hogy miképp válhat egy ártatlannak tűnő flört, játék, vagy csók egy sikeres akció rovására, miként terelheti el a figyelmet.*
~Most szeretnék egy héttel előrébb látni.~
*Mentségére váljék, hogy nem sok ilyen akcióban vett még eddig részt, így nem igazán tud olyan mélységekig a részletekre koncentrálni, hogy kiszűrjön egy ilyen halk potenciális veszélyforrást. Végül minden fenyegetés és a felszín alatt bújó veszély ellenére is eljutnak egy központi terembe, ahol egy barlangi tó hátán ott ringatózik egy hajó. A fényviszonyok kellemes félhomályba burkolják a bárkát, s így, a régies kinézetével, szakadt vitorláival inkább hasonlít egy szellemhajóra.*
-Mi ez? Kísértethajó?
*Teszi fel a kérdést, a szeme sarkából Dyntire pillantva. Ó, igen. Miért is ne játszana egy kicsit a nővel, ha már tudja, hogy fél a szellemek világától? Egyébként maga a tó kiváló lesz a Kárhozottak számára. Nyáron a kintről betörő víz kellemesen át lesz melegedve, valóságos földalatti üdülőparadicsomot teremtve azoknak, kik nem érdemelnek ilyen örömöt.*
-Ez jó ötlet.
*Konstatálja Wram utolsó mondatát, majd kicsit közelebb húzódik a hajóhoz, pár másodpercig magára hagyva a reményei szerinte rettegő Dyntit. Persze titkon hátra-hátra pillant és nem is siet túlzottan gyorsan előre, hogy a lány menedéket keresve utolérhesse, ha feltételezett félelme úgy diktálja. Akár követi, akár nem, a mágustanonc -feltehetően az orkkal az oldalán- csak a hajóra felvezető rámpánál áll meg -már ha van ilyen-. Hátat fordít a ladikra sétáló kalóznak, s a távoli szürkeséget kémleli, mintegy szemmel tartva a szürkeséget. Nem szívlelné, ha bárki is hátba támadná őket.*
-Talán eljuthatunk vele valahogy a térképen jelölt helyre.
*Szól Nadae után, bár meglehet, hogy olyan következtetést vont le, amit már mindenki tud.*
*Természetes és valamiféle komédiába illő jelenet játszódik le Dynti és Taran között, ami a felszólításra még szélesebb mosolyt csal az arcára. A társai hangja és a saját, már-már kiabáló gondolatai tökéletesen elvonják a figyelmét a halk reccsenésről. Tipikus esete ez annak a tanmesének, hogy miképp válhat egy ártatlannak tűnő flört, játék, vagy csók egy sikeres akció rovására, miként terelheti el a figyelmet.*
~Most szeretnék egy héttel előrébb látni.~
*Mentségére váljék, hogy nem sok ilyen akcióban vett még eddig részt, így nem igazán tud olyan mélységekig a részletekre koncentrálni, hogy kiszűrjön egy ilyen halk potenciális veszélyforrást. Végül minden fenyegetés és a felszín alatt bújó veszély ellenére is eljutnak egy központi terembe, ahol egy barlangi tó hátán ott ringatózik egy hajó. A fényviszonyok kellemes félhomályba burkolják a bárkát, s így, a régies kinézetével, szakadt vitorláival inkább hasonlít egy szellemhajóra.*
-Mi ez? Kísértethajó?
*Teszi fel a kérdést, a szeme sarkából Dyntire pillantva. Ó, igen. Miért is ne játszana egy kicsit a nővel, ha már tudja, hogy fél a szellemek világától? Egyébként maga a tó kiváló lesz a Kárhozottak számára. Nyáron a kintről betörő víz kellemesen át lesz melegedve, valóságos földalatti üdülőparadicsomot teremtve azoknak, kik nem érdemelnek ilyen örömöt.*
-Ez jó ötlet.
*Konstatálja Wram utolsó mondatát, majd kicsit közelebb húzódik a hajóhoz, pár másodpercig magára hagyva a reményei szerinte rettegő Dyntit. Persze titkon hátra-hátra pillant és nem is siet túlzottan gyorsan előre, hogy a lány menedéket keresve utolérhesse, ha feltételezett félelme úgy diktálja. Akár követi, akár nem, a mágustanonc -feltehetően az orkkal az oldalán- csak a hajóra felvezető rámpánál áll meg -már ha van ilyen-. Hátat fordít a ladikra sétáló kalóznak, s a távoli szürkeséget kémleli, mintegy szemmel tartva a szürkeséget. Nem szívlelné, ha bárki is hátba támadná őket.*
-Talán eljuthatunk vele valahogy a térképen jelölt helyre.
*Szól Nadae után, bár meglehet, hogy olyan következtetést vont le, amit már mindenki tud.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:47:54
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:47:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* A vajákosban egyre erősebb a gyanú, hogy a csinosnak mondható testben egy meglehetősen gyerekes, szétszórt személyiség lakozik. *
~Nemtörődöm és figyelmetlen. Ez még gond lehet. ~
* Vonja le a maga következtetéseit, míg különválva vannak. Utána újra egyesül a két csapat, s együtt folytatják útjukat a látszólag egyre közelebb kerülő cél felé. Wram igyekszik figyelni a környezetükre, de hiába van rossz érzése, nem történik semmi érdekes. Aztán megtalálják, amit annyira kerestek a lányok, egy barlangi tó vizén ringatozó, rozzant lélekvesztőt. *
- Ez az? Komolyan? -
* Hördül fel hitetlenkedve, majd a fejét csóválja Nadae újabb műsorától. *
- Menjünk, és fedezzük a fenékverseny győztesét, nehogy ez a vacak legyen a koporsója. -
* Mondja, s meg is indul, de óvatosan, készenlétben tartott fegyverrel. *
* A vajákosban egyre erősebb a gyanú, hogy a csinosnak mondható testben egy meglehetősen gyerekes, szétszórt személyiség lakozik. *
~Nemtörődöm és figyelmetlen. Ez még gond lehet. ~
* Vonja le a maga következtetéseit, míg különválva vannak. Utána újra egyesül a két csapat, s együtt folytatják útjukat a látszólag egyre közelebb kerülő cél felé. Wram igyekszik figyelni a környezetükre, de hiába van rossz érzése, nem történik semmi érdekes. Aztán megtalálják, amit annyira kerestek a lányok, egy barlangi tó vizén ringatozó, rozzant lélekvesztőt. *
- Ez az? Komolyan? -
* Hördül fel hitetlenkedve, majd a fejét csóválja Nadae újabb műsorától. *
- Menjünk, és fedezzük a fenékverseny győztesét, nehogy ez a vacak legyen a koporsója. -
* Mondja, s meg is indul, de óvatosan, készenlétben tartott fegyverrel. *
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-07 19:01:37
Üzenet elküldve: 2015-04-07 19:01:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Szórakoztatja az ork hiúsága, s gúnyos hangvétele. Szórakoztatóan halad előre, miközben néha-néha hátrafordul.*
- No, azért ne légy durci. *Szinte gagyogja szavait, majd halkan markába nevet. Látja a neve miatt kis sárga csillanást a szemébe, de nem foglalkozik vele. Nem az a típusú ember, aki oly könnyen megjegyzi a neveket. Inkább az, aki beceneveket ad, így különböztetve meg az egyiket a másiktól. Bár, persze egy ork mindig is ki fog tűnni a többiek közül. Pláne, ha egyszer hajót kaparint, s elhagyja ezt a koszfészket a fenébe.
~Wram, Wram, mint egy éneklő galamb.~
Kántálja magába, hogy megjegyezze a nevet. Tán mégsem oly nehéz, de azért marad a beceneveknél. Ha talál neki egy megfelelőt.
Wram feltételezésére csak vállait vonogatja. Nem tudja, milyen a macskák fogai, nem sűrűn találkozott életében hasonló döggel. Hiába szaladgál annyi kóbor állat a Kikötő kénköves dokkjain, valahogy mindig idegenkedett tőlük.*
- Akkor, valamiféle vadállat. De már döglött. De ezeket is ki kell majd pakolni innen. *Mutat körbe.* - Feltéve, ha lesz értelme itt bármit is csinálni.
*A többi mondatra ismét csak vállait vonja meg. Ha nem akarnak beszélgetni, hát nem. Még némi ráció is van a férfi szavai mögött, de ezt sem vallaná be semmi pénzért. S egyébként, sem buli úgy, ha folyton csak osonnak. Néha az is jó, ha őket lepik meg, így is rájővén mennyire is tudnak éles helyzetben helyt állni. Meglehet, hogy csak az unalom gondolkozik ki belőle, hiszen mióta a szárazföldön van, szinte csak a napjait tengeti.
Hamar vissza is fordulnak. Vörike magyarázata most cseppet sem érdekli. Nem találtak semmit, ennyit pont leszűr a „mondandójából”. Taran megjegyzésére meg csak bólint, feltéve, ha az elől lépkedő lányt látják.
Újra visszajutva a folyosóra, hamar találnak egy újabb járatot. Itt már a sós tengeri levegő jobban érződik, s kedélye is mintha hirtelen jobb lenne. Magában, nagyon halkan dalolászik csak, ahogy a fáklyát maga előtt egyik kezéből a másikba dobálja. Néha megforgatja kezébe, vigyázva ne égesse meg önmagát. A főfolyosó hamar véget érne, egy zsákutcával, ám előtte még vesz egy balkanyart, ahonnan fény szűrődik ki.
Elől lévén, az első, aki belép a járatba, ám valamiért nem tart attól, hogy bárki lenne itt. Egy nagyobb barlangba jutnak el. Talán nagyobb is, mint a fenti rész. Egy lépcső vezet le, egészen a barlang aljához, a tengerhez, aminek a felszínén ott ringatózik…
Egy halk, ám annál örömtelibb sikolyt hallat. Mintha egy gyerek lenne, a fáklya kiseik a kezéből, s elgurulva a lába előtt zuhan a mélybe. Kezeit a szája elé emeli, mintha meglepetés várná a barlangba. Szinte egy helyben fut egy darabig, majd a lépcsőn fut el. Egyelőre nem zavarja még, hogy a hajót, kinézetre lehetetlen kivinni. A parton ugrálva, egészen a mólón át. A hajó mentén szaladgálva, nézegeti a gyönyörű, rozoga, régi, ladiknak is csúnya hajót.
Az első dolga, hogy valahogy felkerüljön rá, remélve sikeresen, hogy szétnézhessen, mit is találtak pontosan. Bár az előbbi termekben látottakat alapul véve, a hajót is kifosztották, de ez most nem is annyira lényeg.
Elmehet. Újra szabad lehet…*
*Szórakoztatja az ork hiúsága, s gúnyos hangvétele. Szórakoztatóan halad előre, miközben néha-néha hátrafordul.*
- No, azért ne légy durci. *Szinte gagyogja szavait, majd halkan markába nevet. Látja a neve miatt kis sárga csillanást a szemébe, de nem foglalkozik vele. Nem az a típusú ember, aki oly könnyen megjegyzi a neveket. Inkább az, aki beceneveket ad, így különböztetve meg az egyiket a másiktól. Bár, persze egy ork mindig is ki fog tűnni a többiek közül. Pláne, ha egyszer hajót kaparint, s elhagyja ezt a koszfészket a fenébe.
