Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-12 18:33:34
Üzenet elküldve: 2025-05-12 18:33:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
//Fájdalomtűrés próba: Sikeres//
*Mostanra már bátran ki lehet jelenti, hogy a kis szőkeség beköltözött Grael jéghideg szívébe, ahol ő az egyedüli apró láng ami képes melengetni azt. Egy váratlan szövetség alakult ki kettőjük között, és ha hiszi a férfi ha nem. Szikra szívén viseli Grael sorsát.
Most pedig ez látható. Grael figyelő szeme kíséri Szikra újbóli rohamát. Tanácsokkal bátorítva azt, hogy erőltesse az emlékek, szószoros értelmében, előkotrását a mélyből. Ha másra nem is jó, talán arra, hogy a fájdalmat csillapítsa, vagy legalább is elhitesse Szikrával, hogy ha követi az utasításokat az segít. Próbálkozik is vele, de a hasadó érzés, ami minden egyes gondolattal az elméjébe hasít, igyekszik meggátolni bármi áron.
Szikra görcsösen tartva kobakját fájdalmasan nyöszörög. Lekuporodva végül a fal tövében igyekszik összeszedni magát. Hátát a falnak nyomva, hogy valami megtámassza. Ez még abban is segít, hogy a fájdalmat átfókuszálva egy másik pontra a testében valahogy úrrá legyen a fejében lévő káoszban. Ha nem a legjobb módszer, de úgy tűnik segít. Ha nem is szűnik meg a fájdalom, a kontrol a lány kezébe kerül, és ha görcsösen is, de válaszol, folytatja amit elkezdett.*
-Ispotály. Csak egy ispotály. Kicsi volt.
*Válaszolja nehezen, tagoltan. Egy picit mintha most tisztában látná a fehérhajú arctalannak a környezetét a fejében. Nem nagy siker, de ez is egy újabb lépés.*
-Nem az erdőben. Voltak más házak is messzebb.
*Mohón ás mélyebre emlékeiben, és a szilánkok pedig vagdossák őt, ahogy összekaparja őket fejében. Az eddigi guggolását is eddig bírta tartani, előre dőlve a térdeire rogy. Teste összegörnyed, ujjai pedig görcsösen, remegve túrják a szétbomló fonatokat. A fájdalom mostanra vált elviselhetetlenné, eddig kibírta és ezzel is megtett pár lépést. Azonban képtelen tovább folytatni, feje ketté tudna szakadni ha nem tartaná össze, és remegő hangon szólal fel csak újra.*
-Grael, elég. Nem bírom.
*Pár fájdalom szülte könnycsepp gördül le orráról amit a műhely előtt elterülő poros út szív magába.
Szikra végül pedig zihálva, nyögdécselve marad a földön, amíg össze nem szedi magát.*
//Fájdalomtűrés próba: Sikeres//
*Mostanra már bátran ki lehet jelenti, hogy a kis szőkeség beköltözött Grael jéghideg szívébe, ahol ő az egyedüli apró láng ami képes melengetni azt. Egy váratlan szövetség alakult ki kettőjük között, és ha hiszi a férfi ha nem. Szikra szívén viseli Grael sorsát.
Most pedig ez látható. Grael figyelő szeme kíséri Szikra újbóli rohamát. Tanácsokkal bátorítva azt, hogy erőltesse az emlékek, szószoros értelmében, előkotrását a mélyből. Ha másra nem is jó, talán arra, hogy a fájdalmat csillapítsa, vagy legalább is elhitesse Szikrával, hogy ha követi az utasításokat az segít. Próbálkozik is vele, de a hasadó érzés, ami minden egyes gondolattal az elméjébe hasít, igyekszik meggátolni bármi áron.
Szikra görcsösen tartva kobakját fájdalmasan nyöszörög. Lekuporodva végül a fal tövében igyekszik összeszedni magát. Hátát a falnak nyomva, hogy valami megtámassza. Ez még abban is segít, hogy a fájdalmat átfókuszálva egy másik pontra a testében valahogy úrrá legyen a fejében lévő káoszban. Ha nem a legjobb módszer, de úgy tűnik segít. Ha nem is szűnik meg a fájdalom, a kontrol a lány kezébe kerül, és ha görcsösen is, de válaszol, folytatja amit elkezdett.*
-Ispotály. Csak egy ispotály. Kicsi volt.
*Válaszolja nehezen, tagoltan. Egy picit mintha most tisztában látná a fehérhajú arctalannak a környezetét a fejében. Nem nagy siker, de ez is egy újabb lépés.*
-Nem az erdőben. Voltak más házak is messzebb.
*Mohón ás mélyebre emlékeiben, és a szilánkok pedig vagdossák őt, ahogy összekaparja őket fejében. Az eddigi guggolását is eddig bírta tartani, előre dőlve a térdeire rogy. Teste összegörnyed, ujjai pedig görcsösen, remegve túrják a szétbomló fonatokat. A fájdalom mostanra vált elviselhetetlenné, eddig kibírta és ezzel is megtett pár lépést. Azonban képtelen tovább folytatni, feje ketté tudna szakadni ha nem tartaná össze, és remegő hangon szólal fel csak újra.*
-Grael, elég. Nem bírom.
*Pár fájdalom szülte könnycsepp gördül le orráról amit a műhely előtt elterülő poros út szív magába.
Szikra végül pedig zihálva, nyögdécselve marad a földön, amíg össze nem szedi magát.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-09 18:39:15
Üzenet elküldve: 2025-05-09 18:39:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Ami azt illeti, az egy nehéz kérdés, hogy akkor szerencséje volt-e Szikrának, mikor Graelbe botlott. Járhatott volna sokkal rosszabbul is, de ahogy a dolgaik alakultak végül, talán azt lehetne mondani, hogy igen, az volt. Még ha nem is vallja be magának, most már nem kihasználni akarja a kis elf lányt, hanem megvédeni, és nem csak Mai kedvéért.
Ahogy kérdezgeti Szikrát, ő hirtelen rosszul lesz, amiért a férfi a műhely meleg, fülledt, szénszagú levegőjét okolja, ezért gyorsan kiterelgeti őt a szabadba, hogy ott friss levegőt szívhassanak magukba igazából mindketten.*
- Lélegezz mélyeket! Ne zihálva, hanem lassan be, majd ki. A legfontosabb, hogy te irányítsd a tested, és ne a tested irányítson téged. *Mondja el röviden azt a módszert, amit ő is alkalmaz, csak másra. A hirtelen előtörni kívánó agresszív tombolást és dühöt fogja ő vissza ugyanígy, hisz az is egy olyan, az elméből érkező reakció, mely a fizikai valóságban ölt testet végül azáltal, hogy bánt valakit. Ugyan évekre volt szüksége ahhoz, hogy hatékonyan tudja alkalmazni a módszert, de nem is gyerekként kezdte gyakorolni.
A lány rosszulléte hevében meg is feledkezett arról, amit odabent hallott. Nem felejtette el, csak nem kezdte el a mögöttes tartalmat keresni, ahhoz majd le kell ülnie egy papír vagy füzet elé, hogy megtalálja az összefüggéseket, de lehet, hogy ez nem is az ő feladata lesz végül. Szikra közben újra beszélni kezd.*
- Azok gyógyszerek lehettek. Talán. Egy kórház volna, az erdőben…? Nagyon érdekes, amit mondasz, Szikra. Tudom, hogy rossz, de próbálj meg még tovább, még erősebben emlékezni, és közben ne felejtsd el úgy venni a levegőt, ahogy mondtam! Akkor nem leszel rosszul. *Úgy érzi, hogy elkezdték az igazságot rejtő, képzeletbeli tál szélét kapargatni. Még egy egészen kis erőfeszítés kéne, és akkor bele is pillanthatnának, de ahhoz szükség van Szikrára, a lélekjelenlétére, és arra, hogy erős maradjon. Önző és drasztikus megoldás ez, de ha rosszabbul lesz szegény, hát akkor majd az ölében viszi haza pihenni.*
*Ami azt illeti, az egy nehéz kérdés, hogy akkor szerencséje volt-e Szikrának, mikor Graelbe botlott. Járhatott volna sokkal rosszabbul is, de ahogy a dolgaik alakultak végül, talán azt lehetne mondani, hogy igen, az volt. Még ha nem is vallja be magának, most már nem kihasználni akarja a kis elf lányt, hanem megvédeni, és nem csak Mai kedvéért.
