Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-19 21:01:38
Üzenet elküldve: 2015-02-19 21:01:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászók//
*Ó, igen. Ez egy szép barátság kezdete. Felhúzott szemöldökkel pillant Nadae piszkálódó szavaira, majd néhány másodperc gondolkodás után megszólal.*
-Arra céloztam, hogy a férfiaknak nem lenne rossz a női társaság. Tudod, úgy húzóerőnek. Az más kérdés, hogy a csákányt szívesen látnám a kezedben!
*Meg jobban is haladnának. Még jó, hogy Lanawinon a férfiak és a nők egyenrangúak. Egyébként meg, ha kalózkapitányként ekkora lelkesedéssel ment a csatába, csoda, hogy él!
Dyntina válaszán meglepődik. Mindig azt gondolta, hogy a barbárok és a kalózok szerveződési szintje között nincs sok különbség. Miközben tudomásul veszi, hogy mégis van, szemeivel követi a hadonászó lány kezében tartott fáklya fényét, ha szükséges, el is hajol előle.*
~Hűha. Szeretem a tüzet, de ennyire közel nem kerülnék még.~
*A bajusz említésére tekintetét Nadaera emeli, majd lelki szemei előtt már fel is rajzolódik a pödrött szőrzet a lány arcára. Jóízűen felnevet, majd megszólal.*
-Azért nyugodt vagyok, hogy egy férfi mégiscsak akad köztünk!
*Egyszer fent, egyszer lent. Korábban nem tudott érdemben reagálni a fekete hajú piszkálódására, de most csőstül visszakapta.
Dynti közben lecsillapodik, talán könnyebb a lelkének, hogy kiadhatta a barbárok által generált dühöt.*
-Ó, köszönöm, egész kellemes volt az éjszakám. Képzeld, reggel vettem észre, hogy egy koponya mellett fekszem. Vajon hogy kerülhetett oda?
*Fejét kissé megemeli, s gondolkodóan felfelé pillant. Természetesen tudja, hogy a vörös hajú lányé a koponya, és hogy a helyén aludt, de esze ágában sincs megmondani az igazat. Jobb eljátszani a boldog tudatlant.
Kisvártatva az alagút szűkebbre vált és az egyik lány valami lyukat kezd vizsgálni a talajban. Taran nem megy oda, fölösleges. Elegendő, ha közelről Nadae látja. A tűzmágus úgy is von le következtetéseket, hogy távolabb van.*
-Ha mondjuk, nem ordibálnál bele a lyukba, akkor nem csalnád elő azt, ami csinálta.
*Kaparja meg a fejét a mágus.*
-Jól látszik, hogy nem beomlott, hanem valami kitúrta.
*Mutat a szabályosan elhelyezkedő törmelékre a nyílás körül.*
-Talán egy nagyobb kukac.
*Ó, igen. Ez egy szép barátság kezdete. Felhúzott szemöldökkel pillant Nadae piszkálódó szavaira, majd néhány másodperc gondolkodás után megszólal.*
-Arra céloztam, hogy a férfiaknak nem lenne rossz a női társaság. Tudod, úgy húzóerőnek. Az más kérdés, hogy a csákányt szívesen látnám a kezedben!
*Meg jobban is haladnának. Még jó, hogy Lanawinon a férfiak és a nők egyenrangúak. Egyébként meg, ha kalózkapitányként ekkora lelkesedéssel ment a csatába, csoda, hogy él!
Dyntina válaszán meglepődik. Mindig azt gondolta, hogy a barbárok és a kalózok szerveződési szintje között nincs sok különbség. Miközben tudomásul veszi, hogy mégis van, szemeivel követi a hadonászó lány kezében tartott fáklya fényét, ha szükséges, el is hajol előle.*
~Hűha. Szeretem a tüzet, de ennyire közel nem kerülnék még.~
*A bajusz említésére tekintetét Nadaera emeli, majd lelki szemei előtt már fel is rajzolódik a pödrött szőrzet a lány arcára. Jóízűen felnevet, majd megszólal.*
-Azért nyugodt vagyok, hogy egy férfi mégiscsak akad köztünk!
*Egyszer fent, egyszer lent. Korábban nem tudott érdemben reagálni a fekete hajú piszkálódására, de most csőstül visszakapta.
Dynti közben lecsillapodik, talán könnyebb a lelkének, hogy kiadhatta a barbárok által generált dühöt.*
-Ó, köszönöm, egész kellemes volt az éjszakám. Képzeld, reggel vettem észre, hogy egy koponya mellett fekszem. Vajon hogy kerülhetett oda?
*Fejét kissé megemeli, s gondolkodóan felfelé pillant. Természetesen tudja, hogy a vörös hajú lányé a koponya, és hogy a helyén aludt, de esze ágában sincs megmondani az igazat. Jobb eljátszani a boldog tudatlant.
Kisvártatva az alagút szűkebbre vált és az egyik lány valami lyukat kezd vizsgálni a talajban. Taran nem megy oda, fölösleges. Elegendő, ha közelről Nadae látja. A tűzmágus úgy is von le következtetéseket, hogy távolabb van.*
-Ha mondjuk, nem ordibálnál bele a lyukba, akkor nem csalnád elő azt, ami csinálta.
*Kaparja meg a fejét a mágus.*
-Jól látszik, hogy nem beomlott, hanem valami kitúrta.
*Mutat a szabályosan elhelyezkedő törmelékre a nyílás körül.*
-Talán egy nagyobb kukac.
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:17:22
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászók//
*A felszólításra, szinte önkéntelenül is lábai elé néz, hogy merre is lép. Ennek viszont következménye, hogy maga elé nem lát, s egy kisebb, ám épp feje magasságában lévő kitüremkedést nem vesz észre. Egy halk koppanás jelzi a többiek felé, hogy a kalóz homloka, szoros barátságot kötött vele. Bosszankodva pillant fel, s egy aprót rúg a barlang falába, megbosszulva fejfájását. Megdörzsöli az ütközés nyomát, s lépteit folytatja is, ám immár nem oly boldogan, mint ahogy elindult. Már ha lehetett boldognak nevezni.*
- Remek, akkor egy pörköltet csinálhatsz is, ork. *Élcelődik hasonlóképpen ő is, mint ahogy azt a Zöldség teszi. Mondata végén nyelvét nyújtja felé, akkor, ha épp nem figyel rá. Meglehet, hogy az utóbbi időben a kelleténél több időt töltött el Vöröske társaságában, s néhány gyerekes szokást átvett tőle.*
- Persze, fogalmam sincs miről beszélsz. *Dünnyögi, miközben karjait szívesen mellkasán keresztbe fonná, durcásan. Ám a kezében tartott égő fáklya ez megakadályozza. Mintha nem ő lett volna, aki az Őrültnek felkutatta volna a világ legeldugottabb rejtekeiben az efféle hasonló növényeket. S mintha nem tudná mire is használhatóak ezek. De hát egy kívülálló mit is tudhat róla…
De jöttének úgy tűnik a Gigerle se örül túlzottan. Felé csak egy fintort küld. Nem mintha nem követte volna szemmel a kísérletüket. Nem zavarja, hogy ilyen fogadtatásban részesül, hiszen a barlang végén várt jutalom nagyobb kielégülés lesz számára, mint holmi szimpátia, vagy kedvesség. Az mindenféleképpen viszont szokatlan számára, hogy Vöröske mellett, mintha az ő „bája” és „kecse” háttérbe szorult volna. De hát mit tehetnek az ostoba férfiak Fejes mellett…
Ekkor üti meg füleit a zúgó, s morajló hang. Az évek alatt hozzászokott hallása pillanatok alatt felismeri a hangokat.
~A tenger.~
Csillannak fel szemei. Kedve lenne egyhelyben toporogni, s mielőbb előre sietni, ám Taran inkább hátra maradna Vöröskével. Nem engedi, hogy előreengedjék, ő tökéletesen elvan a sor végén… Ahol feltehetően a legbiztonságosabb. Inkább nem figyel oda, mit beszélnek, hanem a fáklya narancsos fényében néz körbe a sziklafal mentén, hátha felfedez bármi furcsaságot. Ám egy hang, csak megcsapja füleit.*
- Köveket cipelni? És mondd, csak a férfiak miért vannak itt. Oh, jaj, hogy itt nincsenek is olyanok, erre akartál célozni? *Élcelődik továbbra is Tarannal, félig megjátszott mogorva tekintetével együtt. Szürke szemei ridegen tekintenek a fiúra, majd csak könnyedén megvonja vállait. A táncot a keringőre elfogadta. Nem viszolyog a fizikai munkától, hisz egy hajó is elvárja a vele való foglalkozást. Hónapokig kint a tengeren, megedzi a testet, s a lelket is. Ha nem bírnak követ cipelni, majd megmutatja ő, hogyan kell, ezen ne múljon.*
- Na, akkor legközelebb neked rajzolunk bajuszt! *Ütögeti meg Dynti hátát.* - Vagyis majd Taran fest neked, mert legközelebb ő megy veled. *Nyújtja ki, immár a lány felé a nyelvét.
A hirtelen kitágult járat, folyamatosan elkezd szűkülni, s továbbra is hátul kullogva halad előre. Esze ágában sincs előre menni, hiszen bármi is támad rájuk, a Zöldség, s Taran remek pajzsaik lesznek, amíg felkészülnek Vöröskével a harcra. De kíváncsisága, s no meg izgatottsága is folyamatosan arra készteti, hogy lábujjhegyre állva, nyakát kinyújtva tekintsen mindig előre, és előre, hátha felfedez valami érdekeset. Talán egy hajót, aminek megpillantásakor, mindenkit átgázolva szaladna elé. Ám e helyett, egy kisebb köves csoportosulást vesz az út közepén. Szemöldökét felvonva nézi egyelőre a távolról.
Ha közelebb mennek, akkor tüzetesebben is szemügyre veszi, persze ha odafér. Ha ez megtörténik, akkor leguggolva vizsgálja meg az aprócska lyukat. A fáklyát jobban felé tartva nézi, hogy ez csak egy úttorlasz, avagy egy csapda, vagy valami teljesen más. Ám csak egy ürességet lát. Gondolva egyet fölé hajolva, szinte belekiált.*
- Hahó. *S hallgatja, hogy van-e visszhangja. Bármi is történik, gyorsan felegyenesedik.* - Van alattunk még egy alagútrendszer. *Tudatja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Persze ez felvet rengeteg kérdést a barlanggal kapcsolatban. Elsőként... Miért csak most fedezteti fel az Őrült?*
*A felszólításra, szinte önkéntelenül is lábai elé néz, hogy merre is lép. Ennek viszont következménye, hogy maga elé nem lát, s egy kisebb, ám épp feje magasságában lévő kitüremkedést nem vesz észre. Egy halk koppanás jelzi a többiek felé, hogy a kalóz homloka, szoros barátságot kötött vele. Bosszankodva pillant fel, s egy aprót rúg a barlang falába, megbosszulva fejfájását. Megdörzsöli az ütközés nyomát, s lépteit folytatja is, ám immár nem oly boldogan, mint ahogy elindult. Már ha lehetett boldognak nevezni.*
- Remek, akkor egy pörköltet csinálhatsz is, ork. *Élcelődik hasonlóképpen ő is, mint ahogy azt a Zöldség teszi. Mondata végén nyelvét nyújtja felé, akkor, ha épp nem figyel rá. Meglehet, hogy az utóbbi időben a kelleténél több időt töltött el Vöröske társaságában, s néhány gyerekes szokást átvett tőle.*
- Persze, fogalmam sincs miről beszélsz. *Dünnyögi, miközben karjait szívesen mellkasán keresztbe fonná, durcásan. Ám a kezében tartott égő fáklya ez megakadályozza. Mintha nem ő lett volna, aki az Őrültnek felkutatta volna a világ legeldugottabb rejtekeiben az efféle hasonló növényeket. S mintha nem tudná mire is használhatóak ezek. De hát egy kívülálló mit is tudhat róla…
De jöttének úgy tűnik a Gigerle se örül túlzottan. Felé csak egy fintort küld. Nem mintha nem követte volna szemmel a kísérletüket. Nem zavarja, hogy ilyen fogadtatásban részesül, hiszen a barlang végén várt jutalom nagyobb kielégülés lesz számára, mint holmi szimpátia, vagy kedvesség. Az mindenféleképpen viszont szokatlan számára, hogy Vöröske mellett, mintha az ő „bája” és „kecse” háttérbe szorult volna. De hát mit tehetnek az ostoba férfiak Fejes mellett…
Ekkor üti meg füleit a zúgó, s morajló hang. Az évek alatt hozzászokott hallása pillanatok alatt felismeri a hangokat.
~A tenger.~
Csillannak fel szemei. Kedve lenne egyhelyben toporogni, s mielőbb előre sietni, ám Taran inkább hátra maradna Vöröskével. Nem engedi, hogy előreengedjék, ő tökéletesen elvan a sor végén… Ahol feltehetően a legbiztonságosabb. Inkább nem figyel oda, mit beszélnek, hanem a fáklya narancsos fényében néz körbe a sziklafal mentén, hátha felfedez bármi furcsaságot. Ám egy hang, csak megcsapja füleit.*
- Köveket cipelni? És mondd, csak a férfiak miért vannak itt. Oh, jaj, hogy itt nincsenek is olyanok, erre akartál célozni? *Élcelődik továbbra is Tarannal, félig megjátszott mogorva tekintetével együtt. Szürke szemei ridegen tekintenek a fiúra, majd csak könnyedén megvonja vállait. A táncot a keringőre elfogadta. Nem viszolyog a fizikai munkától, hisz egy hajó is elvárja a vele való foglalkozást. Hónapokig kint a tengeren, megedzi a testet, s a lelket is. Ha nem bírnak követ cipelni, majd megmutatja ő, hogyan kell, ezen ne múljon.*
- Na, akkor legközelebb neked rajzolunk bajuszt! *Ütögeti meg Dynti hátát.* - Vagyis majd Taran fest neked, mert legközelebb ő megy veled. *Nyújtja ki, immár a lány felé a nyelvét.
A hirtelen kitágult járat, folyamatosan elkezd szűkülni, s továbbra is hátul kullogva halad előre. Esze ágában sincs előre menni, hiszen bármi is támad rájuk, a Zöldség, s Taran remek pajzsaik lesznek, amíg felkészülnek Vöröskével a harcra. De kíváncsisága, s no meg izgatottsága is folyamatosan arra készteti, hogy lábujjhegyre állva, nyakát kinyújtva tekintsen mindig előre, és előre, hátha felfedez valami érdekeset. Talán egy hajót, aminek megpillantásakor, mindenkit átgázolva szaladna elé. Ám e helyett, egy kisebb köves csoportosulást vesz az út közepén. Szemöldökét felvonva nézi egyelőre a távolról.
Ha közelebb mennek, akkor tüzetesebben is szemügyre veszi, persze ha odafér. Ha ez megtörténik, akkor leguggolva vizsgálja meg az aprócska lyukat. A fáklyát jobban felé tartva nézi, hogy ez csak egy úttorlasz, avagy egy csapda, vagy valami teljesen más. Ám csak egy ürességet lát. Gondolva egyet fölé hajolva, szinte belekiált.*
- Hahó. *S hallgatja, hogy van-e visszhangja. Bármi is történik, gyorsan felegyenesedik.* - Van alattunk még egy alagútrendszer. *Tudatja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Persze ez felvet rengeteg kérdést a barlanggal kapcsolatban. Elsőként... Miért csak most fedezteti fel az Őrült?*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-19 13:46:53
Üzenet elküldve: 2015-02-19 13:46:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Kikötőbe készülvén - Enrakhala Nieth //
*Nadae kiadja a feladatot. Végre konkrétumokkal is szolgál, sőt mindent elmond. Khyr nem érti egészen minek kellett ennyire titkolózni az előző két körben. Mindég csak elhintette a morzsákat, hogy aztán most az egész kenyeret a szájába tömje. A veres felületes rágás után le is nyeli az információt, majd megismétli, hogy a kalóz lássa, nem egy félkegyelműre bízza a bulit.*
- Varjas fazon, csuklyában, a Rumos Rókalyukban, Taug küldött, hogy kikémleljük az őröket, mikor mit csinálnak, váltanak őrséget, mennek pisilni. Vágom.
*Azzal le is porolja a kezét, mintha csak egy sziklát mászott volna meg egyetlen csepp izzadtság nélkül. Tőmondatai alapján Nadae joggal aggatta rá a Csendeske, vagy Szűkszavú jelzőt. Nem csoda, hogy ennyire lényegre törő, nem voltak baráti kapcsolatai az elmúlt időben és azelőtt is csak gyerekkorában pofázott lényegtelen dolgokról. A munka során a megbízók gyors, pontos, csendes teljesítményt akarnak, és ehhez hozzá tartozik a lehető legkevesebb, lényegre törő szöveg. Mondhatni, most a tetovált lány is egy megbízó, így vele is ilyetén módon kell viselkednie.
Bólint és engedi a lányt útjára, ha menni akar. Azzal megfordul és a fehér hajú lány felé néz. Pislog egyet-kettőt, majd úgy határozza, hogy odamegy a lányához és mindenképpen vele fog elindulni, nem hagyja itt. Bár viszolyog az ötlettől, hogy egy idegen lánykával kell bejárniuk a terepet, hisz nem tudja mik a képességei. Elég csendesen mozog? Mint egy macska, vagy mint egy patkány? Inkább harcos fajta, aki meglepetés szerűen ront ki a hordók mögül, vagy inkább elsunnyog a felesleges fáradalmak elől? Khyr a lehető legkevesebb vért szereti, lényegében csak akkor öl ha muszáj, ha az a megbízás. Szerencsére nem orgyilkos és nem volt még ilyen feladata. Félő, hogy hamar rákapna az ízére, ha egyszer ilyen vállalkozásba fogna.
Visszatérve a fehérre, hogy is hívták? En? Vagy N?*
~Nnn…~
*Pokrócát szorosabbra húzva arca előtt elindul a lány és Taug nagyvezír úr felé. Nem ül le kettőjükhöz, talán ha lenne mellettük egy kanna finomság, de ahogy kinéz, még mindég a halleves maradéka párolog a hozzápasszoló bűzzel együtt. Fintorog, másodszorra már nem enne belőle, legalábbis nem szívesen, talán három nap koplalás után.
