Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-18 13:38:42
Üzenet elküldve: 2012-07-18 13:38:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Malvae belép a kovácsműhelybe. A nagy tömeg után kifejezetten jól esik neki, hogy nem nagyon akad más vevő. Elindul a kovácshoz, hogy megkérdezze, hogy áll a sisak amit rendel. Ment közben persze véletlenül feldönt egy kis állványt, amin kardokat tartanak. Sűrű bocsánatkérések közepette elkezdi visszapakolni a fegyvereket. Végül odalép a kovácshoz.*
-Üdv! Elkészült az acélsisak, amit magánál rendeletem?
-Sajnos még nem.
*feleli a kovács. Malvae kicsit bosszús, de hát ilyen az élet, a kovács nem csak neki dolgozik.*
-Üdv! Elkészült az acélsisak, amit magánál rendeletem?
-Sajnos még nem.
*feleli a kovács. Malvae kicsit bosszús, de hát ilyen az élet, a kovács nem csak neki dolgozik.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-17 19:09:31
Üzenet elküldve: 2012-07-17 19:09:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Malvae lenyűgözve lép be a kovácsműhelybe. Nincs sok pénze, de a nemesi lét rászoktatta, hogy bármit megvehet, ezért nem tud ellenállni a szépen megmunkált fegyvereknek. Belép, és köszön a kovácsnak. Arra gondol, hogy akár kovácsoltathatna is valami fegyvert, vagy páncélt. Belekotor erszényébe, majd odamegy a kovácshoz. Persze útközben elbotlik. Jellemző! Biztos a bor tehet róla.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 23:05:16
Üzenet elküldve: 2012-07-16 23:05:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
*Khagun megköszöni a kovács segitségét és mikor épp kilépne az ajtón meglátja a vörös hajú elfet. Boldogság teliti el a mágus testét mikor látja, hogy a kovácsműhely felé tar. "Most nem hagyom elveszni" gondolja magában és a piac felé veszi az irányt.*
-Köszönök mindent és további jó munkát kivánok!*Köszönt el a vándor* És ha kész lesz majd visszajövök a páncélért.
*Odakacsint a kovácsnak és továbbáll.*
-Köszönök mindent és további jó munkát kivánok!*Köszönt el a vándor* És ha kész lesz majd visszajövök a páncélért.
*Odakacsint a kovácsnak és továbbáll.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 22:32:22
Üzenet elküldve: 2012-07-16 22:32:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Khagun Rhaokror részére//
-Hmm. *Gondolkodik el a kérdésen a fickó, miközben zsebre vágja az előleget.*
-Attól függ milyen irányba szeretne fejlődni a fiatalúr. Ha az izmait tenné ki az edzés nehéz folyamatának, akkor menjen a barakkba. Itt ki a gazdagnegyed utcáira, aztán az a magas, de egyszerű épület balra. De ha a mágiáját szeretné fejleszteni, akkor csak találgatni tudok. *Lehalkítja a hangját, bár rajtuk kívül senki nem a helységben.* -Azt mondják, hogy az erdőnek van egy bizonyos része, ahol ha meditál az ember, csodálatos dolgok történhetnek. Persze ez nem való, az én ősz fejemnek, de talán te tehetsz vele egy próbát. *Kacsint. Aztán hátba veregeti a fiatalembert, és visszamegy a kemencéhez, hogy ismét fellobbantsa a kovácsoláshoz szükséges lángokat.*
-Hmm. *Gondolkodik el a kérdésen a fickó, miközben zsebre vágja az előleget.*
-Attól függ milyen irányba szeretne fejlődni a fiatalúr. Ha az izmait tenné ki az edzés nehéz folyamatának, akkor menjen a barakkba. Itt ki a gazdagnegyed utcáira, aztán az a magas, de egyszerű épület balra. De ha a mágiáját szeretné fejleszteni, akkor csak találgatni tudok. *Lehalkítja a hangját, bár rajtuk kívül senki nem a helységben.* -Azt mondják, hogy az erdőnek van egy bizonyos része, ahol ha meditál az ember, csodálatos dolgok történhetnek. Persze ez nem való, az én ősz fejemnek, de talán te tehetsz vele egy próbát. *Kacsint. Aztán hátba veregeti a fiatalembert, és visszamegy a kemencéhez, hogy ismét fellobbantsa a kovácsoláshoz szükséges lángokat.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 22:26:14
Üzenet elküldve: 2012-07-16 22:26:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
*Khagun rendel egy könnyű fémvértet majd megszólítja az eladót:*
-Hogyan tudom fejleszteni magam, hogy több fajta fegyvert vagy páncélt tudjak használni?*Kicsit vicceskedve de mégis kérdőn felhúzza bal szemöldökét tettetve, hogy már teljesen vidám* -aztán később egy fegyver is elkélne ehelyett a fabot helyett ami nekem van.*újabb mosoly de ez valamivel őszintébb mint az előző majd az inasra néz remélvén, hogy hoz még egy pohár vizet. De nem. Ezután újra a kovács tekintetét fürkészi valamilyen választ remélve.*
-Hogyan tudom fejleszteni magam, hogy több fajta fegyvert vagy páncélt tudjak használni?*Kicsit vicceskedve de mégis kérdőn felhúzza bal szemöldökét tettetve, hogy már teljesen vidám* -aztán később egy fegyver is elkélne ehelyett a fabot helyett ami nekem van.*újabb mosoly de ez valamivel őszintébb mint az előző majd az inasra néz remélvén, hogy hoz még egy pohár vizet. De nem. Ezután újra a kovács tekintetét fürkészi valamilyen választ remélve.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 22:11:25
Üzenet elküldve: 2012-07-16 22:11:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Khagun Rhaokror részére//
*Végighallgatja a fiút, és nagyon együtt érző arccal bólogat, közben elégedett gondolatokkal biggyeszt egy rövid bejegyzést a füzetébe, amibe a rendeléseket szokta volt írni.*
-Jól van na, jól van! *Lép ki az asztal mögül a férfi és odalép Khagunhoz. Megszorítja a két vállánál és a szemébe néz.*
-Most figyelj ide fiam! Huszonévesen senki nem rendelkezik eget verő képességekkel, s ha mégis, úgy attól hamar elirigyelik azt, és megölik. Ahogy az évek gyarapodnak, úgy töltöd majd meg a fejedet ésszel, s mire olyan idős leszel mint én, nem fogsz ilyen zöldségeket beszélni. *Átkarolja a fiatalember vállát és a páncélokhoz vezeti.* -Nem tűnik gyengének jó uram, de mivel még gyakorlatlan a páncélviselésben itt van ez a könnyű fémvért potom 80 aranyért, ez a bőrvért 55-ért, és ez az acélvért, ha épp ilyet óhajtanál. Ez utóbbi 140 aranyat kóstál. Természetesen nem kell az egészet egyben kifizetni, lehet részletre is venni. *Kapzsi fény csillan a szemében, de a mosolya ugyanolyan marad, mint eddig volt.*
*Végighallgatja a fiút, és nagyon együtt érző arccal bólogat, közben elégedett gondolatokkal biggyeszt egy rövid bejegyzést a füzetébe, amibe a rendeléseket szokta volt írni.*
-Jól van na, jól van! *Lép ki az asztal mögül a férfi és odalép Khagunhoz. Megszorítja a két vállánál és a szemébe néz.*
-Most figyelj ide fiam! Huszonévesen senki nem rendelkezik eget verő képességekkel, s ha mégis, úgy attól hamar elirigyelik azt, és megölik. Ahogy az évek gyarapodnak, úgy töltöd majd meg a fejedet ésszel, s mire olyan idős leszel mint én, nem fogsz ilyen zöldségeket beszélni. *Átkarolja a fiatalember vállát és a páncélokhoz vezeti.* -Nem tűnik gyengének jó uram, de mivel még gyakorlatlan a páncélviselésben itt van ez a könnyű fémvért potom 80 aranyért, ez a bőrvért 55-ért, és ez az acélvért, ha épp ilyet óhajtanál. Ez utóbbi 140 aranyat kóstál. Természetesen nem kell az egészet egyben kifizetni, lehet részletre is venni. *Kapzsi fény csillan a szemében, de a mosolya ugyanolyan marad, mint eddig volt.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:56:35
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:56:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
-A páncélt még mindig kérem *mondja Khagun kicsit összeszedettebben* -Volt egy csúnya balesetem a szegénynegyedben. Még tapasztalatlan vagyok ezért a felszerelés is jól jönne valamelyest. hogy ne legyek kiszolgáltatott az embereknek. Varázsolni pedig még nem tudok. Egy csődtömeg vagyok valljuk be. *Kicsit elmosolyodik majd folytatja* -Már a városban is láttam egy szépséget aki pont kedvesem mása volt. De tudom, hogy ez lehetetlen. Ő meghalt immár 2 éve. Nagyon a páncélokban sem vagyok otthonos így nem nagyon tudom mi lenne a nekem leg ideálisabb. Tudna segíteni valamelyest?
