Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-29 16:15:19
Üzenet elküldve: 2014-10-29 16:15:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Csontozás //
*A kölyök láthatóan megérti (legalábbis Taug úgy hiszi, hogy megérti) a finom célzást, hogy a sok buta kérdés oda vezethet, hogy "valaki" véletlen lehajítja az ösvényről. Will persze ténylegesen balesetre gondolt, azonban az elf abban a hitben él innentől, hogy a szavai mögött meghúzódó tartalom is eljutott a fiú agyáig. Nagyjából egészen a következő kérdésig. Persze Taug számára ez a kérdés lényegesen fontosabb, mint Will számára, hiszen ha Zaraun valóban nem csak lepottyant, hanem valaki megölte, akkor könnyen lehet, hogy az a valaki eztán rá fog vadászni. És ha előbb elkapták a mélységit, és kicsit rendbe rakták, csak aztán dobták le, akkor Taugnak innentől fokozottan figyelnie kell mindenkire maga körül. Viszont a kérdést nem akarja válasz nélkül hagyni, így azért mordul rá egy keveset:*
- Nem tudom, tőle meg már hiába kérdezzük. Nem igaz, Zaraun? *hiába, erre sem fog válaszolni, ahogyan arra sem, mennyire fájt neki a halál* Az biztos, hogy a becsapódás pillanatában azonnal meghalt *jegyzi meg végül, a kérdés már csak az, a zuhanás előtt mennyit szenvedett. Remélhetőleg... sokat. Tulajdonképpen a druidát inspirálja a helyzet, amibe került, hiszen hogyan is remélhetné, hogy fájdalmas halála volt a sötételfnek, ha lehet, hogy rá is ugyanaz vár? Hiába, ez megmozgatja a fantáziáját, talán még örülne is, ha valóban rá vadászna valaki. Élvezné kijátszani, elfogni, és megkínozni. Viszont most sokkal fontosabb dolgai vannak, egyelőre nincs értelme ezen gondolkodni, ugyanakkor Will megjegyzésére felhúzza a szemöldökét.*
- Hát neki már mindegy, nem is miatta gondolkodom ezen. Nagyon remélem, hogy ha valaki megölte, az pusztán ő utálta. Egy ilyen alaknak éppen elegendő ellensége lehetett... *és mind hogy örülne, hogy meghalt! Pontosan úgy, ahogyan Taug és örült, mikor meglátta, és mikor nemrég megszabadította a használható csontjaitól. Elvégre fiatal volt még, a csontjai pedig erősek. Kár, hogy Will nem mondta ki, amit akkor gondolt, hiszen a druida is az áldozataként tekintett Zaraunra, viszont azért sajnálja, hogy a vadászat elmaradt. Így legfeljebb dögevőnek érezheti magát, messze nem olyan fenséges érzés, mintha ő maga fogja el, és öli meg a prédát. Persze a kölyök nem hallott semmit, és ezek szerint Rinan sem. Taug kedvet érez, hogy megkérdezze, mi a fészkes francot csináltak a tengerparton, mivel így nem is csoda, hogy a kámzsás bejutott, és megcsonkította a Lynol lángjának telepeit, viszont nyilván nem a semmiből teremtek a halak, szóval ettől eltekint. Viszont a fiú elmélete is érdemel némi létjogosultságot, habár nem sokat.*
- A medve éppen úgy széttépi az embert, vagy a sötételfet is, ha rossz kedvében találják, szóval a helyedben nem feltétlen barátkoznék egy nagyra nőtt példánnyal. Lehet, hogy valóban valami állat ijesztette meg, de hát... a franc se tudja, szívesen megnézném én azt az állatot magamnak. Errefelé nincs semmi, egy-két vad legfeljebb akkor jön ide, ha a vér szagát érzik. Egyébként egy lélek sem jár errefelé *sóhajt, majd pedig minden figyelmét a bemutatónak szenteli, hogy aztán kiszűrhesse azt a(z amúgy is nagyon szembetűnő) hibát, hogy Will nem enged utat a vérének. Taug persze nem arról ismerszik, hogy kedves tanító volna, ő úgy véli, hogy a fájdalomból lehet csak tanulni. Hiába, nem sok minden ragadt rá az ő mestereinek tanítási stílusából, de ez nem feltétlenül hátrányos dolog, ha jobban belegondolunk. Elvégre ő is egyedül tanulta meg a fontosabb dolgokat, így azt is, miből tanul az ember.*
- És még fog is *mordul fel a kölyök első szavaira, de miután pontosít, Taug is megnyugszik, majd pedig elmegy, hogy a kést újból lemossa. Eztán pedig felteszi a kérdését az elfről, és a válaszból egyértelműen kiderül, hogy nagyon jóban van a kölyökkel. Vagy úgy... Ez még tán hasznos lehet számára, persze jó volna tudni, hogy Rinan is ennyire odavan-e Willért.
~ Egy késsel képes kifogni a halakat? Csak nehogy egyszer csak valaki őt fogja ki egy késsel... ~
Közben szórakozottan pörgeti ujjai között a saját kését, és arra gondol, talán valóban jobb lenne, ha egyszerűen csak beleszúrná a hátába egyik nap, aztán lehajítaná a hegy túloldalára. Jó eséllyel senki nem tudná meg, mi történt vele, és tekintve, hogy már lassan tíz felett jár azoknak a létszáma, akik csak úgy eltűntek innét, hát nem is nagyon keresnék. Zaraunt se kereste senki, csak úgy ráakadtak. Ráakadt Taug. Ras sem hiányzik, a wegtoreni banda többi tagja sem, sem pedig azok, akik néhány napja tévedtek ide. És ha most valaki eltűnne azok közül, akik tegnap jöttek, hát talán őket sem keresnék. Mondjuk Aethének fokozott figyelmet szentel, mivel fogalma sincs róla, hogy ki ez a kölyök, vagy miért jött ide. Persze, Taugot követte, de miért? Majd erre is sort kerít... A fejvadász esete tiszta (azt leszámítva, hogy mégis hogyan került pont ide, ha a kikötőbe indult), a kámzsás meg már aligha számít. Egyedül a kislány lehetne problémás, ha elszabadulna, és ne adják az istenek, elkotyogná a dolgokat. Nem, ilyesmi garantáltan nem lesz, ha kell, akkor saját kezűleg intézi el.*
- A Kárhozottak. Ezek vagyunk mi. Zaraun ötlete volt, hogy váljunk egyetlen csapattá, és bujdossunk itt, amíg egy szép napon éhen nem veszünk. Én ennél többre vágyom, éppen ezért a Kárhozottak mostantól nem egy csapat bujdosó patkány egy süllyedő hajón, hanem nemsoká azok, akiknek mindenki féli a nevét.
*Aztán Will sürgetné a felfelé haladást, csak azt nem tudja az elf, miért. Elvégre hiába gyors ez a Rinan, ha munkáról van szó, akkor hirtelen a csigával sem tudna versenyezni, szóval jó eséllyel a nagyját a fejvadász fogja megcsinálni. Úgy pedig lenne még idejük...*
- Miért, tán nem jó itt? *teszi fel a kérdést, majd kicsit megtoldja, hogy lássa a fiú, hogy ezúttal nincs letolva, az elfet tényleg érdekli, miért szeretne feljutni* Mi lett ilyen sürgős? *mondjuk ha tudja a fiú bánatát, akkor jó eséllyel le sem hozza, mivel ebben a hidegben a vizes ruhákban jó eséllyel estére már látni sem fog a láztól, viszont most már mit lehet tenni?*
*A kölyök láthatóan megérti (legalábbis Taug úgy hiszi, hogy megérti) a finom célzást, hogy a sok buta kérdés oda vezethet, hogy "valaki" véletlen lehajítja az ösvényről. Will persze ténylegesen balesetre gondolt, azonban az elf abban a hitben él innentől, hogy a szavai mögött meghúzódó tartalom is eljutott a fiú agyáig. Nagyjából egészen a következő kérdésig. Persze Taug számára ez a kérdés lényegesen fontosabb, mint Will számára, hiszen ha Zaraun valóban nem csak lepottyant, hanem valaki megölte, akkor könnyen lehet, hogy az a valaki eztán rá fog vadászni. És ha előbb elkapták a mélységit, és kicsit rendbe rakták, csak aztán dobták le, akkor Taugnak innentől fokozottan figyelnie kell mindenkire maga körül. Viszont a kérdést nem akarja válasz nélkül hagyni, így azért mordul rá egy keveset:*
- Nem tudom, tőle meg már hiába kérdezzük. Nem igaz, Zaraun? *hiába, erre sem fog válaszolni, ahogyan arra sem, mennyire fájt neki a halál* Az biztos, hogy a becsapódás pillanatában azonnal meghalt *jegyzi meg végül, a kérdés már csak az, a zuhanás előtt mennyit szenvedett. Remélhetőleg... sokat. Tulajdonképpen a druidát inspirálja a helyzet, amibe került, hiszen hogyan is remélhetné, hogy fájdalmas halála volt a sötételfnek, ha lehet, hogy rá is ugyanaz vár? Hiába, ez megmozgatja a fantáziáját, talán még örülne is, ha valóban rá vadászna valaki. Élvezné kijátszani, elfogni, és megkínozni. Viszont most sokkal fontosabb dolgai vannak, egyelőre nincs értelme ezen gondolkodni, ugyanakkor Will megjegyzésére felhúzza a szemöldökét.*
- Hát neki már mindegy, nem is miatta gondolkodom ezen. Nagyon remélem, hogy ha valaki megölte, az pusztán ő utálta. Egy ilyen alaknak éppen elegendő ellensége lehetett... *és mind hogy örülne, hogy meghalt! Pontosan úgy, ahogyan Taug és örült, mikor meglátta, és mikor nemrég megszabadította a használható csontjaitól. Elvégre fiatal volt még, a csontjai pedig erősek. Kár, hogy Will nem mondta ki, amit akkor gondolt, hiszen a druida is az áldozataként tekintett Zaraunra, viszont azért sajnálja, hogy a vadászat elmaradt. Így legfeljebb dögevőnek érezheti magát, messze nem olyan fenséges érzés, mintha ő maga fogja el, és öli meg a prédát. Persze a kölyök nem hallott semmit, és ezek szerint Rinan sem. Taug kedvet érez, hogy megkérdezze, mi a fészkes francot csináltak a tengerparton, mivel így nem is csoda, hogy a kámzsás bejutott, és megcsonkította a Lynol lángjának telepeit, viszont nyilván nem a semmiből teremtek a halak, szóval ettől eltekint. Viszont a fiú elmélete is érdemel némi létjogosultságot, habár nem sokat.*
- A medve éppen úgy széttépi az embert, vagy a sötételfet is, ha rossz kedvében találják, szóval a helyedben nem feltétlen barátkoznék egy nagyra nőtt példánnyal. Lehet, hogy valóban valami állat ijesztette meg, de hát... a franc se tudja, szívesen megnézném én azt az állatot magamnak. Errefelé nincs semmi, egy-két vad legfeljebb akkor jön ide, ha a vér szagát érzik. Egyébként egy lélek sem jár errefelé *sóhajt, majd pedig minden figyelmét a bemutatónak szenteli, hogy aztán kiszűrhesse azt a(z amúgy is nagyon szembetűnő) hibát, hogy Will nem enged utat a vérének. Taug persze nem arról ismerszik, hogy kedves tanító volna, ő úgy véli, hogy a fájdalomból lehet csak tanulni. Hiába, nem sok minden ragadt rá az ő mestereinek tanítási stílusából, de ez nem feltétlenül hátrányos dolog, ha jobban belegondolunk. Elvégre ő is egyedül tanulta meg a fontosabb dolgokat, így azt is, miből tanul az ember.*
- És még fog is *mordul fel a kölyök első szavaira, de miután pontosít, Taug is megnyugszik, majd pedig elmegy, hogy a kést újból lemossa. Eztán pedig felteszi a kérdését az elfről, és a válaszból egyértelműen kiderül, hogy nagyon jóban van a kölyökkel. Vagy úgy... Ez még tán hasznos lehet számára, persze jó volna tudni, hogy Rinan is ennyire odavan-e Willért.
~ Egy késsel képes kifogni a halakat? Csak nehogy egyszer csak valaki őt fogja ki egy késsel... ~
Közben szórakozottan pörgeti ujjai között a saját kését, és arra gondol, talán valóban jobb lenne, ha egyszerűen csak beleszúrná a hátába egyik nap, aztán lehajítaná a hegy túloldalára. Jó eséllyel senki nem tudná meg, mi történt vele, és tekintve, hogy már lassan tíz felett jár azoknak a létszáma, akik csak úgy eltűntek innét, hát nem is nagyon keresnék. Zaraunt se kereste senki, csak úgy ráakadtak. Ráakadt Taug. Ras sem hiányzik, a wegtoreni banda többi tagja sem, sem pedig azok, akik néhány napja tévedtek ide. És ha most valaki eltűnne azok közül, akik tegnap jöttek, hát talán őket sem keresnék. Mondjuk Aethének fokozott figyelmet szentel, mivel fogalma sincs róla, hogy ki ez a kölyök, vagy miért jött ide. Persze, Taugot követte, de miért? Majd erre is sort kerít... A fejvadász esete tiszta (azt leszámítva, hogy mégis hogyan került pont ide, ha a kikötőbe indult), a kámzsás meg már aligha számít. Egyedül a kislány lehetne problémás, ha elszabadulna, és ne adják az istenek, elkotyogná a dolgokat. Nem, ilyesmi garantáltan nem lesz, ha kell, akkor saját kezűleg intézi el.*
- A Kárhozottak. Ezek vagyunk mi. Zaraun ötlete volt, hogy váljunk egyetlen csapattá, és bujdossunk itt, amíg egy szép napon éhen nem veszünk. Én ennél többre vágyom, éppen ezért a Kárhozottak mostantól nem egy csapat bujdosó patkány egy süllyedő hajón, hanem nemsoká azok, akiknek mindenki féli a nevét.
*Aztán Will sürgetné a felfelé haladást, csak azt nem tudja az elf, miért. Elvégre hiába gyors ez a Rinan, ha munkáról van szó, akkor hirtelen a csigával sem tudna versenyezni, szóval jó eséllyel a nagyját a fejvadász fogja megcsinálni. Úgy pedig lenne még idejük...*
- Miért, tán nem jó itt? *teszi fel a kérdést, majd kicsit megtoldja, hogy lássa a fiú, hogy ezúttal nincs letolva, az elfet tényleg érdekli, miért szeretne feljutni* Mi lett ilyen sürgős? *mondjuk ha tudja a fiú bánatát, akkor jó eséllyel le sem hozza, mivel ebben a hidegben a vizes ruhákban jó eséllyel estére már látni sem fog a láztól, viszont most már mit lehet tenni?*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-29 14:03:39
Üzenet elküldve: 2014-10-29 14:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak - Ásás//
*Nem sokat kell várnia Varonarnak arra, hogy mások is felébredjenek. Általában Ő egész korán ébren van, beéri kevés alvással is, viszont most fogalma sincs róla mennyit alhatott, mert a barlangban nem sok fény van, és a napot se látja, hogy az által megtippelje a jelenlegi időt. Először Taugot látja meg kisétálni a saját kis szobájából. Szemével végig követi az elf lépteit és amikor egy hatalmasat kurjant, hogy Rinant is felébressze, Varonar kissé felhúzza a szája szélét, mert ébredés után a hangos ordibálás nem a legkedveltebb dolga. Lassan mindenki megjelenik, és egy rövidebb bejelentést is végighallgathatnak Taugtól. Az egész beszéd, nem mond a férfinak semmit. Az se tudja ki az a Zaraun, de nem is érdekli, amúgy is már halott, ha érdekelné is már mindegy lenne. Tudomásul veszi azt a tényt, hogy mostantól az elf lesz a vezető. Legalább most már tisztába lesz azzal, hogy ki a rangidős vagy a vezér egyén. Ezek után a kulcs belekerül a zárba és egy hangos kattanással jelzi, hogy a rács nyitva van. Varonar nem tétovázik sokat ki is nyitja az ajtót és kilép rajta. Egy biccentéssel jelzi Taug felé, hogy tudja a feladatát, és szó nélkül ragad meg egy ásót, majd a sziklához lépdel kezében a szerszámmal, hogy nekilásson azt kiásni a földből. Szerencsére nem kemény a föld, talán az eső miatt, vagy alapból nedves a barlangban, ezért könnyedén mélyed bele az ásó. Nagy lendülettel kezdi el a szikla széléről dobálni a földet egy kupacba. Nem várja meg Rinant, hisz ahogy eddig látta és hallotta, nem igazán az az engedelmes típus és inkább azt csinálja amihez kedve van. Varonar is örülne ha ezt tehetné, de ebben a helyzetben jobb ha azt teszi amire kérik, vagy utasítják, mert most Ő van alul a ranglétrán. Talán még a kutya is felette áll, ezért is kezdett bele rögtön a munkába. Kissé lejjebb haladva a puha, nedves föld elfogy, és alatta egy sokkal keményebb és összébb állt földet talál. Ezt már az ásó nemigazán viszi ezért inkább átváltja azt egy csákányra. Ezzel könnyebben fogja fellazítani a földet, és később majd kidobálja a lyukból a földkupacra, amit eddig rakott. Hiába, hogy nincs meleg és jó idő, Varonar a munkától rendesen izzad így inkább ledobja magáról a bőrvértjét. Meglazítja rajta a kötéseket és könnyedén kibújik belőle, majd ledobja a földre nem messze magától. Alatta egy kissé gyűrött szürke ing van, ami még fiatalabb korában talán fehér lehetett. Letörli a homlokáról az izzadságcseppeket, majd folytatja a csákányozást.*
*Nem sokat kell várnia Varonarnak arra, hogy mások is felébredjenek. Általában Ő egész korán ébren van, beéri kevés alvással is, viszont most fogalma sincs róla mennyit alhatott, mert a barlangban nem sok fény van, és a napot se látja, hogy az által megtippelje a jelenlegi időt. Először Taugot látja meg kisétálni a saját kis szobájából. Szemével végig követi az elf lépteit és amikor egy hatalmasat kurjant, hogy Rinant is felébressze, Varonar kissé felhúzza a szája szélét, mert ébredés után a hangos ordibálás nem a legkedveltebb dolga. Lassan mindenki megjelenik, és egy rövidebb bejelentést is végighallgathatnak Taugtól. Az egész beszéd, nem mond a férfinak semmit. Az se tudja ki az a Zaraun, de nem is érdekli, amúgy is már halott, ha érdekelné is már mindegy lenne. Tudomásul veszi azt a tényt, hogy mostantól az elf lesz a vezető. Legalább most már tisztába lesz azzal, hogy ki a rangidős vagy a vezér egyén. Ezek után a kulcs belekerül a zárba és egy hangos kattanással jelzi, hogy a rács nyitva van. Varonar nem tétovázik sokat ki is nyitja az ajtót és kilép rajta. Egy biccentéssel jelzi Taug felé, hogy tudja a feladatát, és szó nélkül ragad meg egy ásót, majd a sziklához lépdel kezében a szerszámmal, hogy nekilásson azt kiásni a földből. Szerencsére nem kemény a föld, talán az eső miatt, vagy alapból nedves a barlangban, ezért könnyedén mélyed bele az ásó. Nagy lendülettel kezdi el a szikla széléről dobálni a földet egy kupacba. Nem várja meg Rinant, hisz ahogy eddig látta és hallotta, nem igazán az az engedelmes típus és inkább azt csinálja amihez kedve van. Varonar is örülne ha ezt tehetné, de ebben a helyzetben jobb ha azt teszi amire kérik, vagy utasítják, mert most Ő van alul a ranglétrán. Talán még a kutya is felette áll, ezért is kezdett bele rögtön a munkába. Kissé lejjebb haladva a puha, nedves föld elfogy, és alatta egy sokkal keményebb és összébb állt földet talál. Ezt már az ásó nemigazán viszi ezért inkább átváltja azt egy csákányra. Ezzel könnyebben fogja fellazítani a földet, és később majd kidobálja a lyukból a földkupacra, amit eddig rakott. Hiába, hogy nincs meleg és jó idő, Varonar a munkától rendesen izzad így inkább ledobja magáról a bőrvértjét. Meglazítja rajta a kötéseket és könnyedén kibújik belőle, majd ledobja a földre nem messze magától. Alatta egy kissé gyűrött szürke ing van, ami még fiatalabb korában talán fehér lehetett. Letörli a homlokáról az izzadságcseppeket, majd folytatja a csákányozást.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-29 12:27:47
Üzenet elküldve: 2014-10-29 12:27:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Csontozás //
- Uhh... *Ennyi a reakciója a gondolatra, hogy akár még ő is végezheti így, ha nem figyel oda jobban a csúszós sziklákra, vagy a köd takarta alattomos szakadékokra. Sajnos elég élénk a képzelőereje ahhoz, hogy szinte a végtagjaiban érezze az esés okozta mérhetetlen fájdalmat, abba bele sem gondolva, hogy talán a mélységi egy percet sem szenvedett, hanem rögvest belehalt a sérüléseibe. Pontosabban felvetődik benne az ötlet, de valahogy kizártnak tartja a látvány révén, hogy gyors és kegyes végben részesült a szerencsétlenje.*
- Szerinted gyorsan halt meg, Taug? *Kérdezi, hangjából pedig továbbra is érdeklődés hallik ki. Jómaga nem szakértője a halálnak, ellenben a druida nagyon is annak tűnik, szóval bizalommal és a korrekt válasz reményében fordul hozzá. Viszont nem csak neki vannak kérdései Zaraun halálával kapcsolatban, jól láthatóan az elf sem érti még a körülményeket, pedig megeshet, hogy egyszerűbb, mint bárki sejthetné.
Will nem gondolja, hogy valaki szándékkal kioltotta volna a férfi életét, elvégre a legtöbben együtt voltak a barlangban, felfele jövet pedig még semmit nem láttak a sziklák között, noha megeshet, csak ők voltak egyszerűen figyelmetlenek az eső miatt. Valójában viszont három idegennel is bővült a bagázs, akik ki tudja, mióta bóklásznak a környéken, meglehet, hogy nekik nem tetszett a nagyszájú sötételf?*
- Szerintem mindegy, ha már meghalt... *Jelenti ki nyugodtan, mert nem teljesen érti, miért kell ennyit vesződni valakinek az elmúltával. Nem mondhatni, hogy tiszteletreméltóan hagyta el ezt a világot az egykori vezér, de legalább már megboldogult, innentől kezdve pedig nem sok vizet zavar a Kárhozottak kis életében. De hát Taug hajthatatlan, ha valami befészkeli magát az elméjébe, így hát a siheder is megpróbálja megerőltetni azt a csöpp agyát, hogy megoldja a nagy rejtélyt.*
- Én nem hallottam semmit, de sokáig a tengerparton voltunk Rinannal. *Magyarázza, aztán bátorkodik előállni a saját ötletével.* Mi van, ha egy medve megijesztette vagy megtámadta? Menekülés közben pedig nem figyelt, és lezuhant... *Akármi más is lehetne, nem csak medve, de miután ma a Bájgúnár beavatta a hatalmas bundás lények rejtelmeibe, más halálosabb ellenséget el sem tudna képzelni. Legalábbis addig, ameddig rá nem döbben, hogy minek kapcsán vetődött fel legutóbb ez a téma.* Áhh, nem, a medvék halat esznek... *Dünnyögi az orra alatt, ökölbe zár kezével az állát támasztva, mielőtt azonban nagyon elmerülhetne a morfondírozásban, eljön a próba szertartás ideje. Hellyel-közzel hibátlanul elvégzi a rábízott feladatot, bár tény, hogy ő annál sokkalta rosszabbnak és ügyetlenebbnek érezte az alakítását. Ennek örömére el is határozza, hogy majd gyakorol, ha tud, mert igazán nem szeretné, ha csalódást okozna Taugnak vagy épp a többieknek.
