Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-16 21:28:48
Üzenet elküldve: 2014-12-16 21:28:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Dynti, Thys, majd Nadae//
*Egészen jól alakul a beszélgetésük. Már ezért megérte erre az elátkozott helyre bemászni.*
-Akár ki is élesítheted, így van. Megy ez!
*Szemtelen, pofátlan, de édesen incselkedő. Ez mind ráillik most Taranra. Egészen jól elbeszélgetnek, és közben az sem nagyon zavarja őket, hogy Taug a környezetükben van, és szervezkedik, szaladgál. Az sem nagy probléma, ha éppen róla beszélnek.*
-A hatalom sok mindenkinek elveszi a józan eszét. Ez éppen olyan velejárója, mint a hajónak a tenger.
*Ha már a kalózkodásnál tart a beszélgetés, hát hasonló témakörből merít a férfi példát. Nem mellesleg Taran is az a fajta, akit a hatalom könnyen be tudna hálózni, persze csak, ha lenne neki. Na de, ami késik, nem múlik.*
-Ki kell ábrándítsalak, nem követtem el semmit.
*Azért a rumot elveszi és egy jó adagot húz belőle.*
-Azért jöttem ide, mert olyat fogok tenni, ami miatt bujkálnom kell.
*Mosolyodik el, miközben visszaadja az üveget. Jó rum volt ez, kiváló lehet télen a barlang belsejében bujkálók felmelegítésére. Persze, csak ha Nadae-hez hasonlóan nem kerítenek maguknak olyat, akivel össze lehet bújni.*
-Tudod, a tűzmágia drága mulatság. Ha becsületes állampolgár lennék, a tűzkővel előbb gyújtanék tüzet, mint a mágiámmal.
*Nevet fel, miközben a kezével színesen gesztikulál, parodizálja a helyzetet.*
-Felcsaphatnánk kalóznak. De mivel én szeretek a tűzzel játszani, *Itt jelentőségteljesen Dyntire pillant.* kalózhajókat is raboljunk a kereskedőhajók mellett! Gondolj csak bele, hogy mennyi pénz úszkálhat a tengeren azoknál, akik rablással foglalkoznak. Neked van benne tapasztalatod, én meg kigyújtom a vitorlájukat, így esélyük sem lesz menekülni.
*Rántja meg a vállát, mintha teljesen hétköznapi gondolatot fogalmazott volna meg. A hirtelen jött ötlet talán szöget üt majd a nő fejébe, mert Taran legalább annyira komolyan gondolta, mint amennyire nem. A szellem dolog a lány beszámolója után sem világlik ki teljesen előtte, így el is határozza, hogy alkalomadtán megkérdezi az elfet.*
-Szerintem túl sokat iszik ebből a rumból. El is hiszem, hogy hallucinál.
*Kellemes beszélgetésüket a kiélt nő töri meg, aki a nemrégiben kereshetett némi elraktározott szeretetet. Bár nem lehetett valami ügyes a partnere, mert ugyanolyan élettelen arckifejezéssel fogadja a mágustanoncot, mint tette azt a kikötőben.*
-Na de Nadae! Máris elrabolod!?
*Tudja ő, hogy a munka az munka, de a nő nevéből képzett szójátékot nem lehet kihagyni. Talán fogja még alkalmazni a jövőben. Főleg, ha ezzel bosszantja az vadabbik exkalózt. Thys-ről ejtsünk még szót. Láthatóan senkit sem zavar a "madárlátó" jelenléte, és kellően a sorsára is lett hagyva, bár kétségtelen, hogy erről ő is tehet. Taran egyelőre úgy beszélget, mintha a csuklyás ott sem lenne.*
*Egészen jól alakul a beszélgetésük. Már ezért megérte erre az elátkozott helyre bemászni.*
-Akár ki is élesítheted, így van. Megy ez!
*Szemtelen, pofátlan, de édesen incselkedő. Ez mind ráillik most Taranra. Egészen jól elbeszélgetnek, és közben az sem nagyon zavarja őket, hogy Taug a környezetükben van, és szervezkedik, szaladgál. Az sem nagy probléma, ha éppen róla beszélnek.*
-A hatalom sok mindenkinek elveszi a józan eszét. Ez éppen olyan velejárója, mint a hajónak a tenger.
*Ha már a kalózkodásnál tart a beszélgetés, hát hasonló témakörből merít a férfi példát. Nem mellesleg Taran is az a fajta, akit a hatalom könnyen be tudna hálózni, persze csak, ha lenne neki. Na de, ami késik, nem múlik.*
-Ki kell ábrándítsalak, nem követtem el semmit.
*Azért a rumot elveszi és egy jó adagot húz belőle.*
-Azért jöttem ide, mert olyat fogok tenni, ami miatt bujkálnom kell.
*Mosolyodik el, miközben visszaadja az üveget. Jó rum volt ez, kiváló lehet télen a barlang belsejében bujkálók felmelegítésére. Persze, csak ha Nadae-hez hasonlóan nem kerítenek maguknak olyat, akivel össze lehet bújni.*
-Tudod, a tűzmágia drága mulatság. Ha becsületes állampolgár lennék, a tűzkővel előbb gyújtanék tüzet, mint a mágiámmal.
*Nevet fel, miközben a kezével színesen gesztikulál, parodizálja a helyzetet.*
-Felcsaphatnánk kalóznak. De mivel én szeretek a tűzzel játszani, *Itt jelentőségteljesen Dyntire pillant.* kalózhajókat is raboljunk a kereskedőhajók mellett! Gondolj csak bele, hogy mennyi pénz úszkálhat a tengeren azoknál, akik rablással foglalkoznak. Neked van benne tapasztalatod, én meg kigyújtom a vitorlájukat, így esélyük sem lesz menekülni.
*Rántja meg a vállát, mintha teljesen hétköznapi gondolatot fogalmazott volna meg. A hirtelen jött ötlet talán szöget üt majd a nő fejébe, mert Taran legalább annyira komolyan gondolta, mint amennyire nem. A szellem dolog a lány beszámolója után sem világlik ki teljesen előtte, így el is határozza, hogy alkalomadtán megkérdezi az elfet.*
-Szerintem túl sokat iszik ebből a rumból. El is hiszem, hogy hallucinál.
*Kellemes beszélgetésüket a kiélt nő töri meg, aki a nemrégiben kereshetett némi elraktározott szeretetet. Bár nem lehetett valami ügyes a partnere, mert ugyanolyan élettelen arckifejezéssel fogadja a mágustanoncot, mint tette azt a kikötőben.*
-Na de Nadae! Máris elrabolod!?
*Tudja ő, hogy a munka az munka, de a nő nevéből képzett szójátékot nem lehet kihagyni. Talán fogja még alkalmazni a jövőben. Főleg, ha ezzel bosszantja az vadabbik exkalózt. Thys-ről ejtsünk még szót. Láthatóan senkit sem zavar a "madárlátó" jelenléte, és kellően a sorsára is lett hagyva, bár kétségtelen, hogy erről ő is tehet. Taran egyelőre úgy beszélget, mintha a csuklyás ott sem lenne.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-16 19:12:41
Üzenet elküldve: 2014-12-16 19:12:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Rinan, majd Taug//
- Megtapasztaltad? *Nevet fel keserűen s hiéna szerűen.* - Mégis mit? Hogy jóval hosszabb életet élsz? Hogy gyorsabb vagy és gyorsabban gyógyulsz? Hagyjuk már ezt a maszlagot. *Szól rá dühösen.* - Lassabban éled az átkozott életed. Lehet hogy lenézel minket, de valld be, hogy belül irigyelsz. Gyorsabban, s tartalmasabban éljük életünket, mint azt te bármikor is fogod.
*Vág vissza az elfnek. Ezen elvitázhatnak naphosszat, nem fognak egyről a kettőre jutni. Az egyikük ember, a másikuk elf. Az hogy nem akarja ismerni saját fajtáját nem zavarja. Rövidkének tűnő élete folyamán sok féle fajjal találkozott már, egyik sem nyert el tetszését. Az egyik az önzősége miatt, a másik az önelégültsége miatt. De ha nem ezért, hát épp másért lesz pipa a fekete hajúra.*
- Ha ilyen jó szórakozás vagyunk neked, mint nekünk az állatok, akkor lehet, hogy nem is itt van a helyed, nem gondolod? Takarodj innen, ha csak játékszernek nézel minket, nincs köztünk helyed.
*Pirit vissza, immár fogai mögül sziszegve, miközben szemeivel villámokat szór. A további szavak, csak még jobban feldühítik, s ez könnyen leolvasható róla. Valóban nem a érzelmei elfedésében a legtökéletesebb a lány, de soha nem is akart az lenni. Ez ami őt azzá teszi, ami. Emiatt is tartottak tőle a hajón, előbb mint legénységi tag, majd mint kapitány. Egy nőnek a tengeren hamar fel kell találnia magát, ha túl akarja élni.*
- Nem éltem semmit? *Kacag fel hisztérikusan, amit talán a kintiek is meghallhatnak.* - Le merem fogadni, hogy még mindig többet éltem mint te. Te az élted elszórakozod, mert neked megadatott az a kincs, hogy sokáig élj. Nekem nem, nekem rövidke életem alatt kell, mind azt megélnem, amit neked évszázadokon keresztül. Egy kalóz többet él meg, mint egy fennkölt majompiperkőc.
*Hangja dühből, s kiabálásból lenézésbe csap át. Szavai végén, undorodva tekint végig, az előbb sebét ellátó hosszú életűn. Jelen esetben még az sem zavarja, hogy hercegnőnek szólította a másik.
Bájgúnár nem ijed meg az acél hideg érintésétől. Inkább csak újra kigúnyolja, ami hatására, csak még jobban a nyakához szorítja a pengét. Ám nem vág, nem vágja el a torkát, holott tekintetéből sugárzik, hogy legszívesebben bármelyik pillanatba megtenné.*
- Fogalmad sincs, hogy milyen durván szeretem.
*Sziszegi fogai közül, s még tenne néhány epés megjegyzést, ha… Nem zavarnák meg őket. De a Nyurga nem bírta ki, hogy szórakozását kiélje, eme kietlen barlangban. Szürke szemei acélosan tekintenek a másikéba. Lassan lép hátra, pengéjét visszasüllyesztve helyére.*
- Álmodozz csak.
*Vágja vissza hidegen, s lassan ő is kimegy a raktárból, még mielőtt Bájgúnár beelőzhetné. Akarva vagy akaratlanul is, csípőjét ringatja, hogy azt a másik is jól láthassa, s annak vágyait csak tovább fokozza. Ám ahelyett, hogy dühöngve kelne át a barlangon, hogy majd kiviharozzon, halkan, ám jókedvűen énekel egy dalt, érdes hangján.*
- Yo ho
Ha majd mehetek, akkor az utam elvisz, s sose térek haza
Yo ho
Hiányzol, de már megszoktam, hogy az emberek jönnek s mennek
Meglehet, követtem el hibákat
Legközelebb, esküszöm megváltozom
Ha megtalálom a szerelmet,
Biztos, hogy jobb ember leszek, mint aki voltam
*Dúdolgatja, ügyet sem vetve az Őrült szavainak. Még a hajón ragadt rá ez a dal, apjának jobb keze énekelte mindig. Ő maga azért állt kalóznak, mert reménytelenül olyanba szeretett bele, aki nem viszonozhatta érzéseit. Így hát reményét vesztve kalóznak állt, s egy dalt költött róla. Ami elég satnya, s néhol hamis is, de attól még az övék. A többiek persze teljesen félreértelmezhetik szavait, de ezzel nem igazán foglalkozik.
Lábai először saját kis lakjába vezetik, ahol gyorsan öltözik át, majd vissza kimegy a barlangba. Gyorsan felméri a terepet, hogy mi is történt azóta, mióta Bájgúnár bevonszolta a raktárba. Naiv halászfiúcskája épp elcipeli az apró tündért. Szemöldök felvonva figyeli az esetet, majd gyorsan utánuk iparkodik. Bármire is készülnek, az nem izgatja, csak odasétál Bongyorkához, hogy ismét hajába turkáljon.*
- Ügyes légy, aztán ha jól teszed dolgod, hozok neked ajándékot. *Mosolyog rá, olyan kedvesen, ahogy csak képes, majd kacsint egyet, mielőtt távozna az ő lakrészükből is. Kényelmesen sétál a Vörös hajúhoz, s a barlangba is eljövő mágushoz. A férfi felé csak egy fintort ereszt meg, több idejét nem is pazarolva rá, s rögtön a lány felé fordul.*
- Mehetünk?
*Utal arra, hogy márpedig nekik dolguk van, mégpedig, hogy egy barbár törzset kell meggyőzni arról, mily hasznosak is lehetnek számukra.*
//Rinan, majd Taug//
- Megtapasztaltad? *Nevet fel keserűen s hiéna szerűen.* - Mégis mit? Hogy jóval hosszabb életet élsz? Hogy gyorsabb vagy és gyorsabban gyógyulsz? Hagyjuk már ezt a maszlagot. *Szól rá dühösen.* - Lassabban éled az átkozott életed. Lehet hogy lenézel minket, de valld be, hogy belül irigyelsz. Gyorsabban, s tartalmasabban éljük életünket, mint azt te bármikor is fogod.
*Vág vissza az elfnek. Ezen elvitázhatnak naphosszat, nem fognak egyről a kettőre jutni. Az egyikük ember, a másikuk elf. Az hogy nem akarja ismerni saját fajtáját nem zavarja. Rövidkének tűnő élete folyamán sok féle fajjal találkozott már, egyik sem nyert el tetszését. Az egyik az önzősége miatt, a másik az önelégültsége miatt. De ha nem ezért, hát épp másért lesz pipa a fekete hajúra.*
- Ha ilyen jó szórakozás vagyunk neked, mint nekünk az állatok, akkor lehet, hogy nem is itt van a helyed, nem gondolod? Takarodj innen, ha csak játékszernek nézel minket, nincs köztünk helyed.
*Pirit vissza, immár fogai mögül sziszegve, miközben szemeivel villámokat szór. A további szavak, csak még jobban feldühítik, s ez könnyen leolvasható róla. Valóban nem a érzelmei elfedésében a legtökéletesebb a lány, de soha nem is akart az lenni. Ez ami őt azzá teszi, ami. Emiatt is tartottak tőle a hajón, előbb mint legénységi tag, majd mint kapitány. Egy nőnek a tengeren hamar fel kell találnia magát, ha túl akarja élni.*
- Nem éltem semmit? *Kacag fel hisztérikusan, amit talán a kintiek is meghallhatnak.* - Le merem fogadni, hogy még mindig többet éltem mint te. Te az élted elszórakozod, mert neked megadatott az a kincs, hogy sokáig élj. Nekem nem, nekem rövidke életem alatt kell, mind azt megélnem, amit neked évszázadokon keresztül. Egy kalóz többet él meg, mint egy fennkölt majompiperkőc.
*Hangja dühből, s kiabálásból lenézésbe csap át. Szavai végén, undorodva tekint végig, az előbb sebét ellátó hosszú életűn. Jelen esetben még az sem zavarja, hogy hercegnőnek szólította a másik.
Bájgúnár nem ijed meg az acél hideg érintésétől. Inkább csak újra kigúnyolja, ami hatására, csak még jobban a nyakához szorítja a pengét. Ám nem vág, nem vágja el a torkát, holott tekintetéből sugárzik, hogy legszívesebben bármelyik pillanatba megtenné.*
- Fogalmad sincs, hogy milyen durván szeretem.
*Sziszegi fogai közül, s még tenne néhány epés megjegyzést, ha… Nem zavarnák meg őket. De a Nyurga nem bírta ki, hogy szórakozását kiélje, eme kietlen barlangban. Szürke szemei acélosan tekintenek a másikéba. Lassan lép hátra, pengéjét visszasüllyesztve helyére.*
- Álmodozz csak.
*Vágja vissza hidegen, s lassan ő is kimegy a raktárból, még mielőtt Bájgúnár beelőzhetné. Akarva vagy akaratlanul is, csípőjét ringatja, hogy azt a másik is jól láthassa, s annak vágyait csak tovább fokozza. Ám ahelyett, hogy dühöngve kelne át a barlangon, hogy majd kiviharozzon, halkan, ám jókedvűen énekel egy dalt, érdes hangján.*
- Yo ho
Ha majd mehetek, akkor az utam elvisz, s sose térek haza
Yo ho
Hiányzol, de már megszoktam, hogy az emberek jönnek s mennek
Meglehet, követtem el hibákat
Legközelebb, esküszöm megváltozom
Ha megtalálom a szerelmet,
Biztos, hogy jobb ember leszek, mint aki voltam
*Dúdolgatja, ügyet sem vetve az Őrült szavainak. Még a hajón ragadt rá ez a dal, apjának jobb keze énekelte mindig. Ő maga azért állt kalóznak, mert reménytelenül olyanba szeretett bele, aki nem viszonozhatta érzéseit. Így hát reményét vesztve kalóznak állt, s egy dalt költött róla. Ami elég satnya, s néhol hamis is, de attól még az övék. A többiek persze teljesen félreértelmezhetik szavait, de ezzel nem igazán foglalkozik.
Lábai először saját kis lakjába vezetik, ahol gyorsan öltözik át, majd vissza kimegy a barlangba. Gyorsan felméri a terepet, hogy mi is történt azóta, mióta Bájgúnár bevonszolta a raktárba. Naiv halászfiúcskája épp elcipeli az apró tündért. Szemöldök felvonva figyeli az esetet, majd gyorsan utánuk iparkodik. Bármire is készülnek, az nem izgatja, csak odasétál Bongyorkához, hogy ismét hajába turkáljon.*
- Ügyes légy, aztán ha jól teszed dolgod, hozok neked ajándékot. *Mosolyog rá, olyan kedvesen, ahogy csak képes, majd kacsint egyet, mielőtt távozna az ő lakrészükből is. Kényelmesen sétál a Vörös hajúhoz, s a barlangba is eljövő mágushoz. A férfi felé csak egy fintort ereszt meg, több idejét nem is pazarolva rá, s rögtön a lány felé fordul.*
- Mehetünk?
*Utal arra, hogy márpedig nekik dolguk van, mégpedig, hogy egy barbár törzset kell meggyőzni arról, mily hasznosak is lehetnek számukra.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-16 15:37:07
Üzenet elküldve: 2014-12-16 15:37:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Nadae, Taug//
- Emberi szemmel egészen más lehet a világ... ezért nem tudod elképzelni, hogy megtapasztaltam, amit te. Annál sokkal többet is. Sőt, talán még tudod is, és éppen ez zavar... hogy jobban ismerem a fajtádat, mint te magad.
*Önelégülten vigyorodik el, ha eddig nem is, ezúttal talán igazán feldühíti a lányt, mégsem tudta kibírni, hogy ne dörgölje a képébe. Halkan felnevet Nadae szavai hallatán, ajkai vékony mosolyra húzódnak.*
- Kedveled az állatokat, nem? Tudatlanok, értetlenek, tapasztalatlanok, egyszerűen az ösztöneik után mennek... mégis sokkal közelebb állnak hozzád, mint ahogyan a többi fajtádbeli. Számomra hasonlóak vagytok... szimplán elütöm veletek tengernyi időm egy részét.
*Különös lány, bár a fiú számára mindig is meglepő volt, honnan szerzik önérzetüket a gyenge, rövidke életű halandók... a legtöbbjük egyértelműen a többi faj alatt áll, mégis, mintha észre sem vennék, mennyire visszamaradottak, egészen esélytelenek. A szenvedélyük az egyetlen, amelyből talán többel rendelkeznek.*
- Még semmit sem éltél, hercegnőm. Ezért nem látod a különbséget kettőnk közt.
*Nem mintha fel akarná világosítani a lányt, elvégre mi értelme lenne összetörni tévképzeteit, melyekkel apró világába kapaszkodik? Sokkal szórakoztatóbb, ha hagyja kibontakozni azt a mocskos kis bensőt, amelyet kívánatos teste rejt el a kíváncsi tekintetek elől.*
- Meglehet. Nem igazán érdekel, mennyire tartják magukat a nőstények. Amelyik vonzó, az jöhet.
*Vállat von, végülis ahhoz, hogy szeretkezzen vele, mégcsak kedvelnie sem feltétlenül kell. Elég, ha megkívánja. Nyilván Nadaéra sem vágyik majd, ha egyszer végre megkapja, elvégre ami már az övé, az hamar unalmassá válik.
Egyelőre azonban izgató a lány érintése, finom harapásai, ahogyan az ajkai is édesek... csak túl sokat játszadozik.
Rinan elvigyorodik, ujjbegyeivel finoman érinti meg a pengét, majd lazán odébbtolja azt, elvégre Nadae sem nagyon erőlködik.*
- Durván szereted?
*Kuncog halkan, de sajnos finom kis magánszférájukat félbeszakítja egy igen ronda teremtmény, aki igazán eltölthetett volna némileg (jóval) több időt a barlangon kívűl, lehetőleg távol. Azonban a sors fintora nem így hozta, és Rinannak is rá kell ébrednie, hogy éppen a raktárba rángatta be a sérült leányzót. Mintha elő akarta volna idézni, hogy félbeszakítsák...*
- Mm... nekem ráér, kislány. De ha gondolod, még mindig félrevonulhatunk...
