Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:19:56
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:19:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Marin végighallgatja a kovácsot, de a mondandója végén elfintorodik.*
- Felőlem be is olvaszthatja, hogy több, kevésbé jó kardot csináljon belőle. Amúgy, mennyi lenne az az előleg?
*Hiába, a szükség nagy úr, de ha már ennyire felmagasztalta a kardot, remélhetőleg nem akarja megbántani a tulajdonosát, egy fikarcnyi kis összeggel. Egyre valószínűbb, hogy Marinnak tiszteletét kell tennie a Dalburn rezidencián, ő náluk nyilván van is annyi pénz, mint amennyit ez a kard megér, főleg nekik, kikhez valamilyen módon kötődik is.*
*Marin végighallgatja a kovácsot, de a mondandója végén elfintorodik.*
- Felőlem be is olvaszthatja, hogy több, kevésbé jó kardot csináljon belőle. Amúgy, mennyi lenne az az előleg?
*Hiába, a szükség nagy úr, de ha már ennyire felmagasztalta a kardot, remélhetőleg nem akarja megbántani a tulajdonosát, egy fikarcnyi kis összeggel. Egyre valószínűbb, hogy Marinnak tiszteletét kell tennie a Dalburn rezidencián, ő náluk nyilván van is annyi pénz, mint amennyit ez a kard megér, főleg nekik, kikhez valamilyen módon kötődik is.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-08 17:31:03
Üzenet elküldve: 2013-11-08 17:31:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Dalisa Khil//
-Nos, az lehet, de Holdudvar nem véletlenül kapta a nevét. A telihold fényében a legcsodálatosabb látvány a városban, már szerintem, és megéri, ha látja az ember. Nem csak futólag.
*Mosolyog a lányra, s igazán meggyőzően még hozzáteszi, nyomaték képen:*
-Igazán megéri.
*Úgy tűnik, elgondolkodik, de valószínűleg csak a lány szépsége ami leköti figyelmét, s nem unalmában bambul.*
-Hogy, hogy? Mi lesz holnap? Máris odébb állsz?
*Zökken ki révületéből, kérdőn a lány szemeibe nézve. Ilyen rossz társaság lenne, vagy csak más dolga van Dalisa-nak? Minden esetre megindul,intve egyet a lánynak, és bár a téren még mindig nagy a tömeg, már elegen mentek haza, hogy ne kelljen magát úttörőként hasznosítania. A túl oldalt a Kovácsműhely előtt ajtót nyit a mögötte jövőnek.*
-Parancsoljon kisasszony, ez itt, a fegyverek csarnoka.
*Bent, mint mindig a falakon sorakoznak, a szebbnél szebb kész fegyverek, s a hátsó udvarból behallatszik a kinti kalapácszaj.*
-Jó napot, Kovács! Remélem jól megy a munka.
*Kiáltja el magát dallamos hangján, ahogy a nyikorgó padlóra érkeznek lábai.
-Régi ismerősöm már a mester. Nézelődj csak nyugodtan, és szólj ha indulnál, vagy érdekel valami.
*Szól, majd némán méregetni kezdi a felfüggesztett tárgyakat.*
A hozzászólás írója (Korren Sei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.08 17:33:36
-Nos, az lehet, de Holdudvar nem véletlenül kapta a nevét. A telihold fényében a legcsodálatosabb látvány a városban, már szerintem, és megéri, ha látja az ember. Nem csak futólag.
*Mosolyog a lányra, s igazán meggyőzően még hozzáteszi, nyomaték képen:*
-Igazán megéri.
*Úgy tűnik, elgondolkodik, de valószínűleg csak a lány szépsége ami leköti figyelmét, s nem unalmában bambul.*
-Hogy, hogy? Mi lesz holnap? Máris odébb állsz?
*Zökken ki révületéből, kérdőn a lány szemeibe nézve. Ilyen rossz társaság lenne, vagy csak más dolga van Dalisa-nak? Minden esetre megindul,intve egyet a lánynak, és bár a téren még mindig nagy a tömeg, már elegen mentek haza, hogy ne kelljen magát úttörőként hasznosítania. A túl oldalt a Kovácsműhely előtt ajtót nyit a mögötte jövőnek.*
-Parancsoljon kisasszony, ez itt, a fegyverek csarnoka.
*Bent, mint mindig a falakon sorakoznak, a szebbnél szebb kész fegyverek, s a hátsó udvarból behallatszik a kinti kalapácszaj.*
-Jó napot, Kovács! Remélem jól megy a munka.
*Kiáltja el magát dallamos hangján, ahogy a nyikorgó padlóra érkeznek lábai.
-Régi ismerősöm már a mester. Nézelődj csak nyugodtan, és szólj ha indulnál, vagy érdekel valami.
*Szól, majd némán méregetni kezdi a felfüggesztett tárgyakat.*
A hozzászólás írója (Korren Sei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.08 17:33:36
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-06 23:25:42
Üzenet elküldve: 2013-11-06 23:25:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A kovács pillanatok alatt, reagál a kard láttán. Egyszerűen felkapja és kiveszi a hüvelyből. Alaposan megvizsgálja a pengét, és erre nem csak a szemét használja, hanem az ujját is. Végigsimogatja a penge mindkét lapját, közben elismerően hümmög. Ezután ránéz a tulajdonosra.*
-Ez vagyonokat ér, és ennél jobb kardot szinte lehetetlen találni. Ha tehetném azonnal megvenném, de elég komplikát az ügy. Ez a kard annyit ér, hogy nekem egy vagyont kéne önnek fizetnem, és nincs biztosíték, hogy utána találok vevőt akinek ilyen kard kell. Ha el akarod adni, adhatok előleget, azután ha találok vevőt akkor kifizetlek.*Mindeközben az inas odaballag a nézelődő Saelohoz, és megszólítja.*
-Segíthetek valamiben?*Tekintete és hangja nyugodt, tényleg csak segíteni akar.*
*A kovács pillanatok alatt, reagál a kard láttán. Egyszerűen felkapja és kiveszi a hüvelyből. Alaposan megvizsgálja a pengét, és erre nem csak a szemét használja, hanem az ujját is. Végigsimogatja a penge mindkét lapját, közben elismerően hümmög. Ezután ránéz a tulajdonosra.*
-Ez vagyonokat ér, és ennél jobb kardot szinte lehetetlen találni. Ha tehetném azonnal megvenném, de elég komplikát az ügy. Ez a kard annyit ér, hogy nekem egy vagyont kéne önnek fizetnem, és nincs biztosíték, hogy utána találok vevőt akinek ilyen kard kell. Ha el akarod adni, adhatok előleget, azután ha találok vevőt akkor kifizetlek.*Mindeközben az inas odaballag a nézelődő Saelohoz, és megszólítja.*
-Segíthetek valamiben?*Tekintete és hangja nyugodt, tényleg csak segíteni akar.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 21:26:43
Üzenet elküldve: 2013-11-04 21:26:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Megfordul a fejében, hogy itt ebben a kis műhelyben nem lehet nagyon elmenekülni, ha az entitás rájuk támadna. Vagy megöli őket, vagy megússzák, mert az entitás valószínűleg tovább akar majd velük játszani. Bizarul hangzik, de lehet, hogy van benne valami. Mikor pedig Zrekil megint megszólal Allyn elneveti magát.*
- Csak nem megcserélődtünk? Én szoktam félni, te meg nem. Most meg fordítva van! Nagy furcsa! De szerintem sem lesz jó! Rossz előérzetem van!
*Mikor ezt elmondta, egy piszkavas indul meg felé. Egy pillanatra látja szeme sarkából, hogy Zrekil mozdulna, hogy segítsen, de Allyn reflexből kiáltja el magát, s Thaira-t hívja segítségül. S különös módon belső hangja viszonylag gyorsan kerül uralomra, bár nagy önimádását kicsit sem fogta vissza, s azt képzeli ő a profi védelmező. Allyn már meg sem meri említeni, azt az esetet egy éve az erdőben, amikor Thaira ijedtében egy fára mászott, aztán kiderült, hogy a nagy veszély egy kis fehér nyúl volt. Allyn akkorát nevetett, hogy még két hét után is mindig nevetnie kellett, ha fát látott, vagy a nyúl szó eszébe jutott. Viszont ezt most jobbnak látja nem megjegyezni tekinteve, hogy belső hangja a szoknyját kezdi el kifogásolni, amit Allyn kicsit sem kedves módon reagál le. S egy hangos veszekedés lesz az eredménye. Mikor pedig befejezték egy perc csend következik amit a fegyverek csörgése tör meg, mikor is elkezdenek körbe körbe forogni. Viszont Thaira-t ez egy cseppet sem zavarja, inkább megszólal.*
- Csak őszinte vagyok és hát ki tudja, mi van ha követ minket, akkor ha visszamegyünk a tisztásra megint megmutathatos neki, nem?
*Viszont mikor ezt kimondja a gnóm feje mellett elrepül egy kard, Thaira lába mellet meg egy a földre zuhan. Ebből már biztosan tudhatják, hogy az entitás sokkal jobban szeretné, ha a páros inkább rá figyelne ahelyett, hogy egymással beszélgetnek.*
~Nem tart komájának! Látod-e nem kedvel!~
~Maradj csendben kisasszony attól, hogy nem voltam ébren még tudom, hogy mit csináltál addig.~
*Allyn-ban megáll a levegő, s egy pillanatra azt hiszi, megfogja ölni belső hangját. Viszont ekkor a gnóm megszólal bár elég fáradtan, s mikor befejezi el is alszik. Thary még egy ideig feszülten figyeli a forgó tárgyakat, s vele együtt Allyn is feszülten figyel. Mikor is Thaira megunja, s megszólal.*
- Na mi van? Most nem játszol velünk? Mit?
*Ekkor egy kisebb lefelé eső kalapács találja el. Persze semmien sebet sem szerez, hiszen időben tompítja a piszka vassal, de a lendülettől beveri a fejét a padlóba és mély álomba merül. Allyn pedig idegesen kiabál, hiszen egyedül maradt, megint. Majd egy kis idő elteltével ő is elalszik.
Reggel van, vagyis délelőtt. Allyn kinyitja a szemét a kovács éppen kiszolgál valakit. Rá se hederít a sarokban fekvő párra. Lassan felül, s fejét tapogatja, Thaira jól beverte. Tényleg Thaira hol van?*
- Ne sipákolj itt vagyok. Csak zúg minden. Nem baj ha csenben maradok, lehet alszom egyet.~
~Semmi baj csak nyugodtan! El leszek!~
*Alig hogy ezt kimondta belső hangja már alszik is. Allyn kicsit kinyújtóztatja a tagjait. Majd a gnóm is felébred, s köszön neki, ő pedig ugyanúgy jó reggelt kíván. Majd miután végig hallgatta a gnóm faggatózását. Elmondja a tények jelenlegi állását és mindent részletesen elmesél, kezdve onnan, hogy az entitás szinte semmit sem csinált, egészen addig, hogy Thary kifeküdt, ő pedig megint egyedül maradt, s aztán el is aludt.*
*Megfordul a fejében, hogy itt ebben a kis műhelyben nem lehet nagyon elmenekülni, ha az entitás rájuk támadna. Vagy megöli őket, vagy megússzák, mert az entitás valószínűleg tovább akar majd velük játszani. Bizarul hangzik, de lehet, hogy van benne valami. Mikor pedig Zrekil megint megszólal Allyn elneveti magát.*
- Csak nem megcserélődtünk? Én szoktam félni, te meg nem. Most meg fordítva van! Nagy furcsa! De szerintem sem lesz jó! Rossz előérzetem van!
*Mikor ezt elmondta, egy piszkavas indul meg felé. Egy pillanatra látja szeme sarkából, hogy Zrekil mozdulna, hogy segítsen, de Allyn reflexből kiáltja el magát, s Thaira-t hívja segítségül. S különös módon belső hangja viszonylag gyorsan kerül uralomra, bár nagy önimádását kicsit sem fogta vissza, s azt képzeli ő a profi védelmező. Allyn már meg sem meri említeni, azt az esetet egy éve az erdőben, amikor Thaira ijedtében egy fára mászott, aztán kiderült, hogy a nagy veszély egy kis fehér nyúl volt. Allyn akkorát nevetett, hogy még két hét után is mindig nevetnie kellett, ha fát látott, vagy a nyúl szó eszébe jutott. Viszont ezt most jobbnak látja nem megjegyezni tekinteve, hogy belső hangja a szoknyját kezdi el kifogásolni, amit Allyn kicsit sem kedves módon reagál le. S egy hangos veszekedés lesz az eredménye. Mikor pedig befejezték egy perc csend következik amit a fegyverek csörgése tör meg, mikor is elkezdenek körbe körbe forogni. Viszont Thaira-t ez egy cseppet sem zavarja, inkább megszólal.*
- Csak őszinte vagyok és hát ki tudja, mi van ha követ minket, akkor ha visszamegyünk a tisztásra megint megmutathatos neki, nem?