Ahogy kérdezgeti Szikrát, ő hirtelen rosszul lesz, amiért a férfi a műhely meleg, fülledt, szénszagú levegőjét okolja, ezért gyorsan kiterelgeti őt a szabadba, hogy ott friss levegőt szívhassanak magukba igazából mindketten.*
- Lélegezz mélyeket! Ne zihálva, hanem lassan be, majd ki. A legfontosabb, hogy te irányítsd a tested, és ne a tested irányítson téged. *Mondja el röviden azt a módszert, amit ő is alkalmaz, csak másra. A hirtelen előtörni kívánó agresszív tombolást és dühöt fogja ő vissza ugyanígy, hisz az is egy olyan, az elméből érkező reakció, mely a fizikai valóságban ölt testet végül azáltal, hogy bánt valakit. Ugyan évekre volt szüksége ahhoz, hogy hatékonyan tudja alkalmazni a módszert, de nem is gyerekként kezdte gyakorolni.
A lány rosszulléte hevében meg is feledkezett arról, amit odabent hallott. Nem felejtette el, csak nem kezdte el a mögöttes tartalmat keresni, ahhoz majd le kell ülnie egy papír vagy füzet elé, hogy megtalálja az összefüggéseket, de lehet, hogy ez nem is az ő feladata lesz végül. Szikra közben újra beszélni kezd.*
- Azok gyógyszerek lehettek. Talán. Egy kórház volna, az erdőben…? Nagyon érdekes, amit mondasz, Szikra. Tudom, hogy rossz, de próbálj meg még tovább, még erősebben emlékezni, és közben ne felejtsd el úgy venni a levegőt, ahogy mondtam! Akkor nem leszel rosszul. *Úgy érzi, hogy elkezdték az igazságot rejtő, képzeletbeli tál szélét kapargatni. Még egy egészen kis erőfeszítés kéne, és akkor bele is pillanthatnának, de ahhoz szükség van Szikrára, a lélekjelenlétére, és arra, hogy erős maradjon. Önző és drasztikus megoldás ez, de ha rosszabbul lesz szegény, hát akkor majd az ölében viszi haza pihenni.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:23:25
Üzenet elküldve: 2025-05-08 08:23:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Szikra sokban hasonlít nevelőjére. Ezért is volt nagy szerencse, hogy belé botlott azon a napon a piacon és nem valami problémásabb kétlábúba, mert akkor nem ott lenne most ahol. Ami viszont kérdéses, hogy Szikra sérült és képlékeny elméje miatt vett fel ennyi hasonlóságot a nőtől, vagy valóban ilyen? Szíve mélyén talán, ha még nem is igazán fogta fel Szikra, de tart attól, mi lesz akkor ha mindenre fény derül. Az marad Ő aki eddig is?*
-Tudod jól az nem az erősségem.
*Mondja kissé duzzogva és összébb húzza magát, de mintha egy apró félmosoly húzódna arcára az édes keserű ráismeréstől. Nem hiába élt tolvaj életet idáig, mert kérni nem szeretett, és most is csak Mai unszolására igyekszik ezt magára erőltetni. Lehet bele sem gondoltak nevelői, de újra rászoktatni valakit arra amiket fiatalabb korban tanítanak, nem egyszerű, főleg ha egy szokás már berögzült.
Grael dicséretére egy elégedett mosoly húzódik arcára. Mert minden nehézség ellenére ő próbálkozik. Visszaadni azt a sok jót amit azoktól kapott akik törődnek vele. Még ha nem is látszódik igazán, de hálás Szikra, mindenért.
A múltban matatás sosem volt egyszerű. Elméje a saját ellensége, vagy éppen őrzője. Igyekszik megóvni attól a szörnyűségtől ami valóban történt, és minden apró nyomot, amit érzet, látott, hallott, átélt eltakarja a kis elf elől, hogy véletlenül se találjon nyomra. Nem Grael kérdései gyötrik őt, hanem saját maga, ahogy mélyebbre próbál ásni azokból az emlékfoszlányokból amiket már látott. Összekötni az egyet, a hárommal, a kettő hiányában. Örök küzdelem ez saját magával, amiben eddig csak apró csatákat nyert csupán, a háború még mindig tart.*
-Hárman, a többi csak, pihent, gyógyult.
*Mondja már a fejét fogva a fájdalomtól grimaszolva. Erőlteti magát, nem érdekli most a fájdalom küzd ellene, hisz annyira közel van már a megoldás. A gyűrű is ennek a jele amit Mai tart magánál.
Nem is válaszol már Graelnek, nyöszörögve hagyja magát, hogy kitereljék őt a kovácsműhely fülledt helységéből. Amint kiléptek az ajtón, egy nagyobb levegőt vesz, ami sokkalta frissítőbb, és jobban esik mint a műhely szenes, vas illatú meleg levegője. Nem tesz sok lépést, lekuporodik az ajtó mellé. Továbbra is küzdve az emlékeivel, saját magával. Ujjai fájdalmasan szorongnak a kobakján, ahogy csukott, hol elrévedt szemekkel néz maga elé.*
-A másik, emlékszem a csilingelésre. Dobozok, benne üvegek, fiolák. A másik hozta vitte őket. Én pedig segítettem elkészíteni.
*Szaggatottan és fájdalmasan teszi hozzá ezt a kis emlékét is, mintha a fehér ruhással készítette el volna az apró fiolákat, emlékszik néhány szóra belőle, amiben gyógyfüvek neveit említi az ő arctalanja. Majd a dobozokba való tárolása után a másik vitte el őket a hintójára, arra amiben akkor is ültek, amikor a baleset történt.*
*Szikra sokban hasonlít nevelőjére. Ezért is volt nagy szerencse, hogy belé botlott azon a napon a piacon és nem valami problémásabb kétlábúba, mert akkor nem ott lenne most ahol. Ami viszont kérdéses, hogy Szikra sérült és képlékeny elméje miatt vett fel ennyi hasonlóságot a nőtől, vagy valóban ilyen? Szíve mélyén talán, ha még nem is igazán fogta fel Szikra, de tart attól, mi lesz akkor ha mindenre fény derül. Az marad Ő aki eddig is?*
-Tudod jól az nem az erősségem.
*Mondja kissé duzzogva és összébb húzza magát, de mintha egy apró félmosoly húzódna arcára az édes keserű ráismeréstől. Nem hiába élt tolvaj életet idáig, mert kérni nem szeretett, és most is csak Mai unszolására igyekszik ezt magára erőltetni. Lehet bele sem gondoltak nevelői, de újra rászoktatni valakit arra amiket fiatalabb korban tanítanak, nem egyszerű, főleg ha egy szokás már berögzült.
Grael dicséretére egy elégedett mosoly húzódik arcára. Mert minden nehézség ellenére ő próbálkozik. Visszaadni azt a sok jót amit azoktól kapott akik törődnek vele. Még ha nem is látszódik igazán, de hálás Szikra, mindenért.
A múltban matatás sosem volt egyszerű. Elméje a saját ellensége, vagy éppen őrzője. Igyekszik megóvni attól a szörnyűségtől ami valóban történt, és minden apró nyomot, amit érzet, látott, hallott, átélt eltakarja a kis elf elől, hogy véletlenül se találjon nyomra. Nem Grael kérdései gyötrik őt, hanem saját maga, ahogy mélyebbre próbál ásni azokból az emlékfoszlányokból amiket már látott. Összekötni az egyet, a hárommal, a kettő hiányában. Örök küzdelem ez saját magával, amiben eddig csak apró csatákat nyert csupán, a háború még mindig tart.*
-Hárman, a többi csak, pihent, gyógyult.
*Mondja már a fejét fogva a fájdalomtól grimaszolva. Erőlteti magát, nem érdekli most a fájdalom küzd ellene, hisz annyira közel van már a megoldás. A gyűrű is ennek a jele amit Mai tart magánál.
Nem is válaszol már Graelnek, nyöszörögve hagyja magát, hogy kitereljék őt a kovácsműhely fülledt helységéből. Amint kiléptek az ajtón, egy nagyobb levegőt vesz, ami sokkalta frissítőbb, és jobban esik mint a műhely szenes, vas illatú meleg levegője. Nem tesz sok lépést, lekuporodik az ajtó mellé. Továbbra is küzdve az emlékeivel, saját magával. Ujjai fájdalmasan szorongnak a kobakján, ahogy csukott, hol elrévedt szemekkel néz maga elé.*
-A másik, emlékszem a csilingelésre. Dobozok, benne üvegek, fiolák. A másik hozta vitte őket. Én pedig segítettem elkészíteni.
