Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:36:54
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:36:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózkirálynő//
*Látva a lány reakcióját, a hirtelen kélt dühe mintha azon nyomban szerte is foszlana, már megbánja, hogy ilyen hirtelen cselekedetre szánta el magát, ám akkor is jobbnak látja, ha Nadae nem iszik többet. Utálja, amikor részeg, akkor nem találja önmagának a Rumost, de alapból sem szereti azokat, akik folyton csak vedelnek, hiszen apja is sokszor tette azt. Olyankor pedig volt, hogy napokra eltűnt, vele sem volt türelmes, szóval megvannak a maga indokai. S most, hogy ilyen gyakran vannak távol a lányok, bizony nem szeretné, ha abban a kevés időben is ilyen szétcsúszottnak kellene őket látnia, azonban ezt nehezen tudná szavakba önteni. A cselekedeteiről pedig tudvalévő, hogy szinte sosem azt éri el velük, amit szeretne.
Egy rövid momentum erejéig elszontyolodik, bűnbánóan süti le a tekintetét, ahogy viszont folytatódik a hacacáré, megint kezd kiakadni.*
- Azért mert most is ilyen vagy, amiért az a méreg tönkrement! *Vág vissza, elhatározva, hogy ezúttal aztán szembesíti a lányt a tényekkel, csak abba nem gondol bele, hogy a nőneműek alapból valamiféle isteni erővel vannak felruházva, ha a viták megnyeréséről vagyon szó, és az sem jut eszébe, hogy talán Nadae sokkalta gyakorlottabb az effajta helyzetek kezelésében.
Erre viszont hamar rádöbben, amint megkapja a válaszát.*
- Én akkor nem... *Mondaná, hogy ebben az esetben nem szeretne férfi lenni, ám a legutolsó megjegyzés igen csak szíven üti.*
- Hagyd abba, Nadae... *Nyüszögi, ahogy mindkét kezével a fejét fogja, és összeszorítja a szemeit, hátha akkor elfelejtődik az egész, ám nem így történik. A hozzávágott rongydarabra megrezzen ugyan, de továbbra sem nyitja fel a szemhéjait, csupán akkor szánja el magát erre a lépésre, mikor már jó ideje csend van.
Hosszasan csak ücsörög ott, mint egy rakás szerencsétlenség, de aztán a megoldáson kezd agyalni. Belátja, hogy talán nem ez volt a legjobb pillanat az ellenérzéseinek kifejtésére, ám ahogy a Rumos, úgy most ő sincs a helyzet magaslatán, nem mintha máskor racionális döntéseket tudna hozni, ahhoz nem kell láz.
Mindenesetre az egyedüli béke ajánlatot abban látja, ha szerez egy másik adagot a pocsékba ment Borzalomból, azt pedig vagy a korábban is meglátogatott dokkoknál tudja megtenni, vagy a fogadóban. Gőze sincs arról, hogy az utóbbi merre van, de már hallott róla, nem lesz gond.
Így tehát a párnája alá nyúl, előhúzza a kis szütyőkéjét, amiben még az a kis összespórolt pénze van, amit a halász viskóból hozott el, majd felkecmeredik a fekvőhelyről, és útnak indul, hogy megbékítse igen csak szűkös baráti körének egy igazán értékes tagját.*
*Látva a lány reakcióját, a hirtelen kélt dühe mintha azon nyomban szerte is foszlana, már megbánja, hogy ilyen hirtelen cselekedetre szánta el magát, ám akkor is jobbnak látja, ha Nadae nem iszik többet. Utálja, amikor részeg, akkor nem találja önmagának a Rumost, de alapból sem szereti azokat, akik folyton csak vedelnek, hiszen apja is sokszor tette azt. Olyankor pedig volt, hogy napokra eltűnt, vele sem volt türelmes, szóval megvannak a maga indokai. S most, hogy ilyen gyakran vannak távol a lányok, bizony nem szeretné, ha abban a kevés időben is ilyen szétcsúszottnak kellene őket látnia, azonban ezt nehezen tudná szavakba önteni. A cselekedeteiről pedig tudvalévő, hogy szinte sosem azt éri el velük, amit szeretne.
Egy rövid momentum erejéig elszontyolodik, bűnbánóan süti le a tekintetét, ahogy viszont folytatódik a hacacáré, megint kezd kiakadni.*
- Azért mert most is ilyen vagy, amiért az a méreg tönkrement! *Vág vissza, elhatározva, hogy ezúttal aztán szembesíti a lányt a tényekkel, csak abba nem gondol bele, hogy a nőneműek alapból valamiféle isteni erővel vannak felruházva, ha a viták megnyeréséről vagyon szó, és az sem jut eszébe, hogy talán Nadae sokkalta gyakorlottabb az effajta helyzetek kezelésében.
Erre viszont hamar rádöbben, amint megkapja a válaszát.*
- Én akkor nem... *Mondaná, hogy ebben az esetben nem szeretne férfi lenni, ám a legutolsó megjegyzés igen csak szíven üti.*
- Hagyd abba, Nadae... *Nyüszögi, ahogy mindkét kezével a fejét fogja, és összeszorítja a szemeit, hátha akkor elfelejtődik az egész, ám nem így történik. A hozzávágott rongydarabra megrezzen ugyan, de továbbra sem nyitja fel a szemhéjait, csupán akkor szánja el magát erre a lépésre, mikor már jó ideje csend van.
Hosszasan csak ücsörög ott, mint egy rakás szerencsétlenség, de aztán a megoldáson kezd agyalni. Belátja, hogy talán nem ez volt a legjobb pillanat az ellenérzéseinek kifejtésére, ám ahogy a Rumos, úgy most ő sincs a helyzet magaslatán, nem mintha máskor racionális döntéseket tudna hozni, ahhoz nem kell láz.
Mindenesetre az egyedüli béke ajánlatot abban látja, ha szerez egy másik adagot a pocsékba ment Borzalomból, azt pedig vagy a korábban is meglátogatott dokkoknál tudja megtenni, vagy a fogadóban. Gőze sincs arról, hogy az utóbbi merre van, de már hallott róla, nem lesz gond.
Így tehát a párnája alá nyúl, előhúzza a kis szütyőkéjét, amiben még az a kis összespórolt pénze van, amit a halász viskóból hozott el, majd felkecmeredik a fekvőhelyről, és útnak indul, hogy megbékítse igen csak szűkös baráti körének egy igazán értékes tagját.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:18:42
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:18:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
*Mintha nem is figyelne arra, hogy miket meg nem tesz érte a kalóz. Hasonló gondoskodásba nem sokan lehetnek részesei általa. Talán a rum teszi, s az ittassága. Vagy csak a kölyök, gyámolító hatása. Valamiért előtörnek belőle – de jól látja, hogy nem csak belőle, hanem több barlanglakóból is – egyfajta törődési vágy, ha Bongyorkáról van szó. Talán ezért is gondozza őt, mert még gyereknek nézi, pedig szemmel láthatóan nem az.
Ahogy issza az itókáját, akaratlanul is eszébe ötlik a Felmaron töltött évek. Ott is hasonló gondoskodásba volt része társai által, mikor még gyerek volt. Nem sokszor esett ágynak, de előfordult, hogy egy két megfázás, vagy nagyobb betegség ütötte ki, s akkor is, Oden, így viselkedett vele, mint most ő. Még ha a Kapitány nem is, de a családja többi tagja…
Egy kósza könnycsepp gördül ki, jobb szeméből, amelyiket Bongyorka nem láthatja. A szeme mentén halad végig, egészen a füle mellett, s a nedves haja szívja fel. Tudja jól, hogy keserűségére csak egy megoldás van.
Az üveget újra a szájához emeli, s miután egy újabb kortyot ivott, no meg azon mélázik, miként is világosítsa fel a fiút, azokról, amiket már tudnia kéne, amaz épp kiveszi a kezéből az üveget, s minő gyalázat! A falhoz vágja!
Szürke íriszei kikerekednek, ahogy figyeli az üveg útját. Kezeivel utána kap, s rögtön négykézlábra fordul, hogy utána másszon, mielőtt bekövetkezne a halálos csapás. Ám elkésik. Először csak lerogy a földre, fenekével két lába közé huppan, úgy nézi a drágaságának csordulását a falon. Majd szikrákat hányó tekintettel fordul meg, és mered a kölyökre.*
- Mit tettél, te szerencsétlen? *Esik neki. Nem lehet hibáztatni, hiszen a kedvencétől fosztották meg, ami miatt él. Vagy legalább is részben amiatt él. Még csak Bongyorka hanstílusa sem zavarja.*
- Hogy nem? Hogy nem?? És mondd csak miért ne? Miért ne igyam? Szerinted ezt a mocskot józanul el lehet viselni? *Fakad ki, talán először, mióta elkártyázták a hajót, igazán őszintén.*
- Oh, nem tudok válaszolni? Választ akarsz? Tessék, az a férfi, aki ösztöneinek eleget tesz, s minden útjába eső nőt megdönget! Aki nem nyavalyog mindenért, aki nem esetlen! *Most igazán mérges, hiszen a rumját pazarolják, amiből amúgy is kevés van a barlangban már.* - Aki képes egyszerű feladatok elvégzésre is!
*Talán kicsit leegyszerűsíti a dolgokat, de jelenleg a düh beszél belőle. Mivel Bongyorka felült, fejéről leesett a kendő, amely testhőjét csillapítaná. Ezt felkapva vágja felé. Feláll, s dülöngélve hagyja el Bongyorka lakhelyét, hogy visszatérjen a raktárba, bús magányába. Az való neki, már tudja.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 14:30:09
*Mintha nem is figyelne arra, hogy miket meg nem tesz érte a kalóz. Hasonló gondoskodásba nem sokan lehetnek részesei általa. Talán a rum teszi, s az ittassága. Vagy csak a kölyök, gyámolító hatása. Valamiért előtörnek belőle – de jól látja, hogy nem csak belőle, hanem több barlanglakóból is – egyfajta törődési vágy, ha Bongyorkáról van szó. Talán ezért is gondozza őt, mert még gyereknek nézi, pedig szemmel láthatóan nem az.
Ahogy issza az itókáját, akaratlanul is eszébe ötlik a Felmaron töltött évek. Ott is hasonló gondoskodásba volt része társai által, mikor még gyerek volt. Nem sokszor esett ágynak, de előfordult, hogy egy két megfázás, vagy nagyobb betegség ütötte ki, s akkor is, Oden, így viselkedett vele, mint most ő. Még ha a Kapitány nem is, de a családja többi tagja…
Egy kósza könnycsepp gördül ki, jobb szeméből, amelyiket Bongyorka nem láthatja. A szeme mentén halad végig, egészen a füle mellett, s a nedves haja szívja fel. Tudja jól, hogy keserűségére csak egy megoldás van.
Az üveget újra a szájához emeli, s miután egy újabb kortyot ivott, no meg azon mélázik, miként is világosítsa fel a fiút, azokról, amiket már tudnia kéne, amaz épp kiveszi a kezéből az üveget, s minő gyalázat! A falhoz vágja!
Szürke íriszei kikerekednek, ahogy figyeli az üveg útját. Kezeivel utána kap, s rögtön négykézlábra fordul, hogy utána másszon, mielőtt bekövetkezne a halálos csapás. Ám elkésik. Először csak lerogy a földre, fenekével két lába közé huppan, úgy nézi a drágaságának csordulását a falon. Majd szikrákat hányó tekintettel fordul meg, és mered a kölyökre.*
- Mit tettél, te szerencsétlen? *Esik neki. Nem lehet hibáztatni, hiszen a kedvencétől fosztották meg, ami miatt él. Vagy legalább is részben amiatt él. Még csak Bongyorka hanstílusa sem zavarja.*
- Hogy nem? Hogy nem?? És mondd csak miért ne? Miért ne igyam? Szerinted ezt a mocskot józanul el lehet viselni? *Fakad ki, talán először, mióta elkártyázták a hajót, igazán őszintén.*
- Oh, nem tudok válaszolni? Választ akarsz? Tessék, az a férfi, aki ösztöneinek eleget tesz, s minden útjába eső nőt megdönget! Aki nem nyavalyog mindenért, aki nem esetlen! *Most igazán mérges, hiszen a rumját pazarolják, amiből amúgy is kevés van a barlangban már.* - Aki képes egyszerű feladatok elvégzésre is!
*Talán kicsit leegyszerűsíti a dolgokat, de jelenleg a düh beszél belőle. Mivel Bongyorka felült, fejéről leesett a kendő, amely testhőjét csillapítaná. Ezt felkapva vágja felé. Feláll, s dülöngélve hagyja el Bongyorka lakhelyét, hogy visszatérjen a raktárba, bús magányába. Az való neki, már tudja.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 14:30:09
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 13:41:09
Üzenet elküldve: 2015-05-03 13:41:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózkirálynő//
*A Kalózkirálynő visszakérdezésénél elbizonytalanodik előbbi megállapításában. Vajon komolyan tíz évesnek nézte őt a lány? Ezt még kínosabbnak véli, mintha szándékosan húzta volna az agyát Nadae, főleg annak tekintetében, hogy itt mindenki olyasféle megfelelni valókat állít szembe vele, amelyeknek nehézkesen tud eleget tenni. Kezdve Rinan kocsmázásával a nőzésen át egészen addig, hogy el kellett mennie egyedül bevásárolni, mikor még a pénzt sem ismeri. Ezek pedig apránként és észrevétlenül hintik el benne a feszültség láthatatlan magvait, melyek ki tudja, mikor indulnak majdan csírázásnak, s ki tudja, miféle növény fog belőlük formát ölteni.
Az egészen más dolog, mikor Taugéknak segített az oltárnak való sziklát helyre rakni, és néha rosszul mondta az irányokat, éppúgy az is, hogy magát az áldozatot is itt-ott hibásan végezte be. Ám ezek végül mind sikerrel zárultak, így vagy úgy, de megcsinálta őket, viszont az utóbbi időben kezdi úgy érezni, hogy semmi hasznosra nem képes, ezt az érzést pedig utálja.
Azonban ha valamire megtanították a kárhozottak, az az, hogy a legkönnyebb dolog másokban keresni a hibát, másokra kenni a rosszat, így Williänban is megült az érzés, mi van, ha nem ő a probléma forrása? És ha így van, mégis miért ő az ostoba kölyök? Ez már akkor felötlött benne haloványan, amikor végzett Gombolyaggal, és Rinan annak ellenére, hogy korábban gyilkosságra buzdította, végül majdnem a barátságukat dobta el a siheder megfelelni akarása miatt.
Olybá tűnik kezd benőni a feje lágya, netán csak a barlanglakók viselkedését reflektálja, ám kezd elege lenni a kudarcélményekből.
És most itt van a férfiasság kérdése... Nadae könnyedén elbóbiskol, pedig még végig sem mondta a kérdését, de legalább válaszol, mikor ismét magához tér. Noha a válaszával sokat nem ér a fiú, sem a költői kérdésével.
