Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-03 19:08:37
Üzenet elküldve: 2014-08-03 19:08:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
-Zaraun Aleandar... Szürke!
*Ízlelgeti a nevet a sebesült Kárhozott, miközben tarka szemei idegörlően hatolnak egyre mélyebbre foglyuk zavart elméjébe. Kíváncsian figyeli arca minden rezzenését, és mosolyogva követi menedéket kereső tekintetét, mikor az Rinanra vándorol. Talán már akkora lyukat beszélt az elf fejébe, hogy a csecsemő szintet megütő agya felett már a Szürke vette át az irányítást, és vörös pillantásával próbál jelezni neki? Nem valószínű! Annál inteligensebb személynek néz ki a Bájgúnár, ha nem is egy zseni. Mégis lehet közöttük valami kapocs, amit gyorsan el kell vágni. Ras őrült mosollyal fordul oda az őt támogatni kívánó kalózkisasszonyhoz, és megtornáztatja éles nyelvét.*
-Hogy kerültek ide az új vendégeink, Nadae? Hmm? Nem egyszerű az ide bejutás, és azt hiszem a kölyök történetét még én is hallottam fél füllel, de erről a kettőröl nem esett még szó!
*Bök fejével a hegyesfülű, és a mélységi nőstény irányába, majd újra Nadaet kezdi faggatni.*
-Vajon hogy jutottak fel ide, mikor pontosan kikötöttem mindenkinek, hogy egy idegen sem teheti be ide a lábát a tudtom nélkül?
*Sejti már miről van itt szó, hisz elég jó beszélő viszonyban van az idegen párocska, és a barlang egyetlen kalózlánya. Íriszei szinte villámokat szórnak mérgében, ha képes lenne, a tekintetével lemészárolt volna már mindenkit, a sápadt bőre pedig csak még félelmetesebbé teszi a látványt. Szájához emeli a vörös nedűtől csöpögő tenyerét, és hegyes nyelvét kiöltve végignyal a ronda vágáson. Ezzel reméli elég világosan "fogalmazott" Nadae számára.*
-Szürke, rohadtul nem vagyok cseverészgetős kedvemben! Ne pofázz félre, és akkor talán nem zabálom fel a porhanyós húsodat! Csak a kérdésekre felelj, és semmi többre.
*Most végre kitőr Rasdeherből is az elmúlt napok feszültsége, ami az út során felhalmozódott benne, és csak a dalos ajkú pacsirtája szorította vissza. De most nincs miért visszafogja magát, hacsak nem akar rossz színben feltűnni a hivatlan látogatói előtt, ami természtesen egy csöppet sem érdekli. Megragadja áldozatuk hófehér loboncát, kardját szorosan, a levegőt is megfosztva tőle nyomja a torkának, és üvölti az elhangzottakat a képébe. Tesz az egész itt lezajló cirkuszra, a valószínűleg megszeppent fiúcskára, a körülötte uralkodó káoszra. Most kiad magából mindent, hogy utána a benne feszengő állat újra visszabújjon kényelmes rejtekébe, és visszaadja a stafétát a higgadt Rasdehernek.*
-Rendben van, tegyük fel, hogy nem vagy gazdag, és ismered is Artheniort, mivel itt nőttél fel. De még most sem értem, hogy miért bízzak meg benned, fattyú!? Nem vagy hülye, sőt... úgy tűnik jobb eszed van, mint itt néhány személynek. Köztük van a barátnőd is. Ez pedig engem zavar. Tudod hogy játszd ki az embereket.
*Megsimogatja pengéje hegyével Zaraun szeme alatti apró ráncokat, mik az eddigi megpróbáltatások miatt keletkezhettek.*
-Na meg elmondok neked egy titkot!
*Közelebb hajol a sötételf ficsúr mocskos pofájához, majd úgy súgja oda neki a bűvös szavakat, hogy azt kettejükön kívül senki se halhassa.*
-Kannibál vagyok, és úgy terveztem, hogy Te leszel a ma esti vacsorám. Ugye nem akarsz megfosztani egy ártatlan lelket a napi betevőjétől? Ugye!
*A mosolya ördögien csillog a pöttöm fényoszlopok megvilágításában, majd állatias hangot utánozva Raun orra előtt csapja össze a fogsorát.*
-Ennek tudatában... mily tervvel hozakodsz elő? Meg akarsz lógni a híres kocsmádba, vagy le akarsz mészárolni mindőnket a fekete ajkúval? Netán meg akarsz győzni, hogy hasznos lennél a számunkra? Ha tetszik az ötlet esküszöm elengedlek! Sőt még útravalót is kapsz ajándékba! Tényleg, közben a krimódról is mesélhetnél, jobb napjainkban lehet benézünk hozzád!
*Ras egy hangos kacajjal díjazza saját elmés humorját, majd kicsit megdőlve a vérveszteségtől ő is leguggol a nemes elé.*
-Párbajról ne is álmodj! Nem vagyunk mi lovagok. Én legalábbis nem vagyok, Szürke Kutya!
//Veszett nyáj//
-Zaraun Aleandar... Szürke!
*Ízlelgeti a nevet a sebesült Kárhozott, miközben tarka szemei idegörlően hatolnak egyre mélyebbre foglyuk zavart elméjébe. Kíváncsian figyeli arca minden rezzenését, és mosolyogva követi menedéket kereső tekintetét, mikor az Rinanra vándorol. Talán már akkora lyukat beszélt az elf fejébe, hogy a csecsemő szintet megütő agya felett már a Szürke vette át az irányítást, és vörös pillantásával próbál jelezni neki? Nem valószínű! Annál inteligensebb személynek néz ki a Bájgúnár, ha nem is egy zseni. Mégis lehet közöttük valami kapocs, amit gyorsan el kell vágni. Ras őrült mosollyal fordul oda az őt támogatni kívánó kalózkisasszonyhoz, és megtornáztatja éles nyelvét.*
-Hogy kerültek ide az új vendégeink, Nadae? Hmm? Nem egyszerű az ide bejutás, és azt hiszem a kölyök történetét még én is hallottam fél füllel, de erről a kettőröl nem esett még szó!
*Bök fejével a hegyesfülű, és a mélységi nőstény irányába, majd újra Nadaet kezdi faggatni.*
-Vajon hogy jutottak fel ide, mikor pontosan kikötöttem mindenkinek, hogy egy idegen sem teheti be ide a lábát a tudtom nélkül?
*Sejti már miről van itt szó, hisz elég jó beszélő viszonyban van az idegen párocska, és a barlang egyetlen kalózlánya. Íriszei szinte villámokat szórnak mérgében, ha képes lenne, a tekintetével lemészárolt volna már mindenkit, a sápadt bőre pedig csak még félelmetesebbé teszi a látványt. Szájához emeli a vörös nedűtől csöpögő tenyerét, és hegyes nyelvét kiöltve végignyal a ronda vágáson. Ezzel reméli elég világosan "fogalmazott" Nadae számára.*
-Szürke, rohadtul nem vagyok cseverészgetős kedvemben! Ne pofázz félre, és akkor talán nem zabálom fel a porhanyós húsodat! Csak a kérdésekre felelj, és semmi többre.
*Most végre kitőr Rasdeherből is az elmúlt napok feszültsége, ami az út során felhalmozódott benne, és csak a dalos ajkú pacsirtája szorította vissza. De most nincs miért visszafogja magát, hacsak nem akar rossz színben feltűnni a hivatlan látogatói előtt, ami természtesen egy csöppet sem érdekli. Megragadja áldozatuk hófehér loboncát, kardját szorosan, a levegőt is megfosztva tőle nyomja a torkának, és üvölti az elhangzottakat a képébe. Tesz az egész itt lezajló cirkuszra, a valószínűleg megszeppent fiúcskára, a körülötte uralkodó káoszra. Most kiad magából mindent, hogy utána a benne feszengő állat újra visszabújjon kényelmes rejtekébe, és visszaadja a stafétát a higgadt Rasdehernek.*
-Rendben van, tegyük fel, hogy nem vagy gazdag, és ismered is Artheniort, mivel itt nőttél fel. De még most sem értem, hogy miért bízzak meg benned, fattyú!? Nem vagy hülye, sőt... úgy tűnik jobb eszed van, mint itt néhány személynek. Köztük van a barátnőd is. Ez pedig engem zavar. Tudod hogy játszd ki az embereket.
*Megsimogatja pengéje hegyével Zaraun szeme alatti apró ráncokat, mik az eddigi megpróbáltatások miatt keletkezhettek.*
-Na meg elmondok neked egy titkot!
*Közelebb hajol a sötételf ficsúr mocskos pofájához, majd úgy súgja oda neki a bűvös szavakat, hogy azt kettejükön kívül senki se halhassa.*
-Kannibál vagyok, és úgy terveztem, hogy Te leszel a ma esti vacsorám. Ugye nem akarsz megfosztani egy ártatlan lelket a napi betevőjétől? Ugye!
*A mosolya ördögien csillog a pöttöm fényoszlopok megvilágításában, majd állatias hangot utánozva Raun orra előtt csapja össze a fogsorát.*
-Ennek tudatában... mily tervvel hozakodsz elő? Meg akarsz lógni a híres kocsmádba, vagy le akarsz mészárolni mindőnket a fekete ajkúval? Netán meg akarsz győzni, hogy hasznos lennél a számunkra? Ha tetszik az ötlet esküszöm elengedlek! Sőt még útravalót is kapsz ajándékba! Tényleg, közben a krimódról is mesélhetnél, jobb napjainkban lehet benézünk hozzád!
*Ras egy hangos kacajjal díjazza saját elmés humorját, majd kicsit megdőlve a vérveszteségtől ő is leguggol a nemes elé.*
-Párbajról ne is álmodj! Nem vagyunk mi lovagok. Én legalábbis nem vagyok, Szürke Kutya!
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-03 00:18:13
Üzenet elküldve: 2014-08-03 00:18:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*A kalózlányra nevet, ahogy felsorakoztatja igen anyagias álmait, na nem mintha megvetné érte, sőt, csak méginkább nő tisztelete iránta.*
- Kétlem, hogy egy magadfajta leányzónak pénzzel kéne férfiakat szereznie.
*A hozzá fűzött szavakra ismét a mélységi felé fordul. Magában mosolyog, láthatóan felkeltette a kvarcbőrű érdeklődését, azonban ennyivel még nem nyerhet csatát. Viszonozza hát a pillantást, hátha kihámozhat bármilyen információt is a vérvörös szempár mögül, azonban egyelőre nem jár szerencsével. ~ Gyanús...~ ez a szó jut leginkább eszébe, ha a tárnák elfjére tekint.*
- Magam sem kedvelem a magányt, azonban egy jó társ ritka, mint a fehér holló. De hogy bizalom... nos, abban bízhatsz, hogy nem ölnélek meg, míg az életed hasznosabb, mint a halálod. De a betyárbecsület nevében valószínűleg előre szólnék, ha a gyilkosságodat tervezném.
*Nem mintha valaha is ekkora ostobaságra szánná rá magát, de persze a sötétbőrűnek nem feltétlenül kell tudnia a köztük tátongó erőkülönbségről, így hacsak magától ki nem találja, Rinan az utolsó pillanatig elsunyulja majd a dolgot.
Ahogy haladnak előre a vallatással, a dolog egyre érdekesebbé válik, viszont a fiú nem leli túl nagy örömét a váltásban. Nem mintha az ismeretlen véreskezűvel problémája volna, de kedveli, mikor a rumos hercegnő hangja édesgeti hallószerveit, amolyan bizsergető érzés. Mindenesetre - szívfájdalommal ugyan - de beletörődik a helyzetbe, teste azonban egy pillanatra ledermed, ahogy az ezüstüstökű megválaszolja a hozzá fűzött kérdést. Ajkai elégedett mosolyra húzódnak, most már kétség sem fér hozzá, hogy az, akinek tartotta. A továbbiakban gondolataiba merülve hallgat, nem igazán kötik le érdeklődését, egészen addig a pontig, míg a küzdelem ötlete fel nem merül. Ez már annál inkább érdekes fordulat, noha a végkimenetele elég egyértelmű. Hacsak a véreskezű nem tartogat még meglepetéseket, hosszúfülű barátunk elég kicsinyke esélyt saccol meg neki.*
- Hé, hercegnő. Akarsz fogadni?
*Vigyora csak szélesedik, ahogy a kalózlányra pillant, ugyan arckifejezéséből egyértelmű, hogy a harcot megveti, azonban az már mindjárt egészen más, ha fogadásról van szó. Annyira mégsem lehet jégszívű, hogy egy ilyen ajánlatot visszautasítson.*
//Veszett nyáj//
*A kalózlányra nevet, ahogy felsorakoztatja igen anyagias álmait, na nem mintha megvetné érte, sőt, csak méginkább nő tisztelete iránta.*
- Kétlem, hogy egy magadfajta leányzónak pénzzel kéne férfiakat szereznie.
*A hozzá fűzött szavakra ismét a mélységi felé fordul. Magában mosolyog, láthatóan felkeltette a kvarcbőrű érdeklődését, azonban ennyivel még nem nyerhet csatát. Viszonozza hát a pillantást, hátha kihámozhat bármilyen információt is a vérvörös szempár mögül, azonban egyelőre nem jár szerencsével. ~ Gyanús...~ ez a szó jut leginkább eszébe, ha a tárnák elfjére tekint.*
- Magam sem kedvelem a magányt, azonban egy jó társ ritka, mint a fehér holló. De hogy bizalom... nos, abban bízhatsz, hogy nem ölnélek meg, míg az életed hasznosabb, mint a halálod. De a betyárbecsület nevében valószínűleg előre szólnék, ha a gyilkosságodat tervezném.
*Nem mintha valaha is ekkora ostobaságra szánná rá magát, de persze a sötétbőrűnek nem feltétlenül kell tudnia a köztük tátongó erőkülönbségről, így hacsak magától ki nem találja, Rinan az utolsó pillanatig elsunyulja majd a dolgot.
Ahogy haladnak előre a vallatással, a dolog egyre érdekesebbé válik, viszont a fiú nem leli túl nagy örömét a váltásban. Nem mintha az ismeretlen véreskezűvel problémája volna, de kedveli, mikor a rumos hercegnő hangja édesgeti hallószerveit, amolyan bizsergető érzés. Mindenesetre - szívfájdalommal ugyan - de beletörődik a helyzetbe, teste azonban egy pillanatra ledermed, ahogy az ezüstüstökű megválaszolja a hozzá fűzött kérdést. Ajkai elégedett mosolyra húzódnak, most már kétség sem fér hozzá, hogy az, akinek tartotta. A továbbiakban gondolataiba merülve hallgat, nem igazán kötik le érdeklődését, egészen addig a pontig, míg a küzdelem ötlete fel nem merül. Ez már annál inkább érdekes fordulat, noha a végkimenetele elég egyértelmű. Hacsak a véreskezű nem tartogat még meglepetéseket, hosszúfülű barátunk elég kicsinyke esélyt saccol meg neki.*
- Hé, hercegnő. Akarsz fogadni?
*Vigyora csak szélesedik, ahogy a kalózlányra pillant, ugyan arckifejezéséből egyértelmű, hogy a harcot megveti, azonban az már mindjárt egészen más, ha fogadásról van szó. Annyira mégsem lehet jégszívű, hogy egy ilyen ajánlatot visszautasítson.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-02 23:24:37
Üzenet elküldve: 2014-08-02 23:24:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Miközben paskolgatja CsupaFekete arcát a fehér csapzott hajú mélységire néz. Kezei megállnak félúton, vagyis inkább az ébenfekete ajkú lány orcája előtt. *
- Még szép, hogy élvezte volna. Nőből van! No de még milyenből!
*Vigyorodik el, s újból meghúzza a rumos üveget, még mielőtt elindulna, a fegyvereket letenni és az üveget feltölteni.*
*Guggoltában a mellé telepedő Bájgúnárra néz. Vállait hetykén megvonja.*
- Nem tudom mik ők, igazából nem is érdekel, addig, amíg az árumat megveszik. Evilági, alvilági, túlvilági, nekem ugyan mind egy, csak hasznom legyen belőle. Szép nagy haszon, hogy aztán abból lehessen venni temérdek rumot, kaját, férfit. El lehessen dorbézolni, kényelemre, luxusra. Aztán újra kezdődhet az egész elölről. Vagyis kezdődhetne.
*Sóhajtja az utolsó mondatot, emlékezetébe jutva a fájdalmas pillanat, mikor megtudja, hogy az ő drága kincse, az egyetlen mindensége az ellen kezébe került. Arcára düh ül ki, szabad kezét is ökölbe szorítja.*
~Ha visszaszerzem, biztosan nem alkotok új legénységet. De nem ám. Kikötöm, vagy kocsmává alakítom. Mh, kocsmává, nem is olyan rossz ötlet, abból még megélni is meglehetne. Sőt, még ha a kezdő kalózok, vagy portyázók kincseit, áruit is túl tudnám adni, akkor mekkora haszonra tehetnék szert.~
*Gondolatai tovább cikáznak, s a düh, amit a vele szemben lévők láthatnak, fokozatosan alakul át, gúnyos, rosszat sejtő, sötét mosollyá. Fél füllel, azért hallgatja a Bájgúnár szavait is. Mondandója szöget üt a felébe, és ferde szemmel kezdi vizsgálgatni a vele szemben ülő mélységit. Nem érti továbbra sem, hogy miért hozták ide a barlang lakói.
Érzékeli, hogy jobbja mellé földet ért az apró padlócirkáló. Kezével megdörzsöli az apróság fejét, s nyakát is, ahol oda nem illőt érzékel. Pillanatokon belül rájön, hogy mit érez kezei alatt. S erről a kannibál érintésével járó, ismerős szag is meggyőzi őt. Vér. CsupaFekete sebezhette meg. Nyakát hátratörve néz fel a Rasra, s bizony az fokozatosan sápad.
Munkájára, s jelenlétére is úgy tűnik, hogy nincs továbbá szükség. Fejében megfordul, hogy elindul valamilyen kötszer után keresni, még mielőtt barlanglakó társa elvérezne. De inkább itt marad, hátha a másiknak nagyobb szüksége van a támaszra, amit válla nyújt.*
- Titok. Ebből egyik sem volt az. Nem mintha túl sok mindent tudnék.
*Teszi hozzá, s előbb maga kortyol bele az édes nedűbe, majd újból megkínálja a vele szemben ülő mélységit.*
- Szórakoztasson a hóhér, vagy a kraken, vagy a cápa. Nem vagyok én udvari bohóc.
*Morogja az orra alatt, lehetőleg úgy, hogy a mögötte álló ne hallja, és marad ott, ahol van. De a beszélgetés folyamát átadja a másik kettőnek. Szabad kezének könyökét a térdére teszi, állát pedig a tenyerébe. Ebből a szögből, pont a Bájgúnárra tud csak nézni.
A beszélgetés első részét sem tudja már szó nélkül hagyni. Gondolatai újból elcikáznak, s csak egy szófoszlány üti meg fülét.*
- Rum? Hol? *Emeli fel fejét hirtelenjében, ahogy meghallja a mélységi nevét. Ha választ is kap rá, állát visszahelyezi tenyerébe. Érzi, hogy szemei ólomsúlyúvá vállnak, és folyamatosan csukódnak le. Minden energiáját össze kell szednie, hogy ébren tudjon maradni. Vagyis a beszélgetést figyeli feszülten, mint egyetlen lehetséges ébrentartó erő.
Szukafattya kérdéseire nem reagál, hiszen nem is neki címezték. A kikötőről való ismeretre, csak elfintorodik. Azt ő is úgy ismeri, mint a tenyért, vagy a saját hajóját, lévén, hogy ott nőtt fel. Az neki sem mond újdonságot, még ha oly kevésszer is kötöttek ki. A hozzá intézett megállapításra csak bólint, majd fejét ismét felkapja.*
- Hé, én még csak azt sem tudtam, hogy elmentek, épp egy kocsmába tomboltam és vedeltem.
*No meg a szerencsétlen flótást kajtatta, hogy méltó büntetését rámérje. De továbbá inkább csak hallgat, és hallgatja a diskurzust. Valóban hasznát vehetnék a fickónak mi tagadás. Ezen el is gondolkodik egy percre, s reméli, hogy a mögötte tornyosuló, emberi húst kedvelő is ezt teszi. A mélységi utolsó mondatára, ösztönösen csak a szemét forgatja meg.*
~Férfiak. Párbajok, kérkedés. Unalmas…~
*Gondolatai arcára is egyértelműen kiülnek. Látható, hogy nem ez az első alkalom, hogy ilyet hall.*
//Veszett nyáj//
*Miközben paskolgatja CsupaFekete arcát a fehér csapzott hajú mélységire néz. Kezei megállnak félúton, vagyis inkább az ébenfekete ajkú lány orcája előtt. *
- Még szép, hogy élvezte volna. Nőből van! No de még milyenből!
