Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-07 20:38:26
Üzenet elküldve: 2015-05-07 20:38:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az alsó barlangban//
*Nadae káromkodik egy jólesőt, ami olyan hirtelenül és megmagyarázhatatlanul jön ki belőle, mint a rumtól felszínre törő böfögés.
A vajákos viszont meglepi azzal, hogy főzetet ajánl fel a beteg ifjúnak. Bár már saját példáján is megláthatta volna, hogy az orkoknál tipikus kegyetlenség nem munkálkodik Wramban, s képes törődni másokkal. Azt hiszem, erre mondják, hogy ne ítélj felszínesen.*
~Talán Will sem olyan szörnyű, mint amilyennek hiszem. Talán van még benne némi emberi tulajdonság.~
*Nadae hangulata szintén furcsa. Kicsapongó, néha jó, néha hirtelen, pont, mint aki erősen ittas. Nem is tetszik Tarannak, hogy őket leküldené a hajó testébe, hogy kisikálják, míg Nad eltűnne valahol a kapitányi kabinban, s ahogy az állapotából kitelne, egy jót aludna közben! Még mit nem! A tűzmágus senkinek sem a szolgája. Morcosan néz Nadae után, s ekkor hallja meg Dynti kérdését. Tekintetét ismét a hajóra tartó, kissé dülöngélő nőre szegezi, majd az orkra pillant, s végül a halott tetem már lángoló húsán állapodik meg, aminek a szaga meg is cirógatja az orrát, egy enyhe fintort csalva a férfi arcára.*
-Gondolkoztam rajta én is, hogy a napokban el kéne menni, s ami azt illeti, úgy ismerem Artheniort, mint a tenyeremet.
*Legalábbis térképen egészen jól áttanulmányozta, míg a Mágustoronyban üldögélt, bár az is igaz, hogy az életében sem járt még ott. Persze ez olyan apró részlet, amiről nem szükséges tudnia senkinek sem. Végül is látni egy papíron és ott járni majdnem ugyanaz!*
-Feltéve, ha beéred a társaságommal. Ha nem, mehetsz magadba.
*Pillant néhány másodpercig Dyntire, majd érdektelenséget színlelve visszafordul a máglya felé.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.07 20:38:52
*Nadae káromkodik egy jólesőt, ami olyan hirtelenül és megmagyarázhatatlanul jön ki belőle, mint a rumtól felszínre törő böfögés.
A vajákos viszont meglepi azzal, hogy főzetet ajánl fel a beteg ifjúnak. Bár már saját példáján is megláthatta volna, hogy az orkoknál tipikus kegyetlenség nem munkálkodik Wramban, s képes törődni másokkal. Azt hiszem, erre mondják, hogy ne ítélj felszínesen.*
~Talán Will sem olyan szörnyű, mint amilyennek hiszem. Talán van még benne némi emberi tulajdonság.~
*Nadae hangulata szintén furcsa. Kicsapongó, néha jó, néha hirtelen, pont, mint aki erősen ittas. Nem is tetszik Tarannak, hogy őket leküldené a hajó testébe, hogy kisikálják, míg Nad eltűnne valahol a kapitányi kabinban, s ahogy az állapotából kitelne, egy jót aludna közben! Még mit nem! A tűzmágus senkinek sem a szolgája. Morcosan néz Nadae után, s ekkor hallja meg Dynti kérdését. Tekintetét ismét a hajóra tartó, kissé dülöngélő nőre szegezi, majd az orkra pillant, s végül a halott tetem már lángoló húsán állapodik meg, aminek a szaga meg is cirógatja az orrát, egy enyhe fintort csalva a férfi arcára.*
-Gondolkoztam rajta én is, hogy a napokban el kéne menni, s ami azt illeti, úgy ismerem Artheniort, mint a tenyeremet.
*Legalábbis térképen egészen jól áttanulmányozta, míg a Mágustoronyban üldögélt, bár az is igaz, hogy az életében sem járt még ott. Persze ez olyan apró részlet, amiről nem szükséges tudnia senkinek sem. Végül is látni egy papíron és ott járni majdnem ugyanaz!*
-Feltéve, ha beéred a társaságommal. Ha nem, mehetsz magadba.
*Pillant néhány másodpercig Dyntire, majd érdektelenséget színlelve visszafordul a máglya felé.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.07 20:38:52
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-07 14:39:53
Üzenet elküldve: 2015-05-07 14:39:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Willben mindig megvan a kényszer, hogyha valaki kérdezi, akkor válaszoljon, s ne csak válaszoljon, hanem bőven tegye azt, így most hiába nincsen kedve beszélni, szóra nyitja az ajkait Rinan figyelemelterelésként szolgáló kérdésére.*
- Mert mindig azt issza... és rossz íze van, nem kéne azt innia... *Motyogja csöndesen, ám még nem végzett a panaszkodással, de nem ám.* Meg nem válaszolt... mindig azt mondja, hogy legyek férfi, de nem tudom milyen az. Amikor elmondta se értettem, csak azt, hogy... ühm, azt se. *Zárja le ennyivel, mert nem akarja elismételni Nadae után azt, hogy semmire nem képes. Valahol ezt maga is nagyon jól tudja, bár úgy hitte, halászni azt profin tud, de most már ezt is megkérdőjelezi.
A barlangi élet szépen lassan lerombolja benne az önnön maga védelmére felépített kis álomvilágot, melyben igen is bármit meg tud csinálni, legyen az akármilyen nehéz és kimerítő. Hát nem, még a rá bízott feladattal is elbukott, és üres kézzel jött vissza.
Az obszidiántekintetű gyenge kis viccelődése azonban csak mosolyt csal az elgyengült ajkakra, és bizony Rinan ölelése is jóleső érzéssel tölti el. Szüksége van a másokkal való érintkezésre, történjék az szóban vagy cselekedetben, ám az utóbbi időben beszélni se nagyon tudott kivel, ölelgetni meg végkép nem szokta senki. Azt még az apja sem csinálta, annak örült az öreg, ha el tudja végezni Williän a rábízott feladatokat, de inkább olyan volt neki a fiú, mint egy kis inas, semmint a saját fia. Szóval tényleg nagyra becsüli a siheder, hogy megteszi ezt neki az ében hajú, és nem hagyja magára, mint ahogy a Kalózkirálynő tette. Noha ki tudja, lehet, megint elég lesz csak elaludnia, s mire felébred, újfent egyedül találja magát.*
- Akkor jó... *Feleli végül, majd behunyt szemekkel élvezi a nyugalmat, és a hosszú életű kellemes ölelését.*
- Ühüm... Nadae is énekelt. *Motyogja csöndesen, és bár félig már az álmok felé húzva, de a füleit hegyezve figyel, mikor hallhatja meg barátja hangját.*
*Willben mindig megvan a kényszer, hogyha valaki kérdezi, akkor válaszoljon, s ne csak válaszoljon, hanem bőven tegye azt, így most hiába nincsen kedve beszélni, szóra nyitja az ajkait Rinan figyelemelterelésként szolgáló kérdésére.*
- Mert mindig azt issza... és rossz íze van, nem kéne azt innia... *Motyogja csöndesen, ám még nem végzett a panaszkodással, de nem ám.* Meg nem válaszolt... mindig azt mondja, hogy legyek férfi, de nem tudom milyen az. Amikor elmondta se értettem, csak azt, hogy... ühm, azt se. *Zárja le ennyivel, mert nem akarja elismételni Nadae után azt, hogy semmire nem képes. Valahol ezt maga is nagyon jól tudja, bár úgy hitte, halászni azt profin tud, de most már ezt is megkérdőjelezi.
A barlangi élet szépen lassan lerombolja benne az önnön maga védelmére felépített kis álomvilágot, melyben igen is bármit meg tud csinálni, legyen az akármilyen nehéz és kimerítő. Hát nem, még a rá bízott feladattal is elbukott, és üres kézzel jött vissza.
Az obszidiántekintetű gyenge kis viccelődése azonban csak mosolyt csal az elgyengült ajkakra, és bizony Rinan ölelése is jóleső érzéssel tölti el. Szüksége van a másokkal való érintkezésre, történjék az szóban vagy cselekedetben, ám az utóbbi időben beszélni se nagyon tudott kivel, ölelgetni meg végkép nem szokta senki. Azt még az apja sem csinálta, annak örült az öreg, ha el tudja végezni Williän a rábízott feladatokat, de inkább olyan volt neki a fiú, mint egy kis inas, semmint a saját fia. Szóval tényleg nagyra becsüli a siheder, hogy megteszi ezt neki az ében hajú, és nem hagyja magára, mint ahogy a Kalózkirálynő tette. Noha ki tudja, lehet, megint elég lesz csak elaludnia, s mire felébred, újfent egyedül találja magát.*
- Akkor jó... *Feleli végül, majd behunyt szemekkel élvezi a nyugalmat, és a hosszú életű kellemes ölelését.*
- Ühüm... Nadae is énekelt. *Motyogja csöndesen, és bár félig már az álmok felé húzva, de a füleit hegyezve figyel, mikor hallhatja meg barátja hangját.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-07 14:23:45
Üzenet elküldve: 2015-05-07 14:23:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az alsó barlangban//
*Az ork ellenkezésére elmosolyodik, csak úgy, mint a magyarázatára. Akaratlanul is megnézi Wram karját, majd a sajátjára pillant, ami valóban egész vékonyka, s éppen annyi az izom benne, ami a kardforgatáshoz elegendő.*
- Hát jó. *Adja be a derekát, némi lemondással és csüggedtséggel a hangjával, hiszen már tervei között szerepelt, hogy a csapat gyengébb, harcra vélhetően kevésbé alkalmasabb tagjait rásózza a férfire, hogy ne neki kelljen velük kínlódnia, ám úgy tűnik csak rá marad a feladat, ami viszont némi izgatottságot is kölcsönöz számára. Amikor annak idején, pár napos házasságuk után elszökött attól a hozzá képest vénségesen vén erőszakos férjétől, álmodni sem merte volna, hogy egy alvilági pereputtyot fog edzeni szabadidejében.
Aztán sorra potyognak a szexuális célzások, mikre vigyorogva rázza a fejét. Úgy tűnik a barlangban tombol a tesztoszteron, ám őt ez nem zavarja, sőt kimondottan hízelgőnek is találja. Így előbb az ork mondatán neveti el magát. Bár általában mindenre van egy két frappáns válasza, ez viszont olyan hirtelen érte, hogy előbb csak elkerekedik a szeme, majd zavartan nevetgél.*
- Hohó. *Pillant a férfi felé.* Aztán engem is felgyújtotok, mint a máglyát? *Kicsit teszi a hülyét, no nem mintha, nem értette volna a célzást.
Na és persze Taran sem hagyja ki, hogy ne tegyen hozzá valamit, a kettejük között történtek fényében ez azonban nem is meglepő, a lánynak pedig minden újonnan érkező lelkiismeret furdalása ellenére is tetszik ez a játszadozás.*
- Azt meghiszem, bár tudnod kell, hogy egy edzés velem minden energiádat felemésztené. *Kacsint rá, majd amint a tanonc visszanyújtja az üveget, elveszi és újabbat húz belőle, tekintetét ivás közben pedig a hullahalomra szegezi. Leeresztve az üveget, száját oldalra biggyeszti. Nem szeretné így végezni, ismeretlen halottként feküdni a többin, arra várva, hogy valaki felgyújtsa őt, s neve és teste is az enyészeté legyen. Bár, így jobban belegondolva, nem is tudja miként szeretné végezni. Egy biztos, a nyilvános kivégzés nem jöhet szóba, pedig közel jár hozzá.*
- Rendben, akkor kutyulgassatok. *Hagyja rájuk a feladatok eme részét, bár a kíváncsiságát némileg azért felkelti a dolog.*
~Mégis miféle főzeteket akarnak ezek kotyvasztani, hiszen Wram nem szakács?~
*Inkább nem kérdez, vélhetően úgyis csak megint lejáratná magát, mint mindig.
Félpercnyi néma tétlenségében elképzeli nagyanyja arcát, ha meglátná itt egy ork, egy kalóz és egy mágustanonc társaságában, egy koszos barlangban takarítás közben, piszkos gyűrött ruhában, miután letudtak egy adagnyi kis harcot. Széles vigyor húzódik az arcára, amint látja a nő ráncosodó arcán a fintort és az undort, miként unokáját nézi, kinek azt a sorsot választotta, hogy egy öreg hadvezér kegyeit lesse. Egyszer még úgyis találkozni fog vele és a képébe fog röhögni.
Taran kérdése rázza vissza a valóságba, bár eltelik pár másodperc mire feldolgozza.*
- Kirabolni egy dolog, leszúrni, leköpni megint, de a nyúzás nem tisztem, főleg ha már nem él az illető. *Teszi hozzá, majd párszor megvonogatja a szemöldökét. Kevés világukbeli babonában hisz, de amit egyszer gyerekkorában mesélt neki Erion, az megmaradt a fejében. Még pedig, hogy ha egy holttestről halála után leválasztják a fejét, vagy lehámozzák a bőrét, a lélek kiszáll, hogy bosszút álljon. Ha Will, Taug, vagy Mortar ezeket bevállalják, hát tegyék, de neki így is elég kísértete van a valóságban, nincs szüksége még néhány dühödt szellemre is. Ezt viszont már szóban inkább hozzá sem teszi, a világért sem akarná, hogy ijedősnek vagy babonásnak higgyék, vagy legalábbis jobban, mint eddig.
