Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-18 20:23:11
Üzenet elküldve: 2015-06-18 20:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Tetszik neki a lány hozzáállása. Kezeit a csípőjére teszi, ahogy hallgatja, s mosolya, mely kicsit sem szép, egyre szélesebbé válik. Nem csak a lány tetszik neki, de az is, amit hozott. Az ár hallatán, pedig elismerően füttyent. Ha másért nem is de ezért szívesen látja már. Remek ajándékot hozott számukra.
Az, hogy milyen hatással van rájuk, a szemei felcsillannak. Szívesen kipróbálná, s mit neki egy kis átmeneti vakság. Amúgy is sötét van a barlangba, így már hozzá is szokhatott némileg. De száját kelletlenül húzza el a biztos függőség hallatán. Szereti ő az élvezeteket, s a lazulást, nem ezzel van a gond. De kerülte mindig azt, ami komoly függőséget okoz. Egy apró figyelmetlenség, s a legénységed máris ellened van. No nem mintha Taugot ez zavarta volna, ő enélkül is szívesen gombázott be. Majd jó lesz neki, ha meg nem tér vissza, akkor jó pénzért túl tesznek rajta. Már tudja is, hogy miként.
Kajánul vigyorog el.*
- Rendben, a testedre majd még visszatérünk. *Méri végig alaposan az újonnan jövő Szöszikét, előbb fentről le, majd lentről fel. Tetszik amit lát, de tudja, hogy a legtöbb nőnek itt úgyis csak a szája nagy. Elég csak Vörikére gondolnia, akinek a legnagyobb.
Csak kezeivel int a lány felé.*
- Jó, végül is senkinek sincs itt hosszú távú terve. Majd ahogy esik puffan, mi? *Kacarászik érces hangján, majd hirtelen komorul el.* - No nem…
*De csak ennyit mond, nem fűz hozzá sokat, már megy is tovább, hogy végre pontot tegyenek Bongyi ügyének a végére.
Ha kívülről látná magát, akkor fel sem ismerné magát. Nem tudja, hogy mi történik vele, mi folyik vele, de tudja, hogy a fürtös fiú megváltoztatta valahol. S ha ez nem lenne elég, akkor még Bájgúnár is most élcelődik vele.*
- Veszekedni? *Neveti el magát.* - Inkább csak meggyőztem. Vagy miről szeretnél tudni? Én például arról, hogy merre van az Őrült, s mikor tér vissza? No meg a többiek. Kannibál? A Gerle pár? *Faggatózik, miközben elvigyorodik, majd remélve, hogy túltárgyalták, hűtené le tovább Bongyit, de az elf csak nem tágít a téma mellől. Mi több, közelebb lépve hozzá megszagolja.
~Megszagol? Hát normális ez?~
Néz úgy rá, mintha teljesen bolondnak tartaná. Egyik szemöldöke ívesen szökken homloka közepére, miközben szürkéit a másik mélységeibe függeszti. El kell telnie néhány percnek, amíg válaszol, ám végig nyugodt. Majd halkan elkuncogja magát. Teljes sült bolondnak nézi a másikat.*
- Tán aggódsz? *Játssza meg a meghatódottságot, s megérinti a fiú karját. Gyorsan elengedve már hajol is le Bongyihoz.
Az élet halál kérdéséhez visszatérve, csak kelletlenül elhúzza a száját. Ölt már nem egyszer. Nem ezzel van a baja. Hanem, hogy Bongyi még nem is élt ahhoz eleget, hogy csak így meghaljon.
Ahogy simogatja a fiú mellkasát, az halkan egy szót ejt ki száján. Félmosolyra húzódik a szája, majd a dézsa oldalán támaszkodva áll fel. Megfogja a leguggoló Rinan vállát.*
- Egy két percig még áztasd. Majd szedd ki. *Közben elveszi Hópihétől a takarókat, s ledobja a fiú mellé.* - Tekerd be, s vidd be a szobájába.
*Adja ki immár nyugodtan az utasítását, s fejével a Hóhajú felé intve, hogy kövesse indul meg a másik kettő mellé. Többet már nem tud tenni a fiúért.
Megállva a bogrács mellett szemöldökét felvonja, kezeit a csípőjére teszi, s őszinte érdeklődéssel váltogatja tekintetét a két lány között. Egyértelmű, hogy mit akar tudni. Mi van a bográcsba. Nem mintha zavarná, csak ehhez hasonlót nem látott még. Majd elvigyorodik.*
- Rakjuk bele a gombát.
*Persze nem gondolja komolyan, de a másik kettőnek ezt nem kell tudnia. Kíváncsi mik a reakcióik. De nem sokat tétlenkedik, már ül is le velük szembe egy üres sziklaperemre.*
- Az a büdös nagy helyzet, hogy nem tudom hol vannak… Akiké a barlang. *Vonja meg a vállát.* - Kiűztük innen őket. *Maga a gondolat nem bántaná, nem nagyon kedvelte őket. Bár befogadták az incidense után, de csak üzleti partnernek tekintette őket. Nem szívesen végezte volna Kannibál üstjében.* - Azt mondom együk meg… Amit csináltatok, pihenjünk le. Aztán tényleg meglátjuk, hogy mi lesz.
*Tetszik neki a lány hozzáállása. Kezeit a csípőjére teszi, ahogy hallgatja, s mosolya, mely kicsit sem szép, egyre szélesebbé válik. Nem csak a lány tetszik neki, de az is, amit hozott. Az ár hallatán, pedig elismerően füttyent. Ha másért nem is de ezért szívesen látja már. Remek ajándékot hozott számukra.
Az, hogy milyen hatással van rájuk, a szemei felcsillannak. Szívesen kipróbálná, s mit neki egy kis átmeneti vakság. Amúgy is sötét van a barlangba, így már hozzá is szokhatott némileg. De száját kelletlenül húzza el a biztos függőség hallatán. Szereti ő az élvezeteket, s a lazulást, nem ezzel van a gond. De kerülte mindig azt, ami komoly függőséget okoz. Egy apró figyelmetlenség, s a legénységed máris ellened van. No nem mintha Taugot ez zavarta volna, ő enélkül is szívesen gombázott be. Majd jó lesz neki, ha meg nem tér vissza, akkor jó pénzért túl tesznek rajta. Már tudja is, hogy miként.
Kajánul vigyorog el.*
- Rendben, a testedre majd még visszatérünk. *Méri végig alaposan az újonnan jövő Szöszikét, előbb fentről le, majd lentről fel. Tetszik amit lát, de tudja, hogy a legtöbb nőnek itt úgyis csak a szája nagy. Elég csak Vörikére gondolnia, akinek a legnagyobb.
Csak kezeivel int a lány felé.*
- Jó, végül is senkinek sincs itt hosszú távú terve. Majd ahogy esik puffan, mi? *Kacarászik érces hangján, majd hirtelen komorul el.* - No nem…
*De csak ennyit mond, nem fűz hozzá sokat, már megy is tovább, hogy végre pontot tegyenek Bongyi ügyének a végére.
Ha kívülről látná magát, akkor fel sem ismerné magát. Nem tudja, hogy mi történik vele, mi folyik vele, de tudja, hogy a fürtös fiú megváltoztatta valahol. S ha ez nem lenne elég, akkor még Bájgúnár is most élcelődik vele.*
- Veszekedni? *Neveti el magát.* - Inkább csak meggyőztem. Vagy miről szeretnél tudni? Én például arról, hogy merre van az Őrült, s mikor tér vissza? No meg a többiek. Kannibál? A Gerle pár? *Faggatózik, miközben elvigyorodik, majd remélve, hogy túltárgyalták, hűtené le tovább Bongyit, de az elf csak nem tágít a téma mellől. Mi több, közelebb lépve hozzá megszagolja.
~Megszagol? Hát normális ez?~
Néz úgy rá, mintha teljesen bolondnak tartaná. Egyik szemöldöke ívesen szökken homloka közepére, miközben szürkéit a másik mélységeibe függeszti. El kell telnie néhány percnek, amíg válaszol, ám végig nyugodt. Majd halkan elkuncogja magát. Teljes sült bolondnak nézi a másikat.*
- Tán aggódsz? *Játssza meg a meghatódottságot, s megérinti a fiú karját. Gyorsan elengedve már hajol is le Bongyihoz.
Az élet halál kérdéséhez visszatérve, csak kelletlenül elhúzza a száját. Ölt már nem egyszer. Nem ezzel van a baja. Hanem, hogy Bongyi még nem is élt ahhoz eleget, hogy csak így meghaljon.
Ahogy simogatja a fiú mellkasát, az halkan egy szót ejt ki száján. Félmosolyra húzódik a szája, majd a dézsa oldalán támaszkodva áll fel. Megfogja a leguggoló Rinan vállát.*
- Egy két percig még áztasd. Majd szedd ki. *Közben elveszi Hópihétől a takarókat, s ledobja a fiú mellé.* - Tekerd be, s vidd be a szobájába.
*Adja ki immár nyugodtan az utasítását, s fejével a Hóhajú felé intve, hogy kövesse indul meg a másik kettő mellé. Többet már nem tud tenni a fiúért.
Megállva a bogrács mellett szemöldökét felvonja, kezeit a csípőjére teszi, s őszinte érdeklődéssel váltogatja tekintetét a két lány között. Egyértelmű, hogy mit akar tudni. Mi van a bográcsba. Nem mintha zavarná, csak ehhez hasonlót nem látott még. Majd elvigyorodik.*
- Rakjuk bele a gombát.
*Persze nem gondolja komolyan, de a másik kettőnek ezt nem kell tudnia. Kíváncsi mik a reakcióik. De nem sokat tétlenkedik, már ül is le velük szembe egy üres sziklaperemre.*
- Az a büdös nagy helyzet, hogy nem tudom hol vannak… Akiké a barlang. *Vonja meg a vállát.* - Kiűztük innen őket. *Maga a gondolat nem bántaná, nem nagyon kedvelte őket. Bár befogadták az incidense után, de csak üzleti partnernek tekintette őket. Nem szívesen végezte volna Kannibál üstjében.* - Azt mondom együk meg… Amit csináltatok, pihenjünk le. Aztán tényleg meglátjuk, hogy mi lesz.
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-18 15:51:26
Üzenet elküldve: 2015-06-18 15:51:26
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kajakommandó//
//Még Nadae//
*Gyorsan túlesnek azon, hogy mi történt a kikötőben, Asira azonban nem tartja meg a szákmányt, átadja - vagyis inkább dobja - a nőnek, aki kérdezi. Elmondja, hogy miről van szó, de gondolhatott volna arra, hogy kevesen ismerik-e növényt.*
- Shirdan könnye, avagy a mélységi vakító. Egy gombafaj, mint látod élénken világít. Kisebb élőlényeknek mérgező, halálos adag akár egy is, de a kétlábúak másra használják. Rövid időre felélesíti az érzékeid, mint látás, mind reflexek, tapintás stb. utóhatása ideiglenes vakságot okoz hosszabb rövidebb ideig, és ami fontosabb függőséget. Emellett nagyon ritka és ami fontosabb lehet drága. Adagja több 10 arany, de inkább a százas mércével kell illetni. *Egy mosolyt most megenged magának, úgy véli, hogy az utolsó szó elég hatásos lesz, és ezzel bizonyítja, hogy lehet bízni benne. Nem tartotta meg magának a zsákmányt, ráadásul még el is mondta, hogy mire jó és mennyit ér.
Kitárgyalják még, hogy mi a csapat neve, de végül nem jutnak semmi értelmesnek. Ami viszont meglepi az az, hogy a vele szemben álló nem nevezi magát vezérnek, de Asira szerint, akkor is a vezetőség közeli rangban lehet. Ha egyáltalán van itt ranglétra, vagy bármi.*
- Tökkelütöttek. Nem is rossz. *Recsegi, majd végül is a nő azt mondja neki, hogy maradhat, még ha sajátos módon fejezi ezt ki. Mivel úgy véli nem fenyegeti veszély, egy kicsit alább enged a figyelméből. A "Vigyori" felvetésére, csak felhúzza a szemöldökét, a nőjére már kissé el is mosolyodik.*
- A testem nem adom csak úgy, próbálkozni lehet. A pengém viszont... *Csak széttárja a kezeit, amiben két tőr lapul, dobásra várva, majd egy mozdulattal eltünteti őket. Kacsint is mellé, majd elmondja röviden a történetét.*
- Hosszútávon? Egyelőre örülök, ha rövidtávon élek, majd ha már minden megnyugszik, akkor elgondolkodom a dolgon. *Válaszol kisvártatva, majd a nő elengedi őket, ő pedig Szarka után siet.*
//Khyr//
*Összemosolyognak a szeretőkön, Asira egy kicsit el is pirul. Nem gondolná komolyan most ezt, de nem veti el az ötletet alapvetően. Ő már volt mindenfélével, olykor nővel is kellett, így a beállítottsága eléggé elformálódott a berögződődötthöz képest. Most már csak az élvezetet keresi, bárki is nyújtja azt. Szóval egy pillanatra elképzeli a másikat, ahogy jó érzéssel sikoltozik, de végül visszatér az ételfőzéshez.*
- Igen, legyen így. *Adja meg magát, ő semmiben sem biztos, amíg be nem bizonyodik. Szereti mindig a felszínen tartani a kételyt, hogy ne érje csúnya meglepetés.*
- Ne tévesszen meg az érdekből történő szeretet, habár most nem tudom, hogy miért aggódik a gyermek miatt. Az odaadást a mi fajtánk nem igazán ismeri, csak a szövetség fogalmát. Nyilván kialakulhat majd egy bensőségesebb kapcsolat is... talán. *Vonja meg a vállát, és mire elcseverészik az időt, meg is fő a leves. Előkeres két fatányért, aminek az aljára van száradva valami, de nem foglalkozik vele. Kimer két adag levest és Khyr felé nyújtja az egyiket. Falatozik, miközben a mesélésbe is belekezd.*
- Utána minden tiszta volt, miután elrendeztétek a terepet. Jól esne egy kis kenyér emellé. *Rágja meg a leves tartalmát, ami egyébként nem is sikerült rosszra. Még ha kicsit sós is, van némi zöldségíze. Sokkal jobb, mint amiket mostanában evett.*
- Elvégeztem a dolgom, de csapda volt. A másik két társam meghalt, mert lassúak voltak, de én én sem úsztam meg karcolás nélkül, majdnem végem lett. *Félrehúzza a mellkasán a felsőjét, és a bal melle felett egy hosszanti vágás éktelenkedik, ami már összeforrt ugyan, de örök nyomot hagy a küldetésnek.*
- Szerencsém volt, ők pedig hibáztak. Meghaltak. *A következő falathoz már jobb kedvvel áll hozzá és be is fal egy jó nagy korttyal. Még a hasa is megdöndül, amikor rájön, hogy éhezett egy kicsit és enni kap.*
- Aztán el kellett tűnnöm, egy küldetésben, egyelőre halottnak hisznek és jó is így. Ide jöttem felkeresni a szakmánk egyik élő legendáját, de sajnos elváltak útjaink. Most pedig ott vagyok. *Mosolyodik el, és már a fele elfogyott az adagjának.*
- Szerintem ezt mindet mi együk meg. *Mondja és befalja a levese végét. Jóízűen, recsegve böffent egyet, majd hátradőlve sziesztázik, a karját a feje alá hajtja.*
- És te mit keresel köztük? Mindég a magad útját jártad. *Fordul a vörös felé, szándékosan használva a wegtoreni tájszólást. Ezt például nagyon kedveli Khyrben. Sokkal jobb, mint a simanyelvű pirtianesi beszéd, az csak a halált hordozza magában.*
//Még Nadae//
*Gyorsan túlesnek azon, hogy mi történt a kikötőben, Asira azonban nem tartja meg a szákmányt, átadja - vagyis inkább dobja - a nőnek, aki kérdezi. Elmondja, hogy miről van szó, de gondolhatott volna arra, hogy kevesen ismerik-e növényt.*
- Shirdan könnye, avagy a mélységi vakító. Egy gombafaj, mint látod élénken világít. Kisebb élőlényeknek mérgező, halálos adag akár egy is, de a kétlábúak másra használják. Rövid időre felélesíti az érzékeid, mint látás, mind reflexek, tapintás stb. utóhatása ideiglenes vakságot okoz hosszabb rövidebb ideig, és ami fontosabb függőséget. Emellett nagyon ritka és ami fontosabb lehet drága. Adagja több 10 arany, de inkább a százas mércével kell illetni. *Egy mosolyt most megenged magának, úgy véli, hogy az utolsó szó elég hatásos lesz, és ezzel bizonyítja, hogy lehet bízni benne. Nem tartotta meg magának a zsákmányt, ráadásul még el is mondta, hogy mire jó és mennyit ér.
