Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:27:03
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:27:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Története? Na ja. Amelyik elég ideje megvan már, és elég vért kiontott, arról dalokat lehetne írni.
*feleli elgondolkodva. Az ő rövidkardja is ilyen lehet, bár korántsem ő az, akinek kezében a penge történelme csiszolódott. Ő csak magához vette, amikor gazdátlanná vált, a jellegtelen, de jó állapotban lévő pengét, amit már őelőtte is bizonyára nem egy zsoldos forgatott.
Mikor aztán Ettvallder elmondja, hogy hogyan terveznek indulni, és hogy őt is jó harcosnak tartja, biccent egyet.*
- Kösz, cimbora! Megnézzük, mi van odakinn, legalább nem kell egész nap hülye pletykákat hallgatnom kürtszóról, meg orkokról, meg szörnyekről és démonokról.
*feleli, utalva arra, hogy mennyien mennyiféle módon magyarázzák a kürtszót, és mennyi alaptalan hülyeség is van a pletykák között.*
- Története? Na ja. Amelyik elég ideje megvan már, és elég vért kiontott, arról dalokat lehetne írni.
*feleli elgondolkodva. Az ő rövidkardja is ilyen lehet, bár korántsem ő az, akinek kezében a penge történelme csiszolódott. Ő csak magához vette, amikor gazdátlanná vált, a jellegtelen, de jó állapotban lévő pengét, amit már őelőtte is bizonyára nem egy zsoldos forgatott.
Mikor aztán Ettvallder elmondja, hogy hogyan terveznek indulni, és hogy őt is jó harcosnak tartja, biccent egyet.*
- Kösz, cimbora! Megnézzük, mi van odakinn, legalább nem kell egész nap hülye pletykákat hallgatnom kürtszóról, meg orkokról, meg szörnyekről és démonokról.
*feleli, utalva arra, hogy mennyien mennyiféle módon magyarázzák a kürtszót, és mennyi alaptalan hülyeség is van a pletykák között.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-11-04 12:17:28
Üzenet elküldve: 2025-11-04 12:17:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Bizony lenne munkája, ha kitanítaná magát, vagy felkérne egy a szakmában jártas mestert, hogy okítsa ki a mesterségben. Ám nem pont így képzelné el a másikat. Elvégre nem tűnik annak az embereknek, aki megül a seggén és egész nap kovácsol. Persze lehet, hogy téved, sokat nem tud róla, csak összemérték az erejüket, még régen. *
- A különös fegyverek engem is érdekelnek. Ám jobb szeretem azokat, amiknek története is van, s nemcsak aznap lett kérésre elkészítve.
* Megveregeti az imént felkötött kardot az oldalán. Lát valami gyönyört ezekben a kardokban. Közben elő is adja a már már szokásos monológját az orkokról meg a kirándulásáról. *
- Nos, egy hattal későbbre terveztük az indulást. Pont az imént váltam el azoktól, akik csatlakoznának. Öten biztos lennénk. Ha esetleg mégis közbe jönne valami, akkor hagyok egy levelet a pegazusban. Ott leírom, ha elindultunk, vagy ha lemondtuk az utat. Mindenesetre én örülnék, ha csatlakoznál. A jó harcosokból sosem elég, főleg ha sokan vannak azok a kurafik. Talán még versenyezni is lehet, hogy ki öl többet.
* A végén lévő javaslatot pusztán poénból mondja, de nem bánná, ha a végére aktív vetélkedéssé nőné magát. Elvégre ők ebből nem veszítenek. Az életük pont annyira van veszélyben a városban hónapokkal később a városban, mint egy hat múlva terepen. *
* Bizony lenne munkája, ha kitanítaná magát, vagy felkérne egy a szakmában jártas mestert, hogy okítsa ki a mesterségben. Ám nem pont így képzelné el a másikat. Elvégre nem tűnik annak az embereknek, aki megül a seggén és egész nap kovácsol. Persze lehet, hogy téved, sokat nem tud róla, csak összemérték az erejüket, még régen. *
- A különös fegyverek engem is érdekelnek. Ám jobb szeretem azokat, amiknek története is van, s nemcsak aznap lett kérésre elkészítve.
* Megveregeti az imént felkötött kardot az oldalán. Lát valami gyönyört ezekben a kardokban. Közben elő is adja a már már szokásos monológját az orkokról meg a kirándulásáról. *
- Nos, egy hattal későbbre terveztük az indulást. Pont az imént váltam el azoktól, akik csatlakoznának. Öten biztos lennénk. Ha esetleg mégis közbe jönne valami, akkor hagyok egy levelet a pegazusban. Ott leírom, ha elindultunk, vagy ha lemondtuk az utat. Mindenesetre én örülnék, ha csatlakoznál. A jó harcosokból sosem elég, főleg ha sokan vannak azok a kurafik. Talán még versenyezni is lehet, hogy ki öl többet.
* A végén lévő javaslatot pusztán poénból mondja, de nem bánná, ha a végére aktív vetélkedéssé nőné magát. Elvégre ők ebből nem veszítenek. Az életük pont annyira van veszélyben a városban hónapokkal később a városban, mint egy hat múlva terepen. *
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-11-03 18:54:22
Üzenet elküldve: 2025-11-03 18:54:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A kérdést hallva elvigyorodik.*
- Nem, egyelőre nincs felkérés ilyesmire. Meg végül nem is igazán nyertem a dolgon.
*jegyzi meg, habár ez így nem teljesen igaz: nem úgy van az, hogy nem kapott semmit a tretilért. Hanem úgy, hogy aztán csetepatéba keveredett a megbízóval, aminek következtében elvesztette a teljes hasznot, és még a holmiját is ellopták. De gazdagabb lett egy értékes tapasztalattal, amire egy igazán impozáns tetoválással is megemlékezhetett.*
- Most nincs semmi jobb dolgom, hát nézem, hogyan dolgoznak a kovácsok. Jó szakma az. Biztos jól megélnek belőle. Mindig kell innen valami, valakinek.
*feleli. Bár őt pont az a része érdekli legkevésbé, hogy mennyire lehet megélni valamiből. Hanem szívesen értene ahhoz a mesterséghez, ami páncélt, kardot, pajzsot teremt. És nagyon szeretné tudni, hogyan lesz az egyik kiváló, míg a másik csak bóvli. Ettvallder kérdésére érdeklődve fordul oda.*
- Persze, azt mindenki hallotta. Fura volt, de fogalmam sincs, hogy honnan jött.
*mondja a kürtszóra, majd nagy érdeklődéssel hallgatja Ettvallder információit. Bár sokféle pletykát hallott - na jó, leginkább mindenféle spekulációkat -, ez most egész hihetőnek és hitelesnek tűnik. Nem nehéz felfedezni az ifjú zsoldos szemében a csillogást. Ebből még akár egy tisztes háború is lehet. Már nagyon unja, hogy folyamatosan civil napszámos munkákból kell tengődnie.*
- Jól hangzik, dolgom meg nem igazán akad. A Pegazusban van a szállásom, ha mennétek, keress nyugodtan. Csak üzend meg azt is, hány napra megyünk és merre! Nem árt felkészülni, ha az ember kimegy a vadonba.
*mondja végül.*
*A kérdést hallva elvigyorodik.*
- Nem, egyelőre nincs felkérés ilyesmire. Meg végül nem is igazán nyertem a dolgon.
*jegyzi meg, habár ez így nem teljesen igaz: nem úgy van az, hogy nem kapott semmit a tretilért. Hanem úgy, hogy aztán csetepatéba keveredett a megbízóval, aminek következtében elvesztette a teljes hasznot, és még a holmiját is ellopták. De gazdagabb lett egy értékes tapasztalattal, amire egy igazán impozáns tetoválással is megemlékezhetett.*
- Most nincs semmi jobb dolgom, hát nézem, hogyan dolgoznak a kovácsok. Jó szakma az. Biztos jól megélnek belőle. Mindig kell innen valami, valakinek.
*feleli. Bár őt pont az a része érdekli legkevésbé, hogy mennyire lehet megélni valamiből. Hanem szívesen értene ahhoz a mesterséghez, ami páncélt, kardot, pajzsot teremt. És nagyon szeretné tudni, hogyan lesz az egyik kiváló, míg a másik csak bóvli. Ettvallder kérdésére érdeklődve fordul oda.*
- Persze, azt mindenki hallotta. Fura volt, de fogalmam sincs, hogy honnan jött.
*mondja a kürtszóra, majd nagy érdeklődéssel hallgatja Ettvallder információit. Bár sokféle pletykát hallott - na jó, leginkább mindenféle spekulációkat -, ez most egész hihetőnek és hitelesnek tűnik. Nem nehéz felfedezni az ifjú zsoldos szemében a csillogást. Ebből még akár egy tisztes háború is lehet. Már nagyon unja, hogy folyamatosan civil napszámos munkákból kell tengődnie.*
- Jól hangzik, dolgom meg nem igazán akad. A Pegazusban van a szállásom, ha mennétek, keress nyugodtan. Csak üzend meg azt is, hány napra megyünk és merre! Nem árt felkészülni, ha az ember kimegy a vadonba.
