Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:36:49
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:36:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Elgondolkozik az előbb hallottakon.
~Nekem vette? Jaj, de hát nekem nem is lett volna...Végül is, már mindegy. Nem lehet visszaforgatni, ahogy mást sem.~*
-Nem segítesz nevet választani?
*Hagyja, hogy leemeljék a szamárról, és készségesen fogja újra Leon kezét. Ahogy kikötik őt, szabad kezével felé nyúl, és megsimogatja.*
-Ne félj, csacsi, mindjárt jövünk!
*Mosolyog az állatra, aki persze mit sem ért az egészből. Niara, hallva Leon sóhaját a kérdésére, inkább úgy dönt, hogy nem zargatja tovább a buta kérdésekkel őt. Csak némán bólint a válaszra. Ezután belépked vele a kovácshoz, ahol a pult alig alacsonyabb a tőle.*
-Jó napot.
*Köszön udvariasan, és már neki is áll bámészkodni. Mellette állnak sorban a szebbnél szebb, csillogó, vadonatúj fegyverek, amik olyan fényesek, hogy viszontláthatja magát rajtuk. Már éppen megemeli egy picit a kezét, hogy megérintse az egyiket, amikor Leon rászól, s egyből háta mögé teszi a kezét. Ő? Eszébe sem jutott olyasmi, hogy hozzáérjen bármihez is!
Megvárja, amíg végbemegy az üzlet, aztán köszön újra a kovácsnak és már kint is vannak a műhelyből. Kiérve, egyből odalép a csacsihoz.*
-Látod? Ugye, nem tartott sokáig?
*Mosolyogva simogatja meg a szamár nyakát.*
*Elgondolkozik az előbb hallottakon.
~Nekem vette? Jaj, de hát nekem nem is lett volna...Végül is, már mindegy. Nem lehet visszaforgatni, ahogy mást sem.~*
-Nem segítesz nevet választani?
*Hagyja, hogy leemeljék a szamárról, és készségesen fogja újra Leon kezét. Ahogy kikötik őt, szabad kezével felé nyúl, és megsimogatja.*
-Ne félj, csacsi, mindjárt jövünk!
*Mosolyog az állatra, aki persze mit sem ért az egészből. Niara, hallva Leon sóhaját a kérdésére, inkább úgy dönt, hogy nem zargatja tovább a buta kérdésekkel őt. Csak némán bólint a válaszra. Ezután belépked vele a kovácshoz, ahol a pult alig alacsonyabb a tőle.*
-Jó napot.
*Köszön udvariasan, és már neki is áll bámészkodni. Mellette állnak sorban a szebbnél szebb, csillogó, vadonatúj fegyverek, amik olyan fényesek, hogy viszontláthatja magát rajtuk. Már éppen megemeli egy picit a kezét, hogy megérintse az egyiket, amikor Leon rászól, s egyből háta mögé teszi a kezét. Ő? Eszébe sem jutott olyasmi, hogy hozzáérjen bármihez is!
Megvárja, amíg végbemegy az üzlet, aztán köszön újra a kovácsnak és már kint is vannak a műhelyből. Kiérve, egyből odalép a csacsihoz.*
-Látod? Ugye, nem tartott sokáig?
*Mosolyogva simogatja meg a szamár nyakát.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-06-02 08:24:01
Üzenet elküldve: 2014-06-02 08:24:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon elgondolkodik a tündérlány ötletén.*
~Hogy nevet? A szamárnak?~
*Igen kézenfekvő ötlet lenne, hiszen most már útitársuk, és mint ilyen, valahogy szólítani kell. Leon eddig összesen két állatot nevezett el, mindegyiket a saját fajtája szerint. Az egyik Cica volt, a másik pedig Patkány. Nem valami szellemes nevek, ezzel tisztában van ő is, így arra jut végül, hogy megengedi a kicsi lánynak, hogy ő nevezze el a csacsit. El is mondja, hogy mire jutott.*
-A csacsit neked vettem, picim. Nevezd el te!
*Ezzel elintézettnek látja a dolgot. Kedves mosollyal fordul a lány felé.*
-Akkor, minek is szeretnéd hívni?
*Megsimogatja a nagyfülűt, miközben lassan a kovácshoz érnek. Itt egy pillanat alatt leszedi a lányt a hátáról és kézen fogja, miután kikötötte a szamarat. A lány kérdésére nagyot sóhajt. Semmi kedve riogatni Niát, hiszen lehet, hogy nyugodtan eljutnak a szántókig, és a kardra végül semmi szükség nem lesz. Így, csak eképpen válaszol.*
-Egy kard. A régi tönkrement, ezért kell.
*Ezzel a lányt maga mellett tartva lép be a kovácshoz. Bent mindenféle fegyverek lógnak a falon. Leon már mindet átnézte, most nem azért jött, hogy megcsodálja őket, hanem azért, hogy az általa készíttetett pengét elvihesse. Mikor meglátja a kovácsot, gyorsan meg is szólítja őt, de előtte halkan odasuttog a lányhoz.*
-Légyszíves maradj mellettem, ne nyúlj semmihez!
*Hangja nem parancsoló, inkább aggódik a kicsiny tündérke miatt, nem szeretné, hogy megvágja magát, vagy leborítson valamit. Ezután kezét nyújtva a férfihoz fordul.*
-Leon Descobrat! Ha jól emlékszem, rendeltem egy kardot. Azért jöttem!
*A férfi azonnal el is kezdi keresgélni a pult alatt. Egy kb. fél-egy perces keresgélés után rá is akad a fegyverre, és kirakja azt maga elé.*
-Pont olyan, ahogy elmondta! Nem volt egyszerű munka.
*Ezután Leon ezért is otthagyja a megfelelő fizetséget, és már indul is kifelé. A lány nemrég feltett kérdésére, miszerint két nap-e az utazás, csak most tér rá, miközben már az erdő felé haladnak.*
-Két nap.
*Ismétli meg újra.*
-Egy éjszakát fogunk az erdőben tölteni, de lehet, hogy több is lesz, mire megtaláljuk a házatok.
~Remélem, ha eljutunk a szántókig, akkor eszébe jut, hol van a házuk...~
*Reménykedik magában. Ő csak a táblák határáig tudja az utat, onnan a lánynak kell vezetnie, vagy, ha mást nem, kérdezősködniük kell majd. De ez még jóval távolabb van. Leonnak fogalma sincs, hogy mi jár a lány buksijában. Ha tudná, bizonyára megnyugtatná, hogy semmi baj nem lesz, hiszen ennyi rossz nem történhet senkivel egyszerre... A szekérről Leonnak még csak tudomása sem volt, lehet, hogyha tudta volna, akkor nem szamarat, hanem lovat vesz, de így, hogy megvette a csacsit, már végül is mindegy, hiszen az apró jószág nem húzásra van tenyésztve.*
*Leon elgondolkodik a tündérlány ötletén.*
~Hogy nevet? A szamárnak?~
*Igen kézenfekvő ötlet lenne, hiszen most már útitársuk, és mint ilyen, valahogy szólítani kell. Leon eddig összesen két állatot nevezett el, mindegyiket a saját fajtája szerint. Az egyik Cica volt, a másik pedig Patkány. Nem valami szellemes nevek, ezzel tisztában van ő is, így arra jut végül, hogy megengedi a kicsi lánynak, hogy ő nevezze el a csacsit. El is mondja, hogy mire jutott.*
-A csacsit neked vettem, picim. Nevezd el te!
*Ezzel elintézettnek látja a dolgot. Kedves mosollyal fordul a lány felé.*
-Akkor, minek is szeretnéd hívni?
*Megsimogatja a nagyfülűt, miközben lassan a kovácshoz érnek. Itt egy pillanat alatt leszedi a lányt a hátáról és kézen fogja, miután kikötötte a szamarat. A lány kérdésére nagyot sóhajt. Semmi kedve riogatni Niát, hiszen lehet, hogy nyugodtan eljutnak a szántókig, és a kardra végül semmi szükség nem lesz. Így, csak eképpen válaszol.*
-Egy kard. A régi tönkrement, ezért kell.
*Ezzel a lányt maga mellett tartva lép be a kovácshoz. Bent mindenféle fegyverek lógnak a falon. Leon már mindet átnézte, most nem azért jött, hogy megcsodálja őket, hanem azért, hogy az általa készíttetett pengét elvihesse. Mikor meglátja a kovácsot, gyorsan meg is szólítja őt, de előtte halkan odasuttog a lányhoz.*
-Légyszíves maradj mellettem, ne nyúlj semmihez!
*Hangja nem parancsoló, inkább aggódik a kicsiny tündérke miatt, nem szeretné, hogy megvágja magát, vagy leborítson valamit. Ezután kezét nyújtva a férfihoz fordul.*
-Leon Descobrat! Ha jól emlékszem, rendeltem egy kardot. Azért jöttem!
*A férfi azonnal el is kezdi keresgélni a pult alatt. Egy kb. fél-egy perces keresgélés után rá is akad a fegyverre, és kirakja azt maga elé.*
-Pont olyan, ahogy elmondta! Nem volt egyszerű munka.
*Ezután Leon ezért is otthagyja a megfelelő fizetséget, és már indul is kifelé. A lány nemrég feltett kérdésére, miszerint két nap-e az utazás, csak most tér rá, miközben már az erdő felé haladnak.*
-Két nap.
*Ismétli meg újra.*
-Egy éjszakát fogunk az erdőben tölteni, de lehet, hogy több is lesz, mire megtaláljuk a házatok.