Ártatlan, de jótét kérdése után viszont Nadae kifakad, a vöröske pedig kivert kutyaként rezzen össze és tesz egy lépés távolságot a fúriaként tomboló nőszemélytől. Ijedtsége mellé, azért járul némi értetlenkedés.*
- Dynti vagyok, te agyalágyult. *Emeli fel két kezét értetlenkedve.*
~Annyira leitta magát, hogy egy elf pasinak néz?~
*A látszólagos sületlenség mi Nadae száján pottyan ki, azonban hamarosan értelmet nyer.*
- Aha, vagy úgy. *Rázza a fejét mosolyogva. Nem is Will lenne, ha nem ezt tette volna. Már is hihetetlen, hogy Nad rábízta a dolgot.*
- Jó, akkor köpeny, takarók... *Számolgatja az ujján, hogy mire lesz szüksége, majd hirtelen felnéz. Szépen kijelentette, hogy elmegy Artheniorba, de nem is ismeri a várost, azt sem tudja merre van a kovács, így nem túl célszerű elindulni.*
- Öhm fiúk. Ismeri valamelyikőtök Artheniort? Úgy néz ki szükségem lesz egy kísérőre, vagy legalábbis némi útbaigazításra. Még a végén ellopnak. *Ereszt meg egy bájvigyort a két hímegyed felé, lévén, hogy Nadaeban ebben az ügyben nem bízhat, hiszen a kalózka havat is csak idén látott először, mégis hogy ismerhetné a szárazföld belsejét?.*
~Vagy eltévedek. Ez talán valószínűbb.~
*Az ork ellenkezésére elmosolyodik, csak úgy, mint a magyarázatára. Akaratlanul is megnézi Wram karját, majd a sajátjára pillant, ami valóban egész vékonyka, s éppen annyi az izom benne, ami a kardforgatáshoz elegendő.*
- Hát jó. *Adja be a derekát, némi lemondással és csüggedtséggel a hangjával, hiszen már tervei között szerepelt, hogy a csapat gyengébb, harcra vélhetően kevésbé alkalmasabb tagjait rásózza a férfire, hogy ne neki kelljen velük kínlódnia, ám úgy tűnik csak rá marad a feladat, ami viszont némi izgatottságot is kölcsönöz számára. Amikor annak idején, pár napos házasságuk után elszökött attól a hozzá képest vénségesen vén erőszakos férjétől, álmodni sem merte volna, hogy egy alvilági pereputtyot fog edzeni szabadidejében.
Aztán sorra potyognak a szexuális célzások, mikre vigyorogva rázza a fejét. Úgy tűnik a barlangban tombol a tesztoszteron, ám őt ez nem zavarja, sőt kimondottan hízelgőnek is találja. Így előbb az ork mondatán neveti el magát. Bár általában mindenre van egy két frappáns válasza, ez viszont olyan hirtelen érte, hogy előbb csak elkerekedik a szeme, majd zavartan nevetgél.*
- Hohó. *Pillant a férfi felé.* Aztán engem is felgyújtotok, mint a máglyát? *Kicsit teszi a hülyét, no nem mintha, nem értette volna a célzást.
Na és persze Taran sem hagyja ki, hogy ne tegyen hozzá valamit, a kettejük között történtek fényében ez azonban nem is meglepő, a lánynak pedig minden újonnan érkező lelkiismeret furdalása ellenére is tetszik ez a játszadozás.*
- Azt meghiszem, bár tudnod kell, hogy egy edzés velem minden energiádat felemésztené. *Kacsint rá, majd amint a tanonc visszanyújtja az üveget, elveszi és újabbat húz belőle, tekintetét ivás közben pedig a hullahalomra szegezi. Leeresztve az üveget, száját oldalra biggyeszti. Nem szeretné így végezni, ismeretlen halottként feküdni a többin, arra várva, hogy valaki felgyújtsa őt, s neve és teste is az enyészeté legyen. Bár, így jobban belegondolva, nem is tudja miként szeretné végezni. Egy biztos, a nyilvános kivégzés nem jöhet szóba, pedig közel jár hozzá.*
- Rendben, akkor kutyulgassatok. *Hagyja rájuk a feladatok eme részét, bár a kíváncsiságát némileg azért felkelti a dolog.*
~Mégis miféle főzeteket akarnak ezek kotyvasztani, hiszen Wram nem szakács?~
*Inkább nem kérdez, vélhetően úgyis csak megint lejáratná magát, mint mindig.
Félpercnyi néma tétlenségében elképzeli nagyanyja arcát, ha meglátná itt egy ork, egy kalóz és egy mágustanonc társaságában, egy koszos barlangban takarítás közben, piszkos gyűrött ruhában, miután letudtak egy adagnyi kis harcot. Széles vigyor húzódik az arcára, amint látja a nő ráncosodó arcán a fintort és az undort, miként unokáját nézi, kinek azt a sorsot választotta, hogy egy öreg hadvezér kegyeit lesse. Egyszer még úgyis találkozni fog vele és a képébe fog röhögni.
Taran kérdése rázza vissza a valóságba, bár eltelik pár másodperc mire feldolgozza.*
- Kirabolni egy dolog, leszúrni, leköpni megint, de a nyúzás nem tisztem, főleg ha már nem él az illető. *Teszi hozzá, majd párszor megvonogatja a szemöldökét. Kevés világukbeli babonában hisz, de amit egyszer gyerekkorában mesélt neki Erion, az megmaradt a fejében. Még pedig, hogy ha egy holttestről halála után leválasztják a fejét, vagy lehámozzák a bőrét, a lélek kiszáll, hogy bosszút álljon. Ha Will, Taug, vagy Mortar ezeket bevállalják, hát tegyék, de neki így is elég kísértete van a valóságban, nincs szüksége még néhány dühödt szellemre is. Ezt viszont már szóban inkább hozzá sem teszi, a világért sem akarná, hogy ijedősnek vagy babonásnak higgyék, vagy legalábbis jobban, mint eddig.
Ártatlan, de jótét kérdése után viszont Nadae kifakad, a vöröske pedig kivert kutyaként rezzen össze és tesz egy lépés távolságot a fúriaként tomboló nőszemélytől. Ijedtsége mellé, azért járul némi értetlenkedés.*
- Dynti vagyok, te agyalágyult. *Emeli fel két kezét értetlenkedve.*
~Annyira leitta magát, hogy egy elf pasinak néz?~
*A látszólagos sületlenség mi Nadae száján pottyan ki, azonban hamarosan értelmet nyer.*
- Aha, vagy úgy. *Rázza a fejét mosolyogva. Nem is Will lenne, ha nem ezt tette volna. Már is hihetetlen, hogy Nad rábízta a dolgot.*
- Jó, akkor köpeny, takarók... *Számolgatja az ujján, hogy mire lesz szüksége, majd hirtelen felnéz. Szépen kijelentette, hogy elmegy Artheniorba, de nem is ismeri a várost, azt sem tudja merre van a kovács, így nem túl célszerű elindulni.*
- Öhm fiúk. Ismeri valamelyikőtök Artheniort? Úgy néz ki szükségem lesz egy kísérőre, vagy legalábbis némi útbaigazításra. Még a végén ellopnak. *Ereszt meg egy bájvigyort a két hímegyed felé, lévén, hogy Nadaeban ebben az ügyben nem bízhat, hiszen a kalózka havat is csak idén látott először, mégis hogy ismerhetné a szárazföld belsejét?.*
~Vagy eltévedek. Ez talán valószínűbb.~
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-07 13:52:17
Üzenet elküldve: 2015-05-07 13:52:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Alsóbarlang//
*Van, ki reagál jöttére, van ki nem, most kevésbé érdekli. Feje még kótyagos, így bele sem gondol a pimasz szavakba. Sem a pimasz tettekbe, mint például, hogy Vöröske csak úgy elajándékozza a rumját. De hát tegye, az sajátja, de az övéből biztos, hogy nem fog kapni.
Vöröske élcelődésére rá se hederít, meg tanulta már az ilyet kezelni: nem vesz róla tudomást. Majd tanul tiszteletet, a hajón. A barlangban meg nem ő az úr, Tauggal verje le, ha valami nem tetszik neki.
Az orkra, meg a nőre hagyja, hogy ki is vezényelje le az edzéseket, neki ez is ugyan mindegy. Most minden az. Mióta kimondta hangosan is a szavakat, szinte nem tud lenyugodni. Folyamatosan kelne, járna. Így szinte oda sem figyel a társaságra, már is megy a hajó irányába. Csak egy pillanatra fordul vissza, amikor is Dynti már menne is. Fordulásában lefagy, hiszen Bongyorka szavai most értek el tudatához. Igyekszik kihámozni belőle mit is mondott a másik, s szinte elordítja magát.*
- Rinan! Te átkozott, semmirekellő… *S még folytatná, majd dühös pillantással tekint Dyntire.*
- Az a kölyök, elherdálta kétszáz aranyunkat, mert, Rinannak vett valamit. *Arca kezd vörösödni, ahogy egyre idegesebbé válik.* - Szóval, Semmit sem hozott! Semmit! Nincs ételünk, ruhánk, köpenyünk, takarónk, semmink! Csak rum, de az is nekem lesz elég. *Pufog, s lábával is veri a földet. Majd Wramhoz fordul.*
- A kölyök megfázott, ha tudnál neki valami gyógy főzetet csinálni, az remek lenne. *Mondja immár némileg higgadtabban. S már mászik is fel a hajóra. Ott érzi magát biztonságba. Ám hallását immár Taran hangja zaklatja fel. Nem azért fogja kipucolni a hajót, majd, mert ez a kapitány dolga. Hanem, mert tudja, hogy a népség nem fogja megcsinálni, s egyszer legyen már legalább szép. Bár ha nem csinálja, akkor ott a korbács. A hajón, vállat von, az ötletére.*
- Felőlem mehettek a gyomrába. A kabin az enyém. *Jelenti ki egyszerűen, magától érthetően.
S már megy is a kabinba, hogy a felforgatott helyen, lefeküdjön a földre. Egyik kezét a feje alá hajtja, s élvezi a víz lágy ringatózását.*
*Van, ki reagál jöttére, van ki nem, most kevésbé érdekli. Feje még kótyagos, így bele sem gondol a pimasz szavakba. Sem a pimasz tettekbe, mint például, hogy Vöröske csak úgy elajándékozza a rumját. De hát tegye, az sajátja, de az övéből biztos, hogy nem fog kapni.
Vöröske élcelődésére rá se hederít, meg tanulta már az ilyet kezelni: nem vesz róla tudomást. Majd tanul tiszteletet, a hajón. A barlangban meg nem ő az úr, Tauggal verje le, ha valami nem tetszik neki.
Az orkra, meg a nőre hagyja, hogy ki is vezényelje le az edzéseket, neki ez is ugyan mindegy. Most minden az. Mióta kimondta hangosan is a szavakat, szinte nem tud lenyugodni. Folyamatosan kelne, járna. Így szinte oda sem figyel a társaságra, már is megy a hajó irányába. Csak egy pillanatra fordul vissza, amikor is Dynti már menne is. Fordulásában lefagy, hiszen Bongyorka szavai most értek el tudatához. Igyekszik kihámozni belőle mit is mondott a másik, s szinte elordítja magát.*
- Rinan! Te átkozott, semmirekellő… *S még folytatná, majd dühös pillantással tekint Dyntire.*
- Az a kölyök, elherdálta kétszáz aranyunkat, mert, Rinannak vett valamit. *Arca kezd vörösödni, ahogy egyre idegesebbé válik.* - Szóval, Semmit sem hozott! Semmit! Nincs ételünk, ruhánk, köpenyünk, takarónk, semmink! Csak rum, de az is nekem lesz elég. *Pufog, s lábával is veri a földet. Majd Wramhoz fordul.*
- A kölyök megfázott, ha tudnál neki valami gyógy főzetet csinálni, az remek lenne. *Mondja immár némileg higgadtabban. S már mászik is fel a hajóra. Ott érzi magát biztonságba. Ám hallását immár Taran hangja zaklatja fel. Nem azért fogja kipucolni a hajót, majd, mert ez a kapitány dolga. Hanem, mert tudja, hogy a népség nem fogja megcsinálni, s egyszer legyen már legalább szép. Bár ha nem csinálja, akkor ott a korbács. A hajón, vállat von, az ötletére.*
- Felőlem mehettek a gyomrába. A kabin az enyém. *Jelenti ki egyszerűen, magától érthetően.
S már megy is a kabinba, hogy a felforgatott helyen, lefeküdjön a földre. Egyik kezét a feje alá hajtja, s élvezi a víz lágy ringatózását.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-06 21:05:51
Üzenet elküldve: 2015-05-06 21:05:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az alsó barlangban//
*Dynti felhívja jelenlétére a figyelmet, mire Taran egy vállrándítással felel. Nem gondolja, hogy olyan dolgokról beszélgetett volna Wram-mal, ami degradálná a vörös hajú lányt. Bár az is igaz, hogy gondolataiban megfordult néhány szúrós megjegyzés, de kettőjük közül az ork adott csak neki hangot.*
-Veled szívesen edzenék, bár egész másképp, mint Wram-mal.
*Mosolyodik el a gondolatra, majd elveszi a rumot, s meghúzza.*
-Majd meghálálom.
*Nyújtja vissza a kulacsot, miközben kisebb szólalkozás alakul ki a két kiképzőtiszt között a barlangi csapat edzését illetően. Rájuk hagyja, ám ha eddig nem gyújtotta volna meg a tüzet az ork, akkor megteszi Taran helyette, s az egyik fáklyát bedobja a doboztörmelékek közé.*
-Az is megbolygatás, mikor kizsebeled őket. Akkor nem félsz?
*Teszi fel a költői kérdést a kalóznak, mintegy incselkedésként. Érdekes, hogy a lány inkább egy warg szájába tenné a fejét -ami egyenlő a biztos halállal-, mintsem hogy egy bizonytalan hiedelem miatt legyőzze a bátorságát.*
~Miféle bolondság ez?~
*Mielőtt a kérdést szavaival is feltenné, visszatér közéjük a kalózkirálynő, mire Dynti sértődötten elillan.*
~Valahol jogos.~
-A hajó kefélése még hátra van. Segítesz nekünk, Nadae? Elvégre mégiscsak te leszel a kapitánya! Vagy nem?
*Int fejével a vízen ringatózó Lélekvesztő felé, ha már kiérdemelte ezt a nevet.*
-Úgysem árt, ha lemegyünk egy kicsit a hajó gyomrába, mert a helynek nem a legjobb a húzása, s némiképp füst lesz.
*Pillant az egyre nagyobbra hízó máglyára, mely még a holttesteket nem érte el, de jó úton halad felé, és az égő húsnak nincs a legkellemesebb illata.*
*Dynti felhívja jelenlétére a figyelmet, mire Taran egy vállrándítással felel. Nem gondolja, hogy olyan dolgokról beszélgetett volna Wram-mal, ami degradálná a vörös hajú lányt. Bár az is igaz, hogy gondolataiban megfordult néhány szúrós megjegyzés, de kettőjük közül az ork adott csak neki hangot.*
-Veled szívesen edzenék, bár egész másképp, mint Wram-mal.
*Mosolyodik el a gondolatra, majd elveszi a rumot, s meghúzza.*
-Majd meghálálom.