*Viszont mikor ezt kimondja a gnóm feje mellett elrepül egy kard, Thaira lába mellet meg egy a földre zuhan. Ebből már biztosan tudhatják, hogy az entitás sokkal jobban szeretné, ha a páros inkább rá figyelne ahelyett, hogy egymással beszélgetnek.*
~Nem tart komájának! Látod-e nem kedvel!~
~Maradj csendben kisasszony attól, hogy nem voltam ébren még tudom, hogy mit csináltál addig.~
*Allyn-ban megáll a levegő, s egy pillanatra azt hiszi, megfogja ölni belső hangját. Viszont ekkor a gnóm megszólal bár elég fáradtan, s mikor befejezi el is alszik. Thary még egy ideig feszülten figyeli a forgó tárgyakat, s vele együtt Allyn is feszülten figyel. Mikor is Thaira megunja, s megszólal.*
- Na mi van? Most nem játszol velünk? Mit?
*Ekkor egy kisebb lefelé eső kalapács találja el. Persze semmien sebet sem szerez, hiszen időben tompítja a piszka vassal, de a lendülettől beveri a fejét a padlóba és mély álomba merül. Allyn pedig idegesen kiabál, hiszen egyedül maradt, megint. Majd egy kis idő elteltével ő is elalszik.
Reggel van, vagyis délelőtt. Allyn kinyitja a szemét a kovács éppen kiszolgál valakit. Rá se hederít a sarokban fekvő párra. Lassan felül, s fejét tapogatja, Thaira jól beverte. Tényleg Thaira hol van?*
- Ne sipákolj itt vagyok. Csak zúg minden. Nem baj ha csenben maradok, lehet alszom egyet.~
~Semmi baj csak nyugodtan! El leszek!~
*Alig hogy ezt kimondta belső hangja már alszik is. Allyn kicsit kinyújtóztatja a tagjait. Majd a gnóm is felébred, s köszön neki, ő pedig ugyanúgy jó reggelt kíván. Majd miután végig hallgatta a gnóm faggatózását. Elmondja a tények jelenlegi állását és mindent részletesen elmesél, kezdve onnan, hogy az entitás szinte semmit sem csinált, egészen addig, hogy Thary kifeküdt, ő pedig megint egyedül maradt, s aztán el is aludt.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 20:01:09
Üzenet elküldve: 2013-11-04 20:01:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Miután az entitás felriasztja a félálomból, és Allyn is belátja, hogy valamilyen szinten azért szerencsések, hogy az entitás nyíltan nem tört az életükre, Zrekilt eléggé megrémíti a gondolat, hogy ezúttal össze vannak zárva az entitással. Elvégre eddig a kertben és a tisztáson bőven állt rendelkezésükre hely, még a könyvtár is viszonylag tágas volt, de ez a hely...*
- Hát, ami engem illet, engem nem idegesít, hanem ezúttal komolyan megrémít... amilyen látványos és vicce,s olyan veszélyes... nem lesz ez így jó *jegyzi meg, amikor egy túl élénk piszkavas úgy dönt, hogy megtámadja Allynt. A gnóm már épp segítő kezet tervezne adni, amikor a lány Thairáért kiált, aki gyorsan meg is jelenik, és odébb rúgja a bosszantó tárgyat. Eztán valószínűleg megtárgyalják a ruhák dolgát, hogy vajon melyik a legelőnyösebb viselet, eztán pedig (hogy megtörjön a pillanatnyi csend) hangos csörömpöléssel indulnak útjukra a fegyverek, és kezdenek a levegőben körözni.*
- Nem hinném, az egyetlen hely, ahol elég nagy volt a tér ennek a varázslatnak, az a tisztás volt. Szóval egy ideig most nem csinálhatok délibábot. De köszönöm, igazán jólesik az elismerés *ebben a pillanatban egy kard zúg el a gnóm feje mellett, az entitás láthatóan szeretné, ha inkább rá figyelnének. A körkörösen mozgó fegyverek pedig egyre inkább elálmosítják a gnómot, mintha csak elbódítanák az elméjét.*
- Igen, furcsa, habár... mást se bántott, miért velünk kezdené? Már az is furcsa, hogy *itt ásít egyet* ennyi mindent mutat nekünk, holott máshol csak a gyertyák aludtak ki *azonban itt nem bírja tovább, és egyszerűen eldől. Még szólna valamit, de már nem tud, a szemei lecsukódnak, az elméje kikapcsol, és mély álomba merül. Nagyjából mozdulatlanul fog aludni (ha semmi nem zavarja meg), egészen másnak délelőttig, amikor a műhely nyüzsgése már óhatatlanul is felébreszti. Rendes volt a kovácstól, hogy nem dobta ki őket már reggel, ugyanakkor nem érzi magát kipihentnek. Fölülve úgy látja, hogy minden fegyver visszakerült a helyére, és amennyiben Thaira már ébren van, úgy az üdvözlés után ismét nekiáll a szokásos faggatózásnak, hogy mégis mi történt, miután elaludt. Ami azt illeti, sok minden nem történhetett, hiszen nagyon közel jártak az öt perc végéhez, kivéve, ha az entitás újra 'szabályt szegett', mint eddig néhányszor.*
*Miután az entitás felriasztja a félálomból, és Allyn is belátja, hogy valamilyen szinten azért szerencsések, hogy az entitás nyíltan nem tört az életükre, Zrekilt eléggé megrémíti a gondolat, hogy ezúttal össze vannak zárva az entitással. Elvégre eddig a kertben és a tisztáson bőven állt rendelkezésükre hely, még a könyvtár is viszonylag tágas volt, de ez a hely...*
- Hát, ami engem illet, engem nem idegesít, hanem ezúttal komolyan megrémít... amilyen látványos és vicce,s olyan veszélyes... nem lesz ez így jó *jegyzi meg, amikor egy túl élénk piszkavas úgy dönt, hogy megtámadja Allynt. A gnóm már épp segítő kezet tervezne adni, amikor a lány Thairáért kiált, aki gyorsan meg is jelenik, és odébb rúgja a bosszantó tárgyat. Eztán valószínűleg megtárgyalják a ruhák dolgát, hogy vajon melyik a legelőnyösebb viselet, eztán pedig (hogy megtörjön a pillanatnyi csend) hangos csörömpöléssel indulnak útjukra a fegyverek, és kezdenek a levegőben körözni.*
- Nem hinném, az egyetlen hely, ahol elég nagy volt a tér ennek a varázslatnak, az a tisztás volt. Szóval egy ideig most nem csinálhatok délibábot. De köszönöm, igazán jólesik az elismerés *ebben a pillanatban egy kard zúg el a gnóm feje mellett, az entitás láthatóan szeretné, ha inkább rá figyelnének. A körkörösen mozgó fegyverek pedig egyre inkább elálmosítják a gnómot, mintha csak elbódítanák az elméjét.*
- Igen, furcsa, habár... mást se bántott, miért velünk kezdené? Már az is furcsa, hogy *itt ásít egyet* ennyi mindent mutat nekünk, holott máshol csak a gyertyák aludtak ki *azonban itt nem bírja tovább, és egyszerűen eldől. Még szólna valamit, de már nem tud, a szemei lecsukódnak, az elméje kikapcsol, és mély álomba merül. Nagyjából mozdulatlanul fog aludni (ha semmi nem zavarja meg), egészen másnak délelőttig, amikor a műhely nyüzsgése már óhatatlanul is felébreszti. Rendes volt a kovácstól, hogy nem dobta ki őket már reggel, ugyanakkor nem érzi magát kipihentnek. Fölülve úgy látja, hogy minden fegyver visszakerült a helyére, és amennyiben Thaira már ébren van, úgy az üdvözlés után ismét nekiáll a szokásos faggatózásnak, hogy mégis mi történt, miután elaludt. Ami azt illeti, sok minden nem történhetett, hiszen nagyon közel jártak az öt perc végéhez, kivéve, ha az entitás újra 'szabályt szegett', mint eddig néhányszor.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 19:16:48
Üzenet elküldve: 2013-11-04 19:16:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Látja Zrekil-en, hogy ha nem is nyugtatta meg teljesen, amit mondott, legalább kicsit el tudja felejteni a negatív viselkedést és azt a problémát, ami a lelkét nyomja. Allyn próbálja az apjától hallott "az élet nagy igazságait" is belefűzni a mondandójába, s mindezt kedvesen és mosolyogva előadni, mivel csak remélni tudja, hogy a gnómot tényleg meg bírja nyugatni. Majd megteszi azt, amit nem hitt, hogy valaha is meg mer tenni, amilyen félős, de most a helyzet megkívánja. Megöleli a férfit, aki nagyon furcsán néz rá utána, viszont ez nem lepi meg Allyn-t. Tudja, hogy hirtelen cselekedett és eddig még sosem tett ilyet, lehet a gnóm ki se nézte belőle, hogy képes lenne ilyet megtenni, mondjuk ő se nézte ki magából, de sikerült. Rögtön miután Allyn újra eredeti ülő helyzetébe került, Zrekil megszólal.*
- Én bízom benned!
*Jegyzi meg zavartan mosolyogva a lány. Majd kicsit meg is könyebbül, mikor a gnóm azt mondja aludni fog, bár ugyanannyira sajnálja is, hogy nem lesz ébren. Viszont ehhez képes gyorsan eltelik az idő, s mikor az entitás felkelti a félálomból, s látja mit csinál, Allyn nagyon meglepődik. Zrekil pedig válaszol neki, a lány arcán ideges mosoly ül.*
- Igen egy gonosz entitás, akkor még örülök, hogy élek! Nem akarok úgy meghalni, hogy rámdől egy kovácsműhely.
*Ahogy kimondja a mondatot a kalapács felemelkedik és megint ráüt az üllőre. Majd egy fogó is felemelkedik, s megindul a gnóm felé.*
~Kapd el az orrát! Jó kis fogó!~
~Fogd be! Tudod, hogy milyen gonosz vagy?~
~Persze! Azért csinálom!~
*Nevet Thaira, viszont legnagyobb bánatára a gnóm megtudja védeni magát a kalapácsával. S meg is szólal, mire Allyn gúnyosan válaszol.*
- Legalább ő élvezi, hogy táncolhat az idegeimen!
*Ebben a pillanatban gyorsan közeledni kezd felé egy kisebb méretű piszkavas.*
- Thaira!
*Ordítja el magát, persze csak szolidan, hogy Zrekil hallhassa.*
~Jövök már nyuszika! Enged át a profinak!~
*S azzal máris Thaira lesz az uralkodó, s az utlosó pillanatban, hátára fekszik, s elrúgja a piszkavasat, majd visszaülve mérgesen megszólal.*
- Hányszor mondtam neked Allyn, hogy ne szoknyát hordj, abban nem lehet rendesen védekezni!
~De jobban néz ki, mint a kedvenc nadrágod nézett ki!~
- Te csak ne kritizáld a stílusom, fontosabb dolgaink is vannak, mint az öltözködésen vitatkozni.
~De nagyon jól csináltad!~
~Köszönöm.~
*Mire ezt a kis beszélgetést befejezik, addigra már minden tárgy életre kelt a műhelyben. S Zrekil meg is szólal, mire Thaira nevetve válaszol.*
- Nagyon jól csinálja az biztos! És sose bánd gnómom, majd lesz még esélyed megmutatni neki a délibábjaid, a legutóbbi nagyon jó volt!
*Szinte ijesztő mennyire élvezi, hogy a szerszámok és a fegyverek ott forognak a műhelyben. Viszont mikor egy kettő túl közel kerül hozzá, az első kezébe akadó tárgyal, jelen esetben ez az elrúgott piszkavas, leüti a lebegő szerszámokat.*
- Ahhoz képest, hogy gonosz eddig nem bántott minket! Nem mintha bánnám, így sokkal érdekesebb, de furcsa, hogy nem akar bántani. Lehet, hogy csak a frászt akarja ránk hozni. Én nem tudom!
*Látja Zrekil-en, hogy ha nem is nyugtatta meg teljesen, amit mondott, legalább kicsit el tudja felejteni a negatív viselkedést és azt a problémát, ami a lelkét nyomja. Allyn próbálja az apjától hallott "az élet nagy igazságait" is belefűzni a mondandójába, s mindezt kedvesen és mosolyogva előadni, mivel csak remélni tudja, hogy a gnómot tényleg meg bírja nyugatni. Majd megteszi azt, amit nem hitt, hogy valaha is meg mer tenni, amilyen félős, de most a helyzet megkívánja. Megöleli a férfit, aki nagyon furcsán néz rá utána, viszont ez nem lepi meg Allyn-t. Tudja, hogy hirtelen cselekedett és eddig még sosem tett ilyet, lehet a gnóm ki se nézte belőle, hogy képes lenne ilyet megtenni, mondjuk ő se nézte ki magából, de sikerült. Rögtön miután Allyn újra eredeti ülő helyzetébe került, Zrekil megszólal.*
- Én bízom benned!
*Jegyzi meg zavartan mosolyogva a lány. Majd kicsit meg is könyebbül, mikor a gnóm azt mondja aludni fog, bár ugyanannyira sajnálja is, hogy nem lesz ébren. Viszont ehhez képes gyorsan eltelik az idő, s mikor az entitás felkelti a félálomból, s látja mit csinál, Allyn nagyon meglepődik. Zrekil pedig válaszol neki, a lány arcán ideges mosoly ül.*
- Igen egy gonosz entitás, akkor még örülök, hogy élek! Nem akarok úgy meghalni, hogy rámdől egy kovácsműhely.