*mondja végül.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-11-03 10:06:40
Üzenet elküldve: 2025-11-03 10:06:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Egyik ilyen felhúzásnál érkezik mögüle egy már rég hallott hang, amit eleinte nem tud archoz kötni. Megfordul, ám egyelőre nem úgy tekint a másikra, mint egy régi barátra. Rengeteg dolog történt kettejük mérkőzése között, s próbálja behatárolni, hogy honnét is ismerhetné ez az alak. Mikor már feladná az emlékek közötti kutakodást, látja csak meg az egyik tetoválását, amiről, ha nem is hamar, de elkezdenek jönni az emlékek. *
- Szia. Javítani.
* Feleli röviden, majd amint összeáll a kép teljesen, egyből egy apróbb mosoly ül ki az arcára. Nem azért, mert jó emlékekkel tekint vissza a mérkőzésükre, hanem mert ha valamire szüksége lenne, akkor az valaki, akinek van tapasztalata a terepen. *
- És te? Kell valami erősebb, amivel könnyebben lehet Tretil vadászni?
* Bár a kérdés csak jégtörőnek szánja, mégis ha pozitív válaszban részesítik, úgy meglepődne. *
- Ha már vadászat, hallottad a kürtszót és az azt körül ölelő pletykákat?
* Kérdezi, miközben nekidől a mögötte lévő asztalra. Kezét közben összefonja mellkasánál s érdeklődve figyeli a másik reakcióit az említett témáról. Talán ő is hasonló mennyiségben van információ terén, mint a félvér, ám ha nem, úgy biztos érdekelheti. Ha nemet mond, akkor bele is kezd a magyarázatba, ám ha tudja a nagyját, akkor mellőzi a felesleges csevejt és egyből a tárgyra tér. *
- Orkok.
* Mondja épp oly halkan, hogy csak ő hallhassa. *
- És nem is akármennyi. Ha hihetünk a pletykáknak egy egész sereg húzta meg magát a közelben. Hallottam még néhány dolgot, hála néhány barátomnak. Például, hogy keresnek valamit, ami lehet igazán értékes fegyvert, de ha az intelligenciájukból indulunk ki, akkor egy közönséges hátvakaróról is beszélhetünk.
* Megrázza vállait erre a kijelentésre. Nem okosak, így nem adhat nekik több kreditet. *
- Ám ezek nem állnak össze csakúgy, itt valaki okosabb húzza a szálakat, szóval az is lehet, hogy valami nagyobb dolog készül. Én és néhány képzettebb kardforgató utánajárnánk az eseményeknek közelebbről. Ha nincs jobb dolgod, csatlakozhatnál. A profikból sosem elég.
* Itt vár egy kicsit. Kíváncsi, hogy az eddigiekre mit reagál a másik. Közben a háttérben meghúzódó kovács is végzett a kardjával, amit vissza is vesz az oldalára. Pengéje élesebb, mint még soha semmikor. Amint páncélja megvan, megy is előkészülni, legalábbis ez volt a terv, de így talán a férfi is vele tarthat, hacsak nem rémítette meg néhány veszedelmes ork gondolata. *
* Egyik ilyen felhúzásnál érkezik mögüle egy már rég hallott hang, amit eleinte nem tud archoz kötni. Megfordul, ám egyelőre nem úgy tekint a másikra, mint egy régi barátra. Rengeteg dolog történt kettejük mérkőzése között, s próbálja behatárolni, hogy honnét is ismerhetné ez az alak. Mikor már feladná az emlékek közötti kutakodást, látja csak meg az egyik tetoválását, amiről, ha nem is hamar, de elkezdenek jönni az emlékek. *
- Szia. Javítani.
* Feleli röviden, majd amint összeáll a kép teljesen, egyből egy apróbb mosoly ül ki az arcára. Nem azért, mert jó emlékekkel tekint vissza a mérkőzésükre, hanem mert ha valamire szüksége lenne, akkor az valaki, akinek van tapasztalata a terepen. *
- És te? Kell valami erősebb, amivel könnyebben lehet Tretil vadászni?
* Bár a kérdés csak jégtörőnek szánja, mégis ha pozitív válaszban részesítik, úgy meglepődne. *
- Ha már vadászat, hallottad a kürtszót és az azt körül ölelő pletykákat?
* Kérdezi, miközben nekidől a mögötte lévő asztalra. Kezét közben összefonja mellkasánál s érdeklődve figyeli a másik reakcióit az említett témáról. Talán ő is hasonló mennyiségben van információ terén, mint a félvér, ám ha nem, úgy biztos érdekelheti. Ha nemet mond, akkor bele is kezd a magyarázatba, ám ha tudja a nagyját, akkor mellőzi a felesleges csevejt és egyből a tárgyra tér. *
- Orkok.
* Mondja épp oly halkan, hogy csak ő hallhassa. *
- És nem is akármennyi. Ha hihetünk a pletykáknak egy egész sereg húzta meg magát a közelben. Hallottam még néhány dolgot, hála néhány barátomnak. Például, hogy keresnek valamit, ami lehet igazán értékes fegyvert, de ha az intelligenciájukból indulunk ki, akkor egy közönséges hátvakaróról is beszélhetünk.
* Megrázza vállait erre a kijelentésre. Nem okosak, így nem adhat nekik több kreditet. *
- Ám ezek nem állnak össze csakúgy, itt valaki okosabb húzza a szálakat, szóval az is lehet, hogy valami nagyobb dolog készül. Én és néhány képzettebb kardforgató utánajárnánk az eseményeknek közelebbről. Ha nincs jobb dolgod, csatlakozhatnál. A profikból sosem elég.
* Itt vár egy kicsit. Kíváncsi, hogy az eddigiekre mit reagál a másik. Közben a háttérben meghúzódó kovács is végzett a kardjával, amit vissza is vesz az oldalára. Pengéje élesebb, mint még soha semmikor. Amint páncélja megvan, megy is előkészülni, legalábbis ez volt a terv, de így talán a férfi is vele tarthat, hacsak nem rémítette meg néhány veszedelmes ork gondolata. *
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-10-30 20:14:54
Üzenet elküldve: 2025-10-30 20:14:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
*Azzal a lendülettel rögtön a kovácsműhelybe siet, ugyan van pár napja a tervezett indulásig, nem akar mindent az utolsó pillanatra hagyni, és ez az egyik legfontosabb elintézendő dolog az elintézendő dolgok közül. Ismerős neki a terep, bár már egy ideje nem járt itt, ugyan akkor egy mesterlándzsa ügyében tárgyalt a hegesképűvel, abból nem igazán lett semmi. De semmi gond, egy egyszerű lándzsával is beéri, anélkül viszont nem szívesen indulna neki egy efféle küldetésnek, elvégre egy lovag a lándzsa nélkül olyan, mint egy favágó a fejszéje nélkül. Számszeríját elpakolja a többi holmijához, és az egyéb felszereléseit is, hisz most egy másfajta útra kell készülnie.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-10-30 17:44:29
Üzenet elküldve: 2025-10-30 17:44:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mykael ezúttal különösebb ok nélkül keresi fel a kovácsműhelyt: páncélja, pajzsa ép, kardján nincs csorbulás, tulajdonképpen teljesen harcra kész. Bár ránézésre inkább úgy tűnik, hogy egész felszerelését le kellene cserélni: kopott, koszos bőrvértezet, látszólag egyszerű fapajzs (amit ezúttal a hátán hord), és ócska bőrlapok védik a felkarját, alkarját, combját és sípcsontját.
Bármelyik kovács, aki ránéz, bizton reménykedik nagy üzletben. Ehhez képest igazán csalódást keltő, hogy a fiatal zsoldos csak nézelődik. Érdekli a fegyverkovácsolás, a lópatkolás, de még a szerszámkészítés is. Úgy összességében: a kovácsmesterség. Na nem valószínű, hogy egyhamar szakmát váltana, de ő már csak ilyen érdeklődő, mesterségekre fogékony típus.
Ahogy aztán bámészkodik, ismerős fickót szúr ki, amint a felszerelésére vár. A névvel viszont bajban van. Sose volt erőssége megjegyezni a neveket, ez alól csak azok a szép hölgyek képeznek kivételt, akiknek több-kevesebb sikerrel csapta a szelet. S mivel ezeknek száma arcpirító, már inkább az a csoda, hogy bármi egyébnek jutott még hely a zsoldos fejében.*
- Üdv!
*köszönti mindenesetre az ismerőst, miközben még mindig bőszen töri a fejét a nevén.*
- Javíttatsz, vagy vásárolsz?
*kérdi.*
*Mykael ezúttal különösebb ok nélkül keresi fel a kovácsműhelyt: páncélja, pajzsa ép, kardján nincs csorbulás, tulajdonképpen teljesen harcra kész. Bár ránézésre inkább úgy tűnik, hogy egész felszerelését le kellene cserélni: kopott, koszos bőrvértezet, látszólag egyszerű fapajzs (amit ezúttal a hátán hord), és ócska bőrlapok védik a felkarját, alkarját, combját és sípcsontját.