*Nyújtja vissza a kulacsot, miközben kisebb szólalkozás alakul ki a két kiképzőtiszt között a barlangi csapat edzését illetően. Rájuk hagyja, ám ha eddig nem gyújtotta volna meg a tüzet az ork, akkor megteszi Taran helyette, s az egyik fáklyát bedobja a doboztörmelékek közé.*
-Az is megbolygatás, mikor kizsebeled őket. Akkor nem félsz?
*Teszi fel a költői kérdést a kalóznak, mintegy incselkedésként. Érdekes, hogy a lány inkább egy warg szájába tenné a fejét -ami egyenlő a biztos halállal-, mintsem hogy egy bizonytalan hiedelem miatt legyőzze a bátorságát.*
~Miféle bolondság ez?~
*Mielőtt a kérdést szavaival is feltenné, visszatér közéjük a kalózkirálynő, mire Dynti sértődötten elillan.*
~Valahol jogos.~
-A hajó kefélése még hátra van. Segítesz nekünk, Nadae? Elvégre mégiscsak te leszel a kapitánya! Vagy nem?
*Int fejével a vízen ringatózó Lélekvesztő felé, ha már kiérdemelte ezt a nevet.*
-Úgysem árt, ha lemegyünk egy kicsit a hajó gyomrába, mert a helynek nem a legjobb a húzása, s némiképp füst lesz.
*Pillant az egyre nagyobbra hízó máglyára, mely még a holttesteket nem érte el, de jó úton halad felé, és az égő húsnak nincs a legkellemesebb illata.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:26:15
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:26:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
*Annyi bizonyos, hogy a fiú szokatlanul csendes, ami semmiképp sem jelent jót, minden jel arra utal, hogy valóban elkaphatott valamit, talán még súlyos is az állapota... Rinan megrázza a fejét, ahogy felrémlik előtte Gombolyag halálának éjszakája. Milyen irónikus volna, ha a gazdájakívü ugyanott fejezné be életét, fiatalon, reményveszetten, és persze céltalanul. Márpedig nem fogja hagyni, hogy a dolgok ismét kicsússzanak az irányítása alól. Csak tehet valamit a kölyökért. Azon kívül, hogy lefekteti, és fintorogva tekint eláztatott ágya felé.*
- Már csak ez hiányzott. *Halkan felsóhajt, és gyengéden megpaskolja a fiú oldalát.* Húzódj félre.
*Próbálja elvetni a lehetőséget, vagy legalább józan fejjel gondolkodni, de ha mégis meghalna a fiú ezen az éjszakán... legalább itt kell lennie vele. Még jó, hogy visszajött. Bármi is történjék, a döntését már nem bánja meg.*
- Miért törted össze?
*Inkább csak próbálja szóval tartani, mintsem valóban érdeklődne, de hirtelen kevésbé csábító a gondolat, hogy a kölyök aludjon... talán egy örök álmot. Próbál mosolyt erőltetni arcán, de fekete pillantásából könnyedén kiolvashatja érzelmeit a fiú. Ebben mintha jó lenne, vagy egyszerűen csak megérzi, ki tudja. Talán közelebb állnak egymáshoz, mint azt az elf gondolja. Hamarosan úgy is megtudja. A fájdalom mindent elárul. Saját mélabújából a fiú csendes szavai riasztják fel. Először rá akarna pirítani, de ahogy megpillantja a nyakig-takaró, magába forduló kisfiút, csak felsóhajt.*
- Én észrevenném. A többiek meg amúgy sem számítanak.
*Próbál viccelődni, de igencsak nehéz, így, hogy mindkettejüknek rossz kedve van. Nem igazán tud mit kezdeni vele, a vigasztalásban sose volt jó, maximum ha lányokat kellett. De ugyanazok a módszerek valószínűleg nem működnének a fiúnál, ha pedig mégis, az némi identitásbeli zavarra adna gyanút. Mondjuk az sok mindent megmagyarázna.*
- Még jó, mert ha szeretnél sem hagynám, hogy felkelj innen.
*Vigyorodik el az elf, már amennyire tőle telik, majd megpróbálja befészkelni magát a bongyori mellett maradt helyre, noha be kell vallani, hogy nem ez a legnagyobb ágy, amelyiken életében feküdt. Végül azonban mégiscsak sikerül valahogy, és ha a fiú nem ellenkezik, átkarolja a derekát. Persze ez elég fura, pláne, hogy vékonyságával Will simán elmenne lánynak, de Rinan most nem zavartatja magát ilyesmivel.*
- Énekeljek neked? *Suttogja halkan a halandó felé eső fülébe. Talán magát is megnyugtatná vele, ráadásul, ha pletykák igazak, egy elf dala talán enyhítené is fájdalmát.*
*Annyi bizonyos, hogy a fiú szokatlanul csendes, ami semmiképp sem jelent jót, minden jel arra utal, hogy valóban elkaphatott valamit, talán még súlyos is az állapota... Rinan megrázza a fejét, ahogy felrémlik előtte Gombolyag halálának éjszakája. Milyen irónikus volna, ha a gazdájakívü ugyanott fejezné be életét, fiatalon, reményveszetten, és persze céltalanul. Márpedig nem fogja hagyni, hogy a dolgok ismét kicsússzanak az irányítása alól. Csak tehet valamit a kölyökért. Azon kívül, hogy lefekteti, és fintorogva tekint eláztatott ágya felé.*
- Már csak ez hiányzott. *Halkan felsóhajt, és gyengéden megpaskolja a fiú oldalát.* Húzódj félre.
*Próbálja elvetni a lehetőséget, vagy legalább józan fejjel gondolkodni, de ha mégis meghalna a fiú ezen az éjszakán... legalább itt kell lennie vele. Még jó, hogy visszajött. Bármi is történjék, a döntését már nem bánja meg.*
- Miért törted össze?
*Inkább csak próbálja szóval tartani, mintsem valóban érdeklődne, de hirtelen kevésbé csábító a gondolat, hogy a kölyök aludjon... talán egy örök álmot. Próbál mosolyt erőltetni arcán, de fekete pillantásából könnyedén kiolvashatja érzelmeit a fiú. Ebben mintha jó lenne, vagy egyszerűen csak megérzi, ki tudja. Talán közelebb állnak egymáshoz, mint azt az elf gondolja. Hamarosan úgy is megtudja. A fájdalom mindent elárul. Saját mélabújából a fiú csendes szavai riasztják fel. Először rá akarna pirítani, de ahogy megpillantja a nyakig-takaró, magába forduló kisfiút, csak felsóhajt.*
- Én észrevenném. A többiek meg amúgy sem számítanak.
*Próbál viccelődni, de igencsak nehéz, így, hogy mindkettejüknek rossz kedve van. Nem igazán tud mit kezdeni vele, a vigasztalásban sose volt jó, maximum ha lányokat kellett. De ugyanazok a módszerek valószínűleg nem működnének a fiúnál, ha pedig mégis, az némi identitásbeli zavarra adna gyanút. Mondjuk az sok mindent megmagyarázna.*
- Még jó, mert ha szeretnél sem hagynám, hogy felkelj innen.
*Vigyorodik el az elf, már amennyire tőle telik, majd megpróbálja befészkelni magát a bongyori mellett maradt helyre, noha be kell vallani, hogy nem ez a legnagyobb ágy, amelyiken életében feküdt. Végül azonban mégiscsak sikerül valahogy, és ha a fiú nem ellenkezik, átkarolja a derekát. Persze ez elég fura, pláne, hogy vékonyságával Will simán elmenne lánynak, de Rinan most nem zavartatja magát ilyesmivel.*
- Énekeljek neked? *Suttogja halkan a halandó felé eső fülébe. Talán magát is megnyugtatná vele, ráadásul, ha pletykák igazak, egy elf dala talán enyhítené is fájdalmát.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-05 19:36:22
Üzenet elküldve: 2015-05-05 19:36:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Egy kissé ráncolja a homlokát, mikor kijelenti Rinan, hogy ő hagyta ott, amikor konkrétan egy napot aludt át valamelyik nagyobb faláda mögött, bár arra már nem emlékszik, miként is keveredett oda. Jó eséllyel rosszul lett, és azt találta az egyedüli biztonságos helynek, ahol kicsit összeszedheti magát, a procedúra meg végül egy napba tellett. Mindenesetre nem tartja hibásnak sem magát, sem a hosszú életűt, nyilván elkerülték egymást, és vége is van a történetnek.
Az értetlen arckifejezés azonban nem tágít az arcáról a csöppet perverzre sikeredett hasonlatnak köszönhetően, melyet nagyon erősen próbál megfejteni, de végül megint ott tart, hogy gőze nincs arról, miről hadovál a másik. Ez pedig eszébe juttatja a nem is olyan régen esett vitáját Nadaéval; vannak dolgok, amikhez ő nagyon is kevés, bármennyire is erőlködjön.
Persze a lényeget érti, pontosabban a mondat elejét, ám ő hiába tapicskolja magát, mit sem érez a forróságból. Már az is csoda, hogy még magánál van, ez az egész éjszakai kint alvás feltette a pontot az "i"-re.
Már épp túltenné magát az eseten, amikor még a puszija is el lesz utasítva, és Rinan sokadjára is a lányokkal jön. Ennél már csak azt várhatná jobban, mikor példázik a kocsmákkal, de érthetően ezt nem fogja az ében hajú orrára kötni, így is vissza kell fognia magát, hogy ne akadjon ki, mint a Kalózkirálynőnél.
Az arcáról le is olvad a mosoly, és már a kócos fürtök összeborzolása sem nyújtja neki azt az örömteli kis érzetet, amely mindig ott szokott bizseregni a gyomra tájékán ilyenkor. Helyette engedelmesen visszafekszik, majd elpillant oldalra, Rinan fekvőhelye felé.*
- Nadaéval... de most nem tudom hol van. Azt hiszem haragszik, mert széttörtem a rumos üvegét... Olyan lett az ágyad is, szóval ha szeretnél aludni, odaadom az enyémet, és alszok máshol. *Magyarázza csöndesen, visszafogott hangon, majd egy elgyengült sóhajt követően a nyakáig húzza a rongyos leplet.*
- Szerinted észrevenné bárki, ha elmennék? *Kérdezi csöndesen, a kínos kérdés miatt tekintetét valahol egészen máshol pihentetve, mint a hosszú életűn, bár nemsokára le is hunyja a szemeit. Normális esetben nem kérdezne ilyesmit, de nem érzi úgy, hogy bármi haszna lenne már itt, ráadásul ehhez az érzéshez most a láz is hozzátesz.*
- Nem szeretnék elmenni... *Teszi hozzá alig hallhatóan, ismét csak ráncolva a homlokát, majd végül inkább a fal felé fordul, hátha meg sem hallotta Rinan, miket beszél.*
*Egy kissé ráncolja a homlokát, mikor kijelenti Rinan, hogy ő hagyta ott, amikor konkrétan egy napot aludt át valamelyik nagyobb faláda mögött, bár arra már nem emlékszik, miként is keveredett oda. Jó eséllyel rosszul lett, és azt találta az egyedüli biztonságos helynek, ahol kicsit összeszedheti magát, a procedúra meg végül egy napba tellett. Mindenesetre nem tartja hibásnak sem magát, sem a hosszú életűt, nyilván elkerülték egymást, és vége is van a történetnek.
Az értetlen arckifejezés azonban nem tágít az arcáról a csöppet perverzre sikeredett hasonlatnak köszönhetően, melyet nagyon erősen próbál megfejteni, de végül megint ott tart, hogy gőze nincs arról, miről hadovál a másik. Ez pedig eszébe juttatja a nem is olyan régen esett vitáját Nadaéval; vannak dolgok, amikhez ő nagyon is kevés, bármennyire is erőlködjön.
Persze a lényeget érti, pontosabban a mondat elejét, ám ő hiába tapicskolja magát, mit sem érez a forróságból. Már az is csoda, hogy még magánál van, ez az egész éjszakai kint alvás feltette a pontot az "i"-re.
Már épp túltenné magát az eseten, amikor még a puszija is el lesz utasítva, és Rinan sokadjára is a lányokkal jön. Ennél már csak azt várhatná jobban, mikor példázik a kocsmákkal, de érthetően ezt nem fogja az ében hajú orrára kötni, így is vissza kell fognia magát, hogy ne akadjon ki, mint a Kalózkirálynőnél.
Az arcáról le is olvad a mosoly, és már a kócos fürtök összeborzolása sem nyújtja neki azt az örömteli kis érzetet, amely mindig ott szokott bizseregni a gyomra tájékán ilyenkor. Helyette engedelmesen visszafekszik, majd elpillant oldalra, Rinan fekvőhelye felé.*
- Nadaéval... de most nem tudom hol van. Azt hiszem haragszik, mert széttörtem a rumos üvegét... Olyan lett az ágyad is, szóval ha szeretnél aludni, odaadom az enyémet, és alszok máshol. *Magyarázza csöndesen, visszafogott hangon, majd egy elgyengült sóhajt követően a nyakáig húzza a rongyos leplet.*
- Szerinted észrevenné bárki, ha elmennék? *Kérdezi csöndesen, a kínos kérdés miatt tekintetét valahol egészen máshol pihentetve, mint a hosszú életűn, bár nemsokára le is hunyja a szemeit. Normális esetben nem kérdezne ilyesmit, de nem érzi úgy, hogy bármi haszna lenne már itt, ráadásul ehhez az érzéshez most a láz is hozzátesz.*
- Nem szeretnék elmenni... *Teszi hozzá alig hallhatóan, ismét csak ráncolva a homlokát, majd végül inkább a fal felé fordul, hátha meg sem hallotta Rinan, miket beszél.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:23:35
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:23:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Abban a pillanatban, hogy a kis nyomoronc felébred, már le is vakaródik a vigyor az arcáról. Nem kéne elkényeztetni, már az is, hogy itt szunyál békésen, miután elköltötte az alamizsnára adott pénzt (persze felsőbbrendű és nemes célból, de azért mégiscsak),visszatért a barlangba, a szagából ítélve (vagy inkább orrfacsaró bűzéből) még a rumkirálynővel is találkozott és csodák csodája, továbbra is teljesen sértetlen, leszámítva viszonylag gyorsult lélegzetvételét, és vöröslő arcát, a fiú teljesen rendben van. Talán Nadaénak is csak némi "megkönnyebbülésre" volt szüksége, hogy enyhüljön pattogós rossz kedve. Kissé kiábrándító... a lány is kezd egyre kevésbé mulattatóvá válni. Végül mégiscsak kiderül, hogy a barlang lakóiban nem társait, hanem újabb leendő avagy megtörtént csalódásait lelheti csak. Mindenesetre gondolatait félbeszakítja a nyakába ugró kölyök, akinek szakadatlan jó kedve végül mégiscsak mosolyra bírja az elfet, igaz, ebben a pózban nem igen lehet tanúja Rinan arcrándulásainak.*
- Éppenséggel te hagytál ott. Megjegyzem, fejlődtél némileg. Elég könnyen sikerült leráznod.