*Szaggatottan és fájdalmasan teszi hozzá ezt a kis emlékét is, mintha a fehér ruhással készítette el volna az apró fiolákat, emlékszik néhány szóra belőle, amiben gyógyfüvek neveit említi az ő arctalanja. Majd a dobozokba való tárolása után a másik vitte el őket a hintójára, arra amiben akkor is ültek, amikor a baleset történt.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-07 17:36:32
Üzenet elküldve: 2025-05-07 17:36:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Tény, hogy Graelmhor nem valami türelmes fajta. Az pedig egyáltalán nem meglepetés, hogy Mai sokkalta jobban tudja kezelni Szikrát, hisz valamilyen formában ők ketten hasonlítanak egymásra. Mindketten sokat kérdeznek, mindent tudni akarnak, de a félvér legalább nem azonnal. Ő megfontoltabb, még akkor is, ha ő is igencsak fiatal nő még.*
- Szépen kell kérni, és akkor biztosan kapsz segítséget. *Jó megérzés. Valóban bolondnak nézi szegény lányt, amiért élő madárijesztőt játszott. Nos, pontosan ezek azok a dolgok, melyek miatt hiába érzi ő magát felnőttnek, még csak egy gyerek. Egy gyerek, akinek élveznie kéne ezeket az éveket, és nem elfecsérelni olyan kérdésekre, melyekre kapott válaszon bőven van még ideje megbotránkozni.*
- Tényleg megígérted. Ügyes vagy. *Bólint beleegyezően. Szikra megérdemli a dicséretet, amiért emlékszik rá, és ha ezt mondja neki, talán így is marad.
A beszélgetést ezt követően olyan irányba tereli, mely talán mindkettejüknek, sőt hármuknak hasznosabb lehet, mint az eddigi bájcsevej. Azt várja a lánytól, hogy meséljen a házról, melyet ő csak odúnak hív, és többször is emlegetett már. Mikor a kicsi beszélni kezd, ő minden figyelmét neki szenteli, azonban még így sem érti meg, amiről hadoválni kezd.*
- Most ketten, hárman vagy négyen? *Húzza fel a szemöldökeit értetlenkedve. Arra meg már vissza sem kérdez, hogy mi az, hogy néha mintha aludtak volna? Ennek normálisnak kéne lennie, de olyan érzése van, hogy nem az. Tovább hallgatja az elfet, és ahogy ő mesél még, a férfi fejében elkezd tisztulni egy kép, vagy legalábbis megjelenni egy, melyre következtetni tud.*
- Értem, azt hiszem. ~Haldokoltak a szülei…?~ *Figyeli a kis arcot, és kérdezne tovább, de ekkor szegény lány felnyög, Grael pedig meglepetten pillant rá.*
- Hé, jól vagy? Kimenjünk egy kicsit a levegőre? *A kérdés csupán költői, mert el is kezdi kiterelgetni az épületből Szikrát. Ez mégis egy kovácsműhely, ahol túl meleg van, és a levegő sem az igazi. Becsukja maguk mögött a műhely ajtaját, és várj, hogy jobban lesz-e az elf.*
*Tény, hogy Graelmhor nem valami türelmes fajta. Az pedig egyáltalán nem meglepetés, hogy Mai sokkalta jobban tudja kezelni Szikrát, hisz valamilyen formában ők ketten hasonlítanak egymásra. Mindketten sokat kérdeznek, mindent tudni akarnak, de a félvér legalább nem azonnal. Ő megfontoltabb, még akkor is, ha ő is igencsak fiatal nő még.*
- Szépen kell kérni, és akkor biztosan kapsz segítséget. *Jó megérzés. Valóban bolondnak nézi szegény lányt, amiért élő madárijesztőt játszott. Nos, pontosan ezek azok a dolgok, melyek miatt hiába érzi ő magát felnőttnek, még csak egy gyerek. Egy gyerek, akinek élveznie kéne ezeket az éveket, és nem elfecsérelni olyan kérdésekre, melyekre kapott válaszon bőven van még ideje megbotránkozni.*
- Tényleg megígérted. Ügyes vagy. *Bólint beleegyezően. Szikra megérdemli a dicséretet, amiért emlékszik rá, és ha ezt mondja neki, talán így is marad.
A beszélgetést ezt követően olyan irányba tereli, mely talán mindkettejüknek, sőt hármuknak hasznosabb lehet, mint az eddigi bájcsevej. Azt várja a lánytól, hogy meséljen a házról, melyet ő csak odúnak hív, és többször is emlegetett már. Mikor a kicsi beszélni kezd, ő minden figyelmét neki szenteli, azonban még így sem érti meg, amiről hadoválni kezd.*
- Most ketten, hárman vagy négyen? *Húzza fel a szemöldökeit értetlenkedve. Arra meg már vissza sem kérdez, hogy mi az, hogy néha mintha aludtak volna? Ennek normálisnak kéne lennie, de olyan érzése van, hogy nem az. Tovább hallgatja az elfet, és ahogy ő mesél még, a férfi fejében elkezd tisztulni egy kép, vagy legalábbis megjelenni egy, melyre következtetni tud.*
- Értem, azt hiszem. ~Haldokoltak a szülei…?~ *Figyeli a kis arcot, és kérdezne tovább, de ekkor szegény lány felnyög, Grael pedig meglepetten pillant rá.*
- Hé, jól vagy? Kimenjünk egy kicsit a levegőre? *A kérdés csupán költői, mert el is kezdi kiterelgetni az épületből Szikrát. Ez mégis egy kovácsműhely, ahol túl meleg van, és a levegő sem az igazi. Becsukja maguk mögött a műhely ajtaját, és várj, hogy jobban lesz-e az elf.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-05 19:50:25
Üzenet elküldve: 2025-05-05 19:50:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Lehet jobb is, hogy nem tölt vele sok időt. Nagyon hamar az idegeire menne Graelnek Szikra. Sokat kérdez, sokat akar tudni, és hamar. Mait ez különösebben sosem zavarta, mindig lefoglalta a sajt kukac elméjét néhány gyógynövénytanos könyvel, vagy házimunkával. Sok tananyagot a többi gyermekkel amúgy sem tud neki tanítani, így egy külön kis kihívás ő az igazgató nő számára. Grael nem tudná ezt így kezelni, és azt a sok energiát arra fordítaná, hogy kihasználja a lány ügyességét a tolvajlással, ahogy régen is tette.
Nem bolondozik ő, tényleg csikizi a kovács őt, persze akaratlanul, de bizonyos részei érzékenyek. Trylnor is galád módon néha kihasználja ezt.
Bolondság? Kikérné ezt magának, rögtönzésnek lehetne inkább csak mondani. Makacssága, vagy talán szerénysége miatt, ha valami akadályba ütközik, az általa talált eszközöket használja arra, hogy megoldja. De ha nincs ilyen, akkor muszáj rögtönöznie. Kérés pedig azóta sem igazán fűlik a fogához.*
-Lettek volna, de Anviel néni mindent elzárt előlük. A gnómok miatt különösen. Mindent szét akarnak szedni.
*Dünnyögi orra alatt, mert valahogy érzi, ahogy Grael vizslató szemei őt bolondnak nézik. Pedig ő csak. Mi is lenne erre a helyes szó? Különc, talán az. Egy kezdő tudós eszével rendelkezik a lány, mondhatni borotva éles, ha tanulásról van szó. De amint az életről és annak ügyes bajos dolgairól van szó. Nos arra nem igazán terjed ki az ő tudománya.
Az pedig, hogy milyen lenne az a Szikra, akivel ez a ködös katasztrófa nem esik meg. Lehet sosem fog kiderülni.*
-De miért tennék, megígértem, hogy jó leszek, nem emlékszel?
*Mikor hazakísérte őt Grael, úgy váltak el, hogy a lelkére kötötte jól fog viselkedni. Pusztán ezért ütötte meg a fülét a büntetés.*
-Öhm. Nem tudom.
*Mostanra már leengedi a kezét és Grael felé fordul, fejét hátra billentve, hogy felnézzen a másikra. Azonban szemöldöke összehúzódva jelzik nincs tisztában a válaszával.*
-Hárman szerintem. De voltak akik mintha aludtak volna. Ketten, de néha négyen is.
*Nem igazán biztos benne, amikor visszagondol a kedves arctalanra a fehér ruhájában, homályosan emlékszik a mellette elterülő háttérre.*
-A fehér ruhás arc. *Hamar befejezi a mondatot, és inkább a szó használata nélkül folytatja.* A fehér ruhás mintha ápolta volna őket, azt hiszem egy vödröt fogtam a kezemben, ami hideg volt, és követtem őt.
