Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-24 11:36:55
Üzenet elküldve: 2015-08-24 11:36:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*Kelletlenül húzza el a száját, ahogy meghallja az ork szavait. De csak csendben megeszi tovább a maradék kis ételét. Szokatlanul szótlan ma az egykori kalóz, még csak nyelvét is alig köszörüli másokon.*
- Ott van a Révészen, a Dokkoknál. *Szólal meg végül.* - Csak le kell menni érte. Lásd be, nekem ez most nehézkesen menne. *Mutat meztelen lábaira, hiszen csizmáját csak az imént vitte el Lopótök. No meg egyik talpa még mindig karcosra van vágva, pár szerencsétlen kagyló által. Ezért is húzza most a száját. Nem is érti, hogy miért viseli gondját az ájult férfinak.
Amíg Wram segít neki, s könnyedén vállára dobja a testet, addig ő felszedi a lehullott kendőket. Vizet nem visz magával, minek, ott van a tenger, a kis barlangi öbölbe. Csak fáklyák fog, s már megy is bicegve a nemrég feltárt barlangba, az ork előtt, megvilágítva az utat. No nem mintha, a zöld lény nem látna a sötétben jól. Bezzeg ők emberek… *
- És Ha meglenne a felszeréled, amit Én, vagy épp Vöröskéék, amit mi persze nem szerzünk meg neked. Teszem hozzá, az utóbbi némber biztos, hogy megdöglött már a kis Tüzessel együtt, mert hol lennének már akkor? Feltéve, ha képesek felmászni a Karavánpihenőbe. *Sóhajt végül egyet, de feje menten szétrobban.*
- Ajaj. *Teszi még hozzá, miközben tenyerét fájó homloklebenyére tapasztja. De azért menetközben, ha még csak halkan is, beszél tovább.*
- Meglehet, hogy Taug is odaveszett már, valahol a Mágustorony s a sziklák között. Vagy csak kinyírta egy csapat barbár. *Vonja meg a vállát.*
~Úgy kell neki.~
- No de amiért kértem. Tudnál készíteni, ilyen bogyó méretű méregszereket? Nem nagyokat, olyan aprókat, akár a ribizli szemek. Vagy még kisebb, talán valami erősebb fallal körbevéve. Berakjuk egy-két gyümölcs közé, ugyan ki venné észre, ha épp megmérgeznénk valakit. *Vigyorodik el aljasul, miközben szemei megvillannak.* - Legfeljebb az íze után, de akkor meg már mindegy lenne.
*Ahogy leérnek a lépcső aljára másnapossága miatt nem elég gyors. Valamiért, amióta a barlangba van, szinte elfelejti, hogy miként vigyázzon magára. Mintha nem zavarná, hogy valamelyik barlanglakó épp az ő vérét akarná venni, holott meglenne mindnek a joga. A hirtelen rántás megárt kobakjának, s mintha nem is az ork szavaival törődne. Elnéz mellette, szemöldökeit összevonja. Kezét újra felemeli, hogy két ujjával megmasszírozza homlokát.*
- Akkor Zöldike, egyre megy. *Feleli végül, továbbra is szokatlan nyugodtsággal, halkan.*
- Egyébként meg a becenév kell. Ha netalán mutatkozunk a külvilág számára, ami valljuk be, nem ártana, s nemsokára remélhetőleg be is fog következni, nem kéne magunkat lebuktatni adott nevünkkel.
*Adja meg rövid válaszát, hogy miért is van mindenkire valamilyen beceneve, s miért nem a saját nevén hívja őket. Meglehet, a férfit épp saját nevén becézgette. Érzi arcában a kénköves leheletet. Pimaszul tekint fel Wram sárgán izzó szemeibe, ajkai is kaján félmosolyra kúsznak.*
- A torkomon jó lesz.
*Feleli végül, s szinte hagyja magát, ahogy tartják. Jól esik neki, hogy nem kell fájó talpán állnia, mellyel most a lehető legtöbb piszkot összeszedte lefelé jövet. S még csak most jön a homok… *
*Kelletlenül húzza el a száját, ahogy meghallja az ork szavait. De csak csendben megeszi tovább a maradék kis ételét. Szokatlanul szótlan ma az egykori kalóz, még csak nyelvét is alig köszörüli másokon.*
- Ott van a Révészen, a Dokkoknál. *Szólal meg végül.* - Csak le kell menni érte. Lásd be, nekem ez most nehézkesen menne. *Mutat meztelen lábaira, hiszen csizmáját csak az imént vitte el Lopótök. No meg egyik talpa még mindig karcosra van vágva, pár szerencsétlen kagyló által. Ezért is húzza most a száját. Nem is érti, hogy miért viseli gondját az ájult férfinak.
Amíg Wram segít neki, s könnyedén vállára dobja a testet, addig ő felszedi a lehullott kendőket. Vizet nem visz magával, minek, ott van a tenger, a kis barlangi öbölbe. Csak fáklyák fog, s már megy is bicegve a nemrég feltárt barlangba, az ork előtt, megvilágítva az utat. No nem mintha, a zöld lény nem látna a sötétben jól. Bezzeg ők emberek… *
- És Ha meglenne a felszeréled, amit Én, vagy épp Vöröskéék, amit mi persze nem szerzünk meg neked. Teszem hozzá, az utóbbi némber biztos, hogy megdöglött már a kis Tüzessel együtt, mert hol lennének már akkor? Feltéve, ha képesek felmászni a Karavánpihenőbe. *Sóhajt végül egyet, de feje menten szétrobban.*
- Ajaj. *Teszi még hozzá, miközben tenyerét fájó homloklebenyére tapasztja. De azért menetközben, ha még csak halkan is, beszél tovább.*
- Meglehet, hogy Taug is odaveszett már, valahol a Mágustorony s a sziklák között. Vagy csak kinyírta egy csapat barbár. *Vonja meg a vállát.*
~Úgy kell neki.~
- No de amiért kértem. Tudnál készíteni, ilyen bogyó méretű méregszereket? Nem nagyokat, olyan aprókat, akár a ribizli szemek. Vagy még kisebb, talán valami erősebb fallal körbevéve. Berakjuk egy-két gyümölcs közé, ugyan ki venné észre, ha épp megmérgeznénk valakit. *Vigyorodik el aljasul, miközben szemei megvillannak.* - Legfeljebb az íze után, de akkor meg már mindegy lenne.
*Ahogy leérnek a lépcső aljára másnapossága miatt nem elég gyors. Valamiért, amióta a barlangba van, szinte elfelejti, hogy miként vigyázzon magára. Mintha nem zavarná, hogy valamelyik barlanglakó épp az ő vérét akarná venni, holott meglenne mindnek a joga. A hirtelen rántás megárt kobakjának, s mintha nem is az ork szavaival törődne. Elnéz mellette, szemöldökeit összevonja. Kezét újra felemeli, hogy két ujjával megmasszírozza homlokát.*
- Akkor Zöldike, egyre megy. *Feleli végül, továbbra is szokatlan nyugodtsággal, halkan.*
- Egyébként meg a becenév kell. Ha netalán mutatkozunk a külvilág számára, ami valljuk be, nem ártana, s nemsokára remélhetőleg be is fog következni, nem kéne magunkat lebuktatni adott nevünkkel.
*Adja meg rövid válaszát, hogy miért is van mindenkire valamilyen beceneve, s miért nem a saját nevén hívja őket. Meglehet, a férfit épp saját nevén becézgette. Érzi arcában a kénköves leheletet. Pimaszul tekint fel Wram sárgán izzó szemeibe, ajkai is kaján félmosolyra kúsznak.*
- A torkomon jó lesz.
*Feleli végül, s szinte hagyja magát, ahogy tartják. Jól esik neki, hogy nem kell fájó talpán állnia, mellyel most a lehető legtöbb piszkot összeszedte lefelé jövet. S még csak most jön a homok… *
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-24 09:33:10
Üzenet elküldve: 2015-08-24 09:33:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Másnap reggel //
* Az igazat megvallva, Wram kezdi magát nagyon unni. Ha meglenne a felszerelés, amit kért, akkor talán nem lenne ennyire rossz. Némán figyeli hát, ahogy a barlang megint kiürül lassan. Csendben eszik tovább, egészen addig, amíg a Rumoska meg nem szólítja. Tányérját félretéve válaszol. *
- Nem unatkoznék, ha Ti, vagy a Vörösék képesek lennétek elhozni a kért dolgaimat. -
* Feleli, majd a kérésre feltápászkodik. Nem szól a megszólításért sem, csupán a szeme szórja kénszínű lángjait. Nem hagyja szerencsétlenkedni a kalózlányt, inkább a vállára kapja az ernyedt testet. *
- Értek néhányhoz. Miért? -
* Kérdezi útközben. Mikor leérnek a lépcső aljára, megtorpan, mintha valami megzavarta volna. *
- Egy valamit nem értek. -
* Kezdi, s Közelebb lép egy picivel Nadaehoz. *
- Nem megmondtam, hogy ne adj becenevet nekem? -
* Lendül a szabad karja, s ha a lány nem elég gyors, akkor arca villámsebesen kerül nagyon közel az orkéhoz. *
- Na hol harapjam ki a nyelvedet? A szádon, vagy a torkodon keresztül? -
* Érdeklődik Wram, miközben szorosan tartja a lányt. *
* Az igazat megvallva, Wram kezdi magát nagyon unni. Ha meglenne a felszerelés, amit kért, akkor talán nem lenne ennyire rossz. Némán figyeli hát, ahogy a barlang megint kiürül lassan. Csendben eszik tovább, egészen addig, amíg a Rumoska meg nem szólítja. Tányérját félretéve válaszol. *
- Nem unatkoznék, ha Ti, vagy a Vörösék képesek lennétek elhozni a kért dolgaimat. -
* Feleli, majd a kérésre feltápászkodik. Nem szól a megszólításért sem, csupán a szeme szórja kénszínű lángjait. Nem hagyja szerencsétlenkedni a kalózlányt, inkább a vállára kapja az ernyedt testet. *
- Értek néhányhoz. Miért? -
* Kérdezi útközben. Mikor leérnek a lépcső aljára, megtorpan, mintha valami megzavarta volna. *
- Egy valamit nem értek. -
* Kezdi, s Közelebb lép egy picivel Nadaehoz. *
- Nem megmondtam, hogy ne adj becenevet nekem? -
* Lendül a szabad karja, s ha a lány nem elég gyors, akkor arca villámsebesen kerül nagyon közel az orkéhoz. *
- Na hol harapjam ki a nyelvedet? A szádon, vagy a torkodon keresztül? -
* Érdeklődik Wram, miközben szorosan tartja a lányt. *
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:31:23
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:31:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Másnap, még reggel//
*Enyhén fintorog el, ahogy hallgatja a férfi szavait. Ha neki ez a fétise, hát legyen, ki ő, hogy ezen fanyalogjon. Ő és a saját ízlése… Meglehet, hogy azon meg más fanyalogna? Ki tudja?
Egy néma bólintást intéz csak a két delikvens felé, s figyeli, ahogy kimennek a barlangból. Majd a magába hallgató Bongyikát nézi. Szemeit összeszűkíti, úgy figyeli. Tudja, hogy van valami furcsaság a kölyökben, de meg nem tudná mondani most, hogy mi az. Esetleg majd ha elmondja. Ha, elmondja.*
- Minden rendben Bongyi? *Kérdi két falat között.* - Szótlan vagy.
*Teszi megállapítását, majd ha kap, ha nem kap, akkor is Wramot veszi kereszttűzbe.*
- Nem unsz egész nap a barlangba lenni?
*Vonja fel szemöldökét halkan, ahogy halkan, csendesen, s szokatlanul nyugodt hangon. A barlang felé tekint, ahol az előbb hagyta a Démont. Valamiért aggasztja az állapota. De inkább az, hogy itt van, mindenki szeme előtt. Ha felkel, s visszaemlékszik, hogy miket csináltak… *
- Segíts levonszolni a fickót a hajóra, Wramci.
*Támaszkodik meg térdén, majd feltornázza magát. Még az sem zavarja, hogy épp az előző nap fenyegették meg, a név miatt. Lassan indul meg, ott, ahol hagyta Aldrent, remélve, hogy az ork is megy vele. Ha igen, akkor az ő segítségével próbálja felemelni, hogy levigyék, ha nem, akkor csak megfogja a két bokáját, s úgy próbálja levonszolni, bár tudja, hogy a barlang szájánál lesznek gondjai, főleg a lépcsősor miatt. Bárhogy is legyen, ahogy újra meglátja az orkot, nekiszegezi kérdését.*
- Mennyire keversz jól mérgeket?
*Emlékszik, hogy ért hozzá, s fenyegette is mérgezéssel. Ezért sem hagyja főzni. Még csak italt sem fogad el, ami az orktól van. Fő a bizalmasság, főként így egymás között. Halvány mosolyt próbál villantani felé, de még ebbe is belefájdul macskajajos feje.*
*Enyhén fintorog el, ahogy hallgatja a férfi szavait. Ha neki ez a fétise, hát legyen, ki ő, hogy ezen fanyalogjon. Ő és a saját ízlése… Meglehet, hogy azon meg más fanyalogna? Ki tudja?
Egy néma bólintást intéz csak a két delikvens felé, s figyeli, ahogy kimennek a barlangból. Majd a magába hallgató Bongyikát nézi. Szemeit összeszűkíti, úgy figyeli. Tudja, hogy van valami furcsaság a kölyökben, de meg nem tudná mondani most, hogy mi az. Esetleg majd ha elmondja. Ha, elmondja.*
- Minden rendben Bongyi? *Kérdi két falat között.* - Szótlan vagy.
*Teszi megállapítását, majd ha kap, ha nem kap, akkor is Wramot veszi kereszttűzbe.*
- Nem unsz egész nap a barlangba lenni?
*Vonja fel szemöldökét halkan, ahogy halkan, csendesen, s szokatlanul nyugodt hangon. A barlang felé tekint, ahol az előbb hagyta a Démont. Valamiért aggasztja az állapota. De inkább az, hogy itt van, mindenki szeme előtt. Ha felkel, s visszaemlékszik, hogy miket csináltak… *
- Segíts levonszolni a fickót a hajóra, Wramci.
*Támaszkodik meg térdén, majd feltornázza magát. Még az sem zavarja, hogy épp az előző nap fenyegették meg, a név miatt. Lassan indul meg, ott, ahol hagyta Aldrent, remélve, hogy az ork is megy vele. Ha igen, akkor az ő segítségével próbálja felemelni, hogy levigyék, ha nem, akkor csak megfogja a két bokáját, s úgy próbálja levonszolni, bár tudja, hogy a barlang szájánál lesznek gondjai, főleg a lépcsősor miatt. Bárhogy is legyen, ahogy újra meglátja az orkot, nekiszegezi kérdését.*
- Mennyire keversz jól mérgeket?