~Wram, Wram, mint egy éneklő galamb.~
Kántálja magába, hogy megjegyezze a nevet. Tán mégsem oly nehéz, de azért marad a beceneveknél. Ha talál neki egy megfelelőt.
Wram feltételezésére csak vállait vonogatja. Nem tudja, milyen a macskák fogai, nem sűrűn találkozott életében hasonló döggel. Hiába szaladgál annyi kóbor állat a Kikötő kénköves dokkjain, valahogy mindig idegenkedett tőlük.*
- Akkor, valamiféle vadállat. De már döglött. De ezeket is ki kell majd pakolni innen. *Mutat körbe.* - Feltéve, ha lesz értelme itt bármit is csinálni.
*A többi mondatra ismét csak vállait vonja meg. Ha nem akarnak beszélgetni, hát nem. Még némi ráció is van a férfi szavai mögött, de ezt sem vallaná be semmi pénzért. S egyébként, sem buli úgy, ha folyton csak osonnak. Néha az is jó, ha őket lepik meg, így is rájővén mennyire is tudnak éles helyzetben helyt állni. Meglehet, hogy csak az unalom gondolkozik ki belőle, hiszen mióta a szárazföldön van, szinte csak a napjait tengeti.
Hamar vissza is fordulnak. Vörike magyarázata most cseppet sem érdekli. Nem találtak semmit, ennyit pont leszűr a „mondandójából”. Taran megjegyzésére meg csak bólint, feltéve, ha az elől lépkedő lányt látják.
Újra visszajutva a folyosóra, hamar találnak egy újabb járatot. Itt már a sós tengeri levegő jobban érződik, s kedélye is mintha hirtelen jobb lenne. Magában, nagyon halkan dalolászik csak, ahogy a fáklyát maga előtt egyik kezéből a másikba dobálja. Néha megforgatja kezébe, vigyázva ne égesse meg önmagát. A főfolyosó hamar véget érne, egy zsákutcával, ám előtte még vesz egy balkanyart, ahonnan fény szűrődik ki.
Elől lévén, az első, aki belép a járatba, ám valamiért nem tart attól, hogy bárki lenne itt. Egy nagyobb barlangba jutnak el. Talán nagyobb is, mint a fenti rész. Egy lépcső vezet le, egészen a barlang aljához, a tengerhez, aminek a felszínén ott ringatózik…
Egy halk, ám annál örömtelibb sikolyt hallat. Mintha egy gyerek lenne, a fáklya kiseik a kezéből, s elgurulva a lába előtt zuhan a mélybe. Kezeit a szája elé emeli, mintha meglepetés várná a barlangba. Szinte egy helyben fut egy darabig, majd a lépcsőn fut el. Egyelőre nem zavarja még, hogy a hajót, kinézetre lehetetlen kivinni. A parton ugrálva, egészen a mólón át. A hajó mentén szaladgálva, nézegeti a gyönyörű, rozoga, régi, ladiknak is csúnya hajót.
Az első dolga, hogy valahogy felkerüljön rá, remélve sikeresen, hogy szétnézhessen, mit is találtak pontosan. Bár az előbbi termekben látottakat alapul véve, a hajót is kifosztották, de ez most nem is annyira lényeg.
Elmehet. Újra szabad lehet…*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-07 15:46:32
Üzenet elküldve: 2015-04-07 15:46:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
* A csapat ketté válik s a folyosó sötét némaságba borul mögöttük. *
" Zöldes látkép ahogy a folyosón lassan halad előre, a négyest látva megtorpan majd mozdulatlanul figyel. Aztán kettő eltűnik a szűk folyosón míg kettő továbbmegy egyenest. A szűk folyosó felé veszi az irányt, egy forduló, hangok. Ismét megtorpan a vadász. Mozdulatlan szemléli a jelenetet. Majd a terem felé fordulva a folyosón tompa hang jelzi egy léptét hiba, így gyorsan elillan... "
* Dyntina és Taran végül összetalálkozik a Wram, Nadae párossal. Taran egy nagyon tompa szinte észre sem vehető kis reccsenésre lesz figyelmes. Lehet csupán a szellő lökött félre valamit, vagy csak a barlang zaja hallatszott, semmi különös.
Visszatérnek a nagyterembe, innen az egyetlen út a folyosóra visz. Onnan pedig pár méterrel arrébb a folyosó túl oldalán egy másik járat nyílik. Innen áradt be az a némi fény mely megvilágította a folyosót és a tengeri sós levegő is innen ered. A látvány sem utolsó amint átlépik a járat küszöbét.
Egy rövid sziklafal ereszkedik lefelé, balra indul meg egy a sziklából kivájt lépcsősor mely levisz, le egészen a tengerig, ugyanis ez egy barlangi tó. Igen terebélyes bőven akkora amiben sok minden elfér. Mint például az az elhagyatott hajó ami egy kiépített kis mólónál horgonyoz. Nem mai darab az tény. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan is jutott be ide ez a hajó? Vagy egyáltalán, hogy hogyan jut ki? Nos az egyetlen látható kijárat éppen a csapattal szemben lévő barlangjárat lehet, melyen ha kinéznek akkor a nyílt tenger látható, ennek falát verdesik a tajtékzó hullámok. Ránézésre viszont akadhat némi gond, ugyanis a hajó magasabb mint ez a járat. Akkor vajon hogyan? Tán a megoldás azon a tekercsen lehet melyet találtak? Bizonyára lesz még mit felfedezni itt... *
* A csapat ketté válik s a folyosó sötét némaságba borul mögöttük. *
" Zöldes látkép ahogy a folyosón lassan halad előre, a négyest látva megtorpan majd mozdulatlanul figyel. Aztán kettő eltűnik a szűk folyosón míg kettő továbbmegy egyenest. A szűk folyosó felé veszi az irányt, egy forduló, hangok. Ismét megtorpan a vadász. Mozdulatlan szemléli a jelenetet. Majd a terem felé fordulva a folyosón tompa hang jelzi egy léptét hiba, így gyorsan elillan... "
* Dyntina és Taran végül összetalálkozik a Wram, Nadae párossal. Taran egy nagyon tompa szinte észre sem vehető kis reccsenésre lesz figyelmes. Lehet csupán a szellő lökött félre valamit, vagy csak a barlang zaja hallatszott, semmi különös.
Visszatérnek a nagyterembe, innen az egyetlen út a folyosóra visz. Onnan pedig pár méterrel arrébb a folyosó túl oldalán egy másik járat nyílik. Innen áradt be az a némi fény mely megvilágította a folyosót és a tengeri sós levegő is innen ered. A látvány sem utolsó amint átlépik a járat küszöbét.
Egy rövid sziklafal ereszkedik lefelé, balra indul meg egy a sziklából kivájt lépcsősor mely levisz, le egészen a tengerig, ugyanis ez egy barlangi tó. Igen terebélyes bőven akkora amiben sok minden elfér. Mint például az az elhagyatott hajó ami egy kiépített kis mólónál horgonyoz. Nem mai darab az tény. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan is jutott be ide ez a hajó? Vagy egyáltalán, hogy hogyan jut ki? Nos az egyetlen látható kijárat éppen a csapattal szemben lévő barlangjárat lehet, melyen ha kinéznek akkor a nyílt tenger látható, ennek falát verdesik a tajtékzó hullámok. Ránézésre viszont akadhat némi gond, ugyanis a hajó magasabb mint ez a járat. Akkor vajon hogyan? Tán a megoldás azon a tekercsen lehet melyet találtak? Bizonyára lesz még mit felfedezni itt... *
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-06 12:18:28
Üzenet elküldve: 2015-04-06 12:18:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Taran nem szól semmit, bár egy mosolya is beszédesebb bármilyen kiejtett szónál. Egy ideig csak nézi, láthatóan továbbra is keresi mit mondhatna, de akkor a zűrzavar a fejében, hogy csoda, hogy még nem felejtett el levegőt venni.*
- Ne vigyorogjál! *Szól rá a másikra, s kicsit talán erőltetetten is próbál komolyságot csalni hangjába, ami csak félig-meddig sikerül, s amint elfordul, félmosoly rajzolódik az arcára. Ez már izgalmas helyzet számára, még akkor is, ha csak egyrészt élvezi, másrészt viszont ha tehetné a falba verné a fejét. Nem is csinál mást fejben, csak Mortarra fogja a dolgot, s ezzel is azt próbálja magának bebizonyítani, hogy a mocsárlakóval csak régi ismerősök. Tarannal pedig csak bajtársak. Ez a barlang pedig túl izgalmas hely, ő pedig csak szimplán Dynti.
Nem sok ideje van magában mélázni, hangot hall a másik folyosó homályából. A tanonchoz hasonlóan, a lány is rögtön fegyverhez nyúl, ám bot helyett, ő a szablyáját rántja elő, míg a fáklyáját magasabbra emeli, majd félig csalódottan dugja vissza a kardot a helyére, látván, hogy csak Nadae az. Jobban örült volna, ha rátámad egy rakás barlangi fenevad, addig is lekötné az elméjét. Így azonban észlelvén a kalózka arcán húzódó sokat mondó vigyort, inkább a földre szegezi tekintetét, s érzi, ismét fülig elvörösödik. Még csak azt hiányzik, hogy a nő megtudja, hogy ők felderítés helyett inkább nekiálltak huncutkodni.*
- Öh… *Adja meg a választ annak kérdésére. Taran viszont annál lazábban reagál.* Hát ilyen izéket *Mutat körbe szabad kezével a helyen, majd lehajol és ismét kezébe fog egy csontot, majd ismét ugyanúgy a földre ejti rögtön.*
~Biztos, hogy elment az eszem.~
- Szóval, ilyen csontokat. *Újfent nadrágjába törli a kezét, s megpróbál természetesen viselkedni. Így inkább ismét a csendet választja. Követi a többieket a másik terem felé. Ez is hasonló állapotban volt, mint amit ők találtak, de azért nem kerüli el a figyelmét az asztalok elhelyezése. Szemöldöke magasba lendül, gyomra pedig aprót rándul. Hogy az izgatottságtól, vagy a félelemtől, azt nehéz megmondani, de valószínűleg a kettő egyvelegétől, illetve a fejében lezajló dolgoktól.
Megáll, így lemarad a többiektől, majd megrázza a fejét. Ekkor figyel fel a különös csontvázra. Ajkai résnyire nyitva maradnak, s úgy kémlelgeti, majd hirtelen ötlettől vezérelve felkapja az állkapcsot és beteszi a táskájába, s végül kocogva indul a többiek után, hogy nagyon le ne maradjon.*
*Taran nem szól semmit, bár egy mosolya is beszédesebb bármilyen kiejtett szónál. Egy ideig csak nézi, láthatóan továbbra is keresi mit mondhatna, de akkor a zűrzavar a fejében, hogy csoda, hogy még nem felejtett el levegőt venni.*
- Ne vigyorogjál! *Szól rá a másikra, s kicsit talán erőltetetten is próbál komolyságot csalni hangjába, ami csak félig-meddig sikerül, s amint elfordul, félmosoly rajzolódik az arcára. Ez már izgalmas helyzet számára, még akkor is, ha csak egyrészt élvezi, másrészt viszont ha tehetné a falba verné a fejét. Nem is csinál mást fejben, csak Mortarra fogja a dolgot, s ezzel is azt próbálja magának bebizonyítani, hogy a mocsárlakóval csak régi ismerősök. Tarannal pedig csak bajtársak. Ez a barlang pedig túl izgalmas hely, ő pedig csak szimplán Dynti.
