Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-22 21:13:47
Üzenet elküldve: 2021-02-22 21:13:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A'cron Aztyan al'Areen//
//érintőlegesen Szőke a műhelyben//
*Mindig is különös kiváltságként élte meg, hogy a heges arcút lehetősége van annyira ismerni, mint amennyire talán csak igen keveseknek. Korai ismeretségüktől kezdve felnéz a férfire, szinte bátyjaként tiszteli, ezért, bármennyire is tréfának hangzottak szavai, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy bizonyítsa rátermettségét, s azt, Aztyan nem fogott mellé, mikor idehívta. A gyűrű az ujján, ezzel pedig hivatalosan is a Wegtoren Aranya Kereskedőház tagjai közé sorolhatja szerénynek éppen nem mondható személyét.*
- Nem fogsz csalódni bennem. *Biztosítja elkötelezettségéről újfent az intézőt, majd hetyke mosolyát keríti elő, ahogy nyomába szegődik a körbevezetés során. Mindent megmutatnak neki, a túra részletekbe menően érint minden fontos megállót, Rannd barna tekintete pedig csak úgy issza a vizuális információkat. Sosem kellett hosszú idő neki, hogy megszokjon egy helyet, vagy egy közösséget, köszönheti ezt talán fiatal kora körülményeinek. S bízik benne, hogy most sem lesz ez másként. Az ébenbőrű kovácsot álmélkodva figyeli munka közben, a segédekkel vidáman kezel, az útvonalakat pedig felvési elméje térképébe. Szobájával tökéletesen elégedett, a lényeg, hogy, a teljesen kényelmetlennél eggyel megfelelőbb fekhelye legyen, a többiről már gondoskodik ő. Jó esetben úgyis csupán aludni tér majd be.*
- Igazán impozáns már most is. *Dicséri őszintén a látottakat, ahogy útjuk lassan visszavezeti őket a vendégtérbe. Ha kíváncsivá is tette a bővítés elhintett tervezete, nem kérdez rá, hiszen látja jól, új kuncsaft érkezett a műhelybe, kit minden bizonnyal Aztyan is kiszúrt. Instrukcióit figyelmesen hallgatva bólint, s emeli tekintetét az említett megrendelőkre.*
- Rendben. *Felel fojtott hangon, s eleget téve az ukáznak, a férfi közelében marad. Így, nem szerves részét képezve a mellette zajló tárgyalásnak, mégis figyelemmel kíséri azt. Közben pedig a papírosok megolvasásához fog, hogy bepillantást nyerhessen az itteni ügymenetbe is. Egy biccentéssel persze köszönti azért a szőkét, s, ha úgy kívánja a helyzet, rögvest felveszi a fonalat, hogy érdemben csatlakozhasson a beszélgetésbe.*
//érintőlegesen Szőke a műhelyben//
*Mindig is különös kiváltságként élte meg, hogy a heges arcút lehetősége van annyira ismerni, mint amennyire talán csak igen keveseknek. Korai ismeretségüktől kezdve felnéz a férfire, szinte bátyjaként tiszteli, ezért, bármennyire is tréfának hangzottak szavai, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy bizonyítsa rátermettségét, s azt, Aztyan nem fogott mellé, mikor idehívta. A gyűrű az ujján, ezzel pedig hivatalosan is a Wegtoren Aranya Kereskedőház tagjai közé sorolhatja szerénynek éppen nem mondható személyét.*
- Nem fogsz csalódni bennem. *Biztosítja elkötelezettségéről újfent az intézőt, majd hetyke mosolyát keríti elő, ahogy nyomába szegődik a körbevezetés során. Mindent megmutatnak neki, a túra részletekbe menően érint minden fontos megállót, Rannd barna tekintete pedig csak úgy issza a vizuális információkat. Sosem kellett hosszú idő neki, hogy megszokjon egy helyet, vagy egy közösséget, köszönheti ezt talán fiatal kora körülményeinek. S bízik benne, hogy most sem lesz ez másként. Az ébenbőrű kovácsot álmélkodva figyeli munka közben, a segédekkel vidáman kezel, az útvonalakat pedig felvési elméje térképébe. Szobájával tökéletesen elégedett, a lényeg, hogy, a teljesen kényelmetlennél eggyel megfelelőbb fekhelye legyen, a többiről már gondoskodik ő. Jó esetben úgyis csupán aludni tér majd be.*
- Igazán impozáns már most is. *Dicséri őszintén a látottakat, ahogy útjuk lassan visszavezeti őket a vendégtérbe. Ha kíváncsivá is tette a bővítés elhintett tervezete, nem kérdez rá, hiszen látja jól, új kuncsaft érkezett a műhelybe, kit minden bizonnyal Aztyan is kiszúrt. Instrukcióit figyelmesen hallgatva bólint, s emeli tekintetét az említett megrendelőkre.*
- Rendben. *Felel fojtott hangon, s eleget téve az ukáznak, a férfi közelében marad. Így, nem szerves részét képezve a mellette zajló tárgyalásnak, mégis figyelemmel kíséri azt. Közben pedig a papírosok megolvasásához fog, hogy bepillantást nyerhessen az itteni ügymenetbe is. Egy biccentéssel persze köszönti azért a szőkét, s, ha úgy kívánja a helyzet, rögvest felveszi a fonalat, hogy érdemben csatlakozhasson a beszélgetésbe.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:53:02
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//CCC, Darok//
*Ez a kis játszadozás üde színfolt a rendelések és vérszegény csevejek szürkítette hétköznapokban, mik lassacskán unásig ismétlődnek, minden váratlanságot nélkülözve. Idejét sem tudja, mikor élvezte így egy férfi társaságát. Azaz de, pontosan emlékszik rá, holott azóta nem látta újra legkedvencebb pultosát. Bár magának sem ismeri be, hogy a fiú hiányát érzi, olykor egészen élénken rémlik fel benne a tüzes liezon minden részlete.
A mostani alkalom azonban nem ilyen, jelenleg minden gondolatát a fölé magasodó, oly bizalmas közelségben lévő báró tölti ki. Kihívó tekintete nem válik el a sárgáktól, s csupán egy halvány félmosollyal konstatálja, hogy azok sem tévednek dekoltázsára, mikor lehetőség kínálkozna rá.
Kísérletét, mellyel a bizonyos kedves létezéséről avagy fiktív mivoltáról igyekezett megbizonyosodni, hanyag eleganciával hárítják, mire ajka pajkos ívbe húzódik. Úgy dönt, felhagy ennek további firtatásával, ha őszinte akar lenni, igazán nem is érdekli.*
- Igazán megtisztel, hogy rám gondoltál. *Bár szavai formálisak, a pimasz kis hanglejtés jócskán tompít hivatalos hangzásukon. Tekintetéből pedig már kiolvasható a felemlített kiengesztelés feletti tetszése, s az, hogy hajlik a meghívás elfogadására. Mindössze pár lélegzetvétel választja el attól, hogy ezt szavaival is megerősítse, ám Darok hamarabb csatlakozik köreikhez, bemutatkozásával fojtva belé beleegyezését.
A továbbiakban bájos háttérelemként asszisztál a kedélyes párbeszédhez, mit ork barátja és a báró lefolytat. Utóbbira a talán már jól ismert, visszafojtott kis félmosolyt villantja, mikor az egyértelműen őt célzó jelző elhangzásának pillanatában rá is emeli ragadozótekintetét. Egészen ártatlan, sőt, tisztelettejes gesztusnak tartja Darok részéről a megmozdulást mindaddig, míg az a vacsorát meg nem említi. Ekkor csinosan szabott szemöldökei értetlen ráncokba szaladnak, kékjeit egy hosszú pillanatig a páncél keretezte vörösökbe fúrja. Hirtelen nem igazán érti, hogyan fogalmazódhatott meg benne az elképzelés, miszerint a meghívás őrá is vonatkozhat, főleg, mert nem gondolta, hogy kettejükön kívül más is fültanúja lehet csevejüknek. Ám nem kell sok, hogy visszaidézze néhány perccel ezelőtti szavait a vacsora hármasban való elköltéséről. Ekkor értő vigyor húzódik az ajkakra, mit kíváncsian irányít át Cha'yssra. Nem érzi úgy, hogy az ő tisztje lenne a magyarázkodás, játékos érdeklődéssel figyeli inkább, hogy kíván-e osztozkodni társaságán a Kereskedőház feje, avagy csupán magának igényli azt.*
*Ez a kis játszadozás üde színfolt a rendelések és vérszegény csevejek szürkítette hétköznapokban, mik lassacskán unásig ismétlődnek, minden váratlanságot nélkülözve. Idejét sem tudja, mikor élvezte így egy férfi társaságát. Azaz de, pontosan emlékszik rá, holott azóta nem látta újra legkedvencebb pultosát. Bár magának sem ismeri be, hogy a fiú hiányát érzi, olykor egészen élénken rémlik fel benne a tüzes liezon minden részlete.
A mostani alkalom azonban nem ilyen, jelenleg minden gondolatát a fölé magasodó, oly bizalmas közelségben lévő báró tölti ki. Kihívó tekintete nem válik el a sárgáktól, s csupán egy halvány félmosollyal konstatálja, hogy azok sem tévednek dekoltázsára, mikor lehetőség kínálkozna rá.
Kísérletét, mellyel a bizonyos kedves létezéséről avagy fiktív mivoltáról igyekezett megbizonyosodni, hanyag eleganciával hárítják, mire ajka pajkos ívbe húzódik. Úgy dönt, felhagy ennek további firtatásával, ha őszinte akar lenni, igazán nem is érdekli.*
- Igazán megtisztel, hogy rám gondoltál. *Bár szavai formálisak, a pimasz kis hanglejtés jócskán tompít hivatalos hangzásukon. Tekintetéből pedig már kiolvasható a felemlített kiengesztelés feletti tetszése, s az, hogy hajlik a meghívás elfogadására. Mindössze pár lélegzetvétel választja el attól, hogy ezt szavaival is megerősítse, ám Darok hamarabb csatlakozik köreikhez, bemutatkozásával fojtva belé beleegyezését.