*Vagy éppen ő fejlődött vissza? Persze nem nagyon figyelt oda a piacon tobzódó, ártatlan kölökre, de valóban különös, hogy éppen egy orrgyilkost sikerült elhagynia. Bár több mint valószínű, hogy pusztán véletlenül sikerült elkeverednie a térről.*
- Forróbb a fejed, mint egy feltüzelt leányzó puncija.
*Miután álmélkodó pillantással vigyorog ezen a felettébb nemes és elfhez méltó megjegyzésen, eltolja magától a fura kis bongyorit, vissza az ágyra. Persze épp csak azután, hogy az ifjú halandó megosztotta vele nyálát, amit bizonyára pozitív indíttatásokkal tehetett.*
- Will, nem tudom, kitől tanultad, de ez csak akkor izgató, ha lányok csinálják.
*Önelégülten vigyorog a bambaképűre, de azért megajándékozza szanaszétálló fürtjei összekócolásával.*
- Elég ramatyul festesz. Feküdj inkább vissza.
*Avval a lendülettel vissza is nyomja a kölyköt fekvő pózba, sejti, hogy ez holmi emberi kórság lehet, de kezeléséről, avagy kialakulásáról nem sokat tud. Talán kivételesen hasznát lehetne venni Taug fűgyűjteményének, feltételezve persze, hogy túlélték a rumos hordók mellett tévelygő kárhozottak közt.*
- Találkoztál már valakivel?
*Jó lenne most egy segítő kéz, mert nem sokat tehet, ha göndörke itt helyben szándékozza kilehelni a lelkét, márpedig határozottan úgy fest, mint aki erre készül. Leszámítva persze a levakarhatatlan vigyort, és a csillogó tekintetet, de ha jobban belegondol, ezek könnyen lehetnek a vég előtti őrület jelei.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.05 18:34:53, a következő indokkal:
Korhatárjelzés.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Abban a pillanatban, hogy a kis nyomoronc felébred, már le is vakaródik a vigyor az arcáról. Nem kéne elkényeztetni, már az is, hogy itt szunyál békésen, miután elköltötte az alamizsnára adott pénzt (persze felsőbbrendű és nemes célból, de azért mégiscsak),visszatért a barlangba, a szagából ítélve (vagy inkább orrfacsaró bűzéből) még a rumkirálynővel is találkozott és csodák csodája, továbbra is teljesen sértetlen, leszámítva viszonylag gyorsult lélegzetvételét, és vöröslő arcát, a fiú teljesen rendben van. Talán Nadaénak is csak némi "megkönnyebbülésre" volt szüksége, hogy enyhüljön pattogós rossz kedve. Kissé kiábrándító... a lány is kezd egyre kevésbé mulattatóvá válni. Végül mégiscsak kiderül, hogy a barlang lakóiban nem társait, hanem újabb leendő avagy megtörtént csalódásait lelheti csak. Mindenesetre gondolatait félbeszakítja a nyakába ugró kölyök, akinek szakadatlan jó kedve végül mégiscsak mosolyra bírja az elfet, igaz, ebben a pózban nem igen lehet tanúja Rinan arcrándulásainak.*
- Éppenséggel te hagytál ott. Megjegyzem, fejlődtél némileg. Elég könnyen sikerült leráznod.
*Vagy éppen ő fejlődött vissza? Persze nem nagyon figyelt oda a piacon tobzódó, ártatlan kölökre, de valóban különös, hogy éppen egy orrgyilkost sikerült elhagynia. Bár több mint valószínű, hogy pusztán véletlenül sikerült elkeverednie a térről.*
- Forróbb a fejed, mint egy feltüzelt leányzó puncija.
*Miután álmélkodó pillantással vigyorog ezen a felettébb nemes és elfhez méltó megjegyzésen, eltolja magától a fura kis bongyorit, vissza az ágyra. Persze épp csak azután, hogy az ifjú halandó megosztotta vele nyálát, amit bizonyára pozitív indíttatásokkal tehetett.*
- Will, nem tudom, kitől tanultad, de ez csak akkor izgató, ha lányok csinálják.
*Önelégülten vigyorog a bambaképűre, de azért megajándékozza szanaszétálló fürtjei összekócolásával.*
- Elég ramatyul festesz. Feküdj inkább vissza.
*Avval a lendülettel vissza is nyomja a kölyköt fekvő pózba, sejti, hogy ez holmi emberi kórság lehet, de kezeléséről, avagy kialakulásáról nem sokat tud. Talán kivételesen hasznát lehetne venni Taug fűgyűjteményének, feltételezve persze, hogy túlélték a rumos hordók mellett tévelygő kárhozottak közt.*
- Találkoztál már valakivel?
*Jó lenne most egy segítő kéz, mert nem sokat tehet, ha göndörke itt helyben szándékozza kilehelni a lelkét, márpedig határozottan úgy fest, mint aki erre készül. Leszámítva persze a levakarhatatlan vigyort, és a csillogó tekintetet, de ha jobban belegondol, ezek könnyen lehetnek a vég előtti őrület jelei.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.05 18:34:53, a következő indokkal:
Korhatárjelzés.
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-05 17:34:42
Üzenet elküldve: 2015-05-05 17:34:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Csak sikerül elszenderednie Nadae kissé részeges, de azért szívet melengető éneklésétől, és bizony ha rajta múlna, másnap délig elszuszogna ott a kényelmetlen, kevésbé meleg fekhelyen, ám egy bizonyos külső tényező közbeszól a végeláthatatlannak tetsző szunyókálás ígéretébe, ez pedig nem más, mint az idő közben hazaérkező Rinan. Az obszidiántekintetű elf, akiről meggyőződése volt, hogy már itt lesz a barlangban, mikor visszajön, azonban végül annyira lefoglalta a Kalózkirálynő s a vele történő kisebb háború, hogy teljesen meg is feledkezett a felkereséséről.
Abba nem igazán gondol bele, hogyha a hosszú életű a barlangban lett volna, akkor valószínűleg hamarabb felbukkant volna a lármára, amit ezek ketten csaptak. Csoda, hogy a mocsárlakó sem kelt fel ezerévesnek tűnő álmából, és Taug sem hallotta meg őket a jóindulattal szomszédosnak nevezhető toronyból.
Mindenesetre most itt van, s ezt lassacskán Williän is érzékeli, így elkezdi felnyitogatni sűrű, éj-fekete szempilláit, majd miután elült a látását ködösítő homály, feltekint a hollóhajúra. Kell neki néhány rövidke momentum, míg a láztól és a kialvatlanságtól megfáradt elméje felfogja, kit is lát maga előtt, amikor viszont ez megtörténik, mintha kicserélnék a kölyköt, azonnal felül, hogy hevesen átölelhesse legjobb barátja nyakát.*
- Rinan! Azt hittem ott hagytál... *Nyüszögi kissé aggódva a válasz mivoltától, és egyszerre boldogan a viszontlátás örömétől.
Úgy szorongatja szerencsétlent, mintha legalábbis évszázadok óta nem látták volna egymást, felforrósodott pofiját is az elf arcának nyomja, csak hogy érezhesse, a férfi nem a láz és a Borzalom keltette hallucináció, hanem a valóság.
Miután kellően megnyomorgatta a hegyes fülűt, bátorkodik egy puszit is nyomni az arcára, majd elengedi, s akár egy izgatott kölyökkutya, térdepel ott előtte, várva, hogy most játszani fognak-e, vagy visszamennek a dokkokhoz, netán kap-e egy buksi simogatást a hűségéért. Pedig közben már lassan a lábán se tudna megállni, ám a kölyök agyában van egy gomb, amit néha egyszerűen kikapcsol, s bár ez nem tudatos, ha valamit nagyon szeretne, akkor semmi mással nem tud foglalkozni, éppenséggel most a betegségével.*
*Csak sikerül elszenderednie Nadae kissé részeges, de azért szívet melengető éneklésétől, és bizony ha rajta múlna, másnap délig elszuszogna ott a kényelmetlen, kevésbé meleg fekhelyen, ám egy bizonyos külső tényező közbeszól a végeláthatatlannak tetsző szunyókálás ígéretébe, ez pedig nem más, mint az idő közben hazaérkező Rinan. Az obszidiántekintetű elf, akiről meggyőződése volt, hogy már itt lesz a barlangban, mikor visszajön, azonban végül annyira lefoglalta a Kalózkirálynő s a vele történő kisebb háború, hogy teljesen meg is feledkezett a felkereséséről.
Abba nem igazán gondol bele, hogyha a hosszú életű a barlangban lett volna, akkor valószínűleg hamarabb felbukkant volna a lármára, amit ezek ketten csaptak. Csoda, hogy a mocsárlakó sem kelt fel ezerévesnek tűnő álmából, és Taug sem hallotta meg őket a jóindulattal szomszédosnak nevezhető toronyból.
Mindenesetre most itt van, s ezt lassacskán Williän is érzékeli, így elkezdi felnyitogatni sűrű, éj-fekete szempilláit, majd miután elült a látását ködösítő homály, feltekint a hollóhajúra. Kell neki néhány rövidke momentum, míg a láztól és a kialvatlanságtól megfáradt elméje felfogja, kit is lát maga előtt, amikor viszont ez megtörténik, mintha kicserélnék a kölyköt, azonnal felül, hogy hevesen átölelhesse legjobb barátja nyakát.*
- Rinan! Azt hittem ott hagytál... *Nyüszögi kissé aggódva a válasz mivoltától, és egyszerre boldogan a viszontlátás örömétől.
Úgy szorongatja szerencsétlent, mintha legalábbis évszázadok óta nem látták volna egymást, felforrósodott pofiját is az elf arcának nyomja, csak hogy érezhesse, a férfi nem a láz és a Borzalom keltette hallucináció, hanem a valóság.
Miután kellően megnyomorgatta a hegyes fülűt, bátorkodik egy puszit is nyomni az arcára, majd elengedi, s akár egy izgatott kölyökkutya, térdepel ott előtte, várva, hogy most játszani fognak-e, vagy visszamennek a dokkokhoz, netán kap-e egy buksi simogatást a hűségéért. Pedig közben már lassan a lábán se tudna megállni, ám a kölyök agyában van egy gomb, amit néha egyszerűen kikapcsol, s bár ez nem tudatos, ha valamit nagyon szeretne, akkor semmi mással nem tud foglalkozni, éppenséggel most a betegségével.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-05 11:24:58
Üzenet elküldve: 2015-05-05 11:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Alsó barlangban //
* Szépen felépítik a máglyát, miáltal a barlang is megszabadul mind a romoktól, mind a hulláktól. Valóban hajlandó edzeni a mágustanonccal, ám csupán célszerűségből. Dynti ötlete már kicsit több annál. *
- Álljunk meg egy szóra. Az, hogy a kölyöknek mutatok pár fogást, nem jelenti azt, hogy az én nyakamba varrjátok az egész bagázst. -
* Emeli fel a kezét, Wram. *
- Azért, mert vastagabb a karom, mint kettőtöknek együtt, nem jelenti, hogy jobb harcos is vagyok. -
* Vonja msg a vállait, majd Dyntire néz, s a kénsárga szemekben kaján fény villan. *
- Hát, ha adsz előtte valamit inni, a máglya után téged is megpakolhatunk. -
* A vöröske olyan magaslabdát adott, amit kötelező volt lecsapni. *
- Persze, hogy dolgoztál. Tudjuk mi azt, csak épp nem láttuk. -
* Folytatja, de közben a kalózka is visszatér, amire Dynti meglehetősen gúnyosan reagál. *
- A lényeg, hogy itt lassan végzünk. Nem kell szentbeszéd, hadd lángoljon a tűz. -
* Igyekszik rövidre fogni a vitát. *
- Ha valóban a második lettél, elbírsz egyedül is a bandával. Én úgyis méregkeverő lennék, vagy mi. -
* Feleli némi elismeréssel a hangjában az ork. *
- Te foglalkozz az edzéssel, mi Tarannal majd mágiázunk, meg főzeteket csinálunk. -
* Javasolja, mielőtt még távoznának a nők, ki erre, ki arra. *
- Mi baja van a fiúnak? Talán tudok rajta segíteni, egy főzettel. -
* Kérdezi, majd még hozzáteszi. *
- Nyugalom, nem véglegesen, hanem gyógyfőzettel. -
* Meghallgatja a válaszokat, s azok fényében dönt a továbbiakról. *
* Szépen felépítik a máglyát, miáltal a barlang is megszabadul mind a romoktól, mind a hulláktól. Valóban hajlandó edzeni a mágustanonccal, ám csupán célszerűségből. Dynti ötlete már kicsit több annál. *
- Álljunk meg egy szóra. Az, hogy a kölyöknek mutatok pár fogást, nem jelenti azt, hogy az én nyakamba varrjátok az egész bagázst. -
* Emeli fel a kezét, Wram. *
- Azért, mert vastagabb a karom, mint kettőtöknek együtt, nem jelenti, hogy jobb harcos is vagyok. -
* Vonja msg a vállait, majd Dyntire néz, s a kénsárga szemekben kaján fény villan. *
- Hát, ha adsz előtte valamit inni, a máglya után téged is megpakolhatunk. -
* A vöröske olyan magaslabdát adott, amit kötelező volt lecsapni. *
- Persze, hogy dolgoztál. Tudjuk mi azt, csak épp nem láttuk. -
* Folytatja, de közben a kalózka is visszatér, amire Dynti meglehetősen gúnyosan reagál. *
- A lényeg, hogy itt lassan végzünk. Nem kell szentbeszéd, hadd lángoljon a tűz. -
* Igyekszik rövidre fogni a vitát. *
- Ha valóban a második lettél, elbírsz egyedül is a bandával. Én úgyis méregkeverő lennék, vagy mi. -
* Feleli némi elismeréssel a hangjában az ork. *
- Te foglalkozz az edzéssel, mi Tarannal majd mágiázunk, meg főzeteket csinálunk. -
* Javasolja, mielőtt még távoznának a nők, ki erre, ki arra. *
- Mi baja van a fiúnak? Talán tudok rajta segíteni, egy főzettel. -
* Kérdezi, majd még hozzáteszi. *
- Nyugalom, nem véglegesen, hanem gyógyfőzettel. -
* Meghallgatja a válaszokat, s azok fényében dönt a továbbiakról. *
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-05 08:00:05
Üzenet elküldve: 2015-05-05 08:00:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az alsó barlangban//
*Nagyot nyújtózik, nem mellőzve a különböző hangok kiadását sem, mintha legalábbis már egy hete folyamatosan csak takarítana. Életében nem gondolta volna, hogy ez tényleg ennyire baromira unalmas tud lenni. Valóban csak annyiból áll a dolog, hogy felemel néhány ládát, s arrébb viszi, majd lehajítja újból a földre. Hiszen, már töröttek amúgy is, nagyobb baja nem lehet.