*Most már teljesen úgy beszél mintha mi sem történt volna az elmúlt 20 percben.*
*Most már teljesen úgy beszél mintha mi sem történt volna az elmúlt 20 percben.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:46:06
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:46:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Khagun Rhaokror részére//
*A kovács döbbenten észrevételezi a földre omló ifjút. Először azt hiszi orvos kell neki, de a végén kiderül, hogy csak a régi szerelme után sír. Kicsi a világ, ha tényleg az ő szerelme lenne a leányzó.*
-Hány éves vagy te fiatalúr? Legalább tíz, tizenöt évvel ezelőtt jött meg a rendelés. Nem vagy még túl fiatal ahhoz, hogy a kedvesed ilyen ajándékokkal lepjen meg tíz évvel ezelőtt? Akkor tán még a bajuszod sem serkent ki. Nah, szedd össze magadat! *Int egyet, s az inas vizet hoz a szerencsétlen mágusnak, és a kezébe nyomja.*
-Igya ezt meg, jót fog tenni.
*A kovács még néz rá percekig szerencsétlenül, aztán óvatosan megszólal.* -Azt hiszem az nem a te tőröd úrfi, s én még nem adtam fel a reményt, hogy megtaláljam a jogos tulajdonost. Ugye megérted miért kell visszautasítanom kérésedet? Egy szerető szív vár valahol erre a tőrre... *A következő mondat előtt tétovázik valamicskét mielőtt megszólal.* -A páncélt még így is kéri, vagy...?
*A kovács döbbenten észrevételezi a földre omló ifjút. Először azt hiszi orvos kell neki, de a végén kiderül, hogy csak a régi szerelme után sír. Kicsi a világ, ha tényleg az ő szerelme lenne a leányzó.*
-Hány éves vagy te fiatalúr? Legalább tíz, tizenöt évvel ezelőtt jött meg a rendelés. Nem vagy még túl fiatal ahhoz, hogy a kedvesed ilyen ajándékokkal lepjen meg tíz évvel ezelőtt? Akkor tán még a bajuszod sem serkent ki. Nah, szedd össze magadat! *Int egyet, s az inas vizet hoz a szerencsétlen mágusnak, és a kezébe nyomja.*
-Igya ezt meg, jót fog tenni.
*A kovács még néz rá percekig szerencsétlenül, aztán óvatosan megszólal.* -Azt hiszem az nem a te tőröd úrfi, s én még nem adtam fel a reményt, hogy megtaláljam a jogos tulajdonost. Ugye megérted miért kell visszautasítanom kérésedet? Egy szerető szív vár valahol erre a tőrre... *A következő mondat előtt tétovázik valamicskét mielőtt megszólal.* -A páncélt még így is kéri, vagy...?
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:31:03
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:31:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
*Rhaokror a földre borult. "Lehet, hogy... Nem, nem lehet, hogy ő volt." Volt kedvese arcképe tört rá minden más gondolatot és érzelmet eltiporva csak a szomorúságot meghagyva. Keserves sírásba kezdett ahogy kedvese eszébe jutott. A haja, szemei, hegyes fülei, hangja, illata. Minden.*
-Oda tudja adni a tőrt???*Kérdezte a mágus remegő hangon* ODA??? *Rhaokror egyre feszültebb lett mígnem ez a mondta már ordibálássá formálódott. Aztán eszébe jutottak az előző vevők, a modortalan viselkedésük. Ő nem ilyen neveltetést kapott. Megtörölte szemeit és folytatta egy barátságos nyugodt, sírástól remegő hangon*. Azt a tőrt kérném szépen és egy valamire való páncélt, vagy amit akar... Lényegében csak a tőr számít.
*Kis könnycseppek gördültek le az arcán amitől kissé megalázottnak érezte magát.*
-Jó esély van rá, hogy... *kicsit elhallgatott, majd folytatta* ...hogy ő volt Ilirra. A szeretőm.
-Oda tudja adni a tőrt???*Kérdezte a mágus remegő hangon* ODA??? *Rhaokror egyre feszültebb lett mígnem ez a mondta már ordibálássá formálódott. Aztán eszébe jutottak az előző vevők, a modortalan viselkedésük. Ő nem ilyen neveltetést kapott. Megtörölte szemeit és folytatta egy barátságos nyugodt, sírástól remegő hangon*. Azt a tőrt kérném szépen és egy valamire való páncélt, vagy amit akar... Lényegében csak a tőr számít.
*Kis könnycseppek gördültek le az arcán amitől kissé megalázottnak érezte magát.*
-Jó esély van rá, hogy... *kicsit elhallgatott, majd folytatta* ...hogy ő volt Ilirra. A szeretőm.
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:11:07
Üzenet elküldve: 2012-07-16 21:11:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
-Rhatos,... Rhatos. *Maga elé meredve ízlelgeti a város nevét.* -Egyszer átutaztam arrafelé. Egy vöröshajú lánynak csináltam egy finoman megmunkált tőrt, ha jól emlékszem. Igen, igen! Pár rúnát vésetett rá, mondván, hogy valami varázslónak szánja, de ez már sok évvel ezelőtt volt. Nem értek én a rúnákhoz, de akkor és ott kitettem magamért. Mindenesetre nem jött el érte. A tőr meg azóta is a raktárban porosodik. De mindez még nem magyarázza meg, hogy honnan ismerlek. *Merengve beszél, szemei a semmit fürkészik Khagun háta mögött. A felszisszenésre azonban felkapja a fejét.*
-Ugyan már fiam, ne mondj ilyeneket. Ők a legjobb megrendelőim, hát már csak nem akarod, hogy öreg koromra egy kisemmizett félkegyelmű legyek?! *Kacag fel, aztán a történetre elkomorodik.* -Sajnálom, de egyedül akkor is kevés vagy egy ilyen feladathoz. Meg aztán, az évek folyamán ők is sokat szelídültek. A városban lakókkal már nincs is sok gond. Hidd el nekem, csak a lehetőséget kell nekik megadni.*
-Üdvözöllek Khagun Rhaokror. Örülök, hogy megismerhettelek. De mondd csak, miért kerested fel a város kovácsát? Tán egy szét vértet szeretnél, vagy egy tőrt, ami a karcsú ujjaid közé illik?
-Ugyan már fiam, ne mondj ilyeneket. Ők a legjobb megrendelőim, hát már csak nem akarod, hogy öreg koromra egy kisemmizett félkegyelmű legyek?! *Kacag fel, aztán a történetre elkomorodik.* -Sajnálom, de egyedül akkor is kevés vagy egy ilyen feladathoz. Meg aztán, az évek folyamán ők is sokat szelídültek. A városban lakókkal már nincs is sok gond. Hidd el nekem, csak a lehetőséget kell nekik megadni.*
-Üdvözöllek Khagun Rhaokror. Örülök, hogy megismerhettelek. De mondd csak, miért kerested fel a város kovácsát? Tán egy szét vértet szeretnél, vagy egy tőrt, ami a karcsú ujjaid közé illik?