A továbbiakban bájos háttérelemként asszisztál a kedélyes párbeszédhez, mit ork barátja és a báró lefolytat. Utóbbira a talán már jól ismert, visszafojtott kis félmosolyt villantja, mikor az egyértelműen őt célzó jelző elhangzásának pillanatában rá is emeli ragadozótekintetét. Egészen ártatlan, sőt, tisztelettejes gesztusnak tartja Darok részéről a megmozdulást mindaddig, míg az a vacsorát meg nem említi. Ekkor csinosan szabott szemöldökei értetlen ráncokba szaladnak, kékjeit egy hosszú pillanatig a páncél keretezte vörösökbe fúrja. Hirtelen nem igazán érti, hogyan fogalmazódhatott meg benne az elképzelés, miszerint a meghívás őrá is vonatkozhat, főleg, mert nem gondolta, hogy kettejükön kívül más is fültanúja lehet csevejüknek. Ám nem kell sok, hogy visszaidézze néhány perccel ezelőtti szavait a vacsora hármasban való elköltéséről. Ekkor értő vigyor húzódik az ajkakra, mit kíváncsian irányít át Cha'yssra. Nem érzi úgy, hogy az ő tisztje lenne a magyarázkodás, játékos érdeklődéssel figyeli inkább, hogy kíván-e osztozkodni társaságán a Kereskedőház feje, avagy csupán magának igényli azt.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-22 14:18:16
Üzenet elküldve: 2021-02-22 14:18:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke a műhelyben//
*Épp egy mesterkard markolatán húzza végig ujjait, amikor valaki megszólítja. Ösztönösen a hang irányába fordul, ahol egy hasonlóan magas és hasonló korú férfiembert pillant meg. A vörös, felnyírt hajú, bajszos férfi Teysus áldásával köszönti, s be is mutatkozik. A teljes körű bemutatkozást alapos figyelemmel hallgatja végig. ~Bizonyosan ő lesz az emberem.~ Széles mosollyal viszonozza az üdvözlést.*
- Köszönöm a kedves fogadtatást Aztyan al'Areen úr. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Mar'crus Jealu'is Alxenider. *Jobbját nyújtja a kereskedő felé, hogy emberek között szokásos módon megpecsételjék bemutatkozásukat.*
- Hallottam Kereskedőházuk jó hírét, s azt is, hogy szinte tolonganak errefelé a vásárlók. *Mielőtt a tárgyra térne pár elismerő szót mond a Kereskedőházról, melyet bárki megerősíthet, aki a városban egy kicsit is ismerős.*
- Lihanechből érkeztem, ahol talán hasonló beosztásban dolgoztam, mint Ön. Kereskedés, könyvelés, leltározás, értékfelmérés, személyzeti igazgatás, fejlesztési tervkidolgozás. *Igyekszik minden valós tényt feltárni magáról, melyeket igazolni is tud a nála lévő referencia könyvvel.*
- A családom nagy része Artheniorba költözött, ezért én is úgy döntöttem, hogy ide költözöm. Mivel korábban hallottam a Kereskedőházukról, ezért először ide jöttem, hogy szolgálataimat ajánljam fel, amennyiben szükségük van, egy magamfajta kvalitással bíró munkaerőre. *Nagyjából mindent elmond, ami elsőre érdekes lehet róla. Jövetele célját, nevét, képesítését. Ezután elhallgat és figyelme a bajuszos férfire szegeződik.*
*Épp egy mesterkard markolatán húzza végig ujjait, amikor valaki megszólítja. Ösztönösen a hang irányába fordul, ahol egy hasonlóan magas és hasonló korú férfiembert pillant meg. A vörös, felnyírt hajú, bajszos férfi Teysus áldásával köszönti, s be is mutatkozik. A teljes körű bemutatkozást alapos figyelemmel hallgatja végig. ~Bizonyosan ő lesz az emberem.~ Széles mosollyal viszonozza az üdvözlést.*
- Köszönöm a kedves fogadtatást Aztyan al'Areen úr. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Mar'crus Jealu'is Alxenider. *Jobbját nyújtja a kereskedő felé, hogy emberek között szokásos módon megpecsételjék bemutatkozásukat.*
- Hallottam Kereskedőházuk jó hírét, s azt is, hogy szinte tolonganak errefelé a vásárlók. *Mielőtt a tárgyra térne pár elismerő szót mond a Kereskedőházról, melyet bárki megerősíthet, aki a városban egy kicsit is ismerős.*
- Lihanechből érkeztem, ahol talán hasonló beosztásban dolgoztam, mint Ön. Kereskedés, könyvelés, leltározás, értékfelmérés, személyzeti igazgatás, fejlesztési tervkidolgozás. *Igyekszik minden valós tényt feltárni magáról, melyeket igazolni is tud a nála lévő referencia könyvvel.*
- A családom nagy része Artheniorba költözött, ezért én is úgy döntöttem, hogy ide költözöm. Mivel korábban hallottam a Kereskedőházukról, ezért először ide jöttem, hogy szolgálataimat ajánljam fel, amennyiben szükségük van, egy magamfajta kvalitással bíró munkaerőre. *Nagyjából mindent elmond, ami elsőre érdekes lehet róla. Jövetele célját, nevét, képesítését. Ezután elhallgat és figyelme a bajuszos férfire szegeződik.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-22 12:55:29
Üzenet elküldve: 2021-02-22 12:55:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke a műhelyben//
//Rannd'lad Orthaddirr//
*Kevesen ismerik Aztyan "tréfás" odalát, még kevesebbeb úgy a heges arcút, mint Rannd. Kereskedők mindketten, így a mellébeszélés és a köntörfalazás csak abban az esetben játszik, ha valamit meg akarnak venni vagy el akarnak adni. Egymás között ilyesminek helye nincs.*
- El is várom. *Válaszol a kölyök magabiztos szavaira barátságos mosollyal. Ahogy megismerte korábban, még Wegtorenben, nem gondolja, hogy probléma volna az ifjú férfivel és nem is hívta volna magához, ha nem bízik benne eléggé. De ezt mindketten tudják.
A leviatános aranygyűrű átadásra kerül, a csatlakozást ezzel megpecsételik. Rannd-nak láthatóan tetszik az új szerzemény, a Kereskedőház szimbólumával ellátott ékszer.
A jó hangulatot kicsit megtöri a régmúlt felemlegetése, de a kölyök jó érzékkel nem firtatja tovább a dolgot. Aztyan látja a másik elkalandozó pillantását a heg felé, amely arcát csúfítja. Oly sok mindent köszönhet annak a hegnek, bár megszerzése nem volt túl örömteli. Inkább fájdalmas és szenvedéssel teli. Sosem fogja elfelejteni.*
- Szolgáld meg, kölyök. *Mosolyodik el félretéve a múlt gondjait. Hisz most itt vannak és Rannd csatlakozásával újra előre léphetnek majd.
Ezután rövid körbevezetés történik. A wegtoreni kölyök megismerkedhet a Központ minden fontos szegletével, az ébenbőrű mesterrel és segédeivel. A raktárokkal és azok tartalmával, ahogy a szobáját is megismerheti, ahol majd élni fog. A szoba egyelőre még rideg és barátságtalan, de Rannd-on múlik, hogy hogyan rendezi be és teszi otthonossá.*
- Hát ez a mi Központunk, de terveink között szerepel sok minden, amivel még bővülhetünk majd. *Érhetnek vissza a vásárlótérbe, ahol még ott vannak a báró és Win, akikhez időközben Darok is csatlakozott. Úgy tűnik, kedélyesen elbeszélgetnek hármasban.
Időközben egy fiatal férfi is érkezett a Központba. Első ránézésre az intéző akár kereskedőnek is nézné, de erre nem a könyvből, a jólfésült hajból vagy az elegáns öltözetből következtetne. Egyszerű megérzés, ennyi csak.*
- Ismerkedj a könyveléssel, azok ott a megrendelések lapjai. Nézd át és maradj a közelemben. Nem hiszem, hogy lenne olyan, amit nem tudsz, de jó ha látod, hogyan mennek errefelé a dolgok. *Szól Rannd felé bizalmasan. Persze nem a kölyök miatt aggódik, csak szeretné, ha látná, hogyan is dolgoznak a központban.*
- Teysus áldja, uram! Köszöntöm a Kereskedelmi Központban, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Kereskedőház intézője. Miben állhatok rendelkezésére? *Fordul a fiatal férfi felé az ajtóban és a pult felé invitálva felhívja magára a figyelmet.*
//Rannd'lad Orthaddirr//
*Kevesen ismerik Aztyan "tréfás" odalát, még kevesebbeb úgy a heges arcút, mint Rannd. Kereskedők mindketten, így a mellébeszélés és a köntörfalazás csak abban az esetben játszik, ha valamit meg akarnak venni vagy el akarnak adni. Egymás között ilyesminek helye nincs.*
- El is várom. *Válaszol a kölyök magabiztos szavaira barátságos mosollyal. Ahogy megismerte korábban, még Wegtorenben, nem gondolja, hogy probléma volna az ifjú férfivel és nem is hívta volna magához, ha nem bízik benne eléggé. De ezt mindketten tudják.
A leviatános aranygyűrű átadásra kerül, a csatlakozást ezzel megpecsételik. Rannd-nak láthatóan tetszik az új szerzemény, a Kereskedőház szimbólumával ellátott ékszer.
A jó hangulatot kicsit megtöri a régmúlt felemlegetése, de a kölyök jó érzékkel nem firtatja tovább a dolgot. Aztyan látja a másik elkalandozó pillantását a heg felé, amely arcát csúfítja. Oly sok mindent köszönhet annak a hegnek, bár megszerzése nem volt túl örömteli. Inkább fájdalmas és szenvedéssel teli. Sosem fogja elfelejteni.*
- Szolgáld meg, kölyök. *Mosolyodik el félretéve a múlt gondjait. Hisz most itt vannak és Rannd csatlakozásával újra előre léphetnek majd.
Ezután rövid körbevezetés történik. A wegtoreni kölyök megismerkedhet a Központ minden fontos szegletével, az ébenbőrű mesterrel és segédeivel. A raktárokkal és azok tartalmával, ahogy a szobáját is megismerheti, ahol majd élni fog. A szoba egyelőre még rideg és barátságtalan, de Rannd-on múlik, hogy hogyan rendezi be és teszi otthonossá.*
- Hát ez a mi Központunk, de terveink között szerepel sok minden, amivel még bővülhetünk majd. *Érhetnek vissza a vásárlótérbe, ahol még ott vannak a báró és Win, akikhez időközben Darok is csatlakozott. Úgy tűnik, kedélyesen elbeszélgetnek hármasban.
Időközben egy fiatal férfi is érkezett a Központba. Első ránézésre az intéző akár kereskedőnek is nézné, de erre nem a könyvből, a jólfésült hajból vagy az elegáns öltözetből következtetne. Egyszerű megérzés, ennyi csak.*
- Ismerkedj a könyveléssel, azok ott a megrendelések lapjai. Nézd át és maradj a közelemben. Nem hiszem, hogy lenne olyan, amit nem tudsz, de jó ha látod, hogyan mennek errefelé a dolgok. *Szól Rannd felé bizalmasan. Persze nem a kölyök miatt aggódik, csak szeretné, ha látná, hogyan is dolgoznak a központban.*
- Teysus áldja, uram! Köszöntöm a Kereskedelmi Központban, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Kereskedőház intézője. Miben állhatok rendelkezésére? *Fordul a fiatal férfi felé az ajtóban és a pult felé invitálva felhívja magára a figyelmet.*
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:49:29
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:49:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke a műhelyben//
*Az átlagtól magasabb, jól fésült, jól öltözött férfi lép be a kovácsműhely épületébe. A szél fújta kósza tincseket egy könnyed simítással a helyére rendezi, majd az egyik kezében tartott vaskosabb könyvel körül is néz, hogy kihez fordulhatna ügyével. Szemei megakadnak egy termetes páncéloson, aki neki háttal áll éppen. Nem egy barátságot sugárzó jelenség, de ez nem szegi kedvét. A páncélos mögött egy magas férfi áll, a pult mellett pedig egy csinos hölgy. Talán most mást nem is lát a helyiségben, de a hármast nem zavarná meg beszélgetésükben. Halványkéken derengő szemeivel aprólékosan bejárja a helyiséget. Szemügyre veszi a fegyvereket, a kialakítást, és minden egyéb, olyan részletet, ami másnak fel sem tűnne. Úgy van vele, hogy majd megszólítja, vagy odalép hozzá valaki, aki itt illetékes, s akkor előadhatja jövetele célját.*
*Az átlagtól magasabb, jól fésült, jól öltözött férfi lép be a kovácsműhely épületébe. A szél fújta kósza tincseket egy könnyed simítással a helyére rendezi, majd az egyik kezében tartott vaskosabb könyvel körül is néz, hogy kihez fordulhatna ügyével. Szemei megakadnak egy termetes páncéloson, aki neki háttal áll éppen. Nem egy barátságot sugárzó jelenség, de ez nem szegi kedvét. A páncélos mögött egy magas férfi áll, a pult mellett pedig egy csinos hölgy. Talán most mást nem is lát a helyiségben, de a hármast nem zavarná meg beszélgetésükben. Halványkéken derengő szemeivel aprólékosan bejárja a helyiséget. Szemügyre veszi a fegyvereket, a kialakítást, és minden egyéb, olyan részletet, ami másnak fel sem tűnne. Úgy van vele, hogy majd megszólítja, vagy odalép hozzá valaki, aki itt illetékes, s akkor előadhatja jövetele célját.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:12:09
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:12:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Winyra, CCC //
*Közeledésekor már hall egy kis részletet Winyra és a magas kereskedő férfi beszélgetéséből. Valamilyen hármas vacsora meghívást hall, pont, akkor, amikor odaér hozzájuk. Először még nem teszi szóvá, mert bemutatkozni szeretne. A kereskedő férfi bemutatkozik a teljes nevén és titulusán. Most már biztos benne, hogy a Kereskedőház alapítójához van dolga.*
- Örvendek Cano Báró úr. *A sok név között nem tudja, hogyan szólítsa meg a másik férfit, így összerak egy szerinte helyes megszólítást.*
- Köszönöm a bizalmát. Magam is úgy látom, hogy ember legyen a talpán, aki itt a rendet meg akarja bontani. *Sisakja alatt vigyorog a Báróra és a körülményekre egyáltalán nem lehet panasza, ahogy azt kifejti a kereskedőház vezetője.*
- Nem panaszkodom uram. Aztyan remekül irányítja itt a dolgokat. Ellátott minden jóval. *Büszkén mutat végig páncélzatán és legújabb fegyverein. Winyra derűs mosolya mindig jó hangulatot kelt benne, így rátér a meghívásra, amiről érkezésekor hallott fél füllel.*
- Megtisztel Cano Báró úr a vacsora meghívással. Elfogadom. *Őszintén hiszi, hogy amit Winyra szájából hallott nem sokkal ezelőtt az hármójukra vonatkozik. Meg sem fordul a fejében, hogy ez csak egy csipkelődés lehet, vagy konkrétan más lenne a harmadik meghívott. Ezután hol Winyra, hol a Báró van tekintete kereszttüzében, hogy a vacsora részleteit megtudja. ~Azt hiszem félreismertem a Bárót. Nagyon kedves tőle, hogy Winyra-val együtt meghívott vacsorázni.~*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.22 09:12:54
*Közeledésekor már hall egy kis részletet Winyra és a magas kereskedő férfi beszélgetéséből. Valamilyen hármas vacsora meghívást hall, pont, akkor, amikor odaér hozzájuk. Először még nem teszi szóvá, mert bemutatkozni szeretne. A kereskedő férfi bemutatkozik a teljes nevén és titulusán. Most már biztos benne, hogy a Kereskedőház alapítójához van dolga.*
- Örvendek Cano Báró úr. *A sok név között nem tudja, hogyan szólítsa meg a másik férfit, így összerak egy szerinte helyes megszólítást.*
- Köszönöm a bizalmát. Magam is úgy látom, hogy ember legyen a talpán, aki itt a rendet meg akarja bontani. *Sisakja alatt vigyorog a Báróra és a körülményekre egyáltalán nem lehet panasza, ahogy azt kifejti a kereskedőház vezetője.*
- Nem panaszkodom uram. Aztyan remekül irányítja itt a dolgokat. Ellátott minden jóval. *Büszkén mutat végig páncélzatán és legújabb fegyverein. Winyra derűs mosolya mindig jó hangulatot kelt benne, így rátér a meghívásra, amiről érkezésekor hallott fél füllel.*
- Megtisztel Cano Báró úr a vacsora meghívással. Elfogadom. *Őszintén hiszi, hogy amit Winyra szájából hallott nem sokkal ezelőtt az hármójukra vonatkozik. Meg sem fordul a fejében, hogy ez csak egy csipkelődés lehet, vagy konkrétan más lenne a harmadik meghívott. Ezután hol Winyra, hol a Báró van tekintete kereszttüzében, hogy a vacsora részleteit megtudja. ~Azt hiszem félreismertem a Bárót. Nagyon kedves tőle, hogy Winyra-val együtt meghívott vacsorázni.~*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.22 09:12:54
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-21 08:57:36
Üzenet elküldve: 2021-02-21 08:57:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Őrszolgálatban//
//Winyra, Darok//
*Jól esik neki ez a könnyed játszadozás most a csinos parfümkufár lánnyal. Mostanában nem volt erre lehetősége, inkább komolyabb és csaknem életveszélyes kalandok állnak mögötte, amit most jó megtörni egy ilyen könnyed beszélgetéssel. Persze az alapvető szabályt az igric sem feledi el, miszerint házinyúlra nem lövünk. De ezt az apró problémát egyelőre meghagyja a jövőnek. Most csak élvezni akarja a társaságot.
