Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-16 20:17:43
Üzenet elküldve: 2017-07-16 20:17:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Révészen megbeszélés után//
*Napok óta visszatért már eszelős kannibálunk a Kikötő olykor fullasztó, és veszélyes karjainak ölelésébe, hogy végre felvirágoztassa a szervezetet, melyet az ő ténykedései indítottak útjára egykoron. Azóta sok minden történt, sok minden változott, és a Sors kiszámíthatatlan mancsai könyörtelenül elsöpörték az útból a nem kívánatos, haszontalan bábukat. Azonban a fekete futó még mindig makacsul kapaszkodik a tábla képzeletbeli felületébe. Nem kíván egykönnyen megdögleni, ezért úgy tervez, úgy manőverezik, hogy számára mindig kedvező helyzetbe kerüljön.
Ezért van most itt. A hajó egészségesen ropogó, fekete deszkáit tapossa, s járja be az egész fedélzetet. Igyekszik feltűnésmentesen, a lehető legnagyobb csendben végigballagni a kétárbócos szépség minden részén, akárcsak mintha a sakktáblán lépkedne. Alapvetően nem ért a hajózáshoz, de így is csodálattal tölti el a vízi jármű igényes, sőt egészen ízléses megjelenése. Úgy tűnik az újak nem csak lustálkodtak, míg távol volt. Nagyszerű, most már csak egy kapitányt kell találnia a hajóra, és a tengeren is szerezhetnek némi befolyást. Az itteni népek kiváltképp makacsok tudnak lenni, és nem engedik akárkinek, hogy irányítása alá vonja őket. Ha azonban a nyílt vízen is jelentős befolyást tud felmutatni a kikötői matrózok között máris nagyobb tekintélye lesz. Ez egy jó alap ahhoz, hogy megszilárdítsa törékeny hatalmát mind a klánon belül, mind a többi bűnszervezet felett.
Csakhogy megint nem számol azzal, hogy ebbe más is biztosan bele kíván szólni, s hiába volt ő a Kárhozottak triumvirátusának alappillére, azóta más is komoly érdekkapcsolatokat épített ki sajátos módszereivel. Reydis... mióta Wramtól hallotta ezt a nevet ott motoszkál agyában a kérdés: ~Mégis miféle szerzet ez a némber?~ Na jó, némi előítélettel él, mikor női vezetőkről hall, hisz saját világnézete szerint a gyengébbik nem képtelen józanul, csak a hasznot szem előtt tartva egy hasonló érdekszövetséget összetartani. Az asszonyoknak a háttérben a helyük, ahol mocskos intrikáikkal segítik a férfiak hatalom orientált világának a felépítését, összetartását, és olykor könnyítenek uraikon.
Ez az ideális Ras szerint, bár könnyen lehet, hogy téved... sőt, ha ez a nő ezidáig képes volt egyben tartani a veszélyes csürhéből összeverbuvált társaságot, akkor bizony nem lehet semmi. Jobb lesz vigyázni vele.
Sajnos számításai nem úgy alakulnak, mint szeretné, s nem tudja egymaga, teljes magányában végigjárni a Révészt. Nem csak ő tesz sétát a hajón, hanem egy szőke, elsőre látásra elfnek tűnő leányzó is felbukkan. A férfi nem tesz semmiféle felesleges mozdulatot, megáll vele szemben, és megszólítja az egyetlen lehetséges néven, mit ismer. Ha nem is talál, de biztosan ismeri az illetőt, így el tudja hozzá vezetni.*
-Reydis?
*A biztonság kedvéért jobb keze fényesre törölt fegyverének markolatgombján állapodik meg. Jobb óvatosnak lenni, saját tapasztalataiból merítve azt kell hinnie, hogy az itteniek nem nagyon szeretik a hívatlan látogatókat.*
//Révészen megbeszélés után//
*Napok óta visszatért már eszelős kannibálunk a Kikötő olykor fullasztó, és veszélyes karjainak ölelésébe, hogy végre felvirágoztassa a szervezetet, melyet az ő ténykedései indítottak útjára egykoron. Azóta sok minden történt, sok minden változott, és a Sors kiszámíthatatlan mancsai könyörtelenül elsöpörték az útból a nem kívánatos, haszontalan bábukat. Azonban a fekete futó még mindig makacsul kapaszkodik a tábla képzeletbeli felületébe. Nem kíván egykönnyen megdögleni, ezért úgy tervez, úgy manőverezik, hogy számára mindig kedvező helyzetbe kerüljön.
Ezért van most itt. A hajó egészségesen ropogó, fekete deszkáit tapossa, s járja be az egész fedélzetet. Igyekszik feltűnésmentesen, a lehető legnagyobb csendben végigballagni a kétárbócos szépség minden részén, akárcsak mintha a sakktáblán lépkedne. Alapvetően nem ért a hajózáshoz, de így is csodálattal tölti el a vízi jármű igényes, sőt egészen ízléses megjelenése. Úgy tűnik az újak nem csak lustálkodtak, míg távol volt. Nagyszerű, most már csak egy kapitányt kell találnia a hajóra, és a tengeren is szerezhetnek némi befolyást. Az itteni népek kiváltképp makacsok tudnak lenni, és nem engedik akárkinek, hogy irányítása alá vonja őket. Ha azonban a nyílt vízen is jelentős befolyást tud felmutatni a kikötői matrózok között máris nagyobb tekintélye lesz. Ez egy jó alap ahhoz, hogy megszilárdítsa törékeny hatalmát mind a klánon belül, mind a többi bűnszervezet felett.
Csakhogy megint nem számol azzal, hogy ebbe más is biztosan bele kíván szólni, s hiába volt ő a Kárhozottak triumvirátusának alappillére, azóta más is komoly érdekkapcsolatokat épített ki sajátos módszereivel. Reydis... mióta Wramtól hallotta ezt a nevet ott motoszkál agyában a kérdés: ~Mégis miféle szerzet ez a némber?~ Na jó, némi előítélettel él, mikor női vezetőkről hall, hisz saját világnézete szerint a gyengébbik nem képtelen józanul, csak a hasznot szem előtt tartva egy hasonló érdekszövetséget összetartani. Az asszonyoknak a háttérben a helyük, ahol mocskos intrikáikkal segítik a férfiak hatalom orientált világának a felépítését, összetartását, és olykor könnyítenek uraikon.
Ez az ideális Ras szerint, bár könnyen lehet, hogy téved... sőt, ha ez a nő ezidáig képes volt egyben tartani a veszélyes csürhéből összeverbuvált társaságot, akkor bizony nem lehet semmi. Jobb lesz vigyázni vele.
Sajnos számításai nem úgy alakulnak, mint szeretné, s nem tudja egymaga, teljes magányában végigjárni a Révészt. Nem csak ő tesz sétát a hajón, hanem egy szőke, elsőre látásra elfnek tűnő leányzó is felbukkan. A férfi nem tesz semmiféle felesleges mozdulatot, megáll vele szemben, és megszólítja az egyetlen lehetséges néven, mit ismer. Ha nem is talál, de biztosan ismeri az illetőt, így el tudja hozzá vezetni.*
-Reydis?
*A biztonság kedvéért jobb keze fényesre törölt fegyverének markolatgombján állapodik meg. Jobb óvatosnak lenni, saját tapasztalataiból merítve azt kell hinnie, hogy az itteniek nem nagyon szeretik a hívatlan látogatókat.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-16 16:50:30
Üzenet elküldve: 2017-07-16 16:50:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*A hajvágás egész jól sikerül, még maga is megdicséri a saját munkáját, és úgy tűnik Clion sem panaszkodik. Ne is panaszkodjon, úgysem tehet már semmit. Ha nem tetszik neki, akkor is így fog kinézni, míg újra meg nem nő a haja.*
- Persze. *Nyújtja át neki a tőrt, s míg Clion az arcszőrzetének ápolásával van elfoglalva, Nori is teljesen rendbe teszi magát. Haját is rendesen megigazítja, de legfontosabb az, hogy a fekete festék visszakerüljön szemei köré, na meg a szintén fekete rúzs ajkaira. Ezek nélkül nem hajlandó egy óránál többet eltölteni, emberek közé meg végképp nem merészkedne. Túl kislányosnak tartja az arcát, nem is szeret magára nézni a festék nélkül, bár lehet ez csak az ő hóbortja, hogy ijesztőnek akar látszani.*
- Jó, aludj csak. Majd addig ülök, és nézek ki a fejemből.
*Valóban nincs jobb terve, és amint Clion elaludt, az első fél óra így is telik. Csak ücsörög, és gondolataiba merülve váltogatja a pózokat, mikor már kényelmetlennek érzi a helyzetet, ahogy addig ült. Aztán mikor megunja az álmodozást, Éjfélt kezdi el piszkálni. Szárnyait nyújtogatja, mozgatja, nézegeti, a fejét forgatja, csőrére koppint, ide-oda helyezgeti a madarat unalmában, már ha a holló nem jelzi egy határozott csípéssel, hogy szálljon le róla. Később még arra is vetemedik, hogy rendesen kitakarítsa Clion, és ideiglenesen az ő szobáját is, mert bár a tündérmaradványokat elvitte onnan, a padló még mindig csupa mocsok. Legalábbis volt, mert Nori egész szépen kitakarítja azt, amíg a férfi alszik. Nem azért, mert meg szeretné csinálni helyette a munkát, hanem azért, mert most ő is itt fog lakni, márpedig ő nem fog koszban aludni, ha lehet az másképp is.
Mire ezzel elkészül, már késő délután, talán kora este van, és úgy gondolja, most már ideje lesz felkelteni Cliont, különben beleőrül az unalomba.*
- Ébresztő!
*Rántja meg az ágyat ugyanazzal a kedvességgel, ahogy Clion ébresztette őt is, hogy érezze a férfi, kölcsön kenyér visszajár. Talán ebből megtanulja, hogy legközelebb finomabban keltse majd fel a lányt. Ő azonban nem áll meg egynél. Ha Clion nem kel fel most rögtön, akkor még egyet, majd még egyet ránt az ágyon, addig, míg a hollóidomár az éberség jeleit nem mutatja.*
*A hajvágás egész jól sikerül, még maga is megdicséri a saját munkáját, és úgy tűnik Clion sem panaszkodik. Ne is panaszkodjon, úgysem tehet már semmit. Ha nem tetszik neki, akkor is így fog kinézni, míg újra meg nem nő a haja.*
- Persze. *Nyújtja át neki a tőrt, s míg Clion az arcszőrzetének ápolásával van elfoglalva, Nori is teljesen rendbe teszi magát. Haját is rendesen megigazítja, de legfontosabb az, hogy a fekete festék visszakerüljön szemei köré, na meg a szintén fekete rúzs ajkaira. Ezek nélkül nem hajlandó egy óránál többet eltölteni, emberek közé meg végképp nem merészkedne. Túl kislányosnak tartja az arcát, nem is szeret magára nézni a festék nélkül, bár lehet ez csak az ő hóbortja, hogy ijesztőnek akar látszani.*
- Jó, aludj csak. Majd addig ülök, és nézek ki a fejemből.
*Valóban nincs jobb terve, és amint Clion elaludt, az első fél óra így is telik. Csak ücsörög, és gondolataiba merülve váltogatja a pózokat, mikor már kényelmetlennek érzi a helyzetet, ahogy addig ült. Aztán mikor megunja az álmodozást, Éjfélt kezdi el piszkálni. Szárnyait nyújtogatja, mozgatja, nézegeti, a fejét forgatja, csőrére koppint, ide-oda helyezgeti a madarat unalmában, már ha a holló nem jelzi egy határozott csípéssel, hogy szálljon le róla. Később még arra is vetemedik, hogy rendesen kitakarítsa Clion, és ideiglenesen az ő szobáját is, mert bár a tündérmaradványokat elvitte onnan, a padló még mindig csupa mocsok. Legalábbis volt, mert Nori egész szépen kitakarítja azt, amíg a férfi alszik. Nem azért, mert meg szeretné csinálni helyette a munkát, hanem azért, mert most ő is itt fog lakni, márpedig ő nem fog koszban aludni, ha lehet az másképp is.