*Vigyorodik el, s újból meghúzza a rumos üveget, még mielőtt elindulna, a fegyvereket letenni és az üveget feltölteni.*
*Guggoltában a mellé telepedő Bájgúnárra néz. Vállait hetykén megvonja.*
- Nem tudom mik ők, igazából nem is érdekel, addig, amíg az árumat megveszik. Evilági, alvilági, túlvilági, nekem ugyan mind egy, csak hasznom legyen belőle. Szép nagy haszon, hogy aztán abból lehessen venni temérdek rumot, kaját, férfit. El lehessen dorbézolni, kényelemre, luxusra. Aztán újra kezdődhet az egész elölről. Vagyis kezdődhetne.
*Sóhajtja az utolsó mondatot, emlékezetébe jutva a fájdalmas pillanat, mikor megtudja, hogy az ő drága kincse, az egyetlen mindensége az ellen kezébe került. Arcára düh ül ki, szabad kezét is ökölbe szorítja.*
~Ha visszaszerzem, biztosan nem alkotok új legénységet. De nem ám. Kikötöm, vagy kocsmává alakítom. Mh, kocsmává, nem is olyan rossz ötlet, abból még megélni is meglehetne. Sőt, még ha a kezdő kalózok, vagy portyázók kincseit, áruit is túl tudnám adni, akkor mekkora haszonra tehetnék szert.~
*Gondolatai tovább cikáznak, s a düh, amit a vele szemben lévők láthatnak, fokozatosan alakul át, gúnyos, rosszat sejtő, sötét mosollyá. Fél füllel, azért hallgatja a Bájgúnár szavait is. Mondandója szöget üt a felébe, és ferde szemmel kezdi vizsgálgatni a vele szemben ülő mélységit. Nem érti továbbra sem, hogy miért hozták ide a barlang lakói.
Érzékeli, hogy jobbja mellé földet ért az apró padlócirkáló. Kezével megdörzsöli az apróság fejét, s nyakát is, ahol oda nem illőt érzékel. Pillanatokon belül rájön, hogy mit érez kezei alatt. S erről a kannibál érintésével járó, ismerős szag is meggyőzi őt. Vér. CsupaFekete sebezhette meg. Nyakát hátratörve néz fel a Rasra, s bizony az fokozatosan sápad.
Munkájára, s jelenlétére is úgy tűnik, hogy nincs továbbá szükség. Fejében megfordul, hogy elindul valamilyen kötszer után keresni, még mielőtt barlanglakó társa elvérezne. De inkább itt marad, hátha a másiknak nagyobb szüksége van a támaszra, amit válla nyújt.*
- Titok. Ebből egyik sem volt az. Nem mintha túl sok mindent tudnék.
*Teszi hozzá, s előbb maga kortyol bele az édes nedűbe, majd újból megkínálja a vele szemben ülő mélységit.*
- Szórakoztasson a hóhér, vagy a kraken, vagy a cápa. Nem vagyok én udvari bohóc.
*Morogja az orra alatt, lehetőleg úgy, hogy a mögötte álló ne hallja, és marad ott, ahol van. De a beszélgetés folyamát átadja a másik kettőnek. Szabad kezének könyökét a térdére teszi, állát pedig a tenyerébe. Ebből a szögből, pont a Bájgúnárra tud csak nézni.
A beszélgetés első részét sem tudja már szó nélkül hagyni. Gondolatai újból elcikáznak, s csak egy szófoszlány üti meg fülét.*
- Rum? Hol? *Emeli fel fejét hirtelenjében, ahogy meghallja a mélységi nevét. Ha választ is kap rá, állát visszahelyezi tenyerébe. Érzi, hogy szemei ólomsúlyúvá vállnak, és folyamatosan csukódnak le. Minden energiáját össze kell szednie, hogy ébren tudjon maradni. Vagyis a beszélgetést figyeli feszülten, mint egyetlen lehetséges ébrentartó erő.
Szukafattya kérdéseire nem reagál, hiszen nem is neki címezték. A kikötőről való ismeretre, csak elfintorodik. Azt ő is úgy ismeri, mint a tenyért, vagy a saját hajóját, lévén, hogy ott nőtt fel. Az neki sem mond újdonságot, még ha oly kevésszer is kötöttek ki. A hozzá intézett megállapításra csak bólint, majd fejét ismét felkapja.*
- Hé, én még csak azt sem tudtam, hogy elmentek, épp egy kocsmába tomboltam és vedeltem.
*No meg a szerencsétlen flótást kajtatta, hogy méltó büntetését rámérje. De továbbá inkább csak hallgat, és hallgatja a diskurzust. Valóban hasznát vehetnék a fickónak mi tagadás. Ezen el is gondolkodik egy percre, s reméli, hogy a mögötte tornyosuló, emberi húst kedvelő is ezt teszi. A mélységi utolsó mondatára, ösztönösen csak a szemét forgatja meg.*
~Férfiak. Párbajok, kérkedés. Unalmas…~
*Gondolatai arcára is egyértelműen kiülnek. Látható, hogy nem ez az első alkalom, hogy ilyet hall.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-02 18:52:47
Üzenet elküldve: 2014-08-02 18:52:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj Nadae, Rinan //
* Teljes egészében megfeledkezik arra a pár pillanatra Kócosról, meg a vigyorgó elfről, míg a kalóz Hollóval kacérkodik. A rum áztatta ajkak egyre közelebb kerülnek a fekete fúria arcához, már csak néhány centi, ám hiába szurkol csókért a mélységi kujon, Nadae csúfosan véget vet az izgató kis műsornak. *
- A fenébe! Pedig élvezte volna!
* Rázza meg fejét csalódottan, s keni az egész dolgot Hollóra, mintha csak az ő kielégüléséért szorgalmazta volna azt a csókot. Mindegy, ez most kimaradt, de van itt neki egy meleg tekintetű elfje, ki még a végén ráveti magát. Illetve mégsem, Zaraun nagy megkönnyebbülésére. Igazából a bájgúnár nagyon is érdekes monológgal áll elő, rendesen felkeltve vele a hóhajú érdeklődését, s nem csak látszatból, hanem ténylegesen. *
- Szóval orgyilkos vagy, mi?
* Vérszín íriszei résnyire szűkülnek, ahogy lomhán a falnak vetett hátú hegyesfülűre emeli tekintetét. Morfondírozik pár szekundumig magában, majd elűzve szürke képéről az állandó huncut mosolyt, komoly szavaival kissé fellibbenti aljas színjátékának fátylát. Ha már a másik úgyis kapizsgálja, hogy milyen emberrel akadt dolga... *
- Az igazság az, hogy a magunk fajták nagyobb sikereket tudnának elérni együttesen, mint magányos farkasokként. Persze megbízni valakiben, ha tudod, hogy az ő helyében te sem bíznál saját magadban... Nem egyszerű. Persze ott van a betyárbecsület...
* Az elfre néz, de ködös tekintetével mintha a távolba révedne, legalábbis a barlang rideg, sziklákkal és kristályokkal teletűzdelt falára. Eddig észre sem vette, hogy azt vörös festékkel mázolt motívumok, sőt, barlangrajzok tarkítják, imitt-amott egész kis történeteket megörökítve. *
- Elf, benned meg lehetne bízni?
* Elmélkedéséből a visszatérő kalóz zökkenti ki, de még gyorsan odavet egy homályos, ám elgondolkodtató kérdést a hegyesfülűnek, aztán az elébe guggoló nő felé fordul. *
~Saját legénysége kártyázta el a hajóját? Idióta. ~
* Nem szól persze egy szót sem, csak bólogat, csendben figyel, néha vigyorogva bókol, közben pedig minden apró információt alaposan ízekre szed gondolatban. Lehetősége már nincs reagálni a kalóz szavaira, mert megérkezik végre az az átkozott hím, kin Holló csinos kis vágást ejtett. *
// Nadae, Ras //
* Úgy tűnik a mélységinek most lehetősége nyílik egyszerre megválaszolni a rumos, meg a Ras nevű kérdéseit is. A kalózzal egyszerűbb lett volna tárgyalni, már ha a pofátlan meggyőzés nevezhető valamiféle tárgyalásnak. *
- A nevem Zaraun Alendar. * Kezd hozzá komollyá vált ábrázattal. * - De a Szürkét jobban szeretem. * Ajkán átsuhanó halovány mosoly, s egy lopott pillantás az elfre; a név tán ismerősen csenghet neki, ha már szakmabéli. *
- És jól mondod, Ras, egy fillérem sincs. Előkelő vér csordogál az ereimben, a vagyonom viszont már a múlté, felemésztette azt a sok szajha, meg a szerencsejáték, az utolsó garasokat meg a kocsma, amit most sikerült kipofozni.
* Kicsit bő lére engedi mondókáját, a többieknek nyilván fogalma sincs róla, hogy milyen kocsmáról hadovál, de az igazsághoz ez is hozzátartozik. *
- Szóval nem idevalósiak vagytok. Lichanech, vagy Wegtoren?
* Nem is szándékozik megszeppent fogolyként viseltetni, pimaszul átveszi a beszélgetés fonalát, s visszakérdez, elegánsan felvezetve mondanivalóját. *
- Én viszont úgy ismerem Artheniort, meg a Kikötőt, mint a tenyeremet. Mondd, ti mégis mennyire vagytok ismerősek az itteni alvilágban? Te a csempészethez konyítasz, persze, * Sandít most a kalózra.* - de ha már embereket raboltok a városból, legalább lennétek tisztában azzal, hogy megfelelő célpontot választotok.
* Ezzel most lehet kicsit túllőtt a célon, inkább ki is menti magát gyorsan, nem szeretné még felfedni rejtegetett pengéjét. *
- Azért ne vedd a szívedre, nem azért mondtam. Nem vetem én meg a fényes aranyat, meg a luxust, csak épp nem vagyok az a spórolós fajta. Na de... hogy mivel is lehetnék a hasznotokra?
* Megköszörüli torkát, kicsit fészkelődik ültében miközben körbepillant, végül vérszín íriszei újból megállapodnak a férfin. *
- Valamiért mások vagytok, mint a szokványos városi gazfickók. Sötét lelkű kárhozottak? Hmmm... * Egy fél szekundumig elmereng a rumos céda korábbi mondókáján, ízlelgeti nyelvén a hangzatos szavakat, de végül csak kinyögi, mi ott motoszkál elméjében. * - A társadalom tehet egy szívességet és bekaphatja! Én ismerem a környéket, a korrupt, megvesztegethető őröket és vezetőket, a busás jutalommal kecsegtető előkelőségeket, a város minden egyes sötét kis szegletét. Ja, és képzett fejvadász vagyok.
* Grafitszín képére mocskosul magabiztos és gonosz vigyor kúszik, rezzenéstelen szemekkel mered Rasdeherre, így gördülnek le újabb szavai telt ajkáról. *
- Utóbbiról te magad is megbizonyosodhatnál, ha kételkednél hasznosságomban. Küzdjünk meg!
// Veszett nyáj Nadae, Rinan //
* Teljes egészében megfeledkezik arra a pár pillanatra Kócosról, meg a vigyorgó elfről, míg a kalóz Hollóval kacérkodik. A rum áztatta ajkak egyre közelebb kerülnek a fekete fúria arcához, már csak néhány centi, ám hiába szurkol csókért a mélységi kujon, Nadae csúfosan véget vet az izgató kis műsornak. *
- A fenébe! Pedig élvezte volna!
* Rázza meg fejét csalódottan, s keni az egész dolgot Hollóra, mintha csak az ő kielégüléséért szorgalmazta volna azt a csókot. Mindegy, ez most kimaradt, de van itt neki egy meleg tekintetű elfje, ki még a végén ráveti magát. Illetve mégsem, Zaraun nagy megkönnyebbülésére. Igazából a bájgúnár nagyon is érdekes monológgal áll elő, rendesen felkeltve vele a hóhajú érdeklődését, s nem csak látszatból, hanem ténylegesen. *
- Szóval orgyilkos vagy, mi?
* Vérszín íriszei résnyire szűkülnek, ahogy lomhán a falnak vetett hátú hegyesfülűre emeli tekintetét. Morfondírozik pár szekundumig magában, majd elűzve szürke képéről az állandó huncut mosolyt, komoly szavaival kissé fellibbenti aljas színjátékának fátylát. Ha már a másik úgyis kapizsgálja, hogy milyen emberrel akadt dolga... *
- Az igazság az, hogy a magunk fajták nagyobb sikereket tudnának elérni együttesen, mint magányos farkasokként. Persze megbízni valakiben, ha tudod, hogy az ő helyében te sem bíznál saját magadban... Nem egyszerű. Persze ott van a betyárbecsület...
* Az elfre néz, de ködös tekintetével mintha a távolba révedne, legalábbis a barlang rideg, sziklákkal és kristályokkal teletűzdelt falára. Eddig észre sem vette, hogy azt vörös festékkel mázolt motívumok, sőt, barlangrajzok tarkítják, imitt-amott egész kis történeteket megörökítve. *
- Elf, benned meg lehetne bízni?
* Elmélkedéséből a visszatérő kalóz zökkenti ki, de még gyorsan odavet egy homályos, ám elgondolkodtató kérdést a hegyesfülűnek, aztán az elébe guggoló nő felé fordul. *
~Saját legénysége kártyázta el a hajóját? Idióta. ~
* Nem szól persze egy szót sem, csak bólogat, csendben figyel, néha vigyorogva bókol, közben pedig minden apró információt alaposan ízekre szed gondolatban. Lehetősége már nincs reagálni a kalóz szavaira, mert megérkezik végre az az átkozott hím, kin Holló csinos kis vágást ejtett. *
// Nadae, Ras //
* Úgy tűnik a mélységinek most lehetősége nyílik egyszerre megválaszolni a rumos, meg a Ras nevű kérdéseit is. A kalózzal egyszerűbb lett volna tárgyalni, már ha a pofátlan meggyőzés nevezhető valamiféle tárgyalásnak. *
- A nevem Zaraun Alendar. * Kezd hozzá komollyá vált ábrázattal. * - De a Szürkét jobban szeretem. * Ajkán átsuhanó halovány mosoly, s egy lopott pillantás az elfre; a név tán ismerősen csenghet neki, ha már szakmabéli. *
- És jól mondod, Ras, egy fillérem sincs. Előkelő vér csordogál az ereimben, a vagyonom viszont már a múlté, felemésztette azt a sok szajha, meg a szerencsejáték, az utolsó garasokat meg a kocsma, amit most sikerült kipofozni.
* Kicsit bő lére engedi mondókáját, a többieknek nyilván fogalma sincs róla, hogy milyen kocsmáról hadovál, de az igazsághoz ez is hozzátartozik. *
- Szóval nem idevalósiak vagytok. Lichanech, vagy Wegtoren?
* Nem is szándékozik megszeppent fogolyként viseltetni, pimaszul átveszi a beszélgetés fonalát, s visszakérdez, elegánsan felvezetve mondanivalóját. *
- Én viszont úgy ismerem Artheniort, meg a Kikötőt, mint a tenyeremet. Mondd, ti mégis mennyire vagytok ismerősek az itteni alvilágban? Te a csempészethez konyítasz, persze, * Sandít most a kalózra.* - de ha már embereket raboltok a városból, legalább lennétek tisztában azzal, hogy megfelelő célpontot választotok.
* Ezzel most lehet kicsit túllőtt a célon, inkább ki is menti magát gyorsan, nem szeretné még felfedni rejtegetett pengéjét. *
- Azért ne vedd a szívedre, nem azért mondtam. Nem vetem én meg a fényes aranyat, meg a luxust, csak épp nem vagyok az a spórolós fajta. Na de... hogy mivel is lehetnék a hasznotokra?
* Megköszörüli torkát, kicsit fészkelődik ültében miközben körbepillant, végül vérszín íriszei újból megállapodnak a férfin. *
- Valamiért mások vagytok, mint a szokványos városi gazfickók. Sötét lelkű kárhozottak? Hmmm... * Egy fél szekundumig elmereng a rumos céda korábbi mondókáján, ízlelgeti nyelvén a hangzatos szavakat, de végül csak kinyögi, mi ott motoszkál elméjében. * - A társadalom tehet egy szívességet és bekaphatja! Én ismerem a környéket, a korrupt, megvesztegethető őröket és vezetőket, a busás jutalommal kecsegtető előkelőségeket, a város minden egyes sötét kis szegletét. Ja, és képzett fejvadász vagyok.
* Grafitszín képére mocskosul magabiztos és gonosz vigyor kúszik, rezzenéstelen szemekkel mered Rasdeherre, így gördülnek le újabb szavai telt ajkáról. *
- Utóbbiról te magad is megbizonyosodhatnál, ha kételkednél hasznosságomban. Küzdjünk meg!
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-02 16:17:54
Üzenet elküldve: 2014-08-02 16:17:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Kabaré! Ehhez a szinthez már Rasdeher egy cseppet morbid, komikus gondolatai sem érhetnek fel, ez az egész barlangi műsor jobb, mint egy hivatásos színitársulat előadása. Rasban nosztalgikus emlékek tőrnek fel gyermekkorából, mikor még a vándorcirkusz sokrétű egyéniségeivel járta a poros utakat. Akkor látot utoljára ekkora műsort, és halhatott ennyi böszme hazugságot. Csak fél füllel figyel a díszes kis társaságra, de így is megmosolyogtatják a bagatel füllentések. ~Még hogy mágus! Nevetséges! Komolyan, hogy lehet ennyi hülyeséget összehordani?~ Meg kell birkóznia saját akaraterejével, hogy a nőttön-növő, elismerő kacaját vissza tudja tartani. Helyette úgy vigyorog, mint egy az egészségtől majd kicsattanó vadalma.
Lassacskán teljesen felszárad belőle a testében magának medret vájó düh, és újra megcsapja orcáját a felhőtlen jó kedv szellője. Ebben a pillanatban leginkább egy csapat muzsikosra vágyik, kik jelenlétükkel méginkább növelik az esemény fényét. Igen, már csak a zenészek hiányoznak, és egy nagyon jó kis báli hangulat kerekedne a barlangi összejövetelből. A városi ranglétra minden fontos tagja itt van. A mélység szolgái többen is képviseltetik magukat,van itt egy bájgúnáruk is, ahogy Nadae nevezte a cicafiút, jelen van magát az éj asszonyának képzelő ében ajkú nőstény, na meg a mulatságból kihagyhatatlan kutyás kölyök, kinek a jószága épp Ras markában ficánkol. A férfi majdnem el is felejdkezett a dagi kis kutyuliról. ~Na mi az kis haver, tetszik a pofám?~
Az állatok Lanawin legbecsesebb élőlényei, kik a saját ösztöneik által vezérelt parancsokra hallgatnak csak, és teljesen önállóak mindennemű felsőbb hatalomtól. Vagyis azok voltak, míg nem jöttek a magukat értelmes, felsőbbrendű lényeknek nevező felegyenesedettek, és fosztották meg az állatokat szabadságuktól. Ha ők nem lennének ez a bundás eb is most szabadon kószálhatna fajtársaival egyetemben a tágas, füves réteken. Legalább is így tartja Ras. Na nem mintha Gombolyag annyira elveszettnek tűnne. Minden bizonnyal szereti gazdáját, épp ahogy Éjfél is szereti az őt megmentő emberi fattyat.
Rasdeher mélyen a házörző íriszeibe fúrja saját lélektükreit, majd csak aztán fordul a kíváncsi kölyök felé.*
-Gombolyag, mi?
*Mindig is becsülte azokat az embereket, kik óvó kezeik közé vettek egy Gombolyaghoz hasonlatos apróságot, de ezt a jelen helyzetben esze ágában sincs a fiú tudtára adni. A férfi hangjából teljes közöny cseng, még a rókavigyor is lehervad a képéről. Ha eddig lett volna bármi emberi benne, most az is elveszik belőle, tekintete egy üres porhüvelyre emlékeztetheti a benne kutakodókat.
Végül lerakja a kutyakölyköt a hideg talajra. A puha bundája, miről valószínűleg a nevét is kapta a kannibál kezében néhol vörös színt vett át. A sebesült tenyér összevérezte a hátát. Eztán Éjfélért nyúl, ki egy hangtalan mozdulattal átlibben a bal karjára, majd ha a Will hagyja, onnan az ő vállára.*
-Vigyázz rá, míg elbeszélgetek a közös barátunkkal!
*Gondol itt a Szürkére, kivel oly jól elbeszélgetett Williän. Közben pedig reméli, hogy a holló csacsogása leköti egy ideig az ifjút. Oda lép Nadae mögé, és a finom, de mégis erőt sugárzó vállára helyezi vérben ázó balját.*
-Innen átveszem! Te menj csak, és szórakoztasd a vendégeinket. Ja, és ha lehet, ne csacsogd el nekik minden titkunkat, drága kalózunk.