Nem sok ideje van magában mélázni, hangot hall a másik folyosó homályából. A tanonchoz hasonlóan, a lány is rögtön fegyverhez nyúl, ám bot helyett, ő a szablyáját rántja elő, míg a fáklyáját magasabbra emeli, majd félig csalódottan dugja vissza a kardot a helyére, látván, hogy csak Nadae az. Jobban örült volna, ha rátámad egy rakás barlangi fenevad, addig is lekötné az elméjét. Így azonban észlelvén a kalózka arcán húzódó sokat mondó vigyort, inkább a földre szegezi tekintetét, s érzi, ismét fülig elvörösödik. Még csak azt hiányzik, hogy a nő megtudja, hogy ők felderítés helyett inkább nekiálltak huncutkodni.*
- Öh… *Adja meg a választ annak kérdésére. Taran viszont annál lazábban reagál.* Hát ilyen izéket *Mutat körbe szabad kezével a helyen, majd lehajol és ismét kezébe fog egy csontot, majd ismét ugyanúgy a földre ejti rögtön.*
~Biztos, hogy elment az eszem.~
- Szóval, ilyen csontokat. *Újfent nadrágjába törli a kezét, s megpróbál természetesen viselkedni. Így inkább ismét a csendet választja. Követi a többieket a másik terem felé. Ez is hasonló állapotban volt, mint amit ők találtak, de azért nem kerüli el a figyelmét az asztalok elhelyezése. Szemöldöke magasba lendül, gyomra pedig aprót rándul. Hogy az izgatottságtól, vagy a félelemtől, azt nehéz megmondani, de valószínűleg a kettő egyvelegétől, illetve a fejében lezajló dolgoktól.
Megáll, így lemarad a többiektől, majd megrázza a fejét. Ekkor figyel fel a különös csontvázra. Ajkai résnyire nyitva maradnak, s úgy kémlelgeti, majd hirtelen ötlettől vezérelve felkapja az állkapcsot és beteszi a táskájába, s végül kocogva indul a többiek után, hogy nagyon le ne maradjon.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-06 08:57:07
Üzenet elküldve: 2015-04-06 08:57:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
*A határozott kis hadművelete úgy tűnik, hogy sikerrel jár. A csók kellően hevessé korbácsolódik, az alagút mélységében lávaként fortyogva tör elő a tűz a vörös hajú lányból. Olyannyira, hogy a falnak nyomja a mágustanoncot és csak valami másik dimenzióból érkező sugallat taszítja el Dyntit attól, hogy itt és most ne történjen ennél komolyabb esemény. A mélyben fortyogó tüzet látni véli a mágus, amint az gyengéden kiül a lány arcára, s zavarodott viselkedést produkálva az elméjét is megmérgezi néhány pillanatig. Ó igen, egy tűzmágus messziről felismeri az ilyesmit, most sincs ez másképp. Magabiztos mosollyal figyeli, amint a kettőjük közötti távolságról beszél a kalóz.*
~Most még tiltakozol, de valamiféle határt bizony átléptük, s ez azt jelenti, hogy nem lesz visszaút.~
*Dyntia a mosolyból kiválóan láthatja, hogy bár intenzíven próbálkozik távol tartani a mágust, nem győzte meg arról, hogy ez így is lesz. Az izgalmas másodperceket halk léptek zavarják meg, amire Taran úgy reagál, hogy támadólag a botját az érkezők felé fordítja.*
~Gondolhattam volna, hogy Nadae. A korábbi felvetésem most beigazolódott.~
-Mi tartott ennyi ideig?
*Rántja meg a vállát, mintha amazok késlekedtek volna, mintha ők húzták volna az értékes időt holmi csókcsatával, mintha Taran az égvilágon semmiről sem tehetne. Elindul arra, amerről az ork és a nő érkezett.*
-Remélem, hogy amivel ezek az emberek küzdöttek, azzal mi nem találjuk szembe magunkat.
*Mérlegeli a környezetét immár a nagyteremben, tekintetét megállítva a gyíkszerű lényen.*
-Az előttünk járók talán az életben maradt fél tagjai közül valók. Meglehet, hogy jó néhányan megbújnak még az efféle elrejtett járatokban, s termekben.
*A dolguk itt egyelőre véget ért, s Taran újra a főfolyosó irányába pillant.*
-Ha beleegyeztek, akár mehetünk is tovább. Az ilyen mellékágakat és termeket továbbra is felfedezzük.
*Egyébként, bár a talált kardot az oldalára kötözte, a barlangban nem sokra menne vele, hiszen tele van mindkét keze. A baljában ott világít a fáklya, a jobbjában pedig a botja, aminek birtokában nagyobb biztonságban érzi magát, mint bármilyen karddal a kezében. Talán egyszer elérnek egy tágas, világos térre, vagy ki ebből a barlangból és lesz alkalma a fáklyát lecserélni a pengére.*
*A határozott kis hadművelete úgy tűnik, hogy sikerrel jár. A csók kellően hevessé korbácsolódik, az alagút mélységében lávaként fortyogva tör elő a tűz a vörös hajú lányból. Olyannyira, hogy a falnak nyomja a mágustanoncot és csak valami másik dimenzióból érkező sugallat taszítja el Dyntit attól, hogy itt és most ne történjen ennél komolyabb esemény. A mélyben fortyogó tüzet látni véli a mágus, amint az gyengéden kiül a lány arcára, s zavarodott viselkedést produkálva az elméjét is megmérgezi néhány pillanatig. Ó igen, egy tűzmágus messziről felismeri az ilyesmit, most sincs ez másképp. Magabiztos mosollyal figyeli, amint a kettőjük közötti távolságról beszél a kalóz.*
~Most még tiltakozol, de valamiféle határt bizony átléptük, s ez azt jelenti, hogy nem lesz visszaút.~
*Dyntia a mosolyból kiválóan láthatja, hogy bár intenzíven próbálkozik távol tartani a mágust, nem győzte meg arról, hogy ez így is lesz. Az izgalmas másodperceket halk léptek zavarják meg, amire Taran úgy reagál, hogy támadólag a botját az érkezők felé fordítja.*
~Gondolhattam volna, hogy Nadae. A korábbi felvetésem most beigazolódott.~
-Mi tartott ennyi ideig?
*Rántja meg a vállát, mintha amazok késlekedtek volna, mintha ők húzták volna az értékes időt holmi csókcsatával, mintha Taran az égvilágon semmiről sem tehetne. Elindul arra, amerről az ork és a nő érkezett.*
-Remélem, hogy amivel ezek az emberek küzdöttek, azzal mi nem találjuk szembe magunkat.
*Mérlegeli a környezetét immár a nagyteremben, tekintetét megállítva a gyíkszerű lényen.*
-Az előttünk járók talán az életben maradt fél tagjai közül valók. Meglehet, hogy jó néhányan megbújnak még az efféle elrejtett járatokban, s termekben.
*A dolguk itt egyelőre véget ért, s Taran újra a főfolyosó irányába pillant.*
-Ha beleegyeztek, akár mehetünk is tovább. Az ilyen mellékágakat és termeket továbbra is felfedezzük.
*Egyébként, bár a talált kardot az oldalára kötözte, a barlangban nem sokra menne vele, hiszen tele van mindkét keze. A baljában ott világít a fáklya, a jobbjában pedig a botja, aminek birtokában nagyobb biztonságban érzi magát, mint bármilyen karddal a kezében. Talán egyszer elérnek egy tágas, világos térre, vagy ki ebből a barlangból és lesz alkalma a fáklyát lecserélni a pengére.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-05 22:13:31
Üzenet elküldve: 2015-04-05 22:13:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Hiába minden óvatosság, mert semmi különleges nem történik, leszámítva azt, hogy Nadae egy óvatlan megjegyzése megtorpanásra készteti a vajákost. *
- Hogy mi? Na ide figyelj emberecske. -
* Szól a lány után kissé gúnyosan. *
- Wram. Nem lehet olyan nehéz. Tanuld meg. -
* Lobban a kénsárga tűz az ork szemeiben, ha Nadae épp ránéz, de folytatják útjukat. A felfedezett teremmel kapcsolatban a kalóznak is hasonló következtetései vannak, de ami a szörnytetemet illeti, Wram szerint rossz nyomon jár. *
- Ez nem nagymacska. Azok nem élnének ilyen helyen. Ráadásul ennek a fogai sem olyan macskások. Ez más. Talán valami gyík, vagy ilyesmi. -
* Fejti ki, miközben aprót lép oldalra, hogy a meggondolatlanul megrúgott fadarab elsuhanhasson mellette. Mivel egyéb érdekesség nincs, indulnak tovább, s a lány beszélgetést kezdeményez. *
- Itt nem. Ezek a falak messzire viszik a hangot. Nem szeretném, ha rajtunk ütnének, ha vannak még itt mások. -
* Feleli, s a megbeszéltek szerint fedezi Nadae hátsóját, a következő folyosón. Ám ellenség helyett, csupán társaikat találják. A lány egy gyors beszámolót tart, majd megvárják a másik páros beszámolóját. Ezútán pedig a lányt követik, akinek látszólag kész terve van. *
~ Emberek. ~
* Sóhajt fel magában Wram, amikor a kalózka nagy nehezen vállon veregeti, ahogy elhalad mellette. *
* Hiába minden óvatosság, mert semmi különleges nem történik, leszámítva azt, hogy Nadae egy óvatlan megjegyzése megtorpanásra készteti a vajákost. *
- Hogy mi? Na ide figyelj emberecske. -
* Szól a lány után kissé gúnyosan. *
- Wram. Nem lehet olyan nehéz. Tanuld meg. -
* Lobban a kénsárga tűz az ork szemeiben, ha Nadae épp ránéz, de folytatják útjukat. A felfedezett teremmel kapcsolatban a kalóznak is hasonló következtetései vannak, de ami a szörnytetemet illeti, Wram szerint rossz nyomon jár. *
- Ez nem nagymacska. Azok nem élnének ilyen helyen. Ráadásul ennek a fogai sem olyan macskások. Ez más. Talán valami gyík, vagy ilyesmi. -
* Fejti ki, miközben aprót lép oldalra, hogy a meggondolatlanul megrúgott fadarab elsuhanhasson mellette. Mivel egyéb érdekesség nincs, indulnak tovább, s a lány beszélgetést kezdeményez. *
- Itt nem. Ezek a falak messzire viszik a hangot. Nem szeretném, ha rajtunk ütnének, ha vannak még itt mások. -
* Feleli, s a megbeszéltek szerint fedezi Nadae hátsóját, a következő folyosón. Ám ellenség helyett, csupán társaikat találják. A lány egy gyors beszámolót tart, majd megvárják a másik páros beszámolóját. Ezútán pedig a lányt követik, akinek látszólag kész terve van. *
~ Emberek. ~
* Sóhajt fel magában Wram, amikor a kalózka nagy nehezen vállon veregeti, ahogy elhalad mellette. *
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-04 23:26:03
Üzenet elküldve: 2015-04-04 23:26:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
- No, mi ez a morgás, orkocskám? *Sandít hátra egy pillanatra, ahogy a mögötte haladóra vigyorog. Nem is érti miért becézi Wramot, egyszerűen csak ez jött a szájára.