*Emlékszik, hogy ért hozzá, s fenyegette is mérgezéssel. Ezért sem hagyja főzni. Még csak italt sem fogad el, ami az orktól van. Fő a bizalmasság, főként így egymás között. Halvány mosolyt próbál villantani felé, de még ebbe is belefájdul macskajajos feje.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-20 23:25:56
Üzenet elküldve: 2015-08-20 23:25:56
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Reydis meg se mer szólalni, egyszer megtette és akkor is csúnyán nézett rá a kalóz lány, így inkább hallgat. Örülne, ha túl tenné magát majd a kis nézeteltérésen, mert csak parancsra harapta meg, kellett neki normális étel és ruha, a szükség meg nagy úr. Haza már nem mehet, mert Aldrusnál van a kulcsa és amúgy is mindent tönkretett ott a félelf. Mikor már féloldalt ül, akkor kerül szóba, hogy kapnak aranyat és hogy kiken kell behajtani a tartozását Nadaenak. Reydis mindent elraktároz a fejében, bár nem néz a kalózlányra, de a fülei elég élesek, hogy mindent halljon és meg tudjon jegyezni.
Úgy néz ki a lánc ötletét, hogy azzal pórázon legyen tartva visszavonja a nő, aminek nagyon örül magában. ~Talán megérem, hogy megbocsát majd valamikor az életben.~ Titkon reméli, hogy Leon saját szórakozásukra, ha ketten lesznek arra az esetre vesz majd láncot neki és eljátszadozik majd vele.
Megkapja a kalóz a pénzt Nadtól, Reydis összébb is húzza magát, mikor feléjük repül az arannyal teli zsák és reméli szerelme el fogja kapni azt. Nem örülne, ha a fájós bordájába csapódna bármi is. Miközben úgy néz ki távoznak és a férfi felsegíti még gyorsan végig futtatja a fejében a neveket és a hozzájuk csatolt helyszíneket és elégedetten konstatálja, hogy mindent megjegyzett. Leon ha elfelejtett valamit, reméli büszke lesz rá emiatt.*
-Köszönjük az ételt *Fordul Willhez, majd Nadaetól is elköszön, bár nem vár viszonzást érte.*
-Szép napot! *Követi a kalózát szorosan a közelében maradva és mikor kiérnek a barlangból csak sóhajt egyet.*
-Valaha fog engem kedvelni a kalózlány? *Néz a férfira kedvesen és nagyobb az életkedve is, ahogy elhagyták azt többiek törzshelyét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.23 18:59:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása
*Reydis meg se mer szólalni, egyszer megtette és akkor is csúnyán nézett rá a kalóz lány, így inkább hallgat. Örülne, ha túl tenné magát majd a kis nézeteltérésen, mert csak parancsra harapta meg, kellett neki normális étel és ruha, a szükség meg nagy úr. Haza már nem mehet, mert Aldrusnál van a kulcsa és amúgy is mindent tönkretett ott a félelf. Mikor már féloldalt ül, akkor kerül szóba, hogy kapnak aranyat és hogy kiken kell behajtani a tartozását Nadaenak. Reydis mindent elraktároz a fejében, bár nem néz a kalózlányra, de a fülei elég élesek, hogy mindent halljon és meg tudjon jegyezni.
Úgy néz ki a lánc ötletét, hogy azzal pórázon legyen tartva visszavonja a nő, aminek nagyon örül magában. ~Talán megérem, hogy megbocsát majd valamikor az életben.~ Titkon reméli, hogy Leon saját szórakozásukra, ha ketten lesznek arra az esetre vesz majd láncot neki és eljátszadozik majd vele.
Megkapja a kalóz a pénzt Nadtól, Reydis összébb is húzza magát, mikor feléjük repül az arannyal teli zsák és reméli szerelme el fogja kapni azt. Nem örülne, ha a fájós bordájába csapódna bármi is. Miközben úgy néz ki távoznak és a férfi felsegíti még gyorsan végig futtatja a fejében a neveket és a hozzájuk csatolt helyszíneket és elégedetten konstatálja, hogy mindent megjegyzett. Leon ha elfelejtett valamit, reméli büszke lesz rá emiatt.*
-Köszönjük az ételt *Fordul Willhez, majd Nadaetól is elköszön, bár nem vár viszonzást érte.*
-Szép napot! *Követi a kalózát szorosan a közelében maradva és mikor kiérnek a barlangból csak sóhajt egyet.*
-Valaha fog engem kedvelni a kalózlány? *Néz a férfira kedvesen és nagyobb az életkedve is, ahogy elhagyták azt többiek törzshelyét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.23 18:59:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-20 20:41:33
Üzenet elküldve: 2015-08-20 20:41:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*Szerelme eléggé szótlanná válik, nem is nagyon beszél.* ~Biztos megijedt Nadtól szegénykém... vagy már lehet unja.~ *Erre már talán sosem fog választ kapni, bár, ha kettesben lesznek, biztos, hogy fogja kérdezgetni erről Reydist, hogy mit gondol Nadae-ról, mert mind a két lány fontos neki valamilyen szinten, az meg már csak egy dolog, hogy természetesen az ő kis félvére számít jobban. Szerencsére a kalózlány több szempontból is megenyhülni látszik, és még egy mosoly is kiül arcára, ami igazán jó jelnek számít. Ezután elmondja nekik a terveket. Megvesznek mindent, és még pénzt is kapnak erre. Meg neveket, akik Nadae adósai.* ~Csodás, a végén nehogy még megtámadjanak majd a jó cimborái!~ *De persze bólogat, hogy mindent ért, minden rendben. Ami még nagyon nagyon jó hír, hogy végül mégsem kell láncon tartania Reydist.* ~Hmm, azért én még megveszem azt a láncot, hátha hasznát vesszük!~
-Megnyugodhatsz, harapdálni maximum engem fog ez a lány! *Vigyorog vissza rá, majd szerelmére is. Ezután hallgatja, hogy kiket keressenek. A neveket és minden mást is megjegyez, de közben kedvesét is oldalba böki, hogy figyeljen ő is, nehogy valamit elfelejtsenek, aztán majd ott fognak rohangászni körbe körbe mint a fejetlen csirke, hogy találjanak valakit, akinél vásárolhatnak. Mikor mindent elmondott a kalózlány, megkapják az erszényt is az elköltendő pénzzel. Ezután int, hogy mehetnek a dolgukra. Nos, akármennyire is kedveli Nadae társáságát Leon, mégis úgy dönt, hogy ezen a korai órán nem javallott tovább zargatni a másnapos kalózt, így ő feláll, hogy menjen. Felsegíti sérült kedvesét is, és elindul kifelé a barlangból, de még visszaint Nadnak.*
-További jó napot, és aludd ki a fejfájásodat szerintem! *Mosolyog még rá és Willre kedvesen, és ezzel távozik is körükből.*
*Szerelme eléggé szótlanná válik, nem is nagyon beszél.* ~Biztos megijedt Nadtól szegénykém... vagy már lehet unja.~ *Erre már talán sosem fog választ kapni, bár, ha kettesben lesznek, biztos, hogy fogja kérdezgetni erről Reydist, hogy mit gondol Nadae-ról, mert mind a két lány fontos neki valamilyen szinten, az meg már csak egy dolog, hogy természetesen az ő kis félvére számít jobban. Szerencsére a kalózlány több szempontból is megenyhülni látszik, és még egy mosoly is kiül arcára, ami igazán jó jelnek számít. Ezután elmondja nekik a terveket. Megvesznek mindent, és még pénzt is kapnak erre. Meg neveket, akik Nadae adósai.* ~Csodás, a végén nehogy még megtámadjanak majd a jó cimborái!~ *De persze bólogat, hogy mindent ért, minden rendben. Ami még nagyon nagyon jó hír, hogy végül mégsem kell láncon tartania Reydist.* ~Hmm, azért én még megveszem azt a láncot, hátha hasznát vesszük!~
-Megnyugodhatsz, harapdálni maximum engem fog ez a lány! *Vigyorog vissza rá, majd szerelmére is. Ezután hallgatja, hogy kiket keressenek. A neveket és minden mást is megjegyez, de közben kedvesét is oldalba böki, hogy figyeljen ő is, nehogy valamit elfelejtsenek, aztán majd ott fognak rohangászni körbe körbe mint a fejetlen csirke, hogy találjanak valakit, akinél vásárolhatnak. Mikor mindent elmondott a kalózlány, megkapják az erszényt is az elköltendő pénzzel. Ezután int, hogy mehetnek a dolgukra. Nos, akármennyire is kedveli Nadae társáságát Leon, mégis úgy dönt, hogy ezen a korai órán nem javallott tovább zargatni a másnapos kalózt, így ő feláll, hogy menjen. Felsegíti sérült kedvesét is, és elindul kifelé a barlangból, de még visszaint Nadnak.*
-További jó napot, és aludd ki a fejfájásodat szerintem! *Mosolyog még rá és Willre kedvesen, és ezzel távozik is körükből.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-20 18:48:45
Üzenet elküldve: 2015-08-20 18:48:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*A nap első boldog híre. Hálás mosolyt próbál csikarni fáradt arcára, de eredménytelenül, inkább csak groteszk fintorba fordul át arca. Ám Leon pontosan tudhatja ebből, hogy valahol hálás neki, hiszen sok időt töltöttek egykor együtt.*
- Nagyszerű. Akkor adok vagy ötszáz aranyat, jó? Meg pár nevet. S akkor mehettek is a krákenek hírével. *Folytatja továbbra is halk hangon, de még nem mozdul. Gondolkozik, mégpedig, hogy miként magyarázza el a férfinak, hogy kiket is kéne megkeresnie. No meg, hogy melyik tartozójához is küldje. Halkan hümmög magába, miközben elmajszolja az ételt. Régen evett már, s ez most jólesik neki. Meredten néz maga elé, majd pár perc múlva felnéz a férfira.*
- Legyen, ha nem akarod pórázon, hát ne. *Vonja meg vállait. Bár könnyedének szánta, mégis belefájdul buksija.* - A figyelmeztetésem már elmondtam. De ne mond, hogy nem figyelmeztettelek. *Vigyorog a férfira, majd belekezd az elmagyarázásba.*
- A Dokkoknál van egy bizonyos Harmónia hajó. A kapitánya egy köpcös, alamuszi gnóm. Hivatkozz rám, s tőle be tudjátok szerezni a fa alapanyagot. Egyébként hajók építésével foglalkozik, s a saját maga építetett hajón él. No persze nem ő dolgozik a hajókon, nehogy azt higgyétek. S persze nem mentes a keze a mocsoktól s a vértől sem. Dolgoztam neki, de nem mindig fizette meg a munkát. Üzenem neki, hogy ezzel rendeztük a számlánk egy részét. Nbero a neve. Kötelek készít egy kis fószer a Dokkok nyugati részén. Fel fogjátok ismerni a hajót. A Kikötő legtöbb hajósa tőle vesz. Ezeket kéne kikötni a cölöpök közé. 8 cölöpöt építsetek, s eköré tekerjétek a köteleket, legalább tíz-tizenöt centis különbségekkel. Minél sűrűbb, annál nehezebben esnek ki a felek. S legalább két méter magas legyen. Ki tudja, hogy mennyi óriás tévedne erre. Ennyi. Nberotól kérjetek pár embert, aki segít elvinni a cölöpöket a hajóra. Masszív ketrec kell az embereknek.
*Sorolja el kívánságait. Majd erszényéhez nyúl, s odadobja a férfihoz. Ebben 550 arany lapul, mely immár Leon Descobrat tulajdona.
A továbbiakban, csak int kezeivel, mellyel jelzi, hogy már nincs több hozzáfűzni valója a dologhoz, s szabadon mehetnek, ha akarnak. Ha még maradnának, őt az sem zavarja, pár pillanatig most magába fordul, hogy rendezze gondolatait. Tekintetével pedig immár Bongyorkát fürkészi.*
*A nap első boldog híre. Hálás mosolyt próbál csikarni fáradt arcára, de eredménytelenül, inkább csak groteszk fintorba fordul át arca. Ám Leon pontosan tudhatja ebből, hogy valahol hálás neki, hiszen sok időt töltöttek egykor együtt.*
- Nagyszerű. Akkor adok vagy ötszáz aranyat, jó? Meg pár nevet. S akkor mehettek is a krákenek hírével. *Folytatja továbbra is halk hangon, de még nem mozdul. Gondolkozik, mégpedig, hogy miként magyarázza el a férfinak, hogy kiket is kéne megkeresnie. No meg, hogy melyik tartozójához is küldje. Halkan hümmög magába, miközben elmajszolja az ételt. Régen evett már, s ez most jólesik neki. Meredten néz maga elé, majd pár perc múlva felnéz a férfira.*
- Legyen, ha nem akarod pórázon, hát ne. *Vonja meg vállait. Bár könnyedének szánta, mégis belefájdul buksija.* - A figyelmeztetésem már elmondtam. De ne mond, hogy nem figyelmeztettelek. *Vigyorog a férfira, majd belekezd az elmagyarázásba.*
- A Dokkoknál van egy bizonyos Harmónia hajó. A kapitánya egy köpcös, alamuszi gnóm. Hivatkozz rám, s tőle be tudjátok szerezni a fa alapanyagot. Egyébként hajók építésével foglalkozik, s a saját maga építetett hajón él. No persze nem ő dolgozik a hajókon, nehogy azt higgyétek. S persze nem mentes a keze a mocsoktól s a vértől sem. Dolgoztam neki, de nem mindig fizette meg a munkát. Üzenem neki, hogy ezzel rendeztük a számlánk egy részét. Nbero a neve. Kötelek készít egy kis fószer a Dokkok nyugati részén. Fel fogjátok ismerni a hajót. A Kikötő legtöbb hajósa tőle vesz. Ezeket kéne kikötni a cölöpök közé. 8 cölöpöt építsetek, s eköré tekerjétek a köteleket, legalább tíz-tizenöt centis különbségekkel. Minél sűrűbb, annál nehezebben esnek ki a felek. S legalább két méter magas legyen. Ki tudja, hogy mennyi óriás tévedne erre. Ennyi. Nberotól kérjetek pár embert, aki segít elvinni a cölöpöket a hajóra. Masszív ketrec kell az embereknek.
*Sorolja el kívánságait. Majd erszényéhez nyúl, s odadobja a férfihoz. Ebben 550 arany lapul, mely immár Leon Descobrat tulajdona.