*Kacsint Nadaéra, de mivel nem túl valószínű a beleegyező válasz (még egyértelművé válna, hogy a leányzó is akarja, így hát még elégedetten rávigyorog Taugra, és otthagyja a raktárt. Cseppet sem zaklatja fel az öreg lekezelő stílusa, valójában nem csoda, ha zavarja, hogy látnia kell valamit, amiből úgy is kimarad.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.16 15:38:09
//Nadae, Taug//
- Emberi szemmel egészen más lehet a világ... ezért nem tudod elképzelni, hogy megtapasztaltam, amit te. Annál sokkal többet is. Sőt, talán még tudod is, és éppen ez zavar... hogy jobban ismerem a fajtádat, mint te magad.
*Önelégülten vigyorodik el, ha eddig nem is, ezúttal talán igazán feldühíti a lányt, mégsem tudta kibírni, hogy ne dörgölje a képébe. Halkan felnevet Nadae szavai hallatán, ajkai vékony mosolyra húzódnak.*
- Kedveled az állatokat, nem? Tudatlanok, értetlenek, tapasztalatlanok, egyszerűen az ösztöneik után mennek... mégis sokkal közelebb állnak hozzád, mint ahogyan a többi fajtádbeli. Számomra hasonlóak vagytok... szimplán elütöm veletek tengernyi időm egy részét.
*Különös lány, bár a fiú számára mindig is meglepő volt, honnan szerzik önérzetüket a gyenge, rövidke életű halandók... a legtöbbjük egyértelműen a többi faj alatt áll, mégis, mintha észre sem vennék, mennyire visszamaradottak, egészen esélytelenek. A szenvedélyük az egyetlen, amelyből talán többel rendelkeznek.*
- Még semmit sem éltél, hercegnőm. Ezért nem látod a különbséget kettőnk közt.
*Nem mintha fel akarná világosítani a lányt, elvégre mi értelme lenne összetörni tévképzeteit, melyekkel apró világába kapaszkodik? Sokkal szórakoztatóbb, ha hagyja kibontakozni azt a mocskos kis bensőt, amelyet kívánatos teste rejt el a kíváncsi tekintetek elől.*
- Meglehet. Nem igazán érdekel, mennyire tartják magukat a nőstények. Amelyik vonzó, az jöhet.
*Vállat von, végülis ahhoz, hogy szeretkezzen vele, mégcsak kedvelnie sem feltétlenül kell. Elég, ha megkívánja. Nyilván Nadaéra sem vágyik majd, ha egyszer végre megkapja, elvégre ami már az övé, az hamar unalmassá válik.
Egyelőre azonban izgató a lány érintése, finom harapásai, ahogyan az ajkai is édesek... csak túl sokat játszadozik.
Rinan elvigyorodik, ujjbegyeivel finoman érinti meg a pengét, majd lazán odébbtolja azt, elvégre Nadae sem nagyon erőlködik.*
- Durván szereted?
*Kuncog halkan, de sajnos finom kis magánszférájukat félbeszakítja egy igen ronda teremtmény, aki igazán eltölthetett volna némileg (jóval) több időt a barlangon kívűl, lehetőleg távol. Azonban a sors fintora nem így hozta, és Rinannak is rá kell ébrednie, hogy éppen a raktárba rángatta be a sérült leányzót. Mintha elő akarta volna idézni, hogy félbeszakítsák...*
- Mm... nekem ráér, kislány. De ha gondolod, még mindig félrevonulhatunk...
*Kacsint Nadaéra, de mivel nem túl valószínű a beleegyező válasz (még egyértelművé válna, hogy a leányzó is akarja, így hát még elégedetten rávigyorog Taugra, és otthagyja a raktárt. Cseppet sem zaklatja fel az öreg lekezelő stílusa, valójában nem csoda, ha zavarja, hogy látnia kell valamit, amiből úgy is kimarad.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.16 15:38:09
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:43:22
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:43:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
*Egyik fenyegetésnek tűnő bégetésre sem felel, csak némán néz mind az egy szemével a furcsa elfre. A csuklya sötétje elrejti a lélektükrök számát, de mondjuk ha egy apró fény pont a képébe vetülne, nem lehetne ugyanezt garantálni.*
- Annyira azért még van bennem erő. *jelenti ki határozottan, majd lassan, Qharr és fabotja koppanásai kíséretében ő is a többiek mellé lépdel. A szeme sarkából látja, ahogy egy apró tündér összeesik miután a vízből ivott. ~Onnan se fogok inni.~ jegyzi meg magában, majd a munkájára koncentrál. Végül a helyére igazítják a követ, és minden zökkenőmentesen végbe megy, azért a kis tündérért viszont aggódik. ~Lehet, hogy ezeknek a Kárhozott-bandának valami ájuldozó torzója, de akkor is, talán valami barlangi hal kapta meg az ujját.~
Az elf poénján semmi kedve se nevetni, sem pedig mosolyogni, ezért inkább továbbra is a munkára koncentrál, de azért enged a kísértésnek, és megjegyzi:*
- Ha tényleg úgy van, és egy darabig maradhatok, emlékeztessetek, hogy próbáljam nem megmérgezni ezt a kis piromantát.
*A nagyfőnök hamar el is viharzik, hogy ellássa a tündérlányt, ő pedig egyedül marad... legalábbis a saját kis világában csak ő és a varjú kapott helyet, így ha hozzászólnak, a lehető legkisebb érdeklődéssel fog válaszolni, mint valami szófukar óriás.
A valóságba azonban egy jellegzetes szag rántja vissza.*
- Lynol Lángja? *kiáltja el magát arra, amerre a kis Will és Taug ment.* Ha valami megharapta, akkor a sebre is rakj, mert nem elég a belekből kihajtani a mérget!
*Régen érezte a gomba illatát, az igazat megvallva pedig annál régebben használta. Ezt a praktikát még az ő tanítója mondta neki. Megharaptatta magát egy kígyóval, majd megevett egy ilyen aranyos kis kalapost, te azután is megállás nélkül hányt és reszketett. Aztán a sebre is rakott egy keveset a pépből, és lám, máris jobban lett. Ez egy örök leckét adott neki a mérget kezeléséből. És aki az ellenszerekhez ért, az bizonyára a mérgekhez is.*
*Egyik fenyegetésnek tűnő bégetésre sem felel, csak némán néz mind az egy szemével a furcsa elfre. A csuklya sötétje elrejti a lélektükrök számát, de mondjuk ha egy apró fény pont a képébe vetülne, nem lehetne ugyanezt garantálni.*
- Annyira azért még van bennem erő. *jelenti ki határozottan, majd lassan, Qharr és fabotja koppanásai kíséretében ő is a többiek mellé lépdel. A szeme sarkából látja, ahogy egy apró tündér összeesik miután a vízből ivott. ~Onnan se fogok inni.~ jegyzi meg magában, majd a munkájára koncentrál. Végül a helyére igazítják a követ, és minden zökkenőmentesen végbe megy, azért a kis tündérért viszont aggódik. ~Lehet, hogy ezeknek a Kárhozott-bandának valami ájuldozó torzója, de akkor is, talán valami barlangi hal kapta meg az ujját.~
Az elf poénján semmi kedve se nevetni, sem pedig mosolyogni, ezért inkább továbbra is a munkára koncentrál, de azért enged a kísértésnek, és megjegyzi:*
- Ha tényleg úgy van, és egy darabig maradhatok, emlékeztessetek, hogy próbáljam nem megmérgezni ezt a kis piromantát.
*A nagyfőnök hamar el is viharzik, hogy ellássa a tündérlányt, ő pedig egyedül marad... legalábbis a saját kis világában csak ő és a varjú kapott helyet, így ha hozzászólnak, a lehető legkisebb érdeklődéssel fog válaszolni, mint valami szófukar óriás.
A valóságba azonban egy jellegzetes szag rántja vissza.*
- Lynol Lángja? *kiáltja el magát arra, amerre a kis Will és Taug ment.* Ha valami megharapta, akkor a sebre is rakj, mert nem elég a belekből kihajtani a mérget!
*Régen érezte a gomba illatát, az igazat megvallva pedig annál régebben használta. Ezt a praktikát még az ő tanítója mondta neki. Megharaptatta magát egy kígyóval, majd megevett egy ilyen aranyos kis kalapost, te azután is megállás nélkül hányt és reszketett. Aztán a sebre is rakott egy keveset a pépből, és lám, máris jobban lett. Ez egy örök leckét adott neki a mérget kezeléséből. És aki az ellenszerekhez ért, az bizonyára a mérgekhez is.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-14 08:40:24
Üzenet elküldve: 2014-12-14 08:40:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Taran//
*Míg a csuklyás férfi a válaszadással, vagy esetleg a Tauggal való cseverészéssel van elfoglalva, addig hát unalmát leköti ő is egy kis cseverészéssel. Némi megkönnyebbülést hoz számára, hogy az éjhajú eltűnt, legalábbis olyan értelemben, hogy gyomrából eltűnt a görcs és pulzusa is kezd visszaállni a normálisba, s gondolatai is kezdenek kitisztulni. Talán annak bizonyítása végett, hogy nem érdekli zöldszemű, kezd párbeszédbe az újonnan érkezett, s nem éppen visszafogott Tarannal. Legalább van egy kis izgalom is, ami lekötheti mielőtt elindulnának a barbárok táborhelyére, s addig sem kell arra a félbehagyott beszélgetésre gondolnia, mi akkor várja, ha visszatér ide.*
- A tőröddel? *Kérdez vissza felvont szemöldökkel, egy aprócska mosollyal az arcán.* S ugyan mit kezdjek vele? Élesítsem ki? *Dob vissza egy kérdést, s időközben szembesül vele, hogy az Őrült vezérük a raktár felé tart.*
- Öööö... *Kiáltja hangosan a rendkívül értelmes figyelmeztetést, de már későn. A druida hamar felfedi Nadae és Rinan tartózkodása helyét, s bár végül jót kacarászik a lebukásukon, azért beleképzelve magát a kalózka helyzetébe, ő most bizony roppant mérges lenne, hogy valaki rájuk nyitott. Igaz, ott van néhány szoba is, ahova elvonulhattak volna, nem lett volna muszáj rögtön a raktárat választaniuk, de hát ha ők szerették volna kiélni egymást, nincs mit tenni.* Oda ne menj be... *Fejezi be a mondatot, már inkább csak maga elé motyogva.
Taran Taugról alkotott képén jót nevetgél.*
- Én azt hittem róla először, hogy kannibál, most már lehet örülnék neki, ha inkább az lenne. Tudod *Hajol egy picit közelebb, hogy más ne hallja.* Szerintem ez a hatalomvágy lassan elveszi a maradék eszét is.* Vet egy kósza pillantást férfi felé, ki éppen kihajtja helyéről a huncutkodó párost. Nem lenne most annak a helyében, aki valamiben megszakítja Nadaet, az biztos.*
- Hallottad? *Szürkéit elkerekítve, őszinte meglepettséggel fordul Taran felé ismét. Ez némi gyanút vet fel benne, hiszen ő annyira igyekezett eltitkolni múltját, de minden bizonnyal Nadae fecseghetett Taugnak, aki pedig örömmel adta át az információt minden jött-mentnek, ő pedig pont ettől tartott. Egy pillanatra bizalmatlanul méri végig társalkodópartnerét, s hátrahúzza a fejét, miközben fejében egymást követik a gondolatok. Most mondja el az igazat? De, mi van ha a mágus utána meg kitálal valakinek? Végülis úgy dönt, mond is valamit, meg nem is. Az a legbiztosabb.*
- Egy ideig az voltam. *Ismeri be végül egy huncut mosollyal.* Igazából kalóznak lenni szabadabb létforma, mint amikor egy barlang falai között tengeted napjaidat, hisz amíg nem csak a végtelen tengert látod magad körül, addig nem is tudod milyen nagy a világ. Na az szabadság, aminek persze meg vannak az árnyoldalai is. *Közben szájához emeli rumosüvegét, nehogy kiszáradjon itt a nagy beszédben, még csak az hiányozna.* De, hogy mi vonzott ide? A barna hölgyemény és hívogató szavai. *Bök fejével a raktárból valószínűleg éppen távozó nőcske felé.* Tudod a kalózok bár befogadtak, azért mégis csak nő voltam, s hiába forgattam jobban a kardot, mint ők, ezen semmi sem változtatott. Itt ilyen nincs, és ez jó. *Kacsint felé egyet, de most nem a kacér jelleggel, csak amolyan barátságos szinten.* Na de lényegesebb kérdés, hogy mi vonzott téged ide? Leszámítva persze a Taug botján csüngő koponyát. Illetve, hogy mivel foglalhozhatott egy mágus mielőtt arra adta fejét, hogy egy csapat idiótához csapódjon a szirtek óvó rejtekében. Csak nem rosszalkodtál, s most bújkálnod kell? *Villantja meg fogait.* Ha így van, akkor *Nyújtja felé a rumosüveget.* nálam máris lenne egy jó pontod. *A férfi Szellemes kérdésére csak megvonja a vállát, s amennyiben Taran időközben elvette tőle a rumot, úgy szabad kezét a halántéka mellé emeli, s ujjaival körözni kezd mellette, jelezvén, hogy a druidával valóban nincs rendben valami.*
- Magam sem tudom mit akar ezzel, de állandóan ezt a Szellem dolgot emlegeti, mintha tudnunk kéne, hogy mi a fenét jelent ez. Tudod *Ismét közelebb lép, hogy nehogy egy pillanatra is egy helyben keljen ácsorognia.* majd megtanulod te is, hogy vannak dolgok itt, amiket jobb ha elengedsz a füled mellett, s kiszűröd a lényeget. Na én így vagyok ezzel a témával is. *Ha Taran elfogadta a rumot és meg is húzta, hát nyomban tartja is kezét az üveg után vigyorogva. Nehogy azt higgye már valaki is, hogy ebből rendszer lesz, hogy osztogatja a finom nedűt.*
//Taran//
*Míg a csuklyás férfi a válaszadással, vagy esetleg a Tauggal való cseverészéssel van elfoglalva, addig hát unalmát leköti ő is egy kis cseverészéssel. Némi megkönnyebbülést hoz számára, hogy az éjhajú eltűnt, legalábbis olyan értelemben, hogy gyomrából eltűnt a görcs és pulzusa is kezd visszaállni a normálisba, s gondolatai is kezdenek kitisztulni. Talán annak bizonyítása végett, hogy nem érdekli zöldszemű, kezd párbeszédbe az újonnan érkezett, s nem éppen visszafogott Tarannal. Legalább van egy kis izgalom is, ami lekötheti mielőtt elindulnának a barbárok táborhelyére, s addig sem kell arra a félbehagyott beszélgetésre gondolnia, mi akkor várja, ha visszatér ide.*
- A tőröddel? *Kérdez vissza felvont szemöldökkel, egy aprócska mosollyal az arcán.* S ugyan mit kezdjek vele? Élesítsem ki? *Dob vissza egy kérdést, s időközben szembesül vele, hogy az Őrült vezérük a raktár felé tart.*
- Öööö... *Kiáltja hangosan a rendkívül értelmes figyelmeztetést, de már későn. A druida hamar felfedi Nadae és Rinan tartózkodása helyét, s bár végül jót kacarászik a lebukásukon, azért beleképzelve magát a kalózka helyzetébe, ő most bizony roppant mérges lenne, hogy valaki rájuk nyitott. Igaz, ott van néhány szoba is, ahova elvonulhattak volna, nem lett volna muszáj rögtön a raktárat választaniuk, de hát ha ők szerették volna kiélni egymást, nincs mit tenni.* Oda ne menj be... *Fejezi be a mondatot, már inkább csak maga elé motyogva.
Taran Taugról alkotott képén jót nevetgél.*
- Én azt hittem róla először, hogy kannibál, most már lehet örülnék neki, ha inkább az lenne. Tudod *Hajol egy picit közelebb, hogy más ne hallja.* Szerintem ez a hatalomvágy lassan elveszi a maradék eszét is.* Vet egy kósza pillantást férfi felé, ki éppen kihajtja helyéről a huncutkodó párost. Nem lenne most annak a helyében, aki valamiben megszakítja Nadaet, az biztos.*
- Hallottad? *Szürkéit elkerekítve, őszinte meglepettséggel fordul Taran felé ismét. Ez némi gyanút vet fel benne, hiszen ő annyira igyekezett eltitkolni múltját, de minden bizonnyal Nadae fecseghetett Taugnak, aki pedig örömmel adta át az információt minden jött-mentnek, ő pedig pont ettől tartott. Egy pillanatra bizalmatlanul méri végig társalkodópartnerét, s hátrahúzza a fejét, miközben fejében egymást követik a gondolatok. Most mondja el az igazat? De, mi van ha a mágus utána meg kitálal valakinek? Végülis úgy dönt, mond is valamit, meg nem is. Az a legbiztosabb.*
- Egy ideig az voltam. *Ismeri be végül egy huncut mosollyal.* Igazából kalóznak lenni szabadabb létforma, mint amikor egy barlang falai között tengeted napjaidat, hisz amíg nem csak a végtelen tengert látod magad körül, addig nem is tudod milyen nagy a világ. Na az szabadság, aminek persze meg vannak az árnyoldalai is. *Közben szájához emeli rumosüvegét, nehogy kiszáradjon itt a nagy beszédben, még csak az hiányozna.* De, hogy mi vonzott ide? A barna hölgyemény és hívogató szavai. *Bök fejével a raktárból valószínűleg éppen távozó nőcske felé.* Tudod a kalózok bár befogadtak, azért mégis csak nő voltam, s hiába forgattam jobban a kardot, mint ők, ezen semmi sem változtatott. Itt ilyen nincs, és ez jó. *Kacsint felé egyet, de most nem a kacér jelleggel, csak amolyan barátságos szinten.* Na de lényegesebb kérdés, hogy mi vonzott téged ide? Leszámítva persze a Taug botján csüngő koponyát. Illetve, hogy mivel foglalhozhatott egy mágus mielőtt arra adta fejét, hogy egy csapat idiótához csapódjon a szirtek óvó rejtekében. Csak nem rosszalkodtál, s most bújkálnod kell? *Villantja meg fogait.* Ha így van, akkor *Nyújtja felé a rumosüveget.* nálam máris lenne egy jó pontod. *A férfi Szellemes kérdésére csak megvonja a vállát, s amennyiben Taran időközben elvette tőle a rumot, úgy szabad kezét a halántéka mellé emeli, s ujjaival körözni kezd mellette, jelezvén, hogy a druidával valóban nincs rendben valami.*
- Magam sem tudom mit akar ezzel, de állandóan ezt a Szellem dolgot emlegeti, mintha tudnunk kéne, hogy mi a fenét jelent ez. Tudod *Ismét közelebb lép, hogy nehogy egy pillanatra is egy helyben keljen ácsorognia.* majd megtanulod te is, hogy vannak dolgok itt, amiket jobb ha elengedsz a füled mellett, s kiszűröd a lényeget. Na én így vagyok ezzel a témával is. *Ha Taran elfogadta a rumot és meg is húzta, hát nyomban tartja is kezét az üveg után vigyorogva. Nehogy azt higgye már valaki is, hogy ebből rendszer lesz, hogy osztogatja a finom nedűt.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-13 23:38:01
Üzenet elküldve: 2014-12-13 23:38:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
*Legnagyobb meglepődésére, s minden ügyetlenkedése ellenére mindenki épségben ér be a cellába, és a kő is tisztes helyére kerül a jövendőbeli derűs események előtt adózva. Ami viszont fontosabb, hogy szeretett vezérének végre akad figyelme rá is, szóval belekezdhet a rövidke történetbe, amit már megannyi Kárhozottnak eldicsekedett. Pontosabban inkább válaszol a druida célzott kérdésére Gombolyagot illetően, amelyről maga sem tud sokkal többet mondani, mint ami Taug előtt is ismeretes.*
- Hogy hol van most? Nem tudom, miután elhallgatott, Rinan elvitte valahova, és nélküle jött vissza, pedig meg akartam neked mutatni, hogy jól vágtam-e fel a hasát meg a torkát. *Magyarázza ártatlan ábrázattal pillogva fel a férfire, persze itt még nincs vége a panaszáradatnak.* Képzeld, még meg is fojtogatott! Látod? *Mutogatja a nyakát panaszosan biggyesztve le az ajkait.* Az a hosszú, fekete hajú bácsi... Azt mondta, hogyha valaki fenyegeti az életemet, akkor levághatom a fejét, de nem tudom, hogy le akarom-e vágni Rinan fejét... *Susmorogja ezt már igen csak bizalmasan, nem szeretné, ha más is tudna róla, noha Dyntina az első sorból hallgathatta végig a magasröptű eszmecserét, amíg még itt tanyázott a mocsárlakó. Sajnálja is, hogy ilyen hamar elment, szerencsére viszont helyette itt van Taug, tehát nem marad tanító, no meg elfoglaltság nélkül.
Nevére egyből vigyázzba vágja magát, majd kérdő pillantásokkal mustrálva az elfet várja az esetleges szidást, vagy feladatot, szerencséjére azonban most az utóbbi érvényesül. Egy határozott bólintást követően vidáman dalolászva trappol utána, mígnem a tündérkéhez érnek.*
- Hát mi baja? *Kérdezi megilletődötten, mert legjobb tudomása szerint nemrég még egészen jó állapotban volt a csöppség, most pedig olyan az ábrázata, mint Dyntinának vagy Nadaénak szokott lenni egy átmulatott estét követő szép reggelen.* Egy rongyot adott nekem, hogy letörölhessem a kezemről a vért, de végül Dynti adott a Borzalomból, és azzal sikerült lemosnom. Utána pedig a furcsa hajú bácsival beszélgettem, szóval nem láttam, mi történt vele. *Magyarázza készségesen, talán egy kicsivel többet mesélve, mint kéne, főleg, hogy mindebből túl sok hasznos információval nem szolgált Taug számára. Mondjuk ez nála már igazán nem bizonyulhat meglepődésre méltónak.