Kedveli Winben, hogy kihívást sejtet, hogy bár látszik rajta, hogy neki is kedvére való a társalgás, mégis van benne kaland, ahogy alig érezhető ellenállást tanúsít. A lány még nem ismeri a bárót igazán, nem tudja, milyen határozott és magabiztos. Talán ez lepheti meg, de nem hozza szóba, hisz miért tenné.
Valóban nem ajánlott fel mást, csak egy kellemes vacsorát a társaságában, egy könnyed beszélgetést, ha úgy tetszik. Miért kell egyből túlgondolni mindent és a végletekig bonyolítani? Megállja, hogy az összefont karoktól kihívóbbá váló dekoltázs elvonja a figyelmét, sárga tekintete továbbra is Win kékjeit fürkészik, mintha választ keresne. Ajka sarkában halovány mosoly árnyéka jelenik meg.*
- Csak egy vacsoráról van szó, ahol egy egyszerű férfi elkölthet egy kellemes estét egy gyönyörű nővel. *Mondja megkerülve a kérdést és ezzel a választ. Nincs ellenére az incselkedés, de a kimondottakra adott reakcióból sok mindenre tud majd következtetni a későbbiekben.*
- Mondjuk úgy, ezzel a vacsorával kérem bocsánatodat a korábbi kis füllentés miatt. *Használja ki a korábbiakat szemrebbenés nélkül.
Ám még mielőtt választ kaphatna, sajnos újra megzavarják. A páncél semmivel össze nem téveszthető hangját már messzebbről hallja, ahogy a valódi fegyverarzenál zajai sem.
Az igric egy valódi arisztokrata gesztusával fordul az őt megszólító irányába, sárga tekintete leplezetlen méri végig az orkot és ezzel páncélzatát, fegyverzetét. A fickóról süt, hogy a Kereskedőház szolgálatában áll, a vért mintázata, a sisak és a gyűrű az ujján.*
- Ejha. *Fejezi ki tetszését egy kurta szóval, ahogy pillantása visszatér az orkéra.*
- Darok, Harod fia. *Ismétli meg a nevet, amit hall, majd maga is bemutatkozik, mivel úgy tűnik, az ork nem tudja, pontosan kivel is áll szemben.*
- Báró Cha'yss Cano Caldorcor vagyok, a Kereskedőház alapítója és birtokosa. *Fogadja el a jobbot barátságos gesztussal. A szorítást megérzi, erről csak kettészelt szemöldökének egy halovány mozdulata árulkodhat. Darokban van erő, ezt meg kell hagyni.*
- Azt kell mondjam, Aztyan remekül választott és minden bizonnyal érdemes vagy a bizalmára, fiam. *Fogalma sincs, hogy az ork mennyi idős, de a nemesek kiváltsága az ilyen közvetlen megszólításmód alkalmazása.*
- Ahogy látom, egy egész seregre volna szükség, hogy a rád bízott biztonság miatt aggódnom kelljen. *Mosolyog elismerően az orkra. Nem mutat félelmet felé, annak ellenére sem, hogy nála nagyobb és szélesebb férfiről van szó. Neki itt nincs mitől tartania és Wegtorenben hozzászokott már az ilyen kolosszus termetű zöldbőrűekhez.*
- Remélem, semmiben nem szenvedsz hiányt és elégedett vagy a munkád körülményeivel. Keveseknek adatik meg, hogy ilyen csodás környezetben dolgozzanak. *Szavai egyértelműen Winnek szólnak és a "csodás" kifejezés kimondásakor is a lányra néz, aki még egyelőre nem adott választ a vacsorameghívással kapcsolatban. De az ork előtt nem kívánja siettetni, ahogy Darokot sem küldené el, amíg nem végeztek a diskurzussal.*
//Winyra, Darok//
*Jól esik neki ez a könnyed játszadozás most a csinos parfümkufár lánnyal. Mostanában nem volt erre lehetősége, inkább komolyabb és csaknem életveszélyes kalandok állnak mögötte, amit most jó megtörni egy ilyen könnyed beszélgetéssel. Persze az alapvető szabályt az igric sem feledi el, miszerint házinyúlra nem lövünk. De ezt az apró problémát egyelőre meghagyja a jövőnek. Most csak élvezni akarja a társaságot.
Kedveli Winben, hogy kihívást sejtet, hogy bár látszik rajta, hogy neki is kedvére való a társalgás, mégis van benne kaland, ahogy alig érezhető ellenállást tanúsít. A lány még nem ismeri a bárót igazán, nem tudja, milyen határozott és magabiztos. Talán ez lepheti meg, de nem hozza szóba, hisz miért tenné.
Valóban nem ajánlott fel mást, csak egy kellemes vacsorát a társaságában, egy könnyed beszélgetést, ha úgy tetszik. Miért kell egyből túlgondolni mindent és a végletekig bonyolítani? Megállja, hogy az összefont karoktól kihívóbbá váló dekoltázs elvonja a figyelmét, sárga tekintete továbbra is Win kékjeit fürkészik, mintha választ keresne. Ajka sarkában halovány mosoly árnyéka jelenik meg.*
- Csak egy vacsoráról van szó, ahol egy egyszerű férfi elkölthet egy kellemes estét egy gyönyörű nővel. *Mondja megkerülve a kérdést és ezzel a választ. Nincs ellenére az incselkedés, de a kimondottakra adott reakcióból sok mindenre tud majd következtetni a későbbiekben.*
- Mondjuk úgy, ezzel a vacsorával kérem bocsánatodat a korábbi kis füllentés miatt. *Használja ki a korábbiakat szemrebbenés nélkül.
Ám még mielőtt választ kaphatna, sajnos újra megzavarják. A páncél semmivel össze nem téveszthető hangját már messzebbről hallja, ahogy a valódi fegyverarzenál zajai sem.
Az igric egy valódi arisztokrata gesztusával fordul az őt megszólító irányába, sárga tekintete leplezetlen méri végig az orkot és ezzel páncélzatát, fegyverzetét. A fickóról süt, hogy a Kereskedőház szolgálatában áll, a vért mintázata, a sisak és a gyűrű az ujján.*
- Ejha. *Fejezi ki tetszését egy kurta szóval, ahogy pillantása visszatér az orkéra.*
- Darok, Harod fia. *Ismétli meg a nevet, amit hall, majd maga is bemutatkozik, mivel úgy tűnik, az ork nem tudja, pontosan kivel is áll szemben.*
- Báró Cha'yss Cano Caldorcor vagyok, a Kereskedőház alapítója és birtokosa. *Fogadja el a jobbot barátságos gesztussal. A szorítást megérzi, erről csak kettészelt szemöldökének egy halovány mozdulata árulkodhat. Darokban van erő, ezt meg kell hagyni.*
- Azt kell mondjam, Aztyan remekül választott és minden bizonnyal érdemes vagy a bizalmára, fiam. *Fogalma sincs, hogy az ork mennyi idős, de a nemesek kiváltsága az ilyen közvetlen megszólításmód alkalmazása.*
- Ahogy látom, egy egész seregre volna szükség, hogy a rád bízott biztonság miatt aggódnom kelljen. *Mosolyog elismerően az orkra. Nem mutat félelmet felé, annak ellenére sem, hogy nála nagyobb és szélesebb férfiről van szó. Neki itt nincs mitől tartania és Wegtorenben hozzászokott már az ilyen kolosszus termetű zöldbőrűekhez.*
- Remélem, semmiben nem szenvedsz hiányt és elégedett vagy a munkád körülményeivel. Keveseknek adatik meg, hogy ilyen csodás környezetben dolgozzanak. *Szavai egyértelműen Winnek szólnak és a "csodás" kifejezés kimondásakor is a lányra néz, aki még egyelőre nem adott választ a vacsorameghívással kapcsolatban. De az ork előtt nem kívánja siettetni, ahogy Darokot sem küldené el, amíg nem végeztek a diskurzussal.*
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-20 20:10:58
Üzenet elküldve: 2021-02-20 20:10:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Boltolás//
//CCC, Darok//
*Amint az utolsó tételeket, vagyis a varázsitalokat is megkapja Hesgrimtől, egy kedélyes mosollyal bocsájtja útjára, remélve, hogy nem most látta utoljára a nyugdíjba vonuló törpét. Miután pedig a parancsnoktól is szívélyes búcsút vett, nem marad más hátra, mint a papírmunka, illetve némi pakolászás, vagyis annak koordinálása. Néhány szót vált csupán a segéd legénnyel, ki intésére érkezett, így a sok, felhalmozott felszerelés és a különös szárnyas szerzet is elfoglalhatja méltó helyét a műhely hátsó traktusában.
Egyedül mondjuk nem marad, hamar meg is szólítja a pult körül sertepertélő bárót. Sokkal több pedig nem is kell a férfinek, hogy előhozakodjon terveivel. Merthogy nem kérés ez, s nem is kívánják annak álcázni, érzi jól. A kutató tekintetnek nem kell sokat igyekeznie, hogy rátaláljon a parfümkészítő kihívó kékjeire, mik szemernyit sem rebbennek az összetalálkozásra. Szemöldöke kíváncsi ívben húzódik homlokába, ajkára bájos mosoly kunkorodik, ahogy közelebb hajolnak hozzá a pult fölött. Nem hőköl hátra, engedi, hogy a bizalmas, illatával átitatott aura körbe lengje kettősüket. Még akkor sem, mikor pillanatnyi meglepődés uralkodik el rajta. Nem gondolta, hogy a korábbi színjáték után most ilyen hamar, mindenféle kertelés nélkül tér a tárgyra a másik. Persze nem esik kétségbe, miért is tenné? Hiszen csupán egy kellemesen elköltött vacsoráról van szó, egyelőre legalábbis. Két karját összefonja mellkasa előtt, mosolyát pajkossá alakítja, ahogy végre szavakkal is reagál az elhangzottakra.*
- Nocsak, ezek szerint a hercegnőd nem ér rá, hogy társaságával megörvendeztessen? Vagy hármasban költenénk el a vacsorát? *Sosem félt incselkedésbe bocsátkozni, s ahogy korábban megbocsátását, úgy most tarsaságát sem adja csettintésre. Nem izgatja különösebben Cha'yss hatalma, mit felette gyakorolhat. Azaz de, csupán egészen máshogyan, mint az illendő lenne.