Bele pofátlankodik a táraságukba egy kedves kis mondat erejéig.*
- Nem akarok zavarni, kedves, méltóságos, tekintélyes, nagyvezérúr! De szükségem van a lányra, ha az kellőképpen összeszedte magát és készen áll az indulásra.
*Hangjában érződik egy leheletnyi irónia. A lány felé fordul és elmosolyodik, ezzel is elősegítve a kettejük között kibontakozni vágyó mérhetetlen rokonszenvet. Már ha rokonszenvnek lehet nevezni azt, hogy nem utálja rögtön az első pillanattól kezdve, ez ritkaság.
Fejével a barlang kijárata felé biccent a lánynak, hogy ezzel is sürgesse a távozásukat.*
*Nadae kiadja a feladatot. Végre konkrétumokkal is szolgál, sőt mindent elmond. Khyr nem érti egészen minek kellett ennyire titkolózni az előző két körben. Mindég csak elhintette a morzsákat, hogy aztán most az egész kenyeret a szájába tömje. A veres felületes rágás után le is nyeli az információt, majd megismétli, hogy a kalóz lássa, nem egy félkegyelműre bízza a bulit.*
- Varjas fazon, csuklyában, a Rumos Rókalyukban, Taug küldött, hogy kikémleljük az őröket, mikor mit csinálnak, váltanak őrséget, mennek pisilni. Vágom.
*Azzal le is porolja a kezét, mintha csak egy sziklát mászott volna meg egyetlen csepp izzadtság nélkül. Tőmondatai alapján Nadae joggal aggatta rá a Csendeske, vagy Szűkszavú jelzőt. Nem csoda, hogy ennyire lényegre törő, nem voltak baráti kapcsolatai az elmúlt időben és azelőtt is csak gyerekkorában pofázott lényegtelen dolgokról. A munka során a megbízók gyors, pontos, csendes teljesítményt akarnak, és ehhez hozzá tartozik a lehető legkevesebb, lényegre törő szöveg. Mondhatni, most a tetovált lány is egy megbízó, így vele is ilyetén módon kell viselkednie.
Bólint és engedi a lányt útjára, ha menni akar. Azzal megfordul és a fehér hajú lány felé néz. Pislog egyet-kettőt, majd úgy határozza, hogy odamegy a lányához és mindenképpen vele fog elindulni, nem hagyja itt. Bár viszolyog az ötlettől, hogy egy idegen lánykával kell bejárniuk a terepet, hisz nem tudja mik a képességei. Elég csendesen mozog? Mint egy macska, vagy mint egy patkány? Inkább harcos fajta, aki meglepetés szerűen ront ki a hordók mögül, vagy inkább elsunnyog a felesleges fáradalmak elől? Khyr a lehető legkevesebb vért szereti, lényegében csak akkor öl ha muszáj, ha az a megbízás. Szerencsére nem orgyilkos és nem volt még ilyen feladata. Félő, hogy hamar rákapna az ízére, ha egyszer ilyen vállalkozásba fogna.
Visszatérve a fehérre, hogy is hívták? En? Vagy N?*
~Nnn…~
*Pokrócát szorosabbra húzva arca előtt elindul a lány és Taug nagyvezír úr felé. Nem ül le kettőjükhöz, talán ha lenne mellettük egy kanna finomság, de ahogy kinéz, még mindég a halleves maradéka párolog a hozzápasszoló bűzzel együtt. Fintorog, másodszorra már nem enne belőle, legalábbis nem szívesen, talán három nap koplalás után.
Bele pofátlankodik a táraságukba egy kedves kis mondat erejéig.*
- Nem akarok zavarni, kedves, méltóságos, tekintélyes, nagyvezérúr! De szükségem van a lányra, ha az kellőképpen összeszedte magát és készen áll az indulásra.
*Hangjában érződik egy leheletnyi irónia. A lány felé fordul és elmosolyodik, ezzel is elősegítve a kettejük között kibontakozni vágyó mérhetetlen rokonszenvet. Már ha rokonszenvnek lehet nevezni azt, hogy nem utálja rögtön az első pillanattól kezdve, ez ritkaság.
Fejével a barlang kijárata felé biccent a lánynak, hogy ezzel is sürgesse a távozásukat.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-19 08:11:46
Üzenet elküldve: 2015-02-19 08:11:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászók//
- Ugyan,csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy egyedül bóklássz itt vele, még valami bajod esik. *Vonja meg a szemöldökét Taran felé, ugyan fogalma sincs mi lehet a barlang ezen részein, bár ha elengedi a fantáziáját, akkor van egy-két ötlete.
Egy röpke pillantásra méltatja az ork pengéjét, majd ajkai pimasz vigyorra húzódnak.*
- Igazán cuki. *A Zöldséggel való megérzései be is igazodtak, nem az a kimondott szociális lény, bár ez őt egyáltalán nem zavarja. Minél furább valaki, annál inkább kedveli.* De azért, menj csak te elől. *Lendíti meg karját előre mutatva, ha már a férfi úgyis akkora darab, és ott van a kezében az a csodás penge, hát akkor vezesse a csapatot, így ha esetleg valami rájuk támadna, nekik még van idejük visszafutni, amíg támadójuk az orkkal foglalkozik.
Nem is telik el sok idő, s ahogy gondolta, kedvenc kalózkája már utánuk is ered. Kérdésére egy pillanatra megfordul.*
- Szerintem elég konkrét voltam, amikor utánatok mentem a raktárba. *Emeli meg a fáklyáját a másik felé, hogy az övéről lopjon magának tüzet a sajátjára. Ugyanis, ő mindenre gondolt hirtelen, csak arra nem, hogy a fáklya úgy a leghasznosabb, ha ég, s világít. Persze vannak egyéb hasznos tulajdonságai is, többek közt, hogy fejbe is lehet vele vágni valakit, de a jelenlévők közül, talán egyedül Nadae érdemelné ezt meg a kikötői akciója után.*
- Leves? *Gyomra nagyot bukfencezik a hasában, még csak nem rég evett, de máris éhes. Arról persze fogalma sincs, hogy mikről beszél Wram, ő nem is ért a mérgekhez, így csak a "leves" szót hallja ki mondanivalójából. Hisz az étel, az étel.
A Zöldséget és Tarant követve, könnyedén átjut ő is lyukon, tekintve a méretbeli különbségeket. Apró pillanatást vet hátra, nem tudja Nadae mennyi rumot ihatott, de nem venné szívére, ha a nő alkoholtól mámorosan egyenesen nekimenne a járat falának, bár az biztos, hogy elsőre jót röhögne a dolgon.
Amint Taran mellé ér, elmosolyodik.*
- Ó, nem hajóztunk mi semerre. *Hajtja le a fejét némi csüggedtséggel a hangjában.* Talán előtted nem titok, a Thargodaroknál voltunk. Tudod, az a besavanyodott, egykori barbár népség az erdei ösvény mellett. *Rázza a fejét rosszallóan az emlék hatására.* Komolyan mondom, ezek nem értik nem a tréfát. *Sóhajtozik nagyokat.* Bár lehet nem kellett volna kipingálnom Nadae arcát érkezésünk előtt, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire semmi humorérzékük. Bármit mondtunk, semmi sem tetszett nekik. Végül eltöltöttem egy kis időt a vezér társaságában, s fene sem tudja miért, de úgy tűnt sikerült valamelyest meggyőznöm. *Itt enyhén a férfi felé fordul, kissé megemeli a fáklyát és megvonogatja a szemöldökét, gondoljon csak, amit szeretne, hogy mivel győzte meg Kagant. Sok ideje erre azonban nem akad a férfinek, ugyanis a Vöröske hirtelen kifakad.*
- Komolyan mondom, hogy én ilyen egy... Fapofa népséggel még nem találkoztam. *Hevesen gesztikulál mellé, így fáklyát is nagy ívben lendíti kezében, remélhetőleg nem talál el vele senkit, főleg nem a tűzmágust, ki mellette lépked. Azt persze már nem teszi, hogy miért voltak a barbárok olyan komorak, pedig később kiderült számukra. Így jobbnak tűnik a sztori.* Persze mindenért Taug a felelős, mint mindig. Küldhetett volna a követségre alkalmasabb embereket is, mint két exkalózt. Vah... *Morog egyet a végén, egy nagy fejcsóválással vegyítve.*
- Na és, milyen volt az éjszakád a barlangban? Eltekintve persze a hiányom kínzó érzetétől. *Öntelt, kekeckedő vigyor* Találtatok még üres szobaszerű valamit? Néhány nap alatt olyan teltház lett itt, hogy tényleg nem csodálnám, ha lassan egymáson feküdnénk egy halomban. Hát akkor nem lennék legalul. *Kacarászik immár sokkal vidámabban, így ő aztán nem figyel semmire, annyira le van foglalva a csacsogással.*
- Ugyan,csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy egyedül bóklássz itt vele, még valami bajod esik. *Vonja meg a szemöldökét Taran felé, ugyan fogalma sincs mi lehet a barlang ezen részein, bár ha elengedi a fantáziáját, akkor van egy-két ötlete.
Egy röpke pillantásra méltatja az ork pengéjét, majd ajkai pimasz vigyorra húzódnak.*
- Igazán cuki. *A Zöldséggel való megérzései be is igazodtak, nem az a kimondott szociális lény, bár ez őt egyáltalán nem zavarja. Minél furább valaki, annál inkább kedveli.* De azért, menj csak te elől. *Lendíti meg karját előre mutatva, ha már a férfi úgyis akkora darab, és ott van a kezében az a csodás penge, hát akkor vezesse a csapatot, így ha esetleg valami rájuk támadna, nekik még van idejük visszafutni, amíg támadójuk az orkkal foglalkozik.
Nem is telik el sok idő, s ahogy gondolta, kedvenc kalózkája már utánuk is ered. Kérdésére egy pillanatra megfordul.*
- Szerintem elég konkrét voltam, amikor utánatok mentem a raktárba. *Emeli meg a fáklyáját a másik felé, hogy az övéről lopjon magának tüzet a sajátjára. Ugyanis, ő mindenre gondolt hirtelen, csak arra nem, hogy a fáklya úgy a leghasznosabb, ha ég, s világít. Persze vannak egyéb hasznos tulajdonságai is, többek közt, hogy fejbe is lehet vele vágni valakit, de a jelenlévők közül, talán egyedül Nadae érdemelné ezt meg a kikötői akciója után.*
- Leves? *Gyomra nagyot bukfencezik a hasában, még csak nem rég evett, de máris éhes. Arról persze fogalma sincs, hogy mikről beszél Wram, ő nem is ért a mérgekhez, így csak a "leves" szót hallja ki mondanivalójából. Hisz az étel, az étel.
A Zöldséget és Tarant követve, könnyedén átjut ő is lyukon, tekintve a méretbeli különbségeket. Apró pillanatást vet hátra, nem tudja Nadae mennyi rumot ihatott, de nem venné szívére, ha a nő alkoholtól mámorosan egyenesen nekimenne a járat falának, bár az biztos, hogy elsőre jót röhögne a dolgon.
Amint Taran mellé ér, elmosolyodik.*
- Ó, nem hajóztunk mi semerre. *Hajtja le a fejét némi csüggedtséggel a hangjában.* Talán előtted nem titok, a Thargodaroknál voltunk. Tudod, az a besavanyodott, egykori barbár népség az erdei ösvény mellett. *Rázza a fejét rosszallóan az emlék hatására.* Komolyan mondom, ezek nem értik nem a tréfát. *Sóhajtozik nagyokat.* Bár lehet nem kellett volna kipingálnom Nadae arcát érkezésünk előtt, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire semmi humorérzékük. Bármit mondtunk, semmi sem tetszett nekik. Végül eltöltöttem egy kis időt a vezér társaságában, s fene sem tudja miért, de úgy tűnt sikerült valamelyest meggyőznöm. *Itt enyhén a férfi felé fordul, kissé megemeli a fáklyát és megvonogatja a szemöldökét, gondoljon csak, amit szeretne, hogy mivel győzte meg Kagant. Sok ideje erre azonban nem akad a férfinek, ugyanis a Vöröske hirtelen kifakad.*
- Komolyan mondom, hogy én ilyen egy... Fapofa népséggel még nem találkoztam. *Hevesen gesztikulál mellé, így fáklyát is nagy ívben lendíti kezében, remélhetőleg nem talál el vele senkit, főleg nem a tűzmágust, ki mellette lépked. Azt persze már nem teszi, hogy miért voltak a barbárok olyan komorak, pedig később kiderült számukra. Így jobbnak tűnik a sztori.* Persze mindenért Taug a felelős, mint mindig. Küldhetett volna a követségre alkalmasabb embereket is, mint két exkalózt. Vah... *Morog egyet a végén, egy nagy fejcsóválással vegyítve.*
- Na és, milyen volt az éjszakád a barlangban? Eltekintve persze a hiányom kínzó érzetétől. *Öntelt, kekeckedő vigyor* Találtatok még üres szobaszerű valamit? Néhány nap alatt olyan teltház lett itt, hogy tényleg nem csodálnám, ha lassan egymáson feküdnénk egy halomban. Hát akkor nem lennék legalul. *Kacarászik immár sokkal vidámabban, így ő aztán nem figyel semmire, annyira le van foglalva a csacsogással.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-19 07:56:23
Üzenet elküldve: 2015-02-19 07:56:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászók //
* A folyosónak mondható barlangrész amelyre elsőként Wram érkezik meg, nem túl izgalmas. Sziklafal két oldalt és felette, a belmagasság éppen megfelelő egy magasabb ember számára is. Az első dolog amire felfigyelhet az ork (már amikor épp nem a többiek csacsognak a rés túl oldalán) az valami halk, távoli morajlás. Szakaszos időközönként. Valószínűleg a tajtékos tenger hangja ez amint a meredek sziklafalhoz csapódik mérgesen. Jobbra zsáuktca fogadja a csapatot míg a másik irányba megtudnak indulni előre. Ha haladnak errefelé akkor bizony elkezd szűkülni a járat s tán még egy kissé lefelé is halad (bár ezt nehéz volna megállapítani).
Ha eleget haladnak előre a járatban akkor nem is oly messze egy apró rést fedezhetnek fel a fáklyák fényében. A padlón látszik, néhmi kőtörmelék veszi körül, a fáklya fényénél látni csupán. De ha jobban szemügyre akarják venni akkor nem árt közelebb menni. *
* A folyosónak mondható barlangrész amelyre elsőként Wram érkezik meg, nem túl izgalmas. Sziklafal két oldalt és felette, a belmagasság éppen megfelelő egy magasabb ember számára is. Az első dolog amire felfigyelhet az ork (már amikor épp nem a többiek csacsognak a rés túl oldalán) az valami halk, távoli morajlás. Szakaszos időközönként. Valószínűleg a tajtékos tenger hangja ez amint a meredek sziklafalhoz csapódik mérgesen. Jobbra zsáuktca fogadja a csapatot míg a másik irányba megtudnak indulni előre. Ha haladnak errefelé akkor bizony elkezd szűkülni a járat s tán még egy kissé lefelé is halad (bár ezt nehéz volna megállapítani).
Ha eleget haladnak előre a járatban akkor nem is oly messze egy apró rést fedezhetnek fel a fáklyák fényében. A padlón látszik, néhmi kőtörmelék veszi körül, a fáklya fényénél látni csupán. De ha jobban szemügyre akarják venni akkor nem árt közelebb menni. *
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-18 21:27:32
Üzenet elküldve: 2015-02-18 21:27:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangbővítés//
-Én azért csak magammal vinném, ha nem haragszol.
*Nos, a botja nem csak azért van nála, hogy hadakozzon vele. Ha szűk a járat, akkor erre nem is lesz lehetősége, ám arra tökéletes, hogy távol tartsa magától az ellenséget, de ami a legfontosabb: bátorságot ad neki. Az a tudat, hogy legalább a bottal jól bánik, felbecsülhetetlen olyan helyzetben, ahol a környezete a gyengeségeit fürkészi. Esze ágában sincs a járat előtt hagyni a legértékesebb tárgyát.*
-Menjünk.
*Ekkor éri el az a megmagyarázhatatlan bizsergés deréktájon, amit Dynti érkezése okoz. Kellemesen bongó hangjára megfordul, és végigméri az érkező leányzót.*
-Gondoltam, hogy amint sötét és ismeretlen helyre tévedek, te utánam jössz.
*Kérdés, hogy mi céllal. Nem sokat kell várnia és a nélkülözhetetlennek számító pótszekér is felbukkan Nadae személyében. Mintha csak nem engedné Tarant, és egyébként senki mást sem, hogy Dynti-hez szóljon. Talán rettegésben tartja, vagy netán szerelmes belé?*
~Alkalomadtán megkérdezem a vöröstől.~
-Eszünk ágában sem volt itt hagyni! Tudtam, hogy itt a visszhang miatt gyorsan terjednek a hírek.
*Kúszik át ő is az ork által tört lyukon, de mivel kisebb, mint a zöldbőrű, így minden nehézség nélkül.*
-Néhány órája kezdtük az omladékot bontani. Ha visszaértünk, akár segíthetnétek is a maradékban.
*Mosolyog Nadae kérdésére, majd míg a lány és az ork szívet melengető barátságot készül kötni, Taran kissé lemarad, s Dynti mellé érve beszélgetést kezdeményez.*
-És ti? Merre jártatok báránykáim? Hány szigetet hajóztatok be?
*Talán nem fogják eltitkolni, hogy a hegyekben pihenő barbárok látták őket vendégül. Ha a vörös minden részletet elmesél, akkor a mágustanonc talán tanít neki egy kevés etikettet. Annak úgy tűnik, híján volt.*
-Én azért csak magammal vinném, ha nem haragszol.
