Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-04-13 17:23:48
Üzenet elküldve: 2013-04-13 17:23:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*A kovács is a nappal kel. Fel kell fűtse a kohót... rendet kell tegyen a bolt táján.
Az Ork nem is siet lassan lépked. A hideg hófúvás ellenére azonban a hó egyre-másra tünedezik el. Talán még pár hét és eljön a tavasz...
Persze ez Chothalt nem érinti... Ő télen nyáron zöld és télen nyáron állig vasban jár.
Vértje könnyített, mobilis mozgást és meglepően gyors mozdulatainak teret hagy. A vasvért... a lábvédők hasított bőrrel vannak átkötve, a csuha és a felszerelés pedig szimbionta lényként szolgálják az Orkot.
Bekopogtat vaskezével az ajtón, s kisvártatva ajtót is nyitnak neki.
A kovács szakállas alakja az, s elcsodálkozik, hogy régen látott kuncsaftja ellátogatott hozzá.*
-Üdv Ork. Rég láttalak...
*Felel a kovács, s eláll a magas lény útjából, aki szemérmesen lép be, fajtájától furcsán.*
-Üdv Kovács. Igen... eltelt ismét egy tél és én csak a föld alatt vakarásztam.
*Mondja az ork és egyből a tárgyra tér. Átvizsgálja a felszerelési tárgyakat és új portékákat.
Először a tőröket... vadásztőrök... díszes orvgyilkos pengék... nőies görbe gyilkok és komoly bandita karmok. Kardok... pallosok... új sisakok.
Chothal céltudatosan lép oda a pulthoz és mondja el a kovácsnak, hogy mi is kell neki.
Új mellvért... s új fegyver, ám személyre szabva...*
Az Ork nem is siet lassan lépked. A hideg hófúvás ellenére azonban a hó egyre-másra tünedezik el. Talán még pár hét és eljön a tavasz...
Persze ez Chothalt nem érinti... Ő télen nyáron zöld és télen nyáron állig vasban jár.
Vértje könnyített, mobilis mozgást és meglepően gyors mozdulatainak teret hagy. A vasvért... a lábvédők hasított bőrrel vannak átkötve, a csuha és a felszerelés pedig szimbionta lényként szolgálják az Orkot.
Bekopogtat vaskezével az ajtón, s kisvártatva ajtót is nyitnak neki.
A kovács szakállas alakja az, s elcsodálkozik, hogy régen látott kuncsaftja ellátogatott hozzá.*
-Üdv Ork. Rég láttalak...
*Felel a kovács, s eláll a magas lény útjából, aki szemérmesen lép be, fajtájától furcsán.*
-Üdv Kovács. Igen... eltelt ismét egy tél és én csak a föld alatt vakarásztam.
*Mondja az ork és egyből a tárgyra tér. Átvizsgálja a felszerelési tárgyakat és új portékákat.
Először a tőröket... vadásztőrök... díszes orvgyilkos pengék... nőies görbe gyilkok és komoly bandita karmok. Kardok... pallosok... új sisakok.
Chothal céltudatosan lép oda a pulthoz és mondja el a kovácsnak, hogy mi is kell neki.
Új mellvért... s új fegyver, ám személyre szabva...*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-04-03 20:01:11
Üzenet elküldve: 2013-04-03 20:01:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Épp időben esik be az üzletbe, és bár a pontos nyitva tartásról halvány gőze sincs, miután körbetekint a falon nem is igazán foglalkozik ilyesféle apróságokkal. "Ó ez a költőiség!" Mosolyog magában a sötét elf. A kovács azóta nyilván még többet csiszolt a technikáján, mert remekművek hada lóg körös-körül a falakon. És bár a vendégeknek ilyenkor már csak hűlt helye maradt, a kovács kopácsolása hallatszik hátulról, amint éppen a megrendeléseken dolgozik. Dariskel nem igyekszik előkeríteni, hiszen annyi csodálni való van itt. Egy-két kardot, és íjat leemel a helyéről, próbálgatja az egyensúlyukat, avagy a rugalmasságukat majd visszateszi őket. Sosem volt a nagyméretű látványos fegyverek híve, azonban a szépségé annál inkább. Nem sokára előkerül a kovács, és mosoly terül szét az arcán.*
-Azt hittem már sosem jössz érte. De mint törzsvásárló megtartottam neked.
*Elszalad, majd előhozza a mesterműveket, amelyeket Dariskelnek készített. A kormos képűnek el is áll a lélegzete. Hát igen igazán csak az íj alkotója tudja milyen vesszőkre van szüksége a fegyvernek. Elképesztően könnyű vesszők, és egy kicsit kisebbek mint amiket eddig használt, így tökéletesen passzolnak a számszeríjba, az eddigiekhez képest, ráadásul valami erősebb fémből készült a hegyük, és más alakúra, strapabíróbbakra vannak formálva. Dariskel megköszöni a kovács munkáját, fizet, majd távozik. Célja a gazdagnegyeden keresztül a fogadó elérése.*
-Azt hittem már sosem jössz érte. De mint törzsvásárló megtartottam neked.
*Elszalad, majd előhozza a mesterműveket, amelyeket Dariskelnek készített. A kormos képűnek el is áll a lélegzete. Hát igen igazán csak az íj alkotója tudja milyen vesszőkre van szüksége a fegyvernek. Elképesztően könnyű vesszők, és egy kicsit kisebbek mint amiket eddig használt, így tökéletesen passzolnak a számszeríjba, az eddigiekhez képest, ráadásul valami erősebb fémből készült a hegyük, és más alakúra, strapabíróbbakra vannak formálva. Dariskel megköszöni a kovács munkáját, fizet, majd távozik. Célja a gazdagnegyeden keresztül a fogadó elérése.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-21 21:36:47
Üzenet elküldve: 2013-03-21 21:36:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
* Az ajtón belépve majdnem fellöki a kovács inasát. A fiú majdnem annyira meglepődik mint Zazan.*
- Bocsánat! * Kiáltanak fel szinte egyszerre, majd mindketten nevetésben törnek ki. A kovácsinas szakítja meg a nevetést.*
- A mesterhez jött igaz? Egy pillanat és már itt is van. * Ellép a mágus mellett, ki az utcára, majd eltűnik a tömegben. Valószínűleg ő is vásárolni megy, ahogy Zazan is reggel. A fiúnak igaza volt, a kovácsmester már jön is le a lépcsőn, pedig az ajtó még be sem csapódott az inas távozása után. A férfi két ásítás között Zazanra néz és azonnal felismeri. *
- Fiam! * Kiált fel boldogan. * - Találtál munkát? Vagy megint nálam szeretnél próbálkozni?
