//Szirteknél//
*Csendben hallgatja Bress beszámolóját, néha felszalad a szemöldöke, vagy kuncog, amikor némi szünetet tartva a sztoriban, a férfi ásít egy színeset. Ekkor barátilag veregeti közben a hátát, s közben a tengert bámulja.*
- Honnan a fenéből lenne vizem? *Kérdezi némileg sértetten.* Örülök, hogy végre alkoholt is tudok inni. *Rázza a fejét nevetgélve, majd hallgatja tovább.*
- Te sem unatkoztál akkor. De legalább egyben vagy, még ha kicsit meg is változtál. *Reagál a történetre, ettől a korábbi sértettsége, hogy a férfi itt hagyta őt jó időre kissé enyhülni látszik.*
- Megtartom a kis titkodat. *Kacsint rá oldalról.* Ahogy te is az enyém. *Mosolyodik el. Na persze ő is tudja, hogy részegen hajlamos fecsegni, de ezt inkább nem teszi hozzá.
Egyébként, amúgy is tengerbe kívánta lökni régi barátját, de miután azt találja mondani, hogy majdnem sikerült lenyisszantania a fejét, ez ad neki egy plusz löketet. Alattomos kis terve pedig bevált.*
- Először is. *Kiabálja a tengerben ficánkoló után.* Azt elfelejtetted, hogy ha levágtad volna a fejem, én is levágtam volna a tied. Mármint, nem azt, amelyik a nyakadon van, hanem a délit.
. *Vigyorog továbbra is.*
- Másodszor pedig, vizet akartál, hát tessék. *Húzza ki magát büszkén és egy lendítéssel mutat a férfi háta mögé, jelezve, hogy van mivel kimosnia a képét.
A szemét és őrült megjegyzések hallatára már hangosan fel is nevet.*
- Ugyan ne bókolj. *Legyint egyet szemérmesen.*
- Na gyere. *Nyújtja felé a kezét, egyik karjával pedig a férfi hátát fogja, engedve neki, hogy rátámaszkodjon.*
- Tudod, Artheniorban volt egy átmeneti vakságom. *Kezd el csevegni, amikor nyugdíjas tempóban megindulnak a hegyes sziklák közé.* Akkor Tarannak kellett magával cipelnie, most átérzem milyen lehetett neki. Bár azt hiszem *Végignéz magán, majd a férfin.* hogy én ég így is könnyebb vagyok, mint te. *Kekeckedik kicsit. A barlanghoz vezető út egyébként tele van éles kanyarokkal, kisebb járatokkal, veszélyes helyekkel, s neki is több időbe telt, mire már nem tévedt el, amikor ide akart jutni, egyedül a Nad által mondogatott mondóka volt az, aminek segítségével sikerült megtalálnia az utat.*
//A Barlangban//
- Meg is érkeztünk. *Mondja, amikor átpréseli magukat a barlang szájához vezető sziklákon. Hosszú út van már mögötte és akkor nem is beszélve arról, hogy nem egyedül jött, hanem még ott a nem kicsit részeg Bress is, akinek segítenie kell a mozgásban. Ennek köszönhető talán, hogy amint beérnek a barlangba és megpillantja Wramot még csak megbillen az egyensúlyában, ám amikor Tarant is, akkor a lábai rögtön összecsuklanak, és ha csak addigra nem sikerül neki stabilan a lány nélkül megállnia, akkor Bressel együtt zuhan a padlóra.*
- Voáááá… *Hallat közben egy rémsikolyt és már koppan is a térde a hideg kövön, majd ezt követően teste is. Egyelőre azonban csak abban biztos, hogy csípőjét keményen belevágta a földbe.*
- Megjöttünk… *Szuszakolja ki fogai közül, miközben szétterülve fekszik. A dolog egyetlen csodája, bár lehet inkább csak a hosszú múltra visszavezető alkoholista tapasztalat teszi, de a rumos üveget tartó keze továbbra is a levegőben van. Eltörhet bármilyen csontja, de a rumos üvegnek egyben kell maradnia.*