Ezen tényleg kezd ideges lenni Will, meglehet, csupán a láz és az alkohol egyvelegének, no meg a komfortérzet teljes hiányának mellékterméke a sihedertől szinte teljesen idegenkedő érzés. Hol fázik, hol felgyulladni érzi a bőrét, üres gyomrát marja az alkohol, és még a fránya ágynak is alig nevezhető borzadmány is nyomja a hátát. Nem szokott beteg lenni, ennyire beteg még sosem volt, szóval mindez teljesen idegen neki, ez pedig feszültté teszi.
Tehát, mikor visszaér a Kalózkirálynő, és ledől mellé, hogy tovább igya az általa gyilkosnak titulált löttyöt, a fiún a sor, hogy felüljön, majd mérgesen kikapja a lány kezéből az üveget, és a szemközti falnak vágja. Szegény Rinan majd nézhet, ha visszatér, hogy miért bűzlik alkoholtól a fekhelye.*
- Nem kéne mindig ezt innod! Még válaszolni sem tudsz! *Jelenti ki, akár egy hisztis gyerek, és valóban ez bántja a legjobban, hogy Nadae csak mondja mondja, mennyire nem férfi, ám segíteni nem akar neki.*
*A Kalózkirálynő visszakérdezésénél elbizonytalanodik előbbi megállapításában. Vajon komolyan tíz évesnek nézte őt a lány? Ezt még kínosabbnak véli, mintha szándékosan húzta volna az agyát Nadae, főleg annak tekintetében, hogy itt mindenki olyasféle megfelelni valókat állít szembe vele, amelyeknek nehézkesen tud eleget tenni. Kezdve Rinan kocsmázásával a nőzésen át egészen addig, hogy el kellett mennie egyedül bevásárolni, mikor még a pénzt sem ismeri. Ezek pedig apránként és észrevétlenül hintik el benne a feszültség láthatatlan magvait, melyek ki tudja, mikor indulnak majdan csírázásnak, s ki tudja, miféle növény fog belőlük formát ölteni.
Az egészen más dolog, mikor Taugéknak segített az oltárnak való sziklát helyre rakni, és néha rosszul mondta az irányokat, éppúgy az is, hogy magát az áldozatot is itt-ott hibásan végezte be. Ám ezek végül mind sikerrel zárultak, így vagy úgy, de megcsinálta őket, viszont az utóbbi időben kezdi úgy érezni, hogy semmi hasznosra nem képes, ezt az érzést pedig utálja.
Azonban ha valamire megtanították a kárhozottak, az az, hogy a legkönnyebb dolog másokban keresni a hibát, másokra kenni a rosszat, így Williänban is megült az érzés, mi van, ha nem ő a probléma forrása? És ha így van, mégis miért ő az ostoba kölyök? Ez már akkor felötlött benne haloványan, amikor végzett Gombolyaggal, és Rinan annak ellenére, hogy korábban gyilkosságra buzdította, végül majdnem a barátságukat dobta el a siheder megfelelni akarása miatt.
Olybá tűnik kezd benőni a feje lágya, netán csak a barlanglakók viselkedését reflektálja, ám kezd elege lenni a kudarcélményekből.
És most itt van a férfiasság kérdése... Nadae könnyedén elbóbiskol, pedig még végig sem mondta a kérdését, de legalább válaszol, mikor ismét magához tér. Noha a válaszával sokat nem ér a fiú, sem a költői kérdésével.
Ezen tényleg kezd ideges lenni Will, meglehet, csupán a láz és az alkohol egyvelegének, no meg a komfortérzet teljes hiányának mellékterméke a sihedertől szinte teljesen idegenkedő érzés. Hol fázik, hol felgyulladni érzi a bőrét, üres gyomrát marja az alkohol, és még a fránya ágynak is alig nevezhető borzadmány is nyomja a hátát. Nem szokott beteg lenni, ennyire beteg még sosem volt, szóval mindez teljesen idegen neki, ez pedig feszültté teszi.
Tehát, mikor visszaér a Kalózkirálynő, és ledől mellé, hogy tovább igya az általa gyilkosnak titulált löttyöt, a fiún a sor, hogy felüljön, majd mérgesen kikapja a lány kezéből az üveget, és a szemközti falnak vágja. Szegény Rinan majd nézhet, ha visszatér, hogy miért bűzlik alkoholtól a fekhelye.*
- Nem kéne mindig ezt innod! Még válaszolni sem tudsz! *Jelenti ki, akár egy hisztis gyerek, és valóban ez bántja a legjobban, hogy Nadae csak mondja mondja, mennyire nem férfi, ám segíteni nem akar neki.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 04:59:49
Üzenet elküldve: 2015-05-03 04:59:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nagytakarítás //
* A kalózkisasszony elillan a munka elől, így az hármukra marad. Pontosabban kettejükre, mert a másik lány se nagyon akar dolgozni. *
- Nem hittem, hogy elbírsz a gyíkpofával. -
*Mondja az ork, miközben elkezdik összehordani a máglyának valót. *
- És inkább te, mint ezek. Meg aztán nem akartam hallgatni Taugtól, hogy miért hagytam, hogy felkoncoljanak. -
* Válaszolja, de megejt hozzá egy vigyort is, hogy lássa Taran, van az izom mögött némi szarkazmus is. *
- Nem tartozol semmivel. Csak dolgozz tovább. -
* Mondja ki az ork, a tanonc helyett, majd nagyot bólint. *
- Azt jól teszed. Talán még gyakorlok is veled, ha kedvem szottyan. De nem ártana egy kicsit megvastagodnod, mert előbb elfárad a karod, mint hinnéd. -
* Tanácsolja Wram, továbbra is adva a kegyetlent. A hasonlat találó, ezzel a vajákos is egyet ért. *
- Persze, mert csak mi vagyunk hajlandóak melózni. De majd visszakapják még ezt! -
* Morogja, s maga is a máglyára vonszol egy hullát. Amint kész a máglya, kérdőn néz a férfira. *
- Na meggyújtod, vagy csináljam én? -
* Kérdezi, s elővesz egy méretes tűzkövet, hogy legyen mivel meggyújtani a szemetet. *
* A kalózkisasszony elillan a munka elől, így az hármukra marad. Pontosabban kettejükre, mert a másik lány se nagyon akar dolgozni. *
- Nem hittem, hogy elbírsz a gyíkpofával. -
*Mondja az ork, miközben elkezdik összehordani a máglyának valót. *
- És inkább te, mint ezek. Meg aztán nem akartam hallgatni Taugtól, hogy miért hagytam, hogy felkoncoljanak. -
* Válaszolja, de megejt hozzá egy vigyort is, hogy lássa Taran, van az izom mögött némi szarkazmus is. *
- Nem tartozol semmivel. Csak dolgozz tovább. -
* Mondja ki az ork, a tanonc helyett, majd nagyot bólint. *
- Azt jól teszed. Talán még gyakorlok is veled, ha kedvem szottyan. De nem ártana egy kicsit megvastagodnod, mert előbb elfárad a karod, mint hinnéd. -
* Tanácsolja Wram, továbbra is adva a kegyetlent. A hasonlat találó, ezzel a vajákos is egyet ért. *
- Persze, mert csak mi vagyunk hajlandóak melózni. De majd visszakapják még ezt! -
* Morogja, s maga is a máglyára vonszol egy hullát. Amint kész a máglya, kérdőn néz a férfira. *
- Na meggyújtod, vagy csináljam én? -
* Kérdezi, s elővesz egy méretes tűzkövet, hogy legyen mivel meggyújtani a szemetet. *
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 01:07:23
Üzenet elküldve: 2015-05-03 01:07:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
*Ahogy meghalja a kort, kezeit a füléhez emeli, majd ernyőt formál belőle. Úgy mozgatja, hogy biztos jól hallotta-e.*
- Hoogy meennyii, hikk? *Kérdez vissza, s hozzá még sűrűn pislog is. Mintha rosszul hallotta volna. Majd visszadől egyenesbe, s kissé kótyagosan, elhomályosult tekintettel mered végig a fiún. Valamiért emlékezetébe mindig úgy élt, amikor nem volt itt, hogy Bongyorka egy kisfiú még. Aztán nicsak, kiderül, hogy szinte vele egykorú. Pár évvel fiatalabb csak. Kezeit csípőre teszi, majd fejét csóválva cönget.
Nem és továbbra sem érti a fiút, rejtély számára. A legtöbben ilyen idősen… Áh, de nem is foglalkozik ilyennel tovább, lassan rá kéne jönnie, hogy nem mindenkinek magából kéne kiindulnia. Hiszen ha magából indulna ki, akkor nem lenne olyan hajó, amit kifoszthatna, hiszen mindenki rumtól ázottan tengetné a napjait. S nem is lenne olyan sem, aki elkészíteni a rumot. A nedűt!*
- Naa, neem. *Nyújtja el szavait, ahogy gondolatai kavarognak fejében. Szinte minden ott van, de mindenről csak egy kicsit gondolkozik. Mintha azokat kötélen rángatnák a fejébe. Ritkán érzi ezt, s azt is csak akkor, ha tetemes mennyiséget ivott már.*
- Vajon túlzásba vittem volna?
*Teszi fel a költői kérdést. Ki tudja?
Ott feküdve, ledőlve, a világ forogva körülötte pocsékul érzi magát. Pocsékabbul, mint egyébként szokta. Egyszerűen megmozdulni nem mer, mert tudja, hogy abból bizony nagy baj lehet. Miután Bongyorka újabb kortyot ivott, újra elkobozza tőle az üveget, majd iszik belőle. Utána magához öleli, mintha a legféltetebb kincse lenne. Szürke íriszeire függönyt húz. Csak egy pillanatra…
S máris horkolásba kezd. Bongyorka szavai csak szakaszosan jutnak el agyáig, átadta magát az örvénynek, mintha újra a tengeren lenne. Abba a néhány percben, amíg álom járja át, furcsamód, de mosolyog. Egy hajón járja a tenger újra, s a gondolattól még nyála is kifolyik szája sarkából. Ám a következő kép amit lát, elriasztja. A hajón a barlangiak vannak… s a Lélekvesztő ég.
Riadva pattannak ki a szemei. Nem, nem ivott még eleget. Szájához emeli újra az üveget, ám már csak az utolsó kortyot issza meg. Tudatába most jut el, hogy mit is kérdezett a fiú. Gyanakodva méregeti, ahogy forog körülötte a világ, így Bongyorka is.*
- Mitőől?? *Hangzik a kérdés, ám ezt inkább visítja. szinte rögtön felpattan ültéből. De nyomban rájön, hogy hiba volt. Tovább szédül csak, fejét megtámasztja felhúzott lábán. Szabad kezével a fiú bőre után kutakodik, ám csak a mellkasát találja.*
~Jah, lázas, remek…~
- Nem volt neked egy apád, aki ezt elmagyarázza? *Sandít rá, ám a választ sejti.* - Ehhez nem ittam még eleget.
*Fűzi hozzá, bár inkább máshoz nem ivott még eleget. Óvatosan áll fel, majd kibotorkál. Hallatszik, ahogy a barlang egyik falától a másikig közlekedik, amíg el nem éri a raktárt. Ott újra megtölti az üveget, s visszabotorkál.*
- De most tényleg? *Húzza meg újra az üveget, ahogy visszadől a fiú mellé.*
- Miért jó? Hát én azt nem tudom, nem vagyok én férfi, fogalmam sincs, hogy miért jó nektek, ha megdöngettek egy nőt.
*Vonja meg a vállát. Bár továbbra is szédül, de a rumot csak issza.*
*Ahogy meghalja a kort, kezeit a füléhez emeli, majd ernyőt formál belőle. Úgy mozgatja, hogy biztos jól hallotta-e.*
- Hoogy meennyii, hikk? *Kérdez vissza, s hozzá még sűrűn pislog is. Mintha rosszul hallotta volna. Majd visszadől egyenesbe, s kissé kótyagosan, elhomályosult tekintettel mered végig a fiún. Valamiért emlékezetébe mindig úgy élt, amikor nem volt itt, hogy Bongyorka egy kisfiú még. Aztán nicsak, kiderül, hogy szinte vele egykorú. Pár évvel fiatalabb csak. Kezeit csípőre teszi, majd fejét csóválva cönget.
Nem és továbbra sem érti a fiút, rejtély számára. A legtöbben ilyen idősen… Áh, de nem is foglalkozik ilyennel tovább, lassan rá kéne jönnie, hogy nem mindenkinek magából kéne kiindulnia. Hiszen ha magából indulna ki, akkor nem lenne olyan hajó, amit kifoszthatna, hiszen mindenki rumtól ázottan tengetné a napjait. S nem is lenne olyan sem, aki elkészíteni a rumot. A nedűt!*
- Naa, neem. *Nyújtja el szavait, ahogy gondolatai kavarognak fejében. Szinte minden ott van, de mindenről csak egy kicsit gondolkozik. Mintha azokat kötélen rángatnák a fejébe. Ritkán érzi ezt, s azt is csak akkor, ha tetemes mennyiséget ivott már.*
- Vajon túlzásba vittem volna?
*Teszi fel a költői kérdést. Ki tudja?
Ott feküdve, ledőlve, a világ forogva körülötte pocsékul érzi magát. Pocsékabbul, mint egyébként szokta. Egyszerűen megmozdulni nem mer, mert tudja, hogy abból bizony nagy baj lehet. Miután Bongyorka újabb kortyot ivott, újra elkobozza tőle az üveget, majd iszik belőle. Utána magához öleli, mintha a legféltetebb kincse lenne. Szürke íriszeire függönyt húz. Csak egy pillanatra…
S máris horkolásba kezd. Bongyorka szavai csak szakaszosan jutnak el agyáig, átadta magát az örvénynek, mintha újra a tengeren lenne. Abba a néhány percben, amíg álom járja át, furcsamód, de mosolyog. Egy hajón járja a tenger újra, s a gondolattól még nyála is kifolyik szája sarkából. Ám a következő kép amit lát, elriasztja. A hajón a barlangiak vannak… s a Lélekvesztő ég.
Riadva pattannak ki a szemei. Nem, nem ivott még eleget. Szájához emeli újra az üveget, ám már csak az utolsó kortyot issza meg. Tudatába most jut el, hogy mit is kérdezett a fiú. Gyanakodva méregeti, ahogy forog körülötte a világ, így Bongyorka is.*
- Mitőől?? *Hangzik a kérdés, ám ezt inkább visítja. szinte rögtön felpattan ültéből. De nyomban rájön, hogy hiba volt. Tovább szédül csak, fejét megtámasztja felhúzott lábán. Szabad kezével a fiú bőre után kutakodik, ám csak a mellkasát találja.*
~Jah, lázas, remek…~
- Nem volt neked egy apád, aki ezt elmagyarázza? *Sandít rá, ám a választ sejti.* - Ehhez nem ittam még eleget.