A terembe beérve csak bólint az ork vélekedésére. Valóban nagy harc lehetett, s mint látható, tényleg szörnyszerűek ellen. Guggolva a karmos szörny előtt elgondolkozik egy pillanatra. S valamiért egy baljós érzet keríti hatalmában. Felállva előle, a kutatása nem jár sikerrel. Szinte idegesen rúg bele az egyik törött ládába. A korhadt fa, végleg elveszti kapcsolatát az illesztésekről, s röppályára indul az apró teremben. Száját elhúzza, ahogy látja, hogy Wram felé közelít a fa. Majd gyorsan sunnyogna tovább, ha nem jönne a kérdés.*
- Ez? *Mutat lábával a szörnyike felé, amely mellett épp elhaladt. Majd újra leguggol elé, s még jobban megmagyarázza. Ezt követően csillogó szemekkel néz fel az orkra.*
- Egy nagy macskaféle, amit a gaz emberek betanítottak, s házőrző lett. Vagy kincs. Vagy bármi is volt itt. Esetleg egy helyi ragadozó, ami a barlangba húzta meg magát, ám a rablók megölték. Mindenféleképpen biztos vagyok benne, hogy veszélyes. Vagyis szívesen látnám a magam oldalán, mint velem szemben.
*Válaszolja meg kissé hosszan az állati tetemet.*
- Ez is egy jó felosztás. *Vonja meg a vállait, a szavakra.
Ahogy elindul az újabb folyosó felé, - ha már rá lett bízva az irányválasztás – megpróbálkozik némi kommunikációval.*
- Nem vagy nagy beszédű, hah?
*Tartja maga előtt a fáklyát. A folyosó hamarabb véget ért, mint gondolta volna, s egy újabb terembe találják magukat. Ahol a másik páros is tartózkodik. Megáll a folyosó végén, az ajtónak szánó résznél. Szemöldökét felvonja figyeli a többieket, s érzi, hogy valami itt nincs rendben. Kissé félrehajtott fejjel figyeli, ahogy Vörike valami távolságtartásról beszél. Majd ha befejezte a zagyvaságot, s ha már meg is fordult, s ha zavaros tekintetével nem venné észre, megköszörüli a torkát. Nem mond semmit, ám sokatmondó, álnok vigyor ül arcán. Nem tudja mi történt, de sejti, ha még igaza sincs.*
- Egy összekötő folyosó. *Magyarázza inkább a másik párosnak.* - Hasonló terem van, ennek a végén is. *Bök fejével a mögöttük lévő folyosó felé.* - Nálunk nem volt semmi, itt találtatok valamit?
*Még megvárja a választ, s bármi is legyen az, újra megszólal.*
- Rövidítés miatt, ezt választjuk, aztán visszatérünk a fő folyosóra. Tettünk egy kitérőt.
*S ezzel megfordulva indul vissza. Ha Wram ott van valahol a közelében, akkor elmenve mellette, ördögi vigyorral a tekintetében csapkodja meg az ork vállait. Már ha eléri.
Ha követik, ha nem, visszatér a másik terembe, majd onnan ki a folyosóra. A sós illat egyre erősebb, s érzi, hogy most már tényleg közel lehetnek. Bár, már kezd kételkedni, hogy Fáraó Átka itt lehet. Viszont legalább tudják, mi van a barlang mélyén, s már ez is előny számukra. Így nem érhetik váratlan meglepetések a tenger felől sem őket.*
- No, mi ez a morgás, orkocskám? *Sandít hátra egy pillanatra, ahogy a mögötte haladóra vigyorog. Nem is érti miért becézi Wramot, egyszerűen csak ez jött a szájára.
A terembe beérve csak bólint az ork vélekedésére. Valóban nagy harc lehetett, s mint látható, tényleg szörnyszerűek ellen. Guggolva a karmos szörny előtt elgondolkozik egy pillanatra. S valamiért egy baljós érzet keríti hatalmában. Felállva előle, a kutatása nem jár sikerrel. Szinte idegesen rúg bele az egyik törött ládába. A korhadt fa, végleg elveszti kapcsolatát az illesztésekről, s röppályára indul az apró teremben. Száját elhúzza, ahogy látja, hogy Wram felé közelít a fa. Majd gyorsan sunnyogna tovább, ha nem jönne a kérdés.*
- Ez? *Mutat lábával a szörnyike felé, amely mellett épp elhaladt. Majd újra leguggol elé, s még jobban megmagyarázza. Ezt követően csillogó szemekkel néz fel az orkra.*
- Egy nagy macskaféle, amit a gaz emberek betanítottak, s házőrző lett. Vagy kincs. Vagy bármi is volt itt. Esetleg egy helyi ragadozó, ami a barlangba húzta meg magát, ám a rablók megölték. Mindenféleképpen biztos vagyok benne, hogy veszélyes. Vagyis szívesen látnám a magam oldalán, mint velem szemben.
*Válaszolja meg kissé hosszan az állati tetemet.*
- Ez is egy jó felosztás. *Vonja meg a vállait, a szavakra.
Ahogy elindul az újabb folyosó felé, - ha már rá lett bízva az irányválasztás – megpróbálkozik némi kommunikációval.*
- Nem vagy nagy beszédű, hah?
*Tartja maga előtt a fáklyát. A folyosó hamarabb véget ért, mint gondolta volna, s egy újabb terembe találják magukat. Ahol a másik páros is tartózkodik. Megáll a folyosó végén, az ajtónak szánó résznél. Szemöldökét felvonja figyeli a többieket, s érzi, hogy valami itt nincs rendben. Kissé félrehajtott fejjel figyeli, ahogy Vörike valami távolságtartásról beszél. Majd ha befejezte a zagyvaságot, s ha már meg is fordult, s ha zavaros tekintetével nem venné észre, megköszörüli a torkát. Nem mond semmit, ám sokatmondó, álnok vigyor ül arcán. Nem tudja mi történt, de sejti, ha még igaza sincs.*
- Egy összekötő folyosó. *Magyarázza inkább a másik párosnak.* - Hasonló terem van, ennek a végén is. *Bök fejével a mögöttük lévő folyosó felé.* - Nálunk nem volt semmi, itt találtatok valamit?
*Még megvárja a választ, s bármi is legyen az, újra megszólal.*
- Rövidítés miatt, ezt választjuk, aztán visszatérünk a fő folyosóra. Tettünk egy kitérőt.
*S ezzel megfordulva indul vissza. Ha Wram ott van valahol a közelében, akkor elmenve mellette, ördögi vigyorral a tekintetében csapkodja meg az ork vállait. Már ha eléri.
Ha követik, ha nem, visszatér a másik terembe, majd onnan ki a folyosóra. A sós illat egyre erősebb, s érzi, hogy most már tényleg közel lehetnek. Bár, már kezd kételkedni, hogy Fáraó Átka itt lehet. Viszont legalább tudják, mi van a barlang mélyén, s már ez is előny számukra. Így nem érhetik váratlan meglepetések a tenger felől sem őket.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-04 21:43:17
Üzenet elküldve: 2015-04-04 21:43:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
// Dnytina és Taran //
* A kis légyott nem jut el a végkifejletig csak amolyan mézesmadzag, aztán következnek a pirulós jelenetek meg a taktikai mellébeszélés. A teremben való (lássuk be igencsak kevés) kutatás nem sok eredményt adott így, de a lényeget így is leszűrhették a maradványokból, az összezúzott bútorokból...
A zavart pillanatokat hirtelen hang töri meg. A folyosó irányából tompa lépések zaja hallatszik amerre Dnytina éppen bambul és gondolataival küszködik, legalább most van mi elterelje a figyelmét az iménti kis eseményről... *
// Wram és Nadae //
* Az ork jól megállapítja a dolgokat, valóban komoly küzdelem lehetett. Ha kellően tapasztalt akkor hallhatott már hasonlókról, valamiféle gyíklény lehetett a bestia aminek a maradványait nézik.
Egyéb érdekesség nem nagyon van, a ládákat átnézve csupán törmeléket találni, bizonyára valami lerakat lehetett itt, de régen kifosztották.
Nadae közben a folyosót veszi célba s el is indul arrafelé. Ahogy halad (vagy épp haladnak ha az ork is követi) akkor hamar hangfoszlányokat hallhatnak elölről. Némi fény is akad már arrafelé... *
// Mindenki //
* A folyosó bizony abba a szobába fut bele amiben Taran és a Vöröske lebzsel. Így a két csapat összetalálkozik. Úgy látszik ez a kis folyosó amolyan gyors járat lehetett a hátsó nagy teremből ebbe a kis, amolyan "őrszobába". Mozgás egyelőre nincsen, rajtuk kívül. *
// Dnytina és Taran //
* A kis légyott nem jut el a végkifejletig csak amolyan mézesmadzag, aztán következnek a pirulós jelenetek meg a taktikai mellébeszélés. A teremben való (lássuk be igencsak kevés) kutatás nem sok eredményt adott így, de a lényeget így is leszűrhették a maradványokból, az összezúzott bútorokból...
A zavart pillanatokat hirtelen hang töri meg. A folyosó irányából tompa lépések zaja hallatszik amerre Dnytina éppen bambul és gondolataival küszködik, legalább most van mi elterelje a figyelmét az iménti kis eseményről... *
// Wram és Nadae //
* Az ork jól megállapítja a dolgokat, valóban komoly küzdelem lehetett. Ha kellően tapasztalt akkor hallhatott már hasonlókról, valamiféle gyíklény lehetett a bestia aminek a maradványait nézik.
Egyéb érdekesség nem nagyon van, a ládákat átnézve csupán törmeléket találni, bizonyára valami lerakat lehetett itt, de régen kifosztották.
Nadae közben a folyosót veszi célba s el is indul arrafelé. Ahogy halad (vagy épp haladnak ha az ork is követi) akkor hamar hangfoszlányokat hallhatnak elölről. Némi fény is akad már arrafelé... *
// Mindenki //
* A folyosó bizony abba a szobába fut bele amiben Taran és a Vöröske lebzsel. Így a két csapat összetalálkozik. Úgy látszik ez a kis folyosó amolyan gyors járat lehetett a hátsó nagy teremből ebbe a kis, amolyan "őrszobába". Mozgás egyelőre nincsen, rajtuk kívül. *
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-03 19:16:07
Üzenet elküldve: 2015-04-03 19:16:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
//Oldalsó járat//
*Nadae kommentárjára csak grimaszolva ráncolja az orrát, majd lépked tovább. Még, hogy ő egy barlangban huncutkodni? Na persze. Sokat változott ahhoz az évek alatt, hogy ne viselkedjen olyan meggondolatlanul és felelőtlenül a férfiakkal, mint az előtt. És ebben most teljes mértékben meg van győződve.