Kitárgyalják még, hogy mi a csapat neve, de végül nem jutnak semmi értelmesnek. Ami viszont meglepi az az, hogy a vele szemben álló nem nevezi magát vezérnek, de Asira szerint, akkor is a vezetőség közeli rangban lehet. Ha egyáltalán van itt ranglétra, vagy bármi.*
- Tökkelütöttek. Nem is rossz. *Recsegi, majd végül is a nő azt mondja neki, hogy maradhat, még ha sajátos módon fejezi ezt ki. Mivel úgy véli nem fenyegeti veszély, egy kicsit alább enged a figyelméből. A "Vigyori" felvetésére, csak felhúzza a szemöldökét, a nőjére már kissé el is mosolyodik.*
- A testem nem adom csak úgy, próbálkozni lehet. A pengém viszont... *Csak széttárja a kezeit, amiben két tőr lapul, dobásra várva, majd egy mozdulattal eltünteti őket. Kacsint is mellé, majd elmondja röviden a történetét.*
- Hosszútávon? Egyelőre örülök, ha rövidtávon élek, majd ha már minden megnyugszik, akkor elgondolkodom a dolgon. *Válaszol kisvártatva, majd a nő elengedi őket, ő pedig Szarka után siet.*
//Khyr//
*Összemosolyognak a szeretőkön, Asira egy kicsit el is pirul. Nem gondolná komolyan most ezt, de nem veti el az ötletet alapvetően. Ő már volt mindenfélével, olykor nővel is kellett, így a beállítottsága eléggé elformálódott a berögződődötthöz képest. Most már csak az élvezetet keresi, bárki is nyújtja azt. Szóval egy pillanatra elképzeli a másikat, ahogy jó érzéssel sikoltozik, de végül visszatér az ételfőzéshez.*
- Igen, legyen így. *Adja meg magát, ő semmiben sem biztos, amíg be nem bizonyodik. Szereti mindig a felszínen tartani a kételyt, hogy ne érje csúnya meglepetés.*
- Ne tévesszen meg az érdekből történő szeretet, habár most nem tudom, hogy miért aggódik a gyermek miatt. Az odaadást a mi fajtánk nem igazán ismeri, csak a szövetség fogalmát. Nyilván kialakulhat majd egy bensőségesebb kapcsolat is... talán. *Vonja meg a vállát, és mire elcseverészik az időt, meg is fő a leves. Előkeres két fatányért, aminek az aljára van száradva valami, de nem foglalkozik vele. Kimer két adag levest és Khyr felé nyújtja az egyiket. Falatozik, miközben a mesélésbe is belekezd.*
- Utána minden tiszta volt, miután elrendeztétek a terepet. Jól esne egy kis kenyér emellé. *Rágja meg a leves tartalmát, ami egyébként nem is sikerült rosszra. Még ha kicsit sós is, van némi zöldségíze. Sokkal jobb, mint amiket mostanában evett.*
- Elvégeztem a dolgom, de csapda volt. A másik két társam meghalt, mert lassúak voltak, de én én sem úsztam meg karcolás nélkül, majdnem végem lett. *Félrehúzza a mellkasán a felsőjét, és a bal melle felett egy hosszanti vágás éktelenkedik, ami már összeforrt ugyan, de örök nyomot hagy a küldetésnek.*
- Szerencsém volt, ők pedig hibáztak. Meghaltak. *A következő falathoz már jobb kedvvel áll hozzá és be is fal egy jó nagy korttyal. Még a hasa is megdöndül, amikor rájön, hogy éhezett egy kicsit és enni kap.*
- Aztán el kellett tűnnöm, egy küldetésben, egyelőre halottnak hisznek és jó is így. Ide jöttem felkeresni a szakmánk egyik élő legendáját, de sajnos elváltak útjaink. Most pedig ott vagyok. *Mosolyodik el, és már a fele elfogyott az adagjának.*
- Szerintem ezt mindet mi együk meg. *Mondja és befalja a levese végét. Jóízűen, recsegve böffent egyet, majd hátradőlve sziesztázik, a karját a feje alá hajtja.*
- És te mit keresel köztük? Mindég a magad útját jártad. *Fordul a vörös felé, szándékosan használva a wegtoreni tájszólást. Ezt például nagyon kedveli Khyrben. Sokkal jobb, mint a simanyelvű pirtianesi beszéd, az csak a halált hordozza magában.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:54:16
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:54:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, gyógyítás//
*A falnak támaszkodva, mellkasán összefont karokkal figyeli a beszélgetést, vagyis talán inkább Asira csatlakozását. Meg kell hagyni, van stílusa, és érdekes kis holmikat hord magánál... ráadásul ezúttal még a rumhercegnő se teremti le a beleszólásért. Tűnődö tekintettel követi a raktárba tartó leányzó alakját, mielőtt ismét a fiúra koncentrálna.*
- Nagyon harapós lettél hirtelen. Csak nem veszekedtetek?
*Nevet fel halkan a fiú, bár ezúttal valóban csak a tényeket közölte, nem utalgatott semmire. Bár, Nadae zavarát elnézve talán kellett volna.*
- Van valami, amiről tudnom kéne?
*Közelebb lép, de abban a pillanatban meg is torpan, különös szagot érez ugyanis. Pontosabban orkszagot. Felvonja a szemöldökét, és áthatóan pillant a lány szemeibe.*
- Talán bántott?
*Érzi magán a kalóz pillantását, ahogy tevékenykedni kezdenek a gyerek körül, ahogy hallja szívének heves dobogását is. Tudja, hogy fél, és ez mosolyt csal az arcára, ám egészen másfélét, mint a vigyor, amely általában kiül rá.*
- A magamfajták meglehetősen sokat tudnak róla, elhiheted. Habár, általában rajtam múlik, hogyan végződik be a dolog.
*Vonja meg a vállát. A lánnyal ellentétben rá különös nyugalom száll, pedig ő sem lehet biztos a fiú sorsában, mégis, egyszerűen csak bízik benne. Komolyan gondolja nyugtatását, nem mintha most bármi is segíthetne Nadaén. Csendben figyeli a lassú öntözgetést, az álom kerülgeti, de nem hunyja le a szemét. Most nem. Még az iránytűs dologra sem tesz megjegyzést, pedig meglehetősen furcsának találja, de az sem volna meglepő, ha Nadae lassan beleőrülne az aggodalomba. Asszonyok. Jó pár perc telik el így, mire mozgást érzékel a fiú irányából, és szinte a kölyökkel egyszerre pattannak ki szemei.*
- Will. *Lép melléjük, és leguggol a bongyorihoz.* Nyugodj meg. Hallasz engem?
*Tenyerét a fiú nedves kócaira simítja, és gyengéden simogatja meg kobakját. Győztes tekintettel vigyorog Nadaéra, ő megmondta. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a nehezén már túl van a kölyök. Túléli. Túl kell élnie.*
*A falnak támaszkodva, mellkasán összefont karokkal figyeli a beszélgetést, vagyis talán inkább Asira csatlakozását. Meg kell hagyni, van stílusa, és érdekes kis holmikat hord magánál... ráadásul ezúttal még a rumhercegnő se teremti le a beleszólásért. Tűnődö tekintettel követi a raktárba tartó leányzó alakját, mielőtt ismét a fiúra koncentrálna.*
- Nagyon harapós lettél hirtelen. Csak nem veszekedtetek?
*Nevet fel halkan a fiú, bár ezúttal valóban csak a tényeket közölte, nem utalgatott semmire. Bár, Nadae zavarát elnézve talán kellett volna.*
- Van valami, amiről tudnom kéne?
*Közelebb lép, de abban a pillanatban meg is torpan, különös szagot érez ugyanis. Pontosabban orkszagot. Felvonja a szemöldökét, és áthatóan pillant a lány szemeibe.*
- Talán bántott?
*Érzi magán a kalóz pillantását, ahogy tevékenykedni kezdenek a gyerek körül, ahogy hallja szívének heves dobogását is. Tudja, hogy fél, és ez mosolyt csal az arcára, ám egészen másfélét, mint a vigyor, amely általában kiül rá.*
- A magamfajták meglehetősen sokat tudnak róla, elhiheted. Habár, általában rajtam múlik, hogyan végződik be a dolog.
*Vonja meg a vállát. A lánnyal ellentétben rá különös nyugalom száll, pedig ő sem lehet biztos a fiú sorsában, mégis, egyszerűen csak bízik benne. Komolyan gondolja nyugtatását, nem mintha most bármi is segíthetne Nadaén. Csendben figyeli a lassú öntözgetést, az álom kerülgeti, de nem hunyja le a szemét. Most nem. Még az iránytűs dologra sem tesz megjegyzést, pedig meglehetősen furcsának találja, de az sem volna meglepő, ha Nadae lassan beleőrülne az aggodalomba. Asszonyok. Jó pár perc telik el így, mire mozgást érzékel a fiú irányából, és szinte a kölyökkel egyszerre pattannak ki szemei.*
- Will. *Lép melléjük, és leguggol a bongyorihoz.* Nyugodj meg. Hallasz engem?
*Tenyerét a fiú nedves kócaira simítja, és gyengéden simogatja meg kobakját. Győztes tekintettel vigyorog Nadaéra, ő megmondta. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a nehezén már túl van a kölyök. Túléli. Túl kell élnie.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:30:51
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:30:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kajakommandó//
*Figyeli Nad szavait, miután már nem tud mit hozzászólni a történtekhez.
Azért örül, hogy nem neki kell egyben tartania ezt a bolondok házát. Itt haldoklik egy gyerek, ott sétál be egy gyilkos. Khyr Kreantis úgy gondolkodik -még mindég, s ez így is marad-, mint egy magányos, törvényekívüli. “Amíg nekem hasznos van belőle, addig jó, egyébként ne számíts rám. ” Az életfilozófiája és nem is tagadhatja úgy él, hogy neki mindenképpen legyen helye és ha másoknak is jut, hát nem bánja, de nem fogja feláldozni magát senkiért.
Hagyja beszélni Asirát és Nadaet, ha még mondandójuk van, s ahogy látja s szőke könnyűszerrel megszabadul a halott gyerek gombáitól. Képzeletben vállat von. Ő sosem élt ennyire erős drogokkal. Ördögvigyort szív és alkoholt iszik, ennyi tudatmódosítás éppel elég számára.
A továbbiakban, a raktárban ténykedik, majd a bográcsnál igyekszik valami ehetőt előteremteni. Közben Asi is csatlakozik, hozzá. Ahogy szóba hozza a szeretőt, Khyrnek sem által elmosolyodni. Nadaenak, azért van egy stílusa, meg kell hagyni, lehet, hogy neki természetes két nő együttléte, de Khyr inkább csak a férfiakhoz vonzódik. Ő már csak ilyen vaskalapos. Azt viszont elismeri, hogy ha egyszer fellángolna a szívében a szerelem, semmi esetre se tenne különbséget nő-férfi, kövér-sovány, ork vagy ember között. Az ember agya ha nullán van hülyeségeket képes elhitetni a szemmel és még a rusnyát is gyönyörűnek látja, ami ugyan relatív fogalom, bár Khyr nem tudja, hogy hány ember nő szívét dobogtatta meg egy ork pofája. Ami azt illető ő vonzódik kissé a zöldbőrűekhez.
Kortyolgat a rumból, mikor Asi újratölti a poharát és a lángokba bámul. Talán elég finom lesz az az étel, most hogy Asira megízesítette pár fűszerrel, ha nem akkor azt a taktikát fogja ő is bevetni, hogy addig iszik, amíg már nem érez ízeket. Akkor minden elég ízletes.*
-Idővel csak összeszokunk. *Válaszolja, majd el is mosolyodik. Nem teszi hozzá azt amit gondol, inkább reménykedik a pozitív dolgokban. Pedig esélyesebb, hogy ez a vegyes társaság ki fogja nyírni egymást.*
-Nem féltem őket. *Mondja hallkan.* A lány nagydumás és ami azt illeti elég ügyes is, ahogy elnézem. *Utal ezzel a szelence eltüntetésére.* S ha mindenkivel ennyire odaadó, mint azzal a gyerekkel, akkor nem lesz baj. *Legörbül a mosolya, mert most is csak arra tud gondolni, hogy ő maga nem egy csapatjátékos, de ki tudja, ha a szükség úgy hozza, még saját magát is meglepheti.*
-Mesélj. *Kezdi el.* Ha nem bánod. Hogy maradtál életben, mikor elváltak az útjaink, annak idején.
*Kéri meg a lányt, hogy avassa be, ebbe-abba, de ha nem akarja, nem csügged, neki is vannak a tarsolyába mókás esetek.*
*Figyeli Nad szavait, miután már nem tud mit hozzászólni a történtekhez.
Azért örül, hogy nem neki kell egyben tartania ezt a bolondok házát. Itt haldoklik egy gyerek, ott sétál be egy gyilkos. Khyr Kreantis úgy gondolkodik -még mindég, s ez így is marad-, mint egy magányos, törvényekívüli. “Amíg nekem hasznos van belőle, addig jó, egyébként ne számíts rám. ” Az életfilozófiája és nem is tagadhatja úgy él, hogy neki mindenképpen legyen helye és ha másoknak is jut, hát nem bánja, de nem fogja feláldozni magát senkiért.
Hagyja beszélni Asirát és Nadaet, ha még mondandójuk van, s ahogy látja s szőke könnyűszerrel megszabadul a halott gyerek gombáitól. Képzeletben vállat von. Ő sosem élt ennyire erős drogokkal. Ördögvigyort szív és alkoholt iszik, ennyi tudatmódosítás éppel elég számára.
A továbbiakban, a raktárban ténykedik, majd a bográcsnál igyekszik valami ehetőt előteremteni. Közben Asi is csatlakozik, hozzá. Ahogy szóba hozza a szeretőt, Khyrnek sem által elmosolyodni. Nadaenak, azért van egy stílusa, meg kell hagyni, lehet, hogy neki természetes két nő együttléte, de Khyr inkább csak a férfiakhoz vonzódik. Ő már csak ilyen vaskalapos. Azt viszont elismeri, hogy ha egyszer fellángolna a szívében a szerelem, semmi esetre se tenne különbséget nő-férfi, kövér-sovány, ork vagy ember között. Az ember agya ha nullán van hülyeségeket képes elhitetni a szemmel és még a rusnyát is gyönyörűnek látja, ami ugyan relatív fogalom, bár Khyr nem tudja, hogy hány ember nő szívét dobogtatta meg egy ork pofája. Ami azt illető ő vonzódik kissé a zöldbőrűekhez.
Kortyolgat a rumból, mikor Asi újratölti a poharát és a lángokba bámul. Talán elég finom lesz az az étel, most hogy Asira megízesítette pár fűszerrel, ha nem akkor azt a taktikát fogja ő is bevetni, hogy addig iszik, amíg már nem érez ízeket. Akkor minden elég ízletes.*
-Idővel csak összeszokunk. *Válaszolja, majd el is mosolyodik. Nem teszi hozzá azt amit gondol, inkább reménykedik a pozitív dolgokban. Pedig esélyesebb, hogy ez a vegyes társaság ki fogja nyírni egymást.*
-Nem féltem őket. *Mondja hallkan.* A lány nagydumás és ami azt illeti elég ügyes is, ahogy elnézem. *Utal ezzel a szelence eltüntetésére.* S ha mindenkivel ennyire odaadó, mint azzal a gyerekkel, akkor nem lesz baj. *Legörbül a mosolya, mert most is csak arra tud gondolni, hogy ő maga nem egy csapatjátékos, de ki tudja, ha a szükség úgy hozza, még saját magát is meglepheti.*
-Mesélj. *Kezdi el.* Ha nem bánod. Hogy maradtál életben, mikor elváltak az útjaink, annak idején.
*Kéri meg a lányt, hogy avassa be, ebbe-abba, de ha nem akarja, nem csügged, neki is vannak a tarsolyába mókás esetek.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-16 01:55:27
Üzenet elküldve: 2015-06-16 01:55:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Jó ideje annak, hogy elveszítette az eszméletét, s azóta mindenféle népség megfordult már körülötte. Ha ébren lenne, bizonyosan rákvörösen takargatná magát a megannyi idegen szempár elől, így azonban csak fekszik mozdulatlan a társai leleményességére és jóindulatára hagyatottan. Lehetne gondolni, hogy a hőtől már emígy is piros a bőre, ám az igazság az, hogy egészen halovány, és a testén megülő izzadtság is inkább hideg verejték már, jelezvén, hogy a szervezete kész feladni a küzdelmet.
Viszont még időben visszatér a zöldbőrű, hogy helyretegye a figyelmetlenségből, rutintalanságból és hozzá nem értésből fakadó hibát, melynek okán kis híján megbuggyant az agya.
Sokat nem is várat magára a teste, kifejezvén háláját a fokozatos hűtés iránt; a siheder sűrű szempillái először megrebbennek, majd a már jól ismert türkizkék íriszek is előbukkannak szemhéjainak takarásából, midőn azokat résnyire nyílottan pihenteti meg.*
- Apa...? *Szólal meg erőtlenül, szinte alig hallhatóan szegezve a semminek bizonytalan s enyhén kétségbeesett kérdését, mely nyilvánvalóan a lázálmok maradványaként csusszan ki ajkain. Ugyanis eszméletlensége alatt megannyi fantáziát látott, többnyire a régebbi életéről, amikor még élt az atyja, s együtt halászták a rákokat, különféle halakat a tengerből. Érezte a bőrén a nyári, tűző nap melegét, végül pedig a sós víz hűvös érintését, mielőtt felébredt volna.
