//Magányos barlangászás//
*Rasdeher eltávozott, a szőke férfi eltávozott. Aztán elment a legénység is, kihajóztak a Révésszel, így teljes magányban maradt a barlangban. A feladatát még úgy dönt, bőven ráér elvégezni, nem valószínű, hogy néhány órán belül visszatérne bárki is, legfőképpen a kihajózottak nem. A város sem a szomszédban van, legalábbis időben nem egy húsz perces séta a dolog, főleg ha elintéznivalója is van az embernek, így aztán nyugodt szívvel rakja egyelőre félre a tennivalókat.
Elsőként úgy dönt, keres magának egy kellemes és halk sarkot - na nem mintha most alapvetően nem lenne minden kellemes és halk - amit aztán majd saját szállásaként fog használni. Nyugodt, kényelmes léptekkel járja körbe a Kárhozottak otthonát, ami ezentúl a jelek szerint saját otthona is lesz. Talán háromszor is körbejárja a barlangrendszert, mire végül megállapodik egy kisebb bemélyedés mellett, amely kellemesen sötét mélységi szemeinek, nyugodtnak tűnik, s nem is éppenséggel a legközelebb van a barlang közepéhez. Itt el tud majd vonulni magányosnak lenni, vagy csak kipihenni magát. Szép sorban kipakolja földig érő mellényéből mütyürjeit és kacatjait egy, a falban lévő apró mélyedésbe, mely mintha polcra emlékeztetné a nőstényt. Aztán ledobja mellényét az ágyra, majd hosszú szárú bakancsát is az ágy mellé, feltűri ingének ujját, ezzel szabaddá téve alkarján húzódó sebhelyét, és a másik karján látható különös színű foltokat is. Így mezítlábasan, kényelmesen indul meg neki újra a barlangászásnak, s miután már többé-kevésbé úgy érzi, hogy el tud igazodni akár csukott szemmel is a rendszerben, útját a raktár felé veszi. Annyira sokáig mégsem akarja elodázni a kiosztott feladatot, hiszen meglepetések bármikor történhetnek, ráadásul itt a mindig éjszakai barlangban ki tudja, mennyi idő telt el, míg ő csak kolbászolt teljes nyugodalomban?
Visszatér hát a raktárhoz, ahol talál magának egy kisebb jegyzetfüzetkét, írószerszámmal, s nekikezd módszeresen körbehaladva feljegyezni, hogy mit talál. Tök általános dolgok, kötelek, olaj, fáklyák, rum rummal és még több rummal. Itt meg is pihen egy kicsit, s tölt magának egy pohár rumot, majd jólesően lehajtja, aztán jókedvvel jegyzetelget tovább. Van itt minden, mi egy klán életéhez szükséges lehet, szárított húsok, füstölt húsok, szóval étel, amivel egy ekkora bandát el lehet látni egy ideig. Ha valami ostoba szerzemény meg akarná támadni a barlangot, hát igen sok időbe telne neki kiéheztetni a csapatot, legalább Waerra megítélése szerint bizonyosan soká tartana. Van itt aztán némi fa is, meg úgy tűnik kisebb javításokra elegendő szögek, legalábbis amennyire Waerra hozzáértése engedi, ezeket általában javításokra szokták használni. Persze ehhez kisebb szerszámok is leledzenek, s minden, mit talál, szép sorban felkerülnek a füzetkébe, hogy minden meglegyen, mire visszatérnek a főmuftik, legyen az Rasdeher vagy Reydis hamarabb.
Miután mindent szépen sorban feljegyzett, s odébb rakosgatott, hogy lássa, mijük van, nekiáll rendszerezni a dolgokat. Szerencséje a tengeri patkányoknak, hogy nem hagytak akkora rumlit maguk után, mint lehetett volna, így annyira nehéz dolga nincs is. Mindent szépen sorban összepakolászik, az egy fajtába tartozó dolgokat egy helyre, s dolga végeztével végigpillant munkáján. Nem kifejezetten hibátlan rendet rakott, de ha valaki keres valamit, bizonyosan meg fogja találni néhány pillantást követően.
Amikor aztán még itt-ott apróbb simításokat végezget, úgy dönt, hogy jó munkájának jutalmaként megengedhet magának egy kevéske rumot, így magához vesz egy kisebb üveget, kihúzza az előbb megírt listáról, s megindul, hogy immár egy kevéske rum társaságában kolbászoljon tovább. Így legalább nem tűnik annyira magányosnak a barlangászás. Ha eleget iszik, talán még oda is képzel magának társaságot. Vagy lehet elég lenne megmajszolni néhány gombát hozzá?...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok között mászkál tovább a békés és nyugodt, végtelenül csendes és kellemesen sötét folyosókon keresztül. Csak úgy céltalanul, elvégre, amit lehetett, megtett.*