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 20:46:59
Üzenet elküldve: 2012-07-16 20:46:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
-Egy Rhatos nevű városból jöttem amit 17 éves koromban az orkok porig romboltak. -Rhoakror bosszús pillantásokat vet a mögötte elsétáló orkra.- Kerüljön az egész életembe is de kiírtom a fajtáját. -Khagun szemében látszik a düh amely egész életén át emésztette. -Egykori kedvesemet is egy ilyen szörnyeteg lökte a halál sötét bugyraiba. Sosem bocsátom meg nekik. -Utolsó szavait már könnyes szemmel mondta amit próbált is takarni.- Különben Khagun Rhaokror-nak hívnak.
Ennek hallatán az fél-ork aki arrébb rakta a mágust kicsit meglepődve megállt, majd folytatta sétáját ki az épületből.
Ennek hallatán az fél-ork aki arrébb rakta a mágust kicsit meglepődve megállt, majd folytatta sétáját ki az épületből.
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 20:34:42
Üzenet elküldve: 2012-07-16 20:34:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Khagun Rhaokror részére//
*Bármilyen méretes maga Khagun is, most mégis kicsinek érzi magát. Mikor megpróbál előre lépni, az egyik alak egyszerűen megemeli és arrébb rakja őt.*
-Ez nem a te köröd kölyök! Mink mán itt állunk egy órája! *morogja, és megdörzsöli az öklét. Látszik a fickón, hogy ork vér is csörgedezik az ereiben, így nem feltétlenül tanácsos ujjat húzni vele. A kovács is erre a következtetésre jut, így ő sem szól bele a közjátékba.
Ketten időközben elhagyják a helyet és most az arrébb pakoló dörmögheti el a kívánságait. Végül Khagun is sorra kerül, sértett önérzettel ugyan, de legalább épen. A kovács végre ráfókuszál, aztán összevonja a szemöldökét, mikor meglátja a vonásokat.*
-Üdvözlöm fiatalember! Miben lehetek segítségedre? Bocsáss meg kérlek a szűkös fogadtatásért, de ez legalább annak a tanúbizonysága, hogy jól megy a bolt. *Felnevet a saját tréfáján, aztán megvakarja az állát a szakálla alatt.*
-Mondd csak úrfi, hová valósi vagy? Ismerősek az arcvonásaid, de ha a fene megesz, akkor sem jövök rá honnan.
*Bármilyen méretes maga Khagun is, most mégis kicsinek érzi magát. Mikor megpróbál előre lépni, az egyik alak egyszerűen megemeli és arrébb rakja őt.*
-Ez nem a te köröd kölyök! Mink mán itt állunk egy órája! *morogja, és megdörzsöli az öklét. Látszik a fickón, hogy ork vér is csörgedezik az ereiben, így nem feltétlenül tanácsos ujjat húzni vele. A kovács is erre a következtetésre jut, így ő sem szól bele a közjátékba.
Ketten időközben elhagyják a helyet és most az arrébb pakoló dörmögheti el a kívánságait. Végül Khagun is sorra kerül, sértett önérzettel ugyan, de legalább épen. A kovács végre ráfókuszál, aztán összevonja a szemöldökét, mikor meglátja a vonásokat.*
-Üdvözlöm fiatalember! Miben lehetek segítségedre? Bocsáss meg kérlek a szűkös fogadtatásért, de ez legalább annak a tanúbizonysága, hogy jól megy a bolt. *Felnevet a saját tréfáján, aztán megvakarja az állát a szakálla alatt.*
-Mondd csak úrfi, hová valósi vagy? Ismerősek az arcvonásaid, de ha a fene megesz, akkor sem jövök rá honnan.
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 20:18:54
Üzenet elküldve: 2012-07-16 20:18:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
Rhaokror belép a műhelybe. Látja ahogy négy ember ordibál egymással. Kicsit megijed mert látja, hogy ingerültek és akármelyik pillanatban el borulhat az agyuk.Rhaokror próbált feltűnés nélkül beállni a sorba ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni. A kovácson látszik a fáradtság és, hogy már nem tud mit csinálni a négy idiótával. Odament az egyikhez aki megállapítása szerint talán a leg kisebb testalkatú és próbálta megszólítani bár sikertelenül mert sikerült nekik túlkiabálni a kalandort. Megpróbáltam közelebb kerülni a kovácsmesterhez, hogy feladjam a rendelésemet. A mester látszólag örült, hogy végre nem egy olyan vevője van aki csak ordibálni tud, hanem illedelmes megközelítője a vásárlásnak. A kalandor körülnézett a boltban de semmit nem talált ami tetszene neki. A kovács kissé megzavarodott és talán kicsit meg is sértődött de végül belenyugodott hogy az új vevő kisétál az ajtón üres kézzel.
A hozzászólás írója (Khagun Rhaokror) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.16 20:22:45
A hozzászólás írója (Khagun Rhaokror) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.16 20:22:45
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 18:41:44
Üzenet elküldve: 2012-07-16 18:41:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Khagun Rhaokror részére//
*A kovácsműhely lassan túlzsúfolttá válik. A kovácson kívül még négyen tartózkodnak a helységben. Mind izmos, nagy darab férfi, akik egyszerre, egymást túlkiabálva próbálják leadni a rendelésüket. Levegő szinte nincs is a helységben, hiába van nyitva ajtó- ablak, a fülledt levegőnek nincs helye távozni a műhelyből. A kovács már felhagyott azzal, hogy vendégeit megkerülve kalapácsoljon, már csak kétségbeesett, apró betűs jegyzeteket készít, hogy a későbbiek folyamán mindenki számára a megfelelő fegyvert tudja elkészíteni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.16 18:46:53
*A kovácsműhely lassan túlzsúfolttá válik. A kovácson kívül még négyen tartózkodnak a helységben. Mind izmos, nagy darab férfi, akik egyszerre, egymást túlkiabálva próbálják leadni a rendelésüket. Levegő szinte nincs is a helységben, hiába van nyitva ajtó- ablak, a fülledt levegőnek nincs helye távozni a műhelyből. A kovács már felhagyott azzal, hogy vendégeit megkerülve kalapácsoljon, már csak kétségbeesett, apró betűs jegyzeteket készít, hogy a későbbiek folyamán mindenki számára a megfelelő fegyvert tudja elkészíteni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.16 18:46:53
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 14:39:34
Üzenet elküldve: 2012-07-16 14:39:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Quae csak elégedetten bólint, örül végülis, hogy sikerült rávilágítania egy most még aprónak tűnő problémára, ami később már nagyobb figyelmet követelhet magának, amikor már késő lenne.*
-Ohhh... Köszönöm! *Úgy gondolja, a kijelentést magára veheti, és úgy válaszol még vissza a válla felett, mintha bókként értették volna. De amikor előrántja a kardját... A démon szemű olyan furcsán tekint rá. Talán kezd rájönni, hogy azok a fegyverek nem csupán díszként vannak Quae-nél? Ezt eddig alig néhány férfinál vette észre, a legtöbbjükben csak akkor tudatosult, amikor a nő föléjük kerekedett. Még számos gondolat fut át a fején, hogy mi történhetne a következő néhány percben, de végül egyik sem bizonyul helyesnek, nem történik semmi.
Ahelyett úgy tűnik eléri célját az epés kijelentéseivel, a vörös megunja az ostromlást, szóban is igazat ad Quae-nek és újabb színpadiasnak mondható búcsúja után végre-valahára távozik.*
'El ne felejtsem, ha legközelebb ne adj isten vissza kell térnem ide, mindenhova csuklyában menjek...' *Jegyzi meg magának a nő. Több dolga nem lévén itt, ő is a távozáshoz készülődik, de hirtelen még az iménti hang hallatszódik az ajtóból, a kovácshoz szólva. Quae bosszúsan vonja össze a szemöldökét. Már szinte hitetlenkedve gondolja, csak nem tud a férfi szó nélkül vereséget szenvedni...*
-Nehogy hozzá írja! *Veti oda még oda fenyegető hangon a mesternek, remélve, hogy azt teszi, amit ő mond. A férfi után siet, igyekezvén, hogy beérje és dühösen számon kéri.*
-Hé! Várjon! Ma tán véletlenül szoknyát vettem, hogy azt hiszi, engem mindenben ki kell segíteni?! Én nem vagyok olyan, mint azok ott, a palotáikban! *Mutat határozottan valamerre a gazdagnegyed irányába, gondolva a sok pillarebegtető, törékeny leánykára.*
-Nekem nem kell hős lovag! *Jelenti ki kissé feldúltabb hangnemben, mint amennyire szerette volna. Ezzel számára lezártnak tekinthető a dolog, igenis, ő nevet utoljára! Faképnél hagyva a férfit, most ő indul el vissza a városba. De akkor egyetlen mozdulattal dönti romba eddigi, gondosan felépített érveit. Egy rossz lépést követően a nadrágját borító szíjak és csatok közül a két lábán kettő összeakad, ezzel akadályozva Quae-t a továbbhaladásban. Meglepett kiáltással kísérve jön a tudat, hogy lépne tovább, de nem tud, végül egyensúlyát elvesztve hasal el a kövezeten, rendesen megütve magát. Nem is tudja mi esik rosszabbul. A csontjaiba nyilalló fájdalom, vagy az, hogy ezzel a lépéssel (szó szerint) elvesztette a csatát.*
'Remek... Que, a rettegett harcos, aki elesik a saját lábában...'