*Arca kezd egyre sápadtabbá válni, ami igen furcsa, kicsit ijesztő képet kölcsönöz neki, hisz egyébként is elég ritkán éri annyi nap, hogy sikerüljön finom, hamvas bőrűvé válnia. A vérveszteség hatására pedig úgy néz ki, mint egy két lábon járó hulla.*
-Akkor beszélgessünk!
*Veti oda az ötletet Raunnak.*
-Mi a teljes neved?
*Ha bármivel próbálkozna, vagy eltérne a tárgytól a foglyuk a még mindig jobbjában szorul penge lapjával olykor olykor megtámogatja az így is fájó buksiját, így jobb gyorsan észhez térnie.*
-Azt mondod egy filléred sincs, Szukafattya? Tetszik ez az elnevezés...
*Büszkén a képébe mosolyog, és megrázza sajgó kezét, mi időközben befestette nadrágját is.*
-Nos, akkor miben tudnál a magunk fajtának segíteni?
//Veszett nyáj//
*Kabaré! Ehhez a szinthez már Rasdeher egy cseppet morbid, komikus gondolatai sem érhetnek fel, ez az egész barlangi műsor jobb, mint egy hivatásos színitársulat előadása. Rasban nosztalgikus emlékek tőrnek fel gyermekkorából, mikor még a vándorcirkusz sokrétű egyéniségeivel járta a poros utakat. Akkor látot utoljára ekkora műsort, és halhatott ennyi böszme hazugságot. Csak fél füllel figyel a díszes kis társaságra, de így is megmosolyogtatják a bagatel füllentések. ~Még hogy mágus! Nevetséges! Komolyan, hogy lehet ennyi hülyeséget összehordani?~ Meg kell birkóznia saját akaraterejével, hogy a nőttön-növő, elismerő kacaját vissza tudja tartani. Helyette úgy vigyorog, mint egy az egészségtől majd kicsattanó vadalma.
Lassacskán teljesen felszárad belőle a testében magának medret vájó düh, és újra megcsapja orcáját a felhőtlen jó kedv szellője. Ebben a pillanatban leginkább egy csapat muzsikosra vágyik, kik jelenlétükkel méginkább növelik az esemény fényét. Igen, már csak a zenészek hiányoznak, és egy nagyon jó kis báli hangulat kerekedne a barlangi összejövetelből. A városi ranglétra minden fontos tagja itt van. A mélység szolgái többen is képviseltetik magukat,van itt egy bájgúnáruk is, ahogy Nadae nevezte a cicafiút, jelen van magát az éj asszonyának képzelő ében ajkú nőstény, na meg a mulatságból kihagyhatatlan kutyás kölyök, kinek a jószága épp Ras markában ficánkol. A férfi majdnem el is felejdkezett a dagi kis kutyuliról. ~Na mi az kis haver, tetszik a pofám?~
Az állatok Lanawin legbecsesebb élőlényei, kik a saját ösztöneik által vezérelt parancsokra hallgatnak csak, és teljesen önállóak mindennemű felsőbb hatalomtól. Vagyis azok voltak, míg nem jöttek a magukat értelmes, felsőbbrendű lényeknek nevező felegyenesedettek, és fosztották meg az állatokat szabadságuktól. Ha ők nem lennének ez a bundás eb is most szabadon kószálhatna fajtársaival egyetemben a tágas, füves réteken. Legalább is így tartja Ras. Na nem mintha Gombolyag annyira elveszettnek tűnne. Minden bizonnyal szereti gazdáját, épp ahogy Éjfél is szereti az őt megmentő emberi fattyat.
Rasdeher mélyen a házörző íriszeibe fúrja saját lélektükreit, majd csak aztán fordul a kíváncsi kölyök felé.*
-Gombolyag, mi?
*Mindig is becsülte azokat az embereket, kik óvó kezeik közé vettek egy Gombolyaghoz hasonlatos apróságot, de ezt a jelen helyzetben esze ágában sincs a fiú tudtára adni. A férfi hangjából teljes közöny cseng, még a rókavigyor is lehervad a képéről. Ha eddig lett volna bármi emberi benne, most az is elveszik belőle, tekintete egy üres porhüvelyre emlékeztetheti a benne kutakodókat.
Végül lerakja a kutyakölyköt a hideg talajra. A puha bundája, miről valószínűleg a nevét is kapta a kannibál kezében néhol vörös színt vett át. A sebesült tenyér összevérezte a hátát. Eztán Éjfélért nyúl, ki egy hangtalan mozdulattal átlibben a bal karjára, majd ha a Will hagyja, onnan az ő vállára.*
-Vigyázz rá, míg elbeszélgetek a közös barátunkkal!
*Gondol itt a Szürkére, kivel oly jól elbeszélgetett Williän. Közben pedig reméli, hogy a holló csacsogása leköti egy ideig az ifjút. Oda lép Nadae mögé, és a finom, de mégis erőt sugárzó vállára helyezi vérben ázó balját.*
-Innen átveszem! Te menj csak, és szórakoztasd a vendégeinket. Ja, és ha lehet, ne csacsogd el nekik minden titkunkat, drága kalózunk.
*Arca kezd egyre sápadtabbá válni, ami igen furcsa, kicsit ijesztő képet kölcsönöz neki, hisz egyébként is elég ritkán éri annyi nap, hogy sikerüljön finom, hamvas bőrűvé válnia. A vérveszteség hatására pedig úgy néz ki, mint egy két lábon járó hulla.*
-Akkor beszélgessünk!
*Veti oda az ötletet Raunnak.*
-Mi a teljes neved?
*Ha bármivel próbálkozna, vagy eltérne a tárgytól a foglyuk a még mindig jobbjában szorul penge lapjával olykor olykor megtámogatja az így is fájó buksiját, így jobb gyorsan észhez térnie.*
-Azt mondod egy filléred sincs, Szukafattya? Tetszik ez az elnevezés...
*Büszkén a képébe mosolyog, és megrázza sajgó kezét, mi időközben befestette nadrágját is.*
-Nos, akkor miben tudnál a magunk fajtának segíteni?
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:11:05
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:11:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*A kvarcbőrű hím pozitív meglepetést hoz egyébként igen rasszista hozzáállásában, erős kivételt képez ugyanis a mogorva sötétbőrűek közt. Nem csak kinézetével, mindazonáltal humorérzékével is kiemelkedik a sorból (noha ez nem nagy teljesítmény).*
- Biztosíthatlak, hogy nincs miért aggódnod.
*Halkan felnevet, tekintetét azonban az éppen leguggoló Nadaéra fordítja, a tetszetős mozdulatsort pimasz vigyorával díjazza, de hamar követi a példát, a fal mellett leereszkedve fenékre huppan az ezüstüstökű mellett, fejét hátrahajtva kitámasztja, hogy aztán lehunyt szemmel hallgatózzék.*
- Alvilági céh, mi?
*Ismétli a szavakat, mintha magában emésztgetné jelentésüket.*
- Egy orgyilkos munkájában az egyik legnehezebb feladat, hogy megtalálja a célpontot. A rohadt kis szemetek elrejtőznek, aztán a leglehetetlenebb helyeken bukkannak elő, csakhogy jól megnehezítsék a dolgomat. Ti mégis összegyűltök, mint a méhek, ráadásul szinte akárkit magaddal hozol ide... Van bennetek mersz, az már biztos. Igaz, nem láttam még a vérdíjatokat, kishalak vagytok egy kegyetlenül széles tengerben. Te viszont... *Ezúttal a mélységi felé fordul, szemtükrei mögött érdeklődés csillan, nem igen zavarja, hogy leleplezheti a férfit, elvégre ha az, akinek gondolja, segítség nélkül is könnyedén kiverekedi magát a barlangból. ~ Inkább az a kérdés, miért nem teszi.~* Már annál ismerősebb vagy.
*Egy darabig áthatóan bámulja, majd elvigyorodik, és elfordul.*
- De ma nem dolgozni vagyok itt.
*Ha valóban eltalálta kilétét, akkor hozzá képest - bármilyen nehéz is bevallani - saját maga is kishal volna. Az ilyenekkel jobb vigyázni, mégha egyelőre nem is tűnik heves vérmérsekletűnek, bármikor úgy dönthet, hogy megunja a játszadozást. Rinan pedig nem épp ezen a napon szeretné otthagyni a fogát egy sötét, koszos kis barlangban. Ha neki lett volna olyan szerencséje, hogy elkapja, még eszméletlen pillanatai alatt elvágta volna torkát. Bár az itteniek bizonyára gazdag nemesfiúcskának nézték, ahogyan ő is tette Willel.*
*A kvarcbőrű hím pozitív meglepetést hoz egyébként igen rasszista hozzáállásában, erős kivételt képez ugyanis a mogorva sötétbőrűek közt. Nem csak kinézetével, mindazonáltal humorérzékével is kiemelkedik a sorból (noha ez nem nagy teljesítmény).*
- Biztosíthatlak, hogy nincs miért aggódnod.
*Halkan felnevet, tekintetét azonban az éppen leguggoló Nadaéra fordítja, a tetszetős mozdulatsort pimasz vigyorával díjazza, de hamar követi a példát, a fal mellett leereszkedve fenékre huppan az ezüstüstökű mellett, fejét hátrahajtva kitámasztja, hogy aztán lehunyt szemmel hallgatózzék.*
- Alvilági céh, mi?
*Ismétli a szavakat, mintha magában emésztgetné jelentésüket.*
- Egy orgyilkos munkájában az egyik legnehezebb feladat, hogy megtalálja a célpontot. A rohadt kis szemetek elrejtőznek, aztán a leglehetetlenebb helyeken bukkannak elő, csakhogy jól megnehezítsék a dolgomat. Ti mégis összegyűltök, mint a méhek, ráadásul szinte akárkit magaddal hozol ide... Van bennetek mersz, az már biztos. Igaz, nem láttam még a vérdíjatokat, kishalak vagytok egy kegyetlenül széles tengerben. Te viszont... *Ezúttal a mélységi felé fordul, szemtükrei mögött érdeklődés csillan, nem igen zavarja, hogy leleplezheti a férfit, elvégre ha az, akinek gondolja, segítség nélkül is könnyedén kiverekedi magát a barlangból. ~ Inkább az a kérdés, miért nem teszi.~* Már annál ismerősebb vagy.
*Egy darabig áthatóan bámulja, majd elvigyorodik, és elfordul.*
- De ma nem dolgozni vagyok itt.
*Ha valóban eltalálta kilétét, akkor hozzá képest - bármilyen nehéz is bevallani - saját maga is kishal volna. Az ilyenekkel jobb vigyázni, mégha egyelőre nem is tűnik heves vérmérsekletűnek, bármikor úgy dönthet, hogy megunja a játszadozást. Rinan pedig nem épp ezen a napon szeretné otthagyni a fogát egy sötét, koszos kis barlangban. Ha neki lett volna olyan szerencséje, hogy elkapja, még eszméletlen pillanatai alatt elvágta volna torkát. Bár az itteniek bizonyára gazdag nemesfiúcskának nézték, ahogyan ő is tette Willel.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-02 00:11:19
Üzenet elküldve: 2014-08-02 00:11:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*A csupa fekete frontális motozása közben hallja meg a már oszlophoz kötözött csapzott hajú hangját. Mozdulatai megállnak, miközben fejét lassan a férfi felé fordítja. Szemöldöke a magasba szökken. Ajkai fokozatosan húzódnak szét, hogy vigyort formáljanak. Szinte azon nyomban felegyenesedik, abba hagyva egy pillanatra tevékenységét.*
- Miért is ne!
*Feleli, majd a lány arcára néz. Kezei közé fogja annak arcát, s kicsit megnyomogatja, így kényszeríve a fekete ajkakat csücsörítésre, majd vészesen közel hajol hozzá. Néhány centire megállva tőle, szemeit összehúzva nézi annak reakcióit. Hirtelen engedi el az orcáját, majd néhányszor megpaskolja.*
- Majd alkalomadtán, talán megeshet ez is.
*Vigyorog továbbra is. Jókedvéből semmit sem veszítve el, fejezi be a kutakodást. Sejti, hogy a másiknál még lehetnek fegyverek, eldugva, olyan helyekre, amelyekről neki fogalma sem lehet. Hiszen aki ilyen arzenállal rendelkezik, amit csak látható helyen hord, biztos hogy eldugva is akad egy-egy csodás darab. Ezzel a gondolattal már-már fütyörészve viszi zsákmányát a raktárba. Tetszik neki a lány, reméli, hogy amaz nyugton marad és nem fog Ras táplálékaként végezni. Szívesen elbeszélgetne vele, fegyverek elrejtéséről. Ő maga (is) jobban szereti az eldugott fegyverek általi meglepetéseket, mint a szembetűnő harci eszközöket.
Kilépve a raktárból halad a kis bagázs felé, kedélye még mindig kiváló, habár okát nem igazán érti. Se hajója, se legénysége, fáradtnak is fáradt már a teste, de érzi, ahogy elméje pörög. Tetszetős számára az itt kialakult helyzet, ami feldobja az unalmas hétköznapjaikat.*
- No, az máris jobb, mint a szeretés!
*Neveti el magát a Bájgúnár mondatán, miközben megcsapkodja annak vállát. Elhaladva mellette Gombolyag buksiját is megsimizi, érintve a füle tövét is, amelyet tisztának nem mondható körmeivel sebtében meg is vakarja.
Leguggolva a mélységi elé, csak bólintással veszi tudomásul, hogy amaz egyetért vele.*
- Áh, *Legyint a kérdésre, szabad kezével.* - Új legénység, akik azt hitték magukról, hogy nagyon tökösek. Egy két jól irányzott rablás után azt hitték bármi sikerülhet nekik, és még gazdagabbak lehetnek, így elkártyázták. De nyugalom, az aljas galádok, már meglakoltak eme tettükért. *Szája gonosz mosolyra húzódik, ahogy visszaemlékszik az elégtételre.* - Ha túl is éli, akkor sem hiszem, hogy egy jó darabig hajók, vagy egyáltalán emberek közelébe fog kerülni.
*Neveti el magát ármányosan, így viszont néhány csepp rum, kárba vész, ahogy elemeli Szukafattya szájától. Néhány cseppet megment ujjaival, s azokat gyorsan el is fogyasztja. Közben hallgatja a mesét, s csak a fejét rázza meg.*
- Ehj, hogy milyen rút galádok. Leütnek, és még ki sem józanodhatnál. *De a szavak jelentése eléri a hallójáratait.* - Kijózanodni? *Hördül fel.* - Hát minek olyan rút dolgot tenni? No és mi a neved Szukafattya? Talán ha megmondod, abból össze tudom tenni, hogy minek is hoztak téged ide valójában.
*A bóknak szánt mondatra nem reagál. Nem ez az első alkalom, hogy hasonlókat hall egy férfiú szájából, már fel sem veszi őket. Csak ha kedve úgy tartja. De most nem tartja, most inkább a jelenlegi feszült helyzet feloldásával kéne foglalkozni, s csak utána jöhet a jól megérdemelt pihenés és szórakozás.*
- No, már a vendégszeretetünk se jó neked? Milyen aljas gondolataid vannak, egy kis kedvesség láttán. *Szavait nem gondolja komolyan, s ez látszik is, ahogy tovább vigyorodik az előtte ülőre, miközben újabb korttyal kínálja.*
- És mégis miben tudnál segíteni nekünk? *Húzza össze némileg szemöldökét, koncentrálás gyanánt. A férfi kérdésre, csak vállat von.*
- Nem tudom. Én csak árut szállítottam nekik, hogy azt mire használták, hogy adták tovább nem tudom, de mivel ők voltak a legjobb és legtöbbet vevő ügyfeleim, célszerű volt ide jönnöm. Sokat nem tudni róluk, csak hogy nem a törvény emberei. Ennyi számomra épp elég tudni. Elkárhozott emberek, akik a társadalomban nem találták meg a helyüket. Lelkük sötét, vagy sötétülő, de nem makulátlan. *Mondatain elgondolkozik, s bólint egyet.* - Igen, valamiféle alvilági céh.
//Veszett nyáj//
*A csupa fekete frontális motozása közben hallja meg a már oszlophoz kötözött csapzott hajú hangját. Mozdulatai megállnak, miközben fejét lassan a férfi felé fordítja. Szemöldöke a magasba szökken. Ajkai fokozatosan húzódnak szét, hogy vigyort formáljanak. Szinte azon nyomban felegyenesedik, abba hagyva egy pillanatra tevékenységét.*
- Miért is ne!
*Feleli, majd a lány arcára néz. Kezei közé fogja annak arcát, s kicsit megnyomogatja, így kényszeríve a fekete ajkakat csücsörítésre, majd vészesen közel hajol hozzá. Néhány centire megállva tőle, szemeit összehúzva nézi annak reakcióit. Hirtelen engedi el az orcáját, majd néhányszor megpaskolja.*
- Majd alkalomadtán, talán megeshet ez is.
*Vigyorog továbbra is. Jókedvéből semmit sem veszítve el, fejezi be a kutakodást. Sejti, hogy a másiknál még lehetnek fegyverek, eldugva, olyan helyekre, amelyekről neki fogalma sem lehet. Hiszen aki ilyen arzenállal rendelkezik, amit csak látható helyen hord, biztos hogy eldugva is akad egy-egy csodás darab. Ezzel a gondolattal már-már fütyörészve viszi zsákmányát a raktárba. Tetszik neki a lány, reméli, hogy amaz nyugton marad és nem fog Ras táplálékaként végezni. Szívesen elbeszélgetne vele, fegyverek elrejtéséről. Ő maga (is) jobban szereti az eldugott fegyverek általi meglepetéseket, mint a szembetűnő harci eszközöket.
Kilépve a raktárból halad a kis bagázs felé, kedélye még mindig kiváló, habár okát nem igazán érti. Se hajója, se legénysége, fáradtnak is fáradt már a teste, de érzi, ahogy elméje pörög. Tetszetős számára az itt kialakult helyzet, ami feldobja az unalmas hétköznapjaikat.*
- No, az máris jobb, mint a szeretés!
*Neveti el magát a Bájgúnár mondatán, miközben megcsapkodja annak vállát. Elhaladva mellette Gombolyag buksiját is megsimizi, érintve a füle tövét is, amelyet tisztának nem mondható körmeivel sebtében meg is vakarja.
Leguggolva a mélységi elé, csak bólintással veszi tudomásul, hogy amaz egyetért vele.*
- Áh, *Legyint a kérdésre, szabad kezével.* - Új legénység, akik azt hitték magukról, hogy nagyon tökösek. Egy két jól irányzott rablás után azt hitték bármi sikerülhet nekik, és még gazdagabbak lehetnek, így elkártyázták. De nyugalom, az aljas galádok, már meglakoltak eme tettükért. *Szája gonosz mosolyra húzódik, ahogy visszaemlékszik az elégtételre.* - Ha túl is éli, akkor sem hiszem, hogy egy jó darabig hajók, vagy egyáltalán emberek közelébe fog kerülni.
*Neveti el magát ármányosan, így viszont néhány csepp rum, kárba vész, ahogy elemeli Szukafattya szájától. Néhány cseppet megment ujjaival, s azokat gyorsan el is fogyasztja. Közben hallgatja a mesét, s csak a fejét rázza meg.*
- Ehj, hogy milyen rút galádok. Leütnek, és még ki sem józanodhatnál. *De a szavak jelentése eléri a hallójáratait.* - Kijózanodni? *Hördül fel.* - Hát minek olyan rút dolgot tenni? No és mi a neved Szukafattya? Talán ha megmondod, abból össze tudom tenni, hogy minek is hoztak téged ide valójában.
*A bóknak szánt mondatra nem reagál. Nem ez az első alkalom, hogy hasonlókat hall egy férfiú szájából, már fel sem veszi őket. Csak ha kedve úgy tartja. De most nem tartja, most inkább a jelenlegi feszült helyzet feloldásával kéne foglalkozni, s csak utána jöhet a jól megérdemelt pihenés és szórakozás.*
- No, már a vendégszeretetünk se jó neked? Milyen aljas gondolataid vannak, egy kis kedvesség láttán. *Szavait nem gondolja komolyan, s ez látszik is, ahogy tovább vigyorodik az előtte ülőre, miközben újabb korttyal kínálja.*
- És mégis miben tudnál segíteni nekünk? *Húzza össze némileg szemöldökét, koncentrálás gyanánt. A férfi kérdésre, csak vállat von.*
- Nem tudom. Én csak árut szállítottam nekik, hogy azt mire használták, hogy adták tovább nem tudom, de mivel ők voltak a legjobb és legtöbbet vevő ügyfeleim, célszerű volt ide jönnöm. Sokat nem tudni róluk, csak hogy nem a törvény emberei. Ennyi számomra épp elég tudni. Elkárhozott emberek, akik a társadalomban nem találták meg a helyüket. Lelkük sötét, vagy sötétülő, de nem makulátlan. *Mondatain elgondolkozik, s bólint egyet.* - Igen, valamiféle alvilági céh.