*Ahogy kimondja a mondatot a kalapács felemelkedik és megint ráüt az üllőre. Majd egy fogó is felemelkedik, s megindul a gnóm felé.*
~Kapd el az orrát! Jó kis fogó!~
~Fogd be! Tudod, hogy milyen gonosz vagy?~
~Persze! Azért csinálom!~
*Nevet Thaira, viszont legnagyobb bánatára a gnóm megtudja védeni magát a kalapácsával. S meg is szólal, mire Allyn gúnyosan válaszol.*
- Legalább ő élvezi, hogy táncolhat az idegeimen!
*Ebben a pillanatban gyorsan közeledni kezd felé egy kisebb méretű piszkavas.*
- Thaira!
*Ordítja el magát, persze csak szolidan, hogy Zrekil hallhassa.*
~Jövök már nyuszika! Enged át a profinak!~
*S azzal máris Thaira lesz az uralkodó, s az utlosó pillanatban, hátára fekszik, s elrúgja a piszkavasat, majd visszaülve mérgesen megszólal.*
- Hányszor mondtam neked Allyn, hogy ne szoknyát hordj, abban nem lehet rendesen védekezni!
~De jobban néz ki, mint a kedvenc nadrágod nézett ki!~
- Te csak ne kritizáld a stílusom, fontosabb dolgaink is vannak, mint az öltözködésen vitatkozni.
~De nagyon jól csináltad!~
~Köszönöm.~
*Mire ezt a kis beszélgetést befejezik, addigra már minden tárgy életre kelt a műhelyben. S Zrekil meg is szólal, mire Thaira nevetve válaszol.*
- Nagyon jól csinálja az biztos! És sose bánd gnómom, majd lesz még esélyed megmutatni neki a délibábjaid, a legutóbbi nagyon jó volt!
*Szinte ijesztő mennyire élvezi, hogy a szerszámok és a fegyverek ott forognak a műhelyben. Viszont mikor egy kettő túl közel kerül hozzá, az első kezébe akadó tárgyal, jelen esetben ez az elrúgott piszkavas, leüti a lebegő szerszámokat.*
- Ahhoz képest, hogy gonosz eddig nem bántott minket! Nem mintha bánnám, így sokkal érdekesebb, de furcsa, hogy nem akar bántani. Lehet, hogy csak a frászt akarja ránk hozni. Én nem tudom!
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-04 08:47:32
Üzenet elküldve: 2013-11-04 08:47:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Miután Zrekil előadta, hogy tulajdonképpen miért is tart annyira a Napmágia használatától, Allyn megnyugtató szavakat intéz hozzá. A gnóm pedig viszonylag meg is nyugszik, legalábbis sikerül háttérbe szorítania a problémát. Nem is pusztán a szavak miatt, hanem főleg azért, mert örül, hogy más is így látja őt, egy kedves léleknek. És persze a szavak között rengeteg igazság is megbújik, hiszen valóban van olyan helyzet, amikor nincs választás: muszáj támadni, még mielőtt a másik támadna. Ilyen szempontból lehet, jobb lett volna, ha a Holdmágiával kezdi a tanulmányait, viszont nagyapja is mondta mindig: a legjobb védekezés a támadás. Senkit nem tud megvédeni, ha képtelen támadni... Majd ezek után következik egy igencsak meglepő dolog, méghozzá az, hogy Allyn átöleli. Erre hirtelenjében nem is tud mit mondani, majd gyorsan kinyögi:*
- Igen, azt hiszem igazad van. Habár ettől még nem tudom, hogy képes leszek-e megtenni... *teszi hozzá enyhén búsan. Amikor felveti az alvást, a lány meglepően könnyen fogadja, így Zrekil csak annyit mond:*
- Köszönöm *és lefekszik. Majd amikor a félálmából kirángatja az entitás, ami ezúttal a kalapácsot emelte fel, válaszol a lánynak:*
- Nos, elvégre ez egy gonosz entitás, talán az egész műhelyt ránk dönthetné, ha nagyon akarná, néhány szerszám meg sem kottyan neki *ahogy ezt kimondja, a kalapács újra koppan az üllőn, majd felemelkedik egy fogó is, ami gyanúsan kezd közelíteni a gnóm felé, aki viszont előkapja a kalapácsát, és félrecsapja a fogót, mielőtt elkaphatná az orrát.*
- Ez az entitás vicces játékot akar űzni velünk *jegyzi meg, ahogy a fogó a falnak csapódik és lehullik. Ekkor azonban hirtelen minden más is 'életre kel', lerepülnek a kardok, a bárdok, még a kalapácsok is. Egy-két szigony és lándzsa is elhúz a levegőben, de a fegyverek inkább együtt örvénylenek a levegőben.*
- Eddig ez a legjobb *jegyzi meg Zrekil* És itt pont nincs elég helyem, hogy csináljak egy délibábot *jegyzi meg, majd tovább figyeli a fegyverek játékát, melyek közül egyik-másik néha nagyon is hozzájuk közel zúg el a levegőben. Azonban mivel az entitás eddig sem bántotta őket, így a gnóm csak kicsit aggódik, éppen csak annyira, hogy azokat a fegyvereket, amik túl közel kerülnek, egy kalapácsütéssel arrébb segítse.*
*Miután Zrekil előadta, hogy tulajdonképpen miért is tart annyira a Napmágia használatától, Allyn megnyugtató szavakat intéz hozzá. A gnóm pedig viszonylag meg is nyugszik, legalábbis sikerül háttérbe szorítania a problémát. Nem is pusztán a szavak miatt, hanem főleg azért, mert örül, hogy más is így látja őt, egy kedves léleknek. És persze a szavak között rengeteg igazság is megbújik, hiszen valóban van olyan helyzet, amikor nincs választás: muszáj támadni, még mielőtt a másik támadna. Ilyen szempontból lehet, jobb lett volna, ha a Holdmágiával kezdi a tanulmányait, viszont nagyapja is mondta mindig: a legjobb védekezés a támadás. Senkit nem tud megvédeni, ha képtelen támadni... Majd ezek után következik egy igencsak meglepő dolog, méghozzá az, hogy Allyn átöleli. Erre hirtelenjében nem is tud mit mondani, majd gyorsan kinyögi:*
- Igen, azt hiszem igazad van. Habár ettől még nem tudom, hogy képes leszek-e megtenni... *teszi hozzá enyhén búsan. Amikor felveti az alvást, a lány meglepően könnyen fogadja, így Zrekil csak annyit mond:*
- Köszönöm *és lefekszik. Majd amikor a félálmából kirángatja az entitás, ami ezúttal a kalapácsot emelte fel, válaszol a lánynak:*
- Nos, elvégre ez egy gonosz entitás, talán az egész műhelyt ránk dönthetné, ha nagyon akarná, néhány szerszám meg sem kottyan neki *ahogy ezt kimondja, a kalapács újra koppan az üllőn, majd felemelkedik egy fogó is, ami gyanúsan kezd közelíteni a gnóm felé, aki viszont előkapja a kalapácsát, és félrecsapja a fogót, mielőtt elkaphatná az orrát.*
- Ez az entitás vicces játékot akar űzni velünk *jegyzi meg, ahogy a fogó a falnak csapódik és lehullik. Ekkor azonban hirtelen minden más is 'életre kel', lerepülnek a kardok, a bárdok, még a kalapácsok is. Egy-két szigony és lándzsa is elhúz a levegőben, de a fegyverek inkább együtt örvénylenek a levegőben.*
- Eddig ez a legjobb *jegyzi meg Zrekil* És itt pont nincs elég helyem, hogy csináljak egy délibábot *jegyzi meg, majd tovább figyeli a fegyverek játékát, melyek közül egyik-másik néha nagyon is hozzájuk közel zúg el a levegőben. Azonban mivel az entitás eddig sem bántotta őket, így a gnóm csak kicsit aggódik, éppen csak annyira, hogy azokat a fegyvereket, amik túl közel kerülnek, egy kalapácsütéssel arrébb segítse.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:11:58
Üzenet elküldve: 2013-11-03 22:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Nem telik bele sok idő, mikor is a kovács végre visszaér. Marin tudomására hozza, hogy az őrség valószínűleg őt is kikérdezi majd, ami nem vezet majd sok eredményre, hiszen Marin éppen csak most tudta meg, hogy mi történt, s amúgy csak lónyerítést és pár kiáltást hallott.*
- Hallottam a balszerencséjéről. Nem fogok tudni sok információval szolgálni, de itt leszek, mikor ideérnek.
*Kardját hüvelyestül helyezi a pultra, hiszen a tok maga is igen szép és cirádás, na meg aztán nyilván nem is olcsó munka.*
- Ezt kívánnám eladni.
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:52:42
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:52:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Semmi köze sincs hozzá viszont megfordul a fejében, hogy vajon miért is gondolkodott el igazából a gnóm a nagybátyjának esetén. Persze nem szól egy szót se, viszont ekkor a férfi minden kérés nélkül megválaszolja kérdését. A lány kedvesen mosolyog, viszont fejében Thary a gnóm magyarázatának végére már békésen szunyókál. S ez kicsit megnyugtatja a lányt, így szabadabban tud beszélni a férfivel. Allyn arca együtt érzést és sajnálatot mutat. Mintha teljesen meg tudná érteni a férfi gondjait, mintha átérezné aggodalmának igazi okát. Ezért is teszi meg azt, amit megtesz. Kezét a megszokott mozdulattal a férfi vállára helyezi és megszólal.*
- Annyira már ismerlek, hogy tudja senkinek sem ártanál, ha nem muszáj! Viszont el kell fogadnod, hogy van olyan helyzet, amikor nincs más megoldás! De ez nem a Te hibád lesz! Jó és kedves lélek vagy Zrekil! Ha bántasz is valakit, nem a Te akaratod lesz, a helyzet fogja megkívánni! De én tudom, hogy képes leszel feldolgozni! A mosoly az arcodon mély és őszinte, ezt semmi sem tudja megváltoztatni! De el kell fogadnod, hogy az is a részed lesz, mint nekem Thaira! Velem is van gyakran, hogy szörnyen rosszul érzem magam, azért amit ő tesz a nevemben is, de el kell fogadnom, mert a részem! Neked ilyen szempontból könyebb, hiszen csak magaddal kell tisztáznod a dolgokat! Viszont, ha nagyon nem bírod, hozzánk mindig eljöhetsz majd, meg fogunk hallgatni!
*Hosszan fejtette ki gondolatait, de reméli, hogy ezzel sikerül kicsit megnyugtatnia a gnómot. Mikor pedig az utolsó mondatot is kimondja kedvesen megöleli a férfit, majd gyorsan vissza is ül eredeti helyére. S áldja az égieket, hogy Thaira alszik és ne tud mit hozzáfűzni az előbbi eseményekhez. El tudja képzelni megint az lenne, hogy Allyn milyen idegesítően kedves a gnómmal, meg hogy nem lehet igaz, hogy megölelte. Bár mintha legbelül tudná, hogy igazából Thaira is örül annak, ha a férfivel beszélhet, vagy ha kedves lehet vele. Ilyen ritka esetekben teljes kettőjük között az összhang. Vajon mind a ketten ugyanúgy viszonyulnak a helyzetükhöz, vagy van bennük különbség? Nem tudja, de amíg Thaira alszik, addig nem is fogja megtudni. Majd Allyn felteszi a legnagyobb kérdést, s meglepetésére most konkrét választ kap, amin kedvesen elmosolyodik.*
- Aludj jól, Zrekil! Majd, ha rákezdett az entitás megint beszélünk egy két szót!
*S figyeli ahogy a gnóm elfekszik a padlón. Majd félálomba merül. Allyn is fáradt, viszont nem akar aludni, ébren akar maradni, pontosan tudja, hogy az entitás úgy is felébresztené, de nem foglalkozik vele, inkább csak forgatja a fejét, majd egy régi rozsdás patkóval kezd el játszani, s közben magában énekel. Még anyjától tanulta az altató dalt, s most, hogy a gnóm ilyen békésen pihen mellette eszébe jutott. Lassan telnel az órák, mikor Allyn dala már pontosan ötvennyolcadjára fejeződik be, egy különös nyugalom száll a lelkébe, épp lehunyná a szemét, mikor hangos zajra lesz figyelmes. Felegyenesedik, kinyitja szemeit, s eltátja a száját. Az entitás kalapácsot emel és csap az üllőhöz. Zrekil is felül mellette, s meg is szólal, mire Allyn lassan válaszol.*
- Látom! Csak nehogy ide is repüljön, vagy bármi más repüljön ide! Sokkal erősebb, mint azt gondoltam!