Követi a tanoncot, ám amint a terembe érnek az rögtön felé fordul, tekintete pedig valahogy olyan ismerős. Mégsem gondol arra, ami következik, hiszen eddig is szívták a másik vérét, biztosan ez is csak afféle dolog.*
- Persze, hát mit mondanék a többieknek? *Vonogatja meg a szemöldökét. Azonban a férfi nem áll meg ennyinél, lassan csökkenti kettejük közötti távolságot, Dynti pedig tudja mire készül. Egy másodperc töredékéig még azon gondolkodik, melyik lábával rúgja Tarant leggyengébb pontján, majd azon kapja magát, hogy nem tesz semmit. Nem löki el, nem rúgja meg, nem húzza félre a fejét, hagyja, hogy a másik ajkai az övéhez érjenek, ráadásul még aljas módon viszonozza, és még élvezi is. S így úgy tűnik, a vér mégsem válik vízzé. Ugyanaz a meggondolatlan lány maradt, mint régen. Akkor sem hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget, hogy egy veszélyektől nem mentes barlangban hetyegjen, csak, hogy akkor éppenséggel nem tartozott ezért elszámolással senkinek. Ez azonban nem megy át még a fején.
Kezét a másik nyaka köré fonja, testével pedig tovább tereli a férfit, amíg Taran háta a szoba falának nem ütközik. Mohóságával együtt. pulzusszáma szépen lassan emelkedik az egekbe, ám hirtelen ennek a jóleső dolognak is vége. Ahelyett, hogy tovább ízlelgetni a másik ajkait, szemei felpattannak, majd elszakadva a másiktól hátraugrik, s szaporán szedi a levegőt.*
~Remek, már megint itt járok.~
*Ez az első mondat, ami eszébe jut a helyzetről. Hátrál pár lépést, amíg lábával egy felfordított asztal lábának nem ütközik. Nem igazán tudja, mit mondhatna. Egyrészt sohasem volt a hűség mintaképe, épp ezért ismeretlen számára a bűntudat, ami most felütötte benne a fejét. Másrészről viszont szívesen folytatná a dolgot a tanonccal.*
- Ööö *Fülig elvörösödik, majd inkább megfordul, s úgy tesz, mintha nézelődne a szobában, ami most nem is túlzottan érdekli. Idétlenkedésében persze megbotlik egy törött székben, majd a botladozás közepette rálép valami keményre. Lepillant a földre, s csontok maradványaival néz szemet, de most még ez az agyáig nem is jut el.*
- Na jó *Fordul a másik felé* Az lesz a legjobb, ha lesz közöttünk egy karnyújtásnyi távolság. *Szemléltetésként ki is nyújtja a kezét, ujj begyei pedig a férfi felé mutatnak, hogy megmutassa pontosan mire utalt.*
- Te ott leszel, én pedig itt. Ez pedig közöttünk a levegő. Így ni. *Húzza ki magát elégedetten. Ez a legjobb megoldás, kerülni a másik közvetlen közelségét. Jobbat értelmes beszéd híján nem igazán tud kitalálni. Inkább megvillogtatja a szerinte remek terelési képességeit.*
- Ó nézd csak, csontok. *Kap egyet a kezébe, majd undorodva el is ejti, amint eljut végre a fejéig, hogy mit is fog a kezében. * Fúj. *Kezét a ruhájába törli, majd körbepillant. Csak most tűnik fel neki a teljesen helyben hagyott szoba, a törött bútorokkal. Jobb szemöldöke gyorsan a magasba táncol, s beharapja ajkát.* Mmm… Nagy buli lehetett.
~Pompás észrevétel~
*Szürkéi ekkor fedezik fel a szobából nyíló másik folyosót, de nem mond semmit, még csak nem is néz a másik felé. Ácsorog és fejben nyugtatja magát, hogy nem csinált semmi rosszat, hiszen Mortar még csak utánuk sem jött, pedig hagyott neki egy üzenetet is, így valószínűleg mégsem érdekli a vöröske. Na de akkor meg miért érzi magát valahol mégis bűnösnek? Igyekszik ezen a lelkiismeret furdaláson túladni és inkább arra koncentrál, hogy ő ilyen. Szeret a kalandot és az izgalmas. Ez pedig kalandos és izgalmas, kivéve a csontok a földön. Bár gazdáinak biztos izgalmas lehetett életük utolsó pillanata, ha egy romos szobában rothadt szét a testük, s ki tudja miért is haltak meg?*
//Oldalsó járat//
*Nadae kommentárjára csak grimaszolva ráncolja az orrát, majd lépked tovább. Még, hogy ő egy barlangban huncutkodni? Na persze. Sokat változott ahhoz az évek alatt, hogy ne viselkedjen olyan meggondolatlanul és felelőtlenül a férfiakkal, mint az előtt. És ebben most teljes mértékben meg van győződve.
Követi a tanoncot, ám amint a terembe érnek az rögtön felé fordul, tekintete pedig valahogy olyan ismerős. Mégsem gondol arra, ami következik, hiszen eddig is szívták a másik vérét, biztosan ez is csak afféle dolog.*
- Persze, hát mit mondanék a többieknek? *Vonogatja meg a szemöldökét. Azonban a férfi nem áll meg ennyinél, lassan csökkenti kettejük közötti távolságot, Dynti pedig tudja mire készül. Egy másodperc töredékéig még azon gondolkodik, melyik lábával rúgja Tarant leggyengébb pontján, majd azon kapja magát, hogy nem tesz semmit. Nem löki el, nem rúgja meg, nem húzza félre a fejét, hagyja, hogy a másik ajkai az övéhez érjenek, ráadásul még aljas módon viszonozza, és még élvezi is. S így úgy tűnik, a vér mégsem válik vízzé. Ugyanaz a meggondolatlan lány maradt, mint régen. Akkor sem hagyott volna ki egy ilyen lehetőséget, hogy egy veszélyektől nem mentes barlangban hetyegjen, csak, hogy akkor éppenséggel nem tartozott ezért elszámolással senkinek. Ez azonban nem megy át még a fején.
Kezét a másik nyaka köré fonja, testével pedig tovább tereli a férfit, amíg Taran háta a szoba falának nem ütközik. Mohóságával együtt. pulzusszáma szépen lassan emelkedik az egekbe, ám hirtelen ennek a jóleső dolognak is vége. Ahelyett, hogy tovább ízlelgetni a másik ajkait, szemei felpattannak, majd elszakadva a másiktól hátraugrik, s szaporán szedi a levegőt.*
~Remek, már megint itt járok.~
*Ez az első mondat, ami eszébe jut a helyzetről. Hátrál pár lépést, amíg lábával egy felfordított asztal lábának nem ütközik. Nem igazán tudja, mit mondhatna. Egyrészt sohasem volt a hűség mintaképe, épp ezért ismeretlen számára a bűntudat, ami most felütötte benne a fejét. Másrészről viszont szívesen folytatná a dolgot a tanonccal.*
- Ööö *Fülig elvörösödik, majd inkább megfordul, s úgy tesz, mintha nézelődne a szobában, ami most nem is túlzottan érdekli. Idétlenkedésében persze megbotlik egy törött székben, majd a botladozás közepette rálép valami keményre. Lepillant a földre, s csontok maradványaival néz szemet, de most még ez az agyáig nem is jut el.*
- Na jó *Fordul a másik felé* Az lesz a legjobb, ha lesz közöttünk egy karnyújtásnyi távolság. *Szemléltetésként ki is nyújtja a kezét, ujj begyei pedig a férfi felé mutatnak, hogy megmutassa pontosan mire utalt.*
- Te ott leszel, én pedig itt. Ez pedig közöttünk a levegő. Így ni. *Húzza ki magát elégedetten. Ez a legjobb megoldás, kerülni a másik közvetlen közelségét. Jobbat értelmes beszéd híján nem igazán tud kitalálni. Inkább megvillogtatja a szerinte remek terelési képességeit.*
- Ó nézd csak, csontok. *Kap egyet a kezébe, majd undorodva el is ejti, amint eljut végre a fejéig, hogy mit is fog a kezében. * Fúj. *Kezét a ruhájába törli, majd körbepillant. Csak most tűnik fel neki a teljesen helyben hagyott szoba, a törött bútorokkal. Jobb szemöldöke gyorsan a magasba táncol, s beharapja ajkát.* Mmm… Nagy buli lehetett.
~Pompás észrevétel~
*Szürkéi ekkor fedezik fel a szobából nyíló másik folyosót, de nem mond semmit, még csak nem is néz a másik felé. Ácsorog és fejben nyugtatja magát, hogy nem csinált semmi rosszat, hiszen Mortar még csak utánuk sem jött, pedig hagyott neki egy üzenetet is, így valószínűleg mégsem érdekli a vöröske. Na de akkor meg miért érzi magát valahol mégis bűnösnek? Igyekszik ezen a lelkiismeret furdaláson túladni és inkább arra koncentrál, hogy ő ilyen. Szeret a kalandot és az izgalmas. Ez pedig kalandos és izgalmas, kivéve a csontok a földön. Bár gazdáinak biztos izgalmas lehetett életük utolsó pillanata, ha egy romos szobában rothadt szét a testük, s ki tudja miért is haltak meg?*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-03 11:38:06
Üzenet elküldve: 2015-04-03 11:38:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok - Fő folyosó //
* Míg Wram a lehetőségeket mérlegeli, a többiek két részre oszlanak. Taran, Dynti kiséretében a szűk folyosót választja, míg Nadae tovább indul arra, amerre visz az út. *
- Legyen hát. -
* Morogja, s kardját készenlétben tartva felzárkózik a lány mellé. Inkább őrködik, s fülel, az irányválasztást meghagyja a kalóznak. Ahogy haladnak, a tenger zúgása sokkal erőteljesebb lesz, s látnak még elágazásokat. Útjuk végül egy nagyobb terembe vezeti őket, ahol bizony sok mindent látnak. *
- Igaz, régen, de ez kemény harc lehetett. És ráadásul szörnyek ellen. -
* Mondja el a véleményét az ork, majd szemügyre veszi a szörnytetemet. *
- Szerinted ez mi lehetett? -
* Kérdezi, s folytatja a kutatást, hátha talál valamit. *
- Rád bízom, merre menjünk. Te vezetsz, én figyelek. -
* Válaszolja, s követi a lányt, továbbra is éberen figyelve. *
* Míg Wram a lehetőségeket mérlegeli, a többiek két részre oszlanak. Taran, Dynti kiséretében a szűk folyosót választja, míg Nadae tovább indul arra, amerre visz az út. *
- Legyen hát. -
* Morogja, s kardját készenlétben tartva felzárkózik a lány mellé. Inkább őrködik, s fülel, az irányválasztást meghagyja a kalóznak. Ahogy haladnak, a tenger zúgása sokkal erőteljesebb lesz, s látnak még elágazásokat. Útjuk végül egy nagyobb terembe vezeti őket, ahol bizony sok mindent látnak. *
- Igaz, régen, de ez kemény harc lehetett. És ráadásul szörnyek ellen. -
* Mondja el a véleményét az ork, majd szemügyre veszi a szörnytetemet. *
- Szerinted ez mi lehetett? -
* Kérdezi, s folytatja a kutatást, hátha talál valamit. *
- Rád bízom, merre menjünk. Te vezetsz, én figyelek. -
* Válaszolja, s követi a lányt, továbbra is éberen figyelve. *
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-02 21:01:44
Üzenet elküldve: 2015-04-02 21:01:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászok//
*Ó, igen. Eljött az idő, hogy hatékonyabban derítsék fel a barlangot. Valószínűleg mind a négyük esze kell majd ahhoz, hogy Taughoz visszaérve rekonstruálni tudják a keszekusza járatokat és termeket egy pergamenen. Ahogy a férfi magabiztosan belép a rejtekjáratba, Dyntina követi őt. Nadae persze nem mulasztja el, hogy féltékenységének hangot adjon. Ezen a mágustanonc elmosolyodik.*
~Ráadásul még igaza is van. Milyen izgalmas lenne egy felderítetlen és cseppet sem veszélytelen barlangrészben szeretkezni!?~
*A terembe érve természetesen kihívó pillantással fordul hátra a vörös kalózhoz.*
~Bár, jó esély van rá, hogy mikor a legjobb időben tartunk, megjelenik Nadae. Jó érzéke van ahhoz, hogy mindig ott legyen, ahol nem kell. De hát nem pont ezért izgalmas?~
-Vigyázom a csapdákra. Csak nem aggódsz? Élve többre mész velem, mint holtan? Hm?