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-08-01 22:06:40
Üzenet elküldve: 2014-08-01 22:06:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj- Will, Rinan//
* Amennyire szeme sarkából látja az elkerekedett szemű fiúcskát, biztos benne, hogy az tényleg nem járt még a városnak közelébe sem, az ő otthona a tenger nyaldosta kősziklák és homokos part birodalma, éppen itt, a szirt alatt elterülve. Ráadásul egyedül él itt, pontosabban a bolhás szőrcsomóval kettecskén. Most illendő lenne tán elengedni a témát, de a mélységi valahogy mégis kíváncsi a szánni való kölyök sanyarú életére, ha már így szóba elegyedtek. És valóban kíváncsi, nem csak arra megy ki a játék, hogy újabb jó pontokat szerezzen nála. *
- No és anyád?
* A kérdés igen kurta, s ezúttal mellőz bármiféle pimasz megjegyzést, vagy hamiskás vigyort, de hogy ne legyen ilyen elkámpicsorodott a hangulat, inkább mégis megtoldja egy mosollyal, s egy őszinte vallomással, amolyan jóleső vállveregetésként: *
- Tudod Kócos, én 13 voltam, mikor a szüleim meghaltak. * Kis hatásszünet, hogy oldalra sandíthasson, majd a halovány félmosoly széles, kaján vigyorrá húzódik szürke orcáján. * - Szóval tudom jól milyen a magány, ahogy azt is, mi jó ellene. Például a szajhák, na azok biztosan jobbak, mint egy házőrző. Voltál már nővel, kölyök?
* Mintha egy félhomályban, s alkoholszagban úszó kis kocsmában ücsörögnének két feles pálinka mellett, úgy társalog most a nyikhajjal. Tulajdonképpen egyre jobban is érzi magát, hisz kezei már szabadok, talpa alatt egy hegyes, igen helyes tőröcske pihen, vizet is kapott, s elég csak arra gondolnia, hogy hamarosan kivéreztetheti azt a két pojácát, s máris jó kedve támad. Ha kimászik ebből a csávából, na az teljesítmény lesz, eddig pedig kiválóan alakul a dolog, szóval miért is aggodalmaskodna? Azzal az alakítása is pocsék volna... Márpedig színészi teljesítményének hála egyre többen gyűlnek köréje, már a hegyesfülű hím is bratyizni próbál vele. *
- Ohh, még a végén zavarba jövök! * Süti le szemeit szemérmességet színlelve, de csak egy röpke pillanatra. * - De továbbra is a nőstényekre bukom. Remélem azért nincs harag.
* Elkacagja a dolgot, de azért gyanús neki ez az elf, annyit simogatja azt a kutyust, s olyan nyájasan, mi több nyálasan beszél, hogy akár ferde hajlamú cicafiú is lehet. Mondjuk Zaraunról is hitték már azt páran, de az más tészta. Ő mindig kivétel, természetesen. *
// Nadae //
* Míg újdonsült csodálóit kápráztatja el csudálatos ékesszólásával, megnyerő modorával, addig azért fél szemmel a többiekre is figyel. Például arra a kalózfurma nőre, ki rendkívül izgatóan taperolja végig Holló formás idomait, s még mielőtt bármit is találhatna, a mélységi megpróbál bedobni valamit, mivel elterelhetné figyelmét a kutakodásról. *
- Megcsókolni nem akarod? Azt szívesen megnézném!
* Egy pajzán poénnak talán megteszi, de túl későn sütötte el, mert a nő megszabadítja barátját minden egyes rejtegetett fegyvertől, aztán eltűnik valahol hátul, hogy pár perccel később újra visszatérjen és rummal kínálja a.. kutyát. *
~ Ez tán nem százas... ~
* Mindenesetre őkalózsága most a sötételfet veszi célba, s olybá tűnik, hogy ő lesz az, ki a nyelvcsatát vívó gerlepár helyett megválaszolja neki imént feltett kérdéseit. Végre valaki. *
- Mondani mondhat bárki bármit, persze...
* Ezzel bizony nem vitatkozhat, s ha most tovább bizonygatná igazát, azzal épphogy maga alatt vágná a fát. Valahogy máshogy kell elnyernie a nőstény bizalmát. *
- Mi történt a hajóddal, kapitány?
* Ha van, vagy volt egy saját hajója, akkor kapitány kell, hogy legyen, tán ez a megszólítás jó kezdés lehet. Ahogy az is, ha készségesen, rendkívül önfeláldozóan elfogadja a finom rumot. Lassan jobb az ellátás, mint a Pegazusban, de az biztos, hogy ilyen elmés szóviccet még senki nem gyúrt össze nevéből, s a keserédes nedűből. Kár, hogy ennek a kalóz tudatában sincs. *
- Artheniorból rángattak el, még csak azt sem várták meg, hogy kijózanodjak. Elég jó kis éjszakám volt, sok bor és egy őrjítően kívánatos kis szajha. Majdnem olyan szívdöglesztő volt, mint te!
* Utolsó mondatát bóknak szánja, persze, mégsem teszi azt rezzenéstelen, komoly arccal, szórakozottan somolyog a nőstény képébe, kinek ha más nem, hát alkoholtól bűzlő lehelete biztosan döglesztő. Mondjuk amúgy sem egy megvetendő cafka, pláne így széles terpeszben. *
- Le akarsz itatni? * Kacsint, s hagyja, hogy a kellemesen égető ízű rummal megitassák. * - Igazából akkor sem leszek gazdag, csak részeg. Viszont a hasznotokra lehetnék, mondtam. A neveteket már tudom, de azt nem, hogy mit is csináltok. Valamiféle alvilági céh vagytok?
// Veszett nyáj- Will, Rinan//
* Amennyire szeme sarkából látja az elkerekedett szemű fiúcskát, biztos benne, hogy az tényleg nem járt még a városnak közelébe sem, az ő otthona a tenger nyaldosta kősziklák és homokos part birodalma, éppen itt, a szirt alatt elterülve. Ráadásul egyedül él itt, pontosabban a bolhás szőrcsomóval kettecskén. Most illendő lenne tán elengedni a témát, de a mélységi valahogy mégis kíváncsi a szánni való kölyök sanyarú életére, ha már így szóba elegyedtek. És valóban kíváncsi, nem csak arra megy ki a játék, hogy újabb jó pontokat szerezzen nála. *
- No és anyád?
* A kérdés igen kurta, s ezúttal mellőz bármiféle pimasz megjegyzést, vagy hamiskás vigyort, de hogy ne legyen ilyen elkámpicsorodott a hangulat, inkább mégis megtoldja egy mosollyal, s egy őszinte vallomással, amolyan jóleső vállveregetésként: *
- Tudod Kócos, én 13 voltam, mikor a szüleim meghaltak. * Kis hatásszünet, hogy oldalra sandíthasson, majd a halovány félmosoly széles, kaján vigyorrá húzódik szürke orcáján. * - Szóval tudom jól milyen a magány, ahogy azt is, mi jó ellene. Például a szajhák, na azok biztosan jobbak, mint egy házőrző. Voltál már nővel, kölyök?
* Mintha egy félhomályban, s alkoholszagban úszó kis kocsmában ücsörögnének két feles pálinka mellett, úgy társalog most a nyikhajjal. Tulajdonképpen egyre jobban is érzi magát, hisz kezei már szabadok, talpa alatt egy hegyes, igen helyes tőröcske pihen, vizet is kapott, s elég csak arra gondolnia, hogy hamarosan kivéreztetheti azt a két pojácát, s máris jó kedve támad. Ha kimászik ebből a csávából, na az teljesítmény lesz, eddig pedig kiválóan alakul a dolog, szóval miért is aggodalmaskodna? Azzal az alakítása is pocsék volna... Márpedig színészi teljesítményének hála egyre többen gyűlnek köréje, már a hegyesfülű hím is bratyizni próbál vele. *
- Ohh, még a végén zavarba jövök! * Süti le szemeit szemérmességet színlelve, de csak egy röpke pillanatra. * - De továbbra is a nőstényekre bukom. Remélem azért nincs harag.
* Elkacagja a dolgot, de azért gyanús neki ez az elf, annyit simogatja azt a kutyust, s olyan nyájasan, mi több nyálasan beszél, hogy akár ferde hajlamú cicafiú is lehet. Mondjuk Zaraunról is hitték már azt páran, de az más tészta. Ő mindig kivétel, természetesen. *
// Nadae //
* Míg újdonsült csodálóit kápráztatja el csudálatos ékesszólásával, megnyerő modorával, addig azért fél szemmel a többiekre is figyel. Például arra a kalózfurma nőre, ki rendkívül izgatóan taperolja végig Holló formás idomait, s még mielőtt bármit is találhatna, a mélységi megpróbál bedobni valamit, mivel elterelhetné figyelmét a kutakodásról. *
- Megcsókolni nem akarod? Azt szívesen megnézném!
* Egy pajzán poénnak talán megteszi, de túl későn sütötte el, mert a nő megszabadítja barátját minden egyes rejtegetett fegyvertől, aztán eltűnik valahol hátul, hogy pár perccel később újra visszatérjen és rummal kínálja a.. kutyát. *
~ Ez tán nem százas... ~
* Mindenesetre őkalózsága most a sötételfet veszi célba, s olybá tűnik, hogy ő lesz az, ki a nyelvcsatát vívó gerlepár helyett megválaszolja neki imént feltett kérdéseit. Végre valaki. *
- Mondani mondhat bárki bármit, persze...
* Ezzel bizony nem vitatkozhat, s ha most tovább bizonygatná igazát, azzal épphogy maga alatt vágná a fát. Valahogy máshogy kell elnyernie a nőstény bizalmát. *
- Mi történt a hajóddal, kapitány?
* Ha van, vagy volt egy saját hajója, akkor kapitány kell, hogy legyen, tán ez a megszólítás jó kezdés lehet. Ahogy az is, ha készségesen, rendkívül önfeláldozóan elfogadja a finom rumot. Lassan jobb az ellátás, mint a Pegazusban, de az biztos, hogy ilyen elmés szóviccet még senki nem gyúrt össze nevéből, s a keserédes nedűből. Kár, hogy ennek a kalóz tudatában sincs. *
- Artheniorból rángattak el, még csak azt sem várták meg, hogy kijózanodjak. Elég jó kis éjszakám volt, sok bor és egy őrjítően kívánatos kis szajha. Majdnem olyan szívdöglesztő volt, mint te!
* Utolsó mondatát bóknak szánja, persze, mégsem teszi azt rezzenéstelen, komoly arccal, szórakozottan somolyog a nőstény képébe, kinek ha más nem, hát alkoholtól bűzlő lehelete biztosan döglesztő. Mondjuk amúgy sem egy megvetendő cafka, pláne így széles terpeszben. *
- Le akarsz itatni? * Kacsint, s hagyja, hogy a kellemesen égető ízű rummal megitassák. * - Igazából akkor sem leszek gazdag, csak részeg. Viszont a hasznotokra lehetnék, mondtam. A neveteket már tudom, de azt nem, hogy mit is csináltok. Valamiféle alvilági céh vagytok?
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-31 21:20:36
Üzenet elküldve: 2014-07-31 21:20:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - Veszett nyáj//
*Rinan alapvetően - visszafogottan jellemezve - nincs oda a romantikáért. Egyértelműen a testi élvezetek híve, aki ennél többet remél, vagy az igaz szerelmére vár, számára pusztán egy reménytelen idióta. Nem mintha tagadná a létezését, vagy nem hinne benne, de számos alkalommal végignézte, hogyan vesztik el a fejüket a férfiak e kétes érzelem hatására, ez pedig bőven elég volt, hogy elvegye tőle kedvét.
Így hát véleménye szimplán egy apró gesztusban mutatkozik meg, ajkai kelletlen grimaszba húzódnak a gerlepár szerelmeskedése láttán, majd egy rosszalló fejrázás is társul még mellé. Ennél többet azonban nem tesz, a saját saruk, hogy rájöjjenek, mekkora ostobaságot művelnek.
Eonarin újabb szellemes megjegyzése hallatán mosolyogva rázza meg fejét.*
- Talán a magadfajták is kedvelnék az állatokat, ha nem kéne földalatti barlangokban leélniük a fél életüket. *Lendületes mozdulattal tápászkodik fel, szabad kezével bátorítóan veregetve meg a lány hátát.* Ne aggódj. Majd hozzászoksz. *Azzal vigyorogva közelíti meg újdonsült célpontjait, és épp csak visszafordultában adja meg a választ a heves természetű leányzó (remélhetőleg megjátszott) sértődött felindulására.*
- Legyél résen, nehogy egyszer vele töltsem az éjszakát helyetted.
*Az egészen hozzánőtt szivárványhajú mélységi ezúttal is követi (hiába, a személyes vonzerő fogsága), újabb megjegyzése hallatán Rinan halk kuncogással ajándékozza meg.*
- Bizonyára jobban ismered a női elmét, mint ahogyan én... *Persze ez hazugság, de a helyzet megköveteli a megfelelő hatás eléréséhez.* De mintha magadat elfelejtetted volna említeni... való igaz, hogy az ilyesmi már természetessé vált köztük, így hát nem igazán értem, mit keresnek még rajtad a ruháid.
*Tekintetét most a másik sötétbőrű felé fordítja, jólesően felnevet szavai hallatán.*
- Egyre jobban kedvellek.
*Vigyorog rá, és éppenséggel szavai még igazak is, noha különösebb figyelmet nem fordít a férfiak irányában. Eme nem túl hosszú gondolatmenetét azonban orvul szakítja félbe a korábban már látott nyáltapló, ki bizonyára gyakorlott lehet, ha még Rinan sem észlelte jelenlétét, mialatt a háta mögé lopózott. Persze lehetséges az is, hogy túlzottan elterelte figyelmét a társalgás, elvégre nem kis energiájába kerül fenntartani a látszatot. Halk morgással díjazza hát Rasdeher cselekedetét, de egy durcis fiú kelletlen fintora mellett semmi egyéb megtorlást nem tapasztal. Amúgy is kezdett fájni a karja.*
- Fogadok, hogy imádni fogja.
*Vigyorog Nadaéra, és megvakargatja az eb fülét. Talán ez az első alkalom, hogy nem gúnyosan szólt a kalózlányhoz, és mosolya is valódibb ezúttal, noha ezt ő maga észre sem veszi, eltereli figyelmét az imádnivaló kutyuli vakkantása. A vallatásra már nem sok figyelmet fordít, legalábbis ezt a látszatot tartja fent, ellenben sóvárgó tekintete izgalomtól csillogva célozza meg a rumos üveget. Ennek ellenére kivárja a sorát, végülis nem siet ő sehova, egészen lakájos ez a kis barlang.*
*Rinan alapvetően - visszafogottan jellemezve - nincs oda a romantikáért. Egyértelműen a testi élvezetek híve, aki ennél többet remél, vagy az igaz szerelmére vár, számára pusztán egy reménytelen idióta. Nem mintha tagadná a létezését, vagy nem hinne benne, de számos alkalommal végignézte, hogyan vesztik el a fejüket a férfiak e kétes érzelem hatására, ez pedig bőven elég volt, hogy elvegye tőle kedvét.
Így hát véleménye szimplán egy apró gesztusban mutatkozik meg, ajkai kelletlen grimaszba húzódnak a gerlepár szerelmeskedése láttán, majd egy rosszalló fejrázás is társul még mellé. Ennél többet azonban nem tesz, a saját saruk, hogy rájöjjenek, mekkora ostobaságot művelnek.
Eonarin újabb szellemes megjegyzése hallatán mosolyogva rázza meg fejét.*
- Talán a magadfajták is kedvelnék az állatokat, ha nem kéne földalatti barlangokban leélniük a fél életüket. *Lendületes mozdulattal tápászkodik fel, szabad kezével bátorítóan veregetve meg a lány hátát.* Ne aggódj. Majd hozzászoksz. *Azzal vigyorogva közelíti meg újdonsült célpontjait, és épp csak visszafordultában adja meg a választ a heves természetű leányzó (remélhetőleg megjátszott) sértődött felindulására.*
- Legyél résen, nehogy egyszer vele töltsem az éjszakát helyetted.
*Az egészen hozzánőtt szivárványhajú mélységi ezúttal is követi (hiába, a személyes vonzerő fogsága), újabb megjegyzése hallatán Rinan halk kuncogással ajándékozza meg.*
- Bizonyára jobban ismered a női elmét, mint ahogyan én... *Persze ez hazugság, de a helyzet megköveteli a megfelelő hatás eléréséhez.* De mintha magadat elfelejtetted volna említeni... való igaz, hogy az ilyesmi már természetessé vált köztük, így hát nem igazán értem, mit keresnek még rajtad a ruháid.
*Tekintetét most a másik sötétbőrű felé fordítja, jólesően felnevet szavai hallatán.*
- Egyre jobban kedvellek.
*Vigyorog rá, és éppenséggel szavai még igazak is, noha különösebb figyelmet nem fordít a férfiak irányában. Eme nem túl hosszú gondolatmenetét azonban orvul szakítja félbe a korábban már látott nyáltapló, ki bizonyára gyakorlott lehet, ha még Rinan sem észlelte jelenlétét, mialatt a háta mögé lopózott. Persze lehetséges az is, hogy túlzottan elterelte figyelmét a társalgás, elvégre nem kis energiájába kerül fenntartani a látszatot. Halk morgással díjazza hát Rasdeher cselekedetét, de egy durcis fiú kelletlen fintora mellett semmi egyéb megtorlást nem tapasztal. Amúgy is kezdett fájni a karja.*
- Fogadok, hogy imádni fogja.
*Vigyorog Nadaéra, és megvakargatja az eb fülét. Talán ez az első alkalom, hogy nem gúnyosan szólt a kalózlányhoz, és mosolya is valódibb ezúttal, noha ezt ő maga észre sem veszi, eltereli figyelmét az imádnivaló kutyuli vakkantása. A vallatásra már nem sok figyelmet fordít, legalábbis ezt a látszatot tartja fent, ellenben sóvárgó tekintete izgalomtól csillogva célozza meg a rumos üveget. Ennek ellenére kivárja a sorát, végülis nem siet ő sehova, egészen lakájos ez a kis barlang.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-31 18:03:43
Üzenet elküldve: 2014-07-31 18:03:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Habár a sötétbőrű szájához tartja italát, Rovéna eléggé megrovóan néz rá, s így sóhajtva inkább saját ajkaihoz emeli a nedűt tartalmazó üveget és maga húzza meg. Közben befut a barlangba az utolsó páros. Az események gyorsan pörögnek. Előbb még a kannibál torkához szorítanak fegyvert, majd már a fekete hajú, fekete szemű, fekete ajkú, csupa fekete lány kerül alulra. Ras intésére, az üveget visszaakasztja a helyére, hogy elinduljon átkutatni a nőt. A felé nyújtott két kard látványára, csak felhúzza szemöldökét. Úgy tűnik, képes az együttműködésre, habár a másik fölényes mosolya nem erről árulkodik. Ezért is igyekszik alaposan átkutatni a nőt, fellelhető minden fegyvere után. Egy-egy fegyvernél csak elismerően füttyent.*
- Te vagy a fegyverhordozó?
*Bukkan ki belőle, miközben a bicskát előbb lábaival arrébb rúgja. Nem kíván a lány lábai közelébe kerülni, főleg nem arccal. A szerszám után megy és kellő távolságban a hajol le érte, hogy felvegye. A csupa fekete megkötözésével van épp elfoglalva, így nem is figyel a Szukafattya körül kialakuló társaságra. Miért is ő figyeljen, rajta kívül vannak még hárman, vagyis jelen esetben ketten, mert Mogorva ismételten kihasználja bőrszínét és elrejtőzött a barlang sötétjében. A feketét egy sziklához való kötözésével bajlódik, erősen és biztosan megkötve, gyakorlott mozdulatokkal. Szeme sarkából a barlang gerlepárjára néz, hogy figyelik-e a többieket, ám azok – lehetséges, hogy épp csak rosszul nézett oda – épp ismételten egymásba gabalyodtak.
Sóhajtva tápászkodik fel és viszi az elkobzott fegyvereket biztonságosabb és lakatlanabb helységbe, - vagyis a raktárba - hogy némi csörömpöléssel a falnak támassza őket. Ha már úgy is ott jár, lassan kiüresedő üvegét újra megtölti rummal. Amíg a raktárban tevénykedik nem látja, hogy a kinti bagázs mit is művel. Teli üveggel a kezében, elégedetten hagyja el a raktárnak használt helységet, mikor is a mélységi színes hajú lány nevetését hallja meg. Meglepetten látja, hogy a fogolynak titulált Szukafattya körül alakult ki egy bagázs. Szemöldökét felvonva indul el feléjük. A vízesés egyenletes morajlása miatt nem hallja azok beszélgetését, így a rá tett megjegyzések sem érik el füleit. A kis társasághoz szinte Rassal együtt érkezik. Léptei lomhák és lassúak is. Szervezete kezdi jelezni számára, hogy már lassan két napja van talpon, s egy kis pihenés nem ártana neki. Egy lezser legyintéssel a problémát túl is tárgyalta magán. A kannibál mellett megállva szemléli az apró szőrcsomót.*
- Gombolyag. *Ismétli a kis göndör hajú után, s félrehajtott fejjel nézi az ebet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a fiúra néz.* - Szereti a rumot?