*Fűzi hozzá, bár inkább máshoz nem ivott még eleget. Óvatosan áll fel, majd kibotorkál. Hallatszik, ahogy a barlang egyik falától a másikig közlekedik, amíg el nem éri a raktárt. Ott újra megtölti az üveget, s visszabotorkál.*
- De most tényleg? *Húzza meg újra az üveget, ahogy visszadől a fiú mellé.*
- Miért jó? Hát én azt nem tudom, nem vagyok én férfi, fogalmam sincs, hogy miért jó nektek, ha megdöngettek egy nőt.
*Vonja meg a vállát. Bár továbbra is szédül, de a rumot csak issza.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 00:14:34
Üzenet elküldve: 2015-05-03 00:14:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózkirálynő//
*Már-már megijed Nadae állapotától, és a folytonos ujj körzést sem teljesen érti, mi célt szolgál, de jobbnak látja, ha csendben túléli az egészet, és nem konfrontálódik a Rumossal. Ám ha szeretné se tudná megérteni, miről hadovál, a nő mondatai összefolynak, és az állandó csuklás sem segít a kiértésen, mondjuk nem nehéz összetenni a még érthető szavakból, hogy épp a Borzalmat védi. Ezekre nem is válaszol, rá hagyja Nadaéra a dolgot, ő a Borzalom szakértő, viszont mikor már másodszor szegezi neki a kérdést a férfiasságával kapcsolatban, ismét lefelé pislog.*
- T-tizennyolc... *Feleli, mintha a Kalózkirálynő véletlenül vétette volna el a korát, és bár ezt is számításba venné, de érzi a hanglejtésén, hogy mire irányul a panaszkodása. Atyjától megtanulta, hiszen kezdetben ő is sokszor szegezte neki a kérdést, míg végül bele nem nyugodott, hogy a fia egy idióta. Arra legalább jó volt, amire megkérte, többet pedig mit is várhatott volna egy kölyöktől, akinek még anyja se volt? Ám hiába maradtak abba idővel a kínos kérdések, dühödt felszólalások, Williänban nagyon is megmaradt a gyomorszorító érzés, amiért valaminek nem tudott megfelelni.
Egyelőre Nadaénak sem mond semmit, bocsánatot sem kér, hanem újabbat húz a rumos üvegből, majd kifekszik a Rinannal közös barlangrészükön. Örülne neki, ha most mellette lenne a kissé nyers hosszú életű, ha más nem, legalább lefoglalná a kalózt. Na nem mintha nem szeretné a fúriát, de ilyenkor kimondottan félni tud tőle.
Ám a tartózkodása hamarost felenged, ahogy a kérése valósággá válik, és befekszik mellé a lány. A rumos üveget örömmel nyújtja oda neki, majd ahogy visszakerül hozzá, ő is meghúzza. Ha szerinte ettől lesz férfi... Azonban a folytonos Borzalom ivás gondolata nem tetszik neki, kíváncsi volna a további lehetőségeire, előtte viszont leteszi az üveget, majd közelebb bújik Nadaéhoz.*
- Nadaee... *Hallatszik fel az előbb is hallott hang, még ha most semmire sem szeretné rávenni a lányt.* Mitől leszek férfi...? És az miért jó? *Kíváncsiskodik. Legalább a maró érzésről is eltereli a saját figyelmét.*
*Már-már megijed Nadae állapotától, és a folytonos ujj körzést sem teljesen érti, mi célt szolgál, de jobbnak látja, ha csendben túléli az egészet, és nem konfrontálódik a Rumossal. Ám ha szeretné se tudná megérteni, miről hadovál, a nő mondatai összefolynak, és az állandó csuklás sem segít a kiértésen, mondjuk nem nehéz összetenni a még érthető szavakból, hogy épp a Borzalmat védi. Ezekre nem is válaszol, rá hagyja Nadaéra a dolgot, ő a Borzalom szakértő, viszont mikor már másodszor szegezi neki a kérdést a férfiasságával kapcsolatban, ismét lefelé pislog.*
- T-tizennyolc... *Feleli, mintha a Kalózkirálynő véletlenül vétette volna el a korát, és bár ezt is számításba venné, de érzi a hanglejtésén, hogy mire irányul a panaszkodása. Atyjától megtanulta, hiszen kezdetben ő is sokszor szegezte neki a kérdést, míg végül bele nem nyugodott, hogy a fia egy idióta. Arra legalább jó volt, amire megkérte, többet pedig mit is várhatott volna egy kölyöktől, akinek még anyja se volt? Ám hiába maradtak abba idővel a kínos kérdések, dühödt felszólalások, Williänban nagyon is megmaradt a gyomorszorító érzés, amiért valaminek nem tudott megfelelni.
Egyelőre Nadaénak sem mond semmit, bocsánatot sem kér, hanem újabbat húz a rumos üvegből, majd kifekszik a Rinannal közös barlangrészükön. Örülne neki, ha most mellette lenne a kissé nyers hosszú életű, ha más nem, legalább lefoglalná a kalózt. Na nem mintha nem szeretné a fúriát, de ilyenkor kimondottan félni tud tőle.
Ám a tartózkodása hamarost felenged, ahogy a kérése valósággá válik, és befekszik mellé a lány. A rumos üveget örömmel nyújtja oda neki, majd ahogy visszakerül hozzá, ő is meghúzza. Ha szerinte ettől lesz férfi... Azonban a folytonos Borzalom ivás gondolata nem tetszik neki, kíváncsi volna a további lehetőségeire, előtte viszont leteszi az üveget, majd közelebb bújik Nadaéhoz.*
- Nadaee... *Hallatszik fel az előbb is hallott hang, még ha most semmire sem szeretné rávenni a lányt.* Mitől leszek férfi...? És az miért jó? *Kíváncsiskodik. Legalább a maró érzésről is eltereli a saját figyelmét.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-02 23:55:40
Üzenet elküldve: 2015-05-02 23:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
- Tengerek istene, hikk. *Fakad ki, túlzott nem evilági hangján. Mintha nem a megszokott mindig ideges, mindenért felkapó vizes lánnyal beszélne a gyerek. Talán a fél hordó rum tette. Ki tudja?* - Miért kérsz mindenért bocsánatot, hikk? Hát nem vagy te férfi, hikk? Nem úgy tűnik.
*Mutogat kezeivel. Felemeli, mutatóujját a magasba tartja, s közös egyet kezével, könyökből. Közben még a fejét is megforgatja, egyszerre a kezével. Ám csak nem tudja, hogy hol kell abbahagynia. Hiába dől vissza egyenesbe, újra elkezd dőlni előrefele. Felakadt szemekkel néz a fiúra.*
- Persze, hikk, hiszen, vigyázat, árulkodás, de! Hikk. *Csuklik folyamatosan, de azért most kezdi bánni, hogy elvette a rumot. Hiszen az finom volt, s tompította csuklását. Vagyis azt hiszi kevéske agyával jelenleg.* - De alkohol! Nem az a dolga, hogy finom legyen, hikk. Hanem, hogy hasson, hikk. S ha hat, akkor hasznos, s mint látod. *Mutat végig magán.* Hat, hikk.
*Dűlöngél továbbra is jobbra-balra.*
- Jah, és, hikk. Azért is, mert nem vagy hozzászokva. Ha hozzá lennél. *Mutogat továbbra is kezével, körözve szinte folyamatosan, minden olyan szónál, ami fontos.* - Akkor nem fájna a fejed, s nem marná a torkod, hikk. Legyél már férfi, te. Hikk. Mennyi idős vagy, tíz éves, hikk?
*Nem mintha, Nadae tíz évesen nem cupákolta volna már régen a rumot üvegből. Igaz akkor még csak titkon, hogy a Kapitány ne lássa, s ebben segítségére voltak bajtársai, de ami igaz, az igaz. Régóta issza már, s ő ezeket a tüneteket szinte nem is érzékeli, amiket a fiú felsorol neki.
Kis műsora után hamar útra kel újra, s észre sem veszi, hogy Bongyorka közben letette az üveget. Még szerencse, hiszen egy újabb fejmosás következett volna. Látva annak fintorát, majdhogynem újra kitör belőle, hogy mi is ő valójában. Gondolatai azonban nem mennek tovább annál, hogy rum, s hogy lázcsillapítás. Aminek egyetlen, igen egyszerű módját ismeri. A hideg vizet, no meg a rumivást. Ez a kettő mindig segít. De a hideg víz is. Ha nem megy lejjebb a gyerek láza, akkor fürdenek majd egyet.
Így mikor visszatér, nem is tudva magáról, meg sem hallja a kérdést, csak letérdel a fiú mellé, s a homlokára rakja az egyik kendőt, amit most talált. Majd az egyik csuklójára a másikat.*
- Hogy mi, hikk? *Csuklik meg újra. Minden egyes csuklásnál dob magán egyet, akaratlan mozdulat, mégis normális esetben egy értelmes ember sem csinálja ezt.*
- Hát jó. *Mondja végül, majd ledől Bongyorka mellé
Ám ez rossz ötlet volt. A világ eddig is forgott vele, ám most úgy érzi, hogy menten kihány mindent, amit a gyomra tartalmaz. Szóval a rumot, mert csak az van benne. Minden elhomályosul körülötte, s alig tud bármire is figyelni.*
- Banyeg.
*Nyögi ki halkan. De saját hibáiból sem tanul sose, s már nyúlkál is a fiút végitapogatva, az üvegje után, hogy azt meglelve, elvegye, s újabb kortyot igyon. Majd visszaadja a fiúnak.*
- Igyál, hikk. *Dob egyet magán a földön. Haja még vizes, így a mocskos padlóról szinte az összes koszt felszedi fel, olyan akár egy felmosó.*
- Tengerek istene, hikk. *Fakad ki, túlzott nem evilági hangján. Mintha nem a megszokott mindig ideges, mindenért felkapó vizes lánnyal beszélne a gyerek. Talán a fél hordó rum tette. Ki tudja?* - Miért kérsz mindenért bocsánatot, hikk? Hát nem vagy te férfi, hikk? Nem úgy tűnik.
*Mutogat kezeivel. Felemeli, mutatóujját a magasba tartja, s közös egyet kezével, könyökből. Közben még a fejét is megforgatja, egyszerre a kezével. Ám csak nem tudja, hogy hol kell abbahagynia. Hiába dől vissza egyenesbe, újra elkezd dőlni előrefele. Felakadt szemekkel néz a fiúra.*
- Persze, hikk, hiszen, vigyázat, árulkodás, de! Hikk. *Csuklik folyamatosan, de azért most kezdi bánni, hogy elvette a rumot. Hiszen az finom volt, s tompította csuklását. Vagyis azt hiszi kevéske agyával jelenleg.* - De alkohol! Nem az a dolga, hogy finom legyen, hikk. Hanem, hogy hasson, hikk. S ha hat, akkor hasznos, s mint látod. *Mutat végig magán.* Hat, hikk.
*Dűlöngél továbbra is jobbra-balra.*
- Jah, és, hikk. Azért is, mert nem vagy hozzászokva. Ha hozzá lennél. *Mutogat továbbra is kezével, körözve szinte folyamatosan, minden olyan szónál, ami fontos.* - Akkor nem fájna a fejed, s nem marná a torkod, hikk. Legyél már férfi, te. Hikk. Mennyi idős vagy, tíz éves, hikk?
*Nem mintha, Nadae tíz évesen nem cupákolta volna már régen a rumot üvegből. Igaz akkor még csak titkon, hogy a Kapitány ne lássa, s ebben segítségére voltak bajtársai, de ami igaz, az igaz. Régóta issza már, s ő ezeket a tüneteket szinte nem is érzékeli, amiket a fiú felsorol neki.
Kis műsora után hamar útra kel újra, s észre sem veszi, hogy Bongyorka közben letette az üveget. Még szerencse, hiszen egy újabb fejmosás következett volna. Látva annak fintorát, majdhogynem újra kitör belőle, hogy mi is ő valójában. Gondolatai azonban nem mennek tovább annál, hogy rum, s hogy lázcsillapítás. Aminek egyetlen, igen egyszerű módját ismeri. A hideg vizet, no meg a rumivást. Ez a kettő mindig segít. De a hideg víz is. Ha nem megy lejjebb a gyerek láza, akkor fürdenek majd egyet.
Így mikor visszatér, nem is tudva magáról, meg sem hallja a kérdést, csak letérdel a fiú mellé, s a homlokára rakja az egyik kendőt, amit most talált. Majd az egyik csuklójára a másikat.*
- Hogy mi, hikk? *Csuklik meg újra. Minden egyes csuklásnál dob magán egyet, akaratlan mozdulat, mégis normális esetben egy értelmes ember sem csinálja ezt.*
- Hát jó. *Mondja végül, majd ledől Bongyorka mellé
Ám ez rossz ötlet volt. A világ eddig is forgott vele, ám most úgy érzi, hogy menten kihány mindent, amit a gyomra tartalmaz. Szóval a rumot, mert csak az van benne. Minden elhomályosul körülötte, s alig tud bármire is figyelni.*
- Banyeg.
*Nyögi ki halkan. De saját hibáiból sem tanul sose, s már nyúlkál is a fiút végitapogatva, az üvegje után, hogy azt meglelve, elvegye, s újabb kortyot igyon. Majd visszaadja a fiúnak.*
- Igyál, hikk. *Dob egyet magán a földön. Haja még vizes, így a mocskos padlóról szinte az összes koszt felszedi fel, olyan akár egy felmosó.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-02 23:27:40
Üzenet elküldve: 2015-05-02 23:27:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózkirálynő//
- Sajnálom... *Rebegi el, mintha esetleg megválaszthatná az ember, mikor kapjon el valami nyavalyát, vagy egyáltalán mifélét szedjen össze, de hát Will már csak ilyen. Ha éreztetik vele, hogy hibázott, bizony az életéért is elnézést kérne a neki fontosaktól.
Aztán jön az újabb sajnálni való, ahogy kimondta a rum általa hozott, kevésbé pozitív becenevét, már tudta, hogy ezt bizony elrontotta, és Nadae nem fél bizonygatni neki az igazát. A siheder ha akarja, ha nem, de végül a kezébe kerül a rémes lötty, aminek már a gondolatától is csillagokat lát. Ám ha valamit megtanult, akkor az az, hogy a Kalózkirálynővel nem éri meg ellenkezni, ha az a fejébe vesz valamit, annak úgy is kell lennie. Azonban a véleményét még így sem féli kifejteni.*
- Hát olyan rossz íze van, és marja a torkomat, meg a gyomrom is fáj tőle... És utána a fejem is fáj, én nem tudom... nem tudom, hogy ihatjátok ezt. *Értetlenkedik, bár erre nincs sok ideje, mert hamar repül, utána pedig Nadae is tesz egy profi jégkorcsolyázót is megszégyenítő mozdulatsort a barlangban, melynek végén egy oszloppal ölelkezik össze a teste. Addigra Williän már felkel, így félreteszi az üveget, hátha segíthet a nőszemélynek, hiszen aggodalom fogja el, látva, mekkorát koccant a feje, de olybá tűnik, ez már nem sok vizet zavar a kalóz emígy is zavart tudatállapotán.