A továbbiakban, csak int kezeivel, mellyel jelzi, hogy már nincs több hozzáfűzni valója a dologhoz, s szabadon mehetnek, ha akarnak. Ha még maradnának, őt az sem zavarja, pár pillanatig most magába fordul, hogy rendezze gondolatait. Tekintetével pedig immár Bongyorkát fürkészi.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-20 13:36:19
Üzenet elküldve: 2015-08-20 13:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Reydis szívesen mutatna már bármit, de nem lehet és Nerilil is nyugalomra inti, hát még Leon. Arra inkább nem is akar gondolni, legutóbb is leszidta, mikor felelőtlenül használta tudását a fájós bordájával.*
~Alig várom, hogy meggyógyuljak és megmutathassam az én kalózomnak a tudásom minden téren, ahol csak kéri majd.~ *Leendő férjének persze nem titok, hogy mik járnak a drága szöszikéje fejében. Biztos lehet benne, ha előjött ez a téma akkor elég sok piszkos dolog megfordul a buksijában. Nadae gonosz nézését már nagyon unja, ezért óvatosan oldalt ülésbe fordul át és Leon vállának támasztja a fejét. A rumos hordó felé néz, majd a kalóz lányra. Lehet, hogy másnapos, de lehet örülne az étel mellé még egy kis rumnak.* ~Most vihetnék neki egy korsóval vagy pohárral, de nem akarok meghalni.~
*Reydis szívesen mutatna már bármit, de nem lehet és Nerilil is nyugalomra inti, hát még Leon. Arra inkább nem is akar gondolni, legutóbb is leszidta, mikor felelőtlenül használta tudását a fájós bordájával.*
~Alig várom, hogy meggyógyuljak és megmutathassam az én kalózomnak a tudásom minden téren, ahol csak kéri majd.~ *Leendő férjének persze nem titok, hogy mik járnak a drága szöszikéje fejében. Biztos lehet benne, ha előjött ez a téma akkor elég sok piszkos dolog megfordul a buksijában. Nadae gonosz nézését már nagyon unja, ezért óvatosan oldalt ülésbe fordul át és Leon vállának támasztja a fejét. A rumos hordó felé néz, majd a kalóz lányra. Lehet, hogy másnapos, de lehet örülne az étel mellé még egy kis rumnak.* ~Most vihetnék neki egy korsóval vagy pohárral, de nem akarok meghalni.~
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-20 12:38:48
Üzenet elküldve: 2015-08-20 12:38:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*Leon elhallgatja szerelme és Nerilil beszélgetését, és visszaemlékszik, hogy milyen jó is volt tegnap megnézni, hogy milyen jó dolgokat is mutatott neki, míg kettesben voltak.* ~És, ha ilyen így sérülten, milyen lehet majd, ha meggyógyul?~ *Gondol bele a dolgokba, és már alig bírja kivárni, hogy kedvese teljes ügyességét és hajlékonyságát lássa majd gyakorlatban is. Ezután Reydis próbálja elmagyarázni a helyzetet, elmondja, hogy csak parancsot teljesített, és kerülni fogja Nadaet. Leon reméli, hogy a kalózlány nem fogja sokáig ezt csinálni, mert egy idő után unalmassá válhat majd az utálkozás. Nad megjegyzésére, hogy milyen könnyű belőlük információt kihúzni, csak elvigyorodik. Belőle ugyan nem lehet ilyen könnyen. Csak azokkal beszélget közben, akikben megbízik. Persze, idegen nőkkel, lányokkal is megosztja néha az ágyát, de azok nem érnek többet az örömszerzésnél, beszélgetni nem szokott velük. Ilyesmi csak szerelmének jár, meg néhány kivételnek. Megjegyzésébe beleegyezik a kalózlány, miszerint csak emlősök. Hiába a warg, vagy bármi más említése, leon nem fog engedni most még. Talán ha tényleg jön be belőle pénz, nagy mennyiségben. akkor megváltozik a döntése, de ez még nagyon a jövő zenéje. Ezután jön az alapanyagok és vásárlás témája, na meg az összerakásuk.*
-Persze! Ha megkapom a pénzt, akkor megveszem, és össze is szerelem. *Bólogat nagy hevesen. No nem azért kéri a pénzt, mintha neki nagy szüksége lenne rá, mert nincs neki ennyi, de ha már felajánlotta neki, hogy kifizeti, akkor nem fog még erre is költeni. Felvetődik benne a gondolat, hogy a pénzen, hogy osztoznak majd meg, de amíg nincs pénz, addig nincs is értelme ezen gondolkodni. Ezután egy nevetést és szemöldökfelhúzást látnak Nadae-től. Nos, ő úgy gondolta, hogy bárki megnézheti ezeket, nem kell hozzá alvilági alaknak lenni. Ő is volt polgár, és ismeri az embereket. Mindenki szereti az erőszak látványát, mert jó nekik abba belegondolni, hogy nem ők vannak ott a ketrecben, meg alapjában véve minden ember erőszakos.*
-Szerintem mindenféle ember betérhet egy ilyen helyre. Mikor én egyszerű nemesként éltem a városban, örültem volna egy ilyen helynek. *Mondja el véleményét. Mondjuk, ebbe nem tartozik bele a kakasviadal, mert azt nem szeretné nézni, meg a láncra vert lányokat sem.*
-Persze, értem mit mondasz. *Egyezik bele végül, mert nem szeretne ebbe nagyon belemenni.*
*Leon elhallgatja szerelme és Nerilil beszélgetését, és visszaemlékszik, hogy milyen jó is volt tegnap megnézni, hogy milyen jó dolgokat is mutatott neki, míg kettesben voltak.* ~És, ha ilyen így sérülten, milyen lehet majd, ha meggyógyul?~ *Gondol bele a dolgokba, és már alig bírja kivárni, hogy kedvese teljes ügyességét és hajlékonyságát lássa majd gyakorlatban is. Ezután Reydis próbálja elmagyarázni a helyzetet, elmondja, hogy csak parancsot teljesített, és kerülni fogja Nadaet. Leon reméli, hogy a kalózlány nem fogja sokáig ezt csinálni, mert egy idő után unalmassá válhat majd az utálkozás. Nad megjegyzésére, hogy milyen könnyű belőlük információt kihúzni, csak elvigyorodik. Belőle ugyan nem lehet ilyen könnyen. Csak azokkal beszélget közben, akikben megbízik. Persze, idegen nőkkel, lányokkal is megosztja néha az ágyát, de azok nem érnek többet az örömszerzésnél, beszélgetni nem szokott velük. Ilyesmi csak szerelmének jár, meg néhány kivételnek. Megjegyzésébe beleegyezik a kalózlány, miszerint csak emlősök. Hiába a warg, vagy bármi más említése, leon nem fog engedni most még. Talán ha tényleg jön be belőle pénz, nagy mennyiségben. akkor megváltozik a döntése, de ez még nagyon a jövő zenéje. Ezután jön az alapanyagok és vásárlás témája, na meg az összerakásuk.*
-Persze! Ha megkapom a pénzt, akkor megveszem, és össze is szerelem. *Bólogat nagy hevesen. No nem azért kéri a pénzt, mintha neki nagy szüksége lenne rá, mert nincs neki ennyi, de ha már felajánlotta neki, hogy kifizeti, akkor nem fog még erre is költeni. Felvetődik benne a gondolat, hogy a pénzen, hogy osztoznak majd meg, de amíg nincs pénz, addig nincs is értelme ezen gondolkodni. Ezután egy nevetést és szemöldökfelhúzást látnak Nadae-től. Nos, ő úgy gondolta, hogy bárki megnézheti ezeket, nem kell hozzá alvilági alaknak lenni. Ő is volt polgár, és ismeri az embereket. Mindenki szereti az erőszak látványát, mert jó nekik abba belegondolni, hogy nem ők vannak ott a ketrecben, meg alapjában véve minden ember erőszakos.*
-Szerintem mindenféle ember betérhet egy ilyen helyre. Mikor én egyszerű nemesként éltem a városban, örültem volna egy ilyen helynek. *Mondja el véleményét. Mondjuk, ebbe nem tartozik bele a kakasviadal, mert azt nem szeretné nézni, meg a láncra vert lányokat sem.*
-Persze, értem mit mondasz. *Egyezik bele végül, mert nem szeretne ebbe nagyon belemenni.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-19 14:16:12
Üzenet elküldve: 2015-08-19 14:16:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
- Ne, inkább ne mocorogj. Majd, máskor megmutatod.
* Inti nyugalomra a lányt, még mielőtt rongybaba módjára mutatna be neki néhány mozdulatot. S megereszt felé egy mosolyt is.
Olaj volt a tűzre, hogy Reyt a védelme alá vette. Szóra nyitja ajkait, majd be is csukja. Jobb, ha most hallgat, túlságosan morgós a Kócos. Bólogat arra, amit a Szarka mond, hogy hova is mennek. De, igazából neki, nem voltak tervei, mit is fog kezdeni magával. Gondolta elszédeleg egy kicsit s körül néz, vesz magának valami lábbelit. Rá is pillant a lábán lévőre, majd egy gyorsat Nadra. Csodálkozik, hogy még nem szedte le a lábáról s vele együtt nem kapta le a tíz körméről is. De, nem is feszegeti a dolgot, addig jó neki, míg nem vesz róla tudomást a másik. *
- Tőlem, mehetünk.
* Eltűnődik, hogy elkíséri a másikat, ha annak nem lesz kifogása ellene. Végig méri az előtte haladó nőt, bár ez sokban függ attól, a Kikötőig, milyen szoros barátságot fognak kötni. Neve hallatára torpan csak meg. Egy gondolat erejéig megáll benne az ütő. Hátborzongató ez az érzelemmentes hang. Tétován fordul meg, talán túl hamar gondolta azt, hogy birtokba vehette a Kalóz topánkáját, s most jön az orkán erejű, fejmosás. *
- Hmm?
* Szemöldöke kérdőjelet formáz, ahogy félig visszafordulva keresi az acélszürke szempárt. Homlokán még egy izzadságcsepp is elindul. Megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy csak körbe kell kémlelnie. Hüvelyujját fordítja, csak az ég felé, s kacsint egyet a lánynak.
Sietős léptekkel indul meg a vörös hajú után, hogy még a barlang szája előtt beérje. *
~ Itt mindenki, olyan fura. ~
* Fut át a gondolat az agyán. *
- Figyi, amúgy van neved is? Ha már így együtt megyünk, meg lakunk meg minden…
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 14:16:32
- Ne, inkább ne mocorogj. Majd, máskor megmutatod.
* Inti nyugalomra a lányt, még mielőtt rongybaba módjára mutatna be neki néhány mozdulatot. S megereszt felé egy mosolyt is.
Olaj volt a tűzre, hogy Reyt a védelme alá vette. Szóra nyitja ajkait, majd be is csukja. Jobb, ha most hallgat, túlságosan morgós a Kócos. Bólogat arra, amit a Szarka mond, hogy hova is mennek. De, igazából neki, nem voltak tervei, mit is fog kezdeni magával. Gondolta elszédeleg egy kicsit s körül néz, vesz magának valami lábbelit. Rá is pillant a lábán lévőre, majd egy gyorsat Nadra. Csodálkozik, hogy még nem szedte le a lábáról s vele együtt nem kapta le a tíz körméről is. De, nem is feszegeti a dolgot, addig jó neki, míg nem vesz róla tudomást a másik. *
- Tőlem, mehetünk.
* Eltűnődik, hogy elkíséri a másikat, ha annak nem lesz kifogása ellene. Végig méri az előtte haladó nőt, bár ez sokban függ attól, a Kikötőig, milyen szoros barátságot fognak kötni. Neve hallatára torpan csak meg. Egy gondolat erejéig megáll benne az ütő. Hátborzongató ez az érzelemmentes hang. Tétován fordul meg, talán túl hamar gondolta azt, hogy birtokba vehette a Kalóz topánkáját, s most jön az orkán erejű, fejmosás. *
- Hmm?
* Szemöldöke kérdőjelet formáz, ahogy félig visszafordulva keresi az acélszürke szempárt. Homlokán még egy izzadságcsepp is elindul. Megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy csak körbe kell kémlelnie. Hüvelyujját fordítja, csak az ég felé, s kacsint egyet a lánynak.
Sietős léptekkel indul meg a vörös hajú után, hogy még a barlang szája előtt beérje. *
~ Itt mindenki, olyan fura. ~
* Fut át a gondolat az agyán. *
- Figyi, amúgy van neved is? Ha már így együtt megyünk, meg lakunk meg minden…
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 14:16:32
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-19 13:44:50
Üzenet elküldve: 2015-08-19 13:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*Kelletlenül húzza el a száját Khyr szavaira. Nem az, hogy merre is megy, hanem, hogy még egy ember kidőlt itt. Talán lassan itt kéne hagyniuk a barlangot, ki tudja, hogy milyen anyag van itt, amitől kidőlnek az embik. Vállát vonogatja csak meg, majd kezével hessegető mozdulatot tesz, hogy immár távozhatnak.*
- Vigyázzatok magatokra.
*Teszi még hozzá, halkan beszélve, nem mintha nem bízna bennük. Végignéz Rumlopón, s bizony konstatálja, hogy a lábain az ő kellemes csizmája pihen. Szemeibe egy pillanatra baljós fény villan, de hamar ki is alszik. Szívesen kitalálna neki valami kellemes munkát, már csak a lopásáért, de még ehhez is fáj a feje, így csak hagyja.*
- Neri! *Kiáltana utána, de szavai továbbra is halk, ám pattogós.* - Nézz szét a Kikötőbe, mi megy most. Tudni akarok mindent, ami ott folyik. Legalább felfedezed magadnak a helyet.
*Adja még ki apró parancsát a lánynak, majd miután azok távoztak visszafordul a másik kettő felé. Vagyis érdeklődése kereszttüzébe inkább Leonra kerülne, de a szöszike, beleszól beszélgetésükbe. Szemei vészjóslóan villannak felé, szürkéit körülölelő fedelet összeszűkíti, ám nem szól semmit. Magában megjegyzi a lány szavait, elraktározza, s majd később foglalkozik vele. Nem újdonság számára a hír, nem ez érdekli. Visszafordul a férfihoz, de az inkább tovább húzza azt a bizonyos fonalat, amely elszakadni látszik. Fintor ül ki a lány arcára, ahogy meglátja a csókot.*
- Idilli.
*Jegyzi meg, majd magában legyint egyet, s a férfi szavaira figyel. Felnevetne, de még ez is fáj, ezért csak egy kelletlen mosollyal gazdagítja társaságát.*
- Jellemző rátok. S épp ezért lehet a legtöbb dolgot egy aktus alatt kiszedni belőletek. *Vonja meg a vállát.* - Ajajaj. *Jegyzi meg rögtön utána. Hallgatja a kompromisszumot, s végül is rábólint, lassan.*
- Rendben, emlősök nem. Pedig megnéztem volna két Wargot, ahogy megküzd egymással. *Vonja meg a vállát.* - Esetleg Nullum? *Próbálkozik még, de ha nem, hát nem. Akkor majd a kakas mellé keres másik állatot is. Elgondolkozik, hogy mégis mennyibe fájhatna, ez a dolog nekik, anyagilag. Nem nagyon dúskálnak aranyban, bár van pár fickó, aki tartozik még neki.*
- Össze tudod magad szerelni a ketreceket? Mert azzal is spórolnánk. Az alapanyagokra elég lenne ötszáz, hatszáz arany. Van pár nevem, akihez tudsz menni, a Kikötőben, s a Dokkoknál tanyáznak, régi ismerősök. Tartoznak is nekem, így jóval olcsóbban adnák az anyagokat. *Gondolkozik hangosan.