Mire ezzel elkészül, már késő délután, talán kora este van, és úgy gondolja, most már ideje lesz felkelteni Cliont, különben beleőrül az unalomba.*
- Ébresztő!
*Rántja meg az ágyat ugyanazzal a kedvességgel, ahogy Clion ébresztette őt is, hogy érezze a férfi, kölcsön kenyér visszajár. Talán ebből megtanulja, hogy legközelebb finomabban keltse majd fel a lányt. Ő azonban nem áll meg egynél. Ha Clion nem kel fel most rögtön, akkor még egyet, majd még egyet ránt az ágyon, addig, míg a hollóidomár az éberség jeleit nem mutatja.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 23:09:51
Üzenet elküldve: 2017-07-15 23:09:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Kész örökkévalóságnak tűnik Norit visszarántani álmai birodalmából. Úgy tűnik eléggé biztonságban érzi magát itt, hogy egészen békés, mély állapotba kerüljön. Így azonban Rasnak is nehezebb dolga van vele, mint először hiszi. De nem fog könyörögni neki, nem fog az ágya mellett térdepelni, és hozzá imádkozni, hogy itt lenne az ideje magához térnie. Egyszer szól, és erélyesen megrázza az ágyat, majd ha nem kel fel, akkor inkább elkezdi magának levágni megnőtt bozontját. Eddig Rovéna vágta, de most hogy eltűnt valaki mást kell találnia erre a feladatra.
Végül azonban magához tér a lány is, és kicsit kócosan, álmosan elkezd valami emberi formát adni a kannibál barna virgonc fürtjeinek. Az eredmény egész tűrhető lesz, mikor kimegy megnézni magát a víz tükrében, majd ismét a lányhoz fordul, hogy elkérje rövid időre a tőrét.*
-Elkérhetem, hogy ezt is helyre pofozzam?
*Végigsimít a borostáján, és ha megkapja a rövid pengét szépen óvatosan megfosztja magát a rendezetlen szakállkezdeménytől is. Mikor elkészül elégedetten dől le az ágyra.*
-Most én fogok pihenni, te meg addig foglald el magad valahogy. Ha nagyon unatkozol felkelthetsz, nem akarom az egész napot végigdurmolni!
*Kész örökkévalóságnak tűnik Norit visszarántani álmai birodalmából. Úgy tűnik eléggé biztonságban érzi magát itt, hogy egészen békés, mély állapotba kerüljön. Így azonban Rasnak is nehezebb dolga van vele, mint először hiszi. De nem fog könyörögni neki, nem fog az ágya mellett térdepelni, és hozzá imádkozni, hogy itt lenne az ideje magához térnie. Egyszer szól, és erélyesen megrázza az ágyat, majd ha nem kel fel, akkor inkább elkezdi magának levágni megnőtt bozontját. Eddig Rovéna vágta, de most hogy eltűnt valaki mást kell találnia erre a feladatra.
Végül azonban magához tér a lány is, és kicsit kócosan, álmosan elkezd valami emberi formát adni a kannibál barna virgonc fürtjeinek. Az eredmény egész tűrhető lesz, mikor kimegy megnézni magát a víz tükrében, majd ismét a lányhoz fordul, hogy elkérje rövid időre a tőrét.*
-Elkérhetem, hogy ezt is helyre pofozzam?
*Végigsimít a borostáján, és ha megkapja a rövid pengét szépen óvatosan megfosztja magát a rendezetlen szakállkezdeménytől is. Mikor elkészül elégedetten dől le az ágyra.*
-Most én fogok pihenni, te meg addig foglald el magad valahogy. Ha nagyon unatkozol felkelthetsz, nem akarom az egész napot végigdurmolni!
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 21:28:27
Üzenet elküldve: 2017-07-15 21:28:27
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Révészen megbeszélés után//
*Kissé meglepi Reydist, hogy a takarodó után senki sem keresi fel őt, hogy kérjen valamit vagy megkérdezze mit kezdjen magával, amíg a többiek kísérleteznek mérgező gázokkal meg ki tudja mivel.
Végigjárja hát a hajót minden apró részét megfigyelve, hogy mennyire dolgoztak jól a többiek a hajón, na meg persze ő is kivette a maga részét bőven. A köteleket is meghúzza, hogy jól vannak e rögzítve, elég feszesek e. Elégedett az elért munkával és eredménnyel, így hát lassan kihajózik, hogy toborozzon még matrózokat a fedélzetre, aztán majd kiderül, hogy végül ki milyen pozicíóba kerül.*
//Révészen megbeszélés után//
*Kissé meglepi Reydist, hogy a takarodó után senki sem keresi fel őt, hogy kérjen valamit vagy megkérdezze mit kezdjen magával, amíg a többiek kísérleteznek mérgező gázokkal meg ki tudja mivel.
Végigjárja hát a hajót minden apró részét megfigyelve, hogy mennyire dolgoztak jól a többiek a hajón, na meg persze ő is kivette a maga részét bőven. A köteleket is meghúzza, hogy jól vannak e rögzítve, elég feszesek e. Elégedett az elért munkával és eredménnyel, így hát lassan kihajózik, hogy toborozzon még matrózokat a fedélzetre, aztán majd kiderül, hogy végül ki milyen pozicíóba kerül.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 17:35:33
Üzenet elküldve: 2017-07-15 17:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Mélyen és nyugodtan alszik. Talán már nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára része ilyen nyugodt pihenésben. Gyerekkorában mindig frászt kapott, úgy ébresztették fel akár az éjszaka közepén. A szegénynegyedi pince veszélyes hely volt, ott mindig félig ébernek kellett maradnia, hisz bármikor bármi történhetett volna. Ugyanez vonatkozik a fogadókra is. Bár ott a szobák ajtaja zárható, de ő valamiért nem bízott abban soha, hogy ő az egyetlen, aki ki tudja nyitni szobája ajtaját.
Most viszont teljesen nyugodt lehet. Egy nehezen megközelíthető, eldugott helyen lévő barlang legmélyén, egy csukott ajtó mögötti szobában alhat, miközben tudja, hogy Clion, és akár klánja többi tagja távol tart minden veszélyt a környéktől.
Éppen emiatt sikerül neki olyan mélyen elaludnia, hogy Clionnak rázni kell egy ideig az ágyat, na meg nyaggatnia Norit, hogy felébredjen, de a lány végül kinyitja a szemeit, és nagyokat pislog a férfire. A pislogást egy a macskákat meghazudtoló hatalmas nyújtózkodás követi, majd kipihenten ül fel, de még mindig kissé kómásan pislog maga elé. Ez a pár óra alvás egy kis túlzással többet ért, mint bármikor az elmúlt egy évben.*
- Készülődj a hajvágáshoz...
*Utasítja Cliont rögtön, miközben örül, hogy nincs előtte egy tükör, mert egyáltalán nem kíváncsi rá, mennyire kócos lehet most a haja, az arcán napok óta elmosódott, fekete festékről már nem is beszélve.*
- Mindjárt jövök, aztán megcsinálom neked, de ha elszúrom, az a te bajod.
*Közben kiköti bőrvértjét, és Clioné mellé dobja. Többi ruháját megigazítja magán, majd két tőre társaságában kimegy a szobából a tóhoz. Ott megmosakszik, teljesen lemossa arcáról a festéket, aztán megtisztítja fegyvereit is a rájuk száradt mocsoktól, majd óvatosan, hogy a saját haját ne vágja le, az egyik tőr lapjával megpróbál viszonylag normálisan megfésülködni több-kevesebb sikerrel.
Ezek után nem marad más hátra, mint visszamenni Clionhoz, hogy valami emberi kinézetet varázsoljon neki.*
- Na, ülj le és maradj nyugton te, férfiak gyöngye!
*Feltűri felsője ujját, majd fogja a díszes tőrt, hisz az mégis csak alkalmasabb a feladatra, és elkezdi levágni Clion haját, már ha a férfi nem ellenkezik. De miért tenné? Hisz ő kérte meg erre a lányt.
Nori nem egy született borbély, de egy egyszerű, rövid frizurát azért meg tud oldani Clionnak, amit szerinte ő is elfogadhatónak talál majd.*
*Mélyen és nyugodtan alszik. Talán már nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára része ilyen nyugodt pihenésben. Gyerekkorában mindig frászt kapott, úgy ébresztették fel akár az éjszaka közepén. A szegénynegyedi pince veszélyes hely volt, ott mindig félig ébernek kellett maradnia, hisz bármikor bármi történhetett volna. Ugyanez vonatkozik a fogadókra is. Bár ott a szobák ajtaja zárható, de ő valamiért nem bízott abban soha, hogy ő az egyetlen, aki ki tudja nyitni szobája ajtaját.
Most viszont teljesen nyugodt lehet. Egy nehezen megközelíthető, eldugott helyen lévő barlang legmélyén, egy csukott ajtó mögötti szobában alhat, miközben tudja, hogy Clion, és akár klánja többi tagja távol tart minden veszélyt a környéktől.
Éppen emiatt sikerül neki olyan mélyen elaludnia, hogy Clionnak rázni kell egy ideig az ágyat, na meg nyaggatnia Norit, hogy felébredjen, de a lány végül kinyitja a szemeit, és nagyokat pislog a férfire. A pislogást egy a macskákat meghazudtoló hatalmas nyújtózkodás követi, majd kipihenten ül fel, de még mindig kissé kómásan pislog maga elé. Ez a pár óra alvás egy kis túlzással többet ért, mint bármikor az elmúlt egy évben.*
- Készülődj a hajvágáshoz...
*Utasítja Cliont rögtön, miközben örül, hogy nincs előtte egy tükör, mert egyáltalán nem kíváncsi rá, mennyire kócos lehet most a haja, az arcán napok óta elmosódott, fekete festékről már nem is beszélve.*
- Mindjárt jövök, aztán megcsinálom neked, de ha elszúrom, az a te bajod.
*Közben kiköti bőrvértjét, és Clioné mellé dobja. Többi ruháját megigazítja magán, majd két tőre társaságában kimegy a szobából a tóhoz. Ott megmosakszik, teljesen lemossa arcáról a festéket, aztán megtisztítja fegyvereit is a rájuk száradt mocsoktól, majd óvatosan, hogy a saját haját ne vágja le, az egyik tőr lapjával megpróbál viszonylag normálisan megfésülködni több-kevesebb sikerrel.
Ezek után nem marad más hátra, mint visszamenni Clionhoz, hogy valami emberi kinézetet varázsoljon neki.*
- Na, ülj le és maradj nyugton te, férfiak gyöngye!
*Feltűri felsője ujját, majd fogja a díszes tőrt, hisz az mégis csak alkalmasabb a feladatra, és elkezdi levágni Clion haját, már ha a férfi nem ellenkezik. De miért tenné? Hisz ő kérte meg erre a lányt.
Nori nem egy született borbély, de egy egyszerű, rövid frizurát azért meg tud oldani Clionnak, amit szerinte ő is elfogadhatónak talál majd.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 15:39:58
Üzenet elküldve: 2017-07-15 15:39:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egyértelmű, hogy a lánnyal nincs minden rendben lelkileg, de míg nem beszél erről Rasnak ő sem tud rajta igazán segíteni. Csak utat mutat, ahogy teszi ezt Idya is kissé eltérő, jóval erőszakosabb módszerekkel. Akár a férfi is hasznot húzhatna a lányból, de benne még mindig van egy masszív gát, mi nem engedi átfolyni lelkén azt a sötét mocskot, mit az évek múlásával felhalmozott egy eldugott, mély szakadékban. Így még maradt néhány cafat a lelkiismeretéből, ami nem hagyja, hogy az egyetlen barátjaként kezelt személyt undorító módon saját céljai eléréséhez használja fel, pedig akár ő is megpróbálhatna nevelni belőle egy hideg, vérengző lényt, mi csak neki engedelmeskedik. Nem teszi, és ez még a számára is furcsa, de érzelmei okai vannak.
Kíváncsi rá, hogy mi válhat egy hasonló sorsú emberből, mint ő, ha van mellette valaki, ki segítse az útján, talpra állítsa, ha összerogy a rá nehezedő tehertől, és védje akár saját magától is. Ha egy nála tisztább, kevésbé szánalomra méltó személy válik Noriból, akkor valószínűleg ő volt az, ki eltévedt, és azóta sem talált vissza.*
-Igen, otthagytam. De ne aggódj annyit, ahogy én nem tudom milyen személy is ez az Ark, úgy te sem ismered Taniat. Életrevaló nő, nem fog könnyen megdögleni, ebben biztos vagyok. Az is lehet, hogy mire visszamegyek sehol sem lesz.