*Nos, a botja nem csak azért van nála, hogy hadakozzon vele. Ha szűk a járat, akkor erre nem is lesz lehetősége, ám arra tökéletes, hogy távol tartsa magától az ellenséget, de ami a legfontosabb: bátorságot ad neki. Az a tudat, hogy legalább a bottal jól bánik, felbecsülhetetlen olyan helyzetben, ahol a környezete a gyengeségeit fürkészi. Esze ágában sincs a járat előtt hagyni a legértékesebb tárgyát.*
-Menjünk.
*Ekkor éri el az a megmagyarázhatatlan bizsergés deréktájon, amit Dynti érkezése okoz. Kellemesen bongó hangjára megfordul, és végigméri az érkező leányzót.*
-Gondoltam, hogy amint sötét és ismeretlen helyre tévedek, te utánam jössz.
*Kérdés, hogy mi céllal. Nem sokat kell várnia és a nélkülözhetetlennek számító pótszekér is felbukkan Nadae személyében. Mintha csak nem engedné Tarant, és egyébként senki mást sem, hogy Dynti-hez szóljon. Talán rettegésben tartja, vagy netán szerelmes belé?*
~Alkalomadtán megkérdezem a vöröstől.~
-Eszünk ágában sem volt itt hagyni! Tudtam, hogy itt a visszhang miatt gyorsan terjednek a hírek.
*Kúszik át ő is az ork által tört lyukon, de mivel kisebb, mint a zöldbőrű, így minden nehézség nélkül.*
-Néhány órája kezdtük az omladékot bontani. Ha visszaértünk, akár segíthetnétek is a maradékban.
*Mosolyog Nadae kérdésére, majd míg a lány és az ork szívet melengető barátságot készül kötni, Taran kissé lemarad, s Dynti mellé érve beszélgetést kezdeményez.*
-És ti? Merre jártatok báránykáim? Hány szigetet hajóztatok be?
*Talán nem fogják eltitkolni, hogy a hegyekben pihenő barbárok látták őket vendégül. Ha a vörös minden részletet elmesél, akkor a mágustanonc talán tanít neki egy kevés etikettet. Annak úgy tűnik, híján volt.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-17 23:15:09
Üzenet elküldve: 2015-02-17 23:15:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés //
* Lehet, hogy keményen hajt, de ez egyrészt megszokás, másrészt elvárás. Ha nem csinálják, soha nem érnek a végére ennek a fogolynak való munkának. Míg Taran fáklyáért megy, addig a vajákos a felszereléséhez lép, s előhúzza kardját. A markolatgomb démonfeje mosolyogni látszik a barlang fényviszonyai között. Nem köti fel a hüvelyt, csupasz pengével tér vissza, s tágítja ki a rést annyira, hogy ő maga épp elférjen. Mikor a fiatal férfi visszatér, ugyanezt tanácsolja. *
- Már megoldottam. De az a bot szerintem fölösleges. Inkább a tőrődet használd. Lehet szűkebb az a rész a túloldalt, s akkor nem ér semmit a hosszú fegyver. -
* Magyarázza Wram, s indulna is befelé, ám társaságuk akad, ráadásul a két nő személyében. Előszőr a vöröske érkezik. *
- Remek. Nekem ez úgyis csak dísznek van itt. -
* Emeli meg a fogazott pengét az ork, behajlított karral, kiemelve nem épp pipaszár felkarját. *
- Pont időben érkeztél a barlangtúrára. Mindenki vigyázzon a fejére, meg hogy hova lép. -
* Mondja kissé cinikusan, s igyekszik átszuszakolni magát a résen. Amint sikerül, rögtön körbepillant, nehogy meglepetés érje őket, ám az most elmarad. *
- Tiszta, gyertek! -
* Szól hátra, s arrébb lép. Nagyjából ekkor érkezik a kalózlány, s rögtön csacsogásba kezd. *
- A helyi szakács, ember. -
* Nyomja meg az utolsó szót, hisz sohasem szívlelte az efféle személyeskedéseket. *
- Én főzőm a legjobb leveseket, főleg Yirtasynből, meg iptunból, ha érted, mire gondolok. Egyébként sokkal régebb óta, mintha lett volna segítségünk. -
* A legkeményebb méreg alapanyagokat sorolja fel, hátha leesik a másiknak a tantusz. Mostmár elég sok fény van, így tisztán ki lehet venni a barlangot, ami nem különbözik a túloldalitól, legalábbis magasságban, de ez itt legalább tízlépés hosszan csupán egy három ember széles folyosó. *
* Lehet, hogy keményen hajt, de ez egyrészt megszokás, másrészt elvárás. Ha nem csinálják, soha nem érnek a végére ennek a fogolynak való munkának. Míg Taran fáklyáért megy, addig a vajákos a felszereléséhez lép, s előhúzza kardját. A markolatgomb démonfeje mosolyogni látszik a barlang fényviszonyai között. Nem köti fel a hüvelyt, csupasz pengével tér vissza, s tágítja ki a rést annyira, hogy ő maga épp elférjen. Mikor a fiatal férfi visszatér, ugyanezt tanácsolja. *
- Már megoldottam. De az a bot szerintem fölösleges. Inkább a tőrődet használd. Lehet szűkebb az a rész a túloldalt, s akkor nem ér semmit a hosszú fegyver. -
* Magyarázza Wram, s indulna is befelé, ám társaságuk akad, ráadásul a két nő személyében. Előszőr a vöröske érkezik. *
- Remek. Nekem ez úgyis csak dísznek van itt. -
* Emeli meg a fogazott pengét az ork, behajlított karral, kiemelve nem épp pipaszár felkarját. *
- Pont időben érkeztél a barlangtúrára. Mindenki vigyázzon a fejére, meg hogy hova lép. -
* Mondja kissé cinikusan, s igyekszik átszuszakolni magát a résen. Amint sikerül, rögtön körbepillant, nehogy meglepetés érje őket, ám az most elmarad. *
- Tiszta, gyertek! -
* Szól hátra, s arrébb lép. Nagyjából ekkor érkezik a kalózlány, s rögtön csacsogásba kezd. *
- A helyi szakács, ember. -
* Nyomja meg az utolsó szót, hisz sohasem szívlelte az efféle személyeskedéseket. *
- Én főzőm a legjobb leveseket, főleg Yirtasynből, meg iptunból, ha érted, mire gondolok. Egyébként sokkal régebb óta, mintha lett volna segítségünk. -
* A legkeményebb méreg alapanyagokat sorolja fel, hátha leesik a másiknak a tantusz. Mostmár elég sok fény van, így tisztán ki lehet venni a barlangot, ami nem különbözik a túloldalitól, legalábbis magasságban, de ez itt legalább tízlépés hosszan csupán egy három ember széles folyosó. *
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:09:52
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:09:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
//Will//
*Kedvelt Bongyorkája hamar színen terem. Ennek szinte meg is örül. Fejét enyhén félrehajtva figyeli a fiút, aki inkább férfi, s ezt folyton elfelejti. Nem is hallja nagyon a szavait, mert azon tűnődik, hogyan lehetséges ez az összkép. Egy bizonyosan jóképű fiatalember. Naiv lélekkel.*
- Igen, igen te vagy a legmegfelelőbb ember erre. *Bólint továbbra is. Szemöldökét összehúzza, azon miket is hozott mélységi lakótársuk.* - Gyógynövényeket? Akkor irány, és melegíts magadnak vizet, s néhányat, a kellemesen mentás illatú levelekből áztass magadnak és idd meg. Rossz rád nézni, látszik, hogy nem vagy az egészség magaslatán. S ha ezt megtetted, akkor viszont kéne még néhány dolog. Nem csak élelmiszer. Rumot ne hozz, abból még van. És az nem is egy emberes meló, ide felhozni. De nincsenek takaróink, plédjeink, meleg cuccaink. Itt Délen nincs rossz idő a hideg hónapokban sem, de a barlang falai nyirkosak. Hozz néhány, melegebb anyagú takarónak használható anyagot. Valamint köpenyegeket. Szárított húst is hozzál a rosszabb időkre jó? Megjegyzed? *Nézi továbbra is félrehajtott fejjel a fekete hajú férfit. És még gondolkozik további megvásárolni kívánt termékeken. Szétnéz újra a barlangban, de látszólag néhány napig elegendőek az itteni dolgok.* - Zöldség, rád bízom, miket hozol, vegyesen, mindenből, amiből kapsz lent. A köpeny fekete színű legyen, hogy a sötétbe el tudjunk rejtőzni. És olaj, a fáklyákhoz.
*Kívánságai felsorolása után Williän Ciraon gazdagabb lesz 200 csengő arannyal, amit rögtön a tenyerébe is simítja a kalóz.*
*Reméli ennyi arany elég lesz a fiúnak a bevásárláshoz. Ha nem, akkor rábízza, mit hoz és mit hagy lent. Legfeljebb majd holnap fut még egy kört. Egy bátorító vigyorgással útjának is engedi a Bongyorkát.
//Khyr//
Jót derül Csendeske, aki talán nem is annyira Csendeske szavain. Nem érti magát. Általában pillanatok alatt képes bármilyen nevet kitalálni bárkinek, ami épp hozzá illik – szerinte. Viszont a lánnyal jelenleg bajban van. Könnyen lehetne Vöröske, ám ez a név foglalt. Vagy használhatná a Vörikét az egyikre a másikra a Vöröskét. Nem, nem jó, mert mindig összetévesztenék a másikkal. Akkor Bizalmatlanka. Ez is egy jó beceneve lehetne, ha nem sejtené, hogy lehet, hamar megváltozik. Vagy csak reméli, hogy bizalmatlansága folyamatosan megváltozik. Mindenesetre jót derül szavain.*
- Matrózok? Akik még jóképűek és a hasuk is kockásak? *Bárhogy is emlékszik vissza, gondolataiban mindig a vézna, vagy épp a dagadt társai ugranak be. A mások által képzelt álomképpel szinte sose találkozott még.* - Bárcsak ilyenek lófránálnak erre felé. Hidd el, hogy én se itt lennék akkor. De az élet nem habos torta, tele rummal.
*Figyelmét neki is inkább a barlangászó csapat vonja el. S főleg Vöröske kiáltása, s alakja, ahogy eltűnik a résbe. Idegei megfeszülnek, érzi, hogy Fáraó Átka ott van az alagút végén, egy öbölben. Rá várva, s ha épp apályos időszakuk van, talán ki is hajózhatnak vele, egy próbaútra. De egyelőre még nem, még Csendeskére figyel.*
- Akkor viszont nagyon jó tolvajnak kell lenned. *Összegzi továbbra is a szavakat.* - No, akkor a feladat, már délután van, nem tudom, hogy akartok-e ma még menni. De inkább igen, én mindjárt eltűnök a barlang repedésébe. *Int fejével a barlangászók felé.* - Menj le Hópihével a kikötőbe. A Rumos kocsmába, vagy annak környékén találnotok kell egy varjas fazont. Könnyű felismerni, hiszen csuklyában van, magas, és vállán egy varjú ül. Áll. Fekszik, nem tudom. Egy varjú van ott. Vele van egy másik ipse is. A varjasnak mondd el, hogy Taug küldött, és feladatotok van. A kikötői őrséget kell kikémlelnetek. Hányan vannak, hol állomásoznak, milyen gyorsan tudnak mozgósítani balhé esetén. Esetleg utána járhattok néhány tehetősebb rakomány iránt is. Érthető voltam? *Nézz Khyr szemébe, majd közben elkezd sétálni Enrakhala felé is. Kezeit néhányszor meglendíti a lány szemei előtt, hogy egyben van még.*
- Várj legfeljebb egy órát, mielőtt elindultok. Ha továbbra is ilyen transzban van, akkor hadd itt. De jobb lenne, ha együtt mennétek. *Adja ki további utasítását.
Ha Khyr felfogta szavait, akkor egy egyszerű karlendítéssel búcsút int neki, s már indul is a barlangászók felé.
//Barlangászók//
Szinte pillanatok alatt tűnik el a barlang rejtekében. Előtte azért ügyel, hogy a magukkal haza hozó fáklyát magával vigye. Előbb a tűzhöz szalad, hogy megnyújtsa azt, majd tűnik el a sötétségben. Ilyen izgatottnak nem sűrűn láthatták még a barlangiak a lányt. Szinte lóhalálában siet a barlang belsejébe, hogy utolérje társaikat.*
- Nocsak, engem itt hagytatok volna?
*Éri be Dyntit.*
- Amúgy te ki vagy ork? Jól láthattalak téged azon a havas valamicsodán? *Utal a hófesztiválra, ahol látta az Őrült társaságában. Kezében tartott fáklyával, immár ketten világítanak a tűzmágussal egyetemben. Taran felé küld egy félig fintort, félig mosolygást. Ez a dolog még mindig nem megy neki, így nem is erőlteti.*
- Egyébként mióta pakoljátok a köveket?
//Will//
*Kedvelt Bongyorkája hamar színen terem. Ennek szinte meg is örül. Fejét enyhén félrehajtva figyeli a fiút, aki inkább férfi, s ezt folyton elfelejti. Nem is hallja nagyon a szavait, mert azon tűnődik, hogyan lehetséges ez az összkép. Egy bizonyosan jóképű fiatalember. Naiv lélekkel.*
- Igen, igen te vagy a legmegfelelőbb ember erre. *Bólint továbbra is. Szemöldökét összehúzza, azon miket is hozott mélységi lakótársuk.* - Gyógynövényeket? Akkor irány, és melegíts magadnak vizet, s néhányat, a kellemesen mentás illatú levelekből áztass magadnak és idd meg. Rossz rád nézni, látszik, hogy nem vagy az egészség magaslatán. S ha ezt megtetted, akkor viszont kéne még néhány dolog. Nem csak élelmiszer. Rumot ne hozz, abból még van. És az nem is egy emberes meló, ide felhozni. De nincsenek takaróink, plédjeink, meleg cuccaink. Itt Délen nincs rossz idő a hideg hónapokban sem, de a barlang falai nyirkosak. Hozz néhány, melegebb anyagú takarónak használható anyagot. Valamint köpenyegeket. Szárított húst is hozzál a rosszabb időkre jó? Megjegyzed? *Nézi továbbra is félrehajtott fejjel a fekete hajú férfit. És még gondolkozik további megvásárolni kívánt termékeken. Szétnéz újra a barlangban, de látszólag néhány napig elegendőek az itteni dolgok.* - Zöldség, rád bízom, miket hozol, vegyesen, mindenből, amiből kapsz lent. A köpeny fekete színű legyen, hogy a sötétbe el tudjunk rejtőzni. És olaj, a fáklyákhoz.
*Kívánságai felsorolása után Williän Ciraon gazdagabb lesz 200 csengő arannyal, amit rögtön a tenyerébe is simítja a kalóz.*
*Reméli ennyi arany elég lesz a fiúnak a bevásárláshoz. Ha nem, akkor rábízza, mit hoz és mit hagy lent. Legfeljebb majd holnap fut még egy kört. Egy bátorító vigyorgással útjának is engedi a Bongyorkát.
//Khyr//
Jót derül Csendeske, aki talán nem is annyira Csendeske szavain. Nem érti magát. Általában pillanatok alatt képes bármilyen nevet kitalálni bárkinek, ami épp hozzá illik – szerinte. Viszont a lánnyal jelenleg bajban van. Könnyen lehetne Vöröske, ám ez a név foglalt. Vagy használhatná a Vörikét az egyikre a másikra a Vöröskét. Nem, nem jó, mert mindig összetévesztenék a másikkal. Akkor Bizalmatlanka. Ez is egy jó beceneve lehetne, ha nem sejtené, hogy lehet, hamar megváltozik. Vagy csak reméli, hogy bizalmatlansága folyamatosan megváltozik. Mindenesetre jót derül szavain.*
- Matrózok? Akik még jóképűek és a hasuk is kockásak? *Bárhogy is emlékszik vissza, gondolataiban mindig a vézna, vagy épp a dagadt társai ugranak be. A mások által képzelt álomképpel szinte sose találkozott még.* - Bárcsak ilyenek lófránálnak erre felé. Hidd el, hogy én se itt lennék akkor. De az élet nem habos torta, tele rummal.
*Figyelmét neki is inkább a barlangászó csapat vonja el. S főleg Vöröske kiáltása, s alakja, ahogy eltűnik a résbe. Idegei megfeszülnek, érzi, hogy Fáraó Átka ott van az alagút végén, egy öbölben. Rá várva, s ha épp apályos időszakuk van, talán ki is hajózhatnak vele, egy próbaútra. De egyelőre még nem, még Csendeskére figyel.*
- Akkor viszont nagyon jó tolvajnak kell lenned. *Összegzi továbbra is a szavakat.* - No, akkor a feladat, már délután van, nem tudom, hogy akartok-e ma még menni. De inkább igen, én mindjárt eltűnök a barlang repedésébe. *Int fejével a barlangászók felé.* - Menj le Hópihével a kikötőbe. A Rumos kocsmába, vagy annak környékén találnotok kell egy varjas fazont. Könnyű felismerni, hiszen csuklyában van, magas, és vállán egy varjú ül. Áll. Fekszik, nem tudom. Egy varjú van ott. Vele van egy másik ipse is. A varjasnak mondd el, hogy Taug küldött, és feladatotok van. A kikötői őrséget kell kikémlelnetek. Hányan vannak, hol állomásoznak, milyen gyorsan tudnak mozgósítani balhé esetén. Esetleg utána járhattok néhány tehetősebb rakomány iránt is. Érthető voltam? *Nézz Khyr szemébe, majd közben elkezd sétálni Enrakhala felé is. Kezeit néhányszor meglendíti a lány szemei előtt, hogy egyben van még.*
- Várj legfeljebb egy órát, mielőtt elindultok. Ha továbbra is ilyen transzban van, akkor hadd itt. De jobb lenne, ha együtt mennétek. *Adja ki további utasítását.
Ha Khyr felfogta szavait, akkor egy egyszerű karlendítéssel búcsút int neki, s már indul is a barlangászók felé.
//Barlangászók//
Szinte pillanatok alatt tűnik el a barlang rejtekében. Előtte azért ügyel, hogy a magukkal haza hozó fáklyát magával vigye. Előbb a tűzhöz szalad, hogy megnyújtsa azt, majd tűnik el a sötétségben. Ilyen izgatottnak nem sűrűn láthatták még a barlangiak a lányt. Szinte lóhalálában siet a barlang belsejébe, hogy utolérje társaikat.*
- Nocsak, engem itt hagytatok volna?