A felvetésre, szemöldöke a magasba szökken. Az első értelmes érzelem, amelyet láthatnak a reggel folyamán. Mégis megkísérel egy halk felnevetést, s mint gondolta feje csak belefájdul.*
- Mégis mit gondolsz, kik lesznek a célközönségeim? A Kikötő, nagyvonalú, becses polgárai? *Kérdi, némi gúnnyal a hangjába, de persze nem a férfinak szól ez, inkább az említett alakoknak.*
- A kétes alak tölt és költ a legtöbb pénzt az ilyen helyen. Ezért kellesz te, hogy ha balhéznak, akkor rendre utasítsd őket. S ki tudja, ha meglátják, hogy láncon melletted van, még többet is fizetnének. *Vigyorodik el. Számára jelenleg a haszon a legfontosabb, bár azért képes a kompromisszumra. Egy bizonyos vonalig. Azért még mindig szívesebben látná a Korcsot egy láncon, de amíg Leon féken tartja nem lesz vele baja. Legfeljebb rövid úton szabadulnak meg tőle.*
*Kelletlenül húzza el a száját Khyr szavaira. Nem az, hogy merre is megy, hanem, hogy még egy ember kidőlt itt. Talán lassan itt kéne hagyniuk a barlangot, ki tudja, hogy milyen anyag van itt, amitől kidőlnek az embik. Vállát vonogatja csak meg, majd kezével hessegető mozdulatot tesz, hogy immár távozhatnak.*
- Vigyázzatok magatokra.
*Teszi még hozzá, halkan beszélve, nem mintha nem bízna bennük. Végignéz Rumlopón, s bizony konstatálja, hogy a lábain az ő kellemes csizmája pihen. Szemeibe egy pillanatra baljós fény villan, de hamar ki is alszik. Szívesen kitalálna neki valami kellemes munkát, már csak a lopásáért, de még ehhez is fáj a feje, így csak hagyja.*
- Neri! *Kiáltana utána, de szavai továbbra is halk, ám pattogós.* - Nézz szét a Kikötőbe, mi megy most. Tudni akarok mindent, ami ott folyik. Legalább felfedezed magadnak a helyet.
*Adja még ki apró parancsát a lánynak, majd miután azok távoztak visszafordul a másik kettő felé. Vagyis érdeklődése kereszttüzébe inkább Leonra kerülne, de a szöszike, beleszól beszélgetésükbe. Szemei vészjóslóan villannak felé, szürkéit körülölelő fedelet összeszűkíti, ám nem szól semmit. Magában megjegyzi a lány szavait, elraktározza, s majd később foglalkozik vele. Nem újdonság számára a hír, nem ez érdekli. Visszafordul a férfihoz, de az inkább tovább húzza azt a bizonyos fonalat, amely elszakadni látszik. Fintor ül ki a lány arcára, ahogy meglátja a csókot.*
- Idilli.
*Jegyzi meg, majd magában legyint egyet, s a férfi szavaira figyel. Felnevetne, de még ez is fáj, ezért csak egy kelletlen mosollyal gazdagítja társaságát.*
- Jellemző rátok. S épp ezért lehet a legtöbb dolgot egy aktus alatt kiszedni belőletek. *Vonja meg a vállát.* - Ajajaj. *Jegyzi meg rögtön utána. Hallgatja a kompromisszumot, s végül is rábólint, lassan.*
- Rendben, emlősök nem. Pedig megnéztem volna két Wargot, ahogy megküzd egymással. *Vonja meg a vállát.* - Esetleg Nullum? *Próbálkozik még, de ha nem, hát nem. Akkor majd a kakas mellé keres másik állatot is. Elgondolkozik, hogy mégis mennyibe fájhatna, ez a dolog nekik, anyagilag. Nem nagyon dúskálnak aranyban, bár van pár fickó, aki tartozik még neki.*
- Össze tudod magad szerelni a ketreceket? Mert azzal is spórolnánk. Az alapanyagokra elég lenne ötszáz, hatszáz arany. Van pár nevem, akihez tudsz menni, a Kikötőben, s a Dokkoknál tanyáznak, régi ismerősök. Tartoznak is nekem, így jóval olcsóbban adnák az anyagokat. *Gondolkozik hangosan.
A felvetésre, szemöldöke a magasba szökken. Az első értelmes érzelem, amelyet láthatnak a reggel folyamán. Mégis megkísérel egy halk felnevetést, s mint gondolta feje csak belefájdul.*
- Mégis mit gondolsz, kik lesznek a célközönségeim? A Kikötő, nagyvonalú, becses polgárai? *Kérdi, némi gúnnyal a hangjába, de persze nem a férfinak szól ez, inkább az említett alakoknak.*
- A kétes alak tölt és költ a legtöbb pénzt az ilyen helyen. Ezért kellesz te, hogy ha balhéznak, akkor rendre utasítsd őket. S ki tudja, ha meglátják, hogy láncon melletted van, még többet is fizetnének. *Vigyorodik el. Számára jelenleg a haszon a legfontosabb, bár azért képes a kompromisszumra. Egy bizonyos vonalig. Azért még mindig szívesebben látná a Korcsot egy láncon, de amíg Leon féken tartja nem lesz vele baja. Legfeljebb rövid úton szabadulnak meg tőle.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-19 09:37:32
Üzenet elküldve: 2015-08-19 09:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Nerilil enyhe kíváncsisággal kérdez vissza az akrobatikára, amin Reydis kicsit szégyenlősen elmosolyodik, majd jobb lábát kinyújtva maga előtt kis körívbe húzogatja jobbra-balra, szemét saját talpára szegezve.*
-Olyasmi akrobata igen, bár én inkább csak a földön ugrálok és a leglehetetlenebb pózokba is kitekerem a testem, ha úgy van... Meg is mutatnám, ha nem fájna a bordám és esetleg... érdekel téged. *Vissza is tér ez után enni Leon mellé.
Amikor csatlakozik hozzájuk a félelmetes Nadae is és minden áron azon van, hogy pórázt kapjon a másik kalóz lány ki áll érte, hogy nem kéne őt láncra verni. Reydis küld felé egy kedves 'köszönöm' mosolyt. Mikor Nadae vérfagyasztó nyugodtsággal a szürke íriszeit a szöszikére villantja fenyegetően, akkor úgy érzi a lány ideje megszólalnia, bár biztos hidegen hagyja a bestiát a szövegelése, de ennyi védelem még csak jár neki.*
-Én nem fogok a közeledbe menni és csak Aldrus parancsa miatt haraptalak meg! *Fakadnak ki belőle a szavad, de halkan és ártatlanul, mint a ma született báránykából.
A többiek távozása után Leon hajóráról és az üzletről kezdenek el beszélni, na meg persze minden másról. A lány kap szerelmétől egy csókot, mikor szóba kerül a tegnapi huncutkodásuk és eszébe jut milyen jó lenne elvonulni és megint a férfi kedvébe járni. Sajnos ez most nem valószínű, hogy meg fog történni. Hallgatja a beszélgetést és jobban belefurakodik a férfi ölébe. Tetszik neki a megjegyzés a hancúrral kapcsolatban, hogy ott és akkor csak rá gondol. Kezével meg keresi a férfiét és ujjaival el kezdi gyengéden simogatni.
Hallgatja a terveket, kellenek ketrecek, kakasok és nem árt táp sem az állatoknak, meg széna a ketrec alá, amin pihenhetnek a csata előtt... a fejében össze áll a kép, de nem fog megszólalni, ahhoz túlságosan fél a kalózlánytól. Ötleteit majd elmondja Leonnnak, ha újra kettesben lehetnek.*
~Ez a láncra verés nagyon téma, remélem sikerül annyira megbékélnie velem, hogy ne kelljen tényleg azt hordanom, drágámnak igaza van, az csak jobban vonzaná a kétes alakokat.~
*Nerilil enyhe kíváncsisággal kérdez vissza az akrobatikára, amin Reydis kicsit szégyenlősen elmosolyodik, majd jobb lábát kinyújtva maga előtt kis körívbe húzogatja jobbra-balra, szemét saját talpára szegezve.*
-Olyasmi akrobata igen, bár én inkább csak a földön ugrálok és a leglehetetlenebb pózokba is kitekerem a testem, ha úgy van... Meg is mutatnám, ha nem fájna a bordám és esetleg... érdekel téged. *Vissza is tér ez után enni Leon mellé.
Amikor csatlakozik hozzájuk a félelmetes Nadae is és minden áron azon van, hogy pórázt kapjon a másik kalóz lány ki áll érte, hogy nem kéne őt láncra verni. Reydis küld felé egy kedves 'köszönöm' mosolyt. Mikor Nadae vérfagyasztó nyugodtsággal a szürke íriszeit a szöszikére villantja fenyegetően, akkor úgy érzi a lány ideje megszólalnia, bár biztos hidegen hagyja a bestiát a szövegelése, de ennyi védelem még csak jár neki.*
-Én nem fogok a közeledbe menni és csak Aldrus parancsa miatt haraptalak meg! *Fakadnak ki belőle a szavad, de halkan és ártatlanul, mint a ma született báránykából.
A többiek távozása után Leon hajóráról és az üzletről kezdenek el beszélni, na meg persze minden másról. A lány kap szerelmétől egy csókot, mikor szóba kerül a tegnapi huncutkodásuk és eszébe jut milyen jó lenne elvonulni és megint a férfi kedvébe járni. Sajnos ez most nem valószínű, hogy meg fog történni. Hallgatja a beszélgetést és jobban belefurakodik a férfi ölébe. Tetszik neki a megjegyzés a hancúrral kapcsolatban, hogy ott és akkor csak rá gondol. Kezével meg keresi a férfiét és ujjaival el kezdi gyengéden simogatni.
Hallgatja a terveket, kellenek ketrecek, kakasok és nem árt táp sem az állatoknak, meg széna a ketrec alá, amin pihenhetnek a csata előtt... a fejében össze áll a kép, de nem fog megszólalni, ahhoz túlságosan fél a kalózlánytól. Ötleteit majd elmondja Leonnnak, ha újra kettesben lehetnek.*
~Ez a láncra verés nagyon téma, remélem sikerül annyira megbékélnie velem, hogy ne kelljen tényleg azt hordanom, drágámnak igaza van, az csak jobban vonzaná a kétes alakokat.~
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-19 09:27:56
Üzenet elküldve: 2015-08-19 09:27:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Várakozása nem volt hiábavaló. Habár nem éppen kötött belé a barna hajú kalózka, mégis feltartja az útján. Elnyámmog a leves maradék ízén, amíg várja, hogy útnak indulhassanak, közben előkészíti a tervet a fejében.
Ha még nem késte le egy hintónak – rosszabb esetben szekérnek – kell várnia a kikötőben, a rókalyuk környékén, ahogy azt megtárgyalta előzőleg azzal a nemes emberrel, illetve annak szolgájával. Ha van olyan kegyes sors, hogy még ott legyen. Még talán nem késő.
Innentől meg van oldva a fuvarja, illetőleg fuvarjuk a városba, ahol tervei között szerepel még néhány kitérő. Mondjuk egy vért. Egy csinoska, amolyan átmenet a szabó és kovács által készített darab között. Talán ha a fegyverválaszték is megtetszik neki, akkor lecseréli az öreg halbelezőt, mely még ugyancsak szép fényében díszeleg az oldalán.
Ahogy várja, az indulásuk idejét, ellenőrzi a fegyvereit, s a butykost is magához veszi, mely mostanában a társa lett társai helyett. Nem haragszik Asirára, Murgrindra sem, a varjasra egy kicsit, a barátja meg úgy eltűnt, hogy semmit nem tudni róla, ezért rá is neheztel. Nem lenne meglepve, ha a most hozzászegődő Nerilil is visszafordulna félúton. Úgy tűnik az ő társasága már csak ilyen, taszító. Ám legyen, ennek is megvan az előnye.
Mikor Nadae szól, hozzá rávetül a tekintete, s átgondolja, mit mondjon, legjobb lesz, ha a saját dolgait háttérbe szorítja és a barlang irányába tereli a beszélgetést.*
- Mivel a csapdakészítőnk fekszik, és ki tudja meddig, elmegyek és keresek valakit, aki megtanít a mesterségre, és veszek pár eszközt. Arthenior megfelelő lesz, ott úgy sem ismernek.
*Vonja meg a vállát. Nem mintha itt oly sokan ismernék, ám a városban könnyebb lesz elhitetni egy vén csolovekkel, hogy vadászatból tartja fenn szegény családját. Jöhet a régi nóta, leutánozhatja Liannát.
~ … és egy koszos fekete hajú kis fattyú, akinek az anyja feszt haldoklott a testvérei pedig valószínűleg lestrapált elmebetegek voltak, legalábbis a történeteiben … ~
Elmosolyodik a feltörő emléken. Régi, gondtalan, szép, szélhámos idők. De hiányoznak.*
- Mehetünk, tubica? *Biccent a kijárat irányába. Ha mindenki elégedett – mert miért ne? – akkor tovább is áll, hogy a kikötőbe vezesse útja, illetőleg útjuk.*
*Várakozása nem volt hiábavaló. Habár nem éppen kötött belé a barna hajú kalózka, mégis feltartja az útján. Elnyámmog a leves maradék ízén, amíg várja, hogy útnak indulhassanak, közben előkészíti a tervet a fejében.
Ha még nem késte le egy hintónak – rosszabb esetben szekérnek – kell várnia a kikötőben, a rókalyuk környékén, ahogy azt megtárgyalta előzőleg azzal a nemes emberrel, illetve annak szolgájával. Ha van olyan kegyes sors, hogy még ott legyen. Még talán nem késő.
Innentől meg van oldva a fuvarja, illetőleg fuvarjuk a városba, ahol tervei között szerepel még néhány kitérő. Mondjuk egy vért. Egy csinoska, amolyan átmenet a szabó és kovács által készített darab között. Talán ha a fegyverválaszték is megtetszik neki, akkor lecseréli az öreg halbelezőt, mely még ugyancsak szép fényében díszeleg az oldalán.