Néhány pillanatig még elnézegeti a kótyagos tündérkét, majd eleget téve a vezér kérésének, vékonyka karjai közé emeli a lánykát, hogy aztán becipelhesse az elf nem éppen bizalomgerjesztő szobájába, bár tény, hogy Willt inkább készteti álmélkodásra, mint undorra.
Innentől kezdve nem igazán tudja, mit tehetne, míg a druida vissza nem tér, szerencsére azonban nem kell olyan sokat várni ismételt felbukkanására.*
- Az meg micsoda? *Pillog kíváncsian a még ízletesnek is tűnő gombákra, bár szétnyomorgatott állapotukban már kevésbé tetszenek olyan gusztusosnak. Nem is irigyli Aethét, amiért meg kell ennie, de biztos benne, hogy jobban lesz, elvégre Taug adja neki.*
- Jobban leszel tőle... *Mosolyodik el barátságosan és segítőkészen, mondjuk tény és való, hogy igazán kíváncsi arra, mi fog történni, ha lenyeli a trutymót a tündér.*
*Legnagyobb meglepődésére, s minden ügyetlenkedése ellenére mindenki épségben ér be a cellába, és a kő is tisztes helyére kerül a jövendőbeli derűs események előtt adózva. Ami viszont fontosabb, hogy szeretett vezérének végre akad figyelme rá is, szóval belekezdhet a rövidke történetbe, amit már megannyi Kárhozottnak eldicsekedett. Pontosabban inkább válaszol a druida célzott kérdésére Gombolyagot illetően, amelyről maga sem tud sokkal többet mondani, mint ami Taug előtt is ismeretes.*
- Hogy hol van most? Nem tudom, miután elhallgatott, Rinan elvitte valahova, és nélküle jött vissza, pedig meg akartam neked mutatni, hogy jól vágtam-e fel a hasát meg a torkát. *Magyarázza ártatlan ábrázattal pillogva fel a férfire, persze itt még nincs vége a panaszáradatnak.* Képzeld, még meg is fojtogatott! Látod? *Mutogatja a nyakát panaszosan biggyesztve le az ajkait.* Az a hosszú, fekete hajú bácsi... Azt mondta, hogyha valaki fenyegeti az életemet, akkor levághatom a fejét, de nem tudom, hogy le akarom-e vágni Rinan fejét... *Susmorogja ezt már igen csak bizalmasan, nem szeretné, ha más is tudna róla, noha Dyntina az első sorból hallgathatta végig a magasröptű eszmecserét, amíg még itt tanyázott a mocsárlakó. Sajnálja is, hogy ilyen hamar elment, szerencsére viszont helyette itt van Taug, tehát nem marad tanító, no meg elfoglaltság nélkül.
Nevére egyből vigyázzba vágja magát, majd kérdő pillantásokkal mustrálva az elfet várja az esetleges szidást, vagy feladatot, szerencséjére azonban most az utóbbi érvényesül. Egy határozott bólintást követően vidáman dalolászva trappol utána, mígnem a tündérkéhez érnek.*
- Hát mi baja? *Kérdezi megilletődötten, mert legjobb tudomása szerint nemrég még egészen jó állapotban volt a csöppség, most pedig olyan az ábrázata, mint Dyntinának vagy Nadaénak szokott lenni egy átmulatott estét követő szép reggelen.* Egy rongyot adott nekem, hogy letörölhessem a kezemről a vért, de végül Dynti adott a Borzalomból, és azzal sikerült lemosnom. Utána pedig a furcsa hajú bácsival beszélgettem, szóval nem láttam, mi történt vele. *Magyarázza készségesen, talán egy kicsivel többet mesélve, mint kéne, főleg, hogy mindebből túl sok hasznos információval nem szolgált Taug számára. Mondjuk ez nála már igazán nem bizonyulhat meglepődésre méltónak.
Néhány pillanatig még elnézegeti a kótyagos tündérkét, majd eleget téve a vezér kérésének, vékonyka karjai közé emeli a lánykát, hogy aztán becipelhesse az elf nem éppen bizalomgerjesztő szobájába, bár tény, hogy Willt inkább készteti álmélkodásra, mint undorra.
Innentől kezdve nem igazán tudja, mit tehetne, míg a druida vissza nem tér, szerencsére azonban nem kell olyan sokat várni ismételt felbukkanására.*
- Az meg micsoda? *Pillog kíváncsian a még ízletesnek is tűnő gombákra, bár szétnyomorgatott állapotukban már kevésbé tetszenek olyan gusztusosnak. Nem is irigyli Aethét, amiért meg kell ennie, de biztos benne, hogy jobban lesz, elvégre Taug adja neki.*
- Jobban leszel tőle... *Mosolyodik el barátságosan és segítőkészen, mondjuk tény és való, hogy igazán kíváncsi arra, mi fog történni, ha lenyeli a trutymót a tündér.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-13 21:59:56
Üzenet elküldve: 2014-12-13 21:59:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - a díszes társaság//
*Dynti nem felel a kérdésére, miszerint merre jár a másik két jómadár, nem tudni, hogy szándékosan titkolja, vagy csak rövid az esze, esetleg nem hallotta a kérdést, vagy még számtalan oka lehet, a legegyszerűbbektől a legcifrábbakig. Mindegy is, Taugot annyira nem érdekli, hogy újból rákérdezzen, bár ha tudná, hol vannak, akkor bizonyosan kevésbé idegesen takarítaná ki őket onnan, mintha meglepetés lesz, de... ettől szép az élet. A meglepetésektől. Will nem kapkodja el a válaszát, de Taug sem siet most épp sehová, ugyanakkor látja, hogy Taran és Dynti nem vesztegeti az időt, és bár biztosan komikusan hatna, ha a nagyteremben állnának neki annak, amit jelenleg Nadae is művel valahol a kis kormossal, de hát annyira azért ő sem türelmes, hogy ezt megvárja. Mellesleg Dynti reakcióját képtelen válaszra méltatni, hiszen a nő éppen az imént kérdezte meg, hogy hogy fognak ennyien elférni a cellában, aztán meg hirtelen közli, hogy mégsem akar oda menni... Na persze, bizonyára csak rájött, hogy ez nem díjazandó hozzáállás, és most igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Aztán majd mikor senki nem figyel, ellopja a cellakulcsot, bezárja magát, aztán behajítja a kulcsot az egyik repedésbe. Kit mi tesz boldoggá...*
- Nem is kell összeborulni senkivel, legfeljebb néha egy-egy nősténnyel *ejt meg egy vigyort a Varjúlátó felé, miután Taran elsütötte a halálmadaras gúnyját. Persze, öreg-öreg, legalábbis erre utalt, de hát mit is jelent az? Aki még tud járni, annak felesleges a kapuzárás miatt pánikolni, így véletlenül sem helyezte rosszul a megjegyzést a druida, azonban amíg az új kámzsás (és hamarosan az egyetlen) eldönti, hogy mit is szeretne tulajdonképpen, addig sajnálatos incidens történik, ami kicsit ismét arrébb helyezi a kivégzés időpontját. Taran kérdését nem hallja meg, habár nem is neki címzik, de nagyjából éppen akkor robog el arra. A felvilágosítás mindenképpen megmarad Dyntinek, mivel jelenleg Aethe került napirendre (ha még itt lenne a kannibál, akkor az étlapra). Remélhetőleg Will befejezi a beszédet a kutyáról, mielőtt a druida szembesül a tündér dolgával, különben megint félbe kell hagynia, és hát ki szeretné rombolni az önbizalmát?*
- Williän *ezúttal viszonylag halkan mondja ki, de csak akkor használja a teljes nevét, ha komoly dologról van szó, így a kölyök érezheti, hogy gondok vannak* Gyere!
*Az elf kislányt még korai lenne besorozni, talán el is szundított, ugyanakkor most szüksége van egy inasra, így ez óhatatlanul a kölyök lesz. Hosszú léptekkel trappol oda a tündérhez, aki láthatóan mintha fejbe kólintották volna, úgy fekszik ott.*
- Nem halt meg *ez a legfontosabb* Mit csinált, mielőtt idejött? *bár nem szükséges válaszolni, még épp eléggé sok helyen vizes a tündér ahhoz, hogy a druida rájöjjön, honnan jött. Eztán pedig már csak át kell nézze a kezeit, hogy megtalálja sebet, jobb híján kénytelen abból kiindulni, hogy minden emiatt van. A tündér nyögdécselése sem sokat segít, viszont az ujja még enyhén ragad a nyáltól. A szájába is vette az ujját, hát ez nagyszerű. Ha mérgezett nyílvesszővel találták el kézmosás közben, akkor megkönnyíti az orvvadász dolgát, még iszogat is a méregből. Persze nyilván csak valaha állat csípte meg, vagy belenyúlt valami mérgezett fegyverbe, bár Taug ilyenről nem tud a barlangon belül. A fene se tudja, mi lehetett a gond, viszont most inkább cselekedni kéne:*
- Vidd be a szobámba *fordul Will felé. Akármilyen gyenge a kölyök, egy gyerekméretű tündért félkézzel is el fog bírni, bár Taug bízik benne, hogy nem így tervezi megoldani* Ha csak eggyel is több baja lenne, amíg bekerül... *nem fejezi be, bár a kölyök sejtheti, hogy ha elejtené, vagy ilyenek, akkor a druida is el találná őt ejteni a szirt szélén. Eztán hasonlóan hosszú léptekkel sétál oda a tavacskához, amiben itt-ott lát ugyan élőlényeket, viszont semmi olyat, ami elsőre veszélyesnek tűnne. Viszont h valóban akad odabent valami, akkor a druida arról tudni akar. A következő néhány lépés után pedig már a raktérnél is van, hogy megkeresse az első kámzsás szötyőjét, amiben minden valószínűség szerint az orvul begyűjtött gombák lesznek. Ekkor azonban sajnos óhatatlanul is ráakad a félreérthetetlen pózban levő párosra (na jó, talán a penge rásegít, hogy Taug úgy ítélje meg, Nadae nem adta fel az elveit, csak a díszmajom eszecskéjét vette el a kiéhezettség). Mivel úgyis éppen szétbomlóban vannak, nem igazán veszteget rájuk túl sok szót, az előbbi jelenet után főleg szánalomból:*
- Takarodjatok *jegyzi meg nem túl hangosan, hogy csak az hallja, aki nagyon fülel* Ha legközelebb rátok jön, akkor a saját helyeteken *ennél többet nem kíván mondani, és valószínűleg legkevésbé sem fogja érdekelni semmi, ami érintőlegesen is kötekedés, ellentmondás, magyarázkodás, vagy hőzöngés, ha két felnőtt (elvileg) értelmes lénynek nincs annyi esze, hogy a két közhasználatra kijelölt barlangrész egyikében csinálják, azokkal már tényleg nem érdemes leállni vitatkozni. Eztán meg is találja az idegen szütyőt, ki is veszi belőle az egyik Lynol lángját, és a morzsolófelszereléssel együtt kijön a raktárból, persze itt még gyorsan intéz egy-két szót úgy mindenkihez, akinek van füle:*
- Nem követendő példa, a szaporulatról nem a raktárban, hanem a saját barlangrészekben gondoskodunk *azzal már megy is a sajátjába, ahová Will már jó eséllyel elhelyezte a tündért, leül, és nekiáll pépesíteni a gombát. A Lynol lángja alapból is lédúsnak nevezhető a gombák között, így (mivel kiszáradni nem volt még ideje) először egy nagy rakás folyékony trutyi lesz, benne nagyobb, szilárdabb darabokkal, majd pedig egy nagyjából azonos sűrűségű pürévé áll össze. Amint ez megtörtént, Taug fordít a célszászámon, melynek másik vége kiskanálként funkcionál (természetesen csontból van, és a druida találmánya, ár nagy ész nem kellett hozzá, de praktikus).*
- Edd meg ezt *nyújtja oda az első kanállal, remélhetőleg a tündér eleget tud tenni az utasításnak, különben kénytelen lesz kicsit felhígítani a pürét, és úgy beletölteni, majd remélni a legjobbakat.*
*Dynti nem felel a kérdésére, miszerint merre jár a másik két jómadár, nem tudni, hogy szándékosan titkolja, vagy csak rövid az esze, esetleg nem hallotta a kérdést, vagy még számtalan oka lehet, a legegyszerűbbektől a legcifrábbakig. Mindegy is, Taugot annyira nem érdekli, hogy újból rákérdezzen, bár ha tudná, hol vannak, akkor bizonyosan kevésbé idegesen takarítaná ki őket onnan, mintha meglepetés lesz, de... ettől szép az élet. A meglepetésektől. Will nem kapkodja el a válaszát, de Taug sem siet most épp sehová, ugyanakkor látja, hogy Taran és Dynti nem vesztegeti az időt, és bár biztosan komikusan hatna, ha a nagyteremben állnának neki annak, amit jelenleg Nadae is művel valahol a kis kormossal, de hát annyira azért ő sem türelmes, hogy ezt megvárja. Mellesleg Dynti reakcióját képtelen válaszra méltatni, hiszen a nő éppen az imént kérdezte meg, hogy hogy fognak ennyien elférni a cellában, aztán meg hirtelen közli, hogy mégsem akar oda menni... Na persze, bizonyára csak rájött, hogy ez nem díjazandó hozzáállás, és most igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Aztán majd mikor senki nem figyel, ellopja a cellakulcsot, bezárja magát, aztán behajítja a kulcsot az egyik repedésbe. Kit mi tesz boldoggá...*
- Nem is kell összeborulni senkivel, legfeljebb néha egy-egy nősténnyel *ejt meg egy vigyort a Varjúlátó felé, miután Taran elsütötte a halálmadaras gúnyját. Persze, öreg-öreg, legalábbis erre utalt, de hát mit is jelent az? Aki még tud járni, annak felesleges a kapuzárás miatt pánikolni, így véletlenül sem helyezte rosszul a megjegyzést a druida, azonban amíg az új kámzsás (és hamarosan az egyetlen) eldönti, hogy mit is szeretne tulajdonképpen, addig sajnálatos incidens történik, ami kicsit ismét arrébb helyezi a kivégzés időpontját. Taran kérdését nem hallja meg, habár nem is neki címzik, de nagyjából éppen akkor robog el arra. A felvilágosítás mindenképpen megmarad Dyntinek, mivel jelenleg Aethe került napirendre (ha még itt lenne a kannibál, akkor az étlapra). Remélhetőleg Will befejezi a beszédet a kutyáról, mielőtt a druida szembesül a tündér dolgával, különben megint félbe kell hagynia, és hát ki szeretné rombolni az önbizalmát?*
- Williän *ezúttal viszonylag halkan mondja ki, de csak akkor használja a teljes nevét, ha komoly dologról van szó, így a kölyök érezheti, hogy gondok vannak* Gyere!
*Az elf kislányt még korai lenne besorozni, talán el is szundított, ugyanakkor most szüksége van egy inasra, így ez óhatatlanul a kölyök lesz. Hosszú léptekkel trappol oda a tündérhez, aki láthatóan mintha fejbe kólintották volna, úgy fekszik ott.*
- Nem halt meg *ez a legfontosabb* Mit csinált, mielőtt idejött? *bár nem szükséges válaszolni, még épp eléggé sok helyen vizes a tündér ahhoz, hogy a druida rájöjjön, honnan jött. Eztán pedig már csak át kell nézze a kezeit, hogy megtalálja sebet, jobb híján kénytelen abból kiindulni, hogy minden emiatt van. A tündér nyögdécselése sem sokat segít, viszont az ujja még enyhén ragad a nyáltól. A szájába is vette az ujját, hát ez nagyszerű. Ha mérgezett nyílvesszővel találták el kézmosás közben, akkor megkönnyíti az orvvadász dolgát, még iszogat is a méregből. Persze nyilván csak valaha állat csípte meg, vagy belenyúlt valami mérgezett fegyverbe, bár Taug ilyenről nem tud a barlangon belül. A fene se tudja, mi lehetett a gond, viszont most inkább cselekedni kéne:*
- Vidd be a szobámba *fordul Will felé. Akármilyen gyenge a kölyök, egy gyerekméretű tündért félkézzel is el fog bírni, bár Taug bízik benne, hogy nem így tervezi megoldani* Ha csak eggyel is több baja lenne, amíg bekerül... *nem fejezi be, bár a kölyök sejtheti, hogy ha elejtené, vagy ilyenek, akkor a druida is el találná őt ejteni a szirt szélén. Eztán hasonlóan hosszú léptekkel sétál oda a tavacskához, amiben itt-ott lát ugyan élőlényeket, viszont semmi olyat, ami elsőre veszélyesnek tűnne. Viszont h valóban akad odabent valami, akkor a druida arról tudni akar. A következő néhány lépés után pedig már a raktérnél is van, hogy megkeresse az első kámzsás szötyőjét, amiben minden valószínűség szerint az orvul begyűjtött gombák lesznek. Ekkor azonban sajnos óhatatlanul is ráakad a félreérthetetlen pózban levő párosra (na jó, talán a penge rásegít, hogy Taug úgy ítélje meg, Nadae nem adta fel az elveit, csak a díszmajom eszecskéjét vette el a kiéhezettség). Mivel úgyis éppen szétbomlóban vannak, nem igazán veszteget rájuk túl sok szót, az előbbi jelenet után főleg szánalomból:*
- Takarodjatok *jegyzi meg nem túl hangosan, hogy csak az hallja, aki nagyon fülel* Ha legközelebb rátok jön, akkor a saját helyeteken *ennél többet nem kíván mondani, és valószínűleg legkevésbé sem fogja érdekelni semmi, ami érintőlegesen is kötekedés, ellentmondás, magyarázkodás, vagy hőzöngés, ha két felnőtt (elvileg) értelmes lénynek nincs annyi esze, hogy a két közhasználatra kijelölt barlangrész egyikében csinálják, azokkal már tényleg nem érdemes leállni vitatkozni. Eztán meg is találja az idegen szütyőt, ki is veszi belőle az egyik Lynol lángját, és a morzsolófelszereléssel együtt kijön a raktárból, persze itt még gyorsan intéz egy-két szót úgy mindenkihez, akinek van füle:*
- Nem követendő példa, a szaporulatról nem a raktárban, hanem a saját barlangrészekben gondoskodunk *azzal már megy is a sajátjába, ahová Will már jó eséllyel elhelyezte a tündért, leül, és nekiáll pépesíteni a gombát. A Lynol lángja alapból is lédúsnak nevezhető a gombák között, így (mivel kiszáradni nem volt még ideje) először egy nagy rakás folyékony trutyi lesz, benne nagyobb, szilárdabb darabokkal, majd pedig egy nagyjából azonos sűrűségű pürévé áll össze. Amint ez megtörtént, Taug fordít a célszászámon, melynek másik vége kiskanálként funkcionál (természetesen csontból van, és a druida találmánya, ár nagy ész nem kellett hozzá, de praktikus).*
- Edd meg ezt *nyújtja oda az első kanállal, remélhetőleg a tündér eleget tud tenni az utasításnak, különben kénytelen lesz kicsit felhígítani a pürét, és úgy beletölteni, majd remélni a legjobbakat.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-11 22:28:01
Üzenet elküldve: 2014-12-11 22:28:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Taug, Aethe, Dynti, Thys, Will//
*A nagy kő kellően nagynak bizonyul, főleg, hogy Taran sem éppen az izmairól híres. Sajnos a kölyök navigálására kis híján megbotló Taug nem segít a cél elérésében, Taran majdnem el is ejti miatta a sziklát. Szerencsére, végül a helyére kerül a szikla. Varázslónknak éppen elég is volt ennyi. Az egyik fal mellé húzódva figyeli tovább Dyntit, illetve a körülötte folyó szócsatát az újonc és Taug között. Ő maga is felnevet az izzó szemű ember történetén, de nem a képessége miatt. Van hasonló varázslat és ha amaz át tudta egy kicsit alakítani, akár működhet is. Sokkal viccesebbnek találja, hogy a korábban ráaggatott név maga Thys által kerül megerősítésre.*
-Ha ilyen a hozzáállásod, akkor nem is leszel velünk összeborulva. Nem mintha igényelném. Húh. Halálmadár.
*Fújja ki a levegőt némi gúnnyal a hangjában, de ezt követően nem szól bele a beszélgetésbe, sőt egyáltalán nem szól, egészen addig, míg Dyntinek -Sors tudja milyen megfontolásból- fel nem kelti a figyelmét.*
-Nekem is van tőröm, aludhatsz vele.
*Persze, hogy nem hagyja magát. Az efféle élcelődésből igencsak jó dolgok szoktak kisülni. Amíg a társaság többi tagja mindenféle mással van elfoglalva, addig lesz alkalmuk összemelegedni.*
-Mondjuk úgy, hogy kiprovokáltam, hogy összeszedjen.
*Rántja meg a vállát, de mivel úgy érzi, hogy a kijelentése még magyarázatra szorul, így folytatja.*
-Mikor megláttam, hogy egy halálfejjel a botján üldögélt egy asztalnál. Azt gondoltam, hogy nem teljesen normális.
*Nekidől a falnak, ami kellemesen hűvös.*
-Azóta már biztos vagyok benne.
*Mosolyodik el, miközben egy pillantást vet a társaság többi tagjára. Változatlanul, hangya módjára szaladgál a druida, mint egy jó óvó bácsi. Willre és Niára gondolva talán nem is áll messze a valóságtól.*
-Észrevette, hogy megnéztem, így odajött. Hallottam, hogy te kalóz voltál. Mi vonzott ide? Az azért szabadabb élet.