*Kérdi amolyan őszinte kíváncsisággal a hangjában. Az esetleges választ még megvárja, majd a hátrakötözött kezűnek vélt mélységire pillant. A kérdést amit a gerlepárnak tett fel, még megválaszolatlan. Szeme sarkából rásandít a holló gazdájára, majd ismételten egy sóhajtást hallva kissé terpeszben állva guggol le a fiú elé.*
- Csak hogy a kérdésed meg legyen válaszolva. Hogy kik vagyunk? Én Nadae, ő Ras *bólint a fejével a bemutatott személy irányába.* - Majd Rovéna, és végül Mogorva. Hogy tőled mit akarunk? Hát kettőt és könnyebbet, nem tudom. Tegnap reggel még itt voltam, mikor lementem a kikötőbe, ma meg már veled tértek vissza. Én személy szerint csak a hajómat akarom, remélem, azon ügyel hoztak téged ide. Vagy váltságdíj fejében. S az hogy nincs pénzed, az majd kiderül nemsokára. Mondani bárki mondhat bármit, nemde?
*Magyarázza neki, inkább barátságos hangnemben, mint mogorván, vagy idegesen, ahogy a barlang gazdái tették. A kedvenc nedűjével megtöltött üveget a fiú szájához emeli.*
- Igyál, ez csak egy kis ra…hikk…um…*Mondata végén szabad kezét a mellkasához emeli. Meglehet hogy már megint túl sokat ivott volna? Csuklása minden esetre erre utal. A csapzott fehér hajú mélységi szemeibe néz, miközben az itallal kínálja. Nem tudja, hogy a másik mennyire bírja az alkoholt, de az évek során hamar megtanulta, hogy ha bármilyen információra van szüksége, akkor azt alkohollal könnyen kiszedheti. Egy próbát megér a számára, s addig is legalább ébren marad.* - Honnan hoztak el?
*Kérdezi, s ha a fiú elfogadta az italt és akkor maga is meghúzza az üvegben lapuló bársonyos folyadékot.*
//Veszett nyáj//
*Habár a sötétbőrű szájához tartja italát, Rovéna eléggé megrovóan néz rá, s így sóhajtva inkább saját ajkaihoz emeli a nedűt tartalmazó üveget és maga húzza meg. Közben befut a barlangba az utolsó páros. Az események gyorsan pörögnek. Előbb még a kannibál torkához szorítanak fegyvert, majd már a fekete hajú, fekete szemű, fekete ajkú, csupa fekete lány kerül alulra. Ras intésére, az üveget visszaakasztja a helyére, hogy elinduljon átkutatni a nőt. A felé nyújtott két kard látványára, csak felhúzza szemöldökét. Úgy tűnik, képes az együttműködésre, habár a másik fölényes mosolya nem erről árulkodik. Ezért is igyekszik alaposan átkutatni a nőt, fellelhető minden fegyvere után. Egy-egy fegyvernél csak elismerően füttyent.*
- Te vagy a fegyverhordozó?
*Bukkan ki belőle, miközben a bicskát előbb lábaival arrébb rúgja. Nem kíván a lány lábai közelébe kerülni, főleg nem arccal. A szerszám után megy és kellő távolságban a hajol le érte, hogy felvegye. A csupa fekete megkötözésével van épp elfoglalva, így nem is figyel a Szukafattya körül kialakuló társaságra. Miért is ő figyeljen, rajta kívül vannak még hárman, vagyis jelen esetben ketten, mert Mogorva ismételten kihasználja bőrszínét és elrejtőzött a barlang sötétjében. A feketét egy sziklához való kötözésével bajlódik, erősen és biztosan megkötve, gyakorlott mozdulatokkal. Szeme sarkából a barlang gerlepárjára néz, hogy figyelik-e a többieket, ám azok – lehetséges, hogy épp csak rosszul nézett oda – épp ismételten egymásba gabalyodtak.
Sóhajtva tápászkodik fel és viszi az elkobzott fegyvereket biztonságosabb és lakatlanabb helységbe, - vagyis a raktárba - hogy némi csörömpöléssel a falnak támassza őket. Ha már úgy is ott jár, lassan kiüresedő üvegét újra megtölti rummal. Amíg a raktárban tevénykedik nem látja, hogy a kinti bagázs mit is művel. Teli üveggel a kezében, elégedetten hagyja el a raktárnak használt helységet, mikor is a mélységi színes hajú lány nevetését hallja meg. Meglepetten látja, hogy a fogolynak titulált Szukafattya körül alakult ki egy bagázs. Szemöldökét felvonva indul el feléjük. A vízesés egyenletes morajlása miatt nem hallja azok beszélgetését, így a rá tett megjegyzések sem érik el füleit. A kis társasághoz szinte Rassal együtt érkezik. Léptei lomhák és lassúak is. Szervezete kezdi jelezni számára, hogy már lassan két napja van talpon, s egy kis pihenés nem ártana neki. Egy lezser legyintéssel a problémát túl is tárgyalta magán. A kannibál mellett megállva szemléli az apró szőrcsomót.*
- Gombolyag. *Ismétli a kis göndör hajú után, s félrehajtott fejjel nézi az ebet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a fiúra néz.* - Szereti a rumot?
*Kérdi amolyan őszinte kíváncsisággal a hangjában. Az esetleges választ még megvárja, majd a hátrakötözött kezűnek vélt mélységire pillant. A kérdést amit a gerlepárnak tett fel, még megválaszolatlan. Szeme sarkából rásandít a holló gazdájára, majd ismételten egy sóhajtást hallva kissé terpeszben állva guggol le a fiú elé.*
- Csak hogy a kérdésed meg legyen válaszolva. Hogy kik vagyunk? Én Nadae, ő Ras *bólint a fejével a bemutatott személy irányába.* - Majd Rovéna, és végül Mogorva. Hogy tőled mit akarunk? Hát kettőt és könnyebbet, nem tudom. Tegnap reggel még itt voltam, mikor lementem a kikötőbe, ma meg már veled tértek vissza. Én személy szerint csak a hajómat akarom, remélem, azon ügyel hoztak téged ide. Vagy váltságdíj fejében. S az hogy nincs pénzed, az majd kiderül nemsokára. Mondani bárki mondhat bármit, nemde?
*Magyarázza neki, inkább barátságos hangnemben, mint mogorván, vagy idegesen, ahogy a barlang gazdái tették. A kedvenc nedűjével megtöltött üveget a fiú szájához emeli.*
- Igyál, ez csak egy kis ra…hikk…um…*Mondata végén szabad kezét a mellkasához emeli. Meglehet hogy már megint túl sokat ivott volna? Csuklása minden esetre erre utal. A csapzott fehér hajú mélységi szemeibe néz, miközben az itallal kínálja. Nem tudja, hogy a másik mennyire bírja az alkoholt, de az évek során hamar megtanulta, hogy ha bármilyen információra van szüksége, akkor azt alkohollal könnyen kiszedheti. Egy próbát megér a számára, s addig is legalább ébren marad.* - Honnan hoztak el?
*Kérdezi, s ha a fiú elfogadta az italt és akkor maga is meghúzza az üvegben lapuló bársonyos folyadékot.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-29 22:10:01
Üzenet elküldve: 2014-07-29 22:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj //
*Az egyre élettelibbnek tetsző mélységi megilletődött kérdésére pusztán egy finom kis biccentéssel válaszol, utána viszont úgy issza a szavait, mintha csak esti mesét olvasnának neki. Voltaképpen kényelmére válna, ha elfeküdhetne a puha homokban vagy akár a fűben – s úgy fülelhetné a férfi elbeszélését -, ám a rideg kőpadló nem kecsegtet jóleső érzésekkel. Ültében kénytelen helyben maradni, na nem mintha oly sokáig tanakodhatna a pozitúra változtatáson, kellően lefoglalja a lelki szemei előtt kibontakozó világ, mely a Kikötőn túl helyezkedik. Persze fantáziájának kreatúrája messze nem egyezkedik a valósággal, viszont ez írandó a grafitbőrű igen csak szűk és tömör leírásának számlájára.
Mindazonáltal Arthenior légből kapott víziója hamarost átcsap a már jól ismert tengerpart üde szellővel simogatott homokos, sziklás panorámájába, a gyermekien fiatalos arcra pedig a békesség fátyolos leple simul, miközben néhány rövidke momentumra behunyja szemeit.*
- Igen... Gombolyag jól ismeri a sziklákat *Feleli, amint lassacskán visszaadja lélektükreinek a külvilág érzékelésének lehetőségét, s miként a fehér üstökűvel van beszélni valója, úgy éppen rá emeli a zöldeskék íriszeket. A tisztán örvénylő tekintetbe azonban némi zavarodottság is kúszik, a magát Szürkének nevező ismételten olyan kifejezéssel él, amelynek jelentését éppoly köd övezi a siheder elméjében, mint amilyennek az őszi éjjelek erődiben szokása megülepedni.*
- Nem keres senki. Csak én és Gombolyag élünk ott, nem ismerünk senkit. Atyám már rég meghalt *Újfent készségesen válaszol a mélységi kérdésére, ez nem is lehetne másképpen. Örül, hogy ekkora társaságra akadt, s eltekintve a kezdeti nehézségektől, mint Naxarida a kölyök mellkasára gyakorolt rúgása, vagy Rithya támadólagos fellépése, egészen jól megfér a furcsa alakok között. Legalábbis ő így érzi, az már egészen más dolog, hogy a körötte lévők mennyire tolerálják a hozzá hasonló lágyagyúakat, akik ráadásul mindenbe belekontárkodnak véletlenül, vagy épp szándékosan. Olybá tűnik egyelőre példátlan türelemről tesznek tanúbizonyságot, főként, hogy Zaraun bár tétovázva, de még a mágusokat övező érdeklődését is hajlandó kielégíteni.*
- Milyen varázslat? *Értetlen kérdés bukik elő az ifjonc vékony ajkai mögül, amint Rinan és Eonarin is csatlakoznak a társalgáshoz. Az enyhe zavar az, ami megakadályozza, hogy a fémkorsó csörömpölve leljen közelebbi ismertséget a kőpadlóval; hirtelen ocsúdik fel az ámulatból - mely a Szürke mágus mivolta révén ülepedett rá -, és még időben szorítja meg ujjaival az ivóalkalmatosságot, hogy amaz inkább az ölében nyugodhassék tovább.
A rövid procedúra bár nem tart néhány másodpercnél tovább, de éppen elegendő ahhoz, hogy figyelme a varázslatokról a feléjük közeledő Rasdeherre forduljon. Persze nem is ő lenne, ha figyelmeztetné a többieket is, helyébe csendben nézi végig, amint kikapja Rinan kezei közül a blökit, ki nem mellékesen még mindig eléggé csöndes, csupán a nóziját próbálja közelebb juttatni a hollóshoz, hogy megismerkedhessen vele.
Williän pedig látva kutyájának reakcióját, maga sem kimondottan aggodalmaskodik, sőt, válaszadása mellé bátorkodik egy barátságos mosolyt is megejteni a nemrég még pöppet ellenszenvesen viseltetett alak felé.*
- Az enyém. Gombolyag a neve! *Feleli, miközben feltápászkodik a földről, és közelebb lépdel a férfihoz. Őt leginkább a vállán pihengető madár érdekli, aki az imént igen hangzatos rikácsolással adta a barlangban tartózkodók tudtára, hogy bizony beszélni is tud. Természetesen nyilvánvaló, hogy az általa rebegett dicséretek a dalos ajkúnak pusztán betanult szövegek, azonban Willt ennél sokkalta könnyebb rászedni.*
- Hogy tud beszélni? Gombolyagot is meg lehet tanítani? *Kíváncsiskodik, miközben az ébentollút figyeli, azonban hozzáérni még nem mer.*
// Veszett nyáj //
*Az egyre élettelibbnek tetsző mélységi megilletődött kérdésére pusztán egy finom kis biccentéssel válaszol, utána viszont úgy issza a szavait, mintha csak esti mesét olvasnának neki. Voltaképpen kényelmére válna, ha elfeküdhetne a puha homokban vagy akár a fűben – s úgy fülelhetné a férfi elbeszélését -, ám a rideg kőpadló nem kecsegtet jóleső érzésekkel. Ültében kénytelen helyben maradni, na nem mintha oly sokáig tanakodhatna a pozitúra változtatáson, kellően lefoglalja a lelki szemei előtt kibontakozó világ, mely a Kikötőn túl helyezkedik. Persze fantáziájának kreatúrája messze nem egyezkedik a valósággal, viszont ez írandó a grafitbőrű igen csak szűk és tömör leírásának számlájára.
Mindazonáltal Arthenior légből kapott víziója hamarost átcsap a már jól ismert tengerpart üde szellővel simogatott homokos, sziklás panorámájába, a gyermekien fiatalos arcra pedig a békesség fátyolos leple simul, miközben néhány rövidke momentumra behunyja szemeit.*
- Igen... Gombolyag jól ismeri a sziklákat *Feleli, amint lassacskán visszaadja lélektükreinek a külvilág érzékelésének lehetőségét, s miként a fehér üstökűvel van beszélni valója, úgy éppen rá emeli a zöldeskék íriszeket. A tisztán örvénylő tekintetbe azonban némi zavarodottság is kúszik, a magát Szürkének nevező ismételten olyan kifejezéssel él, amelynek jelentését éppoly köd övezi a siheder elméjében, mint amilyennek az őszi éjjelek erődiben szokása megülepedni.*
- Nem keres senki. Csak én és Gombolyag élünk ott, nem ismerünk senkit. Atyám már rég meghalt *Újfent készségesen válaszol a mélységi kérdésére, ez nem is lehetne másképpen. Örül, hogy ekkora társaságra akadt, s eltekintve a kezdeti nehézségektől, mint Naxarida a kölyök mellkasára gyakorolt rúgása, vagy Rithya támadólagos fellépése, egészen jól megfér a furcsa alakok között. Legalábbis ő így érzi, az már egészen más dolog, hogy a körötte lévők mennyire tolerálják a hozzá hasonló lágyagyúakat, akik ráadásul mindenbe belekontárkodnak véletlenül, vagy épp szándékosan. Olybá tűnik egyelőre példátlan türelemről tesznek tanúbizonyságot, főként, hogy Zaraun bár tétovázva, de még a mágusokat övező érdeklődését is hajlandó kielégíteni.*
- Milyen varázslat? *Értetlen kérdés bukik elő az ifjonc vékony ajkai mögül, amint Rinan és Eonarin is csatlakoznak a társalgáshoz. Az enyhe zavar az, ami megakadályozza, hogy a fémkorsó csörömpölve leljen közelebbi ismertséget a kőpadlóval; hirtelen ocsúdik fel az ámulatból - mely a Szürke mágus mivolta révén ülepedett rá -, és még időben szorítja meg ujjaival az ivóalkalmatosságot, hogy amaz inkább az ölében nyugodhassék tovább.
A rövid procedúra bár nem tart néhány másodpercnél tovább, de éppen elegendő ahhoz, hogy figyelme a varázslatokról a feléjük közeledő Rasdeherre forduljon. Persze nem is ő lenne, ha figyelmeztetné a többieket is, helyébe csendben nézi végig, amint kikapja Rinan kezei közül a blökit, ki nem mellékesen még mindig eléggé csöndes, csupán a nóziját próbálja közelebb juttatni a hollóshoz, hogy megismerkedhessen vele.
Williän pedig látva kutyájának reakcióját, maga sem kimondottan aggodalmaskodik, sőt, válaszadása mellé bátorkodik egy barátságos mosolyt is megejteni a nemrég még pöppet ellenszenvesen viseltetett alak felé.*
- Az enyém. Gombolyag a neve! *Feleli, miközben feltápászkodik a földről, és közelebb lépdel a férfihoz. Őt leginkább a vállán pihengető madár érdekli, aki az imént igen hangzatos rikácsolással adta a barlangban tartózkodók tudtára, hogy bizony beszélni is tud. Természetesen nyilvánvaló, hogy az általa rebegett dicséretek a dalos ajkúnak pusztán betanult szövegek, azonban Willt ennél sokkalta könnyebb rászedni.*
- Hogy tud beszélni? Gombolyagot is meg lehet tanítani? *Kíváncsiskodik, miközben az ébentollút figyeli, azonban hozzáérni még nem mer.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:16:29
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:16:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj -Will//
* Az a kupányi hideg forrásvíz nagyon kellett már; torkának, felrepedezett ajkainak égető fájdalma lassan enyhülni látszik, ahogy állandó émelygése is alábbhagy végre. Persze gyomrának ürességét az ital enyhíteni képtelen, hamarost valami élelmet is kunyerálnia kéne, hogy ennél jobban le ne gyengüljön. Mikor is evett utoljára? Passz, hisz azt sem tudja, hogy hány napig volt kiütve, de 3-4 éjszaka már biztos eltelt azóta, hogy a Tretilben lakmározott egy jót. *
- Nem jártál még a városban? * Hüledezik meglepetten a ficsúr szavaira, ki 18 éves létére még nem tette be a lábát Artheniorba. * - Nos, Arthenior északra van innen, úgy 3-4 napi járóföldre. * Bár a távolságban ő sem biztos, régen járt már erre, akkor is csak a kikötőben. Jobban belegondolva, míg a kölyök kívül maradt a városon, addig a mélységi bájgúnár meg néhány ritka kivételtől eltekintve épphogy azon belül. *
- Áhá, hogy a parton is laksz... * Emeli meg hószín üstökét a megszeppent szavaktól megvilágosultan, feledve a 7-8 éves gyerekekhez illő napi tevékenység leírásától rátörő újabb kuncogást. Kezdi kapizsgálni a dolgot, már csak össze kéne rakni az egyes darabkákat. *
- Összegezzük akkor: valami halászféle vagy, aki a parton lakik a kutyájával, Gombolyaggal, aki elkóborolt és ide vezetett téged. Valami ilyesmiről lenne szó?
* Ez így teljesen logikusnak látszik, meg röhejesnek persze: egy bugyuta, anyámasszony katonája és a bolhazsákja háborítatlanul besétált egy csapatnyi gazfickó fészkébe, s még mindig sértetlenül kolbászolnak föl alá. Nem, ez inkább hihetetlen, mint logikus. *
- Anyádék nem fognak keresni, Kócos?
* Teljesen kézenfekvő a kérdés, a kis hebehurgyáért jobb esetben máris aggódnak otthon, s ha apuci hazatér a napi halászatból, csak a gyerek keresésére indul tán. Már csak egy csapatnyi felbőszült halász kell ide és az artheniori bálok színes kavalkádja máris eltörpül majd a barlangi csinnadratta mellett.
Azon, hogy Will szőröstül bőröstül benyalja a kamuszöveget, már végképp nem lepődik meg, valahogy eddig még komolyan tudta venni a hobókás, mókás kis legényt, de már hitének utolsó morzsáját is elvesztette a Kócos épelméjűségével kapcsolatban. *
- A víz isteneihez? * Kérdezi értetlenül, már csak azért is, mert figyelmét jobban leköti most a színes hajú nőstény, ki lopva megajándékozza őt egy aprócska, ám annál hasznosabb dobótőrrel. A kicsiny penge eltűnik a sötételf felhúzott csizmája alatt, s immáron egy pillanat alatt kézbe tudja majd kapni, ha úgy hozza a helyzet. Megereszt egy aljas, sunyi kacsintást fajtársa felé, s elégedetten nyugtázza magában, hogy remélhetőleg őt is megmérgezték keserédes szavai. Vagy megnyerő pofija, ki tudja. * - Ja igen, azokhoz, a víz istenihez, hát persze! * Hablatyolja kis tétovázás után, de már csak fél füllel figyel a kölyökre, mert a kutyust dédelgető hím is kiszúrta őket magának. *
- Ó, hát egyeseknek ahhoz varázslat kell? Kezdők... * Szúr oda pimaszul a hegyesfülű hímnek, de tudja jól, hogy az ő pártfogására is szüksége lehet még a későbbiekben, így elejét veszi a sértődésnek- már ha az nem értené a tréfát: * - Persze akad itt jó néhány nőstény, kiknek szívesen megmutatnám a varázspálcám, de hát én csak egy fogoly vagyok.