*Izgalomba hozta ez az elf nő, s kialakult benne egyfajta kíváncsiság is vele kapcsolatban. Ide nem akarja felrángatni, de találnia kellene neki valami olyan helyet, ahol legalább addig életben marad, míg nem dönti el a kannibál mi legyen vele. Belőle akár hasznot is húzhat miután kiszórakozta magát.*
-Jó, ha lebuktat, és életben maradsz akkor együtt esszük meg!
*Tekintetét a plafonról a madárra vezeti, így összetalálkozik kettejük pillantása. A holló fekete szemgolyóiból semmit sem lehet kiolvasni, ellenben gazdája fáradt, idősödő íriszei sokat árulkodnak. Ideje rendbe raknia az életét.*
-Az én szobám, és nekem tetszik a dekoráció!
*Igaza van a lánynak, bár őt nem különösebben a szobában terjengő bűzölgő belsőség szag zavarja, sokkal inkább az, hogy ha sokáig itt állnak meg fognak rohadni, és hiába cipelte egészen a kikötőbe ezt a nagyszerű ajándékot barátja. Felpattan az ágyról, mint aki ennyi pihenés után teljesen visszanyerte az erejét, s kinyújtóztatja végtagjait*
-Amint megmostad a kis játékszereid rád bízom a választást. Vizünk, mint láthattad is van elég. Na de megyek, összedobok valamit.
*Összeszedi a szétszórt ajándékát, és elhagyja azokkal együtt a szobát. Néhány óra után tér vissza, megmosakodva, szakadt felsőjétől megszabadulva, jóllakottan. Bőrvértjét a szobájának egyik sarkába lelöki, és fegyvereit is mellé helyezi. Ő kész is van a hajvágásra, már csak Norinak kell összeszednie magát.*
-Hé, ideje lenne már felkelni.
*Rázza meg az ágyat, remélve, hogy nem mély alvó a lány.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egyértelmű, hogy a lánnyal nincs minden rendben lelkileg, de míg nem beszél erről Rasnak ő sem tud rajta igazán segíteni. Csak utat mutat, ahogy teszi ezt Idya is kissé eltérő, jóval erőszakosabb módszerekkel. Akár a férfi is hasznot húzhatna a lányból, de benne még mindig van egy masszív gát, mi nem engedi átfolyni lelkén azt a sötét mocskot, mit az évek múlásával felhalmozott egy eldugott, mély szakadékban. Így még maradt néhány cafat a lelkiismeretéből, ami nem hagyja, hogy az egyetlen barátjaként kezelt személyt undorító módon saját céljai eléréséhez használja fel, pedig akár ő is megpróbálhatna nevelni belőle egy hideg, vérengző lényt, mi csak neki engedelmeskedik. Nem teszi, és ez még a számára is furcsa, de érzelmei okai vannak.
Kíváncsi rá, hogy mi válhat egy hasonló sorsú emberből, mint ő, ha van mellette valaki, ki segítse az útján, talpra állítsa, ha összerogy a rá nehezedő tehertől, és védje akár saját magától is. Ha egy nála tisztább, kevésbé szánalomra méltó személy válik Noriból, akkor valószínűleg ő volt az, ki eltévedt, és azóta sem talált vissza.*
-Igen, otthagytam. De ne aggódj annyit, ahogy én nem tudom milyen személy is ez az Ark, úgy te sem ismered Taniat. Életrevaló nő, nem fog könnyen megdögleni, ebben biztos vagyok. Az is lehet, hogy mire visszamegyek sehol sem lesz.
*Izgalomba hozta ez az elf nő, s kialakult benne egyfajta kíváncsiság is vele kapcsolatban. Ide nem akarja felrángatni, de találnia kellene neki valami olyan helyet, ahol legalább addig életben marad, míg nem dönti el a kannibál mi legyen vele. Belőle akár hasznot is húzhat miután kiszórakozta magát.*
-Jó, ha lebuktat, és életben maradsz akkor együtt esszük meg!
*Tekintetét a plafonról a madárra vezeti, így összetalálkozik kettejük pillantása. A holló fekete szemgolyóiból semmit sem lehet kiolvasni, ellenben gazdája fáradt, idősödő íriszei sokat árulkodnak. Ideje rendbe raknia az életét.*
-Az én szobám, és nekem tetszik a dekoráció!
*Igaza van a lánynak, bár őt nem különösebben a szobában terjengő bűzölgő belsőség szag zavarja, sokkal inkább az, hogy ha sokáig itt állnak meg fognak rohadni, és hiába cipelte egészen a kikötőbe ezt a nagyszerű ajándékot barátja. Felpattan az ágyról, mint aki ennyi pihenés után teljesen visszanyerte az erejét, s kinyújtóztatja végtagjait*
-Amint megmostad a kis játékszereid rád bízom a választást. Vizünk, mint láthattad is van elég. Na de megyek, összedobok valamit.
*Összeszedi a szétszórt ajándékát, és elhagyja azokkal együtt a szobát. Néhány óra után tér vissza, megmosakodva, szakadt felsőjétől megszabadulva, jóllakottan. Bőrvértjét a szobájának egyik sarkába lelöki, és fegyvereit is mellé helyezi. Ő kész is van a hajvágásra, már csak Norinak kell összeszednie magát.*
-Hé, ideje lenne már felkelni.
*Rázza meg az ágyat, remélve, hogy nem mély alvó a lány.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 10:41:55
Üzenet elküldve: 2017-07-15 10:41:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Az út a szirthez bonyolult és veszélyes, a legtöbben nem is szoktak rá egyedül vállalkozni. Nem csak a terep nehéz, de akik esetleg fent várják a tetejére megérkezőt azok sem túl kedvesek. Shaia viszont maga sem a legkedvesebb és még útitársa is van egy igazi kalóz személyében. Kész szerencse, hogy ráakadt a spinére, az meg van olyan kedves és segít neki. Shaia szerint főleg azért a kedvesség, mert tetszik a nőnek, de egyelőre nem foglalkozik különösebben a dologgal. A bókokat nagyon jól tudja fogadni, a közeledéseket pedig nagy gyakorlattal hárítja el.*
- Nem voltam rossz kislány Milli. *Kikéri magának, hogy őt ilyesmiért elfenekeljék.*
- De azért köszi a segítséget! *Mondja mikor végre megérkeznek a barlangba a lila ruhás fél-elffel. Bent helyet keres magának, hogy lepakolhassa a felszerelését. Utána tisztálkodás következik, mert rendesen összekoszolódott a hosszú út alatt. A tiszta testhez ezek után tiszta ruhák dukálnak, úgyhogy abból is előkeresi, majd felveszi a váltást.*
- Nem voltam rossz kislány Milli. *Kikéri magának, hogy őt ilyesmiért elfenekeljék.*
- De azért köszi a segítséget! *Mondja mikor végre megérkeznek a barlangba a lila ruhás fél-elffel. Bent helyet keres magának, hogy lepakolhassa a felszerelését. Utána tisztálkodás következik, mert rendesen összekoszolódott a hosszú út alatt. A tiszta testhez ezek után tiszta ruhák dukálnak, úgyhogy abból is előkeresi, majd felveszi a váltást.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 01:10:38
Üzenet elküldve: 2017-07-15 01:10:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Maga sem tudja igazán, mi van vele. Valóban néha lefejezett hullákat röhög ki, tündérek beleiben turkál, de elég egyetlen külső inger, és máris egy másokkal törődő, szelíd kislánnyá változik. Ennek azonban nagyon nem örül, mert pont emiatt nem találja a helyét a világban. Vagy legyen egy érző lény, vagy egy szörnyeteg, aki nem érdemel mást, csak halált s pusztulást. Sokszor nem tudja eldönteni, hogy az érzései valósak-e, vagy megint csak az elméje játszik vele kénye-kedve szerint, és ezt egyre nehezebben viseli el. A félelem azonban más. A félelem az egyetlen, ami már nyolcéves kora óta megragadta, és nem ereszti. Azóta félt és fél is valamitől. E félelem forrása jelen pillanatban Idya, de meglepő módon a megoldást is benne látja.*
- Én nem attól félek, hogy megőrülök. Attól félek, hogy elveszek saját magamban, és soha nem tudhatom meg, ki vagyok igazán. Idya számomra jelenleg egyszerre a félelem és remény megtestesítője. *Beszél halkan.* Egyébként mi lett azzal a Taniával? Ott hagytad megkötözve? Kevés esélyét látom, hogy élve megtalálod még, mikor legközelebb keresnéd...
*A kikötőben járunk, és nem az artheniori Gazdagnegyedben, ahol minden szép és jó. Itt minden sarkon veszély leselkedik ránk. Egy megkötözött lánynak egyedül nem sok esélye van a túlélésre, még akkor sem ha Clion jól elrejtette, és bezárta őt.*
- Te nem tudod, mit éreztem, mikor hozzám ért. Tényleg olyan volt, mintha maga a halál tapogatna, de tudom, hogy ő is halandó lény. Épp ezért aggaszt nagyon, hogy miért kínozza őt a sors ilyen kegyetlen átokkal. Talán holnap este majd megtudom.
*Valóban nincs messze a holnap este, de Norinak egy örökkévalóság lesz kivárni. A kíváncsisága határtalan, nincs mi gátat szabjon neki, és minél többet beszélnek Idyáról, ez a kíváncsiság csak egyre nő és nő benne.
Clion másodszorra már jól mondja. Nori önmagát keresi, és szeretné végre az életét az egyik oldalra billenteni. Nem tetszik neki, hogy érző szívvel hajt végre érzéketlen gyilkosságokat. Csak helyeselve bólint, hogy igen, erre gondolt az előbb.
Nincs ideje tovább morfondírozni, mert Clion egy jól irányzott dobással csak ráerőlteti Éjfél tasakját.*
- Na jó, de ha lebuktat, eskü kitekerem a nyakát! *Csatolja az övére a tasakot, miközben figyelmeztetően néz szegény Éjfélre, hogy a madár érezze, nem viccelt. Persze csak akkor, ha az egyáltalán érti, amit mond.*
-Ha már ebédről van szó, fel kéne takarítanod ezt az izét a földről. *Néz körbe a padlót beborító tündércafatokon.* Egyre büdösebb, és a végén még ide fogok hányni. Tudod, én már reggeliztem, és kurvára nem szeretném, ha visszajönne a kaja.
Utána lehet szó hajvágásról... chh. Erre jó vagyok, mi? *Vigyorodik el picit.* És mivel szeretnéd? A csonttőrömmel amire tündér vér száradt, vagy ezzel a másik díszessel, amiről meg a sajátomat kéne lemosni? Esetleg adsz egy erre a feladatra megfelelőbb eszközt? *Mosolyog.* Egyébként nem nézel ki rosszul így sem. Most legalább kívülről-belülről vadállatnak látszol. Viszont addig is...
*Elhelyezkedik az ágyon kényelmesen, és amíg Clion "kitakarítja" a szobát, ő megpróbál egy órácskát, vagy legalább egy felet aludni.* Majd kelts fel, ha jóllaktál.
*Pár perc múlva már halkan, s egyenletesen szuszog. Biztonságban érzi magát, így végre lehet része némi pihentető alvásban.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 01:11:47
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Maga sem tudja igazán, mi van vele. Valóban néha lefejezett hullákat röhög ki, tündérek beleiben turkál, de elég egyetlen külső inger, és máris egy másokkal törődő, szelíd kislánnyá változik. Ennek azonban nagyon nem örül, mert pont emiatt nem találja a helyét a világban. Vagy legyen egy érző lény, vagy egy szörnyeteg, aki nem érdemel mást, csak halált s pusztulást. Sokszor nem tudja eldönteni, hogy az érzései valósak-e, vagy megint csak az elméje játszik vele kénye-kedve szerint, és ezt egyre nehezebben viseli el. A félelem azonban más. A félelem az egyetlen, ami már nyolcéves kora óta megragadta, és nem ereszti. Azóta félt és fél is valamitől. E félelem forrása jelen pillanatban Idya, de meglepő módon a megoldást is benne látja.*
- Én nem attól félek, hogy megőrülök. Attól félek, hogy elveszek saját magamban, és soha nem tudhatom meg, ki vagyok igazán. Idya számomra jelenleg egyszerre a félelem és remény megtestesítője. *Beszél halkan.* Egyébként mi lett azzal a Taniával? Ott hagytad megkötözve? Kevés esélyét látom, hogy élve megtalálod még, mikor legközelebb keresnéd...