Dolga végeztével átnyújtja a kést, és szinte alig csúszik ki vékonyka ujjai közül a szent penge, már rájuk is csap az elf.*
- Au! *Némi meglepődéssel rántja vissza a mancsát, melyet óvóan a másik kezébe simít, szorosan a mellkasához tartva mindkettőt, de mivel kap magyarázatot a bántalmazásra, így teljes mértékben elfogadja annak szükségességét, és leginkább ő érzi rosszul magát, hogy elrontott valamit.*
- De hát fájt... *Nyüszögi halkan, mert aztán távol álljon tőle, hogy a druidával álljon le vitázni. Gyorsan ki is javítja szavait, mielőtt még egy ütést kapna, talán ezúttal a fejére.* Sajnálom, legközelebb nem fogom lenyalni... *Motyogja az orra alatt, majd kissé szégyenkezve elpillant a tündér felé, remélve, hogy ő nem mérges rá az ügyetlenkedése miatt, abba bele sem gondolva, hogy a fiatal leányka véleménye igazán nem zavarna itt sok vizet. Mindenesetre hamar tovakúsznak lélektükrei Őrült Taugra, aki ismét megmossa a kést a patak jeges vizében, aztán pedig leül az egyik sziklára, mint aki jól végezte dolgát. Nem is érti hirtelen, hogy miért nem haladnak tovább, azonban a férfi kérdése kellően eltereli a figyelmét a kételyekről, szóval törökülésbe lecsüccsen elé a földre, majd úgy válaszol.*
- Rinanról? *Kérdez vissza, mintha nem értette volna kristálytisztán, pedig nagyon is jól hallotta, csak szeret mindig ismételni, hogy addig is rendezze kusza gondolatait, és összevissza gyors beszéd helyett azért normálisan válaszoljon. Na igen, ez sem szokott neki nagyon menni, de hát, ha valaki beszédbe elegyedik vele, az számíthat erre a kis kellemetlenségre. Ami pedig azt illeti, a Bájgúnár neve hallatán akaratlan is kiül egy vidám mosoly az arcára, egyértelművé téve, hogy ők ketten valóban nagyon közel állnak egymáshoz.*
- Az a véleményem, hogy... *Itt maga elé pillant, hogy jobban menjen a koncentráció.*... hogy nagyon gyors, reggel mindig morcos, és egy késsel képes kifogni a halakat! *Az utóbbi igazán lenyűgöző képességnél vidáman, széles mosollyal tekint fel Taugra, s még a kezeit is kitárja, hogy érzékeltesse, milyen nagy dolog is ez. A valószínűsíthető reakciónélküliségre azonban hamar lecsillapodik, és úgy folytatja véleményének felvázolását.* Szerintem hasznos tagja lesz a... micsodának? *Billenti oldalra a fejét egy kissé értetlenül, hiszen meggyőződése, hogy ezt a kifejezést még nem hallotta. Meglehet, hogy a többieknek nyilvánvaló az elnevezés, de Williänban még nem realizálódott a tény, hogy a Kárhozottak név őket hivatott megjelölni.*
- Mikor megyünk vissza, Taug? *Kérdezi, talán egy csöppet türelmetlenül, mert hát idekint sincs melegebb, mint a barlangban, de ott legalább esély van a tűzrakásra és megszárítkozásra, nem úgy, mint itt a nyirkos sziklák barátságtalan ölelésében, ahol emitt-amott még ködpamacsok gomolyognak a hajnali órák sejtelmes mivoltát idézve.*
- Uhh... *Ennyi a reakciója a gondolatra, hogy akár még ő is végezheti így, ha nem figyel oda jobban a csúszós sziklákra, vagy a köd takarta alattomos szakadékokra. Sajnos elég élénk a képzelőereje ahhoz, hogy szinte a végtagjaiban érezze az esés okozta mérhetetlen fájdalmat, abba bele sem gondolva, hogy talán a mélységi egy percet sem szenvedett, hanem rögvest belehalt a sérüléseibe. Pontosabban felvetődik benne az ötlet, de valahogy kizártnak tartja a látvány révén, hogy gyors és kegyes végben részesült a szerencsétlenje.*
- Szerinted gyorsan halt meg, Taug? *Kérdezi, hangjából pedig továbbra is érdeklődés hallik ki. Jómaga nem szakértője a halálnak, ellenben a druida nagyon is annak tűnik, szóval bizalommal és a korrekt válasz reményében fordul hozzá. Viszont nem csak neki vannak kérdései Zaraun halálával kapcsolatban, jól láthatóan az elf sem érti még a körülményeket, pedig megeshet, hogy egyszerűbb, mint bárki sejthetné.
Will nem gondolja, hogy valaki szándékkal kioltotta volna a férfi életét, elvégre a legtöbben együtt voltak a barlangban, felfele jövet pedig még semmit nem láttak a sziklák között, noha megeshet, csak ők voltak egyszerűen figyelmetlenek az eső miatt. Valójában viszont három idegennel is bővült a bagázs, akik ki tudja, mióta bóklásznak a környéken, meglehet, hogy nekik nem tetszett a nagyszájú sötételf?*
- Szerintem mindegy, ha már meghalt... *Jelenti ki nyugodtan, mert nem teljesen érti, miért kell ennyit vesződni valakinek az elmúltával. Nem mondhatni, hogy tiszteletreméltóan hagyta el ezt a világot az egykori vezér, de legalább már megboldogult, innentől kezdve pedig nem sok vizet zavar a Kárhozottak kis életében. De hát Taug hajthatatlan, ha valami befészkeli magát az elméjébe, így hát a siheder is megpróbálja megerőltetni azt a csöpp agyát, hogy megoldja a nagy rejtélyt.*
- Én nem hallottam semmit, de sokáig a tengerparton voltunk Rinannal. *Magyarázza, aztán bátorkodik előállni a saját ötletével.* Mi van, ha egy medve megijesztette vagy megtámadta? Menekülés közben pedig nem figyelt, és lezuhant... *Akármi más is lehetne, nem csak medve, de miután ma a Bájgúnár beavatta a hatalmas bundás lények rejtelmeibe, más halálosabb ellenséget el sem tudna képzelni. Legalábbis addig, ameddig rá nem döbben, hogy minek kapcsán vetődött fel legutóbb ez a téma.* Áhh, nem, a medvék halat esznek... *Dünnyögi az orra alatt, ökölbe zár kezével az állát támasztva, mielőtt azonban nagyon elmerülhetne a morfondírozásban, eljön a próba szertartás ideje. Hellyel-közzel hibátlanul elvégzi a rábízott feladatot, bár tény, hogy ő annál sokkalta rosszabbnak és ügyetlenebbnek érezte az alakítását. Ennek örömére el is határozza, hogy majd gyakorol, ha tud, mert igazán nem szeretné, ha csalódást okozna Taugnak vagy épp a többieknek.
Dolga végeztével átnyújtja a kést, és szinte alig csúszik ki vékonyka ujjai közül a szent penge, már rájuk is csap az elf.*
- Au! *Némi meglepődéssel rántja vissza a mancsát, melyet óvóan a másik kezébe simít, szorosan a mellkasához tartva mindkettőt, de mivel kap magyarázatot a bántalmazásra, így teljes mértékben elfogadja annak szükségességét, és leginkább ő érzi rosszul magát, hogy elrontott valamit.*
- De hát fájt... *Nyüszögi halkan, mert aztán távol álljon tőle, hogy a druidával álljon le vitázni. Gyorsan ki is javítja szavait, mielőtt még egy ütést kapna, talán ezúttal a fejére.* Sajnálom, legközelebb nem fogom lenyalni... *Motyogja az orra alatt, majd kissé szégyenkezve elpillant a tündér felé, remélve, hogy ő nem mérges rá az ügyetlenkedése miatt, abba bele sem gondolva, hogy a fiatal leányka véleménye igazán nem zavarna itt sok vizet. Mindenesetre hamar tovakúsznak lélektükrei Őrült Taugra, aki ismét megmossa a kést a patak jeges vizében, aztán pedig leül az egyik sziklára, mint aki jól végezte dolgát. Nem is érti hirtelen, hogy miért nem haladnak tovább, azonban a férfi kérdése kellően eltereli a figyelmét a kételyekről, szóval törökülésbe lecsüccsen elé a földre, majd úgy válaszol.*
- Rinanról? *Kérdez vissza, mintha nem értette volna kristálytisztán, pedig nagyon is jól hallotta, csak szeret mindig ismételni, hogy addig is rendezze kusza gondolatait, és összevissza gyors beszéd helyett azért normálisan válaszoljon. Na igen, ez sem szokott neki nagyon menni, de hát, ha valaki beszédbe elegyedik vele, az számíthat erre a kis kellemetlenségre. Ami pedig azt illeti, a Bájgúnár neve hallatán akaratlan is kiül egy vidám mosoly az arcára, egyértelművé téve, hogy ők ketten valóban nagyon közel állnak egymáshoz.*
- Az a véleményem, hogy... *Itt maga elé pillant, hogy jobban menjen a koncentráció.*... hogy nagyon gyors, reggel mindig morcos, és egy késsel képes kifogni a halakat! *Az utóbbi igazán lenyűgöző képességnél vidáman, széles mosollyal tekint fel Taugra, s még a kezeit is kitárja, hogy érzékeltesse, milyen nagy dolog is ez. A valószínűsíthető reakciónélküliségre azonban hamar lecsillapodik, és úgy folytatja véleményének felvázolását.* Szerintem hasznos tagja lesz a... micsodának? *Billenti oldalra a fejét egy kissé értetlenül, hiszen meggyőződése, hogy ezt a kifejezést még nem hallotta. Meglehet, hogy a többieknek nyilvánvaló az elnevezés, de Williänban még nem realizálódott a tény, hogy a Kárhozottak név őket hivatott megjelölni.*
- Mikor megyünk vissza, Taug? *Kérdezi, talán egy csöppet türelmetlenül, mert hát idekint sincs melegebb, mint a barlangban, de ott legalább esély van a tűzrakásra és megszárítkozásra, nem úgy, mint itt a nyirkos sziklák barátságtalan ölelésében, ahol emitt-amott még ködpamacsok gomolyognak a hajnali órák sejtelmes mivoltát idézve.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-28 23:59:39
Üzenet elküldve: 2014-10-28 23:59:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Csontozás //
*Valóban senki nem zavarja meg a művelet közben, és ez jó, így viszonylag gyorsan tud haladni, bár még előtte ott van Will ostoba kérdése.*
- Megnézném, neked hogy állna a lábad, hogy onnét fentről leugranál. Valószínűleg te is az oldaladat vakargatnád vele, ha fel nem csúszna a torkodba *elvégre ha a mélységi egy az egyben talpra esett volna, akkor valószínűleg vagy derékig fúródik a földbe, vagy pedig a combcsontját valóban a száján keresztül lett volna legegyszerűbb kihúzni.*
- Kíváncsi lennék, hogy vajon hogyan halt meg *jegyzi meg, és talán úgy tűnhet, magában beszél, pedig korántsem, a szavait főként Willnek címzi* Tegnap este beszéltem Nadaével, és végül abban tudtunk megállapodni, hogy ittasan leesett a szirtről. Nem mintha alkohol bűzét éreztem volna rajta, viszont az eső, meg az oszlás azt már rég eltörölte mindenképp. Az meg bizonyos, hogy ivott, az is, hogy csúszósak lehettek a kövek az eső miatt, de hogy ilyen bolond lett volna... És persze senki nem hallott kiáltás, igaz? *ez a kérdés már egyértelműen Willnek szól, hiszen a kislány elvileg azután érkezett, hogy Taug már megtalálta a tetemet... Elvileg. Aethére pillant, és a fejében visszhangot vernek Varonar szavai: sose bíztam a furcsa kinézetű gyerekekben. Egy pillanatra kellemetlen érzés fogja el, egészen tágra nyílnak a szemei, viszont ez pusztán néhány másodpercig tart. Eztán egyszerűen megrázza a fejét (nem úgy, mintha nemet mondana, inkább csak a rá jellemző mozdulattal rázza a megfelelő helyre a gondolatait). És ott van, amit Will mondott, vagyis kérdezett. Miért állnak így a lábai? A két ripityára tört combcsont valóban azt jelzi, hogy talpra esett? Akkor miért maradt sértetlen a sarka? Mocskos egy helyzet, az már egyszer biztos. Viszont erről kénytelen elterelni a gondolatait, mivel ha saját maga jut arra a következtetésre, hogy kezd megőrülni, az már régen rossz.
~ Csak semmi pánik... lehet, hogy ezt a bolondot valaki megölte, de az nem a kislány volt. Sok lehetett a tegnapi adag a szerből, ennyi. Ki lehetett? Valaki a wegtoreni bandából? De akkor miért tűntek volna el mind egy szálig? Nem... Akkor valaki az itteniek közül? Will biztosan nem. Nadae? Aligha, hiszen akkor nem ment volna bele ilyen könnyen, hogy én legyek a vezér. Dynti? Nem. Rinan? Miért is ne? Bár nem, ha bárki az itteniek közül tette volna, akkor az nem hagyott volna engem vezérré válni. Persze megpróbálhat megölni, de két halál után már sokkal gyanúsabb lenne. Akkor nem maradt más, nem lehetett más. Ezek szerint én voltam... ~
Újból megrázza a fejét, és még mordul is egyet hozzá. Túl sokat használt a szerből, az utóhatás még most is rajta ül, át-átcsúszik az álomvilágba.*
- A fenébe is! *morog, majd mikor úgy érzi, hogy újra kitisztult a feje, úgy dönt, ideje tisztába tenni néhány dolgot, főleg Rinan körül. A kölyköt eléggé magának valónak ismeri, morgolódós, tipikus szájaló, de nem épp a tettek elfe, aligha ölte volna meg Zaraunt. Ugyanakkor azért ott van az is, amit Nadae mondott, hogy a két kölyök újabban sülve-főve együtt vannak. Azonban a kérdésekkel megvárja Will bemutatójának a végét, egészen végig teljesen közömbös arccal figyel, a fiú hiába néz rá folyton, semmit nem tud kiolvasni a szemeiből. A végén legalább arról meggyőződik, hogy a nyak elmetszését nem felejtette el, csak éppen lehetősége nincs rá (legalábbis az a pillantás ezt mutatja). Aztán mikor Will a kést nyújtja felé, az egyik kezével elveszi, a másikban levő bottal pedig már rá is csap a fiú kezére.*
- Mégis ki a fene mondta neked, hogy a vért nyalogasd az ujjadról? Mi vagy te, valami macska? *azonban nagyrészt jó volt a dolog, ennél többet nem igazán várhatott. A szöveg pontossága nem számít annyira, a lényeg, hogy a tartalom meglegyen. Na meg persze az, hogy szívből jöjjön, de ez még kialakul, Taug majd a Szellemmel való kapcsolatra is megtanítja a kölyköt, de az még odébb van. Ki tudja? Talán nem is a kámzsás lesz az igazi ajándék a hatalmas Szellemnek, hanem Will. Egy új követő. Egy új tanítvány. Újból lemossa a kést a vízben, majd ismét lötyköl egy kevés vizet az arcára is, hogy nehogy megint elboruljon z agya a szertől. Miután ezzel is végzett, leül az egyik laposabb sziklára, mivel egy kicsit szusszanni szeretne, mielőtt Zaraunnal együtt nekiállnak visszamászni a barlanghoz. Így viszont akad bőven ideje visszatérni az előző témára, amin már gondolkodott, de szóba még nem hozta.*
- És mondd csak, kölyök, mi a véleményed Rinanról? Úgy hallottam Nadaétől, hogy sokat vagytok együtt. Milyennek ismered? Hasznos tagja lesz a Kárhozottaknak? *persze Taugnak már megvan a maga véleménye, és ezen semmi nem változtathat, pusztán arra kíváncsi, hogy Will mennyire van jóban az illetővel (de persze bármi apró információ kibukhat itt, amelynek később hasznát veheti).*
*Valóban senki nem zavarja meg a művelet közben, és ez jó, így viszonylag gyorsan tud haladni, bár még előtte ott van Will ostoba kérdése.*
- Megnézném, neked hogy állna a lábad, hogy onnét fentről leugranál. Valószínűleg te is az oldaladat vakargatnád vele, ha fel nem csúszna a torkodba *elvégre ha a mélységi egy az egyben talpra esett volna, akkor valószínűleg vagy derékig fúródik a földbe, vagy pedig a combcsontját valóban a száján keresztül lett volna legegyszerűbb kihúzni.*
- Kíváncsi lennék, hogy vajon hogyan halt meg *jegyzi meg, és talán úgy tűnhet, magában beszél, pedig korántsem, a szavait főként Willnek címzi* Tegnap este beszéltem Nadaével, és végül abban tudtunk megállapodni, hogy ittasan leesett a szirtről. Nem mintha alkohol bűzét éreztem volna rajta, viszont az eső, meg az oszlás azt már rég eltörölte mindenképp. Az meg bizonyos, hogy ivott, az is, hogy csúszósak lehettek a kövek az eső miatt, de hogy ilyen bolond lett volna... És persze senki nem hallott kiáltás, igaz? *ez a kérdés már egyértelműen Willnek szól, hiszen a kislány elvileg azután érkezett, hogy Taug már megtalálta a tetemet... Elvileg. Aethére pillant, és a fejében visszhangot vernek Varonar szavai: sose bíztam a furcsa kinézetű gyerekekben. Egy pillanatra kellemetlen érzés fogja el, egészen tágra nyílnak a szemei, viszont ez pusztán néhány másodpercig tart. Eztán egyszerűen megrázza a fejét (nem úgy, mintha nemet mondana, inkább csak a rá jellemző mozdulattal rázza a megfelelő helyre a gondolatait). És ott van, amit Will mondott, vagyis kérdezett. Miért állnak így a lábai? A két ripityára tört combcsont valóban azt jelzi, hogy talpra esett? Akkor miért maradt sértetlen a sarka? Mocskos egy helyzet, az már egyszer biztos. Viszont erről kénytelen elterelni a gondolatait, mivel ha saját maga jut arra a következtetésre, hogy kezd megőrülni, az már régen rossz.
~ Csak semmi pánik... lehet, hogy ezt a bolondot valaki megölte, de az nem a kislány volt. Sok lehetett a tegnapi adag a szerből, ennyi. Ki lehetett? Valaki a wegtoreni bandából? De akkor miért tűntek volna el mind egy szálig? Nem... Akkor valaki az itteniek közül? Will biztosan nem. Nadae? Aligha, hiszen akkor nem ment volna bele ilyen könnyen, hogy én legyek a vezér. Dynti? Nem. Rinan? Miért is ne? Bár nem, ha bárki az itteniek közül tette volna, akkor az nem hagyott volna engem vezérré válni. Persze megpróbálhat megölni, de két halál után már sokkal gyanúsabb lenne. Akkor nem maradt más, nem lehetett más. Ezek szerint én voltam... ~
Újból megrázza a fejét, és még mordul is egyet hozzá. Túl sokat használt a szerből, az utóhatás még most is rajta ül, át-átcsúszik az álomvilágba.*
- A fenébe is! *morog, majd mikor úgy érzi, hogy újra kitisztult a feje, úgy dönt, ideje tisztába tenni néhány dolgot, főleg Rinan körül. A kölyköt eléggé magának valónak ismeri, morgolódós, tipikus szájaló, de nem épp a tettek elfe, aligha ölte volna meg Zaraunt. Ugyanakkor azért ott van az is, amit Nadae mondott, hogy a két kölyök újabban sülve-főve együtt vannak. Azonban a kérdésekkel megvárja Will bemutatójának a végét, egészen végig teljesen közömbös arccal figyel, a fiú hiába néz rá folyton, semmit nem tud kiolvasni a szemeiből. A végén legalább arról meggyőződik, hogy a nyak elmetszését nem felejtette el, csak éppen lehetősége nincs rá (legalábbis az a pillantás ezt mutatja). Aztán mikor Will a kést nyújtja felé, az egyik kezével elveszi, a másikban levő bottal pedig már rá is csap a fiú kezére.*
- Mégis ki a fene mondta neked, hogy a vért nyalogasd az ujjadról? Mi vagy te, valami macska? *azonban nagyrészt jó volt a dolog, ennél többet nem igazán várhatott. A szöveg pontossága nem számít annyira, a lényeg, hogy a tartalom meglegyen. Na meg persze az, hogy szívből jöjjön, de ez még kialakul, Taug majd a Szellemmel való kapcsolatra is megtanítja a kölyköt, de az még odébb van. Ki tudja? Talán nem is a kámzsás lesz az igazi ajándék a hatalmas Szellemnek, hanem Will. Egy új követő. Egy új tanítvány. Újból lemossa a kést a vízben, majd ismét lötyköl egy kevés vizet az arcára is, hogy nehogy megint elboruljon z agya a szertől. Miután ezzel is végzett, leül az egyik laposabb sziklára, mivel egy kicsit szusszanni szeretne, mielőtt Zaraunnal együtt nekiállnak visszamászni a barlanghoz. Így viszont akad bőven ideje visszatérni az előző témára, amin már gondolkodott, de szóba még nem hozta.*
- És mondd csak, kölyök, mi a véleményed Rinanról? Úgy hallottam Nadaétől, hogy sokat vagytok együtt. Milyennek ismered? Hasznos tagja lesz a Kárhozottaknak? *persze Taugnak már megvan a maga véleménye, és ezen semmi nem változtathat, pusztán arra kíváncsi, hogy Will mennyire van jóban az illetővel (de persze bármi apró információ kibukhat itt, amelynek később hasznát veheti).*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-28 21:52:24
Üzenet elküldve: 2014-10-28 21:52:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Csontozás //
*Miközben családias hangulatban bandukolnak az ösvény felé, olybá tűnik, hogy ma Taug sem akar fukarkodni a szavaival - na nem mintha máskor azt tenné -, azonban a kérdésére adott válaszra mégis úgy figyel Will, mintha legalábbis most hallaná először megszólalni az Őrültet. Az egy dolog, hogy az elf öntörvényű, ő viszont roppant figyelmetlen tud lenni, néha úgy szállnak el a gondolatok a feje fölött, mint a különböző tárgyak hajnalban, ha épp felébresztett valakit a zajongásával, most azonban töretlen figyelemét szenteli a magyarázatnak.*
- Rituális emberáldozat...? *Csöndben, leginkább magának teszi fel a kérdést azon tűnődve, hogy találkozott-e valaha életében ezzel a kifejezéssel, ám hosszas tanakodás és mérlegelés után arra jut, hogy az ember, meg az áldozat szó külön-külön ismerős – utóbbi leginkább a tengernél kántáló papok révén -, de a rituális vajmi bonyolultabb fogalomnak ígérkezik. Nos, szívesen bombázná tovább a kérdéseivel Taugot, annak ellenére is, hogy bizonyosan hamar megismeri a szó jelentését a gyakorlat révén, de megérkeznek a célállomáshoz, ahol előzékenyen átnyújtja az elfnek a fémbödönt. Utána nyugodalommal ácsorog tovább, néha lepillant, hogy megvannak-e, a férfi kiáltása azonban teljesen váratlanul éri. Össze is rezzen, aztán újra letekint a kötél végére, immáron leginkább azt vizsgálva, mekkorát fog zuhanni, ha esetleg hiba csúszna a műveletbe. Miután viszont Aethe és a Kárhozottak vezére is épségben lejutott, úgy gondolja, hogy neki sincs mitől tartania, tehát követi őket Zaraun kifacsarodott holttestéhez.
Ha most megkérdeznék, hogy mégis mi a nyavalyát akarnak kezdeni egy hullával, és hogy egyáltalán mit keresnek itt pontosan, képtelen lenne választ adni, de még csak elképzelése sem lenne róla. Lehetséges, hogy már elhangzott a válasz, ám Williän a szelektív memóriájáról is híres szokott lenni, szóval leginkább arra tippel, hogy Taug csak be akarta nekik mutatni az egykori főnök elmúltát, biztos, ami biztos alapon. Egyet viszont nem teljesen ért...*
- Miért áll így a lába? *Érdeklődi meg, zöldeskék lélektükreiben pedig a zavartság mellett a kíváncsiság egyértelmű szikrája is felvillan. Nem állt hozzá soha olyan közel a mélységi, hogy most sírásra görbüljenek az ajkai, és az egész bagázs közül leginkább csak Rinan halála borzasztaná el, hiszen vele sülve-főve együtt van. Ám a Nadae által Szukafattyának nevezett grafitbőrű csak egy állomás volt, egy haloványan pislákoló szegmentuma az ezernyi csillaggal megtöltött égnek, szóval nem ébreszt fájdalmat Will lelkében.
Néhány pillanatig még próbál rájönni, hogyan is akarnak lenni Zaraun testrészei, ám az elf határozott hangja – mely egyenesen neki irányul – kizökkenti a tűnődésből. Ezúttal is issza a szavait, bár ameddig nem kerül az elmélet a gyakorlatba, addig csak ködös találgatások kavarognak a fejében erről az egész szertartás dologról. Legalábbis addig, ameddig az Őrült Taug neki nem lát a megboldogult sötételf kicsontozásának...
Nos, vért, azt már látott a kölyök, hiszen a halakban is van, amelyeknek már kitűnő ismerője, de embert – vagy ahhoz hasonlót – még nem látott ilyen állapotban, belülről. Hirtelenjében azt se tudja, mit gondoljon az egészről, mert valahol egy kicsit felkavarja, utána viszont arra jut, hogy bizonyára ez is olyan dolog, mint amikor ő filézi ki a halakat, vagy mások kicsontozzák a zsákmányukat. Hamar rájön, hogy Zaraun Taug zsákmánya, és miután csak egy préda, akit felhasználnak, úgy már nem is viszolyog a helyzettől. Talán néha még közelebb is merészkedik, hogy megnézze, épp mit ügyködik az elf, de a csontok hirtelen roppanásai megannyiszor eltántorítják.
A procedúra végéig azért eltelik egy kis idő, tehát még az is túljutna a borzongáson, aki amúgy nem bírja a látványt, így Williän is felébred az új tapasztalás ámulatából. És ekkor el is érkezik az idő, hogy megtudja, mi fán terem az a bizonyos rituális emberáldozat.*
- Igen? *Kapja fel a fejét, amint meghallja a teljes nevét, melyen legutoljára talán atyja szólította általában olyankor, amikor mérges volt rá. Mindenesetre kíváncsisággal hallgatja a szertartás mikéntjét, bár tény, hogy ennyi információ így hirtelenjében talán sok neki. Aggódik is, hogy el fog valamit baltázni, de hát itt az idő, hogy megmutassa, ő nem csak a halászatban sikeres. Arra gondol, hogy ilyesmit biztosan Rinan se csinál, hogy ismét lehagyhassa, tehát bármennyire is furcsállja a kérést, átveszi a kést, majd odatrappog a mélységi maradványaihoz.
Ahogyan Taug is mutatta, a kést éles hegyével felfele tartva a mellkasához emeli, majd megkísérli elmondani a bemutató elején elhangzott szöveget is.*
- Ó… Hatalmas Sz-Szellem... tiéd ez az... á-áldozat, így kérlek, légy megértő ezután is... *Halkan, bizonytalanul hebegi el a szavakat, amelyekben biztos, hogy nem így hangzottak eredetileg, de hát elsőre senki sem várhatja el tőle a precíz, hiba nélküli munkát. Az ujját megvágja, majd lenyalja róla a vért, miközben fancsali képpel pillant a nézőközönség tagjaira.
No de, itt még nincs vége a mutatványnak, visszatekint Zaraunra, lefelé fordítja a kezében szorongatott kést, majd némi bizonytalansággal a tetem hasába szúrja azt. Egy kissé meglepi, hogy milyen nehezen furakodott be a penge, elvégre az elf ügyködése nemrég igen csak könnyednek tűnt, ám bizonyára határozottabb is volt a mozdulataiban. Mindenesetre nagyjából jó helyen ejtette meg a szúrást, a vágással viszont megint küszködik. Miután pedig kész van, elpillant az áldozat fejének egykori helyére, ahol a metszést kellene végeznie, anélkül viszont vége a próbának.