Bármelyik kovács, aki ránéz, bizton reménykedik nagy üzletben. Ehhez képest igazán csalódást keltő, hogy a fiatal zsoldos csak nézelődik. Érdekli a fegyverkovácsolás, a lópatkolás, de még a szerszámkészítés is. Úgy összességében: a kovácsmesterség. Na nem valószínű, hogy egyhamar szakmát váltana, de ő már csak ilyen érdeklődő, mesterségekre fogékony típus.
Ahogy aztán bámészkodik, ismerős fickót szúr ki, amint a felszerelésére vár. A névvel viszont bajban van. Sose volt erőssége megjegyezni a neveket, ez alól csak azok a szép hölgyek képeznek kivételt, akiknek több-kevesebb sikerrel csapta a szelet. S mivel ezeknek száma arcpirító, már inkább az a csoda, hogy bármi egyébnek jutott még hely a zsoldos fejében.*
- Üdv!
*köszönti mindenesetre az ismerőst, miközben még mindig bőszen töri a fejét a nevén.*
- Javíttatsz, vagy vásárolsz?
*kérdi.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-10-28 11:36:37
Üzenet elküldve: 2025-10-28 11:36:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Miközben páncéljára vár, addig nyugodt szívvel kémleli a kiállított páncélokat és fegyvereket. Mondania sem kell, utóbbi jobban érdekli, mert hát a páncél többször csak lassítja, mintsem adna olyan előnyt, amit maga mellé fordíthat. Bár a kapott vágásokat jobban enyhíti, azért mégse cserélné le. Nem, a félvért inkább a kardok és egyéb támadásra alkalmas fegyver közé veti magát, amelyek közül néhányat kézbe is vesz. Kezdetben egy lándzsát fog, aminek eleinte a középpontját igyekszik megtalálni. Hol foghatná, hogy lenne vele érdemes támadni. Arra is kíváncsi, hogy többre menne e egy ilyennel, mint mostani társával. Biztos távolabb tarthatná az ellenfeleit, ám lándzsával ritkán tudná megcsonkolni ellenfeleit a harc hevében. Csalódottan pillant maga elé, ahogyan visszarakja a helyére. Nem ez lesz a napja, hogy leváltja a kardját, ám számszeríjáról még lehet szó. Elvégre mióta számszeríjjal közlekedik, azóta napról napra romlik a célzása. Eddig kétszer ha betalált a lövéseivel. Íjjal is előfordult, de nem ilyen mértékben. Meg is ragad egy szépen megmunkált íjat, aminek először az idegének a feszültségét teszteli, majd mintha lőne, úgy áll be és húzza hátra. Ezt egy darabig folytatja a különböző íjakkal, egészen addig, míg el nem készülnek a felszerelésével, illetve, ha nem zavarják meg közben. *
* Miközben páncéljára vár, addig nyugodt szívvel kémleli a kiállított páncélokat és fegyvereket. Mondania sem kell, utóbbi jobban érdekli, mert hát a páncél többször csak lassítja, mintsem adna olyan előnyt, amit maga mellé fordíthat. Bár a kapott vágásokat jobban enyhíti, azért mégse cserélné le. Nem, a félvért inkább a kardok és egyéb támadásra alkalmas fegyver közé veti magát, amelyek közül néhányat kézbe is vesz. Kezdetben egy lándzsát fog, aminek eleinte a középpontját igyekszik megtalálni. Hol foghatná, hogy lenne vele érdemes támadni. Arra is kíváncsi, hogy többre menne e egy ilyennel, mint mostani társával. Biztos távolabb tarthatná az ellenfeleit, ám lándzsával ritkán tudná megcsonkolni ellenfeleit a harc hevében. Csalódottan pillant maga elé, ahogyan visszarakja a helyére. Nem ez lesz a napja, hogy leváltja a kardját, ám számszeríjáról még lehet szó. Elvégre mióta számszeríjjal közlekedik, azóta napról napra romlik a célzása. Eddig kétszer ha betalált a lövéseivel. Íjjal is előfordult, de nem ilyen mértékben. Meg is ragad egy szépen megmunkált íjat, aminek először az idegének a feszültségét teszteli, majd mintha lőne, úgy áll be és húzza hátra. Ezt egy darabig folytatja a különböző íjakkal, egészen addig, míg el nem készülnek a felszerelésével, illetve, ha nem zavarják meg közben. *
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:52:34
Üzenet elküldve: 2025-10-10 12:52:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Varjú szelídítés 3/5//
* Ennek az ideje is eljött. Már maga sem tudja, hogy mégis mikor járt itt utoljára, de akkor még frissen érkezett a városba, s erszényén is több lyuk volt, mint benne érme. Aztán most nézzenek rá. Mélyen tisztelt –valahol– és bár nem gazdag, de azért akad nála elköltendő arany, amit alig vár, hogy bizony el is költsön. Ahogy belép az ajtón, egyből megcsapja a bentről áradó meleg. Régóta dolgozhatnak, s lassan az egész utcát felfűtik a munkásságukkal. A benti tér pontosan ugyan olyan, mint amire emlékszik, csupán a kirakatban változtak a dolgok, bár azért lát néhány fegyvert, ami azóta sem mozdult, talán nem is fog. Keres is valakit, akivel komolyabban elbeszélgethet a következő kirándulásról. Hátha tud valamit ajánlani a csapat részére, de főleg neki, elvégre magáért jött, nem másért. A varjú a ketrecben csak csöndben figyeli a történéseket, intőnként meglobogtatja szárnyait, de szerencsére már megtanulta, hogy bent ritkán szabad hangoskodni. Minden alkalommal, mikor néma marad bent, kap is cserébe néhány jutalomfalatot, hogy meg is maradjon számára ez a jó szokása. Most is kap egy méreted diószemet, amit egy darabig el is rágcsálhat. *
- Elnézést.
* Szólítja is le az egyik jó erőben lévő munkást, aki amint megfordul, el is mondja neki a panaszait. *
- Szükségem van valakire, aki ránéz a felszerelésemre. Ki kéne javítani rajta néhány vágást, kopást, hogy közel makulátlan legyen az útra. A fegyveremnek sem ártana egy kis élezés, csak vigyázzanak a recékre, azok fontosak a pengén.
* Azzal kardját ki is engedi a hüvelyéből, majd le is helyezi az asztalra. A recékkel ellátott pengén a kovács a kezét végighúzza. Biztos valami rituálé, amihez nem ért, talán jobb is. Mellé odakerül sodronyinge is, amiben már néhány szem vagy elgörbült, vagy hiányzik. Közben otthagyja a mester, hagy dolgozzon magába, őt most más érdekli. Varjúját biztos távolba lerakja, ő pedig a közeli asztalnál előveszi a nyílhegyét, amit sárváros óta hordozgat magával. Eljött az ideje, hogy csináljon ezzel valamit. Kezébe vesz néhány szerszámot, persze csak ha hagyják, majd maga kezd ügyeskedni. Szerencsére nem ez az első alkalom, hogy magának kell nyilat készítenie, de az első, hogy az imént említett nyíl mérgezett. Elővesz egy kisebb botot, amiből amúgy is nyíl készülne, majd a kívánt hosszúságra faragja, majd áttért a vastagságra, ami sokkal több gondosságot igényel. Talán bele is telik néhány próbálkozásba, míg a kívánt vessző elkészül. Ha ezzel elkészült, egy fogóval ráfog a nyílhegyre és állati enyvet ken, mint a vesszőre, mind a nyílhegy üregébe, majd egyesíti a kettőt. Amint megfelelően rásimul, a fogóval egy kinyit rászorítja a fára az oldalát, hogy jól érintkezzen. Közben apró lenfonállal körbetekeri a hegy tövét, hogy véletlenül se engedje el a vessző, a hegyet. Amint ez megvan vékony gyantaréteggel vonja be a kötéseket, hogy az időjárásnak is ellenálljon. Ha mindent siker koronás, úgy el is készült a nyíl és akcióra kész. *
* Ennek az ideje is eljött. Már maga sem tudja, hogy mégis mikor járt itt utoljára, de akkor még frissen érkezett a városba, s erszényén is több lyuk volt, mint benne érme. Aztán most nézzenek rá. Mélyen tisztelt –valahol– és bár nem gazdag, de azért akad nála elköltendő arany, amit alig vár, hogy bizony el is költsön. Ahogy belép az ajtón, egyből megcsapja a bentről áradó meleg. Régóta dolgozhatnak, s lassan az egész utcát felfűtik a munkásságukkal. A benti tér pontosan ugyan olyan, mint amire emlékszik, csupán a kirakatban változtak a dolgok, bár azért lát néhány fegyvert, ami azóta sem mozdult, talán nem is fog. Keres is valakit, akivel komolyabban elbeszélgethet a következő kirándulásról. Hátha tud valamit ajánlani a csapat részére, de főleg neki, elvégre magáért jött, nem másért. A varjú a ketrecben csak csöndben figyeli a történéseket, intőnként meglobogtatja szárnyait, de szerencsére már megtanulta, hogy bent ritkán szabad hangoskodni. Minden alkalommal, mikor néma marad bent, kap is cserébe néhány jutalomfalatot, hogy meg is maradjon számára ez a jó szokása. Most is kap egy méreted diószemet, amit egy darabig el is rágcsálhat. *
- Elnézést.