*A kikötőben járunk, és nem az artheniori Gazdagnegyedben, ahol minden szép és jó. Itt minden sarkon veszély leselkedik ránk. Egy megkötözött lánynak egyedül nem sok esélye van a túlélésre, még akkor sem ha Clion jól elrejtette, és bezárta őt.*
- Te nem tudod, mit éreztem, mikor hozzám ért. Tényleg olyan volt, mintha maga a halál tapogatna, de tudom, hogy ő is halandó lény. Épp ezért aggaszt nagyon, hogy miért kínozza őt a sors ilyen kegyetlen átokkal. Talán holnap este majd megtudom.
*Valóban nincs messze a holnap este, de Norinak egy örökkévalóság lesz kivárni. A kíváncsisága határtalan, nincs mi gátat szabjon neki, és minél többet beszélnek Idyáról, ez a kíváncsiság csak egyre nő és nő benne.
Clion másodszorra már jól mondja. Nori önmagát keresi, és szeretné végre az életét az egyik oldalra billenteni. Nem tetszik neki, hogy érző szívvel hajt végre érzéketlen gyilkosságokat. Csak helyeselve bólint, hogy igen, erre gondolt az előbb.
Nincs ideje tovább morfondírozni, mert Clion egy jól irányzott dobással csak ráerőlteti Éjfél tasakját.*
- Na jó, de ha lebuktat, eskü kitekerem a nyakát! *Csatolja az övére a tasakot, miközben figyelmeztetően néz szegény Éjfélre, hogy a madár érezze, nem viccelt. Persze csak akkor, ha az egyáltalán érti, amit mond.*
-Ha már ebédről van szó, fel kéne takarítanod ezt az izét a földről. *Néz körbe a padlót beborító tündércafatokon.* Egyre büdösebb, és a végén még ide fogok hányni. Tudod, én már reggeliztem, és kurvára nem szeretném, ha visszajönne a kaja.
Utána lehet szó hajvágásról... chh. Erre jó vagyok, mi? *Vigyorodik el picit.* És mivel szeretnéd? A csonttőrömmel amire tündér vér száradt, vagy ezzel a másik díszessel, amiről meg a sajátomat kéne lemosni? Esetleg adsz egy erre a feladatra megfelelőbb eszközt? *Mosolyog.* Egyébként nem nézel ki rosszul így sem. Most legalább kívülről-belülről vadállatnak látszol. Viszont addig is...
*Elhelyezkedik az ágyon kényelmesen, és amíg Clion "kitakarítja" a szobát, ő megpróbál egy órácskát, vagy legalább egy felet aludni.* Majd kelts fel, ha jóllaktál.
*Pár perc múlva már halkan, s egyenletesen szuszog. Biztonságban érzi magát, így végre lehet része némi pihentető alvásban.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 01:11:47
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 00:35:34
Üzenet elküldve: 2017-07-15 00:35:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
- Jó. *Mondja Kormos kérésére. Ő nagyon szívesen megígéri, hogy nem fog hajbókolni neki. Sőt az ágyába sem visz majd reggelit. Nem, a Shaia készítette reggelivel kínálás nem számít gyilkossági kísérletnek, egész jól szokta csinálni.*
- Olyan kell, ami hamar kicsinálja a betolakodókat. Az a biztos. Nem fogok furcsa anyajegyeket keresni senki fenekén, hogy lássam, ki lógott be ide. *Mondja karba tett kézzel. Gavideggel ellentétben ő egyáltalán nem szeretné életben tartani az esetleges betörőket. Ha egy-kettő kipurcan, majd a többi is tanul belőle. Persze az a legjobb, ha senki nem találja meg a barlangot. Ezek után feláll, hogy távozzon. Most nem szeretne a kapitánnyal cseverészni, inkább sétál egyet, amíg rá nem sóznak valami feladatot.*
- Kint leszek. *Jelenti be távozás közben.*
//Mindenki - Révészen//
- Jó. *Mondja Kormos kérésére. Ő nagyon szívesen megígéri, hogy nem fog hajbókolni neki. Sőt az ágyába sem visz majd reggelit. Nem, a Shaia készítette reggelivel kínálás nem számít gyilkossági kísérletnek, egész jól szokta csinálni.*
- Olyan kell, ami hamar kicsinálja a betolakodókat. Az a biztos. Nem fogok furcsa anyajegyeket keresni senki fenekén, hogy lássam, ki lógott be ide. *Mondja karba tett kézzel. Gavideggel ellentétben ő egyáltalán nem szeretné életben tartani az esetleges betörőket. Ha egy-kettő kipurcan, majd a többi is tanul belőle. Persze az a legjobb, ha senki nem találja meg a barlangot. Ezek után feláll, hogy távozzon. Most nem szeretne a kapitánnyal cseverészni, inkább sétál egyet, amíg rá nem sóznak valami feladatot.*
- Kint leszek. *Jelenti be távozás közben.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-15 00:15:54
Üzenet elküldve: 2017-07-15 00:15:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A sötét, nedves barlang úgy kong az ürességtől, mint ahogy az égbe kiáltó templomtorony tetején a harang üvölt a ritmikusan oldalának ütköző golyóbistól. Teljesen üres, mintha mindenkit magába szippantott volna az egyébként igenis masszív, kemény talaj. Talán csak Wram maradt az egykoron alapított szervezetből, és csak át akarta ejteni mosolygós kannibálunkat, vagy a többiek jelenleg egészen máshol tevékenykednek, így nem nagyon van lehetőségük vissza-visszajárni a szirtek rejtekébe száműzött magányos barlangba. Elgondolkodtató, s naphosszat is tudna rajta Ras töprengeni, azonban neki a tényekkel kell foglalkozni. Ez idáig csak az orkkal találkozott a régi bandából, ami csak részben ad aggodalomra okot. Így könnyebb lesz visszavennie a rejteket, és saját kis birodalmát is nyugodtan építgetheti egymaga, csakhogy így mindent a legelejéről kell elkezdenie felhúzni. Ez több, és fáradalmasabb munkával jár, mint egy meglévő alapra építkezni.
Ez is mutatja mennyire sok minden jár egyszerre a férfi fejében. Nem tud csak egyszerűen a másik gondjaival foglalkozni, mert közben a sajátjaira is megoldást kell találnia, de ha szépen, szisztematikuson végigmegy mindenen, és kitalál valamit, akkor hamar elfogynak a megoldásra váró problémák. Legalábbis legbelül ezt reméli.*
-Lényegtelen, hogy miért félsz tőle. Félsz, és valószínűleg az okod is megvan rád. Mikor elraboltam Taniat... szerettem volna megtudni azt is, hogy egy átlagos ember ilyenkor mit érezhet... mert már elfelejtettem milyen félni. Legalábbis azt hittem. De akárhogy is próbálom tagadni félek attól, hogy megőrülök, és nem fogom tudni uralni a szörnyeteget, ami bennem van.
*Furcsa, de most őszintén mosolyog. Mosolyog, mert sikerült tisztáznia magával a helyzetet, fejben rendbe rakta a kusza szálakat, és elfogadta azt ami benne él. Elfogadta magát.*
-Na tessék, mindjárt kiderül, hogy olyannyira nem vagy szörnyeteg, hogy elkezdesz mások érzéseivel is törődni!
*Nem nagyon bírja tovább ülve, gúnyos arckifejezését el sem rejtve elterül az ágyon. Megjött a kedve az élethez. Ez az éjszaka olyan jól felpörgette, hogy most már kétséges, hogy le tud-e állni. Olyan ez, mint a drogok. Ha egyszer kipróbálod sosem fogsz tudni szabadulni a függőség bűvöletéből. Kár, hogy egy ilyen éjszaka után a tested szinte felmondja a szolgálatot, és kell némi idő a regenerálódáshoz.*
-Csak meg kell találnod, hogy te ki vagy, és akkor minden rendben lesz. Nem fog lelkiismeretfurdalásod lenni, amiért megölsz valakit, vagy épp ellenkezőleg. Többé nem fogsz tudni hidegvérrel gyilkolni. Ebben én csak akkor segíthetek, ha eltévedsz, vagy megtorpansz.
*Ahogy hanyatt vágódik az ágyon eszébe jut mennyire megnőtt az utóbbi időben barna hajkoronája, sőt borostát is növesztett, mi egyáltalán nem jellemző rá. A vándor élet meg tudja viselni az embert, így ideje lenne megválnia ezektől, hogy valamivel bizalomgerjesztőbb pofája legyen.*
-Holnap este... az korán van! Egyébként meg a madarat nem fogják meglátni, ne aggódj. Óvatosabb, mint te vagy én! Tisztes távolból fog csak követni. Szóval fogd!
*Most már nem egyszerűen átnyújtja, inkább bohókásan hozzádobja a lányhoz a kis tasakot, mire Éjfél is rögtön le fog csapni, ha barátja nem elég ügyes, és nem fogja meg.*
-Terveztél valamit mára? Mert ha nem az ebéd után igazán levághatnád a loboncom.
*Beletúr a hajába, jelezvén mire is gondol.*
A hozzászólás írója (Rasdeher Clion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 00:24:32
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A sötét, nedves barlang úgy kong az ürességtől, mint ahogy az égbe kiáltó templomtorony tetején a harang üvölt a ritmikusan oldalának ütköző golyóbistól. Teljesen üres, mintha mindenkit magába szippantott volna az egyébként igenis masszív, kemény talaj. Talán csak Wram maradt az egykoron alapított szervezetből, és csak át akarta ejteni mosolygós kannibálunkat, vagy a többiek jelenleg egészen máshol tevékenykednek, így nem nagyon van lehetőségük vissza-visszajárni a szirtek rejtekébe száműzött magányos barlangba. Elgondolkodtató, s naphosszat is tudna rajta Ras töprengeni, azonban neki a tényekkel kell foglalkozni. Ez idáig csak az orkkal találkozott a régi bandából, ami csak részben ad aggodalomra okot. Így könnyebb lesz visszavennie a rejteket, és saját kis birodalmát is nyugodtan építgetheti egymaga, csakhogy így mindent a legelejéről kell elkezdenie felhúzni. Ez több, és fáradalmasabb munkával jár, mint egy meglévő alapra építkezni.
Ez is mutatja mennyire sok minden jár egyszerre a férfi fejében. Nem tud csak egyszerűen a másik gondjaival foglalkozni, mert közben a sajátjaira is megoldást kell találnia, de ha szépen, szisztematikuson végigmegy mindenen, és kitalál valamit, akkor hamar elfogynak a megoldásra váró problémák. Legalábbis legbelül ezt reméli.*
-Lényegtelen, hogy miért félsz tőle. Félsz, és valószínűleg az okod is megvan rád. Mikor elraboltam Taniat... szerettem volna megtudni azt is, hogy egy átlagos ember ilyenkor mit érezhet... mert már elfelejtettem milyen félni. Legalábbis azt hittem. De akárhogy is próbálom tagadni félek attól, hogy megőrülök, és nem fogom tudni uralni a szörnyeteget, ami bennem van.
*Furcsa, de most őszintén mosolyog. Mosolyog, mert sikerült tisztáznia magával a helyzetet, fejben rendbe rakta a kusza szálakat, és elfogadta azt ami benne él. Elfogadta magát.*
-Na tessék, mindjárt kiderül, hogy olyannyira nem vagy szörnyeteg, hogy elkezdesz mások érzéseivel is törődni!