~Remélem, ha eljutunk a szántókig, akkor eszébe jut, hol van a házuk...~
*Reménykedik magában. Ő csak a táblák határáig tudja az utat, onnan a lánynak kell vezetnie, vagy, ha mást nem, kérdezősködniük kell majd. De ez még jóval távolabb van. Leonnak fogalma sincs, hogy mi jár a lány buksijában. Ha tudná, bizonyára megnyugtatná, hogy semmi baj nem lesz, hiszen ennyi rossz nem történhet senkivel egyszerre... A szekérről Leonnak még csak tudomása sem volt, lehet, hogyha tudta volna, akkor nem szamarat, hanem lovat vesz, de így, hogy megvette a csacsit, már végül is mindegy, hiszen az apró jószág nem húzásra van tenyésztve.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:36:00
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:36:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Észrevesz egy kovácsműhelyt, nem állja meg, hogy be ne térjen. Az olvadt fém illatát már meg is érzi, s egyenletes kopácsolást hall, nyilván a kovács keze alatt formálódik a felhevített vas. A falon mindenféle fegyver, díszítésként, s Kilenna gondolja, hogy egyfajta reklámként is. Egyet- egyet megfog. A nagy, nehéz kardok nem neki valók. Felfedezi még a falra festett írást is, melyet nem ért pedig ismer jópár nyelvet. A műhely nem egy nagy térből, hanem több, kisebb helyiségből áll. Megjelenik végül a kovács, kezei mocskosak, ahogy az előtte lévő fehér köpeny is, mely már vesztett eredeti színéből. A gnóm lány azt tudakolja, hogy hogyan juthat a Mágustoronyba. A kovács elvezeti egy ajtóhoz, melyen át az erdőbe juthat, úgy elvileg közelebb kerül úticéljához.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:14:49
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:14:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Losriel a farkassal együtt belép a kovácsműhelybe. Körülnéznek mind a ketten. A plafonról lelógó kardokon és vérteken kívül mást nem lehet látni.*
-Üdvözlöm, kovács! *szólítja meg a munkájával elfoglalt kovácsmestert.* -Nincs esetleg felesleges bőrszíja?
*A kovács lassan végigméri a fiút.*
-Persze, van, használd egészséggel. *húz ki a polc mögül egy nagyjából húsz centis bőrszíjat, melyet egy ravasz mosollyal ad oda a fiúnak, de hogy az a mosoly mire föl, azt nem tudni.*
-Köszönöm! *lép ki a kovácsműhelyből, majd a szíjat a farkas nyakára erősíti, utána pedig elhagyja a műhelyt.*
-Üdvözlöm, kovács! *szólítja meg a munkájával elfoglalt kovácsmestert.* -Nincs esetleg felesleges bőrszíja?
*A kovács lassan végigméri a fiút.*
-Persze, van, használd egészséggel. *húz ki a polc mögül egy nagyjából húsz centis bőrszíjat, melyet egy ravasz mosollyal ad oda a fiúnak, de hogy az a mosoly mire föl, azt nem tudni.*
-Köszönöm! *lép ki a kovácsműhelyből, majd a szíjat a farkas nyakára erősíti, utána pedig elhagyja a műhelyt.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-29 15:51:39
Üzenet elküldve: 2014-05-29 15:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Zopal rendesen kipihente magát. Igaz nem kellett sok mindent és mivel unatkozott ezért elkezdett munkát keresni ami sikertelen volt de, kipihenten érkezett a kovácshoz. Szinte biztos elkészítették idő közben a felszerelést amit rendelt. Kicsit ideges. Egy városi kovács biztos ért a szakmájához de, egy harcos már csak ilyen. A paraszt az ásójáért vagy a kapájáért a harcos meg a páncéljáért izgatott. Talán kicsit jobban is, hisz neki az élete múlhat ilyenen. De ezek az érzelmek nem látszódnak az arcán. Már megtanulta elrejteni őket. Így teljesen nyugodt hangon és hanglejtéssel érdeklődik a kovácstól.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:08:24
Üzenet elküldve: 2014-05-24 19:08:24
ÚJ
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Sienna a piactérről jön, most ér ide a kovácsműhelyhez. Nem tudja, hogy mért jön, csak az előző "munkáltatója" tanácsolta, hogy errefelé érdemes eljönni, ha kalandot akar. Meg, ha már itt van megnézi, mi mennyibe kerül a kovácsműhelyben.
~ Lehet, hogy annyira drága, hogy egy kardot sem tudnék kovácsoltatni, de legalább megismerkedek a kováccsal. ~
Sienna kopogtat a kovács házához, de nem felel senki. Kopogtat újra, semmi. Már épp fordul el az ajtótól, azt gondolja, hogy senki nincs itthon, amikor egy nő kinyitja az ajtót. A kovács felesége az. Ezt Sienna nem tudja, de gondolja. *
- Nincs itthon, gyere vissza később! * szól a nő, s ugyanezzel a mozdulattal be is csukja az ajtót.
Sienna leül a ház mellett egy nagyobb kőre, megvárja a kovácsmestert.
Sienna már egy órája vár, kezdi azt hinni, hogy soha nem jön haza a kovács, amikor meglátja, hogy egy szekér jön, a szekért egy kopasz ember vezeti.
~ Valószínűleg ő lehet a kovács.~ gondolja Sienna.
És nem téved. A kopasz ember lelép a hintóról és mély hangon mondja:*
- Hoztam alapanyagot, elnézést, ha megvárattalak!
- Semmi gond *szólal meg Sienna bár igazából már kezdett türelmetlenkedni.*
- Na tehát! Miért jöttél? *kérdezi a kovács.*
- Az árak érdekelnének, meg esetleg szállás, ha van itt.
- Árak vannak, szállás nincsen sajnos! *mondja a kovács és hatalmas nagy hahotázásba kezd.
A nap már alacsonyan jár. Sienna éppen a kováccsal beszélget az árakról, de úgy dönt, hogy most nem vásárol semmit, maximum legközelebb, ha erre jár. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.24 21:13:30, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése; Múlt helyett jelen idő; Hiányzó jelek pótlása.
~ Lehet, hogy annyira drága, hogy egy kardot sem tudnék kovácsoltatni, de legalább megismerkedek a kováccsal. ~
Sienna kopogtat a kovács házához, de nem felel senki. Kopogtat újra, semmi. Már épp fordul el az ajtótól, azt gondolja, hogy senki nincs itthon, amikor egy nő kinyitja az ajtót. A kovács felesége az. Ezt Sienna nem tudja, de gondolja. *
- Nincs itthon, gyere vissza később! * szól a nő, s ugyanezzel a mozdulattal be is csukja az ajtót.
Sienna leül a ház mellett egy nagyobb kőre, megvárja a kovácsmestert.
Sienna már egy órája vár, kezdi azt hinni, hogy soha nem jön haza a kovács, amikor meglátja, hogy egy szekér jön, a szekért egy kopasz ember vezeti.
~ Valószínűleg ő lehet a kovács.~ gondolja Sienna.
És nem téved. A kopasz ember lelép a hintóról és mély hangon mondja:*
- Hoztam alapanyagot, elnézést, ha megvárattalak!
- Semmi gond *szólal meg Sienna bár igazából már kezdett türelmetlenkedni.*
- Na tehát! Miért jöttél? *kérdezi a kovács.*
- Az árak érdekelnének, meg esetleg szállás, ha van itt.
- Árak vannak, szállás nincsen sajnos! *mondja a kovács és hatalmas nagy hahotázásba kezd.
A nap már alacsonyan jár. Sienna éppen a kováccsal beszélget az árakról, de úgy dönt, hogy most nem vásárol semmit, maximum legközelebb, ha erre jár. *
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.24 21:13:30, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése; Múlt helyett jelen idő; Hiányzó jelek pótlása.
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-23 18:31:55
Üzenet elküldve: 2014-05-23 18:31:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Leon elnyűtt képpel érkezik meg a kovácshoz. Tompa, régi fegyvere helyére szeretne magának valamit. Nem titkolt szándéka, hogy valami páncéllal is meglepje magát, de fogalma sincs az itteni árakról. Neki eddig, amikor fegyver vagy láncing, sisak kellett, egyszerűen fosztogatás után elvette. De kalózéveinek már régen vége. Ehhez nagyon nehezen, de hozzászokott már. Mégis visszavágyik ahhoz az élethez. De most nem ezzel kell foglalkoznia, hanem azzal, amiért jött. Vásárolni. Be is köszön a bent lévőnek.*
-Üdvözletem! Vásárolni jöttem.
*Mondja ki szándékát hangosan is. Elkezdi nézegetni a kirakott fegyvereket. Közben előveszi a sajátját. Nagyon nehéz tőle megválnia, de nem ér semmit egy tönkrement tőr.*
~Csak emlékek, semmi több.~
*Hiába álltatja magát. Meg fogja tartani a tőrt akkor is, ha már nem tudja használni. Bőrvértjét is nézegeti. Több helyen lukas már, de ha nincs elég pénze, nem erre fog elsősorban költeni. Hajót akart venni a pénzéből, de nincs mit tenni, a hajó várhat. Várnia kell. Ez a fontosabb. Kardokat figyeli, hiszen nem is akarna mást, csak vágófegyvert, hiszen azzal tud igazán bánni. Ugyan a többit is ismeri, használta, de karddal van gyakorlata, tapasztalata.*
~Hamarosan útnak indulok, muszáj megvenni!~
*Biztatja magát, hiszen semmi kedve megválni aranyaitól, de azért mégis előveszi az erszényt, és lerakja az asztalra, majd elveszi a fegyvert, ami neki kell. Hosszasan álldogál és nézegeti a kardot. Minden egyes pontját átvizsgálja, végighúzza az ujján, hogy megnézze, elég éles-e. A fegyver pengéje alatt rögtön egy kis vérpötty keletkezik.*
~Jó lesz.~
-Ezt szeretném!