* Szólítja is le az egyik jó erőben lévő munkást, aki amint megfordul, el is mondja neki a panaszait. *
- Szükségem van valakire, aki ránéz a felszerelésemre. Ki kéne javítani rajta néhány vágást, kopást, hogy közel makulátlan legyen az útra. A fegyveremnek sem ártana egy kis élezés, csak vigyázzanak a recékre, azok fontosak a pengén.
* Azzal kardját ki is engedi a hüvelyéből, majd le is helyezi az asztalra. A recékkel ellátott pengén a kovács a kezét végighúzza. Biztos valami rituálé, amihez nem ért, talán jobb is. Mellé odakerül sodronyinge is, amiben már néhány szem vagy elgörbült, vagy hiányzik. Közben otthagyja a mester, hagy dolgozzon magába, őt most más érdekli. Varjúját biztos távolba lerakja, ő pedig a közeli asztalnál előveszi a nyílhegyét, amit sárváros óta hordozgat magával. Eljött az ideje, hogy csináljon ezzel valamit. Kezébe vesz néhány szerszámot, persze csak ha hagyják, majd maga kezd ügyeskedni. Szerencsére nem ez az első alkalom, hogy magának kell nyilat készítenie, de az első, hogy az imént említett nyíl mérgezett. Elővesz egy kisebb botot, amiből amúgy is nyíl készülne, majd a kívánt hosszúságra faragja, majd áttért a vastagságra, ami sokkal több gondosságot igényel. Talán bele is telik néhány próbálkozásba, míg a kívánt vessző elkészül. Ha ezzel elkészült, egy fogóval ráfog a nyílhegyre és állati enyvet ken, mint a vesszőre, mind a nyílhegy üregébe, majd egyesíti a kettőt. Amint megfelelően rásimul, a fogóval egy kinyit rászorítja a fára az oldalát, hogy jól érintkezzen. Közben apró lenfonállal körbetekeri a hegy tövét, hogy véletlenül se engedje el a vessző, a hegyet. Amint ez megvan vékony gyantaréteggel vonja be a kötéseket, hogy az időjárásnak is ellenálljon. Ha mindent siker koronás, úgy el is készült a nyíl és akcióra kész. *
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:42:48
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:42:48
![>Hornor Arnul [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12791_1759953813_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy dönt, ha már erre jár, benéz a kovácsműhelybe is. A piactérre tart, de néhány perc az öreg kovácsnál nem oszt nem szoroz. Elvégre ez az utolsó napja a városban és az életben is. Azt csinál, amit akar. Belép a forró épületbe és azon gondolkodik, vajon felszereléseit pénzzé tudná-e tenni. Nem mintha a túlvilágon szüksége lenne pénzre, de a felszerelésekre sem. Hümmög, meg is kérdezi a kovácsot, hogy mennyit ér a vértje, de az miután közli, hogy felvásárlással nem foglalkozik, még azt is megmondja, hogy igen keveset. Régi bőrvért, ami nagyjából csak Hornorra jó, másra nem. Az öreg gnóm csalódottan indul vissza a piactérre. Egy utolsó próbát fog tenni a varázslattal. *
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-09-04 00:10:46
Üzenet elküldve: 2025-09-04 00:10:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Megérte a fogadósnak segédkezni. A poharak törlése, a padló felmosása és az ágyak rendbetétele igazán kifizetődő munka volt, s bár meggazdagodni nem fog belőle, de talán arra futja, hogy pár napig ne fusson ki az elemózsiából, és mindezek tetejébe egy önvédelmi fegyvert is magához vegyen. Belegondolva, talán a fogadós túl bőkezű volt a fizetségét illetően. Valószínűleg szánta a fiút, talán részlegesen felelősnek érezte magát, hiszen az ő fogadójában történt az eset, az őáltala ígért biztonság kellős közepén, de ez csak egy erős tipp Ventheltől.
Mindenesetre a reggeli nap sugaraival háta mögött nyit be a kovácsműhelybe, és a napszaknak megfelelő köszöntés után elkezd nézelődni a fegyverek között. Nehéz szülés lesz, és reméli, a kovács segíteni fog a megfelelő fegyver kiválasztásában, mert ő laikusként teljesen el van tévedve itt.*
*Megérte a fogadósnak segédkezni. A poharak törlése, a padló felmosása és az ágyak rendbetétele igazán kifizetődő munka volt, s bár meggazdagodni nem fog belőle, de talán arra futja, hogy pár napig ne fusson ki az elemózsiából, és mindezek tetejébe egy önvédelmi fegyvert is magához vegyen. Belegondolva, talán a fogadós túl bőkezű volt a fizetségét illetően. Valószínűleg szánta a fiút, talán részlegesen felelősnek érezte magát, hiszen az ő fogadójában történt az eset, az őáltala ígért biztonság kellős közepén, de ez csak egy erős tipp Ventheltől.
Mindenesetre a reggeli nap sugaraival háta mögött nyit be a kovácsműhelybe, és a napszaknak megfelelő köszöntés után elkezd nézelődni a fegyverek között. Nehéz szülés lesz, és reméli, a kovács segíteni fog a megfelelő fegyver kiválasztásában, mert ő laikusként teljesen el van tévedve itt.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-28 17:13:53
Üzenet elküldve: 2025-08-28 17:13:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar lassan lép be a műhelybe. A levegőben ott terjeng a fém és az izzadt munka jellegzetes szaga, a parázs pattogása és a kalapács visszhangja a falakról verődik vissza. Megáll az ajtóban, végigfuttatja tekintetét a rendetlenségnek tűnő, de mégis célszerűen elrendezett szerszámokon, majd a kovácson, aki izmos karját a bőr előkét törölve int felé. A férfi azonnal tudja, miért érkezett.
A kovács néhány lépéssel odébb megy a padhoz, majd egy csillogó, frissen olajozott vértet vesz elő. Könnyű acélból készült, nem olyan vastag, mint amilyeneket a katonák viselnek a falakon, de pont elég erős ahhoz, hogy a penge ne találja közvetlenül a húsát. A felületen még érződik a munka frissessége, az illata ott maradt az olajnak és az acél hűvös hidegének.
Norennar közelebb lép, ujja végighalad a mellvért ívén. Nem szó, nem dicséret, csak egy apró bólintás, amivel kifejezi elégedettségét. A kovács szeme villan, aztán int, hogy próbálja fel. Norennar leoldja köpenyét, leveti a felső réteget, és a kovács segítségével felölti a vértet. A fém hidege először kellemetlenül érinti a bőrét az ing alatt, de ahogy megigazítja a szíjakat, érzi, mennyire könnyű a szerkezet, mennyivel szabadabban mozoghat majd benne. Karját megemeli, kissé megfeszíti, előrehajol, guggol, minden mozdulatot végigpróbál. A fém nem akad, a vállrészek szépen csúsznak egymáson.*
- Pont erre volt szükségem.
*Jegyzi meg rekedten, félig a kovácsnak, félig magának.
A férfi biccent, és még igazít egy csaton, aztán hátrébb lép. Norennar érzi, hogy a mellkasát most már nem szorítja a régi, nehézkes páncél nyomása, és a súly sem húzza úgy lefelé. Ez a vért másra való: gyors mozdulatokra, futásra, hirtelen harcokra.
Előveszi erszényét, kifizeti a munkát. Nem alkudozik, nem méri a pénzt. Tudja, hogy egy ilyen felszerelés többet ér annál, mint amit aranyban ki lehet fejezni. A kovács hálásan bólint, de nem szaporítja a szót. Mindketten értik, hogy a munka magáért beszél.
Norennar még egyszer végigsimít a vért szélén, majd visszaveszi köpenyét. Kilép a hűvös utcára, a fém halk csikordulása kíséri lépteit. Egy pillanatra megáll, érzi a mellkasán a könnyebb védelmet. Nem ígér biztonságot, de a mozgás szabadságát visszaadja. És most erre van leginkább szüksége.*
A kovács néhány lépéssel odébb megy a padhoz, majd egy csillogó, frissen olajozott vértet vesz elő. Könnyű acélból készült, nem olyan vastag, mint amilyeneket a katonák viselnek a falakon, de pont elég erős ahhoz, hogy a penge ne találja közvetlenül a húsát. A felületen még érződik a munka frissessége, az illata ott maradt az olajnak és az acél hűvös hidegének.
Norennar közelebb lép, ujja végighalad a mellvért ívén. Nem szó, nem dicséret, csak egy apró bólintás, amivel kifejezi elégedettségét. A kovács szeme villan, aztán int, hogy próbálja fel. Norennar leoldja köpenyét, leveti a felső réteget, és a kovács segítségével felölti a vértet. A fém hidege először kellemetlenül érinti a bőrét az ing alatt, de ahogy megigazítja a szíjakat, érzi, mennyire könnyű a szerkezet, mennyivel szabadabban mozoghat majd benne. Karját megemeli, kissé megfeszíti, előrehajol, guggol, minden mozdulatot végigpróbál. A fém nem akad, a vállrészek szépen csúsznak egymáson.*
- Pont erre volt szükségem.