*Nem nagyon bírja tovább ülve, gúnyos arckifejezését el sem rejtve elterül az ágyon. Megjött a kedve az élethez. Ez az éjszaka olyan jól felpörgette, hogy most már kétséges, hogy le tud-e állni. Olyan ez, mint a drogok. Ha egyszer kipróbálod sosem fogsz tudni szabadulni a függőség bűvöletéből. Kár, hogy egy ilyen éjszaka után a tested szinte felmondja a szolgálatot, és kell némi idő a regenerálódáshoz.*
-Csak meg kell találnod, hogy te ki vagy, és akkor minden rendben lesz. Nem fog lelkiismeretfurdalásod lenni, amiért megölsz valakit, vagy épp ellenkezőleg. Többé nem fogsz tudni hidegvérrel gyilkolni. Ebben én csak akkor segíthetek, ha eltévedsz, vagy megtorpansz.
*Ahogy hanyatt vágódik az ágyon eszébe jut mennyire megnőtt az utóbbi időben barna hajkoronája, sőt borostát is növesztett, mi egyáltalán nem jellemző rá. A vándor élet meg tudja viselni az embert, így ideje lenne megválnia ezektől, hogy valamivel bizalomgerjesztőbb pofája legyen.*
-Holnap este... az korán van! Egyébként meg a madarat nem fogják meglátni, ne aggódj. Óvatosabb, mint te vagy én! Tisztes távolból fog csak követni. Szóval fogd!
*Most már nem egyszerűen átnyújtja, inkább bohókásan hozzádobja a lányhoz a kis tasakot, mire Éjfél is rögtön le fog csapni, ha barátja nem elég ügyes, és nem fogja meg.*
-Terveztél valamit mára? Mert ha nem az ebéd után igazán levághatnád a loboncom.
*Beletúr a hajába, jelezvén mire is gondol.*
A hozzászólás írója (Rasdeher Clion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.15 00:24:32
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-14 21:32:59
Üzenet elküldve: 2017-07-14 21:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Bármennyire is szeretné Clion Nori csupasz combjait tapogatni, a lány harisnyája elveszi tőle a tökéletes élményt. Annyit azért valóban elér vele, hogy Nori nem alszik el abban a helyzetben, ahogy van, hanem felül, és beszélni kezd Arkról, ahogy azt ígérte.
Annak örül, hogy Clion nem szól közbe, és az egész történetet szünet nélkül, egyben tudja előadni, de magában már azon gondolkozik, mi vár rá, ha Idya megint megtudja, fecsegett róla. Talán most már a mellette ülő férfi is elővigyázatosabb lesz az ügyben, és nem fog az első emberrel Idyáról csevegni, aki szembe jön vele az utcán.
Clion illedelmes hallgatása viszonzásra talál, mert Nori is figyelmesen végighallgatja őt, pedig olyan szívesen beleszólna, de inkább csak akkor szólal meg, mikor a másik elhallgat.*
- Azért félek tőle, mert nem ismerem. Tudod, félünk attól, mi alaktalan, de ugyanezért tiszteljük is. A lelkembe, az elmémbe lát, és ez nekem elég indok, hogy féljek tőle. Abban igazad van, hogy nem bizonyította még nekem semmivel, hogy kapcsolatban állna Sa'Terethtel, de valamiért elhiszem neki. Aregeor teljesen más eset. Elég volt egyszer találkoznom vele, hogy lássam: Ő hatalmat akar, na meg teljesen bele van habarodva Idyába.
*Nevet ezen picit. Szerencsétlen férfi. Ha Idya valóban olyan, mint amilyennek mutatja magát, akkor Aregeor egy soha nem viszonzott szerelmet üldöz majd élete végéig.*
- Holnap este találkozok vele. Ugyanúgy a Világítótoronynál. Szeretném végre megtudni mi ő, mert a csontsovány teste és kicsinyke súlya engem aggaszt. Mi van, ha haldoklik, és Sa'Terethben látja ő is a reményt? Mi van, ha beleőrült a szegénységbe, abba, hogy nem tud mit enni? Válaszokat akarok, és mellette állni, ha szüksége van rám!
*Maga sem érti, miért viseli hirtelen a szívén Idya sorsát. Sokkoló érzés volt megtapasztalni a lány érintését. Ha valakiben maradt még egy kis érzelem, jóindulat, márpedig Noriban Clion ezeket sikeresen újra életre hívta, akkor akaratlanul is megsajnálja az ember az ilyen szerencsétlen sorsra jutott egyéneket. Idya persze biztosan nem kér a sajnálatából, de akkor sem tud eltekinteni a tapasztaltak felett. Azok a hideg ujjak... szörnyű érzés lehet.*
- Mi?! Nem!
*Akad ki, mikor Clion rá akarja sózni Éjfélt.* Azt nem lehet. Idya tudja, hogy van egy hollód, és ha meglátná nálam, azonnal rájönne, hogy tőled van. Jobb esetben csak Éjfél életébe kerülne, rosszabb esetben megint nem jutnék előbbre Idyával kapcsolatban.
*Tolja el azzal a bőrerszényt, jelezve, hogy nem fogadhatja el. Inkább meglazítja hátul bőrvértjének zsinórjait, mert még nagyon érzékeny a lapockája, de odakint nem akart védtelenül sétálni. Itt viszont nem fenyegeti veszély, nincs akkora szükség a páncélra.*
- Idya nem hülye. Nem hinné el, ha megpróbálnám neki megmagyarázni, hogy nem találkoztunk azóta, de ha magammal vinném Éjfélt, az olyan lenne, mintha önként sétálnék a tűzbe. Remélem érted.
*Nem akarja szerencsétlen madarat megsérteni. Ő igazán ellenne vele, csak nem várt problémákat okozhat az Idyával történő beszélgetés során, ha vele van.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.14 21:48:40
*Bármennyire is szeretné Clion Nori csupasz combjait tapogatni, a lány harisnyája elveszi tőle a tökéletes élményt. Annyit azért valóban elér vele, hogy Nori nem alszik el abban a helyzetben, ahogy van, hanem felül, és beszélni kezd Arkról, ahogy azt ígérte.
Annak örül, hogy Clion nem szól közbe, és az egész történetet szünet nélkül, egyben tudja előadni, de magában már azon gondolkozik, mi vár rá, ha Idya megint megtudja, fecsegett róla. Talán most már a mellette ülő férfi is elővigyázatosabb lesz az ügyben, és nem fog az első emberrel Idyáról csevegni, aki szembe jön vele az utcán.
Clion illedelmes hallgatása viszonzásra talál, mert Nori is figyelmesen végighallgatja őt, pedig olyan szívesen beleszólna, de inkább csak akkor szólal meg, mikor a másik elhallgat.*
- Azért félek tőle, mert nem ismerem. Tudod, félünk attól, mi alaktalan, de ugyanezért tiszteljük is. A lelkembe, az elmémbe lát, és ez nekem elég indok, hogy féljek tőle. Abban igazad van, hogy nem bizonyította még nekem semmivel, hogy kapcsolatban állna Sa'Terethtel, de valamiért elhiszem neki. Aregeor teljesen más eset. Elég volt egyszer találkoznom vele, hogy lássam: Ő hatalmat akar, na meg teljesen bele van habarodva Idyába.
*Nevet ezen picit. Szerencsétlen férfi. Ha Idya valóban olyan, mint amilyennek mutatja magát, akkor Aregeor egy soha nem viszonzott szerelmet üldöz majd élete végéig.*
- Holnap este találkozok vele. Ugyanúgy a Világítótoronynál. Szeretném végre megtudni mi ő, mert a csontsovány teste és kicsinyke súlya engem aggaszt. Mi van, ha haldoklik, és Sa'Terethben látja ő is a reményt? Mi van, ha beleőrült a szegénységbe, abba, hogy nem tud mit enni? Válaszokat akarok, és mellette állni, ha szüksége van rám!
*Maga sem érti, miért viseli hirtelen a szívén Idya sorsát. Sokkoló érzés volt megtapasztalni a lány érintését. Ha valakiben maradt még egy kis érzelem, jóindulat, márpedig Noriban Clion ezeket sikeresen újra életre hívta, akkor akaratlanul is megsajnálja az ember az ilyen szerencsétlen sorsra jutott egyéneket. Idya persze biztosan nem kér a sajnálatából, de akkor sem tud eltekinteni a tapasztaltak felett. Azok a hideg ujjak... szörnyű érzés lehet.*
- Mi?! Nem!
*Akad ki, mikor Clion rá akarja sózni Éjfélt.* Azt nem lehet. Idya tudja, hogy van egy hollód, és ha meglátná nálam, azonnal rájönne, hogy tőled van. Jobb esetben csak Éjfél életébe kerülne, rosszabb esetben megint nem jutnék előbbre Idyával kapcsolatban.
*Tolja el azzal a bőrerszényt, jelezve, hogy nem fogadhatja el. Inkább meglazítja hátul bőrvértjének zsinórjait, mert még nagyon érzékeny a lapockája, de odakint nem akart védtelenül sétálni. Itt viszont nem fenyegeti veszély, nincs akkora szükség a páncélra.*
- Idya nem hülye. Nem hinné el, ha megpróbálnám neki megmagyarázni, hogy nem találkoztunk azóta, de ha magammal vinném Éjfélt, az olyan lenne, mintha önként sétálnék a tűzbe. Remélem érted.
*Nem akarja szerencsétlen madarat megsérteni. Ő igazán ellenne vele, csak nem várt problémákat okozhat az Idyával történő beszélgetés során, ha vele van.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.14 21:48:40
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-14 20:14:54
Üzenet elküldve: 2017-07-14 20:14:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesz ideje még Norinak lustálkodni, ez nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy kipihenje az elmúlt napok fáradalmait. Mert bizony van mit kipihennie mind a szegénynegyedi tündérmészárosnak, mint a kíméletlen, emberrabló kannibálnak. Kár, hogy ez egyelőre még nem a megfelelő pillanat erre, ezért is fogja meg Ras a lányka csupasz combját, és rázza meg ébresztőleg.*
-Ne most lustálkodj!
*Nem kell sokáig győzködni, hamar felpattan, és elkezd mesélni. Végre mindent tisztán és érthetően elmagyaráz, minden egyes képkocka a helyére kerül Ras fejében. Összeáll minden a horrorisztikus artheniori történésektől kezdve egészen az Arkkal való újabb találkozásig. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a tetoválást is ő készítette el a hátára. Hasznos információk, annak ellenére is, hogy a nagyját már sejtette. Azért figyel, s némán szövögeti terveit, hogy véletlen se érje semmi váratlanul. Sa'Terethet bármennyire is lenézi, sőt abban sem biztos, hogy valóban valami isteni entitás, mint sokan állítják, de látta, s féli az erejét. Egy ideig az egész kikötőt ő uralta. Veszélyes bármi is legyen valójában. Ha pedig ez az Ark, vagy Idya, vagy tudja is ő milyen nevű szerzet valóban kapcsolatban áll vele, akkor szüksége lesz egy olyan fegyverre, amivel sakkban tarthatja.*
-Két lehetőséget tudok elképzelni így látatlanban. A biztatóbb számodra sértő lehet, de próbáld logikusan nézni a helyzetet. Vagy a te félelmeid táplálják az ő titokzatos, elérhetetlen lényét ilyen hatalmasra a szemedben, és akkor nekem nem kell tartanom tőle, hisz csak egy egyszerű kókler, aki megvezetett. A rosszabbik esetben viszont reálisan látod a dolgokat, és tényleg egy veszélyes személlyel állunk szemben, aki ráadásul hatással is van rád. Na meg ott van a mágus is, akit említettél... a francba is. Bassza meg!
*Ez még mindig kevés információ, de nincs lehetősége tovább kutakodni. Ark már így is tudja, hogy valaki őt kereste.*
-Mikor találkozol vele legközelebb?
*Pártfogoltját úgysem állíthatja meg, erre már rájött. Teljesen Sa'Tereth megszállottja lett, s ebből a fanatizmusból nem lehet erőszakkal kirángatni valakit. Akkor csak beindítana egy védekező mechanizmust a lányban, így pedig könnyen maga ellen hangolhatná. De ha meg vele megy, akkor ismét kockára teszi mindkettejük életét. Tehát csak bízhat abban, hogy nem csinál butaságot.*
-Jó, hagyom, hogy te intézd a dolgaidat! Viszont Éjfél mostantól veled lesz.
