//Az út kezdete//
*Yeza már nyitná a száját, hogy egy "De..." felütéssel rámutasson, hogy kifejezetten a küldetésre való bevásárlás miatt kérték, hogy jöjjön. Végül csak egy sóhajjal konstatálja, hogy a dolgot ennek ellenére már le is tudták nélküle. Már feladta, hogy logikát keressen ebben az ügyben a sorok között, leginkább csak az egyre izgágábban sürgető nekiindulás kényszerét látja.
Mykael pajzsa nem tűnik ugyan ócskának, s bizonyosan kibír jó néhány kardsuhintást, de talán még buzogánycsapást is. Viszont bestiákra vadászni indulnak. Azok az állkapcsok és csapások egy kicsit más kategóriába tartoznak. Ha megroppantják azt a pajzsot, akkor vége. Ha törik, akkor a vasalatok ellenére se lesz már túl sok mindenre jó. A fém ellenben inkább hajlik talán. Kiegyengetve biztos nem lesz már mutatós soha, de hasznosnak hasznos. A fiatal harcos majd úgyis kitapasztalja a saját bőrén, hogy jó vagy rossz döntést hozott, de ez már legyen a jövő zenéje, ami Mykaelnek muzsikál.
Az üveg italra, amit Krultos ad át neki, felfonja a szemöldökét.*
- Egy esztendőnél tovább biztos nem fogom tartogatni *szúrja oda a kijelentést mindennemű kompromisszumkészség nélkül.* - Jövőre ugyanezen a napon felbontom, ha itt lesztek hozzá, ha nem. *Jelentőségteljes pillantása mindkét férfin megállapodik egy-egy pillanatra.* - Szóval kapjátok össze magatokat!
*Megvárja, míg elteszik a dárdákat és a dárdahegyket, de Krultos már indulásra is fogja egy kurta elköszönés után.*
- Bajnokom! *szól utána és a pult mögül néhány lépéssel áthágja a köztük lévő távolságot, aztán lábujjhegyre emelkedve édes csókot tapaszt a gladiátor ajkára, már ha az nem húzódik el... nem mintha szokása lenne.*
- Az útra *mosolyodik, aztán kis hezitálás után Mykaelnek is kiosztja az útravalót, ha már az ajánlgatott felszerelés nem kellett.*
- Nyissátok ki a fületeket az Erdőszellem szavára és talán nem nekem kell meginni az egész üveg rumot.
*Azzal búcsút int a kettősnek, akik gyalogszerrel indulnak neki a nagy útnak. Inkább nem is gondol bele. Neki a fogadóig visszajutni is komoly megpróbáltatás ebben a nyomorult hidegben.
Miután a kalandorok nekiindulnak, és csukódik mögöttük az ajtó, Yeza visszafordul a pult felé és előhozakodik a kovácsnál egy személyes kéréssel. Kihajtogat egy papirost, melyen egyik oldalon egy átsatírozott minta, mégpedig a Wegtoreni Fekete Váltójának pecsétje látható, a másikon pedig egy stilizált főnix és egy leviatán egymásnak vetett háttal. Lángnyelvekre emlékeztető tollak és tapadókorongos, tekergőző csápok egy kerek formába foglalva.
A vörös előadja a kérését, miszerint e két motívumot szeretné elkészíttetni egy félarasznyi jádekorong két oldalára, hogy bőrszalagra fűzve a nyakában hordhassa. Mivel a kovácsot már ismeri egy ideje, s a fegyverekhez is használnak olykor díszítésnek drágakő/féldrágakő berakásokat, úgy gondolta egy próbát megér, hogy megkérdezze.*
- A maradékból kifutja? *kérdi az 1500 aranyas sorra bökve a főkönyvben. Elvégre Krultos és Mykael csak a dárdákat kérték.* - Ha nem, kipótlom *mondja. A jáde nem túl gyakori errefelé, de Yeza bízik benne, hogy nem kér lehetetlent.*