*Tárja szét a karját kérdőn, de ekkor a fülébe jut egy mondatfoszlány.*
~Szellem kegyeltjévé válhat.~
-Mit jelent itt a Szellem kegyeltjévé válás?
*Nem jártas az itteni szokásokban, s bízik benne, hogy ezt megtudja a lánytól, mert egyáltalán nem hangzik egészségesnek a dolog.*
//Taug, Aethe, Dynti, Thys, Will//
*A nagy kő kellően nagynak bizonyul, főleg, hogy Taran sem éppen az izmairól híres. Sajnos a kölyök navigálására kis híján megbotló Taug nem segít a cél elérésében, Taran majdnem el is ejti miatta a sziklát. Szerencsére, végül a helyére kerül a szikla. Varázslónknak éppen elég is volt ennyi. Az egyik fal mellé húzódva figyeli tovább Dyntit, illetve a körülötte folyó szócsatát az újonc és Taug között. Ő maga is felnevet az izzó szemű ember történetén, de nem a képessége miatt. Van hasonló varázslat és ha amaz át tudta egy kicsit alakítani, akár működhet is. Sokkal viccesebbnek találja, hogy a korábban ráaggatott név maga Thys által kerül megerősítésre.*
-Ha ilyen a hozzáállásod, akkor nem is leszel velünk összeborulva. Nem mintha igényelném. Húh. Halálmadár.
*Fújja ki a levegőt némi gúnnyal a hangjában, de ezt követően nem szól bele a beszélgetésbe, sőt egyáltalán nem szól, egészen addig, míg Dyntinek -Sors tudja milyen megfontolásból- fel nem kelti a figyelmét.*
-Nekem is van tőröm, aludhatsz vele.
*Persze, hogy nem hagyja magát. Az efféle élcelődésből igencsak jó dolgok szoktak kisülni. Amíg a társaság többi tagja mindenféle mással van elfoglalva, addig lesz alkalmuk összemelegedni.*
-Mondjuk úgy, hogy kiprovokáltam, hogy összeszedjen.
*Rántja meg a vállát, de mivel úgy érzi, hogy a kijelentése még magyarázatra szorul, így folytatja.*
-Mikor megláttam, hogy egy halálfejjel a botján üldögélt egy asztalnál. Azt gondoltam, hogy nem teljesen normális.
*Nekidől a falnak, ami kellemesen hűvös.*
-Azóta már biztos vagyok benne.
*Mosolyodik el, miközben egy pillantást vet a társaság többi tagjára. Változatlanul, hangya módjára szaladgál a druida, mint egy jó óvó bácsi. Willre és Niára gondolva talán nem is áll messze a valóságtól.*
-Észrevette, hogy megnéztem, így odajött. Hallottam, hogy te kalóz voltál. Mi vonzott ide? Az azért szabadabb élet.
*Tárja szét a karját kérdőn, de ekkor a fülébe jut egy mondatfoszlány.*
~Szellem kegyeltjévé válhat.~
-Mit jelent itt a Szellem kegyeltjévé válás?
*Nem jártas az itteni szokásokban, s bízik benne, hogy ezt megtudja a lánytól, mert egyáltalán nem hangzik egészségesnek a dolog.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-11 07:47:20
Üzenet elküldve: 2014-12-11 07:47:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Will, Thys, Taug, Taran,(Aethe)//
*Ha tudná keresztbetenné a kezét maga előtt, hogy hatásosabban jellezze mennyire furcsállja a férfi bemutatkozását, ám lévén, hogy koponya és rum is van a kezében, marad a rácsodálkozó tekintet.*
- Varjúlátó, mi? *Előbb csak egy apró kacajt hallatt, ám amikor a férfi azt igyekszik neki beadni, hogy az a szárnyas vezette el ide, hát akkor már nem bírja ki és gonoszan felnevet, láthatóan azt hiszi, hogy tréfálkoznak vele.* Hát persze. Tegnapelőtt engem is egy csirke vezetett be a Rumosba, de végül mondtam neki, hogy várjon meg a bejáratnál, amíg nem végzek, s láss cosdát, mire kiértem, már eltűnt. Azóta is gyakran gondolok rá. *Gúnyolódik hitetlenül, mi vélhetően nem tesz túl jót a magáról kialakított képen, pedig ő még csak nem is tudja milyen jó kis titulust kapott.* Na, de most komolyan, hogy fenébe akadtál erre a helyre? *Próbálkozik újra. Láthatóan Willt már meg is vette a férfi a meséjével. Száját húzva szeme sarkából sandít a kölyökre, s egy apró sóhaj hagyja el vöröslő ajkait.* Tőled akár maga lehet a megtestesült gonosz, de ha azt mondja magáról, hogy jó szándékkal érkezett, még azt is képes lennél elhinni. Ha nem tűnt volna fel drágám, eddig sem a jószándékukról híres egyedek tartózkodnak itt. *Oktató jellegű a hangja, de végül rumot szorongató kezével csak legyint egyet, jelezvén, hogy mindegy, tudja, hogy ezzel nem megy sokra. Ha holnap új csuklyás érkezik azzal a szándékkal, hogy mindenkit leöljön, hát Will hozzá is érdeklődve fog fordulni, így feleslegesen jártatják a szájukat ezzel kapcsolatban. Pont elkapja a férfi vöröslő íriszeit, mivel őt méregeti, s szemeit összeszűkíti. Az efféle tekintettől lesz libabőrös a háta de állja a nézést. Valami nem stimmel neki a fickónál, de talán csak újfent előtörő bizalmatlankodása az mire erre az útra tereli érzéseit.
A hely szűkével kapcsolatos kérdésére rögtön két reakció is érkezik, előbb Taugtól, majd Tarantól, de legszívesebben mindkettőnél csak a szemét forgatná, viszont egyelőre ezt a reakciót csak hőn szeretett, s csak nemrég megismert vezérük kapja meg. Előbb csak ingerülten hátraveti a fejét, majd félre húzza ajkait. Sejthette volna, hogy feleslegesen vár valami épkézláb válaszra, főleg azok után, hogy ma a druida utasításainak következtében gyakorlatilag válságra vitték a bőrüket.*
- Látsz rajtam maszkot vagy csuklyát? *Mutat végig magán.* Hát akkor meg mi a fenének aludnék a cellában... Van nekem helyem. *Forgatja szemeit válasz közben, majd megkapja Taran nem túl félreértelmezhető hozzászólását is. Csak fejével fordul a férfi felé, s szája sarkai némileg felfelé kanyarodnak. Éppencsak lelépett az éjhajú, s máris újabb utalások érkeznek felé. Bár Mortar hirtelen hiánya érzékelhető számára, azért mégis csak szórakoztatják az efféle dolgok. Tesz néhány lépést a férfi irányába, otthagyva a csuklyást, hogy a szállásolást illető kérdést immár Tauggal tárgyalhassa meg.*
- Összebújni? *Kérdezi nem kis kacérsággal a hangjában.* Több kell ahhoz némi tűzmágiánál, hogy engem egy ilyennel feltüzelj. *Vágja oda végül egy sokatmondó vigyorral.* Arról nem is szólva, hogy tőrrel szoktam aludni. *Kacsint egyet, s ismét növeli a távolságot, majd tekintetét visszahelyezi a druida és az állítólag varjúlátó irányába. Csak most ugrik be neki, hogy nem válaszolt a fegyveres kérdésére, de láthatóan nem nagyon rendelkezik a férfi ilyenekkel, ha csak madara nem valami harci veréb.
Amikor Taug Willt bízza meg a feladat irányításával, már egészen biztos benne, hogy az önjelölt vezér elmeállapotát tekintve nem éppen beszámítható. Szemei el is kerekednek, de nem óhajt beleszólni, ha így döntött ám legyen, de ő maga is katasztrófaszagot érez a levegőben. Legalább annyira tart ettől a dologtól, mintha őt bízták volna meg vele.
Immár tétlenné vált. Nadae félrevonult Bájgúnárral, Mortar lelépett titkos teendőjére, Taug pedig átvette az irányítást, így láthatóan nem maradt dolga. Újfent kémlelődve a barlangban levőkön, szeme ismét Taranon akad meg, amint szemeivel pontosan őt méregeti. ~Hát ez hihetetlen, még csak nem is titkolja.~ Rázza meg a fejét mosolyogva, majd úgy dönt, nem hal bele, ha vált vele néhány szót, s addig is elszórakozik, míg nem indulnak el. Ám még mielőtt bármit mondhatna, érkezik Taug bejelentése, hogy hoz kötelet a raktárból. Na ezen már jobban elkacarászik, de szándékosan nem szól közbe, hogy ha esetleg oda belép, milyen látvány fogadhatja, a vélhetően huncutkodó Nadae-Rinan párostól.*
- Hogy szedett össze? *Kérdezi Tarantól, miközben fejével a druida felé bök. Igyekszik figyelmen kívül hagyni mellkasának mustrálását.* Vagy te szedted fel őt? *Vonogatja játékosan szemöldökét. ~Hát ez?~ Válaszra várva pillanatja meg a kóma közeli állapotba került tündérkét.* Nézze már meg valaki, hogy mi a halál lelte azt a fura kis dögöt, mert nekem sajnos... tele a kezem. *Mentegetőzik a kezében tartott rum-koponya párosra, ám láthatóan csak nincs gondoskodó kedvében, s nem is ismeri annyira a tündérkét, hogy érdekelje sorsa további kimenetele. Ha feldobja a talpát, legalább lesz kit felboncolnia Willnek.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.11 07:52:16
//Will, Thys, Taug, Taran,(Aethe)//
*Ha tudná keresztbetenné a kezét maga előtt, hogy hatásosabban jellezze mennyire furcsállja a férfi bemutatkozását, ám lévén, hogy koponya és rum is van a kezében, marad a rácsodálkozó tekintet.*
- Varjúlátó, mi? *Előbb csak egy apró kacajt hallatt, ám amikor a férfi azt igyekszik neki beadni, hogy az a szárnyas vezette el ide, hát akkor már nem bírja ki és gonoszan felnevet, láthatóan azt hiszi, hogy tréfálkoznak vele.* Hát persze. Tegnapelőtt engem is egy csirke vezetett be a Rumosba, de végül mondtam neki, hogy várjon meg a bejáratnál, amíg nem végzek, s láss cosdát, mire kiértem, már eltűnt. Azóta is gyakran gondolok rá. *Gúnyolódik hitetlenül, mi vélhetően nem tesz túl jót a magáról kialakított képen, pedig ő még csak nem is tudja milyen jó kis titulust kapott.* Na, de most komolyan, hogy fenébe akadtál erre a helyre? *Próbálkozik újra. Láthatóan Willt már meg is vette a férfi a meséjével. Száját húzva szeme sarkából sandít a kölyökre, s egy apró sóhaj hagyja el vöröslő ajkait.* Tőled akár maga lehet a megtestesült gonosz, de ha azt mondja magáról, hogy jó szándékkal érkezett, még azt is képes lennél elhinni. Ha nem tűnt volna fel drágám, eddig sem a jószándékukról híres egyedek tartózkodnak itt. *Oktató jellegű a hangja, de végül rumot szorongató kezével csak legyint egyet, jelezvén, hogy mindegy, tudja, hogy ezzel nem megy sokra. Ha holnap új csuklyás érkezik azzal a szándékkal, hogy mindenkit leöljön, hát Will hozzá is érdeklődve fog fordulni, így feleslegesen jártatják a szájukat ezzel kapcsolatban. Pont elkapja a férfi vöröslő íriszeit, mivel őt méregeti, s szemeit összeszűkíti. Az efféle tekintettől lesz libabőrös a háta de állja a nézést. Valami nem stimmel neki a fickónál, de talán csak újfent előtörő bizalmatlankodása az mire erre az útra tereli érzéseit.
A hely szűkével kapcsolatos kérdésére rögtön két reakció is érkezik, előbb Taugtól, majd Tarantól, de legszívesebben mindkettőnél csak a szemét forgatná, viszont egyelőre ezt a reakciót csak hőn szeretett, s csak nemrég megismert vezérük kapja meg. Előbb csak ingerülten hátraveti a fejét, majd félre húzza ajkait. Sejthette volna, hogy feleslegesen vár valami épkézláb válaszra, főleg azok után, hogy ma a druida utasításainak következtében gyakorlatilag válságra vitték a bőrüket.*
- Látsz rajtam maszkot vagy csuklyát? *Mutat végig magán.* Hát akkor meg mi a fenének aludnék a cellában... Van nekem helyem. *Forgatja szemeit válasz közben, majd megkapja Taran nem túl félreértelmezhető hozzászólását is. Csak fejével fordul a férfi felé, s szája sarkai némileg felfelé kanyarodnak. Éppencsak lelépett az éjhajú, s máris újabb utalások érkeznek felé. Bár Mortar hirtelen hiánya érzékelhető számára, azért mégis csak szórakoztatják az efféle dolgok. Tesz néhány lépést a férfi irányába, otthagyva a csuklyást, hogy a szállásolást illető kérdést immár Tauggal tárgyalhassa meg.*
- Összebújni? *Kérdezi nem kis kacérsággal a hangjában.* Több kell ahhoz némi tűzmágiánál, hogy engem egy ilyennel feltüzelj. *Vágja oda végül egy sokatmondó vigyorral.* Arról nem is szólva, hogy tőrrel szoktam aludni. *Kacsint egyet, s ismét növeli a távolságot, majd tekintetét visszahelyezi a druida és az állítólag varjúlátó irányába. Csak most ugrik be neki, hogy nem válaszolt a fegyveres kérdésére, de láthatóan nem nagyon rendelkezik a férfi ilyenekkel, ha csak madara nem valami harci veréb.
Amikor Taug Willt bízza meg a feladat irányításával, már egészen biztos benne, hogy az önjelölt vezér elmeállapotát tekintve nem éppen beszámítható. Szemei el is kerekednek, de nem óhajt beleszólni, ha így döntött ám legyen, de ő maga is katasztrófaszagot érez a levegőben. Legalább annyira tart ettől a dologtól, mintha őt bízták volna meg vele.
Immár tétlenné vált. Nadae félrevonult Bájgúnárral, Mortar lelépett titkos teendőjére, Taug pedig átvette az irányítást, így láthatóan nem maradt dolga. Újfent kémlelődve a barlangban levőkön, szeme ismét Taranon akad meg, amint szemeivel pontosan őt méregeti. ~Hát ez hihetetlen, még csak nem is titkolja.~ Rázza meg a fejét mosolyogva, majd úgy dönt, nem hal bele, ha vált vele néhány szót, s addig is elszórakozik, míg nem indulnak el. Ám még mielőtt bármit mondhatna, érkezik Taug bejelentése, hogy hoz kötelet a raktárból. Na ezen már jobban elkacarászik, de szándékosan nem szól közbe, hogy ha esetleg oda belép, milyen látvány fogadhatja, a vélhetően huncutkodó Nadae-Rinan párostól.*
- Hogy szedett össze? *Kérdezi Tarantól, miközben fejével a druida felé bök. Igyekszik figyelmen kívül hagyni mellkasának mustrálását.* Vagy te szedted fel őt? *Vonogatja játékosan szemöldökét. ~Hát ez?~ Válaszra várva pillanatja meg a kóma közeli állapotba került tündérkét.* Nézze már meg valaki, hogy mi a halál lelte azt a fura kis dögöt, mert nekem sajnos... tele a kezem. *Mentegetőzik a kezében tartott rum-koponya párosra, ám láthatóan csak nincs gondoskodó kedvében, s nem is ismeri annyira a tündérkét, hogy érdekelje sorsa további kimenetele. Ha feldobja a talpát, legalább lesz kit felboncolnia Willnek.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.11 07:52:16
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:31:11
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:31:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Miközben a kézmosásnál segédkezik, néhány apró szúrást érez az egyik ujján, majd ahogy reflexesen megmoccan, lát egy apró kis árnyat arrébb rebbenni. Valami hal vagy afféle kukacnak nézte, ennyire kicsi a keze, hát ez remek. Vérző ujját szopogatva áll fel és indul el, hogy keressen magának egy helyet, ahol még elfér a nagy nyüzsgésben. Alapvetően nem foglal el nagy teret, de a barlang népsűrűsége erőteljesen megemelkedett mostanában. Néhány lépés után kicsit szédelegni kezd, úgyhogy inkább leül ott, ahol van, és a hátát a falnak támasztja. Még jó, különben hamarosan nagyot esett volna - a világ szép lassan szétfoszlik körülötte.
A félálomszerű homályt a saját neve tépi szét - a "tépi" rá a legjobb szó, ugyanis inkább harsogja, mint mondja valaki. Aethe visszatapogatózik az ébrenlét felé, és válaszolni igyekszik, de még nem működik rendesen se az agya, se a teste, úgyhogy azt nemigen érteni, mit mond.*
*Miközben a kézmosásnál segédkezik, néhány apró szúrást érez az egyik ujján, majd ahogy reflexesen megmoccan, lát egy apró kis árnyat arrébb rebbenni. Valami hal vagy afféle kukacnak nézte, ennyire kicsi a keze, hát ez remek. Vérző ujját szopogatva áll fel és indul el, hogy keressen magának egy helyet, ahol még elfér a nagy nyüzsgésben. Alapvetően nem foglal el nagy teret, de a barlang népsűrűsége erőteljesen megemelkedett mostanában. Néhány lépés után kicsit szédelegni kezd, úgyhogy inkább leül ott, ahol van, és a hátát a falnak támasztja. Még jó, különben hamarosan nagyot esett volna - a világ szép lassan szétfoszlik körülötte.