Szóval hamar visszakapja a kezei közé az üveget, mielőtt újabb dorgálást kapna a pocsékolásról meg a szokásos rummal kapcsolatos, a nők szerint tévhiteiről. Pedig akkor is tudja, hogy ez a valami iszonyatos.
Ám a stressz, mely folyton folyvást azt sugallja a fejében, hogy Nadae nem fogja megbocsátani a pénze elverését, még őt is meggyőzi arról, talán jobb lenne egy másik tudatállapotban létezni életének maradék részében.
Szóval az ismételt noszogatásra már meghúzza az üveget, és bár vágja a képeket miatta, csak leküld utána egy újabb kortyot. Majd pedig engedelmesen lefekszik az ágyára, ám valami nem teljes...
Ahogy visszatér a Kalózkirálynő a borogatással, már tudja, hogy mi az.*
- Nadaee... *Szólal meg halkan, elnyújtva a fúria nevének végét, előre sejtetve, hogy bizony akar valamit tőle.* Be... Befekszel mellém? *Kéri, közben ártatlan, kiskutyaszemekkel ostromozva a Rumost, hátha megteszi neki.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 23:30:11
- Sajnálom... *Rebegi el, mintha esetleg megválaszthatná az ember, mikor kapjon el valami nyavalyát, vagy egyáltalán mifélét szedjen össze, de hát Will már csak ilyen. Ha éreztetik vele, hogy hibázott, bizony az életéért is elnézést kérne a neki fontosaktól.
Aztán jön az újabb sajnálni való, ahogy kimondta a rum általa hozott, kevésbé pozitív becenevét, már tudta, hogy ezt bizony elrontotta, és Nadae nem fél bizonygatni neki az igazát. A siheder ha akarja, ha nem, de végül a kezébe kerül a rémes lötty, aminek már a gondolatától is csillagokat lát. Ám ha valamit megtanult, akkor az az, hogy a Kalózkirálynővel nem éri meg ellenkezni, ha az a fejébe vesz valamit, annak úgy is kell lennie. Azonban a véleményét még így sem féli kifejteni.*
- Hát olyan rossz íze van, és marja a torkomat, meg a gyomrom is fáj tőle... És utána a fejem is fáj, én nem tudom... nem tudom, hogy ihatjátok ezt. *Értetlenkedik, bár erre nincs sok ideje, mert hamar repül, utána pedig Nadae is tesz egy profi jégkorcsolyázót is megszégyenítő mozdulatsort a barlangban, melynek végén egy oszloppal ölelkezik össze a teste. Addigra Williän már felkel, így félreteszi az üveget, hátha segíthet a nőszemélynek, hiszen aggodalom fogja el, látva, mekkorát koccant a feje, de olybá tűnik, ez már nem sok vizet zavar a kalóz emígy is zavart tudatállapotán.
Szóval hamar visszakapja a kezei közé az üveget, mielőtt újabb dorgálást kapna a pocsékolásról meg a szokásos rummal kapcsolatos, a nők szerint tévhiteiről. Pedig akkor is tudja, hogy ez a valami iszonyatos.
Ám a stressz, mely folyton folyvást azt sugallja a fejében, hogy Nadae nem fogja megbocsátani a pénze elverését, még őt is meggyőzi arról, talán jobb lenne egy másik tudatállapotban létezni életének maradék részében.
Szóval az ismételt noszogatásra már meghúzza az üveget, és bár vágja a képeket miatta, csak leküld utána egy újabb kortyot. Majd pedig engedelmesen lefekszik az ágyára, ám valami nem teljes...
Ahogy visszatér a Kalózkirálynő a borogatással, már tudja, hogy mi az.*
- Nadaee... *Szólal meg halkan, elnyújtva a fúria nevének végét, előre sejtetve, hogy bizony akar valamit tőle.* Be... Befekszel mellém? *Kéri, közben ártatlan, kiskutyaszemekkel ostromozva a Rumost, hátha megteszi neki.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 23:30:11
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-02 23:05:45
Üzenet elküldve: 2015-05-02 23:05:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
- Megbetegedni. Hikk. *Legyint egyet a kezével.* - Hát hol éltél te eddig, hogy csak úgy megbetegszel, hikk?
*Beszél némileg szédülősen. Nem mintha a télen ő sem fázott volna meg, hála annak a pimasz senkiházinak, azon a téli vackon. Kellett neki ott… De ami elmúlt, már elmúlt, s most újabb problémával áll szemben. Szemeit összeszűkíti, ahogy álló helyzetében dülöngél, s nem fogadják el a rumot. Mi több.*
- Booorzaaloom? *Nyújtja el a szót, miközben a lehetetlenségig dől előre. Talpai a földön maradnak, s szinte Bongyorka arcába mászik. Már-már majdnem negyvenöt fokos szöget zár be teste a földdel, ám még mindig nem dől el. A részegek szerencséje.*
- Hogy misoda?? *Mintha rosszul hallana, főleg, hogy a gyerek is a földhöz beszél, s így ittasan csak még inkább nem hallja mit mondanak mások. De nem is törődik az ellenkezéssel, szinte az üveget Willike ujjai közé hajtja.*
- Inni kell, hikk. Ettől, hikk, jobb lesz, hikk. *Magyarázza túlontúl is elnyújtva a szavakat. Miközben újra kiegyenesedik, s kezeivel is magyaráz.
Megy is a fiú után, s nem is zavarja, hogy amikor azt meglöki, az biza elesik. Segítőkészen hajol le utána, hogy felsegítse, ám lendülete, s a szédülés meglódítja lábát. Néhány lépést tesz meg Bongyorka mellett, ám egy ballépés miatt, megcsúszik a nedves padlón, s egy a világ körüli pályára állva csúszkál, amíg az első oszlop meg nem állítja. Fejét erősen beveri, ahogy leválik a koszos oszlopról, mely talán a barlang falát tartja, s indul vissza Bongyorkához.
Ám a fiú már áll, így fejét vakarva, hol balra, hol jobbra lépkedve, ahogy épp a lendület vezeti indul utána. Ám annak szavaira megáll. Szemöldökét újra összeszűkíti, s figyelmesen hallgatja a másik mit mond. Érti, de mégsem. Sűrűn pislog értetlenül.*
- Igyál, hikk. Az, megoldás mindenre, hikk…
*Egyelőre csak ennyit tud hozzátenni a témához. Talán ha némileg józanabb lesz, s felfogja ép ésszel, vagy legalábbis csak kissé ittasan, többet tud rá reagálni. Így viszont visszavezeti a barlangszobájába. Majd rögtön ki is fordul. Eltelik néhány perc, amíg visszatér, de addigra a kezébe ott van egy nedves rongy.*
- Láz ellen… Hikk… *Mutogat Willikének, hogy feküdjön le, ha addig nem tette volna.*
- Megbetegedni. Hikk. *Legyint egyet a kezével.* - Hát hol éltél te eddig, hogy csak úgy megbetegszel, hikk?
*Beszél némileg szédülősen. Nem mintha a télen ő sem fázott volna meg, hála annak a pimasz senkiházinak, azon a téli vackon. Kellett neki ott… De ami elmúlt, már elmúlt, s most újabb problémával áll szemben. Szemeit összeszűkíti, ahogy álló helyzetében dülöngél, s nem fogadják el a rumot. Mi több.*
- Booorzaaloom? *Nyújtja el a szót, miközben a lehetetlenségig dől előre. Talpai a földön maradnak, s szinte Bongyorka arcába mászik. Már-már majdnem negyvenöt fokos szöget zár be teste a földdel, ám még mindig nem dől el. A részegek szerencséje.*
- Hogy misoda?? *Mintha rosszul hallana, főleg, hogy a gyerek is a földhöz beszél, s így ittasan csak még inkább nem hallja mit mondanak mások. De nem is törődik az ellenkezéssel, szinte az üveget Willike ujjai közé hajtja.*
- Inni kell, hikk. Ettől, hikk, jobb lesz, hikk. *Magyarázza túlontúl is elnyújtva a szavakat. Miközben újra kiegyenesedik, s kezeivel is magyaráz.
Megy is a fiú után, s nem is zavarja, hogy amikor azt meglöki, az biza elesik. Segítőkészen hajol le utána, hogy felsegítse, ám lendülete, s a szédülés meglódítja lábát. Néhány lépést tesz meg Bongyorka mellett, ám egy ballépés miatt, megcsúszik a nedves padlón, s egy a világ körüli pályára állva csúszkál, amíg az első oszlop meg nem állítja. Fejét erősen beveri, ahogy leválik a koszos oszlopról, mely talán a barlang falát tartja, s indul vissza Bongyorkához.
Ám a fiú már áll, így fejét vakarva, hol balra, hol jobbra lépkedve, ahogy épp a lendület vezeti indul utána. Ám annak szavaira megáll. Szemöldökét újra összeszűkíti, s figyelmesen hallgatja a másik mit mond. Érti, de mégsem. Sűrűn pislog értetlenül.*
- Igyál, hikk. Az, megoldás mindenre, hikk…
*Egyelőre csak ennyit tud hozzátenni a témához. Talán ha némileg józanabb lesz, s felfogja ép ésszel, vagy legalábbis csak kissé ittasan, többet tud rá reagálni. Így viszont visszavezeti a barlangszobájába. Majd rögtön ki is fordul. Eltelik néhány perc, amíg visszatér, de addigra a kezébe ott van egy nedves rongy.*
- Láz ellen… Hikk… *Mutogat Willikének, hogy feküdjön le, ha addig nem tette volna.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:50:59
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:50:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózkirálynő//
*Ha nem lenne ilyen pocsékul, akkor sem lepődne meg a kalóz nőszemély jelen állapotán. Az a csoda, ha nem isznak a vörössel, bár ahogy ebbe belegondol, feltűnik neki, hogy a cserfeske nincs sehol. Ám fáradt ahhoz, hogy megérdeklődje, voltaképpen azt is csodálja, hogy utána szól Nadae, de ha már volt kedves megérdeklődni, mi a baja, nem szeretne udvariatlan lenni, szóval megáll, és visszafordul felé.*
- Megbetegedtem, azt hiszem... *Válaszolja csöndesen, noha úgy emlékszik, hogy még a tetovált arcú ajánlotta neki a forró teát, ám nem hibáztatja, ha a lány már is elfeledte, mostanában úgy is olyan volt itt, mint egy szellem.
Egy szó nélkül nézi végig, ahogy a Rumos ide-oda csetlik-botlik, tudja, hogy segítség úgy sem kell neki, ekkora iszákosként maga is meg tudja oldani a hasonló helyzeteit, legalábbis eddig ezt tapasztalta Williän. Ám amikor az üveget nyújtja felé, ösztönös fintorba torzul az arca.*
- Nem szeretnék Borzalmat inni... *Motyogja, amint lesüti a pilláit, és a földet pásztázza türkiz lélektükreivel. Olybá tűnhet gyenge ellenkezése Nadaéval szemben, mintha az áldozat az erőszaktevőjének mondaná: nem szeretném mindezt. Felesleges és vélhetően megértő fülekre sem talál, ám próbálkozni még lehet.
A barlangrészbe való visszavonulással azonban egyetért, meg is fordul, hogy kisétáljon a raktárból, amikor lök egyet rajta a Kalózkirálynő. Alapból sem egy masszív alkat, így betegen viszont a lábain is alig áll, szóval szépen felnyalja a padlót, ám néhány másodperc pihenő után összeszedi magát, hogy felkeljen.
Ekkor valahogy eszébe jut az ellátmány hiánya, és hogy ezt közölnie kell a nővel, mert hát milyen dolog titkolózni a barátai előtt? Meg amúgy is, az a tiszta, ha elmondja az igazat, így tehát megint fordul egyet, hogy szemben találhassa magát a kalózzal.*
- N-Nadae... A-azt szeretném mondani, hogy... h-hát nem sikerült e-ellátmányt szerezni... *Magyarázza halk hangon, hátha ettől kevésbé lesz dühös Nadae.* És a pénz is... én próbáltam... de aztán megláttam egy gömböt, és Rinannak megvettem ajándékba, még a... még a szellemeket is elűzi. *Magyarázza, még ha fáradt is a beszédhez. Úgy véli a kis indok elég felmentésnek bizonyul majd.*
*Ha nem lenne ilyen pocsékul, akkor sem lepődne meg a kalóz nőszemély jelen állapotán. Az a csoda, ha nem isznak a vörössel, bár ahogy ebbe belegondol, feltűnik neki, hogy a cserfeske nincs sehol. Ám fáradt ahhoz, hogy megérdeklődje, voltaképpen azt is csodálja, hogy utána szól Nadae, de ha már volt kedves megérdeklődni, mi a baja, nem szeretne udvariatlan lenni, szóval megáll, és visszafordul felé.*
- Megbetegedtem, azt hiszem... *Válaszolja csöndesen, noha úgy emlékszik, hogy még a tetovált arcú ajánlotta neki a forró teát, ám nem hibáztatja, ha a lány már is elfeledte, mostanában úgy is olyan volt itt, mint egy szellem.
Egy szó nélkül nézi végig, ahogy a Rumos ide-oda csetlik-botlik, tudja, hogy segítség úgy sem kell neki, ekkora iszákosként maga is meg tudja oldani a hasonló helyzeteit, legalábbis eddig ezt tapasztalta Williän. Ám amikor az üveget nyújtja felé, ösztönös fintorba torzul az arca.*
- Nem szeretnék Borzalmat inni... *Motyogja, amint lesüti a pilláit, és a földet pásztázza türkiz lélektükreivel. Olybá tűnhet gyenge ellenkezése Nadaéval szemben, mintha az áldozat az erőszaktevőjének mondaná: nem szeretném mindezt. Felesleges és vélhetően megértő fülekre sem talál, ám próbálkozni még lehet.
A barlangrészbe való visszavonulással azonban egyetért, meg is fordul, hogy kisétáljon a raktárból, amikor lök egyet rajta a Kalózkirálynő. Alapból sem egy masszív alkat, így betegen viszont a lábain is alig áll, szóval szépen felnyalja a padlót, ám néhány másodperc pihenő után összeszedi magát, hogy felkeljen.
Ekkor valahogy eszébe jut az ellátmány hiánya, és hogy ezt közölnie kell a nővel, mert hát milyen dolog titkolózni a barátai előtt? Meg amúgy is, az a tiszta, ha elmondja az igazat, így tehát megint fordul egyet, hogy szemben találhassa magát a kalózzal.*
- N-Nadae... A-azt szeretném mondani, hogy... h-hát nem sikerült e-ellátmányt szerezni... *Magyarázza halk hangon, hátha ettől kevésbé lesz dühös Nadae.* És a pénz is... én próbáltam... de aztán megláttam egy gömböt, és Rinannak megvettem ajándékba, még a... még a szellemeket is elűzi. *Magyarázza, még ha fáradt is a beszédhez. Úgy véli a kis indok elég felmentésnek bizonyul majd.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:29:33
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:29:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
*Nem tudja, hogy mennyi idő telt már el, mióta a hordó mellett ül és folyamatosan csapolja annak tartalmát. De már legalább három üveggel megivott a barna, édes nedűből, így nem csoda, hogy jókedve a tetőfogára hágott. Vagy inkább fúria énje kerül előtérbe, ezt sose lehet tudni, egészen addig, amíg meg nem szólal.