Most azonban homállyal, didergéssel és félelemmel kell szembenéznie, ugyanis fél-kába állapotában nem tudná megmondani, hogy pontosan merre leledzik. Talán néhány perc múlva majd kitisztul a feje, ha észreveszi a kád mellett térdeplő barátait, addig viszont zaklatottan nyüszög, ide-oda moccanva próbálva kiszabadulni az általa kellemetlennek érzékelt fürdőből. Pedig ha emlékezne, hogy eleinte milyen forróságba pakolták, egy árva szava sem lenne a mostani állapotra.*
*Jó ideje annak, hogy elveszítette az eszméletét, s azóta mindenféle népség megfordult már körülötte. Ha ébren lenne, bizonyosan rákvörösen takargatná magát a megannyi idegen szempár elől, így azonban csak fekszik mozdulatlan a társai leleményességére és jóindulatára hagyatottan. Lehetne gondolni, hogy a hőtől már emígy is piros a bőre, ám az igazság az, hogy egészen halovány, és a testén megülő izzadtság is inkább hideg verejték már, jelezvén, hogy a szervezete kész feladni a küzdelmet.
Viszont még időben visszatér a zöldbőrű, hogy helyretegye a figyelmetlenségből, rutintalanságból és hozzá nem értésből fakadó hibát, melynek okán kis híján megbuggyant az agya.
Sokat nem is várat magára a teste, kifejezvén háláját a fokozatos hűtés iránt; a siheder sűrű szempillái először megrebbennek, majd a már jól ismert türkizkék íriszek is előbukkannak szemhéjainak takarásából, midőn azokat résnyire nyílottan pihenteti meg.*
- Apa...? *Szólal meg erőtlenül, szinte alig hallhatóan szegezve a semminek bizonytalan s enyhén kétségbeesett kérdését, mely nyilvánvalóan a lázálmok maradványaként csusszan ki ajkain. Ugyanis eszméletlensége alatt megannyi fantáziát látott, többnyire a régebbi életéről, amikor még élt az atyja, s együtt halászták a rákokat, különféle halakat a tengerből. Érezte a bőrén a nyári, tűző nap melegét, végül pedig a sós víz hűvös érintését, mielőtt felébredt volna.
Most azonban homállyal, didergéssel és félelemmel kell szembenéznie, ugyanis fél-kába állapotában nem tudná megmondani, hogy pontosan merre leledzik. Talán néhány perc múlva majd kitisztul a feje, ha észreveszi a kád mellett térdeplő barátait, addig viszont zaklatottan nyüszög, ide-oda moccanva próbálva kiszabadulni az általa kellemetlennek érzékelt fürdőből. Pedig ha emlékezne, hogy eleinte milyen forróságba pakolták, egy árva szava sem lenne a mostani állapotra.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-16 00:00:14
Üzenet elküldve: 2015-06-16 00:00:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Nem tudja kezelni a hirtelen kialakult helyzetet. Hol van Kannibál? Az Őrülit? Miért neki kell mindenkivel foglalkoznia, mintha valami Főnök lenne itt? Szemöldökeiben megrándul az ideg. Nem tud egyszerre mindenre odafigyelni. Bongyira is, és az újonc nőcikére is. Kezei ökölbe szorulnak, majd elkiáltja magát.*
- Elég, ti lusta banda! *Csak úgy, mintha a hajón lenne. Annyi kitétellel, hogy ott a Kapitányra voltak utalva, no meg az első tisztre. Itt meg bárki bármikor elmehet.*
- Egyszerre csak eggyel. Ti! *Mutat Khyrre és Asirára, majd nagyot sóhajt. Mit kezdhetne velük? Nem az ő barlangja. Nem is ismeri a vöröset sem, csak ma találkozott velük, de szemöldöke mégis érdeklődően vonódik fel.*
- Eldőlt? Mondom én, hogy öreg volt. *Vonja meg vállait. Nem érez sajnálatot érte. Alig ismerte, őt is tán egyszer látta, egyszer találkozott vele. S aztán? Nem tartozott neki semmivel, hogy sajnálja.*
- Egy spicli? S mi lett vele? *De a kérdésére már jön is a válasz. Szájai magasra húzódnak, ahogy elvigyorodik, s elkapja a mellkasához csapódó dobozt.* - Mi ez? *Kérdi, bár sejti, ám nem árt ha a többiek is tudják, s akképpen alkalmazzák. A kincsecskét elrejti ruhái redőiben, hogy hova? Azt csak ő tudhatja, de ruháján egyáltalán nem látszik semmi olyan, ahova ez elférne. Mégis úgy tüntette el, mintha mágus lenne. A tolvajéletmód. A kölcsönös bemutatkozásra nem reagál. Nem tudja ki a lány, s hogy mennyire bízhat meg benne. Bár itt kiben is bízhatna meg? Legfeljebb feladják, de az meg az ő bajuk lesz. De nem mondja ki a nevét.
Ám annál jobban felvidítja, a másik stílusa. Hangos nevetésbe tör ki, ahogy a nemesekről s a szarjaikról lesz szó.*
~Ilyenkor hol van Dynti, hogy vérét szívjam?~
- Szóval nevünk. *Vonja meg a vállát. Ha ide tartozónak érzi magát, hát érezze. Ő nem érez ugyanígy, de hát nem lehet mindenki egyforma.* - Inkább legyen Elkárhozott Társaság Őrült Brigádja. Az jobban illik ránk. Vagy a Tökkelütöttek. *Húzza el a száját, miközben orrizmai is megmozdulnak, mintha fintorogna.* - Nem tudom, hogy a vezérek miként nevezik.
*Asira története elgondolkoztatja. Tekintete Enrakhalára siklik.*
- Mintha hallottam volna már hasonló történetet. *Vigyorodik el, de közben végig Hópihét nézi, tekintete lassan halad vissza a szőkeségre. Bájgúnár szavai most helytállóak. Hagyja őt is beszélni, miért ne hagyná? Legalább annyi köze van neki is ehhez, mint neki.* - Szóval jól értesz a pengéhez. Fr azt hiszem, vigyorinak, most igaza van. A tested is ajánlhatnád vele. *Vigyorodik el pajzánul.* - Úgy hiszem a gyilkosságtól sem félsz. Ha menekülsz, itt fedezékre találsz, ha néhány rossz lelkületű, akivel munkát akarsz végezni, bosszút, itt megtalálod. De mit akarsz hosszabbtávon?
*Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy akár meg is ölhetnék az éjszaka folyamán. Ugyan mi tartaná őket vissza? Egy szépen elvágott torok. Keresik, ha elszökött. Szép kis summát adnának érte. Gondolatai kiülnek arcára, egy aljas mosoly kíséretében. Ám ez hamar leolvad róla, s a hirtelen komolyság csak még vészjóslóbbá teszi az arcát.
A két nőt útjukra küldi, a raktárba. S immár a másodszámú, de sokkal fontosabb dolognak szenteli magát. Bongyira. Ezért sem érti, miért épp most kell kötözködnie az elf ficsúrnak.*
- S az nem gyanús, hogy libasorba jöttünk be egymás után? *Csattan fel, nem reagálva arra, amit előtte mondott. Nem tudja, hogy mi folyik közte és Bongyi között, nem az ő dolga. De kezd egyre gyanúsabb lenni a dolog. Ahogy ránéz Rinanra arcáról pont leolvasható a kérdés, hogy biztosan-e a nőkhöz vonzódik e. Mert eléggé kezd ebbe kételkedni.
A halódó fiút hamar a kádba teszik, egy vödör hideg vizet tesz le mellé. Tekintetét nem veszi le a férfiról, s nem is esik zavarba tőle. Most ideges és fél. Nem először életébe, de utálja az érzést. Ezért sem szereti, ha felfedik ezt nála. Mint ez a pimasz, már megint. Arca elfintorodik, a hallott szavak után.*
- Mit tudhatsz te élet-halálról?
*Érzi, hogy a nyál megint kezd sűrűsödni szájában, ahogy a vigyorgást nézi. Lehet neki semmit sem jelent a fiú, de neki…
~Nekem mit is?~
Nem foglalkozik ezzel sokat, letérdelve mellé, kezével merít a vízbe, s azzal locsolja végig a felhevült testet. Csak ahogy Wram mondta. Ahogy vár, hogy újabb adaggal lehűtse, hideg kezével a fiú mellkasát simogatja. Aggodalom ül ki arcára, ám igazán próbálja leplezni.
Szabad keze ügyébe a nemrég kapott iránytű kerül. Nem érti hogyan, de kezeit felemeli, hogy idegességébe a barlang falához vágná. A mozdulatot meg is kezdi, ám ekkor észrevesz rajta valamit. Az alján, mely fából készült, egy motívum van. Egy koponya, mögötte két lábszárcsont, melyből az egyik egy tőrre hasonlít. Ám a feje bal felénél van egy repedés. Lehetne hiba is, de tudja hogy nem. A koponya fogai között pedig egy dugó látható. A Kapitány iránytűje. Szemei elkerekednek, ahogy ezt nézi, s leengedi kezét.
~Mit akarsz Kapitány?~
Tán egy jel lenne? Próbál visszaemlékezni, hogy miként került hozzá az iránytű, s hamar rájön. A fiúra emeli tekintetét, ki a kádban ázik. Fölé hajolva, az első igazi boldog mosoly kíséretébe csókolja meg homlokát.*
- Ne halj meg, gyerek.
*Rebegi halkan, elhaló hangon, köszönetként.*
*Nem tudja kezelni a hirtelen kialakult helyzetet. Hol van Kannibál? Az Őrülit? Miért neki kell mindenkivel foglalkoznia, mintha valami Főnök lenne itt? Szemöldökeiben megrándul az ideg. Nem tud egyszerre mindenre odafigyelni. Bongyira is, és az újonc nőcikére is. Kezei ökölbe szorulnak, majd elkiáltja magát.*
- Elég, ti lusta banda! *Csak úgy, mintha a hajón lenne. Annyi kitétellel, hogy ott a Kapitányra voltak utalva, no meg az első tisztre. Itt meg bárki bármikor elmehet.*
- Egyszerre csak eggyel. Ti! *Mutat Khyrre és Asirára, majd nagyot sóhajt. Mit kezdhetne velük? Nem az ő barlangja. Nem is ismeri a vöröset sem, csak ma találkozott velük, de szemöldöke mégis érdeklődően vonódik fel.*
- Eldőlt? Mondom én, hogy öreg volt. *Vonja meg vállait. Nem érez sajnálatot érte. Alig ismerte, őt is tán egyszer látta, egyszer találkozott vele. S aztán? Nem tartozott neki semmivel, hogy sajnálja.*
- Egy spicli? S mi lett vele? *De a kérdésére már jön is a válasz. Szájai magasra húzódnak, ahogy elvigyorodik, s elkapja a mellkasához csapódó dobozt.* - Mi ez? *Kérdi, bár sejti, ám nem árt ha a többiek is tudják, s akképpen alkalmazzák. A kincsecskét elrejti ruhái redőiben, hogy hova? Azt csak ő tudhatja, de ruháján egyáltalán nem látszik semmi olyan, ahova ez elférne. Mégis úgy tüntette el, mintha mágus lenne. A tolvajéletmód. A kölcsönös bemutatkozásra nem reagál. Nem tudja ki a lány, s hogy mennyire bízhat meg benne. Bár itt kiben is bízhatna meg? Legfeljebb feladják, de az meg az ő bajuk lesz. De nem mondja ki a nevét.
Ám annál jobban felvidítja, a másik stílusa. Hangos nevetésbe tör ki, ahogy a nemesekről s a szarjaikról lesz szó.*
~Ilyenkor hol van Dynti, hogy vérét szívjam?~
- Szóval nevünk. *Vonja meg a vállát. Ha ide tartozónak érzi magát, hát érezze. Ő nem érez ugyanígy, de hát nem lehet mindenki egyforma.* - Inkább legyen Elkárhozott Társaság Őrült Brigádja. Az jobban illik ránk. Vagy a Tökkelütöttek. *Húzza el a száját, miközben orrizmai is megmozdulnak, mintha fintorogna.* - Nem tudom, hogy a vezérek miként nevezik.
*Asira története elgondolkoztatja. Tekintete Enrakhalára siklik.*
- Mintha hallottam volna már hasonló történetet. *Vigyorodik el, de közben végig Hópihét nézi, tekintete lassan halad vissza a szőkeségre. Bájgúnár szavai most helytállóak. Hagyja őt is beszélni, miért ne hagyná? Legalább annyi köze van neki is ehhez, mint neki.* - Szóval jól értesz a pengéhez. Fr azt hiszem, vigyorinak, most igaza van. A tested is ajánlhatnád vele. *Vigyorodik el pajzánul.* - Úgy hiszem a gyilkosságtól sem félsz. Ha menekülsz, itt fedezékre találsz, ha néhány rossz lelkületű, akivel munkát akarsz végezni, bosszút, itt megtalálod. De mit akarsz hosszabbtávon?
*Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy akár meg is ölhetnék az éjszaka folyamán. Ugyan mi tartaná őket vissza? Egy szépen elvágott torok. Keresik, ha elszökött. Szép kis summát adnának érte. Gondolatai kiülnek arcára, egy aljas mosoly kíséretében. Ám ez hamar leolvad róla, s a hirtelen komolyság csak még vészjóslóbbá teszi az arcát.
A két nőt útjukra küldi, a raktárba. S immár a másodszámú, de sokkal fontosabb dolognak szenteli magát. Bongyira. Ezért sem érti, miért épp most kell kötözködnie az elf ficsúrnak.*
- S az nem gyanús, hogy libasorba jöttünk be egymás után? *Csattan fel, nem reagálva arra, amit előtte mondott. Nem tudja, hogy mi folyik közte és Bongyi között, nem az ő dolga. De kezd egyre gyanúsabb lenni a dolog. Ahogy ránéz Rinanra arcáról pont leolvasható a kérdés, hogy biztosan-e a nőkhöz vonzódik e. Mert eléggé kezd ebbe kételkedni.
A halódó fiút hamar a kádba teszik, egy vödör hideg vizet tesz le mellé. Tekintetét nem veszi le a férfiról, s nem is esik zavarba tőle. Most ideges és fél. Nem először életébe, de utálja az érzést. Ezért sem szereti, ha felfedik ezt nála. Mint ez a pimasz, már megint. Arca elfintorodik, a hallott szavak után.*
- Mit tudhatsz te élet-halálról?
*Érzi, hogy a nyál megint kezd sűrűsödni szájában, ahogy a vigyorgást nézi. Lehet neki semmit sem jelent a fiú, de neki…
~Nekem mit is?~
Nem foglalkozik ezzel sokat, letérdelve mellé, kezével merít a vízbe, s azzal locsolja végig a felhevült testet. Csak ahogy Wram mondta. Ahogy vár, hogy újabb adaggal lehűtse, hideg kezével a fiú mellkasát simogatja. Aggodalom ül ki arcára, ám igazán próbálja leplezni.
Szabad keze ügyébe a nemrég kapott iránytű kerül. Nem érti hogyan, de kezeit felemeli, hogy idegességébe a barlang falához vágná. A mozdulatot meg is kezdi, ám ekkor észrevesz rajta valamit. Az alján, mely fából készült, egy motívum van. Egy koponya, mögötte két lábszárcsont, melyből az egyik egy tőrre hasonlít. Ám a feje bal felénél van egy repedés. Lehetne hiba is, de tudja hogy nem. A koponya fogai között pedig egy dugó látható. A Kapitány iránytűje. Szemei elkerekednek, ahogy ezt nézi, s leengedi kezét.
~Mit akarsz Kapitány?~
Tán egy jel lenne? Próbál visszaemlékezni, hogy miként került hozzá az iránytű, s hamar rájön. A fiúra emeli tekintetét, ki a kádban ázik. Fölé hajolva, az első igazi boldog mosoly kíséretébe csókolja meg homlokát.*
- Ne halj meg, gyerek.