-Ohhh... Köszönöm! *Úgy gondolja, a kijelentést magára veheti, és úgy válaszol még vissza a válla felett, mintha bókként értették volna. De amikor előrántja a kardját... A démon szemű olyan furcsán tekint rá. Talán kezd rájönni, hogy azok a fegyverek nem csupán díszként vannak Quae-nél? Ezt eddig alig néhány férfinál vette észre, a legtöbbjükben csak akkor tudatosult, amikor a nő föléjük kerekedett. Még számos gondolat fut át a fején, hogy mi történhetne a következő néhány percben, de végül egyik sem bizonyul helyesnek, nem történik semmi.
Ahelyett úgy tűnik eléri célját az epés kijelentéseivel, a vörös megunja az ostromlást, szóban is igazat ad Quae-nek és újabb színpadiasnak mondható búcsúja után végre-valahára távozik.*
'El ne felejtsem, ha legközelebb ne adj isten vissza kell térnem ide, mindenhova csuklyában menjek...' *Jegyzi meg magának a nő. Több dolga nem lévén itt, ő is a távozáshoz készülődik, de hirtelen még az iménti hang hallatszódik az ajtóból, a kovácshoz szólva. Quae bosszúsan vonja össze a szemöldökét. Már szinte hitetlenkedve gondolja, csak nem tud a férfi szó nélkül vereséget szenvedni...*
-Nehogy hozzá írja! *Veti oda még oda fenyegető hangon a mesternek, remélve, hogy azt teszi, amit ő mond. A férfi után siet, igyekezvén, hogy beérje és dühösen számon kéri.*
-Hé! Várjon! Ma tán véletlenül szoknyát vettem, hogy azt hiszi, engem mindenben ki kell segíteni?! Én nem vagyok olyan, mint azok ott, a palotáikban! *Mutat határozottan valamerre a gazdagnegyed irányába, gondolva a sok pillarebegtető, törékeny leánykára.*
-Nekem nem kell hős lovag! *Jelenti ki kissé feldúltabb hangnemben, mint amennyire szerette volna. Ezzel számára lezártnak tekinthető a dolog, igenis, ő nevet utoljára! Faképnél hagyva a férfit, most ő indul el vissza a városba. De akkor egyetlen mozdulattal dönti romba eddigi, gondosan felépített érveit. Egy rossz lépést követően a nadrágját borító szíjak és csatok közül a két lábán kettő összeakad, ezzel akadályozva Quae-t a továbbhaladásban. Meglepett kiáltással kísérve jön a tudat, hogy lépne tovább, de nem tud, végül egyensúlyát elvesztve hasal el a kövezeten, rendesen megütve magát. Nem is tudja mi esik rosszabbul. A csontjaiba nyilalló fájdalom, vagy az, hogy ezzel a lépéssel (szó szerint) elvesztette a csatát.*
'Remek... Que, a rettegett harcos, aki elesik a saját lábában...'
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-16 11:52:12
Üzenet elküldve: 2012-07-16 11:52:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Hölgyem, tudja, hogyha az ember csatába keveredik, akkor ott nincs helye a félelemnek. Természetesen igaz a felvetése, magamat is megsebezhetem - talán azért nem olyan könnyen, de fennáll a veszélye -, azonban ezért fogok vele sokat gyakorolni, hogy ez ne történjen meg éles helyzetben. Van több olyan mérgezett fegyver, mellyel együtt jár az ellenszer is, hogy a fegyver használója teljes biztonságban lehessen, ám mivel jelen esetben egy hibáról beszélhetünk, sajna ez elmaradt... Viszont, most hogy így mondja...
*Kap fejéhez - persze nem a karmos kezével -, s odasiet a kovácshoz. Pár perces bizalmas beszélgetés következik, melynek során a vörös megbeszéli vele, hogy a következő szállítmányban az ellenanyagot is hozassák el, sosem árthat, ha van egy mentőöv. Ellenben a hölgy hanglejtése és stílusa felkeltette Mordach érdeklődését, hiszen láthatóan - és hallhatóan - szeret csipkelődni idegenekkel. Nem ő lenne az első nőszemély, ki ilyesmit vetett be, abból a célból, hogy próbára tegye a vöröst. Valaki már olyan szinten is próbára akarta tenni, hogy vajon meddig bírja idegekkel, s mikor akad már ki végleg. Nem is kell mondani, Mordach kitartó, no meg furfangos is... Majd meglátjuk, ki nevet a végén! Na nem, ez gonosz volt...*
- Nem, valóban nem torkokat, sokszor idegeket...
*Lép vissza a hölgyhöz, s gúnyosan kacsint egyet rá. Természetesen feltűnik, hogy a másik figyelme most a fegyverekre tér vissza, így hát mintha csak befejezték volna a beszélgetést, Mordach is továbbáll, s egy gondosan megmunkált, szép motívumokkal tarkított, kerek pajzsot kezd tanulmányozni. Persze egyáltalán nem érdekli, hiszen életében nem volt a kezében pajzs, de hát egyelőre nem akarja elhagyni a műhelyt 'bizonyos' okok miatt.
Váratlanul látkörébe behatol az iménti hölgyemény, ahogy azt a méretes fegyvert rántja elő. Szíve szerint kihívná egy párbajra... Azonban az elvei ezzel szigorúan ütköznek, ő hölggyel nem harcol, még akkor sem, ha őt hívják ki. Lehet erős a másik, lehet ügyes, azonban akkor sem egyenlőek az esélyek. No és Mordach nem ütni meg csapkodni szereti a hölgyeményeket...
A másik figyelme újra a fegyverekre szegeződik, melyek után pár gúnyosabb elszólás is következik, melyek Mordach számára rárakják az i-re a pontot. Ő nem erőszakos, senkire sem fogja ráerőltetni a társaságát, főleg olyanra nem, ki nem igazán kíváncsi rá. Így hát készülődés-képpen megigazítja az oldalán lógó két kardot, kényelmesebb pozícióba helyezi az újdonsült karmát, végül visszalép a hölgyhöz, s már immáron hűvösebb hangon szólal felé.*
- De, hölgyem, hatásos.
*Váratlanul megragadja egyik kezét, s egy csókot hint rá, apró félmosollyal kísérve.*
- Lehet, hogy valaki kicsorbította... De nem mindenkinek ez a célja.
*Végül biccent egyet felé, s lassú léptekkel megindul az ajtó felé - nem akar sietni, hiszen még egy utolsó esélyt ad magának, hátha ez a csípős nyelvű hölgyemény meggondolja magát.*
- A hölgy későbbi tartozását pedig írd hozzám!