Ha valamit le lehet szűrni az ügyetlenkedéséből – leszámítva azt, hogy képtelen megjegyezni egy egyszerűbb szöveget -, hogy a Kámzsásnak nem lesz könnyű és szép halála, ha csakugyan Willre bízzák a feláldozását.*
- T-tessék... *Nyújtja vissza Taugnak a véres kést, remélve, hogy nem kap nagy fejmosást.*
*Miközben családias hangulatban bandukolnak az ösvény felé, olybá tűnik, hogy ma Taug sem akar fukarkodni a szavaival - na nem mintha máskor azt tenné -, azonban a kérdésére adott válaszra mégis úgy figyel Will, mintha legalábbis most hallaná először megszólalni az Őrültet. Az egy dolog, hogy az elf öntörvényű, ő viszont roppant figyelmetlen tud lenni, néha úgy szállnak el a gondolatok a feje fölött, mint a különböző tárgyak hajnalban, ha épp felébresztett valakit a zajongásával, most azonban töretlen figyelemét szenteli a magyarázatnak.*
- Rituális emberáldozat...? *Csöndben, leginkább magának teszi fel a kérdést azon tűnődve, hogy találkozott-e valaha életében ezzel a kifejezéssel, ám hosszas tanakodás és mérlegelés után arra jut, hogy az ember, meg az áldozat szó külön-külön ismerős – utóbbi leginkább a tengernél kántáló papok révén -, de a rituális vajmi bonyolultabb fogalomnak ígérkezik. Nos, szívesen bombázná tovább a kérdéseivel Taugot, annak ellenére is, hogy bizonyosan hamar megismeri a szó jelentését a gyakorlat révén, de megérkeznek a célállomáshoz, ahol előzékenyen átnyújtja az elfnek a fémbödönt. Utána nyugodalommal ácsorog tovább, néha lepillant, hogy megvannak-e, a férfi kiáltása azonban teljesen váratlanul éri. Össze is rezzen, aztán újra letekint a kötél végére, immáron leginkább azt vizsgálva, mekkorát fog zuhanni, ha esetleg hiba csúszna a műveletbe. Miután viszont Aethe és a Kárhozottak vezére is épségben lejutott, úgy gondolja, hogy neki sincs mitől tartania, tehát követi őket Zaraun kifacsarodott holttestéhez.
Ha most megkérdeznék, hogy mégis mi a nyavalyát akarnak kezdeni egy hullával, és hogy egyáltalán mit keresnek itt pontosan, képtelen lenne választ adni, de még csak elképzelése sem lenne róla. Lehetséges, hogy már elhangzott a válasz, ám Williän a szelektív memóriájáról is híres szokott lenni, szóval leginkább arra tippel, hogy Taug csak be akarta nekik mutatni az egykori főnök elmúltát, biztos, ami biztos alapon. Egyet viszont nem teljesen ért...*
- Miért áll így a lába? *Érdeklődi meg, zöldeskék lélektükreiben pedig a zavartság mellett a kíváncsiság egyértelmű szikrája is felvillan. Nem állt hozzá soha olyan közel a mélységi, hogy most sírásra görbüljenek az ajkai, és az egész bagázs közül leginkább csak Rinan halála borzasztaná el, hiszen vele sülve-főve együtt van. Ám a Nadae által Szukafattyának nevezett grafitbőrű csak egy állomás volt, egy haloványan pislákoló szegmentuma az ezernyi csillaggal megtöltött égnek, szóval nem ébreszt fájdalmat Will lelkében.
Néhány pillanatig még próbál rájönni, hogyan is akarnak lenni Zaraun testrészei, ám az elf határozott hangja – mely egyenesen neki irányul – kizökkenti a tűnődésből. Ezúttal is issza a szavait, bár ameddig nem kerül az elmélet a gyakorlatba, addig csak ködös találgatások kavarognak a fejében erről az egész szertartás dologról. Legalábbis addig, ameddig az Őrült Taug neki nem lát a megboldogult sötételf kicsontozásának...
Nos, vért, azt már látott a kölyök, hiszen a halakban is van, amelyeknek már kitűnő ismerője, de embert – vagy ahhoz hasonlót – még nem látott ilyen állapotban, belülről. Hirtelenjében azt se tudja, mit gondoljon az egészről, mert valahol egy kicsit felkavarja, utána viszont arra jut, hogy bizonyára ez is olyan dolog, mint amikor ő filézi ki a halakat, vagy mások kicsontozzák a zsákmányukat. Hamar rájön, hogy Zaraun Taug zsákmánya, és miután csak egy préda, akit felhasználnak, úgy már nem is viszolyog a helyzettől. Talán néha még közelebb is merészkedik, hogy megnézze, épp mit ügyködik az elf, de a csontok hirtelen roppanásai megannyiszor eltántorítják.
A procedúra végéig azért eltelik egy kis idő, tehát még az is túljutna a borzongáson, aki amúgy nem bírja a látványt, így Williän is felébred az új tapasztalás ámulatából. És ekkor el is érkezik az idő, hogy megtudja, mi fán terem az a bizonyos rituális emberáldozat.*
- Igen? *Kapja fel a fejét, amint meghallja a teljes nevét, melyen legutoljára talán atyja szólította általában olyankor, amikor mérges volt rá. Mindenesetre kíváncsisággal hallgatja a szertartás mikéntjét, bár tény, hogy ennyi információ így hirtelenjében talán sok neki. Aggódik is, hogy el fog valamit baltázni, de hát itt az idő, hogy megmutassa, ő nem csak a halászatban sikeres. Arra gondol, hogy ilyesmit biztosan Rinan se csinál, hogy ismét lehagyhassa, tehát bármennyire is furcsállja a kérést, átveszi a kést, majd odatrappog a mélységi maradványaihoz.
Ahogyan Taug is mutatta, a kést éles hegyével felfele tartva a mellkasához emeli, majd megkísérli elmondani a bemutató elején elhangzott szöveget is.*
- Ó… Hatalmas Sz-Szellem... tiéd ez az... á-áldozat, így kérlek, légy megértő ezután is... *Halkan, bizonytalanul hebegi el a szavakat, amelyekben biztos, hogy nem így hangzottak eredetileg, de hát elsőre senki sem várhatja el tőle a precíz, hiba nélküli munkát. Az ujját megvágja, majd lenyalja róla a vért, miközben fancsali képpel pillant a nézőközönség tagjaira.
No de, itt még nincs vége a mutatványnak, visszatekint Zaraunra, lefelé fordítja a kezében szorongatott kést, majd némi bizonytalansággal a tetem hasába szúrja azt. Egy kissé meglepi, hogy milyen nehezen furakodott be a penge, elvégre az elf ügyködése nemrég igen csak könnyednek tűnt, ám bizonyára határozottabb is volt a mozdulataiban. Mindenesetre nagyjából jó helyen ejtette meg a szúrást, a vágással viszont megint küszködik. Miután pedig kész van, elpillant az áldozat fejének egykori helyére, ahol a metszést kellene végeznie, anélkül viszont vége a próbának.
Ha valamit le lehet szűrni az ügyetlenkedéséből – leszámítva azt, hogy képtelen megjegyezni egy egyszerűbb szöveget -, hogy a Kámzsásnak nem lesz könnyű és szép halála, ha csakugyan Willre bízzák a feláldozását.*
- T-tessék... *Nyújtja vissza Taugnak a véres kést, remélve, hogy nem kap nagy fejmosást.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-28 01:06:57
Üzenet elküldve: 2014-10-28 01:06:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Csontozás //
*Nos, valójában igazán meglepő, de még akad olyan is, aki örül neki, hogy ő lett a vezér. Will ugyanis hangos örömujjongásban tör ki, még tapsikol is hozzá, ez pedig Taugot némi megnyugvással tölti el. Mondjuk nem mintha a kölyök olyan nagy befolyással rendelkezne, de gondoljuk végig egy másik szempontból is: Nadaét meggyőzte a dolgáról, Dynti tegnap érkezett, így aligha fog panaszkodni, főleg hogy legjobb barátnőjének nincs kifogása ez ellen. Így pedig hogy Will is örül a dolognak, ha Rinan ellenállást tanúsítana, az nagyon könnyen letörhető lenne, ráadásul anélkül, hogy visszhangot verne a Kárhozottak körében. A hatalmát ezzel máris szilárdnak veheti, és még csak meg sem kellett erőltesse magát ezért. Egyetlen feladat van már csak: Nadaét maradásra bírni. Ha pedig ez is kész, akkor jöhet majd az a világ, amelyben mindenki féli Őrült Taug nevét. A tündér láthatóan örül a szabad levegőnek, olyannyira, hogy máris egyéb speciális igényekkel áll elő.*
- Csak gondoltam nem szeretnéd az egész napot odabent tölteni, de ha neked megfelelt... *vonja meg a vállát jelezvén, hogy aligha érdekli, hogy Aethe a cellában tölti-e el az egész napot, vagy inkább szív velük egy kis friss levegőt. Amennyiben a további ilyen jellegű kérdésekről lemond, úgy akkor semmi akadálya, hogy találkozzon Zaraunnal. Taug egy olyan válaszon is gondolkodott, hogy "Persze, és még a hátamba is állítom, hogy azzal se legyen gondod", viszont egyelőre igyekszik komoly maradni, mégis csak fogoly a kislány, érezze csak a helyzet súlyát. Miközben pedig kimásznak a barlangból, kap egy újabb kérdést, de ezt Willtől, és ez némileg több értelmet rejt. Mivel pedig a kölyöknek lassan úgy is meg kell tudni, mi a helyzet, a lefelé vezető sétát Taug éppen megfelelőnek találja arra, hogy beavassa.*
- Tudod, tegnap beszéltünk Nadaével, és arra jutottunk, hogy nem sok mindenhez értesz. Lévén hogy mindenki szörnyen elfoglalt, így végül is azt találtuk ki, hogy én foglak tanítani egy kicsit, megpróbálok egy keveset átadni az én tudásomból. És mivel úgyis tele a ház hullával, így nincs is jobb időpont a kezdésre, mint a mai nap. Főleg a kicsontozás és a rituális emberáldozat tudományára foglak megtanítani, a gyógyfüveket majd később *azzal kénytelen félbeszakítani a dolgot, mivel odaértek a helyhez, ahonnan pedig le fognak mászni. Aethe engedelmesen előre megy, úgy látszik, hatott a szigor. Ezután következik Taug, aki rendkívül diplomatikus megoldást talált a bödön kérdésére: félig a fejébe húzza, és úgy ereszkedik le. Végül is nem kell a lába elé nézzen, elég ha tudja, hol a kötél, és melyik oldalon van a sziklafal. Ha minden további nélkül leér, akkor kiált Willnek, hogy másszon ő is. Eztán mindhárman odasétálhatnak a kedves ismerőshöz, Zaraunhoz.*
- Hát hogy telik idelent az idő, mélységi? Gonosznak hat a világ, nemde? Pedig a hatalmas Szellem először bánt veled érdemeidnek megfelelően, a helyedben örülnék, hogy eddig húzhattad *körbenéz, hogy kit mennyire rettentett el a látvány. Aethén valóban látja, hogy nem igazán hatja meg a dolog, de erre gondolatban csak legyint. Hiszen kisgyerek még, fel sem foghatja, mi az a halál. Bezzeg a hozzá hasonló korúak Artheniorban, a szegényebb negyed utcáin, azok láttak már elég halált... de ez a kislány még aligha. Ami érdekli, hogy vajon Will agyában még most is győz-e a kíváncsiság. Majd az eredménytől függetlenül helyezi le a földre a bödönt a mélységi mellé, majd pedig előveszi a szent boncolókését.*
- Ó hatalmas Szellem *mondja, majd Willhez fordul* Ez a kés a Szellem áldását viseli magán, szertartásokhoz és a kicsontozáshoz is ezt kell használni. És talán még nem tudsz róla, de amint végeztek a kő kiásásával a barlangban, és elkészült az oltár, kámzsás barátunkat fel fogjuk áldozni a Szellemnek, és te fogod bemutatni az áldozatot. Nem érzem úgy, hogy szükséges lenne ennél többet várni, hiszen ki tudja, mikor lesz újabb áldozat. Külön szerencse, hogy itt van Zaraun barátunk is, rajta elgyakorolhatod a műveletet egyszer. Nem nagy dolog. Viszont előbb megvizsgálom, hogy mi maradt belőle, addig ne zavarj. Meg te se, Pöttöm *azzal neki is áll a munkának. A legdrasztikusabb sérülés biztosan az oldalát átszakító nagydarab szikla, éppen ezért itt kezdi a vizsgálódást. Sajnálattal állapítja meg, hogy ezen az oldalon a bordákról lemondhatnak, és a szegycsontnak is annyi. Éppen így kicsivel felette még a kulcscsontnak is lőttek, pedig milyen szép eszközöket lehet abból is faragni... Végigtapogatja szintén ezen az oldalon a karját is, ami viszonylag épnek tűnik. A másik karral folytatja, ami viszont egészen szilánkosra tört a eséstől, így használhatatlan. Ugyanakkor a koponya szinte valószínűtlenül jó jó állapotban van (mondjuk az az elmélet, hogy Zaraun talpra esett, megmagyarázná, miért vannak olyan érdekes szögben a lábai). Az a lába, amelyiknek sarkával az oldalát vakargatja, eléggé elroncsolódott, viszont a másiknál a sarok és a térdkalács is használhatónak tűnik. Sajnos a combcsontja mindkét oldalt sok kis darabba tört, a gerince úgyszintén, így nem sok mindent faraghat a mélységi maradványaiból, de annál könnyebb és gyorsabb lesz a boncolás. Will persze nézheti, de Taug nem kötelezi rá, lévén ez nem igazi boncolás lesz, legfeljebb a szakszerű mozdulatokat figyelheti meg, azokat meg úgyis a gyakorlat teszi. Miután a cipőtől és a ruhától is félig megszabadította Zaraunt a megfelelő lábán, néhány gyakorlott mozdulattal vágja át a sarkán a bőrt és a húst. Nem szeretné feldarabolni, inkább csak banán módjára hámozza, míg hozzá nem fér a sarokcsonthoz, mely némi rásegítés után enged is, mivel a mélységi talpa félbe van törve. A csontot a bödönbe dobja, majd pedig jöhet a térdkalács. Itt is hasonlóan jár el, csak a teljes lábszáron végigvágja a húst, majd pedig a térdnél körbe, hogy gond nélkül kifeszegethesse a térdkalácsot, a hozzá tartozó fél lábszárcsonttal együtt. Egyelőre ezt sem szándékozik itt félbeszelni, nincs hozzá eszköze, szóval így megy a bödönbe. Eztán rátér a kezes kérdésre. Legegyszerűbb volna a kezet egy az egyben levágni, és a bödönbe dobni, viszont ez megoldható itt helyben, míg a koponya nem, szóval a fejet úgyis külön kell majd felvigye. Akkor már a kart megcsinálja itt, mivel utálja hazavinni a munkát. Félig levágja a kézfejet, hogy lefeszíthesse, míg egyetlen hosszú és mély vágással végigszántja a kart. Eztán két kézzel széthúzza rajta a bőrt és a húst, mintha csak egy állatot nyúzna és csontozna ki, mielőtt a húsát megfőzi. Csak éppen itt a csont fog hasznosításra kerülni. Azt még nem tudja, hogy mi lesz az alkarcsontokból, viszont a felkarcsontból biztosan egy kés. Persze nem boncolókés, sima étkezéshez használandó kés. Miután ezek is a bödönben vannak, a lefejtett ruha foszlányival összekötözi a kart, nehogy a feje leszakadjon útközben. Mert bizony, mivel Nadae a kikötőben mulat, így kénytelenek lesznek felcipelni Zaraunt, hogy aztán végső útjára indíthassák. Eztán már csak annyi van hátra, hogy a fejét levágja, és szintén a bödönbe helyezze. Viszont ez nem olyan egyszerű művelet, mint amilyennek hangzik, lévén nem csak a koponya, de a nyaka is megúszta, így igencsak hiányzik az apró bárd, amivel a csontokat szokta átütni. Viszont mivel az nincs, kénytelen kézzel végezni a műveletet: egyszerűen eltöri Zaraun nyakát, miután a húst már átvágta. Eztán a fej is megy a bödönbe, ezzel pedig a kicsontozás művelete be is fejeződik.*
- Huhh, kész is *jegyzi meg, mintha csak egy széket ácsolt volna, vagy bármi ehhez hasonló munkán lenne túl. A kezei vértől vörösek, és egy evés az arcára, és a rongyaira is fröcsögött, így körbenéz, hogy merre van a legközelebbi patak. Mivel nincs túl messze (ami nem nehéz, tekintve hogy itt mindent behálóznak a folyóvizek, amelyek a hegyről jönnek, mivel fél napig csak zuhogott az eső), így rögtön oda is sétál, lemossa a kezeit, az arcát, és persze a kést is, bár tudja, hogy az nemsokára újból véres lesz.*
- Wiliän *szólítja teljes nevén a kölyköt, mikor visszasétál, ezzel jelezve, hogy itt bizony komoly dolog következik. Amennyiben a fiú mégmagánál van, úgy folytatja is* Most megmutatom neked hogy zajlik a szertartás. A benti oltár térdmagasságban lesz, de azon kívül minden pontosan ilyen lesz. Először odaállsz mellé, a jobb oldalára *közben persze mindent be is mutat* A kést hegyével felfelé tartod a mellkasod előtt, míg azt mondod: "Ó hatalmas Szellem, fogadd el tőlem ezt az áldozatot hálánk jeléül, és kérlek légy kegyes hozzánk ezután is". Majd a tőrrel először a saját ujjad végén ejtesz vágást, először a te véred kerüljön a tőrre. Eztán letérdelsz, majd pedig a tőrt hegyével lefelé az áldozat hasába vágod, lehetőleg annak a felső részébe *azonban itt nem szúrja a kést ténylegesen Zaraun gyomrába, megállítja felette egy kevéssel, majd a levegőben kezdi oldalra vinni* Eztán pedig végigvágod a hasát, fentről lefelé. Végül pedig egyszerűen átvágd a torkát, ezt mélységi barátunkon nem tudod sajnos gyakorolni. Na rajta, próbáld meg egyszer, hogy a szertartásnál már menjen *nyújtja oda a kést Willnek, aki remélhetőleg még mindig beszámítható állapotban van.*
*Nos, valójában igazán meglepő, de még akad olyan is, aki örül neki, hogy ő lett a vezér. Will ugyanis hangos örömujjongásban tör ki, még tapsikol is hozzá, ez pedig Taugot némi megnyugvással tölti el. Mondjuk nem mintha a kölyök olyan nagy befolyással rendelkezne, de gondoljuk végig egy másik szempontból is: Nadaét meggyőzte a dolgáról, Dynti tegnap érkezett, így aligha fog panaszkodni, főleg hogy legjobb barátnőjének nincs kifogása ez ellen. Így pedig hogy Will is örül a dolognak, ha Rinan ellenállást tanúsítana, az nagyon könnyen letörhető lenne, ráadásul anélkül, hogy visszhangot verne a Kárhozottak körében. A hatalmát ezzel máris szilárdnak veheti, és még csak meg sem kellett erőltesse magát ezért. Egyetlen feladat van már csak: Nadaét maradásra bírni. Ha pedig ez is kész, akkor jöhet majd az a világ, amelyben mindenki féli Őrült Taug nevét. A tündér láthatóan örül a szabad levegőnek, olyannyira, hogy máris egyéb speciális igényekkel áll elő.*
- Csak gondoltam nem szeretnéd az egész napot odabent tölteni, de ha neked megfelelt... *vonja meg a vállát jelezvén, hogy aligha érdekli, hogy Aethe a cellában tölti-e el az egész napot, vagy inkább szív velük egy kis friss levegőt. Amennyiben a további ilyen jellegű kérdésekről lemond, úgy akkor semmi akadálya, hogy találkozzon Zaraunnal. Taug egy olyan válaszon is gondolkodott, hogy "Persze, és még a hátamba is állítom, hogy azzal se legyen gondod", viszont egyelőre igyekszik komoly maradni, mégis csak fogoly a kislány, érezze csak a helyzet súlyát. Miközben pedig kimásznak a barlangból, kap egy újabb kérdést, de ezt Willtől, és ez némileg több értelmet rejt. Mivel pedig a kölyöknek lassan úgy is meg kell tudni, mi a helyzet, a lefelé vezető sétát Taug éppen megfelelőnek találja arra, hogy beavassa.*
- Tudod, tegnap beszéltünk Nadaével, és arra jutottunk, hogy nem sok mindenhez értesz. Lévén hogy mindenki szörnyen elfoglalt, így végül is azt találtuk ki, hogy én foglak tanítani egy kicsit, megpróbálok egy keveset átadni az én tudásomból. És mivel úgyis tele a ház hullával, így nincs is jobb időpont a kezdésre, mint a mai nap. Főleg a kicsontozás és a rituális emberáldozat tudományára foglak megtanítani, a gyógyfüveket majd később *azzal kénytelen félbeszakítani a dolgot, mivel odaértek a helyhez, ahonnan pedig le fognak mászni. Aethe engedelmesen előre megy, úgy látszik, hatott a szigor. Ezután következik Taug, aki rendkívül diplomatikus megoldást talált a bödön kérdésére: félig a fejébe húzza, és úgy ereszkedik le. Végül is nem kell a lába elé nézzen, elég ha tudja, hol a kötél, és melyik oldalon van a sziklafal. Ha minden további nélkül leér, akkor kiált Willnek, hogy másszon ő is. Eztán mindhárman odasétálhatnak a kedves ismerőshöz, Zaraunhoz.*
- Hát hogy telik idelent az idő, mélységi? Gonosznak hat a világ, nemde? Pedig a hatalmas Szellem először bánt veled érdemeidnek megfelelően, a helyedben örülnék, hogy eddig húzhattad *körbenéz, hogy kit mennyire rettentett el a látvány. Aethén valóban látja, hogy nem igazán hatja meg a dolog, de erre gondolatban csak legyint. Hiszen kisgyerek még, fel sem foghatja, mi az a halál. Bezzeg a hozzá hasonló korúak Artheniorban, a szegényebb negyed utcáin, azok láttak már elég halált... de ez a kislány még aligha. Ami érdekli, hogy vajon Will agyában még most is győz-e a kíváncsiság. Majd az eredménytől függetlenül helyezi le a földre a bödönt a mélységi mellé, majd pedig előveszi a szent boncolókését.*
- Ó hatalmas Szellem *mondja, majd Willhez fordul* Ez a kés a Szellem áldását viseli magán, szertartásokhoz és a kicsontozáshoz is ezt kell használni. És talán még nem tudsz róla, de amint végeztek a kő kiásásával a barlangban, és elkészült az oltár, kámzsás barátunkat fel fogjuk áldozni a Szellemnek, és te fogod bemutatni az áldozatot. Nem érzem úgy, hogy szükséges lenne ennél többet várni, hiszen ki tudja, mikor lesz újabb áldozat. Külön szerencse, hogy itt van Zaraun barátunk is, rajta elgyakorolhatod a műveletet egyszer. Nem nagy dolog. Viszont előbb megvizsgálom, hogy mi maradt belőle, addig ne zavarj. Meg te se, Pöttöm *azzal neki is áll a munkának. A legdrasztikusabb sérülés biztosan az oldalát átszakító nagydarab szikla, éppen ezért itt kezdi a vizsgálódást. Sajnálattal állapítja meg, hogy ezen az oldalon a bordákról lemondhatnak, és a szegycsontnak is annyi. Éppen így kicsivel felette még a kulcscsontnak is lőttek, pedig milyen szép eszközöket lehet abból is faragni... Végigtapogatja szintén ezen az oldalon a karját is, ami viszonylag épnek tűnik. A másik karral folytatja, ami viszont egészen szilánkosra tört a eséstől, így használhatatlan. Ugyanakkor a koponya szinte valószínűtlenül jó jó állapotban van (mondjuk az az elmélet, hogy Zaraun talpra esett, megmagyarázná, miért vannak olyan érdekes szögben a lábai). Az a lába, amelyiknek sarkával az oldalát vakargatja, eléggé elroncsolódott, viszont a másiknál a sarok és a térdkalács is használhatónak tűnik. Sajnos a combcsontja mindkét oldalt sok kis darabba tört, a gerince úgyszintén, így nem sok mindent faraghat a mélységi maradványaiból, de annál könnyebb és gyorsabb lesz a boncolás. Will persze nézheti, de Taug nem kötelezi rá, lévén ez nem igazi boncolás lesz, legfeljebb a szakszerű mozdulatokat figyelheti meg, azokat meg úgyis a gyakorlat teszi. Miután a cipőtől és a ruhától is félig megszabadította Zaraunt a megfelelő lábán, néhány gyakorlott mozdulattal vágja át a sarkán a bőrt és a húst. Nem szeretné feldarabolni, inkább csak banán módjára hámozza, míg hozzá nem fér a sarokcsonthoz, mely némi rásegítés után enged is, mivel a mélységi talpa félbe van törve. A csontot a bödönbe dobja, majd pedig jöhet a térdkalács. Itt is hasonlóan jár el, csak a teljes lábszáron végigvágja a húst, majd pedig a térdnél körbe, hogy gond nélkül kifeszegethesse a térdkalácsot, a hozzá tartozó fél lábszárcsonttal együtt. Egyelőre ezt sem szándékozik itt félbeszelni, nincs hozzá eszköze, szóval így megy a bödönbe. Eztán rátér a kezes kérdésre. Legegyszerűbb volna a kezet egy az egyben levágni, és a bödönbe dobni, viszont ez megoldható itt helyben, míg a koponya nem, szóval a fejet úgyis külön kell majd felvigye. Akkor már a kart megcsinálja itt, mivel utálja hazavinni a munkát. Félig levágja a kézfejet, hogy lefeszíthesse, míg egyetlen hosszú és mély vágással végigszántja a kart. Eztán két kézzel széthúzza rajta a bőrt és a húst, mintha csak egy állatot nyúzna és csontozna ki, mielőtt a húsát megfőzi. Csak éppen itt a csont fog hasznosításra kerülni. Azt még nem tudja, hogy mi lesz az alkarcsontokból, viszont a felkarcsontból biztosan egy kés. Persze nem boncolókés, sima étkezéshez használandó kés. Miután ezek is a bödönben vannak, a lefejtett ruha foszlányival összekötözi a kart, nehogy a feje leszakadjon útközben. Mert bizony, mivel Nadae a kikötőben mulat, így kénytelenek lesznek felcipelni Zaraunt, hogy aztán végső útjára indíthassák. Eztán már csak annyi van hátra, hogy a fejét levágja, és szintén a bödönbe helyezze. Viszont ez nem olyan egyszerű művelet, mint amilyennek hangzik, lévén nem csak a koponya, de a nyaka is megúszta, így igencsak hiányzik az apró bárd, amivel a csontokat szokta átütni. Viszont mivel az nincs, kénytelen kézzel végezni a műveletet: egyszerűen eltöri Zaraun nyakát, miután a húst már átvágta. Eztán a fej is megy a bödönbe, ezzel pedig a kicsontozás művelete be is fejeződik.*
- Huhh, kész is *jegyzi meg, mintha csak egy széket ácsolt volna, vagy bármi ehhez hasonló munkán lenne túl. A kezei vértől vörösek, és egy evés az arcára, és a rongyaira is fröcsögött, így körbenéz, hogy merre van a legközelebbi patak. Mivel nincs túl messze (ami nem nehéz, tekintve hogy itt mindent behálóznak a folyóvizek, amelyek a hegyről jönnek, mivel fél napig csak zuhogott az eső), így rögtön oda is sétál, lemossa a kezeit, az arcát, és persze a kést is, bár tudja, hogy az nemsokára újból véres lesz.*
- Wiliän *szólítja teljes nevén a kölyköt, mikor visszasétál, ezzel jelezve, hogy itt bizony komoly dolog következik. Amennyiben a fiú mégmagánál van, úgy folytatja is* Most megmutatom neked hogy zajlik a szertartás. A benti oltár térdmagasságban lesz, de azon kívül minden pontosan ilyen lesz. Először odaállsz mellé, a jobb oldalára *közben persze mindent be is mutat* A kést hegyével felfelé tartod a mellkasod előtt, míg azt mondod: "Ó hatalmas Szellem, fogadd el tőlem ezt az áldozatot hálánk jeléül, és kérlek légy kegyes hozzánk ezután is". Majd a tőrrel először a saját ujjad végén ejtesz vágást, először a te véred kerüljön a tőrre. Eztán letérdelsz, majd pedig a tőrt hegyével lefelé az áldozat hasába vágod, lehetőleg annak a felső részébe *azonban itt nem szúrja a kést ténylegesen Zaraun gyomrába, megállítja felette egy kevéssel, majd a levegőben kezdi oldalra vinni* Eztán pedig végigvágod a hasát, fentről lefelé. Végül pedig egyszerűen átvágd a torkát, ezt mélységi barátunkon nem tudod sajnos gyakorolni. Na rajta, próbáld meg egyszer, hogy a szertartásnál már menjen *nyújtja oda a kést Willnek, aki remélhetőleg még mindig beszámítható állapotban van.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-27 21:58:37
Üzenet elküldve: 2014-10-27 21:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Neki aztán halálosan mindegy, ki itt a vezér. Nem szereti ugyan, ha parancsolgatnak neki, de idővel majd kialakítja a neki kijáró tekintélyt, csak engedjék már ki ebből a méltatlan ketrecből.