Ahogy várja, az indulásuk idejét, ellenőrzi a fegyvereit, s a butykost is magához veszi, mely mostanában a társa lett társai helyett. Nem haragszik Asirára, Murgrindra sem, a varjasra egy kicsit, a barátja meg úgy eltűnt, hogy semmit nem tudni róla, ezért rá is neheztel. Nem lenne meglepve, ha a most hozzászegődő Nerilil is visszafordulna félúton. Úgy tűnik az ő társasága már csak ilyen, taszító. Ám legyen, ennek is megvan az előnye.
Mikor Nadae szól, hozzá rávetül a tekintete, s átgondolja, mit mondjon, legjobb lesz, ha a saját dolgait háttérbe szorítja és a barlang irányába tereli a beszélgetést.*
- Mivel a csapdakészítőnk fekszik, és ki tudja meddig, elmegyek és keresek valakit, aki megtanít a mesterségre, és veszek pár eszközt. Arthenior megfelelő lesz, ott úgy sem ismernek.
*Vonja meg a vállát. Nem mintha itt oly sokan ismernék, ám a városban könnyebb lesz elhitetni egy vén csolovekkel, hogy vadászatból tartja fenn szegény családját. Jöhet a régi nóta, leutánozhatja Liannát.
~ … és egy koszos fekete hajú kis fattyú, akinek az anyja feszt haldoklott a testvérei pedig valószínűleg lestrapált elmebetegek voltak, legalábbis a történeteiben … ~
Elmosolyodik a feltörő emléken. Régi, gondtalan, szép, szélhámos idők. De hiányoznak.*
- Mehetünk, tubica? *Biccent a kijárat irányába. Ha mindenki elégedett – mert miért ne? – akkor tovább is áll, hogy a kikötőbe vezesse útja, illetőleg útjuk.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:58:29
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:58:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*Nem nagyon örül neki, hogy Nadae ennyire megijeszti az ő kis szerelmét, de úgy véli, hogy ezzel túl sok gond nem lehet.* ~Addig csak nem öli meg, míg mellettem van...~ *Közben Reydis hozzábújik, Leon pedig védelmezően karolja át. Elmolyosodik mikor Nerilil az akrobatákról kérdezi. Tény, hogy már a férfi is szeretné látni milyen hajlékony is kedvese, mert így repedt bordával valahogy nem az az igazi akrobatahangulatot adja vissza mozgásával. A kalózlány még oltalmába is veszi Leon szerelmét, aminek nagyon örül, és egyet is ért vele, hiszen így a látottak alapján Ald sokkal jobban megérdemelné a láncokat. Ezután jön Leon kioktatása. Nos, nem, ő nem nézegette, hogy mi van a Démonnal, csak arra figyelt, hogy le akarja csapni.* ~Hagyjad már Leon! Van neked sokkal jobb dolgod is, mint azzal foglalkozni!~ *Így hát tekintete visszatér a társasághoz, ami fogyatkozni látszik, mert ketten is itt hagyják őket. Feléjük biccent. Ezután figyelmét Nadra helyezi. Komolyan gondolta ő láncot. Halálosan komolyan, csak nem egészen úgy, ahogyan azt a másik gondolta, de ebbe nem megy most bele, nem kezd el magyarázkodni, mert szemmel láthatóan társnője nincs olyan hangulatban. A megjegyzésre csak még szélesebb lesz a vigyora, és Reydis ajkaira nyom egy gyors csókot. Nem hosszú, csupán leheletnyi, mert nem szeretné felbőszíteni Nadot. Eztán kerül szóba a hajó, meg a hancurok. Vigyora, mivel már szélesebb nem lehet, végig kitart.*
-Persze, hogy emlékszem! *Ezután gondolkodik el egy pillanatra majd folytatja vidáman.*
-A hancur ideje alatt felejtettem el csak! Nem tudnék közben másra gondolni, csak Reyre! *Közli, mintha csak gúnyt akarna űzni Nadaeból, de ez nem így van, csupán a bevedelt tetemes mennyiségű rumtól kissé szókimondóbb lett.*
-Persze! Már az asztalokat, székeket kiraktam, meghagyva egy részt a hajó közepén, ahova majd a ketrec megy. Az embereknek. *A kakasviadalnál kissé fellélegzik, mert ez így elfogadható. Elmondja, hogy ő mit is gondol ezzel kapcsolatban.*
-Az emlős állatok nem harcolhatnak a hajómon. Emberek és minden más igen. *Ez szerinte teljesen jó kompromisszum. Ő ugyan nem szereti nézni, ahogy állatok szenvednek, de az emberi vér látványától egészen be tud zsongani. Pláne, ha ő is harcolhat majd...*
-Nem tudom mennyi pénz kell erre. Nem értek az ilyenekhez sajnos. *A láncon tartásról egészen más véleménye van.*
-Szerintem, ha meglátják Reydist ahogy láncon viszem magam mellett, csak még jobban bevonzaná a kétes alakokat. *Van olyan szép ez a lány, hogy megbámulják, és vannak olyan elvetemült emberek, akit vonzz egy láncra vert félvér látványa.* ~Mondjuk, Reydis kinek a tekintetét ne vonzaná?~
*Nem nagyon örül neki, hogy Nadae ennyire megijeszti az ő kis szerelmét, de úgy véli, hogy ezzel túl sok gond nem lehet.* ~Addig csak nem öli meg, míg mellettem van...~ *Közben Reydis hozzábújik, Leon pedig védelmezően karolja át. Elmolyosodik mikor Nerilil az akrobatákról kérdezi. Tény, hogy már a férfi is szeretné látni milyen hajlékony is kedvese, mert így repedt bordával valahogy nem az az igazi akrobatahangulatot adja vissza mozgásával. A kalózlány még oltalmába is veszi Leon szerelmét, aminek nagyon örül, és egyet is ért vele, hiszen így a látottak alapján Ald sokkal jobban megérdemelné a láncokat. Ezután jön Leon kioktatása. Nos, nem, ő nem nézegette, hogy mi van a Démonnal, csak arra figyelt, hogy le akarja csapni.* ~Hagyjad már Leon! Van neked sokkal jobb dolgod is, mint azzal foglalkozni!~ *Így hát tekintete visszatér a társasághoz, ami fogyatkozni látszik, mert ketten is itt hagyják őket. Feléjük biccent. Ezután figyelmét Nadra helyezi. Komolyan gondolta ő láncot. Halálosan komolyan, csak nem egészen úgy, ahogyan azt a másik gondolta, de ebbe nem megy most bele, nem kezd el magyarázkodni, mert szemmel láthatóan társnője nincs olyan hangulatban. A megjegyzésre csak még szélesebb lesz a vigyora, és Reydis ajkaira nyom egy gyors csókot. Nem hosszú, csupán leheletnyi, mert nem szeretné felbőszíteni Nadot. Eztán kerül szóba a hajó, meg a hancurok. Vigyora, mivel már szélesebb nem lehet, végig kitart.*
-Persze, hogy emlékszem! *Ezután gondolkodik el egy pillanatra majd folytatja vidáman.*
-A hancur ideje alatt felejtettem el csak! Nem tudnék közben másra gondolni, csak Reyre! *Közli, mintha csak gúnyt akarna űzni Nadaeból, de ez nem így van, csupán a bevedelt tetemes mennyiségű rumtól kissé szókimondóbb lett.*
-Persze! Már az asztalokat, székeket kiraktam, meghagyva egy részt a hajó közepén, ahova majd a ketrec megy. Az embereknek. *A kakasviadalnál kissé fellélegzik, mert ez így elfogadható. Elmondja, hogy ő mit is gondol ezzel kapcsolatban.*
-Az emlős állatok nem harcolhatnak a hajómon. Emberek és minden más igen. *Ez szerinte teljesen jó kompromisszum. Ő ugyan nem szereti nézni, ahogy állatok szenvednek, de az emberi vér látványától egészen be tud zsongani. Pláne, ha ő is harcolhat majd...*
-Nem tudom mennyi pénz kell erre. Nem értek az ilyenekhez sajnos. *A láncon tartásról egészen más véleménye van.*
-Szerintem, ha meglátják Reydist ahogy láncon viszem magam mellett, csak még jobban bevonzaná a kétes alakokat. *Van olyan szép ez a lány, hogy megbámulják, és vannak olyan elvetemült emberek, akit vonzz egy láncra vert félvér látványa.* ~Mondjuk, Reydis kinek a tekintetét ne vonzaná?~
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:14:54
Üzenet elküldve: 2015-08-18 22:14:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*Meglehet, hogy tekintettel vannak felé, hogy kissé fejfájósan ébredt? Összehúzott szemmel méregeti a társaságot, s már-már annyira bensőségesen ülnek így együtt, hogy rájön a rosszullét az idilltől. Az amúgy is forgó gyomra, még jobban fenyegeti, hogy kiadja tartalmát. Leon vigyorát valahogy nem tudja most viszonozni. Felhőtlen jókedvét nem érti meg, jelen esetben nem. Kiérzi a férfi hangjából a gúnyt, hogy mennyire is komolyan gondolja a láncozást. Ahogy magához húzza a lányt, csak elfintorog.*
- Rosszabb már nem is lehetnél Kreartornál. *Közli csendesen. A legtöbb ember hallott már a Kreartorról, a férfi, aki nyálasabb, s önfeláldozóbb volt, mint bármelyik férfi is a világon. A nőért, kiért szíve dobogott, a világon bármit megtett. A történeteket halva, legszívesebben vízbe fojtotta volna magát, ha a Kapitány hagyta volna. Bár a legtöbb férfinak lehet bók, ő mégsem annak szánja.*
- Mindegy is, de ha közelembe jön, fejét szegem. *Szól vérfagyasztó nyugodtsággal, s szürke íriszeit a szöszikére villantja, fenyegetően, hogy tudja, merre is van a helye. Talán később megkedveli a lányt, bár erre kevés esélyt lát. S persze a korcs védelmére Rumlopó is becsatlakozik. Csak szemeit forgatja.*
- Mi vagyok én, jótét lélek?
*Szól vissza, s már megy is tovább útjára, bár közben még válaszol a Vércsének is. Végighallgatja, összehúzott szemöldökkel, hogy mi is van a törpével, s hogy mire is lesz majd jó.*
- - Lassan ispotály is lehetünk, mi? *Förmed fel, továbbra is halkan beszélve. Miután lerendezte a Démont, leül Lopótök mellé. Elfogadja a tál levest, s lassan kanalazza be. Szinte meg sem hallja a férfi kérdését, hogy a Démon mikor tér magához, csak legyint rá, mint akit nem érdekli. S Nerilil amúgy is válaszol helyette, s még megjegyzéseket is tesz rá. Jelenleg csak szemei forgatására képes, de a feje ebbe is belefájdul.
Szürkéivel lassan figyeli, ahogy mind a Vércse mind az újdonsült lány feláll s elmennek.*
- Merre mentek?
*Nem mintha akadályozni akarná őket, csak valamiért szereti tudni, hogy merre kószálnak az emberei…
~Embereim?~
Amikor nem itt van. Ki tudja, hogy mikor lesz rájuk szükség. Csak legyint rájuk, majd inkább régi bajtársa felé fordul.*
- Tegnap beszéltünk a hajódról, emlékszel még? Vagy két hancur között elfelejtetted? *Teszi apró megjegyzését, s szemei ismét megvillannak Reydisre, majd mint akit nem érdekel, visszafordul a férfihoz.*
- Mivel a te hajód, így nincs jogom rajta rendezkedni. Van pénzünk, azt tudunk adni, viszont el kéne intézni pár dolgot. Most valahogy nem vagyok rá képes, te amúgy is jobban tudod, hogy mi hogy van rajta. Szóval, ki kell alakítani egy teret, ahol emberek tudnak megküzdeni. Akár emelt pódium, kerítéssel körbevéve. Pár asztal, bár azokat láttam a hajón, székekkel, esetleg kártyázókkal. No meg, bár te ellenzed, továbbra is támogatnám az állatviadalt. Kakas, vagy egyéb egzotikus állattal. Elmondom miért: az emberek valamiért élvezik nézni két fél szenvedését, küzdelmét. S amilyen idióták, még pénzt is kidobnak érte, hogy fogadjanak. Ebből tudnánk nyereséget szedni, a hogy az emberek fogadására is. Megtennéd, hogy beszereznéd az ehhez szükséges eszközöket? Fadeszkák, meg drót. No meg lánc a Korcsodnak. Nem vicceltem, egyszer jöjjön a közelembe, s levágom a nyakát. Habár tarthatnád magad mellett, legalább elűzi majd a leendő kellemetlenkedő vendégeinket. *Vigyorodik el álnokul, miközben kifejti véleményét, s ötleteit.*
*Meglehet, hogy tekintettel vannak felé, hogy kissé fejfájósan ébredt? Összehúzott szemmel méregeti a társaságot, s már-már annyira bensőségesen ülnek így együtt, hogy rájön a rosszullét az idilltől. Az amúgy is forgó gyomra, még jobban fenyegeti, hogy kiadja tartalmát. Leon vigyorát valahogy nem tudja most viszonozni. Felhőtlen jókedvét nem érti meg, jelen esetben nem. Kiérzi a férfi hangjából a gúnyt, hogy mennyire is komolyan gondolja a láncozást. Ahogy magához húzza a lányt, csak elfintorog.*
- Rosszabb már nem is lehetnél Kreartornál. *Közli csendesen. A legtöbb ember hallott már a Kreartorról, a férfi, aki nyálasabb, s önfeláldozóbb volt, mint bármelyik férfi is a világon. A nőért, kiért szíve dobogott, a világon bármit megtett. A történeteket halva, legszívesebben vízbe fojtotta volna magát, ha a Kapitány hagyta volna. Bár a legtöbb férfinak lehet bók, ő mégsem annak szánja.*
- Mindegy is, de ha közelembe jön, fejét szegem. *Szól vérfagyasztó nyugodtsággal, s szürke íriszeit a szöszikére villantja, fenyegetően, hogy tudja, merre is van a helye. Talán később megkedveli a lányt, bár erre kevés esélyt lát. S persze a korcs védelmére Rumlopó is becsatlakozik. Csak szemeit forgatja.*
- Mi vagyok én, jótét lélek?
*Szól vissza, s már megy is tovább útjára, bár közben még válaszol a Vércsének is. Végighallgatja, összehúzott szemöldökkel, hogy mi is van a törpével, s hogy mire is lesz majd jó.*
- - Lassan ispotály is lehetünk, mi? *Förmed fel, továbbra is halkan beszélve. Miután lerendezte a Démont, leül Lopótök mellé. Elfogadja a tál levest, s lassan kanalazza be. Szinte meg sem hallja a férfi kérdését, hogy a Démon mikor tér magához, csak legyint rá, mint akit nem érdekli. S Nerilil amúgy is válaszol helyette, s még megjegyzéseket is tesz rá. Jelenleg csak szemei forgatására képes, de a feje ebbe is belefájdul.