*Hunyorog ismételten, száját pedig fájdalmasan kezdi el félre húzni. Arca pedig egy kellemetlen érzetű grimaszt kezd ábrázolni.*
-De. Áh. Virágok voltak, de nem csak illatosak, de gyógyfüvek illatára is. ÁH.
*A fejéhez nyúl azonnal a fájó pontot szorongatva. Reménykedve abban a sajgó fájdalom elmúlik hamar. A gondolat menetét is megszakítja hamar.*
*Lehet jobb is, hogy nem tölt vele sok időt. Nagyon hamar az idegeire menne Graelnek Szikra. Sokat kérdez, sokat akar tudni, és hamar. Mait ez különösebben sosem zavarta, mindig lefoglalta a sajt kukac elméjét néhány gyógynövénytanos könyvel, vagy házimunkával. Sok tananyagot a többi gyermekkel amúgy sem tud neki tanítani, így egy külön kis kihívás ő az igazgató nő számára. Grael nem tudná ezt így kezelni, és azt a sok energiát arra fordítaná, hogy kihasználja a lány ügyességét a tolvajlással, ahogy régen is tette.
Nem bolondozik ő, tényleg csikizi a kovács őt, persze akaratlanul, de bizonyos részei érzékenyek. Trylnor is galád módon néha kihasználja ezt.
Bolondság? Kikérné ezt magának, rögtönzésnek lehetne inkább csak mondani. Makacssága, vagy talán szerénysége miatt, ha valami akadályba ütközik, az általa talált eszközöket használja arra, hogy megoldja. De ha nincs ilyen, akkor muszáj rögtönöznie. Kérés pedig azóta sem igazán fűlik a fogához.*
-Lettek volna, de Anviel néni mindent elzárt előlük. A gnómok miatt különösen. Mindent szét akarnak szedni.
*Dünnyögi orra alatt, mert valahogy érzi, ahogy Grael vizslató szemei őt bolondnak nézik. Pedig ő csak. Mi is lenne erre a helyes szó? Különc, talán az. Egy kezdő tudós eszével rendelkezik a lány, mondhatni borotva éles, ha tanulásról van szó. De amint az életről és annak ügyes bajos dolgairól van szó. Nos arra nem igazán terjed ki az ő tudománya.
Az pedig, hogy milyen lenne az a Szikra, akivel ez a ködös katasztrófa nem esik meg. Lehet sosem fog kiderülni.*
-De miért tennék, megígértem, hogy jó leszek, nem emlékszel?
*Mikor hazakísérte őt Grael, úgy váltak el, hogy a lelkére kötötte jól fog viselkedni. Pusztán ezért ütötte meg a fülét a büntetés.*
-Öhm. Nem tudom.
*Mostanra már leengedi a kezét és Grael felé fordul, fejét hátra billentve, hogy felnézzen a másikra. Azonban szemöldöke összehúzódva jelzik nincs tisztában a válaszával.*
-Hárman szerintem. De voltak akik mintha aludtak volna. Ketten, de néha négyen is.
*Nem igazán biztos benne, amikor visszagondol a kedves arctalanra a fehér ruhájában, homályosan emlékszik a mellette elterülő háttérre.*
-A fehér ruhás arc. *Hamar befejezi a mondatot, és inkább a szó használata nélkül folytatja.* A fehér ruhás mintha ápolta volna őket, azt hiszem egy vödröt fogtam a kezemben, ami hideg volt, és követtem őt.
*Hunyorog ismételten, száját pedig fájdalmasan kezdi el félre húzni. Arca pedig egy kellemetlen érzetű grimaszt kezd ábrázolni.*
-De. Áh. Virágok voltak, de nem csak illatosak, de gyógyfüvek illatára is. ÁH.
*A fejéhez nyúl azonnal a fájó pontot szorongatva. Reménykedve abban a sajgó fájdalom elmúlik hamar. A gondolat menetét is megszakítja hamar.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-04 10:02:44
Üzenet elküldve: 2025-05-04 10:02:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Grael koránt sem tölt annyi időt együtt Szikrával, mint amennyit Mai, így nehezebben is tanulja meg az ő sajátos szókincsét, de már kezd hozzászokni a furcsa megfeleltetésekhez. Az odú esetében is sikerül rájönnie, hogy tényleg nem a mókust kell keresni egy fában, hanem egy rendes épületet valahol a nagyvilágban. Míg a kovács az elf lány méreteit vizsgálja, addig neki van ideje elgondolkodni azon, hogy vajon miféle házról lehetett szó.*
~Egy ház az erdőben, vagy annak közelében, rajta egy cégérrel, benne a rókával és a virággal. De vajon hogy függ össze ezzel a nap és Eeyr személye?~
*Eltűnődve figyeli Szikrát, és a bolondozást, amit leművel a procedúra közben. Aztán a kovács elindul a dolgát végezni, ők pedig újra ketten vannak, de a gyermeki bolondság marad. Általában utál nevetni, ám mikor meghallja, hogy Szikra madárijesztőt játszott, kitörik belőle a hahotázás, de persze gyorsan vissza is fogja, mikor ráeszmél, hogy mit csinál.*
- Van egy olyan érzésem, hogy lettek volna erre jobb megoldások is. *Egyre kevésbé érti ezt a lányt. Néha olyan összefüggésekre lát rá, melyeket még egy eszes felnőttnek is nehéz volna észrevenni, máskor pedig annyira butácska, hogy képes madárijesztőnek állni a kert közepére. Vajon melyik az igazi Szikra? Melyik az a lány, amelyik, ha nem történt volna meg vele az, aminek a képe még mindenki számára homályos, akkor itt lenne velük? Ez egy olyan téma, amit érdemes lenne felvetnie Mainak. Neki való talány.*
- Nem, nem csináltál rosszat. Pont azt mondtam, hogy ha majd fogsz, akkor kapod ezt büntetésből. *Most sem az okos Szikra van jelen, ezt meg kell állapítania, de neki szüksége lenne a talpraesett énjére, és főleg arra, hogy emlékezzen. Az a ház továbbra is furdalja a kíváncsiságát.*
- Mesélsz nekem arról a házról? Mekkora volt? Hogy nézett ki? Hányan laktak benne? Mi volt körülötte? *Látja el most ő bőven kérdésekkel a lányt, reménykedve abban, hogy olyan információt kaphat, amely alapján el tudnak kezdeni kutatni a szóban forgó épület után, már ha készültek róla feljegyzések, de a kalandorokat nem kell félteni. Láttak azok már olyat is, melyről a mai napig nem hiszik el, hogy létezik, mégis leírták.*
*Grael koránt sem tölt annyi időt együtt Szikrával, mint amennyit Mai, így nehezebben is tanulja meg az ő sajátos szókincsét, de már kezd hozzászokni a furcsa megfeleltetésekhez. Az odú esetében is sikerül rájönnie, hogy tényleg nem a mókust kell keresni egy fában, hanem egy rendes épületet valahol a nagyvilágban. Míg a kovács az elf lány méreteit vizsgálja, addig neki van ideje elgondolkodni azon, hogy vajon miféle házról lehetett szó.*
~Egy ház az erdőben, vagy annak közelében, rajta egy cégérrel, benne a rókával és a virággal. De vajon hogy függ össze ezzel a nap és Eeyr személye?~
*Eltűnődve figyeli Szikrát, és a bolondozást, amit leművel a procedúra közben. Aztán a kovács elindul a dolgát végezni, ők pedig újra ketten vannak, de a gyermeki bolondság marad. Általában utál nevetni, ám mikor meghallja, hogy Szikra madárijesztőt játszott, kitörik belőle a hahotázás, de persze gyorsan vissza is fogja, mikor ráeszmél, hogy mit csinál.*
- Van egy olyan érzésem, hogy lettek volna erre jobb megoldások is. *Egyre kevésbé érti ezt a lányt. Néha olyan összefüggésekre lát rá, melyeket még egy eszes felnőttnek is nehéz volna észrevenni, máskor pedig annyira butácska, hogy képes madárijesztőnek állni a kert közepére. Vajon melyik az igazi Szikra? Melyik az a lány, amelyik, ha nem történt volna meg vele az, aminek a képe még mindenki számára homályos, akkor itt lenne velük? Ez egy olyan téma, amit érdemes lenne felvetnie Mainak. Neki való talány.*
- Nem, nem csináltál rosszat. Pont azt mondtam, hogy ha majd fogsz, akkor kapod ezt büntetésből. *Most sem az okos Szikra van jelen, ezt meg kell állapítania, de neki szüksége lenne a talpraesett énjére, és főleg arra, hogy emlékezzen. Az a ház továbbra is furdalja a kíváncsiságát.*
- Mesélsz nekem arról a házról? Mekkora volt? Hogy nézett ki? Hányan laktak benne? Mi volt körülötte? *Látja el most ő bőven kérdésekkel a lányt, reménykedve abban, hogy olyan információt kaphat, amely alapján el tudnak kezdeni kutatni a szóban forgó épület után, már ha készültek róla feljegyzések, de a kalandorokat nem kell félteni. Láttak azok már olyat is, melyről a mai napig nem hiszik el, hogy létezik, mégis leírták.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-03 15:11:22
Üzenet elküldve: 2025-05-03 15:11:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Igyekszik ezt a rossz szokását hátra hozni, de amik már berögzültek nagyon nehezen halnak csak ki. Mai igyekszik leszoktatni az efféle szóhasználatról, ő is hasonlóan mint Grael javítja ki minden egyes alkalommal. És lassacskán valóban beválik.*
-Uhum. Az igen. Ház.