*Jegyzi meg rekedten, félig a kovácsnak, félig magának.
A férfi biccent, és még igazít egy csaton, aztán hátrébb lép. Norennar érzi, hogy a mellkasát most már nem szorítja a régi, nehézkes páncél nyomása, és a súly sem húzza úgy lefelé. Ez a vért másra való: gyors mozdulatokra, futásra, hirtelen harcokra.
Előveszi erszényét, kifizeti a munkát. Nem alkudozik, nem méri a pénzt. Tudja, hogy egy ilyen felszerelés többet ér annál, mint amit aranyban ki lehet fejezni. A kovács hálásan bólint, de nem szaporítja a szót. Mindketten értik, hogy a munka magáért beszél.
Norennar még egyszer végigsimít a vért szélén, majd visszaveszi köpenyét. Kilép a hűvös utcára, a fém halk csikordulása kíséri lépteit. Egy pillanatra megáll, érzi a mellkasán a könnyebb védelmet. Nem ígér biztonságot, de a mozgás szabadságát visszaadja. És most erre van leginkább szüksége.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:03:11
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:03:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Megrendelését már egy ideje váratja, nem gondolt arra, hogy ennyire felpörög az élete. A maga szégyene, de ténylegesen nem fogja rosszul érezni magát. Az ékszer költsége elenyésző ahhoz képest, amit eddig költekezett és amit még ez után költekezni fog. Még Cagon ötletei járnak a fejében és az, hogy a területek, amiről beszélt és ahol az erdő mélysége kivételével, a legtöbb ilyen fű leledzene, ha itt tényleges háború lesz, Nestar számára elzáródnak, így még sürgetőbb lenne felfedezni és kiaknázni a lehetőségeit. Aztán mereng még ezen egy keveset, meglátszódva szellemi képességeinek kopása és még ha nem is nevezné veszélytelennek, a legtöbb terület nem kerül a háborúzás középpontjába, annál kívülebb esnek. Ettől függetlenül, kifizeti az ékszer maradék költségét és dolga végeztével siet is tovább.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-16 03:59:35
Üzenet elküldve: 2025-08-16 03:59:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*A sötét idők érkezésére bólint, majd csak elengedi a füle mellett. Sokan gondolják úgy, hogy a kürtszó valami gonosz érkezésének a jele és ebből a sorból a mélységi szavai nem tűnnek ki a többitől. Egyelőre. Amit viszont komolyan vesz, ha kérnek is tőle gyógyitalokat.*
- A gyógyitalokban állok a szolgálatodra. Mennyire ismeretes abban, hogy milyen gyógyitalra van szüksége?
*Alig burkolt ajánlata arra, hogy majd tovább kell álljanak a piszkos anyagiak megbeszélésére. Nestarnak nem sürgős és tartozik is annyi tisztelettel a Dwirinthalen számára, hogy megvárja az itteni ügyei elintézését. Ellenben Norennar kirohanásai sokkal értelmezhetőbbé válnak, amint megtudja... nos, hogy Cralan egyáltalán él.*
- Ez sokat megmagyaráz, bár többszörannyi kérdést is vet fel.
*Ha Norennarnak hihet és ebben már nincs sok oda kételkedni, akkor a mélységi kezdeti kirohanását betudhatja Cralan történeteinek. Nem ezt a Cralant ismerte ő, de Nestar is változott az évek folyamán. De hiába örül, hogy a matróna testőre életben van, a házat már maga mögött hagyta és majd piszkálódik a múltban, amikor nem akad jobb dolga, mint halott történeteket kikaparni a kúria romjai alól. Őt mondjuk nem is kísértik a szellemei. Még egyetlen dolog marad hátra, ami zavaros a számára a beszélgetésük elejéről.*
- Ellenben, említetted, hogy gyógyitalokra van szükséged. Ha ráérsz, akkor átbeszélhetnénk, mire van szükséged és a sötét időket, amiket említettél. A Pegazus megfelelne?
*Itt amúgy sem üzletelhetne a saját portékájával, nem akar kitiltatódni a város egyetlen kovácsától, mert a kereskedőháznak kivívja az esetleges haragját.*
*A sötét idők érkezésére bólint, majd csak elengedi a füle mellett. Sokan gondolják úgy, hogy a kürtszó valami gonosz érkezésének a jele és ebből a sorból a mélységi szavai nem tűnnek ki a többitől. Egyelőre. Amit viszont komolyan vesz, ha kérnek is tőle gyógyitalokat.*
- A gyógyitalokban állok a szolgálatodra. Mennyire ismeretes abban, hogy milyen gyógyitalra van szüksége?
*Alig burkolt ajánlata arra, hogy majd tovább kell álljanak a piszkos anyagiak megbeszélésére. Nestarnak nem sürgős és tartozik is annyi tisztelettel a Dwirinthalen számára, hogy megvárja az itteni ügyei elintézését. Ellenben Norennar kirohanásai sokkal értelmezhetőbbé válnak, amint megtudja... nos, hogy Cralan egyáltalán él.*
- Ez sokat megmagyaráz, bár többszörannyi kérdést is vet fel.
*Ha Norennarnak hihet és ebben már nincs sok oda kételkedni, akkor a mélységi kezdeti kirohanását betudhatja Cralan történeteinek. Nem ezt a Cralant ismerte ő, de Nestar is változott az évek folyamán. De hiába örül, hogy a matróna testőre életben van, a házat már maga mögött hagyta és majd piszkálódik a múltban, amikor nem akad jobb dolga, mint halott történeteket kikaparni a kúria romjai alól. Őt mondjuk nem is kísértik a szellemei. Még egyetlen dolog marad hátra, ami zavaros a számára a beszélgetésük elejéről.*
- Ellenben, említetted, hogy gyógyitalokra van szükséged. Ha ráérsz, akkor átbeszélhetnénk, mire van szükséged és a sötét időket, amiket említettél. A Pegazus megfelelne?
*Itt amúgy sem üzletelhetne a saját portékájával, nem akar kitiltatódni a város egyetlen kovácsától, mert a kereskedőháznak kivívja az esetleges haragját.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-16 01:06:28
Üzenet elküldve: 2025-08-16 01:06:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar szemei előbb hitetlenkedve kerekednek el a férfi megjegyzésére, aztán lassan, hosszan kifújja a levegőt. A sóhajából valami fáradt, kissé ingerült él hallatszik ki, mintha nem először kellene efféle félreértést tisztáznia.*
- Nem szó szerint értettem…
*Mondja végül, miközben a tekintetét elfordítja a kovácsműhely bejárata felé. Odakintről tompa, egyenletes kalapácsütések és az utca távoli zsivaja szűrődik be. Az ajtó mellett egy lovat kötöttek ki, lábai mellett felkavart por, patkónyomok és szétszórt szalmaszálak hevernek.
Amikor a beszélgetés átterelődik a fontosabb témákra, és Nestar a kürtszó óta tapasztalható feszültségről kezd beszélni, Norennar arca eleinte változatlan marad. A gyógyitalok említésénél azonban a válla megfeszül, apró rándulás fut át az arcán, mintha egy kellemetlen emlék fúrná át a figyelmét. Egy pillanatra mintha máshol járna, a puszta égető szelében, a távolban Strat alakja, és a felismerés, hogy semmilyen főzet nem volt nála, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Nemhogy erős, de semmilyen. A keserű gondolat nyomán a tarkójához emeli a kezét, ujjaival lassan megvakarva azt, mintha ezzel akarná elütni a pillanatnyi csendet.*
- Szükség is lesz azokra a gyógyitalokra… *Szólal meg végül halkan, de határozottan, tekintetét röviden a fél-elfre villantva.* - Sötét idők jönnek.
*Egy rövid szünet után, miközben figyelme visszasiklik a műhely belsejére, hozzáteszi:*
- Igazából nekem is szükségem lenne néhányra.
*Nestar kérdésére, hogy mi volt az első eset, Norennar egy ideig csak áll, mintha mérlegelné, érdemes-e belemenni. Állkapcsa finoman megfeszül, a tekintete egy pillanatra az ajtófélfán állapodik meg. A műhely hátsó részéből fém koppanása hallatszik. A zaj röviden megtöri a beszélgetés feszült ritmusát. Norennar lassan kifújja a levegőt, majd ismét a fél-elfre emeli a tekintetét.*
- Az egyik matróna, Moon testőre. Cralan. *Mondja végül.* - Elég erősen próbált rászedni, hogy felé… hogy visszaállítsam a család becsületét és hírnevét. Kezdve azzal, hogy az élére állok.
*A hangjában nincs különösebb indulat, inkább valami fásult távolságtartás, mintha ez már régen lejátszódott volna benne. *
- Azóta nem találkoztam vele, de talán még itt járhat a városban.