Párosukat, ahogy az várható volt, most sem hagyják túl sokáig kettecskén beszélgetni, ezúttal Darok az, ki hozzájuk lép. Méghozzá bemutatkozni, hiszen hozzá hasonlóan ő is ma látja először a bárót. Egyelőre többet nem tesz hozzá a dologhoz, mint egy derűs mosoly, mit ezúttal a délceg páncélos felé villant.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.20 22:26:46
//CCC, Darok//
*Amint az utolsó tételeket, vagyis a varázsitalokat is megkapja Hesgrimtől, egy kedélyes mosollyal bocsájtja útjára, remélve, hogy nem most látta utoljára a nyugdíjba vonuló törpét. Miután pedig a parancsnoktól is szívélyes búcsút vett, nem marad más hátra, mint a papírmunka, illetve némi pakolászás, vagyis annak koordinálása. Néhány szót vált csupán a segéd legénnyel, ki intésére érkezett, így a sok, felhalmozott felszerelés és a különös szárnyas szerzet is elfoglalhatja méltó helyét a műhely hátsó traktusában.
Egyedül mondjuk nem marad, hamar meg is szólítja a pult körül sertepertélő bárót. Sokkal több pedig nem is kell a férfinek, hogy előhozakodjon terveivel. Merthogy nem kérés ez, s nem is kívánják annak álcázni, érzi jól. A kutató tekintetnek nem kell sokat igyekeznie, hogy rátaláljon a parfümkészítő kihívó kékjeire, mik szemernyit sem rebbennek az összetalálkozásra. Szemöldöke kíváncsi ívben húzódik homlokába, ajkára bájos mosoly kunkorodik, ahogy közelebb hajolnak hozzá a pult fölött. Nem hőköl hátra, engedi, hogy a bizalmas, illatával átitatott aura körbe lengje kettősüket. Még akkor sem, mikor pillanatnyi meglepődés uralkodik el rajta. Nem gondolta, hogy a korábbi színjáték után most ilyen hamar, mindenféle kertelés nélkül tér a tárgyra a másik. Persze nem esik kétségbe, miért is tenné? Hiszen csupán egy kellemesen elköltött vacsoráról van szó, egyelőre legalábbis. Két karját összefonja mellkasa előtt, mosolyát pajkossá alakítja, ahogy végre szavakkal is reagál az elhangzottakra.*
- Nocsak, ezek szerint a hercegnőd nem ér rá, hogy társaságával megörvendeztessen? Vagy hármasban költenénk el a vacsorát? *Sosem félt incselkedésbe bocsátkozni, s ahogy korábban megbocsátását, úgy most tarsaságát sem adja csettintésre. Nem izgatja különösebben Cha'yss hatalma, mit felette gyakorolhat. Azaz de, csupán egészen máshogyan, mint az illendő lenne.
Párosukat, ahogy az várható volt, most sem hagyják túl sokáig kettecskén beszélgetni, ezúttal Darok az, ki hozzájuk lép. Méghozzá bemutatkozni, hiszen hozzá hasonlóan ő is ma látja először a bárót. Egyelőre többet nem tesz hozzá a dologhoz, mint egy derűs mosoly, mit ezúttal a délceg páncélos felé villant.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.20 22:26:46
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-19 08:16:05
Üzenet elküldve: 2021-02-19 08:16:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrszolgálatban//
//Winyra, CCC//
*A páncélos ork valahol hátul a raktár nyugalmában próbálja ki új szerzeményeit. Először a súlyozását vizsgálja meg, ami szinte tökéletesnek tűnik. Kézbe véve suhint vele párat, hogy mennyire könnyű forgatni. Meglepően könnyebb egy hasonló nagyságú kardhoz képpest, nem mintha a használati erőnek híján lenne. A suhintások után a levegőbe szúr vele, megfordul és úgy is suhint egyet oldal irányba. Elégedett vigyor ül ki arcára legnemesebb fegyvere próbája közben. Még két kezében fogja a kardot és pár percig gyönyörködik a kialakításában, a remekműben, amit a kovács kihozott e nemes anyagokból. Alapos szemlélet után tokjába csúsztatja a kardot, s innentől kezdve ez díszeleg majd oldalán. A következő újdonság az alabárd. Hat lábnyi hosszú, kihegyezett fémrúdra helyezett hosszabb, széles acélpenge. Ez is egy jól kovácsolt, erős fegyver. Kevesen használják ugyan, de a hossza miatt hamarabb lehet valakivel elbánni, mire a kardjáért tudna nyúlni. Ez elsődlegesen elrettentésként lesz nála, de ha szükséges, akkor nem lesz rest használni. Nagy acélpajzs a következő szerzeménye. Egyesek lovagpajzsnak is nevezik. Ez egy masszív, erős, kerek pajzs a közelharcokhoz, de nagy átmérője miatt az íjászok ellen is hatásos lesz majd. A pajzsot egyelőre hátára akasztja, s csak az alabárdot fogja kezébe. A leviatános aranygyűrűt becsben tartva helyezi biztos helyre, hogy véletlenül se hagyja el, vagy lehessen tőle csak úgy ellopni. Szép ötvös munka, el kell, hogy ismerje. Miután valamennyi új szerzeményét megvizsgálta, kipróbálja, úgy dönt, hogy visszatér a vásárlótérbe. Arcára most huncut mosoly kerül, amint meglátja a bárót és Winyra-t beszélgetni. Úgy véli, hogy most van itt az ideje bemutatkoznia feltételezett főnökének. Oda is lép, immár legújabb fegyvereivel a báró mellé.*
- Bocsásson meg uram, de úgy látom, hogy valami vezetőféle lehet itt. Még nem találkoztunk, ezért szeretnék bemutatkozni. Darok vagyok, Harod fia. Aztyan vett alkalmazásba, hogy a műhely és vásárlótér biztonságáért feleljek. *Vaskos páncélos kezét nyújtja bemutatkozásakor a bárónak, s ha az elfogadja, akkor megropogtatja egy kicsit, hogy érezze az ork erejét. Darok részéről ez egy megtisztelő bemutatkozás a felettese iránt, bár nem tagadhatja, hogy örömét leli abban, hogy apró zavart okoz a beszélgetésben.*
//Winyra, CCC//
*A páncélos ork valahol hátul a raktár nyugalmában próbálja ki új szerzeményeit. Először a súlyozását vizsgálja meg, ami szinte tökéletesnek tűnik. Kézbe véve suhint vele párat, hogy mennyire könnyű forgatni. Meglepően könnyebb egy hasonló nagyságú kardhoz képpest, nem mintha a használati erőnek híján lenne. A suhintások után a levegőbe szúr vele, megfordul és úgy is suhint egyet oldal irányba. Elégedett vigyor ül ki arcára legnemesebb fegyvere próbája közben. Még két kezében fogja a kardot és pár percig gyönyörködik a kialakításában, a remekműben, amit a kovács kihozott e nemes anyagokból. Alapos szemlélet után tokjába csúsztatja a kardot, s innentől kezdve ez díszeleg majd oldalán. A következő újdonság az alabárd. Hat lábnyi hosszú, kihegyezett fémrúdra helyezett hosszabb, széles acélpenge. Ez is egy jól kovácsolt, erős fegyver. Kevesen használják ugyan, de a hossza miatt hamarabb lehet valakivel elbánni, mire a kardjáért tudna nyúlni. Ez elsődlegesen elrettentésként lesz nála, de ha szükséges, akkor nem lesz rest használni. Nagy acélpajzs a következő szerzeménye. Egyesek lovagpajzsnak is nevezik. Ez egy masszív, erős, kerek pajzs a közelharcokhoz, de nagy átmérője miatt az íjászok ellen is hatásos lesz majd. A pajzsot egyelőre hátára akasztja, s csak az alabárdot fogja kezébe. A leviatános aranygyűrűt becsben tartva helyezi biztos helyre, hogy véletlenül se hagyja el, vagy lehessen tőle csak úgy ellopni. Szép ötvös munka, el kell, hogy ismerje. Miután valamennyi új szerzeményét megvizsgálta, kipróbálja, úgy dönt, hogy visszatér a vásárlótérbe. Arcára most huncut mosoly kerül, amint meglátja a bárót és Winyra-t beszélgetni. Úgy véli, hogy most van itt az ideje bemutatkoznia feltételezett főnökének. Oda is lép, immár legújabb fegyvereivel a báró mellé.*
- Bocsásson meg uram, de úgy látom, hogy valami vezetőféle lehet itt. Még nem találkoztunk, ezért szeretnék bemutatkozni. Darok vagyok, Harod fia. Aztyan vett alkalmazásba, hogy a műhely és vásárlótér biztonságáért feleljek. *Vaskos páncélos kezét nyújtja bemutatkozásakor a bárónak, s ha az elfogadja, akkor megropogtatja egy kicsit, hogy érezze az ork erejét. Darok részéről ez egy megtisztelő bemutatkozás a felettese iránt, bár nem tagadhatja, hogy örömét leli abban, hogy apró zavart okoz a beszélgetésben.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-18 18:18:43
Üzenet elküldve: 2021-02-18 18:18:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A'cron Aztyan al'Areen//
*Széles vigyorral konstatálja, hogy a heges arcú nem veszítette el tréfás kedvét annak ellenére sem, hogy ennyi teher és komoly feladat szakadt a nyakába. Büszkélkedő ábrázattal fogadja a fricskát, mintha legalábbis dicséret hangzott volna, s talán annak is könyveli el.
Az aprócseprő csipkelődések után viszont hamar terelődik az üzlet medrébe beszélgetésük, olybá tűnik, egyikük sem az a kertelős, köntörfalazó fajta. A báró említése pillanatnyi megtorpanást ugyan kieszközöl az egyezkedésben, mialatt a termetes páncélos átveheti elkészült felszereléseit, ám ezzel olyan gyorsan megvannak, hogy szinte zavartalanul folytathatják ott, ahol nem sokkal előbb félbehagyták.*
- Megteszem majd, ami tőlem telik! *Vigyorodik fogadkozva, ami a pimasz magabiztosságot illeti. Az érkező kérdésre pedig már kész válasszal áll elő, így csatlakozásának tényét hamar megpecsételhetik egy kézfogással, na meg az emlegetett gyűrű átadásával. Mindenféle mókázása ellenére sokat jelent neki ez a szimbólum, így jelentőségteljes mozdulattal húzza jobb kezének középső ujjára a leviatánt formáló ékszert. Pár pillanatra ki is tartja maga elé megnézegetni, akár az asszonyok, ha valami új csecsebecsét kapnak szeretett lovagjuktól. Barna tekintete csak akkor talál vissza az intéző kékjeibe, mikor az a "Tudod, hogy miért." elhangzik. Ábrázata, hasonlóan a másikéhoz, megkomolyodik, pillantása a bal arcfelet átszelő hegre siklik. Szótlan válasz ez, de egyértelmű jelentése. Ahogy az is, hogy egyik fél sem kívánja tovább firtatni a bizalom és elköteleződés kérdését.
Szerencsére ez az elkomorodás nem hosszú életű, arcának vonásai hamar rendeződnek is vissza a korábbi, hetykén magabiztos viszonylatba.*
- Enyém a megtiszteltetés! *Fogadja az ünnepélyes köszöntést hálás tekintettel. A költői kérdést egy bólintással honorálja, s hűséges ebhez hasonlóan követi Aztyant, indulva arra a bizonyos körbevezetésre.*
- Na lássuk, miből élünk. *Jegyzi még meg vigyorogva, ahogy a pult felé vezetnek lépteik. Igazán kíváncsi, hová és kik közé kell beilleszkednie, ezt pedig szeretné a tőle telhető leggyorsabban meg is tenni.*
*Széles vigyorral konstatálja, hogy a heges arcú nem veszítette el tréfás kedvét annak ellenére sem, hogy ennyi teher és komoly feladat szakadt a nyakába. Büszkélkedő ábrázattal fogadja a fricskát, mintha legalábbis dicséret hangzott volna, s talán annak is könyveli el.