Ez meg is történik hamarosan, és Aethe reméli, hogy többet nem kell oda visszamennie - ki hallott már olyat, hogy egy istent bezárjanak? Jó, sokan, mert az ő világukban sem működik mindig minden tökéletesen, na de ezek itt koszos kis halandók!*
Ezek szerint a fegyvereimet még mindig nem óhajtod visszaadni *jegyzi meg, miközben átveszi a kötelet. Valójában azt akarja mondani: "remélem, csak figyelmetlenség, kérem vissza a fegyvereimet", de így em lehet nekiindulni a dolgoknak. Ha már játszunk, játsszunk rendesen. Hasonló okokból nem kéri ki magának a "Pöttöm" elnevezést, de annak is eljön majd az ideje, amikor nem tűri tovább.
Követi Taugot, majd az utasításokat végighallgatva vállat von, és megindul lefelé. Ha az elf arra számított, hogy bármiféle érzelmet kivált belőle egy torzra tört tetem, hát csalódnia kell, látott és csinált már ennél csúnyábbat is.*
*Neki aztán halálosan mindegy, ki itt a vezér. Nem szereti ugyan, ha parancsolgatnak neki, de idővel majd kialakítja a neki kijáró tekintélyt, csak engedjék már ki ebből a méltatlan ketrecből.
Ez meg is történik hamarosan, és Aethe reméli, hogy többet nem kell oda visszamennie - ki hallott már olyat, hogy egy istent bezárjanak? Jó, sokan, mert az ő világukban sem működik mindig minden tökéletesen, na de ezek itt koszos kis halandók!*
Ezek szerint a fegyvereimet még mindig nem óhajtod visszaadni *jegyzi meg, miközben átveszi a kötelet. Valójában azt akarja mondani: "remélem, csak figyelmetlenség, kérem vissza a fegyvereimet", de így em lehet nekiindulni a dolgoknak. Ha már játszunk, játsszunk rendesen. Hasonló okokból nem kéri ki magának a "Pöttöm" elnevezést, de annak is eljön majd az ideje, amikor nem tűri tovább.
Követi Taugot, majd az utasításokat végighallgatva vállat von, és megindul lefelé. Ha az elf arra számított, hogy bármiféle érzelmet kivált belőle egy torzra tört tetem, hát csalódnia kell, látott és csinált már ennél csúnyábbat is.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-27 20:05:17
Üzenet elküldve: 2014-10-27 20:05:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Taug, Aethe, Rinan //
*A zöldeskék íriszek fásultságába hirtelen aprócska fény költözik, amint a tűzrakó hely és a raktár között kezdenek el ingázni lassú, kimért mozdulatokkal. Mintha csak a vadász tűnődne azon, melyik prédát érdemesebb és gyorsabb bekerítenie, azonban az ő lehetséges áldozatai már jó ideje élettelenek. Feszült ábrázatára csupán a vízesés fölötti lyukon át beszűrődő gyér, hajnali fény vet árnyékot, és amilyen mozdulatlanságban ott ücsörög, már-már szobornak nézhetné a barlangot amúgy sokat látott szem is. Ám a pirkadat hűvös, feszült csendjébe egy öblös kurjantás ver éket, a fiatal vadász pedig menten felbukik az alacsony sziklán, amin eddig pihentette a hátsóját. Persze a hangoskodásra Gombolyag is felpattan, majd ugatva rohan a központi csarnokba, azonban legnagyobb meglepődésére semmi izgalmasat nem tapasztal. Így hát nyugodt tempóban visszabattyog a szobába, ahol Rinan kezét kezdi el veszettül nyaldosni, csakhogy hű maradjon a reggeli protokollhoz.
Williän, miután szintén rádöbben, hogy semmi említésre méltóbb nem történt, mint Taug hangos kiáltása, feltápászkodik a földről, majdan az elf intésére közelebb lépdel a cellához, amelyet egy este alatt sikeresen benépesítettek a különféle népek. Nem irigyli őket, a bezártságot sosem állta, mielőtt azonban még elszánná magát egy mentőakcióra, mint ahogy abban már Zaraunt is részesítette egyszer, az őrült druida ismét megszólal.
Még egyszer utoljára eltekint a raktár felé, ahol a maradék tűzifa pihen, ám olybá tűnik, hogy le kell tennie ama szándékáról, miszerint reggel tüzet rak önnön melengetésére. Talán nem is baj, mert ha nem Taug, akkor a visszatérő Nadae tépte volna le a fejét, akinek kérésére tegnap csak nem szolgáltak újabb adag tüzelővel. Ezt követően osztatlan figyelmével – mely igen csak megkérdőjelezhető - immáron teljesen az elfnek adózik, aki elújságolja a szomorú hírt.
A sihedert különösebben nem rázza meg az eset, bár azért sajnálja, hogy egyik példaképe kiesett a mezőnyből. Szerencséjére viszont bárkire fel tud nézni, aki egy kicsit is képes lenyűgözni – ami valljuk be, igazán nem nehézkes -, szóval tényleg nem éli meg hatalmas veszteségnek az alig látott mélységi elhullását. A feltételezésre is csak egy soványka fejrázást ad válaszul, azonban a következő bejelenteni valóra már sokkalta élénkebbé válik.*
- Juhé! *Tapsikol örömmel, mert a druidát valahogy komolyabb összetartó erőnek érzi, mint amilyen a megboldogult szürke egér volt, és intuícióit alátámasztván a férfi biztosítja is őket arról, hogy rendszerezettebb lesz az életük.
Ami Rinanékat illeti, ő csöndben várakozik, ameddig Taug ki nem osztja nekik a feladatot, ám korábbi életkedvtelenségéhez képest már is sokkal derűsebben és izgatottabban várja a nap valódi kezdetét. Nem is csoda, hogy mondhatni kíváncsi eb módjára kapja fel a fejét, amikor az elf újfent nekik szenteli a figyelmét, és még a kezébe nyomott fémbödönt is örömmel szorongatja a karjai között.*
- Mit fogunk csinálni? *Érdeklődi meg, miközben kifelé haladnak a barlangból, persze valójában nem is reménykedik a válaszban. Taugot úgy ismerte meg, mint aki épp akkor szólal meg, amikor úgy akarja, nem előbb, nem később, nem máskor. Elvont egy figura, azt meg kell hagyni, de Willnek nincsen vele baja. Tudja a dolgát, meg hogy mit akar, ellenvetést nem tűrően képes utasítgatni a népeket, így hát a kölyök is követi. Egyedül csak azt a döntését bánja, hogy Rinant kihagyta szűkös kis csoportjukból, azonban ezen sem kesereg sokáig.
Amíg pedig ezen tűnődik, le is érnek az ösvény aljának közelébe, ahonnét már lehet látni a természetellenes formába torzult mélységit. Egy pillanat erejéig megilletődik a siheder, azonban inkább kelt benne kíváncsiságot a látvány, semmint borzalmat vagy félelmet. Tekintetét viszont hamar elvonja az elf ügyködése, de mivel neki egyelőre csak ácsorognia kell, úgy nem is tesz többet.*
*A zöldeskék íriszek fásultságába hirtelen aprócska fény költözik, amint a tűzrakó hely és a raktár között kezdenek el ingázni lassú, kimért mozdulatokkal. Mintha csak a vadász tűnődne azon, melyik prédát érdemesebb és gyorsabb bekerítenie, azonban az ő lehetséges áldozatai már jó ideje élettelenek. Feszült ábrázatára csupán a vízesés fölötti lyukon át beszűrődő gyér, hajnali fény vet árnyékot, és amilyen mozdulatlanságban ott ücsörög, már-már szobornak nézhetné a barlangot amúgy sokat látott szem is. Ám a pirkadat hűvös, feszült csendjébe egy öblös kurjantás ver éket, a fiatal vadász pedig menten felbukik az alacsony sziklán, amin eddig pihentette a hátsóját. Persze a hangoskodásra Gombolyag is felpattan, majd ugatva rohan a központi csarnokba, azonban legnagyobb meglepődésére semmi izgalmasat nem tapasztal. Így hát nyugodt tempóban visszabattyog a szobába, ahol Rinan kezét kezdi el veszettül nyaldosni, csakhogy hű maradjon a reggeli protokollhoz.
Williän, miután szintén rádöbben, hogy semmi említésre méltóbb nem történt, mint Taug hangos kiáltása, feltápászkodik a földről, majdan az elf intésére közelebb lépdel a cellához, amelyet egy este alatt sikeresen benépesítettek a különféle népek. Nem irigyli őket, a bezártságot sosem állta, mielőtt azonban még elszánná magát egy mentőakcióra, mint ahogy abban már Zaraunt is részesítette egyszer, az őrült druida ismét megszólal.
Még egyszer utoljára eltekint a raktár felé, ahol a maradék tűzifa pihen, ám olybá tűnik, hogy le kell tennie ama szándékáról, miszerint reggel tüzet rak önnön melengetésére. Talán nem is baj, mert ha nem Taug, akkor a visszatérő Nadae tépte volna le a fejét, akinek kérésére tegnap csak nem szolgáltak újabb adag tüzelővel. Ezt követően osztatlan figyelmével – mely igen csak megkérdőjelezhető - immáron teljesen az elfnek adózik, aki elújságolja a szomorú hírt.
A sihedert különösebben nem rázza meg az eset, bár azért sajnálja, hogy egyik példaképe kiesett a mezőnyből. Szerencséjére viszont bárkire fel tud nézni, aki egy kicsit is képes lenyűgözni – ami valljuk be, igazán nem nehézkes -, szóval tényleg nem éli meg hatalmas veszteségnek az alig látott mélységi elhullását. A feltételezésre is csak egy soványka fejrázást ad válaszul, azonban a következő bejelenteni valóra már sokkalta élénkebbé válik.*
- Juhé! *Tapsikol örömmel, mert a druidát valahogy komolyabb összetartó erőnek érzi, mint amilyen a megboldogult szürke egér volt, és intuícióit alátámasztván a férfi biztosítja is őket arról, hogy rendszerezettebb lesz az életük.
Ami Rinanékat illeti, ő csöndben várakozik, ameddig Taug ki nem osztja nekik a feladatot, ám korábbi életkedvtelenségéhez képest már is sokkal derűsebben és izgatottabban várja a nap valódi kezdetét. Nem is csoda, hogy mondhatni kíváncsi eb módjára kapja fel a fejét, amikor az elf újfent nekik szenteli a figyelmét, és még a kezébe nyomott fémbödönt is örömmel szorongatja a karjai között.*
- Mit fogunk csinálni? *Érdeklődi meg, miközben kifelé haladnak a barlangból, persze valójában nem is reménykedik a válaszban. Taugot úgy ismerte meg, mint aki épp akkor szólal meg, amikor úgy akarja, nem előbb, nem később, nem máskor. Elvont egy figura, azt meg kell hagyni, de Willnek nincsen vele baja. Tudja a dolgát, meg hogy mit akar, ellenvetést nem tűrően képes utasítgatni a népeket, így hát a kölyök is követi. Egyedül csak azt a döntését bánja, hogy Rinant kihagyta szűkös kis csoportjukból, azonban ezen sem kesereg sokáig.
Amíg pedig ezen tűnődik, le is érnek az ösvény aljának közelébe, ahonnét már lehet látni a természetellenes formába torzult mélységit. Egy pillanat erejéig megilletődik a siheder, azonban inkább kelt benne kíváncsiságot a látvány, semmint borzalmat vagy félelmet. Tekintetét viszont hamar elvonja az elf ügyködése, de mivel neki egyelőre csak ácsorognia kell, úgy nem is tesz többet.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-27 16:27:43
Üzenet elküldve: 2014-10-27 16:27:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Szótlanul üldögél a tűznél, senkihez sem szól. Még válaszolni is inkább lusta, mint hogy haragudna a körülötte lévőkre. Hosszú volt az elmúlt néhány nap, ilyen gyors eseményváltás még őt is megviseli. Csendesen hallgatja a mellette ülő lányt, majd a hozzájuk odatévedő elfet. Az újabb beszéd kapcsán felvonja szemöldökét. Bár épp ő hiányolta, hogy nincs mit tennie, de a rátörő fáradtság miatt a háta közepére se kívánja ezt. Ez a véleménye gyorsan megváltozna reggel, tudja magáról. Így inkább megspórolja, magának az időt s továbbra sem szól semmit, csak bólogat, mintegy tudomásul adva, hogy megértette dolgát.
A monológ végén, és Vörike válasza után, lustán kihúzza mellei közül a cellát záró nehézkes kulcsot s a druida kezébe nyomja. Még elnyammogja a maradék halat, ami maradt, leöblíti rummal, s elindul hálóhelyéül szolgáló szobába. Amit nemrég még Szukafattyával osztott meg. Mielőtt Dyntivel a nyomába nyugovóra térhetne, egy halvány mosoly kíséretében nem tudja kihagyni egy utolsó mondatot.*
- Nagyon is érdekes. Amúgy itt aludt Szukafattya, lehet hogy rossz ómen az a hely.
*Mutat az üres hálóhelyre, majd csak egyszerűen végigdől a szolid, főként szalmából álló ágynak nem nevezhető fekvőhelyen. Még ideje sincs a válasz meghallgatására, máris mély álomba szenderült.*
//Másnap reggel//
*Szokásához híven korán és kivételesen könnyedén kell fel. Meglepődve ül fel. Valami nem stimmel. Valami nem ugyanaz, mint minden reggel. Gondolkozva körbenéz, de nem a hely zavarja. Már némileg hozzászokott az átmeneti lakhelyéhez, nem ez a furcsa. Homlokát megtámasztja tenyerével, s ekkor ugrik be.
Nem másnapos!
Ez sem mindennapi, de tegnap este már nem ivott annyit, mint egyébként szokott. Néhány perc múlva hálótársa is felébred, s ezt egy kiadós morgással jelzi.
Nadae gyorsan kirúgja maga alól az ágyat.*
- Ébredj! Indulunk!
*Jelenti úgy ki, hogy a barlang sötétségének hála azt sem tudja, hogy mennyi az idő. Lehet hogy csak perceket aludt, vagy a fél napot. Bár ezt kizártnak tartja, hiszen ha úgy lenne, maga Nyurga jött volna személyesen felkelteni őket álmukból. Kiviharzik a központi terembe, hagyva a lányt, hogy felkeljen. A kis tóhoz sétál, s megmosakszik a friss vízzel. Mire végez a lány is kikerül a szobából, s szebben kifejti, amit az előbb mondott. Csak bólint, majd felkapja a szana-szét hagyott kabátját és csizmáját, és már viharzik is ki a lány után.
A barlangból kiérve, láthatja, hogy a nap még csak most küzdi át magát a horizonton, hogy rózsaszín s kék színekkel játszva színezze ki az eget. Vidámnak érzi magát, s ezért is vidáman válaszol a lánynak a hajnali kérdésekre.*
- Nem, Taug nem kannibál. Az egy másik ürge. Ő csak egy idióta, beteg, elfajzott elf, aki még arra sem méltó, hogy elf lehessen. Nem hiába van itt. Kannibál az Ras, ő is csupa fekete, ismertető jele egy fekete holló. Fogalmam sincs, hogy hol vannak. S az ő nője Rovéna, Csupabáj. No Az az érdekes kapcsolat! És…* Nem folytatja tovább a jellemzést, elég csak az arcára nézni.* - Taug, csak beteg, de jelenleg ő van csak itt az „eredeti” négy főből álló csapatból. Bár kétségtelen, hogy Taug okozta mindig a legnagyobb bajt, vagyis nekem. Mindig vele volt a legtöbb gondom, már csak azért is, mert olyan speciális növényeket kell beszerezni neki, amiért a hajamat téptem mindig is.
*Az eső nyomai nem tűntek még el teljesen, így vigyázniuk kell, hogy hova lépnek a meredek lejtőn.*
- Hol kezdjünk? A Rókában?
*Sandít hátra a lányra, vigyorogva, remélve, hogy érteni fogja a célzást.*
*Szótlanul üldögél a tűznél, senkihez sem szól. Még válaszolni is inkább lusta, mint hogy haragudna a körülötte lévőkre. Hosszú volt az elmúlt néhány nap, ilyen gyors eseményváltás még őt is megviseli. Csendesen hallgatja a mellette ülő lányt, majd a hozzájuk odatévedő elfet. Az újabb beszéd kapcsán felvonja szemöldökét. Bár épp ő hiányolta, hogy nincs mit tennie, de a rátörő fáradtság miatt a háta közepére se kívánja ezt. Ez a véleménye gyorsan megváltozna reggel, tudja magáról. Így inkább megspórolja, magának az időt s továbbra sem szól semmit, csak bólogat, mintegy tudomásul adva, hogy megértette dolgát.
A monológ végén, és Vörike válasza után, lustán kihúzza mellei közül a cellát záró nehézkes kulcsot s a druida kezébe nyomja. Még elnyammogja a maradék halat, ami maradt, leöblíti rummal, s elindul hálóhelyéül szolgáló szobába. Amit nemrég még Szukafattyával osztott meg. Mielőtt Dyntivel a nyomába nyugovóra térhetne, egy halvány mosoly kíséretében nem tudja kihagyni egy utolsó mondatot.*
- Nagyon is érdekes. Amúgy itt aludt Szukafattya, lehet hogy rossz ómen az a hely.
*Mutat az üres hálóhelyre, majd csak egyszerűen végigdől a szolid, főként szalmából álló ágynak nem nevezhető fekvőhelyen. Még ideje sincs a válasz meghallgatására, máris mély álomba szenderült.*
//Másnap reggel//
*Szokásához híven korán és kivételesen könnyedén kell fel. Meglepődve ül fel. Valami nem stimmel. Valami nem ugyanaz, mint minden reggel. Gondolkozva körbenéz, de nem a hely zavarja. Már némileg hozzászokott az átmeneti lakhelyéhez, nem ez a furcsa. Homlokát megtámasztja tenyerével, s ekkor ugrik be.
Nem másnapos!
Ez sem mindennapi, de tegnap este már nem ivott annyit, mint egyébként szokott. Néhány perc múlva hálótársa is felébred, s ezt egy kiadós morgással jelzi.
Nadae gyorsan kirúgja maga alól az ágyat.*
- Ébredj! Indulunk!
*Jelenti úgy ki, hogy a barlang sötétségének hála azt sem tudja, hogy mennyi az idő. Lehet hogy csak perceket aludt, vagy a fél napot. Bár ezt kizártnak tartja, hiszen ha úgy lenne, maga Nyurga jött volna személyesen felkelteni őket álmukból. Kiviharzik a központi terembe, hagyva a lányt, hogy felkeljen. A kis tóhoz sétál, s megmosakszik a friss vízzel. Mire végez a lány is kikerül a szobából, s szebben kifejti, amit az előbb mondott. Csak bólint, majd felkapja a szana-szét hagyott kabátját és csizmáját, és már viharzik is ki a lány után.
A barlangból kiérve, láthatja, hogy a nap még csak most küzdi át magát a horizonton, hogy rózsaszín s kék színekkel játszva színezze ki az eget. Vidámnak érzi magát, s ezért is vidáman válaszol a lánynak a hajnali kérdésekre.*
- Nem, Taug nem kannibál. Az egy másik ürge. Ő csak egy idióta, beteg, elfajzott elf, aki még arra sem méltó, hogy elf lehessen. Nem hiába van itt. Kannibál az Ras, ő is csupa fekete, ismertető jele egy fekete holló. Fogalmam sincs, hogy hol vannak. S az ő nője Rovéna, Csupabáj. No Az az érdekes kapcsolat! És…* Nem folytatja tovább a jellemzést, elég csak az arcára nézni.* - Taug, csak beteg, de jelenleg ő van csak itt az „eredeti” négy főből álló csapatból. Bár kétségtelen, hogy Taug okozta mindig a legnagyobb bajt, vagyis nekem. Mindig vele volt a legtöbb gondom, már csak azért is, mert olyan speciális növényeket kell beszerezni neki, amiért a hajamat téptem mindig is.
*Az eső nyomai nem tűntek még el teljesen, így vigyázniuk kell, hogy hova lépnek a meredek lejtőn.*
- Hol kezdjünk? A Rókában?