*Ezzel ki is fizeti, majd távozik is a helyről.*
-Üdvözletem! Vásárolni jöttem.
*Mondja ki szándékát hangosan is. Elkezdi nézegetni a kirakott fegyvereket. Közben előveszi a sajátját. Nagyon nehéz tőle megválnia, de nem ér semmit egy tönkrement tőr.*
~Csak emlékek, semmi több.~
*Hiába álltatja magát. Meg fogja tartani a tőrt akkor is, ha már nem tudja használni. Bőrvértjét is nézegeti. Több helyen lukas már, de ha nincs elég pénze, nem erre fog elsősorban költeni. Hajót akart venni a pénzéből, de nincs mit tenni, a hajó várhat. Várnia kell. Ez a fontosabb. Kardokat figyeli, hiszen nem is akarna mást, csak vágófegyvert, hiszen azzal tud igazán bánni. Ugyan a többit is ismeri, használta, de karddal van gyakorlata, tapasztalata.*
~Hamarosan útnak indulok, muszáj megvenni!~
*Biztatja magát, hiszen semmi kedve megválni aranyaitól, de azért mégis előveszi az erszényt, és lerakja az asztalra, majd elveszi a fegyvert, ami neki kell. Hosszasan álldogál és nézegeti a kardot. Minden egyes pontját átvizsgálja, végighúzza az ujján, hogy megnézze, elég éles-e. A fegyver pengéje alatt rögtön egy kis vérpötty keletkezik.*
~Jó lesz.~
-Ezt szeretném!
*Ezzel ki is fizeti, majd távozik is a helyről.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-21 12:27:45
Üzenet elküldve: 2014-05-21 12:27:45
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//beszerzőkörút//
*A fél-elf elröhögi magát. Nem tehet róla: egyszerűen csak elképzelte ahogy a vérmes barbár harcosok reggelente struccot hajkurásznak. Ezt a gondolatot azonnal meg is osztja Leával. Persze hozzátéve a legfontosabbat:*
-Nem, biztos nem maradna. Főleg most, hogy letelepedtünk figyeld meg, hogy mindenki többet fog enni, mint eddig bármikor márpedig egyesek bizony tudnak zabálni. Ez az elkényelmesedés egyik velejárója.
*Aztán hosszan tűnődik a feltett kérdésen. A kézenfekvő válasz nyilván az lenne, hogy az elf rabszolga volt a legszebb mind közül, de a bárd jól tudja, hogy a legkézenfekvőbb válaszok nem mindig pontosak, márpedig szeretne őszinte lenni.*
-Nem, nem zavar hogy többen is voltak vele. Érintetlen lányt már elég nehéz találni, főleg az én koromban. Ráadásul *vigyorodik el pajzánul* a piacon is megvesszük a narancsot, ha tudjuk is hogy előttünk többen is összefogdosták. A lényeg hogy evés előtt meg kell mosni.
Komolyra fordítva a szót: valahogy már akkor is éreztem, hogy értem többet tenne, mint bárkiért. Igaz időbe telt, de beigazolódott a gyanúm: azzal a kislánnyal -nem tudom emlékszel-e rá, nem sokkal ideérkezésünk előtt halt meg-, felfedeztek egy növényt ami javította az állatok szaporodási arányát. Saját magán kísérletezett vele s végül a lánynak sikerült azt a keveréket megtalálnia ami miatt most félvér létem ellenére lehet gyermekem. Ez nekem rengeteget jelent és nem hinném, hogy bárki más megtette volna értem. Persze az ilyesmit előre nem tudja az ember de egy sugallat sokat segít. Talán maguktól a Szellemektől kaptam, annak ellenére hogy nem vagyok közvetlenül a törzsből való. Talán ezzel jelezték, hogy mégis befogadtak. Én mindenesetre boldog vagyok vele.
*Az út valóban lassabban telik, legalábbis elég hosszú monológot sikerül Xomorrnak levágnia mielőtt visszaérnének a kovácshoz. A páncél már ki van fényesítve. Még egyszer alaposan átvizsgálja - nem akarja ugyanis Hrothgaar csipkelődését hallani hetekig miatta - s miközben a Szellemjáró fizet ő felteszi a szekérre az előre elkészített helyre. Közben "beparkol" a hátsó ajtó elé, arccal az erdő irányába hogy itt hagyhassák a várost és mehessenek vissza a hegyre. Mindig nosztalgikus érzései lesznek ettől a helytől, az már bizonyos, de az is hogy többé ez nem otthon számára.*
*A fél-elf elröhögi magát. Nem tehet róla: egyszerűen csak elképzelte ahogy a vérmes barbár harcosok reggelente struccot hajkurásznak. Ezt a gondolatot azonnal meg is osztja Leával. Persze hozzátéve a legfontosabbat:*
-Nem, biztos nem maradna. Főleg most, hogy letelepedtünk figyeld meg, hogy mindenki többet fog enni, mint eddig bármikor márpedig egyesek bizony tudnak zabálni. Ez az elkényelmesedés egyik velejárója.
*Aztán hosszan tűnődik a feltett kérdésen. A kézenfekvő válasz nyilván az lenne, hogy az elf rabszolga volt a legszebb mind közül, de a bárd jól tudja, hogy a legkézenfekvőbb válaszok nem mindig pontosak, márpedig szeretne őszinte lenni.*
-Nem, nem zavar hogy többen is voltak vele. Érintetlen lányt már elég nehéz találni, főleg az én koromban. Ráadásul *vigyorodik el pajzánul* a piacon is megvesszük a narancsot, ha tudjuk is hogy előttünk többen is összefogdosták. A lényeg hogy evés előtt meg kell mosni.
Komolyra fordítva a szót: valahogy már akkor is éreztem, hogy értem többet tenne, mint bárkiért. Igaz időbe telt, de beigazolódott a gyanúm: azzal a kislánnyal -nem tudom emlékszel-e rá, nem sokkal ideérkezésünk előtt halt meg-, felfedeztek egy növényt ami javította az állatok szaporodási arányát. Saját magán kísérletezett vele s végül a lánynak sikerült azt a keveréket megtalálnia ami miatt most félvér létem ellenére lehet gyermekem. Ez nekem rengeteget jelent és nem hinném, hogy bárki más megtette volna értem. Persze az ilyesmit előre nem tudja az ember de egy sugallat sokat segít. Talán maguktól a Szellemektől kaptam, annak ellenére hogy nem vagyok közvetlenül a törzsből való. Talán ezzel jelezték, hogy mégis befogadtak. Én mindenesetre boldog vagyok vele.
*Az út valóban lassabban telik, legalábbis elég hosszú monológot sikerül Xomorrnak levágnia mielőtt visszaérnének a kovácshoz. A páncél már ki van fényesítve. Még egyszer alaposan átvizsgálja - nem akarja ugyanis Hrothgaar csipkelődését hallani hetekig miatta - s miközben a Szellemjáró fizet ő felteszi a szekérre az előre elkészített helyre. Közben "beparkol" a hátsó ajtó elé, arccal az erdő irányába hogy itt hagyhassák a várost és mehessenek vissza a hegyre. Mindig nosztalgikus érzései lesznek ettől a helytől, az már bizonyos, de az is hogy többé ez nem otthon számára.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-21 11:59:42
Üzenet elküldve: 2014-05-21 11:59:42
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
*Mivel másik úton mennek a kovácshoz, mint ahogyan eljöttek tőle ezért újra sok látnivalót kínál neki a hely. Már persze azok után, hogy sikerült a pulzusát visszakényszerítenie az eredetire. Eddig azért félt a várostól, mert nem ismerte, de most meg már azért mert megismerte. Nem igaz persze ebben a formában, nem fél ugyanis tőle, csak nem kér belőle. A kőház neki továbbra is túl végleges - még az erődöt is meg kell szokja -, illetve túl sok egymásnak is idegen népség él itt. Ő szereti ismerni azt, akivel egy területen él, legalább annyira, hogy tudja a nevét. Itt bezzeg a népek a fogadóban ismerkednek, meg effélék. Leának ez valahogyan nem "fekszik".*
- Tudod milyen állat kéne nekünk? Az amelyik a pusztákon élt... Sztucce, vagy szrucc, vagy mi a neve. Ami nem tud repülni csak szaladni. Na annak a tojása is jó nagy. Három olyan tojásból megreggelizne az egész törzs és még maradna is...
*mondja elgondolkodva, és mosolyogva képzeli maga elé a nagytollú, hosszúlábú és -nyakú futómadarakat. Még gyerekként látott ilyeneket, akkor bátorságpróba volt az, hogy elkaptak egyet és meglovagolták. Ki tud tovább fennmaradni rajta és kit csíp meg a legkevesebbszer. Visszagondolva szép idők voltak*
- Mondd Xomorr, mikor érezted úgy először, hogy a szárnyaid alá kell venned Chiarit? És miért pont őt választottad? Akkoriban sokkal több szolgánk volt...