*Rápillant az ágy végében békésen nézelődő néma halálmadárra, majd az övére akasztott húsos erszényre. Az apró bőrerszényt lecsatolja, és átnyújtja Norinak.*
-Amíg ez nálad van téged fog követni, én meg megtanítom neki, hogy ha baj van ide jöjjön vissza. Neked meg megmutatom a jeleket, amiket ő is ismer.
*Erről nem nyit vitát. Ha ő nem tarthat vele, legalább tudja, hogy jól van, nem esett baja. Ha mégis megtörténne a holló bármikor elvezetheti a gondok helyszínére.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesz ideje még Norinak lustálkodni, ez nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy kipihenje az elmúlt napok fáradalmait. Mert bizony van mit kipihennie mind a szegénynegyedi tündérmészárosnak, mint a kíméletlen, emberrabló kannibálnak. Kár, hogy ez egyelőre még nem a megfelelő pillanat erre, ezért is fogja meg Ras a lányka csupasz combját, és rázza meg ébresztőleg.*
-Ne most lustálkodj!
*Nem kell sokáig győzködni, hamar felpattan, és elkezd mesélni. Végre mindent tisztán és érthetően elmagyaráz, minden egyes képkocka a helyére kerül Ras fejében. Összeáll minden a horrorisztikus artheniori történésektől kezdve egészen az Arkkal való újabb találkozásig. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a tetoválást is ő készítette el a hátára. Hasznos információk, annak ellenére is, hogy a nagyját már sejtette. Azért figyel, s némán szövögeti terveit, hogy véletlen se érje semmi váratlanul. Sa'Terethet bármennyire is lenézi, sőt abban sem biztos, hogy valóban valami isteni entitás, mint sokan állítják, de látta, s féli az erejét. Egy ideig az egész kikötőt ő uralta. Veszélyes bármi is legyen valójában. Ha pedig ez az Ark, vagy Idya, vagy tudja is ő milyen nevű szerzet valóban kapcsolatban áll vele, akkor szüksége lesz egy olyan fegyverre, amivel sakkban tarthatja.*
-Két lehetőséget tudok elképzelni így látatlanban. A biztatóbb számodra sértő lehet, de próbáld logikusan nézni a helyzetet. Vagy a te félelmeid táplálják az ő titokzatos, elérhetetlen lényét ilyen hatalmasra a szemedben, és akkor nekem nem kell tartanom tőle, hisz csak egy egyszerű kókler, aki megvezetett. A rosszabbik esetben viszont reálisan látod a dolgokat, és tényleg egy veszélyes személlyel állunk szemben, aki ráadásul hatással is van rád. Na meg ott van a mágus is, akit említettél... a francba is. Bassza meg!
*Ez még mindig kevés információ, de nincs lehetősége tovább kutakodni. Ark már így is tudja, hogy valaki őt kereste.*
-Mikor találkozol vele legközelebb?
*Pártfogoltját úgysem állíthatja meg, erre már rájött. Teljesen Sa'Tereth megszállottja lett, s ebből a fanatizmusból nem lehet erőszakkal kirángatni valakit. Akkor csak beindítana egy védekező mechanizmust a lányban, így pedig könnyen maga ellen hangolhatná. De ha meg vele megy, akkor ismét kockára teszi mindkettejük életét. Tehát csak bízhat abban, hogy nem csinál butaságot.*
-Jó, hagyom, hogy te intézd a dolgaidat! Viszont Éjfél mostantól veled lesz.
*Rápillant az ágy végében békésen nézelődő néma halálmadárra, majd az övére akasztott húsos erszényre. Az apró bőrerszényt lecsatolja, és átnyújtja Norinak.*
-Amíg ez nálad van téged fog követni, én meg megtanítom neki, hogy ha baj van ide jöjjön vissza. Neked meg megmutatom a jeleket, amiket ő is ismer.
*Erről nem nyit vitát. Ha ő nem tarthat vele, legalább tudja, hogy jól van, nem esett baja. Ha mégis megtörténne a holló bármikor elvezetheti a gondok helyszínére.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-14 19:04:22
Üzenet elküldve: 2017-07-14 19:04:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Egy ideig csak csukott szemmel, elnyúlva fekszik az ágyon. Már majdnem el is felejtette milyen jó érzés csak úgy lustálkodni, és nem törődni semmivel. A Sellőházban kellemes éjszakája lehetett volna, de tök részegen inkább gyomorforgató volt az ágyon fetrengeni, mintsem pihentető.
Akkor nyitja csak ki a szemeit, mikor Clion mellé ül. Picit elmosolyodik, ahogy most innen alulról szemléli a férfit. Nem is érzi jól magát, hogy ennyire fel kell rá néznie, így inkább komótosan felül, és a falnak dől.*
- Oh, hogy onnan...
*Nem volt olyan jó ötlet megkérdeznie, honnan szeretné hallani Ark történetét, mert a Szegénynegyedben történtekről nem akart már beszélni. Így viszont kénytelen lesz, de talán jobb is így. Clion meg akarja védeni őt, szemétség lenne a részéről, ha nem adna meg ehhez minden segítséget.*
- Minden egy fekete borítékba csomagolt levéllel kezdődött, amit nekem címeztek. Máig nem értem, hogyan találtak meg vele. Egy összedőlt ház pincéjében húztam meg magam úgy, hogy elvileg senki más nem tudott róla, de az a levél mégis eljutott hozzám.
Egy meghívó volt, ami a Szegénynegyed egy viszonylag nagy házába vezetett. A meghívottak között voltam én, egy magát Jesonak nevező férfi, egy Ajuruként bemutatkozó nő, és Ark.
*Jesoról és Ajuról nem kívánja kifejteni a véleményét, hisz Cliont Ark érdekli, és amúgy is teljesen mellékesnek tartja az információt, hogy Aju amúgy démon volt. Máig nem hiszi el, hogy az a fruska nem e világi lény volna.*
- Nem mutathattuk meg magunkat egymásnak, de egy dolog közös volt bennünk. Mind a négyen gyilkosok vagyunk. Itt ugorjunk egy nagyot, mert az este nagy része érdektelen számodra. Sikerült azonban talán egy, két, három órát is kettesben beszélgetnem Arkkal, nem tudom pontosan mennyit.
A lány szinte azonnal felfedezte a gyenge pontjaimat, a hibáimat, amikről én is tudtam, csak fogalmam sem volt, hogy kerekedhetnék felül rajtuk. Tisztelni kezdtem emiatt, és máig félek is tőle. Túlságosan az elmémbe lát, és ez félelmetes, de bizalomgerjesztő is. Megígértem neki, hogy ha képes engem irányítani, szolgálni fogom, ő cserébe elvezet engem Sa'Terethhez.
Ennyit a Szegénynegyedről. A Világítótoronynál volt vele egy mágus, Aregeornak hívta magát, és ő is olyan lehet, mint Ark, vagy én, vagy te. Kiszúrt vele az élet, és most többet akar. Ez az Aregeor nevű fickó említett egy másik nevet: Idya. Azt hittem, ez Ark igazi neve, de a mágus sikeresen összezavart, és most már nem tudom.
Ami viszont érdekesebb még ennél is. Azt hadd ne kössem az orrod alá miért, és hogyan, de Ark körülbelül négy órát ücsörgött a hátamon. Nagyon meglepődtem. A csaj baromi könnyű, akár egy tollpihe. Az érintése jéghideg, kezei csontosak. Olyan volt, mintha egy több hetes hulla tapogatott volna. Arra is gondoltam, hogy szerencsétlen már hónapok óta nem evett, vagy valami ilyesmi, de nem tudom.
És ennyi. Ennyit tudok. *Szakítja félbe a mesét úgy, ahogy derült égből villámcsapásként érte őt is, hogy Idya nem mutatja meg magát neki.* Eddigre már tudta, hogy meséltem neked róla, és nem volt hajlandó mást elárulni. Nos, elégedett vagy?
*Néz Clionra szúrós szemekkel, mert még mindig nem biztos abban, hogy helyes döntés volt elmondani neki ezeket, de mégiscsak ő az, aki szállást ad neki, meg ilyenek.*
*Egy ideig csak csukott szemmel, elnyúlva fekszik az ágyon. Már majdnem el is felejtette milyen jó érzés csak úgy lustálkodni, és nem törődni semmivel. A Sellőházban kellemes éjszakája lehetett volna, de tök részegen inkább gyomorforgató volt az ágyon fetrengeni, mintsem pihentető.
Akkor nyitja csak ki a szemeit, mikor Clion mellé ül. Picit elmosolyodik, ahogy most innen alulról szemléli a férfit. Nem is érzi jól magát, hogy ennyire fel kell rá néznie, így inkább komótosan felül, és a falnak dől.*
- Oh, hogy onnan...
*Nem volt olyan jó ötlet megkérdeznie, honnan szeretné hallani Ark történetét, mert a Szegénynegyedben történtekről nem akart már beszélni. Így viszont kénytelen lesz, de talán jobb is így. Clion meg akarja védeni őt, szemétség lenne a részéről, ha nem adna meg ehhez minden segítséget.*
- Minden egy fekete borítékba csomagolt levéllel kezdődött, amit nekem címeztek. Máig nem értem, hogyan találtak meg vele. Egy összedőlt ház pincéjében húztam meg magam úgy, hogy elvileg senki más nem tudott róla, de az a levél mégis eljutott hozzám.
Egy meghívó volt, ami a Szegénynegyed egy viszonylag nagy házába vezetett. A meghívottak között voltam én, egy magát Jesonak nevező férfi, egy Ajuruként bemutatkozó nő, és Ark.
*Jesoról és Ajuról nem kívánja kifejteni a véleményét, hisz Cliont Ark érdekli, és amúgy is teljesen mellékesnek tartja az információt, hogy Aju amúgy démon volt. Máig nem hiszi el, hogy az a fruska nem e világi lény volna.*
- Nem mutathattuk meg magunkat egymásnak, de egy dolog közös volt bennünk. Mind a négyen gyilkosok vagyunk. Itt ugorjunk egy nagyot, mert az este nagy része érdektelen számodra. Sikerült azonban talán egy, két, három órát is kettesben beszélgetnem Arkkal, nem tudom pontosan mennyit.
A lány szinte azonnal felfedezte a gyenge pontjaimat, a hibáimat, amikről én is tudtam, csak fogalmam sem volt, hogy kerekedhetnék felül rajtuk. Tisztelni kezdtem emiatt, és máig félek is tőle. Túlságosan az elmémbe lát, és ez félelmetes, de bizalomgerjesztő is. Megígértem neki, hogy ha képes engem irányítani, szolgálni fogom, ő cserébe elvezet engem Sa'Terethhez.
Ennyit a Szegénynegyedről. A Világítótoronynál volt vele egy mágus, Aregeornak hívta magát, és ő is olyan lehet, mint Ark, vagy én, vagy te. Kiszúrt vele az élet, és most többet akar. Ez az Aregeor nevű fickó említett egy másik nevet: Idya. Azt hittem, ez Ark igazi neve, de a mágus sikeresen összezavart, és most már nem tudom.
Ami viszont érdekesebb még ennél is. Azt hadd ne kössem az orrod alá miért, és hogyan, de Ark körülbelül négy órát ücsörgött a hátamon. Nagyon meglepődtem. A csaj baromi könnyű, akár egy tollpihe. Az érintése jéghideg, kezei csontosak. Olyan volt, mintha egy több hetes hulla tapogatott volna. Arra is gondoltam, hogy szerencsétlen már hónapok óta nem evett, vagy valami ilyesmi, de nem tudom.
És ennyi. Ennyit tudok. *Szakítja félbe a mesét úgy, ahogy derült égből villámcsapásként érte őt is, hogy Idya nem mutatja meg magát neki.* Eddigre már tudta, hogy meséltem neked róla, és nem volt hajlandó mást elárulni. Nos, elégedett vagy?
*Néz Clionra szúrós szemekkel, mert még mindig nem biztos abban, hogy helyes döntés volt elmondani neki ezeket, de mégiscsak ő az, aki szállást ad neki, meg ilyenek.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-14 16:15:07
Üzenet elküldve: 2017-07-14 16:15:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*A pihenés Rasra is ráfér, de ha végig akarná aludni ezt a napot, akkor megint csak nem jutna előrébb tervei megvalósításában. Találkoznia kell Reydisszel, és Arkról is jó lenne minél több dolgot megtudni. Ezért is vannak most itt Norival, hogy végre mindent tisztázzanak.