*Szól még vissza utoljára a kovácsnak, ki azonnal róni kezdi a betűket, a vörös azonban nem néz vissza a hölgy felé.*
*Kap fejéhez - persze nem a karmos kezével -, s odasiet a kovácshoz. Pár perces bizalmas beszélgetés következik, melynek során a vörös megbeszéli vele, hogy a következő szállítmányban az ellenanyagot is hozassák el, sosem árthat, ha van egy mentőöv. Ellenben a hölgy hanglejtése és stílusa felkeltette Mordach érdeklődését, hiszen láthatóan - és hallhatóan - szeret csipkelődni idegenekkel. Nem ő lenne az első nőszemély, ki ilyesmit vetett be, abból a célból, hogy próbára tegye a vöröst. Valaki már olyan szinten is próbára akarta tenni, hogy vajon meddig bírja idegekkel, s mikor akad már ki végleg. Nem is kell mondani, Mordach kitartó, no meg furfangos is... Majd meglátjuk, ki nevet a végén! Na nem, ez gonosz volt...*
- Nem, valóban nem torkokat, sokszor idegeket...
*Lép vissza a hölgyhöz, s gúnyosan kacsint egyet rá. Természetesen feltűnik, hogy a másik figyelme most a fegyverekre tér vissza, így hát mintha csak befejezték volna a beszélgetést, Mordach is továbbáll, s egy gondosan megmunkált, szép motívumokkal tarkított, kerek pajzsot kezd tanulmányozni. Persze egyáltalán nem érdekli, hiszen életében nem volt a kezében pajzs, de hát egyelőre nem akarja elhagyni a műhelyt 'bizonyos' okok miatt.
Váratlanul látkörébe behatol az iménti hölgyemény, ahogy azt a méretes fegyvert rántja elő. Szíve szerint kihívná egy párbajra... Azonban az elvei ezzel szigorúan ütköznek, ő hölggyel nem harcol, még akkor sem, ha őt hívják ki. Lehet erős a másik, lehet ügyes, azonban akkor sem egyenlőek az esélyek. No és Mordach nem ütni meg csapkodni szereti a hölgyeményeket...
A másik figyelme újra a fegyverekre szegeződik, melyek után pár gúnyosabb elszólás is következik, melyek Mordach számára rárakják az i-re a pontot. Ő nem erőszakos, senkire sem fogja ráerőltetni a társaságát, főleg olyanra nem, ki nem igazán kíváncsi rá. Így hát készülődés-képpen megigazítja az oldalán lógó két kardot, kényelmesebb pozícióba helyezi az újdonsült karmát, végül visszalép a hölgyhöz, s már immáron hűvösebb hangon szólal felé.*
- De, hölgyem, hatásos.
*Váratlanul megragadja egyik kezét, s egy csókot hint rá, apró félmosollyal kísérve.*
- Lehet, hogy valaki kicsorbította... De nem mindenkinek ez a célja.
*Végül biccent egyet felé, s lassú léptekkel megindul az ajtó felé - nem akar sietni, hiszen még egy utolsó esélyt ad magának, hátha ez a csípős nyelvű hölgyemény meggondolja magát.*
- A hölgy későbbi tartozását pedig írd hozzám!
*Szól még vissza utoljára a kovácsnak, ki azonnal róni kezdi a betűket, a vörös azonban nem néz vissza a hölgy felé.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 19:50:35
Üzenet elküldve: 2012-07-15 19:50:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
-Ez mind szép... De nem fél attól, hogy esetleg a csata hevében, saját magát sebzi meg? Véletlenül? *Kóstolgatja a látszólag rendíthetetlen férfit, még mindig ugyanabban a flegma stílusban. Felveszi a tipikusan kritikus testhelyzetét: mellkasa előtt összefont karok, kisterpesz és kötözködő arckifejezés. De jelenleg jól érzi magát a bőrében, hiszen olyan környezetben van, olyan beszélgetőpartnerrel, ahol és akivel szemben megállja a helyét. Nem ám valami puccos városi környezetben, politikával és mágusokkal körbevéve... Csak könnyedén.*
'Oh, hogy el ne ájuljak...' *Jegyzi meg saját magának, de csak egy fél szemöldök felvonással reagálja le a színpadias kijelentést. De hirtelen meggondolja magát, mégis fűzi tovább a dolgot.*
-Áh, akkor már értem, hogy honnan van bátorsága bármiféle páncél nélkül járni... Végülis az asszonyok fegyverei nem torkokat metszenek el...
*Pont olyan gúnyos vigyor terül el az arcán, mint amikor a kovács kárának örült. Kíváncsi a férfi reakciójára, hiszen éppen most becsmérelte harcos létét (vagy nem létét), mondván, hogy többet kalandozik mások ágyában, mint a vadonban. Majd, mintha a démon hirtelen érdektelenné válna a számára, visszafordul az előbb kiszemelt fokos felé. Legelteti rajta a szemeit még pár pillanatig, majd odaszól az inasnak.*
-Egy ilyen mennyibe fájna? *Mutat a kiszemelt fegyverre. Válaszként kicsit magasabb árat kap, mint amennyit Quae gondolt, hogy a fegyver megérdemelne, de legyen.*
-Nem-e? *Mosolyodik el megint és határozott, hirtelen mozdulattal rántja ki a kardot a hüvelyéből, amit az az utánozhatatlan hang kísér, amikor a fém csúszik a fémen. Ennél már csak az a csattanás jobb, ami pengék ütközésénél hallatszódik. Vagy amikor az acél belevág a húsba... Mivel dolga is akad itt, amit el kell végezni, int az inasnak, mielőtt az eltűnne a hátsó helyiségben. Először is leadja a rendelést a fokosra, majd átadja neki a kardot, elmagyarázva, hogy mit kell rajta pontosan kijavítani. Megegyeznek, hogy majd fizet, hogyha a fegyverek készen vannak.
De érkezik az újabb megjegyzés a férfi részéről, Quae kénytelen odapillantani félmosollyal, csodálkozva; lám, valakibe humorérzék is szorult.* -Valakinek ki kellett csorbítani... *Fűzi hozzá, de hangja most kissé árnyaltabb, érezhető benne a bosszús él.*
-Általában utóbbi célból is hatásos... Bár most valamiért nem az, nem értem *A tőle már megszokott kötözködős szemöldök felvonással teszi a mondat végére a pontot. Elmereng; vajon ennyire nincsenek már csinos, fiatal lányok a városban, hogy egy férfi őrá fanyalodjon? Átsuhan a fején a gondolat, hogy semmiképpen nem akar megtörni. Hogy is gondolhat ilyenre, ez elképzelhetetlen! Végülis eddig őszerinte sikeresen hárította az összes próbálkozást.*
'Oh, hogy el ne ájuljak...' *Jegyzi meg saját magának, de csak egy fél szemöldök felvonással reagálja le a színpadias kijelentést. De hirtelen meggondolja magát, mégis fűzi tovább a dolgot.*
-Áh, akkor már értem, hogy honnan van bátorsága bármiféle páncél nélkül járni... Végülis az asszonyok fegyverei nem torkokat metszenek el...
*Pont olyan gúnyos vigyor terül el az arcán, mint amikor a kovács kárának örült. Kíváncsi a férfi reakciójára, hiszen éppen most becsmérelte harcos létét (vagy nem létét), mondván, hogy többet kalandozik mások ágyában, mint a vadonban. Majd, mintha a démon hirtelen érdektelenné válna a számára, visszafordul az előbb kiszemelt fokos felé. Legelteti rajta a szemeit még pár pillanatig, majd odaszól az inasnak.*
-Egy ilyen mennyibe fájna? *Mutat a kiszemelt fegyverre. Válaszként kicsit magasabb árat kap, mint amennyit Quae gondolt, hogy a fegyver megérdemelne, de legyen.*
-Nem-e? *Mosolyodik el megint és határozott, hirtelen mozdulattal rántja ki a kardot a hüvelyéből, amit az az utánozhatatlan hang kísér, amikor a fém csúszik a fémen. Ennél már csak az a csattanás jobb, ami pengék ütközésénél hallatszódik. Vagy amikor az acél belevág a húsba... Mivel dolga is akad itt, amit el kell végezni, int az inasnak, mielőtt az eltűnne a hátsó helyiségben. Először is leadja a rendelést a fokosra, majd átadja neki a kardot, elmagyarázva, hogy mit kell rajta pontosan kijavítani. Megegyeznek, hogy majd fizet, hogyha a fegyverek készen vannak.