*Helyesel Grael visszakérdezésére, és egy gyors gondolattal magát is emlékezteti, hogy ezt a szót is már hátra kéne hagynia. Még akkor is, ha Mai olyan édesen mosolyog rajta néha.
Szerencséjére a férfi nem megy bele a fegyverek létezésének indokaiba. Talán tényleg jobb ez így, hogy meghagyja a fiatal elmének az ártatlanságát, mintsem bemocskolja azt véresebbnél véresebb gondolatokkal. A kovács visszaérkezése pedig csak egyszerűsíti a helyzetüket.
Nincs hát menekvés a kovács vaskos keze elől, de hamar rá jön az apróság, hogy a bácsi valóban nem akarja bántani őt. A véletlenül okozott csiklandozás is csak megerősíti ebben, így Szikra már megkönnyebbülten viseli a procedúra maradékát.*
-Hihi. Rendben.
*Kuncog fel ismételten egy másik mérésnél, de mint ígérte, a maradék "kínzást" is kiállja. Sőt tovább is mint kéne.*
-Sokáig.
*Feleli egy bólintással még karjait kitárva.*
-Amikor az első magokat ültettem a kertembe, akkor így kellett állnom, hogy a madarak ne egyék fel őket.
*Meséli el a kis történetét, na igen, talán nem a legokosabb ötlete volt, de sajnos nem voltak eszközei ahhoz, hogy összeeszkábáljon egy madárijesztőt. A szögeket meg a kalapácsot Anviel néni elzárta a gyerekek elől.*
-De hát nem is csináltam semmi rosszat!
*Fordul kimeredt szemekkel a férfi felé, kissé felháborodva. Nem követett el ő semmit már egy ideje, szinte motoszkál benne a kisördög akit bezárt lelkének kis dobozába.*
*Igyekszik ezt a rossz szokását hátra hozni, de amik már berögzültek nagyon nehezen halnak csak ki. Mai igyekszik leszoktatni az efféle szóhasználatról, ő is hasonlóan mint Grael javítja ki minden egyes alkalommal. És lassacskán valóban beválik.*
-Uhum. Az igen. Ház.
*Helyesel Grael visszakérdezésére, és egy gyors gondolattal magát is emlékezteti, hogy ezt a szót is már hátra kéne hagynia. Még akkor is, ha Mai olyan édesen mosolyog rajta néha.
Szerencséjére a férfi nem megy bele a fegyverek létezésének indokaiba. Talán tényleg jobb ez így, hogy meghagyja a fiatal elmének az ártatlanságát, mintsem bemocskolja azt véresebbnél véresebb gondolatokkal. A kovács visszaérkezése pedig csak egyszerűsíti a helyzetüket.
Nincs hát menekvés a kovács vaskos keze elől, de hamar rá jön az apróság, hogy a bácsi valóban nem akarja bántani őt. A véletlenül okozott csiklandozás is csak megerősíti ebben, így Szikra már megkönnyebbülten viseli a procedúra maradékát.*
-Hihi. Rendben.
*Kuncog fel ismételten egy másik mérésnél, de mint ígérte, a maradék "kínzást" is kiállja. Sőt tovább is mint kéne.*
-Sokáig.
*Feleli egy bólintással még karjait kitárva.*
-Amikor az első magokat ültettem a kertembe, akkor így kellett állnom, hogy a madarak ne egyék fel őket.
*Meséli el a kis történetét, na igen, talán nem a legokosabb ötlete volt, de sajnos nem voltak eszközei ahhoz, hogy összeeszkábáljon egy madárijesztőt. A szögeket meg a kalapácsot Anviel néni elzárta a gyerekek elől.*
-De hát nem is csináltam semmi rosszat!
*Fordul kimeredt szemekkel a férfi felé, kissé felháborodva. Nem követett el ő semmit már egy ideje, szinte motoszkál benne a kisördög akit bezárt lelkének kis dobozába.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-03 13:52:45
Üzenet elküldve: 2025-05-03 13:52:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Szikra látomásainak megértését jócskán megnehezíti az is, hogy a saját kis világában felsejlő szavakat felelteti meg valami hasonlónak, de mégis másnak, mint amire az adott szót a városi életben általában használják. A legtöbbször szerencsére meg lehet érteni így is, hogy mire céloz, de néha félreértésre ad okot, mint például az arctalan esetében.*
- Odú? *Kérdez vissza most is, hisz odúja csak a mókusnak van, az elfek a legjobb tudomása szerint házakban laknak, még ha máshogy is néznek ki, mint az emberek által épített lakhelyek.*
- Mármint ház, mint az enyém, vagy valami másra gondolsz? *Jobbnak látja ezt tisztázni, még mielőtt Mainak hibásan azt adja elő, hogy egy üreges fában kell keresni a lány szüleit.
Mindeközben a fegyverek témáját igyekszik hallgatással a háttérbe szorítani, legalábbis azt a részét mindenképp, hogy mégis miféle indíttatásból használja azokat bárki rosszra. Pedig sokfajta válasz lenne rá. Hatalomszerzés, mások kényszerítésének céljából vagy épp azért, mert valaki egyszerűen csak útban van egy másik személy terveinek, de ezen példák egyike sem való fiatal elfeknek, így nem is mondja ki őket hangosan. Szerencsére akaratlanul ugyan, de a kovács is a segítségére van, mert közben visszaérkezik, és neki szentelhetik a figyelmüket.*
- Ne félj! Nem fog bántani téged. Csak megméri, hogy mekkora vagy. *Bátorítja a lánykát, miközben odaterelgeti őt a férfihez, hogy méretet tudjon venni róla a különösen kicsi bőrvért elkészítéséhez. Szikra mindezt ügyesen tűri, látni rajta, hogy valaki jól neveli őt.*
- Bírd ki még egy kicsit! *Szól közbe, mikor a lány kuncogni kezd. Grael ugyan nem mosolyog rajta, csak utasítja őt, hogy ne mocorogjon, de hála a kitartásának, nem sokkal később már végeznek is. A kovács ezután távozik, Szikra viszont továbbra sem mozdul. Erre azért már a városőr is felnevet.*
- Meddig tudnál? *Kérdez vissza mosolyogva, de nem tervezi kínozni szegényt.* Most már nyugodtan leengedheted a kezeidet! De ha nem viselkedsz jól, megmondom Mainak, hogy büntetésből így kelljen állnod órákig. *Teszi még hozzá, egy kis fegyelmezés sosem árt, még akkor sem, ha most épp különösen jól viselkedik a kis elf.*
*Szikra látomásainak megértését jócskán megnehezíti az is, hogy a saját kis világában felsejlő szavakat felelteti meg valami hasonlónak, de mégis másnak, mint amire az adott szót a városi életben általában használják. A legtöbbször szerencsére meg lehet érteni így is, hogy mire céloz, de néha félreértésre ad okot, mint például az arctalan esetében.*
- Odú? *Kérdez vissza most is, hisz odúja csak a mókusnak van, az elfek a legjobb tudomása szerint házakban laknak, még ha máshogy is néznek ki, mint az emberek által épített lakhelyek.*
- Mármint ház, mint az enyém, vagy valami másra gondolsz? *Jobbnak látja ezt tisztázni, még mielőtt Mainak hibásan azt adja elő, hogy egy üreges fában kell keresni a lány szüleit.