- Találtam, uram. * Feleli, majd röviden elmagyarázza hol alkalmazzák és miért is jött pontosan. A kovács eltűnik a műhely hátsó részében, majd néhány perc után előkerül, egy nem túl nagy, de hangosan zörgő csomaggal.*
- Tessék. * Nyújtja át Zazannak a lezárt dobozt, amit ő kis nehézség árán végül átvesz tőle. * - Add át üdvözletem a papoknak. *Mondja végül, majd elbúcsúzik és már bele is kezd az aznapra való fém megmunkálásába. Zazan először úgy gondolja, rögtön visszasiet a templomba, de rájön, hogy rengetek ideje van. Pár pillanat múltán, és miután kilépett az erődbe vezető ajtón, boldogan sétált a tisztás felé, ahol tegnap meditált. Reméli, egy újabb meditálás kitisztítja a fejét, és elűzi a rémálma után maradt rosszkedvét. *
- Bocsánat! * Kiáltanak fel szinte egyszerre, majd mindketten nevetésben törnek ki. A kovácsinas szakítja meg a nevetést.*
- A mesterhez jött igaz? Egy pillanat és már itt is van. * Ellép a mágus mellett, ki az utcára, majd eltűnik a tömegben. Valószínűleg ő is vásárolni megy, ahogy Zazan is reggel. A fiúnak igaza volt, a kovácsmester már jön is le a lépcsőn, pedig az ajtó még be sem csapódott az inas távozása után. A férfi két ásítás között Zazanra néz és azonnal felismeri. *
- Fiam! * Kiált fel boldogan. * - Találtál munkát? Vagy megint nálam szeretnél próbálkozni?
- Találtam, uram. * Feleli, majd röviden elmagyarázza hol alkalmazzák és miért is jött pontosan. A kovács eltűnik a műhely hátsó részében, majd néhány perc után előkerül, egy nem túl nagy, de hangosan zörgő csomaggal.*
- Tessék. * Nyújtja át Zazannak a lezárt dobozt, amit ő kis nehézség árán végül átvesz tőle. * - Add át üdvözletem a papoknak. *Mondja végül, majd elbúcsúzik és már bele is kezd az aznapra való fém megmunkálásába. Zazan először úgy gondolja, rögtön visszasiet a templomba, de rájön, hogy rengetek ideje van. Pár pillanat múltán, és miután kilépett az erődbe vezető ajtón, boldogan sétált a tisztás felé, ahol tegnap meditált. Reméli, egy újabb meditálás kitisztítja a fejét, és elűzi a rémálma után maradt rosszkedvét. *
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-19 14:50:27
Üzenet elküldve: 2013-03-19 14:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Útja immáron egyenest az erdő felé visznek, ám a legrövidebb vágási lehetőség a város ezen fertályán az a kovácsműhelyen keresztül vezető út.
Szorrin így is határoz, itt rövidít. S egyúttal megszemléli a kovács mai felhozatalát. Elvégre szereti Ő a míves fémmunkát, meg legalább megtudakolja Arthenior jó kovácsát, hogy az egészsége a legutóbbi hirtelen megfázás után hogy szolgál. Rossz dolog ez... a kohó mellett meleg, odakinn farkasordító hideg.
A rövid látogatás említésre sem méltó, Szorrin csak áthalad s vált pár szót. Majd alakja lassan az erdőbe vész...*
Szorrin így is határoz, itt rövidít. S egyúttal megszemléli a kovács mai felhozatalát. Elvégre szereti Ő a míves fémmunkát, meg legalább megtudakolja Arthenior jó kovácsát, hogy az egészsége a legutóbbi hirtelen megfázás után hogy szolgál. Rossz dolog ez... a kohó mellett meleg, odakinn farkasordító hideg.
A rövid látogatás említésre sem méltó, Szorrin csak áthalad s vált pár szót. Majd alakja lassan az erdőbe vész...*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-18 22:32:47
Üzenet elküldve: 2013-03-18 22:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
* Zazan hangulata kissé letört lesz, miután elválnak Lilannaval, de nem hagyja, hogy ez sokáig elszomorítsa. Mosollyal az arcán lép be a kalapácsütésektől hangos kovácsműhelybe. A kovács, egy hatalmas, izmos férfi, a helyiség hátuljában püfölt egy izzó vasdarabot, amiből valószínűleg egy kard fog készülni, egy akkor kalapáccsal, amit Zazan talán a feje főlé se bírna emelni. A férfi, amint észreveszi a mágust odakiált neki. *
- Eegy pillanat és ott is vagyok!* Mondja, és visszafordul az előtte heverő munkadarabhoz. Rácsap még néhányat, majd egy vízzel töltött vödörbe helyezi. Elismerően mordul egyet, amint a gőz az arcába csap, majd odasétál a mágushoz. *
- Miben segíthetek fiatalember? * Kérdezi barátságosan. *
- Üdvözlöm uram, a nevem Zazan Deoth. * Mutatkozik be Zazan, majd a kezét nyújtja az izzadt férfinak. Az megrázza, majd egy biccentéssel elintézi a dolgot. A nevét nem mondja, csak áll és várja hogy a másik folytassa a mondanivalóját. Zazan egy pillanatra elhallgat, mert várja, hogy a férfi bemutatkozzon, de mivel ez elmarad, folytatja.*
- Nem rég érkeztem a városba. Pontosabban három napja. Munkát keresek, talán önnél akad valami, amit el tudnék végezni. * Feleli komolyan, majd várja a másik válaszát, de ehelyett a kovács hangos nevetésben tör ki. Elhallgat egy pillanatra, végigméri a mágust, majd még harsányabban folytatja a nevetést. Zazan kissé bosszúsan felhúzza a szemöldökét, mert nem érti, mit tart olyan nevetségesnek a kovácsmester. Halkan megköszörüli a torkát, hogy félbeszakíts a nevetést. *
- Ne haragudj, kedves fiam. * Mentegetőzik a férfi, mire Zazan csak legyint, hogy nem zavarja a dolog, de azért hallaná az indokot.*
- Tudod, * Folytatja a kovács. * - a te alkatod nem igazán való ebbe a műhelybe. Persze, ha megerősödnél semmi akadálya nem lenne, hogy nekem dolgozz, de az túl sokáig tartana.* Bocsánatkérően megvonja a vállát, majd elgondolkodó arcot vág. Egyszer csak csettint egyet, mintha valami briliáns ötlete támadt volna.*
- Szerintem neked a templomban a helyed. Okos, tanult embernek tűnsz, a papok biztosan találnának neked való feladatot.