A félálomszerű homályt a saját neve tépi szét - a "tépi" rá a legjobb szó, ugyanis inkább harsogja, mint mondja valaki. Aethe visszatapogatózik az ébrenlét felé, és válaszolni igyekszik, de még nem működik rendesen se az agya, se a teste, úgyhogy azt nemigen érteni, mit mond.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-10 20:42:07
Üzenet elküldve: 2014-12-10 20:42:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Babramunka//
*Igen, Taran jól látja, de hamarosan nem lesz már széthúzás, hamarosan lesz egy mag, és lesz néhány kóbor láncszem, aki vagy beolvad, vagy pedig mehetnek a mélységi mellé a szakadékba. A hazatérése mindenkinek nagy örömet okoz, gyorsan szemügyre is veszi a társaságot, ezúttal senki nem veszett el, ami jó hír. Bár néhánnyal megcsonkultak, legalábbis Nadae és a kis füstös majom hiányzik.*
- A másik kettő hol van? *intézi Dyntinek a nagyon egyértelmű kérdést, de ha szükséges, kiegészíti* Nadae és a díszmajom *valójában biztos benne, ha valahol együtt vannak, akkor bizony "az" történik, és ez egyébként nem zavarja (amíg nem tudja, hogy a raktárban csinálják), legfeljebb jól kiröhögné Nadaét, amiért alig egy napja még úgy mondogatta, hogy inkább valami vízi szörny, mint hogy a füstös hozzáérjen. Mindegy is, végül is jobban teszi, ha addig csinálja vele, amíg él, utána valóban nehezebb lenne. Dynti persze rögtön a lakhely kérdését veti fel, méghozzá eléggé érdekes formában.*
- Miért akarsz te elférni a cellában? Én például maradok a saját barlangrészemnél, de te tudod... *vonja meg a vállát. Persze rögtön ezután esedékessé válik egy barlangfeltárás, de hát ezt nem kérdezte a lány. Will szavait egyelőre figyelmen kívül hagyja, mivel a kő az elsődleges. Majd utána feltesz pár kérdést. Taran láthatóan máris szemet vetett Dyntire, és meglepetésszerűen Taugot ez sem zavarja túlzottan, mivel Dyntivel sem voltak tervei. Emberek... Mit kezdjen velük? Vagy éppen azért, használja ki azt az évtizedecskét, amíg már nem túl fiatalok, de még nem túl öregek? Utál kapkodni... Ugyanakkor a második kámzsás nem bizonyul az elsőnél bölcsebbnek.*
- Ha neked volnék, először az életemre alkudoznék, és csak utána arra, hogy hol töltöm hátralevő napjaimat *hiszen egyszerűen bólinthatott volna, hogy aztán a munka után kettőt áldozzon egy helyett, csak az egyik hullát megtartsa néhány napra a barlangban. Vigyázzon magára, aki Őrült Tauggal alkuszik, az életét az már féltheti. Azonban jelenleg van jelölt a halálra, így semmi probléma, amennyiben a csuklyás érzékeli, hogy rossz irányba halad a beszélgetés.*
- Mint mondtam, amint a kő a helyére került, megbeszéljük a sorsodat. Nem mondtam? *pillant Taranra és Varonarra.*
- Viszont ha gyenge vagy a munkához, akkor te is sétálj be, és majd a végén segíts a lyukba igazítani, az még talán megy *eztán pedig akkor hárman fognak nekifeszülni, Will értett a szóból, már odabent is van, és igyekszik (ezen van a hangsúly) irányítani.*
- Hogyaza... *majdnem elbotlott a kövecskében, de szerencsére a másik kettő tartotta a követ, így neki is sikerült megőriznie az egyensúlyát. Eztán pedig remélhetőleg szerencsésen sikerül helyrerakni a követ, ha kicsit ferde, akkor Varonar dolga lesz igazítani rajta az ásóval. Ezután gyorsan sorra veszi a problémákat:*
- Varonar, gratulálok, teljes értékű tag lettél, mostantól nem kell bebörtönözve lenned *aztán cseppet felemeli a hangját, de épp csak annyira, hogy a holtak is megijedjenek, illetve hogy még Wegtorenben is hallani lehessen* Merre van Aethe? Kaparjátok elő! *majd a kölyök felé fordul:*
- Na most mondjad, mi van a kutyával? Azt értem, hogy gyakoroltál rajta, de hol van most? *őszintén bele se gondol, hogy a kutyát ténylegesen megölte. Eztán pedig már csak a kámzsás ügye marad vissza, illetve maradna, de ugye még ott a csuklyás is. Na hát vele mi legyen? Kénytelen lesz gyorsan elmondani neki a lényeget:*
- Itt szállás nincs *jegyzi meg* Mi nem fogadó vagyunk, amint azt láttad, hanem a Kárhozottak. Egy csapat a világtól elzártan, s mégis azzal időnként összefonódva. Dönthetsz a maradás, vagy a távozás mellett, de az már végleges *persze a távozás az élők közül való távozást jelentené, de ha ezt mondaná, akkor azzal befolyásolná a csuklyás szabad akaratát.*
- Szerzek kötelet a raktárból, aztán pedig mindenki a Szellem kegyeltjévé válhat *jegyzi meg kicsit hangosabban, de ezúttal nem üvölt, csak érzékelteti: aki nem akar boncolást látni, most takarodjon valamelyik másik barlangrészbe.*
*Igen, Taran jól látja, de hamarosan nem lesz már széthúzás, hamarosan lesz egy mag, és lesz néhány kóbor láncszem, aki vagy beolvad, vagy pedig mehetnek a mélységi mellé a szakadékba. A hazatérése mindenkinek nagy örömet okoz, gyorsan szemügyre is veszi a társaságot, ezúttal senki nem veszett el, ami jó hír. Bár néhánnyal megcsonkultak, legalábbis Nadae és a kis füstös majom hiányzik.*
- A másik kettő hol van? *intézi Dyntinek a nagyon egyértelmű kérdést, de ha szükséges, kiegészíti* Nadae és a díszmajom *valójában biztos benne, ha valahol együtt vannak, akkor bizony "az" történik, és ez egyébként nem zavarja (amíg nem tudja, hogy a raktárban csinálják), legfeljebb jól kiröhögné Nadaét, amiért alig egy napja még úgy mondogatta, hogy inkább valami vízi szörny, mint hogy a füstös hozzáérjen. Mindegy is, végül is jobban teszi, ha addig csinálja vele, amíg él, utána valóban nehezebb lenne. Dynti persze rögtön a lakhely kérdését veti fel, méghozzá eléggé érdekes formában.*
- Miért akarsz te elférni a cellában? Én például maradok a saját barlangrészemnél, de te tudod... *vonja meg a vállát. Persze rögtön ezután esedékessé válik egy barlangfeltárás, de hát ezt nem kérdezte a lány. Will szavait egyelőre figyelmen kívül hagyja, mivel a kő az elsődleges. Majd utána feltesz pár kérdést. Taran láthatóan máris szemet vetett Dyntire, és meglepetésszerűen Taugot ez sem zavarja túlzottan, mivel Dyntivel sem voltak tervei. Emberek... Mit kezdjen velük? Vagy éppen azért, használja ki azt az évtizedecskét, amíg már nem túl fiatalok, de még nem túl öregek? Utál kapkodni... Ugyanakkor a második kámzsás nem bizonyul az elsőnél bölcsebbnek.*
- Ha neked volnék, először az életemre alkudoznék, és csak utána arra, hogy hol töltöm hátralevő napjaimat *hiszen egyszerűen bólinthatott volna, hogy aztán a munka után kettőt áldozzon egy helyett, csak az egyik hullát megtartsa néhány napra a barlangban. Vigyázzon magára, aki Őrült Tauggal alkuszik, az életét az már féltheti. Azonban jelenleg van jelölt a halálra, így semmi probléma, amennyiben a csuklyás érzékeli, hogy rossz irányba halad a beszélgetés.*
- Mint mondtam, amint a kő a helyére került, megbeszéljük a sorsodat. Nem mondtam? *pillant Taranra és Varonarra.*
- Viszont ha gyenge vagy a munkához, akkor te is sétálj be, és majd a végén segíts a lyukba igazítani, az még talán megy *eztán pedig akkor hárman fognak nekifeszülni, Will értett a szóból, már odabent is van, és igyekszik (ezen van a hangsúly) irányítani.*
- Hogyaza... *majdnem elbotlott a kövecskében, de szerencsére a másik kettő tartotta a követ, így neki is sikerült megőriznie az egyensúlyát. Eztán pedig remélhetőleg szerencsésen sikerül helyrerakni a követ, ha kicsit ferde, akkor Varonar dolga lesz igazítani rajta az ásóval. Ezután gyorsan sorra veszi a problémákat:*
- Varonar, gratulálok, teljes értékű tag lettél, mostantól nem kell bebörtönözve lenned *aztán cseppet felemeli a hangját, de épp csak annyira, hogy a holtak is megijedjenek, illetve hogy még Wegtorenben is hallani lehessen* Merre van Aethe? Kaparjátok elő! *majd a kölyök felé fordul:*
- Na most mondjad, mi van a kutyával? Azt értem, hogy gyakoroltál rajta, de hol van most? *őszintén bele se gondol, hogy a kutyát ténylegesen megölte. Eztán pedig már csak a kámzsás ügye marad vissza, illetve maradna, de ugye még ott a csuklyás is. Na hát vele mi legyen? Kénytelen lesz gyorsan elmondani neki a lényeget:*
- Itt szállás nincs *jegyzi meg* Mi nem fogadó vagyunk, amint azt láttad, hanem a Kárhozottak. Egy csapat a világtól elzártan, s mégis azzal időnként összefonódva. Dönthetsz a maradás, vagy a távozás mellett, de az már végleges *persze a távozás az élők közül való távozást jelentené, de ha ezt mondaná, akkor azzal befolyásolná a csuklyás szabad akaratát.*
- Szerzek kötelet a raktárból, aztán pedig mindenki a Szellem kegyeltjévé válhat *jegyzi meg kicsit hangosabban, de ezúttal nem üvölt, csak érzékelteti: aki nem akar boncolást látni, most takarodjon valamelyik másik barlangrészbe.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-10 19:34:53
Üzenet elküldve: 2014-12-10 19:34:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Dyntina, Thys és Taugék //
*Nadae után Dyntina érzi magáénak a feladatot, hogy fejmosásban részesítse a kölyköt, aki kitartva korábbi megfigyelései mellett, továbbra sem hajlandó másképpen viseltetni az újdonsült, lehetséges barlanglakó iránt. Ahhoz túlzottan elnyerte a tetszését a kámzsás magabiztos kiállása, no meg a szőrpamacshoz hasonlító tollasa, szóval a vöröske szavai egyik fülén be, a másik fülén pedig ki. Avagy nem teljesen, azért a tudatáig eljutnak a felháborodott kérdések, viszont nem kell sokat várni, hogy utóbbira maga a betolakodó adjon választ.*
- Tessék, tudjuk ki. Thyse... öhm... mester... Varjúlátó! Na, nincs mitől félni! *Mosolyog barátságosan a lányra, majd visszafordítja lélektükreit a Thyseynn nevet viselőre. Ugyan az általa feltett, ártatlan kérdésekre nem kap választ, azonban Dyntina faggatózása ugyanarra irányul, mint amire ő is kíváncsi volt, s mivel a kísérteties alak inkább érez intuíciót aziránt, hogy a nőszemélynek válaszoljon, úgy ennek kapcsán kell kiszűrnie a maga lényegét.*
- Komolyan képes vagy látni a szemével? *Kérdezi álmélkodva, amint hol a varjúra, hol pedig a férfi feltételezhető arcára fordítja tekintetét, mielőtt azonban túlzottan belemerülhetne a vizsgálódásba, megérkezik a barlang egyedüli vezére, Taug. Ennél pedig nem is kell több, hogy a siheder azonnal a nyomába eredjen, és a nyakába lihegve próbálja tudatosítani mai hőstettéről.*
- Taug! Taug! Képzeld, gyakoroltam Gombolyagon a szertartásra! A tündérke azt mondta, hogy majd ő is elmondja neked! *Hadovál össze vissza, talán még a druida szavába is belevágva, persze rosszabb időpontot nem is választhatott volna az elért sikerek fitogtatására. Az ismerkedésnél egy pillanatra a tűzmágusra pillant, majd elmosolyodva megejti a saját bemutatkozását is.*
- Üdv, én Williän vagyok! *Magyarázza izgatottan, aztán már ered is tovább az elf nyomában, akinek ráadásul szüksége is van rá. Ugyan nem éppen érinti kellemesen a majdhogy nem a közvetlen közelében történő bődülés, ám a füleit befogva és szemeit összeszorítva néhány pillanat elteltével túljut a kellemetlenségen, s érdeklődően hallgatja a számára kiosztott feladatot.*
- Igenis! *Feleli mindenfajta ellenkezést mellőzve, majd vidáman betrappol a cellába, hogy szerény képességeinek révén elegyengesse a követ cipelő csipet csapat útját. Az már más kérdés, hogy ebből valószínűleg katasztrófa fog kisülni, ő azért bízik a saját képességeiben, s hogy el tudja végezni a rá rótt, fontos feladatot. Tehát, amennyiben valahogy – Thyseynn nélkül – megemelték a követ, vagy épp gurítani kezdték, nekilát a koordinálásnak.*
- Gyertek egyenesen, még... méééég... hupsz, ott egy szikla! Azt hiszem későn szóltam... *Motyogja az utóbbit leginkább magának, az orra alatt.* Most forduljatok jobbra! Vagy az balra van? Na várjunk, ha ez a jobb, ez meg a bal, akkor nekik az a jobb vagy a... Taug, most melyik a bal? *Kérdezi teljes zavarodottságában, mintha az elfnek egyáltalán rálátása nyílhatna a kölyökre, meg a problémájára, hiszen épp azért bízta meg, hogy az övéjük helyett is a szemük legyen.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.10 19:39:06
*Nadae után Dyntina érzi magáénak a feladatot, hogy fejmosásban részesítse a kölyköt, aki kitartva korábbi megfigyelései mellett, továbbra sem hajlandó másképpen viseltetni az újdonsült, lehetséges barlanglakó iránt. Ahhoz túlzottan elnyerte a tetszését a kámzsás magabiztos kiállása, no meg a szőrpamacshoz hasonlító tollasa, szóval a vöröske szavai egyik fülén be, a másik fülén pedig ki. Avagy nem teljesen, azért a tudatáig eljutnak a felháborodott kérdések, viszont nem kell sokat várni, hogy utóbbira maga a betolakodó adjon választ.*
- Tessék, tudjuk ki. Thyse... öhm... mester... Varjúlátó! Na, nincs mitől félni! *Mosolyog barátságosan a lányra, majd visszafordítja lélektükreit a Thyseynn nevet viselőre. Ugyan az általa feltett, ártatlan kérdésekre nem kap választ, azonban Dyntina faggatózása ugyanarra irányul, mint amire ő is kíváncsi volt, s mivel a kísérteties alak inkább érez intuíciót aziránt, hogy a nőszemélynek válaszoljon, úgy ennek kapcsán kell kiszűrnie a maga lényegét.*
- Komolyan képes vagy látni a szemével? *Kérdezi álmélkodva, amint hol a varjúra, hol pedig a férfi feltételezhető arcára fordítja tekintetét, mielőtt azonban túlzottan belemerülhetne a vizsgálódásba, megérkezik a barlang egyedüli vezére, Taug. Ennél pedig nem is kell több, hogy a siheder azonnal a nyomába eredjen, és a nyakába lihegve próbálja tudatosítani mai hőstettéről.*
- Taug! Taug! Képzeld, gyakoroltam Gombolyagon a szertartásra! A tündérke azt mondta, hogy majd ő is elmondja neked! *Hadovál össze vissza, talán még a druida szavába is belevágva, persze rosszabb időpontot nem is választhatott volna az elért sikerek fitogtatására. Az ismerkedésnél egy pillanatra a tűzmágusra pillant, majd elmosolyodva megejti a saját bemutatkozását is.*
- Üdv, én Williän vagyok! *Magyarázza izgatottan, aztán már ered is tovább az elf nyomában, akinek ráadásul szüksége is van rá. Ugyan nem éppen érinti kellemesen a majdhogy nem a közvetlen közelében történő bődülés, ám a füleit befogva és szemeit összeszorítva néhány pillanat elteltével túljut a kellemetlenségen, s érdeklődően hallgatja a számára kiosztott feladatot.*
- Igenis! *Feleli mindenfajta ellenkezést mellőzve, majd vidáman betrappol a cellába, hogy szerény képességeinek révén elegyengesse a követ cipelő csipet csapat útját. Az már más kérdés, hogy ebből valószínűleg katasztrófa fog kisülni, ő azért bízik a saját képességeiben, s hogy el tudja végezni a rá rótt, fontos feladatot. Tehát, amennyiben valahogy – Thyseynn nélkül – megemelték a követ, vagy épp gurítani kezdték, nekilát a koordinálásnak.*
- Gyertek egyenesen, még... méééég... hupsz, ott egy szikla! Azt hiszem későn szóltam... *Motyogja az utóbbit leginkább magának, az orra alatt.* Most forduljatok jobbra! Vagy az balra van? Na várjunk, ha ez a jobb, ez meg a bal, akkor nekik az a jobb vagy a... Taug, most melyik a bal? *Kérdezi teljes zavarodottságában, mintha az elfnek egyáltalán rálátása nyílhatna a kölyökre, meg a problémájára, hiszen épp azért bízta meg, hogy az övéjük helyett is a szemük legyen.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.10 19:39:06
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-10 17:51:48
Üzenet elküldve: 2014-12-10 17:51:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
*Végül kezelésbe veszi a Méhkas Királylánya, legalábbis a feltételezés szerint, és láthatóan fellendül a szavak gyűjteménye. Eddig nagyrészt csak ácsorgott ott némán, figyelte egyetlen szemével a komédiát, amit levágtak, a távozó mocsárlakó után fordulgatott, nehogy hátulról kapjon egy tőrt. Ez mind nem is lenne olyan vészes, ha ez a bagázs nem lenne annyira zsúfolt. Túl lehet élni, de az igazat megvallva ő nem azért jött, hogy a tagjuk legyen, hanem azért, mert Qharr ide vezette.*
- Thyseynn Aloryen, Sárkányhágó mestere, a Varjúlátó kérdi. *meglehetősen sok neve van, amit a lihanechi pórnép aggatott rá, de ha ezt mind felsorolná, a végeztével már csak megkövesedett csontvázak maradnának a csapattól.* - Semmi más szándékból nem jöttem, csak abból, hogy ez a madár idevezetett. *sóhajt fel. ~Mégis el kell mondanom.~* - Képes vagyok a szemével látni, mindazt, amit ő lát, és ő ezt a szirtet látta, és én követtem.
*Zárja rövidre a választ. A csuklya sötétje alól egyetlen vörös íriszének átható karmai Dyntiát mardossák.
Időközben megérkezik egy elf, aki máris nyomja a szöveget, jobban, mint Thyseynn álmodni is mert volna róla. Gondolatai szerint az Új-Kámzsás csak ő lehet.*
- Már megbocsáss, de én nem vagyok annyira összeborulva a társasággal, hogy holmi köveket mozgassak... És a karjaim se olyan erősek, hogy megtartsam, nem vagyok ami kutya. De talán besegíthetek, ha néhány napra szállást kaphatok.
*Kap kapva az alkalmon, hisz hiába, kint hideg, itt meg meleg van.*
*Végül kezelésbe veszi a Méhkas Királylánya, legalábbis a feltételezés szerint, és láthatóan fellendül a szavak gyűjteménye. Eddig nagyrészt csak ácsorgott ott némán, figyelte egyetlen szemével a komédiát, amit levágtak, a távozó mocsárlakó után fordulgatott, nehogy hátulról kapjon egy tőrt. Ez mind nem is lenne olyan vészes, ha ez a bagázs nem lenne annyira zsúfolt. Túl lehet élni, de az igazat megvallva ő nem azért jött, hogy a tagjuk legyen, hanem azért, mert Qharr ide vezette.*
- Thyseynn Aloryen, Sárkányhágó mestere, a Varjúlátó kérdi. *meglehetősen sok neve van, amit a lihanechi pórnép aggatott rá, de ha ezt mind felsorolná, a végeztével már csak megkövesedett csontvázak maradnának a csapattól.* - Semmi más szándékból nem jöttem, csak abból, hogy ez a madár idevezetett. *sóhajt fel. ~Mégis el kell mondanom.~* - Képes vagyok a szemével látni, mindazt, amit ő lát, és ő ezt a szirtet látta, és én követtem.
*Zárja rövidre a választ. A csuklya sötétje alól egyetlen vörös íriszének átható karmai Dyntiát mardossák.
Időközben megérkezik egy elf, aki máris nyomja a szöveget, jobban, mint Thyseynn álmodni is mert volna róla. Gondolatai szerint az Új-Kámzsás csak ő lehet.*
- Már megbocsáss, de én nem vagyok annyira összeborulva a társasággal, hogy holmi köveket mozgassak... És a karjaim se olyan erősek, hogy megtartsam, nem vagyok ami kutya. De talán besegíthetek, ha néhány napra szállást kaphatok.
*Kap kapva az alkalmon, hisz hiába, kint hideg, itt meg meleg van.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-09 19:30:33
Üzenet elküldve: 2014-12-09 19:30:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Dynti, Taug és a többiek (?)//
*Szép monológot sorolt el neki az elf az imént.*
-Hát akkor erősítsük meg a hatalmad! Ilyen széthúzással nehezen lesz olyan hírnevünk, mint amit elképzeltem.
*Biztosítja Taugot a támogatásáról, hiszen a férfi céljai egyelőre fedik a tűzmágusét. Hogy ő pontosan mit is akar a klánban? Pénzt, mi mást. A mágia elsajátításához igen sok kell belőle, s a tűz ezek közül is az, ami a legtöbbet igényli. Tisztességes módon az életében nem lenne belőle mindent elsöprő erejű varázsló, akinek a nevét rettegik! Hogy pontosan mit is tenne meg az arany megszerzéséért? Ez a kérdés most nyitott marad. Keresse csak meg Taug a választ rá, de arra mérget vehet, hogy embert enni nem fog még a jelentősebben csengő aranytelérekért sem.*
~Ezek után kíváncsi vagyok a társaság többi tagjára is.~
*Az út hátralevő részében nem sokat beszél. Inkább szépen, lassan emészti a druidától hallottakat. Talán még a hasznára válhat mindaz, amit ma megtudott. Szó nélkül irányítja a lány sorsát is úgy, ahogy a vezér kérte tőle. A barlangba érve mindenféle alakokkal találkozik. Közöttük kétségtelenül a legszebb Dynti. Őt méregeti, miközben Taug az utasításokat osztogatja és gyorsan bemutatja a társaságnak. Üdvözlésképp biccent is felé, s a fene a pofáját, megint nem bírja megállni, hogy ne reagáljon a lány utolsó mondatára.*
-Kicsit majd összébb bújunk, Aranyom!
*Mosolyodik el, s bár számít rá, hogy esetleg egy tőr az ágyéka felé szegeződik, vagy kap egy ízes megjegyzést, mindezt egyelőre figyelmen kívül hagyja. Végigméri a többieket is. Van itt csuklyás halálmadár, valamint egy selyemfiú is.*
~Hogy fognak ezek örülni, ha elmesélem a becenevüket nekik!~
*A kezdeti pozitív dolgokat félretéve, természetesen segít Taugnak odébb tenni a fémet, ami ha minden igaz, valamiféle kezdetleges tömlöcrács. Jó az. A célnak éppen megfelel. A művelet után kicsit kivonja magát a csapat vérkeringéséből, hogy Taug tovább rendezgethessen a sorai között. Időközben miért is ne fantáziálna arról, hogy mi is van Dynti páncélja alatt?*
~Nagy szíve lehet, kifelé legalább is jól látszik!~
*Szép monológot sorolt el neki az elf az imént.*
-Hát akkor erősítsük meg a hatalmad! Ilyen széthúzással nehezen lesz olyan hírnevünk, mint amit elképzeltem.
*Biztosítja Taugot a támogatásáról, hiszen a férfi céljai egyelőre fedik a tűzmágusét. Hogy ő pontosan mit is akar a klánban? Pénzt, mi mást. A mágia elsajátításához igen sok kell belőle, s a tűz ezek közül is az, ami a legtöbbet igényli. Tisztességes módon az életében nem lenne belőle mindent elsöprő erejű varázsló, akinek a nevét rettegik! Hogy pontosan mit is tenne meg az arany megszerzéséért? Ez a kérdés most nyitott marad. Keresse csak meg Taug a választ rá, de arra mérget vehet, hogy embert enni nem fog még a jelentősebben csengő aranytelérekért sem.*
~Ezek után kíváncsi vagyok a társaság többi tagjára is.~
*Az út hátralevő részében nem sokat beszél. Inkább szépen, lassan emészti a druidától hallottakat. Talán még a hasznára válhat mindaz, amit ma megtudott. Szó nélkül irányítja a lány sorsát is úgy, ahogy a vezér kérte tőle. A barlangba érve mindenféle alakokkal találkozik. Közöttük kétségtelenül a legszebb Dynti. Őt méregeti, miközben Taug az utasításokat osztogatja és gyorsan bemutatja a társaságnak. Üdvözlésképp biccent is felé, s a fene a pofáját, megint nem bírja megállni, hogy ne reagáljon a lány utolsó mondatára.*
-Kicsit majd összébb bújunk, Aranyom!