*Mosolyodik el, és lassan közelebb merészkedik Dyntihez, majd megpróbálja megcsókolni. Ha sikerül és a lány nem ellenzi, akkor akár lehet folytatása is a történetnek. Ha esetleg visszakozik, akkor Taran pofátlanul megrántja a vállát és eltereli a szót.*
-Vajon miféle háború lehetett itt, ami miatt így felborogatták az asztalt?
*Egy biztos, hogy kellően nagy. Pontosan olyan, mint már Taran vágya a formás lány iránt. Igazából, ha csak a csókig jutnak, már az is több, mint amit ebben az extrém helyzetben az emberfia elvárhat. Most kiderül, hogy mennyire merész és bátor a kalóz. Most kiderül, hogy csupán a szája nagy, vagy valóban az, akinek mutatja magát. Most kiderül, hogy mennyire is kötődik ahhoz az emberevő nyomorulthoz, aki valamelyik barlangjáratban pihen.*
*Ó, igen. Eljött az idő, hogy hatékonyabban derítsék fel a barlangot. Valószínűleg mind a négyük esze kell majd ahhoz, hogy Taughoz visszaérve rekonstruálni tudják a keszekusza járatokat és termeket egy pergamenen. Ahogy a férfi magabiztosan belép a rejtekjáratba, Dyntina követi őt. Nadae persze nem mulasztja el, hogy féltékenységének hangot adjon. Ezen a mágustanonc elmosolyodik.*
~Ráadásul még igaza is van. Milyen izgalmas lenne egy felderítetlen és cseppet sem veszélytelen barlangrészben szeretkezni!?~
*A terembe érve természetesen kihívó pillantással fordul hátra a vörös kalózhoz.*
~Bár, jó esély van rá, hogy mikor a legjobb időben tartunk, megjelenik Nadae. Jó érzéke van ahhoz, hogy mindig ott legyen, ahol nem kell. De hát nem pont ezért izgalmas?~
-Vigyázom a csapdákra. Csak nem aggódsz? Élve többre mész velem, mint holtan? Hm?
*Mosolyodik el, és lassan közelebb merészkedik Dyntihez, majd megpróbálja megcsókolni. Ha sikerül és a lány nem ellenzi, akkor akár lehet folytatása is a történetnek. Ha esetleg visszakozik, akkor Taran pofátlanul megrántja a vállát és eltereli a szót.*
-Vajon miféle háború lehetett itt, ami miatt így felborogatták az asztalt?
*Egy biztos, hogy kellően nagy. Pontosan olyan, mint már Taran vágya a formás lány iránt. Igazából, ha csak a csókig jutnak, már az is több, mint amit ebben az extrém helyzetben az emberfia elvárhat. Most kiderül, hogy mennyire merész és bátor a kalóz. Most kiderül, hogy csupán a szája nagy, vagy valóban az, akinek mutatja magát. Most kiderül, hogy mennyire is kötődik ahhoz az emberevő nyomorulthoz, aki valamelyik barlangjáratban pihen.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-01 20:23:03
Üzenet elküldve: 2015-04-01 20:23:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Zsákmánya nem sok, alig pár csengő arany, ám így is több, mint azt gondolta volna. Elismerően füttyent egyet szerzeményét zsebre téve, majd megnézi, hogy a mágusuk mit zsákmányolt.*
- Remélem, azért forgatni is tudod. *Vigyorog a férfira. S, hogy az ork is tud harcolni. Ebben nincs annyira kétsége, mint társnőjének.
Hogy ki merre menjen, azt hamar eldöntik. Taran elindul a szűk járatba, s úgy tűnik több sem kell Vöröskének, már követi is. Arcára egy vigyor ül ki.*
- Aztán a dolgotok is végezzétek ám utána.
*Kiált utánuk, majd kérdőn néz Wramra.*
- Te is csatlakozol fáklyatartónak, vagy megyünk erre? *Bök fejével a folyosó további részére. A választ előbb megvárja, majd bárhogy is dönt, ha kell egyedül is útnak indul. A fáklyát maga előtt tartva megy előre, de úgy tűnik, hogy újabb csapda nincs már a láthatáron, egyelőre. Érzi, ahogy a tenger jellegzetes sós illata megcsapja orrát. Mélyet szippant a levegőből, majd érzékeli szeme sarkából, egy újabb járatot. Ami szélesebb. Egy terem az.
Óvatosan közelíti meg a jelenséget, s előbb csak fejét dugja be az ajtón. Gyorsan szétnéz, s a látványtól bizony elhúzza a száját.*
- Valaki már járt itt. * Mondja vagy magának, vagy az orknak. Belép a terembe. No, nem mintha, ez új jelenség lenne, de szemlátomás nincs már itt semmi. Szemlátomás, de nem azért tolvaj ő, hogy ne ellenőrizzen mindent. Ezért is néz át újra mindent. Érzékeli, hogy van egy másik járat is, de addig nem megy ki, amíg mindent át nem néz. A törött ládát, a felborított asztalt, a csontvázak mögötti részeket. Ám a lénynél megáll egy pillanatra. Leguggol, s megvizsgálja, mi lehet ez.*
- Hát nem örülnék a társaságodnak, ah, most élnél. *Konstatálja a karmokat nézve.* - Remélem utolsó voltál fajtádból itt.
*Majd a következő járat felé fordul.*
- Túl sok, ez a jobb oldalra elhelyezett járat, nem? *Majd óvatos léptekkel indul meg felé, hiszen a világért sem hagyná ki, hogy egy újabb járaton, talán érdekesebb dolgokat találjon. Vagy egy fenevadat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.02 00:24:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Zsákmánya nem sok, alig pár csengő arany, ám így is több, mint azt gondolta volna. Elismerően füttyent egyet szerzeményét zsebre téve, majd megnézi, hogy a mágusuk mit zsákmányolt.*
- Remélem, azért forgatni is tudod. *Vigyorog a férfira. S, hogy az ork is tud harcolni. Ebben nincs annyira kétsége, mint társnőjének.
Hogy ki merre menjen, azt hamar eldöntik. Taran elindul a szűk járatba, s úgy tűnik több sem kell Vöröskének, már követi is. Arcára egy vigyor ül ki.*
- Aztán a dolgotok is végezzétek ám utána.
*Kiált utánuk, majd kérdőn néz Wramra.*
- Te is csatlakozol fáklyatartónak, vagy megyünk erre? *Bök fejével a folyosó további részére. A választ előbb megvárja, majd bárhogy is dönt, ha kell egyedül is útnak indul. A fáklyát maga előtt tartva megy előre, de úgy tűnik, hogy újabb csapda nincs már a láthatáron, egyelőre. Érzi, ahogy a tenger jellegzetes sós illata megcsapja orrát. Mélyet szippant a levegőből, majd érzékeli szeme sarkából, egy újabb járatot. Ami szélesebb. Egy terem az.
Óvatosan közelíti meg a jelenséget, s előbb csak fejét dugja be az ajtón. Gyorsan szétnéz, s a látványtól bizony elhúzza a száját.*
- Valaki már járt itt. * Mondja vagy magának, vagy az orknak. Belép a terembe. No, nem mintha, ez új jelenség lenne, de szemlátomás nincs már itt semmi. Szemlátomás, de nem azért tolvaj ő, hogy ne ellenőrizzen mindent. Ezért is néz át újra mindent. Érzékeli, hogy van egy másik járat is, de addig nem megy ki, amíg mindent át nem néz. A törött ládát, a felborított asztalt, a csontvázak mögötti részeket. Ám a lénynél megáll egy pillanatra. Leguggol, s megvizsgálja, mi lehet ez.*
- Hát nem örülnék a társaságodnak, ah, most élnél. *Konstatálja a karmokat nézve.* - Remélem utolsó voltál fajtádból itt.
*Majd a következő járat felé fordul.*
- Túl sok, ez a jobb oldalra elhelyezett járat, nem? *Majd óvatos léptekkel indul meg felé, hiszen a világért sem hagyná ki, hogy egy újabb járaton, talán érdekesebb dolgokat találjon. Vagy egy fenevadat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.02 00:24:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:48:51
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:48:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
//Oldalsó járat – Taran//
*Kénytelen egyetérteni a többiekkel, ami a testek elégetését illeti, bár nem a füst és az idő hiánya az, ami aggasztja a dologgal kapcsolatban, inkább az égetőanyag. Ő ugyanis fix, hogy nem fogja a drága rumot arra pazarolni, hogy rálocsolja egy oszló testre. Akkor már inkább belehal a fertőzésbe. Viszont elgondolkodik, vajon minek hatására képesek a fáklyák olyan sokáig égni, talán valamiféle olaj működteti őket? Persze ő ehhez nem ért, de ha túl élik ezt a kis kalandot, akkor mindenképpen felveti ötletként.
Felfedezése után aprót lép oldalra a járat mellől, hogy a mágustanoncot odaengedje. A járat nem túl bizalomgerjesztő, ám miután Taran kiejti a száján az arany szót, nincs aki lebeszélje róla, hogy a férfi után eredjen. Mielőtt azonban teljesen elnyelné a mélység még vet egy pillantást Nadae és a Zöldség felé. Persze az is meglehet, hogy követik majd őket, de lehet inkább a tüzes fickóra hallgatnak. Olyan túl nagy örömmel nem hagyja ott a kalózkát, de végül is tud az magára vigyázni, hiszen látta már olyan helyzetben.*
- Hát úgy látszik nem csak én vagyok önfejű, valakinek pedig vigyázni kell az egyetlen mágusunkra is. *Vonja meg a vállát ördögi vigyor keretei között és megindul. A fáklyát magasra emeli és úgy kémleli a barlang falát, mintha valóban attól rettegne, hogy valamiféle kósza lélek fog kireppenni azon keresztül, hogy életükre törjön.*
- Vigyázz a csapdákra. *Suttogja a levegőbe és maga is inkább a talajra veti figyelmét innentől.* Bár… *Nem sokáig bírja, hogy csendben maradjon.* Ez inkább tűnik afféle rejtett folyosónak. *Amíg végigmennek inkább csendben marad és Taranra hagyatkozik. Ha a férfi megy, akkor ő is, ha megtorpan, akkor ő is, persze csak, ha észreveszi, ha nem akkor lazán nekimegy hátulról.*
//Oldalsó járat – Taran//
*Kénytelen egyetérteni a többiekkel, ami a testek elégetését illeti, bár nem a füst és az idő hiánya az, ami aggasztja a dologgal kapcsolatban, inkább az égetőanyag. Ő ugyanis fix, hogy nem fogja a drága rumot arra pazarolni, hogy rálocsolja egy oszló testre. Akkor már inkább belehal a fertőzésbe. Viszont elgondolkodik, vajon minek hatására képesek a fáklyák olyan sokáig égni, talán valamiféle olaj működteti őket? Persze ő ehhez nem ért, de ha túl élik ezt a kis kalandot, akkor mindenképpen felveti ötletként.