*kérdezi érdeklődve mikor már bőven a kovácsműhely felé zötykölődnek. Az ilyen történeteket is kedveli. Dharrenről például tudja, hogy ő annak idején próbálkozott Chiarinál, csak az elf elég vérmes volt ahhoz, hogy jobb belátásra térítse a harcos - no meg, hogy kis időre magasabb hangot csináljon neki. Nyilván nem Dharren volt az egyetlen aki berángatta a gyógyítót a sátrába, és Chiari nem lehetett mindig olyan szerencsés, hogy eltérítse őket.*
- Nem zavar téged, hogy mások is...? A barátaid..?
*igazából arra kíváncsi, hogy mások ezt hogy dolgozzák fel, mármint azt, hogy a párjuk nem csak és kizárólag az övék, vagy legalábbis, hogy nem mindig volt csak az övék. Kagannal és Leával is valami hasonló ahelyzet. Bár ők a szó szoros értelmében véve nem is egy pár, legalábbis nem úgy, mint ahogyan Xomorr és Chiari. És ugyebár Leának a napokban volt egy olyan féltékenységi rohama ami előtte még soha...*
*Mivel másik úton mennek a kovácshoz, mint ahogyan eljöttek tőle ezért újra sok látnivalót kínál neki a hely. Már persze azok után, hogy sikerült a pulzusát visszakényszerítenie az eredetire. Eddig azért félt a várostól, mert nem ismerte, de most meg már azért mert megismerte. Nem igaz persze ebben a formában, nem fél ugyanis tőle, csak nem kér belőle. A kőház neki továbbra is túl végleges - még az erődöt is meg kell szokja -, illetve túl sok egymásnak is idegen népség él itt. Ő szereti ismerni azt, akivel egy területen él, legalább annyira, hogy tudja a nevét. Itt bezzeg a népek a fogadóban ismerkednek, meg effélék. Leának ez valahogyan nem "fekszik".*
- Tudod milyen állat kéne nekünk? Az amelyik a pusztákon élt... Sztucce, vagy szrucc, vagy mi a neve. Ami nem tud repülni csak szaladni. Na annak a tojása is jó nagy. Három olyan tojásból megreggelizne az egész törzs és még maradna is...
*mondja elgondolkodva, és mosolyogva képzeli maga elé a nagytollú, hosszúlábú és -nyakú futómadarakat. Még gyerekként látott ilyeneket, akkor bátorságpróba volt az, hogy elkaptak egyet és meglovagolták. Ki tud tovább fennmaradni rajta és kit csíp meg a legkevesebbszer. Visszagondolva szép idők voltak*
- Mondd Xomorr, mikor érezted úgy először, hogy a szárnyaid alá kell venned Chiarit? És miért pont őt választottad? Akkoriban sokkal több szolgánk volt...
*kérdezi érdeklődve mikor már bőven a kovácsműhely felé zötykölődnek. Az ilyen történeteket is kedveli. Dharrenről például tudja, hogy ő annak idején próbálkozott Chiarinál, csak az elf elég vérmes volt ahhoz, hogy jobb belátásra térítse a harcos - no meg, hogy kis időre magasabb hangot csináljon neki. Nyilván nem Dharren volt az egyetlen aki berángatta a gyógyítót a sátrába, és Chiari nem lehetett mindig olyan szerencsés, hogy eltérítse őket.*
- Nem zavar téged, hogy mások is...? A barátaid..?
*igazából arra kíváncsi, hogy mások ezt hogy dolgozzák fel, mármint azt, hogy a párjuk nem csak és kizárólag az övék, vagy legalábbis, hogy nem mindig volt csak az övék. Kagannal és Leával is valami hasonló ahelyzet. Bár ők a szó szoros értelmében véve nem is egy pár, legalábbis nem úgy, mint ahogyan Xomorr és Chiari. És ugyebár Leának a napokban volt egy olyan féltékenységi rohama ami előtte még soha...*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-19 21:40:27
Üzenet elküldve: 2014-05-19 21:40:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rolfeuss Kelardo //
* Igencsak összerezzen a vállára sikló kéz érintésére, s valami furcsa érzés fut végig a gerincén. Még mielőtt felismerhetné, Rolf hangját, netán felfoghatná, hogy hall valamit, már tudja, hogy ő az. Valami mély megérzés tán…? Maga sem tudja. *
- Rolf! Azt hittem, alszik. * Pillant rá hátra válla felett, s valahogy örömteli mosoly kúszik az arcára. Mintha már az boldogabbá tenné, hogy nem egyedül áll a boltban, bár amúgy sem tűnik boldogtalannak. * - Azt hiszem, megelégszem pár nyíllal.
- Hogy milyen fegyvereket kedvelek? * Gondolkozott el körbepillantva. * Ugyebár egy bottal nem igen lehet ölni, nemde? Van egy fúvócsövem. Azt hiszem számomra ez a legkézenfekvőbb fegyver, talán még a tőr, vagy a pusztakezes harc, bár abból sem az erőfitogtató. Szerintem sokkal hatékonyabb, ha az ember nem erőből dolgozik, hanem az ellenfele erejét fordítja ellene… érti, mire gondolok, nem? Valaha sok hasonló helyen jártam, és atyám is sokat kovácsolt. Nosztalgikus egy hely. *Bólogat, majd összefonja maga előtt a karjait. * Azt hiszem, itt végeztünk… esetleg megejthetnénk azt a kis túrát az erdőbe, nem gondolja?
* Apró kis sejtelmes, selymes mosolyra húzódik a szája, majd mielőtt a földmíves válaszolhatna, elsiklik mellette az ajtó felé, fél vállával és csípőjével nekisúrlódva, macskaszerűen a férfinek… mintha csak egy véletlen mozdulat lett volna. *
* Igencsak összerezzen a vállára sikló kéz érintésére, s valami furcsa érzés fut végig a gerincén. Még mielőtt felismerhetné, Rolf hangját, netán felfoghatná, hogy hall valamit, már tudja, hogy ő az. Valami mély megérzés tán…? Maga sem tudja. *
- Rolf! Azt hittem, alszik. * Pillant rá hátra válla felett, s valahogy örömteli mosoly kúszik az arcára. Mintha már az boldogabbá tenné, hogy nem egyedül áll a boltban, bár amúgy sem tűnik boldogtalannak. * - Azt hiszem, megelégszem pár nyíllal.
- Hogy milyen fegyvereket kedvelek? * Gondolkozott el körbepillantva. * Ugyebár egy bottal nem igen lehet ölni, nemde? Van egy fúvócsövem. Azt hiszem számomra ez a legkézenfekvőbb fegyver, talán még a tőr, vagy a pusztakezes harc, bár abból sem az erőfitogtató. Szerintem sokkal hatékonyabb, ha az ember nem erőből dolgozik, hanem az ellenfele erejét fordítja ellene… érti, mire gondolok, nem? Valaha sok hasonló helyen jártam, és atyám is sokat kovácsolt. Nosztalgikus egy hely. *Bólogat, majd összefonja maga előtt a karjait. * Azt hiszem, itt végeztünk… esetleg megejthetnénk azt a kis túrát az erdőbe, nem gondolja?