* Zazan elgondolkodik ezen, és hamar belátja, hogy a férfinak bizony igaza van. Megköszöni a segítséget, ismét kezet ráznak, ő pedig kilép az ajtón, és elindul, hogy szerencsét próbáljon a templomban.*
A hozzászólás írója (Zazan Deoth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.18 22:34:49
- Eegy pillanat és ott is vagyok!* Mondja, és visszafordul az előtte heverő munkadarabhoz. Rácsap még néhányat, majd egy vízzel töltött vödörbe helyezi. Elismerően mordul egyet, amint a gőz az arcába csap, majd odasétál a mágushoz. *
- Miben segíthetek fiatalember? * Kérdezi barátságosan. *
- Üdvözlöm uram, a nevem Zazan Deoth. * Mutatkozik be Zazan, majd a kezét nyújtja az izzadt férfinak. Az megrázza, majd egy biccentéssel elintézi a dolgot. A nevét nem mondja, csak áll és várja hogy a másik folytassa a mondanivalóját. Zazan egy pillanatra elhallgat, mert várja, hogy a férfi bemutatkozzon, de mivel ez elmarad, folytatja.*
- Nem rég érkeztem a városba. Pontosabban három napja. Munkát keresek, talán önnél akad valami, amit el tudnék végezni. * Feleli komolyan, majd várja a másik válaszát, de ehelyett a kovács hangos nevetésben tör ki. Elhallgat egy pillanatra, végigméri a mágust, majd még harsányabban folytatja a nevetést. Zazan kissé bosszúsan felhúzza a szemöldökét, mert nem érti, mit tart olyan nevetségesnek a kovácsmester. Halkan megköszörüli a torkát, hogy félbeszakíts a nevetést. *
- Ne haragudj, kedves fiam. * Mentegetőzik a férfi, mire Zazan csak legyint, hogy nem zavarja a dolog, de azért hallaná az indokot.*
- Tudod, * Folytatja a kovács. * - a te alkatod nem igazán való ebbe a műhelybe. Persze, ha megerősödnél semmi akadálya nem lenne, hogy nekem dolgozz, de az túl sokáig tartana.* Bocsánatkérően megvonja a vállát, majd elgondolkodó arcot vág. Egyszer csak csettint egyet, mintha valami briliáns ötlete támadt volna.*
- Szerintem neked a templomban a helyed. Okos, tanult embernek tűnsz, a papok biztosan találnának neked való feladatot.
* Zazan elgondolkodik ezen, és hamar belátja, hogy a férfinak bizony igaza van. Megköszöni a segítséget, ismét kezet ráznak, ő pedig kilép az ajtón, és elindul, hogy szerencsét próbáljon a templomban.*
A hozzászólás írója (Zazan Deoth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.18 22:34:49
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-18 01:24:43
Üzenet elküldve: 2013-03-18 01:24:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
*Hangos kalapácsütések zaja csapja meg fülét.
Az utca elég tágas és sok ember járja. A nap is már csekély fénnyel pislákol. Az egyik ház ajtajának felett hatalmas ezüstberakású kalapács látható. Az ablakain kiszúródó villanások egyértelműen elárulja hol jár.*
-Ez egy kovácsműhely. Kíváncsi lennék miféle kovács lakik errefelé a város szélén. Meglehetősen ügyesnek tűnik a háza alapján. Vetek egy pillantást, hogy a munkájára is elmondható-e? Elég késő van és viszonylag nagy a tömeg így könnyebben kereket oldhatok ha valami balul sülne el.
*Bizonytalan léptekkel az ajtóhoz lép és hangosan bekopottat. Nem telik bele sok időbe mire a kalapács hangja abbamarad és kinyílik az ajtó. Ahogy számított rá egy törpe lép ki rajta. Körülbelül a mellkasa feléig érhet. Szakálla és arca tiszta korom. Ruházata meggyötört és piszkos de még így sem fedi el kidolgozott izomzatát. Még a törpék mércéjével mérve is iszonyatos erő sugárzik belőle.*
-Jobb lesz nem feldühítenem. Könnyedén agyoncsaphat egy ütéssel még ha magasabb vagyok is nála. *Jegyzi meg gyorsan magának*
-Mi keresnivalója egy sötételfnek egy törpénél? *Kérdezi kicsit ingerülten a törpe. Meglepi, hogy ilyen gyorsan felismerte kilétét.*
-Mielőtt válaszolnék bemutatkoznék ha nem bánod. A nevem Crangough Svys. Merrebor város adott életet de ez az egyetlen pozitív dolog amit elmondhatok róla. Nem kell aggódnod származásom miatt. Nem ápolok kellemes kapcsolatot a fajtámmal. *Jegyzi meg savanyúan.* -Kérdésedre válaszolván egy kovácsot keresek aki hajlandó lenne nekem kovácsolni egy másik pengét ami ugyan olyan mint a sajátom.
-Meglehetősen drága mulatság lesz. És nem csak azért mert az vagy aki vagy hanem mert nem dolgozom akárkinek csak úgy. -Mosolyodik el a törpe.
-Sajnálattal hallom. "Ahogy sejtettem." *Gondolja.*
-És van rá mód, hogy megváltoztasd a véleményed? *Kérdezi kicsit ingerültebben.*
-A közeljövőben biztosan nem ugyanis rengeteg megrendelést kell teljesítenem és így is kezdek kifutni a határidőből. *Ásít egyet a törpe nemtetszése jeléül.*
-Hát akkor úgy vélem egy másik időpontban kereslek fel. *Jegyzi meg mosolyogva. A törpe köszönésre sem pazarolja az időt, egyszerűen megfordul és belép a házba.*
Az utca elég tágas és sok ember járja. A nap is már csekély fénnyel pislákol. Az egyik ház ajtajának felett hatalmas ezüstberakású kalapács látható. Az ablakain kiszúródó villanások egyértelműen elárulja hol jár.*
-Ez egy kovácsműhely. Kíváncsi lennék miféle kovács lakik errefelé a város szélén. Meglehetősen ügyesnek tűnik a háza alapján. Vetek egy pillantást, hogy a munkájára is elmondható-e? Elég késő van és viszonylag nagy a tömeg így könnyebben kereket oldhatok ha valami balul sülne el.
*Bizonytalan léptekkel az ajtóhoz lép és hangosan bekopottat. Nem telik bele sok időbe mire a kalapács hangja abbamarad és kinyílik az ajtó. Ahogy számított rá egy törpe lép ki rajta. Körülbelül a mellkasa feléig érhet. Szakálla és arca tiszta korom. Ruházata meggyötört és piszkos de még így sem fedi el kidolgozott izomzatát. Még a törpék mércéjével mérve is iszonyatos erő sugárzik belőle.*
-Jobb lesz nem feldühítenem. Könnyedén agyoncsaphat egy ütéssel még ha magasabb vagyok is nála. *Jegyzi meg gyorsan magának*
-Mi keresnivalója egy sötételfnek egy törpénél? *Kérdezi kicsit ingerülten a törpe. Meglepi, hogy ilyen gyorsan felismerte kilétét.*
-Mielőtt válaszolnék bemutatkoznék ha nem bánod. A nevem Crangough Svys. Merrebor város adott életet de ez az egyetlen pozitív dolog amit elmondhatok róla. Nem kell aggódnod származásom miatt. Nem ápolok kellemes kapcsolatot a fajtámmal. *Jegyzi meg savanyúan.* -Kérdésedre válaszolván egy kovácsot keresek aki hajlandó lenne nekem kovácsolni egy másik pengét ami ugyan olyan mint a sajátom.
-Meglehetősen drága mulatság lesz. És nem csak azért mert az vagy aki vagy hanem mert nem dolgozom akárkinek csak úgy. -Mosolyodik el a törpe.