*Sandít hátra a lányra, vigyorogva, remélve, hogy érteni fogja a célzást.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-27 15:07:22
Üzenet elküldve: 2014-10-27 15:07:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Will, Rinan, Varonar, Aethe //
*Taug viszonylag jót alszik, legalábbis a lehetőségekhez mérten. Kifejezetten jól esik neki a barlang masszív padlója, de persze az sem utolsó szempont, hogy jó adagot szívott a szerből. Az ilyen hosszú időre ki szokta ütni, ha kell, ha nem. Ébredéskor először azt hiszi, hogy még este van, viszont néhány másodperc után rájön, hogy ebben a barlangrészben nappal sem lesz túl sok fény, szóval kénytelen átfordulni a másik oldalára, hogy kinézzen a középső terembe, ahonnan némi fény már beszűrődik, ami pedig világosan mutatja, hogy ideje elkezdeni a napot. Feltápászkodik, megigazgatja magán a rongyait, majd pedig néhány utolsó nyújtózkodás után talpra küzdi magát. Közben azon tűnődik, hogy a kiskertet, amit eltervezett, hogyan tudná a lehető legegyszerűbben megvalósítani. Az biztos, hogy a középső teremben lévő tavacskából kell majd egy kis csatornát fúrni a földbe, amely eddig a teremig tart, és lehetőleg nem az ajtót szeli át. Mivel a barlang padlóját nagyrészt kő alkotja, így kénytelen lesznek csákánnyal vágni a megfelelő nagyságú lyukat, amit majd földdel töltenek fel. Viszont nem ez az elsődleges napirendi pont, így ezzel egyelőre többet nem is foglalkozik, helyette inkább kisétál a "szobájából", hogy kicsit körbenézzen. Szerencsére nem szedték szét a barlangot abban a fél napban, amíg az elf kipihente a felderítés fáradtságait. Ez mindenképpen jó. A továbbiakban arról győződik meg, hogy a két nő már elment a kikötőbe, majd pedig a többiek állapotát méri fel. Rinan még alszik, azonban valószínűleg nem soká, lévén hogy mindenki más ébren van már (persze a kámzsást leszámítva, az valószínűleg valamiféle transzban van, vagy ilyenek, mert ennyi alvás után már bárki szétrobbant volna az éberségtől). Ezután pedig a kulturált "Jó reggelt" helyett inkább csak egyszerűen elbődül:*
- Rinaaan! *a kiáltása visszhangot ver a barlang falain, így az elf bizonyára hamarosan idekint lesz, talán kicsit morcosan, de legalább éberen, mivel aligha lehetett neki kevés ennyi alvás. Ha más nem, majd a munka felébreszti. Amíg viszont az elf elő nem kerül, addig Taug elsétál a raktárba, majd két ásóval és két csákánnyal tér vissza, amelyekről Varonar már tudja, mire lesznek valók, Rinan még csak nem is sejtheti. Will már kint hevert, amikor Taug felébredt, szóval neki csak int, hogy jöjjön ő is a cellához, hogy lehetőség szerint mindenki hallhassa a bejelentést. Ha mind ott vannak, és Rinan kimorgolódta magát, akkor belefog a lehető legkomolyabb stílusában:*
- Egy szomorú hírt kell bejelentenem a nap elején, persze nem tudom, kit mennyire fog megrázni. A mélységi, Zaraun, akit elraboltunk, sajnálatos baleset áldozata lett. Mindez tegnap este derült ki, és Nadaével úgy okoskodtunk, hogy a szirtről zuhanhatott le némileg ittas állapotban. Feltételezem, ti semmiről nem tudtok *néz főleg Rinanra és Willre, feltéve, hogyha valaki lelökte onnét, és az a valaki még itt van, akkor kettejük közül valamelyik. Viszont ennek nem szentel több szót, hiszen ő maga örül, hogy a mélységi elhunyt.*
- Továbbá szintén Nadaével abban állapodtunk meg, hogy innentől én fogom vezetni a Kárhozottakat, mint azt sejthetitek, nem kis örömömre *minek is kertelne? Mindenki tudja, hogy kezdettől fogva erre vágyott, hónapok óta igyekezett ezt elérni, és Zaraun halálával most végre megnyílt előtte az egyenes út: ő a vezér, mint a wegtoreni banda utolsó tagja. Egy elégedett vigyort is megereszt a bejelentés mellé, hogy teljes legyen a kép. Aethe mondjuk sok mindent nem érthet még ebből, talán Varonart sem tájékoztatták még megfelelő mértékben a dolgokról, az egyetlen, ami mindenkinek érteni kell, hogy innentől Taug a vezér.*
- Igazából nem tudom, Zaraun mit akart ebből a társaságból kovácsolni, szerintem nem voltak tervei, pusztán az életét mentette, mivel senki egy vasat sem adott volna érte. Nem is számít. Viszont számolhattok komoly változásokkal, ha úgy tetszik, mivel aligha ígérhetem, hogy minden úgy marad, ahogyan volt. Talán innentől többet kell majd tenni, de többet is fogunk cserébe elérni, ezt garantálhatom *zárja le a díszes monológot, majd pedig hagy némi időt, hogy megemésszék a hallottakat. Persze ha Rinan kételkedne a szavaiban, akkor fel fogja ajánlani neki, hogy kísérje le őt és Willt a holttestig, de ez pusztán felesleges időpazarlás lenne a részéről. Sajnos Dyntinek még várnia kell vele, hogy mindezt megtudja... majd ha egy darabban visszatér. Amennyiben mindenki túlesett már az első megrázkódtatáson, úgy Taug előveszi a cella kulcsát, és kinyitja annak ajtaját. Biccent Varonarnak, hogy jöjjön, majd pedig ha kint van, akkor annyit mond:*
- Tudod a feladatod, ott vannak a szerszámok *azzal Rinan felé fordul* Rinan, te is ragadj ásót és csákányt, ti ketten Varonarral azt a sziklát ki fogjátok szedni a barlang padlójából, amíg nekem más dolgom lesz odalent a többiekkel *ismét rámutat az embernagyságú kődarabra, amely idővel oltárként fog működni* Ketten aligha fogjátok bírni, szóval javaslom, hogyha kint van a földből, csak simán döntsétek a barlang falának, úgyis ott van mellette, aztán pedig a cellában kell majd egy lyukat ásnotok. Varonarnak ezzel kapcsolatban már elmondtam a részleteket, a szikla a púpos felén nem áll meg a sík talajon, ezért astok neki egy gödröt, hogy a lapos fele vízszintben legyen nagyjából térdmagasságban. Nem kell teljes pontossággal meglegyen a gödör, igazíthatunk még rajta, miután a kő belekerült. Van kérdés? *remélhetőleg nem lesz, ebben az esetben Aethét is kitessékeli, majd bezárja a cella ajtaját, a kulcsot pedig Rinanra bízza:*
- Nem hisze, hogy a kámzsás felébredne, de ha mégis, akkor azért kiszökni ne tudjon. Akkor nyisd csak az ajtót, ha bementek ásni, aztán zárd be újra, ha mindennel készen vagytok. Hogy Varonart melyik oldalon hagyod, azt rád bízom *majd pedig a maradék két apróság felé fordul* Aethe és Will, ti velem jöttök. Will segíteni, Aethe pedig egyelőre szemlélőnek, aztán majd meglátjuk, mi jut neki *több magyarázatot nem ad, mindössze odadob egy szép hosszú kötelet Aethének, egy fél üstnyi fémedényt Willnek, ő maga pedig magához veszi a szent belezőkését. Miután pedig meggyőződött róla, hogy a két férfi elkezdte a munkát, úgy indulást vezényel, éső halad a menet élén.*
- Ha szerencsénk van, felszáradt a tegnapi eső nagyja, és senki nem töri ki a nyakát *jegyzi meg, miközben kimászik a hasadékon, majd miután a két kölyöknek is sikerült, akkor megindulhatnak lefelé. Amint az ösvény aljának közelébe érnek, és láthatóvá válik a Kárhozottak egykori vezére, Taug némi kárörömmel a hangjában meg fogja jegyezni:*
- És hadd mutassam be nektek Zaraunt, a Kárhozottak egykori vezérét, akivel igazságos volt az élet. Mivel az ösvény aljáról nem lehet eljutni oda, ahová ez az alak lepihent aludni, így innen kell majd lemásznunk. Add a kötelet, Pöttöm *mondja, miközben Aethétől elveszi a kötelet, hogy az egyik végét rögzítse az ösvény oldalán lévő kiszögelléshez. Mivel a bödönnek, ami Willnél van, tökéletes félgömb alakja van, így aligha lehetne a kötéllel leereszteni, ezt valakinek le kell majd vinnie, ez pedig jó eséllyel Taug lesz.*
- Te mész előre, Pöttöm *bök Aethére egészen egyértelmű okokból. Az kéne még csak, hogy ez a kis dög leoldja a kötelet, miközben Tau mászik le rajta. menjen csak előre, onnét úgyse szökhet sehová. Ha meg menni nem akar, majd az elf dobja, végül is mindegy, hogyan, a lényeg, hogy a tündér lent legyen, hogy Taug is mászhasson.*
*Taug viszonylag jót alszik, legalábbis a lehetőségekhez mérten. Kifejezetten jól esik neki a barlang masszív padlója, de persze az sem utolsó szempont, hogy jó adagot szívott a szerből. Az ilyen hosszú időre ki szokta ütni, ha kell, ha nem. Ébredéskor először azt hiszi, hogy még este van, viszont néhány másodperc után rájön, hogy ebben a barlangrészben nappal sem lesz túl sok fény, szóval kénytelen átfordulni a másik oldalára, hogy kinézzen a középső terembe, ahonnan némi fény már beszűrődik, ami pedig világosan mutatja, hogy ideje elkezdeni a napot. Feltápászkodik, megigazgatja magán a rongyait, majd pedig néhány utolsó nyújtózkodás után talpra küzdi magát. Közben azon tűnődik, hogy a kiskertet, amit eltervezett, hogyan tudná a lehető legegyszerűbben megvalósítani. Az biztos, hogy a középső teremben lévő tavacskából kell majd egy kis csatornát fúrni a földbe, amely eddig a teremig tart, és lehetőleg nem az ajtót szeli át. Mivel a barlang padlóját nagyrészt kő alkotja, így kénytelen lesznek csákánnyal vágni a megfelelő nagyságú lyukat, amit majd földdel töltenek fel. Viszont nem ez az elsődleges napirendi pont, így ezzel egyelőre többet nem is foglalkozik, helyette inkább kisétál a "szobájából", hogy kicsit körbenézzen. Szerencsére nem szedték szét a barlangot abban a fél napban, amíg az elf kipihente a felderítés fáradtságait. Ez mindenképpen jó. A továbbiakban arról győződik meg, hogy a két nő már elment a kikötőbe, majd pedig a többiek állapotát méri fel. Rinan még alszik, azonban valószínűleg nem soká, lévén hogy mindenki más ébren van már (persze a kámzsást leszámítva, az valószínűleg valamiféle transzban van, vagy ilyenek, mert ennyi alvás után már bárki szétrobbant volna az éberségtől). Ezután pedig a kulturált "Jó reggelt" helyett inkább csak egyszerűen elbődül:*
- Rinaaan! *a kiáltása visszhangot ver a barlang falain, így az elf bizonyára hamarosan idekint lesz, talán kicsit morcosan, de legalább éberen, mivel aligha lehetett neki kevés ennyi alvás. Ha más nem, majd a munka felébreszti. Amíg viszont az elf elő nem kerül, addig Taug elsétál a raktárba, majd két ásóval és két csákánnyal tér vissza, amelyekről Varonar már tudja, mire lesznek valók, Rinan még csak nem is sejtheti. Will már kint hevert, amikor Taug felébredt, szóval neki csak int, hogy jöjjön ő is a cellához, hogy lehetőség szerint mindenki hallhassa a bejelentést. Ha mind ott vannak, és Rinan kimorgolódta magát, akkor belefog a lehető legkomolyabb stílusában:*
- Egy szomorú hírt kell bejelentenem a nap elején, persze nem tudom, kit mennyire fog megrázni. A mélységi, Zaraun, akit elraboltunk, sajnálatos baleset áldozata lett. Mindez tegnap este derült ki, és Nadaével úgy okoskodtunk, hogy a szirtről zuhanhatott le némileg ittas állapotban. Feltételezem, ti semmiről nem tudtok *néz főleg Rinanra és Willre, feltéve, hogyha valaki lelökte onnét, és az a valaki még itt van, akkor kettejük közül valamelyik. Viszont ennek nem szentel több szót, hiszen ő maga örül, hogy a mélységi elhunyt.*
- Továbbá szintén Nadaével abban állapodtunk meg, hogy innentől én fogom vezetni a Kárhozottakat, mint azt sejthetitek, nem kis örömömre *minek is kertelne? Mindenki tudja, hogy kezdettől fogva erre vágyott, hónapok óta igyekezett ezt elérni, és Zaraun halálával most végre megnyílt előtte az egyenes út: ő a vezér, mint a wegtoreni banda utolsó tagja. Egy elégedett vigyort is megereszt a bejelentés mellé, hogy teljes legyen a kép. Aethe mondjuk sok mindent nem érthet még ebből, talán Varonart sem tájékoztatták még megfelelő mértékben a dolgokról, az egyetlen, ami mindenkinek érteni kell, hogy innentől Taug a vezér.*
- Igazából nem tudom, Zaraun mit akart ebből a társaságból kovácsolni, szerintem nem voltak tervei, pusztán az életét mentette, mivel senki egy vasat sem adott volna érte. Nem is számít. Viszont számolhattok komoly változásokkal, ha úgy tetszik, mivel aligha ígérhetem, hogy minden úgy marad, ahogyan volt. Talán innentől többet kell majd tenni, de többet is fogunk cserébe elérni, ezt garantálhatom *zárja le a díszes monológot, majd pedig hagy némi időt, hogy megemésszék a hallottakat. Persze ha Rinan kételkedne a szavaiban, akkor fel fogja ajánlani neki, hogy kísérje le őt és Willt a holttestig, de ez pusztán felesleges időpazarlás lenne a részéről. Sajnos Dyntinek még várnia kell vele, hogy mindezt megtudja... majd ha egy darabban visszatér. Amennyiben mindenki túlesett már az első megrázkódtatáson, úgy Taug előveszi a cella kulcsát, és kinyitja annak ajtaját. Biccent Varonarnak, hogy jöjjön, majd pedig ha kint van, akkor annyit mond:*
- Tudod a feladatod, ott vannak a szerszámok *azzal Rinan felé fordul* Rinan, te is ragadj ásót és csákányt, ti ketten Varonarral azt a sziklát ki fogjátok szedni a barlang padlójából, amíg nekem más dolgom lesz odalent a többiekkel *ismét rámutat az embernagyságú kődarabra, amely idővel oltárként fog működni* Ketten aligha fogjátok bírni, szóval javaslom, hogyha kint van a földből, csak simán döntsétek a barlang falának, úgyis ott van mellette, aztán pedig a cellában kell majd egy lyukat ásnotok. Varonarnak ezzel kapcsolatban már elmondtam a részleteket, a szikla a púpos felén nem áll meg a sík talajon, ezért astok neki egy gödröt, hogy a lapos fele vízszintben legyen nagyjából térdmagasságban. Nem kell teljes pontossággal meglegyen a gödör, igazíthatunk még rajta, miután a kő belekerült. Van kérdés? *remélhetőleg nem lesz, ebben az esetben Aethét is kitessékeli, majd bezárja a cella ajtaját, a kulcsot pedig Rinanra bízza:*
- Nem hisze, hogy a kámzsás felébredne, de ha mégis, akkor azért kiszökni ne tudjon. Akkor nyisd csak az ajtót, ha bementek ásni, aztán zárd be újra, ha mindennel készen vagytok. Hogy Varonart melyik oldalon hagyod, azt rád bízom *majd pedig a maradék két apróság felé fordul* Aethe és Will, ti velem jöttök. Will segíteni, Aethe pedig egyelőre szemlélőnek, aztán majd meglátjuk, mi jut neki *több magyarázatot nem ad, mindössze odadob egy szép hosszú kötelet Aethének, egy fél üstnyi fémedényt Willnek, ő maga pedig magához veszi a szent belezőkését. Miután pedig meggyőződött róla, hogy a két férfi elkezdte a munkát, úgy indulást vezényel, éső halad a menet élén.*
- Ha szerencsénk van, felszáradt a tegnapi eső nagyja, és senki nem töri ki a nyakát *jegyzi meg, miközben kimászik a hasadékon, majd miután a két kölyöknek is sikerült, akkor megindulhatnak lefelé. Amint az ösvény aljának közelébe érnek, és láthatóvá válik a Kárhozottak egykori vezére, Taug némi kárörömmel a hangjában meg fogja jegyezni:*
- És hadd mutassam be nektek Zaraunt, a Kárhozottak egykori vezérét, akivel igazságos volt az élet. Mivel az ösvény aljáról nem lehet eljutni oda, ahová ez az alak lepihent aludni, így innen kell majd lemásznunk. Add a kötelet, Pöttöm *mondja, miközben Aethétől elveszi a kötelet, hogy az egyik végét rögzítse az ösvény oldalán lévő kiszögelléshez. Mivel a bödönnek, ami Willnél van, tökéletes félgömb alakja van, így aligha lehetne a kötéllel leereszteni, ezt valakinek le kell majd vinnie, ez pedig jó eséllyel Taug lesz.*
- Te mész előre, Pöttöm *bök Aethére egészen egyértelmű okokból. Az kéne még csak, hogy ez a kis dög leoldja a kötelet, miközben Tau mászik le rajta. menjen csak előre, onnét úgyse szökhet sehová. Ha meg menni nem akar, majd az elf dobja, végül is mindegy, hogyan, a lényeg, hogy a tündér lent legyen, hogy Taug is mászhasson.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-27 11:30:18
Üzenet elküldve: 2014-10-27 11:30:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – este //
*Eltűnődve fogadja az elf tanácsát, miszerint, ha olyan gyorsaságra kíván szert tenni, mint Rinan, akkor bizony oda kell dobnia magát. Na de hogyan? A testedzés számára nem létező fogalom, épp eleget vesződött a halászattal minden nap, kinek lett volna még ereje holmi fizikális és mentális tréningre a képességeinek fejlesztéséhez? Hát nem az ő nyüzüge mivoltának, az bizonyos. Szóval enyhén oldalra dönti a kobakját, mielőtt azonban folytatná a szokásos értetlenkedését, Gombolyag rohan oda hozzá, még igen csak vizes bundával.*
- A tűz majd felmelegít... *Sutyorogja a kutyusnak, mintha ez a kis információ csak rájuk tartozhatna, azonban a blökit sokkalta jobban érdeklik a tűz fölött süldögélő halacskák, melyeket oly nagy gonddal fogtak ki a hosszú fülűvel.* Majd kapsz belőle. *Teszi hozzá a kölyök, mintha csak olvasni tudna az ében bundájú szőrmók elméjében, azonban effajta képességekkel mindenki legnagyobb szerencséjére nem büszkélkedhet. Pusztán csak jól kiismerte már a kutyájának egyértelműsíthető jeleit, mint amikor ártatlan, tágra nyílt szemekkel, rémesen ostoba pofival és kajla fülekkel pillog a lehetőségek tárházára - amely a tűzrakás körött ücsörgő kárhozottakban nyilvánul meg – némi élelem reményében. Mondjuk Rinannál láthatóan nem erőlködik, jól megjegyezte, hogy legutóbb egy árva falatot sem tudott kikönyörögni a szárított halakból, ám a többieket újból és újból sorra veszi, közben izgatottan csóválva a farkát.
Williän mindez alatt sötétbarna, bongyor tincseit igazgatja, révén, hogy az előbb a Bájgúnár teljesen szétborzolta őket, de mivel még csurom vizesek és amúgy sem lehet felettük átvenni az irányítást, hamar lemond az általa rendezettnek titulált frizura reményéről, ami máskülönben nem sokban tér el a kócos formájától. Amúgy sem tudna sokáig foglalkozni a procedúrával, mivel olybá tűnik, hogy a halak elkészültek, így bátorkodik egy közepes méretűt magához venni, amin testvériesen megosztozkodhatnak Gombolyaggal.
Épp, hogy ajkai elé emeli az első, gőzölgő falatkát, újabb vendéggel gyarapodik a barlang már emígy is népes tábora. De nem akármilyennel! Will zöldeskék lélektükrei tágra nyílnak a pöttöm teremtmény láttán, akihez hasonlatosat még nem látott a való életben. Ellenben viszont a sötételfekkel vagy a Rinanhoz hasonlatos erdőlakókkal, a tündérek varázslatos népéről már hallott meséket az atyjától, révén, hogy úgy tartják, valahol a Kikötő egy elrejtett zugában született ez a bájos faj.
A szerencsétlenje még bemutatkozni is elfelejt, pedig mindig oly nagy örömmel árulja el másoknak a nevét, most viszont kissé zavartan lesüti a tekintetét, és magába merülve nyammogja el a sült halat. Hallja közben, hogy a többiek sokféle dologról susmorognak, azonban csak Rinan búcsúzására kapja fel a fejét.*
- Várj meg! *Ocsúdik fel hirtelen, és már fel is pattan, hogy az elf után induljon, akivel történetesen egy "szobán" osztozkodnak.*
- Jó éjszakát! *Köszön el ő is a többiektől, majd cuppog egyet Gombolyagnak is, hogy ne tátsa tovább a pofiját a díszes társaságnak, hanem jöjjön már, a blöki pedig kivételesen hallgat a gazdájára, és apró vízcseppeket hagyva maga után üget Willhez.
A barlang önmagában is elég hűvös, sokszor az a vékony pléd, amit a többiektől kapott se szokta megmelengetni vékonyka testét, ám most, hogy mindemellett még vizes is, nem tudja, hogyan fogja kibírni az éjszakát. A felsőjét legalább leveszi, hogy az már ne hűtse tovább a mellkasát, ennyi mindenki előtt viszont nem fogja hátrahagyni a nadrágját is, mint ahogyan azt a tengerparton tette nemrég oly felszabadultan. A helyzeten a blöki sem segít, - aki mindig mellé kucorodva alszik el -, mivel most az ő bundája is nedves, de hát ezzel kell beérnie. Csöndesen vacog, amikor az álmok megérintik az elméjét, de bizony az éjszaka alatt nem egyszer felébred a hidegre...*
// Másnap reggel //
*Kipihentség helyett leginkább úgy érzi magát, mint aki egy percet sem aludt az elmúlt éjjelen, ráadásul a ruhái még mindig irritálóan nyirkosak, ez a tény pedig nem segít a siheder közérzetén. Meglepő borongóssággal és fáradalommal az ábrázatán botorkál elő az alvó helyiségből – miután persze visszavette a felsőjét -, majd leheveredik az esti tűzrakás szívet melengető emléke mellé.
Hála kótyagosságának most nem borít fel semmit, nem zuhog semmivel, révén, hogy még a takarításhoz sem érez magában elegendő energiát, így legalább biztosítva van a többiek nyugodt álma, feltéve, ha bárki alszik még Gombolyagon kívül, aki még mindig a sötét zugban húzza a lóbőrt.*
*Eltűnődve fogadja az elf tanácsát, miszerint, ha olyan gyorsaságra kíván szert tenni, mint Rinan, akkor bizony oda kell dobnia magát. Na de hogyan? A testedzés számára nem létező fogalom, épp eleget vesződött a halászattal minden nap, kinek lett volna még ereje holmi fizikális és mentális tréningre a képességeinek fejlesztéséhez? Hát nem az ő nyüzüge mivoltának, az bizonyos. Szóval enyhén oldalra dönti a kobakját, mielőtt azonban folytatná a szokásos értetlenkedését, Gombolyag rohan oda hozzá, még igen csak vizes bundával.*
- A tűz majd felmelegít... *Sutyorogja a kutyusnak, mintha ez a kis információ csak rájuk tartozhatna, azonban a blökit sokkalta jobban érdeklik a tűz fölött süldögélő halacskák, melyeket oly nagy gonddal fogtak ki a hosszú fülűvel.* Majd kapsz belőle. *Teszi hozzá a kölyök, mintha csak olvasni tudna az ében bundájú szőrmók elméjében, azonban effajta képességekkel mindenki legnagyobb szerencséjére nem büszkélkedhet. Pusztán csak jól kiismerte már a kutyájának egyértelműsíthető jeleit, mint amikor ártatlan, tágra nyílt szemekkel, rémesen ostoba pofival és kajla fülekkel pillog a lehetőségek tárházára - amely a tűzrakás körött ücsörgő kárhozottakban nyilvánul meg – némi élelem reményében. Mondjuk Rinannál láthatóan nem erőlködik, jól megjegyezte, hogy legutóbb egy árva falatot sem tudott kikönyörögni a szárított halakból, ám a többieket újból és újból sorra veszi, közben izgatottan csóválva a farkát.
Williän mindez alatt sötétbarna, bongyor tincseit igazgatja, révén, hogy az előbb a Bájgúnár teljesen szétborzolta őket, de mivel még csurom vizesek és amúgy sem lehet felettük átvenni az irányítást, hamar lemond az általa rendezettnek titulált frizura reményéről, ami máskülönben nem sokban tér el a kócos formájától. Amúgy sem tudna sokáig foglalkozni a procedúrával, mivel olybá tűnik, hogy a halak elkészültek, így bátorkodik egy közepes méretűt magához venni, amin testvériesen megosztozkodhatnak Gombolyaggal.
Épp, hogy ajkai elé emeli az első, gőzölgő falatkát, újabb vendéggel gyarapodik a barlang már emígy is népes tábora. De nem akármilyennel! Will zöldeskék lélektükrei tágra nyílnak a pöttöm teremtmény láttán, akihez hasonlatosat még nem látott a való életben. Ellenben viszont a sötételfekkel vagy a Rinanhoz hasonlatos erdőlakókkal, a tündérek varázslatos népéről már hallott meséket az atyjától, révén, hogy úgy tartják, valahol a Kikötő egy elrejtett zugában született ez a bájos faj.
A szerencsétlenje még bemutatkozni is elfelejt, pedig mindig oly nagy örömmel árulja el másoknak a nevét, most viszont kissé zavartan lesüti a tekintetét, és magába merülve nyammogja el a sült halat. Hallja közben, hogy a többiek sokféle dologról susmorognak, azonban csak Rinan búcsúzására kapja fel a fejét.*
- Várj meg! *Ocsúdik fel hirtelen, és már fel is pattan, hogy az elf után induljon, akivel történetesen egy "szobán" osztozkodnak.*
- Jó éjszakát! *Köszön el ő is a többiektől, majd cuppog egyet Gombolyagnak is, hogy ne tátsa tovább a pofiját a díszes társaságnak, hanem jöjjön már, a blöki pedig kivételesen hallgat a gazdájára, és apró vízcseppeket hagyva maga után üget Willhez.
A barlang önmagában is elég hűvös, sokszor az a vékony pléd, amit a többiektől kapott se szokta megmelengetni vékonyka testét, ám most, hogy mindemellett még vizes is, nem tudja, hogyan fogja kibírni az éjszakát. A felsőjét legalább leveszi, hogy az már ne hűtse tovább a mellkasát, ennyi mindenki előtt viszont nem fogja hátrahagyni a nadrágját is, mint ahogyan azt a tengerparton tette nemrég oly felszabadultan. A helyzeten a blöki sem segít, - aki mindig mellé kucorodva alszik el -, mivel most az ő bundája is nedves, de hát ezzel kell beérnie. Csöndesen vacog, amikor az álmok megérintik az elméjét, de bizony az éjszaka alatt nem egyszer felébred a hidegre...*
// Másnap reggel //
*Kipihentség helyett leginkább úgy érzi magát, mint aki egy percet sem aludt az elmúlt éjjelen, ráadásul a ruhái még mindig irritálóan nyirkosak, ez a tény pedig nem segít a siheder közérzetén. Meglepő borongóssággal és fáradalommal az ábrázatán botorkál elő az alvó helyiségből – miután persze visszavette a felsőjét -, majd leheveredik az esti tűzrakás szívet melengető emléke mellé.