*Rebegi halkan, elhaló hangon, köszönetként.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:48:58
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:48:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
~Remek, nem valami összeszedett egy társaság. Illetve pontosan az, de talán kapóra is jön. Nem kell nekem a feltűnés. ~ *Asira gondolatai cikáznak, miközben a vezérnek tűnő nő kérdezget mindenkit, remek karizmája van, ezt el kell ismernie. Ő most nem kerül be ez alá, hiszen neki valamilyen szinten meg kell felelnie saját magának, a tanításoknak és sok mindennek még, ami életben tartotta ez idáig. Az ő ajka is megrándul egy pillanatra, amikor a „drúg” szót szeretőnek fordítják, holott ő úgy emlékszik, hogy rokoni kapcsolatra utal, talán lánytestvérre, vagy távoli nővérre. ha most Khyrt kéne elintéznie, biztosan képben lenne, hogy miket jelentenek ezek a szavak, így csak halván emlékképekként jelennek meg előtte. Szarka beszámolója igen vázlatos és hevenyészett, de célnak pont megfelel. Igazából semmi sem történt azon kívül, hogy a kis begombázott fickó és a varja meghalt, Múgen pedig eltűnt.*
- És volt még egy spicli, aki hozzánk akart csapódni. Ennyi maradt belőle. *Asira benyúl a ruhájába és a kis szelencét veszi elő, ami „Csasszi hagyatéka” rájuk. Még két darab Shirdan könnyei rejtőzik benne, egy mozdulattal felpattintja a szelencét, és láthatóvá válnak a kis gombák, amik most erőteljesen világítanak. Visszacsukja egy gyors és ügyes mozdulattal, majd Nadae felé dobja.*
- Ezt nektek adom, én nem élek vele. Jó pénzt ér. *Nem tartja meg hát az egyetlen értékes zsákmányt, amit a kis kalandjukkal szerzett, most más a cél, hinniük kell neki. Ahogy múlik az idő megtetszik neki a barlang, és egyre jobban gondolkodik arról, hogy ez jó hely lesz neki.*
- Asira. *Mutatkozik be még egyszer Enra után, hogy most már mindenki tudja, ha eddig nem hallotta, vagy elfelejtette volna. Nem szokta a nevét használni, hiszen a Suttogók csak megadják az utolsó szavakat az eltávozóknak és sosem nevezik magukat a saját nevükön. Az Asirát csak kevesen ismerik, nem is szokta igazán használni sem. Nem kell név, ha nem akarod, hogy azonosítsanak, vagy összepárosítsanak vele. Persze megint más, hogy ha kényelmetlen helyzetbe jössz egy név hallatán, de az övé sima és gyorsan elszáll az őszi szélben.*
- Én is itt vagyok. *jegyzi meg, amikor a pengetudományáról és felhasználási módjáról beszélgetnek előtte. Majd meglátják, ha szükség lesz rá, hogy mit tud felajánlani, addig azonban kár bármit is prognosztizálni vele kapcsolatban.*
- Ahogy kívánod. Megerőszakolhatjuk a szavakat és beszélhetünk nemesek módjára, akiknek a szar is nemkívánatos béltartalom. Szóval renegát társaság, számkivetettek. Nekem mindegy mi a nevünk. *Ezzel bevette magát a csapatba látszólag, és egyben továbbra is arra utalt, hogy szeretné, ha a többiek is így gondolnának rá. Egy kicsit lankad a figyelme, de ezt ő is észreveszi magán, nem érzi magát veszélyben. Már bizonyosan rátámadtak volna, ha úgy adódik, így egy kicsit koncentrálhat a bent lévőkre.*
- Engem nem vetett ki. Felültettek és elhagytam a rendem. Ha nem tettem volna, nem állnék itt. *Recsegi, ez nyilván nem a teljes történet, de most nem akarja elmondani az egészet. Elég neki tudnia, hogy kik üldözik, mert abban biztos, hogy a Suttogók nem felejtenek, erre emlékeztet is hangja is. A beavatási szertartás kegyetlen, a hangszálak megsérülnek és ilyenné válnak. Onnantól pedig vagy a rend tagja vagy, vagy halott. Asirának kedveztek a körülmények, azért is él, na meg felismerte a csapdát. Nem mellesleg úgy intézte, hogy azt higgyék meghalt.
Végül a vezérnőstény elengedi őket, Asira bólint, tudja, hogy nincs vége a beszélgetésnek. Még talán próbára is teszik majd, ha már a kikötő megfigyelése kudarcba fulladt.*
*Nem foglalkozik a fiúval továbbra sem, majd az ork megmenti. Inkább Khyr után megy és elfogadja a felkínált rumot és koccintásra emeli azt.*
- Szeretők, mi? *Kacsint rá, és el is mosolyodik. Végül is, nem rossz csajszi a vörös, sőt, igazán férfitekintetet vonzó. Persze az övét is, mert Asira ilyen tekintetben nem válogatós, még Elwyrienhez is vonzódott, pedig ő igazán félelmetes egy teremtmény.
Khyr főzni kezd, már ha lehet annak nevezni a főztjét. Asira magában „mindentbele levesnek” nevezi el, és néha finomít rajta a fűszerekkel, ha rendelkezésre áll esetleg néhány. Végül leül a lány mellé, és várja, hogy elkészüljön az étel. Közben a rumot kortyolgatja és kifogyna, hoz mindkettőjüknek.*
- Nem, egyelőre nem azok. Talán egy kicsit túlságosan is nem azok. *Horkant egyet, majd felhúzott szemöldökkel mered a kis tolvajra. Végül megvonja a vállát, számíthatott volna rá, hogy a kis tolvaj nem annyira bennfentes, mint amennyire mutatja magáról.*
- Elnézem neked. Szerintem megleszünk. Kíváncsi vagyok a többiekre, azért eddig nem valami meggyőzőek… ránézésre. Talán majd az éles helyzet eldönti, hogy mire leszünk képesek. *Vonja meg újra a vállát és megkavarja a furaszín levest.*
- Remélem jó lesz. *Vágyakozik és újabbat kortyol a rumból. Abban reménykedik, hogy ha túl rosszízű lesz, majd a rum elveszi az ízét már előre.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 17:24:19, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
~Remek, nem valami összeszedett egy társaság. Illetve pontosan az, de talán kapóra is jön. Nem kell nekem a feltűnés. ~ *Asira gondolatai cikáznak, miközben a vezérnek tűnő nő kérdezget mindenkit, remek karizmája van, ezt el kell ismernie. Ő most nem kerül be ez alá, hiszen neki valamilyen szinten meg kell felelnie saját magának, a tanításoknak és sok mindennek még, ami életben tartotta ez idáig. Az ő ajka is megrándul egy pillanatra, amikor a „drúg” szót szeretőnek fordítják, holott ő úgy emlékszik, hogy rokoni kapcsolatra utal, talán lánytestvérre, vagy távoli nővérre. ha most Khyrt kéne elintéznie, biztosan képben lenne, hogy miket jelentenek ezek a szavak, így csak halván emlékképekként jelennek meg előtte. Szarka beszámolója igen vázlatos és hevenyészett, de célnak pont megfelel. Igazából semmi sem történt azon kívül, hogy a kis begombázott fickó és a varja meghalt, Múgen pedig eltűnt.*
- És volt még egy spicli, aki hozzánk akart csapódni. Ennyi maradt belőle. *Asira benyúl a ruhájába és a kis szelencét veszi elő, ami „Csasszi hagyatéka” rájuk. Még két darab Shirdan könnyei rejtőzik benne, egy mozdulattal felpattintja a szelencét, és láthatóvá válnak a kis gombák, amik most erőteljesen világítanak. Visszacsukja egy gyors és ügyes mozdulattal, majd Nadae felé dobja.*
- Ezt nektek adom, én nem élek vele. Jó pénzt ér. *Nem tartja meg hát az egyetlen értékes zsákmányt, amit a kis kalandjukkal szerzett, most más a cél, hinniük kell neki. Ahogy múlik az idő megtetszik neki a barlang, és egyre jobban gondolkodik arról, hogy ez jó hely lesz neki.*
- Asira. *Mutatkozik be még egyszer Enra után, hogy most már mindenki tudja, ha eddig nem hallotta, vagy elfelejtette volna. Nem szokta a nevét használni, hiszen a Suttogók csak megadják az utolsó szavakat az eltávozóknak és sosem nevezik magukat a saját nevükön. Az Asirát csak kevesen ismerik, nem is szokta igazán használni sem. Nem kell név, ha nem akarod, hogy azonosítsanak, vagy összepárosítsanak vele. Persze megint más, hogy ha kényelmetlen helyzetbe jössz egy név hallatán, de az övé sima és gyorsan elszáll az őszi szélben.*
- Én is itt vagyok. *jegyzi meg, amikor a pengetudományáról és felhasználási módjáról beszélgetnek előtte. Majd meglátják, ha szükség lesz rá, hogy mit tud felajánlani, addig azonban kár bármit is prognosztizálni vele kapcsolatban.*
- Ahogy kívánod. Megerőszakolhatjuk a szavakat és beszélhetünk nemesek módjára, akiknek a szar is nemkívánatos béltartalom. Szóval renegát társaság, számkivetettek. Nekem mindegy mi a nevünk. *Ezzel bevette magát a csapatba látszólag, és egyben továbbra is arra utalt, hogy szeretné, ha a többiek is így gondolnának rá. Egy kicsit lankad a figyelme, de ezt ő is észreveszi magán, nem érzi magát veszélyben. Már bizonyosan rátámadtak volna, ha úgy adódik, így egy kicsit koncentrálhat a bent lévőkre.*
- Engem nem vetett ki. Felültettek és elhagytam a rendem. Ha nem tettem volna, nem állnék itt. *Recsegi, ez nyilván nem a teljes történet, de most nem akarja elmondani az egészet. Elég neki tudnia, hogy kik üldözik, mert abban biztos, hogy a Suttogók nem felejtenek, erre emlékeztet is hangja is. A beavatási szertartás kegyetlen, a hangszálak megsérülnek és ilyenné válnak. Onnantól pedig vagy a rend tagja vagy, vagy halott. Asirának kedveztek a körülmények, azért is él, na meg felismerte a csapdát. Nem mellesleg úgy intézte, hogy azt higgyék meghalt.
Végül a vezérnőstény elengedi őket, Asira bólint, tudja, hogy nincs vége a beszélgetésnek. Még talán próbára is teszik majd, ha már a kikötő megfigyelése kudarcba fulladt.*
*Nem foglalkozik a fiúval továbbra sem, majd az ork megmenti. Inkább Khyr után megy és elfogadja a felkínált rumot és koccintásra emeli azt.*
- Szeretők, mi? *Kacsint rá, és el is mosolyodik. Végül is, nem rossz csajszi a vörös, sőt, igazán férfitekintetet vonzó. Persze az övét is, mert Asira ilyen tekintetben nem válogatós, még Elwyrienhez is vonzódott, pedig ő igazán félelmetes egy teremtmény.
Khyr főzni kezd, már ha lehet annak nevezni a főztjét. Asira magában „mindentbele levesnek” nevezi el, és néha finomít rajta a fűszerekkel, ha rendelkezésre áll esetleg néhány. Végül leül a lány mellé, és várja, hogy elkészüljön az étel. Közben a rumot kortyolgatja és kifogyna, hoz mindkettőjüknek.*
- Nem, egyelőre nem azok. Talán egy kicsit túlságosan is nem azok. *Horkant egyet, majd felhúzott szemöldökkel mered a kis tolvajra. Végül megvonja a vállát, számíthatott volna rá, hogy a kis tolvaj nem annyira bennfentes, mint amennyire mutatja magáról.*
- Elnézem neked. Szerintem megleszünk. Kíváncsi vagyok a többiekre, azért eddig nem valami meggyőzőek… ránézésre. Talán majd az éles helyzet eldönti, hogy mire leszünk képesek. *Vonja meg újra a vállát és megkavarja a furaszín levest.*
- Remélem jó lesz. *Vágyakozik és újabbat kortyol a rumból. Abban reménykedik, hogy ha túl rosszízű lesz, majd a rum elveszi az ízét már előre.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 17:24:19, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-14 10:41:24
Üzenet elküldve: 2015-06-14 10:41:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Értetlenül vakargatja a fejét, de meg kell adni, Wramot nem nagyon zavarta össze tanácsainak eredménye, sőt, az is megeshet, hogy valóban ők rontották el valahol.*
- Jól van, na. Nem értek a halandókhoz, En meg csak félig az, és ez sem segít rajta. Megoldjuk.
*Bólint Wramnak az újabb instrukciók hallatán, de Nadae már intézkedik is helyette, úgyhogy inkább a kölyökre koncentrál, aki továbbra is kómás. Hallja Asira szavait, és felnevet rajtuk.*
- A pengéjét bárki felajánlhatja. Az viszont már rajtad múlik, hogy mit ajánlasz vele.
*Persze az sem lepné meg az elfet, ha a búzahajú egyenesen a hasukba ajánlja azt a pengét, amúgy sem tűnik túl megbízhatónak. Ahogy itt senki sem. Ez teszi olyan otthonossá a barlangot.*
- Ha meg akarnám ölni, már megtettem volna... még azon az éjszakán.
*Vigyorog Nadaéra az elf, de tekintetében különös fény gyúl. Valahogy távolinak, idegennek tűnik az emlék, mikor még Will nyakát szorongatta, és csupán másodperceken múlt a fiú élete. És egy döntésen. Ha tudná, mi késztette erre... de mindegy is, hiszen ez már a múlté. Ezúttal nem rajta múlik, hogy megkíméli-e az életét.*
- Pont előtted meg Wram előtt jöttek.
*Vonja meg a vállát, aztán óvatosan felemeli Willt, és belerakja a maradék vízbe izzadt kis testét. A kalózra pillant, fekete tekintete elveszik a lányéban, kifejezéstelenül bámulja. Tényleg először mondta volna ki a nevét?*
- En hozza.
*Nem ereszti el tekintetét, ahogy közelebb lép, és belevigyorog a lány arcába.*
- Meggyógyul. A kinézete ellenére erős fiú.
*Értetlenül vakargatja a fejét, de meg kell adni, Wramot nem nagyon zavarta össze tanácsainak eredménye, sőt, az is megeshet, hogy valóban ők rontották el valahol.*
- Jól van, na. Nem értek a halandókhoz, En meg csak félig az, és ez sem segít rajta. Megoldjuk.
*Bólint Wramnak az újabb instrukciók hallatán, de Nadae már intézkedik is helyette, úgyhogy inkább a kölyökre koncentrál, aki továbbra is kómás. Hallja Asira szavait, és felnevet rajtuk.*
- A pengéjét bárki felajánlhatja. Az viszont már rajtad múlik, hogy mit ajánlasz vele.
*Persze az sem lepné meg az elfet, ha a búzahajú egyenesen a hasukba ajánlja azt a pengét, amúgy sem tűnik túl megbízhatónak. Ahogy itt senki sem. Ez teszi olyan otthonossá a barlangot.*
- Ha meg akarnám ölni, már megtettem volna... még azon az éjszakán.
*Vigyorog Nadaéra az elf, de tekintetében különös fény gyúl. Valahogy távolinak, idegennek tűnik az emlék, mikor még Will nyakát szorongatta, és csupán másodperceken múlt a fiú élete. És egy döntésen. Ha tudná, mi késztette erre... de mindegy is, hiszen ez már a múlté. Ezúttal nem rajta múlik, hogy megkíméli-e az életét.*
- Pont előtted meg Wram előtt jöttek.
*Vonja meg a vállát, aztán óvatosan felemeli Willt, és belerakja a maradék vízbe izzadt kis testét. A kalózra pillant, fekete tekintete elveszik a lányéban, kifejezéstelenül bámulja. Tényleg először mondta volna ki a nevét?*
- En hozza.
*Nem ereszti el tekintetét, ahogy közelebb lép, és belevigyorog a lány arcába.*
- Meggyógyul. A kinézete ellenére erős fiú.
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-13 22:19:08
Üzenet elküldve: 2015-06-13 22:19:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Fapofával bámulja Nadaet, ahogy elneveti magát Khyr wegtoreni szleng szaván. A szerető kifejezésre egy pillanatra zavarba jön. ~A francba.~ Gondolja, miközben megrándul szájának a sarka. Szerencsére hamar elterelődik a téma és beszámol a Varjasról. Bólint a lány szavaira, majd egykedvűen teszi hozzá.*
-Egyszer még függőlegesben volt, aztán vízszintben. Elég szarul nézett ki előtte is.
*Emeli fel a két kezét, s tenyérrel kifelé védekező magatartást produkál, mint aki azt mondja, „én nem tehetek róla, cuncikám” és nem is gondolja másképp. Neki is átfut az agyán, amit Nad mond, az értékes szállítmányról. Eljátszik a gondolattal, míg a másik kettő beszélget.
Lelki szemei előtt egy gyönyörű három árbocost lát, arany szegéllyel, mesterien faragott korláttal és sellővel az orrán. Lent ezer rabszolga evez szélcsend idején, fent a kapitány kabinjában pedig kurtizánok táncolnak drága ruhában és nyakalják a rumot és a grogot.
Szép álom egy ekkora hajót kipakolni. Kincsek tonna számra a raktérben, roskadásig tömött ládák arannyal, gyémánttal, rubinnal és smaragddal, amely Khyr kedvenc köve.*
-Hmm… *Hallatja torokhangon. Éppen hogy a nyála nem csordul ki a képzelgései láttán. A következő pillanatban már nem a hajót látja maga előtt, hanem a kalózka tekintetét.*
-Hogy? *Kérdez vissza, majd szinte azonnal folytatja.* Persze, körülnézünk, mindenképp, éhes vagyok, mint egy farkas. *Mosolyodik el, kijelentése igaz, az a hal volt az utolsó kajája, amit idefent evett, úgy véli. Asirára kacsint, majd hátat fordítva a már elmenő félben lévő Nadnak elindul a boltív felé. Ha a szőke lány követi, örömmel fogadja társaságát.*
*A raktárba bevetve magát elkezd kotorászni némi étel és legfőképpen ital után. A rumos hordó még ott van ahol reggel és ez örömhír. Reméli nem fognak haragudni, ha kicsit megcsapolja. Fakupákat vesz elő és csapol magának, majd Asirára néz, és ha a nő bólint, akkor neki is ad, ha nem akkor egyedül iszik egy-két korty szíverősítőt.
Nem sokkal ezután megint kutatni kezd. Valami ételt mondott a barna hölgyemény, de Khyrnek fogalma sincs, hogy mit kéne csinálnia. Főznie? Sütnie? Húst? Levest? Talán a reggeli halleves bográcsa még ott lehet, ha már a maradékot ki is öntötték, vagy megették. Hátra tekint a válla fölött és megvonja azt. Ha ott van jó, ha nem az is jó.