*Éri be Dyntit.*
- Amúgy te ki vagy ork? Jól láthattalak téged azon a havas valamicsodán? *Utal a hófesztiválra, ahol látta az Őrült társaságában. Kezében tartott fáklyával, immár ketten világítanak a tűzmágussal egyetemben. Taran felé küld egy félig fintort, félig mosolygást. Ez a dolog még mindig nem megy neki, így nem is erőlteti.*
- Egyébként mióta pakoljátok a köveket?
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-17 18:19:39
Üzenet elküldve: 2015-02-17 18:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zora, Dynti, Nadae //
*Igazán fontosnak érzi magát, amint a Vöröske odébb tologatja, hogy egymás közt susmoroghassanak, és rendkívül boldog amiatt is, hogy ő segíthet a lánynak. Mindenekelőtt azonban a rum szócska visszhangzik a fejében a korábbi kérdésből, melyre a nagy örömök közepette hirtelen el is felejtett válaszolni.*
- Borzalmat? *Kérdez vissza bizonytalanul, amint ábrázata elégedetlenkedő fintorba torzul, de aztán úgy dönt, hogy az átlátszó nedű említését inkább figyelmen kívül hagyja, tekintve, hogy amúgy sem esik le neki az összefüggés.* Nem kell adnod belőle. Reggel csak összepakoltam, utána visszajött Zora és a farkassal foglalkoztunk. De képzeld, tegnap bemutathattam az emberáldozatot, bár a többiek nem nagyon lelkesedtek érte, lehet, hogy valamit elrontottam, mondjuk Taug nem szidott meg miatta... *Magyarázza, és csak annyira hagyja abba a beszédet, amíg vesz egy mély levegőt, és kiköhögi magát.* Sajnálom, hogy nem voltatok itt, mert biztosan tetszett volna, bár a koponyáját még biztos megtarthatjátok. Valahova elvitte Taug a testét, és- *Itt aztán benne akad a szó, ugyanis feltűnik neki, hogy Nadae a bongyor tincseivel incselkedik, és akár egy kutyáét, az új inger az ő figyelmét is könnyedén eltereli, hirtelen azt is elfelejtve, miről beszélt az imént.
Olybá tűnik, hogy innentől már csak az ajándékával és a Kalózkirálynővel hajlandó foglalatoskodni, de amint vége szakad az amúgy sem hosszú életű hálálkodásának, rádöbben, hogy egy kérdését még nem válaszolta meg Dyntinek.*
- Igen, a vörössel jött! *Kiáltja utána, hiszen addigra már odébb ment a díszes brigád, az meg nála egészen elenyésző tényező, hogy talán a kérdését nem hiába úgy tette fel a lány, ahogy, vagyis elzárkózottan a többiektől, csöndesen.
Mindenesetre, hacsak nem hordja el látványosan a Vöröske, akkor folytatja a munkát Zorával.*
- Tényleg? Rendben van, odafigyelek! *Mosolyogja izgatottan – ugyanis nem gondolta volna, hogy rá mernék bízni eme megtisztelő feladatot -, aztán fogja a raktárból kölcsönzött kést, és nekilát a műveletnek, igyekezve sorjában felidézni az emlékezetében a Mortar által elmondottakat. Tehát, ahogy a mancsokkal, a farkas fejével is elbíbelődik egy ideig, ám nem tovább, mint a mélységi leányzó a nyúzással. Voltaképpen előtte fejezi be a munkát, így a levágott kobakot bátorkodik az állat lábaihoz helyezni.*
- Phuh... *Fújja ki magát, amint alkarjával megtörli a homlokát, amelyen az utóbbi órák erőlködése s a betegség együttese révén apró verejtékcseppek gyöngyöznek, majd elpillant a kifelé igyekvő Zorára. Kissé meglepődik, hogy már is továbbáll a lány, ugyanis kezdte igazán élvezni a társaságát, de hát tudja, hogy rajta kívül az itteniek többségének mindég akad elintézni valója, ő pedig nem hátráltathatja őket.*
- Szia Zora! *Mosolyog rá barátságosan, és még integet is neki, noha a kacsintást is a búcsúzás kellékeként könyvelte el magában, szóval enyhén meglepődve pillog a lányra, amikor visszatér az ígért gyógykenőccsel és teafűvel.*
- Rendben van, köszönöm szépen. Vigyázz magadra! *Tekint fel rá hálásan, aztán ő is a dolgára indul.
Először is megmossa a kezeit, majd az egészségét támogató készítményeket a szobájába viszi a fejező késsel együtt. Úgy tervezi, hogy előbb elpakolja a raktárba a grafitbőrű által hozott dolgokat, illetve a farkas húsát, és csak azután fog teát főzni, no meg bekenegetni magát, így egy kicsit még várat magára a gyógyulása. Persze mindent szépen elrendez az ágya mellett a fal mentén, majd átsétál a raktárba, ahova előbb a szekérkét húzza be, hogy elhelyezze róla a holmikat.
A hajnali rosszulléte óta azért valamivel jobban érzi magát, még egy kis halk dudorászásra is van ereje a pakolás közben, noha sokkal jobban járna, ha egész nap puha pokrócok között feküdhetne, és forró teát kortyolgathatna. A semmittevés viszont nem hoz eredményt, se élelmet, se rendet, elismerést sem, mindezek fényében pedig nem is lenne hajlandó lopni a napot Williän.
Épp a cellába sétál be, hogy áthurcolja a húst a raktárba, amikor meghallja a Kalózkirálynő igen csak erőteljes kiáltását, szóval felegyenesedik, majd lélekszakadva siet Nadaéhoz, hogy megtudja, mit szeretne tőle.*
- Igen? *Kérdezi, miközben kifújja magát, bár nem kellett nagy távot megtennie, de hát a megfázás nem éppen segít rá a könnyed légzésre. Mindenesetre enyhén oldalra billentett kobakkal hallgatja a lányt – no meg élvezi a buksi simogatást -, és el is mosolyodik végül, amiért ilyen komoly feladatot bíznak rá.*
- Tényleg? *Álmélkodik egy pillanat erejéig, majd enyhén megrázva a fejét javítja magát.* Mármint igen, én! *Csapja össze a kezeit boldogan, aztán izgatottan várja a további instrukciókat, ám azok nem érkeznek, így hát bátorkodik maga rákérdezni a részletekre.*
- És mit kell onnét hozni? Zoranyde hozott nemrég gyógyításhoz szükséges dolgokat, van farkashús és hal is... *Sorolja eltűnődve, ami éppen eszébe jut, egyelőre azonban a pénz kérdése fel sem merül benne. Az is csoda lenne, ha tudná rendesen kezelni, ugyanis eddig még nem sok alkalma volt megtapasztalni a vásárlás örömeit. Amíg élt az apja, addig ő végezte el ezt a nemes feladatot, a halála után viszont nem volt az a tengeri isten, aki rávehette volna a kölyköt, hogy olyan messzire merészkedjen az otthonától. Persze ez a helyzet más, ugyanis ha Nadae azt mondja, ő a legmegfelelőbb személy a feladatra, akkor az bizonyosan úgy is van.*
*Igazán fontosnak érzi magát, amint a Vöröske odébb tologatja, hogy egymás közt susmoroghassanak, és rendkívül boldog amiatt is, hogy ő segíthet a lánynak. Mindenekelőtt azonban a rum szócska visszhangzik a fejében a korábbi kérdésből, melyre a nagy örömök közepette hirtelen el is felejtett válaszolni.*
- Borzalmat? *Kérdez vissza bizonytalanul, amint ábrázata elégedetlenkedő fintorba torzul, de aztán úgy dönt, hogy az átlátszó nedű említését inkább figyelmen kívül hagyja, tekintve, hogy amúgy sem esik le neki az összefüggés.* Nem kell adnod belőle. Reggel csak összepakoltam, utána visszajött Zora és a farkassal foglalkoztunk. De képzeld, tegnap bemutathattam az emberáldozatot, bár a többiek nem nagyon lelkesedtek érte, lehet, hogy valamit elrontottam, mondjuk Taug nem szidott meg miatta... *Magyarázza, és csak annyira hagyja abba a beszédet, amíg vesz egy mély levegőt, és kiköhögi magát.* Sajnálom, hogy nem voltatok itt, mert biztosan tetszett volna, bár a koponyáját még biztos megtarthatjátok. Valahova elvitte Taug a testét, és- *Itt aztán benne akad a szó, ugyanis feltűnik neki, hogy Nadae a bongyor tincseivel incselkedik, és akár egy kutyáét, az új inger az ő figyelmét is könnyedén eltereli, hirtelen azt is elfelejtve, miről beszélt az imént.
Olybá tűnik, hogy innentől már csak az ajándékával és a Kalózkirálynővel hajlandó foglalatoskodni, de amint vége szakad az amúgy sem hosszú életű hálálkodásának, rádöbben, hogy egy kérdését még nem válaszolta meg Dyntinek.*
- Igen, a vörössel jött! *Kiáltja utána, hiszen addigra már odébb ment a díszes brigád, az meg nála egészen elenyésző tényező, hogy talán a kérdését nem hiába úgy tette fel a lány, ahogy, vagyis elzárkózottan a többiektől, csöndesen.
Mindenesetre, hacsak nem hordja el látványosan a Vöröske, akkor folytatja a munkát Zorával.*
- Tényleg? Rendben van, odafigyelek! *Mosolyogja izgatottan – ugyanis nem gondolta volna, hogy rá mernék bízni eme megtisztelő feladatot -, aztán fogja a raktárból kölcsönzött kést, és nekilát a műveletnek, igyekezve sorjában felidézni az emlékezetében a Mortar által elmondottakat. Tehát, ahogy a mancsokkal, a farkas fejével is elbíbelődik egy ideig, ám nem tovább, mint a mélységi leányzó a nyúzással. Voltaképpen előtte fejezi be a munkát, így a levágott kobakot bátorkodik az állat lábaihoz helyezni.*
- Phuh... *Fújja ki magát, amint alkarjával megtörli a homlokát, amelyen az utóbbi órák erőlködése s a betegség együttese révén apró verejtékcseppek gyöngyöznek, majd elpillant a kifelé igyekvő Zorára. Kissé meglepődik, hogy már is továbbáll a lány, ugyanis kezdte igazán élvezni a társaságát, de hát tudja, hogy rajta kívül az itteniek többségének mindég akad elintézni valója, ő pedig nem hátráltathatja őket.*
- Szia Zora! *Mosolyog rá barátságosan, és még integet is neki, noha a kacsintást is a búcsúzás kellékeként könyvelte el magában, szóval enyhén meglepődve pillog a lányra, amikor visszatér az ígért gyógykenőccsel és teafűvel.*
- Rendben van, köszönöm szépen. Vigyázz magadra! *Tekint fel rá hálásan, aztán ő is a dolgára indul.
Először is megmossa a kezeit, majd az egészségét támogató készítményeket a szobájába viszi a fejező késsel együtt. Úgy tervezi, hogy előbb elpakolja a raktárba a grafitbőrű által hozott dolgokat, illetve a farkas húsát, és csak azután fog teát főzni, no meg bekenegetni magát, így egy kicsit még várat magára a gyógyulása. Persze mindent szépen elrendez az ágya mellett a fal mentén, majd átsétál a raktárba, ahova előbb a szekérkét húzza be, hogy elhelyezze róla a holmikat.
A hajnali rosszulléte óta azért valamivel jobban érzi magát, még egy kis halk dudorászásra is van ereje a pakolás közben, noha sokkal jobban járna, ha egész nap puha pokrócok között feküdhetne, és forró teát kortyolgathatna. A semmittevés viszont nem hoz eredményt, se élelmet, se rendet, elismerést sem, mindezek fényében pedig nem is lenne hajlandó lopni a napot Williän.
Épp a cellába sétál be, hogy áthurcolja a húst a raktárba, amikor meghallja a Kalózkirálynő igen csak erőteljes kiáltását, szóval felegyenesedik, majd lélekszakadva siet Nadaéhoz, hogy megtudja, mit szeretne tőle.*
- Igen? *Kérdezi, miközben kifújja magát, bár nem kellett nagy távot megtennie, de hát a megfázás nem éppen segít rá a könnyed légzésre. Mindenesetre enyhén oldalra billentett kobakkal hallgatja a lányt – no meg élvezi a buksi simogatást -, és el is mosolyodik végül, amiért ilyen komoly feladatot bíznak rá.*
- Tényleg? *Álmélkodik egy pillanat erejéig, majd enyhén megrázva a fejét javítja magát.* Mármint igen, én! *Csapja össze a kezeit boldogan, aztán izgatottan várja a további instrukciókat, ám azok nem érkeznek, így hát bátorkodik maga rákérdezni a részletekre.*
- És mit kell onnét hozni? Zoranyde hozott nemrég gyógyításhoz szükséges dolgokat, van farkashús és hal is... *Sorolja eltűnődve, ami éppen eszébe jut, egyelőre azonban a pénz kérdése fel sem merül benne. Az is csoda lenne, ha tudná rendesen kezelni, ugyanis eddig még nem sok alkalma volt megtapasztalni a vásárlás örömeit. Amíg élt az apja, addig ő végezte el ezt a nemes feladatot, a halála után viszont nem volt az a tengeri isten, aki rávehette volna a kölyköt, hogy olyan messzire merészkedjen az otthonától. Persze ez a helyzet más, ugyanis ha Nadae azt mondja, ő a legmegfelelőbb személy a feladatra, akkor az bizonyosan úgy is van.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-17 13:55:21
Üzenet elküldve: 2015-02-17 13:55:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászkodás//
*Kihasználja azt a röpke időt, amíg senki sem szól hozzá, senki sem kérdez és kifújja magát a padon. Ez a törékeny pillanat bizony már hiányzott neki az elmúlt napok sűrű forgatagai közepette. Előkapja a Nadaetól kapott pergament, széthajtja, majd immár tüzetesebben is átvizsgálgatja. Látja rajta a tengert, a lemenő napot, s az égre felkúszó holdat. Emellett pedig ugye a hajót, ami elsőre is megragadta a figyelmét, a barlangon túl. De most inkább a barlangot nézi, s beletelik néhány másodpercre mire összeáll neki a kép. Fel is pattan ülőhelyéről. ~Barlang! Barlang!~ Riadózik a feje, ismét csak egy villogó lámpa hiányzik a hajkoronája fölé. Azonban nem szól semmit, hiszen nyilván nem véletlen, hogy Nadae rajta kívül nem árulta el senkinek. Így aztán, csüggedten helyezi vissza hátsófelét eddigi ülőhelyére, hiszen épp hatalmas felfedezést tett, csak éppen nincs kivel megossza. Összehajtja a papírt és eltekint Taran és Wram irányába, akik épp feltártak egy járatot. Elmerengve az ajkára harap és ismét feláll. Rohamléptekkel indul meg a Nadaet és Khyrt rejtő raktár felé.*
- Öhm, Taran és a Zöldség elindultak feltárni... És hát izé, lassan a nap is lemegy, meg minden... *Kissé hadarva célozgat Nadae felé, mintha csak úgy társalogni jött volna, ám valójában egyáltalán nem. Pusztán nem ismeri a másik vörös hajú nőt, nem tudja ő mennyit tudhat, így beszéde végeztével biccent felé egyet, majd A rumról elfeledkezve indul a két férfi után. Ám előtte ellenőrzi, hogy minden fegyvere a helyén van-e, majd a bejárat előtt visszafordul Taug felé.*
- Ha Mortar felébredt, küldd utánunk. *Kérdés, hogy vezérük agyáig eljut-e a mondanivalója, de reméli igen. egy röpke pillanatra megint elcsábul, talán be kellene menni és felébresztenie a férfit, hiszen akció van. Azonban nem bízik Taugban, ezért inkább előkotor egy gyűrött papírdarabot a táskájából, majd a Nadae számára már ismeretes széndarabkával ráfirkant egy üzenetet, melyben leírja, hogy induljon utánuk, amint felkelt. Belép a szobának nevezett lyukba és a férfi feje mellé teszi az üzenetet. Ettől némileg nosztalgikus hangulata támad, hiszen mikor legutóbb ilyen papírt hagyott a férfinek, akkor éppen lelépett a mocsárból.
Most már azonban nyugodtan a többiek után eredhet. A bejáratnál kezébe kap egy fáklyát.*
- Hahó fiúk *Szól utánuk, kísérteties hangot utánozva, mi a járat falairól visszaverődve visszhangot képez a félhomályban.* Gondoltam elkél némi védelem. *Ütögeti meg az oldalán lógó kardot, ha esetleg valamelyikük meg is fordul.
Biztos benne, hogy hamarosan Nadae is követni fogja, hisz mindketten látták a rajzot, így vélhetőleg ugyanarra gondolnak, a barlangon túl megtalálják a hajót is.*
*Kihasználja azt a röpke időt, amíg senki sem szól hozzá, senki sem kérdez és kifújja magát a padon. Ez a törékeny pillanat bizony már hiányzott neki az elmúlt napok sűrű forgatagai közepette. Előkapja a Nadaetól kapott pergament, széthajtja, majd immár tüzetesebben is átvizsgálgatja. Látja rajta a tengert, a lemenő napot, s az égre felkúszó holdat. Emellett pedig ugye a hajót, ami elsőre is megragadta a figyelmét, a barlangon túl. De most inkább a barlangot nézi, s beletelik néhány másodpercre mire összeáll neki a kép. Fel is pattan ülőhelyéről. ~Barlang! Barlang!~ Riadózik a feje, ismét csak egy villogó lámpa hiányzik a hajkoronája fölé. Azonban nem szól semmit, hiszen nyilván nem véletlen, hogy Nadae rajta kívül nem árulta el senkinek. Így aztán, csüggedten helyezi vissza hátsófelét eddigi ülőhelyére, hiszen épp hatalmas felfedezést tett, csak éppen nincs kivel megossza. Összehajtja a papírt és eltekint Taran és Wram irányába, akik épp feltártak egy járatot. Elmerengve az ajkára harap és ismét feláll. Rohamléptekkel indul meg a Nadaet és Khyrt rejtő raktár felé.*
- Öhm, Taran és a Zöldség elindultak feltárni... És hát izé, lassan a nap is lemegy, meg minden... *Kissé hadarva célozgat Nadae felé, mintha csak úgy társalogni jött volna, ám valójában egyáltalán nem. Pusztán nem ismeri a másik vörös hajú nőt, nem tudja ő mennyit tudhat, így beszéde végeztével biccent felé egyet, majd A rumról elfeledkezve indul a két férfi után. Ám előtte ellenőrzi, hogy minden fegyvere a helyén van-e, majd a bejárat előtt visszafordul Taug felé.*
- Ha Mortar felébredt, küldd utánunk. *Kérdés, hogy vezérük agyáig eljut-e a mondanivalója, de reméli igen. egy röpke pillanatra megint elcsábul, talán be kellene menni és felébresztenie a férfit, hiszen akció van. Azonban nem bízik Taugban, ezért inkább előkotor egy gyűrött papírdarabot a táskájából, majd a Nadae számára már ismeretes széndarabkával ráfirkant egy üzenetet, melyben leírja, hogy induljon utánuk, amint felkelt. Belép a szobának nevezett lyukba és a férfi feje mellé teszi az üzenetet. Ettől némileg nosztalgikus hangulata támad, hiszen mikor legutóbb ilyen papírt hagyott a férfinek, akkor éppen lelépett a mocsárból.