Törökülésbe ül, s szinte nem is hallja, ha valaki érkezik a barlangba. Nem érdekli ez a lepratelep, alig várja, hogy eltűnjön végre innen. Felőle aztán ki is rabolhatják, le is mészárolhatnak itt mindenkit, persze addig, amíg őt életben tartják. Minden korty után hangosan csuklik, amíg bús magányában kesereg.
Már csak arra eszmél fel, hogy valaki betér a raktárba. Szinte azon nyomban ideges lesz, hogy mégis ki az aki megmeri zavarni. Felpillantva Bongyorkát látja maga előtt.*
- Nagyszerű…hikk… Megjöttél az… hikk… azzal… azzal ni… *Mutogat ki a központi csarnokba. Szemöldökét ráncolja, ahogy a gyerek, aki igazából nem is gyerek a kezébe nyomja az iránytűt. Fejét félrehajtva nézegeti a tárgyat. Száját nagyra tátva bambulja, s forgatja ujjai között, mintha egész életében ezt csinálta volna.
Talán mert ezt is csinálta? Fejét megrázza, ám ezt nem kellett volna. A barlang szinte forogni kezd körülötte, de nem veheti nem észre, hogy a fiú nincs a legjobb állapotába. A hordó tetejébe kapaszkodik egyik kezével, s megpróbál felállni. Nem megy könnyen, hiszen kezei vizesek lettek, vagy tán rumosak, s folyamatosan megcsúszik a hordó tetején. Így folyton visszacsúszik ülésbe. Mikor végre sikerül felállni fejét továbbra is félrehajtva, szinte már kitörve nézi Bongyorkát.*
- Pocsékul festesz kölyök. Hikk. Hát mi történt veled?
*Mintha nem tudná, hogy valójában beteg. Valójában ez teljesen kimaradt az életéből. Az elmúlt napokban csak annyit látott a kölyökből, hogy itt van, s teszi a kis dolgát. Egy lépést tesz felé, ám szinte rögtön el is dől balra. Egyensúlyát nem veszti el, ám már majdnem földet fog, amikor kilépve oldalra megtartja egyensúlyát. Így botorkál szépen lassan a fiú felé, kezében egy fél üveg rummal.*
- Tessék, igyál. Hikk *Nyújtja felé az üveget.* - Ez jót tesz neked, hikk, meg menjél a barlangrészedbe. *Löki ki előre a gyereket a raktárból, még ha az nem is tetszik neki. S a barlangrészébe tessékeli. Kivételesen nem veszi vissza az üveget, hiszen gyorsan meg kell gyógyulnia. Feladat vár rá.*
*Nem tudja, hogy mennyi idő telt már el, mióta a hordó mellett ül és folyamatosan csapolja annak tartalmát. De már legalább három üveggel megivott a barna, édes nedűből, így nem csoda, hogy jókedve a tetőfogára hágott. Vagy inkább fúria énje kerül előtérbe, ezt sose lehet tudni, egészen addig, amíg meg nem szólal.
Törökülésbe ül, s szinte nem is hallja, ha valaki érkezik a barlangba. Nem érdekli ez a lepratelep, alig várja, hogy eltűnjön végre innen. Felőle aztán ki is rabolhatják, le is mészárolhatnak itt mindenkit, persze addig, amíg őt életben tartják. Minden korty után hangosan csuklik, amíg bús magányában kesereg.
Már csak arra eszmél fel, hogy valaki betér a raktárba. Szinte azon nyomban ideges lesz, hogy mégis ki az aki megmeri zavarni. Felpillantva Bongyorkát látja maga előtt.*
- Nagyszerű…hikk… Megjöttél az… hikk… azzal… azzal ni… *Mutogat ki a központi csarnokba. Szemöldökét ráncolja, ahogy a gyerek, aki igazából nem is gyerek a kezébe nyomja az iránytűt. Fejét félrehajtva nézegeti a tárgyat. Száját nagyra tátva bambulja, s forgatja ujjai között, mintha egész életében ezt csinálta volna.
Talán mert ezt is csinálta? Fejét megrázza, ám ezt nem kellett volna. A barlang szinte forogni kezd körülötte, de nem veheti nem észre, hogy a fiú nincs a legjobb állapotába. A hordó tetejébe kapaszkodik egyik kezével, s megpróbál felállni. Nem megy könnyen, hiszen kezei vizesek lettek, vagy tán rumosak, s folyamatosan megcsúszik a hordó tetején. Így folyton visszacsúszik ülésbe. Mikor végre sikerül felállni fejét továbbra is félrehajtva, szinte már kitörve nézi Bongyorkát.*
- Pocsékul festesz kölyök. Hikk. Hát mi történt veled?
*Mintha nem tudná, hogy valójában beteg. Valójában ez teljesen kimaradt az életéből. Az elmúlt napokban csak annyit látott a kölyökből, hogy itt van, s teszi a kis dolgát. Egy lépést tesz felé, ám szinte rögtön el is dől balra. Egyensúlyát nem veszti el, ám már majdnem földet fog, amikor kilépve oldalra megtartja egyensúlyát. Így botorkál szépen lassan a fiú felé, kezében egy fél üveg rummal.*
- Tessék, igyál. Hikk *Nyújtja felé az üveget.* - Ez jót tesz neked, hikk, meg menjél a barlangrészedbe. *Löki ki előre a gyereket a raktárból, még ha az nem is tetszik neki. S a barlangrészébe tessékeli. Kivételesen nem veszi vissza az üveget, hiszen gyorsan meg kell gyógyulnia. Feladat vár rá.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:02:32
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:02:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Maga sem tudná megmondani, hogy az éjszaka végül hol aludt el, és milyen módon történhetett meg, hogy nem rabolták el tőle azt az egy szál nyomorodott iránytűt, de mindenképpen hálás a víz isteneinek, hogy megóvták szerencsétlen mivoltát. Bezzeg a betegsége...
Mivel terveivel ellentétben nem jutott vissza a barlangba tegnap, hogy alkalmazza a Zoranyde és Nadae által ajánlott gyógymódokat, igen csak kutyául lett. Csúnyán köhög, és az is intő jel lehet, hogy a kora reggeli kelés helyett délután érte az ébredés. Meglehet a kikötő forgatagában egyszerű hajléktalannak, netán halottnak hitték, mindenesetre most él, és bizony vissza kell mennie a többiekhez, még ha üres kézzel is.
Meg is indul a szirtek felé, azonban megtorpan, ahogy eszébe jut, bizony a tegnap délután még Rinannal terveztek bevásárolni, hogy a Kalózkirálynő idegállapota sértetlen legyen ezen téren. Ám se ellátmány, se az obszidián szemű nincsen sehol, ez pedig jó nagy gombócot szül a siheder torkába. Vajon képes lett volna itt hagyni a barátja, hogy meghaljon? Talán meg se bocsátott neki, csak az alkalomra várt, hogy visszavághasson? Gyorsan megrázza a fejét, ilyesmit biztosan nem tenne vele a hosszú életű, de akkor hol van?*
- Biztos visszament elvinni az ellátmányt, és később akart visszajönni értem... *Motyogja maga elé szinte némán, mivel a beszédhez sincsen túl sok ereje. A bőre szinte lángol a láztól, az éhsége lassan csillapíthatatlannak tűnik, szóval igen csak meg kell küzdenie azzal, hogy egyáltalán kijusson a kikötőből.
Aztán még ott vannak a szirtek. Jószerivel négykézláb csúszik-mászik, mert fél, hogy lezuhanna ebben az állapotban, de így is gyakorta meg kell pihennie, olykor pedig el is bóbiskol öntudatlan állapotában. Azonban előbb-utóbb felér a barlanghoz, ekkorra viszont már beesteledik.
Kedve lenne azonnal kifeküdni a csarnokban, ám Nadaét még meg akarja találni, hogy odaadja neki az iránytűt.
Fel sem tűnik neki, hogy a barlang szinte ki van halva, csak kering, mint egy élőholt, végignézve az összes helyiséget, míg végül a raktárban meg nem találja az iszákos nőszemélyt.*
- A kalózbarátod adta, v-valami Zaranir... Kérte, hogy adjam oda neked, még ha Rinan nem is szerette volna... *Motyogja kótyagosan, és miután a fúria kezébe nyomta a kis ketyerét, fordul is, hogy minimum meghalhasson az ágyában, mert legalább úgy érzi magát, mint egy három napos hulla.*
*Maga sem tudná megmondani, hogy az éjszaka végül hol aludt el, és milyen módon történhetett meg, hogy nem rabolták el tőle azt az egy szál nyomorodott iránytűt, de mindenképpen hálás a víz isteneinek, hogy megóvták szerencsétlen mivoltát. Bezzeg a betegsége...
Mivel terveivel ellentétben nem jutott vissza a barlangba tegnap, hogy alkalmazza a Zoranyde és Nadae által ajánlott gyógymódokat, igen csak kutyául lett. Csúnyán köhög, és az is intő jel lehet, hogy a kora reggeli kelés helyett délután érte az ébredés. Meglehet a kikötő forgatagában egyszerű hajléktalannak, netán halottnak hitték, mindenesetre most él, és bizony vissza kell mennie a többiekhez, még ha üres kézzel is.
Meg is indul a szirtek felé, azonban megtorpan, ahogy eszébe jut, bizony a tegnap délután még Rinannal terveztek bevásárolni, hogy a Kalózkirálynő idegállapota sértetlen legyen ezen téren. Ám se ellátmány, se az obszidián szemű nincsen sehol, ez pedig jó nagy gombócot szül a siheder torkába. Vajon képes lett volna itt hagyni a barátja, hogy meghaljon? Talán meg se bocsátott neki, csak az alkalomra várt, hogy visszavághasson? Gyorsan megrázza a fejét, ilyesmit biztosan nem tenne vele a hosszú életű, de akkor hol van?*
- Biztos visszament elvinni az ellátmányt, és később akart visszajönni értem... *Motyogja maga elé szinte némán, mivel a beszédhez sincsen túl sok ereje. A bőre szinte lángol a láztól, az éhsége lassan csillapíthatatlannak tűnik, szóval igen csak meg kell küzdenie azzal, hogy egyáltalán kijusson a kikötőből.
Aztán még ott vannak a szirtek. Jószerivel négykézláb csúszik-mászik, mert fél, hogy lezuhanna ebben az állapotban, de így is gyakorta meg kell pihennie, olykor pedig el is bóbiskol öntudatlan állapotában. Azonban előbb-utóbb felér a barlanghoz, ekkorra viszont már beesteledik.
Kedve lenne azonnal kifeküdni a csarnokban, ám Nadaét még meg akarja találni, hogy odaadja neki az iránytűt.
Fel sem tűnik neki, hogy a barlang szinte ki van halva, csak kering, mint egy élőholt, végignézve az összes helyiséget, míg végül a raktárban meg nem találja az iszákos nőszemélyt.*
- A kalózbarátod adta, v-valami Zaranir... Kérte, hogy adjam oda neked, még ha Rinan nem is szerette volna... *Motyogja kótyagosan, és miután a fúria kezébe nyomta a kis ketyerét, fordul is, hogy minimum meghalhasson az ágyában, mert legalább úgy érzi magát, mint egy három napos hulla.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-02 18:04:05
Üzenet elküldve: 2015-05-02 18:04:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok, majd takarítás //
*Igazából csak ötletelt és saját maga, meg a többiek számára összeszedte a gondolatokat. Még hogy ő főnök! Lehet, hogy önfejűnek kicsit önfejű, de neki nem az irányítás a feladata, hanem a tanulás.*
-Ez hülye.
*Mondja röviden és tömören a véleményét Nadae mondataira, majd kissé összeráncolt szemöldökkel figyeli, amint kihúzza magát a munka alól.*
-Nem csak a pusztításhoz kell kedv, hanem az építéshez is.
*Néz végig Dyntin, majd bök fejével a leölt tetemek felé.*
-Ő, azt hiszem, hogy egy helyre kell rakni az éghető szemetet, mondjuk oda!
*Bök az ujjával a hajó mellett lévő szárazföldre, de bizony látszik, hogy még nem gondolkozott el rajta, hogy mivel is kéne kezdeni. Szerencse, hogy az ork megerősíti a mondandóját, s a szemét összehordásának okára is fény derül.*
~Tűz. Végre!~
*Indul Wram után, s elkezdi hordani a törött ládákat, dobozokat egy központi helyre.*
-Gyere Dynti, segíts!
*Int a lánynak is, miközben a zöldbőrű beszélgetést kezdeményez vele.*
-Köszönöm. Bár, ha te nem kötöd le a hátul lévő lény figyelmét, akkor már nem igen beszélgetnénk.
*Bólint, az igazáról meggyőződve, de az utóbbit nem köszöni meg. Adós az orknak, de ezt semmi pénzért nem vallaná be nyíltan. Még a végén meglátnák benne a gyengeséget. Vagy ez erősség?*
-Azt hiszem, hogy továbbra is igényt tartok a kardra. Addig, míg nem tudok rendes varázslatokat, mindenképp.
*Márpedig az nem biztos, hogy egyhamar bekövetkezik, így kénytelen lesz érdemben is használni a kardot.*
-Úgy fest az a sorsunk, hogy együtt végezzük a nehéz munkát. Már egészen megszokom.
*Mosolyodik el, miközben elveszi a kardot. Önkénytelenül is eszébe jutott, hogy egy fél nappal ezelőtt is ugyanígy cipekedtek, csak akkor köveket. Ha minden szemetet kihordtak, Taran elindul a csapdába esett katonák rothadó teteme felé, hogy egyesével idehordja őket, s miután megszabadította fegyvereitől, vértjétől -amit még ők is tudnak használni-, ráteszi a tetemeket a farakás tetejére.*
*Igazából csak ötletelt és saját maga, meg a többiek számára összeszedte a gondolatokat. Még hogy ő főnök! Lehet, hogy önfejűnek kicsit önfejű, de neki nem az irányítás a feladata, hanem a tanulás.*
-Ez hülye.
*Mondja röviden és tömören a véleményét Nadae mondataira, majd kissé összeráncolt szemöldökkel figyeli, amint kihúzza magát a munka alól.*
-Nem csak a pusztításhoz kell kedv, hanem az építéshez is.
*Néz végig Dyntin, majd bök fejével a leölt tetemek felé.*
-Ő, azt hiszem, hogy egy helyre kell rakni az éghető szemetet, mondjuk oda!
*Bök az ujjával a hajó mellett lévő szárazföldre, de bizony látszik, hogy még nem gondolkozott el rajta, hogy mivel is kéne kezdeni. Szerencse, hogy az ork megerősíti a mondandóját, s a szemét összehordásának okára is fény derül.*
~Tűz. Végre!~
*Indul Wram után, s elkezdi hordani a törött ládákat, dobozokat egy központi helyre.*
-Gyere Dynti, segíts!