Szürkéivel lassan figyeli, ahogy mind a Vércse mind az újdonsült lány feláll s elmennek.*
- Merre mentek?
*Nem mintha akadályozni akarná őket, csak valamiért szereti tudni, hogy merre kószálnak az emberei…
~Embereim?~
Amikor nem itt van. Ki tudja, hogy mikor lesz rájuk szükség. Csak legyint rájuk, majd inkább régi bajtársa felé fordul.*
- Tegnap beszéltünk a hajódról, emlékszel még? Vagy két hancur között elfelejtetted? *Teszi apró megjegyzését, s szemei ismét megvillannak Reydisre, majd mint akit nem érdekel, visszafordul a férfihoz.*
- Mivel a te hajód, így nincs jogom rajta rendezkedni. Van pénzünk, azt tudunk adni, viszont el kéne intézni pár dolgot. Most valahogy nem vagyok rá képes, te amúgy is jobban tudod, hogy mi hogy van rajta. Szóval, ki kell alakítani egy teret, ahol emberek tudnak megküzdeni. Akár emelt pódium, kerítéssel körbevéve. Pár asztal, bár azokat láttam a hajón, székekkel, esetleg kártyázókkal. No meg, bár te ellenzed, továbbra is támogatnám az állatviadalt. Kakas, vagy egyéb egzotikus állattal. Elmondom miért: az emberek valamiért élvezik nézni két fél szenvedését, küzdelmét. S amilyen idióták, még pénzt is kidobnak érte, hogy fogadjanak. Ebből tudnánk nyereséget szedni, a hogy az emberek fogadására is. Megtennéd, hogy beszereznéd az ehhez szükséges eszközöket? Fadeszkák, meg drót. No meg lánc a Korcsodnak. Nem vicceltem, egyszer jöjjön a közelembe, s levágom a nyakát. Habár tarthatnád magad mellett, legalább elűzi majd a leendő kellemetlenkedő vendégeinket. *Vigyorodik el álnokul, miközben kifejti véleményét, s ötleteit.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-18 16:16:51
Üzenet elküldve: 2015-08-18 16:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
- Akrobata? Afféle rúdon és kötélen ugráló?
* Kérdez vissza, hangjában enyhe kíváncsisággal, s tágra nyílt szemekkel. Hallott már róluk s egyszer az Öreg is elvitte egy Vándorcirkusz előadására. Ott látott olyan lányokat és fiúkat, akik hintáztatva magukat ugráltak át egymáshoz. Valamint páratlanul hajlékonyak voltak, s helyből ugrottak szaltókat. Tetszett neki, teljesen elbűvölte akkor a látvány. Közben persze irigykedett is rájuk.
Hallgatja a két férfi beszélgetését, ki mennyire tud főzni. Inkább meglapulva, hisz bár az Öregasszony próbálta beleverni a főzés tudományát, ám nem mondhatni, hogy sikeres volt az ez irányba tett lépései. Jó, azért éhen nem halna, ha arra lenne, szükség valamit csak összedobna.
Választ nem kap a vöröstől, hogy kiféle miféle, így nem is erőlteti a további beszélgetést. Mivel mindketten a sorukat várják, egy ideig tétovázik még, hátha Leonék után ráveszi magát a leves merésre. Megvonva a vállát szed magának egy keveset a levesből, nem fog ítéletnapig arra várni, hogy a másik megmozduljon. Visszaül oda, ahol az előbb is ült. Lassan meri szájába az ételt, meg ne süsse nyelvét a tűzről levett étel.
Csoszogva félig begyógyult szemekkel, érkezik meg Nad. Nem mulasztva el az alkalmat, hogy belekössön valakibe. Hallgatja kioktató szavait, melyet Leonnak intéz. Nem nehéz kitalálni, hogy Rey van terítéken. *
~ Lánc? Póráz? Mit árthatott ez a lány neki? ~
* Méregető pillantást vet a Szőkeség felé, de egyszerűen nem lát benne semmi veszedelmeset. Igaz, ami igaz Aldiban sem látott semmi olyat, amiért úgy gondolta, hogy tartani kelljen tőle. De, a tegnapi nap bebizonyította az ellenkezőjét. Bármi legyen is az, ami miatt ennyire haragszik rá a Kócos, nem lehet rosszabb annál, amit Aldren csinált, s neki is megbocsájtott, vagy ha nem is megtűri maga mellett. *
- Nad…Nad…fogalmam sincs, mit csinált Rey, de nem hiszem, hogy pórázra kellene kötni. Mert ennyi erővel, akár Aldnak is kijárna egy. Inkább ülj le, s egyél.
* Áll fel, hogy merjen a Kócosnak is tenyér levest, amúgy is ráfér. *
- Így is olyan vékony vagy, ha nem lennének a melleid, össze lehetne téveszteni egy deszkával.
* Nyújtja felé a tányért. De az inkább, elmegy s kicibálja Aldrent a cellából, s anyáskodik felette. Csak az égnek emeli a tekintetét, mert valóban kevés sajnálatot érez a fickó iránt. Nem is, inkább vegyes érzelmekkel viseltetik iránta. Még talán meg is sajnálja, ahogy ott fekszik gyámoltalanul. Megcsóválja fejét, mikor Nad letelepszik mellé, de nem szól semmit. Kezébe nyomja a tányért. Reméli elég lesz ez is, hogy enni kezdjen, ha nem a fejére fogja borítani. *
- Nem látsz? Ki van ütve. Aligha fog egyhamar magához térni.
* Jegyzi meg a tányér felé hajolva, Leonnak. S veti rá egy pillantást. Fordítja is fejét a másik irányba, mikor Szarka megmozdul. Követi minden mozdulatát. Amint kiderül, hogy indulni készül, utána szól. *
- Várj. Megyek én is.
* Kisebb nyögdécselések közepette áll fel, még mindig sajognak tagjai.*
- Köszönöm Will.
* Mosolyog rá a fiúra, s teszi le a tányért mellé. *
- Mehetünk?
* Függeszti tekintetét, a lányra, végül mégis csak körbe tekint a többieken. *
- Jön még valaki? Kell valakinek valami?
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.18 16:18:00
- Akrobata? Afféle rúdon és kötélen ugráló?
* Kérdez vissza, hangjában enyhe kíváncsisággal, s tágra nyílt szemekkel. Hallott már róluk s egyszer az Öreg is elvitte egy Vándorcirkusz előadására. Ott látott olyan lányokat és fiúkat, akik hintáztatva magukat ugráltak át egymáshoz. Valamint páratlanul hajlékonyak voltak, s helyből ugrottak szaltókat. Tetszett neki, teljesen elbűvölte akkor a látvány. Közben persze irigykedett is rájuk.
Hallgatja a két férfi beszélgetését, ki mennyire tud főzni. Inkább meglapulva, hisz bár az Öregasszony próbálta beleverni a főzés tudományát, ám nem mondhatni, hogy sikeres volt az ez irányba tett lépései. Jó, azért éhen nem halna, ha arra lenne, szükség valamit csak összedobna.
Választ nem kap a vöröstől, hogy kiféle miféle, így nem is erőlteti a további beszélgetést. Mivel mindketten a sorukat várják, egy ideig tétovázik még, hátha Leonék után ráveszi magát a leves merésre. Megvonva a vállát szed magának egy keveset a levesből, nem fog ítéletnapig arra várni, hogy a másik megmozduljon. Visszaül oda, ahol az előbb is ült. Lassan meri szájába az ételt, meg ne süsse nyelvét a tűzről levett étel.
Csoszogva félig begyógyult szemekkel, érkezik meg Nad. Nem mulasztva el az alkalmat, hogy belekössön valakibe. Hallgatja kioktató szavait, melyet Leonnak intéz. Nem nehéz kitalálni, hogy Rey van terítéken. *
~ Lánc? Póráz? Mit árthatott ez a lány neki? ~
* Méregető pillantást vet a Szőkeség felé, de egyszerűen nem lát benne semmi veszedelmeset. Igaz, ami igaz Aldiban sem látott semmi olyat, amiért úgy gondolta, hogy tartani kelljen tőle. De, a tegnapi nap bebizonyította az ellenkezőjét. Bármi legyen is az, ami miatt ennyire haragszik rá a Kócos, nem lehet rosszabb annál, amit Aldren csinált, s neki is megbocsájtott, vagy ha nem is megtűri maga mellett. *
- Nad…Nad…fogalmam sincs, mit csinált Rey, de nem hiszem, hogy pórázra kellene kötni. Mert ennyi erővel, akár Aldnak is kijárna egy. Inkább ülj le, s egyél.
* Áll fel, hogy merjen a Kócosnak is tenyér levest, amúgy is ráfér. *
- Így is olyan vékony vagy, ha nem lennének a melleid, össze lehetne téveszteni egy deszkával.
* Nyújtja felé a tányért. De az inkább, elmegy s kicibálja Aldrent a cellából, s anyáskodik felette. Csak az égnek emeli a tekintetét, mert valóban kevés sajnálatot érez a fickó iránt. Nem is, inkább vegyes érzelmekkel viseltetik iránta. Még talán meg is sajnálja, ahogy ott fekszik gyámoltalanul. Megcsóválja fejét, mikor Nad letelepszik mellé, de nem szól semmit. Kezébe nyomja a tányért. Reméli elég lesz ez is, hogy enni kezdjen, ha nem a fejére fogja borítani. *
- Nem látsz? Ki van ütve. Aligha fog egyhamar magához térni.
* Jegyzi meg a tányér felé hajolva, Leonnak. S veti rá egy pillantást. Fordítja is fejét a másik irányba, mikor Szarka megmozdul. Követi minden mozdulatát. Amint kiderül, hogy indulni készül, utána szól. *
- Várj. Megyek én is.
* Kisebb nyögdécselések közepette áll fel, még mindig sajognak tagjai.*
- Köszönöm Will.
* Mosolyog rá a fiúra, s teszi le a tányért mellé. *
- Mehetünk?
* Függeszti tekintetét, a lányra, végül mégis csak körbe tekint a többieken. *
- Jön még valaki? Kell valakinek valami?
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.18 16:18:00
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-17 22:33:59
Üzenet elküldve: 2015-08-17 22:33:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangban//
*Reydis mikor meglátja közeledni a kalóz lányt a raktárból vagy honnan összerezzen és még a hideg is futkos a hátán. Úgy tűnik a másnapos nő megérezte az étel finom illatát és hasa kihozta közéjük. Ahogy felé fordul a lány felhúzza lábait és kezeivel átölelve azokat néz ártatlan nagy szemekkel Nadaera.* ~Jobban félek tőle, mint bármi mástól, de miért akar engem pórázra kötni? Azt tettem csak, amire Aldrus utasított, semmi többet és meg se harapta Véreb annyira.~
*Leon nyugtató keze sem ér sokat a rémisztő szürkék ellen. ~Láncra akarnak kötni? Mondjuk a nem ezért, hanem az a bizonyos más miatt, akkor még élvezni is fogom.~ Amint megöleli óvatosan Leon hátával hozzá bújik és fejét a vállára hajtja hátra. Ártatlanabb már nem is lehetne, ha bárki is ránéz nem mondanák meg róla azt, hogy képes lenne megharapni bárkit is. Az akkor látott Vérebnek nyoma sincs Reydisben, ami részeget is elég feltűnő lehet, főleg ilyen idillien az új gazdája ölében kényeztetve.
Mikor szóba kerül Aldren, akit ő Aldrusnak hívott mindvégig, de egy és ugyanaz a személy, kicsit ismét kirázza a hideg, már szinte meg is felejtkezett róla és nem akart rá gondolni. ~Megverekedni vele? Csak nem miattam?~ Kérdőn néz fel szerelmére, akivel legszívesebben lelépne innen. Nerire is ránéz, hogy Nadae miatt változik e a véleménye róla... csak reméli, hogy nem és legalább vele jóban lehet Leon mellett még.*
*Reydis mikor meglátja közeledni a kalóz lányt a raktárból vagy honnan összerezzen és még a hideg is futkos a hátán. Úgy tűnik a másnapos nő megérezte az étel finom illatát és hasa kihozta közéjük. Ahogy felé fordul a lány felhúzza lábait és kezeivel átölelve azokat néz ártatlan nagy szemekkel Nadaera.* ~Jobban félek tőle, mint bármi mástól, de miért akar engem pórázra kötni? Azt tettem csak, amire Aldrus utasított, semmi többet és meg se harapta Véreb annyira.~
*Leon nyugtató keze sem ér sokat a rémisztő szürkék ellen. ~Láncra akarnak kötni? Mondjuk a nem ezért, hanem az a bizonyos más miatt, akkor még élvezni is fogom.~ Amint megöleli óvatosan Leon hátával hozzá bújik és fejét a vállára hajtja hátra. Ártatlanabb már nem is lehetne, ha bárki is ránéz nem mondanák meg róla azt, hogy képes lenne megharapni bárkit is. Az akkor látott Vérebnek nyoma sincs Reydisben, ami részeget is elég feltűnő lehet, főleg ilyen idillien az új gazdája ölében kényeztetve.