Amikor először járt itt valami farkast vonszolt a kölyök egy fekete elffel talán. Az is felszívódott, azóta se látta. Inkább nem kezd el kutatni a dög után. Kiveszi az első ehető dolgot, amit talál, valami hús, valami zöldség és a kezei közé kapja, majd a tűzhelyhez rohanva belevágja a kondérba a cuccot és tüzet csihol neki, majd felteszi sajátos pörköltjét, ami egyszer csak kész lesz.
Leül a tűz elé, s ledobja a kabátját maga mellé, hogy a tűz melege ne fűtse túl a bőrét, egyetlen ingben is elvan, sőt jobban is érzi magát. Asirához fordul, ha még ott találja.*
-Hogy tetszik? *Mosolyodik el szelíden.* Nem vészes igaz? *Vonja meg a vállát.* Egy napja se ismerem őket, hogy őszinte legyek. *Vallja be az egy őszintét. Majd a kaja felé fordul és reménykedik benne, hogy ehető lesz.*
*Fapofával bámulja Nadaet, ahogy elneveti magát Khyr wegtoreni szleng szaván. A szerető kifejezésre egy pillanatra zavarba jön. ~A francba.~ Gondolja, miközben megrándul szájának a sarka. Szerencsére hamar elterelődik a téma és beszámol a Varjasról. Bólint a lány szavaira, majd egykedvűen teszi hozzá.*
-Egyszer még függőlegesben volt, aztán vízszintben. Elég szarul nézett ki előtte is.
*Emeli fel a két kezét, s tenyérrel kifelé védekező magatartást produkál, mint aki azt mondja, „én nem tehetek róla, cuncikám” és nem is gondolja másképp. Neki is átfut az agyán, amit Nad mond, az értékes szállítmányról. Eljátszik a gondolattal, míg a másik kettő beszélget.
Lelki szemei előtt egy gyönyörű három árbocost lát, arany szegéllyel, mesterien faragott korláttal és sellővel az orrán. Lent ezer rabszolga evez szélcsend idején, fent a kapitány kabinjában pedig kurtizánok táncolnak drága ruhában és nyakalják a rumot és a grogot.
Szép álom egy ekkora hajót kipakolni. Kincsek tonna számra a raktérben, roskadásig tömött ládák arannyal, gyémánttal, rubinnal és smaragddal, amely Khyr kedvenc köve.*
-Hmm… *Hallatja torokhangon. Éppen hogy a nyála nem csordul ki a képzelgései láttán. A következő pillanatban már nem a hajót látja maga előtt, hanem a kalózka tekintetét.*
-Hogy? *Kérdez vissza, majd szinte azonnal folytatja.* Persze, körülnézünk, mindenképp, éhes vagyok, mint egy farkas. *Mosolyodik el, kijelentése igaz, az a hal volt az utolsó kajája, amit idefent evett, úgy véli. Asirára kacsint, majd hátat fordítva a már elmenő félben lévő Nadnak elindul a boltív felé. Ha a szőke lány követi, örömmel fogadja társaságát.*
*A raktárba bevetve magát elkezd kotorászni némi étel és legfőképpen ital után. A rumos hordó még ott van ahol reggel és ez örömhír. Reméli nem fognak haragudni, ha kicsit megcsapolja. Fakupákat vesz elő és csapol magának, majd Asirára néz, és ha a nő bólint, akkor neki is ad, ha nem akkor egyedül iszik egy-két korty szíverősítőt.
Nem sokkal ezután megint kutatni kezd. Valami ételt mondott a barna hölgyemény, de Khyrnek fogalma sincs, hogy mit kéne csinálnia. Főznie? Sütnie? Húst? Levest? Talán a reggeli halleves bográcsa még ott lehet, ha már a maradékot ki is öntötték, vagy megették. Hátra tekint a válla fölött és megvonja azt. Ha ott van jó, ha nem az is jó.
Amikor először járt itt valami farkast vonszolt a kölyök egy fekete elffel talán. Az is felszívódott, azóta se látta. Inkább nem kezd el kutatni a dög után. Kiveszi az első ehető dolgot, amit talál, valami hús, valami zöldség és a kezei közé kapja, majd a tűzhelyhez rohanva belevágja a kondérba a cuccot és tüzet csihol neki, majd felteszi sajátos pörköltjét, ami egyszer csak kész lesz.
Leül a tűz elé, s ledobja a kabátját maga mellé, hogy a tűz melege ne fűtse túl a bőrét, egyetlen ingben is elvan, sőt jobban is érzi magát. Asirához fordul, ha még ott találja.*
-Hogy tetszik? *Mosolyodik el szelíden.* Nem vészes igaz? *Vonja meg a vállát.* Egy napja se ismerem őket, hogy őszinte legyek. *Vallja be az egy őszintét. Majd a kaja felé fordul és reménykedik benne, hogy ehető lesz.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-13 20:52:24
Üzenet elküldve: 2015-06-13 20:52:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Az események kezdenek kissé felpörögni, és nem csak azért, mert a kölyök állapota javulás helyett csak romlik. Két újabb nővel bővül a társaság, az elf nagy örömére, ebből csak az egyikük tűnik ismerősnek neki a nagy kapkodásban.*
- Ha így haladunk, még lehet belőle vacsora. *Főtt kölyök, kannibáloknak biztos finom, habár a beteg egyedeket talán ők se nagy kedvelik. A Rinannal folytatott csevej így véget is ér, amit talán majd máskor folytatnak, vagy sem.*
- Enra vagyok. *Mutatkozik be röviden, teljes nevét most nem ismerteti, úgyse szokták megjegyezni, ezt a becézést pedig ismeri, be tudja azonosítani, hogy róla van szó.
És persze a főnökasszony is visszatér az orkkal egyetemben. A kis szurkapiszka most sem marad el, ellenben az ork kirohanása cseppet sem tetszik neki. Persze jó szokásához híven némán, rezzenéstelen arccal hallgatja végig, saját véleményét pedig visszanyeli. Hiába nem akar a zöldbőrű kezei közé kerülni baj esetén, pillanatnyilag ő az egyetlen, akiről feltételezni lehet, hogy konyít a gyógyítás művészetéhez, így nem ildomos magára haragítania.*
- Hozok máris néhányat. *Válaszolja gyorsan Nadaenak, már ami a köpenyeket és takarókat illeti. Gyors mozdulattal pattan fel a földről, és lohol begyűjteni néhányat az említett holmiból. Gyors munkájának hála hamar vissza is tér egy kis hallommal, mellékes, hogy esetleg valakinek a tulajdonát vette kölcsön a nagy sietségben. Most egy társuk életésől van szó, ennyit csak kibírnak.*
*Az események kezdenek kissé felpörögni, és nem csak azért, mert a kölyök állapota javulás helyett csak romlik. Két újabb nővel bővül a társaság, az elf nagy örömére, ebből csak az egyikük tűnik ismerősnek neki a nagy kapkodásban.*
- Ha így haladunk, még lehet belőle vacsora. *Főtt kölyök, kannibáloknak biztos finom, habár a beteg egyedeket talán ők se nagy kedvelik. A Rinannal folytatott csevej így véget is ér, amit talán majd máskor folytatnak, vagy sem.*
- Enra vagyok. *Mutatkozik be röviden, teljes nevét most nem ismerteti, úgyse szokták megjegyezni, ezt a becézést pedig ismeri, be tudja azonosítani, hogy róla van szó.
És persze a főnökasszony is visszatér az orkkal egyetemben. A kis szurkapiszka most sem marad el, ellenben az ork kirohanása cseppet sem tetszik neki. Persze jó szokásához híven némán, rezzenéstelen arccal hallgatja végig, saját véleményét pedig visszanyeli. Hiába nem akar a zöldbőrű kezei közé kerülni baj esetén, pillanatnyilag ő az egyetlen, akiről feltételezni lehet, hogy konyít a gyógyítás művészetéhez, így nem ildomos magára haragítania.*
- Hozok máris néhányat. *Válaszolja gyorsan Nadaenak, már ami a köpenyeket és takarókat illeti. Gyors mozdulattal pattan fel a földről, és lohol begyűjteni néhányat az említett holmiból. Gyors munkájának hála hamar vissza is tér egy kis hallommal, mellékes, hogy esetleg valakinek a tulajdonát vette kölcsön a nagy sietségben. Most egy társuk életésől van szó, ennyit csak kibírnak.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-13 17:23:28
Üzenet elküldve: 2015-06-13 17:23:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*A barlangba mintha felgyorsulnának az események. A délután még alig történt valami, most meg hirtelen…
Nem is tudja, hogy egyszerre kire figyeljen. Mindkét eset szívügye, mind Bongyika, mind a kikötői őrség. De gyorsan sorrendet kell választania fejében, hogy mivel foglalkozzon elsőnek. Vagy egyszerre mindkettővel. Ám a választást megteszi hamarabb a másodszámú Vöröske – akinek sürgősen ki kell találnia egy másik nevet.*
- Hé! *Válaszolja ugyanúgy, mint ahogy a lány mondta.* - A micsodád? Drúgod? *Pislog értetlenül.* - Milyen nyelven az a szerető? *Neveti el magát, mintha viccesnek tartaná a dolgot, majd csak legyint egyet. A beszélgetés érdekesebb mederbe folyik tovább. Azon, hogy ha sikerült volna, most nem lenne itt, csak elhúzza a száját szélesre. Mennyiszer lógott már meg az őrség elől. Balfácánok ezek, de mégis vigyáz az ember velük. A másik két egyedre viszont szemöldöke szökken a magasba, kezét továbbra is keresztbefonja mellei alatt.*
- Meghalódott? *Ismétli a szavakat, majd csak csalódottan rázza meg a fejét.
Nem ide való volt, biztos utolérte valamelyik ellensége. Vagy, amilyen öreg volt, a halál vette védő karjainak ölelésébe. A seggrészegnél, újra elneveti magát, vidáman.*
- Áh, ezek nem isznak. De razziáznak. *Vakarja meg az állát.* - Lehet, hogy érdekes szállítmány jön a Kikötőbe. *Gondolkozik el ezen, de nem teheti ezt sem oly sokáig. Figyelme inkább a szőkeség felé terelődik.*
- Szóval jól bánik a pengékkel. Bájgúnárnak máris kedvence lesz. *Húzza el a száját kelletlenül. Mintha az utóbbi időben itt csak a nők szaporodnának. A férfiak meg lassan halnak ki. Mi lehet vajon ennek az oka?
Szürke szemei kikerekednek, ahogy hallgatja, miként próbálja őket behatárolni. Ő maga csak körbenéz de nem lát semmit, csak egy koszos, hideg barlangot, melyben már nem az él, akik évek óta igen.*
- Ööö… Banda? *Kérdez vissza.* - Inkább egy csapat renegát, akiket a társadalom kivetett magából. *Tekint lassan végig a barlang szerény társaságán. Még ketten kint vannak, épp a város felé tartanak, egy társuk…
~Társuk? Miket gondolok én itt?~
… pedig csak két hét múlva érkezik meg a Kikötőbe. Addig pedig sok feladatuk lesz.
~Feladatunk?~
Kérdezi magától, nem értvén, miért zakkant most meg. Ijedtében szájához kapja rumos üvegjét, s nagyot kortyol belőle.*
- Engem csak egy érdekel. Téged miért vetett ki?
*Gondol itt előző eszmefutatására. Addig nem mozdul, amíg nem kap rá választ. Pedig idegei megfeszülten indulnának már Bongyi felé. Aggódik érte.
~Aggódok? Egy senki gyerekért, akit alig pár hónapja ismerek?~
Fejét megrázza, majd ha megkapta a válaszát Khyrre néz.*
- A raktárba van még némi élelem, meg ital. *Bök fejével a tó melletti boltívre, melyből nyílik is a raktár.* - Nézzetek szét. Ha akarjátok, nézzetek szét. Odalent van egy másik barlang rész. *ekkor már a tőlük balra álló falcsoport felé bök, ahol nemrég még Wram és Taran szedte ki a köveket.* - De fáklyát vigyetek.
*Nem mondja Asirának, hogy menjen el, ám azt sem, hogy maradjon. Ki ő, hogy ezt eldöntse? Ez inkább az Őrült és a Kannibál reszortja volt. Felőle az tanyázik itt, aki akar. Amíg nem az ő életére akar törni.
Átjutva a két lányon, letérdel Bongyi mellé. Rinan élcelődésére szikrái a szemébe újra felcsapnak.*
- Te meg gyanúsan meg akarod ölni! *Sziszegi fogai között, bár azért egy pillanatra elgondolkozik.* - Miért Vöröskéék mikor jöttek vissza? *Kérdezi, hiszen ő volt itt, a baralangba végig. Remélhetőleg, s Ennel együtt. Majd szitkozódás közepette néz újra Bájgúnárra.*
- Emeld fel. *Gondol itt Bongyira, majd hallgatja az újabb instrukciókat.
~Nagyszerű, megint elmegy. Én meg mi a fészkes fenét kezdjek itt? Gyógyítónak tűnök tán?~
De azért egy kósza bólintást enged magának. Nem tűnik nagy feladatnak. Visszasétál a kádhoz, majd egy könnyed mozdulattal oldalra dönti azt. Az alján alig marad víz, csak épphogy. Int Rinannak, hogy most rakja bele a fiút, amíg ő a vödörrel a barlangi tóhoz sétál. Belemeríti azt, s már trappol is vissza a két fiúhoz.*
- Rinan, hoztatok takarókat, köpenyeket? *Talán ez az első alkalom, hogy a nevén nevezi az elfet, hangja komolyan cseng. Látszik rajta a valódi aggódás, s hogy tényleg segíteni akar a fiún. Az egyetlen emberi érzelem, amit e rövid ismeretség alatt felfedezhető a lányban.*
*A barlangba mintha felgyorsulnának az események. A délután még alig történt valami, most meg hirtelen…
Nem is tudja, hogy egyszerre kire figyeljen. Mindkét eset szívügye, mind Bongyika, mind a kikötői őrség. De gyorsan sorrendet kell választania fejében, hogy mivel foglalkozzon elsőnek. Vagy egyszerre mindkettővel. Ám a választást megteszi hamarabb a másodszámú Vöröske – akinek sürgősen ki kell találnia egy másik nevet.*
- Hé! *Válaszolja ugyanúgy, mint ahogy a lány mondta.* - A micsodád? Drúgod? *Pislog értetlenül.* - Milyen nyelven az a szerető? *Neveti el magát, mintha viccesnek tartaná a dolgot, majd csak legyint egyet. A beszélgetés érdekesebb mederbe folyik tovább. Azon, hogy ha sikerült volna, most nem lenne itt, csak elhúzza a száját szélesre. Mennyiszer lógott már meg az őrség elől. Balfácánok ezek, de mégis vigyáz az ember velük. A másik két egyedre viszont szemöldöke szökken a magasba, kezét továbbra is keresztbefonja mellei alatt.*
- Meghalódott? *Ismétli a szavakat, majd csak csalódottan rázza meg a fejét.
Nem ide való volt, biztos utolérte valamelyik ellensége. Vagy, amilyen öreg volt, a halál vette védő karjainak ölelésébe. A seggrészegnél, újra elneveti magát, vidáman.*
- Áh, ezek nem isznak. De razziáznak. *Vakarja meg az állát.* - Lehet, hogy érdekes szállítmány jön a Kikötőbe. *Gondolkozik el ezen, de nem teheti ezt sem oly sokáig. Figyelme inkább a szőkeség felé terelődik.*
- Szóval jól bánik a pengékkel. Bájgúnárnak máris kedvence lesz. *Húzza el a száját kelletlenül. Mintha az utóbbi időben itt csak a nők szaporodnának. A férfiak meg lassan halnak ki. Mi lehet vajon ennek az oka?
Szürke szemei kikerekednek, ahogy hallgatja, miként próbálja őket behatárolni. Ő maga csak körbenéz de nem lát semmit, csak egy koszos, hideg barlangot, melyben már nem az él, akik évek óta igen.*
- Ööö… Banda? *Kérdez vissza.* - Inkább egy csapat renegát, akiket a társadalom kivetett magából. *Tekint lassan végig a barlang szerény társaságán. Még ketten kint vannak, épp a város felé tartanak, egy társuk…
~Társuk? Miket gondolok én itt?~
… pedig csak két hét múlva érkezik meg a Kikötőbe. Addig pedig sok feladatuk lesz.
~Feladatunk?~
Kérdezi magától, nem értvén, miért zakkant most meg. Ijedtében szájához kapja rumos üvegjét, s nagyot kortyol belőle.*
- Engem csak egy érdekel. Téged miért vetett ki?
*Gondol itt előző eszmefutatására. Addig nem mozdul, amíg nem kap rá választ. Pedig idegei megfeszülten indulnának már Bongyi felé. Aggódik érte.