* Apró kis sejtelmes, selymes mosolyra húzódik a szája, majd mielőtt a földmíves válaszolhatna, elsiklik mellette az ajtó felé, fél vállával és csípőjével nekisúrlódva, macskaszerűen a férfinek… mintha csak egy véletlen mozdulat lett volna. *
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-19 11:00:51
Üzenet elküldve: 2014-05-19 11:00:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha//
*Érzékeli, amint a szekér megáll, és a nő leugrik a bakról, de egyelőre nem nyitja ki szemeit, csak pár perc elteltével. Ásít egyet, megdörzsölgeti szemeit, majd iszik a kulacsából egy kis vizet, és beharap egy körtét.* ~Szóval ez a kovácsműhely.~ *nézegeti az épületet, majd lekecmereg a bakról, megfogja a kantárat, és kiköti a lovát a műhely előtti vastag cölöphöz. Majd hátramegy, és a ponyvát teljesen ráhúzza a szekérre, aztán a kampókat nagy fizikai erőkifejtés segítségével beakassza a megfelelő vájatba. Így a ponyva nem lóg, hanem stabilan ki van feszítve, ellenállva ezzel a nagyobb szeleknek, esőzéseknek, és persze eltakarva a kíváncsi szemek elől a kocsi tartalmát. Aztán ő maga is besétál a műhelybe, ahol azonnal megcsapja a meleg párás levegő, ami semmivel sem téveszthető össze. A nagyobb terem falain sorakozó fegyvereket figyeli, és itt még a földműves szemei is megakadnak a kínálaton. Elsősorban a zúzófegyverek iránt érdeklődik, így azokat szemrevételezi elsőként, közölük is leginkább a fejszéket és a fokosokat. Le is akaszt egy fokost a helyéről, megforgatja, megnézi a fej élét, edzettségét, aztán a nyél erősségét és anyagát.* ~Szerintem az enyém erősebb.~ *állapítja meg magában, aztán az íjakat nézegeti. Mindig is szerette ezeket, különösen a hatalmas számszeríjakat, de ritka ügyetlenül használja őket, de nem is ez az erőssége. Aztán meghallja Ëleya hangját, aki biztosan a kováccsal üzletel, és meg is indul feléjük. Mikor odaér, már konkrét árakról beszélnek.*
-Mit sikerült találnia Ëleya kedves ? *teszi vállára a kezét, majd tovább lép, és kezet nyújt a kovácsnak.*
-Hagy gratuláljak a munkáihoz, igazán remek darabok. *mondja, majd a kovács kezet fog vele, látszólag tetszik neki az elismerés.*
-Köszönöm. Igazi családi vállalkozás ez, és már nagyon sokan dicsértek minket. Önt érdekli valami ? *kérdezi, mire Rolf még körbejártatja fejét, éppen a pajzsokat véli felfedezni, aztán a még nagyobb kardokat.*
-Nem köszönöm, nem vagyok egy nagy fegyverforgató, de eszembe vésem a látottakat. *mondja, majd a kovács bólint egyet, aztán elballag, valószínűleg nekikezd Ëleya megrendelésének előállításához.*
-Sosem láttam még ilyen műhelyt és maga ? *kérdezi a nőtől, még mindig kicsit ámuldozva nézelődik körbe.* -A kis viskókat szoktam meg, ahol a fegyverek egymás tetejére vannak hányva. Viszont ez igen tetszetős. Én is készítettem régen fegyvereket, persze nem ilyen szinten. *neveti el magát.* -Ön miféle fegyvereket kedvel, és melyik tetszik az itt jelen lévők között a legjobban ? *kérdezi, majd rámutat a falon lévő fegyverek sokaságára.*
*Érzékeli, amint a szekér megáll, és a nő leugrik a bakról, de egyelőre nem nyitja ki szemeit, csak pár perc elteltével. Ásít egyet, megdörzsölgeti szemeit, majd iszik a kulacsából egy kis vizet, és beharap egy körtét.* ~Szóval ez a kovácsműhely.~ *nézegeti az épületet, majd lekecmereg a bakról, megfogja a kantárat, és kiköti a lovát a műhely előtti vastag cölöphöz. Majd hátramegy, és a ponyvát teljesen ráhúzza a szekérre, aztán a kampókat nagy fizikai erőkifejtés segítségével beakassza a megfelelő vájatba. Így a ponyva nem lóg, hanem stabilan ki van feszítve, ellenállva ezzel a nagyobb szeleknek, esőzéseknek, és persze eltakarva a kíváncsi szemek elől a kocsi tartalmát. Aztán ő maga is besétál a műhelybe, ahol azonnal megcsapja a meleg párás levegő, ami semmivel sem téveszthető össze. A nagyobb terem falain sorakozó fegyvereket figyeli, és itt még a földműves szemei is megakadnak a kínálaton. Elsősorban a zúzófegyverek iránt érdeklődik, így azokat szemrevételezi elsőként, közölük is leginkább a fejszéket és a fokosokat. Le is akaszt egy fokost a helyéről, megforgatja, megnézi a fej élét, edzettségét, aztán a nyél erősségét és anyagát.* ~Szerintem az enyém erősebb.~ *állapítja meg magában, aztán az íjakat nézegeti. Mindig is szerette ezeket, különösen a hatalmas számszeríjakat, de ritka ügyetlenül használja őket, de nem is ez az erőssége. Aztán meghallja Ëleya hangját, aki biztosan a kováccsal üzletel, és meg is indul feléjük. Mikor odaér, már konkrét árakról beszélnek.*
-Mit sikerült találnia Ëleya kedves ? *teszi vállára a kezét, majd tovább lép, és kezet nyújt a kovácsnak.*
-Hagy gratuláljak a munkáihoz, igazán remek darabok. *mondja, majd a kovács kezet fog vele, látszólag tetszik neki az elismerés.*
-Köszönöm. Igazi családi vállalkozás ez, és már nagyon sokan dicsértek minket. Önt érdekli valami ? *kérdezi, mire Rolf még körbejártatja fejét, éppen a pajzsokat véli felfedezni, aztán a még nagyobb kardokat.*
-Nem köszönöm, nem vagyok egy nagy fegyverforgató, de eszembe vésem a látottakat. *mondja, majd a kovács bólint egyet, aztán elballag, valószínűleg nekikezd Ëleya megrendelésének előállításához.*
-Sosem láttam még ilyen műhelyt és maga ? *kérdezi a nőtől, még mindig kicsit ámuldozva nézelődik körbe.* -A kis viskókat szoktam meg, ahol a fegyverek egymás tetejére vannak hányva. Viszont ez igen tetszetős. Én is készítettem régen fegyvereket, persze nem ilyen szinten. *neveti el magát.* -Ön miféle fegyvereket kedvel, és melyik tetszik az itt jelen lévők között a legjobban ? *kérdezi, majd rámutat a falon lévő fegyverek sokaságára.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-18 12:31:33
Üzenet elküldve: 2014-05-18 12:31:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rolfeuss Kelardo //
// A piactéren… //
* Kielégíthetetlen kíváncsisággal hallgatja a férfi élménybeszámolóját. Tekintete elkeseredik azon, hogy szembesül vele - Rolf legalább annyira volt rabszolga a földeken, mit ő az orkok fogságában. Ez keserűvé teszi az arcát, s mosolya is kissé lekanyarodik. Úgy tűnik, mindenkinek van valami sötét a múltjában, és ez a gondolat elszomorítja a nőt. *
- Úgy vélem Rolf, ön sokkal szebb jövőre hivatott, és megérdemli, hogy végre szabaddá váljon. * Jelenti ki mély, komoly hangszínnel beszédében, majd korrigálja a kisugárzó, lelki keménységet - hisz sosem szerette ezt az arcát mutatni; ez volt azon bizonyos fal, melyet az évek során felépített, hogy minden érzést visszaverhessen, legyen az rossz, vagy éppenséggel felettébb jó. Az évek során megtanulja az ember, hogy nem engedheti meg magának állandóan, hogy jól érezze magát. A kellemes emlékek keserűvé válhatnak, és úgy csapják arcon az embert, akár a pofon a szeretett baráttól. S ez az, ami a legjobban sárba tiporja az ember lelkét, nem a rossz dolgok, és sérelmek, melyeket elkövetnek ellenük. Mosolya már-már sablonszerű - nem tudja túlzottan eltemetni vele azt a bizonyos kőfalat, melyről vidám álcája lehullott, akár a régi épület faláról a szép vakolat, hogy aztán a kemény, rideg, csupasz téglák maradjanak helyette. *
- Azt hiszem, megejthetnénk azt a közös főzőcskézést, hamarosan. De előbb bemennék a kovácsműhelybe - aztán irány az erdő! Már úgy is kezd zavarni a túlzott nyüzsgés. Néha a jóból is megárt a sok. * Mosolyodik el haloványan, akár a hajnali napsütés, mely egy ködös nappalon virrad. Megindítja Pajtást a műhely felé, mikor Rolf hátramászik a szekéren, hogy aludhasson. A varázsfőzetről feltett kérdésre nem is válaszol - vagy csak elsiklott figyelme a kérdés felett, vagy elfelejtette, nem tudni, bár inkább előbbi. *
- Csak nyugodtan! * Feleli újult erővel, és őszintébb jókedvvel. * - Azt hiszem, innentől elboldogulok.
* S a szekér megindul, egyenesen a kovácsműhely felé. *
// A kovácsműhelyben… //
* Ëleya hagyja Rolfot aludni a szekér hátuljában - már ha azóta nem ébredt fel a férfi, vagy ha így is történt, ő abban a hiszemben mászik le a szekérről, hogy a földmíves békésen alussza az igazak álmát. Erre a gondolatra vicces kis mosoly kúszik az arcára, csaknem elneveti magát. Könnyed léptekkel sétál be a műhelybe - tudja, hogy mit keres, azonban nem védheti ki, hogy ne időzzön el tekintete a bent a szeme elé táruló, fenséges látványtól. Arcát megcsapja a forró levegő, s egy pillanat alatt melege lesz. Nem csoda, nem szokott hozzá ehhez, utoljára akkor volt kovácsműhelyben, mikor kisgyermekként figyelte, amint apja szerszámokat kovácsol. Az a sok fegyver, amiket a tartókon lát! Szinte az álla is leesik a látványtól, és kedvet kap levenni egy hatalmas pallost, hogy meglendítse. Persze utóbb rájön, ez elég lehetetlen gondolat, hiszen nem csak hogy őrültnek néznék, de minden bizonnyal azonnal el is ejtené a nehéz fegyvert, és még fizethetne is érte, ha a drága pallosnak valami baja esne. Így inkább most csak a szemeit legelteti a kápráztató látványon, majd letörli a homlokán gyöngyöző verítékcseppeket. *
- Mivel szolgálhatok? * Lesz figyelmes a kovács hangjára, ki épp most lép elő hátulról, ahol a kohó van. Ëleya megdörzsöli az állát, s hosszú fonatának végével játszadozva mereng el, miközben tekintete ismét végigfut a falak díszes fegyverarzenálján. *
- Apróbb nyilakat szeretnék kovácsoltatni. * Tér egyből a lényegre. A kovács megajánlja az árat - 30 arany előleg, és 30 utána. Ugyan Ëleyának nem zörög túl sok pénz a zsebében, elfogadja az árat - még lesz ideje dolgozni, s a nyilakra feltétlenül szüksége van, úgy érzi. *
- 20 óra, és kész lesz. * Feleli a kovács, a nő pedig bólint, és tovább nézelődik, hátha még eszébe jut valami... de nem igazán fogja meg semmi a tekintetét. *
A hozzászólás írója (Ëleya Meynücha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.18 12:36:23
// A piactéren… //
* Kielégíthetetlen kíváncsisággal hallgatja a férfi élménybeszámolóját. Tekintete elkeseredik azon, hogy szembesül vele - Rolf legalább annyira volt rabszolga a földeken, mit ő az orkok fogságában. Ez keserűvé teszi az arcát, s mosolya is kissé lekanyarodik. Úgy tűnik, mindenkinek van valami sötét a múltjában, és ez a gondolat elszomorítja a nőt. *
- Úgy vélem Rolf, ön sokkal szebb jövőre hivatott, és megérdemli, hogy végre szabaddá váljon. * Jelenti ki mély, komoly hangszínnel beszédében, majd korrigálja a kisugárzó, lelki keménységet - hisz sosem szerette ezt az arcát mutatni; ez volt azon bizonyos fal, melyet az évek során felépített, hogy minden érzést visszaverhessen, legyen az rossz, vagy éppenséggel felettébb jó. Az évek során megtanulja az ember, hogy nem engedheti meg magának állandóan, hogy jól érezze magát. A kellemes emlékek keserűvé válhatnak, és úgy csapják arcon az embert, akár a pofon a szeretett baráttól. S ez az, ami a legjobban sárba tiporja az ember lelkét, nem a rossz dolgok, és sérelmek, melyeket elkövetnek ellenük. Mosolya már-már sablonszerű - nem tudja túlzottan eltemetni vele azt a bizonyos kőfalat, melyről vidám álcája lehullott, akár a régi épület faláról a szép vakolat, hogy aztán a kemény, rideg, csupasz téglák maradjanak helyette. *
- Azt hiszem, megejthetnénk azt a közös főzőcskézést, hamarosan. De előbb bemennék a kovácsműhelybe - aztán irány az erdő! Már úgy is kezd zavarni a túlzott nyüzsgés. Néha a jóból is megárt a sok. * Mosolyodik el haloványan, akár a hajnali napsütés, mely egy ködös nappalon virrad. Megindítja Pajtást a műhely felé, mikor Rolf hátramászik a szekéren, hogy aludhasson. A varázsfőzetről feltett kérdésre nem is válaszol - vagy csak elsiklott figyelme a kérdés felett, vagy elfelejtette, nem tudni, bár inkább előbbi. *
- Csak nyugodtan! * Feleli újult erővel, és őszintébb jókedvvel. * - Azt hiszem, innentől elboldogulok.