*Hangja ijedt, s nem tudja mihez kezdjen, persze tisztában van vele, hogy az entitás elaltatja, ha befejezte a mókát, de most szörnyen rosszul érzi magát. S a legrosszabb csak most jön. Thaira!*
~Allyn húzd összébb a köpenyed, hideg van! Aludni akarok! Te, az meg? Hűha! Az entitás súlyemelő lett! De jó már!~
~Lennél szíves befogni a szád Thaira Kvillon? Nem a legjobb a helyzet. Bármikor fejbe vághat azzal a nagy kapaláccsal!~
*Persze ezzel Thaira-t nem hatja meg, neki akkor is tetszik az entitás játéka, ha veszélyes, s most pont ez az eset áll fenn.*
*Semmi köze sincs hozzá viszont megfordul a fejében, hogy vajon miért is gondolkodott el igazából a gnóm a nagybátyjának esetén. Persze nem szól egy szót se, viszont ekkor a férfi minden kérés nélkül megválaszolja kérdését. A lány kedvesen mosolyog, viszont fejében Thary a gnóm magyarázatának végére már békésen szunyókál. S ez kicsit megnyugtatja a lányt, így szabadabban tud beszélni a férfivel. Allyn arca együtt érzést és sajnálatot mutat. Mintha teljesen meg tudná érteni a férfi gondjait, mintha átérezné aggodalmának igazi okát. Ezért is teszi meg azt, amit megtesz. Kezét a megszokott mozdulattal a férfi vállára helyezi és megszólal.*
- Annyira már ismerlek, hogy tudja senkinek sem ártanál, ha nem muszáj! Viszont el kell fogadnod, hogy van olyan helyzet, amikor nincs más megoldás! De ez nem a Te hibád lesz! Jó és kedves lélek vagy Zrekil! Ha bántasz is valakit, nem a Te akaratod lesz, a helyzet fogja megkívánni! De én tudom, hogy képes leszel feldolgozni! A mosoly az arcodon mély és őszinte, ezt semmi sem tudja megváltoztatni! De el kell fogadnod, hogy az is a részed lesz, mint nekem Thaira! Velem is van gyakran, hogy szörnyen rosszul érzem magam, azért amit ő tesz a nevemben is, de el kell fogadnom, mert a részem! Neked ilyen szempontból könyebb, hiszen csak magaddal kell tisztáznod a dolgokat! Viszont, ha nagyon nem bírod, hozzánk mindig eljöhetsz majd, meg fogunk hallgatni!
*Hosszan fejtette ki gondolatait, de reméli, hogy ezzel sikerül kicsit megnyugtatnia a gnómot. Mikor pedig az utolsó mondatot is kimondja kedvesen megöleli a férfit, majd gyorsan vissza is ül eredeti helyére. S áldja az égieket, hogy Thaira alszik és ne tud mit hozzáfűzni az előbbi eseményekhez. El tudja képzelni megint az lenne, hogy Allyn milyen idegesítően kedves a gnómmal, meg hogy nem lehet igaz, hogy megölelte. Bár mintha legbelül tudná, hogy igazából Thaira is örül annak, ha a férfivel beszélhet, vagy ha kedves lehet vele. Ilyen ritka esetekben teljes kettőjük között az összhang. Vajon mind a ketten ugyanúgy viszonyulnak a helyzetükhöz, vagy van bennük különbség? Nem tudja, de amíg Thaira alszik, addig nem is fogja megtudni. Majd Allyn felteszi a legnagyobb kérdést, s meglepetésére most konkrét választ kap, amin kedvesen elmosolyodik.*
- Aludj jól, Zrekil! Majd, ha rákezdett az entitás megint beszélünk egy két szót!
*S figyeli ahogy a gnóm elfekszik a padlón. Majd félálomba merül. Allyn is fáradt, viszont nem akar aludni, ébren akar maradni, pontosan tudja, hogy az entitás úgy is felébresztené, de nem foglalkozik vele, inkább csak forgatja a fejét, majd egy régi rozsdás patkóval kezd el játszani, s közben magában énekel. Még anyjától tanulta az altató dalt, s most, hogy a gnóm ilyen békésen pihen mellette eszébe jutott. Lassan telnel az órák, mikor Allyn dala már pontosan ötvennyolcadjára fejeződik be, egy különös nyugalom száll a lelkébe, épp lehunyná a szemét, mikor hangos zajra lesz figyelmes. Felegyenesedik, kinyitja szemeit, s eltátja a száját. Az entitás kalapácsot emel és csap az üllőhöz. Zrekil is felül mellette, s meg is szólal, mire Allyn lassan válaszol.*
- Látom! Csak nehogy ide is repüljön, vagy bármi más repüljön ide! Sokkal erősebb, mint azt gondoltam!
*Hangja ijedt, s nem tudja mihez kezdjen, persze tisztában van vele, hogy az entitás elaltatja, ha befejezte a mókát, de most szörnyen rosszul érzi magát. S a legrosszabb csak most jön. Thaira!*
~Allyn húzd összébb a köpenyed, hideg van! Aludni akarok! Te, az meg? Hűha! Az entitás súlyemelő lett! De jó már!~
~Lennél szíves befogni a szád Thaira Kvillon? Nem a legjobb a helyzet. Bármikor fejbe vághat azzal a nagy kapaláccsal!~
*Persze ezzel Thaira-t nem hatja meg, neki akkor is tetszik az entitás játéka, ha veszélyes, s most pont ez az eset áll fenn.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:09:08
Üzenet elküldve: 2013-11-03 21:09:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Majd Zrekilnek eszébe jut, hogy el is felejtette, hogy miért elmélkedett igazából ezeken a dolgokon, annyira belemerült a történet mesélésébe. Így meg is jegyzi, miután Allyn belemenne, hogy hagyják a témát:*
- Mellesleg ezt az egészet azért hoztam fel (illetve azért gondolkodtam rajta) mert a Napmágia talán még a tűzmágiánál is erősebb és veszélyesebb támadásokat tartalmaz. És leginkább azon elmélkedtem, vajon én is át fogok-e menni mindezen. Mert talán ha én is... fájdalmat okoznék az ellenségeimnek, meg sérüléseket, akkor... valószínűleg én sem bírnék a lelkiismeretemmel. Sosem volt ennyire rugalmas a bensőm... Még ha meg is ölnék valakit, akkor könnyen lehet, hogy én is ugyanilyen állapotba kerülnék, mint ő. Bár... talán akkor jobban szót tudnék érteni vele, nem tudom... *elmélázik még ezen egy darabig. Ő maga sem tudja, hogy vajon abban segítene ez a lelki összetörés, hogy jobban szót értsen a nagybátyjával, vagy inkább abban, hogy egyszerűen megértse, és igazat adjon neki a dologban: az ilyet valóban nem lehet feldolgozni. Ez esetben mindketten maradnának abban a komor, letargikus állapotban, talán örökké... Viszont az összetűzéseket nem lehet elkerülni, előbb-utóbb Zrekilt is utol fogják érni az ilyesmik, és akkor szembe kell nézzen a démonaival. Majd amikor Allyn megkérdezi, hogy mit csináljanak addig, a gnóm gyorsan válaszol:*
- Én addig alszom *jegyzi meg, majd valóban elfekszik a földön, és lehunyja a szemeit. Persze esze ágában sincs átaludni az entitást, csak arra kíváncsi, hogy vajon amaz erőnek erejével fel fogja-e ébreszteni. Amit eddig megtudott róla, abból az következne, hogy igen, de nem lehet benne biztos. Miközben békésen fekszik a padlón, észreveszi, hogy lassan tényleg kezd álom jönni a szemére. Ez pedig igencsak meglepi, viszont nem akar engedni, és ébren akar maradni. Nem tudja pontosan, mennyi idő telik el, amikor egyszer csak egy kalapácsütésre lesz figyelmes. Jó hangos csattanás, fém fémnek ütközik, és Zrekil abban a pillanatban a félálomból visszarepül a valóságba, felül, és felpattannak a szemei. Viszont a látvány egészen megdöbbenti. Egy kalapács sújtott le az üllőre, csak éppen a kovács hiányzik (vagy bárki) aki tartaná a kalapácsot. Persze a gnóm nem is érti, miért lepődik meg a repülő kalapácson, viszont gyorsan szól a lánynak:*
- Megint kezdődik a műsor, most repül a kalapács.
*Majd Zrekilnek eszébe jut, hogy el is felejtette, hogy miért elmélkedett igazából ezeken a dolgokon, annyira belemerült a történet mesélésébe. Így meg is jegyzi, miután Allyn belemenne, hogy hagyják a témát:*
- Mellesleg ezt az egészet azért hoztam fel (illetve azért gondolkodtam rajta) mert a Napmágia talán még a tűzmágiánál is erősebb és veszélyesebb támadásokat tartalmaz. És leginkább azon elmélkedtem, vajon én is át fogok-e menni mindezen. Mert talán ha én is... fájdalmat okoznék az ellenségeimnek, meg sérüléseket, akkor... valószínűleg én sem bírnék a lelkiismeretemmel. Sosem volt ennyire rugalmas a bensőm... Még ha meg is ölnék valakit, akkor könnyen lehet, hogy én is ugyanilyen állapotba kerülnék, mint ő. Bár... talán akkor jobban szót tudnék érteni vele, nem tudom... *elmélázik még ezen egy darabig. Ő maga sem tudja, hogy vajon abban segítene ez a lelki összetörés, hogy jobban szót értsen a nagybátyjával, vagy inkább abban, hogy egyszerűen megértse, és igazat adjon neki a dologban: az ilyet valóban nem lehet feldolgozni. Ez esetben mindketten maradnának abban a komor, letargikus állapotban, talán örökké... Viszont az összetűzéseket nem lehet elkerülni, előbb-utóbb Zrekilt is utol fogják érni az ilyesmik, és akkor szembe kell nézzen a démonaival. Majd amikor Allyn megkérdezi, hogy mit csináljanak addig, a gnóm gyorsan válaszol:*
- Én addig alszom *jegyzi meg, majd valóban elfekszik a földön, és lehunyja a szemeit. Persze esze ágában sincs átaludni az entitást, csak arra kíváncsi, hogy vajon amaz erőnek erejével fel fogja-e ébreszteni. Amit eddig megtudott róla, abból az következne, hogy igen, de nem lehet benne biztos. Miközben békésen fekszik a padlón, észreveszi, hogy lassan tényleg kezd álom jönni a szemére. Ez pedig igencsak meglepi, viszont nem akar engedni, és ébren akar maradni. Nem tudja pontosan, mennyi idő telik el, amikor egyszer csak egy kalapácsütésre lesz figyelmes. Jó hangos csattanás, fém fémnek ütközik, és Zrekil abban a pillanatban a félálomból visszarepül a valóságba, felül, és felpattannak a szemei. Viszont a látvány egészen megdöbbenti. Egy kalapács sújtott le az üllőre, csak éppen a kovács hiányzik (vagy bárki) aki tartaná a kalapácsot. Persze a gnóm nem is érti, miért lepődik meg a repülő kalapácson, viszont gyorsan szól a lánynak:*
- Megint kezdődik a műsor, most repül a kalapács.
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:55
Üzenet elküldve: 2013-11-03 20:24:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Mikor csendben ülnek a műhelyben Allyn egyetlen beszélgető partnere belső hangja, aki viszont a kovácsolt tárgyak értékén kívül másról nem tud beszélni. Viszont ez igen unalmas számára csodálja, hogy nem alszik el. Szerencséjére azonban a gnóm megszólal, majd miután ő emlékeztette rá, hol tartott folytatja a történetet.*
~Ha a tűzmágia ezt teszi az emberrel, akkor neked tűzmágusnak kell lenned! Mennyivel könyebb lenne, ha keményebb lenne a lelked! Nem kellene folyton az miatt aggódnom, hogy megbántódsz-e!~
~Még egyszer elmondom szépen, lassan, hogy értsd! Nem lesz egyikünk se tűzmágus! Még csak az kellene, hogy itt mindenkit lerohanjunk, mert nagyobb az önelégültséged, mint kellene!~
*Mondja Allyn idegesen, semmi kedve vitatkozni Thaira-val, viszont ha muszáj megteszi. Így is folyton folyvást kattog a feje, s még Thary is itt zümmög neki, csak hogy idegesebb lehessen!*
- Rendben hagyjuk! Látom, hogy felzaklat, nem jó, ha ideges vagy! És szerintem nem valami kellemes, ha másokra kényszerítjünk olyant, amit nem akar. De végül is te tudod Zrekil, én csak azt remélem, hogy nem lesz erőszak a vége. Nem lenne jó, ha bajod esne. *egy pillanatra abba hagyja a beszédet, majd alig egy perc múlva hozzáteszi* Vagy bárkinek!
*Ezek után megint csend telepszik rájuk, nem szólnak semmit, némán figyelik, ahogy az útolsó vásárlók is elmennek. Majd a kovács elköszön és jó szerencsét kívánva elmegy hátra aludni.*
~Újra egyedül! Jöhet az entitás vadászat!~
~Igen jön a neheze. Bár tudnám előre milyen előadást fog ma nekünk tartani!~
*Mondja idegesen Allyn, s komolyan elkezdett, azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudna az entitás a kovácsműhelyben csinálni. A napfénynek már nyoma sincs, viszont a Holdat sem lehet látni. Ekkor a gnóm megszólal, Allyn pedig egy ideges mosolyt húz arcára. Viszont mikor a férfi felnevet, megkönyebbül és a mosolya őszinte lesz. Majd megszólal ő is.*
- Igen biztosan látni fogjuk, ha elkezdi a mókát. Tényleg izgalmasabb így, mintha tudnánk mikor kezdődik az entitás mozgolódása. De akkor a citrom díjas kérdés : Addig mit csinálunk?