Az aprócseprő csipkelődések után viszont hamar terelődik az üzlet medrébe beszélgetésük, olybá tűnik, egyikük sem az a kertelős, köntörfalazó fajta. A báró említése pillanatnyi megtorpanást ugyan kieszközöl az egyezkedésben, mialatt a termetes páncélos átveheti elkészült felszereléseit, ám ezzel olyan gyorsan megvannak, hogy szinte zavartalanul folytathatják ott, ahol nem sokkal előbb félbehagyták.*
- Megteszem majd, ami tőlem telik! *Vigyorodik fogadkozva, ami a pimasz magabiztosságot illeti. Az érkező kérdésre pedig már kész válasszal áll elő, így csatlakozásának tényét hamar megpecsételhetik egy kézfogással, na meg az emlegetett gyűrű átadásával. Mindenféle mókázása ellenére sokat jelent neki ez a szimbólum, így jelentőségteljes mozdulattal húzza jobb kezének középső ujjára a leviatánt formáló ékszert. Pár pillanatra ki is tartja maga elé megnézegetni, akár az asszonyok, ha valami új csecsebecsét kapnak szeretett lovagjuktól. Barna tekintete csak akkor talál vissza az intéző kékjeibe, mikor az a "Tudod, hogy miért." elhangzik. Ábrázata, hasonlóan a másikéhoz, megkomolyodik, pillantása a bal arcfelet átszelő hegre siklik. Szótlan válasz ez, de egyértelmű jelentése. Ahogy az is, hogy egyik fél sem kívánja tovább firtatni a bizalom és elköteleződés kérdését.
Szerencsére ez az elkomorodás nem hosszú életű, arcának vonásai hamar rendeződnek is vissza a korábbi, hetykén magabiztos viszonylatba.*
- Enyém a megtiszteltetés! *Fogadja az ünnepélyes köszöntést hálás tekintettel. A költői kérdést egy bólintással honorálja, s hűséges ebhez hasonlóan követi Aztyant, indulva arra a bizonyos körbevezetésre.*
- Na lássuk, miből élünk. *Jegyzi még meg vigyorogva, ahogy a pult felé vezetnek lépteik. Igazán kíváncsi, hová és kik közé kell beilleszkednie, ezt pedig szeretné a tőle telhető leggyorsabban meg is tenni.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-18 13:27:21
Üzenet elküldve: 2021-02-18 13:27:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rannd'lad Orthaddirr//
*A viszontlátás öröme sem feledteti el vele, hogy miért is hívta Rannd-t Artheniorba és ezen a vonalon folytatódik a beszélgetés. Az intézőnek megbízható kereskedőkre van szüksége, akik nem lépnek le pár hat munka után és hagyják ott a pácban, ezért gondolta, hogy otthonról kér segítséget magának és a Kereskedőháznak.*
- Nem csak felnőttél, de a nyelved is jócskán felvágták. *Dobja vissza a tréfát, miután a kölyök a korát firtatja. Nem megszokott az ilyen kedélyes viselkedés a mindig komornak tetsző intézőtől, de most ez a régi, kedves ismerős nosztalgikussá teszi a heges arcút.
Követi az ifjú pillantását a pultnál álló wegtoreni báró felé. Tisztában van vele, hogy ez sokaknak kizáró tényező lehet, így Rannd-nak is megadja az esélyt, hogy nemet mondhasson.
Míg a kölyök gondolkodik, Darok odaér és átveszi frissen elkészült felszereléseit és a leviatános aranygyűrűt is, a Kereskedőház szimbólumát.*
- Viseld egészséggel és Teysus áldásával. *Mosolyog féloldalasan az orkra, aki azonnal elindul, hogy kipróbálhassa újdonsült fegyvereit és pajzsát.*
- Remélem, ugyanilyen pimasz magabiztossággal kezeled majd az üzletet is, kölyök. *Vág vissza tettetett nehezteléssel, de egy pillanatig sem érez haragot.*
- Nos, elfogadod az ajánlatom? *Emel fel egy újabb leviatános aranygyűrűt, mintha az ajánlat megtestesülése volna.
Aztán Rannd beleegyezik a csatlakozásba és Aztyan átnyújt neki egy gyűrűt, amely deklarálja a wegtoreni ifjú hovatartozását mostantól.*
- Tudod, hogy miért. *Ezt már egészen halkan és mosolytalanul válaszolja a kölyök bizalmát firtató szavaira. Ha valaki, akkor Rannd tudja, hogy mit köszönhet a bárónak és miért olyan a viszonya vele.*
- Köszöntelek a Wegtoren Aranya Kereskedőházban! *Mondja ünnepélyesen.*
- Készen állsz? *Kérdi költőien.*
- Gyere, körbevezetlek. *Int a pult felé és ha Rannd belemegy, akkor körbeviszi a Központon belül, megmutatva mindent és bemutatva mindenkinek. Később Winre és a báróra is sort kerítenek majd, de őket egyelőre leköti az üzlet. Vagy valami olyasmi.*
*A viszontlátás öröme sem feledteti el vele, hogy miért is hívta Rannd-t Artheniorba és ezen a vonalon folytatódik a beszélgetés. Az intézőnek megbízható kereskedőkre van szüksége, akik nem lépnek le pár hat munka után és hagyják ott a pácban, ezért gondolta, hogy otthonról kér segítséget magának és a Kereskedőháznak.*
- Nem csak felnőttél, de a nyelved is jócskán felvágták. *Dobja vissza a tréfát, miután a kölyök a korát firtatja. Nem megszokott az ilyen kedélyes viselkedés a mindig komornak tetsző intézőtől, de most ez a régi, kedves ismerős nosztalgikussá teszi a heges arcút.
Követi az ifjú pillantását a pultnál álló wegtoreni báró felé. Tisztában van vele, hogy ez sokaknak kizáró tényező lehet, így Rannd-nak is megadja az esélyt, hogy nemet mondhasson.
Míg a kölyök gondolkodik, Darok odaér és átveszi frissen elkészült felszereléseit és a leviatános aranygyűrűt is, a Kereskedőház szimbólumát.*
- Viseld egészséggel és Teysus áldásával. *Mosolyog féloldalasan az orkra, aki azonnal elindul, hogy kipróbálhassa újdonsült fegyvereit és pajzsát.*
- Remélem, ugyanilyen pimasz magabiztossággal kezeled majd az üzletet is, kölyök. *Vág vissza tettetett nehezteléssel, de egy pillanatig sem érez haragot.*
- Nos, elfogadod az ajánlatom? *Emel fel egy újabb leviatános aranygyűrűt, mintha az ajánlat megtestesülése volna.
Aztán Rannd beleegyezik a csatlakozásba és Aztyan átnyújt neki egy gyűrűt, amely deklarálja a wegtoreni ifjú hovatartozását mostantól.*
- Tudod, hogy miért. *Ezt már egészen halkan és mosolytalanul válaszolja a kölyök bizalmát firtató szavaira. Ha valaki, akkor Rannd tudja, hogy mit köszönhet a bárónak és miért olyan a viszonya vele.*
- Köszöntelek a Wegtoren Aranya Kereskedőházban! *Mondja ünnepélyesen.*
- Készen állsz? *Kérdi költőien.*
- Gyere, körbevezetlek. *Int a pult felé és ha Rannd belemegy, akkor körbeviszi a Központon belül, megmutatva mindent és bemutatva mindenkinek. Később Winre és a báróra is sort kerítenek majd, de őket egyelőre leköti az üzlet. Vagy valami olyasmi.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-18 13:03:37
Üzenet elküldve: 2021-02-18 13:03:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hesgrim//
//Win//
*A meglepettnek tűnő törpére mosolyog, aki úgy tűnik, eddig nem vette észre az igricet.*
- Vagy maga ment össze? *Kérdi tréfásan Hesgrimet, amikor az a magasságára tesz megjegyzést. Úgy tűnik, a törpe elad mindent, a wegtoreninek úgy tetszik, szögre akasztja a sodronyinget. Ám hagyja őket üzletelni Winnel, neki épp elég, hogy néha a csinos kalmárlányra pillanthat. A sárkánylegyet, vagy mi a fenét, azért megnézi magának jó messziről. Arról meg fogalma sincs, de miért is lenne, hogy a mögöttük álló talpig páncélos ork miket gondol felőle. De ha volna is, a régi wegtoreni mondás jutna az eszébe: mikor érdekli az oroszlánt, mint ugatnak a kutyák? Ugyan ez az ork olyan "kutya", amelyik láthatóan nagyon tud harapni, de miért volna félnivalója az igricnek, amikor Darok a Kereskedőház foglalkoztatásában áll?
Közben Bredoc távozik, de a wegtoreni kizártnak tartja, hogy korábbi szavaival valóban zavarba hozhatta volna Wint előtte és amikor végül Hesgrimmel is nyélbe ütik az üzletet, már talán kettesben maradhatnak a pultnál a lánnyal.
Win jól látja, hogy a báró nem mozdult el a pulttól, kérdésére enyhén feljebb szalad a kettészelt szemöldök.*
- Ami azt illeti, igen. *Válaszolja egy halk sóhajjal.*
- A parfümök, igen. *Mintha csak most jutna eszébe, hogy miről is beszélgettek korábban, majd kissé közelebb hajol, éppen csak, hogy bizalmas légkört teremtsen kettőjük számára.*
- Szívesen hallanék még ezekről az illatos szerekről. *Kezd bele elmélázó hangon, sárga pillantása a lányét keresi.*
- Mondjuk egy vacsora mellett. Ma este. *Nem kérdés ez, hanem majdhogynem kijelentés. Egy határozott férfi magabiztos szavai.*
- Nemrég tértem vissza egy hosszú útról és mit sem vennék szívesen, mint egy jó vacsorát egy gyönyörű nő társaságában. *Fejti ki gondolatait.
A döntést persze Winre bízza. Tudja, hogy a nők nem szeretik, ha parancsolnak nekik, ha megmondják, mit tegyenek. Ahogy Aenae is épp ilyen, aki százszor bebizonyította már, hogy milyen ellenállást szül egy-egy kijelentés. Ám az igric nem bolond és reméli, hogy ezen az estén nem egyedül kell ágyba bújnia.*
//Win//
*A meglepettnek tűnő törpére mosolyog, aki úgy tűnik, eddig nem vette észre az igricet.*
- Vagy maga ment össze? *Kérdi tréfásan Hesgrimet, amikor az a magasságára tesz megjegyzést. Úgy tűnik, a törpe elad mindent, a wegtoreninek úgy tetszik, szögre akasztja a sodronyinget. Ám hagyja őket üzletelni Winnel, neki épp elég, hogy néha a csinos kalmárlányra pillanthat. A sárkánylegyet, vagy mi a fenét, azért megnézi magának jó messziről. Arról meg fogalma sincs, de miért is lenne, hogy a mögöttük álló talpig páncélos ork miket gondol felőle. De ha volna is, a régi wegtoreni mondás jutna az eszébe: mikor érdekli az oroszlánt, mint ugatnak a kutyák? Ugyan ez az ork olyan "kutya", amelyik láthatóan nagyon tud harapni, de miért volna félnivalója az igricnek, amikor Darok a Kereskedőház foglalkoztatásában áll?
Közben Bredoc távozik, de a wegtoreni kizártnak tartja, hogy korábbi szavaival valóban zavarba hozhatta volna Wint előtte és amikor végül Hesgrimmel is nyélbe ütik az üzletet, már talán kettesben maradhatnak a pultnál a lánnyal.
Win jól látja, hogy a báró nem mozdult el a pulttól, kérdésére enyhén feljebb szalad a kettészelt szemöldök.*
- Ami azt illeti, igen. *Válaszolja egy halk sóhajjal.*
- A parfümök, igen. *Mintha csak most jutna eszébe, hogy miről is beszélgettek korábban, majd kissé közelebb hajol, éppen csak, hogy bizalmas légkört teremtsen kettőjük számára.*
- Szívesen hallanék még ezekről az illatos szerekről. *Kezd bele elmélázó hangon, sárga pillantása a lányét keresi.*
- Mondjuk egy vacsora mellett. Ma este. *Nem kérdés ez, hanem majdhogynem kijelentés. Egy határozott férfi magabiztos szavai.*
- Nemrég tértem vissza egy hosszú útról és mit sem vennék szívesen, mint egy jó vacsorát egy gyönyörű nő társaságában. *Fejti ki gondolatait.