* S a szekér megindul, egyenesen a kovácsműhely felé. *
// A kovácsműhelyben… //
* Ëleya hagyja Rolfot aludni a szekér hátuljában - már ha azóta nem ébredt fel a férfi, vagy ha így is történt, ő abban a hiszemben mászik le a szekérről, hogy a földmíves békésen alussza az igazak álmát. Erre a gondolatra vicces kis mosoly kúszik az arcára, csaknem elneveti magát. Könnyed léptekkel sétál be a műhelybe - tudja, hogy mit keres, azonban nem védheti ki, hogy ne időzzön el tekintete a bent a szeme elé táruló, fenséges látványtól. Arcát megcsapja a forró levegő, s egy pillanat alatt melege lesz. Nem csoda, nem szokott hozzá ehhez, utoljára akkor volt kovácsműhelyben, mikor kisgyermekként figyelte, amint apja szerszámokat kovácsol. Az a sok fegyver, amiket a tartókon lát! Szinte az álla is leesik a látványtól, és kedvet kap levenni egy hatalmas pallost, hogy meglendítse. Persze utóbb rájön, ez elég lehetetlen gondolat, hiszen nem csak hogy őrültnek néznék, de minden bizonnyal azonnal el is ejtené a nehéz fegyvert, és még fizethetne is érte, ha a drága pallosnak valami baja esne. Így inkább most csak a szemeit legelteti a kápráztató látványon, majd letörli a homlokán gyöngyöző verítékcseppeket. *
- Mivel szolgálhatok? * Lesz figyelmes a kovács hangjára, ki épp most lép elő hátulról, ahol a kohó van. Ëleya megdörzsöli az állát, s hosszú fonatának végével játszadozva mereng el, miközben tekintete ismét végigfut a falak díszes fegyverarzenálján. *
- Apróbb nyilakat szeretnék kovácsoltatni. * Tér egyből a lényegre. A kovács megajánlja az árat - 30 arany előleg, és 30 utána. Ugyan Ëleyának nem zörög túl sok pénz a zsebében, elfogadja az árat - még lesz ideje dolgozni, s a nyilakra feltétlenül szüksége van, úgy érzi. *
- 20 óra, és kész lesz. * Feleli a kovács, a nő pedig bólint, és tovább nézelődik, hátha még eszébe jut valami... de nem igazán fogja meg semmi a tekintetét. *
A hozzászólás írója (Ëleya Meynücha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.18 12:36:23
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-17 13:02:28
Üzenet elküldve: 2014-05-17 13:02:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőből kiérve hirtelen Perialert majd megvakítja a fény. Olyan kellemes volt az erdőben, a sötétben járkálgatni és most már megint ez a napsütés! ~Áááh! Pont jókor, mondhatom! Legalább ha fokozatosan fényesedni kezdene a hely, még elviselném! De most majd megvakulok!~ Felteszi hát kapucniját és megvárja, míg szeme hozzászokik a fényhez. A kovácsműhelyben sok ember van, de ő kivárja, míg sorra kerül. Közben a tarsolyát szemlélgeti és szomorúan veszi észre, hogy nincs elég pénze. ~Talán el kellene menni dolgozni~ Majd el is megy munkát keresni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.17 14:06:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.05.17 14:06:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-17 11:55:21
Üzenet elküldve: 2014-05-17 11:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Drayen//
*A kovácsműhely felé menve egyre jobban hallatszik a munkazaj ami az ilyen műhelyekre jellemzők. Ahogy mennek Drayen elkezd beszélne a helyről és Kasuro így válaszol:*
-Én is így gondolom. Gyermekként néha elmentem a kovácshoz és csak néztem ahogy dolgoztak.
*Drayen a múltjáról kérdezi Kasurot bár a nő érzi, hogy nem akarja erőltetni és ha nem akarna válaszolni a férfi békén hagyná.*
-Persze nekem is vannak ilyen gondolataim. Imádom a természetet, régen a családommal egy erdő mellett, egy hegyaljában éltünk. Rengetegszer mentem sétálni az erdőbe vagy a hegyre, de néha csak figyeltem az állatokat. Bár ez sajnos megváltozott. Gondolom azt már észre vette, hogy nem szeretek a múltamról beszélni de annyit elmondok, hogy már régóta próbálok megszabadulni tőle és talán Arthenior lesz új életem kezdete. De még vannak lezáratlan ügyeim amit később el kell intéznem de ahogy érzem az már csak a távoli jövőben fog megtörténni.
*A kovácsműhely felé menve egyre jobban hallatszik a munkazaj ami az ilyen műhelyekre jellemzők. Ahogy mennek Drayen elkezd beszélne a helyről és Kasuro így válaszol:*
-Én is így gondolom. Gyermekként néha elmentem a kovácshoz és csak néztem ahogy dolgoztak.
*Drayen a múltjáról kérdezi Kasurot bár a nő érzi, hogy nem akarja erőltetni és ha nem akarna válaszolni a férfi békén hagyná.*
-Persze nekem is vannak ilyen gondolataim. Imádom a természetet, régen a családommal egy erdő mellett, egy hegyaljában éltünk. Rengetegszer mentem sétálni az erdőbe vagy a hegyre, de néha csak figyeltem az állatokat. Bár ez sajnos megváltozott. Gondolom azt már észre vette, hogy nem szeretek a múltamról beszélni de annyit elmondok, hogy már régóta próbálok megszabadulni tőle és talán Arthenior lesz új életem kezdete. De még vannak lezáratlan ügyeim amit később el kell intéznem de ahogy érzem az már csak a távoli jövőben fog megtörténni.