Hála kótyagosságának most nem borít fel semmit, nem zuhog semmivel, révén, hogy még a takarításhoz sem érez magában elegendő energiát, így legalább biztosítva van a többiek nyugodt álma, feltéve, ha bárki alszik még Gombolyagon kívül, aki még mindig a sötét zugban húzza a lóbőrt.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-26 23:52:14
Üzenet elküldve: 2014-10-26 23:52:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - este//
*Viszonozza a kölyök pillantását, és gyermekded formába öntött bókját egy fejsimogatással viszonozza. Valóban mennyivel jobban illene a bongyorihoz az elflét, talán az megadna neki mindent, ami hiányzik belőle. Ráadásul aggasztó gondolat, hogy látja majd elsuhanni az időt a kölyök felett, míg ő feleannyit sem öregszik valójában. Persze egy pillanatig sem bánja, hogy hosszúfülű erdőlakóként jött a világra, pusztán újdonsült barátjait sajnálja.
Azonban ezek még távoli aggodalmak, egyelőre arcán boldog vigyorral élvezi ki a jelen minden egyes pillanatát.*
- Ahhoz aztán bele kéne húznod, öcskös.
*Még utoljára összeborzolja az esetlegesen kihagyott göndör tincseket, majd hozzálát a vacsorához, mielőtt a kalózhercegnő komolyabb hisztit csaphatna. A nőstényeknek megvan az a hátrányuk, hogy pillanatok kérdése alatt változhat meg hangulatuk, és ezt feltétlenül átragasztják a körülöttük lévőkre is, vagy legalább megpróbálják.
Rinant azonban nem különösebben izgatja sem a lány hisztije, sem a Tauggal folytatott susmusa. Most, hogy már hallotta a hangját, neki is beugrott, hogy találkozott már vele, csak éppen nem a legjózanabb pillanatában. No meg amúgy sem hagyott mély nyomot, pusztán beállt a barlang őrültjeinek népszerű sorába. Hallja ugyan, de egyáltalán nem figyel a beszélgetésre, pedig ha tudná, miféle terveket sző az elvetemült druida gondolatainak hálójában, bizonyára felháborodna. Így azonban csak békésen sütögeti a halakat, ropogósra és jól átsütve, ahogyan ő szereti.
Az új jövevény érkeztére érdeklődve kapja fel tekintetét, majd egy barátságos mosolyt küld a lány felé, mielőtt az a félkegyelmű ki-berángatja a barlangból. Végre egy számára szimpatikus újonc is csatlakozik hozzájuk, így hát készségesen nyújtja át a csöppnyi hölgy vacsoráját, ügyesen kiválogatva, hogy Varonar kapja az ízetlenebbik darabokat. Persze ezt egyáltalán nem feltűnően végzi, közönyös arckifejezése sem árulja el, így nem csoda, ha a férfi nem jön rá a szándékosságra. Hamár mindenki hozzálátott a frissen sült halakhoz, maga is hasonlóképp tesz, egészen addig hallgatva, míg személye szóba nem kerül.*
- Pisálj a képembe nyugodtan, csak ne mondd, hogy eső. *Fekete tekintetét az elf felé fordítja, aki talán nincs teljesen tisztában Rinan szándékaival.* Tőlem játszd csak az önjelölt főnökösdit, Taug, de te parancsodra aztán biztos nem kaparok földet.
*Nem éppen engedelmes típusnak született, de pláne nem enged olyasvalakinek, akinek semmi joga arra, hogy ugráltassa. Más kérdés, hogy a többieket ez nem zavarja, de persze az emberek köztudottan szeretnek szolgálni, és úgy tűnik, ezt nem is igazán verték ki belőlük a századok.
Mint aki jól végezte dolgát, nyújtózkodik, majd ásít egy hatalmasat, és amennyiben nem tartják fel, hálókörletébe veszi az irányt, egy pillanatra visszafordulva köszön el a kárhozott bandától.*
- Amennyiben nem bánjátok (persze ha mégis, az sem zavarna), én elvonulnék mára. Kárhozottsággal telt éjszakát!
*Vigyorog mindenkire, mielőtt valóban megvalósítaná szavait.Fáradtan pihen meg szobájában, és már csak percek kérdése, hogy mély álom nyomja el.*
//Kárhozottak - reggel//
*Ahogyan társai azt már jó párszor tapasztalhatták, nem éppen az a korán kelő típus, és ha a kelleténél hamarabb felébresztik, igen morcossá tud válni, így aztán ez alkalommal is jó sokáig eszi a fene pihenőhelyén. Pláne, hogy ebben a barlangban nem is igazán érzi az idő múlását, a folytonos sötét hosszú álomra készteti. Hacsak meg nem zavarják álmát, jócskán eljár az idő, mire feltápászkodik és csatlakozását tervezi a barlang ébrenlévő lakóihoz, vagyis valószínűleg a többséghez.*
*Viszonozza a kölyök pillantását, és gyermekded formába öntött bókját egy fejsimogatással viszonozza. Valóban mennyivel jobban illene a bongyorihoz az elflét, talán az megadna neki mindent, ami hiányzik belőle. Ráadásul aggasztó gondolat, hogy látja majd elsuhanni az időt a kölyök felett, míg ő feleannyit sem öregszik valójában. Persze egy pillanatig sem bánja, hogy hosszúfülű erdőlakóként jött a világra, pusztán újdonsült barátjait sajnálja.
Azonban ezek még távoli aggodalmak, egyelőre arcán boldog vigyorral élvezi ki a jelen minden egyes pillanatát.*
- Ahhoz aztán bele kéne húznod, öcskös.
*Még utoljára összeborzolja az esetlegesen kihagyott göndör tincseket, majd hozzálát a vacsorához, mielőtt a kalózhercegnő komolyabb hisztit csaphatna. A nőstényeknek megvan az a hátrányuk, hogy pillanatok kérdése alatt változhat meg hangulatuk, és ezt feltétlenül átragasztják a körülöttük lévőkre is, vagy legalább megpróbálják.
Rinant azonban nem különösebben izgatja sem a lány hisztije, sem a Tauggal folytatott susmusa. Most, hogy már hallotta a hangját, neki is beugrott, hogy találkozott már vele, csak éppen nem a legjózanabb pillanatában. No meg amúgy sem hagyott mély nyomot, pusztán beállt a barlang őrültjeinek népszerű sorába. Hallja ugyan, de egyáltalán nem figyel a beszélgetésre, pedig ha tudná, miféle terveket sző az elvetemült druida gondolatainak hálójában, bizonyára felháborodna. Így azonban csak békésen sütögeti a halakat, ropogósra és jól átsütve, ahogyan ő szereti.
Az új jövevény érkeztére érdeklődve kapja fel tekintetét, majd egy barátságos mosolyt küld a lány felé, mielőtt az a félkegyelmű ki-berángatja a barlangból. Végre egy számára szimpatikus újonc is csatlakozik hozzájuk, így hát készségesen nyújtja át a csöppnyi hölgy vacsoráját, ügyesen kiválogatva, hogy Varonar kapja az ízetlenebbik darabokat. Persze ezt egyáltalán nem feltűnően végzi, közönyös arckifejezése sem árulja el, így nem csoda, ha a férfi nem jön rá a szándékosságra. Hamár mindenki hozzálátott a frissen sült halakhoz, maga is hasonlóképp tesz, egészen addig hallgatva, míg személye szóba nem kerül.*
- Pisálj a képembe nyugodtan, csak ne mondd, hogy eső. *Fekete tekintetét az elf felé fordítja, aki talán nincs teljesen tisztában Rinan szándékaival.* Tőlem játszd csak az önjelölt főnökösdit, Taug, de te parancsodra aztán biztos nem kaparok földet.
*Nem éppen engedelmes típusnak született, de pláne nem enged olyasvalakinek, akinek semmi joga arra, hogy ugráltassa. Más kérdés, hogy a többieket ez nem zavarja, de persze az emberek köztudottan szeretnek szolgálni, és úgy tűnik, ezt nem is igazán verték ki belőlük a századok.
Mint aki jól végezte dolgát, nyújtózkodik, majd ásít egy hatalmasat, és amennyiben nem tartják fel, hálókörletébe veszi az irányt, egy pillanatra visszafordulva köszön el a kárhozott bandától.*
- Amennyiben nem bánjátok (persze ha mégis, az sem zavarna), én elvonulnék mára. Kárhozottsággal telt éjszakát!
*Vigyorog mindenkire, mielőtt valóban megvalósítaná szavait.Fáradtan pihen meg szobájában, és már csak percek kérdése, hogy mély álom nyomja el.*
//Kárhozottak - reggel//
*Ahogyan társai azt már jó párszor tapasztalhatták, nem éppen az a korán kelő típus, és ha a kelleténél hamarabb felébresztik, igen morcossá tud válni, így aztán ez alkalommal is jó sokáig eszi a fene pihenőhelyén. Pláne, hogy ebben a barlangban nem is igazán érzi az idő múlását, a folytonos sötét hosszú álomra készteti. Hacsak meg nem zavarják álmát, jócskán eljár az idő, mire feltápászkodik és csatlakozását tervezi a barlang ébrenlévő lakóihoz, vagyis valószínűleg a többséghez.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-26 21:37:19
Üzenet elküldve: 2014-10-26 21:37:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - este//
*Egy darabig senki sem zavarja a nyugodt szemlélődésben és rágcsálásban, aztán a vörös hajú nő felveti a jogos kérdést: mégis kik az újonnan érkezettek. Magában jót mulat a kérdésen, mint mindig. Persze a legtöbb alkalomhoz hasonlóan most sem rukkol elő azonnal a valódi kilétével, és talán később sem fog - nem kell azt mindenki orrára kötni, ismeri ezt a halandó népséget, őrültnek néznék. Nem, a teljes igazságot majd megtudják, ha eljön az ideje. Ha egyáltalán.*
Aethe *mutatkozik be, már-már kedves mosolyt villantva a vörösre.* Nem dicsekedhetek állandó foglalkozással, mint orgyilkos és druida barátaink, cserébe viszont nem vagyok különösebben válogatós.
*Nem sok kedve van cellában aludni, de az ilyen népek többnyire okkal bizalmatlanok, hát egyelőre megbékél a helyzettel, még az ellen is csak ímmel-ámmal ellenkezik, hogy elszedik a fegyvereit. Odabenn már van valaki, és most ketten érkeznek - ha ilyen iramban szaporodnak, hamar zsúfolt lesz ez a hely, na nem mintha Aethe hosszú időt szeretne odabenn tölteni.*
Lehet, hogy azt a nagy követ nem tudom arrébb vinni, de sok minden másban nagyon is hasznos tudok lenni *feleli Taugnak.* Majd meglátod.
*Nem ideges típus, és nem szokott ennél sokkal nagyobb kényelemhez, így hát viszonylag hamar elalszik.*
//Másnap reggel//
*A vörös hangjára és motoszkálásra ébred. Egyelőre nem mozdul, csak hallgatja, mi történik a cellán kívül.*
Mondd csak, ez a Taug tényleg embert eszik?
*Ez aztán végképp kiveri az álmot a szeméből. Alighanem a legjobb helyre érkezett. Közösen elköltött, porhanyós babahúsból készült vacsorákat képzel maga elé - természetesen mindenféle romantikus felhang nélkül, csupán a hasonló ízlésnek örülve.
Ekkor ébred fel a másik újonc, aki a tündérrel ellentétben, úgy tűnik, nem a hosszú lustálkodást és hallgatózást részesíti előnyben. Most már a tündér is felül, és hátát a lehetőségekhez mérten kényelmesen a kőfalnak támasztja.*
Nagyon remélem, hogy hamar kikerülünk innen. Kicsi vagyok, de nem szeretem a szűk helyeket *mondja csevegve.*
*Egy darabig senki sem zavarja a nyugodt szemlélődésben és rágcsálásban, aztán a vörös hajú nő felveti a jogos kérdést: mégis kik az újonnan érkezettek. Magában jót mulat a kérdésen, mint mindig. Persze a legtöbb alkalomhoz hasonlóan most sem rukkol elő azonnal a valódi kilétével, és talán később sem fog - nem kell azt mindenki orrára kötni, ismeri ezt a halandó népséget, őrültnek néznék. Nem, a teljes igazságot majd megtudják, ha eljön az ideje. Ha egyáltalán.*
Aethe *mutatkozik be, már-már kedves mosolyt villantva a vörösre.* Nem dicsekedhetek állandó foglalkozással, mint orgyilkos és druida barátaink, cserébe viszont nem vagyok különösebben válogatós.
*Nem sok kedve van cellában aludni, de az ilyen népek többnyire okkal bizalmatlanok, hát egyelőre megbékél a helyzettel, még az ellen is csak ímmel-ámmal ellenkezik, hogy elszedik a fegyvereit. Odabenn már van valaki, és most ketten érkeznek - ha ilyen iramban szaporodnak, hamar zsúfolt lesz ez a hely, na nem mintha Aethe hosszú időt szeretne odabenn tölteni.*
Lehet, hogy azt a nagy követ nem tudom arrébb vinni, de sok minden másban nagyon is hasznos tudok lenni *feleli Taugnak.* Majd meglátod.
*Nem ideges típus, és nem szokott ennél sokkal nagyobb kényelemhez, így hát viszonylag hamar elalszik.*
//Másnap reggel//
*A vörös hangjára és motoszkálásra ébred. Egyelőre nem mozdul, csak hallgatja, mi történik a cellán kívül.*
Mondd csak, ez a Taug tényleg embert eszik?
*Ez aztán végképp kiveri az álmot a szeméből. Alighanem a legjobb helyre érkezett. Közösen elköltött, porhanyós babahúsból készült vacsorákat képzel maga elé - természetesen mindenféle romantikus felhang nélkül, csupán a hasonló ízlésnek örülve.
Ekkor ébred fel a másik újonc, aki a tündérrel ellentétben, úgy tűnik, nem a hosszú lustálkodást és hallgatózást részesíti előnyben. Most már a tündér is felül, és hátát a lehetőségekhez mérten kényelmesen a kőfalnak támasztja.*
Nagyon remélem, hogy hamar kikerülünk innen. Kicsi vagyok, de nem szeretem a szűk helyeket *mondja csevegve.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-26 18:14:40
Üzenet elküldve: 2014-10-26 18:14:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak - Este//
*Lassacskán elfogy Varonar elől a hal, aminek a vége már egészen ízletes volt. Talán az volt a baj, hogy hamar vette le a tűzről és egy része még nyers maradt. De evett Ő már ennél rosszabbat is így biztosan nem lesz semmi baja másnap reggel. Úgy látszik Taug kihasználja az alkalmat, hogy épp végzett az evéssel, int, hogy ideje bemenni a cellába. A maszkos feltápászkodik a helyéről és kezébe kapja köpenyét, majd engedelmesen elindul a barlangrészhez ami egy ráccsal van elzárva. Bent a kámzsás hortyog, az egyik sarokban. Legalább vele nem lesz gond, amúgy se akar most társalogni nagyon senkivel. Ha másnap ásás vár rá, akkor jobb ha hamar hozzákezd az alváshoz hiszen kell neki az energia. Ahogy belép a kis szobába az várja amire számított, egy sima barlang. Semmi különös. Ágy nincs, de az lenne a legfurcsább ha volna. Amint kattan mögöttük a zár Varonar még kinéz az ajtó rácsai között, majd keres magának egy kényelmes sarkot ahol meghúzhatja magát és talán kissé kényelmesen is tud majd aludni. Nem sokat gondolkodik, hisz mindegyik sarok ugyan olyan hideg és kemény mint a többi, így csak leül az egyikhez és magára teríti köpenyét. Egy részét a háta alá tömködi. Félig ülő helyzetben helyezkedik el. Még egyszer végignéz cellatársain és ha egyikőjük se kíván Varonarral beszélgetni, egy nagyobb sóhajt követően lehunyja a szemét és megpróbál pihenni. Beletelik egy fél-, háromnegyed órába, hogy elaludjon, de végül sikerült álomba merülnie.
//Másnap reggel//
Neszelésre ébred Varonar. Hamar ki is nyitja szemeit amiket egy gyors mozdulattal meg is töröl, hogy kimasszírozza belőle az álmot. Épp úgy ül, abban a helyzetben, ahogy az este befészkelte magát. Egyik kezével megtámaszkodva, feláll a kőről, köpenyét otthagyva a földön. A rácshoz sétál és épp látja, a két nőszemélyt távozni. Remélhetőleg a többiek is hamarosan felkelnek, hogy ne kelljen ebben a cellában kuksolnia, mert az igazat megvallva, inkább ásná azt a sziklát ki a földből, mint idebent poshadjon. Karjait kidugja a rácson kívül és alkarjával megtámaszkodik az egyik keresztrácson ami a többi fémrudat tartja össze. Így vár, amíg egy illetékes személy ki nem engedi onnét.*
*Lassacskán elfogy Varonar elől a hal, aminek a vége már egészen ízletes volt. Talán az volt a baj, hogy hamar vette le a tűzről és egy része még nyers maradt. De evett Ő már ennél rosszabbat is így biztosan nem lesz semmi baja másnap reggel. Úgy látszik Taug kihasználja az alkalmat, hogy épp végzett az evéssel, int, hogy ideje bemenni a cellába. A maszkos feltápászkodik a helyéről és kezébe kapja köpenyét, majd engedelmesen elindul a barlangrészhez ami egy ráccsal van elzárva. Bent a kámzsás hortyog, az egyik sarokban. Legalább vele nem lesz gond, amúgy se akar most társalogni nagyon senkivel. Ha másnap ásás vár rá, akkor jobb ha hamar hozzákezd az alváshoz hiszen kell neki az energia. Ahogy belép a kis szobába az várja amire számított, egy sima barlang. Semmi különös. Ágy nincs, de az lenne a legfurcsább ha volna. Amint kattan mögöttük a zár Varonar még kinéz az ajtó rácsai között, majd keres magának egy kényelmes sarkot ahol meghúzhatja magát és talán kissé kényelmesen is tud majd aludni. Nem sokat gondolkodik, hisz mindegyik sarok ugyan olyan hideg és kemény mint a többi, így csak leül az egyikhez és magára teríti köpenyét. Egy részét a háta alá tömködi. Félig ülő helyzetben helyezkedik el. Még egyszer végignéz cellatársain és ha egyikőjük se kíván Varonarral beszélgetni, egy nagyobb sóhajt követően lehunyja a szemét és megpróbál pihenni. Beletelik egy fél-, háromnegyed órába, hogy elaludjon, de végül sikerült álomba merülnie.
//Másnap reggel//
Neszelésre ébred Varonar. Hamar ki is nyitja szemeit amiket egy gyors mozdulattal meg is töröl, hogy kimasszírozza belőle az álmot. Épp úgy ül, abban a helyzetben, ahogy az este befészkelte magát. Egyik kezével megtámaszkodva, feláll a kőről, köpenyét otthagyva a földön. A rácshoz sétál és épp látja, a két nőszemélyt távozni. Remélhetőleg a többiek is hamarosan felkelnek, hogy ne kelljen ebben a cellában kuksolnia, mert az igazat megvallva, inkább ásná azt a sziklát ki a földből, mint idebent poshadjon. Karjait kidugja a rácson kívül és alkarjával megtámaszkodik az egyik keresztrácson ami a többi fémrudat tartja össze. Így vár, amíg egy illetékes személy ki nem engedi onnét.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-26 17:38:51
Üzenet elküldve: 2014-10-26 17:38:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - Este//
*Összehúzza magán köpenyét, majd a fáradtságtól bágyadt arccal mered az általa kannibálnak titulált elf tűz világította arcába, várva a kérdésére feltett választ.*
- Taug. *Ismétli a nevet és elmereng azon, vajon Nadae említett-e neveket is, amikor a kis bandát ismertette neki. Ismerve azonban a nőt, ennek a valószínűsége igen kicsi, hisz mindenkit becézgetni szokott, így ez a név továbbra sem mond neki semmit, így ugyanazzal a tudatlan tekintettel mérik végig szürke íriszei a férfit, ahogy a név említése előtt is. Amint újra beszélni kezd a férfi, benne úgy erősödik az érzés, hogy bizony a kalózka sem mondott el neki mindent, mint ahogy azt sem, hogy mi ez a wegtoreni csapat, vagy akár említhette is neki, de a mai nap túl sok volt az információ és ez valahol elveszhetett közöttük az elméjében uralkodó káoszban. Azért, amint a druida szó kibukik a másik ajkai közül, Dyn horkant egyet, annak következtében, hogy igyekszik visszatartani egy erélyes kacagást.*
~Meg kannibál persze, de azt elfelejtetted említeni.~ *Mindenesetre a kannibál druida képe valamiért nem lepi meg. Amennyi újdonság érte az elmúlt időszakban, mióta tartalmasabban is Arthenior közelében és Kikötőben van, hogy ez az életstílus sem lenne kevésbé meglepőbb, mint két bújócskázó ork képe.* Hát jó. *Rántja meg a vállát és combjára támaszkodva felegyenesedne, hogy fejét végre vízszintesbe helyezhesse, amikor az újból feléjük intézett szó arra készteti, hogy fordítsa vissza ezt a folyamatot és helyezze vissza a fenekét a tűz mellé. Gyakorlatilag visszaesik a helyére és köpenyét összehúzva, fogát szívva néz Nadaera, egy afféle "Na most fognak lecseszni, amiért idehoztál" tekintettel, s végül a druidára mered. Már mondanivalója kezdetén megnyugvással veszi tudomásul, hogy erről szó sincs, s miután a nevét is hallja, magabiztosan húzza ki magát. Mindjárt izgalmasabbnak ígérkezik a feladat, s végre mehet valahova. Igaz, ő sem régen érkezett, de mégsem bírna túl sokáig a barlang rejtekében maradni. Kezét a térdére támasztva tartja a fejét, s jelezvén, hogy érti a feladatot nagyokat bólint. Bár necces dolog fejvadászok zsákmányát levadászni, különösen úgy, ha őt is keresik, de éppen ez a veszély az, ami ismét felcsigázza, s ami az elmúlt évek alatt is arra késztette, hogy ne vigye túlzásba a bujkálást. Oldalról a lányra sandít, s ha az is felé néz, játékosan megvonja párszor a szemöldökét jelezvén, hogy ő bizony áll elébe a feladatnak, igaz, a férfi beszédének folytatásából világosan kitűnik, hogy nem kérdés, hogy menni akarnak-e, vagy sem, menniük kell.*
- Legyen. *Bólint rá a dologra.* A kopasz fickó vérdíjas plakátját már úgyis láttuk. Bár, hozzá kell tennem, hogy ezek a rajzok néha olyanok, mintha egy részeg csecsemő rajzolta volna őket. *Mondata végén a hangsúlyt erősen felviszi, majd köhint is egyet. Igen, a róla készült képek is erősen ferdítettek a valóságon. Az egyik szeme valahogy mindig kisebb volt, mint a másik, az álla is nagyobb volt, mint egy átlag élőlényé, és az orra...
Mindenesetre az az ötlet merül fel a fejében, hogy talán jobb lenne kicsinálni a másik fejvadászt is, de majd úgyis adja magát a helyzet.* Hát akkor ezt megbeszéltük. *Bokszol bele a lány karjába. Kellően fáradt már és a fejéből távozó rum hatása is csak rátesz erre egy lapáttal, arról nem is beszélve, hogy idejét sem tudja már mikor evett utoljára, csak az alkohol az, ami megtöltötte gyomrát, s van amikor már az is kevés. Így hát, ha esetleg végre elkészül a hal is, akkor előbb eszik, majd miután még nem ismerte ki magát teljesen a szirten, így pincsiként követi Nadaet alvóhelye után. Ha már valakivel közösködni kell, akkor az egy rokonlelkű, s szintén tengerjáró kalóz legyen.*
- Érdekes egyveleg. *Jegyzi meg mielőtt elaludna. A másnapról szándékosan nem ejt még szót, ráérnek reggel gondolkodni rajta, illetve , majd ha ott lesznek.*
//Másnap reggel//
*Az ébredés gyötrő kínnal tör rá. Bár nem az a hétalvó típus, a mélyen alvás pedig cseppet sem jellemző rá, azért miután hosszú idő után először érzi magát biztonságban, úgy, hogy nem kell óránként felkelnie minden apró zajra, el tudná viselni, ha még egy ideig lustálkodhatna. Azt azonban már megtanulta, hogy milyen rövid is egy nap, s ha jutni akarnak valamire a fejvadász, illetve Nadae hajójának ügyében is, nos akkor nem lehet elég korán elkezdeni. Nagyot nyújtózik, egy méretes, s még igen hangos ásítás mellett, majd átmozgatja roppanó csontjait és lopva körbenéz a kis üregben. Táskája maga mellett van a földön. Felkapja, s a Bresstől kapott kulcsok egyikét az alvó Nadaenak hajítja.*
- Mmmm... *Beszélni még nem igen tud, így helyette morgással igyekszik ébredésre késztetni a leányzót. Ásít egy újabbat, majd felegyenesedik. Amíg Nadae magához tér, ő felkapja a főzőjét, majd övével együtt magára csatolja fegyvereit. A vizes inget ott hagyja, egyedül a köpenyt kanyarítja magára és a kopott barna batyuját, majd kiérvén a szobaszerű üregből, a barlang közepén elhelyezkedő tavacska felé viszik léptei. Robotszerű mozdulattal hajol le, nagy jajgatások közepette, hogy arcát némileg felfrissítse. Ha a lány is csatlakozik hozzá, hát bágyadt, csipás szemmel mered rá, majd nyakát átmozgatva bök a kijárat felé és egy újabb ásítás közben beszélni is kezd.* - Éssaaaööö... *Megrázza a fejét.* Izé, szóval talán jobb lenne, ha még azelőtt elindulnánk, hogy mindenki felkel. Korán van még nekem ehhez a nyüzsgéshez, ami itt van. *Menet közben elsétál a tegnapi tűz maradványai mellett, majd dünnyögve indul kifelé.*
- Mondd csak, ez a Taug tényleg embert eszik? Mert, hát szóval nem mondom, hogy a világon neki van a legbarátságosabb pofija, mert van benne valami amitől a hideg ráz, de, hogy embert egyen azt ki nem nézném belőle... És az a tündér az a Csupabáj akiről beszéltél? *Hüledezve fordul menet közben a lány felé.* - Elég furcsa páros meg kell hagyni. *Úgy tűnik a hideg víz megtette a hatását, most, hogy nyelve beindult nem is nagyon akar leállni, talán arra is képes lenne, hogy az egész utat a Rókáig végigfecsegje. Amint kiérnek a barlangból összehúzza magán a köpenyt a reggeli hidegben.* - Bár a vonzalom, az vonzalom.