Mindeközben a fegyverek témáját igyekszik hallgatással a háttérbe szorítani, legalábbis azt a részét mindenképp, hogy mégis miféle indíttatásból használja azokat bárki rosszra. Pedig sokfajta válasz lenne rá. Hatalomszerzés, mások kényszerítésének céljából vagy épp azért, mert valaki egyszerűen csak útban van egy másik személy terveinek, de ezen példák egyike sem való fiatal elfeknek, így nem is mondja ki őket hangosan. Szerencsére akaratlanul ugyan, de a kovács is a segítségére van, mert közben visszaérkezik, és neki szentelhetik a figyelmüket.*
- Ne félj! Nem fog bántani téged. Csak megméri, hogy mekkora vagy. *Bátorítja a lánykát, miközben odaterelgeti őt a férfihez, hogy méretet tudjon venni róla a különösen kicsi bőrvért elkészítéséhez. Szikra mindezt ügyesen tűri, látni rajta, hogy valaki jól neveli őt.*
- Bírd ki még egy kicsit! *Szól közbe, mikor a lány kuncogni kezd. Grael ugyan nem mosolyog rajta, csak utasítja őt, hogy ne mocorogjon, de hála a kitartásának, nem sokkal később már végeznek is. A kovács ezután távozik, Szikra viszont továbbra sem mozdul. Erre azért már a városőr is felnevet.*
- Meddig tudnál? *Kérdez vissza mosolyogva, de nem tervezi kínozni szegényt.* Most már nyugodtan leengedheted a kezeidet! De ha nem viselkedsz jól, megmondom Mainak, hogy büntetésből így kelljen állnod órákig. *Teszi még hozzá, egy kis fegyelmezés sosem árt, még akkor sem, ha most épp különösen jól viselkedik a kis elf.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:57:33
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:57:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Megüti fülét a sóhaj, fel is tekint a férfi arcára, és látja azokat a vonásokat amiket nem szívesen lát a másikon. A kérdések ismét. Hiába figyelt fel magára, hogy már így is sokat kérdezett, mégis kicsúszott még egy kettő a száján. Így Grael utolsó "türelmes" válasza után már tényleg csendben marad. Hát tehet ő arról, hogy nevelőanyja még bátorította is abban, hogy kíváncsiságát kövesse? Igaz, az leginkább a könyvekből szerzett tudásra gondolta leginkább, de Szikra már régóta túlhaladt annál.*
-Az odú oldalán lógott, azt hiszem.
*Teszi hozzá még Grael gondolat menetéhez, hátha ezzel is segíti őt egy picit.
A kovácsműhelyben folytatott beszélgetésük alatt, Grael a vértekről is kiokosítja Szikrát. Amire a fehér hajú lányka csak bólogat okosan. Azonban az elengedhetetlen kérdések persze nem maradhatnak el. Amit Grael nagyon okosan képes megválaszolni. Legalább annyira mint Mai.*
-Nem értem, miért akarná ezeket bárki rosszra használni.
*Lehetne akár kérdés is, de tudván Grael már a végét járja a türelmének, inkább csak kijelenti, hogy a fegyverek koncepciója érthetetlen számára. A vágy, hogy bárki ártson valaki másnak, indok nélkül. A balesetek persze megtörténhetnek, azt tudja ő is. Elvégre, pont ő vágta meg Mait azon a napon mikor először találkoztak. Nem állt szándékban bántani a nőt, mégis megtette. Azóta pedig csak reméli, hogy megfizette már az árát Mainak.
Gondolat menetét a kovács visszaérkezése zavarja meg, aki megérkezett Grael rendelésével. A kardot a férfi kihúzva méricskéli. Szikra is hasonlóan tesz, bár nem osztozik abban az izgatottságban mint a másik. Számára ez is olyan penge mint az összes többi.
Ekkor viszont Grael hirtelen rá tereli a szót. A két férfi rászegezi tekintetét a lányra, aki ettől picit megszeppen. Mai híján, Grael mögé bújna, viszont erre esélye sincsen, mert már tessékeli is a bácsi elé.*
-Jó.
*Válaszolja halkan, és két lépést előre is tesz. A termetes alak, leguggol a lány elé. Felméri őt a szemével, majd karjait felé nyújtja.*
-Emeld fel a karjaidat így.
*Nyúl a vaskos kéz gyengéden a lány csuklójához, hogy azokat, mint egy madárnál, fesztávba helyezze. Szikra pedig csak túri, és igyekszik a parancsoknak megfelelni. A kovács egy mércével kezdi nézni a karok, a derék, és mell szélességet. Azonban mikor Szikra hóna alatt kezd el matatni a lány hirtelen összerándul egy kuncogással egyetemben. Amit még a kovács is megmosolyog.*
-Csikiz.
*Felei somolyogva a lányka, majd vissza erőlteti magára az előző pózt.*
-Meg is volnánk, jól mondta, tán még a fele se lesz az anyagnak.
*Nézi végig még egyszer a lányt, majd a számokat ismételve, amit a mérésről vett távozik vissza a pult mögé, hogy azokat leírja egy lapra.
Szikra pedig a mérés után, továbbra is a karjait kitárva ácsorog Grael előtt. Tekintetét a férfira emeli hátra bicsaklott fejjel.*
-Meddig maradjak így?
*Megüti fülét a sóhaj, fel is tekint a férfi arcára, és látja azokat a vonásokat amiket nem szívesen lát a másikon. A kérdések ismét. Hiába figyelt fel magára, hogy már így is sokat kérdezett, mégis kicsúszott még egy kettő a száján. Így Grael utolsó "türelmes" válasza után már tényleg csendben marad. Hát tehet ő arról, hogy nevelőanyja még bátorította is abban, hogy kíváncsiságát kövesse? Igaz, az leginkább a könyvekből szerzett tudásra gondolta leginkább, de Szikra már régóta túlhaladt annál.*
-Az odú oldalán lógott, azt hiszem.
*Teszi hozzá még Grael gondolat menetéhez, hátha ezzel is segíti őt egy picit.
A kovácsműhelyben folytatott beszélgetésük alatt, Grael a vértekről is kiokosítja Szikrát. Amire a fehér hajú lányka csak bólogat okosan. Azonban az elengedhetetlen kérdések persze nem maradhatnak el. Amit Grael nagyon okosan képes megválaszolni. Legalább annyira mint Mai.*
-Nem értem, miért akarná ezeket bárki rosszra használni.
*Lehetne akár kérdés is, de tudván Grael már a végét járja a türelmének, inkább csak kijelenti, hogy a fegyverek koncepciója érthetetlen számára. A vágy, hogy bárki ártson valaki másnak, indok nélkül. A balesetek persze megtörténhetnek, azt tudja ő is. Elvégre, pont ő vágta meg Mait azon a napon mikor először találkoztak. Nem állt szándékban bántani a nőt, mégis megtette. Azóta pedig csak reméli, hogy megfizette már az árát Mainak.
Gondolat menetét a kovács visszaérkezése zavarja meg, aki megérkezett Grael rendelésével. A kardot a férfi kihúzva méricskéli. Szikra is hasonlóan tesz, bár nem osztozik abban az izgatottságban mint a másik. Számára ez is olyan penge mint az összes többi.
Ekkor viszont Grael hirtelen rá tereli a szót. A két férfi rászegezi tekintetét a lányra, aki ettől picit megszeppen. Mai híján, Grael mögé bújna, viszont erre esélye sincsen, mert már tessékeli is a bácsi elé.*
-Jó.
*Válaszolja halkan, és két lépést előre is tesz. A termetes alak, leguggol a lány elé. Felméri őt a szemével, majd karjait felé nyújtja.*
-Emeld fel a karjaidat így.
*Nyúl a vaskos kéz gyengéden a lány csuklójához, hogy azokat, mint egy madárnál, fesztávba helyezze. Szikra pedig csak túri, és igyekszik a parancsoknak megfelelni. A kovács egy mércével kezdi nézni a karok, a derék, és mell szélességet. Azonban mikor Szikra hóna alatt kezd el matatni a lány hirtelen összerándul egy kuncogással egyetemben. Amit még a kovács is megmosolyog.*
-Csikiz.
*Felei somolyogva a lányka, majd vissza erőlteti magára az előző pózt.*
-Meg is volnánk, jól mondta, tán még a fele se lesz az anyagnak.
*Nézi végig még egyszer a lányt, majd a számokat ismételve, amit a mérésről vett távozik vissza a pult mögé, hogy azokat leírja egy lapra.
Szikra pedig a mérés után, továbbra is a karjait kitárva ácsorog Grael előtt. Tekintetét a férfira emeli hátra bicsaklott fejjel.*
-Meddig maradjak így?