*Mosolyodik el, s bár számít rá, hogy esetleg egy tőr az ágyéka felé szegeződik, vagy kap egy ízes megjegyzést, mindezt egyelőre figyelmen kívül hagyja. Végigméri a többieket is. Van itt csuklyás halálmadár, valamint egy selyemfiú is.*
~Hogy fognak ezek örülni, ha elmesélem a becenevüket nekik!~
*A kezdeti pozitív dolgokat félretéve, természetesen segít Taugnak odébb tenni a fémet, ami ha minden igaz, valamiféle kezdetleges tömlöcrács. Jó az. A célnak éppen megfelel. A művelet után kicsit kivonja magát a csapat vérkeringéséből, hogy Taug tovább rendezgethessen a sorai között. Időközben miért is ne fantáziálna arról, hogy mi is van Dynti páncélja alatt?*
~Nagy szíve lehet, kifelé legalább is jól látszik!~
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-09 17:51:27
Üzenet elküldve: 2014-12-09 17:51:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Rinan//
*Kétkedve vonja fel szemöldökét, miközben az egyik – vélhetően rumot tartalmazó – hordón tetején ül.*
- Elképzelésed? Ugyan már aranykanállal a szádban, honnan tudhatnád milyen egy barbár világ?
*Teszi fel a kérdést, bizonyítva azzal, hogy ő sem ismeri a fiút. Igaz ő sose tagadta ezt, s épp ezért nem is feltételezett róla sok dolgot. Csak néhányat, mert aki így viselkedik, azok – a tapasztalatai szerint – jó családból származhattak. Dühe továbbra sem csillapul, s a fiú ezt csak tovább tetézi.*
- Lenézed? Akkor mégis mit keresel itt? Itt tele vagyunk a lenézendőkkel.
*Sőt jobban belegondolva, Szukafattya nővérén kívül, más épkézláb nő, nem tartózkodik a barlangba. S a férfi eléggé ki akarja élni férfiúi vágyait. S meglehet, hogy olyannyira hiányzik neki a női érintés, hogy már képes legyen egy ember felé közeledni? Vagy ő is csak olyan, mint a legtöbb – s ebben önmagát is beleérti – hogy nem válogat, csak külső alapján.*
- Nem ismersz. Nem tudod, hogy mire vagyok képes. Tipikus, csak azért, mert nő vagyok, azt hiszed, hogy képtelen vagyok magam megvédeni, mi? *Szól dühösen továbbra is, hangját hol felemelve, hol lehalkítva.* - Mégis mondd már meg, ebben a szutykos világban, mégis hogy éltem már meg ennyi évet? Lehet, hogy te trillió évvel idősebb vagy, de lemerem fogadni, hogy nagyobb tapasztalatom van az élet terén, mint neked.
*Húzza össze szemeit, miközben kifelé próbálna menni, ám továbbra sem engedik. Csuklóján a szorítás nem enged, sőt ha találgathat, akkor csak még jobban erősödik.
A férfi érdeklődő, ám mégis érdektelen arckifejezése tovább bosszantja. Mégis minek generálta, ezt a vitát, ha utóbb nem érdekli? Hisz oly egyértelmű, hogy mindenért a férfi hibás. Ha nem találja el a százas szöget, s ha nem tiporja el, azon képzeletét, hogy igenis képes titkolni, elrejteni gyengeségét, akkor ez az egész meg sem történt volna. Akkor csak kényelmesen megiszik idebent néhány kupica rumot, majd kényelmesen kisétál a raktárból mit sem törődve a világgal, indulva el ama barbár csapat felé. Most mégis itt van, s kezeit gúzsban tartják.*
- Úgy néz ki, hogy az előző áldozataid, büdös kurvák, akik csak tettetik szeméremségük, holott másra sem vágynak, minthogy valaki végre jól megdugja őket.
*Fejti ki véleményét, a másik előző kapcsolatairól. Hogy ebből mi igaz, s mi nem, továbbra is csak találgat, de ugyanannyi esélye van rá, hogy eltalálta, mint hogy nem. A másik reakciójából tökéletesen ki fog rajzolódni, hogy mennyire nem tévedett. Hiszen ilyen téren, ő tévedne?
Miközben lassan lenyugszik, halkan, s óvatosan mozdul meg. Egy apró félmosolyt elereszt a férfi szavai hallatán. A balga, de nem válaszol neki. Inkább cselekszik tovább. Érzi, hogy a másik szabad keze megmozdul, s tarkójára tapad. Kezeivel tovább játszik a férfi mellkasán, az első adandó alkalmat kihasználva, hogy utat találjon ruhája alá. Kezei hidegek, felvették a barlang hőmérsékletét, úgy cirógatja végig az izmosnak tetsző hasfalat.
Kacéran tekint a férfira, egy percre sem hunyva le szemét. S egyre csak közelednek egymáshoz, míg végre meg nem történik, aminek meg kell. Előbb csak egy finoman érnek össze, ám ami utána történik, arról ez már nem mondható el. Mohón harapja, s egyben csókolja a másik ajkait. Keze szabadságot nyer, hisz átkarolják. Ő is mozdul, de nem úgy ahogy a másik várná. Keze hátracsúszik, saját csípőjéhez, s a tőr fémje halkan sikít fel. Egy szempillantás alatt ott van szabad kezében a jól elrejtett tőr, s már az elf nyakához is szegezi azt. Szája hirtelen szakad el a másikétól, ám még mindig vészesen közel van hozzá. Kettőjük közt csak egy tőr. Szemei dühöt már nem sugároznak, inkább csak szikrákat szór.*
- Ne légy nagyképű, sose becsülj alá.
*Megvárja a másik reakcióját, ha nem engedi el, akkor továbbra is csak ott állnak, szinte összegabalyodva. Ha Bájgúnár elengedi, engedve a hideg fém fenyegetésének, akkor egyet lép hátra, s keze lassan csúszik ki másik ruhája alól. Egy töredék pillanatot vár, hogy aztán könnyedén libbenjen ki a raktárból, hogy lassan útnak induljanak.*
//Rinan//
*Kétkedve vonja fel szemöldökét, miközben az egyik – vélhetően rumot tartalmazó – hordón tetején ül.*
- Elképzelésed? Ugyan már aranykanállal a szádban, honnan tudhatnád milyen egy barbár világ?
*Teszi fel a kérdést, bizonyítva azzal, hogy ő sem ismeri a fiút. Igaz ő sose tagadta ezt, s épp ezért nem is feltételezett róla sok dolgot. Csak néhányat, mert aki így viselkedik, azok – a tapasztalatai szerint – jó családból származhattak. Dühe továbbra sem csillapul, s a fiú ezt csak tovább tetézi.*
- Lenézed? Akkor mégis mit keresel itt? Itt tele vagyunk a lenézendőkkel.
*Sőt jobban belegondolva, Szukafattya nővérén kívül, más épkézláb nő, nem tartózkodik a barlangba. S a férfi eléggé ki akarja élni férfiúi vágyait. S meglehet, hogy olyannyira hiányzik neki a női érintés, hogy már képes legyen egy ember felé közeledni? Vagy ő is csak olyan, mint a legtöbb – s ebben önmagát is beleérti – hogy nem válogat, csak külső alapján.*
- Nem ismersz. Nem tudod, hogy mire vagyok képes. Tipikus, csak azért, mert nő vagyok, azt hiszed, hogy képtelen vagyok magam megvédeni, mi? *Szól dühösen továbbra is, hangját hol felemelve, hol lehalkítva.* - Mégis mondd már meg, ebben a szutykos világban, mégis hogy éltem már meg ennyi évet? Lehet, hogy te trillió évvel idősebb vagy, de lemerem fogadni, hogy nagyobb tapasztalatom van az élet terén, mint neked.
*Húzza össze szemeit, miközben kifelé próbálna menni, ám továbbra sem engedik. Csuklóján a szorítás nem enged, sőt ha találgathat, akkor csak még jobban erősödik.
A férfi érdeklődő, ám mégis érdektelen arckifejezése tovább bosszantja. Mégis minek generálta, ezt a vitát, ha utóbb nem érdekli? Hisz oly egyértelmű, hogy mindenért a férfi hibás. Ha nem találja el a százas szöget, s ha nem tiporja el, azon képzeletét, hogy igenis képes titkolni, elrejteni gyengeségét, akkor ez az egész meg sem történt volna. Akkor csak kényelmesen megiszik idebent néhány kupica rumot, majd kényelmesen kisétál a raktárból mit sem törődve a világgal, indulva el ama barbár csapat felé. Most mégis itt van, s kezeit gúzsban tartják.*
- Úgy néz ki, hogy az előző áldozataid, büdös kurvák, akik csak tettetik szeméremségük, holott másra sem vágynak, minthogy valaki végre jól megdugja őket.
*Fejti ki véleményét, a másik előző kapcsolatairól. Hogy ebből mi igaz, s mi nem, továbbra is csak találgat, de ugyanannyi esélye van rá, hogy eltalálta, mint hogy nem. A másik reakciójából tökéletesen ki fog rajzolódni, hogy mennyire nem tévedett. Hiszen ilyen téren, ő tévedne?
Miközben lassan lenyugszik, halkan, s óvatosan mozdul meg. Egy apró félmosolyt elereszt a férfi szavai hallatán. A balga, de nem válaszol neki. Inkább cselekszik tovább. Érzi, hogy a másik szabad keze megmozdul, s tarkójára tapad. Kezeivel tovább játszik a férfi mellkasán, az első adandó alkalmat kihasználva, hogy utat találjon ruhája alá. Kezei hidegek, felvették a barlang hőmérsékletét, úgy cirógatja végig az izmosnak tetsző hasfalat.
Kacéran tekint a férfira, egy percre sem hunyva le szemét. S egyre csak közelednek egymáshoz, míg végre meg nem történik, aminek meg kell. Előbb csak egy finoman érnek össze, ám ami utána történik, arról ez már nem mondható el. Mohón harapja, s egyben csókolja a másik ajkait. Keze szabadságot nyer, hisz átkarolják. Ő is mozdul, de nem úgy ahogy a másik várná. Keze hátracsúszik, saját csípőjéhez, s a tőr fémje halkan sikít fel. Egy szempillantás alatt ott van szabad kezében a jól elrejtett tőr, s már az elf nyakához is szegezi azt. Szája hirtelen szakad el a másikétól, ám még mindig vészesen közel van hozzá. Kettőjük közt csak egy tőr. Szemei dühöt már nem sugároznak, inkább csak szikrákat szór.*
- Ne légy nagyképű, sose becsülj alá.
*Megvárja a másik reakcióját, ha nem engedi el, akkor továbbra is csak ott állnak, szinte összegabalyodva. Ha Bájgúnár elengedi, engedve a hideg fém fenyegetésének, akkor egyet lép hátra, s keze lassan csúszik ki másik ruhája alól. Egy töredék pillanatot vár, hogy aztán könnyedén libbenjen ki a raktárból, hogy lassan útnak induljanak.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-09 07:53:01
Üzenet elküldve: 2014-12-09 07:53:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Mortar, majd Will, Thys és Taugék//
*Mortar nem löki félre a kezét, ez már jó, így legalább láthatóan a férfi sem ódzkodik a fizikai kontaktustól a lánnyal, pedig még élénken él fejében kép, amikor még azért is habozott, hogy egyáltalán leüljön mellé a szikláknál.
A kacérból hirtelen inkább meglehetősen bájos mosolyra vált és nagyot bólint az éjhajú szavaira, még egy apró "Chö" azért elhagyja ajkait a végszóra, de emiatt már nem aggódik. Elnézve ezt a helyzetet, nincs olyan férfi aki ne jönne vissza hozzá így, talán Mortar sincs vele másként.
Amikor azonban a koponya lendül a kezébe, reflexszerűen megfogja, de eltartja magától és undorodva nézegeti.* Komolyan? *Kérdezi bizonytalanul, majd száját húzva nézegetve a kezében tartott egykori fejet, ami néhány órája még bezsélt, pislogott és fogai közül bűzt árasztott a lány képébe, s arra törekedett, hogy lenyesse a vöröske fejét. Valójában valahol még megható is lehetne a jelenet, hogy pont rábízza a férfi ezt az ocsmányságot, talán ezért veszi el tőle, viszont arcáról a förtelem nem múlik egy hamar. Fogja a koponyát, gondosan kitartja maga elé és szemöldökét ráncolva szemezik az üres szemgödrökkel.* Hát haver, ismét ketten maradtunk. *Vonja meg a vállát, majd hóna alá fogja az emberi maradványt, akár csak egy sisakot és merengve néz a távolodó férfi alakja után. A felé küldött kacsintásra elmosolyodik és ő is küld egyet felé, s amint a mocsárlakó távozott csak akkor üti fel egy gondolat magát a fejében. ~Várjunk csak... milyen feladat? Hova is megy?~ Szemeivel ingerülten kutat a barlangban Nadae után, de nem látja. Az biztos, hogy kifogja faggatni, hogy mégis hova küldte el a férfit, s már bánja is, hogy nem kérdezett rá addig, amíg itt volt előtte. Mostmár azonban mindegy, sóhajt egyet, majd megindul az újdonsült csuklyás fickó és Will felé. Léptei határozottak, hiszen úgy tűnik jelenleg senkit sem érdekel, hogy csak úgy megjelent még egy ember, akit ki tudja milyen célok vezéreltek ide, hát ha más nem, majd ő felveszi a posztot, hogy kifaggassa a férfit mielőtt elindulnának. Ha hallaná azonban a férfi gondolatait, mi szerint a hely királynőjének tartja, egészen biztosan ragyogó, sugárzó mosollyal indulna felé, s szinte kenyérre lehetne kenni, olyan kedves lenne.
Már közeledtével gyanúsan méregeti a kölyökkel barátságosan csevegő fickót, vállán a fekete madárral, s szemöldöke meg is lendül a magasba, amikor éppen elcsípi a fickó utolsó kérdését. Elélép s kezével jobban rászorít a koponyára. Mostmár nem is bánja, hogy a mocsárlakó rábízta ezt a trófeát, legalább valami ijesztő is lesz a kiállásában.*
- Az attól függ ki kérdezi. *Lép oda és még mindig gyanúsan méregeti a fickót, majd vet egy szúrós pillantást Willre.* Te meg... *Rázza meg a fejét.* Már megint úgy cseverészel itt, mintha fogadós lennél! Ki tudja ki ez? *Nem igazán zavartatva magát, hogy a fickó is ott van, kezével felé bök, miközben villogó szemekkel nézi a fiút, majd újabbat sóhatva fordul vissza az idegen felé.*
- Szóval, mivel láthatóan senkit sem érdekel, hogy csak úgy betévedt ide khm... *Köhint egyet célzásként mindenki felé, ám teljesen feleslegesen teszi, hiszen akinek szólna, azok a raktárban vannak, s Dynti gondolatai szerint épp huncutkodhatnak. Ezen némileg fel is bosszantja magát, hiszen ennyi erővel aztán nyugodtan félrevonulhatott volna ő is Mortarra, hogy a köztük levő feszültséget csökkentsék, de nem. Neki maradt a poszt, hogy ahogy egy nappal korábban Varonart, úgy most ezt a fickót kifaggassa.*
- Szóval, ki maga, honnan jött és milyen céllal? De legfőképp, vannak-e fegyverei? *Kérdezi még magához képest is igen komoly hangnemmel, majd szürkéi a madárra vándorolnak.* Azt a dögöt meg tartsa kordában, mert ha támadást indít az ürülékével a ruhám felé, biztos, hogy kettéhasítom és a koponyája bekerül e mellé a gyűjteménybe. *Bök a kezében tartott gusztustalanságra.* Bár talán a legjobb az lenne, ha a kölyöktől tartanád távol, előfordul, hogy spontán belezni támad kedve. *Vigyorog kárörvendően. A férfi feltett kérdésére nem válaszol, Will amúgy is kibökött már néhány információt a száján, amiért bizony kicsit át is fogja mosni a fejét, hiszen, ha minden jött-mentnek elkezd kitálalni, akkor bizony gondban lesznek. Legalábbis a maga részéről nem örül neki, hiszen ki tudja mikor téved be a résen egy álcázott fejvadász, aki az ő fejéért jött, a kölyök meg odalép hozzá vigyorogva, szépen kitálal, ő pedig mehet majd a süllyesztőbe. A gondolattól összerezzen. Persze valójában Will sem mondott olyan sokat, csak ő következtet erre abból amit elkapott, lévén, hogy eddig nem nagyon figyelt a beszélgetésre.
Keménykedésének Taug megjelenése vet véget.* Ideje volt már. *Jegyzi meg csípősen, utalva arra, hogy a férfi távollétével kicsit felborult a barlangban minden.
Taran felé biccent egyet újfent, bár már találkoztak, de akkor nem sok érdeklődést mutatott felé, most azonban tudva, hogy tűzmágiával kacérkodik, némi elismeréssel adózik felé tekintetével.*
- Mégis hol fogunk itt mi elférni ennyien? *Fordul a druida felé felvont szemöldökkel.* Már lassan a csuklyás banda sem fér el a cellában, nem hogy mi...
//Mortar, majd Will, Thys és Taugék//
*Mortar nem löki félre a kezét, ez már jó, így legalább láthatóan a férfi sem ódzkodik a fizikai kontaktustól a lánnyal, pedig még élénken él fejében kép, amikor még azért is habozott, hogy egyáltalán leüljön mellé a szikláknál.
A kacérból hirtelen inkább meglehetősen bájos mosolyra vált és nagyot bólint az éjhajú szavaira, még egy apró "Chö" azért elhagyja ajkait a végszóra, de emiatt már nem aggódik. Elnézve ezt a helyzetet, nincs olyan férfi aki ne jönne vissza hozzá így, talán Mortar sincs vele másként.
Amikor azonban a koponya lendül a kezébe, reflexszerűen megfogja, de eltartja magától és undorodva nézegeti.* Komolyan? *Kérdezi bizonytalanul, majd száját húzva nézegetve a kezében tartott egykori fejet, ami néhány órája még bezsélt, pislogott és fogai közül bűzt árasztott a lány képébe, s arra törekedett, hogy lenyesse a vöröske fejét. Valójában valahol még megható is lehetne a jelenet, hogy pont rábízza a férfi ezt az ocsmányságot, talán ezért veszi el tőle, viszont arcáról a förtelem nem múlik egy hamar. Fogja a koponyát, gondosan kitartja maga elé és szemöldökét ráncolva szemezik az üres szemgödrökkel.* Hát haver, ismét ketten maradtunk. *Vonja meg a vállát, majd hóna alá fogja az emberi maradványt, akár csak egy sisakot és merengve néz a távolodó férfi alakja után. A felé küldött kacsintásra elmosolyodik és ő is küld egyet felé, s amint a mocsárlakó távozott csak akkor üti fel egy gondolat magát a fejében. ~Várjunk csak... milyen feladat? Hova is megy?~ Szemeivel ingerülten kutat a barlangban Nadae után, de nem látja. Az biztos, hogy kifogja faggatni, hogy mégis hova küldte el a férfit, s már bánja is, hogy nem kérdezett rá addig, amíg itt volt előtte. Mostmár azonban mindegy, sóhajt egyet, majd megindul az újdonsült csuklyás fickó és Will felé. Léptei határozottak, hiszen úgy tűnik jelenleg senkit sem érdekel, hogy csak úgy megjelent még egy ember, akit ki tudja milyen célok vezéreltek ide, hát ha más nem, majd ő felveszi a posztot, hogy kifaggassa a férfit mielőtt elindulnának. Ha hallaná azonban a férfi gondolatait, mi szerint a hely királynőjének tartja, egészen biztosan ragyogó, sugárzó mosollyal indulna felé, s szinte kenyérre lehetne kenni, olyan kedves lenne.
Már közeledtével gyanúsan méregeti a kölyökkel barátságosan csevegő fickót, vállán a fekete madárral, s szemöldöke meg is lendül a magasba, amikor éppen elcsípi a fickó utolsó kérdését. Elélép s kezével jobban rászorít a koponyára. Mostmár nem is bánja, hogy a mocsárlakó rábízta ezt a trófeát, legalább valami ijesztő is lesz a kiállásában.*
- Az attól függ ki kérdezi. *Lép oda és még mindig gyanúsan méregeti a fickót, majd vet egy szúrós pillantást Willre.* Te meg... *Rázza meg a fejét.* Már megint úgy cseverészel itt, mintha fogadós lennél! Ki tudja ki ez? *Nem igazán zavartatva magát, hogy a fickó is ott van, kezével felé bök, miközben villogó szemekkel nézi a fiút, majd újabbat sóhatva fordul vissza az idegen felé.*
- Szóval, mivel láthatóan senkit sem érdekel, hogy csak úgy betévedt ide khm... *Köhint egyet célzásként mindenki felé, ám teljesen feleslegesen teszi, hiszen akinek szólna, azok a raktárban vannak, s Dynti gondolatai szerint épp huncutkodhatnak. Ezen némileg fel is bosszantja magát, hiszen ennyi erővel aztán nyugodtan félrevonulhatott volna ő is Mortarra, hogy a köztük levő feszültséget csökkentsék, de nem. Neki maradt a poszt, hogy ahogy egy nappal korábban Varonart, úgy most ezt a fickót kifaggassa.*
- Szóval, ki maga, honnan jött és milyen céllal? De legfőképp, vannak-e fegyverei? *Kérdezi még magához képest is igen komoly hangnemmel, majd szürkéi a madárra vándorolnak.* Azt a dögöt meg tartsa kordában, mert ha támadást indít az ürülékével a ruhám felé, biztos, hogy kettéhasítom és a koponyája bekerül e mellé a gyűjteménybe. *Bök a kezében tartott gusztustalanságra.* Bár talán a legjobb az lenne, ha a kölyöktől tartanád távol, előfordul, hogy spontán belezni támad kedve. *Vigyorog kárörvendően. A férfi feltett kérdésére nem válaszol, Will amúgy is kibökött már néhány információt a száján, amiért bizony kicsit át is fogja mosni a fejét, hiszen, ha minden jött-mentnek elkezd kitálalni, akkor bizony gondban lesznek. Legalábbis a maga részéről nem örül neki, hiszen ki tudja mikor téved be a résen egy álcázott fejvadász, aki az ő fejéért jött, a kölyök meg odalép hozzá vigyorogva, szépen kitálal, ő pedig mehet majd a süllyesztőbe. A gondolattól összerezzen. Persze valójában Will sem mondott olyan sokat, csak ő következtet erre abból amit elkapott, lévén, hogy eddig nem nagyon figyelt a beszélgetésre.