*S valóban ez az a kérdés, amire konkrét válasz szinte sosincs, s amiből vagy az lesz, hogy semmit, vagy az hogy a gnóm mesél, amit persze mint Allyn, mint Thaira nagyon évez.*
~Allyn, az baj, ha én már most elalszok? Vagy egy órán belül?~
~Egyáltalán nem! Ha fáradt vagy aludj csak, megleszek nélküled is elvégre nem vagyok egyedül itt van Zrekil, meg Xini is, habár ő mindjárt elalszik a vállamon. Akkor menj is aludni a táskába!~
*Válaszol gyorsan Allyn, s reméli, hogy Thary tényleg elalszik. Vállán pihenő gyíkját óvatosan megfogja, s a táskájába helyezi, a gyík kis kuckójába. Majd pedig újra Zrekil-re néz és várja, vajon mit fog mondani kérdésére.*
*Mikor csendben ülnek a műhelyben Allyn egyetlen beszélgető partnere belső hangja, aki viszont a kovácsolt tárgyak értékén kívül másról nem tud beszélni. Viszont ez igen unalmas számára csodálja, hogy nem alszik el. Szerencséjére azonban a gnóm megszólal, majd miután ő emlékeztette rá, hol tartott folytatja a történetet.*
~Ha a tűzmágia ezt teszi az emberrel, akkor neked tűzmágusnak kell lenned! Mennyivel könyebb lenne, ha keményebb lenne a lelked! Nem kellene folyton az miatt aggódnom, hogy megbántódsz-e!~
~Még egyszer elmondom szépen, lassan, hogy értsd! Nem lesz egyikünk se tűzmágus! Még csak az kellene, hogy itt mindenkit lerohanjunk, mert nagyobb az önelégültséged, mint kellene!~
*Mondja Allyn idegesen, semmi kedve vitatkozni Thaira-val, viszont ha muszáj megteszi. Így is folyton folyvást kattog a feje, s még Thary is itt zümmög neki, csak hogy idegesebb lehessen!*
- Rendben hagyjuk! Látom, hogy felzaklat, nem jó, ha ideges vagy! És szerintem nem valami kellemes, ha másokra kényszerítjünk olyant, amit nem akar. De végül is te tudod Zrekil, én csak azt remélem, hogy nem lesz erőszak a vége. Nem lenne jó, ha bajod esne. *egy pillanatra abba hagyja a beszédet, majd alig egy perc múlva hozzáteszi* Vagy bárkinek!
*Ezek után megint csend telepszik rájuk, nem szólnak semmit, némán figyelik, ahogy az útolsó vásárlók is elmennek. Majd a kovács elköszön és jó szerencsét kívánva elmegy hátra aludni.*
~Újra egyedül! Jöhet az entitás vadászat!~
~Igen jön a neheze. Bár tudnám előre milyen előadást fog ma nekünk tartani!~
*Mondja idegesen Allyn, s komolyan elkezdett, azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudna az entitás a kovácsműhelyben csinálni. A napfénynek már nyoma sincs, viszont a Holdat sem lehet látni. Ekkor a gnóm megszólal, Allyn pedig egy ideges mosolyt húz arcára. Viszont mikor a férfi felnevet, megkönyebbül és a mosolya őszinte lesz. Majd megszólal ő is.*
- Igen biztosan látni fogjuk, ha elkezdi a mókát. Tényleg izgalmasabb így, mintha tudnánk mikor kezdődik az entitás mozgolódása. De akkor a citrom díjas kérdés : Addig mit csinálunk?
*S valóban ez az a kérdés, amire konkrét válasz szinte sosincs, s amiből vagy az lesz, hogy semmit, vagy az hogy a gnóm mesél, amit persze mint Allyn, mint Thaira nagyon évez.*
~Allyn, az baj, ha én már most elalszok? Vagy egy órán belül?~
~Egyáltalán nem! Ha fáradt vagy aludj csak, megleszek nélküled is elvégre nem vagyok egyedül itt van Zrekil, meg Xini is, habár ő mindjárt elalszik a vállamon. Akkor menj is aludni a táskába!~
*Válaszol gyorsan Allyn, s reméli, hogy Thary tényleg elalszik. Vállán pihenő gyíkját óvatosan megfogja, s a táskájába helyezi, a gyík kis kuckójába. Majd pedig újra Zrekil-re néz és várja, vajon mit fog mondani kérdésére.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 18:34:44
Üzenet elküldve: 2013-11-03 18:34:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Zrekil látja, hogy a története elgondolkoztatja Allynt (vagy éppen Thairával beszélik meg a dolgot, ebben nem biztos). Talán a tűzmágia tette ilyen kíváncsivá? A gnóm nem tudja, viszont nem is az ő dolga, így mindössze folytatja a történetet egészen addig, amíg a műhelybe érnek, ott pedig elhelyezkednek. A kérdésére Allyn szinte pontosan emlékezteti, viszont abban nem biztos, hogy a gondolatmenetben hol járt, mindenesetre a lényegre tér:*
- Az a férfi, aki elment, a légynek sem tudott volna komolyan ártani, kedves volt, vidám, és folyton nevetett. Aki viszont visszatért, arról már el tudtam képzelni, hogy nem csak bántana, de meg is ölne bárkit, ha a szükség megkívánná. Nyilván az évek alatt gyakran kellett alkalmazza a tűzmágiát, gyakran ártott ezzel az ellenségeinek, és talán meg is ölt közölük párat. A lelke pedig szépen lassan megtört. Ahogy érzelmileg hozzászokott ahhoz, hogy gyakran nem lehet mindent szép szóval elintézni, és gyakran muszáj a keményebb megoldáshoz folyamodni, úgy változott meg érzelmileg is. Legalábbis apám ezt mondta. Én inkább úgy látom, hogy nem azért komorult el, és keményítette meg a szívét, hogy bármikor bárkit megsebesíthessen, és megölhessen. Egyszerűen nincs kibékülve önmagával. A tetteivel. Fogalmam sincs róla, hogy mik történtek vele, de láthatóan képtelen megbékélni velük *fejezi be a történetet a gnóm, majd egy darabig hallgat. Hallotta, mikor apja egyszer megpróbált beszélni a nagybátyjával. A nagybátyja viszont kiabált vele, a fejéhez vágta, hogy nem ért és nem tud semmit arról, hogy milyen igazi mágusnak lenni, sőt a végén még meg is fenyegette, hogy erőszakkal tessékeli ki a szobájából. Zrekilnek fogalma sem volt róla, valójában kettőjük közül melyiküknek fájt ez jobban. Apját biztosan szíven ütötte, de talán a nagybátyját is, hogy ezt kellett mondja.*
- Felejtsük is el ezt. Egy dolog biztos, ha hazamegyek, mert tökéletesítettem a Napmágiát, akkor biztosan beszélni fogok vele, akár akarja, akár nem *teszi hozzá. Majd újra hallgatásba burkolózik, közben figyeli, hogy az utolsó vevők is távoznak a kovácstól, aki pedig búcsút int nekik, szerencsét kíván, majd elmegy hátra aludni, őket pedig magukra hagyja. Nem szűrődik már be a Nap fénye, viszont a Holdat sem látni, szóval nem lehet tudni, mikor jön az éjfél.*
- Úgyis fogjuk látni, mikor kezdődik a műsor *jegyzi meg Zrekil, megtörve a hallgatását* Így csak izgalmasabb *majd elneveti magát, ami azt jelzi, hogy nagyjából háttérbe szorította most a nagybátyját.*
*Zrekil látja, hogy a története elgondolkoztatja Allynt (vagy éppen Thairával beszélik meg a dolgot, ebben nem biztos). Talán a tűzmágia tette ilyen kíváncsivá? A gnóm nem tudja, viszont nem is az ő dolga, így mindössze folytatja a történetet egészen addig, amíg a műhelybe érnek, ott pedig elhelyezkednek. A kérdésére Allyn szinte pontosan emlékezteti, viszont abban nem biztos, hogy a gondolatmenetben hol járt, mindenesetre a lényegre tér:*
- Az a férfi, aki elment, a légynek sem tudott volna komolyan ártani, kedves volt, vidám, és folyton nevetett. Aki viszont visszatért, arról már el tudtam képzelni, hogy nem csak bántana, de meg is ölne bárkit, ha a szükség megkívánná. Nyilván az évek alatt gyakran kellett alkalmazza a tűzmágiát, gyakran ártott ezzel az ellenségeinek, és talán meg is ölt közölük párat. A lelke pedig szépen lassan megtört. Ahogy érzelmileg hozzászokott ahhoz, hogy gyakran nem lehet mindent szép szóval elintézni, és gyakran muszáj a keményebb megoldáshoz folyamodni, úgy változott meg érzelmileg is. Legalábbis apám ezt mondta. Én inkább úgy látom, hogy nem azért komorult el, és keményítette meg a szívét, hogy bármikor bárkit megsebesíthessen, és megölhessen. Egyszerűen nincs kibékülve önmagával. A tetteivel. Fogalmam sincs róla, hogy mik történtek vele, de láthatóan képtelen megbékélni velük *fejezi be a történetet a gnóm, majd egy darabig hallgat. Hallotta, mikor apja egyszer megpróbált beszélni a nagybátyjával. A nagybátyja viszont kiabált vele, a fejéhez vágta, hogy nem ért és nem tud semmit arról, hogy milyen igazi mágusnak lenni, sőt a végén még meg is fenyegette, hogy erőszakkal tessékeli ki a szobájából. Zrekilnek fogalma sem volt róla, valójában kettőjük közül melyiküknek fájt ez jobban. Apját biztosan szíven ütötte, de talán a nagybátyját is, hogy ezt kellett mondja.*
- Felejtsük is el ezt. Egy dolog biztos, ha hazamegyek, mert tökéletesítettem a Napmágiát, akkor biztosan beszélni fogok vele, akár akarja, akár nem *teszi hozzá. Majd újra hallgatásba burkolózik, közben figyeli, hogy az utolsó vevők is távoznak a kovácstól, aki pedig búcsút int nekik, szerencsét kíván, majd elmegy hátra aludni, őket pedig magukra hagyja. Nem szűrődik már be a Nap fénye, viszont a Holdat sem látni, szóval nem lehet tudni, mikor jön az éjfél.*
- Úgyis fogjuk látni, mikor kezdődik a műsor *jegyzi meg Zrekil, megtörve a hallgatását* Így csak izgalmasabb *majd elneveti magát, ami azt jelzi, hogy nagyjából háttérbe szorította most a nagybátyját.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:50:14
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:50:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*A tintával kapcsolatos megjegyzéshez a gnóm még hozzáfüz egy gondolatot, amin Allyn is hangosan nevet, de ez a nevetés kicsit sem bántó, inkább kedvesen cseng.*
- Sokkal jobb is hallgatni, mint olvasni.
*Majd pedig elkezdenek játszani Thary-val, azután pedig, mikor Allyn bele egyezett az indulásba már mennek is. Bár Thaira folyamatosan veszekszik vele, ő egy idő után ezt megunja, s gyorsan lezárja a vitát, majd a szótlan gnómhoz fordul. Az gyorsan válaszol is, s most visszatért az eddig megismert beszédes Zrekil, aki egy mondatról képes órákat beszélni. Persze nem szól közbe csak hallgatja a történetet.*
~A tűz mágia érdekes!~
~El is felejtheted nem engedem, hogy megpróbáld megtanulni!~
*Mondja szinte pillanatnyi reakció idővel Allyn, hiszen nagyon is jól tudja, annak mi lenne a következménye.*
~De miért? Olyan nagy baj, hogy azt akarom, hogy hatalmasak legyünk?~
~Eltaláltad! Bele se merek gondolni mi lenne, ha szabadjára eresztenélek tűzmágiával a kezedben!~
~Kő kövön nem maradna!~
~Én is ettől félek, ezért nem fogunk varázsolni tanulni, neked még a kereskedelem is veszélyes fegyver!~
*Jegyzi meg Allyn aggódó hangon, s ilyenkor kifejezetten örül annak, hogy semmit sem konyít a mágiához. Thaira-ból egy gyilkos lenne, aki még élvezi is, amit csinál, s ha egyszer megtapasztalná, milyen mindenki felett állni nem lenne az az Isten, aki megtudná állítani, nem hogy ezzel Allyn próbálkozzon meg! Ekközben a beszélgetés közben persze a lány folyamatosan figyeli Zrekil történetét, s sajnálja a gnómot. Viszont a mese közepén elérnek a kovácsműlyebe. A férfi pedig beszél a kováccsal, aki megengedi nekik, hogy helyet foglaljanak az egyik sarokban, de persze éjszakára megkapják az egész műhelyt, viszont most meg kell húzniuk magukat, hogy ne legyenek útban a kovács munkájában. Allyn némán követi a gnómot,majd leül mellé. Csendben figyelik, ahogy a kovács a minden napi teendőit végzi, kiszolgálja a betévedő vendégeket. Majd a gnóm megszólal, Allyn pedig mosolyogva válaszol.*
- Ott, hogy visszajött a nagybátyád!
*A tintával kapcsolatos megjegyzéshez a gnóm még hozzáfüz egy gondolatot, amin Allyn is hangosan nevet, de ez a nevetés kicsit sem bántó, inkább kedvesen cseng.*
- Sokkal jobb is hallgatni, mint olvasni.