*A rövid válasz után csend telepszik rájuk, legalábbis az ő részéről. Csak a parázs sercenése, a vas hűlésének halk zaja és az utcáról beszűrődő, távoli kiáltások töltik be a levegőt. Norennar karját lassan leengedi, tekintete egy pillanatra a nyitott ajtón túlra vándorol, mintha máris a következő lépését fontolgatná.*
*Norennar szemei előbb hitetlenkedve kerekednek el a férfi megjegyzésére, aztán lassan, hosszan kifújja a levegőt. A sóhajából valami fáradt, kissé ingerült él hallatszik ki, mintha nem először kellene efféle félreértést tisztáznia.*
- Nem szó szerint értettem…
*Mondja végül, miközben a tekintetét elfordítja a kovácsműhely bejárata felé. Odakintről tompa, egyenletes kalapácsütések és az utca távoli zsivaja szűrődik be. Az ajtó mellett egy lovat kötöttek ki, lábai mellett felkavart por, patkónyomok és szétszórt szalmaszálak hevernek.
Amikor a beszélgetés átterelődik a fontosabb témákra, és Nestar a kürtszó óta tapasztalható feszültségről kezd beszélni, Norennar arca eleinte változatlan marad. A gyógyitalok említésénél azonban a válla megfeszül, apró rándulás fut át az arcán, mintha egy kellemetlen emlék fúrná át a figyelmét. Egy pillanatra mintha máshol járna, a puszta égető szelében, a távolban Strat alakja, és a felismerés, hogy semmilyen főzet nem volt nála, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Nemhogy erős, de semmilyen. A keserű gondolat nyomán a tarkójához emeli a kezét, ujjaival lassan megvakarva azt, mintha ezzel akarná elütni a pillanatnyi csendet.*
- Szükség is lesz azokra a gyógyitalokra… *Szólal meg végül halkan, de határozottan, tekintetét röviden a fél-elfre villantva.* - Sötét idők jönnek.
*Egy rövid szünet után, miközben figyelme visszasiklik a műhely belsejére, hozzáteszi:*
- Igazából nekem is szükségem lenne néhányra.
*Nestar kérdésére, hogy mi volt az első eset, Norennar egy ideig csak áll, mintha mérlegelné, érdemes-e belemenni. Állkapcsa finoman megfeszül, a tekintete egy pillanatra az ajtófélfán állapodik meg. A műhely hátsó részéből fém koppanása hallatszik. A zaj röviden megtöri a beszélgetés feszült ritmusát. Norennar lassan kifújja a levegőt, majd ismét a fél-elfre emeli a tekintetét.*
- Az egyik matróna, Moon testőre. Cralan. *Mondja végül.* - Elég erősen próbált rászedni, hogy felé… hogy visszaállítsam a család becsületét és hírnevét. Kezdve azzal, hogy az élére állok.
*A hangjában nincs különösebb indulat, inkább valami fásult távolságtartás, mintha ez már régen lejátszódott volna benne. *
- Azóta nem találkoztam vele, de talán még itt járhat a városban.
*A rövid válasz után csend telepszik rájuk, legalábbis az ő részéről. Csak a parázs sercenése, a vas hűlésének halk zaja és az utcáról beszűrődő, távoli kiáltások töltik be a levegőt. Norennar karját lassan leengedi, tekintete egy pillanatra a nyitott ajtón túlra vándorol, mintha máris a következő lépését fontolgatná.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:46:27
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:46:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Még nem tudja eldönteni, hogy mennyire tegeződhetnek vagy csak továbbra is a mélységi idegei táncoltatják közvetlenül fenyegetőbb hangsúlyra. Ezt meghagyja a jövő rejtélyeinek.*
- Ezen gondolkodom én is. A neve vagy az, hogy miért találkoztunk volna, egyáltalán nem is dereng, már elnézését kérem. És a folyosóra aggatott méltóságok profilja között sem emlékezem az ábrázolására. Egyelőre ötlettelen vagyok ezt illetően, de akkor jól sejtem, hogy nem találkoztunk még.
*A felét csak hangosan gondolkodja, a mélységi hangja sem ismerős a számára. A viselkedése is csak hajaz a megszokottra, bár az erős paranoiáról még azt hinné, hogy valami kitaszítottja lenne a háznak.*
- Kérem ne támasszon fel senkit a város határain belül. Sérti Arthenior elfogadott vallási normáit.
*Azt nem tudja, hogy Eeyr is megszánja-e a hívőit az új élettel, de azt sejti, hogy a Dwirinthalen ház nem igazán szolgált rá arra, hogy bármelyik tagját felkeltsék. Ezért inkább Sa'terethnél kell kopogtatni.*
- Azt adom a tudomására, hogy olcsón szerezhet ingatlant. Relatíve olcsón.
*Zárja le gyorsan ezt a témát, mielőtt újabb Norennar újabb ötletre serken, hogy mit akarhat tőle az alkimista. Az igazság az, hogy semmit.*
- Semmi gond, a kürtszó óta érezhető hangulatváltás történt a városban. Mindenki sokkal feszültebb és minden sürgősebbé vált. Jómagam is több gyógyitallal készülök, amióta elkezdték lefosztani a készleteimet a sebtiben jövő és azonnali rendelések.
*Nestarnak persze ezen haszna is akad, nem sok, de pont elegendő, hogy további panaszkodásnak ne hagyjon több helyet, amikor úgy tűnik, hogy Norennarnak is van mesélnivalója. És, miután a pánikhangulat igazából Nestart is elérte, kénytelen is hozzájárulva valamennyire, így maga is érdeklődővé vált a napok eseményeire, hiszen nem tudja, hogy mikor fordul rosszabbra a helyzet.*
- Örülök a találkozásnak, Norennar. Megkérdezhetem, hogy mi volt az első eset?
*Sajnos a név sem ismerős a számára, így tényleg tudattalan marad. És, ha nem derül, lehet úgy dönt, hogy nem is fontos ez.*
*Még nem tudja eldönteni, hogy mennyire tegeződhetnek vagy csak továbbra is a mélységi idegei táncoltatják közvetlenül fenyegetőbb hangsúlyra. Ezt meghagyja a jövő rejtélyeinek.*
- Ezen gondolkodom én is. A neve vagy az, hogy miért találkoztunk volna, egyáltalán nem is dereng, már elnézését kérem. És a folyosóra aggatott méltóságok profilja között sem emlékezem az ábrázolására. Egyelőre ötlettelen vagyok ezt illetően, de akkor jól sejtem, hogy nem találkoztunk még.
*A felét csak hangosan gondolkodja, a mélységi hangja sem ismerős a számára. A viselkedése is csak hajaz a megszokottra, bár az erős paranoiáról még azt hinné, hogy valami kitaszítottja lenne a háznak.*
- Kérem ne támasszon fel senkit a város határain belül. Sérti Arthenior elfogadott vallási normáit.
*Azt nem tudja, hogy Eeyr is megszánja-e a hívőit az új élettel, de azt sejti, hogy a Dwirinthalen ház nem igazán szolgált rá arra, hogy bármelyik tagját felkeltsék. Ezért inkább Sa'terethnél kell kopogtatni.*
- Azt adom a tudomására, hogy olcsón szerezhet ingatlant. Relatíve olcsón.
*Zárja le gyorsan ezt a témát, mielőtt újabb Norennar újabb ötletre serken, hogy mit akarhat tőle az alkimista. Az igazság az, hogy semmit.*
- Semmi gond, a kürtszó óta érezhető hangulatváltás történt a városban. Mindenki sokkal feszültebb és minden sürgősebbé vált. Jómagam is több gyógyitallal készülök, amióta elkezdték lefosztani a készleteimet a sebtiben jövő és azonnali rendelések.
*Nestarnak persze ezen haszna is akad, nem sok, de pont elegendő, hogy további panaszkodásnak ne hagyjon több helyet, amikor úgy tűnik, hogy Norennarnak is van mesélnivalója. És, miután a pánikhangulat igazából Nestart is elérte, kénytelen is hozzájárulva valamennyire, így maga is érdeklődővé vált a napok eseményeire, hiszen nem tudja, hogy mikor fordul rosszabbra a helyzet.*
- Örülök a találkozásnak, Norennar. Megkérdezhetem, hogy mi volt az első eset?
*Sajnos a név sem ismerős a számára, így tényleg tudattalan marad. És, ha nem derül, lehet úgy dönt, hogy nem is fontos ez.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:13:37
Üzenet elküldve: 2025-08-16 00:13:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar enyhén felvonja a szemöldökét, mikor meghallja a nevet. Arca változatlan marad, de a tekintete elárulja, hogy a felismerésnek nyoma sincs benne. Röviden végigméri a férfit, ruháját, tartását, majd visszavezeti a tekintetét az arcára. Sose látta a fél-elfet, vagy ha mégis, akkor is egészen biztosan nem a kúria falain belül. Nyilvánvalóan Norennar távozása után érkezhetett a házhoz.
A sötételf kissé oldalra dönti a fejét, majd felteszi a jogos kérdést:*
- Mégis hogyan ismertél fel?