*Int a lánynak is, miközben a zöldbőrű beszélgetést kezdeményez vele.*
-Köszönöm. Bár, ha te nem kötöd le a hátul lévő lény figyelmét, akkor már nem igen beszélgetnénk.
*Bólint, az igazáról meggyőződve, de az utóbbit nem köszöni meg. Adós az orknak, de ezt semmi pénzért nem vallaná be nyíltan. Még a végén meglátnák benne a gyengeséget. Vagy ez erősség?*
-Azt hiszem, hogy továbbra is igényt tartok a kardra. Addig, míg nem tudok rendes varázslatokat, mindenképp.
*Márpedig az nem biztos, hogy egyhamar bekövetkezik, így kénytelen lesz érdemben is használni a kardot.*
-Úgy fest az a sorsunk, hogy együtt végezzük a nehéz munkát. Már egészen megszokom.
*Mosolyodik el, miközben elveszi a kardot. Önkénytelenül is eszébe jutott, hogy egy fél nappal ezelőtt is ugyanígy cipekedtek, csak akkor köveket. Ha minden szemetet kihordtak, Taran elindul a csapdába esett katonák rothadó teteme felé, hogy egyesével idehordja őket, s miután megszabadította fegyvereitől, vértjétől -amit még ők is tudnak használni-, ráteszi a tetemeket a farakás tetejére.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-01 11:54:45
Üzenet elküldve: 2015-05-01 11:54:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok, majd takarítás //
* Mindenki egyben van, nekilátnak, hogy bejárják a hajót. Ahogy az várható volt, Nadae veszi fel a vezetői hangnemet, s osztja ki a feladatokat. Azt mondja, a hajó rendbe hozható. *
- Helyes. Akkor kezdjünk vele valamit. -
* Válaszolja, és már az első feladat is megvan. *
- Jól van, feltornyozom őket neked. Taran, gyere szedjük össze a ládák darabjait, az jó lesz a tűzhöz. -
* Int a férfinak, s neki is lát, hogy a hajóból kihordja a sok szemetet. Ha a tűzmágus mellé ér, megveregeti a vállát. *
- Egész jó volt, kölyök. Mondtam, hogy jobb a kard, mint a bot. -
* Kacsint a másikra, pakolás közben. Amint a hajón végeznek, Wram elkezdi a tetemeket összehordani. Miután Taran áldozatát is elmozdítja, kiveszi belőle a beszorult kardot. *
- Nem kell a kardod kölyök? Kiszedtem neked. -
* Csendül a penge, ahogy a földre dobja a vérmocskos fegyvert. A hullahordás után folytatódik a szeméthordás, aminek a végén egy kissebb máglyát dob össze. *
- Ha megnyúztátok a gyíkpofákat, az előrébb lévő hullákkal együtt itt elégethetjük őket. -
* Mondja a vajákos két fordulás után. Ha minden jól megy, s legalább Taran besegít, mire Nadae visszatér, már egész rendesen fog kinézni a hajó és környéke. *
* Mindenki egyben van, nekilátnak, hogy bejárják a hajót. Ahogy az várható volt, Nadae veszi fel a vezetői hangnemet, s osztja ki a feladatokat. Azt mondja, a hajó rendbe hozható. *
- Helyes. Akkor kezdjünk vele valamit. -
* Válaszolja, és már az első feladat is megvan. *
- Jól van, feltornyozom őket neked. Taran, gyere szedjük össze a ládák darabjait, az jó lesz a tűzhöz. -
* Int a férfinak, s neki is lát, hogy a hajóból kihordja a sok szemetet. Ha a tűzmágus mellé ér, megveregeti a vállát. *
- Egész jó volt, kölyök. Mondtam, hogy jobb a kard, mint a bot. -
* Kacsint a másikra, pakolás közben. Amint a hajón végeznek, Wram elkezdi a tetemeket összehordani. Miután Taran áldozatát is elmozdítja, kiveszi belőle a beszorult kardot. *
- Nem kell a kardod kölyök? Kiszedtem neked. -
* Csendül a penge, ahogy a földre dobja a vérmocskos fegyvert. A hullahordás után folytatódik a szeméthordás, aminek a végén egy kissebb máglyát dob össze. *
- Ha megnyúztátok a gyíkpofákat, az előrébb lévő hullákkal együtt itt elégethetjük őket. -
* Mondja a vajákos két fordulás után. Ha minden jól megy, s legalább Taran besegít, mire Nadae visszatér, már egész rendesen fog kinézni a hajó és környéke. *
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-30 21:05:45
Üzenet elküldve: 2015-04-30 21:05:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Enrakhala, majd tisztogatás//
*Viszonylag hamar visszaér a barlang felső szintjére. Szinte azonnal elvakítja az ottani világosság, pedig azért ott sincs olyan nagy fény, csak amit a tetőtéri „ablakuk” jóságának köszönhetően szivárog be. Szemei előtt már látja, miként lehetne átalakítani a barlang folyosóját. Néhány fáklyának való tartót fel kell szerelni, s azokba fáklyát venni. No meg olajat, hogy égjen is a tűz. A nyitott résznek köszönhetően a levegő nem fogy el, s csak akkor kéne égetni, ha arra járnak, vagy mindig. De hát miért is van nekik egy jó kis leendő tűzmágusuk?
Lélekvesztő belső szerkezetén gondolkozik. Ki lehetne oda is alakítani pár hálóhelyet. Persze a kapitányi kabint ő fogja használni, de a rakodótér mellé ki lehetne alakítani. Lelki szemei előtt már látja is, hogy miként. Valamint nem ártana vennie néhány kötelet, meg vitorlát is kicserélhetnék. No meg egy kis suvickolás, csiszolás, lakkozás, s egyéb dolog sem ártana neki, mielőtt útra kelne vele, s végül is miért is vannak itt ezek a barlangiak, ha nem kihasználja őket? No meg közben Kannibál is visszatért. Csak szemeit forgatja, de úgy tűnik, hogy az is megmerevedett.
~Mi van, valaki betört, s egy bénító varázst dobtak be, vagy mi?~
Gondolkodik magában.
Aljas mosoly kíséretében sétál oda Hópihéhez. Úgy tűnik, az lefagyott, s még mindig ugyanott áll, amikor ott hagyták. De nem csak ő hiányzik a barlangból, Bongyorka is elment, valamint az Őrült is. Szemöldöke a magasba szökken. Van egy baljós érzete, s talán addig kéne elcsempésznie a hajót, amíg a Nyurga vissza nem tér. A gondolatokat elheseggeti maga elől, majd a Hópihéhez szól.*
- Menj le. *Nyújtja át neki a fáklyát.* - Nincs már lent veszély, csak némi kosz és rom, azokat segíts eltakarítani a többieknek.
*Több utasítást nem ad, hanem inkább a fenti dolgok rendezéséhez lát. Az elmúlt napok nagyon tunyák voltak számára, s kezdi megérezni. Most, hogy megtalálták Lélekvesztőt, nem csak az életkedve, hanem az energiája is visszatért, szinte egyszerre.
Függetlenül attól, hogy Hópihe megmozdul, e saját helyéről körbenéz, hogy ki van még a barlangba. Egy hitvány gondolat fogalmazódik meg benne, s útja rögtön Taug lakrésze felé terelődik. Alaposan átkutatja a fekhelye környékét, s amint megtalálta, amit keresett, azokat a gombákat, amiktől mindig oly boldog, már megy is, hogy elkészítse őket. Látta már, hogy miként csinálja, csak nem lehet olyan nehéz. Gondolja elsőre, s már a folyamat legelső fázisánál elakad. Nem sokat gondolkodik, hamar feltalálja magát, s elkészíti a főzetet. Nem tart sokáig, olyannyira, hogy a többiek még vissza sem tértek. Felnézve az a barlang tetejére látja, hogy a nap már szürkül, lassan elérkezik az este. S így terve csak tovább tetszik neki.
Amikor elkészül mindennel, akkor sorra járja azokat, akik bent vannak, s épp passzív tevékenységet folytatnak. Amíg alszanak, vagy épp bambulnak, mindegyikkel itat egy-egy kortyot.
Ha már látja a kellő hatást, akkor keres kellő mennyiségű kendőt, s beköti Rovéne, Rasdeher, Naxarida, Rithya s a maszkos Varonar szemét. Valamint Cyrilla is valahogy visszakeveredett, s így ő sem marad szomjas. Mikor már azok kellően nem tudnak magukról, akkor egyesével kíséri ki őket a barlangból, egészen a szirtek rejtett zugához. Ott leülteti őket egy-egy kőre, de szemük elől a kendőt nem veszi le. Hogy onnantól kezdve mit kezdenek, magukkal már régen nem érdekli. A lényeg számára, hogy ne tartózkodjanak a barlangban, hiszen csak a helyet foglalják el a többiek elől. Akik remélhetőleg hamar vissza fognak térni. Bár ha nem, az éjszaka sem biztos, hogy megeszi őket a bogár, vagy a kráken. De az is ő dolguk lenne, nem is érti, miért törődik ezekkel még mindig.
Egyesével kivezetni azt az öt személyt igen leterhelő, s fárasztó. Az utolsó körnél már erősen liheg, hiszen rumot a harc után sem ivott. Fáradtan, izzadtan, s csapzott hajjal tér vissza a barlangba, immár üresen, egyelőre.
Leül a kis tó mellé, s nagyon fújtat.*
- Napi testmozgás letudva.
*Leveszi fejéről a kendőt, s belemártja a vízbe. Majd követi fejjel előre ő is. Kiemelve a vízből megmossa arcát, s néhány korty vizet iszik is belőle. Haját hátracsapja, s visszaköti rá a kendőt. Hátán az inget hamar átáztatja a víztől tonnának érzett haja. Nem törődve azzal, hogy ki tért vissza rögtön a raktárba megy, s leül az egyik rumos hordója mellé, s elkezdi azt megcsapolni. Terve, hogy addig előle fel nem áll, amíg az egészet be nem nyakalja bús magányában.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.30 21:07:45
*Viszonylag hamar visszaér a barlang felső szintjére. Szinte azonnal elvakítja az ottani világosság, pedig azért ott sincs olyan nagy fény, csak amit a tetőtéri „ablakuk” jóságának köszönhetően szivárog be. Szemei előtt már látja, miként lehetne átalakítani a barlang folyosóját. Néhány fáklyának való tartót fel kell szerelni, s azokba fáklyát venni. No meg olajat, hogy égjen is a tűz. A nyitott résznek köszönhetően a levegő nem fogy el, s csak akkor kéne égetni, ha arra járnak, vagy mindig. De hát miért is van nekik egy jó kis leendő tűzmágusuk?
Lélekvesztő belső szerkezetén gondolkozik. Ki lehetne oda is alakítani pár hálóhelyet. Persze a kapitányi kabint ő fogja használni, de a rakodótér mellé ki lehetne alakítani. Lelki szemei előtt már látja is, hogy miként. Valamint nem ártana vennie néhány kötelet, meg vitorlát is kicserélhetnék. No meg egy kis suvickolás, csiszolás, lakkozás, s egyéb dolog sem ártana neki, mielőtt útra kelne vele, s végül is miért is vannak itt ezek a barlangiak, ha nem kihasználja őket? No meg közben Kannibál is visszatért. Csak szemeit forgatja, de úgy tűnik, hogy az is megmerevedett.
~Mi van, valaki betört, s egy bénító varázst dobtak be, vagy mi?~
Gondolkodik magában.
Aljas mosoly kíséretében sétál oda Hópihéhez. Úgy tűnik, az lefagyott, s még mindig ugyanott áll, amikor ott hagyták. De nem csak ő hiányzik a barlangból, Bongyorka is elment, valamint az Őrült is. Szemöldöke a magasba szökken. Van egy baljós érzete, s talán addig kéne elcsempésznie a hajót, amíg a Nyurga vissza nem tér. A gondolatokat elheseggeti maga elől, majd a Hópihéhez szól.*
- Menj le. *Nyújtja át neki a fáklyát.* - Nincs már lent veszély, csak némi kosz és rom, azokat segíts eltakarítani a többieknek.
*Több utasítást nem ad, hanem inkább a fenti dolgok rendezéséhez lát. Az elmúlt napok nagyon tunyák voltak számára, s kezdi megérezni. Most, hogy megtalálták Lélekvesztőt, nem csak az életkedve, hanem az energiája is visszatért, szinte egyszerre.
Függetlenül attól, hogy Hópihe megmozdul, e saját helyéről körbenéz, hogy ki van még a barlangba. Egy hitvány gondolat fogalmazódik meg benne, s útja rögtön Taug lakrésze felé terelődik. Alaposan átkutatja a fekhelye környékét, s amint megtalálta, amit keresett, azokat a gombákat, amiktől mindig oly boldog, már megy is, hogy elkészítse őket. Látta már, hogy miként csinálja, csak nem lehet olyan nehéz. Gondolja elsőre, s már a folyamat legelső fázisánál elakad. Nem sokat gondolkodik, hamar feltalálja magát, s elkészíti a főzetet. Nem tart sokáig, olyannyira, hogy a többiek még vissza sem tértek. Felnézve az a barlang tetejére látja, hogy a nap már szürkül, lassan elérkezik az este. S így terve csak tovább tetszik neki.
Amikor elkészül mindennel, akkor sorra járja azokat, akik bent vannak, s épp passzív tevékenységet folytatnak. Amíg alszanak, vagy épp bambulnak, mindegyikkel itat egy-egy kortyot.
Ha már látja a kellő hatást, akkor keres kellő mennyiségű kendőt, s beköti Rovéne, Rasdeher, Naxarida, Rithya s a maszkos Varonar szemét. Valamint Cyrilla is valahogy visszakeveredett, s így ő sem marad szomjas. Mikor már azok kellően nem tudnak magukról, akkor egyesével kíséri ki őket a barlangból, egészen a szirtek rejtett zugához. Ott leülteti őket egy-egy kőre, de szemük elől a kendőt nem veszi le. Hogy onnantól kezdve mit kezdenek, magukkal már régen nem érdekli. A lényeg számára, hogy ne tartózkodjanak a barlangban, hiszen csak a helyet foglalják el a többiek elől. Akik remélhetőleg hamar vissza fognak térni. Bár ha nem, az éjszaka sem biztos, hogy megeszi őket a bogár, vagy a kráken. De az is ő dolguk lenne, nem is érti, miért törődik ezekkel még mindig.
Egyesével kivezetni azt az öt személyt igen leterhelő, s fárasztó. Az utolsó körnél már erősen liheg, hiszen rumot a harc után sem ivott. Fáradtan, izzadtan, s csapzott hajjal tér vissza a barlangba, immár üresen, egyelőre.
Leül a kis tó mellé, s nagyon fújtat.*
- Napi testmozgás letudva.