Az ígérete, miszerint csak akkor avatkozik közbe, ha a lány kéri részben igaz is... bár még túl keveset tud ahhoz, hogy biztosat tudjon mondani. Felkeltette az érdeklődését, már csak titokzatosságával is. Jobb, ha minél több veszélyes alakot ismer a kikötőben, mielőtt elkezdené rendbe tenni a dolgokat.*
-Nem felejtettelek el, ahogy korábban sem tettem. De miután megszöktél nem nagyon tudtam merre keresselek. Na meg akkoriban én sem voltam a helyzet magaslatán.
*Azokban az időkben sokszor keveredett bajba mértéktelen falánksága miatt. Sok ártatlan emberrel végzett, és óvatlan volt. Nem sokkal később el is fogták, és ha nincs Rovéna, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva megkedvelte a rókaképű alakot, mostanra valószínűleg már halott lenne. De nem az, sőt soha nem érezte magát ennyire élőnek. Álmai, sőt céljai vannak, amikért kész bármit megtenni. A haláltól nem fél, de egyelőre még szeretne néhány dolgot élőként elintézni.
Mielőtt belekezdenének a pontos történések átbeszélésébe a nő érthető óvintézkedéseket tesz. Becsukja a helyiség ajtaját, és megkéri kedvenc kannibálunkat, hogy foglaljon helyet mellette. Nincs mit tenni, ha ezt szeretné, hát lassan odabattyog, és helyet foglal mellette.*
-Kezdd az elején. Ki ez az Ark, mikor ismerted meg, és miért ragaszkodsz hozzá ennyire?
*Vág bele azonnal, hisz már megőrjíti a kíváncsiság. Alig tud valamit erről a valakiről, mégis felkeltette az érdeklődését. Ilyen ritkán esik meg vele, ráadásul értelmes információval szinte senki nem tudott szolgálni róla.
Legszívesebben ő is eldőlne keresztbe az ágyon, de nem teszi. Valahogyan úgy érzi több erőt sugároz úgy barátja felé, ha nem engedi el magát amíg komolyan beszélnek. Rövid időre még az álarcát is levarázsolja magáról, eltűnik az a sokat látott vigyor sunyi képéről.*
*A pihenés Rasra is ráfér, de ha végig akarná aludni ezt a napot, akkor megint csak nem jutna előrébb tervei megvalósításában. Találkoznia kell Reydisszel, és Arkról is jó lenne minél több dolgot megtudni. Ezért is vannak most itt Norival, hogy végre mindent tisztázzanak.
Az ígérete, miszerint csak akkor avatkozik közbe, ha a lány kéri részben igaz is... bár még túl keveset tud ahhoz, hogy biztosat tudjon mondani. Felkeltette az érdeklődését, már csak titokzatosságával is. Jobb, ha minél több veszélyes alakot ismer a kikötőben, mielőtt elkezdené rendbe tenni a dolgokat.*
-Nem felejtettelek el, ahogy korábban sem tettem. De miután megszöktél nem nagyon tudtam merre keresselek. Na meg akkoriban én sem voltam a helyzet magaslatán.
*Azokban az időkben sokszor keveredett bajba mértéktelen falánksága miatt. Sok ártatlan emberrel végzett, és óvatlan volt. Nem sokkal később el is fogták, és ha nincs Rovéna, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva megkedvelte a rókaképű alakot, mostanra valószínűleg már halott lenne. De nem az, sőt soha nem érezte magát ennyire élőnek. Álmai, sőt céljai vannak, amikért kész bármit megtenni. A haláltól nem fél, de egyelőre még szeretne néhány dolgot élőként elintézni.
Mielőtt belekezdenének a pontos történések átbeszélésébe a nő érthető óvintézkedéseket tesz. Becsukja a helyiség ajtaját, és megkéri kedvenc kannibálunkat, hogy foglaljon helyet mellette. Nincs mit tenni, ha ezt szeretné, hát lassan odabattyog, és helyet foglal mellette.*
-Kezdd az elején. Ki ez az Ark, mikor ismerted meg, és miért ragaszkodsz hozzá ennyire?
*Vág bele azonnal, hisz már megőrjíti a kíváncsiság. Alig tud valamit erről a valakiről, mégis felkeltette az érdeklődését. Ilyen ritkán esik meg vele, ráadásul értelmes információval szinte senki nem tudott szolgálni róla.
Legszívesebben ő is eldőlne keresztbe az ágyon, de nem teszi. Valahogyan úgy érzi több erőt sugároz úgy barátja felé, ha nem engedi el magát amíg komolyan beszélnek. Rövid időre még az álarcát is levarázsolja magáról, eltűnik az a sokat látott vigyor sunyi képéről.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:10:03
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Ezzel ő sem vitatkozhat. Fáradt, dühös, csalódott és kifejezetten hisztis kedvében van. Ha pedig egy ilyen alkalommal kötnek beléjük esetleg a kocsmában, akkor lehet elveszítené a fejét, ami viszont rosszabb, talán még az életét is.
Éppen ezért támogatja most Clion ötletét. Jobb lesz, ha "haza" mennek, és ott pihennek legalább egy napot senkitől sem zavartatva.*
- Azt hiszem, ebben igazad van.
*Valóban nem ellenkezik. Amire neki most szüksége van, az csend és nyugalom. Bár abban még mindig nem biztos, hogy őt hogyan fogják fogadni a barlangban, de bízik Clionban, és abban, hogy mindent megtesz azért, ne kelljen ott is konfliktusba keverednie.
A barlangba csak közvetlenül a férfi után lép be, miután látja, hogy minden rendben, s mehet. Valamiért most jól érzi magát a barlang tompa fényében, elrejtőzve a külvilág elől, ahol senki sem találhat rájuk. Így lesz a legjobb. Na meg Clion itt is csillapíthatja az éheségét, hisz mikor az éjszaka őt kereste, a tündér maradványai még mindig ugyanúgy hevertek a földön, ahogy a délelőtti távozásakor.*
- Persze, hogy bejöttem nélküled. Nem tudtam, hogy csak elfelejtettél-e engem, vagy... vagy elfelejtettél engem. *Morog picit.*
- Rendben. Mesélek neked róla, de csak így.
*Csukja be a szoba ajtaját, és be is zárja azt, amennyiben van rá lehetősége.*
- Nem szeretném még azt sem, ha a klántársaid hallgatóznának Arkkal kapcsolatban.
*Meg sem kell kérni rá a lányt, magától is elfoglalja az ágyat, amin keresztbe, fáradtan dől el. Picit lehunyja szemeit, nem érzi magát kipihentnek. Talán ez az egyik oka mai kifejezetten feszült kedvének.*
- Ülj le te is. Nem akarok hangosan beszélni róla.
*Nem bízik abban sem, hogy az ajtóban nem fognak hallgatózni, így az Idyáról tudottakat annyira halkan tervezi közölni barátjával, amennyire az csak lehetséges.
Közben a falak és a csukott ajtó miatt viszonylag megnyugszik. El van szigetelve a világtól, és az az egyetlen ember van csak vele, akiben teljes mértékben megbízik.*
- Nos, hol kezdjem?
*Kérdez rá, bár a másik szemében a kérdés eléggé értelmetlennek tűnhet, de Nori tényleg nem tudja, hogyan fogjon bele a mesélésbe.*
*Ezzel ő sem vitatkozhat. Fáradt, dühös, csalódott és kifejezetten hisztis kedvében van. Ha pedig egy ilyen alkalommal kötnek beléjük esetleg a kocsmában, akkor lehet elveszítené a fejét, ami viszont rosszabb, talán még az életét is.
Éppen ezért támogatja most Clion ötletét. Jobb lesz, ha "haza" mennek, és ott pihennek legalább egy napot senkitől sem zavartatva.*
- Azt hiszem, ebben igazad van.
*Valóban nem ellenkezik. Amire neki most szüksége van, az csend és nyugalom. Bár abban még mindig nem biztos, hogy őt hogyan fogják fogadni a barlangban, de bízik Clionban, és abban, hogy mindent megtesz azért, ne kelljen ott is konfliktusba keverednie.
A barlangba csak közvetlenül a férfi után lép be, miután látja, hogy minden rendben, s mehet. Valamiért most jól érzi magát a barlang tompa fényében, elrejtőzve a külvilág elől, ahol senki sem találhat rájuk. Így lesz a legjobb. Na meg Clion itt is csillapíthatja az éheségét, hisz mikor az éjszaka őt kereste, a tündér maradványai még mindig ugyanúgy hevertek a földön, ahogy a délelőtti távozásakor.*
- Persze, hogy bejöttem nélküled. Nem tudtam, hogy csak elfelejtettél-e engem, vagy... vagy elfelejtettél engem. *Morog picit.*
- Rendben. Mesélek neked róla, de csak így.
*Csukja be a szoba ajtaját, és be is zárja azt, amennyiben van rá lehetősége.*
- Nem szeretném még azt sem, ha a klántársaid hallgatóznának Arkkal kapcsolatban.
*Meg sem kell kérni rá a lányt, magától is elfoglalja az ágyat, amin keresztbe, fáradtan dől el. Picit lehunyja szemeit, nem érzi magát kipihentnek. Talán ez az egyik oka mai kifejezetten feszült kedvének.*
- Ülj le te is. Nem akarok hangosan beszélni róla.
*Nem bízik abban sem, hogy az ajtóban nem fognak hallgatózni, így az Idyáról tudottakat annyira halkan tervezi közölni barátjával, amennyire az csak lehetséges.
Közben a falak és a csukott ajtó miatt viszonylag megnyugszik. El van szigetelve a világtól, és az az egyetlen ember van csak vele, akiben teljes mértékben megbízik.*
- Nos, hol kezdjem?
*Kérdez rá, bár a másik szemében a kérdés eléggé értelmetlennek tűnhet, de Nori tényleg nem tudja, hogyan fogjon bele a mesélésbe.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:00:31
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:00:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Mindketten elég feszültek, és fáradtak, de kettejük közül úgy tűnik most Rasnak kell lenni a támasznak a lány számára. Próbálja még ebben az állapotában is megőrizni a hidegvérét, igyekszik nem a másik agyára menni, de nem fogja magában tartani, amit gondol. Mert tény, az éjszaka rányomta bélyegét a mai napjára, de olyan gondolatokkal árasztotta el az agyát, amik folyamatosan ott motoszkálnak a fejében, nem hagyják egy pillanatra sem pihenni.*
-Nori, talán jobb lenne, ha inkább visszamennénk a barlangba, és ott beszélnénk meg mindent. Egy kocsmában még a falnak is füle van. Kíváncsi népek az itteniek. Jobb, ha nem ott kezdünk el beszélgetni.
*Valószínűleg ezzel a lány is minden kikötés nélkül egyetért, így tehát inkább a szirtek felé veszik az irányt, hogy a titkos, eldugott barlang legnagyobb békességében tudjanak beszélgetni mindenről, mi az ajkaikra röppen. Ras megy elől ismét, mivel az itt élők még mindig nem ismerik a hollófekete hajú ártatlannak tűnő leányzót, ezért jobb ha magára vállalja a hely felderítését. Mikor nem talál bent szinte senkit jelez útitársának, hogy nyugodtan bejöhet.*
-Nem is tudom miért vagyok ennyire óvatos... hisz te már jártál itt nélkülem is.
*A ruhák, amik most rajta vannak ezt bizonyítják. Elég bátor, vagy inkább vakmerő ember lett abból a kicsi gyerekből, akit oly régen még Clion tanított titokban.*
-Tehát a lényeg. Én szeretnék mindent tudni Arkról, amit te is tudsz, ezért cserébe pedig nem ütöm bele az orrom a dologba, hacsak nem te kérsz meg rá. Azt hiszem ez egy korrekt egyezség. Mit gondolsz?