Most már azonban nyugodtan a többiek után eredhet. A bejáratnál kezébe kap egy fáklyát.*
- Hahó fiúk *Szól utánuk, kísérteties hangot utánozva, mi a járat falairól visszaverődve visszhangot képez a félhomályban.* Gondoltam elkél némi védelem. *Ütögeti meg az oldalán lógó kardot, ha esetleg valamelyikük meg is fordul.
Biztos benne, hogy hamarosan Nadae is követni fogja, hisz mindketten látták a rajzot, így vélhetőleg ugyanarra gondolnak, a barlangon túl megtalálják a hajót is.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-17 12:50:25
Üzenet elküldve: 2015-02-17 12:50:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Nadae //
*Figyeli, ahogy a kalóz a fürtös gyerekkel diskurál, közben iszik még egy kortyot a továbbra is kezében tartott üvegből. Egy elégedett hümmögés kíséretében nyeli le az újabb kortyot. Egész jó ez egy olyan lánynak, aki nem kedvel különösebben semmiféle italt. Az egyetlen folyékony nedű, amit nem hagyna ki, soha ha alkalma van elfogyasztására az a csáj, azaz, hogy a fekete tea, ahogy a legtöbben nevezik. Khyr nem tudja, van e neve ezen az égtájon a tejjel ízesített forrázott füveknek, ahonnan ő jön egyszerűen csak csájként emlegették. Egy kicsi ebből a rumnak nevezett barna dologból biztosan feldobná azt is.
Ha Nadae végzett a kisfiúval, akkor vissza is passzolja neki a rumos üveget. Semmi esetre sem tulajdonítaná el, na, jó de, eltenné, minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Miért is adta vissza? Ideje még visszarántani? Áh, most már mindegy. Kiengedi a kezéből a nyamit, ahogy a lány elveszi tőle. Úgyis szüksége van a pokrócrázáshoz a kezére.
Végre valami támpontot ad a feladattal kapcsolatban. Azzal, fehér hajúval kell lemennie a kikötőbe, hogy találkozzon valakikkel, valamilyen ügyben. Kezd nagyon úgy kinézni ez a dolog, mintha valami tudatmódosító növény ügyleteit bonyolítanák le. Már-már várni is kezdi, hogy a nő mikor ad a kezébe egy szorosan összekötözött csomagot, hogy aztán a testére kötözhesse. Te jó ég.*
- Ez nagyon jól hangzik, remélem jó képű, kockás hasú matrózokról van szó!
*Mosolyodik el magán, habár neki is vannak, szükségletei ritkán bonyolódik romantikus kapcsolatba másokkal. A munka átka, folyton gyanakszik, hogy a másik fél talán épp olyan tolvaj, mint ő. Akkor pedig csak imádkozhat, hogy a férfi erszényében több legyen az arany, mint a sajátjában, mert ha nem veszteséges lenne a dolog, ha egymást rabolnák ki. Ez túl stresszes. Egy ajakzene kíséretében hessegeti el a gondolatait, pprr…
Az ork kőfejtő szavaira ő is odafordítja a fejét, vajon mily kincsek lehetnek ennek a barlangnak a mélyén? Hallott már beomlott, ősi sírokról, tárnákról, katakombákról, melyek temérdek aranyat, drága kavicsot rejtenek a gyomrukban. Nem beszélve a varázshatalmú tárgyakról, s a ritka fegyverekről, melyekért a gazdagok még több pénzt adnak, mint amennyit az a fegyver valaha is ért, még akkor is ha lepukkant állapotban van.
Összefut a nyál a szájában. Ezek az ősi sírok az elméjét és a szívét is megmozgatják, a régi civilizáció, a hiedelmeik, azok a népek, mennyi titkot őriznek beomlott városaik romjai között.*
- Hogy?
*Fordítja vissza a fejét Nadae felé, amikor az a tolvajlási képességeiről beszél, majd vigyorogó pofát vág és legyint egyet.*
- Félre értesz „Aranybogaram”… Nem az én ellenségeim, a megbízóimé. Azok, meg akiket nem megbízásból lopok, azok sem ellenségeim, nem azért veszem el, hogy nekik kevesebb legyen, tudod, én nem haragszom rájuk. Az meg, hogy ők haragszanak rám, az a szívük joga.
*Neveti el magát, őszintén jó kedéllyel. Azt már nem akarja hozzá tenni, hogy azért nem úgy jár a piaci sorok között, mint egy gróf kisasszony. Neki is kijárt a rohanásból elégszer, de manapság nem fut olyan sokat.*
- Azért lehet, hogy nem kergetnek még vasvillákkal, meg fáklyákkal, mert nem lopok nagyon nagy értékeket. Csak épp azt veszem el, ami kell.
*Eddig nem volt semmi nagyra törő gondolata, gazdagsággal, szolgák hadával, meg ilyenekkel. Nem kizárt, hogy nem is lesz, de egyelőre nem foglalkozik ezzel. Az a nyakék, amit a hajóról csent el Liannával, az volt hosszú ideje a legnagyobb érték, amit elemelt.
Nem is kellett, hogy nagyratörő álmai legyenek, gyerekkora óta ezt az életet élte és most nem akar változtatni rajta.*
~Talán egyszer felnősz, de az nem az életed huszonharmadik esztendejében fog bekövetkezni, Kreantis.~
*Figyeli, ahogy a kalóz a fürtös gyerekkel diskurál, közben iszik még egy kortyot a továbbra is kezében tartott üvegből. Egy elégedett hümmögés kíséretében nyeli le az újabb kortyot. Egész jó ez egy olyan lánynak, aki nem kedvel különösebben semmiféle italt. Az egyetlen folyékony nedű, amit nem hagyna ki, soha ha alkalma van elfogyasztására az a csáj, azaz, hogy a fekete tea, ahogy a legtöbben nevezik. Khyr nem tudja, van e neve ezen az égtájon a tejjel ízesített forrázott füveknek, ahonnan ő jön egyszerűen csak csájként emlegették. Egy kicsi ebből a rumnak nevezett barna dologból biztosan feldobná azt is.
Ha Nadae végzett a kisfiúval, akkor vissza is passzolja neki a rumos üveget. Semmi esetre sem tulajdonítaná el, na, jó de, eltenné, minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Miért is adta vissza? Ideje még visszarántani? Áh, most már mindegy. Kiengedi a kezéből a nyamit, ahogy a lány elveszi tőle. Úgyis szüksége van a pokrócrázáshoz a kezére.
Végre valami támpontot ad a feladattal kapcsolatban. Azzal, fehér hajúval kell lemennie a kikötőbe, hogy találkozzon valakikkel, valamilyen ügyben. Kezd nagyon úgy kinézni ez a dolog, mintha valami tudatmódosító növény ügyleteit bonyolítanák le. Már-már várni is kezdi, hogy a nő mikor ad a kezébe egy szorosan összekötözött csomagot, hogy aztán a testére kötözhesse. Te jó ég.*
- Ez nagyon jól hangzik, remélem jó képű, kockás hasú matrózokról van szó!
*Mosolyodik el magán, habár neki is vannak, szükségletei ritkán bonyolódik romantikus kapcsolatba másokkal. A munka átka, folyton gyanakszik, hogy a másik fél talán épp olyan tolvaj, mint ő. Akkor pedig csak imádkozhat, hogy a férfi erszényében több legyen az arany, mint a sajátjában, mert ha nem veszteséges lenne a dolog, ha egymást rabolnák ki. Ez túl stresszes. Egy ajakzene kíséretében hessegeti el a gondolatait, pprr…
Az ork kőfejtő szavaira ő is odafordítja a fejét, vajon mily kincsek lehetnek ennek a barlangnak a mélyén? Hallott már beomlott, ősi sírokról, tárnákról, katakombákról, melyek temérdek aranyat, drága kavicsot rejtenek a gyomrukban. Nem beszélve a varázshatalmú tárgyakról, s a ritka fegyverekről, melyekért a gazdagok még több pénzt adnak, mint amennyit az a fegyver valaha is ért, még akkor is ha lepukkant állapotban van.
Összefut a nyál a szájában. Ezek az ősi sírok az elméjét és a szívét is megmozgatják, a régi civilizáció, a hiedelmeik, azok a népek, mennyi titkot őriznek beomlott városaik romjai között.*
- Hogy?
*Fordítja vissza a fejét Nadae felé, amikor az a tolvajlási képességeiről beszél, majd vigyorogó pofát vág és legyint egyet.*
- Félre értesz „Aranybogaram”… Nem az én ellenségeim, a megbízóimé. Azok, meg akiket nem megbízásból lopok, azok sem ellenségeim, nem azért veszem el, hogy nekik kevesebb legyen, tudod, én nem haragszom rájuk. Az meg, hogy ők haragszanak rám, az a szívük joga.
*Neveti el magát, őszintén jó kedéllyel. Azt már nem akarja hozzá tenni, hogy azért nem úgy jár a piaci sorok között, mint egy gróf kisasszony. Neki is kijárt a rohanásból elégszer, de manapság nem fut olyan sokat.*
- Azért lehet, hogy nem kergetnek még vasvillákkal, meg fáklyákkal, mert nem lopok nagyon nagy értékeket. Csak épp azt veszem el, ami kell.
*Eddig nem volt semmi nagyra törő gondolata, gazdagsággal, szolgák hadával, meg ilyenekkel. Nem kizárt, hogy nem is lesz, de egyelőre nem foglalkozik ezzel. Az a nyakék, amit a hajóról csent el Liannával, az volt hosszú ideje a legnagyobb érték, amit elemelt.
Nem is kellett, hogy nagyratörő álmai legyenek, gyerekkora óta ezt az életet élte és most nem akar változtatni rajta.*
~Talán egyszer felnősz, de az nem az életed huszonharmadik esztendejében fog bekövetkezni, Kreantis.~
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-16 21:32:14
Üzenet elküldve: 2015-02-16 21:32:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangbővítés - Wram, Taug?//
*Kétségtelen, hogy lenne sokkal jobb alkalom az egymással való élcelődésre, de hát Dynti az Dynti! Nem lehet olyan egyszerűen megállni, hogy ne fogadja néhány kedves, piszkálódós szóval. Most sem állja. Emellett Wramnak lehet, hogy nincs szüksége egy perc pihenőre sem, de Taran azért emberből van.*
~Nem semmi ez a figura.~
*Gondolja zöld társáról, majd újra nekiveselkedik a sziklának. Ezúttal sikerül a végleges helyéig gurítani, és kisvártatva Wram fáklyáért kiált.
Taran természetesen el is siet a raktár felé, s ha közben Taugot valahol elmellőzi, akkor egy gyors helyzetjelentést ad neki.*
-Átjutottunk.
*Nem csak fáklyát fog a kezébe, hanem a botját is. Nem egy nagy harcértékkel bír a mágustanonc, de az ébenfa bottal még így is jóval halálosabb, mint egy karddal, vagy épp egy csákánnyal. A botharcot magas szintre fejlesztette az évek során, jóllehet, halálos sebet nehezen tud vele ejteni. Mondjuk, arra ott van az oldalán a tőr, bottal pedig egy jól irányzott ütéssel elkábíthatja a kíméletlen ellent.*
-Csak egy akkora lyukat áss, hogy beférjünk. Ki tudja, hogy mi vár minket bent. Ne engedjük ki, ha nem muszáj.
*Mondja, mikor visszaér társához, majd a hozott fáklyákból kettőt lángra lobbant két tűzkővel.*
-Derítsük fel, aztán, ha biztonságos, akkor tovább dolgozunk. Mit szólsz?
*Nyújtja az egyik világító eszközt társának, aki talán el is tudja venni, hiszen az átjárót már kellően nagyra szélesíthette, míg Taran a raktár felé járt. Ha az ork elveszi a fáklyát, ő a másikat ragadja meg a baljába, míg jobbjába a botját veszi kézbe és elindulhatnak a járat feltárására. Ha valaki követné őket, annak hagyott még kint legalább három fáklyát.*
*Kétségtelen, hogy lenne sokkal jobb alkalom az egymással való élcelődésre, de hát Dynti az Dynti! Nem lehet olyan egyszerűen megállni, hogy ne fogadja néhány kedves, piszkálódós szóval. Most sem állja. Emellett Wramnak lehet, hogy nincs szüksége egy perc pihenőre sem, de Taran azért emberből van.*
~Nem semmi ez a figura.~
*Gondolja zöld társáról, majd újra nekiveselkedik a sziklának. Ezúttal sikerül a végleges helyéig gurítani, és kisvártatva Wram fáklyáért kiált.
Taran természetesen el is siet a raktár felé, s ha közben Taugot valahol elmellőzi, akkor egy gyors helyzetjelentést ad neki.*
-Átjutottunk.
*Nem csak fáklyát fog a kezébe, hanem a botját is. Nem egy nagy harcértékkel bír a mágustanonc, de az ébenfa bottal még így is jóval halálosabb, mint egy karddal, vagy épp egy csákánnyal. A botharcot magas szintre fejlesztette az évek során, jóllehet, halálos sebet nehezen tud vele ejteni. Mondjuk, arra ott van az oldalán a tőr, bottal pedig egy jól irányzott ütéssel elkábíthatja a kíméletlen ellent.*
-Csak egy akkora lyukat áss, hogy beférjünk. Ki tudja, hogy mi vár minket bent. Ne engedjük ki, ha nem muszáj.
*Mondja, mikor visszaér társához, majd a hozott fáklyákból kettőt lángra lobbant két tűzkővel.*
-Derítsük fel, aztán, ha biztonságos, akkor tovább dolgozunk. Mit szólsz?
*Nyújtja az egyik világító eszközt társának, aki talán el is tudja venni, hiszen az átjárót már kellően nagyra szélesíthette, míg Taran a raktár felé járt. Ha az ork elveszi a fáklyát, ő a másikat ragadja meg a baljába, míg jobbjába a botját veszi kézbe és elindulhatnak a járat feltárására. Ha valaki követné őket, annak hagyott még kint legalább három fáklyát.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:47:57
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:47:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Khyr//
*A másodszámú Vöröske - aki innentől legyen inkább Csendeske, mert nyelvét nem vágták fel úgy, mint neki. Szűkszavúsága nem zavarja, találkozott már rosszabbal is. Na szóval, Csendeske egyszerű ám annál velősebb mondatára csak bólint.*
- Egy pokróc.
*Ismétli a szavakat, egy újabb bólintás kíséretében.*
- Ez volt csak. *Vonja meg vállait.* - A barlang előző tulajai nem nagyon tartottak itt semmit. Vagy mikor elmentek furcsa "beszerző körútra", akkor elvittek mindent. De egyelőre ez is megteszi most. Majd később ezt is szerzünk be. S ami azt illeti...Bongyorka! *Kiállt a barlang végéből, a raktár bejáratától nem messze a kis göndör hajú fiúcskának. Ha amaz majd odamegy hozzá, akkor hajába újra beletúrva - ez valamiféle mániája lehet már - szólal meg. De ha nem megy oda, akkor még vár a mondandójával.*
- Majd le kéne menni a Kikötőbe. Kezd kiapadni a raktár. S ki tudná jobban ezt a feladatot elvégezni, mint te, nem? *Csapkodja meg nevetve a nem is annyira kisfiú vállát.
De rögtön vissza is fordul Csendeskéhez, vagy lehet, hogy Szűkszavúhoz.*
- Látod ott azt a fehér hajú lányt? *Int fejével a tűz mellett lévő lányra.* - Ő En, ha nem kábult be teljesen, akkor vele mész le a kikötőben. Ott pedig majd találkoznotok kell, még két másik egyénnel. *Magyarázza nyugodtan a leendő feladatot, de még mindig nem mondja el teljesen mit is kéne tenniük.
A pokróc kirázását, s a pók röptét félrehajtott fejjel figyeli. Közben szorgosan iszogatja a rumját, amit természetesen az elsőszámú Vöröskével nem oszt meg. Esze ágában sincs a drága nedűjén osztozkodni. Szerezzen magának, ha akar. Egyébként is még pikkel rá a tábori kalandjuk miatt. No meg az iménti kikötői akciói miatt is.
A kedvenc szín megjegyzésére, csak megvonja a vállait.*
- Sokszor a praktikum hasznosabb. Főleg itt, ebben a romhalmazban.
*Beszélgetés közben fél szemmel, vagy inkább füllel hallgatja a barlangászók történéseit is. Egyre kíváncsibban tekintget az ork társaság felé, s végre meghallja a várva várt hangokat. Lelkesedését, vagyis inkább izgatottságát visszafogja, s próbál teljes mértékben a lányra figyelni, s annak mondandójára.*
~Nincs ellensége? Vagy csak egy?~
- Hát akkor vagy nagyon rossz tolvaj vagy Aranybogaram, vagy nagyon jó, ha csak Egy ellenséged van.