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:33:18
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:33:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Fáradtan sóhajt fel. Hiába mond el bármit, annyi nem elég. Soha nem érnek véget az újabb részletekre vonatkozó kérdések, egy végtelen spirál, egy ok és okozatok végtelen összefüggését kereső elme bújt el abban a kicsiny testben.*
- Nem testvérek, és abban túloznak, amit igaznak vélnek. *Mondja röviden, hátha ezzel nem ad újabb kíváncsi kérdéseket Szikra szájába. A következő mondatra pedig úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Pont az a probléma, hogy vannak, akik szeretik az Arctalant, ráadásul minden túlzásával együtt, mely negatívan hat ki a halandók életére. Azt azonban mégsem fogja kimondani egy kislánynak, hogy van, akit nem szabad, sőt, egyenesen tilos szeretni.
Mielőtt belépnének a műhelybe, felpillant a nyikorgó táblára, melyre kis társa felhívja a figyelmét.*
- Egy cégér? Szóval van valahol egy jelkép, ami a rókát és a virágokat tartalmazza. Értem. ~Ha létezik, kell, hogy legyenek róla feljegyzések. Ha nem is itt, akkor az elfek között.~
*Érdemes lesz megjegyeznie ezt a részletet, el is raktározza magában, majd belép a lánnyal a műhelybe, ahol először beszédbe elegyedik a kováccsal, de utána már Szikrának mesél a fegyverekről, majd utána áttér a vértekre. Egy bőrvérttel ölni nem tud a lány, még véletlenül sem, viszont megvédheti őt a veszélytől. Nem csak más pengétől, hanem a furcsa, meggondolatlan kalandjai során egy rossz esés következtében szerzett sérüléstől is.*
- Meg, igen. *Válaszolja, a Tüske név megtartása ellen pedig nincs semmi ellenvetése. Aztán érkezik egy újabb, szintén nehéz kérdés, melyre jól meg kell gondolnia, hogy milyen választ ad. Végül így szól.*
- Sokféle oka lehet. Vannak, akik azért, hogy megvédjék vele magukat, és vannak, akik azért, hogy másokat védjenek meg vele olyanoktól, akik rossz célja használják ezeket a… tüskéket. *Miközben magyaráz, a kezébe akad egy, Szikra számára minden bizonnyal szintén érdekes szerkezet. Egy számszeríj, melyet Grael meg is próbál felhúzni, persze nyílvessző nincs benne.*
- Hm… *Ekkor érkezik vissza hozzá a kovács, aki egy jó hírrel szolgál, mert nála is van a kard, melyre mind kovácsa, mind forgatója büszke lehet majd a jövőben. Egy remekmunka, egy mestermű, egy ereklye.*
- Csodálatos. Köszönöm. Ezt is számolja hozzá! *Kihúzza tokjából az edzett, gyönyörűen megmunkált pengét, hogy megnézze magának. Tökéletes. Elégedetten csúsztatja vissza a tokba, majd kifizeti a fegyverek árát, régi kardjait pedig szintén a pultra helyezi.*
- Ezeket tartsa meg! Egyébként mondja, tud készíteni bőrvértet az ő méretében? Alkarvédőkkel együtt. Önnek kevesebb anyagba kerül, én viszont teljes árat fizetek érte. *Pillant a lányra, majd az asztalra csúsztat 70 aranyat, hogy kifizesse a Cilia Miritarnak szánt felszerelést.
*
- Nos, azt hiszem, hogy megoldható, de pontos méreteket kell vennem a lányról, ha megengedi. *Méri végig a kovács Szikrát is, Grael pedig közelebb is terelgeti őt a férfihez.*
- Engedd meg a bácsinak, hogy megmérjen téged, jó? *Mondja neki Grael biztatóan.*
*Fáradtan sóhajt fel. Hiába mond el bármit, annyi nem elég. Soha nem érnek véget az újabb részletekre vonatkozó kérdések, egy végtelen spirál, egy ok és okozatok végtelen összefüggését kereső elme bújt el abban a kicsiny testben.*
- Nem testvérek, és abban túloznak, amit igaznak vélnek. *Mondja röviden, hátha ezzel nem ad újabb kíváncsi kérdéseket Szikra szájába. A következő mondatra pedig úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Pont az a probléma, hogy vannak, akik szeretik az Arctalant, ráadásul minden túlzásával együtt, mely negatívan hat ki a halandók életére. Azt azonban mégsem fogja kimondani egy kislánynak, hogy van, akit nem szabad, sőt, egyenesen tilos szeretni.
Mielőtt belépnének a műhelybe, felpillant a nyikorgó táblára, melyre kis társa felhívja a figyelmét.*
- Egy cégér? Szóval van valahol egy jelkép, ami a rókát és a virágokat tartalmazza. Értem. ~Ha létezik, kell, hogy legyenek róla feljegyzések. Ha nem is itt, akkor az elfek között.~
*Érdemes lesz megjegyeznie ezt a részletet, el is raktározza magában, majd belép a lánnyal a műhelybe, ahol először beszédbe elegyedik a kováccsal, de utána már Szikrának mesél a fegyverekről, majd utána áttér a vértekre. Egy bőrvérttel ölni nem tud a lány, még véletlenül sem, viszont megvédheti őt a veszélytől. Nem csak más pengétől, hanem a furcsa, meggondolatlan kalandjai során egy rossz esés következtében szerzett sérüléstől is.*
- Meg, igen. *Válaszolja, a Tüske név megtartása ellen pedig nincs semmi ellenvetése. Aztán érkezik egy újabb, szintén nehéz kérdés, melyre jól meg kell gondolnia, hogy milyen választ ad. Végül így szól.*
- Sokféle oka lehet. Vannak, akik azért, hogy megvédjék vele magukat, és vannak, akik azért, hogy másokat védjenek meg vele olyanoktól, akik rossz célja használják ezeket a… tüskéket. *Miközben magyaráz, a kezébe akad egy, Szikra számára minden bizonnyal szintén érdekes szerkezet. Egy számszeríj, melyet Grael meg is próbál felhúzni, persze nyílvessző nincs benne.*
- Hm… *Ekkor érkezik vissza hozzá a kovács, aki egy jó hírrel szolgál, mert nála is van a kard, melyre mind kovácsa, mind forgatója büszke lehet majd a jövőben. Egy remekmunka, egy mestermű, egy ereklye.*
- Csodálatos. Köszönöm. Ezt is számolja hozzá! *Kihúzza tokjából az edzett, gyönyörűen megmunkált pengét, hogy megnézze magának. Tökéletes. Elégedetten csúsztatja vissza a tokba, majd kifizeti a fegyverek árát, régi kardjait pedig szintén a pultra helyezi.*
- Ezeket tartsa meg! Egyébként mondja, tud készíteni bőrvértet az ő méretében? Alkarvédőkkel együtt. Önnek kevesebb anyagba kerül, én viszont teljes árat fizetek érte. *Pillant a lányra, majd az asztalra csúsztat 70 aranyat, hogy kifizesse a Cilia Miritarnak szánt felszerelést.
*- Nos, azt hiszem, hogy megoldható, de pontos méreteket kell vennem a lányról, ha megengedi. *Méri végig a kovács Szikrát is, Grael pedig közelebb is terelgeti őt a férfihez.*
- Engedd meg a bácsinak, hogy megmérjen téged, jó? *Mondja neki Grael biztatóan.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-01 11:31:20
Üzenet elküldve: 2025-05-01 11:31:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Hát még számára. Válaszok, emlékek, és érzések nélkül. Mi másért szólítaná Mait anyjának, mert ez áll a legközelebb ahhoz az érzéshez amit hiányol mélyen legbelül. Mintha elméje küzdene a lehetséges borzalom felismerésétől, ezzel meggátolva a hozzáférést emlékeihez.
Grael válaszára elhúzza szomorkásan a száját. Csalódott, de nem a férfiban, csak reménykedik abban végre minden a helyére kerül.
Amit pedig az istenekről mond Grael, figyelmesen hallgatja, okos kis fejében forgatja a másik szavait, ahogy értelmezni próbálja.*
- Miben túloznak? Talán testvérek? Az árvaházban van egy testvér pár, ők is sokszor túloznak.
*Vonja meg a vállát picit értetlenül, furcsa egy páros, mert folyton veszekednek, mégis látta nem egyszer, hogy ha játékról van szó, úgy fognak össze mint senki más.*
- Talán ha szeretnék nem bántana senkit.