De érkezik az újabb megjegyzés a férfi részéről, Quae kénytelen odapillantani félmosollyal, csodálkozva; lám, valakibe humorérzék is szorult.* -Valakinek ki kellett csorbítani... *Fűzi hozzá, de hangja most kissé árnyaltabb, érezhető benne a bosszús él.*
-Általában utóbbi célból is hatásos... Bár most valamiért nem az, nem értem *A tőle már megszokott kötözködős szemöldök felvonással teszi a mondat végére a pontot. Elmereng; vajon ennyire nincsenek már csinos, fiatal lányok a városban, hogy egy férfi őrá fanyalodjon? Átsuhan a fején a gondolat, hogy semmiképpen nem akar megtörni. Hogy is gondolhat ilyenre, ez elképzelhetetlen! Végülis eddig őszerinte sikeresen hárította az összes próbálkozást.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 18:03:53
Üzenet elküldve: 2012-07-15 18:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Így van, ahogy mondja. Valóban nem egy apró aranypénzbe került, viszont egy ilyennek a kovácsolása... *mutat oldalán lógaszkodó hosszúkardjára* Sokkal drágább, s ezzel a kis eszközzel pár új hatásos mozdulatsort is elsajátíthatok. Eddig két nehéz hosszúkard volt a társam, amik segítségével az ellenség nehezen tudott a közelembe férkőzni... Ezzel a kis drágasággal pedig adok nekik egy esélyt. Gondolja csak el, ha netán van olyan szerencséje az illetőnek, hogy kikerüli ezt a hatalmas kardot, akkor azonnal szembe találja magát ezzel az éles karommal, melynek egy röpke suhintása is már halálos lehet. No meg külsőre sem mindennapi...
*Végül megfogja az egész felszerelést, majd azt felcsatolja magára, s ujjait beleilleszti a karmokba. Így, hogy magán viseli, még jobban elnyerte a tetszését!*
- Amolyan fél-karvédőnek is elmenne...
*Magasba emeli bal karját az ablak felé, s ujjainak végén, a hegyes, feketés-ezüstös karmokon megcsillan egy kinti lámpás fénye.*
- Különleges rendeltetésnek nem mondhatnám, inkább amolyan újításnak, új módszer bevezetésének. Hosszú évek óta ez a két szépség volt a segítőm, s úgy gondoltam, hogy egy harmadik sem ártana. Az én kis rablásaimhoz pedig elegendő csupán az, amit a természet adott...
*Kacsint egyet sejtelmesen, bár szavai nem hangzottak önteltnek - sosem volt az, és sosem lesz. Az, hogy félmeztelenül jár-kel, amerre csak van, csupán a megszokás és a kényelem vezérlése.
Közelebb hajol a hölgyhöz, szinte már el is felejtette, hogy az inas és a kovács az ő döntő szavát várják. Most sokkal fontosabb dolga van annál, mint hogy ezekre a mihasznákra figyeljen: elvégre egy érdekes hölgyemény társaságába került!*
- Szavaiból ítélve Kegyed számára sem idegenek az éles pengék!
*Biccent a hölgy mögé, pontosabban háta felé, ahol egy csorba hosszúkard pihenget, talán épp arra várva, hogy valakiben alaposan megmártózzon. Pár pillanat alatt Mordach fején is átfut egy-két dolog: ez a nőszemély talán zsoldos lehet? Vagy egy olyan hölgy, kit túlságosan elnyomtak, s az erejének és ügyességének felhasználásával próbált kitörni a kalitkából? Vagy egyszerűen csak jobbnak látja, ha meg tudja védeni magát? Ideje ezt kipuhatolózni, de előbb...*
- Rendben, elviszem, de ez volt az utolsó! Még egy ilyen vétek, és ígérem, több fegyvert nem kell csinálnotok!
*Mondja szigorúan, bár egy fél pillantást vet a hölgyre, mire el is mosolyodik. Az asztalhoz lépve legurítja a kovácsnak még a maradék aranyat, majd int egyet neki, hogy menjen csak, és csinálja a dolgát az inassal együtt. Végül Mordach odalépked a hölgyemény mellé, s a fegyvereket kémlelve megszólal.*
- Ritkán látni egy ilyen bájos hölgyet egy ekkora karddal a hátán! Használni is szokta, vagy csak elrettentésnek szánja, hogy a ronda férfiak messziről elkerüljék?
*Sandít oldalra gúnyos vigyorral, miközben újra tanulmányozni kezdi a karmot, amin talál is egy apró fogantyút, melynek kipöckölése minden bizonnyal elindítaná a mérget - egyelőre azért nem kísérletezik.*
*Végül megfogja az egész felszerelést, majd azt felcsatolja magára, s ujjait beleilleszti a karmokba. Így, hogy magán viseli, még jobban elnyerte a tetszését!*
- Amolyan fél-karvédőnek is elmenne...
*Magasba emeli bal karját az ablak felé, s ujjainak végén, a hegyes, feketés-ezüstös karmokon megcsillan egy kinti lámpás fénye.*
- Különleges rendeltetésnek nem mondhatnám, inkább amolyan újításnak, új módszer bevezetésének. Hosszú évek óta ez a két szépség volt a segítőm, s úgy gondoltam, hogy egy harmadik sem ártana. Az én kis rablásaimhoz pedig elegendő csupán az, amit a természet adott...
*Kacsint egyet sejtelmesen, bár szavai nem hangzottak önteltnek - sosem volt az, és sosem lesz. Az, hogy félmeztelenül jár-kel, amerre csak van, csupán a megszokás és a kényelem vezérlése.
Közelebb hajol a hölgyhöz, szinte már el is felejtette, hogy az inas és a kovács az ő döntő szavát várják. Most sokkal fontosabb dolga van annál, mint hogy ezekre a mihasznákra figyeljen: elvégre egy érdekes hölgyemény társaságába került!*
- Szavaiból ítélve Kegyed számára sem idegenek az éles pengék!
*Biccent a hölgy mögé, pontosabban háta felé, ahol egy csorba hosszúkard pihenget, talán épp arra várva, hogy valakiben alaposan megmártózzon. Pár pillanat alatt Mordach fején is átfut egy-két dolog: ez a nőszemély talán zsoldos lehet? Vagy egy olyan hölgy, kit túlságosan elnyomtak, s az erejének és ügyességének felhasználásával próbált kitörni a kalitkából? Vagy egyszerűen csak jobbnak látja, ha meg tudja védeni magát? Ideje ezt kipuhatolózni, de előbb...*
- Rendben, elviszem, de ez volt az utolsó! Még egy ilyen vétek, és ígérem, több fegyvert nem kell csinálnotok!
*Mondja szigorúan, bár egy fél pillantást vet a hölgyre, mire el is mosolyodik. Az asztalhoz lépve legurítja a kovácsnak még a maradék aranyat, majd int egyet neki, hogy menjen csak, és csinálja a dolgát az inassal együtt. Végül Mordach odalépked a hölgyemény mellé, s a fegyvereket kémlelve megszólal.*
- Ritkán látni egy ilyen bájos hölgyet egy ekkora karddal a hátán! Használni is szokta, vagy csak elrettentésnek szánja, hogy a ronda férfiak messziről elkerüljék?
*Sandít oldalra gúnyos vigyorral, miközben újra tanulmányozni kezdi a karmot, amin talál is egy apró fogantyút, melynek kipöckölése minden bizonnyal elindítaná a mérget - egyelőre azért nem kísérletezik.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 14:01:58
Üzenet elküldve: 2012-07-15 14:01:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Számos a fegyver a falra akasztva, van amelyik jobban elnyeri a nő tetszését, van amelyik kevésbe. Vannak itt hatalmas, ork kézbe illő csatabárdok, lovassági lándzsák... De Quae, amellett, hogy nehézkesen tudná megvédeni magát ezekkel, vagy egyáltalán bárkit is megsebezni velük, nem is kedveli a túl nagy, túl feltűnő darabokat. Egy fegyver legyen egyszerű és gyors, mint a legtöbb általa okozott halál.
A nő szeme végül egy fokoson akad meg. A nyele körülbelül karhosszúságú, az élébe pedig mintha egy napszimbólum lenne belevésve, valami írással. Közelebb hajolna, hogy jobban megszemlélhesse, de akkor megszólítják.