*Neveti el magát. Mit meg nem tenne, ha csak Egy ellensége lenne. Valószínű, hogy élete unalomban tengődne, s eddigi életvitele is semmissé lenne. Hiszen létezésének nagy részét az tölti ki, hogy elslisszan üldözői karmai közül.*
- Mindenesetre szerencsésnek mondhatod magad.
*A másodszámú Vöröske - aki innentől legyen inkább Csendeske, mert nyelvét nem vágták fel úgy, mint neki. Szűkszavúsága nem zavarja, találkozott már rosszabbal is. Na szóval, Csendeske egyszerű ám annál velősebb mondatára csak bólint.*
- Egy pokróc.
*Ismétli a szavakat, egy újabb bólintás kíséretében.*
- Ez volt csak. *Vonja meg vállait.* - A barlang előző tulajai nem nagyon tartottak itt semmit. Vagy mikor elmentek furcsa "beszerző körútra", akkor elvittek mindent. De egyelőre ez is megteszi most. Majd később ezt is szerzünk be. S ami azt illeti...Bongyorka! *Kiállt a barlang végéből, a raktár bejáratától nem messze a kis göndör hajú fiúcskának. Ha amaz majd odamegy hozzá, akkor hajába újra beletúrva - ez valamiféle mániája lehet már - szólal meg. De ha nem megy oda, akkor még vár a mondandójával.*
- Majd le kéne menni a Kikötőbe. Kezd kiapadni a raktár. S ki tudná jobban ezt a feladatot elvégezni, mint te, nem? *Csapkodja meg nevetve a nem is annyira kisfiú vállát.
De rögtön vissza is fordul Csendeskéhez, vagy lehet, hogy Szűkszavúhoz.*
- Látod ott azt a fehér hajú lányt? *Int fejével a tűz mellett lévő lányra.* - Ő En, ha nem kábult be teljesen, akkor vele mész le a kikötőben. Ott pedig majd találkoznotok kell, még két másik egyénnel. *Magyarázza nyugodtan a leendő feladatot, de még mindig nem mondja el teljesen mit is kéne tenniük.
A pokróc kirázását, s a pók röptét félrehajtott fejjel figyeli. Közben szorgosan iszogatja a rumját, amit természetesen az elsőszámú Vöröskével nem oszt meg. Esze ágában sincs a drága nedűjén osztozkodni. Szerezzen magának, ha akar. Egyébként is még pikkel rá a tábori kalandjuk miatt. No meg az iménti kikötői akciói miatt is.
A kedvenc szín megjegyzésére, csak megvonja a vállait.*
- Sokszor a praktikum hasznosabb. Főleg itt, ebben a romhalmazban.
*Beszélgetés közben fél szemmel, vagy inkább füllel hallgatja a barlangászók történéseit is. Egyre kíváncsibban tekintget az ork társaság felé, s végre meghallja a várva várt hangokat. Lelkesedését, vagyis inkább izgatottságát visszafogja, s próbál teljes mértékben a lányra figyelni, s annak mondandójára.*
~Nincs ellensége? Vagy csak egy?~
- Hát akkor vagy nagyon rossz tolvaj vagy Aranybogaram, vagy nagyon jó, ha csak Egy ellenséged van.
*Neveti el magát. Mit meg nem tenne, ha csak Egy ellensége lenne. Valószínű, hogy élete unalomban tengődne, s eddigi életvitele is semmissé lenne. Hiszen létezésének nagy részét az tölti ki, hogy elslisszan üldözői karmai közül.*
- Mindenesetre szerencsésnek mondhatod magad.
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-16 13:39:43
Üzenet elküldve: 2015-02-16 13:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Nadae //
*A kalóz beveti magát a raktárba, vagy mifene lehet ez. Khyr csak félszemmel figyeli ültében a jelenetet. Mikor a lány kifordul a helyről egy zöldes valamit fog a kezében, amit látszólag neki nyújt. Elveszi a kezei közül és kicsit eltartva magától bámulja azt.*
- Egy pokróc.
*Jegyzi meg nagy okosan, majd miután két lábra áll, két kezével kinyújtja maga elé teljes életnagyságba. Valami kis fekete dolog mászik rajta. Khyr szerint pók. Felvonja fél szemöldökét, majd egy határozott mozdulattal megrázza az anyagot, aztán megint és megint. A pókocska megússza ép bőrrel a kilakoltatást és elrepül egy kisebb porfelhő hátán a barlang egy másik szegletébe. A zöldes puha anyag így egészen zöldé változik és hordható tisztaságú puha, meleg köpeny készülhet belőle. Khyr a rongy egyik sarkát a bal melle felett megfogja, majd a jobb kezében lévő részt átveti felette. Rögtönzött poncsó, de legalább meleg. Egy helyre kis gallért is sikerült igazítania ezzel, amibe bele temetheti az orrát, amit hirtelen ki is kap onnan, mert az a száraz, nehéz por szag még mindég belengi a takarót. Mindenesetre egyelőre megfelel.*
- Nem mondanám, hogy a kedvenc színem, azért köszönöm.
*Szavai talán nem tükrözik mennyivel jobb így becsomagolva. Az, hogy nem fúj be a hűvös szellő alá és nem cirógatja a lilára fagyott vállait kész mennyország. Közben hallgatja, ahogy Nadae körbejártatja száját a jelenlévő népeken.
Rögtön az első emberen, aki saját maga, megütközik az elméje. Ellopták a hajóját? Vajon ez, hogy történhetett? Egy hajót nem olyan könnyű elkötni, mint egy lovat, legalábbis az ember észreveszi, ha nincs ott ahol hagyta. Mindenesetre nem szól, csak megjegyzi a hallottakat. A másik a göndör gyerek, halász, legalább ez magyarázza, miért van itt ennyi hal kaja. Ha vadász is lenne, köztük annak nagyon tudna örülni. Nyulacskák, őzikék, kígyók jobb étkek számára, mint a bűzös kocsonyás halhús. A lány aztán a vezért emlegeti. Vezér? Ám legyen. Na de hogy őrült lenne? Mitől bolondult meg, vagy mibe? Vagy már így született? Vallási bolond, vagy mezei bolond, mert ugye nem mindegy. Később ráér ezzel foglalkozni, de azért jó lesz, ha kiemelten óvatosan közelít és szól az elfhez. Bár ahogy a lány beszél róla és vele, nem lehet olyan veszélyes, inkább csak úgy tűnik, évődnek egy kicsit.*
- Kösz.
*Mondja az időközben felé nyújtott üvegnek. Kicsit meglötyköli azt, majd egy istenes kortyot leküld a gyomrába. Rum íze van. Nem különösebben erős, olyan rumos… Jobbat nem tud hozzá fűzni, nem a kedvence a rum, de hát az is csak pia.*
- Van egy gnóm, aki jobb szeretné, ha halott lennék, ez igaz. De ő nekem nem ellenségem immáron, csak egy vén bolond, lehet, hogy már nem is él. Már akkor is vén volt, amikor utoljára láttam, bár lehet, hogy már annak született.
*Mosolyodik el az ellenségek emlegetése révén. Akárhogy kutat az emlékeiben csak ezt az egyet találja, na meg a Bárót. Az a helyzet teljesen inverze a gnómmal való kapcsolatának. Ott ő az, aki ellenség és a Báró az ki tesz rá. Erről egyelőre nem beszél, nincs jelentősége.*
*A kalóz beveti magát a raktárba, vagy mifene lehet ez. Khyr csak félszemmel figyeli ültében a jelenetet. Mikor a lány kifordul a helyről egy zöldes valamit fog a kezében, amit látszólag neki nyújt. Elveszi a kezei közül és kicsit eltartva magától bámulja azt.*
- Egy pokróc.
*Jegyzi meg nagy okosan, majd miután két lábra áll, két kezével kinyújtja maga elé teljes életnagyságba. Valami kis fekete dolog mászik rajta. Khyr szerint pók. Felvonja fél szemöldökét, majd egy határozott mozdulattal megrázza az anyagot, aztán megint és megint. A pókocska megússza ép bőrrel a kilakoltatást és elrepül egy kisebb porfelhő hátán a barlang egy másik szegletébe. A zöldes puha anyag így egészen zöldé változik és hordható tisztaságú puha, meleg köpeny készülhet belőle. Khyr a rongy egyik sarkát a bal melle felett megfogja, majd a jobb kezében lévő részt átveti felette. Rögtönzött poncsó, de legalább meleg. Egy helyre kis gallért is sikerült igazítania ezzel, amibe bele temetheti az orrát, amit hirtelen ki is kap onnan, mert az a száraz, nehéz por szag még mindég belengi a takarót. Mindenesetre egyelőre megfelel.*
- Nem mondanám, hogy a kedvenc színem, azért köszönöm.
*Szavai talán nem tükrözik mennyivel jobb így becsomagolva. Az, hogy nem fúj be a hűvös szellő alá és nem cirógatja a lilára fagyott vállait kész mennyország. Közben hallgatja, ahogy Nadae körbejártatja száját a jelenlévő népeken.
Rögtön az első emberen, aki saját maga, megütközik az elméje. Ellopták a hajóját? Vajon ez, hogy történhetett? Egy hajót nem olyan könnyű elkötni, mint egy lovat, legalábbis az ember észreveszi, ha nincs ott ahol hagyta. Mindenesetre nem szól, csak megjegyzi a hallottakat. A másik a göndör gyerek, halász, legalább ez magyarázza, miért van itt ennyi hal kaja. Ha vadász is lenne, köztük annak nagyon tudna örülni. Nyulacskák, őzikék, kígyók jobb étkek számára, mint a bűzös kocsonyás halhús. A lány aztán a vezért emlegeti. Vezér? Ám legyen. Na de hogy őrült lenne? Mitől bolondult meg, vagy mibe? Vagy már így született? Vallási bolond, vagy mezei bolond, mert ugye nem mindegy. Később ráér ezzel foglalkozni, de azért jó lesz, ha kiemelten óvatosan közelít és szól az elfhez. Bár ahogy a lány beszél róla és vele, nem lehet olyan veszélyes, inkább csak úgy tűnik, évődnek egy kicsit.*
- Kösz.
*Mondja az időközben felé nyújtott üvegnek. Kicsit meglötyköli azt, majd egy istenes kortyot leküld a gyomrába. Rum íze van. Nem különösebben erős, olyan rumos… Jobbat nem tud hozzá fűzni, nem a kedvence a rum, de hát az is csak pia.*
- Van egy gnóm, aki jobb szeretné, ha halott lennék, ez igaz. De ő nekem nem ellenségem immáron, csak egy vén bolond, lehet, hogy már nem is él. Már akkor is vén volt, amikor utoljára láttam, bár lehet, hogy már annak született.
*Mosolyodik el az ellenségek emlegetése révén. Akárhogy kutat az emlékeiben csak ezt az egyet találja, na meg a Bárót. Az a helyzet teljesen inverze a gnómmal való kapcsolatának. Ott ő az, aki ellenség és a Báró az ki tesz rá. Erről egyelőre nem beszél, nincs jelentősége.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:01:10
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:01:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Will hirtelen reakciója annyira meglepni, hogy fogalma sincs mit kezdjen a helyzettel. A fiú átöleli, ő pedig úgy tartja körülötte a kezeit, mintha attól tartana, hogy ha hozzáér a kölyökhöz, az menten összeesik. Aztán rádöbben, hogy a Bongyorka a húgára emlékezteti ezzel a röpke kis szeretet kirobbanásával, és szépen lassan annak hátára ereszti a kezeit és még el is mosolyodik.*
- Mi is örülünk, hogy végre itt vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hosszú az út odáig. *Rázza meg a fejét, majd beletűr a sűrű hajszerkezetbe.* De itt vagyunk és mérföldekkel jobb a hangulat, mint ott ahonnan jöttünk. *Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a vöröslő ajkakat, rádöbbenve, hogy meglepően otthonosan érzi magát immár a barlangban.*És ma mit csináltál, amiért ismét rumot kellene adjak? *Utal persze az elmúlt néhány napra, hisz először a sebes lábára kellett rumot önteni, majd a véres kezére, kíváncsi ma milyen elképzelhetetlen dolgot művelt, amiért a rumot kellene pazarolniuk. Persze, amin tekintete végigsiklik a farkas tetemén (legalábbis, ami megmaradt belőle), több kérdése nincs is. Meg is lepődött volna, ha visszatértük után azt látja, hogy Will Tauggal bújócskázik a barlangban.
Míg Taran esetleg reagál rá, addig azonban jobban megvizsgálja a tegnap érkezett zöldséget. Majd később beajánlja az orkot Nadaenak, ha már a hófesztiválon úgyis azt találta mondani, hogy akár még egy orkkal is ágyba bújna. Ezen kuncog is egy kicsit magába és En felé fordítja a fejét, hiszen a lány is ott volt a kalózka ezen kijelentésekkor.
Kicsit hátratolja a fiút, de nem löki el magától, csak így néz az arcára.*
- Szóval elment aludni. *A kisördög fejét ütötte a vörös hajkorona alatt, s egyszerre kedve támadt berohanni Mortarhoz és ráugrani annak hátára, hogy felkeltse, ezzel azonban még vár egy kicsit.* Értem, és... *Itt kicsit halkabbra veszi a szót.* A vörössel jött? *”Enyhén” feltűnően bökdös fejével Khyr felé. A kölyök előtt úgysem kell magyarázkodnia, hiszen annak vélhetőleg lövése sincs a férfinői kapcsolatokról, vagy még ha van is, Dynti szerint úgysem tűnik fel neki, ha egy ilyen kapcsolat kialakulóban van.
Kénytelen végül útnak engedni Willt, hogy ezúttal Nadaet ajándékozza meg ölelgetésével, majd figyelmét Taugra irányítja. Annak reakciója nem igazán az amire számított, így egy jelentős pillantást vet Nadae felé, majd sóhajtozva fordul vissza vezérük felé. A kalózka azonban a szájából veszi ki a szót. Még, hogy ők ne kellenének valakinek?*
- Nos, nem éppen a legjobb alkalmat találtuk meg érkezésünkre, ugyanis egy temetőben vidámabb hangulat uralkodik, mint ott. Temettek valakit. *Teszi hozzá, s egész úgy tűnik, mintha valóban azt óhajtaná megmagyarázni, hogy miért nem próbálkozott be náluk senki. Több szót azonban nem fecsérel a férfire, bár nem szokása elfogadni valakit, mint felettesét, ám azt sem akarja, hogy az újak azt lássák, hogy nincs meg a kellő hierarchia náluk, így csendben marad. Legalább Taug szavának engedelmeskedjen mindenki, ha már megölni nem is tudják.
Vezérük ekkor már Enre kíváncsi, így ott is hagyja őket. Nadae Khyrrel van, Taran követ cipel ork cimborájával, Willék pedig Zora távozásáig a farkas komával vannak elfoglalva, Mortar kígyókkal és békákkal álmodik, így kihasználja ezt a röpke pillanatot, s bár egy rum igazán elkélne a kezébe, de most mégis ennek hiányában, lepattan az egyik padra és kifújja magát. Közben persze még lát rá némi esélyt, hogy a kalózka csak megszánja és hozzávág egy üveg rumot.*
- Mi is örülünk, hogy végre itt vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hosszú az út odáig. *Rázza meg a fejét, majd beletűr a sűrű hajszerkezetbe.* De itt vagyunk és mérföldekkel jobb a hangulat, mint ott ahonnan jöttünk. *Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a vöröslő ajkakat, rádöbbenve, hogy meglepően otthonosan érzi magát immár a barlangban.*És ma mit csináltál, amiért ismét rumot kellene adjak? *Utal persze az elmúlt néhány napra, hisz először a sebes lábára kellett rumot önteni, majd a véres kezére, kíváncsi ma milyen elképzelhetetlen dolgot művelt, amiért a rumot kellene pazarolniuk. Persze, amin tekintete végigsiklik a farkas tetemén (legalábbis, ami megmaradt belőle), több kérdése nincs is. Meg is lepődött volna, ha visszatértük után azt látja, hogy Will Tauggal bújócskázik a barlangban.
Míg Taran esetleg reagál rá, addig azonban jobban megvizsgálja a tegnap érkezett zöldséget. Majd később beajánlja az orkot Nadaenak, ha már a hófesztiválon úgyis azt találta mondani, hogy akár még egy orkkal is ágyba bújna. Ezen kuncog is egy kicsit magába és En felé fordítja a fejét, hiszen a lány is ott volt a kalózka ezen kijelentésekkor.
Kicsit hátratolja a fiút, de nem löki el magától, csak így néz az arcára.*
- Szóval elment aludni. *A kisördög fejét ütötte a vörös hajkorona alatt, s egyszerre kedve támadt berohanni Mortarhoz és ráugrani annak hátára, hogy felkeltse, ezzel azonban még vár egy kicsit.* Értem, és... *Itt kicsit halkabbra veszi a szót.* A vörössel jött? *”Enyhén” feltűnően bökdös fejével Khyr felé. A kölyök előtt úgysem kell magyarázkodnia, hiszen annak vélhetőleg lövése sincs a férfinői kapcsolatokról, vagy még ha van is, Dynti szerint úgysem tűnik fel neki, ha egy ilyen kapcsolat kialakulóban van.
Kénytelen végül útnak engedni Willt, hogy ezúttal Nadaet ajándékozza meg ölelgetésével, majd figyelmét Taugra irányítja. Annak reakciója nem igazán az amire számított, így egy jelentős pillantást vet Nadae felé, majd sóhajtozva fordul vissza vezérük felé. A kalózka azonban a szájából veszi ki a szót. Még, hogy ők ne kellenének valakinek?*
- Nos, nem éppen a legjobb alkalmat találtuk meg érkezésünkre, ugyanis egy temetőben vidámabb hangulat uralkodik, mint ott. Temettek valakit. *Teszi hozzá, s egész úgy tűnik, mintha valóban azt óhajtaná megmagyarázni, hogy miért nem próbálkozott be náluk senki. Több szót azonban nem fecsérel a férfire, bár nem szokása elfogadni valakit, mint felettesét, ám azt sem akarja, hogy az újak azt lássák, hogy nincs meg a kellő hierarchia náluk, így csendben marad. Legalább Taug szavának engedelmeskedjen mindenki, ha már megölni nem is tudják.