* Vérvörös szemei pajzánul villannak a piszkos tincsek takarásában, s mesterkélten lebiggyeszti ajkait, jelezvén mélységes "szomorságát" kiszolgáltatott helyzete okán.
S közben ujjai kényelmesen kinyújtóznak az oszlop mögött, lassacskán visszatér beléjük az élet és tovaszáll a kényelmetlen zsibbadtság. Szükséges is, hogy magához térítse elgémberedett kezeit, mert olybá tűnik, hogy a förtelmes párocska végre valahára figyelmet szentel a betolakodók hadának. *
// Veszett nyáj -Will//
* Az a kupányi hideg forrásvíz nagyon kellett már; torkának, felrepedezett ajkainak égető fájdalma lassan enyhülni látszik, ahogy állandó émelygése is alábbhagy végre. Persze gyomrának ürességét az ital enyhíteni képtelen, hamarost valami élelmet is kunyerálnia kéne, hogy ennél jobban le ne gyengüljön. Mikor is evett utoljára? Passz, hisz azt sem tudja, hogy hány napig volt kiütve, de 3-4 éjszaka már biztos eltelt azóta, hogy a Tretilben lakmározott egy jót. *
- Nem jártál még a városban? * Hüledezik meglepetten a ficsúr szavaira, ki 18 éves létére még nem tette be a lábát Artheniorba. * - Nos, Arthenior északra van innen, úgy 3-4 napi járóföldre. * Bár a távolságban ő sem biztos, régen járt már erre, akkor is csak a kikötőben. Jobban belegondolva, míg a kölyök kívül maradt a városon, addig a mélységi bájgúnár meg néhány ritka kivételtől eltekintve épphogy azon belül. *
- Áhá, hogy a parton is laksz... * Emeli meg hószín üstökét a megszeppent szavaktól megvilágosultan, feledve a 7-8 éves gyerekekhez illő napi tevékenység leírásától rátörő újabb kuncogást. Kezdi kapizsgálni a dolgot, már csak össze kéne rakni az egyes darabkákat. *
- Összegezzük akkor: valami halászféle vagy, aki a parton lakik a kutyájával, Gombolyaggal, aki elkóborolt és ide vezetett téged. Valami ilyesmiről lenne szó?
* Ez így teljesen logikusnak látszik, meg röhejesnek persze: egy bugyuta, anyámasszony katonája és a bolhazsákja háborítatlanul besétált egy csapatnyi gazfickó fészkébe, s még mindig sértetlenül kolbászolnak föl alá. Nem, ez inkább hihetetlen, mint logikus. *
- Anyádék nem fognak keresni, Kócos?
* Teljesen kézenfekvő a kérdés, a kis hebehurgyáért jobb esetben máris aggódnak otthon, s ha apuci hazatér a napi halászatból, csak a gyerek keresésére indul tán. Már csak egy csapatnyi felbőszült halász kell ide és az artheniori bálok színes kavalkádja máris eltörpül majd a barlangi csinnadratta mellett.
Azon, hogy Will szőröstül bőröstül benyalja a kamuszöveget, már végképp nem lepődik meg, valahogy eddig még komolyan tudta venni a hobókás, mókás kis legényt, de már hitének utolsó morzsáját is elvesztette a Kócos épelméjűségével kapcsolatban. *
- A víz isteneihez? * Kérdezi értetlenül, már csak azért is, mert figyelmét jobban leköti most a színes hajú nőstény, ki lopva megajándékozza őt egy aprócska, ám annál hasznosabb dobótőrrel. A kicsiny penge eltűnik a sötételf felhúzott csizmája alatt, s immáron egy pillanat alatt kézbe tudja majd kapni, ha úgy hozza a helyzet. Megereszt egy aljas, sunyi kacsintást fajtársa felé, s elégedetten nyugtázza magában, hogy remélhetőleg őt is megmérgezték keserédes szavai. Vagy megnyerő pofija, ki tudja. * - Ja igen, azokhoz, a víz istenihez, hát persze! * Hablatyolja kis tétovázás után, de már csak fél füllel figyel a kölyökre, mert a kutyust dédelgető hím is kiszúrta őket magának. *
- Ó, hát egyeseknek ahhoz varázslat kell? Kezdők... * Szúr oda pimaszul a hegyesfülű hímnek, de tudja jól, hogy az ő pártfogására is szüksége lehet még a későbbiekben, így elejét veszi a sértődésnek- már ha az nem értené a tréfát: * - Persze akad itt jó néhány nőstény, kiknek szívesen megmutatnám a varázspálcám, de hát én csak egy fogoly vagyok.
* Vérvörös szemei pajzánul villannak a piszkos tincsek takarásában, s mesterkélten lebiggyeszti ajkait, jelezvén mélységes "szomorságát" kiszolgáltatott helyzete okán.
S közben ujjai kényelmesen kinyújtóznak az oszlop mögött, lassacskán visszatér beléjük az élet és tovaszáll a kényelmetlen zsibbadtság. Szükséges is, hogy magához térítse elgémberedett kezeit, mert olybá tűnik, hogy a förtelmes párocska végre valahára figyelmet szentel a betolakodók hadának. *
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-28 16:49:19
Üzenet elküldve: 2014-07-28 16:49:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Tenyeréből patakzó ízletes vér, verítéktől nedves homlok, pattanásig feszülő erek, a pillanatnyi öntudatlanságtól golyózó íriszek, és hasogató fejfájás. Teljes káosz! Lélektükrei előtt lassan, szinte csak percek elteltével tisztul ki a kép, és a szemébe csöpögő izzadságcseppeket a homlokáról legördülő apró könnycseppek mossák ki, ahogy bal kézfejével erőteljesen dörzsölni kezdi azt. Irritálta már a saját testnedve, de a harc befejeztével végre eltávolíthatja a kelletlen dolgokat. Eztán homlokán is végigszánt legalább egyszer alkarja, és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza győzelmét.
Már már kezdte azt hinni, hogy eljött a vég, és a saját barlangjában, az új otthonában búcsúzik el szerelmes dalos pacsirtájától, és a mézédes csókjaitól. De végül a sok évnyi tapasztalat, a folyamatos párbajok, és edzések megtették a hatásukat. Egy ügyes trükkel ellenfele felé tudott kerekedni, ami a győzelméhez is vezetett. Most pedig az a szajha tehetetlenül, kikötözve vár a megváltásra, és reménykedik abban, hogy Ras előveszi jobbik felét, és egyességet ajánl számára. Kivételesen ezt is kívánja tenni, és felajánl a legyőzött számára egy előnyös egyezményt. Az már csak rajta áll, hogy mennyire vágyna ismét a szabadságra.
De mielőtt még bármit elhamarkodna... oda lép a szíve választottjához, és egy csókot hint pihe-puha nyakára amolyan nyugtatásképpen.*
-Semmi baj, Édes! Jól vagyok, csak a rohadt kardja megvágott kissé. Nem vészes.
*Súgja Rovéna szépen ívelt fülébe, miközben pajzán módon fogaival a fülcimpáján kezd csüggeni. Megrágcsálja a rugalmas bőrt, majd eltávolodik tőle, hogy véletlen se vérezze össze csinos kis ruháját. Persze tenyere még mindig elviselhetetlenül sajog, de nem akarja ezzel fárasztani kedvesét. Majd később ellátja.*
-Ügyes voltál, büszke vagyok rád!
*Időközben, míg a gerle pár teste összefonódik, Éjfél is visszatelepedik eredeti gazdája izmos vállára, és rákezd saját kis szövegére, melyet a központi csarnok egyből sokszorosan ad vissza. Így a többiek is felfigyelhetnek a madár különös rikácsolására.*
-Rovéna gyönyörű!
*Kezd rá a csőrébe adott, betanult szövegek egyikére, majd egymás után többször is elismétli a mondatot, ha netalántán a többiek elsőre nem értenék meg. Majd ha újra engedi szóhoz jutni gazdáját, akkor az, ismét a lányhoz intézi mondandóját.*
-Ismerjük meg egy kicsit az új barátainkat, majd aztán ahogy megígértem, megmártózunk a tóban.
*Körbetekint hát az új jövevények mindegyikén, és zöldeskékjeit egy gúnyos mosoly társaságában végigfuttatja rajtuk. Leginkább a mélység szolgája, és a kutyás kölyök kelti fel az érdeklődését. Az előbbi természetesen mert a nőstények táborát erősíti (na nem mintha Rovénán kívül bárki is érdekelné) az utóbbi pedig az előbbi kis magánakciója miatt. A hülyéje megpróbálta Rovénát jobb belátásra bírni. Fiatal még, meglátszik, de Rasdehernek nem tetszik, hogy a foglyuk szimpátiát ébresztett egy ismeretlen betolakodóban. Na meg... ahhoz képest, hogy semmi keresnivalójuk itt egészen kényelmesen eltársalognak.*
-Gyere Rové, ismerkedjünk meg a vendégeinkkel!
*Arcán vigyor ül, jobb kezében még mindig harcra készen szorongatja a fegyverét. Rinan mögött állítja meg a lépteit, és a válla felett meglepve emeli ki a kutyakölyköt a markából. A nyakánál ragadja meg a bundáját, és próbál olyan gyorsan operálni, hogy a férfi ne tudjon ellenkezni. Ha sikerrel jár az arcához emeli a korcsot, és így szól:*
-Kié ez az aranyos dög?
*Mosolyog a kutya pofájába.*
//Veszett nyáj//
*Tenyeréből patakzó ízletes vér, verítéktől nedves homlok, pattanásig feszülő erek, a pillanatnyi öntudatlanságtól golyózó íriszek, és hasogató fejfájás. Teljes káosz! Lélektükrei előtt lassan, szinte csak percek elteltével tisztul ki a kép, és a szemébe csöpögő izzadságcseppeket a homlokáról legördülő apró könnycseppek mossák ki, ahogy bal kézfejével erőteljesen dörzsölni kezdi azt. Irritálta már a saját testnedve, de a harc befejeztével végre eltávolíthatja a kelletlen dolgokat. Eztán homlokán is végigszánt legalább egyszer alkarja, és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza győzelmét.
Már már kezdte azt hinni, hogy eljött a vég, és a saját barlangjában, az új otthonában búcsúzik el szerelmes dalos pacsirtájától, és a mézédes csókjaitól. De végül a sok évnyi tapasztalat, a folyamatos párbajok, és edzések megtették a hatásukat. Egy ügyes trükkel ellenfele felé tudott kerekedni, ami a győzelméhez is vezetett. Most pedig az a szajha tehetetlenül, kikötözve vár a megváltásra, és reménykedik abban, hogy Ras előveszi jobbik felét, és egyességet ajánl számára. Kivételesen ezt is kívánja tenni, és felajánl a legyőzött számára egy előnyös egyezményt. Az már csak rajta áll, hogy mennyire vágyna ismét a szabadságra.
De mielőtt még bármit elhamarkodna... oda lép a szíve választottjához, és egy csókot hint pihe-puha nyakára amolyan nyugtatásképpen.*
-Semmi baj, Édes! Jól vagyok, csak a rohadt kardja megvágott kissé. Nem vészes.
*Súgja Rovéna szépen ívelt fülébe, miközben pajzán módon fogaival a fülcimpáján kezd csüggeni. Megrágcsálja a rugalmas bőrt, majd eltávolodik tőle, hogy véletlen se vérezze össze csinos kis ruháját. Persze tenyere még mindig elviselhetetlenül sajog, de nem akarja ezzel fárasztani kedvesét. Majd később ellátja.*
-Ügyes voltál, büszke vagyok rád!
*Időközben, míg a gerle pár teste összefonódik, Éjfél is visszatelepedik eredeti gazdája izmos vállára, és rákezd saját kis szövegére, melyet a központi csarnok egyből sokszorosan ad vissza. Így a többiek is felfigyelhetnek a madár különös rikácsolására.*
-Rovéna gyönyörű!
*Kezd rá a csőrébe adott, betanult szövegek egyikére, majd egymás után többször is elismétli a mondatot, ha netalántán a többiek elsőre nem értenék meg. Majd ha újra engedi szóhoz jutni gazdáját, akkor az, ismét a lányhoz intézi mondandóját.*
-Ismerjük meg egy kicsit az új barátainkat, majd aztán ahogy megígértem, megmártózunk a tóban.
*Körbetekint hát az új jövevények mindegyikén, és zöldeskékjeit egy gúnyos mosoly társaságában végigfuttatja rajtuk. Leginkább a mélység szolgája, és a kutyás kölyök kelti fel az érdeklődését. Az előbbi természetesen mert a nőstények táborát erősíti (na nem mintha Rovénán kívül bárki is érdekelné) az utóbbi pedig az előbbi kis magánakciója miatt. A hülyéje megpróbálta Rovénát jobb belátásra bírni. Fiatal még, meglátszik, de Rasdehernek nem tetszik, hogy a foglyuk szimpátiát ébresztett egy ismeretlen betolakodóban. Na meg... ahhoz képest, hogy semmi keresnivalójuk itt egészen kényelmesen eltársalognak.*
-Gyere Rové, ismerkedjünk meg a vendégeinkkel!
*Arcán vigyor ül, jobb kezében még mindig harcra készen szorongatja a fegyverét. Rinan mögött állítja meg a lépteit, és a válla felett meglepve emeli ki a kutyakölyköt a markából. A nyakánál ragadja meg a bundáját, és próbál olyan gyorsan operálni, hogy a férfi ne tudjon ellenkezni. Ha sikerrel jár az arcához emeli a korcsot, és így szól:*
-Kié ez az aranyos dög?
*Mosolyog a kutya pofájába.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:59:14
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:59:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj //
*Grimaszolva csóválja a fejét. Felszíni elfek…*
- Ja! Zabálni való! *Néz rá cselszövő vigyorral, pont úgy nyomva meg a szavakat, hogy teljesen szó szerint hangozzon. Végül is, kutyahúst még valóban nem evett…
Egyetért Rinan szavaival, ezek korántsem orgyilkosok vagy fejvadászok. Csak egy szedett-vedett valószínűleg tolvaj banda, akik még igazán nem is értenek ahhoz, amit csinálnak, de nagyon profinak és veszélyesnek képzelik magukat. Itt egy részeg kalózivadék, egy seggriszáló kurtizán, és a talpnyaló valószínűleg fülig szerelmes rajongója. A sötételf hímről, aki még nemrég itt volt, és a sötétben meghúzódó lányról még nem nagyon alakult ki benne kép, de ezeket elnézve még ők állnak a legjobban.
Aztán idecsapódott most előttük egy éretlen kölyök, aki látszólag pont olyan hiszékeny és naiv, mint amennyire gyáva lehet, illetve most egy őrült idegbeteg fekete démon és egy szépfiú sötételf hím.
Jól mondta a ringóseggű, ez egy cirkusz.*
- Majdhogynem egyformák?! *Neveti el magát jóízűen a fiú szavait visszhangozva.* Szóval MAJDHOGYNEM ugyanúgy nézek ki mint az a hím?! Na szépen vagyunk! *Nevet tovább a szorult helyzetben lévő fajtársára mutatva. Rinan fejével úgy látszik valami nagyon nem stimmelhet, ha nem tud különbséget tenni közöttük. Ha neki megy a felszíni elfekkel akkor ez fordítva már annyira bonyolult? Még ha a haj ugyanolyan, tegyük fel a szemszín is, az arcvonások teljesen különböznek.
A hím kikerül az oszlophoz, azután már a többiekkel nem törődik, a helyén marad Rinannal, és a hozzájuk látszólag kissé durcásan helyet foglaló kölyökkel.
A többiekkel nem foglalkozik, hogy elmennek iszogatni, vagy beszélgetnek egyáltalán nem érdekli, inkább vonja el a figyelmét a fiú egyre morcosabb ábrázata, amivel akaratlanul is felkelti a figyelmét. Kíváncsian sandít utána, ahogy lassanként egyre közelebb araszol a mélységihez. Magában már jóízűen nevet elképzelve ennek a végkifejletét, mert a fiú mozgásából és óvatos tekintetéből ítélve nem kimondottan beszélgetni megy oda a hímhez.
Nagyjából pont akkor áll fel mikor a kutya ismét betalálja Rinant. Az ő mozdulatát imitálva – bár kicsit durvábban – összeborzolja játékosan a haját, aztán kicsit közelebb megy a tilosban sántikáló duóhoz, hogy hallhassa a sutyorgásaikat. A fiú megjegyzése után a fehér hajra, már hozzá is adhatja a tulajdonságaihoz a naivitás, és éretlenség mellé az ostobaságot és tudatlanságot is. Ám a hím válaszára nem számít, ami annyira megdöbbentő, hogy nem bírja ki, hogy hangos nevetésbe ne törjön ki. A hasát fogva a nevetéstől kicsit közelebb megy Rinanhoz, hogy ha a többiek erre már felé kapják a fejüket azt higgyék, hogy az elf mondott neki valami nagyon szórakoztatót.*
- Te nem vagy normális. *Neveti két lélegzetvétel között.* Szegény apóka! *Teszi még hozzá a szemét törölgetve, ami újabb nevetést eredményez. És az egészben az a legszebb, hogy a fiú még el is hiszi.
Egyet gondolva a fal felöli takarásban lévő kezével egy minimális mozdulattal már elő is varázsolja az egyik dobótőrét, amit a lábára ejt, hogy ne koppanjon a kövön, majd ahogy elhalad egy egyszerű gyors mozdulattal már a hím lába alá is csempészi azt, majd mintha misem történt volna Rinanhoz lép.*
- Minek ahhoz neked varázslat? Csak rebegtesd meg a szempilláidat, a kalózkirálynő már úgyis fogékony kezd lenni a szövegedre. A dalos pacsirta meg a mozgásából ítélve amúgy is könnyűvérű. *Egy gonoszkás féloldalas mosollyal figyeli a felszínit, pont olyan hangon beszélve, hogy a többiek ne hallhassák meg, ellenben vele, és talán az oszlopnál lévő párossal.*
// Veszett nyáj //
*Grimaszolva csóválja a fejét. Felszíni elfek…*
- Ja! Zabálni való! *Néz rá cselszövő vigyorral, pont úgy nyomva meg a szavakat, hogy teljesen szó szerint hangozzon. Végül is, kutyahúst még valóban nem evett…
Egyetért Rinan szavaival, ezek korántsem orgyilkosok vagy fejvadászok. Csak egy szedett-vedett valószínűleg tolvaj banda, akik még igazán nem is értenek ahhoz, amit csinálnak, de nagyon profinak és veszélyesnek képzelik magukat. Itt egy részeg kalózivadék, egy seggriszáló kurtizán, és a talpnyaló valószínűleg fülig szerelmes rajongója. A sötételf hímről, aki még nemrég itt volt, és a sötétben meghúzódó lányról még nem nagyon alakult ki benne kép, de ezeket elnézve még ők állnak a legjobban.
Aztán idecsapódott most előttük egy éretlen kölyök, aki látszólag pont olyan hiszékeny és naiv, mint amennyire gyáva lehet, illetve most egy őrült idegbeteg fekete démon és egy szépfiú sötételf hím.
Jól mondta a ringóseggű, ez egy cirkusz.*
- Majdhogynem egyformák?! *Neveti el magát jóízűen a fiú szavait visszhangozva.* Szóval MAJDHOGYNEM ugyanúgy nézek ki mint az a hím?! Na szépen vagyunk! *Nevet tovább a szorult helyzetben lévő fajtársára mutatva. Rinan fejével úgy látszik valami nagyon nem stimmelhet, ha nem tud különbséget tenni közöttük. Ha neki megy a felszíni elfekkel akkor ez fordítva már annyira bonyolult? Még ha a haj ugyanolyan, tegyük fel a szemszín is, az arcvonások teljesen különböznek.
A hím kikerül az oszlophoz, azután már a többiekkel nem törődik, a helyén marad Rinannal, és a hozzájuk látszólag kissé durcásan helyet foglaló kölyökkel.
A többiekkel nem foglalkozik, hogy elmennek iszogatni, vagy beszélgetnek egyáltalán nem érdekli, inkább vonja el a figyelmét a fiú egyre morcosabb ábrázata, amivel akaratlanul is felkelti a figyelmét. Kíváncsian sandít utána, ahogy lassanként egyre közelebb araszol a mélységihez. Magában már jóízűen nevet elképzelve ennek a végkifejletét, mert a fiú mozgásából és óvatos tekintetéből ítélve nem kimondottan beszélgetni megy oda a hímhez.