Mikor szóba kerül Aldren, akit ő Aldrusnak hívott mindvégig, de egy és ugyanaz a személy, kicsit ismét kirázza a hideg, már szinte meg is felejtkezett róla és nem akart rá gondolni. ~Megverekedni vele? Csak nem miattam?~ Kérdőn néz fel szerelmére, akivel legszívesebben lelépne innen. Nerire is ránéz, hogy Nadae miatt változik e a véleménye róla... csak reméli, hogy nem és legalább vele jóban lehet Leon mellett még.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-17 22:06:14
Üzenet elküldve: 2015-08-17 22:06:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangban//
*Hallgatja, ahogy Reydis elmagyarázza, hogy mi is ő. Talán a fiú még nem hallott fél-elfekről, vagy csak Rey néz ki túlságosan is tiszta elfnek ezekkel a hatalmas füleivel...* ~Tényleg, a fülei! Mennyire aranyos kis fülecskéi vannak, egyem meg!~ *Veszik el egy pillanatra szerelme füleinek bámulása közben.* ~Ha belegondolok... Imádom ezeket a hosszú füleket!~ *De ezután észreveszi magát, hiszen Reydis szól neki. Megköszöni a tálat, amit a kalóz a kezébe nyomott. Ezután, mikor visszatér a pohár rummal, az nem nagyon tetszik a lánynak, csak egy kortyot iszik, Leon pedig nem fogja leerőszakolni a torkán.* ~Mehe, nem ezt akarnám már a lenyomni neki.~ *Ezzel megrázza a fejét.* ~Állj már le Leon!~ *Lehajtja a pohár rumot, csak, hogy az egy kissé elvonja a figyelmét. Nadae felébredt. Borzasztóan néz ki, szemmel láthatóan másnapos, és fáj a feje. A kalózférfi át tudja érezni ezt, hiszen neki is rengetegszer indult így a reggele, éppen ezért nem szeretne vele vitatkozni, úgy gondolja, inkább ráhagyja a dolgait, hadd örüljön.*
-Bizony nem álom! *Vigyorog felé Leon, és bólogat, mikor szerelmének pórázon tartásáról esik szó.*
-Csak véletlen! *Ezzel megszorítja Reydis kezecskéjét, éreztetve vele, hogy nem kell aggódnia.*
-Nos, amúgy is akartam neki láncot venni... igaz, nem feltétlenül ezért... *Még szélesebb lesz a vigyor a képén.*
-De, persze, amíg itt vagy, figyelek rá! *Ezzel két kézzel átfogja Reydist, és közelebb húzza magához. Természetesen finom mozdulattal, engedve, hogy ő is tudjon mozogni, ne fájjon az oldala emiatt.*
-Mielőbb veszünk neki pórázt! *Nyom egy puszit szerelme homlokára. Khyr továbbra is hallgatag, nem nagyon szól hozzájuk, főleg nem Leonhoz, így vele nem törődik. Majd, ha akar valamit, akkor kinyitja a száját. Azonban még érdekli valami, amit nem fog szó nélkül hagyni, akármennyire is kellemetlen legyen a téma... Nadae-hoz fordul, az előbbi vigyorának lelkesedése már kissé megcsappant, de szája szegletében még mindig bujkál belőle valamicske.*
-Aldrennel mi lesz? *Kérdi szemöldökét felhúzva.*
-Van olyan állapotban, hogy megverekedjek vele? *Furcsa kérdés lehet, de most őszintén kimondva, vágyik rá, hogy jól behúzzon neki párat, vagy, legalább csak jól oldalba rúgja, hogy lássa ugyanúgy szenvedni, mint ahogy Reydis teszi már pár napja. Már nem akarja megölni a férfit, erről letett, de azért ennyi még bőven beleférne...*
*Hallgatja, ahogy Reydis elmagyarázza, hogy mi is ő. Talán a fiú még nem hallott fél-elfekről, vagy csak Rey néz ki túlságosan is tiszta elfnek ezekkel a hatalmas füleivel...* ~Tényleg, a fülei! Mennyire aranyos kis fülecskéi vannak, egyem meg!~ *Veszik el egy pillanatra szerelme füleinek bámulása közben.* ~Ha belegondolok... Imádom ezeket a hosszú füleket!~ *De ezután észreveszi magát, hiszen Reydis szól neki. Megköszöni a tálat, amit a kalóz a kezébe nyomott. Ezután, mikor visszatér a pohár rummal, az nem nagyon tetszik a lánynak, csak egy kortyot iszik, Leon pedig nem fogja leerőszakolni a torkán.* ~Mehe, nem ezt akarnám már a lenyomni neki.~ *Ezzel megrázza a fejét.* ~Állj már le Leon!~ *Lehajtja a pohár rumot, csak, hogy az egy kissé elvonja a figyelmét. Nadae felébredt. Borzasztóan néz ki, szemmel láthatóan másnapos, és fáj a feje. A kalózférfi át tudja érezni ezt, hiszen neki is rengetegszer indult így a reggele, éppen ezért nem szeretne vele vitatkozni, úgy gondolja, inkább ráhagyja a dolgait, hadd örüljön.*
-Bizony nem álom! *Vigyorog felé Leon, és bólogat, mikor szerelmének pórázon tartásáról esik szó.*
-Csak véletlen! *Ezzel megszorítja Reydis kezecskéjét, éreztetve vele, hogy nem kell aggódnia.*
-Nos, amúgy is akartam neki láncot venni... igaz, nem feltétlenül ezért... *Még szélesebb lesz a vigyor a képén.*
-De, persze, amíg itt vagy, figyelek rá! *Ezzel két kézzel átfogja Reydist, és közelebb húzza magához. Természetesen finom mozdulattal, engedve, hogy ő is tudjon mozogni, ne fájjon az oldala emiatt.*
-Mielőbb veszünk neki pórázt! *Nyom egy puszit szerelme homlokára. Khyr továbbra is hallgatag, nem nagyon szól hozzájuk, főleg nem Leonhoz, így vele nem törődik. Majd, ha akar valamit, akkor kinyitja a száját. Azonban még érdekli valami, amit nem fog szó nélkül hagyni, akármennyire is kellemetlen legyen a téma... Nadae-hoz fordul, az előbbi vigyorának lelkesedése már kissé megcsappant, de szája szegletében még mindig bujkál belőle valamicske.*
-Aldrennel mi lesz? *Kérdi szemöldökét felhúzva.*
-Van olyan állapotban, hogy megverekedjek vele? *Furcsa kérdés lehet, de most őszintén kimondva, vágyik rá, hogy jól behúzzon neki párat, vagy, legalább csak jól oldalba rúgja, hogy lássa ugyanúgy szenvedni, mint ahogy Reydis teszi már pár napja. Már nem akarja megölni a férfit, erről letett, de azért ennyi még bőven beleférne...*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:22:53
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Bizalmatlanul néz végig ismét a társaságon, kik felgyülemlettek egyetlen éjszaka alatt. Az ismeretlen nő mutatja be a többi ismeretlent. Khyr magában felméri őket, de mint az a társaság és beszédbe elegyedés kerülő fajta hangosan nem fűz semmit a dologhoz.
~Valami kalóz, valami hím, meg egy ilyen hegyes fülű fajzat.~
Magában vállat is von. Kit is érdekel? Gyűljenek csak ha akarnak, elég nagy ez a barlang, főleg ha egy bizonyos tolvaj ideje nagy részét nem is itt tölti. Mindég sürgeti valami, egy érzés, mely nem hagyja tétlenül ülni, nem engedi, hogy elzárja magától a cselekedet lehetőségét.*
- Ismerkedtek. *Bólint nőnek. A hangjából igyekszik száműzni mindennemű nemtetszést, s a maga halvérű hidegségét erőlteti arcára. Az ételre koncentrál, úgy egyszerűbb.
A nő érdeklődik az után is, hogy ki ő. Ez felháborítja a Khyrben rejlő fekete ruhás nőstény köztesvilágit, de a fehér ruhás lefogja azt, mielőtt elméje felszínére törne. Elengedi füle mellett a kérdést, mintha nem is tette volna fel amaz. A kondérben fövő valami, egyébként is elveszi a kérdés kikerülhetetlen élét.*
- Remek, akármi is, elfogadom. *Nem tolakszik mindenki elé, kivárja míg szedni tud, addig is érdeklődik egyéb személyek iránt.
Nerilil éppen belekezdene Nadae hollétének ecsetelésébe. Khyr is látta volt tegnap, s ha tudná, hogy még nem kelt fel, ott leledzik a hordók között, akkor valószínűleg nem is ejtette volna ki a száján a nevét. Legalább azt megtudta, hogy a “kócos” ismerősei ezek és nem barlang foglalók. Mondjuk, ha azok lennének nem biztos, hogy a kölyök főzne nekik. Pedig milyen szép is lett volna egy kis véres csinnadratta. Olyan rég volt az utolsó.
Az orkról sem tud meg semmi újat, nem számít ha előkerül, majd ellátja a törpét, ha meg amaz ott hal meg az ágyán, az se zavarja, majd kicsit kiszellőzteti a takarókat.
A férfi nem nagyon beszél, a nő, aki talán amannak a nője, egy halk köszönésen túl nem intéz hozzá szavakat. Helyes, ennyivel kevesebb.
Nadae is kitolja kerek popóját a kényelmetlen álomból és, ahogy azt szinte mindég, most is veszekszik. Sokszor konfrontálódik, néha lágyan, néha élesen, ahogy azt Khyr megtudta állapítani eddigi itt léte során. Na, persze, amikor nem volt kiütve.
Míg a zsivány nő teszi a dolgát a rabjával és a többi, addig a vörös is mer magának az ételből, nagyrészt csak levet és azt kortyolgatja fa tálkájából. Mikor a barna visszatér és rávetül a tekintete, a Szarka, meglehetősen morcosan tekint vissza rá.*
- Az ágyamon, beteg. *Mondja, majd megint kortyol. Csak magára haragszik, hogy nem dobta le a sziklákról, mikor haszontalannak találta. Azzal igyekszik meggyőzni magát, amivel Nadaet is.*
- Hasznunkra lesz, ha összekalapálja a vajákosod. *Eztán kiissza az utolsó korty húslevest is a tálból és leteszi azt maga mellé.*
- Ha megbocsátotok. *Nyújtózik ki, miközben feláll.* Nekem más út van dolgom. *Vár még egy kicsit, hátha valaki még belé akar kötni, esze ágába sincsen lelépni szótlanul.*
*Bizalmatlanul néz végig ismét a társaságon, kik felgyülemlettek egyetlen éjszaka alatt. Az ismeretlen nő mutatja be a többi ismeretlent. Khyr magában felméri őket, de mint az a társaság és beszédbe elegyedés kerülő fajta hangosan nem fűz semmit a dologhoz.
~Valami kalóz, valami hím, meg egy ilyen hegyes fülű fajzat.~
Magában vállat is von. Kit is érdekel? Gyűljenek csak ha akarnak, elég nagy ez a barlang, főleg ha egy bizonyos tolvaj ideje nagy részét nem is itt tölti. Mindég sürgeti valami, egy érzés, mely nem hagyja tétlenül ülni, nem engedi, hogy elzárja magától a cselekedet lehetőségét.*
- Ismerkedtek. *Bólint nőnek. A hangjából igyekszik száműzni mindennemű nemtetszést, s a maga halvérű hidegségét erőlteti arcára. Az ételre koncentrál, úgy egyszerűbb.
A nő érdeklődik az után is, hogy ki ő. Ez felháborítja a Khyrben rejlő fekete ruhás nőstény köztesvilágit, de a fehér ruhás lefogja azt, mielőtt elméje felszínére törne. Elengedi füle mellett a kérdést, mintha nem is tette volna fel amaz. A kondérben fövő valami, egyébként is elveszi a kérdés kikerülhetetlen élét.*
- Remek, akármi is, elfogadom. *Nem tolakszik mindenki elé, kivárja míg szedni tud, addig is érdeklődik egyéb személyek iránt.
Nerilil éppen belekezdene Nadae hollétének ecsetelésébe. Khyr is látta volt tegnap, s ha tudná, hogy még nem kelt fel, ott leledzik a hordók között, akkor valószínűleg nem is ejtette volna ki a száján a nevét. Legalább azt megtudta, hogy a “kócos” ismerősei ezek és nem barlang foglalók. Mondjuk, ha azok lennének nem biztos, hogy a kölyök főzne nekik. Pedig milyen szép is lett volna egy kis véres csinnadratta. Olyan rég volt az utolsó.
Az orkról sem tud meg semmi újat, nem számít ha előkerül, majd ellátja a törpét, ha meg amaz ott hal meg az ágyán, az se zavarja, majd kicsit kiszellőzteti a takarókat.
A férfi nem nagyon beszél, a nő, aki talán amannak a nője, egy halk köszönésen túl nem intéz hozzá szavakat. Helyes, ennyivel kevesebb.
Nadae is kitolja kerek popóját a kényelmetlen álomból és, ahogy azt szinte mindég, most is veszekszik. Sokszor konfrontálódik, néha lágyan, néha élesen, ahogy azt Khyr megtudta állapítani eddigi itt léte során. Na, persze, amikor nem volt kiütve.
Míg a zsivány nő teszi a dolgát a rabjával és a többi, addig a vörös is mer magának az ételből, nagyrészt csak levet és azt kortyolgatja fa tálkájából. Mikor a barna visszatér és rávetül a tekintete, a Szarka, meglehetősen morcosan tekint vissza rá.*
- Az ágyamon, beteg. *Mondja, majd megint kortyol. Csak magára haragszik, hogy nem dobta le a sziklákról, mikor haszontalannak találta. Azzal igyekszik meggyőzni magát, amivel Nadaet is.*
- Hasznunkra lesz, ha összekalapálja a vajákosod. *Eztán kiissza az utolsó korty húslevest is a tálból és leteszi azt maga mellé.*
- Ha megbocsátotok. *Nyújtózik ki, miközben feláll.* Nekem más út van dolgom. *Vár még egy kicsit, hátha valaki még belé akar kötni, esze ágába sincsen lelépni szótlanul.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-16 11:45:01
Üzenet elküldve: 2015-08-16 11:45:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
*A raktárban ülve hajtja hátra a fejét a szikla falának. Szemeit lezárja, kezeiben az üveg rum. Nem akar semmire sem gondolni, nem akar érezni; nem akar semmit sem. Vágyik a magányra, amelyet olyannyira gyűlöl. Gyorsan cupákolja be az üveg rumját, melynek hatásai hamar megkezdődnek. Látása elhomályosul, érzékei eltompulnak. Négykézlábra kecmereg, hogy legalább a hordók mögé bújjon el, ott érje el a jótékony, mélysötét álom. Nem emlékszik arra, hogy eljutna oda, félúton esik össze, kezéből kiesik az üveg, az halkan csörögve gurul tovább. Lábai, karjai szétvetve, halk horkolásba kezd, ahogy feje a hűvös padlón van.
Észre sem veszi sem Nerilil, sem Khyr bejöttét. Gondolatban ő eljutott a hordók mögé, s immár biztonságban van társaitól, nem láthatják. Balgaság.
A reggel későn éri. Finom illatok szivárognak be a raktárba, orrába is utat talál. Finoman mozgatja meg azokat, s szemeit lassan nyitja ki. Ordító fejfájás fogadja. Hátára fordul, s felül, de az érzés csak még inkább áthatja. Térdeit felhúzza, támasztja meg kezét a térdén, s a homlokán. Lüktető fejfájás, mely minden mozdulatkor csak még jobban beléhasít. Gyűlölködve mered az üveg rum után. De ekkor újra megcsapják érzékeit a finom illatok.
~Bongyi.~
Szüksége van a fiúra. Ha nem ő, akkor általában a fiú szokott felkelni hamarabb, s még ha csak szótlanul ülnek is egymás mellett, akkor is üdítő a társasága. A naiv kölyök mindig megnyugtatja lelkét, ha ezt még csak ki sem mutatja felé. S valakinek most muszáj elmesélnie szörnyű álmát.
Lassan tápászkodik fel, s fejét fogva, a földre ragasztott szemmel indul meg kifelé. Nem hall semmit, szinte teljesen magába fordult. Halkan szólal meg, ahogy a raktárból kilépve elindul a tűzrakó felé. Ismeri már a barlangot mint a tenyerét, behunyt szemmel is el tudna jutni egyik pontból a másikba.*
- Bongyi, ne tudd meg milyen szörnyű álmom volt. *Szól halkan.* - Mintha az összes régi ismerősöm, kedves, egyáltalán nem kedves most akart volna megtalálni.