A döntést persze Winre bízza. Tudja, hogy a nők nem szeretik, ha parancsolnak nekik, ha megmondják, mit tegyenek. Ahogy Aenae is épp ilyen, aki százszor bebizonyította már, hogy milyen ellenállást szül egy-egy kijelentés. Ám az igric nem bolond és reméli, hogy ezen az estén nem egyedül kell ágyba bújnia.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-17 18:48:33
Üzenet elküldve: 2021-02-17 18:48:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A'cron Aztyan al'Areen//
//érintőlegesen Őrszolgálatban//
- Igaz, nálam nagyobb lókötőt úgyse találsz. *Mosolyodik hetykén, ám érezni szavain, hogy az öröme ettől még valódi. A megemberesedésével kapcsolatban pedig jobban nem is érthetne egyet. A vállait közrefogó tenyereket és a megjegyzést büszke vigyorral fogadja, helyeslően bólintva. Úgy nőtt, mint a gomba, ahogy a szólás mondja, s jól esik neki, hogy ezt a heges arcú felemlítni.*
- Te pedig egy napot sem öregedtél! *Pimaszkodik kicsit, hízelgésnek álcázva. Talán ennyit megengedhet mindaddig, míg ketten beszélgetnek.
A lapos pillantásra értő mosollyal reagál csupán, nem is érzi úgy, hogy ennél több kommentet várnának tőle. Ezzel jár, ha egy üzlet beindul ugyebár. A felkérést, s a hozzáfűzött, dicsérő szavakat igazán nagyra értékel, sokat jelent ez neki. Mindezzel együtt valóban nem lepi meg, a kurta, lényegre törő levélből ennyit azért ki tudott sejteni. A báróval való együttműködésre is számított, hiszen tudja jól, milyen nexusban áll a két férfi, ha a pontos részleteknek nincs is birtokában.*
- Na igen, a báró... *A barna szempár az említett felé terelődik a biccentés nyomán, pár pillanatra el is töprengve a dolgon. Na nem, mintha komolyan megfontolandó kitételbe ütközött volna, csupán hozzá is régen volt már szerencséje. Meg az a barna se utolsó, kinek a környékén lebzsel. Mindenesetre egy pillanatra sem merül fel benne a meghátrálás gondolata, akit Aztyan feltétlen bizalmával és hűségével tisztel meg, ahhoz neki sincs oka másként viszonyulni. Főleg, mert ő pontosan ugyan így viszonyul a Kereskedőház intézője felé.
Ez a pár pillanatnyi elrévedés éppen elég volt rá, hogy Aztyan odaintsen egy hegyomlásnyi orkot, ki már csak a puszta létezésével is tekintélyt parancsol a helyiségben. Pillanatra össze is szorulnak farpofái, ahogy közelebb ér a hím. Ám, az elhangzott párbeszédből kisüti, hogy a kalmárság alkalmazásában állhat a megtermett páncélos, így kissé lenyugszanak kedélyei. Érdeklődve figyeli a cselekményt, melynek végén őt is megszólítják.*
- Ha tudom, hogy meg is gyűrűzöl, már sokkal előbb jövök. *Jegyzi meg vigyorogva, ha Darok már távozott. Nem akart túl bizalmaskodó hangot megütni, míg nincsenek újra csak magukban.*
- Nem kell ezen sokat gondolkodni, természetesen szívesen dolgoznék újra veled. *Pillanatra ismét Cha'yss felé fordul, majd vissza is kapja tekintetét.* Veletek. Ha te megbízol benne, nincs okom kételkedni. *Támasztja alá döntésének megfontoltságát, s nyújtaná jobbját újfent, ezúttal csatlakozásának megpecsételésére.*
//érintőlegesen Őrszolgálatban//
- Igaz, nálam nagyobb lókötőt úgyse találsz. *Mosolyodik hetykén, ám érezni szavain, hogy az öröme ettől még valódi. A megemberesedésével kapcsolatban pedig jobban nem is érthetne egyet. A vállait közrefogó tenyereket és a megjegyzést büszke vigyorral fogadja, helyeslően bólintva. Úgy nőtt, mint a gomba, ahogy a szólás mondja, s jól esik neki, hogy ezt a heges arcú felemlítni.*
- Te pedig egy napot sem öregedtél! *Pimaszkodik kicsit, hízelgésnek álcázva. Talán ennyit megengedhet mindaddig, míg ketten beszélgetnek.
A lapos pillantásra értő mosollyal reagál csupán, nem is érzi úgy, hogy ennél több kommentet várnának tőle. Ezzel jár, ha egy üzlet beindul ugyebár. A felkérést, s a hozzáfűzött, dicsérő szavakat igazán nagyra értékel, sokat jelent ez neki. Mindezzel együtt valóban nem lepi meg, a kurta, lényegre törő levélből ennyit azért ki tudott sejteni. A báróval való együttműködésre is számított, hiszen tudja jól, milyen nexusban áll a két férfi, ha a pontos részleteknek nincs is birtokában.*
- Na igen, a báró... *A barna szempár az említett felé terelődik a biccentés nyomán, pár pillanatra el is töprengve a dolgon. Na nem, mintha komolyan megfontolandó kitételbe ütközött volna, csupán hozzá is régen volt már szerencséje. Meg az a barna se utolsó, kinek a környékén lebzsel. Mindenesetre egy pillanatra sem merül fel benne a meghátrálás gondolata, akit Aztyan feltétlen bizalmával és hűségével tisztel meg, ahhoz neki sincs oka másként viszonyulni. Főleg, mert ő pontosan ugyan így viszonyul a Kereskedőház intézője felé.
Ez a pár pillanatnyi elrévedés éppen elég volt rá, hogy Aztyan odaintsen egy hegyomlásnyi orkot, ki már csak a puszta létezésével is tekintélyt parancsol a helyiségben. Pillanatra össze is szorulnak farpofái, ahogy közelebb ér a hím. Ám, az elhangzott párbeszédből kisüti, hogy a kalmárság alkalmazásában állhat a megtermett páncélos, így kissé lenyugszanak kedélyei. Érdeklődve figyeli a cselekményt, melynek végén őt is megszólítják.*
- Ha tudom, hogy meg is gyűrűzöl, már sokkal előbb jövök. *Jegyzi meg vigyorogva, ha Darok már távozott. Nem akart túl bizalmaskodó hangot megütni, míg nincsenek újra csak magukban.*
- Nem kell ezen sokat gondolkodni, természetesen szívesen dolgoznék újra veled. *Pillanatra ismét Cha'yss felé fordul, majd vissza is kapja tekintetét.* Veletek. Ha te megbízol benne, nincs okom kételkedni. *Támasztja alá döntésének megfontoltságát, s nyújtaná jobbját újfent, ezúttal csatlakozásának megpecsételésére.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-17 14:25:01
Üzenet elküldve: 2021-02-17 14:25:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrszolgálatban//
*Tudja, hogy a féltékenység botor emberi dolog, mégsem tud rajta úrrá lenni. ~Winyra azt tesz, amit szeretne? Mi van velem? Miért érdekel, hogy mi lesz vele és kivel bújik össze?~ Vesz egy nagy levegőt, hátha az segít neki túllépni a feltörő ork dühöngésen. Figyelmét eltereli részben egy betérő magas fiúcska, aki elég emberes alkatnak látszik. Nem is fiúcska, inkább fiatalember lehet. Az viszont bizonyos, hogy Aztyan-nal jól ismerik egymást. Talán rokonok is, ezt nem tudhatja, de azt biztosra veszi, hogy jó ismerősök. Amint Aztyan a fiúval beszél, mintha jelezne Darok felé, hogy valamit szeretne. A páncélos ork döngő léptekkel ér oda az intézőhöz.*
- Parancsolj Aztyan! *Barátságosan kérdezi a férfit, hogy mit szeretne, s hamar el is árulja neki a másik, hogy miért kérette maga mellé. Felcsillannak vörös íriszei, amint meghallja, hogy elkészült a pajzsa és az alabárd is. Minden őrlő gondolata elszáll egy pillanatra és elégedett vicsor ül ki rá.*
- Ez nagyszerű hír! *Lelkesen reagál a férfinak, amikor megemlíti, hogy a mesterkard is elkészült. Ekkor izmai megfeszülnek örömében, s vicsora mész szélesebbé válik. Már éppen megszólalna, amikor Aztyan meglepi még egy dologgal. Egy leviatánfejes aranygyűrűt ad át neki az intéző, amit meg is magyaráz neki. Ez egy komoly ajándék, nem egyszerű csecsebecsének nézi.*
- Köszönöm! Mindig nálam lesz, hogy emlékeztessen hová tartozom. *Tisztelettel válaszol a férfinak, s megtört hangulatát nyomban elűzik az új fegyverek, mesterkard és gyűrű látványa. Hálásan biccentve átvesz mindent Aztyan-tól, s egy kis időre hátra megy a raktár részbe, hogy felpróbálja, és jobban megnézhesse új szerzeményeit. Nem is tudja hirtelen melyiket csodálja meg először. Rövid töprengés után a mesterkardra esik a választása, amit talán leginkább várt már.*
*Tudja, hogy a féltékenység botor emberi dolog, mégsem tud rajta úrrá lenni. ~Winyra azt tesz, amit szeretne? Mi van velem? Miért érdekel, hogy mi lesz vele és kivel bújik össze?~ Vesz egy nagy levegőt, hátha az segít neki túllépni a feltörő ork dühöngésen. Figyelmét eltereli részben egy betérő magas fiúcska, aki elég emberes alkatnak látszik. Nem is fiúcska, inkább fiatalember lehet. Az viszont bizonyos, hogy Aztyan-nal jól ismerik egymást. Talán rokonok is, ezt nem tudhatja, de azt biztosra veszi, hogy jó ismerősök. Amint Aztyan a fiúval beszél, mintha jelezne Darok felé, hogy valamit szeretne. A páncélos ork döngő léptekkel ér oda az intézőhöz.*
- Parancsolj Aztyan! *Barátságosan kérdezi a férfit, hogy mit szeretne, s hamar el is árulja neki a másik, hogy miért kérette maga mellé. Felcsillannak vörös íriszei, amint meghallja, hogy elkészült a pajzsa és az alabárd is. Minden őrlő gondolata elszáll egy pillanatra és elégedett vicsor ül ki rá.*
- Ez nagyszerű hír! *Lelkesen reagál a férfinak, amikor megemlíti, hogy a mesterkard is elkészült. Ekkor izmai megfeszülnek örömében, s vicsora mész szélesebbé válik. Már éppen megszólalna, amikor Aztyan meglepi még egy dologgal. Egy leviatánfejes aranygyűrűt ad át neki az intéző, amit meg is magyaráz neki. Ez egy komoly ajándék, nem egyszerű csecsebecsének nézi.*
- Köszönöm! Mindig nálam lesz, hogy emlékeztessen hová tartozom. *Tisztelettel válaszol a férfinak, s megtört hangulatát nyomban elűzik az új fegyverek, mesterkard és gyűrű látványa. Hálásan biccentve átvesz mindent Aztyan-tól, s egy kis időre hátra megy a raktár részbe, hogy felpróbálja, és jobban megnézhesse új szerzeményeit. Nem is tudja hirtelen melyiket csodálja meg először. Rövid töprengés után a mesterkardra esik a választása, amit talán leginkább várt már.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:26:15
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:26:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rannd'lad Orthaddirr//
//Őrszolgálatban//
*Aki ismeri a heges arcú intézőt, tudhatja, hogy számára az idő arany és neki nincs aranya álldogálni és várni. Így amint teheti, dolog után néz és ha a két druida döntött, akkor majd visszatér hozzájuk.
Addig is köszönti a régen látott ismerőst, Rannd-t.*
- Kire gondoltam volna? *Kérdi barátságos félmosollyal.*
- Megemberesedtél, kölyök. *Két kezét, ha az előtte álló ifjú engedi, a vállaira helyezi két oldalról, úgy tekint végig rajta. Rannd valóban férfiasabb lett, mint utoljára látta, de ez is csak azt bizonyítja, milyen régen is találkoztak utoljára.*
- Hála Teysusnak, nem panaszkodom. *Válaszol mosolyogva az üzletet érintő kérdésre és hát nincs is oka szerénykedni. A Kereskedőház égisze folyamatosan felfelé ível.*
- Mindig. *Pillant laposan a kölyökre.*
- Ezért is hívtalak ide. Szükségem volna egy megbízható kufárra, aki érti a dolgát. *Aztyan sem szeret mellébeszélni és bár levelében nem részletezte pontosan miért is kéri a Levegő Városába Rannd-t, azért a sorok között olvasva nem maradhatott rejtve a kölyök előtt a lehetőség, hogy újra együtt dolgozhassanak. Wegtorenből már ismeri az ifjút és ha nem lenne tökéletesen biztos abban, hogy ellátja a rábízott feladatot, akkor nem is hívta volna ide magához.*
- Mit gondolsz? Dolgoznál újra velem... és a báróval? *Int fejével diszkréten a pultnál álló wegtoreni nemes felé.