Nagyjából pont akkor áll fel mikor a kutya ismét betalálja Rinant. Az ő mozdulatát imitálva – bár kicsit durvábban – összeborzolja játékosan a haját, aztán kicsit közelebb megy a tilosban sántikáló duóhoz, hogy hallhassa a sutyorgásaikat. A fiú megjegyzése után a fehér hajra, már hozzá is adhatja a tulajdonságaihoz a naivitás, és éretlenség mellé az ostobaságot és tudatlanságot is. Ám a hím válaszára nem számít, ami annyira megdöbbentő, hogy nem bírja ki, hogy hangos nevetésbe ne törjön ki. A hasát fogva a nevetéstől kicsit közelebb megy Rinanhoz, hogy ha a többiek erre már felé kapják a fejüket azt higgyék, hogy az elf mondott neki valami nagyon szórakoztatót.*
- Te nem vagy normális. *Neveti két lélegzetvétel között.* Szegény apóka! *Teszi még hozzá a szemét törölgetve, ami újabb nevetést eredményez. És az egészben az a legszebb, hogy a fiú még el is hiszi.
Egyet gondolva a fal felöli takarásban lévő kezével egy minimális mozdulattal már elő is varázsolja az egyik dobótőrét, amit a lábára ejt, hogy ne koppanjon a kövön, majd ahogy elhalad egy egyszerű gyors mozdulattal már a hím lába alá is csempészi azt, majd mintha misem történt volna Rinanhoz lép.*
- Minek ahhoz neked varázslat? Csak rebegtesd meg a szempilláidat, a kalózkirálynő már úgyis fogékony kezd lenni a szövegedre. A dalos pacsirta meg a mozgásából ítélve amúgy is könnyűvérű. *Egy gonoszkás féloldalas mosollyal figyeli a felszínit, pont olyan hangon beszélve, hogy a többiek ne hallhassák meg, ellenben vele, és talán az oszlopnál lévő párossal.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-28 01:12:39
Üzenet elküldve: 2014-07-28 01:12:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - Veszett nyáj//
*Tekintetét lustán vonszolja egyik ismeretlenről a másikra, a helyzet kezd komikusba átcsapni, annyi bizonyos, hogy egy időre eltekinthet az unalmas mindennapoktól. Nem mintha ez ellenére volna, kényelmesen hátradől és figyeli a műsort, - természetesen csak képletesen, elvégre a barlang ezen pontján nem igen van minek támaszkodnia - igyekszik feltérképezni a kapcsolatot a barlanglakók közt. Nagyjából tisztázza magában az oldalakat, bár nagy az átfedés, elvégre a legtöbben pártatlanok avagy könnyen jobb belátásra bírhatók, köztük maga Rinan is. A nagy kavarodás közepette észre sem veszi, mikor róla van szó, így a vita a lányokra marad, bár könnyen lehet, hogy egyébként sem izgatná fel túlzottan a nőstényharc. Eonarin hozzá intézett szavai azonban már elérik zavaros kis elméjét, ádáz vigyorral viszonozza a lány pillantását.*
- Rém aranyos kis dög, mi? *Mintha meg se hallotta volna a mélységi nem éppen állatbarát megjegyzését, elmélyülten vakargatja az eb hasát. Az elsuttogott kérdésre ajkai sunyi mosolyra húzódnak, hasonló hangnemben válaszol, azonban szavai ezúttal is mézes búgással édesítik a levegőt.*
- A legtöbbjük piti bűnöző lehet, sosem láttam még a képüket. A kvarcbőrű fajtársad viszont ismerős... bár, számomra majdhogynem egyformák vagytok. *Halkan felnevet, a továbbiakban azonban csak csendben figyeli az eseményeket, figyelemmel kísérve esetlen kis emberbarátjának lépteit. Úgy tűnik, valóban szimpatizál a dörzsölt mélységivel, habár valószínűleg egészen másképp látja, mint ahogyan Rinan. Bőven ráér még összetörni a kölyök illúzióit, megteszi azt majd a self is, ha egyszer kiszabadul...Azonban a kis Gombolyag megelőzi, érdeklődve fut gazdája után, evvel csak méginkább feléjük terelve a figyelmet, feltéve persze, hogy az illető nyomon követi a lökött csontrágó mozgását. A rövid látogatás után azonban Gombolyag visszatér Rinanhoz, meglehet, még mindig nem unta meg a gyengéd kényeztetést, melynek az orgyilkos kezei által részese lehet. Nem is téved, a fiú örömmel fogadja vissza ölébe, megvakargatja a füle tövét.*
- Na mi van, elfoglalt a gazdi? *Mosolyog az állatra, ujjával finoman érintve meg orrát, halkan nevet az eb prüszkölésén. Fél füllel nyomon követi a beszélgetést, egyre kevésbé tudja visszatartani a nevetést, már-már együttérez a Szürke férfival, azonban ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, meglehetősen lusta mozdulatokkal, kezében az ölebbel lépdel feléjük, majd a falnak támaszkodva vigyorodik el.*
- Kezdetnek levarázsolhatnád a ruhát ezekről a nősténybőrbe bújt ördögökről...
*Tekintetének ádáz villanása, éhes vigyora elárulja, valóban eljátszott a gondolattal, hogy mindegyiküket egyszerre lássa meztelenül. (Külön-külön ugyanis nem nagy varázslat.)*
*Tekintetét lustán vonszolja egyik ismeretlenről a másikra, a helyzet kezd komikusba átcsapni, annyi bizonyos, hogy egy időre eltekinthet az unalmas mindennapoktól. Nem mintha ez ellenére volna, kényelmesen hátradől és figyeli a műsort, - természetesen csak képletesen, elvégre a barlang ezen pontján nem igen van minek támaszkodnia - igyekszik feltérképezni a kapcsolatot a barlanglakók közt. Nagyjából tisztázza magában az oldalakat, bár nagy az átfedés, elvégre a legtöbben pártatlanok avagy könnyen jobb belátásra bírhatók, köztük maga Rinan is. A nagy kavarodás közepette észre sem veszi, mikor róla van szó, így a vita a lányokra marad, bár könnyen lehet, hogy egyébként sem izgatná fel túlzottan a nőstényharc. Eonarin hozzá intézett szavai azonban már elérik zavaros kis elméjét, ádáz vigyorral viszonozza a lány pillantását.*
- Rém aranyos kis dög, mi? *Mintha meg se hallotta volna a mélységi nem éppen állatbarát megjegyzését, elmélyülten vakargatja az eb hasát. Az elsuttogott kérdésre ajkai sunyi mosolyra húzódnak, hasonló hangnemben válaszol, azonban szavai ezúttal is mézes búgással édesítik a levegőt.*
- A legtöbbjük piti bűnöző lehet, sosem láttam még a képüket. A kvarcbőrű fajtársad viszont ismerős... bár, számomra majdhogynem egyformák vagytok. *Halkan felnevet, a továbbiakban azonban csak csendben figyeli az eseményeket, figyelemmel kísérve esetlen kis emberbarátjának lépteit. Úgy tűnik, valóban szimpatizál a dörzsölt mélységivel, habár valószínűleg egészen másképp látja, mint ahogyan Rinan. Bőven ráér még összetörni a kölyök illúzióit, megteszi azt majd a self is, ha egyszer kiszabadul...Azonban a kis Gombolyag megelőzi, érdeklődve fut gazdája után, evvel csak méginkább feléjük terelve a figyelmet, feltéve persze, hogy az illető nyomon követi a lökött csontrágó mozgását. A rövid látogatás után azonban Gombolyag visszatér Rinanhoz, meglehet, még mindig nem unta meg a gyengéd kényeztetést, melynek az orgyilkos kezei által részese lehet. Nem is téved, a fiú örömmel fogadja vissza ölébe, megvakargatja a füle tövét.*
- Na mi van, elfoglalt a gazdi? *Mosolyog az állatra, ujjával finoman érintve meg orrát, halkan nevet az eb prüszkölésén. Fél füllel nyomon követi a beszélgetést, egyre kevésbé tudja visszatartani a nevetést, már-már együttérez a Szürke férfival, azonban ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, meglehetősen lusta mozdulatokkal, kezében az ölebbel lépdel feléjük, majd a falnak támaszkodva vigyorodik el.*
- Kezdetnek levarázsolhatnád a ruhát ezekről a nősténybőrbe bújt ördögökről...
*Tekintetének ádáz villanása, éhes vigyora elárulja, valóban eljátszott a gondolattal, hogy mindegyiküket egyszerre lássa meztelenül. (Külön-külön ugyanis nem nagy varázslat.)*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 23:15:05
Üzenet elküldve: 2014-07-27 23:15:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj - Zaraun //
- Hm...? *A félbehagyott mondatra érdeklődően emeli a mélységire kíváncsiságtól csillanó zöldeskékjeit, melyekből hamarost tovaszáll a szégyen, és helyébe visszaköltözik az a rettentően tiszta ártatlanság, mely a többiekhez hasonlatos rossz arcú embereket – s egyéb lényeket – gyakorta késztet agresszióra. Egyedüli szerencséje - ha netán a Szürke is közéjük tartozna -, hogy a rabként érkezett most nem rendezhet jelenetet, vissza kell fognia esetleges indulatait, vagy éppen a belőle kitörni készülő nevetést.
Közben a folytatás is megérkezik, melynek nyomán enyhe zavarodottság fut át a gyermekded ábrázaton. Kifejező lélektükrei töprengésről árulkodva fordulnak oldalvást néhány pillanat erejéig, s alsó ajkát is beharapja, miként próbálja behatárolni az említett Szegénynegyed elhelyezkedését. Miként viszont a kikötőnél messzebb még nem merészkedett, így halovány lila dunsztja sincs arról, miről hadovál a grafitbőrű.*
- Az hol van? *Kérdezi, amint türkiz íriszei újfent a vérszín szemeket keresik, egyúttal pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy a férfi célzásának lényegéből semmit sem sikerült megértenie. Na nem mintha azzal dobálózna, melyikük a sanyarúbb sorsú, pusztán felfogná, hogy bizony a fehér üstökűt sem kell félteni, bár vad és korábbi fenyegető fellépése után ez nem is volt kérdéses Will számára.
A kimondatlan feltételezéseken azonban valószínűsíthető, hogy még ő is felháborodna, elvégre csak apja volt, mégis hogy gondolhatna a Szürke valamiféle "anyucira"? Másrészt pedig bár nem szokása panaszkodni, élvezi az életét, ám tudja, hogy a semmittevés következménye a maga és Gombolyag kárára volna írandó, tehát nem henyélhet s várhatja a csodát.*
- Bo-bocsánat... A parton lakok, Gombolyaggal, és szoktam halászni, vacsorát csinálni, Gombolyaggal játszani, meg fürödni is szeretek a tengerben *Feleli készségesen, és ajkaira is visszatelepszik a jókedv, amint újból kellemes emlékek és érzések töltik el a bensőjét. Hát még mikor meghallja Zaraun válaszát!
Nem meglepő, hogy csak úgy issza a szavait, szemeiben pedig ámulat csillan. Szoktak a partra járni mágusok, a víz isteneinek mutatnak be áldozatot, olykor pedig csak érthetetlen nyelven hadoválnak, s bár nem tartoznak a legkedvesebb emberek közé, azért Williän mindég is visszafojtott lélegzettel figyelte őket. Alig akarja elhinni, hogy egy ilyen nagytekintélyű személlyel sikeredett összetalálkoznia, hát még, hogy szóra méltatja! Bár igaz, a hatvan évhez csöppet fiatalnak tűnik a mélységi, azonban Rinan beszélt különbségekről emberek és grafitbőrűek között, annyit kilogikázik, hogy bizonyosan tovább élhetnek, mint ők, egyszerű teremtmények.*
- M-még nem, ne haragudj... Te is ki szoktál járni a víz isteneihez? *Kérdezi ámélkodva, s lassan a korsó is kezd kicsusszanni a kezei közül...*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.27 23:22:52
// Veszett nyáj - Zaraun //
- Hm...? *A félbehagyott mondatra érdeklődően emeli a mélységire kíváncsiságtól csillanó zöldeskékjeit, melyekből hamarost tovaszáll a szégyen, és helyébe visszaköltözik az a rettentően tiszta ártatlanság, mely a többiekhez hasonlatos rossz arcú embereket – s egyéb lényeket – gyakorta késztet agresszióra. Egyedüli szerencséje - ha netán a Szürke is közéjük tartozna -, hogy a rabként érkezett most nem rendezhet jelenetet, vissza kell fognia esetleges indulatait, vagy éppen a belőle kitörni készülő nevetést.
Közben a folytatás is megérkezik, melynek nyomán enyhe zavarodottság fut át a gyermekded ábrázaton. Kifejező lélektükrei töprengésről árulkodva fordulnak oldalvást néhány pillanat erejéig, s alsó ajkát is beharapja, miként próbálja behatárolni az említett Szegénynegyed elhelyezkedését. Miként viszont a kikötőnél messzebb még nem merészkedett, így halovány lila dunsztja sincs arról, miről hadovál a grafitbőrű.*
- Az hol van? *Kérdezi, amint türkiz íriszei újfent a vérszín szemeket keresik, egyúttal pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy a férfi célzásának lényegéből semmit sem sikerült megértenie. Na nem mintha azzal dobálózna, melyikük a sanyarúbb sorsú, pusztán felfogná, hogy bizony a fehér üstökűt sem kell félteni, bár vad és korábbi fenyegető fellépése után ez nem is volt kérdéses Will számára.
A kimondatlan feltételezéseken azonban valószínűsíthető, hogy még ő is felháborodna, elvégre csak apja volt, mégis hogy gondolhatna a Szürke valamiféle "anyucira"? Másrészt pedig bár nem szokása panaszkodni, élvezi az életét, ám tudja, hogy a semmittevés következménye a maga és Gombolyag kárára volna írandó, tehát nem henyélhet s várhatja a csodát.*
- Bo-bocsánat... A parton lakok, Gombolyaggal, és szoktam halászni, vacsorát csinálni, Gombolyaggal játszani, meg fürödni is szeretek a tengerben *Feleli készségesen, és ajkaira is visszatelepszik a jókedv, amint újból kellemes emlékek és érzések töltik el a bensőjét. Hát még mikor meghallja Zaraun válaszát!
Nem meglepő, hogy csak úgy issza a szavait, szemeiben pedig ámulat csillan. Szoktak a partra járni mágusok, a víz isteneinek mutatnak be áldozatot, olykor pedig csak érthetetlen nyelven hadoválnak, s bár nem tartoznak a legkedvesebb emberek közé, azért Williän mindég is visszafojtott lélegzettel figyelte őket. Alig akarja elhinni, hogy egy ilyen nagytekintélyű személlyel sikeredett összetalálkoznia, hát még, hogy szóra méltatja! Bár igaz, a hatvan évhez csöppet fiatalnak tűnik a mélységi, azonban Rinan beszélt különbségekről emberek és grafitbőrűek között, annyit kilogikázik, hogy bizonyosan tovább élhetnek, mint ők, egyszerű teremtmények.*
- M-még nem, ne haragudj... Te is ki szoktál járni a víz isteneihez? *Kérdezi ámélkodva, s lassan a korsó is kezd kicsusszanni a kezei közül...*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.27 23:22:52
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 22:46:44
Üzenet elküldve: 2014-07-27 22:46:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj -Will//
* Esetleg még azt tudta volna elképzelni a kis Kócosról, hogy valamiféle inasféle itt a barlangban, esetleg az énekeshangú luvnya szexuális játékszere, hogy a hímmel feldobják barlangbéli unalmas estéiket, de már korábban kiderült, hogy a ficsúrnak is éppoly idegen a hely, s a társaság, mint az elrabolt mélységinek. Akkor viszont adott a kérdés, hogy egy ilyen talpig mamlasz mi a jó eget csinál önszántából a huzatos szirten, a bolhás döggel egyetemben. Talán eltévedt, vagy hozták őt is, de annyira hülyének nézték, hogy még csak meg sem kötözték, gondolták, hogy elkolbászol ez itt magában föl-alá, anélkül, hogy megszökne. *
~ Tizennyolc, ühüm... ~ * Vonja össze homlokát a szám hallatán, bár nem is az életkor a meglepő, hisz küllemre talán ki is néz ennyinek a gyerek, hanem inkább az, hogy felnőtt férfi létére még megalszik a szájában a tej is. *
- Kölyök, én a te korodban már... ~ ... gyilkoltam, loptam, csaltam, hazudtam, és kinyiffantam volna, ha nincs meg a magamhoz való eszem! ~ * Folytatná így tovább, de inkább nyelvébe harap, nem akarja elijeszteni szegény párát, jól jöhet még az neki. Megköszörüli torkát inkább, továbbra is csak halkan. *
- Szóval én már magam kellett, hogy boldoguljak, ráadásul a Szegénynegyedben.
* A gyerek nyilvánvalóan még mindig anyuci szoknyáját ráncigálja ha épp otthon van, apuci meg jó gazdag, így két szalmaszálat sem kellett még soha keresztbe tennie, ezüstkanállal tolják buta fejébe az étket. Ez megmagyarázná, hogy miért ilyen kis elesett szegény, de közben meg ruhája nem az a drága, díszes fajta, s mintha azt említette volna, hogy a partról jött... *
- Nem úgy értem, hogy ide a barlangba közvetlenül honnan jöttél, te gyerek! * Rázza fejét értetlenkedve, nyelvével cinikusan csettintve. * - Hol laksz és mit csinálsz? * A sötételf szerint semmit, de így hangzik jól a kérdés. Talán papnak, mágusnak, vagy tudósnak tanulhat a siheder, azok ilyen nyámnyila legények, kik vasággyal sincsenek meg 40 kiló. Persze a hóhajú sem az a kétajtós szekrény, sőt a kölök egy picivel még magasabb is nála.
Mindenesetre most hideg, szürke bőre kis híján kipiroslik a visszatartott röhögőgörcstől, mit a gyerek elbaltázott kérdése eredményez. Nagy levegőt vesz, s komolyságot erőltet magára, hogy kissé megviccelje az együgyű Kócost. *
- Igen, már 60 éves leszek lassan, azért ilyen ősz a hajam. Varázsló vagyok egyébként, a Mágustoronyból. Én vagyok a Szürke Eminenciás, biztos hallottál már rólam...
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.27 23:22:07
// Veszett nyáj -Will//
* Esetleg még azt tudta volna elképzelni a kis Kócosról, hogy valamiféle inasféle itt a barlangban, esetleg az énekeshangú luvnya szexuális játékszere, hogy a hímmel feldobják barlangbéli unalmas estéiket, de már korábban kiderült, hogy a ficsúrnak is éppoly idegen a hely, s a társaság, mint az elrabolt mélységinek. Akkor viszont adott a kérdés, hogy egy ilyen talpig mamlasz mi a jó eget csinál önszántából a huzatos szirten, a bolhás döggel egyetemben. Talán eltévedt, vagy hozták őt is, de annyira hülyének nézték, hogy még csak meg sem kötözték, gondolták, hogy elkolbászol ez itt magában föl-alá, anélkül, hogy megszökne. *
~ Tizennyolc, ühüm... ~ * Vonja össze homlokát a szám hallatán, bár nem is az életkor a meglepő, hisz küllemre talán ki is néz ennyinek a gyerek, hanem inkább az, hogy felnőtt férfi létére még megalszik a szájában a tej is. *
- Kölyök, én a te korodban már... ~ ... gyilkoltam, loptam, csaltam, hazudtam, és kinyiffantam volna, ha nincs meg a magamhoz való eszem! ~ * Folytatná így tovább, de inkább nyelvébe harap, nem akarja elijeszteni szegény párát, jól jöhet még az neki. Megköszörüli torkát inkább, továbbra is csak halkan. *
- Szóval én már magam kellett, hogy boldoguljak, ráadásul a Szegénynegyedben.
* A gyerek nyilvánvalóan még mindig anyuci szoknyáját ráncigálja ha épp otthon van, apuci meg jó gazdag, így két szalmaszálat sem kellett még soha keresztbe tennie, ezüstkanállal tolják buta fejébe az étket. Ez megmagyarázná, hogy miért ilyen kis elesett szegény, de közben meg ruhája nem az a drága, díszes fajta, s mintha azt említette volna, hogy a partról jött... *
- Nem úgy értem, hogy ide a barlangba közvetlenül honnan jöttél, te gyerek! * Rázza fejét értetlenkedve, nyelvével cinikusan csettintve. * - Hol laksz és mit csinálsz? * A sötételf szerint semmit, de így hangzik jól a kérdés. Talán papnak, mágusnak, vagy tudósnak tanulhat a siheder, azok ilyen nyámnyila legények, kik vasággyal sincsenek meg 40 kiló. Persze a hóhajú sem az a kétajtós szekrény, sőt a kölök egy picivel még magasabb is nála.
Mindenesetre most hideg, szürke bőre kis híján kipiroslik a visszatartott röhögőgörcstől, mit a gyerek elbaltázott kérdése eredményez. Nagy levegőt vesz, s komolyságot erőltet magára, hogy kissé megviccelje az együgyű Kócost. *
- Igen, már 60 éves leszek lassan, azért ilyen ősz a hajam. Varázsló vagyok egyébként, a Mágustoronyból. Én vagyok a Szürke Eminenciás, biztos hallottál már rólam...