Felfedezése után aprót lép oldalra a járat mellől, hogy a mágustanoncot odaengedje. A járat nem túl bizalomgerjesztő, ám miután Taran kiejti a száján az arany szót, nincs aki lebeszélje róla, hogy a férfi után eredjen. Mielőtt azonban teljesen elnyelné a mélység még vet egy pillantást Nadae és a Zöldség felé. Persze az is meglehet, hogy követik majd őket, de lehet inkább a tüzes fickóra hallgatnak. Olyan túl nagy örömmel nem hagyja ott a kalózkát, de végül is tud az magára vigyázni, hiszen látta már olyan helyzetben.*
- Hát úgy látszik nem csak én vagyok önfejű, valakinek pedig vigyázni kell az egyetlen mágusunkra is. *Vonja meg a vállát ördögi vigyor keretei között és megindul. A fáklyát magasra emeli és úgy kémleli a barlang falát, mintha valóban attól rettegne, hogy valamiféle kósza lélek fog kireppenni azon keresztül, hogy életükre törjön.*
- Vigyázz a csapdákra. *Suttogja a levegőbe és maga is inkább a talajra veti figyelmét innentől.* Bár… *Nem sokáig bírja, hogy csendben maradjon.* Ez inkább tűnik afféle rejtett folyosónak. *Amíg végigmennek inkább csendben marad és Taranra hagyatkozik. Ha a férfi megy, akkor ő is, ha megtorpan, akkor ő is, persze csak, ha észreveszi, ha nem akkor lazán nekimegy hátulról.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-31 14:58:40
Üzenet elküldve: 2015-03-31 14:58:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
* Nadae kutakodása nem sok eredménnyel jár. A három fickó valami zsoldosféle lehetett, bőrvért lyuggatott így sokat már nem érhet, kardjaik épek ezek közül egyet Taran magához is vesz (Hosszú kard). Oldalukon kicsiny szütyők lógnak ez tán még mi szemet szúr. Az oldalukon lévő erszény tartalma nagyjából 47 arany lehet. Ezt Nadae Eilwen magához is veszi ügyesen.
Egyéb értékes nem nagyon akad náluk, ha valóban zsoldosok voltak akkor nem előre fizettek nekik annyi szent.
Végül Óvatosan átkászálódik mindenki a hullák közt, való igaz megcsapja az ember orrát az andalító illat ami a néhány napos maradványokból szabadul fel. *
//Taran, Dyntina - oldalsó járat//
* Lassan tovább haladnak és ketten (Taran és Dyntina) úgy döntenek, hogy a nem túl széles oldalfolyosót veszik célba. Taran bevilágít és megláthatja, hogy néhány méternyi táv után egy jobb oldali kanyart vesz a folyosó. Hogy többet lásson ahhoz bizony be kell menni. Végül megindul befelé és a vörös leány is követi őt. Lassan érik el a fordulót, kimért léptekkel, bár csapdának nyoma sincs (persze annak az a lényege ugye).
Amikor bekukkantanak a fordulóba (már ha így tesznek) akkor a következő látvány tárul eléjük, első sorban Taran elé hiszen ő megy elöl:
Egy kisebb szoba, szögletes alakú, benne felborogatva asztalok, székek, némelyik összetörve hever a földön. Az egyik sarokban csontmaradványok is láthatók. Valami kis pihenő lehetett, amolyan őr szoba, hiszen ha jobban visszagondolnak odakinn nem messze egy csapda volt, ha belesétált valaki akkor innen a szűk kis (félig meddig rejtett) folyosón hamar oldalról a betolakodóra lehetett rontani. Persze ez csak egy feltevés, de nagyon úgy tűnik, hogy a hely rég elhagyatott. Egy nagyjából 4 X 4 méteres szoba lehet. Ha hátra fordulnak akkor a járat mellett ahol bejöttek egy újabb folyosó indul el ugyan azon a falon, egyenesen a sötétbe. Ez már párhuzamosan megy tovább a másik, fő folyosóval. *
//Nadae, Wram (?) - Fő folyosó//
* Wram még nem döntötte el merre tart, így ha a másik kettőt követi akkor a fentiekkel találkozik ő is, ha pedig Nadae-t akkor a következőket látja / látják:
A folyosó szépen kellemes tempóban halad lefelé s kirajzolódik a fényforrás is szépen lassan. A bal oldalról egy másik folyosó torkollik az övékébe, onnan érkezik a fény. De nem csak a fény, bizony erre már egyre hangosabb a tenger zúgása is. De addig még jó néhány méter van hátra s még jóval előtte, hogy elérnék azt a merőleges folyosót, újabb járat szúr szemet a jobb oldalon. Ez már jóval szélesebb és egy kellően nagy terembe vezet. Megannyi holmi hever szanaszét, összetört ágyak, felborogatott, barikáddá tett asztalok, széttört ládák, hordók hevernek mindenütt. Néhány csontváz is hever itt ott. Van köztük ember, de van mi nem igazán emberi, karmokban végződő ujjak, lábujjak, hegyes fogú állkapocs. Ebből a teremből egy járat indul meg ha szemben állnak akkor a jobb oldali falon. *
* Nadae kutakodása nem sok eredménnyel jár. A három fickó valami zsoldosféle lehetett, bőrvért lyuggatott így sokat már nem érhet, kardjaik épek ezek közül egyet Taran magához is vesz (Hosszú kard). Oldalukon kicsiny szütyők lógnak ez tán még mi szemet szúr. Az oldalukon lévő erszény tartalma nagyjából 47 arany lehet. Ezt Nadae Eilwen magához is veszi ügyesen.
Egyéb értékes nem nagyon akad náluk, ha valóban zsoldosok voltak akkor nem előre fizettek nekik annyi szent.
Végül Óvatosan átkászálódik mindenki a hullák közt, való igaz megcsapja az ember orrát az andalító illat ami a néhány napos maradványokból szabadul fel. *
//Taran, Dyntina - oldalsó járat//
* Lassan tovább haladnak és ketten (Taran és Dyntina) úgy döntenek, hogy a nem túl széles oldalfolyosót veszik célba. Taran bevilágít és megláthatja, hogy néhány méternyi táv után egy jobb oldali kanyart vesz a folyosó. Hogy többet lásson ahhoz bizony be kell menni. Végül megindul befelé és a vörös leány is követi őt. Lassan érik el a fordulót, kimért léptekkel, bár csapdának nyoma sincs (persze annak az a lényege ugye).
Amikor bekukkantanak a fordulóba (már ha így tesznek) akkor a következő látvány tárul eléjük, első sorban Taran elé hiszen ő megy elöl:
Egy kisebb szoba, szögletes alakú, benne felborogatva asztalok, székek, némelyik összetörve hever a földön. Az egyik sarokban csontmaradványok is láthatók. Valami kis pihenő lehetett, amolyan őr szoba, hiszen ha jobban visszagondolnak odakinn nem messze egy csapda volt, ha belesétált valaki akkor innen a szűk kis (félig meddig rejtett) folyosón hamar oldalról a betolakodóra lehetett rontani. Persze ez csak egy feltevés, de nagyon úgy tűnik, hogy a hely rég elhagyatott. Egy nagyjából 4 X 4 méteres szoba lehet. Ha hátra fordulnak akkor a járat mellett ahol bejöttek egy újabb folyosó indul el ugyan azon a falon, egyenesen a sötétbe. Ez már párhuzamosan megy tovább a másik, fő folyosóval. *
//Nadae, Wram (?) - Fő folyosó//
* Wram még nem döntötte el merre tart, így ha a másik kettőt követi akkor a fentiekkel találkozik ő is, ha pedig Nadae-t akkor a következőket látja / látják:
A folyosó szépen kellemes tempóban halad lefelé s kirajzolódik a fényforrás is szépen lassan. A bal oldalról egy másik folyosó torkollik az övékébe, onnan érkezik a fény. De nem csak a fény, bizony erre már egyre hangosabb a tenger zúgása is. De addig még jó néhány méter van hátra s még jóval előtte, hogy elérnék azt a merőleges folyosót, újabb járat szúr szemet a jobb oldalon. Ez már jóval szélesebb és egy kellően nagy terembe vezet. Megannyi holmi hever szanaszét, összetört ágyak, felborogatott, barikáddá tett asztalok, széttört ládák, hordók hevernek mindenütt. Néhány csontváz is hever itt ott. Van köztük ember, de van mi nem igazán emberi, karmokban végződő ujjak, lábujjak, hegyes fogú állkapocs. Ebből a teremből egy járat indul meg ha szemben állnak akkor a jobb oldali falon. *
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-30 20:53:11
Üzenet elküldve: 2015-03-30 20:53:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
*A csapdát túlélve reménykedett abban, hogy a felderítés nehezén túl vannak, ám időleges naivitása ezúttal tévútra vezette. A lába előtt heverő, rothadó testek bűze megcsapja az orrát neki is, de mivel még egy-két naposak, így kibírható a belőlük áradó koncentráció. Vagyis, lehet-e tömény és kevésbé tömény szagot megkülönböztetni? Az orr elég hamar telítetté válik, és onnantól kezdve mindegy, hogy hány napja hevernek ott azok a szerencsétlenek, testükön tele lyukkal. Egy előnye mégis van a két napos testeknek: Legalább nem foszlik széjjel a hús a hozzáérő kezek alatt.*
-Mindenképp meg kell szüntetni a fertőzésveszélyt, de javaslom, hogy ezt halasszuk akkorra, mikor már felfedeztük a barlangot és legyűrtük az ellenséget. Az a félnap már mindegy ezeknek a szerencsétleneknek.
*Rántja meg a vállát, miközben Wram csapdakeresését figyeli.*
~Még él, úgyhogy egészen biztosan inaktív a csapda.~
*Dynti egészen hasznosnak bizonyul a mai délutánon. Például talál egy kardot Tarannak. Az igazat megvallva nem forgatja profi módon a pengét, de még mindig ez a fegyver az, amit legalább használni tud. Együtt a kezében lévő botban zajló lehetőségekkel, immáron halálos kombinációvá alakulhat a mágustanonc kezében, így hát felveszi. Jobb, hosszabb, erősebb, mint a köpenye alatt pihenő tőre.*
~Így végre megközelíti a harci értékem a többiekét.~
*Bár nyilván elérni sosem fogja. Az ő útja a mágia, a misztikumok világa. Egyébként, ha már a misztikumoknál tartunk, Dynti sokadik jó pontja a rejtekjárat felfedezése.*
-Ha ennyire rejtették az ajtót, bizonyosan értékes dolgot rejthet. Talán aranyat, vagy egy utat, ami kikerüli a további csapdákat.
*Lendíti egy kicsit be a fáklyát a járatba, megvilágítva talán néhány métert.*
-Akármelyik is igaz, én inkább erre mennék. Ha jön velem valaki, és a másik kettő továbbhalad, akkor talán be is tudjuk keríteni a másik csapatot, bár ha nincs igazam, az erőnk megosztottá válhat.