A hullahegy mellett azért elcsípi Wram és Taran egy-két mondatát, s összeszűkíti a szemeit.*
- Remélem nem zavar titeket, hogy itt vagyok. *Célozgat arra, hogy úgy beszélnek róla is, mintha ott sem lenne, s mintha nem is csinált volna semmit. Pedig csinált, igaz, semmi érdemlegeset, nyilvánvalóan a fiúk végezték el a munka oroszlánrészét, de azért kikéri magának, hogy nem dolgozott volna. Igenis keményen dobálgatta a deszkákat a földhöz, magán túlteljesítve, hiszen ha ismerték volna pár hónappal ezelőtt, akkor ők is tudnák, hogy ez igenis nagyon nagy dolog a Vöröske részéről, hogy már ennyit elvégzett. Amúgy is elkényesztetett nemesi származék, így otthon sem kellett házi munkát végeznie.*
- Igenis dolgoztam. *Húzza ki magát büszkén, s félig sértetten, majd hangokat hall a lépcső felől. Nadae visszatért.*
- Nocsak, ki kegyeskedett visszatérni a pórnép közé, hogy megnézze miként szolgál a népe. *Beszéde közben illegeti magát és kezével, folyamatosan gesztikulál. Nem rejti véka alá továbbra sem, hogy nem bírja, ha parancsolgatnak neki, pláne, ha így. Amikor azonban a harci tornás részvételét említi meg a kalózka, akkor némileg kihúzza magát.*
- Nem sok hiányzott. *Erősíti meg újfent a nő beszédét, bár magában azért feleleveníti azt a „nem sok”-at és visszagondolva, azért igen távol állt még attól, hogy Harathon érdemi sebet szerezzen, de hát ezt nem kell tudnia senkinek.*
- Vagy csinálhatjuk ketten az edzést Wrammal is, ahogy látom őt sem kell félteni. *Mosolyog a a férfire, s reméli feltűnt neki, hogy ezúttal nem csak orknak, vagy Zöldségnek hívta..
Szemei elkerekednek, amint Nadaenak van pofája úgy bejelenteni a munka végét, mintha ő maga is ott gürizett volna közöttük, holott árad róla a piaszag, bár azért egész józannak tűnik, de kedvesebb viselkedése azért sokat elárul. Éppen arra készül, hogy ezt fennhangon meg is említi neki, ám ekkor valami égből érkező csoda repül felé, csillogóan áttetsző üvegborításban. A fáklya fényében a barnás nedű a palackban, szinte arany színben tündököl, s Dynti meg is esküdne rá, hogy az üveg repülés közben egy pillanatra rá is kacsintott. De ezt már minden bizonnyal csak a rumhiány okozta. Kezébe kapja a mannát, fogával kiszedi a dugót, majd rögtön kortyolni kezdi. Ezzel sikerült is a Vöröskét egy pillanat alatt elhallgattatni. Néhány jóleső korty után egy laza mozdulattal megtörli a száját, s valami igen szokatlan dolgot tesz.*
- Tessék fiúk, mindketten rászolgáltatok. *Nyújtja előbb Wram, majd Taran felé az üveget.* Azért csínján vele. *Emeli meg mutatóujját jelezve, hogy figyelni fogja az elfogyasztott mennyiséget. Amíg esetleg az ork iszik, addig ismét Taran felé fordul. Egy ideig csak tétován bámulja a tanoncot annak mondata után, s úgy tűnik, megmukkant, ám végül csak megszólal.*
- Megvesztél? Bolygassam meg a holtakat? *Kerekedik el a szeme. Ekkor már nyilvánvalóan a többiek is tudhatják az eddigiek után, hogy biztos ez is csak valamiféle kísértetfóbia része.* Kirabolni egy dolog, de, hogy nyúzzam meg őket? Előbb dugom a fejem önkéntesen egy warg szájába.
~Bármi is legyen az a warg, mivel még mindig nem világosított fel senki.~
- Igyál inkább. *Bök az üveg felé.* Különben, bár csak fél szemmel láttam, de elég ügyes volt ez a kis trükközésed a gyíkpofával, azt hittem a mágusok csak a motyogáshoz értenek, de lám, tévedtem. *Újabb vigyort húz a szájára, majd Tarantól elfordulva Nadae felé szegezi szavait. Már nem tombol benne a düh, miután ivott végre.*
- Én lelécelek egy időre. *Jelenti ki hirtelen.* Mint láthatod a barlangban nem sok hasznom veszed, a Kikötőben pedig majd a fiúk kisegítenek, nekem viszont dolgom lenne a városban. Kell onnan valami? A kovácshoz megyek úgyis, ez a szablya már nem a legjobb, ami azt illeti. *Bök az oldalára.*
*Nagyot nyújtózik, nem mellőzve a különböző hangok kiadását sem, mintha legalábbis már egy hete folyamatosan csak takarítana. Életében nem gondolta volna, hogy ez tényleg ennyire baromira unalmas tud lenni. Valóban csak annyiból áll a dolog, hogy felemel néhány ládát, s arrébb viszi, majd lehajítja újból a földre. Hiszen, már töröttek amúgy is, nagyobb baja nem lehet.
A hullahegy mellett azért elcsípi Wram és Taran egy-két mondatát, s összeszűkíti a szemeit.*
- Remélem nem zavar titeket, hogy itt vagyok. *Célozgat arra, hogy úgy beszélnek róla is, mintha ott sem lenne, s mintha nem is csinált volna semmit. Pedig csinált, igaz, semmi érdemlegeset, nyilvánvalóan a fiúk végezték el a munka oroszlánrészét, de azért kikéri magának, hogy nem dolgozott volna. Igenis keményen dobálgatta a deszkákat a földhöz, magán túlteljesítve, hiszen ha ismerték volna pár hónappal ezelőtt, akkor ők is tudnák, hogy ez igenis nagyon nagy dolog a Vöröske részéről, hogy már ennyit elvégzett. Amúgy is elkényesztetett nemesi származék, így otthon sem kellett házi munkát végeznie.*
- Igenis dolgoztam. *Húzza ki magát büszkén, s félig sértetten, majd hangokat hall a lépcső felől. Nadae visszatért.*
- Nocsak, ki kegyeskedett visszatérni a pórnép közé, hogy megnézze miként szolgál a népe. *Beszéde közben illegeti magát és kezével, folyamatosan gesztikulál. Nem rejti véka alá továbbra sem, hogy nem bírja, ha parancsolgatnak neki, pláne, ha így. Amikor azonban a harci tornás részvételét említi meg a kalózka, akkor némileg kihúzza magát.*
- Nem sok hiányzott. *Erősíti meg újfent a nő beszédét, bár magában azért feleleveníti azt a „nem sok”-at és visszagondolva, azért igen távol állt még attól, hogy Harathon érdemi sebet szerezzen, de hát ezt nem kell tudnia senkinek.*
- Vagy csinálhatjuk ketten az edzést Wrammal is, ahogy látom őt sem kell félteni. *Mosolyog a a férfire, s reméli feltűnt neki, hogy ezúttal nem csak orknak, vagy Zöldségnek hívta..
Szemei elkerekednek, amint Nadaenak van pofája úgy bejelenteni a munka végét, mintha ő maga is ott gürizett volna közöttük, holott árad róla a piaszag, bár azért egész józannak tűnik, de kedvesebb viselkedése azért sokat elárul. Éppen arra készül, hogy ezt fennhangon meg is említi neki, ám ekkor valami égből érkező csoda repül felé, csillogóan áttetsző üvegborításban. A fáklya fényében a barnás nedű a palackban, szinte arany színben tündököl, s Dynti meg is esküdne rá, hogy az üveg repülés közben egy pillanatra rá is kacsintott. De ezt már minden bizonnyal csak a rumhiány okozta. Kezébe kapja a mannát, fogával kiszedi a dugót, majd rögtön kortyolni kezdi. Ezzel sikerült is a Vöröskét egy pillanat alatt elhallgattatni. Néhány jóleső korty után egy laza mozdulattal megtörli a száját, s valami igen szokatlan dolgot tesz.*
- Tessék fiúk, mindketten rászolgáltatok. *Nyújtja előbb Wram, majd Taran felé az üveget.* Azért csínján vele. *Emeli meg mutatóujját jelezve, hogy figyelni fogja az elfogyasztott mennyiséget. Amíg esetleg az ork iszik, addig ismét Taran felé fordul. Egy ideig csak tétován bámulja a tanoncot annak mondata után, s úgy tűnik, megmukkant, ám végül csak megszólal.*
- Megvesztél? Bolygassam meg a holtakat? *Kerekedik el a szeme. Ekkor már nyilvánvalóan a többiek is tudhatják az eddigiek után, hogy biztos ez is csak valamiféle kísértetfóbia része.* Kirabolni egy dolog, de, hogy nyúzzam meg őket? Előbb dugom a fejem önkéntesen egy warg szájába.
~Bármi is legyen az a warg, mivel még mindig nem világosított fel senki.~
- Igyál inkább. *Bök az üveg felé.* Különben, bár csak fél szemmel láttam, de elég ügyes volt ez a kis trükközésed a gyíkpofával, azt hittem a mágusok csak a motyogáshoz értenek, de lám, tévedtem. *Újabb vigyort húz a szájára, majd Tarantól elfordulva Nadae felé szegezi szavait. Már nem tombol benne a düh, miután ivott végre.*
- Én lelécelek egy időre. *Jelenti ki hirtelen.* Mint láthatod a barlangban nem sok hasznom veszed, a Kikötőben pedig majd a fiúk kisegítenek, nekem viszont dolgom lenne a városban. Kell onnan valami? A kovácshoz megyek úgyis, ez a szablya már nem a legjobb, ami azt illeti. *Bök az oldalára.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-04 23:27:53
Üzenet elküldve: 2015-05-04 23:27:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Rinan hazatér//
*Fogalma sincs, hova tűnhetett a kölyök. Az egyik pillanatban még tisztán látta a tömegbe törő bongyori fürtöket, a következőben pedig már hiába kereste gazdájukat. Jellemző. Nem is Will volna az, ha nem volna képes tizedmásodpercek alatt eltűnni. Még ha legalább értékelhető testmagassággal rendelkezne, könnyű volna kiszúrni... de nem. Neki alacsonynak, bambának, és gonosznak kell lennie. Mert hát az, effelől már nincs kétség. Még az is meglehet, hogy végig a háttérből irányította a szálakat, az orruknál fogva vezetve gyanútlan társait. Persze ha az ember belenéz azokba a hatalmas, kerekded szemekbe, melyek a holdfény tengeri visszatükröződéseként csillannak rá, nyilvánvalóan inkább érzi hazugnak az egész világot és önmagát, mint a naiv fiúcska ajkait. Talán sokkal-sokkal veszélyesebb, mimt ahogy azt gondolta...
Azon kapja magát, hogy magában a versikét mondogatva baktat a szirteken, nem számít, mennyiszer járta meg már ezt az utat, mintha valamféle erő, netán mágia térítené le róla, persze csak ha meggondokolatlanul vagy illetéktelenül érkezik. Persze lehet, hogy csak a babona munkálkodik benne, azonban lábai szakadatlanul viszik egyre beljebb és feljebb, a barlang szájánál torpan meg. Valóban érdemes még bemennie? Ugyan már, továbbra is ide tartozik. Akkor jár ki-be, amikor csak akar. Határozott mozdulatokkal lép be, már költözne is a sármos mosoly arcára, hogy az újoncoknak (mert azok mindig vannak) tetszelegjék vele, azonban nem hogy őket, de senki mást sem talál ott. Lehet, hogy mióta legutóbb itt járt, megváltozott volna a bázisuk? Persze ez a hevenyészett gondolat sem marad meg sokáig, elvégre érződik piaszag, keveredve valami még undorítóbbal. Találomra indul hát el befelé a barlangba, ösztönösen saját szobája felé, és nem is kell csalódnia... ott szuszákol a kis gengszter kölyök, arcán az édesded kifejezés, és még a légzése is rendszerezettnek tűnik. Rinan csendben lopakodik közelebb, tenyerét érimti Will homlokához. Leguggol, és mosolyogva, szinte megígézetten figyeli az alvót, annyira tiszta és ártatlan az arca, és mégis... belülről épp olyan rothadt, mint itt mindenki más.*
*Fogalma sincs, hova tűnhetett a kölyök. Az egyik pillanatban még tisztán látta a tömegbe törő bongyori fürtöket, a következőben pedig már hiába kereste gazdájukat. Jellemző. Nem is Will volna az, ha nem volna képes tizedmásodpercek alatt eltűnni. Még ha legalább értékelhető testmagassággal rendelkezne, könnyű volna kiszúrni... de nem. Neki alacsonynak, bambának, és gonosznak kell lennie. Mert hát az, effelől már nincs kétség. Még az is meglehet, hogy végig a háttérből irányította a szálakat, az orruknál fogva vezetve gyanútlan társait. Persze ha az ember belenéz azokba a hatalmas, kerekded szemekbe, melyek a holdfény tengeri visszatükröződéseként csillannak rá, nyilvánvalóan inkább érzi hazugnak az egész világot és önmagát, mint a naiv fiúcska ajkait. Talán sokkal-sokkal veszélyesebb, mimt ahogy azt gondolta...