*Összehúzza magán köpenyét, majd a fáradtságtól bágyadt arccal mered az általa kannibálnak titulált elf tűz világította arcába, várva a kérdésére feltett választ.*
- Taug. *Ismétli a nevet és elmereng azon, vajon Nadae említett-e neveket is, amikor a kis bandát ismertette neki. Ismerve azonban a nőt, ennek a valószínűsége igen kicsi, hisz mindenkit becézgetni szokott, így ez a név továbbra sem mond neki semmit, így ugyanazzal a tudatlan tekintettel mérik végig szürke íriszei a férfit, ahogy a név említése előtt is. Amint újra beszélni kezd a férfi, benne úgy erősödik az érzés, hogy bizony a kalózka sem mondott el neki mindent, mint ahogy azt sem, hogy mi ez a wegtoreni csapat, vagy akár említhette is neki, de a mai nap túl sok volt az információ és ez valahol elveszhetett közöttük az elméjében uralkodó káoszban. Azért, amint a druida szó kibukik a másik ajkai közül, Dyn horkant egyet, annak következtében, hogy igyekszik visszatartani egy erélyes kacagást.*
~Meg kannibál persze, de azt elfelejtetted említeni.~ *Mindenesetre a kannibál druida képe valamiért nem lepi meg. Amennyi újdonság érte az elmúlt időszakban, mióta tartalmasabban is Arthenior közelében és Kikötőben van, hogy ez az életstílus sem lenne kevésbé meglepőbb, mint két bújócskázó ork képe.* Hát jó. *Rántja meg a vállát és combjára támaszkodva felegyenesedne, hogy fejét végre vízszintesbe helyezhesse, amikor az újból feléjük intézett szó arra készteti, hogy fordítsa vissza ezt a folyamatot és helyezze vissza a fenekét a tűz mellé. Gyakorlatilag visszaesik a helyére és köpenyét összehúzva, fogát szívva néz Nadaera, egy afféle "Na most fognak lecseszni, amiért idehoztál" tekintettel, s végül a druidára mered. Már mondanivalója kezdetén megnyugvással veszi tudomásul, hogy erről szó sincs, s miután a nevét is hallja, magabiztosan húzza ki magát. Mindjárt izgalmasabbnak ígérkezik a feladat, s végre mehet valahova. Igaz, ő sem régen érkezett, de mégsem bírna túl sokáig a barlang rejtekében maradni. Kezét a térdére támasztva tartja a fejét, s jelezvén, hogy érti a feladatot nagyokat bólint. Bár necces dolog fejvadászok zsákmányát levadászni, különösen úgy, ha őt is keresik, de éppen ez a veszély az, ami ismét felcsigázza, s ami az elmúlt évek alatt is arra késztette, hogy ne vigye túlzásba a bujkálást. Oldalról a lányra sandít, s ha az is felé néz, játékosan megvonja párszor a szemöldökét jelezvén, hogy ő bizony áll elébe a feladatnak, igaz, a férfi beszédének folytatásából világosan kitűnik, hogy nem kérdés, hogy menni akarnak-e, vagy sem, menniük kell.*
- Legyen. *Bólint rá a dologra.* A kopasz fickó vérdíjas plakátját már úgyis láttuk. Bár, hozzá kell tennem, hogy ezek a rajzok néha olyanok, mintha egy részeg csecsemő rajzolta volna őket. *Mondata végén a hangsúlyt erősen felviszi, majd köhint is egyet. Igen, a róla készült képek is erősen ferdítettek a valóságon. Az egyik szeme valahogy mindig kisebb volt, mint a másik, az álla is nagyobb volt, mint egy átlag élőlényé, és az orra...
Mindenesetre az az ötlet merül fel a fejében, hogy talán jobb lenne kicsinálni a másik fejvadászt is, de majd úgyis adja magát a helyzet.* Hát akkor ezt megbeszéltük. *Bokszol bele a lány karjába. Kellően fáradt már és a fejéből távozó rum hatása is csak rátesz erre egy lapáttal, arról nem is beszélve, hogy idejét sem tudja már mikor evett utoljára, csak az alkohol az, ami megtöltötte gyomrát, s van amikor már az is kevés. Így hát, ha esetleg végre elkészül a hal is, akkor előbb eszik, majd miután még nem ismerte ki magát teljesen a szirten, így pincsiként követi Nadaet alvóhelye után. Ha már valakivel közösködni kell, akkor az egy rokonlelkű, s szintén tengerjáró kalóz legyen.*
- Érdekes egyveleg. *Jegyzi meg mielőtt elaludna. A másnapról szándékosan nem ejt még szót, ráérnek reggel gondolkodni rajta, illetve , majd ha ott lesznek.*
//Másnap reggel//
*Az ébredés gyötrő kínnal tör rá. Bár nem az a hétalvó típus, a mélyen alvás pedig cseppet sem jellemző rá, azért miután hosszú idő után először érzi magát biztonságban, úgy, hogy nem kell óránként felkelnie minden apró zajra, el tudná viselni, ha még egy ideig lustálkodhatna. Azt azonban már megtanulta, hogy milyen rövid is egy nap, s ha jutni akarnak valamire a fejvadász, illetve Nadae hajójának ügyében is, nos akkor nem lehet elég korán elkezdeni. Nagyot nyújtózik, egy méretes, s még igen hangos ásítás mellett, majd átmozgatja roppanó csontjait és lopva körbenéz a kis üregben. Táskája maga mellett van a földön. Felkapja, s a Bresstől kapott kulcsok egyikét az alvó Nadaenak hajítja.*
- Mmmm... *Beszélni még nem igen tud, így helyette morgással igyekszik ébredésre késztetni a leányzót. Ásít egy újabbat, majd felegyenesedik. Amíg Nadae magához tér, ő felkapja a főzőjét, majd övével együtt magára csatolja fegyvereit. A vizes inget ott hagyja, egyedül a köpenyt kanyarítja magára és a kopott barna batyuját, majd kiérvén a szobaszerű üregből, a barlang közepén elhelyezkedő tavacska felé viszik léptei. Robotszerű mozdulattal hajol le, nagy jajgatások közepette, hogy arcát némileg felfrissítse. Ha a lány is csatlakozik hozzá, hát bágyadt, csipás szemmel mered rá, majd nyakát átmozgatva bök a kijárat felé és egy újabb ásítás közben beszélni is kezd.* - Éssaaaööö... *Megrázza a fejét.* Izé, szóval talán jobb lenne, ha még azelőtt elindulnánk, hogy mindenki felkel. Korán van még nekem ehhez a nyüzsgéshez, ami itt van. *Menet közben elsétál a tegnapi tűz maradványai mellett, majd dünnyögve indul kifelé.*
- Mondd csak, ez a Taug tényleg embert eszik? Mert, hát szóval nem mondom, hogy a világon neki van a legbarátságosabb pofija, mert van benne valami amitől a hideg ráz, de, hogy embert egyen azt ki nem nézném belőle... És az a tündér az a Csupabáj akiről beszéltél? *Hüledezve fordul menet közben a lány felé.* - Elég furcsa páros meg kell hagyni. *Úgy tűnik a hideg víz megtette a hatását, most, hogy nyelve beindult nem is nagyon akar leállni, talán arra is képes lenne, hogy az egész utat a Rókáig végigfecsegje. Amint kiérnek a barlangból összehúzza magán a köpenyt a reggeli hidegben.* - Bár a vonzalom, az vonzalom.
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:52:51
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:52:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Napváltás//
*Amint a szükséges információkat megtudta Varonartól, Taug a vörös szépség felé fordul, aki még nem túlzottan ismeri, és ezt meg is lehet érteni. Az elf sem tudná, hogy ki a halál ez a hölgy (jól lehet, nem panaszkodna a jelenléte miatt akkor sem), ha Nadae nem világosította volna fel.*
- Én Taug vagyok *jegyzi meg nemes egyszerűséggel, nem közli családja nevét, vagy a jelzőt, amit gyakran hozzápárosítanak, ha hallott már a wegtoreni bandáról a nő, akkor tudni fogja. Ha nem...*
- A régi wegtoreni csapat láthatóan utolsó tagja vagyok, druida, ha nagyon be akarsz dobozolni *alapból nem tartja magát egyoldalúnak, annyira végképp nem, hogy egyszerűen druidának lehessen nevezni, hiszen ő emellett még alkimista, méregkeverő, orgyilkos, persze ezek egymásba kapcsolódó dolgok, de mégsem ugyanazt jelentik. Mindegyikből egy kevés, azonban a legtöbben úgy ismerik, mint a wegtoreni banda druidáját. Eztán hagyni fog időt a tündérkének is bemutatkozni, majd pedig ha ez megtörtént, akkor betársul a két hölgyhöz még néhány percre, noha már elég fáradt, de nem szeretné kihagyni a lehetőséget.*
- Egy szóra még *jegyzi meg, hogy szándékát biztosan tudassa, majd ha mindketten (Nadae és Dynti is) figyelnek, akkor vág bele. Közben azon tűnődik, vajon Nadae mennyire örülhet neki, hogy újból az elf társaságát élvezheti. Legalább ezúttal nem pipázik.*
- A fejvadász jövevény kapcsán nagyszerű ötletem támadt. Dynti, téged már úgyis meg akartalak kérni, hogy holnap menj le a kikötőbe, és tudj meg egy keveset Nadae hajójáról, azonban a helyzet sokkal érdekesebb lett, éppen ezért gondolom, hogy mindketten mehetnétek. Lenne némi akció *pillant a kalózhölgyemény felé, aki már éppen eleget sopánkodott azért, hogy csinálhasson valamit* Ez a fejvadász egy másiknak a riválisa volt a munkában, amely annyi volt, hogy gazdagabb alakot levadászni. Na most a másik fejvadász még nyilván ebben a pillanatban is teljes erőből igyekszik levadászni az alakot, hogy a pénzét megkaphassa, és ebből adódóan támadt egy ötletem. A Kárhozottak is indíthatnának két embert a versenyben, nem gondoljátok? *persze nem vár választ, a két nő pedig bizonyára érheti már, mi készül. Ennek ellenére némi hatásszünet után ténylegesen bele is vág:*
- Holnap lementek a kikötőbe, szereztek információt a hajóról, de főleg megtaláljátok az alakot, és szereztek tőle némi pénzt. Igazából a módszer rátok van bízva, ahogyan minden más is. Én olyasmi tervet szőttem, hogy tudatjátok vele, hogy egy fejvadász van a nyomában, ami igaz is, elcsaljátok valahová a kis pénzével együtt, amitől aztán szépen megfosztjátok, a továbbiakat pedig teljes mértékben rátok bízom. Állítólag az alvilág köreiben vérdíj van a fején, tehát megpróbálhatjátok esetleg eladni az őt üldöző fejvadásznak, bár ez talán már nehézkes lenne. Viszont nem lehetetlen, ez is rátok van bízva. Varonarral egyformán magas, kopasz alakot keresünk *persze amennyiben Varonar méltóztatott némi plusz információt mondani ezzel kapcsolatban, azt is továbbadja* Mindig a kártya vagy a kocka közelében, komoly szerencsejátékos. Mit szóltok? *amennyiben ezt a témát kellően átrágták már, úgy Nadaétől el fogja kérni a kulcsot, mondván, hogy nála talán nagyobb biztonságban lesz. A nőnek sikerült ugyanis olyan rejtekhelyet találni a kulcsnak, ahol még az is ráakad, aki nem keresi. Ezt viszont már megtartja magának, inkább amennyiben a tündér és Varonar végzett az étellel, úgy betessékeli őket a barlang cellarészébe, ahol a kámzsás alszik. A kislányt előtte átvizsgálja, illetve utasítja, hogy minden fegyverétől szabaduljon meg. Miután rázárja a rácsos ajtót a trióra, a tündérnek még megjegyzi:*
- Nem tudom, mihez kezdjünk veled, majd meglátom holnap, hogy lesz-e neked való feladat, vagy egész nap üldögélhetsz itt *jegyzi meg álmosan, majd elindul a saját barlangrésze felé, közben ha valaki esetleg még mindig ott lenne a néhai tűznél, annak (vagy azoknak) megjegyzi:*
- Javaslom menjetek ti is aludni, a holnapi nap hosszú lesz mindenki számára *azzal végleg bevonul a kis zugába, ahol jólesően pattintja fel a koponyafaragvány fedelét, hogy egy kellemes adagot felszívhasson a szerből. Régi események tapasztalatai miatt a koponya fedelét mindig lecsukja, mielőtt felszívná a szert, nehogy kiborítsa majd a többit. A világ pedig nagyon gyorsan élénk színekben kezd pompázni, forogni, majd egybefolyni.*
- Végre újra találkozunk, ó hatalmas Szellem *jegyzi meg, mielőtt végképp eldől, és reggelig fel sem ébred már.*
*Amint a szükséges információkat megtudta Varonartól, Taug a vörös szépség felé fordul, aki még nem túlzottan ismeri, és ezt meg is lehet érteni. Az elf sem tudná, hogy ki a halál ez a hölgy (jól lehet, nem panaszkodna a jelenléte miatt akkor sem), ha Nadae nem világosította volna fel.*
- Én Taug vagyok *jegyzi meg nemes egyszerűséggel, nem közli családja nevét, vagy a jelzőt, amit gyakran hozzápárosítanak, ha hallott már a wegtoreni bandáról a nő, akkor tudni fogja. Ha nem...*
- A régi wegtoreni csapat láthatóan utolsó tagja vagyok, druida, ha nagyon be akarsz dobozolni *alapból nem tartja magát egyoldalúnak, annyira végképp nem, hogy egyszerűen druidának lehessen nevezni, hiszen ő emellett még alkimista, méregkeverő, orgyilkos, persze ezek egymásba kapcsolódó dolgok, de mégsem ugyanazt jelentik. Mindegyikből egy kevés, azonban a legtöbben úgy ismerik, mint a wegtoreni banda druidáját. Eztán hagyni fog időt a tündérkének is bemutatkozni, majd pedig ha ez megtörtént, akkor betársul a két hölgyhöz még néhány percre, noha már elég fáradt, de nem szeretné kihagyni a lehetőséget.*
- Egy szóra még *jegyzi meg, hogy szándékát biztosan tudassa, majd ha mindketten (Nadae és Dynti is) figyelnek, akkor vág bele. Közben azon tűnődik, vajon Nadae mennyire örülhet neki, hogy újból az elf társaságát élvezheti. Legalább ezúttal nem pipázik.*
- A fejvadász jövevény kapcsán nagyszerű ötletem támadt. Dynti, téged már úgyis meg akartalak kérni, hogy holnap menj le a kikötőbe, és tudj meg egy keveset Nadae hajójáról, azonban a helyzet sokkal érdekesebb lett, éppen ezért gondolom, hogy mindketten mehetnétek. Lenne némi akció *pillant a kalózhölgyemény felé, aki már éppen eleget sopánkodott azért, hogy csinálhasson valamit* Ez a fejvadász egy másiknak a riválisa volt a munkában, amely annyi volt, hogy gazdagabb alakot levadászni. Na most a másik fejvadász még nyilván ebben a pillanatban is teljes erőből igyekszik levadászni az alakot, hogy a pénzét megkaphassa, és ebből adódóan támadt egy ötletem. A Kárhozottak is indíthatnának két embert a versenyben, nem gondoljátok? *persze nem vár választ, a két nő pedig bizonyára érheti már, mi készül. Ennek ellenére némi hatásszünet után ténylegesen bele is vág:*
- Holnap lementek a kikötőbe, szereztek információt a hajóról, de főleg megtaláljátok az alakot, és szereztek tőle némi pénzt. Igazából a módszer rátok van bízva, ahogyan minden más is. Én olyasmi tervet szőttem, hogy tudatjátok vele, hogy egy fejvadász van a nyomában, ami igaz is, elcsaljátok valahová a kis pénzével együtt, amitől aztán szépen megfosztjátok, a továbbiakat pedig teljes mértékben rátok bízom. Állítólag az alvilág köreiben vérdíj van a fején, tehát megpróbálhatjátok esetleg eladni az őt üldöző fejvadásznak, bár ez talán már nehézkes lenne. Viszont nem lehetetlen, ez is rátok van bízva. Varonarral egyformán magas, kopasz alakot keresünk *persze amennyiben Varonar méltóztatott némi plusz információt mondani ezzel kapcsolatban, azt is továbbadja* Mindig a kártya vagy a kocka közelében, komoly szerencsejátékos. Mit szóltok? *amennyiben ezt a témát kellően átrágták már, úgy Nadaétől el fogja kérni a kulcsot, mondván, hogy nála talán nagyobb biztonságban lesz. A nőnek sikerült ugyanis olyan rejtekhelyet találni a kulcsnak, ahol még az is ráakad, aki nem keresi. Ezt viszont már megtartja magának, inkább amennyiben a tündér és Varonar végzett az étellel, úgy betessékeli őket a barlang cellarészébe, ahol a kámzsás alszik. A kislányt előtte átvizsgálja, illetve utasítja, hogy minden fegyverétől szabaduljon meg. Miután rázárja a rácsos ajtót a trióra, a tündérnek még megjegyzi:*
- Nem tudom, mihez kezdjünk veled, majd meglátom holnap, hogy lesz-e neked való feladat, vagy egész nap üldögélhetsz itt *jegyzi meg álmosan, majd elindul a saját barlangrésze felé, közben ha valaki esetleg még mindig ott lenne a néhai tűznél, annak (vagy azoknak) megjegyzi:*
- Javaslom menjetek ti is aludni, a holnapi nap hosszú lesz mindenki számára *azzal végleg bevonul a kis zugába, ahol jólesően pattintja fel a koponyafaragvány fedelét, hogy egy kellemes adagot felszívhasson a szerből. Régi események tapasztalatai miatt a koponya fedelét mindig lecsukja, mielőtt felszívná a szert, nehogy kiborítsa majd a többit. A világ pedig nagyon gyorsan élénk színekben kezd pompázni, forogni, majd egybefolyni.*
- Végre újra találkozunk, ó hatalmas Szellem *jegyzi meg, mielőtt végképp eldől, és reggelig fel sem ébred már.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 22:27:45
Üzenet elküldve: 2014-10-24 22:27:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Mintha a hajára ömlő esővíz nem lenne így is bőven elég, cserébe, még a fekete szőrgombóc is éppen ezt a pillanatot választja ki, hogy helyes kis nyelvével össze nyálazza a fehér arcot. Undorodó grimaszra húzódik arca, s ezt éppen abban a pillanatban, amikor Rinan ajkai a csuklójához érnek. Na persze ez a kifejezés, nem az elfnek szól, még ha külsőre úgy is tűnik. A kutyanyáltól ragadó arcbőr érzete az ami az undort kreálja, de senki kedvéért nem állna neki magyarázkodni. Kezét visszahúzza, hogy megfékezze a kis négylábú ténykedését, amely arra irányul, hogy újabb hálás puszikkal örvendeztesse a leányzót.*
- Na látod! *Mutatja fel épp csak egy pillanatra a harapásnyomoktól mentes bőrét és mit sem foglalkozva a többiekkel, megindul Nadae után a barlangba. Haja a víztől hullámosan lóg alá, ingje pedig nedvesen tapad bőréhez, arról pedig nem is beszélve, hogy szebb napokat is látott tengerészcsizmája teljesen telement vízzel. Továbbra is a kezében a kölyök állatkájával a kezében bambán baktat rokonlelkű társa után, majd a barlangba érve, fel sem figyelve arra, hogy ismét nőtt a létszám, leteszi a kutyust, majd felegyenesedik. Ekkor veszi csak észre a másik elf fickót, s megjelenéséhez egy kiadós villámlással tarkított mennydörgés adja az alapot, így Dynti egy némát sikítva kap a szívéhez ijedten. Nem éppen a külseje az ami így megijesztette, sokkal inkább az ottléte. Pillanatra összeszűkíti a szemét és Nadae felé sandít. Szinte biztosra veszi, hogy ő lehet az a bizonyos kannibál társuk, akiről a mai nap folyamán már hallott egyet, s mást, de ha ez így van, akkor minden bizonnyal jobban teszi, ha nem rohan elé, hogy őrült vigyorral a fején bemutatkozzon a férfinek. Inkább odahúzódik Varonar mellé a tűzhöz, és hirtelen ötlettől vezérelve húzza le csizmáját, hogy a felgyűlt esővizet kiborítsa pontosan kettőjük közé, a tűz mellé a földre.*
- Hogy az a büdös, szőrös... *Kezd egy szép és igen kellemesen csengő, nem túl nőies, de annál cifrább káromkodásba, mikor tapasztalja a bőrcsizmából kiáradó vízmennyiségét. Közben persze ingerülten rázza a fejét, de nem kerüli el figyelmét Nadae és a feltételezett kannibál különös susmusa sem, ahogy az sem, amikor épp felé néznek, de igyekszik úgy tenni, mint akit jobban érdekel a vizes lábbelije.* Magasságos tengerek és minden vizek ura, hát lassan maga a kráken fog ebből kijönni. *Mondja jó hangosan, hogy álcáját biztosítja, ugyanakkor szinte teljesen biztos, hogy körülötte azok száma, akiket érdekel, hogy pontosan mit csinál jelenleg, az körülbelül úgy nulla lehet. Elgondolkodik, hogy saját szórakoztatása végett képen locsolja vízzel a sorsának bevégzésére várakozó Varonart, de az még gondolatban sem tűnik annyira viccesnek, hogy erre vetemedjen, így melegszik tovább. Csizmája után hajából csavarja a vizet, az ingéből, amennyire azt a rajta levő fűző engedi.
Szárítkozását újabb, eddig még szintén nem hallott hang zavarja meg. Csak fejével fordul hátra, majd ismét Nadae-ra néz, akinek reakciójából rögtön sikerül levenni a konklúziót. A lány őt sem ismeri. Ezen hangosan felkacag, majd amikor a kalózka le is ül mellé beszélni, akkor már igen feltűnően, de testével is megfordul, hogy megszemlélje az újonnan érkezettet. Valami igen fura szerzet lehet, már ami a termetét illeti.* - Üdv a fedélzeten! *Emeli magasba jobb kezét röhögve, majd visszafordul Nadae felé.*
- Olyan, mintha mindenki ezt a napot választotta volna ki arra, hogy idejöjjön. Van még rajtad, a kölykön, Bájgúnáron és feltételezem a fura, kannibál fickón kívül valaki, aki nem érkezett ide először? *Löki fel a válaszra nem váró kérdést. Majd bátorítóan belebokszol a nő vállába, aki láthatóan teljesen ki van már ettől a káosztól, ami itt működik. Közben a nemrég érkezett "kannibál" már a maszkost faggatja.*
~Ó, szegény kis maszkos nem is tudja, hogy a hal mellé ő lesz a fogás.~ *Ajkát félrebiggyeszti. Ő aztán biztosan nem eszik a másikból, legyen az elf, vagy ember, vagy kettő éjszakájának gyümölcse. Ő ma csak halat fog enni. Mielőtt még bármiféle párbeszédet végighallgathatna, elindul a táskája után kutatva. Szemét fáradtan meresztgeti a sötétben a barna motyó után kutatva. Valamikor akkor dobhatta le a földre maga mellé a kis csomagot, amikor megérkezett az első maszkos a barlangba, ő pedig szablyát ragadott. Lazán, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy csak rövid ideje tartózkodik itt, sétálgat a barlang fala mentén és miközben a táskája után kutat, csak arra tud gondolni, hogy őt bizony nem fogja megenni itt senki. Az biztos. Nem azért szökött el arról a horrorisztikus helyről, nem azért hagyta ott Nathtalont vagy Sinst, hogy egy ilyen fura, pipás szerzett aztán felfalja vacsorára. Ettől a gondolattól még a hideg is kirázza, de legalább szerencsésen belebotlik a kis oldaltáskába, összerogyva a fal egy sötétnek tűnő részén. Fel is csapja a tetejét, majd kierőszakolja belőle zöld köpenyét, amit még a forgatagban zsákmányolt. Magára kanyarítja, majd úgy indul vissza a tűz köré csoportosult emberekhez és elfekhez és persze fél-elfekhez.*
~Követ? Milyen követ?~ *Csak a maszkos utolsó mondata jut el füléig az addig zajló párbeszédből, így nem igen tudja összerakni fejben miről van szó.*
- Öhm... *Szakítja meg a nagyérdemű beszélgetést, hogy a nyurga fickó és az igen kis termetű lány figyelmét magára vonja.* Már bocs, de ki kik is vagytok? *Löki be hirtelen, majd le is csüccsen ismét Nadae felé. Hangjából inkább a kíváncsiság, mintsem a félelem, vagy a bizalmatlankodás hallatszik,lévén, hogy ha félni valója lenne, a kalózka úgyis megvédené. Kivéve, ha csak nem kannibál ő is. Mert az bizony maga lenne a szerencsétlenség.*
*Mintha a hajára ömlő esővíz nem lenne így is bőven elég, cserébe, még a fekete szőrgombóc is éppen ezt a pillanatot választja ki, hogy helyes kis nyelvével össze nyálazza a fehér arcot. Undorodó grimaszra húzódik arca, s ezt éppen abban a pillanatban, amikor Rinan ajkai a csuklójához érnek. Na persze ez a kifejezés, nem az elfnek szól, még ha külsőre úgy is tűnik. A kutyanyáltól ragadó arcbőr érzete az ami az undort kreálja, de senki kedvéért nem állna neki magyarázkodni. Kezét visszahúzza, hogy megfékezze a kis négylábú ténykedését, amely arra irányul, hogy újabb hálás puszikkal örvendeztesse a leányzót.*
- Na látod! *Mutatja fel épp csak egy pillanatra a harapásnyomoktól mentes bőrét és mit sem foglalkozva a többiekkel, megindul Nadae után a barlangba. Haja a víztől hullámosan lóg alá, ingje pedig nedvesen tapad bőréhez, arról pedig nem is beszélve, hogy szebb napokat is látott tengerészcsizmája teljesen telement vízzel. Továbbra is a kezében a kölyök állatkájával a kezében bambán baktat rokonlelkű társa után, majd a barlangba érve, fel sem figyelve arra, hogy ismét nőtt a létszám, leteszi a kutyust, majd felegyenesedik. Ekkor veszi csak észre a másik elf fickót, s megjelenéséhez egy kiadós villámlással tarkított mennydörgés adja az alapot, így Dynti egy némát sikítva kap a szívéhez ijedten. Nem éppen a külseje az ami így megijesztette, sokkal inkább az ottléte. Pillanatra összeszűkíti a szemét és Nadae felé sandít. Szinte biztosra veszi, hogy ő lehet az a bizonyos kannibál társuk, akiről a mai nap folyamán már hallott egyet, s mást, de ha ez így van, akkor minden bizonnyal jobban teszi, ha nem rohan elé, hogy őrült vigyorral a fején bemutatkozzon a férfinek. Inkább odahúzódik Varonar mellé a tűzhöz, és hirtelen ötlettől vezérelve húzza le csizmáját, hogy a felgyűlt esővizet kiborítsa pontosan kettőjük közé, a tűz mellé a földre.*
- Hogy az a büdös, szőrös... *Kezd egy szép és igen kellemesen csengő, nem túl nőies, de annál cifrább káromkodásba, mikor tapasztalja a bőrcsizmából kiáradó vízmennyiségét. Közben persze ingerülten rázza a fejét, de nem kerüli el figyelmét Nadae és a feltételezett kannibál különös susmusa sem, ahogy az sem, amikor épp felé néznek, de igyekszik úgy tenni, mint akit jobban érdekel a vizes lábbelije.* Magasságos tengerek és minden vizek ura, hát lassan maga a kráken fog ebből kijönni. *Mondja jó hangosan, hogy álcáját biztosítja, ugyanakkor szinte teljesen biztos, hogy körülötte azok száma, akiket érdekel, hogy pontosan mit csinál jelenleg, az körülbelül úgy nulla lehet. Elgondolkodik, hogy saját szórakoztatása végett képen locsolja vízzel a sorsának bevégzésére várakozó Varonart, de az még gondolatban sem tűnik annyira viccesnek, hogy erre vetemedjen, így melegszik tovább. Csizmája után hajából csavarja a vizet, az ingéből, amennyire azt a rajta levő fűző engedi.