~Aggódok? Egy senki gyerekért, akit alig pár hónapja ismerek?~
Fejét megrázza, majd ha megkapta a válaszát Khyrre néz.*
- A raktárba van még némi élelem, meg ital. *Bök fejével a tó melletti boltívre, melyből nyílik is a raktár.* - Nézzetek szét. Ha akarjátok, nézzetek szét. Odalent van egy másik barlang rész. *ekkor már a tőlük balra álló falcsoport felé bök, ahol nemrég még Wram és Taran szedte ki a köveket.* - De fáklyát vigyetek.
*Nem mondja Asirának, hogy menjen el, ám azt sem, hogy maradjon. Ki ő, hogy ezt eldöntse? Ez inkább az Őrült és a Kannibál reszortja volt. Felőle az tanyázik itt, aki akar. Amíg nem az ő életére akar törni.
Átjutva a két lányon, letérdel Bongyi mellé. Rinan élcelődésére szikrái a szemébe újra felcsapnak.*
- Te meg gyanúsan meg akarod ölni! *Sziszegi fogai között, bár azért egy pillanatra elgondolkozik.* - Miért Vöröskéék mikor jöttek vissza? *Kérdezi, hiszen ő volt itt, a baralangba végig. Remélhetőleg, s Ennel együtt. Majd szitkozódás közepette néz újra Bájgúnárra.*
- Emeld fel. *Gondol itt Bongyira, majd hallgatja az újabb instrukciókat.
~Nagyszerű, megint elmegy. Én meg mi a fészkes fenét kezdjek itt? Gyógyítónak tűnök tán?~
De azért egy kósza bólintást enged magának. Nem tűnik nagy feladatnak. Visszasétál a kádhoz, majd egy könnyed mozdulattal oldalra dönti azt. Az alján alig marad víz, csak épphogy. Int Rinannak, hogy most rakja bele a fiút, amíg ő a vödörrel a barlangi tóhoz sétál. Belemeríti azt, s már trappol is vissza a két fiúhoz.*
- Rinan, hoztatok takarókat, köpenyeket? *Talán ez az első alkalom, hogy a nevén nevezi az elfet, hangja komolyan cseng. Látszik rajta a valódi aggódás, s hogy tényleg segíteni akar a fiún. Az egyetlen emberi érzelem, amit e rövid ismeretség alatt felfedezhető a lányban.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-12 10:51:28
Üzenet elküldve: 2015-06-12 10:51:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés avagy gyógyítás//
*A barlang lassan megtelik idegenekkel. Érzékeli az újabb jövevényeket, így egy kissé elfordul, és ellép hátrébb, hogy ne akadályozza a bejövőket, na meg persze azért, hogy ne mártsák egykönnyen a hátába a kést, vagy bármi egyéb halálosztásra alkalmas tárgyat. Az ork a fiatal gyermek megmentésére indul, Asira nem foglalkozik vele. Nem érdeklik a zöldbőrűek, és nem hiszei, hogy egy ork itt a főnök, bár, ahogy elnézi a társaságot, még az is lehet.
Hamarosan újabb alak lép be, miközben az elf szépfiú bemutatkozik neki. Halványan bólint, apró mozdulat ez, most mással kell foglalkoznia. A barna hajú nő – az újabb alakként aposztrofált – egyből kap egy megjegyzést az elftől, amit humorosnak vél, de Asira csak a barlang kijáratát elállóra figyel. Már várja a megjegyzést, azonban nem lépnek fel ellene, ami egészen meglepi őt. A kérdés jogosságával kapcsolatban nincs kifogása és Szarka, a forrófejű kis barátnéja azonnal megvédi őt, mielőtt akár egyetlen szóval is megmagyarázhatná az ittlétét. ~ Talán egyszer ez lesz a veszte, hogy ennyire sietős neki. ~Elmosolyodik magában, mert ennek ellenére megkedvelte a vöröst, aki most is harci üzemmódba lépett. A mondandója hízelgő, és Asira nem tagadja, hogy az ő suttogó pengéi hasznosak lehetnek bárkinek. A félrecsúszott akcióról és az emberekről beszámol Khyr, neki semmi tennivalója továbbra sem. A gyerek nem érdekli, meg az ork dühöngése sem, amíg nem ellene irányul. Azt látja, hogy a barna hajú feszült, mégis itt az ideje színre lépnie neki is. Odalép hát a vezérnek hitt nőhöz (Nadae), ugyan ki más kérdezhetné Khyrtől, hogy mit intézett?*
- Asira vagyok és felajánlom pengémet a… rendnek? Csoportnak? Bandának? Mindegy is, maguknak. *Szokásos recsegő, suttogásba forduló hanghordozásával beszél, de kiérezhető belőle a prédával szemező vad nyugodtsága, aki biztos abban, hogy nem lesz baj. ha pedig lesz, akkor fel van készülve a válaszcsapásra. Talán csak kutató türkizzöld lélektükreinek átható ragyogása leplezheti le látszólagos nyugodtságát. Az, hogy nem tegezi a másikat nyilvánvaló, hogy annak szól, nem ismeri ezeket a személyeket, a bizalmát ki kell érdemelni, ahogy vélhetően fordítva is így van.*
*A barlang lassan megtelik idegenekkel. Érzékeli az újabb jövevényeket, így egy kissé elfordul, és ellép hátrébb, hogy ne akadályozza a bejövőket, na meg persze azért, hogy ne mártsák egykönnyen a hátába a kést, vagy bármi egyéb halálosztásra alkalmas tárgyat. Az ork a fiatal gyermek megmentésére indul, Asira nem foglalkozik vele. Nem érdeklik a zöldbőrűek, és nem hiszei, hogy egy ork itt a főnök, bár, ahogy elnézi a társaságot, még az is lehet.
Hamarosan újabb alak lép be, miközben az elf szépfiú bemutatkozik neki. Halványan bólint, apró mozdulat ez, most mással kell foglalkoznia. A barna hajú nő – az újabb alakként aposztrofált – egyből kap egy megjegyzést az elftől, amit humorosnak vél, de Asira csak a barlang kijáratát elállóra figyel. Már várja a megjegyzést, azonban nem lépnek fel ellene, ami egészen meglepi őt. A kérdés jogosságával kapcsolatban nincs kifogása és Szarka, a forrófejű kis barátnéja azonnal megvédi őt, mielőtt akár egyetlen szóval is megmagyarázhatná az ittlétét. ~ Talán egyszer ez lesz a veszte, hogy ennyire sietős neki. ~Elmosolyodik magában, mert ennek ellenére megkedvelte a vöröst, aki most is harci üzemmódba lépett. A mondandója hízelgő, és Asira nem tagadja, hogy az ő suttogó pengéi hasznosak lehetnek bárkinek. A félrecsúszott akcióról és az emberekről beszámol Khyr, neki semmi tennivalója továbbra sem. A gyerek nem érdekli, meg az ork dühöngése sem, amíg nem ellene irányul. Azt látja, hogy a barna hajú feszült, mégis itt az ideje színre lépnie neki is. Odalép hát a vezérnek hitt nőhöz (Nadae), ugyan ki más kérdezhetné Khyrtől, hogy mit intézett?*
- Asira vagyok és felajánlom pengémet a… rendnek? Csoportnak? Bandának? Mindegy is, maguknak. *Szokásos recsegő, suttogásba forduló hanghordozásával beszél, de kiérezhető belőle a prédával szemező vad nyugodtsága, aki biztos abban, hogy nem lesz baj. ha pedig lesz, akkor fel van készülve a válaszcsapásra. Talán csak kutató türkizzöld lélektükreinek átható ragyogása leplezheti le látszólagos nyugodtságát. Az, hogy nem tegezi a másikat nyilvánvaló, hogy annak szól, nem ismeri ezeket a személyeket, a bizalmát ki kell érdemelni, ahogy vélhetően fordítva is így van.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-11 22:33:03
Üzenet elküldve: 2015-06-11 22:33:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mérgezés, avagy gyógyítás //
* Wram nem foglalkozik sem az újonnan érkezett nőkkel, sem az elffel, hanem odacsörtet a fiúhoz, s leguggol mellé. Még Nadae érkezésére sem pillant fel. *
- Vadbarmok. -
* Morogja, miközben kezével először a Bongyi homlokát fogja meg, majd amennyire tudja, a szemhéját húzza fel óvatosan. *
- Ahelyett, hogy baromságokat mondasz, inkább húzz bőrt a fogadra! -
* Villan a tekintete az elfre. *
- Azt mondtam, áztassátok be a gombákat, majd tegyétek bele a fiút a MELEG vízbe. -
* Nyomja meg a szót az ork, majd felegyenesedve folytatja. *
- Erre ti, gombás levest főztök a kölyökből, aztán meg sipítoztok. Elalélt? Persze, mert ennek a gombának nem csak gyulladáscsökkentő hatása van, hanem nyugtató is. -
* Magyarázza tovább. *
- Ha lett volna eszed, s figyelsz a víz hőmérsékletére, már a helyén alhatna. De még nincs veszve a dolog. Most eltaláltad, le kell hűteni. De nem így. -
* Odacsörtet a kádhoz, s felméri, mennyi víz van benne. *
- Ezt borítsátok ki, csak egy kevés legyen benne, amibe visszatehetitek Willt. Utána pedig FOKOZATOSAN hűtsétek le a vízét a tóból, addig, amíg mellközépig nem ér neki a víz. Felfogtad? -
* Néz a másikra, majd Nadaera néz. *
- Kerítsetek valami pokrócot, melegen legyen, úgy fektessétek le, lehetőleg közel a tűzhőz, hogy ne fázzon annyira. -
- Hajnalig figyeljétek, s ha nagyon lángol, megint hűtsétek le. Én meg hozok neki gyógyszert. -
* Lép fekhelyéhez, s kapja vállra a táskáját. *
* Wram nem foglalkozik sem az újonnan érkezett nőkkel, sem az elffel, hanem odacsörtet a fiúhoz, s leguggol mellé. Még Nadae érkezésére sem pillant fel. *
- Vadbarmok. -
* Morogja, miközben kezével először a Bongyi homlokát fogja meg, majd amennyire tudja, a szemhéját húzza fel óvatosan. *
- Ahelyett, hogy baromságokat mondasz, inkább húzz bőrt a fogadra! -
* Villan a tekintete az elfre. *
- Azt mondtam, áztassátok be a gombákat, majd tegyétek bele a fiút a MELEG vízbe. -
* Nyomja meg a szót az ork, majd felegyenesedve folytatja. *
- Erre ti, gombás levest főztök a kölyökből, aztán meg sipítoztok. Elalélt? Persze, mert ennek a gombának nem csak gyulladáscsökkentő hatása van, hanem nyugtató is. -
* Magyarázza tovább. *
- Ha lett volna eszed, s figyelsz a víz hőmérsékletére, már a helyén alhatna. De még nincs veszve a dolog. Most eltaláltad, le kell hűteni. De nem így. -
* Odacsörtet a kádhoz, s felméri, mennyi víz van benne. *
- Ezt borítsátok ki, csak egy kevés legyen benne, amibe visszatehetitek Willt. Utána pedig FOKOZATOSAN hűtsétek le a vízét a tóból, addig, amíg mellközépig nem ér neki a víz. Felfogtad? -
* Néz a másikra, majd Nadaera néz. *
- Kerítsetek valami pokrócot, melegen legyen, úgy fektessétek le, lehetőleg közel a tűzhőz, hogy ne fázzon annyira. -
- Hajnalig figyeljétek, s ha nagyon lángol, megint hűtsétek le. Én meg hozok neki gyógyszert. -
* Lép fekhelyéhez, s kapja vállra a táskáját. *
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-11 19:37:04
Üzenet elküldve: 2015-06-11 19:37:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Nem lepi meg a csend és visszafogott mélabú, amellyel életelveire válaszol a lány, hozzá van szokva az ilyesmihez. Elvégre ő sem olyan helyről származik, ahol ezt bárki megengedheti magának... mindenesetre a látszat ellenére megtanulta, hogy a kis dolgoknak is örülni kell, ha az elf felhőtlen életet akar.*
- Meghűlés, mi?
*Nem ismeri ezeket az emberi nyavajákat, sőt, ez az első alkalom, hogy ilyesmit lát, nemhogy tapasztalja. Nem mintha hiányolná a dolgot. Csendben hallgatja a lány tanácsait, majd a végén bólint egyet.*
- Akkor csináljuk ezt.
*El is indul vödröt keresni, azonban nincstelenül tér vissza, és jó pár új emberkét talál ott, akiknek mellesleg hátulról is hallotta a hangját. Jól meg is nézi őket magának, egy kis vörös boszorkány, egy búzahajú társaságában. Rinan halkan füttyent egyet, és vigyorogva fordul feléjük.*
- Osztódunk? Rumot találsz arra.
*Int a raktár felé, miközben tekintetét végigfuttatja a leányzó testén.*
- Rinan.
*Bólint a csendesebbiknek, majd kicsit megrázza Will válát.*
- Nem, ez itt nem a vacsi. Név szerint Williän, egyébként meg kómás. Véletlenül nem értetek a gyógyításhoz?
*Vakargatja meg a fejét, elengedve az egyelőre eszméletlennek tűnő fiút, de legalább lassú, nehézkes lélegzetvétele még hallatszik. Nem nehéz kitalálni, hogy Rinan nem ért hozzá. Mielőtt azonban bárki is reagálhatna, még az ork is megjelenik, de mintha most valamiben más volna.*
- Hát, a kölyök nem nagyon bírta a kádat, szóval gondoltam inkább lehűtjük kicsit. Még mindig tűzforró... Valami mintha más lenne rajtad. Ittál? Vagy Taug már osztogatja a bogyóit? Errefelé tényleg mintha terjedne az elmebaj. Már nem rád értem, te rendben vagy.
*A hirtelen beállt csöndben, a rakat ismeretlen közt valahogy pofáznia kell, és ezen nem segít az sem, hogy még Nadae is felbukkan a barlangban, hasonlóképpen pattogós kedvében, a pillantása pedig mintha átszelné a levegőt. Na nem mintha a pimasz elfet megijesztené, csak húzogatja a szemöldökét, aztán rákacsint a kalózra.*
- Ti ketten gyanúsan egyszerre érkeztetek. Már nem csak a kalózok, de orkok is...? *Röhög fel, ha mást nem is, ezt majd biztosan felveszi a rumhercegnő. Az elf csak Wram felé pillantva hagyja abba a heherészést, mert azért mégse kéne ketrecharcot rendeznie vele, amíg ő az egyetlen gyógyítóképes személy. Ami azért valahol kínos...*
- Nem mintha bajom lenne a fajtáddal.
*A nők gondolatai azonban hamar más hullámokra eveznek, a hosszúfülű csak pár percnyi rizsa után köszörüli meg a torkát.*
- Megbeszélhetitek később is. Előbb kezdhetnénk vele valamit.
*Int fejével Bongyorka felé, ugyanis egyre jobban aggasztja a fiú állapota. Valahogy mégiscsak helyre kéne pofozni.*
*Nem lepi meg a csend és visszafogott mélabú, amellyel életelveire válaszol a lány, hozzá van szokva az ilyesmihez. Elvégre ő sem olyan helyről származik, ahol ezt bárki megengedheti magának... mindenesetre a látszat ellenére megtanulta, hogy a kis dolgoknak is örülni kell, ha az elf felhőtlen életet akar.*
- Meghűlés, mi?
*Nem ismeri ezeket az emberi nyavajákat, sőt, ez az első alkalom, hogy ilyesmit lát, nemhogy tapasztalja. Nem mintha hiányolná a dolgot. Csendben hallgatja a lány tanácsait, majd a végén bólint egyet.*
- Akkor csináljuk ezt.
*El is indul vödröt keresni, azonban nincstelenül tér vissza, és jó pár új emberkét talál ott, akiknek mellesleg hátulról is hallotta a hangját. Jól meg is nézi őket magának, egy kis vörös boszorkány, egy búzahajú társaságában. Rinan halkan füttyent egyet, és vigyorogva fordul feléjük.*
- Osztódunk? Rumot találsz arra.
*Int a raktár felé, miközben tekintetét végigfuttatja a leányzó testén.*
- Rinan.
*Bólint a csendesebbiknek, majd kicsit megrázza Will válát.*
- Nem, ez itt nem a vacsi. Név szerint Williän, egyébként meg kómás. Véletlenül nem értetek a gyógyításhoz?
*Vakargatja meg a fejét, elengedve az egyelőre eszméletlennek tűnő fiút, de legalább lassú, nehézkes lélegzetvétele még hallatszik. Nem nehéz kitalálni, hogy Rinan nem ért hozzá. Mielőtt azonban bárki is reagálhatna, még az ork is megjelenik, de mintha most valamiben más volna.*
- Hát, a kölyök nem nagyon bírta a kádat, szóval gondoltam inkább lehűtjük kicsit. Még mindig tűzforró... Valami mintha más lenne rajtad. Ittál? Vagy Taug már osztogatja a bogyóit? Errefelé tényleg mintha terjedne az elmebaj. Már nem rád értem, te rendben vagy.
