//Másnap//
*Csak haloványan fintorog el, ahogy a visszajövetelt hallja.
~Persze, majd. S addig?~
Hát igen, ebbe sose gondol bele senki, hogy addig mi lesz, amíg vissza nem jönnek. A levélben, amit a Vöröskének küldött érthetően írta meg a dolgokat.
~De vajon érdekli is?~
Morfondírozik magában. Hitetlenkedve, s nagy szemekkel néz fel az orkra.*
- Kezdjek? Én? *Mutat eközben magára, s hangosan felnevet, de szinte rögtön abba is hagyja, ahogy fejébe hasít a fájdalom.*
- Az év vicce. *S ezzel megpaskolja a megtermett férfi vállát. Fejét lehajtva gondolkodik el viszont a szavakon. Nem ő az első, aki azt állítja, hogy vezesse őket. Nevetséges.
Tovább hallgatja Wram élcelődését, hogy miket kéne keresni, s hogy mi mennyibe kerülne. Egyik szemöldökét kérdőn vonja fel, ahogy újra felnéz. Megint csak az okok, melyek nem vezetnek semmire, de a megoldáson nem gondolkozik.*
- Szerinted a Kikötőbe mennyi idő, amíg az embert talál egy ötvöst? Legfeljebb Bongyit kitanítatjuk rá. Drága. Ezt a szót már szeretem. *Vigyorodik el.* - Ha drága, s ha jó, ráadásul rögtön ható, az gyorsan elmegy az alvilági piacon. *Vigyorodik továbbra is.* - Pénzt is kereshetnénk vele, szóval gondolkozz csak, hogy miként tudod előállítani. Ha lepakoltuk azt, le is jössz velem a Kikötőbe szépen.
*Magyarázza, s fejével a vállán cipelő felé int. De nem szól egy szót sem, hogy ki, hanem tovább mondja a terveit.*
- A férfi, akit ma láthattál egy régi… ismerősöm. *Egy pillanatra elgondolkozik, hogy miként is illesse Leont.* - Hajóján rendezünk egy kis emberviadalt. No meg állatot, ebbe is sikerült megegyeznünk, ahogy hallottad. Ha tudnál jó minőségű mérgeket is kikeverni, talán túl is tudnánk ott adni rajtuk.
*Gondolkozik, újra csak hangosan, szinte magába.*
- Pár méreg ritka a Kikötőben. Csak meg kell tudni, hogy melyek. Vagy kikeverni egy teljesen újat, melyre még kereslet sincs, s akkor a piacon is elsők lehetnénk. Meg kell keresni Szöszit is ez ügyben akkor.
*De beszélgetésük elterelődik a láblevágásra, s apró fenyegetésekre. Szemeit újra csak forgatja. A régi nóta, őszerinte. Megint csak azért nézik gyengének, mert női nem képviselője. Unalmas már számára. Akkor is így gondolja, ha az nem feltétlen van így. De kár is volt szólnia, hiszen rögtönzött hintója leteszi. Kelletlenül indul meg a férfi után.*
- Vidd fel, Wramc… Zöldi… *Kezd bele mindkét becenévbe, majd megállva, kifakad.* - Szerinted ezek a nevek azért vannak, hogy a viselőjük kedvére tegyünk? Tudd meg, hogy nem! Eddig még egy olyan becenévvel sem találkoztam, ami tetszett volna viselőjének! S hidd el, hogy rá sem jöttek, hogy ki az valójában!
*Mondja, majd a rongyokkal a kezébe indul meg a part felé.*
- Vidd fel, a kabinba fektesd le az ágyra, mindjárt megyek.
*Szól, majd eltűnik, remélve, hogy az ork megteszi, amit kért. A víz mellé érve, előbb lábát áztatja, s mossa ki belőle a koszt. Egy kis por nem fog megártani neki. Majd a rongyokat áztatja bele. Hangos, csattogó léptekkel lép fel a mólóra, s a rámpán sem csitulnak el lépte. Ha Wram megtette, amit kért, akkor hirtelen nyitja ki a kabin ajtaját. De ha mégsem tette volna, akkor is így tesz.*
- A testőröm. *Adja az előbbi kérdésre a válaszát.* - De, mint láthatod, el fogom meneszteni, ha egyszer magához tért. Az elmúlt egy napban több kárt tett, mint bárki más egy év alatt! *Hitetlenkedik megjátszva.*
- Apropó. Nincs valami testfestős ismerősöd?