//Teliir Dartiv//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Vannak az adrenalintól terhes, olykor egészen fárasztó, és veszélyes napok, de ott vannak azok a nyugodt, semmittevős idők is, mint amilyenre Ras ma is ébred. A barlangban minden csendes, szinte már túlzott eseménytelenség jellemzi jelenleg, mi kannibálunknak sosem volt a szíve csücske, sőt ahogy fekszik a kényelmes ágyon, mit kisajátított magának kezdi elveszteni a türelmét. Együtt kelt a nap éltető sugaraival, s hiába várakozik már órák óta a Révész sehol, ahogy Teliir tenyérbemászó pofájával sem találkozott már jó ideje. Pedig míg Reydisszel csak azért találkozna, hogy a bizalmába férkőzhessen, addig az éjbőrűre egy fontos feladatot szeretne bízni. Hisz mégsem csinálhat mindent ő, és elvileg társak vagy mi a fene!
Nincs mit tenni, most szépen le kell ülnie tomporára, s várnia arra, hogy a kettőből egyik megjelenjen. Lustán elnyújtózik az ágyon, kinyújtóztatja megviselt végtagjait, és mint kinek semmi dolga sincs csak a plafont bámulva elmerül saját kusza gondolataiban. Eszébe jut Nori is, az új hajó, mit a fél-elf ajánlott fel neki, és amiről hamar kiderült, hogy egy használhatatlan roncs, mit nem hogy vezetni, de talán rendbe hozni sem képes egyedül. Na meg egy állandó visszajáró vendége is van a koponyájában berendezett kis fészeknek, ki már kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetében. Sajnos sáros csizmájával teljesen bemocskolta madarászunk elméjét.
Végül megunja a fejéből való kibámulást. Sosem tudott sokáig egy helyben ülni, és csak lustálkodni, neki mindig kellett valami, amivel elfoglalhatta magát. Mivel Wramot most nem zrikálhatja, mert azt sem tudja merre keresse, úgy dönt komolyabban megvizsgálja a raktárat, és leltárt készít az ott fellelhető dolgokról. Őszintén nem szeretné, ha valaki a tudta nélkül meglopná.
Felpattan az ágyról, belebújtatja lábait csizmájába, majd előmászva szobájából egy régen várt meglepetéssel kell szembesülnie. Társa ott iszogat vele szemben, mintha az elmúlt napok történései teljesen hidegen hagynák őt, és ha nem látná Rasdeher a testén hagyott nyomokat könnyen azt hinné, hogy az elmúlt éjjelek csak az ő csalóka tudatának fantomképei. De nem, a másik kötései bizonyítják, hogy bizony valóságos volt, ahogy a vállát átszúrt nyílvessző is.*
-Óh, hát végül te is megjöttél! Örülök, hogy egyben látlak, társam!
*A „társam” szócskát különösen kihangsúlyozza, csak csipetnyi gúnnyal megszórva, leginkább a másik egyenrangúként való elismerésével foglalkozva. Kellemetlen lenne, ha az egyetlen ember, akiben egy picit is megbízik most rátámadna az erdőben történtekért. Most már némi elismeréssel tekint a fafejű késmániásra.*
-Tökéletes munkát végeztél az erdőben, bár kicsit sokáig távol voltál. Mindegy is, nem érdekelnek a részletek, biztosan elszórakoztál a fajtársaddal, vagy valami hasonló unalmas történeted van, ami engem teljességgel hidegen hagy! Remélem kipihented magad, mert vár ránk a munka!
*Elvigyorodik ahogy végignéz a kilyuggatott, és többször összefoltozott szerencsétlenen, de egyáltalán nem táplál az irányába semmiféle együttérzést. Ő jóval mélyebb sebet kapott, mint a mélységi, most mégis itt van, és kész elkezdeni a közös munkát. Igaz, neki volt egy kedves ismerőse, aki ismert néhány olyan praktikát, mivel szinte azonnal begyógyíthatja a nyíl ütötte sérülését.*
-Beszéltem a Kárhozottak jelenlegi vezetőjével. Ha halottad a kissé elharapódzó beszélgetésünk az orkkal akkor tisztában lehetsz a helyzettel. Ha mégsem, nem a legjobb időpont, hogy felvilágosítsam azt a sötét agyadat! Nekem még itt van némi elintéznivalóm, szóval nem nagyon hagyhatom el a szirteket. Ezért te leszel az, aki szépen levonszolja a seggét a kikötőbe, és olyan embereket keres, akik még a hasznunkra válhatnak. Olyan személyekre van szükségünk, akik nem riadnak vissza a vér látványától, ráadásul nem köti kezüket a lelkiismeret.
*Ahogy eddig sosem, most sem nagyon kíváncsi a sötételf megjegyzéseire, legfeljebb ha mindent elmondott, akkor hajlandó meghallgatni eszességeit.*
-Megértetted? Az a dolgod, hogy hozzánk hasonló mentalitású embereket szedj össze. Viszont légy óvatos... ha úgy kezdesz hozzá, mint ahogy mi találkoztunk esküszöm felnyársallak, és a maradványaidat a hollómmal etetem meg!
*Erről jut eszébe, hogy Éjfél most egy ideig bizonyosan nem lesz vele.*
-Ennyi lenne! Kérdés, óhaj, sóhaj, panasz?
*Némi gondolkodás után még eszébe jut valami. Türelemre inti a másikat, visszamászik szobájába, majd hozzávágja Teliirhez a neki vett nadrágot.*
-Nesze, ez a tiéd!