*A szobájába, illetve most már a szobájukba érve ő a falnak támaszkodik, és hagyja, hogy Nori foglalja el az ágyát. Nem néz ki túl jól, így inkább a férfi összeszorított fogakkal tűri, hogy állnia kell. Leülhetne a másik mellé is, van elég hely az ágyon, de most részben egyfajta üzletről van szó, minek meg kell hagyni a maga formális látszatát.*
*Mindketten elég feszültek, és fáradtak, de kettejük közül úgy tűnik most Rasnak kell lenni a támasznak a lány számára. Próbálja még ebben az állapotában is megőrizni a hidegvérét, igyekszik nem a másik agyára menni, de nem fogja magában tartani, amit gondol. Mert tény, az éjszaka rányomta bélyegét a mai napjára, de olyan gondolatokkal árasztotta el az agyát, amik folyamatosan ott motoszkálnak a fejében, nem hagyják egy pillanatra sem pihenni.*
-Nori, talán jobb lenne, ha inkább visszamennénk a barlangba, és ott beszélnénk meg mindent. Egy kocsmában még a falnak is füle van. Kíváncsi népek az itteniek. Jobb, ha nem ott kezdünk el beszélgetni.
*Valószínűleg ezzel a lány is minden kikötés nélkül egyetért, így tehát inkább a szirtek felé veszik az irányt, hogy a titkos, eldugott barlang legnagyobb békességében tudjanak beszélgetni mindenről, mi az ajkaikra röppen. Ras megy elől ismét, mivel az itt élők még mindig nem ismerik a hollófekete hajú ártatlannak tűnő leányzót, ezért jobb ha magára vállalja a hely felderítését. Mikor nem talál bent szinte senkit jelez útitársának, hogy nyugodtan bejöhet.*
-Nem is tudom miért vagyok ennyire óvatos... hisz te már jártál itt nélkülem is.
*A ruhák, amik most rajta vannak ezt bizonyítják. Elég bátor, vagy inkább vakmerő ember lett abból a kicsi gyerekből, akit oly régen még Clion tanított titokban.*
-Tehát a lényeg. Én szeretnék mindent tudni Arkról, amit te is tudsz, ezért cserébe pedig nem ütöm bele az orrom a dologba, hacsak nem te kérsz meg rá. Azt hiszem ez egy korrekt egyezség. Mit gondolsz?
*A szobájába, illetve most már a szobájukba érve ő a falnak támaszkodik, és hagyja, hogy Nori foglalja el az ágyát. Nem néz ki túl jól, így inkább a férfi összeszorított fogakkal tűri, hogy állnia kell. Leülhetne a másik mellé is, van elég hely az ágyon, de most részben egyfajta üzletről van szó, minek meg kell hagyni a maga formális látszatát.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-13 23:58:43
Üzenet elküldve: 2017-07-13 23:58:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mindenki-Révészen//
*Bizony igaza van a leánykának. A kis Kormos valószínű többet foglalkozott csapdákkal, mint ő. Bele is motyog a "zsivalyba". Valami olyat próbál ki-nyöszmörékelni, hogy: *
-Jól van na... Honnan tudhatnám, csapdákkal sose foglalkoztam. *de aztán hagyja a beszélgetést a többiekre. Persze ez hülye gondolat, tudhatta volna, hogy egy szög nem épp sajátos jel, de még nem is feltűnő. Bár nem mintha gondolkozott volna a dolgon, csak legalább próbálmondani valami hasznosat, ha már a kanárik ott középen, most nem csiripelnek. Neki sose volt célja a feltűnés mentes támadás, vagy a célszemély elelytése. A közvetlen, azonnali, gyors támadás az ő asztala. Egész addig sikerült csendben maradnia, amíg meg nem hallotta ezeket a köveket a fejre, meg a mérget. Na, álljon meg a menet! A csapda lényege, hogy elfogd a zsákmányt, nem? Higy kifaggathasd utána. *
-Elnézést, ha megint *néz nyomatékosan a sötétre* hülyeséget mondok, de miért is akarjuk őket megölni? Abból semmit nem tudunk meg, semmit nem tanulunk belőle. Nem kifaggatninkéne azt a szerencsétlent, aki ide tolja a képét? Mellékesen, ha már vajákos, miért nem készítetünk olyab szert ami hosszantartó nyomot hagy? Mondjuk a megjelölés alatt azt értettem hogy a sebbe juttatni esetleg tintát, és az onnan egyhamar nem tűnik el. De, ha ez nem tetszik, ugyan ezt megtehetjük kifeszített szálakkal vagy ilyesmi. De szerintem semmiképp nem kéne az érintetteket megölni. *teszi karba a kezét. Talán végre ő is hozott valami használhatót*
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.14 00:01:44
//Mindenki-Révészen//
*Bizony igaza van a leánykának. A kis Kormos valószínű többet foglalkozott csapdákkal, mint ő. Bele is motyog a "zsivalyba". Valami olyat próbál ki-nyöszmörékelni, hogy: *
-Jól van na... Honnan tudhatnám, csapdákkal sose foglalkoztam. *de aztán hagyja a beszélgetést a többiekre. Persze ez hülye gondolat, tudhatta volna, hogy egy szög nem épp sajátos jel, de még nem is feltűnő. Bár nem mintha gondolkozott volna a dolgon, csak legalább próbálmondani valami hasznosat, ha már a kanárik ott középen, most nem csiripelnek. Neki sose volt célja a feltűnés mentes támadás, vagy a célszemély elelytése. A közvetlen, azonnali, gyors támadás az ő asztala. Egész addig sikerült csendben maradnia, amíg meg nem hallotta ezeket a köveket a fejre, meg a mérget. Na, álljon meg a menet! A csapda lényege, hogy elfogd a zsákmányt, nem? Higy kifaggathasd utána. *
-Elnézést, ha megint *néz nyomatékosan a sötétre* hülyeséget mondok, de miért is akarjuk őket megölni? Abból semmit nem tudunk meg, semmit nem tanulunk belőle. Nem kifaggatninkéne azt a szerencsétlent, aki ide tolja a képét? Mellékesen, ha már vajákos, miért nem készítetünk olyab szert ami hosszantartó nyomot hagy? Mondjuk a megjelölés alatt azt értettem hogy a sebbe juttatni esetleg tintát, és az onnan egyhamar nem tűnik el. De, ha ez nem tetszik, ugyan ezt megtehetjük kifeszített szálakkal vagy ilyesmi. De szerintem semmiképp nem kéne az érintetteket megölni. *teszi karba a kezét. Talán végre ő is hozott valami használhatót*
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.14 00:01:44
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-08 18:13:02
Üzenet elküldve: 2017-07-08 18:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
*A férfiak hallgatnak, mint süket disznó a búzában. Az egyetlen, aki felszólalt közülük, az a vöröske volt, akinek egész használható ötletei voltak. Kár, hogy olyan fennhéjázó. A mélységi nőstény is hozzátesz pár hasznos ötletet, de összességében mindenki csak apróságokkal és egyszer használható vagy feleslegesen macerával járó dolgokat hoz fel. Ennyire nem ért senki a csapdákhoz? Nem mintha ő mestere lenne, egész életét a tengeren élte, sosem volt szüksége csapda állítására, de partraszálláskor ő maga gyakran gyalogolt zseniális találmányokba.*
-Köszönöm!
*Habár nem konkrét bókot kapott, muszáj egy önelégült vigyort elengednie. Túl régen méltatták bármire is a tehetségét, épp ideje volt visszaszállni a nyeregbe. Az meg külön örömmel tölti el, hogy ő csatlakozott utoljára a csapathoz, mégis őt szemelte ki a kapitány, mint jobb kezét. Nem okozhat csalódást!*
//Mindenki - Révészen//
*A férfiak hallgatnak, mint süket disznó a búzában. Az egyetlen, aki felszólalt közülük, az a vöröske volt, akinek egész használható ötletei voltak. Kár, hogy olyan fennhéjázó. A mélységi nőstény is hozzátesz pár hasznos ötletet, de összességében mindenki csak apróságokkal és egyszer használható vagy feleslegesen macerával járó dolgokat hoz fel. Ennyire nem ért senki a csapdákhoz? Nem mintha ő mestere lenne, egész életét a tengeren élte, sosem volt szüksége csapda állítására, de partraszálláskor ő maga gyakran gyalogolt zseniális találmányokba.*
-Köszönöm!
*Habár nem konkrét bókot kapott, muszáj egy önelégült vigyort elengednie. Túl régen méltatták bármire is a tehetségét, épp ideje volt visszaszállni a nyeregbe. Az meg külön örömmel tölti el, hogy ő csatlakozott utoljára a csapathoz, mégis őt szemelte ki a kapitány, mint jobb kezét. Nem okozhat csalódást!*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-08 10:30:24
Üzenet elküldve: 2017-07-08 10:30:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
*Shaia felvetésén elmosolyodik, nem tudja eldönteni, hogy most viccelődik vagy komolyan gondolja, amit mondd, na de értékeli a brutalitást, amit rejt minden csapdaötlet lehetősége.*
-Na ezért ő a jobb kezem, mert nem némán figyel mint egyesek. *Néz Wramra és Zaranirra, na meg Bonstonra, akik mintha itt sem lennének, ideje lenne nekik is felszólalniuk végre.* Na meg mert ő jobban átgondolja a dolgokat, amik tetszenek és jelzi a hibákat, szóval van jó alkimistánk és van egy jó vajákosunk is, akik biztos összehoznak valami mérget, ami megteszi a hatást. A feladat adott nektek, a többiek meg segíthetnek nekik beszerezni a hozzávalókat. Elmehettek, aki akar valamit meg most mondhatja. *Rövidre zárja a tanácskozást, előbb legyen meg a méreg, addig fölösleges továbbgondolni a dolgot. Aki meg szeretne valamit, az most kap lehetőséget, hogy beszélgessen Reydissel.*
//Mindenki - Révészen//
*Shaia felvetésén elmosolyodik, nem tudja eldönteni, hogy most viccelődik vagy komolyan gondolja, amit mondd, na de értékeli a brutalitást, amit rejt minden csapdaötlet lehetősége.*
-Na ezért ő a jobb kezem, mert nem némán figyel mint egyesek. *Néz Wramra és Zaranirra, na meg Bonstonra, akik mintha itt sem lennének, ideje lenne nekik is felszólalniuk végre.* Na meg mert ő jobban átgondolja a dolgokat, amik tetszenek és jelzi a hibákat, szóval van jó alkimistánk és van egy jó vajákosunk is, akik biztos összehoznak valami mérget, ami megteszi a hatást. A feladat adott nektek, a többiek meg segíthetnek nekik beszerezni a hozzávalókat. Elmehettek, aki akar valamit meg most mondhatja. *Rövidre zárja a tanácskozást, előbb legyen meg a méreg, addig fölösleges továbbgondolni a dolgot. Aki meg szeretne valamit, az most kap lehetőséget, hogy beszélgessen Reydissel.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:40:39
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:40:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Már el is felejtette, hogy formálisan mit kamuzott távozásának okára, de nem is akkora probléma. Csak ne lenne ilyen hosszú idő egy-egy kerülőt tenni ide. Biztosan többet járna és akkor nem varázspálcákkal kéne előkeríteni. Egy óránál többet nem is marad, csak lecuccol pár dolgot, megnézi mit alkottak és megy is tovább.*
~Hagyjak valami üzenetet? Vagy csak inkább dobjak be egy kis anyagi támogatást a ládába? Bár, ahhoz kéne a kapitányi kabin kulcsa, mert csak úgy elszórva nem hagynám itt. Annál sokkal jobban ismerem a legénységem.~
*Végül úgy dönt, hogy semmi szükség és jelentéktelen ellenőrző körrel később, ami inkább a fekvőhelyek megszokott kényelmetlenségének ellenőrzésére szolgál, veszi a távozó köpenyét.*
~Hagyjak valami üzenetet? Vagy csak inkább dobjak be egy kis anyagi támogatást a ládába? Bár, ahhoz kéne a kapitányi kabin kulcsa, mert csak úgy elszórva nem hagynám itt. Annál sokkal jobban ismerem a legénységem.~
*Végül úgy dönt, hogy semmi szükség és jelentéktelen ellenőrző körrel később, ami inkább a fekvőhelyek megszokott kényelmetlenségének ellenőrzésére szolgál, veszi a távozó köpenyét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286