//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Rinan élcelődésén nem akad fenn, csak hetykén vágja hozzá a szavakat.*
- Akkor szórakoztasd magad, van szép két kezed, tudod azokat te használni.
*S ezzel már bent sincsen. Wram is már teszi a saját dolgát, ők sem tétlenkednek tovább. Bájgúnár csak egy ideig áll ott és tétlenkedik, mit is csináljon. De amint rászólt, már jön és csinálja is, amit kell. Már épp az összeillesztésnél járnak, amikor az ork is visszatér berkeikbe. Szürke íriszeit ráemeli, s némi mosolyt csikar ajkaira.*
- Mindjárt kész vagyunk. *Feleli, ahogy épp a két végét összerakják, úgy, hogy a víz ne follyon majd ki belőle. Még meghallgatja zöldbőrű barátjuk szavait, s csak bólint egyet, hogy tudomásul vette a dolgokat. Bár hosszú volt a nap, s már kezd fáradni, de mégis úgy érzi, hogy tele van energiával.
A barlang tetején kinézve, látja, hogy már az est leszállt. Akaratlanul is a bejárat felé néz, majd szemöldökeit vonja össze.*
- Miért is éjszakára mentek el Vörikéék?
*Teszi fel a kérdést, úgy bárkinek, aki a közelében van. Fejét csóválja a dolgokon. Érzi, hogy társnője naivul ugrott bele ebbe a kalandba is. Némileg sajnálja, hogy nem lehet ott, hogy lássa miként vörösödik el lépten nyomon, amikor pikáns megjegyzéseire, hasonló válaszokat kap, nem pedig meghunyászkodást.
Viszont másodszámú Vöröske sincs még sehol. Nem tudja hol késlekedik egész délután, pedig nem nehéz feladattal bízta meg. Meglehet, hogy elkóricált a Kikötőben? Vagy nem tetszett neki a dolog, s inkább továbbállt? Vagy tán nem talál vissza? Bármi lehet, viszont a Varjas elvileg vele van - ha megtalálta - amaz meg tudja az utat. Remélhetőleg.
Amíg így magába gondolkodik, Bájgúnár már indul is kifele a barlangból, hogy vizet hozzon. Szemöldökét felvonja, hogy mégis mit csinál, majd mielőtt eltűnne a hosszú folyosón, rászól.*
- Te meg hova mész? *Kérdi, s már majdnem kineveti a bolondot. Ha amaz visszanézne, akkor csak a barlangi tó felé bök fejével.* - Onnan, s gyorsabb is. S tedd fel a fazékba melegedni is. Majd öntsd bele a "kádba", s tedd bele a gombákat.
*Utasítja nemes egyszerűséggel. Nem tudja, hogy merre van Taug, meglehet, hogy ő is lelépet. Fejét csóválja, s nem érti továbbra sem magát, hogy miért foglalkozik még mindig ezzel a bagázzsal. Hiszen a mondvacsinált Főnökük is lelécelt, ő is ugyanúgy megteheti. Miért is érez bármiféle késztetést, hogy itt maradjon?
Nem tudja. De gondolatai közepett áll fel, s bemegy a gyerekhez. Nem tudja, miért, de tudja, hogy nem Bongyorka tehet arról, hogy megbetegedett. Nem kell meghalnia. Majd ha felépül lelécel. Remélve, hogy addigra apály lesz, s észrevétlenül kiviheti a hajót.
Bent Bongyorka még mindig csak fekszik. Sóhajtva guggol le mellé, s hideg kezét annak homlokára tapasztja.*
- Fel tudsz kelni, Bongyi?