*Leveszi fejéről a kendőt, s belemártja a vízbe. Majd követi fejjel előre ő is. Kiemelve a vízből megmossa arcát, s néhány korty vizet iszik is belőle. Haját hátracsapja, s visszaköti rá a kendőt. Hátán az inget hamar átáztatja a víztől tonnának érzett haja. Nem törődve azzal, hogy ki tért vissza rögtön a raktárba megy, s leül az egyik rumos hordója mellé, s elkezdi azt megcsapolni. Terve, hogy addig előle fel nem áll, amíg az egészet be nem nyakalja bús magányában.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.30 21:07:45
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-29 07:53:52
Üzenet elküldve: 2015-04-29 07:53:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Széles vigyorral reagál az orkra, már, ami a megnevezést illeti, de azért érti ő a célzást, még ha általában nem is foglalkozik vele.
Wram segítségével sikerül megfordítani a tetemet, majd amint kihúzta belőle tört, felnevet annak a kérdésén.*
- Hát, igyekszik az ember lánya, tudod. *Kacsint rá bohókásan, majd csatlakozik a hajó felderítésén ügyködő társaihoz. Egész fel van dobódva, egyrészt a harc hevétől, másrészt viszont attól a tudattól, hogy szereztek egy hajót, így talán, ha Nadae nem fog lelépni vele a semmibe, bár egyedül nem is nagyon tudna egy ilyen hajóval, akkor indíthatnak néhány expedíciót a tengerre. Talán az újdonsült társaival még azt a nyamvadt Sinistra Mosolyát is megtalálhatják és a tenger fenekére küldhetik, a fedélzet összes tagjával együtt, akik annak idején elárulták őt. Persze a jövő még, nem is meri egyelőre felvetni az ötletet a kalózkának, különösen elnézve annak furcsa viselkedését.
Küld Taran felé egy mosolyt, s igyekszik nem elpirulni, majd hallgatja Nadae intézkedéseit. Egyik kezét csípőre teszi, a másikkal a körmét piszkálgatja, miután visszatette a szablyát a helyére. Ám, amint a lány felé intézi szavait, szemöldökei a lehető legmagasabbra szöknek a homlokán.*
~Ez most komoly?~ *Tekintetével ugyanezt igyekszik a kalózka felé is sugározni. Ő biztos nem fog nekilátni „pucolni”, igazából azt sem tudja, hogy kell és igazán nem szeretné magát olyan dolgokkal fárasztani, mint a takarítás. Próbál nem visszaszólni mérgében, de csípőre tett keze ökölbe szorul az oldalán, s szája is vészesen elvékonyodik.*
- És te mégis mit csinálsz addig? *Kiáltja a távozó nő felé, nem kevés szemrehányással a hangjában, de az már ekkor messze jár. Megrázza a fejét, majd körbenéz a többieken.*
- Ez hülye. *Sziszegi a fogai közül, de még így is visszafogja magát és nem indul a nő után, mert hát, bár ő nem az az engedelmes fajta, de ha a többiek is azt látják, hogy már ő sem enged a másik szavainak, ki tudja, talán ők sem fognak, az pedig fejetlenséghez vezetne.*
- Ne aggódj, biztos túl józan. *Legyint egyet Taran felé, aki szintén megkapta a magáét a nő cinikus mondanivalójának keretei közt. Motyogva indul, hogy „takarítson”.*
- Pucoljátok ki a barlangot. *Utánozza kissé túl is játszva Nadae hangját, miközben kezével maga előtt hadonászik.* Na persze.. *Ekkor megáll és összeráncolja a szemöldökét.*
- Mondd csak *Fordul hirtelen Taran felé.* Pontosan, hogy is csinálják ezt a pucolás dolgot? *Kérdezi értetlenül, láthatóan életében egy porszemet nem juttatott még arrébb szabad akaratából, így igen csak gondban van, amikor itt egy nagy barlang és azt kérik tőle, hogy takarítsa ki.* És ne vigyorogj! *Emeli fel a mutatóujját félig elnevetve a dolgot. Szeretné ezt a dolgot minél hamarabb letudni, ugyanis szépen lassan a legutóbbi munkákból összegyűlt a tarsolyában annyi pénz, hogy régi álmát megvalósítsa és készítessen magának gy olyan kardot, amiről már igen sokat hallott és csak a legjobb kardforgatóknak adatik meg. Már pedig ő a legjobbak között akar lenni, ezért is derogál neki annyira, amiért most barlangot kell takarítania, na meg persze nemesi származásának hagyatéka is megmutatkozik ilyenkor.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.29 08:33:46
*Széles vigyorral reagál az orkra, már, ami a megnevezést illeti, de azért érti ő a célzást, még ha általában nem is foglalkozik vele.
Wram segítségével sikerül megfordítani a tetemet, majd amint kihúzta belőle tört, felnevet annak a kérdésén.*
- Hát, igyekszik az ember lánya, tudod. *Kacsint rá bohókásan, majd csatlakozik a hajó felderítésén ügyködő társaihoz. Egész fel van dobódva, egyrészt a harc hevétől, másrészt viszont attól a tudattól, hogy szereztek egy hajót, így talán, ha Nadae nem fog lelépni vele a semmibe, bár egyedül nem is nagyon tudna egy ilyen hajóval, akkor indíthatnak néhány expedíciót a tengerre. Talán az újdonsült társaival még azt a nyamvadt Sinistra Mosolyát is megtalálhatják és a tenger fenekére küldhetik, a fedélzet összes tagjával együtt, akik annak idején elárulták őt. Persze a jövő még, nem is meri egyelőre felvetni az ötletet a kalózkának, különösen elnézve annak furcsa viselkedését.
Küld Taran felé egy mosolyt, s igyekszik nem elpirulni, majd hallgatja Nadae intézkedéseit. Egyik kezét csípőre teszi, a másikkal a körmét piszkálgatja, miután visszatette a szablyát a helyére. Ám, amint a lány felé intézi szavait, szemöldökei a lehető legmagasabbra szöknek a homlokán.*
~Ez most komoly?~ *Tekintetével ugyanezt igyekszik a kalózka felé is sugározni. Ő biztos nem fog nekilátni „pucolni”, igazából azt sem tudja, hogy kell és igazán nem szeretné magát olyan dolgokkal fárasztani, mint a takarítás. Próbál nem visszaszólni mérgében, de csípőre tett keze ökölbe szorul az oldalán, s szája is vészesen elvékonyodik.*
- És te mégis mit csinálsz addig? *Kiáltja a távozó nő felé, nem kevés szemrehányással a hangjában, de az már ekkor messze jár. Megrázza a fejét, majd körbenéz a többieken.*
- Ez hülye. *Sziszegi a fogai közül, de még így is visszafogja magát és nem indul a nő után, mert hát, bár ő nem az az engedelmes fajta, de ha a többiek is azt látják, hogy már ő sem enged a másik szavainak, ki tudja, talán ők sem fognak, az pedig fejetlenséghez vezetne.*
- Ne aggódj, biztos túl józan. *Legyint egyet Taran felé, aki szintén megkapta a magáét a nő cinikus mondanivalójának keretei közt. Motyogva indul, hogy „takarítson”.*
- Pucoljátok ki a barlangot. *Utánozza kissé túl is játszva Nadae hangját, miközben kezével maga előtt hadonászik.* Na persze.. *Ekkor megáll és összeráncolja a szemöldökét.*
- Mondd csak *Fordul hirtelen Taran felé.* Pontosan, hogy is csinálják ezt a pucolás dolgot? *Kérdezi értetlenül, láthatóan életében egy porszemet nem juttatott még arrébb szabad akaratából, így igen csak gondban van, amikor itt egy nagy barlang és azt kérik tőle, hogy takarítsa ki.* És ne vigyorogj! *Emeli fel a mutatóujját félig elnevetve a dolgot. Szeretné ezt a dolgot minél hamarabb letudni, ugyanis szépen lassan a legutóbbi munkákból összegyűlt a tarsolyában annyi pénz, hogy régi álmát megvalósítsa és készítessen magának gy olyan kardot, amiről már igen sokat hallott és csak a legjobb kardforgatóknak adatik meg. Már pedig ő a legjobbak között akar lenni, ezért is derogál neki annyira, amiért most barlangot kell takarítania, na meg persze nemesi származásának hagyatéka is megmutatkozik ilyenkor.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.29 08:33:46
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:40:35
Üzenet elküldve: 2015-04-28 20:40:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*A hajó fedélzetére óvatosan lép fel. Kezeivel végigsimít a hajó korlátján, szemeit becsukva, mélyet szippant a levegőből. Nosztalgikus érzés fogja el, ahogy a hajó lágyan ring alatta a tenger hűs vizén. Nem érdekli a többiek, vagy, hogy azok jelenleg mit csinálnak. A hajó felfedezésére indul. A felső fedélzet alatti kabinba nyit be. Nincs, nagyon nincs rossz állapotban a hajó. Nem, ez nem simán csak egy hajó.*
- Lélekvesztő.
*Ejti ki halkan, amit csak a remek hallással bírók képesek meghallani. Egy kicsit kell csak rákölteni, s kitakarítani. No meg persze berendezni. Hiszen, ahogy benyit a kabinba ott nincs semmi, szinte mindent elvittek. Kirabolták az egészet, nem hittek abban, hogy ez értékes. Vagy pedig menekülés közben az apró szörnyecskéik végeztek velük, akkor pedig a tenger mélyén rejtőzik minden. A kabin közepén megáll, s lelki szemei előtt már látja, hogy rendezi be magának. Elmosolyodik az apró, poros tér láttán. Gyorsan rohan ki onnan, s szalad fel a kormányhoz.
Majd onnan le a nagyobbik fedélzetre. Épp az árbocokat járja körbe, mikor meghallja Wram hangját
A fedélzeten lévő rácsot nyitja fel, innen lehet lemenni egy létra segítségével a rakodótérre, ami még hálótérnek is használható. Igen, gyermekkorát itt töltötte, pont egy ilyen térben. S pont ilyen hálókon aludva. Az ékszerekkel most nem foglalkozik, ahogy azt sem veszi észre, hogy lassan a többiek is megérkeznek. Wram hangja zökkenti ki gondolataiból.*
- Apró anyagi ráfordítás, mindent rendbe lehet.
*Válaszolja szokatlanul kurtán. Többet nem is felel, de úgy tűnik, hogy nem is kell, hisz más már átvette a szót. Szemöldöke a magasba kúszik, s hátát egy oszlopnak veti. Egyik lábával megtámaszkodik rajta, karjait pedig maga előtt keresztbe fonva, hallgatja Taran „utasításait”. Láthatóan Vörikét akarja lenyűgözni, amitől szinte rögtön hányingert kap.
~Hogy lehet egy szinte már tökéletes napot elrontani.~
Fintorogja magába. De a feltett kérdésre nem válaszol. Elrugaszkodik az oszloptól, s elindul felfelé. Taran mellett elhaladva megpaskolja annak a vállát.*
- Úgy tűnik, hogy önjelölt főnök már elmondta mi a teendő.
*Gyorsan lépked fel a fedélzetre. Még visszahajol egy pillanatra.*
- Wram, a hullákat egy helyre tudnád gyűjteni? Megnyúzatnám őket. A bőrüket fel tudnánk használni.
*Hangzik az egyszerű utasítás. Majd indulna is tovább, ám még egyszer visszafordul.*
- Vöröske… pucoljátok ki a barlangot.
*Majd ezzel elhagyja a fedélzetet, s rövid úton, amerre jött, az eldobott fáklyáját felkapva indul vissza, szokatlan nyugalommal, s kényelemmel, már-már emberi viselkedéssel a központi barlangba.
Felfelé menet, amikor már megkarsztosodott arról, hogy senki sem követi, s senki sincs a közelébe egy pillanatra megáll. Zsebébe nyúl, s előveszi az újra elcsaklizott térképet. A fáklya narancsos tüzénél tartva nézi egy pillanatig, majd a lángok közé engedi. A lap sarkát mohón kapja be a tűz, s porlad hamuvá, alig pár pillanat alatt. Egy aljas mosoly húzódik végig arcán, majd elindul.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 20:56:15
*A hajó fedélzetére óvatosan lép fel. Kezeivel végigsimít a hajó korlátján, szemeit becsukva, mélyet szippant a levegőből. Nosztalgikus érzés fogja el, ahogy a hajó lágyan ring alatta a tenger hűs vizén. Nem érdekli a többiek, vagy, hogy azok jelenleg mit csinálnak. A hajó felfedezésére indul. A felső fedélzet alatti kabinba nyit be. Nincs, nagyon nincs rossz állapotban a hajó. Nem, ez nem simán csak egy hajó.*
- Lélekvesztő.
*Ejti ki halkan, amit csak a remek hallással bírók képesek meghallani. Egy kicsit kell csak rákölteni, s kitakarítani. No meg persze berendezni. Hiszen, ahogy benyit a kabinba ott nincs semmi, szinte mindent elvittek. Kirabolták az egészet, nem hittek abban, hogy ez értékes. Vagy pedig menekülés közben az apró szörnyecskéik végeztek velük, akkor pedig a tenger mélyén rejtőzik minden. A kabin közepén megáll, s lelki szemei előtt már látja, hogy rendezi be magának. Elmosolyodik az apró, poros tér láttán. Gyorsan rohan ki onnan, s szalad fel a kormányhoz.
Majd onnan le a nagyobbik fedélzetre. Épp az árbocokat járja körbe, mikor meghallja Wram hangját
A fedélzeten lévő rácsot nyitja fel, innen lehet lemenni egy létra segítségével a rakodótérre, ami még hálótérnek is használható. Igen, gyermekkorát itt töltötte, pont egy ilyen térben. S pont ilyen hálókon aludva. Az ékszerekkel most nem foglalkozik, ahogy azt sem veszi észre, hogy lassan a többiek is megérkeznek. Wram hangja zökkenti ki gondolataiból.*
- Apró anyagi ráfordítás, mindent rendbe lehet.
*Válaszolja szokatlanul kurtán. Többet nem is felel, de úgy tűnik, hogy nem is kell, hisz más már átvette a szót. Szemöldöke a magasba kúszik, s hátát egy oszlopnak veti. Egyik lábával megtámaszkodik rajta, karjait pedig maga előtt keresztbe fonva, hallgatja Taran „utasításait”. Láthatóan Vörikét akarja lenyűgözni, amitől szinte rögtön hányingert kap.
~Hogy lehet egy szinte már tökéletes napot elrontani.~
Fintorogja magába. De a feltett kérdésre nem válaszol. Elrugaszkodik az oszloptól, s elindul felfelé. Taran mellett elhaladva megpaskolja annak a vállát.*
- Úgy tűnik, hogy önjelölt főnök már elmondta mi a teendő.
*Gyorsan lépked fel a fedélzetre. Még visszahajol egy pillanatra.*
- Wram, a hullákat egy helyre tudnád gyűjteni? Megnyúzatnám őket. A bőrüket fel tudnánk használni.
*Hangzik az egyszerű utasítás. Majd indulna is tovább, ám még egyszer visszafordul.*
- Vöröske… pucoljátok ki a barlangot.