-Sajnálattal hallom. "Ahogy sejtettem." *Gondolja.*
-És van rá mód, hogy megváltoztasd a véleményed? *Kérdezi kicsit ingerültebben.*
-A közeljövőben biztosan nem ugyanis rengeteg megrendelést kell teljesítenem és így is kezdek kifutni a határidőből. *Ásít egyet a törpe nemtetszése jeléül.*
-Hát akkor úgy vélem egy másik időpontban kereslek fel. *Jegyzi meg mosolyogva. A törpe köszönésre sem pazarolja az időt, egyszerűen megfordul és belép a házba.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-17 12:05:22
Üzenet elküldve: 2013-03-17 12:05:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
"Van, amin nem lehet változtatni, mint ahogy ennek a kalapácsnak a hangját sem lehet megváltoztatni. Nem vehetem ki a kovács kezéből, hogy hagyja abba, egyébként is szerintem elég gyorsan képes lenne arra, hogy kifordítsa a csuklómat, ha valaki nem szimpatikus neki. Azonban ettől függetlenül nem időzhetek itt tovább, legalábbis nem sokat." *Gondolta, de igazából már megállt, mert a szeme elé került egy furcsán ívelt penge, amiről nem tudhatja, hogy honnan és kitől származik. Az ijesztő kard recés éle csurom véres, gondolja így nézhet ki egy igazi béltépőszerszám.* "De vajon kihez tartozhat ez a beteges fegyver? Kinek lehet a célja, hogy nemcsak végezzen az ellenfelével, de még kegyetlen fájdalmat is okozzon, hogy a szenvedés és a kín legyen a két testőre, aki a túlvilágra cipeli, miközben már látja az elkerülhetetlen végzetét. Bármilyen szúrós szemmel nézek a kovácsra, bizonyosra veszem, hogy nem ő. Ahogy látom még ő sem mert nagyon hozzáérni, a többi fegyver durva munkálata nem egyezik meg ennek a kényesen precíz, szinte puha vonulataival, mintha nem is kovácsolták volna, hanem saját akaratából formálódott volna így a forgatója brutális, kegyetlen akarata szerint."
-Látom, megtetszett önnek a Cápafog.- *nevet fel a kovács*-Egy távoli ismerősömé, ki a sivatagi karavánokhoz szokott csapódni testőrnek. Általában eléggé veszélyesek a feladatai, úgyhogy ezt a fegyvert nem harcra, hanem az átlagos banditák elijesztésére használja. Ha meg harcra kerül a sor, akkor meg külön hasznos ez a jószág.-*felnevet a kovács és oldalba löki Theraxint.*
-Ellenben szolgálhatok valamivel amíg itt tartózkodik?
-Igen, a közeljövőben be tud majd mutatni a fegyver tulajdonosához, úgy érzem, hogy lenne egy jónak nevezhető üzleti ajánlatom majd neki, azonban ez még messze van. Egyenlőre csak ezt a pár dobótőrt kéne egy kicsit megjavítani, mert az állapotuk már eléggé ütött-kopott és nem akarom, hogy eltörjenek...
*Természetesen hazudik, ugyanis semmi dolga nem lenne itt, csak erre kellett jönnie és ha már útba esett, itt is körbenéz.A kovács azonban már el is vette a tőröket.*
-Megnézem, mit tehetek, addig menjen el körbenézni. Talán találhat valami szépet, amíg én végzek a munkálatokkal vagy üljön be a közeli fogadóba.-
-Értem, elfoglalom magamat addig.- *Majd távozik az elülső ajtón.*
-Látom, megtetszett önnek a Cápafog.- *nevet fel a kovács*-Egy távoli ismerősömé, ki a sivatagi karavánokhoz szokott csapódni testőrnek. Általában eléggé veszélyesek a feladatai, úgyhogy ezt a fegyvert nem harcra, hanem az átlagos banditák elijesztésére használja. Ha meg harcra kerül a sor, akkor meg külön hasznos ez a jószág.-*felnevet a kovács és oldalba löki Theraxint.*
-Ellenben szolgálhatok valamivel amíg itt tartózkodik?
-Igen, a közeljövőben be tud majd mutatni a fegyver tulajdonosához, úgy érzem, hogy lenne egy jónak nevezhető üzleti ajánlatom majd neki, azonban ez még messze van. Egyenlőre csak ezt a pár dobótőrt kéne egy kicsit megjavítani, mert az állapotuk már eléggé ütött-kopott és nem akarom, hogy eltörjenek...
*Természetesen hazudik, ugyanis semmi dolga nem lenne itt, csak erre kellett jönnie és ha már útba esett, itt is körbenéz.A kovács azonban már el is vette a tőröket.*
-Megnézem, mit tehetek, addig menjen el körbenézni. Talán találhat valami szépet, amíg én végzek a munkálatokkal vagy üljön be a közeli fogadóba.-
-Értem, elfoglalom magamat addig.- *Majd távozik az elülső ajtón.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-16 23:55:36
Üzenet elküldve: 2013-03-16 23:55:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
-Mindent meg kell nézni egyszer-kétszer, talán ez a hely sem lehet olyan reménytelen, mint a többi. *Elindul és körbenéz. A hangos és kemény kalapálás sérti a fülét, nem az ilyenhez szokott. Az üvöltözés nem zavarja, a piacon sem viseltetnek másképp az arra tévedő szerencsétlennel. Csak ne lenne ez az idegesítően ütemes kalapálás... *
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-08 18:58:05
Üzenet elküldve: 2013-03-08 18:58:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 96
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 96
Játékstílus: Szelíd
*Nem sokat időzik itt, de azért biccent a kovácsnak és körülnéz az éppen elkészült új darabok között. Akad néhány csinos kard és tőr is. Választékban nincs hiány. ~ Majd legközelebb. ~ Minél hamarabb ki akar jutni innen, kicsit megnyugodni a természet lágy ölén. ~ Lehet, hogy Artheniorban még az erdő sem elég nyugalmas... ~ Azért próbál optimista lenni.
Még egyszer utoljára körülnéz és a hátsó ajtó felé indul.*
Még egyszer utoljára körülnéz és a hátsó ajtó felé indul.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-03-04 19:42:25
Üzenet elküldve: 2013-03-04 19:42:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Az erdő felőli kisebb faajtó fülsértő nyikorgás kíséretében kitárul, majd egy sötétbe burkolózott alak lép be rajta. Fejébe húzott csuklyáját egy könnyed mozdulattal hátraveti, és elővillan az idegen zaklatott ábrázata. Feszülten néz maga elé, amikor elé szökken a kovács túlbuzgó, szakadt rongyokba bújt inasa.*
- Áldott jó estét uram. Ha vásárolni kíván, nagyon jó helyen jár. A fegyverek mind atyám és mesterem keze munkáját dicséri. A…
- Egyelőre csak körül néznék.