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-17 05:13:45
Üzenet elküldve: 2014-05-17 05:13:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Kasuro//
*A levegőbe lassan az izzó fém szaga vegyül, míg fülükbe az üllő csengése hallatszik, ahogy feltűnik a kovácsműhely előttük. Drayen hálával gondol a helyre, hisz kiváló alapot kapott innen, a botja formájában. Bár maga a szakma távol áll tőle, valahogy tetszik neki a pattogó szikra, meg a forró fém, ahogy vízbe mártva gőzt izzad magából.*
-Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem, hangulata van ennek a helynek. Tudom furán hangzik, főleg egy olyan ember szájából, aki még egy szeget sem lenne képes kikovácsolni.-
*Magyarázkodik zavartan a mágus, amikor elhagyják a műhelyet.*
-Önnek nincsenek ilyen gondolatai? Tudom, hogy nincs közöm hozzá, de nincs rá mód, hogy valahogy megszabaduljon a múltjától, hogy új életet kezdjen?-
*Kérdezi a férfi, szeme sarkából figyelve a nőt, ám hangja halk, tapintatos, érződik, hogy nem erőltet semmit.*
*A levegőbe lassan az izzó fém szaga vegyül, míg fülükbe az üllő csengése hallatszik, ahogy feltűnik a kovácsműhely előttük. Drayen hálával gondol a helyre, hisz kiváló alapot kapott innen, a botja formájában. Bár maga a szakma távol áll tőle, valahogy tetszik neki a pattogó szikra, meg a forró fém, ahogy vízbe mártva gőzt izzad magából.*
-Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem, hangulata van ennek a helynek. Tudom furán hangzik, főleg egy olyan ember szájából, aki még egy szeget sem lenne képes kikovácsolni.-
*Magyarázkodik zavartan a mágus, amikor elhagyják a műhelyet.*
-Önnek nincsenek ilyen gondolatai? Tudom, hogy nincs közöm hozzá, de nincs rá mód, hogy valahogy megszabaduljon a múltjától, hogy új életet kezdjen?-
*Kérdezi a férfi, szeme sarkából figyelve a nőt, ám hangja halk, tapintatos, érződik, hogy nem erőltet semmit.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-14 22:27:35
Üzenet elküldve: 2014-05-14 22:27:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Din'tari Shimaz a mágus elhagyta a piactér zsúfolt és zajos helyét a Kovácsműhely felé tart. Egyre közelebb érve a műhelyhez egyre erősebben érzi Shimaz az olvadt fém illatot a levegőben. Forró levegőt lélegzik be amit nagyon érez a torkában. Körülnéz és meglát egy kovácsot aki épp kovácsol. A mágus nézi, hogy hogy kovácsol az öregember, hogy szikrázik a fém amikor ráüt az izzó fémre. A kovácsműhelyt majdnem elhagyva meglátja azt a fás részt amit kiszemelt magának. Izgatott a természettől, de nem látszik az arcán semmi más csak komolyság. Gyorsabb tempóba vált. Az olvad fém illata felcserélődik a természet illatával. Az Elf nagyon természet barát. Nagyokat szippantgat a levegőbe. Pár méterre van az zöldellő szép erdőtől. *
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 17:58:00
Üzenet elküldve: 2014-05-13 17:58:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
- A Nagy Embernek kell...
*Nem akarja nevesíteni, de Xomorr tudni fogja, hogy elsősorban Kaganra gondol. Nem akarja kimondani a nevét, ugyanis nincs szükségük arra, hogy megjegyezzék őket. Lea igazából már így is fél egy kicsit attól, hogy valakinek megakad a szeme az ő furcsa párosukon. Nem érzi magát itt valami kellemesen, és felettébb örül annak, hogy Xomorr intézi a dolog érdemi részét - ő majd csak fizetni fog.*
- De, igazad van, találunk máshol is...
*hagyja rá a dolgot Xomorra, persze tudja nagyon jól, hogy a bárdnak esze ágában sincs máshová menni. A stratégiát nem beszélték meg előre, de a városban Lea nincsen otthon, úgyhogy kénytelen a bárdra hagyatkozni. Ha a férfi alkudozni akar, akkor Lea nem fog ennek az útjába állni. Még jól is szórakozik rajta, és eközben nézelődik, ujjait előszeretettel futtatja végig a mindenféle termékeken. Végtére is ő csak egy asszony, nem ért az ilyesmikhez, az orrát sem akarja beleütni.
Végül persze leperkálja az árat, amiben Xomorr megállapodott a mesteremberrel*
- Még ki kéne fényesíteni! Majd visszajövünk érte!
*igazából az az indoka, hogy nem akarja végigcipelni a "szajrét" a városon, mert még van egyéb elintéznivalójuk is van, és nem kockáztatná meg, hogy ellopják. Merthogy ez mégiscsak a város, itt lábakel a dolgoknak - legalábbis Lea ezt így gondolja, hiszen egyáltalán nem ismeri.
Amint kilépnek a kovácsműhely ajtaján előveszi köpenye alól a listákat - amikor bementek akkor dugta az övébe őket.*
- Van egy csomó elintéznivalónk. De szerintem együnk először valamit, mert én még nem reggeliztem...
*erről korgó gyomra is hírt ad.*
- Te tudod, hogy hol lehet itt enni, igaz?
*a kovácsot olyan ügyesen lerendezte Xomorr, hogy Lea reméli, hogy tudja, hogy van-e valami vendéglátóipari egység a közelben, ahol megtölthetik a hasukat valamivel. Tojásrántotta és sültszalonna nagyon jól megtenné, mert azt nagyon régen evett. Ami azt illeti tyúkot is nagyon régen látott, pláne olyat amiből ki is jön a tojás és nem pedig egy kondérban úszkál vígan pár zöldség társaságában. Meg sajt, sajttal még régebben találkozott. Úgy egyáltalán jól esne neki végre valami ami nem ragu, vagy nem nyárson sült. Nincsen baja Chiari főztjével, csak enne végre mást is.*
- A Nagy Embernek kell...
*Nem akarja nevesíteni, de Xomorr tudni fogja, hogy elsősorban Kaganra gondol. Nem akarja kimondani a nevét, ugyanis nincs szükségük arra, hogy megjegyezzék őket. Lea igazából már így is fél egy kicsit attól, hogy valakinek megakad a szeme az ő furcsa párosukon. Nem érzi magát itt valami kellemesen, és felettébb örül annak, hogy Xomorr intézi a dolog érdemi részét - ő majd csak fizetni fog.*
- De, igazad van, találunk máshol is...
*hagyja rá a dolgot Xomorra, persze tudja nagyon jól, hogy a bárdnak esze ágában sincs máshová menni. A stratégiát nem beszélték meg előre, de a városban Lea nincsen otthon, úgyhogy kénytelen a bárdra hagyatkozni. Ha a férfi alkudozni akar, akkor Lea nem fog ennek az útjába állni. Még jól is szórakozik rajta, és eközben nézelődik, ujjait előszeretettel futtatja végig a mindenféle termékeken. Végtére is ő csak egy asszony, nem ért az ilyesmikhez, az orrát sem akarja beleütni.
Végül persze leperkálja az árat, amiben Xomorr megállapodott a mesteremberrel*
- Még ki kéne fényesíteni! Majd visszajövünk érte!
*igazából az az indoka, hogy nem akarja végigcipelni a "szajrét" a városon, mert még van egyéb elintéznivalójuk is van, és nem kockáztatná meg, hogy ellopják. Merthogy ez mégiscsak a város, itt lábakel a dolgoknak - legalábbis Lea ezt így gondolja, hiszen egyáltalán nem ismeri.
Amint kilépnek a kovácsműhely ajtaján előveszi köpenye alól a listákat - amikor bementek akkor dugta az övébe őket.*
- Van egy csomó elintéznivalónk. De szerintem együnk először valamit, mert én még nem reggeliztem...
*erről korgó gyomra is hírt ad.*
- Te tudod, hogy hol lehet itt enni, igaz?
*a kovácsot olyan ügyesen lerendezte Xomorr, hogy Lea reméli, hogy tudja, hogy van-e valami vendéglátóipari egység a közelben, ahol megtölthetik a hasukat valamivel. Tojásrántotta és sültszalonna nagyon jól megtenné, mert azt nagyon régen evett. Ami azt illeti tyúkot is nagyon régen látott, pláne olyat amiből ki is jön a tojás és nem pedig egy kondérban úszkál vígan pár zöldség társaságában. Meg sajt, sajttal még régebben találkozott. Úgy egyáltalán jól esne neki végre valami ami nem ragu, vagy nem nyárson sült. Nincsen baja Chiari főztjével, csak enne végre mást is.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:24:23
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:24:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A hatalmas óriás engedelmeskedve az őröknek, egyenesen a kovácsműhely felé tart. Megáll az épület előtt, maga sem tudja, hogy milyen megfontolásból, de benéz az ablakon. A hatalmas előtér, még most is vásárlókkal van tele. Az óriás úgy dönt, hogy bemegy ő is. Az olvadt fém illata egyből megcsapja az férfi orrát. Ettől eszébe jut az amikor ő játszott az olvadt vassal. Igaz, ő nem fegyvert készített, hanem egészen mást.*
-Szép estét! *köszönti egy eladó.*
*A férfi csak biccent neki, és nekilát a falon található fegyvereket. Nem tölt el sok időt, hamar végignézi a fegyvereket. Csak az érdekli, hogy mire számítson.*
-Szép estét! *köszönti egy eladó.*
*A férfi csak biccent neki, és nekilát a falon található fegyvereket. Nem tölt el sok időt, hamar végignézi a fegyvereket. Csak az érdekli, hogy mire számítson.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:11:06
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:11:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//beszerzőkörút//
*Ha megmutatják neki az árukészletet csak hosszasan vizslatja, de nem szól, míg Lea meg nem szólal. Ekkor feléje fordul és halkan megkérdi:*
-Milyen típusú vértet és kinek?
*Mert ugye egyik sem mindegy. Annyira sajnos nem ért a páncélzathoz mint Hrothgaar, de ha emlékei nem csalnak apjának házában volt valaha páncélterem. Igaz, az kisfiúként elég félelmetes volt, úgyhogy csak akkor járt arra, ha felnőtt is volt vele. Elmosolyodik ezen az emléken, úgy várja a választ, amit azonnal továbbít a kovácsnak. Így hogy a típus és a méret nagyjából megvan sokkal könnyebb a leszűkült választékot végignézni.
Természetesen a piac törvényei szerint az alkudozás már az áru megtekintésénél elkezdődik, s ezt a részét az üzletnek az egykori városi énje nagyon is jól ismeri. Ajkbiggyesztve méri végig a maradék munkákat, különösen nagy figyelmet szentelve az illesztékek körüli esetleges hibákra, horpadásokra, színezési vagy csiszolási hiányosságokra. Ekkor fedezi fel azt a darabot ami kell nekik, egész biztos benne, hogy tökéletes vásárt csinálnának vele, de a szeme csillanását elrejti az, hogy az ajtó felé fordul, tovább folytatva a "színjátékot".*
-Talán nem is itt van, amit keresünk Szellemjáró. Nem nézünk körül máshol is?