*A hirtelen beállt csöndben, a rakat ismeretlen közt valahogy pofáznia kell, és ezen nem segít az sem, hogy még Nadae is felbukkan a barlangban, hasonlóképpen pattogós kedvében, a pillantása pedig mintha átszelné a levegőt. Na nem mintha a pimasz elfet megijesztené, csak húzogatja a szemöldökét, aztán rákacsint a kalózra.*
- Ti ketten gyanúsan egyszerre érkeztetek. Már nem csak a kalózok, de orkok is...? *Röhög fel, ha mást nem is, ezt majd biztosan felveszi a rumhercegnő. Az elf csak Wram felé pillantva hagyja abba a heherészést, mert azért mégse kéne ketrecharcot rendeznie vele, amíg ő az egyetlen gyógyítóképes személy. Ami azért valahol kínos...*
- Nem mintha bajom lenne a fajtáddal.
*A nők gondolatai azonban hamar más hullámokra eveznek, a hosszúfülű csak pár percnyi rizsa után köszörüli meg a torkát.*
- Megbeszélhetitek később is. Előbb kezdhetnénk vele valamit.
*Int fejével Bongyorka felé, ugyanis egyre jobban aggasztja a fiú állapota. Valahogy mégiscsak helyre kéne pofozni.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-11 15:35:43
Üzenet elküldve: 2015-06-11 15:35:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Mérgezés avagy gyógyítás//
*Fekete szemeit megvillogtatja a gyereket maceráló társaságon. Mivel egyikőjük sem hajlandó válaszolni, gondolja azért, mert elfoglalja őket a gondozás, vagy éppen a gyilkolás, ezért elfordul irányukból és elsétál a belső tavacskától.
Hamarosan egy ork csörtet be azon a járaton, ahol ők is jöttek. Nem figyel kettejükre, ami elég nagy hiba lenne, ha ártó szándékkal jöttek volna. Khyr nem ismeri, látta már kopácsolni a barlang hátuljában, de senki nem mondott róla semmit, igaz, hogy nem is kérdezett róla. Nem érdekelte, különösebben.
Zokon veszi azt, hogy majdnem keresztül hajt rajtuk a zöld bestia. Egy morgást intéz felé és kezét is lendíti, de megállítja a levegőben, majd maga mellé ereszti.
~Mocskos férgek ezek mind.~ Gondolja keserűen. Nem veszi le róla a szemét, úgy tűnik őt is a gyerek érdekli, mert eszelősen leteremti azt a kettőt. Ő dolguk. Megrázza a fejét és visszafordul Asirához. Megvonja a vállát felé, jelezvén, hogy nem tehet róla, hogy a banda egy kicsit tökkelütött.
~Vannak szórakoztatóbb egyedek is.~ Amint ez átfut az agyán meg is jelenik a háta mögött az egyetlen ember, akit megkedvelt rövid itt léte alatt. Elmosolyodik szélesen és már üdvözölné a kalózkát, amikor az kiszúr mellette egy apróságot. Méghozzá egy olyan idegent, akikről ők nem is hallottak. Lefagyasztja a mosolyát, inkább akaratból, mint a barna nő szúrós tekintete miatt.*
-Hé! *Áll elibe, mikor az a barátnőjét kezdi el pásztázni. Beszélni akar hozzá és jó lenne, ha nem ölné meg a lányt a nézésével.*
-A lány velem van, a drúgom, ha úgy tetszik. *Keresztbe fonja karját és egyenes derékkal áll. Nem tartozik marha nagy tisztelettel a nő iránt, hogy kétszer meggondolja mit mond neki. Ha tengerek nagyságos királynője lenne sem változtatna hangnemén, ahogy azt már megszokhattuk tőle. Ahogy tisztázva lett a szőke mivoltja, részéről legalábbis, és Nadae befejezte a kölök nézegetését, olyan témára terelődik a szó, amiről már érdemes beszélni. Ahogy látja elég pipa a barna nő. Most lesz még egy ok arra, sőt egyből kettő, hogy ki is bukjon.*
-Ha sikerült volna bármit is intéznem, nem lennék itt. *Közli nyersen, tárgyilagosan, majd cseppnyi részvét nélkül hangjában, folytatja.*
-Találkoztam a te Varjasoddal és a barátjával. Az strázsák megrohamoztak minket, mikor tárgyalni kezdtünk, onnan sikerült elhúzni szerencsésen, de a barátod a Varjas kinyiffant. *Biccent fejével a föld felé, hogy mutassa, a férfi eldőlt és ott is maradt. Nem beszél a kölyökről akit maga tett el láb alól. Az az ő hibája volt és nem akarja megemlíteni.*
-A barátja meg eltűnt, mint a kámfor. Jobbnak láttam nem képben maradni. Az őrök razziáznak ma este, bár ha engem kérdezel, inkább csak seggrészegre isszák magukat, ellenőrzés címén.
~Micsoda egy szétvetett társaság az is.~
*Lesüti a szemét, majd pár pillanat múlva felemeli ismét.*
-Vele útközben találkoztam. Egy élettel korábban egymás oldalán álltunk, s megint egymáshoz sodort a végzet. Jó hasznát vehetnénk. Kitűnően bánik a pengével.
*Mondandója végeztével felszegi állát és hagyja szóhoz jutni a másik kettőt, ha van hozzá fűzni valójuk.*
*Fekete szemeit megvillogtatja a gyereket maceráló társaságon. Mivel egyikőjük sem hajlandó válaszolni, gondolja azért, mert elfoglalja őket a gondozás, vagy éppen a gyilkolás, ezért elfordul irányukból és elsétál a belső tavacskától.
Hamarosan egy ork csörtet be azon a járaton, ahol ők is jöttek. Nem figyel kettejükre, ami elég nagy hiba lenne, ha ártó szándékkal jöttek volna. Khyr nem ismeri, látta már kopácsolni a barlang hátuljában, de senki nem mondott róla semmit, igaz, hogy nem is kérdezett róla. Nem érdekelte, különösebben.
Zokon veszi azt, hogy majdnem keresztül hajt rajtuk a zöld bestia. Egy morgást intéz felé és kezét is lendíti, de megállítja a levegőben, majd maga mellé ereszti.
~Mocskos férgek ezek mind.~ Gondolja keserűen. Nem veszi le róla a szemét, úgy tűnik őt is a gyerek érdekli, mert eszelősen leteremti azt a kettőt. Ő dolguk. Megrázza a fejét és visszafordul Asirához. Megvonja a vállát felé, jelezvén, hogy nem tehet róla, hogy a banda egy kicsit tökkelütött.
~Vannak szórakoztatóbb egyedek is.~ Amint ez átfut az agyán meg is jelenik a háta mögött az egyetlen ember, akit megkedvelt rövid itt léte alatt. Elmosolyodik szélesen és már üdvözölné a kalózkát, amikor az kiszúr mellette egy apróságot. Méghozzá egy olyan idegent, akikről ők nem is hallottak. Lefagyasztja a mosolyát, inkább akaratból, mint a barna nő szúrós tekintete miatt.*
-Hé! *Áll elibe, mikor az a barátnőjét kezdi el pásztázni. Beszélni akar hozzá és jó lenne, ha nem ölné meg a lányt a nézésével.*
-A lány velem van, a drúgom, ha úgy tetszik. *Keresztbe fonja karját és egyenes derékkal áll. Nem tartozik marha nagy tisztelettel a nő iránt, hogy kétszer meggondolja mit mond neki. Ha tengerek nagyságos királynője lenne sem változtatna hangnemén, ahogy azt már megszokhattuk tőle. Ahogy tisztázva lett a szőke mivoltja, részéről legalábbis, és Nadae befejezte a kölök nézegetését, olyan témára terelődik a szó, amiről már érdemes beszélni. Ahogy látja elég pipa a barna nő. Most lesz még egy ok arra, sőt egyből kettő, hogy ki is bukjon.*
-Ha sikerült volna bármit is intéznem, nem lennék itt. *Közli nyersen, tárgyilagosan, majd cseppnyi részvét nélkül hangjában, folytatja.*
-Találkoztam a te Varjasoddal és a barátjával. Az strázsák megrohamoztak minket, mikor tárgyalni kezdtünk, onnan sikerült elhúzni szerencsésen, de a barátod a Varjas kinyiffant. *Biccent fejével a föld felé, hogy mutassa, a férfi eldőlt és ott is maradt. Nem beszél a kölyökről akit maga tett el láb alól. Az az ő hibája volt és nem akarja megemlíteni.*
-A barátja meg eltűnt, mint a kámfor. Jobbnak láttam nem képben maradni. Az őrök razziáznak ma este, bár ha engem kérdezel, inkább csak seggrészegre isszák magukat, ellenőrzés címén.
~Micsoda egy szétvetett társaság az is.~
*Lesüti a szemét, majd pár pillanat múlva felemeli ismét.*
-Vele útközben találkoztam. Egy élettel korábban egymás oldalán álltunk, s megint egymáshoz sodort a végzet. Jó hasznát vehetnénk. Kitűnően bánik a pengével.
*Mondandója végeztével felszegi állát és hagyja szóhoz jutni a másik kettőt, ha van hozzá fűzni valójuk.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-11 14:09:40
Üzenet elküldve: 2015-06-11 14:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés avagy gyógyítás//
*A nagy eszét nem tudja hova tette, amikor elejtette a fáklyát. Annak maradványát megtalálja, de hiába próbál vele bármit csinálni, esélytelen, hogy újra égjen. Így az éj leple alatt halad vissza a barlangba, szerencsére néhányszor eltévedve. Énekli a balladát, egyre dühösebben, de csak a sokadik alkalomkor találja meg az üvöltő részét a szirteknek. Ám mielőtt még belépnek a szűk lyukon ruháit visszaveszi. Teste megszáradt, a só kikezdte bőrét, fehér foltokban tapadva rá. A ruha kellően fedi hírtelenjébe kapott sebeit.
~Sebek? Inkább súrolások. Holnapra elmúlik.~
Legyint egyet, majd kitapogatva a bejáratot elindul befelé. A központi barlangrészből enyhe fény szivárog, így tudja, hogy merre is menjen. Hiába van itt már hónapok óta nem és nem tudja megszokni a helyet. Csizmái hangjait az üres folyosón a falak visszaverik, ahogy az aláeső vízcseppeket is. Ha hosszútávon maradnak itt, akkor ezzel is kell valamit kezdeni.
~Hosszútávon? Minek, most már ott van Lélekvesztő.~
Rázza meg a fejét. Dehogy akar itt lenni hosszútávon. Előbb a Kannibállal, majd az Őrülttel egyeztek meg, hogy csak és kizárólag addig marad, amíg vissza nem szerzik a hajóját. Meg kell várni az apályt, hogy sunyiba kivihesse a hajót. Aztán agyő barlang. Nem fog hiányozni neki, már így is minden baja van, hogy távol van a tengertől. Sose töltötte még a telet szárazföldön. Sose látott még havat!
Lassan lépked előre, ahogy eléri a barlang belső részét. A boltíves járat végén megáll, kezeit maga előtt keresztbefonja, majd áll egy darabig. Nem tudja mi folyik itt, de azt látja, hogy a másik végében gyülekezik mindenki – vagyis egy népes társaság – a tó környékén. Szemeit összehúzza, hogy mi történhet. Legutóbb ő öblítette le arcát, meg haját a vízbe.
~Nem, biztos nincs ezzel összefüggésbe.~
Halkan oson előre, de csak addig, amíg kezében tartott fáklyát el nem dobja a barlang falához. Néhány méterrel megállva, felismeri a délután elment alakot.*
- Vörike! *Szólal meg vidáman, majd ez olyan gyorsan múlik el, mint jött. Szürkéi szikrákat hánynak, ahogy egy újabb szukát lát meg.*
- Hát ez meg hogy a fészkes mennykőbe került ide? Tán a krákenek bedobták a lyukon? *Sziszegi fogai közül maga sem értvén, hogy miért akadt ki.
Tekintete a kölyköt keresi, ám az nincs a rögtönzött kádjába. Hát ezért dolgozott ő? Vizslató tekintetével firtatja a fiú hollétét, majd ahogy meglátja szemei még nagyobb dühbe fordulnak, ahogy Bájgúnárra néz. Nem szól semmit, tekintete mindent elárul. Izmai hirtelen feszülnek meg, idegei pattanásig feszültek. Egyetlen értékes élet itt számára Bongyi. Ezek az idióták meg hagyják meghalni? Kezei ökölbe szorulnak, s nagy erő kell ahhoz, hogy ne vágtasson át mindenkin, s menjen oda a kölyökhöz. Figyelmét inkább az új jövevényre emeli, majd át másodszámú Vöröskére.*
- Mit sikerült intézned lent?
*De valahogy nem tudja nem nézni a szőkeségről, s annak hosszú hajzuhatagáról. A kérdés feltevésekor is inkább annak türkizeibe fúrja szürkéit, minthogy Khyrre nézzen. Pedig valóban kíváncsi, hogy azok az idióta kikötői őrök ugyanúgy flangálnak-e, mint eddig.*
*A nagy eszét nem tudja hova tette, amikor elejtette a fáklyát. Annak maradványát megtalálja, de hiába próbál vele bármit csinálni, esélytelen, hogy újra égjen. Így az éj leple alatt halad vissza a barlangba, szerencsére néhányszor eltévedve. Énekli a balladát, egyre dühösebben, de csak a sokadik alkalomkor találja meg az üvöltő részét a szirteknek. Ám mielőtt még belépnek a szűk lyukon ruháit visszaveszi. Teste megszáradt, a só kikezdte bőrét, fehér foltokban tapadva rá. A ruha kellően fedi hírtelenjébe kapott sebeit.
~Sebek? Inkább súrolások. Holnapra elmúlik.~
Legyint egyet, majd kitapogatva a bejáratot elindul befelé. A központi barlangrészből enyhe fény szivárog, így tudja, hogy merre is menjen. Hiába van itt már hónapok óta nem és nem tudja megszokni a helyet. Csizmái hangjait az üres folyosón a falak visszaverik, ahogy az aláeső vízcseppeket is. Ha hosszútávon maradnak itt, akkor ezzel is kell valamit kezdeni.
~Hosszútávon? Minek, most már ott van Lélekvesztő.~
Rázza meg a fejét. Dehogy akar itt lenni hosszútávon. Előbb a Kannibállal, majd az Őrülttel egyeztek meg, hogy csak és kizárólag addig marad, amíg vissza nem szerzik a hajóját. Meg kell várni az apályt, hogy sunyiba kivihesse a hajót. Aztán agyő barlang. Nem fog hiányozni neki, már így is minden baja van, hogy távol van a tengertől. Sose töltötte még a telet szárazföldön. Sose látott még havat!
Lassan lépked előre, ahogy eléri a barlang belső részét. A boltíves járat végén megáll, kezeit maga előtt keresztbefonja, majd áll egy darabig. Nem tudja mi folyik itt, de azt látja, hogy a másik végében gyülekezik mindenki – vagyis egy népes társaság – a tó környékén. Szemeit összehúzza, hogy mi történhet. Legutóbb ő öblítette le arcát, meg haját a vízbe.
~Nem, biztos nincs ezzel összefüggésbe.~
Halkan oson előre, de csak addig, amíg kezében tartott fáklyát el nem dobja a barlang falához. Néhány méterrel megállva, felismeri a délután elment alakot.*
- Vörike! *Szólal meg vidáman, majd ez olyan gyorsan múlik el, mint jött. Szürkéi szikrákat hánynak, ahogy egy újabb szukát lát meg.*
- Hát ez meg hogy a fészkes mennykőbe került ide? Tán a krákenek bedobták a lyukon? *Sziszegi fogai közül maga sem értvén, hogy miért akadt ki.
Tekintete a kölyköt keresi, ám az nincs a rögtönzött kádjába. Hát ezért dolgozott ő? Vizslató tekintetével firtatja a fiú hollétét, majd ahogy meglátja szemei még nagyobb dühbe fordulnak, ahogy Bájgúnárra néz. Nem szól semmit, tekintete mindent elárul. Izmai hirtelen feszülnek meg, idegei pattanásig feszültek. Egyetlen értékes élet itt számára Bongyi. Ezek az idióták meg hagyják meghalni? Kezei ökölbe szorulnak, s nagy erő kell ahhoz, hogy ne vágtasson át mindenkin, s menjen oda a kölyökhöz. Figyelmét inkább az új jövevényre emeli, majd át másodszámú Vöröskére.*
- Mit sikerült intézned lent?