*Sagen érdeklődés hiányába a fiúba fojtja a szót, aki beletörődve biccent, majd durcás arccal, zsörtölődően visszaslattyog a pult mögé. A helyiség falaira mindenfelé fegyverek és vértek vannak aggatva, mind jól megmunkált, kiváló darab. Ilyen vészterhes időkben Sagennek elkél egy vaskosabb forgatni való fegyver, persze csak amíg a mágia rejtélyes tudománya szolgálatába nem áll. Bármikor megeshet hogy az embernek acéllal kell érvényt szerezni az igazának, de hasznos ha a kard nem hasad ketté az első csapást követően. Máskülönben hasznát látná egy páncélneműnek is; ugyanakkor fontos hogy a védelmet biztosító öltözék ne állja útját fürgeségének, de ha utóbbi csődöt mondana, akkor védje használóját a halálos vágásoktól. Mindenekelőtt azonban az ár lebeg a szeme előtt; erszénye híján van a csilingelő aranytalléroknak. Kimért, céltudatos léptekkel tipeg a pult elé, arcára igyekszik egy magabiztos ember ábrázatát varázsolni. Felfelé görbülő, kissé sunyi mosollyal érdeklődik az árak iránt. A kovács Sagen felé nyújtja érdes, ormótlan tenyereit. A férfi viszonozza a kézfogást, és a köpcös fegyverkészítő keze masszívan beletapad az ő tenyerébe, miközben szája kinyílik és széles vigyorral felsorolja a borsos árlistát.*
A hozzászólás írója (Sagen Vennon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.04 19:44:37
- Áldott jó estét uram. Ha vásárolni kíván, nagyon jó helyen jár. A fegyverek mind atyám és mesterem keze munkáját dicséri. A…
- Egyelőre csak körül néznék.
*Sagen érdeklődés hiányába a fiúba fojtja a szót, aki beletörődve biccent, majd durcás arccal, zsörtölődően visszaslattyog a pult mögé. A helyiség falaira mindenfelé fegyverek és vértek vannak aggatva, mind jól megmunkált, kiváló darab. Ilyen vészterhes időkben Sagennek elkél egy vaskosabb forgatni való fegyver, persze csak amíg a mágia rejtélyes tudománya szolgálatába nem áll. Bármikor megeshet hogy az embernek acéllal kell érvényt szerezni az igazának, de hasznos ha a kard nem hasad ketté az első csapást követően. Máskülönben hasznát látná egy páncélneműnek is; ugyanakkor fontos hogy a védelmet biztosító öltözék ne állja útját fürgeségének, de ha utóbbi csődöt mondana, akkor védje használóját a halálos vágásoktól. Mindenekelőtt azonban az ár lebeg a szeme előtt; erszénye híján van a csilingelő aranytalléroknak. Kimért, céltudatos léptekkel tipeg a pult elé, arcára igyekszik egy magabiztos ember ábrázatát varázsolni. Felfelé görbülő, kissé sunyi mosollyal érdeklődik az árak iránt. A kovács Sagen felé nyújtja érdes, ormótlan tenyereit. A férfi viszonozza a kézfogást, és a köpcös fegyverkészítő keze masszívan beletapad az ő tenyerébe, miközben szája kinyílik és széles vigyorral felsorolja a borsos árlistát.*
A hozzászólás írója (Sagen Vennon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.04 19:44:37
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-02-26 12:02:15
Üzenet elküldve: 2013-02-26 12:02:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Kipihenten és boldognak mondható állapotban érkezik meg a Kovácsműhelybe, ahol már másodszor jár, de most konkrét cél vezérli. A templomban töltött pár óra meghozta gyümölcsét, végtagjai sincsenek elgémberedve, frissnek érzi magát. Végignéz a falakon lógó fegyvereken és talál olyat is, amelyik régebbi darabnak tűnik, meg újszerűeket is. Nem tudja az árukat, nincs is nála sok pénz, de - noha fegyverért jött - nem is kardra van neki szüksége.
Kijön a kovács, biccent neki, de kezével int, hogy még nem áll készen se a beszélgetésre, se a fizetésre. Sőt... egyáltalán semmire. Azon morfondírozik, hogy a botjába kovácsoltasson valami pengét vagy csak simán vegyen egy tőrt? Az utóbbinak nincs egyénisége, olyan snassz és nem is valami elegáns. Megkérdezni nem tudja, hogy lehet-e az elképzeléseit megvalósítani egyáltalán, ezért még alaposabban megvizsgálja azokat a kardokat, amik ki vannak téve a falra.
Ő nem kardforgató, ez az első ránézésre lerí róla, de keze ügyes és kecses ujjaival talán jól tudna bánni valamivel, persze nem egy nyolc kilós kétkezes pallossal. Ahogy szeme egyik fegyverről a másikra siklik át lassan, ujjait is húzza utána, hogy megérintse velük a pengéket, hogy érezze mekkora félelem övezi őket és milyen mély tisztelet. Az elmélkedéséből a kovács zökkenti ki, ugyanis az nem zavartatja magát, végzi munkáját, melynek eredményeképpen fülsiketítően hangosakat vág oda egy vasdarabnak kalapácsával. *
~ Nem tudok dönteni. ~
* Az első fegyvere a legfontosabb, a markolattól a hegyéig jellemeznie kell Dev la Sosy-t, aki nem orgyilkosnak készül, mégis... amíg mágiája nem elég erős, addig valamivel kénytelen védekezni. Nagy szerencséjére eddig nem akadt dolga se utonállókkal, se csempészekkel, de ez csak idő kérdése. A világ már nem olyan, mint régen, a gonosz kezd elburjánzani a lelkekben és olyan becsületes embereket is magukkal ránthatnak, akik sohasem gondolták volna magukról, hogy egyszer olyan aljas dolgokat tesznek majd aranyért vagy hatalomért, amiért régi önmaguk a pokolba kívánná az újat.
Dev még tiszta és ártatlan. Nagyon fiatal, húszas éveit sem érte még el, ez még embernél is fiatal, nem úgy egy elfnél. Korán kell elkezdei megtanulni a fegyverrel bánni, különben túl késő lesz. Talál is magának egy kedvére valót és mikor a kovács ránéz, felé is bök fejével. *
Kijön a kovács, biccent neki, de kezével int, hogy még nem áll készen se a beszélgetésre, se a fizetésre. Sőt... egyáltalán semmire. Azon morfondírozik, hogy a botjába kovácsoltasson valami pengét vagy csak simán vegyen egy tőrt? Az utóbbinak nincs egyénisége, olyan snassz és nem is valami elegáns. Megkérdezni nem tudja, hogy lehet-e az elképzeléseit megvalósítani egyáltalán, ezért még alaposabban megvizsgálja azokat a kardokat, amik ki vannak téve a falra.