*Kicsit beljebb lép a járatba, jelezvén, hogy ő döntött. Ha a többiek úgy döntenek, hogy követik, akkor négyen mennek, ha félnek, hogy belépjenek utána, akkor menjenek csak a csapdákkal tarkított helyen! Akárhogy is, merész döntés lehet, hiszen mi van, ha Tarannak nincs igaza? Ott vesznek mind abban a szűk járatban. Egy előnye azért mégiscsak van: A fáklya fénye koncentráltabbá válik a szűk járatban, ami rövid távon igen világossá teheti a járatot. Legalább lát valamit a mágustanonc.*
*A csapdát túlélve reménykedett abban, hogy a felderítés nehezén túl vannak, ám időleges naivitása ezúttal tévútra vezette. A lába előtt heverő, rothadó testek bűze megcsapja az orrát neki is, de mivel még egy-két naposak, így kibírható a belőlük áradó koncentráció. Vagyis, lehet-e tömény és kevésbé tömény szagot megkülönböztetni? Az orr elég hamar telítetté válik, és onnantól kezdve mindegy, hogy hány napja hevernek ott azok a szerencsétlenek, testükön tele lyukkal. Egy előnye mégis van a két napos testeknek: Legalább nem foszlik széjjel a hús a hozzáérő kezek alatt.*
-Mindenképp meg kell szüntetni a fertőzésveszélyt, de javaslom, hogy ezt halasszuk akkorra, mikor már felfedeztük a barlangot és legyűrtük az ellenséget. Az a félnap már mindegy ezeknek a szerencsétleneknek.
*Rántja meg a vállát, miközben Wram csapdakeresését figyeli.*
~Még él, úgyhogy egészen biztosan inaktív a csapda.~
*Dynti egészen hasznosnak bizonyul a mai délutánon. Például talál egy kardot Tarannak. Az igazat megvallva nem forgatja profi módon a pengét, de még mindig ez a fegyver az, amit legalább használni tud. Együtt a kezében lévő botban zajló lehetőségekkel, immáron halálos kombinációvá alakulhat a mágustanonc kezében, így hát felveszi. Jobb, hosszabb, erősebb, mint a köpenye alatt pihenő tőre.*
~Így végre megközelíti a harci értékem a többiekét.~
*Bár nyilván elérni sosem fogja. Az ő útja a mágia, a misztikumok világa. Egyébként, ha már a misztikumoknál tartunk, Dynti sokadik jó pontja a rejtekjárat felfedezése.*
-Ha ennyire rejtették az ajtót, bizonyosan értékes dolgot rejthet. Talán aranyat, vagy egy utat, ami kikerüli a további csapdákat.
*Lendíti egy kicsit be a fáklyát a járatba, megvilágítva talán néhány métert.*
-Akármelyik is igaz, én inkább erre mennék. Ha jön velem valaki, és a másik kettő továbbhalad, akkor talán be is tudjuk keríteni a másik csapatot, bár ha nincs igazam, az erőnk megosztottá válhat.
*Kicsit beljebb lép a járatba, jelezvén, hogy ő döntött. Ha a többiek úgy döntenek, hogy követik, akkor négyen mennek, ha félnek, hogy belépjenek utána, akkor menjenek csak a csapdákkal tarkított helyen! Akárhogy is, merész döntés lehet, hiszen mi van, ha Tarannak nincs igaza? Ott vesznek mind abban a szűk járatban. Egy előnye azért mégiscsak van: A fáklya fénye koncentráltabbá válik a szűk járatban, ami rövid távon igen világossá teheti a járatot. Legalább lát valamit a mágustanonc.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-29 18:51:20
Üzenet elküldve: 2015-03-29 18:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Az ajtó immár nyitva, csapda sehol, s elindulnak a járatban. Mindenki feszülten figyel, hisz valószínűleg nincsenek egyedül. Ám ekkor előkerülnek az előttük járok, már ami maradt belőlük. *
- Marhák. Ti legalább megnézitek, hogy hova léptek. -
* Kommentálja, ám az is feltűnik neki, hogy a nyomok folytatódnak. *
- Igen, az lenne a legjobb, de a füst itt elég kellemetlen lenne. -
* Jegyzi meg, majd követi társait. *
- Arról nem is beszélve, hogy még mindig akadnak előttünk, és a szag elárulna bennünket. -
* Teszi hozzá Wram, míg azt nézi, hogy szabadítja meg társnője a hullákat megmaradt értékeiktől. *
- Nem, csak azért hordom, hogy el ne fújjon a szél. -
* Válaszol a feltett kérdésre, majd vigyorogva megy tovább. Ahogy haladnak, elérnek egy szűk folyosóhoz. *
- Na és most? Merre, kalózkák? -
* Kérdezi, maga is mérlegelve a helyzetet. *
* Az ajtó immár nyitva, csapda sehol, s elindulnak a járatban. Mindenki feszülten figyel, hisz valószínűleg nincsenek egyedül. Ám ekkor előkerülnek az előttük járok, már ami maradt belőlük. *
- Marhák. Ti legalább megnézitek, hogy hova léptek. -
* Kommentálja, ám az is feltűnik neki, hogy a nyomok folytatódnak. *
- Igen, az lenne a legjobb, de a füst itt elég kellemetlen lenne. -
* Jegyzi meg, majd követi társait. *
- Arról nem is beszélve, hogy még mindig akadnak előttünk, és a szag elárulna bennünket. -
* Teszi hozzá Wram, míg azt nézi, hogy szabadítja meg társnője a hullákat megmaradt értékeiktől. *
- Nem, csak azért hordom, hogy el ne fújjon a szél. -
* Válaszol a feltett kérdésre, majd vigyorogva megy tovább. Ahogy haladnak, elérnek egy szűk folyosóhoz. *
- Na és most? Merre, kalózkák? -
* Kérdezi, maga is mérlegelve a helyzetet. *
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-28 21:12:24
Üzenet elküldve: 2015-03-28 21:12:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Egyik lába jár a másik után, miközben serényen nézi a falat, s felváltva a többiek lábnyomait. Emiatt bukdácsol olykor, hiszen nem mindig van ideje a lába elé nézni.
Egy idő az orrát is förtelmes bűz csapja meg, s nem ismeretlen számára ez a szag. A rothadó testek szaga olyan jellegzetes, hogy aki egyszer megérzi onnantól bármikor felismerni. Arca eltorzul, s köhög is néhányat. Bólint egyet Nadae kijelentésére.*
- El kellene égetni. Bár csak akadna közöttünk valaki, aki ért a tűzhöz. *Célozgat Tarannak, jóllehet a férfi még mágia tanulmányai elején jár. Ők a hajón természetes módon a tengerbe lökték halott társaikat, ám hazájából emlékszik arra, hogy legtöbb esetben a kórokozók terjedésének elkerülése végett a testeket eltemették. Persze tüzük van, de az attól még az egész test nem fog lángra kapni. Ahhoz esetleg szükségük lenne valami éghetőre. Sajnos azonban az egyedüli éghető anyag ami eszébe jut, az pontosan az, amit még egy ilyen esetben sem áldozna fel semmi aranyért. Ez pedig a rum. Ha lelocsolnák a testeket aztán meggyújtanák, az érne valamit. Nála viszont most egyébként sincs ital, csak Nadaenál, így végül is ez a lánytól függ.*
Egyik kezét az arca elé teszi, másikkal a fáklyát fogja, de mégis lehajol, hogy nagy levegővételek közepette Nadae mellett segédkezzen a kutatásban.*
- Murisak, persze. *Hitetlenkedik a kalózka szavaira.* Testetlenek, nem tudsz ellene mit tenni. Nem szeretem az olyan dolgokat, amin nem fog a penge.
*Azzal pedig egy-két talált fegyvert kilök oldalra, ha valakinek szüksége van rá, még most fel tud szerelkezni belőle.*
- Értetek a kardhoz? *Néz a két férfire. Ugyan azt tudja, hogy Wramnak van fegyvere, ám az közel sem azt jelenti, hogy tud vele bánni.* Csak, mert akinek kell… *Bök fejével az oldalra dobált holmikra, majd felegyenesedik, ha nem talált semmi különöset.
Tovább haladva, ismét csak a fal mellett halad, s egyszer elhalad valami sötét mellett. Először nem is foglalkozik vele, majd visszalép.*
- Hmm… *Morog egyet és fáklyával bevilágít a folyosóra, fejét azonban nem dugja be csak a tágasabb folyosóról nézelődik. ~Elég szűk… ~
- Ööö… Itt is van egy ilyen izé *Mutat ujjával a folyosó felé. Talán egyéb esetben önkéntesen be is ment volna oda szétnézni, most viszont valami azt súgja ez nem lenne éppen a legjobb ötlet.*
*Egyik lába jár a másik után, miközben serényen nézi a falat, s felváltva a többiek lábnyomait. Emiatt bukdácsol olykor, hiszen nem mindig van ideje a lába elé nézni.
Egy idő az orrát is förtelmes bűz csapja meg, s nem ismeretlen számára ez a szag. A rothadó testek szaga olyan jellegzetes, hogy aki egyszer megérzi onnantól bármikor felismerni. Arca eltorzul, s köhög is néhányat. Bólint egyet Nadae kijelentésére.*
- El kellene égetni. Bár csak akadna közöttünk valaki, aki ért a tűzhöz. *Célozgat Tarannak, jóllehet a férfi még mágia tanulmányai elején jár. Ők a hajón természetes módon a tengerbe lökték halott társaikat, ám hazájából emlékszik arra, hogy legtöbb esetben a kórokozók terjedésének elkerülése végett a testeket eltemették. Persze tüzük van, de az attól még az egész test nem fog lángra kapni. Ahhoz esetleg szükségük lenne valami éghetőre. Sajnos azonban az egyedüli éghető anyag ami eszébe jut, az pontosan az, amit még egy ilyen esetben sem áldozna fel semmi aranyért. Ez pedig a rum. Ha lelocsolnák a testeket aztán meggyújtanák, az érne valamit. Nála viszont most egyébként sincs ital, csak Nadaenál, így végül is ez a lánytól függ.*
Egyik kezét az arca elé teszi, másikkal a fáklyát fogja, de mégis lehajol, hogy nagy levegővételek közepette Nadae mellett segédkezzen a kutatásban.*
- Murisak, persze. *Hitetlenkedik a kalózka szavaira.* Testetlenek, nem tudsz ellene mit tenni. Nem szeretem az olyan dolgokat, amin nem fog a penge.
*Azzal pedig egy-két talált fegyvert kilök oldalra, ha valakinek szüksége van rá, még most fel tud szerelkezni belőle.*
- Értetek a kardhoz? *Néz a két férfire. Ugyan azt tudja, hogy Wramnak van fegyvere, ám az közel sem azt jelenti, hogy tud vele bánni.* Csak, mert akinek kell… *Bök fejével az oldalra dobált holmikra, majd felegyenesedik, ha nem talált semmi különöset.
Tovább haladva, ismét csak a fal mellett halad, s egyszer elhalad valami sötét mellett. Először nem is foglalkozik vele, majd visszalép.*
- Hmm… *Morog egyet és fáklyával bevilágít a folyosóra, fejét azonban nem dugja be csak a tágasabb folyosóról nézelődik. ~Elég szűk… ~
- Ööö… Itt is van egy ilyen izé *Mutat ujjával a folyosó felé. Talán egyéb esetben önkéntesen be is ment volna oda szétnézni, most viszont valami azt súgja ez nem lenne éppen a legjobb ötlet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286