*De valahogy nem tudja nem nézni a szőkeségről, s annak hosszú hajzuhatagáról. A kérdés feltevésekor is inkább annak türkizeibe fúrja szürkéit, minthogy Khyrre nézzen. Pedig valóban kíváncsi, hogy azok az idióta kikötői őrök ugyanúgy flangálnak-e, mint eddig.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-11 05:08:06
Üzenet elküldve: 2015-06-11 05:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mérgezés, avagy gyógyítás //
* Wram megelégelve a kinti levegőt, úgy dönt, ideje visszatérni a barlangba. *
~ Lássuk, mi van a kőlyőkkel. ~
* Veszi az irányt a kád felé, ám mikor odaér, látja, hogy a kád teljesen üres. A víz még mindig elég meleg, s a benne lévő gomba illatát árasztja. *
- Hová lettek? -
* Kérdezi magától, aztán el is indul, hogy megkeresse a többieket. Mikor rájuk lel a barlangi tó partján, már nem csak a bájgúnár és a kölyök van ott, hanem egy egész kis társaság. Wram övbe akasztott hüvelykujjal lép közéjük, szavait az elfnek címezve. *
- Mit csináltok itt? -
* Kérdezi nyíltan, bár a helyzetből maga is tud következtetni, de szeretné a másiktól hallani. *
* Wram megelégelve a kinti levegőt, úgy dönt, ideje visszatérni a barlangba. *
~ Lássuk, mi van a kőlyőkkel. ~
* Veszi az irányt a kád felé, ám mikor odaér, látja, hogy a kád teljesen üres. A víz még mindig elég meleg, s a benne lévő gomba illatát árasztja. *
- Hová lettek? -
* Kérdezi magától, aztán el is indul, hogy megkeresse a többieket. Mikor rájuk lel a barlangi tó partján, már nem csak a bájgúnár és a kölyök van ott, hanem egy egész kis társaság. Wram övbe akasztott hüvelykujjal lép közéjük, szavait az elfnek címezve. *
- Mit csináltok itt? -
* Kérdezi nyíltan, bár a helyzetből maga is tud következtetni, de szeretné a másiktól hallani. *
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-10 19:54:53
Üzenet elküldve: 2015-06-10 19:54:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Khyr Kreantis//
*A tőrpróba régi dolog Asira klánjánál, de ezt nem köti a lány orrára. Ha elfogadod a másik tőrét, magadhoz kötöd, afféle bizalmi állapot. Legtöbbször az árulót éri a halálos penge, bárkinél is van, valami misztikum lehet a háttérben valószínűleg. Miután egymásra mosolyogtak, és elültették a bizalmuk magvait, Khyr is belátja, hogy jobb, ha indulnak. Asira nagyon figyel, de főleg arra, hogy meg ne csússzon, amire fel is hívja a másik a figyelmét. Mindig pontosan oda lép, ahonnan a másik elveszi a lábát, ki tudja, hogy milyen csapdák lehetnek esetleg. Legalábbis így gondolja, hiszen a Szarka egészen kimért léptekkel és ugrásokkal közlekedik előtte. Végül egy szűk hasadékhoz érnek, amikor a vörös haj meglibben és megnézi, hogy ott van-e mögötte a szőke orgyilkos. Természetesen ott áll mögötte és sztoikus nyugalommal a képén követi a másikat. Az más kérdés, hogy eléggé csúcsra vannak járatva az érzékei, nem szeretne kellemetlen meglepetést, jó lenne, ha az ellenfele nem lenne előnyben vele szemben. Végül megnyílik az út, a szűk járat kiszélesedik. Asira elismerően biccent a hely kitalálójának, szépen el van rejtve a barlang, és nem egyszerű a bejutás annak, aki nem tudja az utat.*
//Gyógyítás, avagy mérgezés//
*Követi Khryt, hamarosan egy kisebb társaságba botlanak. A fehér hajú nő, egyből magára vonja a figyelmét, az eszméletlennek tűnő gyermekre is felfigyel, majd a harmadikra, a talán fekete hajú fiatal elfre. Az itteni megvilágítás az árnyaknak kedvez, bár egy kicsit ironikus számára, hogy az ő arca is elég fiatalos, habár, ő maga néhány évvel idősebb a látszólagosnál.
Khyr a barátjaként mutatja be, ami kedves gesztus, de semmilyen módon nem reagál rá. Még mindig nagyon fel van ajzva, mint egy pattanásig felhúzott íj, habár az arcán ez nem látszik továbbra sem. Begyakorolt mozdulatok, évek tapasztalata, és Asira még nem hibázott, hiszen akkor halott lenne. A barlang egyébként tetszik neki, egészen otthonos és védelmet nyújt sok mindentől, ideális rejtek.*
- Asira. *Mutatkozik be az ottlévőknek a reccsenő hangján, a száraz ág ropog így az avar alatt, mindenképpen meglepő lehet ehhez az archoz társítani. Nem hiszi, hogy ezek lennének a vezérek, ahhoz Khyr túl laza volt, kevés benne a tisztelet, még hozzá képest is.*
*A tőrpróba régi dolog Asira klánjánál, de ezt nem köti a lány orrára. Ha elfogadod a másik tőrét, magadhoz kötöd, afféle bizalmi állapot. Legtöbbször az árulót éri a halálos penge, bárkinél is van, valami misztikum lehet a háttérben valószínűleg. Miután egymásra mosolyogtak, és elültették a bizalmuk magvait, Khyr is belátja, hogy jobb, ha indulnak. Asira nagyon figyel, de főleg arra, hogy meg ne csússzon, amire fel is hívja a másik a figyelmét. Mindig pontosan oda lép, ahonnan a másik elveszi a lábát, ki tudja, hogy milyen csapdák lehetnek esetleg. Legalábbis így gondolja, hiszen a Szarka egészen kimért léptekkel és ugrásokkal közlekedik előtte. Végül egy szűk hasadékhoz érnek, amikor a vörös haj meglibben és megnézi, hogy ott van-e mögötte a szőke orgyilkos. Természetesen ott áll mögötte és sztoikus nyugalommal a képén követi a másikat. Az más kérdés, hogy eléggé csúcsra vannak járatva az érzékei, nem szeretne kellemetlen meglepetést, jó lenne, ha az ellenfele nem lenne előnyben vele szemben. Végül megnyílik az út, a szűk járat kiszélesedik. Asira elismerően biccent a hely kitalálójának, szépen el van rejtve a barlang, és nem egyszerű a bejutás annak, aki nem tudja az utat.*
//Gyógyítás, avagy mérgezés//
*Követi Khryt, hamarosan egy kisebb társaságba botlanak. A fehér hajú nő, egyből magára vonja a figyelmét, az eszméletlennek tűnő gyermekre is felfigyel, majd a harmadikra, a talán fekete hajú fiatal elfre. Az itteni megvilágítás az árnyaknak kedvez, bár egy kicsit ironikus számára, hogy az ő arca is elég fiatalos, habár, ő maga néhány évvel idősebb a látszólagosnál.
Khyr a barátjaként mutatja be, ami kedves gesztus, de semmilyen módon nem reagál rá. Még mindig nagyon fel van ajzva, mint egy pattanásig felhúzott íj, habár az arcán ez nem látszik továbbra sem. Begyakorolt mozdulatok, évek tapasztalata, és Asira még nem hibázott, hiszen akkor halott lenne. A barlang egyébként tetszik neki, egészen otthonos és védelmet nyújt sok mindentől, ideális rejtek.*
- Asira. *Mutatkozik be az ottlévőknek a reccsenő hangján, a száraz ág ropog így az avar alatt, mindenképpen meglepő lehet ehhez az archoz társítani. Nem hiszi, hogy ezek lennének a vezérek, ahhoz Khyr túl laza volt, kevés benne a tisztelet, még hozzá képest is.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-10 10:42:14
Üzenet elküldve: 2015-06-10 10:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Asira Qatil //
*Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a logikátlan gondolatokat. Az orgyilkosra tekint, kinek legalább annyira nem tetszett a vörös ötlete, mint neki magának. Egy tőr markolata nyúlik felé, melyet a pengéjénél fogva tart Vércse. Félre fordítja a fejét és nem igazán érti, hogy mit akar vele.
~Bizalom tőr… bizalom törő?~
Egyik szemöldöke felszalad, ahogy próbálgatja a kétértelmű kifejezést, amit hallott, a hullámok megzavarták a fülét. Tudja, hogy nem bizalom törő volt a szó, hanem bizalom tőrünk. Megenged egy félmosolyt és elveszi a fegyvert. Majd ahogy a másiknak neki is kiélesedik a szája sarka.
Megnyugtató a tudat, hogy valamelyikük torkába szúr, majd a penge, ha már nem bíznak egymásban. Az nem most lesz. Khyr nem mondhatja el, hogy nem áruló fajta. Hiszen az, de megválogatja kit árul el. Asirát elárulni nagyon sok aranyba fog kerülni valakinek. A sok nem egy kalóz láda, vagy kettő, nem is egy kincstárnyi. Irdatlan mennyiség, de ha valaki meg fizetné ezért, akkor áll elébe. Bár maga sem hiszi, hogy erre az életben sor kerülne.*
-Tetszik az ötlet, Vércse. *Mosolyodik tovább, majd a barlang felé veszi az irányt, hogy bevezesse a nőt a rejtekbe.
Halványan emlékszik, amikor Mortar,
~…Mortar Gríjachor tulajdona…~
levezette idáig, ahogyan elmutogatta, hogy hová és hová ne lépjen. Megtapogatja a lapockáját, a vastag, merev bőrön keresztül és tovább indul. Egy kiálló sziklára ér és onnan szökken tova. Nyílván Asira is elég ügyes, át tud ugrani egy-két követ.*
-Itt vigyázz. *Mondja halk tárgyilagos hangon.* Csúszik.
*Azzal tovább áll, s egy keskeny járatba veszi be magát, amint megbizonyosodott, hogy mögötte áll a lány. Végigmegy a barlang vékony folyosóján, s belép Kárhozék csodák palotájába.*
//Gyógyítás, avagy mérgezés//
*Bent különös dolgot lát. Egy darab fürdőző gyerek, egy egész és egy fél-elf. A hó hajút már látta, a másikat még nem. Se vörös Dyntina, se barna Nadae. Hát vállat von, és beljebb megy, majd bemutatja nekik a lányt később.*
-Hé, mi folyik itt? *Kérdezi felhúzva egyik szemöldökét, oldalra döntött fejjel.* Ugye nem az lesz a vacsora? *Mutat az eszméletlennek tűnő fürdőző gyerekre.
Közelebb lép hozzájuk és maga mellé engedi Vércsét.*
-Ő egy barátom. *Mosolyodik el, bár mosolya inkább egyenes, mint felfelé kanyaruló. Nem köti az alig ismert népek orrára a lány nevét, hisz jó formán az övét sem tudják. Asira bemutatkozik ha akar és úgy ahogy akar.*
-Hol vannak a többiek? Van valami ital? Nehéz napom volt.
*Nem igazán tudja mégis mibe sétált bele, de addig nem is érdekli, amíg rá nem irányul káros hatással. Most inkább a saját szükségleteit akarja kielégíteni.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.10 14:04:01
*Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a logikátlan gondolatokat. Az orgyilkosra tekint, kinek legalább annyira nem tetszett a vörös ötlete, mint neki magának. Egy tőr markolata nyúlik felé, melyet a pengéjénél fogva tart Vércse. Félre fordítja a fejét és nem igazán érti, hogy mit akar vele.
~Bizalom tőr… bizalom törő?~
Egyik szemöldöke felszalad, ahogy próbálgatja a kétértelmű kifejezést, amit hallott, a hullámok megzavarták a fülét. Tudja, hogy nem bizalom törő volt a szó, hanem bizalom tőrünk. Megenged egy félmosolyt és elveszi a fegyvert. Majd ahogy a másiknak neki is kiélesedik a szája sarka.
Megnyugtató a tudat, hogy valamelyikük torkába szúr, majd a penge, ha már nem bíznak egymásban. Az nem most lesz. Khyr nem mondhatja el, hogy nem áruló fajta. Hiszen az, de megválogatja kit árul el. Asirát elárulni nagyon sok aranyba fog kerülni valakinek. A sok nem egy kalóz láda, vagy kettő, nem is egy kincstárnyi. Irdatlan mennyiség, de ha valaki meg fizetné ezért, akkor áll elébe. Bár maga sem hiszi, hogy erre az életben sor kerülne.*
-Tetszik az ötlet, Vércse. *Mosolyodik tovább, majd a barlang felé veszi az irányt, hogy bevezesse a nőt a rejtekbe.
Halványan emlékszik, amikor Mortar,
~…Mortar Gríjachor tulajdona…~
levezette idáig, ahogyan elmutogatta, hogy hová és hová ne lépjen. Megtapogatja a lapockáját, a vastag, merev bőrön keresztül és tovább indul. Egy kiálló sziklára ér és onnan szökken tova. Nyílván Asira is elég ügyes, át tud ugrani egy-két követ.*
-Itt vigyázz. *Mondja halk tárgyilagos hangon.* Csúszik.
*Azzal tovább áll, s egy keskeny járatba veszi be magát, amint megbizonyosodott, hogy mögötte áll a lány. Végigmegy a barlang vékony folyosóján, s belép Kárhozék csodák palotájába.*
//Gyógyítás, avagy mérgezés//
*Bent különös dolgot lát. Egy darab fürdőző gyerek, egy egész és egy fél-elf. A hó hajút már látta, a másikat még nem. Se vörös Dyntina, se barna Nadae. Hát vállat von, és beljebb megy, majd bemutatja nekik a lányt később.*
-Hé, mi folyik itt? *Kérdezi felhúzva egyik szemöldökét, oldalra döntött fejjel.* Ugye nem az lesz a vacsora? *Mutat az eszméletlennek tűnő fürdőző gyerekre.
Közelebb lép hozzájuk és maga mellé engedi Vércsét.*
-Ő egy barátom. *Mosolyodik el, bár mosolya inkább egyenes, mint felfelé kanyaruló. Nem köti az alig ismert népek orrára a lány nevét, hisz jó formán az övét sem tudják. Asira bemutatkozik ha akar és úgy ahogy akar.*
-Hol vannak a többiek? Van valami ital? Nehéz napom volt.
*Nem igazán tudja mégis mibe sétált bele, de addig nem is érdekli, amíg rá nem irányul káros hatással. Most inkább a saját szükségleteit akarja kielégíteni.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.10 14:04:01
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-08 20:24:15
Üzenet elküldve: 2015-06-08 20:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyítás, avagy mérgezés//
*Irigyli kicsit, hogy ennyit tud mosolyogni meg vigyorogni az elf. Nem mintha ő elfelejtette volna, hogyan kell ezeket, de már rég tudatosult benne, hogy azóta az éjszaka óta sokkal kevesebbszer teszi. Műmosolyt, hamis nevetést bármikor előad, de őszintét már ritkán. És mintha meg is öregedett volna kicsit belül - nem feltétlenül érzi magát bölcsnek, de vénebbnek biztosan. Ezt már abból is látja, ahogy a magam ura rizsára reagál belül. Kívül csak szelíden mosolyog és értőn bólint, némán csak megmosolyogja az ifjonti hevet, amit belőle már kiöltek. Mert hát lehet, hogy kettejük közül ő a fiatalabb, de amennyire tudja, azért az elfeknek is fel kell nőniük, még ha ez lassabb folyamat is.*
- Csak meghűlésem volt eddig, akadt, hogy ledöntött a lábamról, de ennyire súlyossá nem vált.
*Mielőtt a kérdésre felelne, kis ideig némán töpreng, józan ésszel próbálja elemezni a helyzetet. Nem mintha értene a gyógyításhoz, de néha a racionalitás is több, mint a semmit.*
- Tartok tőle, a lötykölés ide már kevés. Az egész teste tűz forró, és már nincs is magánál. Bedobni se dobhatjuk be, mert elsüllyed, mint a kő, és a fulladás nem igazán javít az állapotán. *Leguggol a víz mellé és beledugja az ujjai végét, hogy megnézze, mennyire hideg az a hideg.*
- Egyszerre viszont sok is lenne ez a nagy váltás. Fürdessük meg bő vízzel, talán egy vödör sem ártana. Ha az nem segít, beviszem a vízbe, és megvárjuk, mi lesz. Jobb ötletem nincs. *Tárja szét a karjait tehetetlenül. Ennél többre nem futja tőle, tudománya bizony eddig tart.*
*Irigyli kicsit, hogy ennyit tud mosolyogni meg vigyorogni az elf. Nem mintha ő elfelejtette volna, hogyan kell ezeket, de már rég tudatosult benne, hogy azóta az éjszaka óta sokkal kevesebbszer teszi. Műmosolyt, hamis nevetést bármikor előad, de őszintét már ritkán. És mintha meg is öregedett volna kicsit belül - nem feltétlenül érzi magát bölcsnek, de vénebbnek biztosan. Ezt már abból is látja, ahogy a magam ura rizsára reagál belül. Kívül csak szelíden mosolyog és értőn bólint, némán csak megmosolyogja az ifjonti hevet, amit belőle már kiöltek. Mert hát lehet, hogy kettejük közül ő a fiatalabb, de amennyire tudja, azért az elfeknek is fel kell nőniük, még ha ez lassabb folyamat is.*
- Csak meghűlésem volt eddig, akadt, hogy ledöntött a lábamról, de ennyire súlyossá nem vált.
*Mielőtt a kérdésre felelne, kis ideig némán töpreng, józan ésszel próbálja elemezni a helyzetet. Nem mintha értene a gyógyításhoz, de néha a racionalitás is több, mint a semmit.*
- Tartok tőle, a lötykölés ide már kevés. Az egész teste tűz forró, és már nincs is magánál. Bedobni se dobhatjuk be, mert elsüllyed, mint a kő, és a fulladás nem igazán javít az állapotán. *Leguggol a víz mellé és beledugja az ujjai végét, hogy megnézze, mennyire hideg az a hideg.*
- Egyszerre viszont sok is lenne ez a nagy váltás. Fürdessük meg bő vízzel, talán egy vödör sem ártana. Ha az nem segít, beviszem a vízbe, és megvárjuk, mi lesz. Jobb ötletem nincs. *Tárja szét a karjait tehetetlenül. Ennél többre nem futja tőle, tudománya bizony eddig tart.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286