*Majd pedig elkezdenek játszani Thary-val, azután pedig, mikor Allyn bele egyezett az indulásba már mennek is. Bár Thaira folyamatosan veszekszik vele, ő egy idő után ezt megunja, s gyorsan lezárja a vitát, majd a szótlan gnómhoz fordul. Az gyorsan válaszol is, s most visszatért az eddig megismert beszédes Zrekil, aki egy mondatról képes órákat beszélni. Persze nem szól közbe csak hallgatja a történetet.*
~A tűz mágia érdekes!~
~El is felejtheted nem engedem, hogy megpróbáld megtanulni!~
*Mondja szinte pillanatnyi reakció idővel Allyn, hiszen nagyon is jól tudja, annak mi lenne a következménye.*
~De miért? Olyan nagy baj, hogy azt akarom, hogy hatalmasak legyünk?~
~Eltaláltad! Bele se merek gondolni mi lenne, ha szabadjára eresztenélek tűzmágiával a kezedben!~
~Kő kövön nem maradna!~
~Én is ettől félek, ezért nem fogunk varázsolni tanulni, neked még a kereskedelem is veszélyes fegyver!~
*Jegyzi meg Allyn aggódó hangon, s ilyenkor kifejezetten örül annak, hogy semmit sem konyít a mágiához. Thaira-ból egy gyilkos lenne, aki még élvezi is, amit csinál, s ha egyszer megtapasztalná, milyen mindenki felett állni nem lenne az az Isten, aki megtudná állítani, nem hogy ezzel Allyn próbálkozzon meg! Ekközben a beszélgetés közben persze a lány folyamatosan figyeli Zrekil történetét, s sajnálja a gnómot. Viszont a mese közepén elérnek a kovácsműlyebe. A férfi pedig beszél a kováccsal, aki megengedi nekik, hogy helyet foglaljanak az egyik sarokban, de persze éjszakára megkapják az egész műhelyt, viszont most meg kell húzniuk magukat, hogy ne legyenek útban a kovács munkájában. Allyn némán követi a gnómot,majd leül mellé. Csendben figyelik, ahogy a kovács a minden napi teendőit végzi, kiszolgálja a betévedő vendégeket. Majd a gnóm megszólal, Allyn pedig mosolyogva válaszol.*
- Ott, hogy visszajött a nagybátyád!
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:19:38
Üzenet elküldve: 2013-11-03 14:19:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*A főpap hatalmát persze a gnóm sem ismerheti, mindössze apja történeteiből tud egyet s mást, hiszen ő tizenhét évet töltött Artheniorban (és nagyapja szerint ennek csak nagyon kis részét fordította mágiatanulásra, helyette inkább minden este ivott, ezért is nem lett belőle nagy mágus) és sokszor volt a templomban. Egyszer pedig, mikor ott éjszakázott, néhány tolvaj megpróbált betörni, és habár ő maga tehetetlen volt, a főpap már kevésbé. Egymaga bánt el mind a három sötét figurával, és Zrekil apja mindennek szemtanúja volt. Habár lehetséges, hogy sok helyen kiszínezte kicsit a dolgot, de a főpap valóban a mágusok legjobbja, legalábbis Artheniorban biztosan.*
- Hát igen, azért a tinta sem végtelen, pótolható, de minek fogyasszunk többet a kelleténél? Úgyis jobb szóban elmondani az elméleteimet *teszi hozzá egy mosoly kíséretében, majd végignézi a játékot, és Allyn úgy dönt, hogy indulhatnak, így már semmi nem áll az útjukba. Az úton a szótlansága előbb-utóbb szemet szúr a lánynak, ami nem is csoda, hiszen a gnóm mindig szeretett beszélni, így hát rögtön válaszol is:*
- Nos, mindössze a nagybátyámon gondolkodtam. Már meséltem, hogy egy kedves, rendes ember volt, amikor kicsi voltam, gyakran nevettünk, meg játszottunk együtt. Aztán elment, hogy tűzmágus legyen, akkor még fiatal voltam, 15 év körül, és az a gnómoknál nm számít túl soknak. Még kisgyerek voltam, a családi földeken is csak eztán kezdtem el dolgozni. Ő pedig eltűnt majdnem két évtizedre, általában ennyi időre megy el mindenki hazulról, aki mágiát akar tanulni. Miután visszajött, már más ember volt, nagyapám szerint komoly tűzmágus vált belőle (ő érezte az ilyet) de soha többet nem láttam mosolyogni. A tűzmágia támadásra való, ezért is furcsálltam mielőtt elment, hogy azt akart tanulni. Sosem néztem volna ki belőle, hogy képes lenne bárkinek ártani. Aztán visszatért, és... *itt elakad a szava, hiszen a műhelyhez érnek* Odabent folytatom *mondja, majd belép, és miután a kovácsnak megemlíti a főpapot, a férfi rögtön bólint, és megengedi, hogy helyet foglaljanak a műhely egyik sarkában, legalábbis estig, onnantól az egész műhelyben szabadon mászkálhatnak. Miután Zrekil a kiszemelt sarokba leül, egy darabig csendben bámulja, ahogy a kovács kiszolgálja a betévedőket, majd eszébe jut, hogy van egy félbehagyott története.*
- Hol is tartottam? *kérdezi fejét vakargatva.*
*A főpap hatalmát persze a gnóm sem ismerheti, mindössze apja történeteiből tud egyet s mást, hiszen ő tizenhét évet töltött Artheniorban (és nagyapja szerint ennek csak nagyon kis részét fordította mágiatanulásra, helyette inkább minden este ivott, ezért is nem lett belőle nagy mágus) és sokszor volt a templomban. Egyszer pedig, mikor ott éjszakázott, néhány tolvaj megpróbált betörni, és habár ő maga tehetetlen volt, a főpap már kevésbé. Egymaga bánt el mind a három sötét figurával, és Zrekil apja mindennek szemtanúja volt. Habár lehetséges, hogy sok helyen kiszínezte kicsit a dolgot, de a főpap valóban a mágusok legjobbja, legalábbis Artheniorban biztosan.*
- Hát igen, azért a tinta sem végtelen, pótolható, de minek fogyasszunk többet a kelleténél? Úgyis jobb szóban elmondani az elméleteimet *teszi hozzá egy mosoly kíséretében, majd végignézi a játékot, és Allyn úgy dönt, hogy indulhatnak, így már semmi nem áll az útjukba. Az úton a szótlansága előbb-utóbb szemet szúr a lánynak, ami nem is csoda, hiszen a gnóm mindig szeretett beszélni, így hát rögtön válaszol is:*
- Nos, mindössze a nagybátyámon gondolkodtam. Már meséltem, hogy egy kedves, rendes ember volt, amikor kicsi voltam, gyakran nevettünk, meg játszottunk együtt. Aztán elment, hogy tűzmágus legyen, akkor még fiatal voltam, 15 év körül, és az a gnómoknál nm számít túl soknak. Még kisgyerek voltam, a családi földeken is csak eztán kezdtem el dolgozni. Ő pedig eltűnt majdnem két évtizedre, általában ennyi időre megy el mindenki hazulról, aki mágiát akar tanulni. Miután visszajött, már más ember volt, nagyapám szerint komoly tűzmágus vált belőle (ő érezte az ilyet) de soha többet nem láttam mosolyogni. A tűzmágia támadásra való, ezért is furcsálltam mielőtt elment, hogy azt akart tanulni. Sosem néztem volna ki belőle, hogy képes lenne bárkinek ártani. Aztán visszatért, és... *itt elakad a szava, hiszen a műhelyhez érnek* Odabent folytatom *mondja, majd belép, és miután a kovácsnak megemlíti a főpapot, a férfi rögtön bólint, és megengedi, hogy helyet foglaljanak a műhely egyik sarkában, legalábbis estig, onnantól az egész műhelyben szabadon mászkálhatnak. Miután Zrekil a kiszemelt sarokba leül, egy darabig csendben bámulja, ahogy a kovács kiszolgálja a betévedőket, majd eszébe jut, hogy van egy félbehagyott története.*
- Hol is tartottam? *kérdezi fejét vakargatva.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 13:11:55
Üzenet elküldve: 2013-11-03 13:11:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Mikor Allyn elmagyarázza, hogy Thary gondolja csak magát nehéz esetnek a gnóm a tőle megszokott módon hosszan fejti ki, hogy majd a főpap tudni fogja, s ezt minden féle magyarázatokkal támasztja alá. A lány csak mosolyog rá, s közben ugyan ezt a témát beszéli át belső hangjával.*
~Igaz a főpap nem azért főpap, hogy ostoba legyen. Hiszen mindenhez értenie kell, hogy mindenkinek tudjon segíteni.~
~Igen, de attól még nem hiszem, hogy ki tudja találni mire gondolhat az entitás. Nem akarom megsérteni, mert tényleg nagy ember, de akkor is, ő se tudhat mindent és ha tudná, akkor nekünk minek kell végig caplatni a városon?~
*Kérdezi Allyn Thary-t, csak hogy kicsit megcáfolja érveit, s hogy felidegesítse, hiszen olyankor abba hagyja a veszekedést, egy hosszabb kiabálás után.*
~Én tudjam? Nem vagyok pap, meg te sem vagy az. Akkor honnan tudnánk mi jár egy szent ember fejében?~
~Na látod pontosan erről van szó. Nem tudjuk és ki akarjuk találni, de sose sikerül. Ez itt a nagy hadi helyzet. Ha valamit kitalálunk, az mindig meg lesz cáfolva.~
~De ennek nincs köze a paphoz.~
~Tudod mit? Hagyjuk!~
*Zárja le végül Allyn a beszélgetést, már kezd fájni a feje a sok kombinálástól.*
- Igazad van felesleges ezeken gondolkodni és a tintával is spórolni kell, nem akarjuk, hogy elfogyjon.
*Kuncog egyet, hiszen egy templomban mindig van tinta, bármikor kérhetnek, ha kellene még. Majd Allyn egy rövid Zrekil-el folytatott beszélgetés után elkezd Thary-val játszani, s ő kerül ki győztesen. Persze belső hangja kicsit mérges emiatt, de a játék szent! Ezt mind a ketten jól tudják. Majd a gnóm kérdezi meg, hogy készen vannak-e?*
- Igen, persze mehetünk!
~De miért vesztek mindig én?~
~Mert nem tudsz gyorsan reagálni!~
*Mondja Allyn, mivel Thaira még mindig a vereségén pörög.*
~Ez nem igaz! Gyorsan válaszoltam, de megint eltünt a lendületem!~
~Igen mert a markodban érezted a győzelmet és olyankor elfelejtesz gondolkodni!~
*Magyarázza Allyn, s közben némán halad a gnóm mellett.*
~De ezt akkor se értem!~
~Legközelebb másik játékot válassz!~
*Mordul rá végül, mert már elege van a hisztiből. S kicsit zavarja is, hogy a férfi némán halad mellette. Nem érti miért.*
~Biztos gondolkodik! Te is szoktált!~
*Mondja morcosan Thaira, mire Allyn nyugodtan válaszol.*
~Attól még furcsa és nem érdekel mit mondasz!~
*S már nem is figyel belső hangjára. Inkább a gnómra néz, megfordul a fejében (vagy Thary-éban), hogy megfogja a kezét, de ettől eltekint, így is fog rá figyelni, majd felemeli tekintetét és kedvesen megszólal.*
- Min gondolkodsz? Az entitás zavar, vagy valami más baj van? Tudom, hogy nincs benne közöm, de szeretnék segíteni. Néha könyebb, ha elmondjuk valakinek a bajunk.
*Viszont ettől a kérdéstől eltekintve nem szól többet, csak némán halad, amíg azt hallgatja, hogy Thaira, hogyan fényezi magát. Allyn nem foglalkozik vele, inkább a táskájából előbújó gyíkkal játszik. Xini egyik kézfejétől a másikig mászik, s kőzben ügyes kis trükköket csinál, Allyn ilyenkor mindig büszke a kis állatra, hogy milyen gyorsan tanul. Nagyban játszik, mikor elérik a kovácsműhelyt. A gnóm benyit. A lány pedig követi, s az eddig futkosó gyík, most a vállán pihen. Nem szól semmit csak figyeli, ahogy a férfi a kováccsal beszél.*
*Mikor Allyn elmagyarázza, hogy Thary gondolja csak magát nehéz esetnek a gnóm a tőle megszokott módon hosszan fejti ki, hogy majd a főpap tudni fogja, s ezt minden féle magyarázatokkal támasztja alá. A lány csak mosolyog rá, s közben ugyan ezt a témát beszéli át belső hangjával.*
~Igaz a főpap nem azért főpap, hogy ostoba legyen. Hiszen mindenhez értenie kell, hogy mindenkinek tudjon segíteni.~
~Igen, de attól még nem hiszem, hogy ki tudja találni mire gondolhat az entitás. Nem akarom megsérteni, mert tényleg nagy ember, de akkor is, ő se tudhat mindent és ha tudná, akkor nekünk minek kell végig caplatni a városon?~
*Kérdezi Allyn Thary-t, csak hogy kicsit megcáfolja érveit, s hogy felidegesítse, hiszen olyankor abba hagyja a veszekedést, egy hosszabb kiabálás után.*
~Én tudjam? Nem vagyok pap, meg te sem vagy az. Akkor honnan tudnánk mi jár egy szent ember fejében?~
~Na látod pontosan erről van szó. Nem tudjuk és ki akarjuk találni, de sose sikerül. Ez itt a nagy hadi helyzet. Ha valamit kitalálunk, az mindig meg lesz cáfolva.~
~De ennek nincs köze a paphoz.~
~Tudod mit? Hagyjuk!~
*Zárja le végül Allyn a beszélgetést, már kezd fájni a feje a sok kombinálástól.*
- Igazad van felesleges ezeken gondolkodni és a tintával is spórolni kell, nem akarjuk, hogy elfogyjon.