Ő nem kardforgató, ez az első ránézésre lerí róla, de keze ügyes és kecses ujjaival talán jól tudna bánni valamivel, persze nem egy nyolc kilós kétkezes pallossal. Ahogy szeme egyik fegyverről a másikra siklik át lassan, ujjait is húzza utána, hogy megérintse velük a pengéket, hogy érezze mekkora félelem övezi őket és milyen mély tisztelet. Az elmélkedéséből a kovács zökkenti ki, ugyanis az nem zavartatja magát, végzi munkáját, melynek eredményeképpen fülsiketítően hangosakat vág oda egy vasdarabnak kalapácsával. *
~ Nem tudok dönteni. ~
* Az első fegyvere a legfontosabb, a markolattól a hegyéig jellemeznie kell Dev la Sosy-t, aki nem orgyilkosnak készül, mégis... amíg mágiája nem elég erős, addig valamivel kénytelen védekezni. Nagy szerencséjére eddig nem akadt dolga se utonállókkal, se csempészekkel, de ez csak idő kérdése. A világ már nem olyan, mint régen, a gonosz kezd elburjánzani a lelkekben és olyan becsületes embereket is magukkal ránthatnak, akik sohasem gondolták volna magukról, hogy egyszer olyan aljas dolgokat tesznek majd aranyért vagy hatalomért, amiért régi önmaguk a pokolba kívánná az újat.
Dev még tiszta és ártatlan. Nagyon fiatal, húszas éveit sem érte még el, ez még embernél is fiatal, nem úgy egy elfnél. Korán kell elkezdei megtanulni a fegyverrel bánni, különben túl késő lesz. Talál is magának egy kedvére valót és mikor a kovács ránéz, felé is bök fejével. *
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-02-20 14:12:17
Üzenet elküldve: 2013-02-20 14:12:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Lassan lépked a kovácsműhely felé. Unottan néz körbe és elismerően fogadja el, hogy rajta kívül nincs itt senki. Kipróbál pár fegyvert, megnézni, hogy melyik lenne neki a legalkalmasabb. Először pár hosszú kardot próbál ki, majd pár rövid kardot, tőröket, de nem tudja eldönteni, hogy melyik lenne a legalkalmasabb. Végül meggondolja magát és mégsem vesz fegyvert.*
A hozzászólás írója (Zrotesz Khlia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.20 14:13:55
A hozzászólás írója (Zrotesz Khlia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.20 14:13:55
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-02-19 20:36:10
Üzenet elküldve: 2013-02-19 20:36:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Csak áll, pislog, miközben a férfi egy csomó kardot és tört kipróbál, és könnyű csevegésbe kezd a kováccsal. Kínosan érzi magát, hogy csak áll a férfi mellett és nem tud hozzászólni a témához. Észreveszi, hogy a tekintetéből eltűnik a jeges pillantás és melegség tűnik fel benne.*
~ Így sokkal szebb.
*Jegyzi meg magába. Kíváncsi rá, hogy hány nő szívét törte össze eddig. Biztosan sokat, de erről nem akart kérdezősködni, hiszen nem tűnt a hős szerelmesnek. Jobban illett rá a magányos farkas. Talán ez a génjeibe is van írva.*
- Felőlem mehetünk.
*Mosolyog, és csak remélni tudja, hogy Bellgarafnak nem tűnik fel, hogy folyton azt figyeli, milyen arcvánosokkal méregeti a környezetét.*
~ Így sokkal szebb.
*Jegyzi meg magába. Kíváncsi rá, hogy hány nő szívét törte össze eddig. Biztosan sokat, de erről nem akart kérdezősködni, hiszen nem tűnt a hős szerelmesnek. Jobban illett rá a magányos farkas. Talán ez a génjeibe is van írva.*
- Felőlem mehetünk.
*Mosolyog, és csak remélni tudja, hogy Bellgarafnak nem tűnik fel, hogy folyton azt figyeli, milyen arcvánosokkal méregeti a környezetét.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-02-19 19:46:06
Üzenet elküldve: 2013-02-19 19:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgaraf, hála igencsak változékony hangulatának, már újra kedélyes állapotban van. Igaz, hogy egy pillanat alatt dühbe jön, de ugyanolyan gyorsan el is felejti a dolgot. Ha szeeméből nem is, de viselkedéséből eltünik a jegesség, és szakértelemmel próbálgatja a fegyvereket. Kipróbál öt hosszúkardot, és nagyon jól elvan, azzal, hogy hibáikat, és erényeikte ecseteli amkovácsnak, aki erre kedélyes beszélgetésbe kezd vele, a jó acél tulajdonságairól, és az előnyös kardformáról. Bellgarafnak, csak nakkor esik le, hogy a tündérnek vesznek fegyvert, szóval a tőrök felé tereli a támát, és ki is próbál párat. Könnyed mozdulattal forgatja meg az egyiket ujjai között, majd 10 méterről az asztallapba hajítja.*
- Ez tökéletes lesz, kis utitársamnak.
*Int a kovácsnak fejével a tündér felé, aki erre, rámosolyog a tücőre.*
- Neked, de csak most, csak neked, fél áron odaadom.
-Közli nagyvonaluan a kovács. bellgaraf, ugyan nagyon nehezen állja meg, hogy újra dühbe ne guruljon az önteltség láttán, de végül úgy dönt, hogy inkább lenyeli dühét, és spórol. Kifizeti az összeget, majd egy elköszönés kíséretében kilép a műhelyből.*
- Meggondoltam megem, ha nioncs ellenedre, akár most is mehetünk kirándulni.
*Közli, mivel igencsak megkedvetlte Loriner társaságát, és nem akar lemondani róla. Hisz amúgy is nagyon unatkozott, a mágia-tanulás meg ráér.*
- Ez tökéletes lesz, kis utitársamnak.
*Int a kovácsnak fejével a tündér felé, aki erre, rámosolyog a tücőre.*
- Neked, de csak most, csak neked, fél áron odaadom.
-Közli nagyvonaluan a kovács. bellgaraf, ugyan nagyon nehezen állja meg, hogy újra dühbe ne guruljon az önteltség láttán, de végül úgy dönt, hogy inkább lenyeli dühét, és spórol. Kifizeti az összeget, majd egy elköszönés kíséretében kilép a műhelyből.*
- Meggondoltam megem, ha nioncs ellenedre, akár most is mehetünk kirándulni.
*Közli, mivel igencsak megkedvetlte Loriner társaságát, és nem akar lemondani róla. Hisz amúgy is nagyon unatkozott, a mágia-tanulás meg ráér.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-02-19 18:09:06
Üzenet elküldve: 2013-02-19 18:09:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Fellélegzik, amint kikerülnek a tömegből. Sosem szerette, ha sok lény közé kell bezsúfolódnia. Megkönnyebbül, mikor beérnek a kovácshoz. Igaz, hogy ott is vannak mindenféle lények, de közel sem annyian, mint a piactéren. Lassan néz körbe, mindent és mindenkit szemügyre vesz jó alaposan. Várja, hogy a férfi mit fog tenni. Újra a jeges pillantás ül az arcán, nem úgy mint a piactéren. Azt az oldalát nem akarta megismerni. A dühös, bármire képes oldalát. Kirázta tőle a hideg. Egy pillanatig elgondolkozott azon, hogy milyen lehet annak, akit nem kedvel. Biztosan nem kellemes, hogy folyton a szúrós, dühös pillantását mereszti felé. Ha ilyen kis dolgoktól dühbe gurul, el sem tudja képzelni, milyen reakciót válthat ki belőle egy komolyabb dolog. Nem akarja megtapasztalni. Azért kíváncsiságból megnézné, milyen harc közben. Biztos benne, hogy az erdőben lesz majd alkalma megtapasztalni.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-25 00:03:16
Üzenet elküldve: 2013-01-25 00:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem ide tartott. Teljesen biztos benne, hogy ez a hely a legkevésbé sem képes ősszpontosításra késztetni zaklatott elméjét, ám mint vérből, fémből és fájdalomból gyúrt élőlény, képtelen ellenállni a pengék édes csábításának.