Azon kapja magát, hogy magában a versikét mondogatva baktat a szirteken, nem számít, mennyiszer járta meg már ezt az utat, mintha valamféle erő, netán mágia térítené le róla, persze csak ha meggondokolatlanul vagy illetéktelenül érkezik. Persze lehet, hogy csak a babona munkálkodik benne, azonban lábai szakadatlanul viszik egyre beljebb és feljebb, a barlang szájánál torpan meg. Valóban érdemes még bemennie? Ugyan már, továbbra is ide tartozik. Akkor jár ki-be, amikor csak akar. Határozott mozdulatokkal lép be, már költözne is a sármos mosoly arcára, hogy az újoncoknak (mert azok mindig vannak) tetszelegjék vele, azonban nem hogy őket, de senki mást sem talál ott. Lehet, hogy mióta legutóbb itt járt, megváltozott volna a bázisuk? Persze ez a hevenyészett gondolat sem marad meg sokáig, elvégre érződik piaszag, keveredve valami még undorítóbbal. Találomra indul hát el befelé a barlangba, ösztönösen saját szobája felé, és nem is kell csalódnia... ott szuszákol a kis gengszter kölyök, arcán az édesded kifejezés, és még a légzése is rendszerezettnek tűnik. Rinan csendben lopakodik közelebb, tenyerét érimti Will homlokához. Leguggol, és mosolyogva, szinte megígézetten figyeli az alvót, annyira tiszta és ártatlan az arca, és mégis... belülről épp olyan rothadt, mint itt mindenki más.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-04 21:25:44
Üzenet elküldve: 2015-05-04 21:25:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az alsó barlangban//
*Dynti nincs elragadtatva az életbölcsességtől, amit Tarantól kapott, de nem baj. Végül is az ő dolga, hogy miként dolgozza fel az előtte álló feladatot. Az mindenesetre jól látszik, hogy szolgálni nem fog tudni.*
~Bízom benne, hogy Nadae ezt nem ismeri majd fel.~
*Hiszen egyértelmű, hogy kalózkapitányi minőségben ő a legalkalmasabb a hajó legénységének irányítására. Bár, az is tökéletesen igaz, hogy most nem a hajón vannak! A pakolás a csoport érdekét szolgálja, és ha valaki (Nadae) kis is húzza magát a munka alól -vélhetően a havonta kísértő véres szörnyeteg közeledtétől megszeppenve-, a többieknek még nem muszáj.*
-Tökéletesen jó ötletnek tartom a harci kiképzést, sőt, kifejezetten kérném is!
*Mosolyodik el Wram felvetésére. Külön örül, hogy egy ork lesz a tanítómestere, hiszen humanoidok közül nem igen sétálhatna szembe az orkoknál veszélyesebb ellenfél. Talán a legendákból ismeretes eredar, vagy a sötételf kelhetne vele csak versenyre.*
-Krízishelyzetben kénytelenek lesznek dolgozni majd. Mellesleg mi megerősödünk a munkától, ők meg elkényelmesednek. Az utóbbi sosem jó!
*Ennyit már megtapasztalt. Általában a kényelmes embereknek növekszik a biztonságérzete, valamint a másokra utaltsága, s hosszú távon ez a jellem végzetes torzulásához vezethet. Elég, ha csak egy pillanatra lankad a figyelme, annak reményében, hogy a társ védi a hátát és máris elveszhet.*
-Gyújthatod nyugodtan, ehhez nem kell mágia.
*Mosolyodik el ismét, majd a megmaradó négy gyíktetem felé vezeti a tekintetét.*
-Velük mi lesz? Meg kellene nyúzni, míg ég a tűz, hogy ne kelljen kétszer megrakni.
*Rántja meg a vállát, majd kérdőn a Vöröskére néz.*
-Ha született pusztító vagy, akkor most lesz alkalmad! Megnyúzod, vagy inkább ráhagyod a göndör hajú elmebeteg kölyökre?
*Hát igen, Will nem nagyon lopta be magát a mágus szívébe.*
*Dynti nincs elragadtatva az életbölcsességtől, amit Tarantól kapott, de nem baj. Végül is az ő dolga, hogy miként dolgozza fel az előtte álló feladatot. Az mindenesetre jól látszik, hogy szolgálni nem fog tudni.*
~Bízom benne, hogy Nadae ezt nem ismeri majd fel.~
*Hiszen egyértelmű, hogy kalózkapitányi minőségben ő a legalkalmasabb a hajó legénységének irányítására. Bár, az is tökéletesen igaz, hogy most nem a hajón vannak! A pakolás a csoport érdekét szolgálja, és ha valaki (Nadae) kis is húzza magát a munka alól -vélhetően a havonta kísértő véres szörnyeteg közeledtétől megszeppenve-, a többieknek még nem muszáj.*
-Tökéletesen jó ötletnek tartom a harci kiképzést, sőt, kifejezetten kérném is!
*Mosolyodik el Wram felvetésére. Külön örül, hogy egy ork lesz a tanítómestere, hiszen humanoidok közül nem igen sétálhatna szembe az orkoknál veszélyesebb ellenfél. Talán a legendákból ismeretes eredar, vagy a sötételf kelhetne vele csak versenyre.*
-Krízishelyzetben kénytelenek lesznek dolgozni majd. Mellesleg mi megerősödünk a munkától, ők meg elkényelmesednek. Az utóbbi sosem jó!
*Ennyit már megtapasztalt. Általában a kényelmes embereknek növekszik a biztonságérzete, valamint a másokra utaltsága, s hosszú távon ez a jellem végzetes torzulásához vezethet. Elég, ha csak egy pillanatra lankad a figyelme, annak reményében, hogy a társ védi a hátát és máris elveszhet.*
-Gyújthatod nyugodtan, ehhez nem kell mágia.
*Mosolyodik el ismét, majd a megmaradó négy gyíktetem felé vezeti a tekintetét.*
-Velük mi lesz? Meg kellene nyúzni, míg ég a tűz, hogy ne kelljen kétszer megrakni.
*Rántja meg a vállát, majd kérdőn a Vöröskére néz.*
-Ha született pusztító vagy, akkor most lesz alkalmad! Megnyúzod, vagy inkább ráhagyod a göndör hajú elmebeteg kölyökre?
*Hát igen, Will nem nagyon lopta be magát a mágus szívébe.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-04 18:06:17
Üzenet elküldve: 2015-05-04 18:06:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bóklászva a barlangszintek között//
*Bongyorka hamar kidőlt. Még egy darabig ő is pihen, kipiheni a rumo mennyiséget, amit ivott, majd újra feláll. Leveszi a gyerek homlokáról az immár langyos kendőt, s újat hoz helyére. A sétálás még mindig nehezére esik, de a koordinációja már jobb. De most, hogy újra tele van energiával újra nem tud magával mit kezdeni. Hiába tett rendet a központi csarnokban, az idő szinte nem akar telni. A Kikötőből senki sem akar visszajönni még, nem tudja, hogy másodszámú Vöröske is merre bóklászik. S az alsóbb szint felől sincs semmi hang.
Így megunva az egyedüllétet, a raktárba még visszamegy egy újabb üveg rumért, s elindul vissza a hajóra. Nem ártana összeírni, hogy mit kell venni rájuk, hogy egyszerre megvehesse majd őket, valamelyike erősebb férfival egyetemben. Vagy jön az összes, neki aztán édes mindegy. Meg talán egy-két ácsnak sem ártana megmutatni Lélekvesztőt. De ez még a jövőzenéje, bár örülne, ha az újabb apály előtt kész lehetne, s gyorsan mehetne el.
Gyorsabban ér le, mint ahogy leérkezett. Egy kis kitérőt tett a két raktárba is, de ott még ugyanaz az állapot uralkodik. Vagy iszonyat kevés idő telt még el, vagy a lenti népség lustálkodik. A lépcső tetején áll meg, s figyelmét a lent lévőkön tartja. Hallgatja a beszélgetésüket, de egyelőre nem kapcsolódik be.
Majd csak, mikor végre olyan irányt vált a beszélgetés, amit illő lenne a csapat szintjén is átgondolni.*
- Ráférne. *Bólint egyet, bár nem hinné, hogy látná ezt bárki is.* - Nem tudom, fiúk, hogy tudjátok-e, de Vöröske megnyerte a városi harci viadal második helyét. Igen, abból is csak egy van. Bár elmondása alapján nem sok hiányzott volna a győzelemhez. Majd jövőre. *Vonja meg a vállát.* - Mindazon által, edzeni fog mindenkit. Mint tudjuk nem mindenki ért teljesen a harchoz, bár azért a kis tanoncunk elég jól helyt állt. *Vigyorodik el.
Majd elindul a lépcsőn lefelé, hogy esetleg segítsen a lent lévőknek. A szörnyikék mellett elhaladva kissé szomorkásan néz rájuk.*
- Ők még néhány napig itt maradnak A nyúzónk ágynak esett. Egyébként fent csend és hullaszag. Vagy nem jöttek még vissza a többiek, vagy alszanak már. Mára fejezzük be, *Mintha ő maga olyan sokat dolgozott volna, itt lent.* - Holnap folytatjuk. S valakinek le kell velem jönnie a Kikötőbe. Lehetőleg a fiúk közül, bár felőlem mindketten jöhettek.
*Mikor leér, Dynti felé hajítja a rumos üveget, remélve, hogy elkapja, s nem fog olyan csúfos véget érni, mint Bongyorka kezébe.*
- A magam részéről, még a hajón maradok egy darabig. *Mondja a lenyugvó nap árnyékában, majd elindul Lélekvesztő felé. Kívülről is megvizsgálja, s látszik, hogy nincs vele túl nagy baj. Csak a nevét kell ráírni. Vigyorogva fordul még hátra, s mutat a hajóra.*
- Lélekvesztő.
*Bongyorka hamar kidőlt. Még egy darabig ő is pihen, kipiheni a rumo mennyiséget, amit ivott, majd újra feláll. Leveszi a gyerek homlokáról az immár langyos kendőt, s újat hoz helyére. A sétálás még mindig nehezére esik, de a koordinációja már jobb. De most, hogy újra tele van energiával újra nem tud magával mit kezdeni. Hiába tett rendet a központi csarnokban, az idő szinte nem akar telni. A Kikötőből senki sem akar visszajönni még, nem tudja, hogy másodszámú Vöröske is merre bóklászik. S az alsóbb szint felől sincs semmi hang.
Így megunva az egyedüllétet, a raktárba még visszamegy egy újabb üveg rumért, s elindul vissza a hajóra. Nem ártana összeírni, hogy mit kell venni rájuk, hogy egyszerre megvehesse majd őket, valamelyike erősebb férfival egyetemben. Vagy jön az összes, neki aztán édes mindegy. Meg talán egy-két ácsnak sem ártana megmutatni Lélekvesztőt. De ez még a jövőzenéje, bár örülne, ha az újabb apály előtt kész lehetne, s gyorsan mehetne el.
Gyorsabban ér le, mint ahogy leérkezett. Egy kis kitérőt tett a két raktárba is, de ott még ugyanaz az állapot uralkodik. Vagy iszonyat kevés idő telt még el, vagy a lenti népség lustálkodik. A lépcső tetején áll meg, s figyelmét a lent lévőkön tartja. Hallgatja a beszélgetésüket, de egyelőre nem kapcsolódik be.
Majd csak, mikor végre olyan irányt vált a beszélgetés, amit illő lenne a csapat szintjén is átgondolni.*
- Ráférne. *Bólint egyet, bár nem hinné, hogy látná ezt bárki is.* - Nem tudom, fiúk, hogy tudjátok-e, de Vöröske megnyerte a városi harci viadal második helyét. Igen, abból is csak egy van. Bár elmondása alapján nem sok hiányzott volna a győzelemhez. Majd jövőre. *Vonja meg a vállát.* - Mindazon által, edzeni fog mindenkit. Mint tudjuk nem mindenki ért teljesen a harchoz, bár azért a kis tanoncunk elég jól helyt állt. *Vigyorodik el.
Majd elindul a lépcsőn lefelé, hogy esetleg segítsen a lent lévőknek. A szörnyikék mellett elhaladva kissé szomorkásan néz rájuk.*
- Ők még néhány napig itt maradnak A nyúzónk ágynak esett. Egyébként fent csend és hullaszag. Vagy nem jöttek még vissza a többiek, vagy alszanak már. Mára fejezzük be, *Mintha ő maga olyan sokat dolgozott volna, itt lent.* - Holnap folytatjuk. S valakinek le kell velem jönnie a Kikötőbe. Lehetőleg a fiúk közül, bár felőlem mindketten jöhettek.
*Mikor leér, Dynti felé hajítja a rumos üveget, remélve, hogy elkapja, s nem fog olyan csúfos véget érni, mint Bongyorka kezébe.*
- A magam részéről, még a hajón maradok egy darabig. *Mondja a lenyugvó nap árnyékában, majd elindul Lélekvesztő felé. Kívülről is megvizsgálja, s látszik, hogy nincs vele túl nagy baj. Csak a nevét kell ráírni. Vigyorogva fordul még hátra, s mutat a hajóra.*
- Lélekvesztő.
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-04 12:54:56
Üzenet elküldve: 2015-05-04 12:54:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az alsó barlangban//
*Az ork igen hamar beletörődik sorsukba, ahogy a kis tűzmágus tanoncka is, egyedül ő áll még mindig csípőre tett kézzel és az orrát mozgatja, mint az egerek, amikor szimatot fogtak, csak ő éppen ezzel fejezi ki teljes értetlenségét a dolog elől.*
~Takarítsak. Én!~
*Rázza a fejét, és felváltva nézi társait, majd harapdálni kezdi a száját. Néhány percig még azon töri a fejét miként lóghatna meg a feladat elől, ahogy azt korábban is tette, amikor rajta kapták a hajón, hogy semmit sem tesz. Igaz, ott többségében legálisan kihúzhatta magát a munka alól, másokkal ellentétben.
