*Mikor belép az épületbe, ismerős illatok kavalkádja üti meg orrát. Vissza is repítik hirtelen gyerekkorába, bár emlékei nem túl mélyek, de a boldogság érzete tölti el.
Jó pár pillanatig, ha nem percekig áll így, a múltba révedve, mozdulatlanul.*
-Üdvözlöm a Wegtoren Aranya Kerekedőház Kovácsműhelyében. Miben állhatok a szolgálatában? *Hajol fölé egy ifjú ember, kezében egy fa íródeszka, rajta papír, kezében toll és a fa írólaptartón egy tintatartó.*
-Höhöhö.. megijesztett. Valójában még én magam sem tudom, csak betértem ide, hogy körülnézzek, érdeklődjek. Foglalkoznak önök, már meglévő fegyverek vagy vértek feljavításával is, vagy csak rendelésre készítenek tárgyakat?
*Teszi fel kérdését, nem is alaptalanul. Mivel a rendjétől kapott fegyverei, pajzsa és vértje, bár nem mai darabok, de kifejezetten jó minőségűek. Sőt, egy új kialakítású fegyver más technikákat és használatot igényelnek, mint amihez eddig hozzá szokott.*
-Höhöhö... persze nem sértésnek szánom, de én inkább azt szeretném, ha a meglévő tárgyaimat jobbá tudják tenni, vagy jobbat tudnak adni, mint amivel rendelkezem. Ha már itt tartunk, ha jobbat tudnak adni, akkor mennyiért számolják be a meglévőt? Hiszen minek hordozzak magammal plusz egy vértet, höhöhö...? Vagy még egy pajzsot, höhöhö...? Sisakról nem is beszélve, höhöhö... hiszen csak egy fejem van, höhöhö...
-Természetesen megteszünk mindent, amit tudunk! *Válaszolja az ifjú, bár látszik nem rég kezdte ezt a munkát.* - Kérem várjon itt, keresek valakit, aki jobban tud uraságodnak segíteni.
*Ezzel elszalad, fel egy lépcsőn az emeletre.*
~Na ez eltart egy darabig. Addig körülnézek.~
*Egymást követően próbálgatja a fegyvereket. Van amit csak a kezébe vesz és egy kettőt suhint vele, van amelyiket még próbababán is kipróbál.*
~Egész jók, de nem ilyet keresek.~