*Kuncog egyet, hiszen egy templomban mindig van tinta, bármikor kérhetnek, ha kellene még. Majd Allyn egy rövid Zrekil-el folytatott beszélgetés után elkezd Thary-val játszani, s ő kerül ki győztesen. Persze belső hangja kicsit mérges emiatt, de a játék szent! Ezt mind a ketten jól tudják. Majd a gnóm kérdezi meg, hogy készen vannak-e?*
- Igen, persze mehetünk!
~De miért vesztek mindig én?~
~Mert nem tudsz gyorsan reagálni!~
*Mondja Allyn, mivel Thaira még mindig a vereségén pörög.*
~Ez nem igaz! Gyorsan válaszoltam, de megint eltünt a lendületem!~
~Igen mert a markodban érezted a győzelmet és olyankor elfelejtesz gondolkodni!~
*Magyarázza Allyn, s közben némán halad a gnóm mellett.*
~De ezt akkor se értem!~
~Legközelebb másik játékot válassz!~
*Mordul rá végül, mert már elege van a hisztiből. S kicsit zavarja is, hogy a férfi némán halad mellette. Nem érti miért.*
~Biztos gondolkodik! Te is szoktált!~
*Mondja morcosan Thaira, mire Allyn nyugodtan válaszol.*
~Attól még furcsa és nem érdekel mit mondasz!~
*S már nem is figyel belső hangjára. Inkább a gnómra néz, megfordul a fejében (vagy Thary-éban), hogy megfogja a kezét, de ettől eltekint, így is fog rá figyelni, majd felemeli tekintetét és kedvesen megszólal.*
- Min gondolkodsz? Az entitás zavar, vagy valami más baj van? Tudom, hogy nincs benne közöm, de szeretnék segíteni. Néha könyebb, ha elmondjuk valakinek a bajunk.
*Viszont ettől a kérdéstől eltekintve nem szól többet, csak némán halad, amíg azt hallgatja, hogy Thaira, hogyan fényezi magát. Allyn nem foglalkozik vele, inkább a táskájából előbújó gyíkkal játszik. Xini egyik kézfejétől a másikig mászik, s kőzben ügyes kis trükköket csinál, Allyn ilyenkor mindig büszke a kis állatra, hogy milyen gyorsan tanul. Nagyban játszik, mikor elérik a kovácsműhelyt. A gnóm benyit. A lány pedig követi, s az eddig futkosó gyík, most a vállán pihen. Nem szól semmit csak figyeli, ahogy a férfi a kováccsal beszél.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-03 10:03:27
Üzenet elküldve: 2013-11-03 10:03:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Allyn szavaiból világossá válik, hogy Thaira kinevette Zrekilt, bár így belegondolva valóban elég viccesen fogalmazta meg egy mondatban a hosszú gondolatmenetét. Majd kép némi információt arról, hogy csak Thaira szerint ő a nehezebb munka, az entitásnak jó eséllyel mindegy.*
- Hát végül is lényegtelen, ezt már a főpapra bízom, én nem gyártok elméleteket (vagyis gyártok, csak azokat nem írom ide le). Szerintem a főpap mágusként és tudósként is megállja a helyét, a misztikus történelemmel is ő van leginkább tisztában, talán még a bájitalok keveréséhez is ért, így jóval nagyobb eséllyel találja el ő az entitás szándékait, mint én. Éppen ezért nem is próbálkozok, meg kelleni fog még a tinta a további kilenc helyszínhez.
*Majd amikor kifejti, hogy nem tudna választani, akkor Allyn a már jól megszokott mozdulattal megragadja a vállát, és néhány nyugtató szót intéz hozzá. Persze a gnóm nem csak azon aggódott, hogy valamelyikük butaságot csinálna, vagy valamit tönkretenne, egyszerűen csak nem szeretne a másik ellen beszélni. Persze Allyn még a legelején megnyugtatta, hogy bárkit is választ, a másik nem fog rá megharagudni, viszont ettől függetlenül is mindig megmarad egy furcsa érzés. És ugyan ki ő, hogy ilyenekben döntsön? Amíg a lányok belekezdenek a játékba, ő kicsit nyugtalan emiatt. Elvégre a Napmágia is erős támadásokból áll, melyekkel könnyedén megsebesíthet valakit, ha pedig erre nem képes, akkor nem fogja tudni használni. lassan ideje lenne megkomolyodnia, és olyanná válni, mint a nagybátyja. Csak éppen fogalma sincs róla, hogy képes lesz-e erre valaha is. Ugyanakkor nincs sok gondolkodási ideje, hiszen a lányok játéka lezárul, és Allyn kerül ki győztesen, így még egy estét együtt tölthetnek. Zrekil még magában sem tudja megállapítani, hogy melyiküknek szurkolt, viszont eztán megjegyzi:*
- Rendben, akkor indulhatunk? *kérdezi, és ha a ány késen van, akkor megindul kifelé, ismét ugyanazon az ajtón, mint tegnap. Az úton eléggé szótlan, egyrészről azt vizsgálja, begyógyult-e már a seb, másrészről nagybátyján gondolkodik. Végül megérkeznek a kovácshoz, a gnóm pedig óvatosan belöki a rozoga faajtót, majd belépve odamegy a pulthoz, és megjegyzi*
- Segíteni jöttünk a főpap megbízásából *többet egyelőre nem mond, arra kíváncsi, hogy a férfi rájön-e, mire gondol.*
*Allyn szavaiból világossá válik, hogy Thaira kinevette Zrekilt, bár így belegondolva valóban elég viccesen fogalmazta meg egy mondatban a hosszú gondolatmenetét. Majd kép némi információt arról, hogy csak Thaira szerint ő a nehezebb munka, az entitásnak jó eséllyel mindegy.*
- Hát végül is lényegtelen, ezt már a főpapra bízom, én nem gyártok elméleteket (vagyis gyártok, csak azokat nem írom ide le). Szerintem a főpap mágusként és tudósként is megállja a helyét, a misztikus történelemmel is ő van leginkább tisztában, talán még a bájitalok keveréséhez is ért, így jóval nagyobb eséllyel találja el ő az entitás szándékait, mint én. Éppen ezért nem is próbálkozok, meg kelleni fog még a tinta a további kilenc helyszínhez.
*Majd amikor kifejti, hogy nem tudna választani, akkor Allyn a már jól megszokott mozdulattal megragadja a vállát, és néhány nyugtató szót intéz hozzá. Persze a gnóm nem csak azon aggódott, hogy valamelyikük butaságot csinálna, vagy valamit tönkretenne, egyszerűen csak nem szeretne a másik ellen beszélni. Persze Allyn még a legelején megnyugtatta, hogy bárkit is választ, a másik nem fog rá megharagudni, viszont ettől függetlenül is mindig megmarad egy furcsa érzés. És ugyan ki ő, hogy ilyenekben döntsön? Amíg a lányok belekezdenek a játékba, ő kicsit nyugtalan emiatt. Elvégre a Napmágia is erős támadásokból áll, melyekkel könnyedén megsebesíthet valakit, ha pedig erre nem képes, akkor nem fogja tudni használni. lassan ideje lenne megkomolyodnia, és olyanná válni, mint a nagybátyja. Csak éppen fogalma sincs róla, hogy képes lesz-e erre valaha is. Ugyanakkor nincs sok gondolkodási ideje, hiszen a lányok játéka lezárul, és Allyn kerül ki győztesen, így még egy estét együtt tölthetnek. Zrekil még magában sem tudja megállapítani, hogy melyiküknek szurkolt, viszont eztán megjegyzi:*
- Rendben, akkor indulhatunk? *kérdezi, és ha a ány késen van, akkor megindul kifelé, ismét ugyanazon az ajtón, mint tegnap. Az úton eléggé szótlan, egyrészről azt vizsgálja, begyógyult-e már a seb, másrészről nagybátyján gondolkodik. Végül megérkeznek a kovácshoz, a gnóm pedig óvatosan belöki a rozoga faajtót, majd belépve odamegy a pulthoz, és megjegyzi*
- Segíteni jöttünk a főpap megbízásából *többet egyelőre nem mond, arra kíváncsi, hogy a férfi rájön-e, mire gondol.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-01 07:59:50
Üzenet elküldve: 2013-11-01 07:59:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A hajnal sugarai szépen lassan megtalálják az összes sötét zugot, és világosságba borítják a világot. Ezzel megkezdődik a következő nappal, és Caletnia már a kovácsműhely ajtaja előtt is áll. Az este egy részét sebének bekötözésével töltötte, egy másik (lényegesen hosszabb részét) pedig alvással. Reggel felébredve talán az első gondolata az volt, hogy mégsem kellett volna végezni a vadásszal. Legalábbis nem ilyen gyorsan. Egy pillanatra már túl kegyesnek is érzi magát, hogy két lehetőséget adott a férfinek életben maradni, aztán miután amaz egyikkel sem élt, még mindig gyors halál volt a jussa. Persze azért valamennyi szenvedésben volt része, hiszen nem azonnal halt meg, ahogy kitépte a nyakából a szablyát, meg persze ott volt a halálfélelem is, de azért a végtagok levágásához ez sem viszonyítható. Mikor visszament a kúttól a tetemhez, még szerzett egy leplet egy másik viskó faláról, amivel letakarta, majd a sarlót mégis magához vette, hogy hátha ér a kovácsnak néhány aranyat. És miután egy sötét zugban kipihente magát, reggel azonnal felkelt, és a piac forgatagán átvágva elindult, hogy már korán a kovács műhelyéhez érhessen. Odaérve finoman belöki az ajtót, majd belép. A hajnali levegő viszonylag hideg, habár Caletnia nem olyan érzékeny erre. A meleg már sokkal inkább tudja zavarni, éppen ezért, mikor először járt itt, miután túladott a lovon, ki nem állhatta a benti hómérsékletet. Éppen elég meleg volt kint is, azonban a műhelyben uralkodó hőmérséklet még azt is felülmúlta... Viszont most reggel nem is dühös annyira emiatt a hőmérséklet miatt. Talán azért, mert kint valóban hideg van, vagy inkább egyszerűen csak azért, mert most végzett az első eredarvadásszal, akivel találkozott, és ez azért valamennyire büszkeséggel tölti el. Egyfajta elégedett boldogság és káröröm keveréke munkálkodik benne, mikor végigsétál a műhelyen, és odateszi a sarlót a pultra. A kovács szinte búsan jegyzi meg az eszköz láttán:*
- Sajnálom, ezt már nem lehet megjavítani, javaslom, vegyen inkább egy újat *ezek után a szavak után az eredar már nem jegyzi meg, hogy ő ezt a fegyvert a kovácsnak akarta adni aranyért cserébe. Valóban eléggé rossz állapotban van. Mindössze bólint, és elkezd nézelődni a műhelyben, valami kedvére való dolog után kezd kutatni.*
- Sajnálom, ezt már nem lehet megjavítani, javaslom, vegyen inkább egy újat *ezek után a szavak után az eredar már nem jegyzi meg, hogy ő ezt a fegyvert a kovácsnak akarta adni aranyért cserébe. Valóban eléggé rossz állapotban van. Mindössze bólint, és elkezd nézelődni a műhelyben, valami kedvére való dolog után kezd kutatni.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-30 21:35:00
Üzenet elküldve: 2013-10-30 21:35:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Az inas végigméri Saelot, majd hagyja, hogy nézelődjön. Nem telik el két perc amikor a hátsó ajtón keresztül megjelenik a kovács. Végigméri az ott tartózkodókat, majd odalép Marinhoz, és megszólal.*
-Azt hiszem ön is itt volt a támadás alatt, lehet, hogy az őrök önt is ki akarják kérdezni, szerintem jobb ha beszél velük, de ha akarja előtte elintézhetjük az üzletet, biztos valami különlegeset akar, ha nem intézte el az inasommal.*Tekintetén látszik, hogy kíváncsi, de a jobb csuklójában valamit szorongat, és látszik, hogy ideges. Valószínűleg valamit el akar intézni, és szeretné gyorsan letudni a bent lévőket.*
*Az inas végigméri Saelot, majd hagyja, hogy nézelődjön. Nem telik el két perc amikor a hátsó ajtón keresztül megjelenik a kovács. Végigméri az ott tartózkodókat, majd odalép Marinhoz, és megszólal.*
-Azt hiszem ön is itt volt a támadás alatt, lehet, hogy az őrök önt is ki akarják kérdezni, szerintem jobb ha beszél velük, de ha akarja előtte elintézhetjük az üzletet, biztos valami különlegeset akar, ha nem intézte el az inasommal.*Tekintetén látszik, hogy kíváncsi, de a jobb csuklójában valamit szorongat, és látszik, hogy ideges. Valószínűleg valamit el akar intézni, és szeretné gyorsan letudni a bent lévőket.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-27 13:31:02
Üzenet elküldve: 2013-10-27 13:31:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A sátor előtt kiegyenesedve, kisebb terpeszben állva nézi a drámai jelenetet, ahogy a halálraítélt szeretőt még egy utolsó, oltalmazó ölelésben részesíti a nőstény. Tekintetük találkozik, ám a mélységi a barna íriszekben sajnálatot és végtelen bánatot lát csillanni, s hallani nem hallja, de mint lassított felvétel nyílnak szólásra a puha ajkak, egyetlen, ám annál jelentősebb szót lehelve a szőke nő fülébe.*
~ Ugye nem?!?!~
* A felismerés keserves üvöltésként hasít tudatába, vére vadul forrásnak indul, s a bíborszín szemekben olyan harag gyúl lángra, melynek tüzét tekintettel állni nem lehet. Az éjszín pengéről még egy utolsó vörös csepp hull alá, ahogy a hím vérszomjas farkasként iramodik a menekülő préda után, izzó tekintetét mélyen belefúrva fedetlen hátába. Ayriszre rá sem pillant, csak felkorbácsolt elméje háborog őrülten: az elárulta, cserbenhagyta őt, mily kár, pedig oly ígéretesnek tűnt a fiatal lány. Vele majd később számol, most a szeretőnek kell halnia.