Szárítkozását újabb, eddig még szintén nem hallott hang zavarja meg. Csak fejével fordul hátra, majd ismét Nadae-ra néz, akinek reakciójából rögtön sikerül levenni a konklúziót. A lány őt sem ismeri. Ezen hangosan felkacag, majd amikor a kalózka le is ül mellé beszélni, akkor már igen feltűnően, de testével is megfordul, hogy megszemlélje az újonnan érkezettet. Valami igen fura szerzet lehet, már ami a termetét illeti.* - Üdv a fedélzeten! *Emeli magasba jobb kezét röhögve, majd visszafordul Nadae felé.*
- Olyan, mintha mindenki ezt a napot választotta volna ki arra, hogy idejöjjön. Van még rajtad, a kölykön, Bájgúnáron és feltételezem a fura, kannibál fickón kívül valaki, aki nem érkezett ide először? *Löki fel a válaszra nem váró kérdést. Majd bátorítóan belebokszol a nő vállába, aki láthatóan teljesen ki van már ettől a káosztól, ami itt működik. Közben a nemrég érkezett "kannibál" már a maszkost faggatja.*
~Ó, szegény kis maszkos nem is tudja, hogy a hal mellé ő lesz a fogás.~ *Ajkát félrebiggyeszti. Ő aztán biztosan nem eszik a másikból, legyen az elf, vagy ember, vagy kettő éjszakájának gyümölcse. Ő ma csak halat fog enni. Mielőtt még bármiféle párbeszédet végighallgathatna, elindul a táskája után kutatva. Szemét fáradtan meresztgeti a sötétben a barna motyó után kutatva. Valamikor akkor dobhatta le a földre maga mellé a kis csomagot, amikor megérkezett az első maszkos a barlangba, ő pedig szablyát ragadott. Lazán, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy csak rövid ideje tartózkodik itt, sétálgat a barlang fala mentén és miközben a táskája után kutat, csak arra tud gondolni, hogy őt bizony nem fogja megenni itt senki. Az biztos. Nem azért szökött el arról a horrorisztikus helyről, nem azért hagyta ott Nathtalont vagy Sinst, hogy egy ilyen fura, pipás szerzett aztán felfalja vacsorára. Ettől a gondolattól még a hideg is kirázza, de legalább szerencsésen belebotlik a kis oldaltáskába, összerogyva a fal egy sötétnek tűnő részén. Fel is csapja a tetejét, majd kierőszakolja belőle zöld köpenyét, amit még a forgatagban zsákmányolt. Magára kanyarítja, majd úgy indul vissza a tűz köré csoportosult emberekhez és elfekhez és persze fél-elfekhez.*
~Követ? Milyen követ?~ *Csak a maszkos utolsó mondata jut el füléig az addig zajló párbeszédből, így nem igen tudja összerakni fejben miről van szó.*
- Öhm... *Szakítja meg a nagyérdemű beszélgetést, hogy a nyurga fickó és az igen kis termetű lány figyelmét magára vonja.* Már bocs, de ki kik is vagytok? *Löki be hirtelen, majd le is csüccsen ismét Nadae felé. Hangjából inkább a kíváncsiság, mintsem a félelem, vagy a bizalmatlankodás hallatszik,lévén, hogy ha félni valója lenne, a kalózka úgyis megvédené. Kivéve, ha csak nem kannibál ő is. Mert az bizony maga lenne a szerencsétlenség.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 22:26:48
Üzenet elküldve: 2014-10-24 22:26:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Varonar//
*Hát hiába, fáradt itt már mindenki, bár azt nem tudja, hogy a fejvadásznak milyen napja lehetett, viszont neki hosszú, és fárasztó. Valójában egész végig nem csinált mást, csak sétált, és a nap végére ennek meg is van a hatása, bár szerencsére az étel éppen eléggé visszahozta az életbe. Már csak a szer hiányzik, de az nagyon. A férfi miután eszmél, belekezd a mesébe a másik oldalról, ezúttal a célpontot írja le, bár sokat nem tud róla, de láthatóan éppen eleget. Ugyanakkor sok még a homályos folt.*
- Sokaknak tartozik... Akkor nem vagyok benne biztos, hogy túl sokat leakaszthatnánk róla. Ugyanakkor amije van, azt elvehetnénk, aztán pedig feldobhatnánk az őrségnek. Azt mondod, vérdíj van a fején. Habár azt is jó volna tudni, hogy az alvilágiak, vagy az őrség körében, esetleg mindkettőben? A legkönnyebb az, ha megkötözve az őrség karjaiba lökjük, szóval ha ők is kerestetik, akkor ez lenne a terv. Talán még a másik bérgyilkost is sikerülni lépre csalni, aztán kettőt szállíthatnánk le egyszerre, azért mégiscsak jól hangzik, nemde? Ugyanakkor ha párszáz aranyat szerzünk tőle, aztán pedig ott hagyjuk valahol elvágott torokkal, hát már akkor is megérte. Nem igazán veszíthetünk az ügyön, nem gondolod? Viszont biztosan van még pár részlet abban a személyleírásban, hiszen sok kopasz alak van, akik nagyjából veled egyformán magasak. Ennél több kéne, valami, ami egyértelművé teszi a dolgot, mindig van ilyen, és nyilván te is kaptál hasonlót, egy vágás, egy heg, vagy a fél szeme hiányzik, ilyesmikre gondolok *nos, ami azt illeti, Taug igazán jó esélyeket lát erre a dologra, hiszen ha Varonar eddig tudta elverekedni magát azóta, hogy megkapta a megbízást, akkor a másik sem lehet túl forró nyomon. Esetleg megtalálhatta már az alakot, de remélhetőleg még nem végzett vele. Holnap még csak nem lesznek későn. Tény, hogy legalább egy napnyi előnye van az orgyilkosnak, de nekik meg annyi, hogy van náluk két gyönyörű hölgyemény. Míg az alviláginak sokáig kell tervezgetni, hogy mikor lesz a célpontja egyedül, hogy lecsaphasson rá, addig Dynti nagyon könnyen odasuhanhat hozzá akkor is, ha társaságban van, aztán majd csak sikerül félrevonnia. Utána már egyszerűen csak elmondja, hogy orgyilkos vadászik rá, és végül kész van minden. Csak nehogy ők adjanak teret az ellenségnek... Ezt mg később átbeszéli a két nővel, egyelőre az aktuális dolgokra kell koncentráljon.*
- Mi a neve a megbízódnak? Legalább a családneve kéne, hogy hihető legyen a történet. Ha Dynti odamegy, és közli vele, hogy vadászik rá egy orgyilkos, talán kineveti, de ha tud mondani egy nevet is, hogy ki küldte, és az alak ismeri a nevet, mert nekik is tartozik, na az már sokkal kevésbé lesz móka tárgya.
*Úgy fest, az alak fogékony lenne a csatlakozásra, ez már csak azért is igazán örömteli, mert ha valóban komolyan gondolja, akkor éppen a legjobbkor, hiszen holnap nagyszerű próbája lehet majd. Persze nem az ltárkő kiásása, hanem a barlang további részeinek felfedezése. Persze most az új körülmények miatt eléggé ostoba ötletnek tűnik azt is holnapi napra bezsúfolni, jobb volna várni vele. Hiszen idejük akár a tenger. Nadae kiereszti holnap a fáradt gőzt, mindenki megnyugszik, és elfelejtik a furcsa hangokat, melyek a beomlott járatot elzáró sziklarakás mögül jöttek. Úgysem tudni, mennyi munka lesz, mire sikerül megtisztítani a járatot, hogy átjuthassanak rajta. Ez még ráér.*
- Na ez a beszéd! *mondja, mikor Varonar úgy ítéli meg, hogy gyorsan kint lesz az a kő a földből. Persze Rinan társasága már kevésbé tetszik neki, de mit lehet tenni? Taug sincs oda az elfért, viszont más most aligha fog akadni, mivel ő Willel lent lesz, és Zaraunt fogja boncolni.*
- Kénytelen leszel az ő felügyelete alatt dolgozni *vonja meg a vállát a grimaszra* Mást aligha tudok melléd helyezni, és ha ezt nem csinálja, akkor semmit, a pihenés meg még ellustítja. Ki tudja? Talán még a végén összebarátkoztok *igyekszik biztatóan hatni, de valójában ő sincs jóban Rinannal. Mondjuk ez nem jelent semmit, majd kíváncsi lesz a fejleményekre.*
- Rendben, holnap kiássátok, illetve majd jó eséllyel a cellába is kell egy gödröt ásnotok, mivel úgy fogjuk elhelyezni, hogy a lapos része nézzen az ég felé, a másik fele viszont eléggé görbe, a lapnak ugyanakkor vízszintben kéne lennie. Mint egy ágy, olyan lesz, ezért kell ilyen szép nagy embernagyságú kő *többet nem mond, holnap Varonar maga is megszemlélheti majd a szertartás csodáit, az áldozást, és a vért.*
*Hát hiába, fáradt itt már mindenki, bár azt nem tudja, hogy a fejvadásznak milyen napja lehetett, viszont neki hosszú, és fárasztó. Valójában egész végig nem csinált mást, csak sétált, és a nap végére ennek meg is van a hatása, bár szerencsére az étel éppen eléggé visszahozta az életbe. Már csak a szer hiányzik, de az nagyon. A férfi miután eszmél, belekezd a mesébe a másik oldalról, ezúttal a célpontot írja le, bár sokat nem tud róla, de láthatóan éppen eleget. Ugyanakkor sok még a homályos folt.*
- Sokaknak tartozik... Akkor nem vagyok benne biztos, hogy túl sokat leakaszthatnánk róla. Ugyanakkor amije van, azt elvehetnénk, aztán pedig feldobhatnánk az őrségnek. Azt mondod, vérdíj van a fején. Habár azt is jó volna tudni, hogy az alvilágiak, vagy az őrség körében, esetleg mindkettőben? A legkönnyebb az, ha megkötözve az őrség karjaiba lökjük, szóval ha ők is kerestetik, akkor ez lenne a terv. Talán még a másik bérgyilkost is sikerülni lépre csalni, aztán kettőt szállíthatnánk le egyszerre, azért mégiscsak jól hangzik, nemde? Ugyanakkor ha párszáz aranyat szerzünk tőle, aztán pedig ott hagyjuk valahol elvágott torokkal, hát már akkor is megérte. Nem igazán veszíthetünk az ügyön, nem gondolod? Viszont biztosan van még pár részlet abban a személyleírásban, hiszen sok kopasz alak van, akik nagyjából veled egyformán magasak. Ennél több kéne, valami, ami egyértelművé teszi a dolgot, mindig van ilyen, és nyilván te is kaptál hasonlót, egy vágás, egy heg, vagy a fél szeme hiányzik, ilyesmikre gondolok *nos, ami azt illeti, Taug igazán jó esélyeket lát erre a dologra, hiszen ha Varonar eddig tudta elverekedni magát azóta, hogy megkapta a megbízást, akkor a másik sem lehet túl forró nyomon. Esetleg megtalálhatta már az alakot, de remélhetőleg még nem végzett vele. Holnap még csak nem lesznek későn. Tény, hogy legalább egy napnyi előnye van az orgyilkosnak, de nekik meg annyi, hogy van náluk két gyönyörű hölgyemény. Míg az alviláginak sokáig kell tervezgetni, hogy mikor lesz a célpontja egyedül, hogy lecsaphasson rá, addig Dynti nagyon könnyen odasuhanhat hozzá akkor is, ha társaságban van, aztán majd csak sikerül félrevonnia. Utána már egyszerűen csak elmondja, hogy orgyilkos vadászik rá, és végül kész van minden. Csak nehogy ők adjanak teret az ellenségnek... Ezt mg később átbeszéli a két nővel, egyelőre az aktuális dolgokra kell koncentráljon.*
- Mi a neve a megbízódnak? Legalább a családneve kéne, hogy hihető legyen a történet. Ha Dynti odamegy, és közli vele, hogy vadászik rá egy orgyilkos, talán kineveti, de ha tud mondani egy nevet is, hogy ki küldte, és az alak ismeri a nevet, mert nekik is tartozik, na az már sokkal kevésbé lesz móka tárgya.
*Úgy fest, az alak fogékony lenne a csatlakozásra, ez már csak azért is igazán örömteli, mert ha valóban komolyan gondolja, akkor éppen a legjobbkor, hiszen holnap nagyszerű próbája lehet majd. Persze nem az ltárkő kiásása, hanem a barlang további részeinek felfedezése. Persze most az új körülmények miatt eléggé ostoba ötletnek tűnik azt is holnapi napra bezsúfolni, jobb volna várni vele. Hiszen idejük akár a tenger. Nadae kiereszti holnap a fáradt gőzt, mindenki megnyugszik, és elfelejtik a furcsa hangokat, melyek a beomlott járatot elzáró sziklarakás mögül jöttek. Úgysem tudni, mennyi munka lesz, mire sikerül megtisztítani a járatot, hogy átjuthassanak rajta. Ez még ráér.*
- Na ez a beszéd! *mondja, mikor Varonar úgy ítéli meg, hogy gyorsan kint lesz az a kő a földből. Persze Rinan társasága már kevésbé tetszik neki, de mit lehet tenni? Taug sincs oda az elfért, viszont más most aligha fog akadni, mivel ő Willel lent lesz, és Zaraunt fogja boncolni.*
- Kénytelen leszel az ő felügyelete alatt dolgozni *vonja meg a vállát a grimaszra* Mást aligha tudok melléd helyezni, és ha ezt nem csinálja, akkor semmit, a pihenés meg még ellustítja. Ki tudja? Talán még a végén összebarátkoztok *igyekszik biztatóan hatni, de valójában ő sincs jóban Rinannal. Mondjuk ez nem jelent semmit, majd kíváncsi lesz a fejleményekre.*
- Rendben, holnap kiássátok, illetve majd jó eséllyel a cellába is kell egy gödröt ásnotok, mivel úgy fogjuk elhelyezni, hogy a lapos része nézzen az ég felé, a másik fele viszont eléggé görbe, a lapnak ugyanakkor vízszintben kéne lennie. Mint egy ágy, olyan lesz, ezért kell ilyen szép nagy embernagyságú kő *többet nem mond, holnap Varonar maga is megszemlélheti majd a szertartás csodáit, az áldozást, és a vért.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 22:23:29
Üzenet elküldve: 2014-10-24 22:23:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Kedvére való a felzúdulás, amit a belépője kelt, pontosan ezt akarta látni. Bár sok mindent még nem tudott meg a társaságról, azt már a barlang elhelyezkedéséből is sejthette, hogy nem szeretik a tömeget, így a dolog várható is volt, különösen a tudásmorzsákkal együtt, amiket az eső zaján keresztül felcsipegetett.
Az elf jóval nagyobb darab nála (ami, lássuk be, nem nehéz), így a rángatás ellen nem sok mindent tehet, csak egy felháborodott "hé!" hagyja el az ajkait.*
Téged követtelek *feleli angyali mosollyal.* De jó kislány leszek, és tartom a szám, ha cserébe te is kedves leszel *teszi hozzá szépen cizellált "igen" válasz helyett. Reméli, ebből érthető, hogy ha veszélyben érzi magát, eljárhat a szája - és hiába öli meg érte ez az alak, addigra már mindenki tudja, amit olyannyira nem akar a tudomásukra hozni. Amúgy meg, mit neki halál? Egy testtel többet használ el, majd talál egy másikat. Szép dolog a halhatatlanság, kipróbálhat mindenfélét különösebb félelem nélkül.
Úgy sétál be és telepszik le a tűz mellé, mint aki teljesen otthon érzi magát, és magától értetődő természetességgel veszi magához az imént felajánlott élelmet is. Túlzás lenne azt állítani, hogy jó, de legalább elegendő - egy ekkora testnek nem kell sok táplálék, íme, ennek is megvan a maga előnye.
A társalgás zajlik tovább, mintha ő ott se lenne, és ez neki meg is felel így. Egyelőre megelégszik azzal, hogy feltérképezi a viszonyokat, aztán majd kitalálja, hogyan tovább.*
*Kedvére való a felzúdulás, amit a belépője kelt, pontosan ezt akarta látni. Bár sok mindent még nem tudott meg a társaságról, azt már a barlang elhelyezkedéséből is sejthette, hogy nem szeretik a tömeget, így a dolog várható is volt, különösen a tudásmorzsákkal együtt, amiket az eső zaján keresztül felcsipegetett.
Az elf jóval nagyobb darab nála (ami, lássuk be, nem nehéz), így a rángatás ellen nem sok mindent tehet, csak egy felháborodott "hé!" hagyja el az ajkait.*
Téged követtelek *feleli angyali mosollyal.* De jó kislány leszek, és tartom a szám, ha cserébe te is kedves leszel *teszi hozzá szépen cizellált "igen" válasz helyett. Reméli, ebből érthető, hogy ha veszélyben érzi magát, eljárhat a szája - és hiába öli meg érte ez az alak, addigra már mindenki tudja, amit olyannyira nem akar a tudomásukra hozni. Amúgy meg, mit neki halál? Egy testtel többet használ el, majd talál egy másikat. Szép dolog a halhatatlanság, kipróbálhat mindenfélét különösebb félelem nélkül.
Úgy sétál be és telepszik le a tűz mellé, mint aki teljesen otthon érzi magát, és magától értetődő természetességgel veszi magához az imént felajánlott élelmet is. Túlzás lenne azt állítani, hogy jó, de legalább elegendő - egy ekkora testnek nem kell sok táplálék, íme, ennek is megvan a maga előnye.
A társalgás zajlik tovább, mintha ő ott se lenne, és ez neki meg is felel így. Egyelőre megelégszik azzal, hogy feltérképezi a viszonyokat, aztán majd kitalálja, hogyan tovább.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 21:29:41
Üzenet elküldve: 2014-10-24 21:29:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak - Taug //
*Mikor Taug közbevág, és szól arról, hogy Varonar félreértette, hogy kire is gondol, kissé megszívja a fogát. A pénzeszsák kifejezésből rögtön a megbízójára gondolt. El kellene neki egy alvás úgy tűnik, mert kezd nem odafigyelni a dolgokra és az ilyesmikből rossz dolgok is kisülhetnek. Így újrakezdi a mesét, immáron a megfelelő emberről.*
-Rendben, kissé félreértettem. Nem sokat tudok erről a fickóról. Azt tudom, hogy tartozik sok embernek mert megrögzött szerencsejátékos, pont mint a gazdag. Csak ez nem olyan szerencsés. Elvileg a kikötőben leledzik, biztos valami lebujban. Kártyázik vagy kockázik, általában azt szokta csinálni. Kopasz, ember és körülbelül olyan magas lehet mint én. Na meg vérdíj van a fején. Többet nem nagyon tudok róla. Ennyi információt kaptam, arra elég, hogy megtaláljam és megöljem. Vagy megölje a másik fejvadász. Remélhetőleg Ő is eltévedt, vagy felfalták félúton a farkasok, mert akkor még a célpont életben van és pár formás combnak nem hiszem, hogy ellen tudna állni ha felkínálnák neki.
*Varonar nagyon reméli, hogy így van. Ha még mindig életben lenne a célpont és Taugnak tényleg jó az ötlete, talán többet is tudna profitálni belőle mint amennyit a gazdag pasas ajánlott fel neki.*
-Nem lenne rossz valahova tartozni, egyedül járni az utam. Már kezdem unni a magányos farkas életet.
*Eddig, mióta anyja is meghalt, egyedül járta a világot, fogadott el munkákat és tette el azokat láb alól akik fején pénz volt. Most ez talán megváltozik, valamennyire. A munkáját nem szeretné otthagyni, az emberölés nem egy szép szakma, de Varonarnak eddig ez áll legjobban kézre és amíg nem unja meg az emberek ölését addig nem akar nagyon mást csinálni.*
-Rendben van, akkor nem lesz olyan nehéz kiszedni azt a követ a földből. Ketten jóval hamarabb kiássuk onnét.
*Mikor Taug az elfre bök a fejével, hogy megmutassa másnapi munkatársát, Varonar arcára egy kis grimasz ül ki. Amit eddig látott az elfből az nemigazán tetszett neki, és másnap vele fog dolgozni. Talán munka közben nem olyan "morcos" mint amikor betalált ide az eső elől a férfi. Még egyszer végignéz az Rinanon, majd visszavezeti tekintetét a botos elfre.*
-Rendben van. Akkor holnap kiássuk onnét azt a követ.
*Azt, hogy mire is kell neki az a bizonyos kő, Varonar nem kérdi meg, igazából nem is érdekli. Nem az Ő dolga, elég ha annyi köze van ahhoz, hogy kiássa, mert annyi biztos, hogy nem megvizsgálni akarja azt.*
*Mikor Taug közbevág, és szól arról, hogy Varonar félreértette, hogy kire is gondol, kissé megszívja a fogát. A pénzeszsák kifejezésből rögtön a megbízójára gondolt. El kellene neki egy alvás úgy tűnik, mert kezd nem odafigyelni a dolgokra és az ilyesmikből rossz dolgok is kisülhetnek. Így újrakezdi a mesét, immáron a megfelelő emberről.*
-Rendben, kissé félreértettem. Nem sokat tudok erről a fickóról. Azt tudom, hogy tartozik sok embernek mert megrögzött szerencsejátékos, pont mint a gazdag. Csak ez nem olyan szerencsés. Elvileg a kikötőben leledzik, biztos valami lebujban. Kártyázik vagy kockázik, általában azt szokta csinálni. Kopasz, ember és körülbelül olyan magas lehet mint én. Na meg vérdíj van a fején. Többet nem nagyon tudok róla. Ennyi információt kaptam, arra elég, hogy megtaláljam és megöljem. Vagy megölje a másik fejvadász. Remélhetőleg Ő is eltévedt, vagy felfalták félúton a farkasok, mert akkor még a célpont életben van és pár formás combnak nem hiszem, hogy ellen tudna állni ha felkínálnák neki.
*Varonar nagyon reméli, hogy így van. Ha még mindig életben lenne a célpont és Taugnak tényleg jó az ötlete, talán többet is tudna profitálni belőle mint amennyit a gazdag pasas ajánlott fel neki.*
-Nem lenne rossz valahova tartozni, egyedül járni az utam. Már kezdem unni a magányos farkas életet.
*Eddig, mióta anyja is meghalt, egyedül járta a világot, fogadott el munkákat és tette el azokat láb alól akik fején pénz volt. Most ez talán megváltozik, valamennyire. A munkáját nem szeretné otthagyni, az emberölés nem egy szép szakma, de Varonarnak eddig ez áll legjobban kézre és amíg nem unja meg az emberek ölését addig nem akar nagyon mást csinálni.*
-Rendben van, akkor nem lesz olyan nehéz kiszedni azt a követ a földből. Ketten jóval hamarabb kiássuk onnét.
*Mikor Taug az elfre bök a fejével, hogy megmutassa másnapi munkatársát, Varonar arcára egy kis grimasz ül ki. Amit eddig látott az elfből az nemigazán tetszett neki, és másnap vele fog dolgozni. Talán munka közben nem olyan "morcos" mint amikor betalált ide az eső elől a férfi. Még egyszer végignéz az Rinanon, majd visszavezeti tekintetét a botos elfre.*
-Rendben van. Akkor holnap kiássuk onnét azt a követ.
*Azt, hogy mire is kell neki az a bizonyos kő, Varonar nem kérdi meg, igazából nem is érdekli. Nem az Ő dolga, elég ha annyi köze van ahhoz, hogy kiássa, mert annyi biztos, hogy nem megvizsgálni akarja azt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286