A Kovácsműhely pont olyan, mint amilyennek kölyökként elképzelte. A sötétbőrű kis koldusfattyat eszük ágába sem volt beengedni e helyre annakidején. Mindig csak kívülről figyelhete az épületet, s az érkezők reményteli, majd a távozók elégedett arcát. Maguk a vonások nem ragadtak meg benne, pusztán egy érzés. Egy érzés, hogy ez a hely boldogságot rejt, kielégülést, túlmisztifikált titkokat. Egy épület, melybe egykor jobban vágyott, mint bárhova máshova a világon, s hiába próbált újra és újra beosonni, sosem járt sikerrel.
Most, amint belép a Kovácsműhely rejtekébe, furcsa érzés keríti hatalmába. Még benne van a gyerekkori tartózkodás, izmai ugrásra készen megfeszülnek, mintha csak a mester haragjára várna. Egy teljes percig is áll az ajtóban, míg megtalálja egy idegen tekintet. Az inas... ki más is lehetne? A mester arcát igen jól megjegyezte, ám az inas örökké változó, mint az időjárás. Sokan akarják e helyen eltanulni a mesterség fortélyait, ám csak az örökösök láthatnak bele a valódi rejtelmekbe. Vajon ezúttal a mester fiához van szerencséje?
Az inas kérdésére, hogy miben segíthet, a pulthoz sétál és lerakja matt fekete fegyvereit.*
- Mit gondol, jóapja meg tudná edzeni ezeket?
*A fiú a pengékre pillant és hozzáértő szemekkel kezdi vizsgálni őket. A hím ezek szerint jól tippelt, a kölyök valóban a mester leszármazottja.*
- Nem hiszem, hogy lehet rajtuk segíteni. Igencsak elhasználódtak.
*A mélységi ösztönösen megbízik a másik szavaiban annak ellenére, hogy amaz ember. Van olyan tudás, melynek pusztán birtoklási joga is nemes szintre emel bizonyos élőket. Az inas esete pontosan ebbe a kategóriába tartozik.*
- Ez esetben el tudná készíteni ezek pontos másolatát? Masszívabb kiadásban?
*A fiú homlokráncolva szemléli a pengéket. Láthatóan tüzetesen megvizsgálja magának a beléjük vésett karcolatokat, a markolatot, a penge anyagát.*
- Ragaszkodik ahhoz, hogy feketék legyenek?
- Mindenképpen.
*Bólintás, további vizslatás és halk hümmögés a válasz. Csak eztán emeli fel tekintetét a pengékről, s találkozik a ragadozószerű pillantással. Ha vissza is akarta utasítani a kérést, azok a szemek kétségkívül meggyőzték ennek ellenkezőjéről. Bölcs választás.*
- Jöjjön vissza néhány nap múlva. Atyám jelenleg gyengélkedik, ám minden bizonnyal elfogadja majd a megbízást.
*A hím enyhén biccent, majd visszaveszi fegyvereit és az övére csatolja őket.*
- Használhatnám a hátsó ajtót?
*A „Természetesen” az egyetlen válasz, mit elfogadhatónak ítélt meg, s - mit adaz ég - pontosan azt is kapta, amit várt. Távoztában pillantása lomhán kíséri régi nemzedékek áldozatos munkáit, ám végül eltűnik a Kovácsműhely gyomrában, egyetlen céllal: az erdő felé.*
A Kovácsműhely pont olyan, mint amilyennek kölyökként elképzelte. A sötétbőrű kis koldusfattyat eszük ágába sem volt beengedni e helyre annakidején. Mindig csak kívülről figyelhete az épületet, s az érkezők reményteli, majd a távozók elégedett arcát. Maguk a vonások nem ragadtak meg benne, pusztán egy érzés. Egy érzés, hogy ez a hely boldogságot rejt, kielégülést, túlmisztifikált titkokat. Egy épület, melybe egykor jobban vágyott, mint bárhova máshova a világon, s hiába próbált újra és újra beosonni, sosem járt sikerrel.
Most, amint belép a Kovácsműhely rejtekébe, furcsa érzés keríti hatalmába. Még benne van a gyerekkori tartózkodás, izmai ugrásra készen megfeszülnek, mintha csak a mester haragjára várna. Egy teljes percig is áll az ajtóban, míg megtalálja egy idegen tekintet. Az inas... ki más is lehetne? A mester arcát igen jól megjegyezte, ám az inas örökké változó, mint az időjárás. Sokan akarják e helyen eltanulni a mesterség fortélyait, ám csak az örökösök láthatnak bele a valódi rejtelmekbe. Vajon ezúttal a mester fiához van szerencséje?
Az inas kérdésére, hogy miben segíthet, a pulthoz sétál és lerakja matt fekete fegyvereit.*
- Mit gondol, jóapja meg tudná edzeni ezeket?
*A fiú a pengékre pillant és hozzáértő szemekkel kezdi vizsgálni őket. A hím ezek szerint jól tippelt, a kölyök valóban a mester leszármazottja.*
- Nem hiszem, hogy lehet rajtuk segíteni. Igencsak elhasználódtak.
*A mélységi ösztönösen megbízik a másik szavaiban annak ellenére, hogy amaz ember. Van olyan tudás, melynek pusztán birtoklási joga is nemes szintre emel bizonyos élőket. Az inas esete pontosan ebbe a kategóriába tartozik.*
- Ez esetben el tudná készíteni ezek pontos másolatát? Masszívabb kiadásban?
*A fiú homlokráncolva szemléli a pengéket. Láthatóan tüzetesen megvizsgálja magának a beléjük vésett karcolatokat, a markolatot, a penge anyagát.*
- Ragaszkodik ahhoz, hogy feketék legyenek?
- Mindenképpen.
*Bólintás, további vizslatás és halk hümmögés a válasz. Csak eztán emeli fel tekintetét a pengékről, s találkozik a ragadozószerű pillantással. Ha vissza is akarta utasítani a kérést, azok a szemek kétségkívül meggyőzték ennek ellenkezőjéről. Bölcs választás.*
- Jöjjön vissza néhány nap múlva. Atyám jelenleg gyengélkedik, ám minden bizonnyal elfogadja majd a megbízást.
*A hím enyhén biccent, majd visszaveszi fegyvereit és az övére csatolja őket.*
- Használhatnám a hátsó ajtót?