Vezérük ekkor már Enre kíváncsi, így ott is hagyja őket. Nadae Khyrrel van, Taran követ cipel ork cimborájával, Willék pedig Zora távozásáig a farkas komával vannak elfoglalva, Mortar kígyókkal és békákkal álmodik, így kihasználja ezt a röpke pillanatot, s bár egy rum igazán elkélne a kezébe, de most mégis ennek hiányában, lepattan az egyik padra és kifújja magát. Közben persze még lát rá némi esélyt, hogy a kalózka csak megszánja és hozzávág egy üveg rumot.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-15 21:58:44
Üzenet elküldve: 2015-02-15 21:58:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés Taran, + érkezők //
* Na most megdolgozik a kis zugért, amit kap majd. Feltéve, ha sikerül még ebben az életben eltakarítani az omlást. Több lassító tényező is közbeszól. Először az a méretes kavics, amit el kell görgetni, aztán az érkezők hada, akik mind nők, s alaposan elterelik Taran figyelmét. *
- Remek. Akkor mutasd meg neki milyen kemény vagy, s vigyük már arrébb ezt a sziklát! -
* Mondja kissé morgósan az ork. *
~Ez a baj az emberekkel. Szétszórtak.~
* Rázza meg a fejét Wram, majd miközben újra nekiesnek a tolásnak megjegyzi. *
- Nézd, nekem kell egy hely a munkámhoz. Azután is ráérek ezeket a nőcskéket nézegetni, miután itt végzünk. Világos? -
* Fújtat egyet, majd nagy nehezen a helyére kerül a szikla. A vajákos ezután csupán a nyakát ropogtatja ki, és újra nekiesik a munkának. Mostmár inkább áttörni igyekszik az omláson, s végül az izomszakasztó csákányozásnak meg is látszik az eredménye. Az egyik csapásnál befelé esik a kőzuzalék, s egy kis lyuk támad. *
- Taran! Hozz fáklyát. Gyorsan! -
* Mondja Wram, hisz a túloldalt meglehetősen sötét van, nem igazán lehet átlátni. Ha a kölyök segít, innentől igencsak gyorsan haladhatnak. *
* Na most megdolgozik a kis zugért, amit kap majd. Feltéve, ha sikerül még ebben az életben eltakarítani az omlást. Több lassító tényező is közbeszól. Először az a méretes kavics, amit el kell görgetni, aztán az érkezők hada, akik mind nők, s alaposan elterelik Taran figyelmét. *
- Remek. Akkor mutasd meg neki milyen kemény vagy, s vigyük már arrébb ezt a sziklát! -
* Mondja kissé morgósan az ork. *
~Ez a baj az emberekkel. Szétszórtak.~
* Rázza meg a fejét Wram, majd miközben újra nekiesnek a tolásnak megjegyzi. *
- Nézd, nekem kell egy hely a munkámhoz. Azután is ráérek ezeket a nőcskéket nézegetni, miután itt végzünk. Világos? -
* Fújtat egyet, majd nagy nehezen a helyére kerül a szikla. A vajákos ezután csupán a nyakát ropogtatja ki, és újra nekiesik a munkának. Mostmár inkább áttörni igyekszik az omláson, s végül az izomszakasztó csákányozásnak meg is látszik az eredménye. Az egyik csapásnál befelé esik a kőzuzalék, s egy kis lyuk támad. *
- Taran! Hozz fáklyát. Gyorsan! -
* Mondja Wram, hisz a túloldalt meglehetősen sötét van, nem igazán lehet átlátni. Ha a kölyök segít, innentől igencsak gyorsan haladhatnak. *
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-15 15:57:01
Üzenet elküldve: 2015-02-15 15:57:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki?//
*Bongyorka lelkesedésén megilletődik egy pillanatra. Gondolta, sőt remélte, hogy hálás lesz neki a fiú az ajándékáért, de hogy ilyen nyílvánvalóan fejezze ki háláját... Az ölelésre, önkétlenül is hátralép egyet, de azért nem taszítja el magától a fiút. Idegenül megpaskolja a fejét, jelezve, hogy jó fiú, de mostmár igazán elengedhetné.
Zora szavaira, csak sandán néz Bongyorka felé. Sejti az okát miért ijedhetett meg a mélységi lány, s szinte együttérzően néz rá vissza.*
- Őszintén megértelek, de azért örülök, hogy visszajöttél.
*Szavai őszinték, s komolyan gondolja őket. Taug felé menve, Vöröske is követi őt. Ő sem tudja jobban kifejezni haragját, mint ő maga. Ám az Őrült szavaira bosszankodhatna is akár. Ehelyett szemöldöke inkább homloka közepére kúszik. Számos pikáns megjegyzést is tehetne, de inkább tartalékolja még erejét a Nyurgával szemben. Ehelyett kezeit inkább csípőre vágja és álcázott dühvel a szemeiben néz a férfira.*
- Szerinted, ezt, *Mutat végig testén.* - Bárki visszautasítaná?
*No, nem mintha a táborban bárki is ráfanyalodott volna, igazán idejük sem volt, mert amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan távoztak is. Valójában csak egy napot töltöttek ott, a többit elhéderezték a havas eseményen.*
- De majd legközelebb te mész egyedül egy barbárokkal teli táborba, egy olyan levéllel, amiről fingod sincs mi van írva, akkor majd kiderül, hogy neked tetszene-e a helyzet utólag, megegyeztünk? S igen, menjél csak egyedül, eszem ágában sincs, még egyszer azokkal találkozni.
*Borzad el. Az olyan emberekből életében elég csak egyszer találkozni. Már amit a magafajtáját illeti. így is már ez a második alkalom, hogy ez megtörtént. Többször nem kíván, csak szerezné vissza a hajóját...
Khyr társasága inkább élvezetére szolgál, mint az Őrült druidáé, ezért inkább tolvajtársával foglalkozik.
Mivel követik a raktárba, elsőszámú Vöröske társának, csak visszakrákog, hogyha annyira akar inni, akkor biza szerezzen magának. Ő ugyan ki nem dugja az orrát egy darabig a helyről. Legalább addig, amíg kiötli kit is küldjön a lánnyal a kikötőben. Nem biztos, hogy megtalálná a másik két férfit, no meg lehet, hogy nem is keresné meg őket, csak szimplán lelépne. Amit meg ő nem akar. Kevés tisztességes, és képzett tolvaj leledzik a világban, ha már rátalált egyre nem akarja elereszteni. Csak ha nem talál oly kifogás, ami értelemszerű lehet a kalóz számára.
Miután feltöltötte magát a barna, édes nedűből, nekilát a raktár módszeres átkutatásának. Nem tudja, hogy a Gerlepárék mit tartottak itt, vagy hogy egyáltalán a druida mit tartott meg, de valami melegítő pokrócnak kell itt lennie. Néhány perces keresgélés után, sikerrel is jár.*
- Ahha! Megvagy, te gaz! *Kiálltja el magát, majd vigyorogva fordul a lány felé. Kezében egy zöld, kissé koszos, ám melegnek tűnő, vagy legalább száraznak, annyira nem is durva anyagú pokrócot tart a kezébe. Kezét kinyújtva tartja a lány felé.*
- Jobb nincs most jelenleg. Majd ezekből is fel kell töltenünk a készletet. *Jegyzi meg, mintegy mellékes dologként, s emlékeztetve magát, hogy Bongyorkát miért kell leküldenie majd a dokkokohoz. Ha elveszik a zöld köpennyé könnyedén átalakítható anyagot, csak legyint erre.*
- Ugyan, aranyom, mindenkivel megesik. Nekem igazából itt sem kéne lennem, ha nem lopják el a hajót. A bongyorkás hajú fiú halász, no neki végképp nincs itt keresni valója. *Leszámítva persze az elmúlt napok gyilkolászási kicsapongásait.* - A többiekről nincs tudomásom, mind új, vagy még sose láttam. Az Őrült, aki a "vezérünk", na, áh, inkább róla nem is szólanék. Természetesen megértem, ha elkívánnál menni, meg sietős a dolgod, de itt aztán senki sem áll utadban semmiben. Legfeljebb néhány cinkost szerzel magadnak.
*Csak hogy mutassa milyen nagylelkű, rumos üvegjét nyújta Khyrnek, megkínálás céljából.*
- Vagy ne mondd azt, hogy neked nincsenek elleneid, akik jobban szeretnének holtan látni, s aki elől nem lenne egyszerűbb egy kis időre úgy felszívódni, hogy azok ne tudjanak rólad, de te tudj róla, nem?
*Bongyorka lelkesedésén megilletődik egy pillanatra. Gondolta, sőt remélte, hogy hálás lesz neki a fiú az ajándékáért, de hogy ilyen nyílvánvalóan fejezze ki háláját... Az ölelésre, önkétlenül is hátralép egyet, de azért nem taszítja el magától a fiút. Idegenül megpaskolja a fejét, jelezve, hogy jó fiú, de mostmár igazán elengedhetné.
Zora szavaira, csak sandán néz Bongyorka felé. Sejti az okát miért ijedhetett meg a mélységi lány, s szinte együttérzően néz rá vissza.*
- Őszintén megértelek, de azért örülök, hogy visszajöttél.
*Szavai őszinték, s komolyan gondolja őket. Taug felé menve, Vöröske is követi őt. Ő sem tudja jobban kifejezni haragját, mint ő maga. Ám az Őrült szavaira bosszankodhatna is akár. Ehelyett szemöldöke inkább homloka közepére kúszik. Számos pikáns megjegyzést is tehetne, de inkább tartalékolja még erejét a Nyurgával szemben. Ehelyett kezeit inkább csípőre vágja és álcázott dühvel a szemeiben néz a férfira.*
- Szerinted, ezt, *Mutat végig testén.* - Bárki visszautasítaná?
*No, nem mintha a táborban bárki is ráfanyalodott volna, igazán idejük sem volt, mert amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan távoztak is. Valójában csak egy napot töltöttek ott, a többit elhéderezték a havas eseményen.*
- De majd legközelebb te mész egyedül egy barbárokkal teli táborba, egy olyan levéllel, amiről fingod sincs mi van írva, akkor majd kiderül, hogy neked tetszene-e a helyzet utólag, megegyeztünk? S igen, menjél csak egyedül, eszem ágában sincs, még egyszer azokkal találkozni.
*Borzad el. Az olyan emberekből életében elég csak egyszer találkozni. Már amit a magafajtáját illeti. így is már ez a második alkalom, hogy ez megtörtént. Többször nem kíván, csak szerezné vissza a hajóját...
Khyr társasága inkább élvezetére szolgál, mint az Őrült druidáé, ezért inkább tolvajtársával foglalkozik.
Mivel követik a raktárba, elsőszámú Vöröske társának, csak visszakrákog, hogyha annyira akar inni, akkor biza szerezzen magának. Ő ugyan ki nem dugja az orrát egy darabig a helyről. Legalább addig, amíg kiötli kit is küldjön a lánnyal a kikötőben. Nem biztos, hogy megtalálná a másik két férfit, no meg lehet, hogy nem is keresné meg őket, csak szimplán lelépne. Amit meg ő nem akar. Kevés tisztességes, és képzett tolvaj leledzik a világban, ha már rátalált egyre nem akarja elereszteni. Csak ha nem talál oly kifogás, ami értelemszerű lehet a kalóz számára.
Miután feltöltötte magát a barna, édes nedűből, nekilát a raktár módszeres átkutatásának. Nem tudja, hogy a Gerlepárék mit tartottak itt, vagy hogy egyáltalán a druida mit tartott meg, de valami melegítő pokrócnak kell itt lennie. Néhány perces keresgélés után, sikerrel is jár.*
- Ahha! Megvagy, te gaz! *Kiálltja el magát, majd vigyorogva fordul a lány felé. Kezében egy zöld, kissé koszos, ám melegnek tűnő, vagy legalább száraznak, annyira nem is durva anyagú pokrócot tart a kezébe. Kezét kinyújtva tartja a lány felé.*
- Jobb nincs most jelenleg. Majd ezekből is fel kell töltenünk a készletet. *Jegyzi meg, mintegy mellékes dologként, s emlékeztetve magát, hogy Bongyorkát miért kell leküldenie majd a dokkokohoz. Ha elveszik a zöld köpennyé könnyedén átalakítható anyagot, csak legyint erre.*
- Ugyan, aranyom, mindenkivel megesik. Nekem igazából itt sem kéne lennem, ha nem lopják el a hajót. A bongyorkás hajú fiú halász, no neki végképp nincs itt keresni valója. *Leszámítva persze az elmúlt napok gyilkolászási kicsapongásait.* - A többiekről nincs tudomásom, mind új, vagy még sose láttam. Az Őrült, aki a "vezérünk", na, áh, inkább róla nem is szólanék. Természetesen megértem, ha elkívánnál menni, meg sietős a dolgod, de itt aztán senki sem áll utadban semmiben. Legfeljebb néhány cinkost szerzel magadnak.
*Csak hogy mutassa milyen nagylelkű, rumos üvegjét nyújta Khyrnek, megkínálás céljából.*
- Vagy ne mondd azt, hogy neked nincsenek elleneid, akik jobban szeretnének holtan látni, s aki elől nem lenne egyszerűbb egy kis időre úgy felszívódni, hogy azok ne tudjanak rólad, de te tudj róla, nem?
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-15 12:52:21
Üzenet elküldve: 2015-02-15 12:52:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Will és aki még a közelben van //
* A nyúzással haladnak és még az ismerkedés sem áll le. Will ügyes munkát végez, nemsokára már mind a négy végtag félre lehet téve, hogy majd Taug azt kezdjen velúk amit csak akar.
A következő feladat a tetem lefejezése, majd megnyúzása, végül pedig kibelezése lesz. Lehet néhol fordítva megy a dolog mint ahogyan elvárva volna, de ha vigyázni akar az írha épségére akkor bizony ez lesz a megoldás. Még így sem tudja hol meg hogyan tudja majd kicserzeni a farkasbőrt. Vajon ilyesmikhez is ért Taug? Tekintetét a vezér felé veti elgondolkodva de ő éppen a soron következő hölgyel beszélget. Milyen szerencse, hogy ilyen sokan vannak.
Willre néz és azonal rá is bólint a kérdésére. A fej levágása férfi munka. Hogy most az a férfi csak egy kölyök vagy egy éltes ember annyira már nem számít, ráadásul úgy is Taugnak kell a fej.*
- Levághatod de nagyon figyelj oda. A vezéré lesz. Hallottad te is, a fogaiból fegyverek a koponyájából pedig. *és most nagyon elgondolkodik mit is akar a druida a farkasfejjel. *Abból is lesz valami. *mondja végül válrándítással.*
- Én addig megpróbálom leszedni a bőrét. *mondja és eképp is cselekedik. Óvatosan, hogy Willt ne zavarja ügyködésében megkezdi kihámozni a farkast a bőréből. Csak akkor fordítja meg a tetemet amikor a feje már elvált a testétől és tudja folytatni a műveletet. Jó negyedórás vagy akár hosszabb munka árán sikerül megszabadítania a húst a szőrétől, bőrétől. Megpróbálja minél tisztábban leszedni, hisz a húsnak a kondérban a helye nem pedig a bőrön. Nemsokára már feltekerve az oltáron pihen az írha, a mancsok mellett. A fejet majd talán Will melléjük teszi ha kész a feladatával.
Most volna egy kérdése Zorának a vezérhez de valahogy nem akaródzik megzavarnia, inkább egy mély lélegzetet vesz és felbontja a farkas gyomrát. Tekintete a varjúra esik ami talán még mindig a közelben várja a finomabb de főleg furcsább falatokat. Az egész belsőséget a sarokba hajítja és elkezdi feldarabolni a farkas hátát és mellkasát. Nemsokára egy nagy kupac nyers csontos hús is pihen az oltáron a mancsok mellett.
Zsirosan, maszatosan odalép Taug elé.*
- A farkas felvágva, feldarabolva, a cellában van. Én elmegyek kezet mosni és leviszem az irhát a kikötőbeli mesterekhez, hogy valaki kicserze nekem. *mondja miközben kezét kétszer háromszor összedörgöli de hát a maradékoktól nem olyan könnyű megszabadulni.
- Vacsoraidőre visszajövök. *mondja majd egy halvány mosoly suhan át arcán *A belsőségeket ki kell dobni, vagy nem tudom mit akarsz velük kezdeni. A húst ha más nem, akkor este én odateszem sülni. *sorolja majd vár még egy keveset, hogy meghallhassa a választ majd besiet a cellába. Az írhát a vállára csapja.*
- Viszlát. *köszön el mindenkitől de kacsintani csak Willre kacsint rá majd eltűnik a szatyrai között, hogy nemsokára egy tubus mentolos krémmel térjen vissza meg egy tasak teafűvel.*
- Azt mondták Artheniorban, hogy ezek jól gyógyítják a téli betegségeket. *adja oda a fiunak *Ezt kend a melledre, ezt pedig főzd meg. Egy csupor vizhez kell egy kanál teafű. mondja majd sietve kilép a barlangból.*
* A nyúzással haladnak és még az ismerkedés sem áll le. Will ügyes munkát végez, nemsokára már mind a négy végtag félre lehet téve, hogy majd Taug azt kezdjen velúk amit csak akar.
A következő feladat a tetem lefejezése, majd megnyúzása, végül pedig kibelezése lesz. Lehet néhol fordítva megy a dolog mint ahogyan elvárva volna, de ha vigyázni akar az írha épségére akkor bizony ez lesz a megoldás. Még így sem tudja hol meg hogyan tudja majd kicserzeni a farkasbőrt. Vajon ilyesmikhez is ért Taug? Tekintetét a vezér felé veti elgondolkodva de ő éppen a soron következő hölgyel beszélget. Milyen szerencse, hogy ilyen sokan vannak.