Keménykedésének Taug megjelenése vet véget.* Ideje volt már. *Jegyzi meg csípősen, utalva arra, hogy a férfi távollétével kicsit felborult a barlangban minden.
Taran felé biccent egyet újfent, bár már találkoztak, de akkor nem sok érdeklődést mutatott felé, most azonban tudva, hogy tűzmágiával kacérkodik, némi elismeréssel adózik felé tekintetével.*
- Mégis hol fogunk itt mi elférni ennyien? *Fordul a druida felé felvont szemöldökkel.* Már lassan a csuklyás banda sem fér el a cellában, nem hogy mi...
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-09 00:39:09
Üzenet elküldve: 2014-12-09 00:39:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Hát ezt eltalálta a leányzó, de nyilván valami értelmesebb választ kell kipréselnie magából, ha meg akarja nyerni ezt a kört. Már pedig meg akarja. Kissé úgy érzi, hogy nem csak Nadae combközeiért, hanem a büszkeségéért is harcol egyben, és mint olyan, azt ugyebár nem veszítheti el.*
- Azért van róla elképzelésem...
*Bár tény, hogy az egyszerű módszerek nem kifejezetten működőképesek a lánynál, sőt, minél tovább próbálkozik, mintha annál inkább feszülne a húr.*
- Mindig is lenéztem a magadfajtákat. Egyszerűen rám ragadt...
*Vállat von, igazából nem igen bántja lelkét a dolog. Számára természetes, hogy nem keveredik mélyebben ezekkel a szánalmasan rövidke életet élő, mégis igencsak különös lényekkel. Annyi érzés, annyi dac, és olyan életszeretet szorul csöppnyi kis testükbe, hogy állandóan meglepik az elfet. Mint ahogyan most Nadae is, amint békésebbé válik, és hagyja, hogy kezeljék sebét.*
- Tény, hogy nem tudok rólat sokat, de ismerem a fajtátokat. Épp olyan kiszámíthatlan, mit művelnek veled, mégha fajtájukból való vagy is.
*Nem mintha számítana. Annyi, hogy előbb ő akarja megkapni, aztán tőle átadhatja magát bármilyen ösztönösen sötét és nagydarab vadnak, hogy kezdjen testével, amit csak akar.
Valami még is megmozdul benne, és megállítja a lányt, ráadásul az jócskán félreértelmezi szavait. Nem mintha ez egy vallomás lett volna... hiszen hogyan is szerethetne egy elf egy emberbe? Egy szemhunyás, és Nadaénak már elszaladt az élete, míg jópárszor ennyi van hátra a fiúnak. Nem, ez inkább olyan, mint amit Gombolyag, vagy korábban Will, esetleg a vöröske iránt érez. Egyszerűen szórakoztatja a lány.
Fekete íriszeiben leplezetlen érdeklődéssel, de egyébként kifejezéstelen arccal hallgatja a nőstény, karja már kezd zsibbadni a monológ végére, de emiatt persze nem fogja elengedni. Még sosem pirítottak rá így, maga sem tudja miért, de mégis elmosolyodik a végén, egyszerűen tetszik neki, hogy előhozta a lányban rejtőző vadállatot.*
- Nem tehetek róla, hogy ez eddig mindig bejött.
*Vigyorog a lányra, majd halkan felsóhajt. Ha nem pihen, hát nem, végül is az ő teste, bizonyára tudja, meddig képes hajszolni. Figyeli, ahogy Nadae apránként megnyugszik, a szívverése lassul, és nemsokára már ismét pimasz kacérságával közelít a fiúhoz. Egész hamar elment a vihar, most azonban már egészen mással próbálkozik a lány, és ha ez még mindig arra megy ki, hogy elüldözze őt... hát akkor nagyon nem csinálja jól.*
- Hamarabb is belegondolhattál volna...
*Sóhajt fel, de ajkaira éhes mosoly húzódik, tekintete vadul fut végig a kalóz testén, bőre felforrósodik az érintésétől. Talán hibát vét, de elereszti karját, helyette tenyerét gyengéden tarkójára simítva húzza közelebb magához, és ha csak a lány nem készül semmiféle meglepetésre, ajkuk először finoman ér össze. Majd csak egy pillanat kérdése, hogy a fiú másik keze Nadae derekára csússzon, testét is közelebb húzva magához, vadul erőszakolja be magát Nadae finom ajkai közé, fekete tekintete a lányéba fúródik. Az sem érdekli, hogy őt szorítják éppen a falhoz, sőt, tulajdonképpen egészen felizgatja a lány felindulása... mégha tudja is, hogy a nőstény bármikor megfordulhat, és egyszerűen kinevetheti otthagyott partnerét. Baromira megéri.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 00:39:30
*Hát ezt eltalálta a leányzó, de nyilván valami értelmesebb választ kell kipréselnie magából, ha meg akarja nyerni ezt a kört. Már pedig meg akarja. Kissé úgy érzi, hogy nem csak Nadae combközeiért, hanem a büszkeségéért is harcol egyben, és mint olyan, azt ugyebár nem veszítheti el.*
- Azért van róla elképzelésem...
*Bár tény, hogy az egyszerű módszerek nem kifejezetten működőképesek a lánynál, sőt, minél tovább próbálkozik, mintha annál inkább feszülne a húr.*
- Mindig is lenéztem a magadfajtákat. Egyszerűen rám ragadt...
*Vállat von, igazából nem igen bántja lelkét a dolog. Számára természetes, hogy nem keveredik mélyebben ezekkel a szánalmasan rövidke életet élő, mégis igencsak különös lényekkel. Annyi érzés, annyi dac, és olyan életszeretet szorul csöppnyi kis testükbe, hogy állandóan meglepik az elfet. Mint ahogyan most Nadae is, amint békésebbé válik, és hagyja, hogy kezeljék sebét.*
- Tény, hogy nem tudok rólat sokat, de ismerem a fajtátokat. Épp olyan kiszámíthatlan, mit művelnek veled, mégha fajtájukból való vagy is.
*Nem mintha számítana. Annyi, hogy előbb ő akarja megkapni, aztán tőle átadhatja magát bármilyen ösztönösen sötét és nagydarab vadnak, hogy kezdjen testével, amit csak akar.
Valami még is megmozdul benne, és megállítja a lányt, ráadásul az jócskán félreértelmezi szavait. Nem mintha ez egy vallomás lett volna... hiszen hogyan is szerethetne egy elf egy emberbe? Egy szemhunyás, és Nadaénak már elszaladt az élete, míg jópárszor ennyi van hátra a fiúnak. Nem, ez inkább olyan, mint amit Gombolyag, vagy korábban Will, esetleg a vöröske iránt érez. Egyszerűen szórakoztatja a lány.
Fekete íriszeiben leplezetlen érdeklődéssel, de egyébként kifejezéstelen arccal hallgatja a nőstény, karja már kezd zsibbadni a monológ végére, de emiatt persze nem fogja elengedni. Még sosem pirítottak rá így, maga sem tudja miért, de mégis elmosolyodik a végén, egyszerűen tetszik neki, hogy előhozta a lányban rejtőző vadállatot.*
- Nem tehetek róla, hogy ez eddig mindig bejött.
*Vigyorog a lányra, majd halkan felsóhajt. Ha nem pihen, hát nem, végül is az ő teste, bizonyára tudja, meddig képes hajszolni. Figyeli, ahogy Nadae apránként megnyugszik, a szívverése lassul, és nemsokára már ismét pimasz kacérságával közelít a fiúhoz. Egész hamar elment a vihar, most azonban már egészen mással próbálkozik a lány, és ha ez még mindig arra megy ki, hogy elüldözze őt... hát akkor nagyon nem csinálja jól.*
- Hamarabb is belegondolhattál volna...
*Sóhajt fel, de ajkaira éhes mosoly húzódik, tekintete vadul fut végig a kalóz testén, bőre felforrósodik az érintésétől. Talán hibát vét, de elereszti karját, helyette tenyerét gyengéden tarkójára simítva húzza közelebb magához, és ha csak a lány nem készül semmiféle meglepetésre, ajkuk először finoman ér össze. Majd csak egy pillanat kérdése, hogy a fiú másik keze Nadae derekára csússzon, testét is közelebb húzva magához, vadul erőszakolja be magát Nadae finom ajkai közé, fekete tekintete a lányéba fúródik. Az sem érdekli, hogy őt szorítják éppen a falhoz, sőt, tulajdonképpen egészen felizgatja a lány felindulása... mégha tudja is, hogy a nőstény bármikor megfordulhat, és egyszerűen kinevetheti otthagyott partnerét. Baromira megéri.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 00:39:30
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:33:25
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:33:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Rinan//
*Bongyorkának válaszolna még valamit, hogy, attól hogy valaki kedves és barátságos még nem megbízható figura. Ki tudja mi célból jött a barlangba, s mit akarnak itt. De végre nem neki foglalkoznia velük, mert méltóztatott visszajönni a barlang ura. Enyhén grimaszol neki, de epés megjegyzésre már nincs ideje, hiszen valaki felkapja és viszi is már a raktárba.*
- Nekem meg van egy olyan érzésem, hogy fogalmad sincs, hogy mit akarok.
*Vág vissza a férfinak, hiszen az mit sem tud róla. Az elmúlt napok eseményei nem jelentik, hogy ő valójában olyan, amilyennek itt mutatta magát. Vagyis, de. Válogatós? Igen. Nem mindenkinek adja oda magát? Igen. S csak annak, akinek ő akarja? Nos ez is helyes, s ezzel nincs tisztába szemmel láthatólag a másik.*
- Ha már az alábecsülésről van szó, kettőn áll a vásár okos tojás.
*Epéskedik továbbra is, minden kedvességet nélkülözve, mind szavakban mind tettekben. Eleinte nem engedi oda a férfit a hasához, hiszen mi köze van neki hozzá? De aztán belátja, hogy mivel elf, talán csak ért hozzá. Közben némileg megenyhül, de igyekszik nem kimutatni. Immár kellemesebb hangnemben szólal meg újra.*
- Olcsón? *Neveti el magát, immár kajánul.* - Kinek, mi. Barbárok közt nőttem fel. *Fűz még ennyit hozzá, ha ért ebből a másik, ért, ha nem, hát nem. Neki nem az műmájer, cicababák a zsánerei, meglehet, hogy ezért sem adta még meg magát oly könnyen a fiúnak.* - Oh nyugi nem is kell. *Legyint könnyedén.* - Ha elkapnak, hát így jártam, majd kölcsönösen kisegítjük egymást.
*Szavai úgy hangzanak, mintha semmi súlya nem lenne annak, amit a fiú tud. Valójában nem is törődik ezzel. Sose foglalkozott azzal, hogy mi fog történni a jövőben, mindig a mának élt. Noha gondolkoznia ezen sose volt elég ideje, hisz a hajón mindig történt valami. Meglehet, hogy ezért is élt már meg ennyi évet. Valahogy mindig kikecmergett a csóvából, nem lenne így most sem másként. De hogy erről tud-e az elf?
A lányhoz képest idillikus állapot hamar elfoszlik. Egy apró mondat, amely ismét csak feldühíti. Nem is akárhogy. Rohanna ki az ajtón, csapott-papot otthagyva, ám egy kéz megállítja. A kezénél. Dühösen fordul vissza, szemei szikrákat szólnak a nálánál jóval magasabb, s meglehet, hogy jóval erősebb Bájgúnárra.*
-. Kedvelsz? Mondd, csak mégis te hol élsz? Azt hiszed, ismersz? Azt hiszed, majd pont Én fogok eszeveszett hűséget fogadni, nem, nem, addig el sem jutunk, egyáltalán érezni bárki iránt bármit? *Ripakodik rá dühösen. Lehet hangját is felemeli, s meglehet a kint lévők is hallhatják hangjait, bár nem tisztán, csak hogy kiabál.* - Nem tudod, ki vagyok, nem ismersz, nem tudod, mi kell nekem. Eljátszod itt a nagy hőst, a szépfiút, takargatva az igazi valódat, nemde bár? De hadd ábrándítsalak ki. Nem vagyok hűséges típus, nem vagyok, jaj, most szerelembe esek, és örökké a tied vagyok. Hányok az ilyentől. Kalóz vagyok, kalózok közt nőttem fel, kalózok neveltek fel. Erkölcsöm nincs, nulla. Azt hogy megválogatom, hogy kivel bújok ágyba, s kivel nem, annak már csak egészségügyi okai is vannak. Ha nem lennél ennyire piperkőc, még talán esélyed is lehetett volna.
*Köpi szavait, mint egy fúria. Gyűlölködő tekintettel néz a másikra, ám mégsem mozdul, mégsem megy ki. De egy biztos, ha egyszer elengedik a kezét, úgy kiviharzik innen, hogy többet vissza sem tér. Vagyis egy jó darabig nem.*
- Nem kell pihenés, nincs semmi bajom.
*Mondja tovább, szakadatlanul. Szürke íriszei dühödt szórnak, s végtelen haragot. Érzi, hogy lassan robbanni fog, s aki a közelében lesz annak semmi jót nem ígérhet. Már félig így is megtörtént, s szerencsétlen pára szívta meg a levét. Hisz nem ez lenne az első alkalom, hogy a delikvensei belé szerettek, holott ő egy fikarcnyi érzelmet sem érzett irántuk. Ráadásul vele még csak le se feküdt.
Mélyeket lélegezve nyugszik meg. Nem sűrűn fordul elő, hogy valaki így kihozza a sodrából. Mármint az előfordul, s napi esemény, hogy hamar felkapja a vizet, bármilyen csekély dologért, ami persze szerinte a világ legnagyobb problémája. Egy rossz szó is elég neki, s a közelében állók bánhatják. De ez a kiborulás más, s nem is érti. Lassan megnyugszik, majd felvéve újra a kacér testalkatát, s pimasz nézését.*
- Bár jobban belegondolva, még ki is használhatnálak. *Vallja be őszintén a fiúnak. Nem szeret félrevezetni senkit. Szabad kezét, a másik mellkasára helyezi, s lassan elkezdi hátratolni, majd gyorsan helyet cserélni, hogy egy egyszerű lökéssel – már ha ezt hagyják – a falnak tántorítsa a másikat.* - Még jól is jönne, egy állandósított partner. *Búgja, mélyebb, karcos hangján.* - Akár, itt, akár most.
* Ki tudja, lehet csak meg kell adni a fiúnak, aztán elfelejti örökre, bár ebben kételkedik. Vagy csak el akarja húzni a másik elől a mézesmadzagot? Mindenesetre közel hajol Rinanhoz, hogy szájuk majdnem egymáshoz érjenek, de ügyel arra, hogy ez mégsem történjen meg. Közben folyamatosan szemeibe néz, pillája sem rezdül.*
//Rinan//
*Bongyorkának válaszolna még valamit, hogy, attól hogy valaki kedves és barátságos még nem megbízható figura. Ki tudja mi célból jött a barlangba, s mit akarnak itt. De végre nem neki foglalkoznia velük, mert méltóztatott visszajönni a barlang ura. Enyhén grimaszol neki, de epés megjegyzésre már nincs ideje, hiszen valaki felkapja és viszi is már a raktárba.*
- Nekem meg van egy olyan érzésem, hogy fogalmad sincs, hogy mit akarok.
*Vág vissza a férfinak, hiszen az mit sem tud róla. Az elmúlt napok eseményei nem jelentik, hogy ő valójában olyan, amilyennek itt mutatta magát. Vagyis, de. Válogatós? Igen. Nem mindenkinek adja oda magát? Igen. S csak annak, akinek ő akarja? Nos ez is helyes, s ezzel nincs tisztába szemmel láthatólag a másik.*
- Ha már az alábecsülésről van szó, kettőn áll a vásár okos tojás.
*Epéskedik továbbra is, minden kedvességet nélkülözve, mind szavakban mind tettekben. Eleinte nem engedi oda a férfit a hasához, hiszen mi köze van neki hozzá? De aztán belátja, hogy mivel elf, talán csak ért hozzá. Közben némileg megenyhül, de igyekszik nem kimutatni. Immár kellemesebb hangnemben szólal meg újra.*
- Olcsón? *Neveti el magát, immár kajánul.* - Kinek, mi. Barbárok közt nőttem fel. *Fűz még ennyit hozzá, ha ért ebből a másik, ért, ha nem, hát nem. Neki nem az műmájer, cicababák a zsánerei, meglehet, hogy ezért sem adta még meg magát oly könnyen a fiúnak.* - Oh nyugi nem is kell. *Legyint könnyedén.* - Ha elkapnak, hát így jártam, majd kölcsönösen kisegítjük egymást.
*Szavai úgy hangzanak, mintha semmi súlya nem lenne annak, amit a fiú tud. Valójában nem is törődik ezzel. Sose foglalkozott azzal, hogy mi fog történni a jövőben, mindig a mának élt. Noha gondolkoznia ezen sose volt elég ideje, hisz a hajón mindig történt valami. Meglehet, hogy ezért is élt már meg ennyi évet. Valahogy mindig kikecmergett a csóvából, nem lenne így most sem másként. De hogy erről tud-e az elf?
A lányhoz képest idillikus állapot hamar elfoszlik. Egy apró mondat, amely ismét csak feldühíti. Nem is akárhogy. Rohanna ki az ajtón, csapott-papot otthagyva, ám egy kéz megállítja. A kezénél. Dühösen fordul vissza, szemei szikrákat szólnak a nálánál jóval magasabb, s meglehet, hogy jóval erősebb Bájgúnárra.*
-. Kedvelsz? Mondd, csak mégis te hol élsz? Azt hiszed, ismersz? Azt hiszed, majd pont Én fogok eszeveszett hűséget fogadni, nem, nem, addig el sem jutunk, egyáltalán érezni bárki iránt bármit? *Ripakodik rá dühösen. Lehet hangját is felemeli, s meglehet a kint lévők is hallhatják hangjait, bár nem tisztán, csak hogy kiabál.* - Nem tudod, ki vagyok, nem ismersz, nem tudod, mi kell nekem. Eljátszod itt a nagy hőst, a szépfiút, takargatva az igazi valódat, nemde bár? De hadd ábrándítsalak ki. Nem vagyok hűséges típus, nem vagyok, jaj, most szerelembe esek, és örökké a tied vagyok. Hányok az ilyentől. Kalóz vagyok, kalózok közt nőttem fel, kalózok neveltek fel. Erkölcsöm nincs, nulla. Azt hogy megválogatom, hogy kivel bújok ágyba, s kivel nem, annak már csak egészségügyi okai is vannak. Ha nem lennél ennyire piperkőc, még talán esélyed is lehetett volna.
*Köpi szavait, mint egy fúria. Gyűlölködő tekintettel néz a másikra, ám mégsem mozdul, mégsem megy ki. De egy biztos, ha egyszer elengedik a kezét, úgy kiviharzik innen, hogy többet vissza sem tér. Vagyis egy jó darabig nem.*
- Nem kell pihenés, nincs semmi bajom.
*Mondja tovább, szakadatlanul. Szürke íriszei dühödt szórnak, s végtelen haragot. Érzi, hogy lassan robbanni fog, s aki a közelében lesz annak semmi jót nem ígérhet. Már félig így is megtörtént, s szerencsétlen pára szívta meg a levét. Hisz nem ez lenne az első alkalom, hogy a delikvensei belé szerettek, holott ő egy fikarcnyi érzelmet sem érzett irántuk. Ráadásul vele még csak le se feküdt.
Mélyeket lélegezve nyugszik meg. Nem sűrűn fordul elő, hogy valaki így kihozza a sodrából. Mármint az előfordul, s napi esemény, hogy hamar felkapja a vizet, bármilyen csekély dologért, ami persze szerinte a világ legnagyobb problémája. Egy rossz szó is elég neki, s a közelében állók bánhatják. De ez a kiborulás más, s nem is érti. Lassan megnyugszik, majd felvéve újra a kacér testalkatát, s pimasz nézését.*
- Bár jobban belegondolva, még ki is használhatnálak. *Vallja be őszintén a fiúnak. Nem szeret félrevezetni senkit. Szabad kezét, a másik mellkasára helyezi, s lassan elkezdi hátratolni, majd gyorsan helyet cserélni, hogy egy egyszerű lökéssel – már ha ezt hagyják – a falnak tántorítsa a másikat.* - Még jól is jönne, egy állandósított partner. *Búgja, mélyebb, karcos hangján.* - Akár, itt, akár most.