*A „Természetesen” az egyetlen válasz, mit elfogadhatónak ítélt meg, s - mit adaz ég - pontosan azt is kapta, amit várt. Távoztában pillantása lomhán kíséri régi nemzedékek áldozatos munkáit, ám végül eltűnik a Kovácsműhely gyomrában, egyetlen céllal: az erdő felé.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-23 16:43:57
Üzenet elküldve: 2013-01-23 16:43:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
* A piacon vett új szerzeményével tart a Pegazus felé, de ha már itt jár, akkor útba ejti a kovácsműhelyt is. Egyetlen fegyvere egy kis tőr csorbát szenvedett a múltkoriban, és ki kell javíttassa; reméli nem kerül sokba. Szerencsére a kovácsműhely itt van a piac szomszédságában, így csak pár lépés az egész.*
-Jó napot! - *köszön amint belép, majd vagy a kovácsnak vagy az inasnak, attól függ ki van a műhelyben, előadja az érkezésének okát. Sőt nemcsak előadja, hanem mutatja is a kicsorbult tőrt, majd várakozva tekint a mesterre, vajon mennyibe kerül majd neki ez a látogatás?
-Megéri megjavíttatni, vagy inkább vegyek újat? - *kérdezi. Pedig nem szívesen válna meg a jól bevált kis tőrtől, amit szinte családtagnak tekint már.*
-Sajnos hölgyem, inkább vegyen újat. - *adják vissza neki a kis tőrt. *
-Elég ócska a pengéje, nem éri meg a munkát. - *magyarázza
a mester. Elszomorodva lép ki a műhely ajtaján, hogy valahol akkor szerezzen egy újabb tőrt magának.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.23 18:17:07, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
-Jó napot! - *köszön amint belép, majd vagy a kovácsnak vagy az inasnak, attól függ ki van a műhelyben, előadja az érkezésének okát. Sőt nemcsak előadja, hanem mutatja is a kicsorbult tőrt, majd várakozva tekint a mesterre, vajon mennyibe kerül majd neki ez a látogatás?
-Megéri megjavíttatni, vagy inkább vegyek újat? - *kérdezi. Pedig nem szívesen válna meg a jól bevált kis tőrtől, amit szinte családtagnak tekint már.*
-Sajnos hölgyem, inkább vegyen újat. - *adják vissza neki a kis tőrt. *
-Elég ócska a pengéje, nem éri meg a munkát. - *magyarázza
a mester. Elszomorodva lép ki a műhely ajtaján, hogy valahol akkor szerezzen egy újabb tőrt magának.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.23 18:17:07, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:03:23
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:03:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhely, az kovácsműhely. Nem kedves a szívének sehogyan sem. Meleg büdös párás levegő, szinte fojtogatón öleli rögtön körbe, mintha meg akarná bénítani, hogy ne tudjon szabadon futni, haladni repülni vagy szökkenni.*
-Milyen rémes egy hely.*Nyögi fuldokolva a melegtől. Próbál nagyokat lélegezni, de ez egyáltalán nem könnyű, mintha a levegő, amit beszív, meg akarná gyújtani a tüdejét. Úgy érzi itt rövid lesz a tartózkodása, amúgy sem nagyon érdekli a kovácsműhely. Sejtése szerinte valami térre kell érkeznie, legalábbis valami olyannak tűnik innen a félhomályból.*
- Viszlát. *Köszön el a kovácstól, meg az inasától, majd sietve távozik.*
-Milyen rémes egy hely.*Nyögi fuldokolva a melegtől. Próbál nagyokat lélegezni, de ez egyáltalán nem könnyű, mintha a levegő, amit beszív, meg akarná gyújtani a tüdejét. Úgy érzi itt rövid lesz a tartózkodása, amúgy sem nagyon érdekli a kovácsműhely. Sejtése szerinte valami térre kell érkeznie, legalábbis valami olyannak tűnik innen a félhomályból.*
- Viszlát. *Köszön el a kovácstól, meg az inasától, majd sietve távozik.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-20 09:25:01
Üzenet elküldve: 2013-01-20 09:25:01
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Rather szépen kényelmesen sétál el a kovácsműhely mellett. A kovács kint ül, bizakodóan néz Rathelre, mint a macska, aki már rég nem fogott egeret, és most elé került egy szép nagy példány. Bezzeg ha tudná, mennyi pénze van Rathelnek, akkor korántsem lenne ilyen bizakodó. Hát még ha tudná, hogy nincs szándékában fegyvert, páncélt, vagy akármilyen eszközt kovácsoltatni. Viszont az, hogy továbbhalad el a kunyhó mellett, ügyet sem vetve a kovácsra, az felér egy igazi, keserű csalódással.
~ Erre sem járhat gyakran ember, ha ennyire buzgó reményt táplál benne minden erre tévedő lélek ~
Persze ha most más jött volna erre, könnyen lehet, hogy odasétált volna a kovácshoz, fegyvert csináltatott volna, hozzá egy szép páncélt, és a kovácsnak máris meglenne erre a hónapra a betevője. De még ha nem is csináltat fegyvert, legalább vidáman és üdén üdvözölte volna a mester urat, majd szomorkás hangon közölte volna, hogy sajnos most nincs szüksége semmilyen eszközre. De nem más járt erre, hanem Rathel, aki nem csak hogy nem vásárolt semmit (ami még érthető is, hiszen honnan lenne pénze drága eszközökre?), de még egy derűs köszönésre, vagy pillantásra sem futotta tőle, ahogy általában. Szinte tudomást sem vett a kovácsról, azon kívül, hogy felmérte, hogy ott ül egy férfi. Ennyi volt minden, amit abban a pillanatban gondolt, s még most sem érzi magát emiatt rosszul, pedig rég elhagyta már a műhelyet.*
~ Erre sem járhat gyakran ember, ha ennyire buzgó reményt táplál benne minden erre tévedő lélek ~
Persze ha most más jött volna erre, könnyen lehet, hogy odasétált volna a kovácshoz, fegyvert csináltatott volna, hozzá egy szép páncélt, és a kovácsnak máris meglenne erre a hónapra a betevője. De még ha nem is csináltat fegyvert, legalább vidáman és üdén üdvözölte volna a mester urat, majd szomorkás hangon közölte volna, hogy sajnos most nincs szüksége semmilyen eszközre. De nem más járt erre, hanem Rathel, aki nem csak hogy nem vásárolt semmit (ami még érthető is, hiszen honnan lenne pénze drága eszközökre?), de még egy derűs köszönésre, vagy pillantásra sem futotta tőle, ahogy általában. Szinte tudomást sem vett a kovácsról, azon kívül, hogy felmérte, hogy ott ül egy férfi. Ennyi volt minden, amit abban a pillanatban gondolt, s még most sem érzi magát emiatt rosszul, pedig rég elhagyta már a műhelyet.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:46:09
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Végül az erdő szélén megpillant egy épületet, a zajokból ítélve egy kovácsműhely lehet, de Yathe inkább megkerüli az épületet, mintsem hogy bemenjen. Gyomra tiltakozva megkordul. A lány lassan már ott tart, hogy bárki élő ember fiától élelmet kérne, annyira mardossa az éhség. Mereven a földet nézi maga előtt, igyekszik nem gondolni semmire, amíg ki nem ér a fal mentén a műhely elé, ahol hirtelen megtorpan, és a piaci forgatagot figyeli elkerekedett szemekkel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066