*A hosszas monológot figyelmesen hallgatja, ám a kezdeti érdeklődés lassan alábbhagy. A kovácsműhelyben dolgozó segéd épp egy nehéz ládát húz arrébb a háttérben, a csikorgás és a fémek halk zörrenései megtöltik a hosszas és irreleváns mondatok sorát. Norennar karjait lazán összefonja a mellkasa előtt, időnként a padlódeszkákra pillant, de a szeme vissza-visszatér Nestarra.
Ahogy a fél-elf a közigazgatásról és a nemesi cím visszaállításáról beszél, Norennar lassan bólint néhány részletnél, de a lendülete a felénél megakad. Mikor elhangzik, hogy még matrónajelölt sem jelentkezett, felemeli a kezét, jelezve, hogy közbevág:*
- Kitalálom. Te is szeretnéd, hogy újra élesszem a családot, igaz?
*Sóhajt egy nagyot, majd kissé félrenéz, mintha a falon lógó páncélra fókuszálna.*
- Bocsánat, ha udvariatlan vagyok. *Mondja nyugodtabb hangon* -De ez már a második ilyen eset az elmúlt két hétben.
*Pár lélegzetvételnyi csend után újra a férfire néz, arca némileg oldottabb.*
- Egyébként tegezz, kérlek. A nevem Norennar. A vezetéknevem… nos, szerintem azt kitaláltad.
*A mondat végén halvány, fanyar félmosoly villan az arcán, miközben tekintetét továbbra is a fél-elfen tartja, mintha a következő reakcióját mérné fel.*
*Norennar enyhén felvonja a szemöldökét, mikor meghallja a nevet. Arca változatlan marad, de a tekintete elárulja, hogy a felismerésnek nyoma sincs benne. Röviden végigméri a férfit, ruháját, tartását, majd visszavezeti a tekintetét az arcára. Sose látta a fél-elfet, vagy ha mégis, akkor is egészen biztosan nem a kúria falain belül. Nyilvánvalóan Norennar távozása után érkezhetett a házhoz.
A sötételf kissé oldalra dönti a fejét, majd felteszi a jogos kérdést:*
- Mégis hogyan ismertél fel?
*A hosszas monológot figyelmesen hallgatja, ám a kezdeti érdeklődés lassan alábbhagy. A kovácsműhelyben dolgozó segéd épp egy nehéz ládát húz arrébb a háttérben, a csikorgás és a fémek halk zörrenései megtöltik a hosszas és irreleváns mondatok sorát. Norennar karjait lazán összefonja a mellkasa előtt, időnként a padlódeszkákra pillant, de a szeme vissza-visszatér Nestarra.
Ahogy a fél-elf a közigazgatásról és a nemesi cím visszaállításáról beszél, Norennar lassan bólint néhány részletnél, de a lendülete a felénél megakad. Mikor elhangzik, hogy még matrónajelölt sem jelentkezett, felemeli a kezét, jelezve, hogy közbevág:*
- Kitalálom. Te is szeretnéd, hogy újra élesszem a családot, igaz?
*Sóhajt egy nagyot, majd kissé félrenéz, mintha a falon lógó páncélra fókuszálna.*
- Bocsánat, ha udvariatlan vagyok. *Mondja nyugodtabb hangon* -De ez már a második ilyen eset az elmúlt két hétben.
*Pár lélegzetvételnyi csend után újra a férfire néz, arca némileg oldottabb.*
- Egyébként tegezz, kérlek. A nevem Norennar. A vezetéknevem… nos, szerintem azt kitaláltad.
*A mondat végén halvány, fanyar félmosoly villan az arcán, miközben tekintetét továbbra is a fél-elfen tartja, mintha a következő reakcióját mérné fel.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:57:34
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:57:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Nestar fel sem veszi a megszólítást, ha nem is biztos abban, hogy kicsodával áll szemben, már teljesen bizonyosnak véli, hogy a ház egy férfitagjával hozta össze a sors. Amíg fegyvert nem rántanak rá, addig a fenyegetéseket fel sem veszi a mélységi hímektől, az évek érzéketlenné tették a felbujtó szavakra.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz, a család alkimistája voltam egy ideig.
*Nyugodt, monoton tónus, bár becsületén rengeteg csorbát ejtettek a napokban, azért tartja még magát elég híresnek ahhoz, hogy ne kelljen ennél sokkal többet magyaráznia.*
- Szerintem ezzel már elkésett.
*Utal eleinte harsány köszöntőjére az alkimista irányába, de gyorsan ráébred, hogy ez másra is igaz. Ritka esemény, amikor Nestar többet tud a város dolgairól, mint akivel szembejön és nem is halassza el a lehetőségét annak, hogy ezt szóvá tegye.*
- Azonban hangulatát kell szegjem, egyikünkre se fennek már semmit régóta. Sőt, a közigazgatás tudományával annyit haladt a vezetőség, hogy a nemesek mészárlásával járó komoly adóhiányosságot érzékelték és újra örömmel látottak a régi urak. Kiváltható a régi nemeslevelük újra és jár hozzá egy nem szerény lakhely a tisztább felén a városnak, a Selyemrévben, ezer arany fejében. Jómagam, mint egykori köztisztviselő is kaptam, gondolom a család fennmaradt tagjainak is jár. Legjobb tudomásom szerint azonban egyik matrónajelölt sem jelentkezett érte, de nem értek házpolitikához vagy ügyintézéshez. De a Tanácsházára kell érte menni, ott kiokíthatják.
*Gyorsan tolja is el maga elől az olyan kérdéseket, hogy jár-e egy hímnek ház a család nevében vagy hányan kérhetnek egy családból. De a banális beszélgetésük talán megnyugtatja a mélységit is.*
*Nestar fel sem veszi a megszólítást, ha nem is biztos abban, hogy kicsodával áll szemben, már teljesen bizonyosnak véli, hogy a ház egy férfitagjával hozta össze a sors. Amíg fegyvert nem rántanak rá, addig a fenyegetéseket fel sem veszi a mélységi hímektől, az évek érzéketlenné tették a felbujtó szavakra.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz, a család alkimistája voltam egy ideig.
*Nyugodt, monoton tónus, bár becsületén rengeteg csorbát ejtettek a napokban, azért tartja még magát elég híresnek ahhoz, hogy ne kelljen ennél sokkal többet magyaráznia.*
- Szerintem ezzel már elkésett.
*Utal eleinte harsány köszöntőjére az alkimista irányába, de gyorsan ráébred, hogy ez másra is igaz. Ritka esemény, amikor Nestar többet tud a város dolgairól, mint akivel szembejön és nem is halassza el a lehetőségét annak, hogy ezt szóvá tegye.*
- Azonban hangulatát kell szegjem, egyikünkre se fennek már semmit régóta. Sőt, a közigazgatás tudományával annyit haladt a vezetőség, hogy a nemesek mészárlásával járó komoly adóhiányosságot érzékelték és újra örömmel látottak a régi urak. Kiváltható a régi nemeslevelük újra és jár hozzá egy nem szerény lakhely a tisztább felén a városnak, a Selyemrévben, ezer arany fejében. Jómagam, mint egykori köztisztviselő is kaptam, gondolom a család fennmaradt tagjainak is jár. Legjobb tudomásom szerint azonban egyik matrónajelölt sem jelentkezett érte, de nem értek házpolitikához vagy ügyintézéshez. De a Tanácsházára kell érte menni, ott kiokíthatják.
*Gyorsan tolja is el maga elől az olyan kérdéseket, hogy jár-e egy hímnek ház a család nevében vagy hányan kérhetnek egy családból. De a banális beszélgetésük talán megnyugtatja a mélységit is.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:24:19
Üzenet elküldve: 2025-08-15 23:24:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismerős arcok//
*Norennar még egy ideig a falra függesztett fegyvereket és páncéldarabokat vizsgálja. Ujjai röviden végigsiklanak egy vállvért sima felületén, majd megáll egy mellvért előtt, amely anyagában és formájában is közel áll ahhoz, amire szüksége van. A pultnál röviden közli az igényeit a segéddel, árban is megegyeznek, majd a rendelés rögzítésre kerül. A régi páncélja már túl sok csatát megjárt; ideje új darabot beszerezni.
Épp arrébb lépne, hogy újra szemügyre vegyen egy polcnyi kisebb kiegészítőt, amikor egy hang üti meg a fülét. Nem is a köszönés, hanem a következő mondat egyik szava állítja meg: Dwirinthalen. Mintha hirtelen szorosabbá válna körülötte a levegő. Tekintete azonnal a hang forrására villan, egy fél-elf férfire, akit eddig nem vett észre a többi vásárló között.
Szeme végigfut a szögletes arcon, a gondosan megválasztott színeken, az aranyszálas varrásokon. A mozdulatlan figyelem mögött izmai megfeszülnek, ösztönből. Szavak buknak ki belőle, mielőtt átgondolná:*
- Netán szeretnéd bevégezni, amit a lázadás alatt nem sikerült, fél-elf?
*A kérdés nem halk, és fenyegető. Norennar tovább méri a másikat. Gondolatban gyorsan átfutja a lehetőségeket: ha ártani akarna neki, nem itt tenné, nem ennyi tanú előtt. Valószínűbb, hogy a család egyik szolgálója, vagy legalábbis valaki, aki közel állt hozzájuk.