Willre néz és azonal rá is bólint a kérdésére. A fej levágása férfi munka. Hogy most az a férfi csak egy kölyök vagy egy éltes ember annyira már nem számít, ráadásul úgy is Taugnak kell a fej.*
- Levághatod de nagyon figyelj oda. A vezéré lesz. Hallottad te is, a fogaiból fegyverek a koponyájából pedig. *és most nagyon elgondolkodik mit is akar a druida a farkasfejjel. *Abból is lesz valami. *mondja végül válrándítással.*
- Én addig megpróbálom leszedni a bőrét. *mondja és eképp is cselekedik. Óvatosan, hogy Willt ne zavarja ügyködésében megkezdi kihámozni a farkast a bőréből. Csak akkor fordítja meg a tetemet amikor a feje már elvált a testétől és tudja folytatni a műveletet. Jó negyedórás vagy akár hosszabb munka árán sikerül megszabadítania a húst a szőrétől, bőrétől. Megpróbálja minél tisztábban leszedni, hisz a húsnak a kondérban a helye nem pedig a bőrön. Nemsokára már feltekerve az oltáron pihen az írha, a mancsok mellett. A fejet majd talán Will melléjük teszi ha kész a feladatával.
Most volna egy kérdése Zorának a vezérhez de valahogy nem akaródzik megzavarnia, inkább egy mély lélegzetet vesz és felbontja a farkas gyomrát. Tekintete a varjúra esik ami talán még mindig a közelben várja a finomabb de főleg furcsább falatokat. Az egész belsőséget a sarokba hajítja és elkezdi feldarabolni a farkas hátát és mellkasát. Nemsokára egy nagy kupac nyers csontos hús is pihen az oltáron a mancsok mellett.
Zsirosan, maszatosan odalép Taug elé.*
- A farkas felvágva, feldarabolva, a cellában van. Én elmegyek kezet mosni és leviszem az irhát a kikötőbeli mesterekhez, hogy valaki kicserze nekem. *mondja miközben kezét kétszer háromszor összedörgöli de hát a maradékoktól nem olyan könnyű megszabadulni.
- Vacsoraidőre visszajövök. *mondja majd egy halvány mosoly suhan át arcán *A belsőségeket ki kell dobni, vagy nem tudom mit akarsz velük kezdeni. A húst ha más nem, akkor este én odateszem sülni. *sorolja majd vár még egy keveset, hogy meghallhassa a választ majd besiet a cellába. Az írhát a vállára csapja.*
- Viszlát. *köszön el mindenkitől de kacsintani csak Willre kacsint rá majd eltűnik a szatyrai között, hogy nemsokára egy tubus mentolos krémmel térjen vissza meg egy tasak teafűvel.*
- Azt mondták Artheniorban, hogy ezek jól gyógyítják a téli betegségeket. *adja oda a fiunak *Ezt kend a melledre, ezt pedig főzd meg. Egy csupor vizhez kell egy kanál teafű. mondja majd sietve kilép a barlangból.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-14 15:31:18
Üzenet elküldve: 2015-02-14 15:31:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Farkas nyúzás – Zora, majd a többiek //
- Tényleg? *Csillannak fel a szemei, mert hát amióta összeveszett Rinannal, és amióta Nadaéék távol vannak a barlangtól, nem igazán akadt olyan lélek, aki megdicsérte volna a munkáját, márpedig nagyon is szereti az effajta visszajelzéseket. Persze a szidáshoz is kellő mértékben hozzá van szokva, ám abból mindég van elég, ellenben a kedves szavakból...
Tehát széles mosollyal bólint egyet, és félreteszi a kést az oltárnak kinevezett sziklára, hogy könnyedebben mozdíthassák meg a farkast, amikor is ismerős hangok csapják meg a füleit.
Türkiz lélektükreiben ismét megtelepedik az izgatottság és az öröm tündöklő fénye, s minekután nemrég esélye sem volt üdvözölni Mortart, úgy a két hölgyemény most bőségesen kap a szeretetéből.
Ha meg is fogta volna a tetemet, hogy átfordíthassák, most minden bizonnyal leejti a kőpadlóra, majd sietősen megtörölgetve a kezét a ruhájában, hevesen átöleli a melléjük lépkedő Vöröskét.*
- Dyntiii!!! *Kiáltja el magát boldogan, és úgy szorongatja szerencsétlen lányt, mintha legalábbis egy éve nem látta volna, s mintha nem lenne épp teljesen kimerülve a megfázástól.* Úgy örülök, hogy visszajöttetek! Miért voltatok ilyen sokáig? *Pillog fel rá bizonytalanul, noha semmi különöset nem lát a vörös hajzuhataggal megáldott lányon, ami miatt aggódnia kellene. Egyelőre azonban nem engedi el, karjaival a derekát ölelve, kobakját pedig a mellkasán pihentetve pillant el az újdonsült tagok felé, s noha általában könnyedén meg szokta jegyezni a neveket, most egyáltalán nem dereng neki az ork vagy a vörös hajú lányé. Szerencsére az utóbbi bemutatását megejti Nadae, éppúgy Zoráét is, így már csak a méregkeverő maradt hátra.
Will kissé bánatosan tekint vissza Dyntire, és úgy válaszol neki.*
- Nem emlékszem a zöldbőrűre, de azt hiszem tegnap jött... *Motyogja, és hamarost le is süti a pilláit, amiért nem tud pontos választ adni, ráadásul a farkasról is kielégítő magyarázattal szolgál Zoranyde, így már csak egy esélye van a lány lenyűgözésére, és az nem más, mint Mortar hollétének meghatározása. Hevesen fel is kapja a fejét, majd elmosolyodva formálja meg a válaszát.*
- Elment aludni! *Hadarja el a lehető leggyorsabban, mielőtt valaki ebben is megelőzné, s épp ekkor érzi, hogy Nadae a hajába túr. Persze lehetne az Dyntina is vagy bárki más, ám nagyon is jól meg tudja különböztetni az eltérő buksi simiket, így széles mosollyal az ajkain hátrapillant a Kalóz királynőre, s közben el is engedi a vöröst.
Érdeklődve hallgatja a szavait, majd egyre nagyobb megilletődéssel pislog a kezébe nyomott, koszos anyagba bugyolált késre, melynek érdekes mintázata egyből rabul ejti a kölyök szívét.*
- Nekem...? *Kérdez vissza, mintha csak nem hallotta volna rendesen, ám leginkább az okoz neki gondot, hogy elfogadja; valakitől ilyen szép ajándékot kapott. Kedve támadna elpityeredni, de összeszedi magát, és inkább újfent elmosolyodik.* Köszönöm! *Hálálkodik, amint Nadaét is alaposan megölelgeti, majd ahogy elengedi, izgatottan vizsgálgatja tovább a markolat nélküli pengét.
Ha nem szólna hozzá Zoranyde, bizonyosan elmerülne a fejező késben való ábrándozásban, így viszont ijedten felkapja a fejét, majd az idő közben már átfordított farkas tetemre pillant. Bólint egyet, és a hátsó lábához telepedik az állatnak, ám mielőtt még egy vágást is ejtene, érzi, hogy markolat nélkül nem fogja tudni rendesen használni a pengét, szóval szépen visszacsomagolja, és kicserélve a korábbi késsel, ezúttal az ajándékát helyezi az oltárra.
Még utoljára elpillant Dyntiék felé, hiszen legszívesebben most velük múlatná az időt, ám tudja, hogy még sok dolgot kell elvégeznie, szóval az előbbi lábhoz képest már valamivel ügyesebben szabadítja meg a farkast az utolsó mancsától is.*
- Megpróbálhatom a fejét? *Kérdezi izgatottan, hiszen ez jó gyakorlat lenne neki arra, hogy megpróbálja magát a Mortar által tanítottakban is, noha bizonyosan különbözik egy farkas feje az emberétől, de hát Gombolyagnál sem zavarta ez a kis mellékes.*
- Tényleg? *Csillannak fel a szemei, mert hát amióta összeveszett Rinannal, és amióta Nadaéék távol vannak a barlangtól, nem igazán akadt olyan lélek, aki megdicsérte volna a munkáját, márpedig nagyon is szereti az effajta visszajelzéseket. Persze a szidáshoz is kellő mértékben hozzá van szokva, ám abból mindég van elég, ellenben a kedves szavakból...
Tehát széles mosollyal bólint egyet, és félreteszi a kést az oltárnak kinevezett sziklára, hogy könnyedebben mozdíthassák meg a farkast, amikor is ismerős hangok csapják meg a füleit.
Türkiz lélektükreiben ismét megtelepedik az izgatottság és az öröm tündöklő fénye, s minekután nemrég esélye sem volt üdvözölni Mortart, úgy a két hölgyemény most bőségesen kap a szeretetéből.
Ha meg is fogta volna a tetemet, hogy átfordíthassák, most minden bizonnyal leejti a kőpadlóra, majd sietősen megtörölgetve a kezét a ruhájában, hevesen átöleli a melléjük lépkedő Vöröskét.*
- Dyntiii!!! *Kiáltja el magát boldogan, és úgy szorongatja szerencsétlen lányt, mintha legalábbis egy éve nem látta volna, s mintha nem lenne épp teljesen kimerülve a megfázástól.* Úgy örülök, hogy visszajöttetek! Miért voltatok ilyen sokáig? *Pillog fel rá bizonytalanul, noha semmi különöset nem lát a vörös hajzuhataggal megáldott lányon, ami miatt aggódnia kellene. Egyelőre azonban nem engedi el, karjaival a derekát ölelve, kobakját pedig a mellkasán pihentetve pillant el az újdonsült tagok felé, s noha általában könnyedén meg szokta jegyezni a neveket, most egyáltalán nem dereng neki az ork vagy a vörös hajú lányé. Szerencsére az utóbbi bemutatását megejti Nadae, éppúgy Zoráét is, így már csak a méregkeverő maradt hátra.
Will kissé bánatosan tekint vissza Dyntire, és úgy válaszol neki.*
- Nem emlékszem a zöldbőrűre, de azt hiszem tegnap jött... *Motyogja, és hamarost le is süti a pilláit, amiért nem tud pontos választ adni, ráadásul a farkasról is kielégítő magyarázattal szolgál Zoranyde, így már csak egy esélye van a lány lenyűgözésére, és az nem más, mint Mortar hollétének meghatározása. Hevesen fel is kapja a fejét, majd elmosolyodva formálja meg a válaszát.*
- Elment aludni! *Hadarja el a lehető leggyorsabban, mielőtt valaki ebben is megelőzné, s épp ekkor érzi, hogy Nadae a hajába túr. Persze lehetne az Dyntina is vagy bárki más, ám nagyon is jól meg tudja különböztetni az eltérő buksi simiket, így széles mosollyal az ajkain hátrapillant a Kalóz királynőre, s közben el is engedi a vöröst.
Érdeklődve hallgatja a szavait, majd egyre nagyobb megilletődéssel pislog a kezébe nyomott, koszos anyagba bugyolált késre, melynek érdekes mintázata egyből rabul ejti a kölyök szívét.*
- Nekem...? *Kérdez vissza, mintha csak nem hallotta volna rendesen, ám leginkább az okoz neki gondot, hogy elfogadja; valakitől ilyen szép ajándékot kapott. Kedve támadna elpityeredni, de összeszedi magát, és inkább újfent elmosolyodik.* Köszönöm! *Hálálkodik, amint Nadaét is alaposan megölelgeti, majd ahogy elengedi, izgatottan vizsgálgatja tovább a markolat nélküli pengét.
Ha nem szólna hozzá Zoranyde, bizonyosan elmerülne a fejező késben való ábrándozásban, így viszont ijedten felkapja a fejét, majd az idő közben már átfordított farkas tetemre pillant. Bólint egyet, és a hátsó lábához telepedik az állatnak, ám mielőtt még egy vágást is ejtene, érzi, hogy markolat nélkül nem fogja tudni rendesen használni a pengét, szóval szépen visszacsomagolja, és kicserélve a korábbi késsel, ezúttal az ajándékát helyezi az oltárra.
Még utoljára elpillant Dyntiék felé, hiszen legszívesebben most velük múlatná az időt, ám tudja, hogy még sok dolgot kell elvégeznie, szóval az előbbi lábhoz képest már valamivel ügyesebben szabadítja meg a farkast az utolsó mancsától is.*
- Megpróbálhatom a fejét? *Kérdezi izgatottan, hiszen ez jó gyakorlat lenne neki arra, hogy megpróbálja magát a Mortar által tanítottakban is, noha bizonyosan különbözik egy farkas feje az emberétől, de hát Gombolyagnál sem zavarta ez a kis mellékes.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-13 14:49:26
Üzenet elküldve: 2015-02-13 14:49:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Will és aki még a közelben van //
* Ők ketten bizony komolyan és igen csak szakszerűen dolgoznak. Zora figyeli a fiú minden egyes mozdulatát. Az elején bólogat is hozzá, a végét lehet, hogy már nem annyira értékeli de végül is megfelel. Az öszkép nem rossz.*
- Egészen ügyes vagy. *mondja végül félre téve már a második mancsot is. A fiú szavaira rábólint.*
- Igen, fordítsuk meg. *mondja és talán itt érkezhet meg Dynti és köszönt mindenkit majd pedig bemutatja a vele érkező lányt. Zora messze van tőlük igy csak egy kíváncsi tekintetet vet feléjük és ha ideje van a felsorolásba beleszólni akkor azonnal megmondja a nevét, viszont ha nem akkor már Nadae megelőzte.*
- Üdvözöllek En. *szól végül röviden. Érdeklődve néz végig a hóhajún aki mégsem rokona. Vörös íriszei egy cseppet kiváncsian mérik végig a lányt majd mivel mégsem fajtárs hát tovább fordul Dynti felé, hogy a ráéső részre válaszoljon.*
-Szóval Dynti? *bizony még ők sem sokat beszélgettek, bár már találkoztak pár héttel ezelőtt.*
- Amikor itt maradtam a barlangba *mondja és közben Nadaera néz, hisz úgymond ez az a rész ami miatt már nem találkoztak később. * nagyon meglepőt láttam és az eléggé elvette a kedvemet a maradástól így visszamentem Artheniorba. Talán ott is maradok ha nincs ez a szép kis barlang. *mondja mosolyogva.*
- A barlang visszavonzott. Benéztem a piacra, vettem ezt-azt és elindultam a kikötő felé. Út közben találkoztam egy hímmel akit szívesen idecsalogattam volna, de hát már megvolt a saját uticélja. *monja vállat rántva.*
- Az erdőben ránktámadt három farkas. Ezt itt saját kezüleg ejtettem el. *mutat a megtermett tetemre, pontosabban maradványaira.*
- A másik kettőt Lanix szó szerint felkoncolta. *mondja egy szórakozott vigyor társaságában. Nem semmi emlék maradt a számára a félvér nyakig vérben na meg belekben tocsogva.*
- Ez egyszerübben megúszta. Egy lassító varázs egy mérgezett tűvel megerősítve gyorsan végzett vele.* mondja majd ismét a farkasra figyel, itt az ideje akkor megfordítani és folytatni a másik két mancs levágásával a műveletet. A fej levágásának mikéntjén még úgy is kell egy kicsit gondolkodnia.
Most a melső lábhoz lép, a változatosság kedvéért attól szabaditja meg a tetemet majd kérdőn néz Willre.*
- Na, felavatod az új tőrödet? *kérdezi, már ha lehet használni azt amit Nadae adott a fiúnak mert ha nincs markolata akkor megeshet, hogy még várat magára egy kicsit az a bizonyos avatás.*
* Ők ketten bizony komolyan és igen csak szakszerűen dolgoznak. Zora figyeli a fiú minden egyes mozdulatát. Az elején bólogat is hozzá, a végét lehet, hogy már nem annyira értékeli de végül is megfelel. Az öszkép nem rossz.*
- Egészen ügyes vagy. *mondja végül félre téve már a második mancsot is. A fiú szavaira rábólint.*
- Igen, fordítsuk meg. *mondja és talán itt érkezhet meg Dynti és köszönt mindenkit majd pedig bemutatja a vele érkező lányt. Zora messze van tőlük igy csak egy kíváncsi tekintetet vet feléjük és ha ideje van a felsorolásba beleszólni akkor azonnal megmondja a nevét, viszont ha nem akkor már Nadae megelőzte.*
- Üdvözöllek En. *szól végül röviden. Érdeklődve néz végig a hóhajún aki mégsem rokona. Vörös íriszei egy cseppet kiváncsian mérik végig a lányt majd mivel mégsem fajtárs hát tovább fordul Dynti felé, hogy a ráéső részre válaszoljon.*
-Szóval Dynti? *bizony még ők sem sokat beszélgettek, bár már találkoztak pár héttel ezelőtt.*
- Amikor itt maradtam a barlangba *mondja és közben Nadaera néz, hisz úgymond ez az a rész ami miatt már nem találkoztak később. * nagyon meglepőt láttam és az eléggé elvette a kedvemet a maradástól így visszamentem Artheniorba. Talán ott is maradok ha nincs ez a szép kis barlang. *mondja mosolyogva.*
- A barlang visszavonzott. Benéztem a piacra, vettem ezt-azt és elindultam a kikötő felé. Út közben találkoztam egy hímmel akit szívesen idecsalogattam volna, de hát már megvolt a saját uticélja. *monja vállat rántva.*
- Az erdőben ránktámadt három farkas. Ezt itt saját kezüleg ejtettem el. *mutat a megtermett tetemre, pontosabban maradványaira.*
- A másik kettőt Lanix szó szerint felkoncolta. *mondja egy szórakozott vigyor társaságában. Nem semmi emlék maradt a számára a félvér nyakig vérben na meg belekben tocsogva.*
- Ez egyszerübben megúszta. Egy lassító varázs egy mérgezett tűvel megerősítve gyorsan végzett vele.* mondja majd ismét a farkasra figyel, itt az ideje akkor megfordítani és folytatni a másik két mancs levágásával a műveletet. A fej levágásának mikéntjén még úgy is kell egy kicsit gondolkodnia.
Most a melső lábhoz lép, a változatosság kedvéért attól szabaditja meg a tetemet majd kérdőn néz Willre.*
- Na, felavatod az új tőrödet? *kérdezi, már ha lehet használni azt amit Nadae adott a fiúnak mert ha nincs markolata akkor megeshet, hogy még várat magára egy kicsit az a bizonyos avatás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286