*Kérdi elég hangosan ahhoz, hogy a kovács is hallja s természetesen a várható sértődött marasztalásra végül nagy kegyesen igent mond. Egyenként bökdös a páncélok felé tudakolva azok árait, véletlenszerűen belevéve a sorrendbe a kívánt darabot is. Ezek után jön a finálé előtti utolsó rész: az alkudozás. Van abban minden: könyörgés, fenyegetés, sírás, jajveszékelés, ígérgetés, veszekedés és békülés mindkét részről míg el nem érik azt az árat, mellyel mindkét fél úgy érezheti gondolatban hogy jól járt. Az üzlet megpecsételésére egy kulacsnyi erjesztett kancatej mellett kerül sor, ami nem csoda, az ilyesmiben alaposan kiszárad az ember torka.
Xomorr végül elégedetten közli a végeredményt Leával mind ár, mind pedig munkadarab tekintetében. Ő biztos benne, hogy mindent megtett az ügy érdekében. Amint az áru kifizetésre kerül a nő részéről ő már pakolja is fel a szekérre, jól elrejtve néhány bőrdarab alá hogy ne szúrjon szemet senkinek míg a bevásárlás további részét intézik.*
*Ha megmutatják neki az árukészletet csak hosszasan vizslatja, de nem szól, míg Lea meg nem szólal. Ekkor feléje fordul és halkan megkérdi:*
-Milyen típusú vértet és kinek?
*Mert ugye egyik sem mindegy. Annyira sajnos nem ért a páncélzathoz mint Hrothgaar, de ha emlékei nem csalnak apjának házában volt valaha páncélterem. Igaz, az kisfiúként elég félelmetes volt, úgyhogy csak akkor járt arra, ha felnőtt is volt vele. Elmosolyodik ezen az emléken, úgy várja a választ, amit azonnal továbbít a kovácsnak. Így hogy a típus és a méret nagyjából megvan sokkal könnyebb a leszűkült választékot végignézni.
Természetesen a piac törvényei szerint az alkudozás már az áru megtekintésénél elkezdődik, s ezt a részét az üzletnek az egykori városi énje nagyon is jól ismeri. Ajkbiggyesztve méri végig a maradék munkákat, különösen nagy figyelmet szentelve az illesztékek körüli esetleges hibákra, horpadásokra, színezési vagy csiszolási hiányosságokra. Ekkor fedezi fel azt a darabot ami kell nekik, egész biztos benne, hogy tökéletes vásárt csinálnának vele, de a szeme csillanását elrejti az, hogy az ajtó felé fordul, tovább folytatva a "színjátékot".*
-Talán nem is itt van, amit keresünk Szellemjáró. Nem nézünk körül máshol is?
*Kérdi elég hangosan ahhoz, hogy a kovács is hallja s természetesen a várható sértődött marasztalásra végül nagy kegyesen igent mond. Egyenként bökdös a páncélok felé tudakolva azok árait, véletlenszerűen belevéve a sorrendbe a kívánt darabot is. Ezek után jön a finálé előtti utolsó rész: az alkudozás. Van abban minden: könyörgés, fenyegetés, sírás, jajveszékelés, ígérgetés, veszekedés és békülés mindkét részről míg el nem érik azt az árat, mellyel mindkét fél úgy érezheti gondolatban hogy jól járt. Az üzlet megpecsételésére egy kulacsnyi erjesztett kancatej mellett kerül sor, ami nem csoda, az ilyesmiben alaposan kiszárad az ember torka.
Xomorr végül elégedetten közli a végeredményt Leával mind ár, mind pedig munkadarab tekintetében. Ő biztos benne, hogy mindent megtett az ügy érdekében. Amint az áru kifizetésre kerül a nő részéről ő már pakolja is fel a szekérre, jól elrejtve néhány bőrdarab alá hogy ne szúrjon szemet senkinek míg a bevásárlás további részét intézik.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-13 13:21:24
Üzenet elküldve: 2014-05-13 13:21:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//beszerzőkörút//
*Az út egy nagy részét már némán, gondolataikba mélyedve teszik meg. Lea legalábbis a maga részéről elmélkedik, aztán amikor már közelednek a kőházakhoz akkor bámészkodik, merthogy ő még sosem volt ilyen közel egy városban sem, nemhogy bemenjen egybe is. Újra érzi azt a szorongást, amit indulásukkor is. Viszont megtanulta már az elmúlt évek során annyira elleplezni az érzelmeit, hogy az őt felületesebben ismerőknek csak annyi tűnjön fel, hogy sajtkukackodik a bakon - mivel az amúgy is elég kényelmetlen és már elülte a fenekét.
Xomorr mellett meglehetősen furcsán néz ki, mert míg a férfi tiritarkába öltözött addig Lea összes ruhája barna, és kivétel nélkül finom bőrből készültek - pár hónapja halt meg az a rabszolga aki kitűnően értett a bőrös kikészítéséhez, varrásához, és festéséhez is. A kontraszt ellenére is látszik azért, hogy összetartoznak valamilyen szinten, az persze nyilván nem derül ki az avatatlan szem számára, hogy a hierarchiában melyik hol is foglal helyet. Lea elképzelései szerint a városban ritkán van respektje a fiatal nőknek, ezért aztán nagyon örül, hogy ő északra született.
Elfogadja a felkínált segítő kezet, és Xomorrba kapaszkodva ruganyosan ugrik le a szekérről. Lea körülbelül olyan magas lehet mint Xomorr, talán csak egy-két centit lehet a férfi javára írni. A nő - mint mozdulatai - ruganyos, fiatal, feszes és sugárzik belőle a nőiesség még annak ellenére is, hogy alakja eléggé fiús és a Szellemek dús idomokkal sem áldották meg. Mivel köpenyét egyik vállán hátravetette ezért látszik fél oldala: izmos hasának fél oldala, csípőjén a tetoválás - mivel a ruhája nem takarja hasát -, hosszú, lovaglástól keményre edződött lába, izmos fenekének egy része. Arcán nem sok érzelem látszódik, talán csak az, hogy ő kicsit tanácstalan. Mivel nem harcos, ezért nem ismeri például a jó acél ismérveit. Persze tudja, hogy a kard az kard és a hegyes vége szúr, és sokféle fegyvert látott és fogott már, de azt akkor sem tudja megmondani szemre - vagy fogásra -, hogy az most minőségi darab-e.
Biccent ő is a kovácsnak és megy Xomorr után.*
- Vértet akarunk.
*jelenti ki tárgyilagosan, Kagan elmagyarázta neki, hogy milyen kell, Xomorrnak pedig meg kell majd mondani azt, hogy minőségre megfelelő-e.*
*Az út egy nagy részét már némán, gondolataikba mélyedve teszik meg. Lea legalábbis a maga részéről elmélkedik, aztán amikor már közelednek a kőházakhoz akkor bámészkodik, merthogy ő még sosem volt ilyen közel egy városban sem, nemhogy bemenjen egybe is. Újra érzi azt a szorongást, amit indulásukkor is. Viszont megtanulta már az elmúlt évek során annyira elleplezni az érzelmeit, hogy az őt felületesebben ismerőknek csak annyi tűnjön fel, hogy sajtkukackodik a bakon - mivel az amúgy is elég kényelmetlen és már elülte a fenekét.
Xomorr mellett meglehetősen furcsán néz ki, mert míg a férfi tiritarkába öltözött addig Lea összes ruhája barna, és kivétel nélkül finom bőrből készültek - pár hónapja halt meg az a rabszolga aki kitűnően értett a bőrös kikészítéséhez, varrásához, és festéséhez is. A kontraszt ellenére is látszik azért, hogy összetartoznak valamilyen szinten, az persze nyilván nem derül ki az avatatlan szem számára, hogy a hierarchiában melyik hol is foglal helyet. Lea elképzelései szerint a városban ritkán van respektje a fiatal nőknek, ezért aztán nagyon örül, hogy ő északra született.
Elfogadja a felkínált segítő kezet, és Xomorrba kapaszkodva ruganyosan ugrik le a szekérről. Lea körülbelül olyan magas lehet mint Xomorr, talán csak egy-két centit lehet a férfi javára írni. A nő - mint mozdulatai - ruganyos, fiatal, feszes és sugárzik belőle a nőiesség még annak ellenére is, hogy alakja eléggé fiús és a Szellemek dús idomokkal sem áldották meg. Mivel köpenyét egyik vállán hátravetette ezért látszik fél oldala: izmos hasának fél oldala, csípőjén a tetoválás - mivel a ruhája nem takarja hasát -, hosszú, lovaglástól keményre edződött lába, izmos fenekének egy része. Arcán nem sok érzelem látszódik, talán csak az, hogy ő kicsit tanácstalan. Mivel nem harcos, ezért nem ismeri például a jó acél ismérveit. Persze tudja, hogy a kard az kard és a hegyes vége szúr, és sokféle fegyvert látott és fogott már, de azt akkor sem tudja megmondani szemre - vagy fogásra -, hogy az most minőségi darab-e.
Biccent ő is a kovácsnak és megy Xomorr után.*
- Vértet akarunk.
*jelenti ki tárgyilagosan, Kagan elmagyarázta neki, hogy milyen kell, Xomorrnak pedig meg kell majd mondani azt, hogy minőségre megfelelő-e.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066