Lassan vesz egy mély levegőt, majd enged a feszültségből. Vállai kissé leereszkednek, hangja szárazabbra vált.*
- Igen, jártam.
*A mondat rövid, határozott, mintha többet nem is kívánna mondani. Aztán mégis hozzáteszi, ezúttal jóval nyugodtabb, de talán még kevésbé harsány hangon:*
- De ha kérhetem, halkabban. Ki tudja, kik fenik még a késüket a Dwirinthalenekre… és az egykori szolgáikra.
*Tekintete végig a fél-elfen marad, figyelve annak reakcióit, miközben a kovácsműhely távoli kalapácsütései lassan visszatöltik a teret zajjal.*
*Norennar még egy ideig a falra függesztett fegyvereket és páncéldarabokat vizsgálja. Ujjai röviden végigsiklanak egy vállvért sima felületén, majd megáll egy mellvért előtt, amely anyagában és formájában is közel áll ahhoz, amire szüksége van. A pultnál röviden közli az igényeit a segéddel, árban is megegyeznek, majd a rendelés rögzítésre kerül. A régi páncélja már túl sok csatát megjárt; ideje új darabot beszerezni.
Épp arrébb lépne, hogy újra szemügyre vegyen egy polcnyi kisebb kiegészítőt, amikor egy hang üti meg a fülét. Nem is a köszönés, hanem a következő mondat egyik szava állítja meg: Dwirinthalen. Mintha hirtelen szorosabbá válna körülötte a levegő. Tekintete azonnal a hang forrására villan, egy fél-elf férfire, akit eddig nem vett észre a többi vásárló között.
Szeme végigfut a szögletes arcon, a gondosan megválasztott színeken, az aranyszálas varrásokon. A mozdulatlan figyelem mögött izmai megfeszülnek, ösztönből. Szavak buknak ki belőle, mielőtt átgondolná:*
- Netán szeretnéd bevégezni, amit a lázadás alatt nem sikerült, fél-elf?
*A kérdés nem halk, és fenyegető. Norennar tovább méri a másikat. Gondolatban gyorsan átfutja a lehetőségeket: ha ártani akarna neki, nem itt tenné, nem ennyi tanú előtt. Valószínűbb, hogy a család egyik szolgálója, vagy legalábbis valaki, aki közel állt hozzájuk.
Lassan vesz egy mély levegőt, majd enged a feszültségből. Vállai kissé leereszkednek, hangja szárazabbra vált.*
- Igen, jártam.
*A mondat rövid, határozott, mintha többet nem is kívánna mondani. Aztán mégis hozzáteszi, ezúttal jóval nyugodtabb, de talán még kevésbé harsány hangon:*
- De ha kérhetem, halkabban. Ki tudja, kik fenik még a késüket a Dwirinthalenekre… és az egykori szolgáikra.
*Tekintete végig a fél-elfen marad, figyelve annak reakcióit, miközben a kovácsműhely távoli kalapácsütései lassan visszatöltik a teret zajjal.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:10:29
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:10:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Ismerős arcok//
*Végül csak távozik még több éles vasdarabbal, amit a problémái irányába hajíthat. Sanyarú helyzetben kell találnia magát, ha ezt meg is teszi, de gondolatai felvirágoztak, amint rájött, hogy van egy egész kúria, amit feltölthet ilyen díszes szeméttel. Ezen még elgondolkodik egy keveset. Most már késő előre berendelésről beszélni, a rossz ómen már a fejük felett lebeg. Gondolatait egy mélységi látványa zavarja meg, pontosabban egy arc, amire mintha emlékezne. Általában az udvariasság megkötné, hogy egyszerűen csak bámulja, de most ezzel nem foglalkozik, ugyanis nehezére esik felismerni az idegent. Meglepően kevés sötételffel találkozott Nestar és ha nincs élénken a tudatában, akkor a Dwirinthalen háznál lehetett, családtag vagy szolgáló, de egyiknek sem rémlik. Végül úgy dönt, hogy az ideje fontosabb, mint az, hogy mennyit kopott emlékezete az évtizedek nyomán, odalép az ismeretlenhez és rá is kérdez annak származására.*
- Kellemes napot. Szabad érdeklődnöm, hogy esetleg járt-e a Dwirinthalen házban? Felismerni vélem az arcát, de nem tudom, hogy honnan...
*Nem tudja, hogy mire vélje a dolgot, de máshonnan tényleg nem tudhatná az idegent és abban is bizonyos, hogy nem keveri össze valaki mással. De lehet, hogy most tudja meg tévedését.*
*Végül csak távozik még több éles vasdarabbal, amit a problémái irányába hajíthat. Sanyarú helyzetben kell találnia magát, ha ezt meg is teszi, de gondolatai felvirágoztak, amint rájött, hogy van egy egész kúria, amit feltölthet ilyen díszes szeméttel. Ezen még elgondolkodik egy keveset. Most már késő előre berendelésről beszélni, a rossz ómen már a fejük felett lebeg. Gondolatait egy mélységi látványa zavarja meg, pontosabban egy arc, amire mintha emlékezne. Általában az udvariasság megkötné, hogy egyszerűen csak bámulja, de most ezzel nem foglalkozik, ugyanis nehezére esik felismerni az idegent. Meglepően kevés sötételffel találkozott Nestar és ha nincs élénken a tudatában, akkor a Dwirinthalen háznál lehetett, családtag vagy szolgáló, de egyiknek sem rémlik. Végül úgy dönt, hogy az ideje fontosabb, mint az, hogy mennyit kopott emlékezete az évtizedek nyomán, odalép az ismeretlenhez és rá is kérdez annak származására.*
- Kellemes napot. Szabad érdeklődnöm, hogy esetleg járt-e a Dwirinthalen házban? Felismerni vélem az arcát, de nem tudom, hogy honnan...
*Nem tudja, hogy mire vélje a dolgot, de máshonnan tényleg nem tudhatná az idegent és abban is bizonyos, hogy nem keveri össze valaki mással. De lehet, hogy most tudja meg tévedését.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:28:51
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:28:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Norennar lassítva a léptein ér a kovácsműhely elé. A homlokzat cégére, rajta a nyolckarú leviatán, már messziről kivehető a piactér forgatagában. A ló léptei tompán koppannak a kövezeten, ahogy az épülethez kanyarodik. Körbepillant, majd a bejárat melletti, vaskarikával erősített oszlophoz vezeti a hamuszürke állatot. Lassan oldja le válláról a gyeplőt, és biztos csomóval köti ki, mielőtt megsimítaná a ló nyakát. A fémes csengés és tompa kalapácsütések hangja már az ajtón túlról szűrődik ki.
Belöki maga előtt a faajtót, és belép az előtérbe. A langyos, párás levegő azonnal körülöleli, a forró fém édeskésen fojtogató illata az orrába kúszik. Léptei tompán koppannak a simára járt kőpadlón. A falakon sorakozó fegyverek és vértek rendben, szinte katonásan állnak a tartóikon, a fény a nagy ablakokon át csillan meg rajtuk. Egy pillanatra megáll, hogy szemügyre vegyen egy széles pengét, de nem nyúl hozzá.
Szeme megakad a falra festett, ismeretlen nyelvű íráson. A betűk kopottak, de még mindig határozott vonalvezetésűek, fölöttük a nyolckarú leviatán szimbóluma őrködik. Néhány lépést tesz az eladótérben, közben fülét eléri a hátsó traktus felől érkező tompa fémcsengés és a kemence egyenletes, mély moraja.
Az egyik pult mögött fiatal segéd áll, aki éppen egy kisebb lándzsahegyet törölget. Norennar odalép, bólintással köszön, majd könyökével a falon függő áruk felé int. Szava még nem formálódik, csak végigpillant a kínálaton, felmérve, mit érdemes közelebbről is szemügyre venni.*
Belöki maga előtt a faajtót, és belép az előtérbe. A langyos, párás levegő azonnal körülöleli, a forró fém édeskésen fojtogató illata az orrába kúszik. Léptei tompán koppannak a simára járt kőpadlón. A falakon sorakozó fegyverek és vértek rendben, szinte katonásan állnak a tartóikon, a fény a nagy ablakokon át csillan meg rajtuk. Egy pillanatra megáll, hogy szemügyre vegyen egy széles pengét, de nem nyúl hozzá.
Szeme megakad a falra festett, ismeretlen nyelvű íráson. A betűk kopottak, de még mindig határozott vonalvezetésűek, fölöttük a nyolckarú leviatán szimbóluma őrködik. Néhány lépést tesz az eladótérben, közben fülét eléri a hátsó traktus felől érkező tompa fémcsengés és a kemence egyenletes, mély moraja.
Az egyik pult mögött fiatal segéd áll, aki éppen egy kisebb lándzsahegyet törölget. Norennar odalép, bólintással köszön, majd könyökével a falon függő áruk felé int. Szava még nem formálódik, csak végigpillant a kínálaton, felmérve, mit érdemes közelebbről is szemügyre venni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1563-1582