Szemét forgatja Taran mondandójára, ezzel is kifejezve, hogy mennyire nincs ínyére a dolog.*
- Született pusztító vagyok. *Rázza meg magát vigyorogva, s végül tekintetével követi a férfi ujjainak irányát, szürke íriszei megakadnak a törött ládákon. Felsóhajt, s visszafordul a férfi felé.*
- Ajj, nem lehetne inkább huncutkodni a hajón? *Viccelődik kicsit, bár érzi, hogy kezd megint átlépni egy határt, úgyhogy gyorsan meg is indul, hogy besegítsen a pakolásban, de a szája továbbra is folyamatosan jár, mint mindig.*
- Ezért Nad egy egész raklapnyi rummal jön nekem… izé, nekünk persze. Még csak ráakadtunk a hajóra, máris parancsolgat, majd lelép. Fogadok részegen fekszik a raktárban. *Bosszankodik munka közben. Persze mindenből a legkisebb dolgot fogja meg, hogy minél kevésbé erőltesse meg magát, de úgy tűnjön mégis csinál valamit. Ha csinálja, akkor is néha megáll, hogy kifújja magát, s közben fennhangon szidja a kalózkát, mint egy igazi jó munkásember a főnökét.*
- Csak aludjon el, kikaparom a szemét és az üregébe… *Folytatná még tovább is, de túl gusztustalan lenne a mondanivalója, így egy időre elcsendesül. Amint a pakolászással végzett, csatlakozik a többiekhez a hullapakolászásnál, de nincs az a felsőbbrendű lény, aki rávehetné, hogy oszló tetemeket fogdosson.*
- Ami azt illeti, mindenkire ráférne némi edzés. *Szól hozzá Wram beszédéhez. Ahogy belegondol, a barlang lakóinak nagy része inkább tolvaj, vagy egyszerű semmire kellő, így talán valamiféle alapvető harci képzés senkinek sem ártana.
Megáll a két férfi mellett és mielőtt még azok meggyújthatnák a máglyát, újfent beszélni kezd.*
- Nem kéne mondanunk előtte valamit? *Kérdezi a hullára mutatva.* Mondjuk valami olyasmit, hogy milyen vitézen küzdöttek és milyen bátrak és… Á, mindegy. *Legyint egyet.* Égjenek!
*Az ork igen hamar beletörődik sorsukba, ahogy a kis tűzmágus tanoncka is, egyedül ő áll még mindig csípőre tett kézzel és az orrát mozgatja, mint az egerek, amikor szimatot fogtak, csak ő éppen ezzel fejezi ki teljes értetlenségét a dolog elől.*
~Takarítsak. Én!~
*Rázza a fejét, és felváltva nézi társait, majd harapdálni kezdi a száját. Néhány percig még azon töri a fejét miként lóghatna meg a feladat elől, ahogy azt korábban is tette, amikor rajta kapták a hajón, hogy semmit sem tesz. Igaz, ott többségében legálisan kihúzhatta magát a munka alól, másokkal ellentétben.
Szemét forgatja Taran mondandójára, ezzel is kifejezve, hogy mennyire nincs ínyére a dolog.*
- Született pusztító vagyok. *Rázza meg magát vigyorogva, s végül tekintetével követi a férfi ujjainak irányát, szürke íriszei megakadnak a törött ládákon. Felsóhajt, s visszafordul a férfi felé.*
- Ajj, nem lehetne inkább huncutkodni a hajón? *Viccelődik kicsit, bár érzi, hogy kezd megint átlépni egy határt, úgyhogy gyorsan meg is indul, hogy besegítsen a pakolásban, de a szája továbbra is folyamatosan jár, mint mindig.*
- Ezért Nad egy egész raklapnyi rummal jön nekem… izé, nekünk persze. Még csak ráakadtunk a hajóra, máris parancsolgat, majd lelép. Fogadok részegen fekszik a raktárban. *Bosszankodik munka közben. Persze mindenből a legkisebb dolgot fogja meg, hogy minél kevésbé erőltesse meg magát, de úgy tűnjön mégis csinál valamit. Ha csinálja, akkor is néha megáll, hogy kifújja magát, s közben fennhangon szidja a kalózkát, mint egy igazi jó munkásember a főnökét.*
- Csak aludjon el, kikaparom a szemét és az üregébe… *Folytatná még tovább is, de túl gusztustalan lenne a mondanivalója, így egy időre elcsendesül. Amint a pakolászással végzett, csatlakozik a többiekhez a hullapakolászásnál, de nincs az a felsőbbrendű lény, aki rávehetné, hogy oszló tetemeket fogdosson.*
- Ami azt illeti, mindenkire ráférne némi edzés. *Szól hozzá Wram beszédéhez. Ahogy belegondol, a barlang lakóinak nagy része inkább tolvaj, vagy egyszerű semmire kellő, így talán valamiféle alapvető harci képzés senkinek sem ártana.
Megáll a két férfi mellett és mielőtt még azok meggyújthatnák a máglyát, újfent beszélni kezd.*
- Nem kéne mondanunk előtte valamit? *Kérdezi a hullára mutatva.* Mondjuk valami olyasmit, hogy milyen vitézen küzdöttek és milyen bátrak és… Á, mindegy. *Legyint egyet.* Égjenek!
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:35:36
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:35:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
*Már nem szól a kölyök, talán megrettent a haragtól. Vagy számára az nem tetszett, ahogy ő a nő bánt az ajándékával. Nem tehet róla, majd megtanulják, hogy nem szeretik, ha így bánnak vele. Ki tudja, tán tanulhat is belőle a kölyök. Kedvező jelnek tekinti mindazonáltal, hogy már vissza mert neki szólni. Pedig pont tőle nem várt volna el ilyet. Még néhány alkalom, s tán már érdemben is fog tudni vele vitatkozni. S akkor ám lesznek itt jóféle viták, és veszekedések.
Erre a gondolatra, vissza a barlangrész felé, csak mosolyodik. Igen, ez is hiányzik neki. Azok a vérmes veszekedések a hajón, ami sokszor vért követelt tőlük. Mily jó is volt az.
Visszamenvén a barlangban, Bongyorkát begubózva látja. Továbbra is dülöngélve térdel le mellé, s próbálja a nedves kendővel letakarni a homlokát.*
- Na ne duzzogj, nem vagy te már gyerek. Állj ki, az elveidért, még ha nem is egyezik másokkal az.
*Bölcselkedik félig öntudatlanul, majd újból dúdolásba kezd. Mikor azt mondja számára Will, hogy nem ismeri a dalt, akkor egyszerűen csak hangosabban, s szöveggel együtt kezdi el énekelni.*
- Figyelj, mert ha vág az eszed, könnyedén rájöhetsz, miről is szól. *Teszi még hozzá, mielőtt elkezdhetné.*
- Egy flaskára még a kocsma,
Messze kacag a trombita.
Vízbe fúl a bánat,
Tengernyi lesz a dal!
Nincs már rusnya asszonynép
Használd ki a boldog éjt,
Vesd be magad kettő közé!
Vígan mulat már a söntés,
Táncolnak már a falak,
Emelkedik a talaj...
Legalább két kör finom barack!
Egyenest csorog a pálinka,
Le a szűkös torokba.
Hullámot vet a vad föld
Balsors ér, ha kiöntöd!
Ha minden pohár üres lett,
Hát hagyd ott a vén csapszéket!
Jobb lesz, hidd el, túl az éjen,
Reggelre kitisztul minden!
*Énekli halkan végig, a barlang megtalálásának dalát. Még mikor elkezdett az Őrültékkel kereskedni tanították meg vele, hogy könnyebben megtalálja a helyszínt. Nem is tévedett el utána egyszer sem. Ha Bongyorka elaludt, akkor csak ledől mellé, s a plafont nézi, miközben kezében ott van az üveg rum. Halkan szólal meg, remélve, hogy senki sem hallja meg szavait.*
- Lassan elmegyek.
*Már nem szól a kölyök, talán megrettent a haragtól. Vagy számára az nem tetszett, ahogy ő a nő bánt az ajándékával. Nem tehet róla, majd megtanulják, hogy nem szeretik, ha így bánnak vele. Ki tudja, tán tanulhat is belőle a kölyök. Kedvező jelnek tekinti mindazonáltal, hogy már vissza mert neki szólni. Pedig pont tőle nem várt volna el ilyet. Még néhány alkalom, s tán már érdemben is fog tudni vele vitatkozni. S akkor ám lesznek itt jóféle viták, és veszekedések.
Erre a gondolatra, vissza a barlangrész felé, csak mosolyodik. Igen, ez is hiányzik neki. Azok a vérmes veszekedések a hajón, ami sokszor vért követelt tőlük. Mily jó is volt az.
Visszamenvén a barlangban, Bongyorkát begubózva látja. Továbbra is dülöngélve térdel le mellé, s próbálja a nedves kendővel letakarni a homlokát.*
- Na ne duzzogj, nem vagy te már gyerek. Állj ki, az elveidért, még ha nem is egyezik másokkal az.
*Bölcselkedik félig öntudatlanul, majd újból dúdolásba kezd. Mikor azt mondja számára Will, hogy nem ismeri a dalt, akkor egyszerűen csak hangosabban, s szöveggel együtt kezdi el énekelni.*
- Figyelj, mert ha vág az eszed, könnyedén rájöhetsz, miről is szól. *Teszi még hozzá, mielőtt elkezdhetné.*
- Egy flaskára még a kocsma,
Messze kacag a trombita.
Vízbe fúl a bánat,
Tengernyi lesz a dal!
Nincs már rusnya asszonynép
Használd ki a boldog éjt,
Vesd be magad kettő közé!
Vígan mulat már a söntés,
Táncolnak már a falak,
Emelkedik a talaj...
Legalább két kör finom barack!
Egyenest csorog a pálinka,
Le a szűkös torokba.
Hullámot vet a vad föld
Balsors ér, ha kiöntöd!
Ha minden pohár üres lett,
Hát hagyd ott a vén csapszéket!
Jobb lesz, hidd el, túl az éjen,
Reggelre kitisztul minden!
*Énekli halkan végig, a barlang megtalálásának dalát. Még mikor elkezdett az Őrültékkel kereskedni tanították meg vele, hogy könnyebben megtalálja a helyszínt. Nem is tévedett el utána egyszer sem. Ha Bongyorka elaludt, akkor csak ledől mellé, s a plafont nézi, miközben kezében ott van az üveg rum. Halkan szólal meg, remélve, hogy senki sem hallja meg szavait.*
- Lassan elmegyek.
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:00:51
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:00:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózkirálynő//
*Némán figyeli a szütyő útját, legalábbis ameddig el tudja fordítani a szemeit, ugyanis a fejét nem mozdítja. Akkor sem hátrál vagy tesz egyebet, amikor Nadae nekidől, mert ezzel az elutasítással a mai napra végleg megsemmisítette Williänt.
Már bocsánatot sem mer kérni, nem is lenne hozzá ereje, így hát szófogadóan visszahátrál a barlangrészébe, majd visszadől a fekhelyére. Legszívesebben mellőzné a takarót - vagyis azt a vékony, itt-ott megcincált leplet -, de inkább azt is magára húzza, mielőtt a Kalózkirálynő rá szólna.*
- Nem ismerem... *Suttogja, ahogy az oldalára fordul, arccal a fal felé, és egészen aprócskára összehúzza magát.
Jól esik neki végre megint vízszintesben lenni, noha a szédülés nem akar tágítani, és a gyomra is fáj még a rá erőltetett italtól, de mégis jobb, mint odakint bucskázni a sziklákon. Ha Nadae tovább folytatja a dudorászást, és nem intéz hozzá több kérdést, valószínű, hogy hamar el fog aludni.*
*Némán figyeli a szütyő útját, legalábbis ameddig el tudja fordítani a szemeit, ugyanis a fejét nem mozdítja. Akkor sem hátrál vagy tesz egyebet, amikor Nadae nekidől, mert ezzel az elutasítással a mai napra végleg megsemmisítette Williänt.
Már bocsánatot sem mer kérni, nem is lenne hozzá ereje, így hát szófogadóan visszahátrál a barlangrészébe, majd visszadől a fekhelyére. Legszívesebben mellőzné a takarót - vagyis azt a vékony, itt-ott megcincált leplet -, de inkább azt is magára húzza, mielőtt a Kalózkirálynő rá szólna.*
- Nem ismerem... *Suttogja, ahogy az oldalára fordul, arccal a fal felé, és egészen aprócskára összehúzza magát.
Jól esik neki végre megint vízszintesben lenni, noha a szédülés nem akar tágítani, és a gyomra is fáj még a rá erőltetett italtól, de mégis jobb, mint odakint bucskázni a sziklákon. Ha Nadae tovább folytatja a dudorászást, és nem intéz hozzá több kérdést, valószínű, hogy hamar el fog aludni.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 20:29:41
Üzenet elküldve: 2015-05-03 20:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
*Feje nemhogy kitisztulna, de csak tovább opálosodik, ahogy az idő telik. Pedig egy kis fekvés nem ártott volna se neki se Bongyorkának. De nem hagyhatta szó nélkül, hogy elpusztítják az egyetlen dolgot, ami boldogságot hoz számára. De nem csak boldogságának forrása ez, hanem az életének. Számtalanszor tapasztotta, hogy ha nem iszik rumot, egyszerűen képtelen bárminemű cselekedetre. Mint például gondolkozni, menni, vagy beszélni. Rájött, hogy ahhoz, hogy egy napja elinduljon, kell hozzá legalább egy korty rum, s bizony azt szinten is kell tartania. Hiába a rum a legnagyobb erőssége, de ez a legnagyobb gyengesége, amit szívesen titkolna mások elől.
Mások így is csak hóbortos hobbinak tartják, esetleg iszákosnak nevezik, avagy csak szimplán fejüket csóválják, pedig ha ismernék a rum hatalmát, mellyel uralkodik a kalózon…
Ezért is mikor kibotorkál a raktárból, s látja, hogy Bongyorka elmenőben van kiáltja el magát. Néhány feszült pillanat telik csak el, s a kis fiúcska már jön is vissza. Ám annak újabb gesztusa, újból csak a haragot gerjesztik a lányba. Ahogy a kezébe kerül a szütyő, s annak tartalma, szinte dühösen vágja el a fenébe.*
- Az istenidet, te gyerek! *Kiabál rá mérgében.* - Hát nem látod, hogy mennyi hordó van még bent? Legalább három, négy, ami tele van rummal! *Okítja ki. Ha valamit nem szeret, akkor ha megszánják, s ezért adnak neki pénzt. Ha elveszi, ha kiharcolja, hogy odaadják neki, az már teljesen más tészta. De az ilyesfajta alamizsnát gyűlöli a legjobban.*
- Ez a láz, elveszi a maradék eszed is? *Kérdi, immár kicsit nyugodtabban, majd beleborzol Will hajába, s kissé neki is dől, részegségében.*
- Nyomás, feküdj vissza.