Összerezzen, hiszen váratlanul érte. Hátrafordul és a hang gazdájaként egy nem mindennapi férfi áll mögötte, aki egy nem mindennapi fegyverről szeretné kikérni az ő véleményét. Gyorsan felmérve a helyzetet, valamiféle konfliktusról lehet szó a mester és megrendelője között; úgy tűnik az utóbbi a domináns fél, hiszen elnézve a kovácsot, nem biztos hogy az élmény után elfogadható állapotban jut majd el az árnyékszékig. Visszafordul a vörös felé, hiszen az előbb csak egy pillantást vetett rá. Nos, valóban félelmet keltő megjelenéssel bír, ennek ellenére Quae-nek szeme se rebben, már rég megtanulta, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. A vasalt bakancs nehéz lépteket eredményez, amennyi fegyvert visel, azzal több városőrnek is nagy falat lehet, viszont a fedetlen felsőtest és a szokatlanul hosszú vörös haj leginkább felvágásra utal. A vörös szempár pedig... Miféle démoni mágia ez? A nő talán kicsit hosszabb pillanatig veszik el a pillantásában, mint szeretné, de végül sikerül eltépnie magát tőle, mintha mi sem történt volna. De a végeredmény az, hogy nem igazán sikerült elnyernie Quae bizalmát.
Azzal kapcsolatban bizonytalan, vajon mi a célja a démon szeműnek a felhanggal? Talán az ő véleményén múlik, hogy kinek lesz igaza? Valószínű, hogy nem annyira komoly a helyzet, hogy életek múljanak a döntésén, de attól függetlenül gúnyosan elmosolyodik, kedvére van ez a kis színjáték. A fegyvert nem veszi át, az is ugyanolyan démoninak tűnik, mint a gazdája, csak egy pillantást vet rá, majd ugyanolyan emelt hangnemben válaszol.*
-Nos, ha már megkérdezett... Az én ízlésemnek túlságosan is hatásos. Jobban kedvelem az egyszerű stílust, ha fogalmazhatok így. Nem mintha nekem nem lenne szokásom alantasabb módszerekhez folyamodni... De igen, a kérdésre válaszolva: egyértelmű, hogy halálosabb. Biztosan nagyon drága lehetett...
*Úgy tűnik a kovács a pozitív véleményt hallva végleg fellélegzett, de az utolsó mondat, ami hatásszünetet követett, megállítja a kezét a mozdulat közben és visszatérő frusztráltsággal pillant fel.
Quae még egyszer végigméri a karmot, ugyanazzal az idegenkedő tekintettel.*
-Megkérdezhetem... Hogy van is valami különleges rendeltetése a fegyvernek, vagy csak városi fruskák szívét és lelkét áll szándékában vele elrabolni?
*Ezzel teljesen elárulta magát. Egyáltalán nem tekinti a karmot praktikusnak, harcban otromba lehet, lopakodáskor túlontúl feltűnő és akadályozhatja is a használóját, nem is beszélve arról, hogy egy rossz mozdulattal a saját végzetét is okozhatja.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.15 14:04:46
A nő szeme végül egy fokoson akad meg. A nyele körülbelül karhosszúságú, az élébe pedig mintha egy napszimbólum lenne belevésve, valami írással. Közelebb hajolna, hogy jobban megszemlélhesse, de akkor megszólítják.
Összerezzen, hiszen váratlanul érte. Hátrafordul és a hang gazdájaként egy nem mindennapi férfi áll mögötte, aki egy nem mindennapi fegyverről szeretné kikérni az ő véleményét. Gyorsan felmérve a helyzetet, valamiféle konfliktusról lehet szó a mester és megrendelője között; úgy tűnik az utóbbi a domináns fél, hiszen elnézve a kovácsot, nem biztos hogy az élmény után elfogadható állapotban jut majd el az árnyékszékig. Visszafordul a vörös felé, hiszen az előbb csak egy pillantást vetett rá. Nos, valóban félelmet keltő megjelenéssel bír, ennek ellenére Quae-nek szeme se rebben, már rég megtanulta, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. A vasalt bakancs nehéz lépteket eredményez, amennyi fegyvert visel, azzal több városőrnek is nagy falat lehet, viszont a fedetlen felsőtest és a szokatlanul hosszú vörös haj leginkább felvágásra utal. A vörös szempár pedig... Miféle démoni mágia ez? A nő talán kicsit hosszabb pillanatig veszik el a pillantásában, mint szeretné, de végül sikerül eltépnie magát tőle, mintha mi sem történt volna. De a végeredmény az, hogy nem igazán sikerült elnyernie Quae bizalmát.
Azzal kapcsolatban bizonytalan, vajon mi a célja a démon szeműnek a felhanggal? Talán az ő véleményén múlik, hogy kinek lesz igaza? Valószínű, hogy nem annyira komoly a helyzet, hogy életek múljanak a döntésén, de attól függetlenül gúnyosan elmosolyodik, kedvére van ez a kis színjáték. A fegyvert nem veszi át, az is ugyanolyan démoninak tűnik, mint a gazdája, csak egy pillantást vet rá, majd ugyanolyan emelt hangnemben válaszol.*
-Nos, ha már megkérdezett... Az én ízlésemnek túlságosan is hatásos. Jobban kedvelem az egyszerű stílust, ha fogalmazhatok így. Nem mintha nekem nem lenne szokásom alantasabb módszerekhez folyamodni... De igen, a kérdésre válaszolva: egyértelmű, hogy halálosabb. Biztosan nagyon drága lehetett...
*Úgy tűnik a kovács a pozitív véleményt hallva végleg fellélegzett, de az utolsó mondat, ami hatásszünetet követett, megállítja a kezét a mozdulat közben és visszatérő frusztráltsággal pillant fel.
Quae még egyszer végigméri a karmot, ugyanazzal az idegenkedő tekintettel.*
-Megkérdezhetem... Hogy van is valami különleges rendeltetése a fegyvernek, vagy csak városi fruskák szívét és lelkét áll szándékában vele elrabolni?
*Ezzel teljesen elárulta magát. Egyáltalán nem tekinti a karmot praktikusnak, harcban otromba lehet, lopakodáskor túlontúl feltűnő és akadályozhatja is a használóját, nem is beszélve arról, hogy egy rossz mozdulattal a saját végzetét is okozhatja.*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.15 14:04:46
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2012-07-15 12:06:51
Üzenet elküldve: 2012-07-15 12:06:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Az étkező elé érve Mordach orrát megcsapják a finom illatok, s jelenleg annál nincs is nagyobb vágya, hogy betérjen e gazdagnegyedi étkezdébe, s a különlegesebbnél különlegesebb falatokat megízlelje. Kellemes estének ígérkezik a mai, melyet semmi pénzért sem halasztana el...
Pontosabban, úgy látszik, van az a pénz... Ahogy nyitná ki a kövekkel kirakott ajtót, váratlanul egy ismerős alak jelenik meg mellette, kinek ábrázatán a félelem és a zavartság elegye tükröződik. Kis termete miatt még kényelmetlenebbnek érzi a helyzetet, s mikor megáll Mordach mellett, fejét lehajtva, felsandítva kezd rá végzetes magyarázatára.*
- Uram... Már mindenhol kerestem... *köhint egyet* A műhelyből küldtek Önért, megérkezett a fegyver, a karom, amit kért, de...
*Mordach meg sem várva mondatának végét, már lelkesen csap is a kis szerencsétlen inas vállára.*
- Na végre komám, már vagy két hetet késett, s ilyenkor igen mérges tudod ám lenni! Ám mivel az estém jónak ígérkezik, ezért mindent elfelejtek, az a lényeg, hogy megérkezett! Majd holnap elmegyek érte!
*Mondja befejezésül, majd mikor lépne be újra az ajtón, a fiú ismét megszólal, immáron sokkal halkabban és szendébben.*
- Van egy kis probléma, Uram. A fegyver ugyan megérkezett, viszont... *nyel egy hatalmasat, szinte hallani is lehet* Viszont kissé elrontották, mert a karmok hegye mérgezett, s igazából az egész szerkezetet átjárja a méreg. Hasznos ám ez nagyon, és...