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.27 23:22:07
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:38:44
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:38:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj - Zaraun //
*A maga részéről még nem igen volt alkalma a barlang szépségeiben gyönyörködni, márpedig ellenben a mélységivel, az ő számára tökéletesen megfelelne ama nomád életmód. Megkockázandó, élhetőbb lakhelyül szolgál ez a rejtett kis paradicsom, mint a tenger fenyegető mivoltával szemközt néző halászviskó a parton, amely még atyja kezének nyomát viseli... Sok mindent ügyködött már kérészi élete során, ám ha a víznek hála odaveszne mindene, valószínűleg egy-két nap után feldobná a talpát. Bár megvan benne a lehetőség a túlélésre, rémesen ostoba teremtmény létére ha nagyon kell, fel tudja találni magát, elvégre ez idáig is el kellett élnie valahogy, az már más kérdés, hogy az eszközök adottak voltak, s nem magának kellett összetákolnia egy kunyhót.
Mindenesetre a vízesés körött nyugvó színes kristályok, különféle formában tetsző gombák és egyéb növények elnyerik a kölyök tetszését, s ha nem volna ekkora a felfordulás, szívesen járna egyet, felfedezve a képződmény további, egyelőre rejtett helyiségeit.
Ám bizonyos gonosz emberek ennek útját állják, mind fizikailag, mind képletesen, emiatt pedig egy kissé frusztráltnak érzi magát az amúgy mondhatni nyugodt lelkivilággal megáldott siheder. Hogy számára mit jelent a gonosz, mit jelent a jó, valóban érdekfeszítő témakör, ám ahogy a mélységi is sejti, semmiféle turpisság és csavar nem lakozik a gyermekded elmében. Ellenben a megérzései annál jobbak, s bár a jelenlévők közül mindenkiben akad gonoszság, van olyan, amely kevésbé taszítja, netán vonzza is... Az ő lénye még érintetlen, könnyeden megeshet, hogy bizonyos behatások révén éppoly velejéig romlottá cseperedik, mint a csábos nőstény vagy amannak üvöltöző párja... Azonban ha választania kellene, inkább idomítaná jövőbeli személyiségét Rinanéhoz vagy az imént eloldozott grafitbőrűéhez, aki nem mellékesen úgy nyeli a vizet a korsóból, mint legelső alkalommal Gombolyag tette, mikor megtalálta a szirteken.
A kedves emlék nyomán újfent öröm deríti a fiúcska amúgy is kedves vonásokkal megáldott ábrázatát, azonban a dorgálás egykettőre elriasztja orcájáról a vidám érzések keltette halovány pírt. Picit odébb is araszol, amint kezében a korsót szorongatva lehorgasztja az orrát, igazán nem kívánná magára haragtani az általa már barátként vélt Szürkét.*
- T-tizennyolc és... a partról *Meghunyászkodó kiskutya módjára adja feleletét a férfinak, reményét fűzve amannak hamari megbocsátásához, ám kíváncsiságával csakugyan nem bír, így bár félénken, de visszakérdez.*
- És te...? Messziről jöttél? Biztos öreg vagy *Susmorogja az orra alatt, teljes ártatlansággal ejtve ki ajkain a magára igen csak adó férfit érintő sértést, mely bár az ő nyelvezetében élettapasztaltat és bölcset jelent, ezúttal sem hajtja fejét magyarázkodásra, szóval a mélységire van bízva, miképpen reagálja le a nyilvánvaló megszólást.*
// Veszett nyáj - Zaraun //
*A maga részéről még nem igen volt alkalma a barlang szépségeiben gyönyörködni, márpedig ellenben a mélységivel, az ő számára tökéletesen megfelelne ama nomád életmód. Megkockázandó, élhetőbb lakhelyül szolgál ez a rejtett kis paradicsom, mint a tenger fenyegető mivoltával szemközt néző halászviskó a parton, amely még atyja kezének nyomát viseli... Sok mindent ügyködött már kérészi élete során, ám ha a víznek hála odaveszne mindene, valószínűleg egy-két nap után feldobná a talpát. Bár megvan benne a lehetőség a túlélésre, rémesen ostoba teremtmény létére ha nagyon kell, fel tudja találni magát, elvégre ez idáig is el kellett élnie valahogy, az már más kérdés, hogy az eszközök adottak voltak, s nem magának kellett összetákolnia egy kunyhót.
Mindenesetre a vízesés körött nyugvó színes kristályok, különféle formában tetsző gombák és egyéb növények elnyerik a kölyök tetszését, s ha nem volna ekkora a felfordulás, szívesen járna egyet, felfedezve a képződmény további, egyelőre rejtett helyiségeit.
Ám bizonyos gonosz emberek ennek útját állják, mind fizikailag, mind képletesen, emiatt pedig egy kissé frusztráltnak érzi magát az amúgy mondhatni nyugodt lelkivilággal megáldott siheder. Hogy számára mit jelent a gonosz, mit jelent a jó, valóban érdekfeszítő témakör, ám ahogy a mélységi is sejti, semmiféle turpisság és csavar nem lakozik a gyermekded elmében. Ellenben a megérzései annál jobbak, s bár a jelenlévők közül mindenkiben akad gonoszság, van olyan, amely kevésbé taszítja, netán vonzza is... Az ő lénye még érintetlen, könnyeden megeshet, hogy bizonyos behatások révén éppoly velejéig romlottá cseperedik, mint a csábos nőstény vagy amannak üvöltöző párja... Azonban ha választania kellene, inkább idomítaná jövőbeli személyiségét Rinanéhoz vagy az imént eloldozott grafitbőrűéhez, aki nem mellékesen úgy nyeli a vizet a korsóból, mint legelső alkalommal Gombolyag tette, mikor megtalálta a szirteken.
A kedves emlék nyomán újfent öröm deríti a fiúcska amúgy is kedves vonásokkal megáldott ábrázatát, azonban a dorgálás egykettőre elriasztja orcájáról a vidám érzések keltette halovány pírt. Picit odébb is araszol, amint kezében a korsót szorongatva lehorgasztja az orrát, igazán nem kívánná magára haragtani az általa már barátként vélt Szürkét.*
- T-tizennyolc és... a partról *Meghunyászkodó kiskutya módjára adja feleletét a férfinak, reményét fűzve amannak hamari megbocsátásához, ám kíváncsiságával csakugyan nem bír, így bár félénken, de visszakérdez.*
- És te...? Messziről jöttél? Biztos öreg vagy *Susmorogja az orra alatt, teljes ártatlansággal ejtve ki ajkain a magára igen csak adó férfit érintő sértést, mely bár az ő nyelvezetében élettapasztaltat és bölcset jelent, ezúttal sem hajtja fejét magyarázkodásra, szóval a mélységire van bízva, miképpen reagálja le a nyilvánvaló megszólást.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:01:01
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:01:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj -Will//
- Rendben Kócos, a neved Williän...
* Csóválja a fejét felvont szemöldökkel, a kölyök biztos abban a korban van, mikor ezek mindenért szájalnak, meg duzzognak, s most épp a reá aggatott vicces kis becenevet érzi identitásának sárba tiprásának. Persze ahogy most is, ezentúl is Kócosnak fogja hívni, legalábbis addig, míg át nem vágja annak a kettőnek a torkát és maga mögött nem hagyja ezt az amúgy igen otthonos kis barlangocskát. Ami őt illeti nem rajong az efféle nomádkodásért, meg természetközeli puritánkodásért, ő inkább hajtaná puha bársonypárnák, s illatos luxuskurtizánok ölelő karjai közt álomra kényelemhez szokott fejét. Persze csak hajtaná, ha tehetné, hisz évek óta egy lepukkant, omladozó falú és patkányürüléktől bűzlő rozoga ház szolgál otthonául, melyet nemrég sikerült csak kipofozni. Két idegesítő szélhámossal. Egyébként ő is az sokak szerint, mármint egy sunyi, alávaló gazember, ki szemrebbenés nélkül lopja le a nedves alsóneműt a hölgyekről, s féltve őrzött értékeiket a vitrinből, ráadásul a felbőszült férjek torkát sem rest elmetszeni. De ő mégis más valahogy, mint az a kettő, kik feltűnésmentesen azon munkálkodtak, hogy kitúrják őt saját családi fészkéből, a fogadóul szolgáló kocsmából.
Ahogy így egy pillanatra elmereng magában, azon kapja magát, hogy kósza gondolatai tökéletesen illeszkednek a szellemileg visszamaradottnak tűnő kölyök mondókájához. *
~ Nem rossz emberek? ~
* Kuncog magában csillogó szemekkel; vajon egy ilyen ártatlan, bárgyú legénynek miben nyilvánul meg a jóság, s gonoszság? Ha minden igaz csak annyiban, hogy kedvesen, mézesmázosan szólnak-e hozzá, vagy rögvest seggbe rúgják tétova mélázásáért, ne adj ég kijátsszák kuporgatott vagyonát. Majd az első csalódások után benő a gyerek feje lágya, vagy ha idő előtt találna elhalálozni, hát tiszta lélekkel, boldogan távozhat az élők sorából. Valahol sajnálná egyébként a mélységi, hogyha szökése közben bántódása esne a ficsúrnak, látszólag véletlenül keveredett a gazfickók közé, de az élet kemény, s törvényszerű, hogy a gyengék elhullnak. *
- Csak egy átlagos nap, Kócos, csak egy átlagos nap.
* Suttogja monoton hangon újra, egy fásult sóhajt eresztve a háta mögött zajongó vízesés szüntelen robajába. Van egy-két szava a nyikhajhoz, de kihasználja az alkalmat, s vadul nyeli a szájához tartott korsó hűs, frissítő tartalmát; szikkadt, cserepes ajkairól csak úgy peregnek alá a kósza vízcseppek, s néha alig tudja visszafojtani mohóságtól rátörő köhögést. Iszik amennyit csak lehet, aztán rögvest int fejével, hogy tüntesse el azt a korsót a gyerek.*
- Szerinted ha most hirtelen integetni kezdenék, meg táncra perdülnék, mit csinálna velünk az a "gonosz kardos néni", meg a kanja?! Egyelőre meghúzom magam. * Csak sustorog, ám így is ügyel rá, hogy hangja dorgálásként hasson a gyerek tudatlansága okán. * - Egyébként hány éves vagy, Kócos? Honnan jöttél? Mert azt látom, hogy nem ezek közé tartozol, de akkor miféle vagy?
// Veszett nyáj -Will//
- Rendben Kócos, a neved Williän...
* Csóválja a fejét felvont szemöldökkel, a kölyök biztos abban a korban van, mikor ezek mindenért szájalnak, meg duzzognak, s most épp a reá aggatott vicces kis becenevet érzi identitásának sárba tiprásának. Persze ahogy most is, ezentúl is Kócosnak fogja hívni, legalábbis addig, míg át nem vágja annak a kettőnek a torkát és maga mögött nem hagyja ezt az amúgy igen otthonos kis barlangocskát. Ami őt illeti nem rajong az efféle nomádkodásért, meg természetközeli puritánkodásért, ő inkább hajtaná puha bársonypárnák, s illatos luxuskurtizánok ölelő karjai közt álomra kényelemhez szokott fejét. Persze csak hajtaná, ha tehetné, hisz évek óta egy lepukkant, omladozó falú és patkányürüléktől bűzlő rozoga ház szolgál otthonául, melyet nemrég sikerült csak kipofozni. Két idegesítő szélhámossal. Egyébként ő is az sokak szerint, mármint egy sunyi, alávaló gazember, ki szemrebbenés nélkül lopja le a nedves alsóneműt a hölgyekről, s féltve őrzött értékeiket a vitrinből, ráadásul a felbőszült férjek torkát sem rest elmetszeni. De ő mégis más valahogy, mint az a kettő, kik feltűnésmentesen azon munkálkodtak, hogy kitúrják őt saját családi fészkéből, a fogadóul szolgáló kocsmából.
Ahogy így egy pillanatra elmereng magában, azon kapja magát, hogy kósza gondolatai tökéletesen illeszkednek a szellemileg visszamaradottnak tűnő kölyök mondókájához. *
~ Nem rossz emberek? ~
* Kuncog magában csillogó szemekkel; vajon egy ilyen ártatlan, bárgyú legénynek miben nyilvánul meg a jóság, s gonoszság? Ha minden igaz csak annyiban, hogy kedvesen, mézesmázosan szólnak-e hozzá, vagy rögvest seggbe rúgják tétova mélázásáért, ne adj ég kijátsszák kuporgatott vagyonát. Majd az első csalódások után benő a gyerek feje lágya, vagy ha idő előtt találna elhalálozni, hát tiszta lélekkel, boldogan távozhat az élők sorából. Valahol sajnálná egyébként a mélységi, hogyha szökése közben bántódása esne a ficsúrnak, látszólag véletlenül keveredett a gazfickók közé, de az élet kemény, s törvényszerű, hogy a gyengék elhullnak. *
- Csak egy átlagos nap, Kócos, csak egy átlagos nap.
* Suttogja monoton hangon újra, egy fásult sóhajt eresztve a háta mögött zajongó vízesés szüntelen robajába. Van egy-két szava a nyikhajhoz, de kihasználja az alkalmat, s vadul nyeli a szájához tartott korsó hűs, frissítő tartalmát; szikkadt, cserepes ajkairól csak úgy peregnek alá a kósza vízcseppek, s néha alig tudja visszafojtani mohóságtól rátörő köhögést. Iszik amennyit csak lehet, aztán rögvest int fejével, hogy tüntesse el azt a korsót a gyerek.*
- Szerinted ha most hirtelen integetni kezdenék, meg táncra perdülnék, mit csinálna velünk az a "gonosz kardos néni", meg a kanja?! Egyelőre meghúzom magam. * Csak sustorog, ám így is ügyel rá, hogy hangja dorgálásként hasson a gyerek tudatlansága okán. * - Egyébként hány éves vagy, Kócos? Honnan jöttél? Mert azt látom, hogy nem ezek közé tartozol, de akkor miféle vagy?
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 20:00:28
Üzenet elküldve: 2014-07-27 20:00:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj - Zaraun //
*A grafitbőrű becenevére halkan felkuncog, továbbra sem félve a lebukás lehetőségét. Talán ha egy percre is az eszébe ötlene, hogy meghallhatják... De nem, szóval kész csoda, ha nem veszi a fejét valamelyik a mézes-mázos gerlepár közül, mielőtt még kiszabadíthatná a mélységi ismeretlent, aki olybá tűnik, képtelen megjegyezni a nevét, legalábbis a fiúcska így értelmezi a rá aggatott jelzőt.*
- A nevem Williän... *Javítja ki egy kicsit hangosabban, érthetőbben artikulálva a szavakat, hátha csak nem értette korábban Zaraun. Persze utána rádöbben, hogy lehetséges, nem véletlen szólította így a férfi, mindenesetre nem tartja ártónak, ha még egyszer tisztázza a nevét. Csak eztán hajlandó válaszolni a kérdésre, na nem mintha ő előtte annyira tiszta volna, ki, kivel vagyon. Voltaképpen a kérdést sem érti maradéktalanul, ám mindég is a jó szándék vezérelte, így megkísérli a feleletet.*
- Nem tudom *Zárja roppantul rövidre, majd csak eztán emeli zöldeskékjeit a díszes társaságra, amint óvatosan kikukucskál az oszlop takarásából.* Én csak a Varjút és Rinant ismerem, ők nem rossz emberek *Meséli, mialatt ajkain gyermekded mosoly talál otthont, pilláit is lesüti, ahogy a csomóval ügyködő kezeire vetül tekintete.* A kardos néni gonosz, vagy rossz napja van, előfordul az ilyen. Neked is rossz napod van? *Nem fél mindenféle semmiségekről karattyolni a lebukás fenyegető árnyékában, kimondottan örül, hogy van kivel társalognia és még csak nem is ellenszenves vele az illető. A patkányost is igen hamar megkedvelte eme erényei folytán, így Zaraun sem kivétel ez alól. Az már egészen más kérdéskört övez, hogy a mélységi hogyan vélekedik a bimbódzó kapcsolatról...
Közben Gombolyag sem marad tétlen, bár érzékelve, hogy kiszemelt áldozatából semmiféle reakciót nem tud kicsikarni, hamarost érdektelenné válik, szóval kedvesen megcibálja a hamuszín bőrű csizmáját, majd néhány halk morranást elejtve visszabattyog Rinanhoz, hátha kaphat tőle még simogatást.
Ez idő alatt a Szürke is kiszabadul, illetve Will is megérkezik a fémkorsónyi vízzel, ám várakozásaival ellentétben a férfi még csak hozzá sem nyúl. Eztán csendül fel a halk kérés, melyen bár első körben megütközik a kölyök, de ha ez minden óhaja a sérült mélységinek, úgy nem fogja tőle megvonni az ivás lehetőségét. Mindenesetre értetlenkedésének kénytelen elébb hangot adni.*
- De hát most oldoztalak el... *Motyogja, majd Zaraun oldalához csusszan, és miután felnyalábolta a korsót a földről, a mélységi szájához emeli, hogy ihasson.*
- Gombolyag? Nem hallgat senkire, kivéve a Varjúra, azt hiszem... *Teszi hozzá, s közben el is tűnődik, merre bujkálhat Naxarida. Azt el sem tudja képzelni, hogy nélküle mehetett el...* Ő is itt van valahol, de szerintem félős, azért bújt el... *Magyarázza igen csak készségesen, az már más dolog, hogy senki nem kérdezte.*
// Veszett nyáj - Zaraun //
*A grafitbőrű becenevére halkan felkuncog, továbbra sem félve a lebukás lehetőségét. Talán ha egy percre is az eszébe ötlene, hogy meghallhatják... De nem, szóval kész csoda, ha nem veszi a fejét valamelyik a mézes-mázos gerlepár közül, mielőtt még kiszabadíthatná a mélységi ismeretlent, aki olybá tűnik, képtelen megjegyezni a nevét, legalábbis a fiúcska így értelmezi a rá aggatott jelzőt.*
- A nevem Williän... *Javítja ki egy kicsit hangosabban, érthetőbben artikulálva a szavakat, hátha csak nem értette korábban Zaraun. Persze utána rádöbben, hogy lehetséges, nem véletlen szólította így a férfi, mindenesetre nem tartja ártónak, ha még egyszer tisztázza a nevét. Csak eztán hajlandó válaszolni a kérdésre, na nem mintha ő előtte annyira tiszta volna, ki, kivel vagyon. Voltaképpen a kérdést sem érti maradéktalanul, ám mindég is a jó szándék vezérelte, így megkísérli a feleletet.*
- Nem tudom *Zárja roppantul rövidre, majd csak eztán emeli zöldeskékjeit a díszes társaságra, amint óvatosan kikukucskál az oszlop takarásából.* Én csak a Varjút és Rinant ismerem, ők nem rossz emberek *Meséli, mialatt ajkain gyermekded mosoly talál otthont, pilláit is lesüti, ahogy a csomóval ügyködő kezeire vetül tekintete.* A kardos néni gonosz, vagy rossz napja van, előfordul az ilyen. Neked is rossz napod van? *Nem fél mindenféle semmiségekről karattyolni a lebukás fenyegető árnyékában, kimondottan örül, hogy van kivel társalognia és még csak nem is ellenszenves vele az illető. A patkányost is igen hamar megkedvelte eme erényei folytán, így Zaraun sem kivétel ez alól. Az már egészen más kérdéskört övez, hogy a mélységi hogyan vélekedik a bimbódzó kapcsolatról...
Közben Gombolyag sem marad tétlen, bár érzékelve, hogy kiszemelt áldozatából semmiféle reakciót nem tud kicsikarni, hamarost érdektelenné válik, szóval kedvesen megcibálja a hamuszín bőrű csizmáját, majd néhány halk morranást elejtve visszabattyog Rinanhoz, hátha kaphat tőle még simogatást.
Ez idő alatt a Szürke is kiszabadul, illetve Will is megérkezik a fémkorsónyi vízzel, ám várakozásaival ellentétben a férfi még csak hozzá sem nyúl. Eztán csendül fel a halk kérés, melyen bár első körben megütközik a kölyök, de ha ez minden óhaja a sérült mélységinek, úgy nem fogja tőle megvonni az ivás lehetőségét. Mindenesetre értetlenkedésének kénytelen elébb hangot adni.*
- De hát most oldoztalak el... *Motyogja, majd Zaraun oldalához csusszan, és miután felnyalábolta a korsót a földről, a mélységi szájához emeli, hogy ihasson.*
- Gombolyag? Nem hallgat senkire, kivéve a Varjúra, azt hiszem... *Teszi hozzá, s közben el is tűnődik, merre bujkálhat Naxarida. Azt el sem tudja képzelni, hogy nélküle mehetett el...* Ő is itt van valahol, de szerintem félős, azért bújt el... *Magyarázza igen csak készségesen, az már más dolog, hogy senki nem kérdezte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286