*Kezdi el taszítani a lakhelye felé, követi ő is, maga lassú tempójában. Kívülről most két szerencsétlent láthatnának. Egy balfácánt, aki betegségének tetőpontján indult volna el az éjszakába, s egy részeges nőt, aki szinte faltól falig közlekedik, miközben egy vidám nótát kezd el dúdolgatni.*
- Te, gyerek, ismered a Üvöltő-balladát? *Teszi fel a kérdést, miközben halkan dúdolgatja azt. Ha Will nem is megy vissza, akkor is kihozza a szobából a vizes kendőt, hogy újra benedvesítse azt, s hogy valamiféle módon a másikra erőltesse azt.*
- Vagy fürödhetünk is a tóban. *Vonja meg a vállát, ha Bongyorka meglátja kezébe a víztől lucskos kendőt.*
*Feje nemhogy kitisztulna, de csak tovább opálosodik, ahogy az idő telik. Pedig egy kis fekvés nem ártott volna se neki se Bongyorkának. De nem hagyhatta szó nélkül, hogy elpusztítják az egyetlen dolgot, ami boldogságot hoz számára. De nem csak boldogságának forrása ez, hanem az életének. Számtalanszor tapasztotta, hogy ha nem iszik rumot, egyszerűen képtelen bárminemű cselekedetre. Mint például gondolkozni, menni, vagy beszélni. Rájött, hogy ahhoz, hogy egy napja elinduljon, kell hozzá legalább egy korty rum, s bizony azt szinten is kell tartania. Hiába a rum a legnagyobb erőssége, de ez a legnagyobb gyengesége, amit szívesen titkolna mások elől.
Mások így is csak hóbortos hobbinak tartják, esetleg iszákosnak nevezik, avagy csak szimplán fejüket csóválják, pedig ha ismernék a rum hatalmát, mellyel uralkodik a kalózon…
Ezért is mikor kibotorkál a raktárból, s látja, hogy Bongyorka elmenőben van kiáltja el magát. Néhány feszült pillanat telik csak el, s a kis fiúcska már jön is vissza. Ám annak újabb gesztusa, újból csak a haragot gerjesztik a lányba. Ahogy a kezébe kerül a szütyő, s annak tartalma, szinte dühösen vágja el a fenébe.*
- Az istenidet, te gyerek! *Kiabál rá mérgében.* - Hát nem látod, hogy mennyi hordó van még bent? Legalább három, négy, ami tele van rummal! *Okítja ki. Ha valamit nem szeret, akkor ha megszánják, s ezért adnak neki pénzt. Ha elveszi, ha kiharcolja, hogy odaadják neki, az már teljesen más tészta. De az ilyesfajta alamizsnát gyűlöli a legjobban.*
- Ez a láz, elveszi a maradék eszed is? *Kérdi, immár kicsit nyugodtabban, majd beleborzol Will hajába, s kissé neki is dől, részegségében.*
- Nyomás, feküdj vissza.
*Kezdi el taszítani a lakhelye felé, követi ő is, maga lassú tempójában. Kívülről most két szerencsétlent láthatnának. Egy balfácánt, aki betegségének tetőpontján indult volna el az éjszakába, s egy részeges nőt, aki szinte faltól falig közlekedik, miközben egy vidám nótát kezd el dúdolgatni.*
- Te, gyerek, ismered a Üvöltő-balladát? *Teszi fel a kérdést, miközben halkan dúdolgatja azt. Ha Will nem is megy vissza, akkor is kihozza a szobából a vizes kendőt, hogy újra benedvesítse azt, s hogy valamiféle módon a másikra erőltesse azt.*
- Vagy fürödhetünk is a tóban. *Vonja meg a vállát, ha Bongyorka meglátja kezébe a víztől lucskos kendőt.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 19:40:37
Üzenet elküldve: 2015-05-03 19:40:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózkirálynő//
*Egy idő után egyszerűen leblokkol a vita alatt, ha akarna, se tudna többet mondani, túl sok ez neki. Közben ezerszer megbánja, hogy ekkora volt a szája, és elpusztította a Kalózkirálynő egyetlen szerelmét, még ha továbbra is úgy érzi, helytelen a lánynak a Borzalommal pusztítania magát.
Ha csendben marad, és szótlanul tűri a szokásos sértegetéseket, csipkelődéseket, most békésen feküdnének egymás mellett, és mindketten kipihenhetnék magukat. Ellenben ő is csak rosszabbul érzi magát, és biztos benne, hogy Nadae is folytatni fogja az ivászatot, ergo semmit nem ért az egész fellépésével. Ez pedig bőségesen elég neki arra, hogy visszafogja lázadozni kívánó énjét, melynél kezd betelni a pohár.
Szóval a Rumos nem kap feleletet a dühtől tocsogó kérdéseire, Williän szerencséjére viszont nem is vár sokáig a siheder feleletére. Akkor tényleg besokallna a fiú...
Miután kicsit összeszedi magát, ugyebár a fejébe veszi, hogy kárpótolja a lányt, de ahogy az ittas kalóznak, úgy Willnek is meggyűlik a baja a járással, még ha különböző okok miatt is.
Alig ér a barlang kijáratának közelébe, ismét betölti a barlangot Nadae éles hangja, amelyre nagyot rezzen a csokoládébarna fürtökkel megáldott szerencsétlen.
Nem túl előrelátó, és nem is szokott belegondolni a cselekedeteinek következményébe - ékes példája a mostani háború -, azonban csak felsejlik benne a gondolat, hogyha most továbbmegy, és nem hallgat a Kalózkirálynőre, nem csak, hogy nagyobb büntetést fog kapni később, hanem akár mindkettejüket veszélybe is sodorhatja, feltéve, ha utána menne a lány a szirtekre.
Így tehát megfordul, majd kizárva mindent, ami eddig történt, és ami aggasztja, ő maga sétál oda Nadae Eilwen-hez, majd a kezébe nyomja a szütyőjét, benne 90 arannyal.
Ha ő maga nem mehet el, akkor legalább az ital árát odaadja, noha fogalma sincs, mennyibe kerülhet.*
- L-lehet, hogy kevés, de csak ennyim van... Vegyél rumot. *Motyogja alig hallhatóan, várva, hogy jól meg lesz rendszabályozva.* És sajnálom, hogy széttörtem az üveget. *Teszi hozzá.*
*Egy idő után egyszerűen leblokkol a vita alatt, ha akarna, se tudna többet mondani, túl sok ez neki. Közben ezerszer megbánja, hogy ekkora volt a szája, és elpusztította a Kalózkirálynő egyetlen szerelmét, még ha továbbra is úgy érzi, helytelen a lánynak a Borzalommal pusztítania magát.
Ha csendben marad, és szótlanul tűri a szokásos sértegetéseket, csipkelődéseket, most békésen feküdnének egymás mellett, és mindketten kipihenhetnék magukat. Ellenben ő is csak rosszabbul érzi magát, és biztos benne, hogy Nadae is folytatni fogja az ivászatot, ergo semmit nem ért az egész fellépésével. Ez pedig bőségesen elég neki arra, hogy visszafogja lázadozni kívánó énjét, melynél kezd betelni a pohár.
Szóval a Rumos nem kap feleletet a dühtől tocsogó kérdéseire, Williän szerencséjére viszont nem is vár sokáig a siheder feleletére. Akkor tényleg besokallna a fiú...
Miután kicsit összeszedi magát, ugyebár a fejébe veszi, hogy kárpótolja a lányt, de ahogy az ittas kalóznak, úgy Willnek is meggyűlik a baja a járással, még ha különböző okok miatt is.
Alig ér a barlang kijáratának közelébe, ismét betölti a barlangot Nadae éles hangja, amelyre nagyot rezzen a csokoládébarna fürtökkel megáldott szerencsétlen.
Nem túl előrelátó, és nem is szokott belegondolni a cselekedeteinek következményébe - ékes példája a mostani háború -, azonban csak felsejlik benne a gondolat, hogyha most továbbmegy, és nem hallgat a Kalózkirálynőre, nem csak, hogy nagyobb büntetést fog kapni később, hanem akár mindkettejüket veszélybe is sodorhatja, feltéve, ha utána menne a lány a szirtekre.
Így tehát megfordul, majd kizárva mindent, ami eddig történt, és ami aggasztja, ő maga sétál oda Nadae Eilwen-hez, majd a kezébe nyomja a szütyőjét, benne 90 arannyal.
Ha ő maga nem mehet el, akkor legalább az ital árát odaadja, noha fogalma sincs, mennyibe kerülhet.*- L-lehet, hogy kevés, de csak ennyim van... Vegyél rumot. *Motyogja alig hallhatóan, várva, hogy jól meg lesz rendszabályozva.* És sajnálom, hogy széttörtem az üveget. *Teszi hozzá.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:56:27
Üzenet elküldve: 2015-05-03 16:56:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bongyorka//
*Kiakadása az ő szemszögéből teljesen magától érthető, nem úgy mint Bongyorka számára. Ő bizony nem érti, hogy miért is iszik, s miért ennyit, s miért éppen rumot. Ennek oka igen egyszerű, s ezt hamar a fiú tudtára is adja.*
- Méreg? *Sipítja éles, ám érces hangján.* - Milyen? *A mondat első fele csak most jut el kótyagos, szédülős feje tudatáig.* - Ez vagyok én, kölyök. *Mondja neki, immár komoly hangján. Szemeit összeszűkíti, szemöldökeit is ráncolja.* - Nem kell tetszened, de ez van. Ha nincs rum, nincs Nadae, a képlet egyszerű.
*Tudatja a másikkal. Számára tényleg a rum jelenti a mindennapok kihívásaira a megoldást. Látható volt, épp a Vöröske által, hogy mennyire nem lehet vele kommunikálni, s együtt „élni” ha nem iszik. Az meg, hogy néha felönt a garatra, már más kérdés.*
- Mégis miért legyek ideges, hümm? Mondj egy okot, amiért érdemes idegesnek lenni. Ezért a lepráért, itt? *Köp egyet a padlóra, ahogy a barlangra gondol.
Egy röpke szikrát vélt felfedezni Bongyorkába, hogy ki tud állni magáért. Meglehet, hogy ezért is kezdte el provokálni, bár inkább csak az ital beszélt belőle, de úgy tűnik, hogy a nyünyüsége visszatért.*
- Nem? Te mi nem? Fejezd be!
*Parancsolja már-már kiabálva a gyerekre. El sem hiszi, hogy Bongyorka túl tudott ennyi évet élni. Nem is érti, valamiért sose fogja ezt megérteni.*
- Mit hagyjak abba Will? Hm? Mit? *Szegezi neki a kérdéséket.* - Ha ennyire nem akarsz hallani valamit, akkor ne tedd fel a kérdést!
*Fordul még visszaszédülve az ajtóból. A raktárba csak tör és zúz. Néhány üres ládát felrúg, üres üveg után keresve. Mikor megtalálja a hordóhoz lép, s megtölti rummal.
~Még hogy megmérgez…persze, ha ez nincs…~
Ám gondolatait nem fejezi be. Inkább elhessegeti azokat, s iszik egy kortyot. Dühe nem csillapult, ám mégis úgy érzi, vissza kell mennie a gyerekhez, mert az még őrültséget csinál.*
- Hogy halna hét halált az összes felmenője.
*Sziszegi az orra alatt, ahogy kilép a raktárból. S épp akkor látja meg, ahogy kifelé igyekszik a barlangból. A falnak támaszkodik, nehogy elveszítse egyensúlyát, s úgy kiabál utána.*
- Hé! Nem jössz vissza, most azonnal!
*S öblös léptekkel indul meg utána. Vagyis gondolataiban, a valóságban ide-oda téblábol, amíg utol nem éri a gyereket, aki láthatja, hogy az egyik kezében ott egy újabb üveg barna nedű.*
*Kiakadása az ő szemszögéből teljesen magától érthető, nem úgy mint Bongyorka számára. Ő bizony nem érti, hogy miért is iszik, s miért ennyit, s miért éppen rumot. Ennek oka igen egyszerű, s ezt hamar a fiú tudtára is adja.*
- Méreg? *Sipítja éles, ám érces hangján.* - Milyen? *A mondat első fele csak most jut el kótyagos, szédülős feje tudatáig.* - Ez vagyok én, kölyök. *Mondja neki, immár komoly hangján. Szemeit összeszűkíti, szemöldökeit is ráncolja.* - Nem kell tetszened, de ez van. Ha nincs rum, nincs Nadae, a képlet egyszerű.
*Tudatja a másikkal. Számára tényleg a rum jelenti a mindennapok kihívásaira a megoldást. Látható volt, épp a Vöröske által, hogy mennyire nem lehet vele kommunikálni, s együtt „élni” ha nem iszik. Az meg, hogy néha felönt a garatra, már más kérdés.*
- Mégis miért legyek ideges, hümm? Mondj egy okot, amiért érdemes idegesnek lenni. Ezért a lepráért, itt? *Köp egyet a padlóra, ahogy a barlangra gondol.
Egy röpke szikrát vélt felfedezni Bongyorkába, hogy ki tud állni magáért. Meglehet, hogy ezért is kezdte el provokálni, bár inkább csak az ital beszélt belőle, de úgy tűnik, hogy a nyünyüsége visszatért.*
- Nem? Te mi nem? Fejezd be!
*Parancsolja már-már kiabálva a gyerekre. El sem hiszi, hogy Bongyorka túl tudott ennyi évet élni. Nem is érti, valamiért sose fogja ezt megérteni.*
- Mit hagyjak abba Will? Hm? Mit? *Szegezi neki a kérdéséket.* - Ha ennyire nem akarsz hallani valamit, akkor ne tedd fel a kérdést!
*Fordul még visszaszédülve az ajtóból. A raktárba csak tör és zúz. Néhány üres ládát felrúg, üres üveg után keresve. Mikor megtalálja a hordóhoz lép, s megtölti rummal.
~Még hogy megmérgez…persze, ha ez nincs…~
Ám gondolatait nem fejezi be. Inkább elhessegeti azokat, s iszik egy kortyot. Dühe nem csillapult, ám mégis úgy érzi, vissza kell mennie a gyerekhez, mert az még őrültséget csinál.*
- Hogy halna hét halált az összes felmenője.
*Sziszegi az orra alatt, ahogy kilép a raktárból. S épp akkor látja meg, ahogy kifelé igyekszik a barlangból. A falnak támaszkodik, nehogy elveszítse egyensúlyát, s úgy kiabál utána.*
- Hé! Nem jössz vissza, most azonnal!
*S öblös léptekkel indul meg utána. Vagyis gondolataiban, a valóságban ide-oda téblábol, amíg utol nem éri a gyereket, aki láthatja, hogy az egyik kezében ott egy újabb üveg barna nedű.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286