Tisztában van vele, hogy sokan nem kedvelik a férfit és Wegtorenben is ellentmondó hírek keringtek róla, ahogy a Szövetség berkein belül is többen elítélték bizonyos tettei okán. Ezért is hozza fel most Ranndnak, hogy maga dönthesse el, hogyan cselekszik.
Míg a kölyök átgondolja a dolgot, addig Darok felé pillant és ha elkapja az ork pillantását, aki mintha a korábban említett bárót fürkészné, akkor visszafogottan jelez neki, hogy menjen közelebb.*
- Darok, elkészültek a felszereléseid. Azaz a pajzs, az alabárd és *A legjobbat tartogatja a végére.* a mesterkard is. *Lép a pult mögé és pakolja ki arra az olajos bőrbe csomagolt felszereléseket elégedett félmosollyal.*
- És ezt is szeretném átadni. *Nyúl az övére fűzött szütyőbe, hogy egy leviatánfejes aranygyűrűt adjon át az orknak.*
- Ez a Kereskedőház jelképe, ha ezt látják rajtad, mindenki tudja, hogy hova tartozol és kik állnak mögötted. *Teszi hozzá és a gyűrűt is átnyújtja.*
- Te is kapsz egy ilyet, kölyök, ha csatlakozol. *Mondja Rannd felé, mintha ez lenne az utolsó csepp a pohárban, amely a csatlakozást jelképezi.*
//Őrszolgálatban//
*Aki ismeri a heges arcú intézőt, tudhatja, hogy számára az idő arany és neki nincs aranya álldogálni és várni. Így amint teheti, dolog után néz és ha a két druida döntött, akkor majd visszatér hozzájuk.
Addig is köszönti a régen látott ismerőst, Rannd-t.*
- Kire gondoltam volna? *Kérdi barátságos félmosollyal.*
- Megemberesedtél, kölyök. *Két kezét, ha az előtte álló ifjú engedi, a vállaira helyezi két oldalról, úgy tekint végig rajta. Rannd valóban férfiasabb lett, mint utoljára látta, de ez is csak azt bizonyítja, milyen régen is találkoztak utoljára.*
- Hála Teysusnak, nem panaszkodom. *Válaszol mosolyogva az üzletet érintő kérdésre és hát nincs is oka szerénykedni. A Kereskedőház égisze folyamatosan felfelé ível.*
- Mindig. *Pillant laposan a kölyökre.*
- Ezért is hívtalak ide. Szükségem volna egy megbízható kufárra, aki érti a dolgát. *Aztyan sem szeret mellébeszélni és bár levelében nem részletezte pontosan miért is kéri a Levegő Városába Rannd-t, azért a sorok között olvasva nem maradhatott rejtve a kölyök előtt a lehetőség, hogy újra együtt dolgozhassanak. Wegtorenből már ismeri az ifjút és ha nem lenne tökéletesen biztos abban, hogy ellátja a rábízott feladatot, akkor nem is hívta volna ide magához.*
- Mit gondolsz? Dolgoznál újra velem... és a báróval? *Int fejével diszkréten a pultnál álló wegtoreni nemes felé.
Tisztában van vele, hogy sokan nem kedvelik a férfit és Wegtorenben is ellentmondó hírek keringtek róla, ahogy a Szövetség berkein belül is többen elítélték bizonyos tettei okán. Ezért is hozza fel most Ranndnak, hogy maga dönthesse el, hogyan cselekszik.
Míg a kölyök átgondolja a dolgot, addig Darok felé pillant és ha elkapja az ork pillantását, aki mintha a korábban említett bárót fürkészné, akkor visszafogottan jelez neki, hogy menjen közelebb.*
- Darok, elkészültek a felszereléseid. Azaz a pajzs, az alabárd és *A legjobbat tartogatja a végére.* a mesterkard is. *Lép a pult mögé és pakolja ki arra az olajos bőrbe csomagolt felszereléseket elégedett félmosollyal.*
- És ezt is szeretném átadni. *Nyúl az övére fűzött szütyőbe, hogy egy leviatánfejes aranygyűrűt adjon át az orknak.*
- Ez a Kereskedőház jelképe, ha ezt látják rajtad, mindenki tudja, hogy hova tartozol és kik állnak mögötted. *Teszi hozzá és a gyűrűt is átnyújtja.*
- Te is kapsz egy ilyet, kölyök, ha csatlakozol. *Mondja Rannd felé, mintha ez lenne az utolsó csepp a pohárban, amely a csatlakozást jelképezi.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-17 10:36:18
Üzenet elküldve: 2021-02-17 10:36:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A'cron Aztyan al'Areen//
*Úgy alakul, hogy nem sok alkalma adódik különösebb nézelődésekre, hiszen alig, hogy felfedi kilétét a bizonyos csuklya lesöprésével, Aztyan már ki is szúrja a tömegben. Igaz, nem egy alacsony, csenevész termet, na meg az intéző sem lenne az a kereskedő, akinek híre sejteti, ha nem lenne szemfüles.
Csibész vigyor terül szét ajkán, ahogy a nevét hallja az ismerős, de régen tapasztalt hangon, fejét szinte rögvest kapva is a megszólítás sejtett irányába. Nem kell csalódnia, valóban a heges arcú szólította, s ahogy elnézi, még jelenlegi üzletét is szünetelteti, csak, hogy üdvözölhesse. Igazán hálás érzés tölti el a kitüntetett figyelemért, amit a köszöntés csak fokoz az ifjúban. Az üdvözlésre nyújtott jobbot lelkesen fogadja, s bár az a baráti ölelés sem lenne ellenére, ő nem fogja kezdeményezni. Talán érzi, hogy nem lenne helyénvaló, de az is lehet, hogy csak a másik testbeszédéből érti ki a dolgot.*
- Örülök, hogy rám gondoltál! *Szelídül mosollyá eddigi vigyora.* Túl rég volt már, túl rég. *Csóválja meg fejét halványan, ahogy utolsó találkozásuk távoliságára céloz. Az is meglehet, hogy az évek során egyre markánsabbá érő orgánumát most hallhatja először az intéző, bár erre nem merne megesküdni. Összefolynak azok évek, ha annyi dolga akad az ember fiának, mint ennek az ifjoncnak itt. S nagyon úgy tűnik, hogy a Levegő Városába sem lábat lógatni érkezett.*
- Látom, jól megy az üzlet! *Jegyzi meg elismerően, míg újfent körbe hordozza tekintetét az egybegyűlteken.* Mindig ekkora a kereslet? *Indítja el a beszélgetést, hogy, ha Aztyan kíván, rögvest a tárgyra is térhessen.*
*Úgy alakul, hogy nem sok alkalma adódik különösebb nézelődésekre, hiszen alig, hogy felfedi kilétét a bizonyos csuklya lesöprésével, Aztyan már ki is szúrja a tömegben. Igaz, nem egy alacsony, csenevész termet, na meg az intéző sem lenne az a kereskedő, akinek híre sejteti, ha nem lenne szemfüles.
Csibész vigyor terül szét ajkán, ahogy a nevét hallja az ismerős, de régen tapasztalt hangon, fejét szinte rögvest kapva is a megszólítás sejtett irányába. Nem kell csalódnia, valóban a heges arcú szólította, s ahogy elnézi, még jelenlegi üzletét is szünetelteti, csak, hogy üdvözölhesse. Igazán hálás érzés tölti el a kitüntetett figyelemért, amit a köszöntés csak fokoz az ifjúban. Az üdvözlésre nyújtott jobbot lelkesen fogadja, s bár az a baráti ölelés sem lenne ellenére, ő nem fogja kezdeményezni. Talán érzi, hogy nem lenne helyénvaló, de az is lehet, hogy csak a másik testbeszédéből érti ki a dolgot.*
- Örülök, hogy rám gondoltál! *Szelídül mosollyá eddigi vigyora.* Túl rég volt már, túl rég. *Csóválja meg fejét halványan, ahogy utolsó találkozásuk távoliságára céloz. Az is meglehet, hogy az évek során egyre markánsabbá érő orgánumát most hallhatja először az intéző, bár erre nem merne megesküdni. Összefolynak azok évek, ha annyi dolga akad az ember fiának, mint ennek az ifjoncnak itt. S nagyon úgy tűnik, hogy a Levegő Városába sem lábat lógatni érkezett.*
- Látom, jól megy az üzlet! *Jegyzi meg elismerően, míg újfent körbe hordozza tekintetét az egybegyűlteken.* Mindig ekkora a kereslet? *Indítja el a beszélgetést, hogy, ha Aztyan kíván, rögvest a tárgyra is térhessen.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-17 09:27:55
Üzenet elküldve: 2021-02-17 09:27:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Lovát megállítja a kovácsműhely mellett, s ha arra alkalmas hely van, akkor kint elhelyezi, amíg odabent szétnéz. A magas termetű gnóm belép a műhelybe, ahol láthatóan már sokan várakoznak kiszolgálásra. Ezúttal nem vásárolni jött, csupán szétnézni. Nem kívánja a vásárlók sorát kivárni, mert annyira nem fontos, amiért jött. Talán majd egy nyugodtabb napon újra benéz, s több szerencséje lesz az üzletkötőkkel. Egyelőre most az is örömet okoz neki, hogy a kitett fegyverekben gyönyörködhet. Alaposan megszemléli őket, talán valamivel hozzáértőbben, mint korábban. Nem forgatja jobban egyik fegyvert sem, de attól még érdeklődési köre változhatott, főként a két bájital hatása miatt. Miután kíváncsiságát kielégítette a fegyverekkel, tovább áll. Biccentéssel elköszön a bentiektől, akiket részletesen meg sem nézett, így lovát előhozva felül rá és vágtában távozik.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-16 22:13:48
Üzenet elküldve: 2021-02-16 22:13:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Állatszelídítőkre várva//
//Rannd'lad Orthaddirr//
- Adok időt, hogy átgondolják. *Mondja az elfnek és az óriásnak. Az óriás mintha máshol járna és Mythorias is elgondolkodni látszik a hallottakon és Aztyannak fontos, hogy minden részlet tiszta legyen a druidáknak ahhoz, hogy minőségi munkát végezhessenek.
Míg a két druida átgondolja, addig van ideje figyelmét a központ vásárlótere felé fordítania. Ott van még a báró, Winnel és egy törpével, aki tetemes mennyiségű felszerelést pakolt ki, talán eladásra, ha a szimatja nem csal. Egy páncélos férfi éppen távozik, egy pedig érkezik.
Addig fel sem tűnik neki az új érkező, bár félő, hogy neki várnia kell, hisz nincs más kereskedő most rajtuk kívül, amíg az le nem hajtja fejéről a csuklyát. Akkor is csak látása perifériáján pillantja meg az ismerős a barna fürtökkel keretezett ismerős vonásokat.*
- Rannd? *Kérdi és széles félmosoly terül el heges arcán.*
- Bocsássanak meg, kérem. *Mondja bocsánatkérő gesztussal és míg a druidák várakoztatják, addig ellép tőlük, hogy az ismerős wegtoreni felé menjen. Rannd'lad láthatja, hogy az intéző jelenlétét nélkülözhetik erre az időre azok, akik vele tárgyaltak eddig, így biztosan nem zavar meg semmit.*
- Teysus hozott, ifjú barátom, örülök, hogy megérkeztél! *Ér a férfihez Aztyan és üdvözlésre nyújtja jobbját. Egy baráti ölelés is kijárna Ranndnak, de ezt most a Központban, a báró és a vásárlók, üzletpartnerek előtt nem tenné meg.*
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.16 22:14:22
//Rannd'lad Orthaddirr//
- Adok időt, hogy átgondolják. *Mondja az elfnek és az óriásnak. Az óriás mintha máshol járna és Mythorias is elgondolkodni látszik a hallottakon és Aztyannak fontos, hogy minden részlet tiszta legyen a druidáknak ahhoz, hogy minőségi munkát végezhessenek.
Míg a két druida átgondolja, addig van ideje figyelmét a központ vásárlótere felé fordítania. Ott van még a báró, Winnel és egy törpével, aki tetemes mennyiségű felszerelést pakolt ki, talán eladásra, ha a szimatja nem csal. Egy páncélos férfi éppen távozik, egy pedig érkezik.