*A férfi vörös szemei izzani kezdenek azonnal, fejét lassan fordítja vissza, ám mivel nem akar jelenetet rendezni vendége előtt, ezért inkább egy gúnyos mosollyal nyugtázza, s Rochához fordul.*
- Nagyon sajnálom, de nekem most el kell mennem, halaszthatatlan dolgom akadt. Viszont Ön, kérem ne halassza el ezt az estét!
*Azzal a hölgy kezébe nyom temérdek csillogó pénzérmét, végül elhagyja a gazdagnegyedet a fiúval együtt.
Útközben, mivel az inas nem mer hozzászólni, ezért van ideje átgondolni a hibát, amit vétettek: talán nem is olyan nagy baj, bár eredetileg nem ezt kérte, általában nem szokott méreghez folyamodni. Azonban belegondolva nem is lehet rossz egy olyan fegyver, melynek egy apró vágása is akár halálos lehet, főleg, hogy igen sokszor használja őket. Természetesen feltörő elégedettségét el fogja rejteni kezdetben, hogy tanulják meg, hogy aki tisztes pénzt fizet fegyveréért, azt nem szabad sem megváratni, sem 'átverni'. E gondolatok közepette lép be a műhelybe, ahol a kovács már kicsomagolt állapotban várja a karmokkal együtt. Mordach összeszűkíti vérszín szemeit, fedetlen mellkasát kicsit kitolja, majd megindul a férfi felé acélozott talpú bakancsában, mely hangosan, vészjóslóan koppan a padlón. Térdig lenyúló vörös hajzuhatagja hevesen csapkodja oldalát, miközben két hosszúkardja is vészesen koccan egymáshoz. Odaérve biccent egyet a kovács felé komor ábrázattal, majd kezébe veszi a karmot, s alaposabban szemügyre veszi. Tanulmányozza, tanulmányozza, majd végül arcára mérges ábrázatot ültet ki, magában azonban jót derül attól, hogy mennyire tartanak a haragjától.*
- Mintha nem ezt rendeltem volna... *mormogja orra alól*
- Igen, Uram, nagyon-nagyon sajnáljuk, de történt egy kis hiba, ami... *ekkor a vörös rámereszti szemeit, a kovács pedig hirtelen másba kezd bele* Viszont sokkal jobb, mint egy átlagos karom, ugyanis...
- Nem vagyok bolond, magam is tudom, mit lehet vele okozni. De én akkor sem ezt kértem.
*Veti oda ellentmondást nem tűrően, mikor pótcselekvésképpen körbetekint a műhelyben. Meg is pillant egy bájosnak tűnő hölgyet, ki inkább mondható komornak, mint barátságosnak, s kinek arcát egy múló heg díszíti. A vörös váratlanul felkapja a karmot, majd vele odalép a hölgyhöz, s megszólítja hangosan, hogy a kovács és inasa is hallja beszélgetésüket.*
- Elnézést a zavarásért, hölgyem, de nem vetne erre erre egy pillantást? *nyújtja felé a karmot* Mi a véleménye róla? Ön szerint is hatásosabb a mérgekkel teli vég, mintha átlagos fegyver lenne, vagy csak én gondolom így?
*Ajkai sejtelmes félmosolyra húzódnak, mire messzebb még szinte hallani is lehet a kovács és inasa megkönnyebbülését.*
Pontosabban, úgy látszik, van az a pénz... Ahogy nyitná ki a kövekkel kirakott ajtót, váratlanul egy ismerős alak jelenik meg mellette, kinek ábrázatán a félelem és a zavartság elegye tükröződik. Kis termete miatt még kényelmetlenebbnek érzi a helyzetet, s mikor megáll Mordach mellett, fejét lehajtva, felsandítva kezd rá végzetes magyarázatára.*
- Uram... Már mindenhol kerestem... *köhint egyet* A műhelyből küldtek Önért, megérkezett a fegyver, a karom, amit kért, de...
*Mordach meg sem várva mondatának végét, már lelkesen csap is a kis szerencsétlen inas vállára.*
- Na végre komám, már vagy két hetet késett, s ilyenkor igen mérges tudod ám lenni! Ám mivel az estém jónak ígérkezik, ezért mindent elfelejtek, az a lényeg, hogy megérkezett! Majd holnap elmegyek érte!
*Mondja befejezésül, majd mikor lépne be újra az ajtón, a fiú ismét megszólal, immáron sokkal halkabban és szendébben.*
- Van egy kis probléma, Uram. A fegyver ugyan megérkezett, viszont... *nyel egy hatalmasat, szinte hallani is lehet* Viszont kissé elrontották, mert a karmok hegye mérgezett, s igazából az egész szerkezetet átjárja a méreg. Hasznos ám ez nagyon, és...
*A férfi vörös szemei izzani kezdenek azonnal, fejét lassan fordítja vissza, ám mivel nem akar jelenetet rendezni vendége előtt, ezért inkább egy gúnyos mosollyal nyugtázza, s Rochához fordul.*
- Nagyon sajnálom, de nekem most el kell mennem, halaszthatatlan dolgom akadt. Viszont Ön, kérem ne halassza el ezt az estét!
*Azzal a hölgy kezébe nyom temérdek csillogó pénzérmét, végül elhagyja a gazdagnegyedet a fiúval együtt.
Útközben, mivel az inas nem mer hozzászólni, ezért van ideje átgondolni a hibát, amit vétettek: talán nem is olyan nagy baj, bár eredetileg nem ezt kérte, általában nem szokott méreghez folyamodni. Azonban belegondolva nem is lehet rossz egy olyan fegyver, melynek egy apró vágása is akár halálos lehet, főleg, hogy igen sokszor használja őket. Természetesen feltörő elégedettségét el fogja rejteni kezdetben, hogy tanulják meg, hogy aki tisztes pénzt fizet fegyveréért, azt nem szabad sem megváratni, sem 'átverni'. E gondolatok közepette lép be a műhelybe, ahol a kovács már kicsomagolt állapotban várja a karmokkal együtt. Mordach összeszűkíti vérszín szemeit, fedetlen mellkasát kicsit kitolja, majd megindul a férfi felé acélozott talpú bakancsában, mely hangosan, vészjóslóan koppan a padlón. Térdig lenyúló vörös hajzuhatagja hevesen csapkodja oldalát, miközben két hosszúkardja is vészesen koccan egymáshoz. Odaérve biccent egyet a kovács felé komor ábrázattal, majd kezébe veszi a karmot, s alaposabban szemügyre veszi. Tanulmányozza, tanulmányozza, majd végül arcára mérges ábrázatot ültet ki, magában azonban jót derül attól, hogy mennyire tartanak a haragjától.*
- Mintha nem ezt rendeltem volna... *mormogja orra alól*
- Igen, Uram, nagyon-nagyon sajnáljuk, de történt egy kis hiba, ami... *ekkor a vörös rámereszti szemeit, a kovács pedig hirtelen másba kezd bele* Viszont sokkal jobb, mint egy átlagos karom, ugyanis...
- Nem vagyok bolond, magam is tudom, mit lehet vele okozni. De én akkor sem ezt kértem.
*Veti oda ellentmondást nem tűrően, mikor pótcselekvésképpen körbetekint a műhelyben. Meg is pillant egy bájosnak tűnő hölgyet, ki inkább mondható komornak, mint barátságosnak, s kinek arcát egy múló heg díszíti. A vörös váratlanul felkapja a karmot, majd vele odalép a hölgyhöz, s megszólítja hangosan, hogy a kovács és inasa is hallja beszélgetésüket.*
- Elnézést a zavarásért, hölgyem, de nem vetne erre erre egy pillantást? *nyújtja felé a karmot* Mi a véleménye róla? Ön szerint is hatásosabb a mérgekkel teli vég, mintha átlagos fegyver lenne, vagy csak én gondolom így?
*Ajkai sejtelmes félmosolyra húzódnak, mire messzebb még szinte hallani is lehet a kovács és inasa megkönnyebbülését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066