*Majd ezzel elhagyja a fedélzetet, s rövid úton, amerre jött, az eldobott fáklyáját felkapva indul vissza, szokatlan nyugalommal, s kényelemmel, már-már emberi viselkedéssel a központi barlangba.
Felfelé menet, amikor már megkarsztosodott arról, hogy senki sem követi, s senki sincs a közelébe egy pillanatra megáll. Zsebébe nyúl, s előveszi az újra elcsaklizott térképet. A fáklya narancsos tüzénél tartva nézi egy pillanatig, majd a lángok közé engedi. A lap sarkát mohón kapja be a tűz, s porlad hamuvá, alig pár pillanat alatt. Egy aljas mosoly húzódik végig arcán, majd elindul.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 20:56:15
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:18:30
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:18:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászok//
*Sajnálatos, hogy a kardot nem bírta Taran kihúzni, de mivel nem régiben találta, így nem fog elmorzsolni érte egy könnycseppet sem, maximum akkor, ha ezekből a dögökből lesz még a hajón is néhány. A tőrével kellően megnehezülne az amúgy sem pehelykönnyű harc, s az esélyei megrövidülnének.*
~Jobb ebbe nem belegondolni.~
*A hajóra érve cseppet sem nevezhető szép látványnak, ami fogadja. Szétdobált ládák, hordók és mi egyebek. Körülbelül úgy festhet, mint a Rókában egy igencsak elharapódzott dorbézolás, bár itt az elkövetők józanok voltak vélhetően.*
~Vajon ki dúlhatta fel a hajót? Ha a lények voltak, már megtaláltuk volna a kincset. Talán mások is tudnak a bárkáról, ami okozhat még kellemetlen meglepetéseket.~
*A kapitányi kabin felé indul el, majd miután az ott uralkodó káoszt szemügyre vette, útját tovább folytatja a hajó gyomrába. Talán mindegyiküknél korábban Nadae fog eljutni addig, hogy összeszedje az ékszereket, de ha valami csoda folytán figyelme elkalandozik, akkor könnyen lehet esélye arra, hogy másodikként a hajóra lépőként ő találja meg az ékszereket. Utóbbi esetben természetesen összeszedi, amit talál. Később lesz még alkalma szétosztani a társak között.*
~A sziget, ahová indulunk majd, bővelkedni fog aranyban.~
*Konstatálja magában, s ennek tudatában nem is fogja bánni, ha az ékszert más kaparintja meg. Szerez majd aranyat a későbbiekben. Akárhogy is, előbb utóbb a hajó gyomrába verődnek társai, s miután odaérkeztek hozzá, a mágus megszólal.*
-Remélem, mindenki egyben maradt a harc után, mert még rengeteg dolgunk lesz.
*Pillant végig Dynti csinos kis arcán, s örömmel konstatálja, hogy nem esett bántódása.*
-Fel kell fedeznünk a többi rejtett barlangrészt, apró zugot, majd átkutatás után el kell égetni a holttesteket, s itt van még a takarítás. Szép bárka varázsolható ebből, csupán egy kis szeretetre vágyik.
*Tekintete egy pillanatra Dyntiét keresi, hogy egy barátságos mosoly keretében jelezze: Nem felejtette el a kettejük között történteket.*
-Talán az egész klán itt fog dolgozni, de mindenekelőtt vissza kell lassan térnünk fáklyáért. Ha jól számolom, egy óráig égnek még.
*Merthogy körülbelül két óra telhetett el azóta, mióta beléptek az ismeretlen barlangrészbe. A vörös kalóz idő közben egy érdekes felvetést tesz fel. Talán most először mutatja, hogy bizony mély gondolatok is foglalkoztatják a kis buksiját.*
-Igazad lehet Dynti.
*Bólint az apályra vonatkozó kijelentésre, majd Nadaera néz, várva az újabb megerősítést.*
*Sajnálatos, hogy a kardot nem bírta Taran kihúzni, de mivel nem régiben találta, így nem fog elmorzsolni érte egy könnycseppet sem, maximum akkor, ha ezekből a dögökből lesz még a hajón is néhány. A tőrével kellően megnehezülne az amúgy sem pehelykönnyű harc, s az esélyei megrövidülnének.*
~Jobb ebbe nem belegondolni.~
*A hajóra érve cseppet sem nevezhető szép látványnak, ami fogadja. Szétdobált ládák, hordók és mi egyebek. Körülbelül úgy festhet, mint a Rókában egy igencsak elharapódzott dorbézolás, bár itt az elkövetők józanok voltak vélhetően.*
~Vajon ki dúlhatta fel a hajót? Ha a lények voltak, már megtaláltuk volna a kincset. Talán mások is tudnak a bárkáról, ami okozhat még kellemetlen meglepetéseket.~
*A kapitányi kabin felé indul el, majd miután az ott uralkodó káoszt szemügyre vette, útját tovább folytatja a hajó gyomrába. Talán mindegyiküknél korábban Nadae fog eljutni addig, hogy összeszedje az ékszereket, de ha valami csoda folytán figyelme elkalandozik, akkor könnyen lehet esélye arra, hogy másodikként a hajóra lépőként ő találja meg az ékszereket. Utóbbi esetben természetesen összeszedi, amit talál. Később lesz még alkalma szétosztani a társak között.*
~A sziget, ahová indulunk majd, bővelkedni fog aranyban.~
*Konstatálja magában, s ennek tudatában nem is fogja bánni, ha az ékszert más kaparintja meg. Szerez majd aranyat a későbbiekben. Akárhogy is, előbb utóbb a hajó gyomrába verődnek társai, s miután odaérkeztek hozzá, a mágus megszólal.*
-Remélem, mindenki egyben maradt a harc után, mert még rengeteg dolgunk lesz.
*Pillant végig Dynti csinos kis arcán, s örömmel konstatálja, hogy nem esett bántódása.*
-Fel kell fedeznünk a többi rejtett barlangrészt, apró zugot, majd átkutatás után el kell égetni a holttesteket, s itt van még a takarítás. Szép bárka varázsolható ebből, csupán egy kis szeretetre vágyik.
*Tekintete egy pillanatra Dyntiét keresi, hogy egy barátságos mosoly keretében jelezze: Nem felejtette el a kettejük között történteket.*
-Talán az egész klán itt fog dolgozni, de mindenekelőtt vissza kell lassan térnünk fáklyáért. Ha jól számolom, egy óráig égnek még.
*Merthogy körülbelül két óra telhetett el azóta, mióta beléptek az ismeretlen barlangrészbe. A vörös kalóz idő közben egy érdekes felvetést tesz fel. Talán most először mutatja, hogy bizony mély gondolatok is foglalkoztatják a kis buksiját.*
-Igazad lehet Dynti.
*Bólint az apályra vonatkozó kijelentésre, majd Nadaera néz, várva az újabb megerősítést.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-28 11:40:31
Üzenet elküldve: 2015-04-28 11:40:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Szerencsére a pikkelypofa nem tér időben magához, így Wram kardja, ha nem is könnyedén, de átsegíti a dögöt a túlvilágra. *
~ És még ránk mondják, hogy vastag a bőr a képünkön. ~
* Morgolódik, míg a pengéjét igyekszik megtisztítani. A vöröske hangjára kapja csak fel a fejét. *
~ Már megint ork. ~
* Bosszankodik, de vigyorogva indul meg a nő felé. *
- Mi van ember? -
* Kérdezi, kissé megnyomva a fajt jelző szót. *
- Csak nem nehéz? Na lássuk. -
* Lép oda, s fordítja át a tetemet a vajákos. A látványtól nevetni kezd. *
- Te mindenkinek szálka vagy a szemében? -
* Kérdezi vigyorogva, utalva a fegyver helyére. Ha Dynti visszavette a pengét, még körülnéz, hátha kell még valakinek segíteni, csak azután megy fel maga is a fedélzetre. *
- Nem sok minden maradt. -
* Jegyzi meg színtelen hangon, de azért ő maga is eltesz az ékszerekből, feltéve, ha talál még. *
- Nadae, rendbe lehet hozni a kötélzetet? -
* Érdeklődik a kalózlánytól, hisz a csapatból talán ő ért ehhez a legjobban. *
* Szerencsére a pikkelypofa nem tér időben magához, így Wram kardja, ha nem is könnyedén, de átsegíti a dögöt a túlvilágra. *
~ És még ránk mondják, hogy vastag a bőr a képünkön. ~
* Morgolódik, míg a pengéjét igyekszik megtisztítani. A vöröske hangjára kapja csak fel a fejét. *
~ Már megint ork. ~
* Bosszankodik, de vigyorogva indul meg a nő felé. *
- Mi van ember? -
* Kérdezi, kissé megnyomva a fajt jelző szót. *
- Csak nem nehéz? Na lássuk. -
* Lép oda, s fordítja át a tetemet a vajákos. A látványtól nevetni kezd. *
- Te mindenkinek szálka vagy a szemében? -
* Kérdezi vigyorogva, utalva a fegyver helyére. Ha Dynti visszavette a pengét, még körülnéz, hátha kell még valakinek segíteni, csak azután megy fel maga is a fedélzetre. *
- Nem sok minden maradt. -
* Jegyzi meg színtelen hangon, de azért ő maga is eltesz az ékszerekből, feltéve, ha talál még. *
- Nadae, rendbe lehet hozni a kötélzetet? -
* Érdeklődik a kalózlánytól, hisz a csapatból talán ő ért ehhez a legjobban. *
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-28 07:30:55
Üzenet elküldve: 2015-04-28 07:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Kicsit szerencsétlenkedik, hiszen kedves kis barátja bőre vastagabb, mint azt így elsőre gondolta volna, ám célját végül csak eléri vele. Minden bizonnyal impozánsabb lett volna teljesen kibelezni a barlang egykori lakóját, de ő már azzal is megelégszik, hogy nem hadonászik a feje előtt hegyes kis karmaival. Amint az végleg kidőlt, kissé közelebb hajol hozzá, hogy megvizslassa a dögöt.*
- Hogy te mi a fene lehettél... *Rázza a fejét, majd kiegyenesedik és körbepillant. Úgy tűnik ő volt az utolsó, aki elhúzta a maga kis harcát, a többiek mind-mind kivégezték a maguk kis ocsmányságát, ezt pedig meglepetten, de elismerően nyugtázza. Talán több van a csapatban, mint azt először gondolta volna, s ez vissza vesz kicsit a szárnyaló egójából is.
Egy problémája viszont akadt. Neki kell az a tőr, ami a rusnyaság szemében van, viszont nincs annyi ereje egyedül, hogy hátára fordítsa, így mindenképp segítségre lesz szüksége.*
- Hé ork *Vigyorog a Wram felé.* Segítenél? *Bök fejével a földön fekvő tetem felé, majd leguggol, s ha az segít neki, akkor ketten hátára fordítják, majd kihúzza a szemüregből a dobótőrt, s elegánsan nadrágjába törölve visszateszi a helyére. Ha nem, akkor küszköd néhányat, majd pár káromkodás után feladja a dolgot.
Végül persze ő is elindul a hajóra, de szablyáját azért kézközelben hagyja, ám úgy tűnik több aljas kis támadásra nem kell számítaniuk.*
- Úgy tűnik itt szabadrablás volt. *Sziszegi fogai közül csalódottan, amint végigjárja a ladikot. Persze az ékszerek csillogása nem kerüli el a tekintetét, így ha tudja, akkor megelőzi a többieket, és vagy kettőt magához kap, nem mintha hordana ilyesmiket, de ha más nem, majd eladja.
Dolga végeztével viszont elhagyja a hajót és csípőre tett kézzel, összeráncolt szemöldökkel nézi a kijáratot, s nem kell túl sok ész, hogy az ember lánya megállapítsa, azon bizony nehezen fog kiférni egy hajó. Ráharap az ajkára, majd kissé félve fordul a többiekhez.*
- Öhm... Lehet hülyeség, de talán apály idején csökken annyit a tengerszint, hogy ki lehessen jutni a hajóval, nem? *Visszagondolva a térképre, amit oda-vissza lopkodnak Naddal egymástól, azon is megjelenik a hold ábrázolása, s Nadae is mintha említette volna korábban az árapály jelenséget, bár akkor még nem nagyon értette mi köze lehet annak ehhez az egészhez.*
*Kicsit szerencsétlenkedik, hiszen kedves kis barátja bőre vastagabb, mint azt így elsőre gondolta volna, ám célját végül csak eléri vele. Minden bizonnyal impozánsabb lett volna teljesen kibelezni a barlang egykori lakóját, de ő már azzal is megelégszik, hogy nem hadonászik a feje előtt hegyes kis karmaival. Amint az végleg kidőlt, kissé közelebb hajol hozzá, hogy megvizslassa a dögöt.*
- Hogy te mi a fene lehettél... *Rázza a fejét, majd kiegyenesedik és körbepillant. Úgy tűnik ő volt az utolsó, aki elhúzta a maga kis harcát, a többiek mind-mind kivégezték a maguk kis ocsmányságát, ezt pedig meglepetten, de elismerően nyugtázza. Talán több van a csapatban, mint azt először gondolta volna, s ez vissza vesz kicsit a szárnyaló egójából is.
Egy problémája viszont akadt. Neki kell az a tőr, ami a rusnyaság szemében van, viszont nincs annyi ereje egyedül, hogy hátára fordítsa, így mindenképp segítségre lesz szüksége.*
- Hé ork *Vigyorog a Wram felé.* Segítenél? *Bök fejével a földön fekvő tetem felé, majd leguggol, s ha az segít neki, akkor ketten hátára fordítják, majd kihúzza a szemüregből a dobótőrt, s elegánsan nadrágjába törölve visszateszi a helyére. Ha nem, akkor küszköd néhányat, majd pár káromkodás után feladja a dolgot.
Végül persze ő is elindul a hajóra, de szablyáját azért kézközelben hagyja, ám úgy tűnik több aljas kis támadásra nem kell számítaniuk.*
- Úgy tűnik itt szabadrablás volt. *Sziszegi fogai közül csalódottan, amint végigjárja a ladikot. Persze az ékszerek csillogása nem kerüli el a tekintetét, így ha tudja, akkor megelőzi a többieket, és vagy kettőt magához kap, nem mintha hordana ilyesmiket, de ha más nem, majd eladja.
Dolga végeztével viszont elhagyja a hajót és csípőre tett kézzel, összeráncolt szemöldökkel nézi a kijáratot, s nem kell túl sok ész, hogy az ember lánya megállapítsa, azon bizony nehezen fog kiférni egy hajó. Ráharap az ajkára, majd kissé félve fordul a többiekhez.*
- Öhm... Lehet hülyeség, de talán apály idején csökken annyit a tengerszint, hogy ki lehessen jutni a hajóval, nem? *Visszagondolva a térképre, amit oda-vissza lopkodnak Naddal egymástól, azon is megjelenik a hold ábrázolása, s Nadae is mintha említette volna korábban az árapály jelenséget, bár akkor még nem nagyon értette mi köze lehet annak ehhez az egészhez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286