* Ki tudja, lehet csak meg kell adni a fiúnak, aztán elfelejti örökre, bár ebben kételkedik. Vagy csak el akarja húzni a másik elől a mézesmadzagot? Mindenesetre közel hajol Rinanhoz, hogy szájuk majdnem egymáshoz érjenek, de ügyel arra, hogy ez mégsem történjen meg. Közben folyamatosan szemeibe néz, pillája sem rezdül.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-08 22:31:26
Üzenet elküldve: 2014-12-08 22:31:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Halálosztag, majd + Thyseynn, Varonar, Williän//
*Tarannak láthatóan tetszik a dolog, de legalábbis viccesnek találja. Hát, Taug tudja, hogy nem szabad semmit kérni és köszönni, hiszen akkor kevésbé tisztelnek az alárendeltek. Éppen így jót sem fognak hallani tőle magukról, de ez nem csak a vezérség nemes feladatából fakadóan történik, amúgy sem az a dicsérgetős fajta.*
- Hogy mi tart minket össze? A wegtoreni banda egy szedett-vedett társaság volt, mindenki egyenlő, mindenki egyformán szólhat bele a dolgokba, és nincs vezér. Érdekes módon meglepően sokáig működött mégis, csak hát... ez sem tarthatott örökké. Egy korszak lezárult, és ezzel együtt egy új kezdődött, az én korszakom. Ez már nem a wegtoreni banda, ezek a Kárhozottak, és én vezetem őket. A közös cél pedig jó összetartó erő. Nadae például csak addig marad velünk, amíg vissza nem foglaljuk a hajóját, ugyanis fellázadt a legénysége. Én ezt pedig igyekszem halasztani, amíg nem találok egy jó okot, amivel marasztalhatnám. Aztán van itt néhány ismerősi kapcsolat, na meg... valamiért mindenki itt van, de nem, nem mondanám, hogy bárki gyűlöl bárkit. Illetve én azt az elfivadékot, de majd meg is ölöm, ha alkalmam lesz rá, addig meg örüljön csak... *vonja meg a vállát. Ó ha tudná... de még nem tudja. Az a kormos képe amúgy sem tetszett neki soha, de sajnálja rá a mérget, inkább csak majd lelöki őt is a szirtről, ahogyan Zrauntól is megszabadult valaki, vagy valami, vagy... vagy a sors.*
- A közösség erős, és a közös cél tesz minket azzá. Főleg mivel rengeteg újonc jelenik meg mostanában, például te is, így én egyre biztosabb talajon állok. Gondolom te nem szándékozol hátbatámadni *fordul eléje, nem mintha az ilyesmit elmondaná az ember, így nem is vár választ* Tudod, amikor valaki, aki mostanáig veled egyenrangú volt, bejelenti, hogy ő a vezér, hajlamos vagy nem engedelmeskedni neki. Így van ezzel a füstös képű Rinan, meg talán Nadae is. De az újak, akik nemrég jöttek, ők már úgy tudják, mintha mindig én lettem volna a vezér, így nekik semmiféle nehézséget nem okoz tenni, amit mondok. Ha pedig többen teszik, amit mondok, akkor idővel a maradékon is feszülni kezd a ruha, ha érted, hogy értem *persze meredek levezetés, de valahol igaz.*
- A lány? Ugyan, mint mondtam, ő az inasom lesz. Jelenleg másra nagyon nem jó, de kár is lenne érte, nem hagyhattam a fogadóban a gazdátlan rabszolgát *mondjuk elf, és ezzel a tulajdonságával talán már nagyon sok előnyhöz juthat a Kárhozottak körében, talán ha felnő (ami soká lesz, de Taug sem öregszik gyorsan), övé lesz a megtiszteltetés, hogy a Kárhozottak vezérének gyermekét kihordhassa. Ki tudja? Viszont egyelőre pusztán inas, egyszerű szolga lesz, és nem is kell, hogy több legyen. Közben az ösvényen minden gond nélkül fel tudnak menni, így pedig gyorsan a kis nyílás előtt találják magukat, amire Taug kedvesen rámutat:*
- Oda dobd be a gyereket, majd menj be te is *ha ez megtörténik, ő fogja zárni a sort. Belép, és int, hogy haladjanak tovább egészen a köztes teremig, ahol pedig körbetekint, mérlegeli a helyzetet, majd meglátja, hogy a kámzsás osztódott, ráadásul a ketrec rácsain kívülre.*
- De mégis... hányszor száz évet kell ahhoz élnem, hogy egyszer ne egy csuklyás találjon ide hozzánk? *valahogy ide mindenki csuklyában jön, rejtély, hogy miért* Figyelem, ő itt az új csapattagunk, Taran, aki a tűzmágia művészetében érdekelt *ezzel le is tudja az összeborulást, és int Tarannak* A csomagot oda tedd *mutat a földre, és a csomag egyértelműen a lány, eztán pedig visszafordul a díszes társaság felé. Mortar (ha még ott is van) már nem ismeretlen a számára, így az új csuklyás jövevényre összepontosíthat, na meg persze a régi jó vendégükre, Varonarra. Ki is nyitja a kalitkáját, közben szemével Aethét keresi, és megnyugodva tapasztalja, hogy ő sem veszett el. Fene essen bele, lassan kész gyerekcsősznek érezheti magát az elf. A kő szépen ki van ásva, a ketrecben ott a gödör, szóval minden rendben van.*
- Varonar *int a férfinek, miután kinyitotta az ajtót* Gyere! Taran, és Új-kámzsás, ti is *azt persze nem tudhatja, hogy a kedves Új-kámzsásnak talán nehezére esik a fizikai munka, meg ilyesmire hirtelenjében nem is gondolt. A termetes, de félig lapos kőre mutat.*
- Ezt fogjuk bevinni oda *mutat a cellára* és a görbe felével lefelé beleillesztjük a Varonar által korábban kiásott lukba, hogy a lapja vízszintes legyen... nagyjából. Aztán a kámzsás gondját lerendezzük, és akkor végre a cellával sem kell már annyira vigyázni. utána meghallgatom, hogy került ide az Új-kámzsás, illetve Varonar is szabadságot kap, nem kell többet a kalitkában éjszakázzon.
*Amint összeterelődtek a népek, ő maga is nekiáll, hiszen ne csak mások szenvedjenek, azonban még mielőtt emelnék, elbődül:*
- Williän! *nem tudja pontosan, merre jár a kölyök, de ha ezt nem hallotta meg, akkor valószínűleg már meghalt* Befelé a cellába, te fogsz irányítani minket, hogy merre menjünk, rajta! *azzal vezényel, és ha senki nem esik össze, akkor viszonylag könnyen felemelhetik a közel embernagyságú sziklát, hiszen vannak páran a feladatra. Ha azonban mégsem sikerülne ezt a kis távot megtenniük, még mindig be lehet görgetni.*
*Tarannak láthatóan tetszik a dolog, de legalábbis viccesnek találja. Hát, Taug tudja, hogy nem szabad semmit kérni és köszönni, hiszen akkor kevésbé tisztelnek az alárendeltek. Éppen így jót sem fognak hallani tőle magukról, de ez nem csak a vezérség nemes feladatából fakadóan történik, amúgy sem az a dicsérgetős fajta.*
- Hogy mi tart minket össze? A wegtoreni banda egy szedett-vedett társaság volt, mindenki egyenlő, mindenki egyformán szólhat bele a dolgokba, és nincs vezér. Érdekes módon meglepően sokáig működött mégis, csak hát... ez sem tarthatott örökké. Egy korszak lezárult, és ezzel együtt egy új kezdődött, az én korszakom. Ez már nem a wegtoreni banda, ezek a Kárhozottak, és én vezetem őket. A közös cél pedig jó összetartó erő. Nadae például csak addig marad velünk, amíg vissza nem foglaljuk a hajóját, ugyanis fellázadt a legénysége. Én ezt pedig igyekszem halasztani, amíg nem találok egy jó okot, amivel marasztalhatnám. Aztán van itt néhány ismerősi kapcsolat, na meg... valamiért mindenki itt van, de nem, nem mondanám, hogy bárki gyűlöl bárkit. Illetve én azt az elfivadékot, de majd meg is ölöm, ha alkalmam lesz rá, addig meg örüljön csak... *vonja meg a vállát. Ó ha tudná... de még nem tudja. Az a kormos képe amúgy sem tetszett neki soha, de sajnálja rá a mérget, inkább csak majd lelöki őt is a szirtről, ahogyan Zrauntól is megszabadult valaki, vagy valami, vagy... vagy a sors.*
- A közösség erős, és a közös cél tesz minket azzá. Főleg mivel rengeteg újonc jelenik meg mostanában, például te is, így én egyre biztosabb talajon állok. Gondolom te nem szándékozol hátbatámadni *fordul eléje, nem mintha az ilyesmit elmondaná az ember, így nem is vár választ* Tudod, amikor valaki, aki mostanáig veled egyenrangú volt, bejelenti, hogy ő a vezér, hajlamos vagy nem engedelmeskedni neki. Így van ezzel a füstös képű Rinan, meg talán Nadae is. De az újak, akik nemrég jöttek, ők már úgy tudják, mintha mindig én lettem volna a vezér, így nekik semmiféle nehézséget nem okoz tenni, amit mondok. Ha pedig többen teszik, amit mondok, akkor idővel a maradékon is feszülni kezd a ruha, ha érted, hogy értem *persze meredek levezetés, de valahol igaz.*
- A lány? Ugyan, mint mondtam, ő az inasom lesz. Jelenleg másra nagyon nem jó, de kár is lenne érte, nem hagyhattam a fogadóban a gazdátlan rabszolgát *mondjuk elf, és ezzel a tulajdonságával talán már nagyon sok előnyhöz juthat a Kárhozottak körében, talán ha felnő (ami soká lesz, de Taug sem öregszik gyorsan), övé lesz a megtiszteltetés, hogy a Kárhozottak vezérének gyermekét kihordhassa. Ki tudja? Viszont egyelőre pusztán inas, egyszerű szolga lesz, és nem is kell, hogy több legyen. Közben az ösvényen minden gond nélkül fel tudnak menni, így pedig gyorsan a kis nyílás előtt találják magukat, amire Taug kedvesen rámutat:*
- Oda dobd be a gyereket, majd menj be te is *ha ez megtörténik, ő fogja zárni a sort. Belép, és int, hogy haladjanak tovább egészen a köztes teremig, ahol pedig körbetekint, mérlegeli a helyzetet, majd meglátja, hogy a kámzsás osztódott, ráadásul a ketrec rácsain kívülre.*
- De mégis... hányszor száz évet kell ahhoz élnem, hogy egyszer ne egy csuklyás találjon ide hozzánk? *valahogy ide mindenki csuklyában jön, rejtély, hogy miért* Figyelem, ő itt az új csapattagunk, Taran, aki a tűzmágia művészetében érdekelt *ezzel le is tudja az összeborulást, és int Tarannak* A csomagot oda tedd *mutat a földre, és a csomag egyértelműen a lány, eztán pedig visszafordul a díszes társaság felé. Mortar (ha még ott is van) már nem ismeretlen a számára, így az új csuklyás jövevényre összepontosíthat, na meg persze a régi jó vendégükre, Varonarra. Ki is nyitja a kalitkáját, közben szemével Aethét keresi, és megnyugodva tapasztalja, hogy ő sem veszett el. Fene essen bele, lassan kész gyerekcsősznek érezheti magát az elf. A kő szépen ki van ásva, a ketrecben ott a gödör, szóval minden rendben van.*
- Varonar *int a férfinek, miután kinyitotta az ajtót* Gyere! Taran, és Új-kámzsás, ti is *azt persze nem tudhatja, hogy a kedves Új-kámzsásnak talán nehezére esik a fizikai munka, meg ilyesmire hirtelenjében nem is gondolt. A termetes, de félig lapos kőre mutat.*
- Ezt fogjuk bevinni oda *mutat a cellára* és a görbe felével lefelé beleillesztjük a Varonar által korábban kiásott lukba, hogy a lapja vízszintes legyen... nagyjából. Aztán a kámzsás gondját lerendezzük, és akkor végre a cellával sem kell már annyira vigyázni. utána meghallgatom, hogy került ide az Új-kámzsás, illetve Varonar is szabadságot kap, nem kell többet a kalitkában éjszakázzon.
*Amint összeterelődtek a népek, ő maga is nekiáll, hiszen ne csak mások szenvedjenek, azonban még mielőtt emelnék, elbődül:*
- Williän! *nem tudja pontosan, merre jár a kölyök, de ha ezt nem hallotta meg, akkor valószínűleg már meghalt* Befelé a cellába, te fogsz irányítani minket, hogy merre menjünk, rajta! *azzal vezényel, és ha senki nem esik össze, akkor viszonylag könnyen felemelhetik a közel embernagyságú sziklát, hiszen vannak páran a feladatra. Ha azonban mégsem sikerülne ezt a kis távot megtenniük, még mindig be lehet görgetni.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:35:58
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:35:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
- Tényleg? *Arcára derűs mosoly költözik, amikor kiderül, hogy még egy ember lefejezéséhez sem kell akkora erő, hanem inkább a technikán, és Mortar elmondása alapján egy éles fegyveren múlik a procedúra sikeressége. Érdeklődő pillantásokkal kíséri az előhúzott csonttőrt, majd éppolyan átéléssel figyeli a szavakhoz mellékelt demonstrációt is a koponyán. Igyekszik minden kis információmorzsát elraktározni az elméjében, ahogyan azt nemrég a Zaraun holttestén bemutatott áldozat során is próbálta kivitelezni, de mivel itt semmiféle zavaros szöveget nem kell memorizálnia, úgy az elsajátítás is könnyedebben megy. Persze valószínű, hogy az ő kezeihez idomos technikát majd csak az éles gyakorlat során tudhatja magáénak, ám az effajta előzetes okulást sem lehet haszontalannak betudni.*
- Baltával? *Eltűnődött ábrázattal billenti oldalra a kobakját, s jól látszik, hogy valami szöget ütött végtelenül egyszerű agyában. Bizony, a favágáshoz akad egy-kettő a raktárban, szóval már tudja is, honnét fogja beszerezni a kellő eszközt, ha netalántán valakinek a lefejezésére szánná el magát. És bár Rinan révén vetődött fel benne egyáltalán a gyilkolásnak ezen módja, róla tudja a lelke mélyén, hogy nem akarja bántani, hacsak nem romlik tovább a viszonyuk, és tényleg nem fenyegeti az életét az elf.*
- Köszönöm, igyekszem mindent megjegyezni! *Mosolyog hálásan a mocsárlakóra, ám még nincs vége a gyereknapnak, a szellemeket érintő kérdésére is kimerítő választ kap, amit leginkább álmélkodással s nem félelemmel hallgat Mortar rendkívül természetes előadásmódjának hála. Mondjuk néha így is kissé értetlenné válik az arca, mert se elhagyatott kastélyokat, se temetőket nem látott még, bár az előbbiről már hallott mendemondákat megboldogult atyjától.*
- Én nem félek tőlük! *Húzza ki magát hősiesen, bár, ha valaki most hátulról megijesztené, bizonyosan sikítva rohanna odébb – mint ahogy előző nap a vérszívó kapcsán is tette -, ám önbizalmát bőségesen növeli Dyntina kijelentése, miszerint ő még meg is tudná ölni a kóborló lelket. Újabb információt raktároz el a kobakjában, ezúttal az állítólagos szellemekről, azonban figyelme innentől kezdve leginkább az érkező kámzsásra fordul, kinek hátborzongató külsejétől ezek után cseppet sem tud megrettenni.
Erősnek és határozottnak érzi magát, persze ehhez hozzásegít, hogy a férfi sem kívánja elültetni lelkében a félelmet, sőt, még a madárkát illető kíváncsiságát is kielégíti.*
- Óóó, komolyan?! *Fellelkesül a gondolatra, hogy mindjárt az ő vállán fog pihengetni a tollas, így izgatott mosollyal szorítja össze a szemeit, várva, hogy landoljon a varjú, ám számításával ellentétben semmi különlegeset nem tapasztal amannak megérkezésénél.*
- Qhuarr? *Bizonytalan hangon szól a madárhoz, amint lassacskán felnyitja pilláit, majd szélesedő mosollyal simítgatja meg a gomb szemeivel rá meredő szárnyast.* Nagyon aranyos... *Somolyogja egészen elolvadva a kis pamacstól, s bár belerondíthatna Nadae figyelmeztetése és kérése egy szép barátság kialakulásába, Williän ezt nem szorgalmazza.*
- De ő is barátságos, és nézd milyen aranyos a madara! *Fordul Nadae irányában, ám azzal a mozdulattal le is röppen a válláról a varjú, ő pedig szembe találja magát Rinannal. Néhány pillanatig megrökönyödötten pillog fel rá, és ha korábban nem szorongatta volna meg a nyakát az elf, akkor még hallgatna is alantas szavaira, így viszont inkább visszafordul az újdonsült páros felé, hogy velük foglalkozzon.*
- Ne aggódj, nem fogom bántani Qhuarrt. Fekete mágusról pedig nem tudok, ők fekete ruhában járnak? *Billenti oldalra a kobakját, miközben érdeklődő lélektükreit a kámzsásra fordítja, noha arcát nem nagyon láthatja.* Hogy találtál ide? Ismered talán Taugot? *Kíváncsiskodik puszta barátságosságból, semmint a férfi kihallgatásának érdekében.*
- Tényleg? *Arcára derűs mosoly költözik, amikor kiderül, hogy még egy ember lefejezéséhez sem kell akkora erő, hanem inkább a technikán, és Mortar elmondása alapján egy éles fegyveren múlik a procedúra sikeressége. Érdeklődő pillantásokkal kíséri az előhúzott csonttőrt, majd éppolyan átéléssel figyeli a szavakhoz mellékelt demonstrációt is a koponyán. Igyekszik minden kis információmorzsát elraktározni az elméjében, ahogyan azt nemrég a Zaraun holttestén bemutatott áldozat során is próbálta kivitelezni, de mivel itt semmiféle zavaros szöveget nem kell memorizálnia, úgy az elsajátítás is könnyedebben megy. Persze valószínű, hogy az ő kezeihez idomos technikát majd csak az éles gyakorlat során tudhatja magáénak, ám az effajta előzetes okulást sem lehet haszontalannak betudni.*
- Baltával? *Eltűnődött ábrázattal billenti oldalra a kobakját, s jól látszik, hogy valami szöget ütött végtelenül egyszerű agyában. Bizony, a favágáshoz akad egy-kettő a raktárban, szóval már tudja is, honnét fogja beszerezni a kellő eszközt, ha netalántán valakinek a lefejezésére szánná el magát. És bár Rinan révén vetődött fel benne egyáltalán a gyilkolásnak ezen módja, róla tudja a lelke mélyén, hogy nem akarja bántani, hacsak nem romlik tovább a viszonyuk, és tényleg nem fenyegeti az életét az elf.*
- Köszönöm, igyekszem mindent megjegyezni! *Mosolyog hálásan a mocsárlakóra, ám még nincs vége a gyereknapnak, a szellemeket érintő kérdésére is kimerítő választ kap, amit leginkább álmélkodással s nem félelemmel hallgat Mortar rendkívül természetes előadásmódjának hála. Mondjuk néha így is kissé értetlenné válik az arca, mert se elhagyatott kastélyokat, se temetőket nem látott még, bár az előbbiről már hallott mendemondákat megboldogult atyjától.*
- Én nem félek tőlük! *Húzza ki magát hősiesen, bár, ha valaki most hátulról megijesztené, bizonyosan sikítva rohanna odébb – mint ahogy előző nap a vérszívó kapcsán is tette -, ám önbizalmát bőségesen növeli Dyntina kijelentése, miszerint ő még meg is tudná ölni a kóborló lelket. Újabb információt raktároz el a kobakjában, ezúttal az állítólagos szellemekről, azonban figyelme innentől kezdve leginkább az érkező kámzsásra fordul, kinek hátborzongató külsejétől ezek után cseppet sem tud megrettenni.
Erősnek és határozottnak érzi magát, persze ehhez hozzásegít, hogy a férfi sem kívánja elültetni lelkében a félelmet, sőt, még a madárkát illető kíváncsiságát is kielégíti.*
- Óóó, komolyan?! *Fellelkesül a gondolatra, hogy mindjárt az ő vállán fog pihengetni a tollas, így izgatott mosollyal szorítja össze a szemeit, várva, hogy landoljon a varjú, ám számításával ellentétben semmi különlegeset nem tapasztal amannak megérkezésénél.*
- Qhuarr? *Bizonytalan hangon szól a madárhoz, amint lassacskán felnyitja pilláit, majd szélesedő mosollyal simítgatja meg a gomb szemeivel rá meredő szárnyast.* Nagyon aranyos... *Somolyogja egészen elolvadva a kis pamacstól, s bár belerondíthatna Nadae figyelmeztetése és kérése egy szép barátság kialakulásába, Williän ezt nem szorgalmazza.*
- De ő is barátságos, és nézd milyen aranyos a madara! *Fordul Nadae irányában, ám azzal a mozdulattal le is röppen a válláról a varjú, ő pedig szembe találja magát Rinannal. Néhány pillanatig megrökönyödötten pillog fel rá, és ha korábban nem szorongatta volna meg a nyakát az elf, akkor még hallgatna is alantas szavaira, így viszont inkább visszafordul az újdonsült páros felé, hogy velük foglalkozzon.*
- Ne aggódj, nem fogom bántani Qhuarrt. Fekete mágusról pedig nem tudok, ők fekete ruhában járnak? *Billenti oldalra a kobakját, miközben érdeklődő lélektükreit a kámzsásra fordítja, noha arcát nem nagyon láthatja.* Hogy találtál ide? Ismered talán Taugot? *Kíváncsiskodik puszta barátságosságból, semmint a férfi kihallgatásának érdekében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286