Maga elé tartott tőrrel, sebesen szeli át a tisztást, már csak néhány lépés választja el a menekülőtől, amikor füle mellett szélsebesen elsüvít valami. A szőke nő hirtelen megáll, mintha ereje hagyta volna el a kétségbeesett futásban, lábai ernyedten rogynak össze, s tehetetlenül összeroskad, magzatpózba dermedve. Többé már nem mozdul.
A hóhajú meglepettségében megálljt parancsol lábainak, ám a hév és lendület továbbviszi, csizmájának talpai jó 4 lépésnyit csúsznak a kitaposott füvön, egészen a véres holttestig. Először nem érti, hogy mi történt, tán reménytelenségében feladta volna a menekülést és sorsát elfogadva várná a megváltó halált? Vagy szíve szakadt volna meg a rémület és fájdalom okozta kínok közt? Nem, egyik sem, az elmúlást számára a háta közepéből kikandikáló kicsiny, fekete penge hozta el.
Saját vérének lüktetésétől csak tompán, érthetetlenül jutnak el hozzá Ayrisz szavai, a harsány nevetés az, mi megragadja és kirántja elméjét a harag és vérszomj tajtékzó hullámai közül. Gyilkos tekintettel fordul a vidáman csacsogó Királylány felé, szemeiben ott van a lassan párolgó düh maradéka, a színjátékból fakadó becsapottság érzete, és bizony a szégyen. Szégyen, amiért egy ócska szajha bolondot csinálva belőle meglépett ujjainak szorításából. Tény, hogy az sehogy sem tudta volna elkerülni a biztos halált, pengéje így is úgy is elmetszette volna karcsú nyakát, de így, hogy Ayrisz fegyvere megelőzte őt, éles karmokként marcangolja lelkét a szégyen. Jól mondja a lány, neki csak négyből egyet sikerült az elmúlásba taszítania.
A megnyugvást a hűvös, puha kezek érintése hozza, feszült vonásai lassan megenyhülnek a derűs arc láttán, gondolatai végre letisztulnak. Lehet, hogy csak azt az egyet sikerült kiiktatnia, de ő volt a célpont. A Királylány pedig nem árulta el, épp ellenkezőleg, a szőke iránt érzett sajnálata ellenére mégis elragadta életét.
- Itt végeztünk, menjünk haza.
* Nyugtázza az elvégzett feladatot, egyelőre röviden és tömören, hangjában érzelmek nélkül. Persze abban a pillanatban eszébe sem jut, hogy esetükben a "haza" mit takar. A romos kis fogadóba a szegénynegyedben, ahol az éjszakát töltötték egymás ölelő karjaiban, vagy a pompás és fényűző házikóba, ahol reggel mezítelenül hozta zavarba a lányt? Esetleg mindketten mennek a maguk útján? Majd elválik.
Kézen fogva, de szótlanul vágnak át az erdő sűrűjén és a füves mezőn, csak a kovácsműhely izzó tűzhelyénél állnak meg, egymással szembefordulva a lángok táncoló fényében.
- Nagyon jól csináltad, ott a tisztáson. Hármat a négyből... Kezdhetek tőled félni, ezek után kétszer is meggondolom majd, hogy hová nyúlkálok.
* Szürke arcán már haloványan felsejlik valami a jól megszokott féloldalas mosolyából, de hangját még komorra festi a szégyenérzet. A hűsítő érintés legalább feltépett sebének fájdalmát enyhíti.*
- Egy vacsora és egy foltozás rám is rám férne. De amire a legjobban vágyom, az egy újabb veled töltött éjszaka, így a meghívást elfogadom.
* Halkan beszél, szinte suttogva duruzsol a tűzhely sárgás fényénél, a csillogó gesztenyebarna szemeket fürkészve. Úgy tűnik örökös jókedvét magával ragadta a halálba a szőke szajha. Vagy mégsem?*
- De mosni nem fogok!
* Csendül végre dallamos hangja, ahogy elhagyják a műhelyt.*
* A sátor előtt kiegyenesedve, kisebb terpeszben állva nézi a drámai jelenetet, ahogy a halálraítélt szeretőt még egy utolsó, oltalmazó ölelésben részesíti a nőstény. Tekintetük találkozik, ám a mélységi a barna íriszekben sajnálatot és végtelen bánatot lát csillanni, s hallani nem hallja, de mint lassított felvétel nyílnak szólásra a puha ajkak, egyetlen, ám annál jelentősebb szót lehelve a szőke nő fülébe.*
~ Ugye nem?!?!~
* A felismerés keserves üvöltésként hasít tudatába, vére vadul forrásnak indul, s a bíborszín szemekben olyan harag gyúl lángra, melynek tüzét tekintettel állni nem lehet. Az éjszín pengéről még egy utolsó vörös csepp hull alá, ahogy a hím vérszomjas farkasként iramodik a menekülő préda után, izzó tekintetét mélyen belefúrva fedetlen hátába. Ayriszre rá sem pillant, csak felkorbácsolt elméje háborog őrülten: az elárulta, cserbenhagyta őt, mily kár, pedig oly ígéretesnek tűnt a fiatal lány. Vele majd később számol, most a szeretőnek kell halnia.
Maga elé tartott tőrrel, sebesen szeli át a tisztást, már csak néhány lépés választja el a menekülőtől, amikor füle mellett szélsebesen elsüvít valami. A szőke nő hirtelen megáll, mintha ereje hagyta volna el a kétségbeesett futásban, lábai ernyedten rogynak össze, s tehetetlenül összeroskad, magzatpózba dermedve. Többé már nem mozdul.
A hóhajú meglepettségében megálljt parancsol lábainak, ám a hév és lendület továbbviszi, csizmájának talpai jó 4 lépésnyit csúsznak a kitaposott füvön, egészen a véres holttestig. Először nem érti, hogy mi történt, tán reménytelenségében feladta volna a menekülést és sorsát elfogadva várná a megváltó halált? Vagy szíve szakadt volna meg a rémület és fájdalom okozta kínok közt? Nem, egyik sem, az elmúlást számára a háta közepéből kikandikáló kicsiny, fekete penge hozta el.
Saját vérének lüktetésétől csak tompán, érthetetlenül jutnak el hozzá Ayrisz szavai, a harsány nevetés az, mi megragadja és kirántja elméjét a harag és vérszomj tajtékzó hullámai közül. Gyilkos tekintettel fordul a vidáman csacsogó Királylány felé, szemeiben ott van a lassan párolgó düh maradéka, a színjátékból fakadó becsapottság érzete, és bizony a szégyen. Szégyen, amiért egy ócska szajha bolondot csinálva belőle meglépett ujjainak szorításából. Tény, hogy az sehogy sem tudta volna elkerülni a biztos halált, pengéje így is úgy is elmetszette volna karcsú nyakát, de így, hogy Ayrisz fegyvere megelőzte őt, éles karmokként marcangolja lelkét a szégyen. Jól mondja a lány, neki csak négyből egyet sikerült az elmúlásba taszítania.
A megnyugvást a hűvös, puha kezek érintése hozza, feszült vonásai lassan megenyhülnek a derűs arc láttán, gondolatai végre letisztulnak. Lehet, hogy csak azt az egyet sikerült kiiktatnia, de ő volt a célpont. A Királylány pedig nem árulta el, épp ellenkezőleg, a szőke iránt érzett sajnálata ellenére mégis elragadta életét.
- Itt végeztünk, menjünk haza.
* Nyugtázza az elvégzett feladatot, egyelőre röviden és tömören, hangjában érzelmek nélkül. Persze abban a pillanatban eszébe sem jut, hogy esetükben a "haza" mit takar. A romos kis fogadóba a szegénynegyedben, ahol az éjszakát töltötték egymás ölelő karjaiban, vagy a pompás és fényűző házikóba, ahol reggel mezítelenül hozta zavarba a lányt? Esetleg mindketten mennek a maguk útján? Majd elválik.
Kézen fogva, de szótlanul vágnak át az erdő sűrűjén és a füves mezőn, csak a kovácsműhely izzó tűzhelyénél állnak meg, egymással szembefordulva a lángok táncoló fényében.
- Nagyon jól csináltad, ott a tisztáson. Hármat a négyből... Kezdhetek tőled félni, ezek után kétszer is meggondolom majd, hogy hová nyúlkálok.
* Szürke arcán már haloványan felsejlik valami a jól megszokott féloldalas mosolyából, de hangját még komorra festi a szégyenérzet. A hűsítő érintés legalább feltépett sebének fájdalmát enyhíti.*
- Egy vacsora és egy foltozás rám is rám férne. De amire a legjobban vágyom, az egy újabb veled töltött éjszaka, így a meghívást elfogadom.
* Halkan beszél, szinte suttogva duruzsol a tűzhely sárgás fényénél, a csillogó gesztenyebarna szemeket fürkészve. Úgy tűnik örökös jókedvét magával ragadta a halálba a szőke szajha. Vagy mégsem?*
- De mosni nem fogok!
* Csendül végre dallamos hangja, ahogy elhagyják a műhelyt.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-10-26 23:44:53
Üzenet elküldve: 2013-10-26 23:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
* Változnak az idők, hiszen gúny és parancs helyett csak Alexis becézi, drótkefe és kavicsok után, csak a félvér puha keze éri bőrét. Hiába, ő sem képes olyanra, mi csak isteni hatalom változtathat meg, csak abban bízhat, hogy jelenléte és szeretete segít Xareth-nek abban, hogy megváltozzon.
Kicsit értetlenül pislog a nevetésre, nem egészen érti az okát, de mikor érzi a fiú ölelését, finom érintését, puha csókját, ő is kuncog egy kicsit. *
- Csak nem egy kis bemutatót szeretnél?
* Bár, Alexis éppen nincs képben az artheniori páncélzat divat alakulásával, azért pár darabot valóban megnézhetne magán.
A következő ötletre enyhe pírral nevetgél, nem is gondolta volna, hogy ennyire... közvetlen lesz Xareth. Valahogy jól esik, hiszen ha látni szeretné, azzal elismeri, hogy szép, vonzó. És ettől valamiért nem képes, csak idétlenül vigyorogni, enyhén kipirosodott arccal. Erre mit mondhatna? Mert hízelgő, ám mégis... *
- Lamellás vért lesz.
*Pont, döntött. Valahogy megvilágosodott talán a sötételf közelségétől, vagy esetleg terve van? S miért pont a lamellás, mikor annál sokkal strapabíróbbak is vannak, nem hogy jobbak! Végül mégis amellett dönt. Hamarosan meg is kaphatja, jelzi a kovács. *
Kicsit értetlenül pislog a nevetésre, nem egészen érti az okát, de mikor érzi a fiú ölelését, finom érintését, puha csókját, ő is kuncog egy kicsit. *
- Csak nem egy kis bemutatót szeretnél?
* Bár, Alexis éppen nincs képben az artheniori páncélzat divat alakulásával, azért pár darabot valóban megnézhetne magán.
A következő ötletre enyhe pírral nevetgél, nem is gondolta volna, hogy ennyire... közvetlen lesz Xareth. Valahogy jól esik, hiszen ha látni szeretné, azzal elismeri, hogy szép, vonzó. És ettől valamiért nem képes, csak idétlenül vigyorogni, enyhén kipirosodott arccal. Erre mit mondhatna? Mert hízelgő, ám mégis... *
- Lamellás vért lesz.
*Pont, döntött. Valahogy megvilágosodott talán a sötételf közelségétől, vagy esetleg terve van? S miért pont a lamellás, mikor annál sokkal strapabíróbbak is vannak, nem hogy jobbak! Végül mégis amellett dönt. Hamarosan meg is kaphatja, jelzi a kovács. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066