*Folytatja s nem is törődik vele, hogy biceg, Homlokáról elvéve a kezét felpillant, s lépése megfagy, ahogy végignéz a társaságon. Már szinte mindenki fent van, s még azon túl is.*
- Oh. *Mondja, ahogy szürke tekintete megállapodik Leonon.* - Nem állom volt. *Közli, mintegy magának, s ha nem állom…
Ám ekkor megpillantja a szőke hajzuhatagot. Szemeibe néma gyűlölet gyullad lángra. Szemeit le sem veszi a hosszúfülű nőről.*
- Az egy dolog, hogy megvásárlod a korcsot. *Szólal meg halkan, mégis vérfagyasztóan. Szavait Leonhoz intézi. Lassan összerakja az elmúlt nap eseményeit.* - Még talán az is egy megbocsájtó bűn, hogy felhoztad a barlangba. De ajánlom neked, hogy csak véletlenül hagytad szabadon, s szereztél mellé láncot. *Szűkíti össze szemeit, s szürkéit, melyek egy csepp jóságot sem rejtenek, egy pillanatra sem veszi le Reydisről.*
- S ha ezt mégis elmulasztottad, tedd pórázra. *Ekkor már visszanéz szúrós tekintettel a férfira.* - Komolyan beszélek.
*Beszél halkan. Egy pillanatra sem emeli fel hangját, szinte magát is meglepi nyugodtsága, hidegvére. Habár legszívesebben fejét venné a vállát megharapó lánynak. A seb még mindig ott éktelenkedik vállán, bárki láthatja, bár csak kevesen tudhatják, hogy mitől is származik. Elfordul a kompániától, mert eszébe újabb ismerős alak akar befurakodni, amit nem akar engedni. Elhalad Bongyi mögött, s ujjait annak hajába túrja, mint mindig, amikor a közelébe van. S ahogy meglátja Zöldikét a tegnap esti szavak is eszébe idéződnek. Magában halkan felnevet, tudja, hogy most ha hangosan tenné, az fájna neki, főleg érzékeny buksijának. Ám az ork szemei pajkos nevetéséből kiveheti, hogy honorálja a tegnap esti jókedvét. Halovány mosoly jelenik meg arcán, de csak egy futó pillanatra. Hiszen gondolatai rögös útján egy újabb ismerős kér magának helyet.
Halkan felsóhajt.*
- Ajaj. *Mondja rögtön utána, halkan, s kezét a homlokára tapasztja. Itt és most megfogadja, hogy többet egy korty nedűt nem fog inni. Úgy, ahogy minden macskajajos reggelen. Szürke szemeit a cellára tapasztja. Ahol ájultan fekszik a Démon. Magában sóhajt csak újra, nem követi el újra azt a hibát, hogy feje széthasadjon. Nem akar foglalkozni vele, így inkább csak leül Bongyi mellé, s megigézve nézi az ételt. Nem esne rosszul egy tál leves, nem mondja, de még arra sincs ereje, hogy szedjen magának.*
- Hol van Bájgúnár?
*Kérdi a kölyköt, hiszen mostanában azok ketten szinte elválaszthatatlanok. Eszébe idéződik, hogy mit is mondott tegnap az elfnek. Elmosolyodik, de biztos, hogy ő lesz az első, aki kiheréli, ha bármi kárt tesz a kölyökben. Nem tudja miért, az egész társaságból a göndör fürtökkel megáldott naiv fiú nőtt a legjobban a szívéhez. Szürke íriszeit a vele szemben ülő Lopótökre emeli, s haloványan húzza féloldalas mosolyra ajkait. Majd feláll. Lassú léptekkel indul meg a cella irányába, melyet zárva talál. Szemeit összevonja, hiszen ő kinyitotta, lassan emlékszik rá. Megvonja a vállát, s újra kinyitja. Leguggol az ájult mellé, s száraz tenyerét annak homlokára tapasztja. Nyirkos melegséget érez, feltehetően a napszúrás tünete. Egy újabb halk sóhajt mégis megenged magának.*
- Inkább retardált egy társaság ez, de biztos, hogy nem velejéig romlottak. *Próbál szitkozódni, de hangja továbbra is nyugodt, már túlontúl ijesztő, nyugodt. Megfogja a férfit a bokájánál fogva, s úgy vonszolja ki a cellából, hogy egy üres részre vigye. Nem zavarja ha nem segítenek neki, a Démon kivívta a legtöbb ittlévő ellenszenvét. elvan magába, még ha lassabban is megy. Elhelyezi egy szalmaágyon, ám azzal nem foglalkozik, hogy milyen pozícióba tegye. Terül fordul, s lassú, vontatott léptekkel kerít egy újabb rongyot, amit újra belemárt a barlangi tó hideg vizébe, hogy visszamenve Aldren homlokára és csuklóira rakja, hogy lázát vigye. De csak ennyire foglalkozik vele, mert már tér is vissza a többiekhez. Tekintete immár a Vércsén állapodik meg.*
- Hol van a törpike? *Kérdi halkan, nem bírja most a hangos beszédet, szinte felrobban tőle a feje, s immár Nerilil mellé ül le. Legszívesebben hátradőlne a földre, magát sem bírja megtartani.*
*A raktárban ülve hajtja hátra a fejét a szikla falának. Szemeit lezárja, kezeiben az üveg rum. Nem akar semmire sem gondolni, nem akar érezni; nem akar semmit sem. Vágyik a magányra, amelyet olyannyira gyűlöl. Gyorsan cupákolja be az üveg rumját, melynek hatásai hamar megkezdődnek. Látása elhomályosul, érzékei eltompulnak. Négykézlábra kecmereg, hogy legalább a hordók mögé bújjon el, ott érje el a jótékony, mélysötét álom. Nem emlékszik arra, hogy eljutna oda, félúton esik össze, kezéből kiesik az üveg, az halkan csörögve gurul tovább. Lábai, karjai szétvetve, halk horkolásba kezd, ahogy feje a hűvös padlón van.
Észre sem veszi sem Nerilil, sem Khyr bejöttét. Gondolatban ő eljutott a hordók mögé, s immár biztonságban van társaitól, nem láthatják. Balgaság.
A reggel későn éri. Finom illatok szivárognak be a raktárba, orrába is utat talál. Finoman mozgatja meg azokat, s szemeit lassan nyitja ki. Ordító fejfájás fogadja. Hátára fordul, s felül, de az érzés csak még inkább áthatja. Térdeit felhúzza, támasztja meg kezét a térdén, s a homlokán. Lüktető fejfájás, mely minden mozdulatkor csak még jobban beléhasít. Gyűlölködve mered az üveg rum után. De ekkor újra megcsapják érzékeit a finom illatok.
~Bongyi.~
Szüksége van a fiúra. Ha nem ő, akkor általában a fiú szokott felkelni hamarabb, s még ha csak szótlanul ülnek is egymás mellett, akkor is üdítő a társasága. A naiv kölyök mindig megnyugtatja lelkét, ha ezt még csak ki sem mutatja felé. S valakinek most muszáj elmesélnie szörnyű álmát.
Lassan tápászkodik fel, s fejét fogva, a földre ragasztott szemmel indul meg kifelé. Nem hall semmit, szinte teljesen magába fordult. Halkan szólal meg, ahogy a raktárból kilépve elindul a tűzrakó felé. Ismeri már a barlangot mint a tenyerét, behunyt szemmel is el tudna jutni egyik pontból a másikba.*
- Bongyi, ne tudd meg milyen szörnyű álmom volt. *Szól halkan.* - Mintha az összes régi ismerősöm, kedves, egyáltalán nem kedves most akart volna megtalálni.
*Folytatja s nem is törődik vele, hogy biceg, Homlokáról elvéve a kezét felpillant, s lépése megfagy, ahogy végignéz a társaságon. Már szinte mindenki fent van, s még azon túl is.*
- Oh. *Mondja, ahogy szürke tekintete megállapodik Leonon.* - Nem állom volt. *Közli, mintegy magának, s ha nem állom…
Ám ekkor megpillantja a szőke hajzuhatagot. Szemeibe néma gyűlölet gyullad lángra. Szemeit le sem veszi a hosszúfülű nőről.*
- Az egy dolog, hogy megvásárlod a korcsot. *Szólal meg halkan, mégis vérfagyasztóan. Szavait Leonhoz intézi. Lassan összerakja az elmúlt nap eseményeit.* - Még talán az is egy megbocsájtó bűn, hogy felhoztad a barlangba. De ajánlom neked, hogy csak véletlenül hagytad szabadon, s szereztél mellé láncot. *Szűkíti össze szemeit, s szürkéit, melyek egy csepp jóságot sem rejtenek, egy pillanatra sem veszi le Reydisről.*
- S ha ezt mégis elmulasztottad, tedd pórázra. *Ekkor már visszanéz szúrós tekintettel a férfira.* - Komolyan beszélek.
*Beszél halkan. Egy pillanatra sem emeli fel hangját, szinte magát is meglepi nyugodtsága, hidegvére. Habár legszívesebben fejét venné a vállát megharapó lánynak. A seb még mindig ott éktelenkedik vállán, bárki láthatja, bár csak kevesen tudhatják, hogy mitől is származik. Elfordul a kompániától, mert eszébe újabb ismerős alak akar befurakodni, amit nem akar engedni. Elhalad Bongyi mögött, s ujjait annak hajába túrja, mint mindig, amikor a közelébe van. S ahogy meglátja Zöldikét a tegnap esti szavak is eszébe idéződnek. Magában halkan felnevet, tudja, hogy most ha hangosan tenné, az fájna neki, főleg érzékeny buksijának. Ám az ork szemei pajkos nevetéséből kiveheti, hogy honorálja a tegnap esti jókedvét. Halovány mosoly jelenik meg arcán, de csak egy futó pillanatra. Hiszen gondolatai rögös útján egy újabb ismerős kér magának helyet.
Halkan felsóhajt.*
- Ajaj. *Mondja rögtön utána, halkan, s kezét a homlokára tapasztja. Itt és most megfogadja, hogy többet egy korty nedűt nem fog inni. Úgy, ahogy minden macskajajos reggelen. Szürke szemeit a cellára tapasztja. Ahol ájultan fekszik a Démon. Magában sóhajt csak újra, nem követi el újra azt a hibát, hogy feje széthasadjon. Nem akar foglalkozni vele, így inkább csak leül Bongyi mellé, s megigézve nézi az ételt. Nem esne rosszul egy tál leves, nem mondja, de még arra sincs ereje, hogy szedjen magának.*
- Hol van Bájgúnár?
*Kérdi a kölyköt, hiszen mostanában azok ketten szinte elválaszthatatlanok. Eszébe idéződik, hogy mit is mondott tegnap az elfnek. Elmosolyodik, de biztos, hogy ő lesz az első, aki kiheréli, ha bármi kárt tesz a kölyökben. Nem tudja miért, az egész társaságból a göndör fürtökkel megáldott naiv fiú nőtt a legjobban a szívéhez. Szürke íriszeit a vele szemben ülő Lopótökre emeli, s haloványan húzza féloldalas mosolyra ajkait. Majd feláll. Lassú léptekkel indul meg a cella irányába, melyet zárva talál. Szemeit összevonja, hiszen ő kinyitotta, lassan emlékszik rá. Megvonja a vállát, s újra kinyitja. Leguggol az ájult mellé, s száraz tenyerét annak homlokára tapasztja. Nyirkos melegséget érez, feltehetően a napszúrás tünete. Egy újabb halk sóhajt mégis megenged magának.*
- Inkább retardált egy társaság ez, de biztos, hogy nem velejéig romlottak. *Próbál szitkozódni, de hangja továbbra is nyugodt, már túlontúl ijesztő, nyugodt. Megfogja a férfit a bokájánál fogva, s úgy vonszolja ki a cellából, hogy egy üres részre vigye. Nem zavarja ha nem segítenek neki, a Démon kivívta a legtöbb ittlévő ellenszenvét. elvan magába, még ha lassabban is megy. Elhelyezi egy szalmaágyon, ám azzal nem foglalkozik, hogy milyen pozícióba tegye. Terül fordul, s lassú, vontatott léptekkel kerít egy újabb rongyot, amit újra belemárt a barlangi tó hideg vizébe, hogy visszamenve Aldren homlokára és csuklóira rakja, hogy lázát vigye. De csak ennyire foglalkozik vele, mert már tér is vissza a többiekhez. Tekintete immár a Vércsén állapodik meg.*
- Hol van a törpike? *Kérdi halkan, nem bírja most a hangos beszédet, szinte felrobban tőle a feje, s immár Nerilil mellé ül le. Legszívesebben hátradőlne a földre, magát sem bírja megtartani.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-15 16:58:06
Üzenet elküldve: 2015-08-15 16:58:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangban //
// Reydis //
* Némileg könnyebben lélegzik, mert amit a sebből lát, s a lány elbeszélése alapján nagyon úgy látszik, hogy ez csupán egy repedt borda. *
- Ez egy vízi növény leveleinek pépje. Enyhíti a fájdalmakat. Ezt most beteszem a kötés alá.
* Magyarázza, majd a kisujját beledugja a pépbe, s Leonhoz fordulva bekapja. *
- Nem méreg. Reggel cseréld le a kötést, friss vizesre, kend be aztán jól kösd meg.
* Hadarja el, majd sietve eltűnik, Mielőtt még valakit rátukmálnának. *
// Másnap reggel //
* Ha egy morcosnak tetsző méretes ork jelenik meg az ember háta mögött, kezében egy fogazott csontkéssel, az biztos nem jó jel. Főleg egy mélységinek, ugyanis az ork meglehetősen utálja a fajt. *
- Kellene valami, Kormi?
* Kérdezi gonosz vigyorral az arcán. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.16 17:26:00, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák és elgépelések.
// Reydis //
* Némileg könnyebben lélegzik, mert amit a sebből lát, s a lány elbeszélése alapján nagyon úgy látszik, hogy ez csupán egy repedt borda. *
- Ez egy vízi növény leveleinek pépje. Enyhíti a fájdalmakat. Ezt most beteszem a kötés alá.
* Magyarázza, majd a kisujját beledugja a pépbe, s Leonhoz fordulva bekapja. *
- Nem méreg. Reggel cseréld le a kötést, friss vizesre, kend be aztán jól kösd meg.
* Hadarja el, majd sietve eltűnik, Mielőtt még valakit rátukmálnának. *
// Másnap reggel //
* Ha egy morcosnak tetsző méretes ork jelenik meg az ember háta mögött, kezében egy fogazott csontkéssel, az biztos nem jó jel. Főleg egy mélységinek, ugyanis az ork meglehetősen utálja a fajt. *
- Kellene valami, Kormi?
* Kérdezi gonosz vigyorral az arcán. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.16 17:26:00, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák és elgépelések.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286