Addig fel sem tűnik neki az új érkező, bár félő, hogy neki várnia kell, hisz nincs más kereskedő most rajtuk kívül, amíg az le nem hajtja fejéről a csuklyát. Akkor is csak látása perifériáján pillantja meg az ismerős a barna fürtökkel keretezett ismerős vonásokat.*
- Rannd? *Kérdi és széles félmosoly terül el heges arcán.*
- Bocsássanak meg, kérem. *Mondja bocsánatkérő gesztussal és míg a druidák várakoztatják, addig ellép tőlük, hogy az ismerős wegtoreni felé menjen. Rannd'lad láthatja, hogy az intéző jelenlétét nélkülözhetik erre az időre azok, akik vele tárgyaltak eddig, így biztosan nem zavar meg semmit.*
- Teysus hozott, ifjú barátom, örülök, hogy megérkeztél! *Ér a férfihez Aztyan és üdvözlésre nyújtja jobbját. Egy baráti ölelés is kijárna Ranndnak, de ezt most a Központban, a báró és a vásárlók, üzletpartnerek előtt nem tenné meg.*
A hozzászólás írója (A'cron Aztyan al'Areen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.16 22:14:22
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-16 12:35:21
Üzenet elküldve: 2021-02-16 12:35:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Boltolás//
//CCC, Bredoc el//
- Ez csak természetes. *Bólint a Bárónak mosolyogva, ahogy Hesgrim kitüntetett figyelmét taglalják. Ehhez híven pedig már fordul is vissza a törpéhez, hogy üzletük végére pontot tehessenek. Szerencsére nem kéreti magát soká a nyugdíjba vonuló harcos, ellenajánlatát további alkudozás nélkül elfogadja. A tenyere köré fonódó kéz egyértelműen fegyverhez szokott, nem holmi piperekalmárok finom kacsójához, érzi is az érdes barázdákat, mik bőrén karcolnak. Ám ez mit sem szeg kedvén, hiszen éppen egy jó üzlet köttetett. Míg a másik fél felszerelését szolgáltatja ki, addig ő a megállapodott, azaz 900 aranyat egy erszénybe számlálja, s amint megvan vele, át is nyújtja jogos tulajdonosának (Hesgrim Reilgurum)
.*
- Öröm önnel üzletelni! *Kíséri kedélyes szavakkal mozdulatát, s türelmesen várja, hogy a minden egyéb mellett a bájitalok is előkerüljenek.*
- Köszönöm, hogy a Kereskedőházat tisztelte meg, remélem lesz még alkalmunk hasonló ügyletekre. *Búcsúzna, ha mindennel megvannak. Igazán nem szeretné feltartani sem a törpét, sem a soron következő kuncsaftokat.
Úgy adódik, hogy egy ilyen soron következő bizony a város őrségének friss és ropogós parancsnoka, kivel a Báróval hármasban keverednek beszélgetésbe. S teszik ezt nem csak szavakkal, hanem lopott pillantásokkal, s kósza kacér félmosolyokkal, már ami a kalmárlányt és az igricet illeti. Bredoc sem marad figyelem nélkül természetesen, csupán felé más arcát mutatja Win. A katonák valahogy sosem voltak az esetei, ezen nem vesztek össze Zianával. Mindet meghagyta a vörös felcsernek.
Ennek ellenére készségesen száll be, mikor kovácsmesterük méltatásáról van szó, s akkor is, mikor az ügyfélfogadás korlátlanságáról kell biztosítani a szürke köpenyest.*
- Ugyan Báróm, zavarba hoz! *Legyint Cha'yss felé rövid mozdulattal, ám egyértelműen látszik rajta, hogy közel sincs a zavarban levéshez.*
- Milyen kár. *Jegyzi meg mímelt sajnálkozással az éjszakai dörömbölés elmaradására vonatkozóan, egyszerre kívánva heccelni ezzel mindkét férfit. Mindketten kapnak is egy-egy mosolyt, Bredoc pedig még egy elköszönést is.*
- Remélem hamar viszont látjuk! *Engedi útjára a páncélost, hogy némi szöszmötölésbe kezdjen a pulton. Egészen pontosan, igyekszik úgy összepakolni a törpe itt hagyott felszerelését, hogy még egy ujjal se érjen hozzá a mellettük kuporgó légyféle szerzethez. Előre is int inkább egy segéd legényt, foglalkozzon csak vele az, amíg ő a papírmunkához lát. Azt mondjuk meg kell hagyni, engedelmesen ücsörög ott a jószág, mióta hajdani gazdája ráparancsolt. Ténykedése közepette azért csak felfigyel rá, hogy az igric tapodtat sem tágított a közeléből.*
- Esetleg segíthetek még valamiben? *Emeli rá végül kékjeit, egy könnyed, játékos mosoly kíséretében.* Ha jól emlékszem, a parfümöknél tartottunk. *Jegyzi meg csipkelődő felhanggal, bár nem tudhatja, hogy a színjáték ezen részének mennyi köze lehet a valósághoz.*
//CCC, Bredoc el//
- Ez csak természetes. *Bólint a Bárónak mosolyogva, ahogy Hesgrim kitüntetett figyelmét taglalják. Ehhez híven pedig már fordul is vissza a törpéhez, hogy üzletük végére pontot tehessenek. Szerencsére nem kéreti magát soká a nyugdíjba vonuló harcos, ellenajánlatát további alkudozás nélkül elfogadja. A tenyere köré fonódó kéz egyértelműen fegyverhez szokott, nem holmi piperekalmárok finom kacsójához, érzi is az érdes barázdákat, mik bőrén karcolnak. Ám ez mit sem szeg kedvén, hiszen éppen egy jó üzlet köttetett. Míg a másik fél felszerelését szolgáltatja ki, addig ő a megállapodott, azaz 900 aranyat egy erszénybe számlálja, s amint megvan vele, át is nyújtja jogos tulajdonosának (Hesgrim Reilgurum)
.*- Öröm önnel üzletelni! *Kíséri kedélyes szavakkal mozdulatát, s türelmesen várja, hogy a minden egyéb mellett a bájitalok is előkerüljenek.*
- Köszönöm, hogy a Kereskedőházat tisztelte meg, remélem lesz még alkalmunk hasonló ügyletekre. *Búcsúzna, ha mindennel megvannak. Igazán nem szeretné feltartani sem a törpét, sem a soron következő kuncsaftokat.
Úgy adódik, hogy egy ilyen soron következő bizony a város őrségének friss és ropogós parancsnoka, kivel a Báróval hármasban keverednek beszélgetésbe. S teszik ezt nem csak szavakkal, hanem lopott pillantásokkal, s kósza kacér félmosolyokkal, már ami a kalmárlányt és az igricet illeti. Bredoc sem marad figyelem nélkül természetesen, csupán felé más arcát mutatja Win. A katonák valahogy sosem voltak az esetei, ezen nem vesztek össze Zianával. Mindet meghagyta a vörös felcsernek.
Ennek ellenére készségesen száll be, mikor kovácsmesterük méltatásáról van szó, s akkor is, mikor az ügyfélfogadás korlátlanságáról kell biztosítani a szürke köpenyest.*
- Ugyan Báróm, zavarba hoz! *Legyint Cha'yss felé rövid mozdulattal, ám egyértelműen látszik rajta, hogy közel sincs a zavarban levéshez.*
- Milyen kár. *Jegyzi meg mímelt sajnálkozással az éjszakai dörömbölés elmaradására vonatkozóan, egyszerre kívánva heccelni ezzel mindkét férfit. Mindketten kapnak is egy-egy mosolyt, Bredoc pedig még egy elköszönést is.*
- Remélem hamar viszont látjuk! *Engedi útjára a páncélost, hogy némi szöszmötölésbe kezdjen a pulton. Egészen pontosan, igyekszik úgy összepakolni a törpe itt hagyott felszerelését, hogy még egy ujjal se érjen hozzá a mellettük kuporgó légyféle szerzethez. Előre is int inkább egy segéd legényt, foglalkozzon csak vele az, amíg ő a papírmunkához lát. Azt mondjuk meg kell hagyni, engedelmesen ücsörög ott a jószág, mióta hajdani gazdája ráparancsolt. Ténykedése közepette azért csak felfigyel rá, hogy az igric tapodtat sem tágított a közeléből.*
- Esetleg segíthetek még valamiben? *Emeli rá végül kékjeit, egy könnyed, játékos mosoly kíséretében.* Ha jól emlékszem, a parfümöknél tartottunk. *Jegyzi meg csipkelődő felhanggal, bár nem tudhatja, hogy a színjáték ezen részének mennyi köze lehet a valósághoz.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-16 08:55:25
Üzenet elküldve: 2021-02-16 08:55:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrszolgálatban//
*A vásárlók jönnek-mennek, minden zajlik szépen a maga kerékvágásában. A bárónak nevezett kalmár, aki az eddigiek alapján valami vezető lehet, tárgyal egy katonaforma emberrel. Hosszasan beszélget vele, miközben kajánul kacsingat Winyra felé. Jól látja ezeket a mozzanatokat, hiszen nincs más dolga jelen pillanatban, mint figyelni. Hűvös tekintettel nézi az emberek között magas kalmár játszadozását Winyra-val. A keze is ökölbe szorul, de nem tesz semmit. Ismeri az efféle hatalommal bíró embereket, akik ágyba bújnak annyi szép emberlánnyal, amennyivel tudnak. Ismeri Winyra könnyedebb elveit, így jobban belegondolva nem tudja, ki használná ki a másikat jobban. De azt egész biztosan tudja, hogy a kalmár embernek csak alkalmi játszótársra van szüksége. Igaz semmi köze hozzá, de akkor is bosszantja a dolog. Úgy véli, hogy Winyra ennél többet érdemelne, de ez az ő élete, nem fog és nem akar beleszólni. Az ígérete viszont még mindig áll, amit a lánynak tett. Megvédi őt bárkitől, így a kalmárember is jobban jár, ha jól bánik a lánnyal, mert egy felbőszült orkot nehéz megnyugtatni. Tudja azt is józan fejjel, hogy a főnökével nem olyan jó, ha rosszban van az ember, így ellenérzéseit megtartja magának. Kizökkenti a dühös állapotából a szürke szakállú törpe, akinek egy ugyanolyan állata van, mint neki. Furcsa, hogy a sajátját is egy törpétől kapta. Nem tudja, hogy ez az állat a törpékhez tartozik, vagy ekkora véletlen, hogy mindkét teremtményt törpéknél látta, akik valamiért megváltak tőlük. Furcsa helyzet, de ha elmegy a törpe uraság, akkor Winyra-t megkérdezi, hogy mi ez az állat. Hátha megtudott valamit ezekről a lényekről.*
*A vásárlók jönnek-mennek, minden zajlik szépen a maga kerékvágásában. A bárónak nevezett kalmár, aki az eddigiek alapján valami vezető lehet, tárgyal egy katonaforma emberrel. Hosszasan beszélget vele, miközben kajánul kacsingat Winyra felé. Jól látja ezeket a mozzanatokat, hiszen nincs más dolga jelen pillanatban, mint figyelni. Hűvös tekintettel nézi az emberek között magas kalmár játszadozását Winyra-val. A keze is ökölbe szorul, de nem tesz semmit. Ismeri az efféle hatalommal bíró embereket, akik ágyba bújnak annyi szép emberlánnyal, amennyivel tudnak. Ismeri Winyra könnyedebb elveit, így jobban belegondolva nem tudja, ki használná ki a másikat jobban. De azt egész biztosan tudja, hogy a kalmár embernek csak alkalmi játszótársra van szüksége. Igaz semmi köze hozzá, de akkor is bosszantja a dolog. Úgy véli, hogy Winyra ennél többet érdemelne, de ez az ő élete, nem fog és nem akar beleszólni. Az ígérete viszont még mindig áll, amit a lánynak tett. Megvédi őt bárkitől, így a kalmárember is jobban jár, ha jól bánik a lánnyal, mert egy felbőszült orkot nehéz megnyugtatni. Tudja azt is józan fejjel, hogy a főnökével nem olyan jó, ha rosszban van az ember, így ellenérzéseit megtartja magának. Kizökkenti a dühös állapotából a szürke szakállú törpe, akinek egy ugyanolyan állata van, mint neki. Furcsa, hogy a sajátját is egy törpétől kapta. Nem tudja, hogy ez az állat a törpékhez tartozik, vagy ekkora véletlen, hogy mindkét teremtményt törpéknél látta, akik valamiért megváltak tőlük. Furcsa helyzet, de ha elmegy a törpe uraság, akkor Winyra-t megkérdezi, hogy mi ez az állat. Hátha megtudott valamit ezekről a lényekről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066