*Morfondírozik rajta egy picit, számára még azóta is érthetetlen az eredendő gonosz ötlete. Nem ezt látta a természetben, igaz ott más törvények diktálnak, mint a kétlábúak városaiban. Ekkor viszont egy apró hangra lesz figyelmes Szikra, mielőtt még belépnének. Egy halk nyikorgás. Fel is tekint a kovácsműhely falára, ahol meglátja a lógó fatáblát. A cégért.*
-Nézd Grael! Olyan, csak az én rókám van rajta a virággal, azt láttam még az emlékeimben.
*Mutat fel rá, ez is egy nyom, legalább is számára amin elindulhatnak majd nyomozásuk során.
Persze ezután követi is, ahogy megígérte a férfit, óvatosan nem nyúlva semmihez. Mindent a szemnek és semmit a kéznek. És azok a kis zöld szempárok fel alá járkálnak a helységben, az már biztos. Ha Trylnor láthatná azt amit most Ő. Vagy Rellan, ő biztosra értékelné a kovácsműhely gyönyöreit. Grael terelgetése miatt azonban nincs sok ideje nézelődni, és hamar a pultnál találják magukat.*
- Szép estét.
*Szólal fel bátortalanul a vékonyka kis hang. Sosem járt üzlethelyiségekben. Azt régen Grael neki megtiltotta, mert sokkalta veszélyesebb onnan szerezni bármit is, mint egy piactéri standról. Most viszont első kézből szemlélheti miért is mondta. Vaskos ajtók, magas ablakok, ha valaki itt csapdába csalná, nem lenne menekvés. Nem is hagyja el Graelt, hogy elcsámborogjon, viszont ha bátortalanul is, tanulmányozza a készletet. Kicsi és nagy tüskék, meg furcsa tüskék amik nem is élesek, hanem tompák, mintha egy labda lenne a vasrúd végén, azonban néhánynak mintha apróbb tüskéi lennének. Mint egy bogáncs.*
-Megvéd?
*Ismétli a férfi után, mindig is tudta, hogy Tüske nem játék, nem is használta sosem olyasmire. Viszont meglátva a különböző felszereléséket, így már érti mennyire nem játék ez az egész.*
-Tőr. Értem. De akkor is Tüske marad, az a neve.
*Tüskét nem csupán azért hívta úgy, mert ez ötlött a fejébe, hanem mert egy hasonló fejfájós pillanatban emlékezett rá, mikor a kezébe vette.*
-Grael.
*Néz végig a fegyverek és a vértezetek sorain, viszont egyetlen egy dolog jut csak eszébe. Miért? Miért van erre mind szükség.*
-Miért készítenek ilyeneket?
*Fordulnak vissza a zöldek a másikra választ várva.*
*Hát még számára. Válaszok, emlékek, és érzések nélkül. Mi másért szólítaná Mait anyjának, mert ez áll a legközelebb ahhoz az érzéshez amit hiányol mélyen legbelül. Mintha elméje küzdene a lehetséges borzalom felismerésétől, ezzel meggátolva a hozzáférést emlékeihez.
Grael válaszára elhúzza szomorkásan a száját. Csalódott, de nem a férfiban, csak reménykedik abban végre minden a helyére kerül.
Amit pedig az istenekről mond Grael, figyelmesen hallgatja, okos kis fejében forgatja a másik szavait, ahogy értelmezni próbálja.*
- Miben túloznak? Talán testvérek? Az árvaházban van egy testvér pár, ők is sokszor túloznak.
*Vonja meg a vállát picit értetlenül, furcsa egy páros, mert folyton veszekednek, mégis látta nem egyszer, hogy ha játékról van szó, úgy fognak össze mint senki más.*
- Talán ha szeretnék nem bántana senkit.
*Morfondírozik rajta egy picit, számára még azóta is érthetetlen az eredendő gonosz ötlete. Nem ezt látta a természetben, igaz ott más törvények diktálnak, mint a kétlábúak városaiban. Ekkor viszont egy apró hangra lesz figyelmes Szikra, mielőtt még belépnének. Egy halk nyikorgás. Fel is tekint a kovácsműhely falára, ahol meglátja a lógó fatáblát. A cégért.*
-Nézd Grael! Olyan, csak az én rókám van rajta a virággal, azt láttam még az emlékeimben.
*Mutat fel rá, ez is egy nyom, legalább is számára amin elindulhatnak majd nyomozásuk során.
Persze ezután követi is, ahogy megígérte a férfit, óvatosan nem nyúlva semmihez. Mindent a szemnek és semmit a kéznek. És azok a kis zöld szempárok fel alá járkálnak a helységben, az már biztos. Ha Trylnor láthatná azt amit most Ő. Vagy Rellan, ő biztosra értékelné a kovácsműhely gyönyöreit. Grael terelgetése miatt azonban nincs sok ideje nézelődni, és hamar a pultnál találják magukat.*
- Szép estét.
*Szólal fel bátortalanul a vékonyka kis hang. Sosem járt üzlethelyiségekben. Azt régen Grael neki megtiltotta, mert sokkalta veszélyesebb onnan szerezni bármit is, mint egy piactéri standról. Most viszont első kézből szemlélheti miért is mondta. Vaskos ajtók, magas ablakok, ha valaki itt csapdába csalná, nem lenne menekvés. Nem is hagyja el Graelt, hogy elcsámborogjon, viszont ha bátortalanul is, tanulmányozza a készletet. Kicsi és nagy tüskék, meg furcsa tüskék amik nem is élesek, hanem tompák, mintha egy labda lenne a vasrúd végén, azonban néhánynak mintha apróbb tüskéi lennének. Mint egy bogáncs.*
-Megvéd?
*Ismétli a férfi után, mindig is tudta, hogy Tüske nem játék, nem is használta sosem olyasmire. Viszont meglátva a különböző felszereléséket, így már érti mennyire nem játék ez az egész.*
-Tőr. Értem. De akkor is Tüske marad, az a neve.
*Tüskét nem csupán azért hívta úgy, mert ez ötlött a fejébe, hanem mert egy hasonló fejfájós pillanatban emlékezett rá, mikor a kezébe vette.*
-Grael.
*Néz végig a fegyverek és a vértezetek sorain, viszont egyetlen egy dolog jut csak eszébe. Miért? Miért van erre mind szükség.*
-Miért készítenek ilyeneket?
*Fordulnak vissza a zöldek a másikra választ várva.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-01 09:00:03
Üzenet elküldve: 2025-05-01 09:00:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
- Nem tudom, Szikra. *Ismét röviden válaszol a kérdésre, de csak azért, mert magában már ő is azon töri a fejét, hogy mi lehet az oka annak, hogy valaki nem ismeri a szülei arcát. Vannak róluk emlékei. Ott van a gyűrű, a tőr, az álomképek, de az arc valahogy nincs. Rettentő furcsa.
Az istenekről mesél ezután a lánynak, és az első reakciójából arra tud következtetni, hogy a nevek már nem ismeretlenek az elf számára, és valamelyest megnyugvásra ad okot az, hogy nem Sa'Terethé az első, ami megragadja a figyelmét, hanem a másik kettőé.*
- Mi az az uhu? *Pillant felé, de akkor meg is pillantja a baglyos nyakláncot, és rögtön leesik neki a tantusz.* Á, értem. És igen, Teysust elképzelheted úgy, mint egy mérleget. Eeyr és Sa'Tereth mindketten túloznak valamiben, Teysus pedig ott van kettejük között, aki nem emelkedik ki semmiben, hanem az egyensúlyra törekszik. *Magyarázza, és közben már bólint a következő kérdésre. Sa'Tereth az Arctalan. Az erdőben látott szemek legendáját hallva ezúttal nem rökönyödik meg úgy, mint mikor a sötétség istenének gúnynevét hallotta abból a kis szájból. Ezt ő is inkább vadállatokkal azonosítja. Kissé elmosolyodik, mikor a rájuk aggatott furcsa neveiket hallja Szikrától.*
- Ő bánt másokat. Ezért nem szeretik. *Ennyit fűz még hozzá az istenek témájához, majd miután a lány lelkére kötötte, hogy odabent ne nyúljon semmihez, belép vele a kovácsműhelybe. Ott rengeteg féle-fajta „tüske” látványa tárul eléjük. Kicsik és nagyok, vékonyak és vastagok, könnyűek, nehezek, díszesek vagy egyszerűek. Kardok, fejszék, kalapácsok, íjak, pajzsok hada sorakozik fel a műhelyben.
Szikrát maga előtt terelgeti, hogy végig lássa mit csinál, úgy lépnek a kovácsmester elé.*
- Szép estét! Van rá esély, hogy elkészült a penge, amit rendeltem? Graelmhor Moreeth névre. *Kérdés nélkül az asztalra dob egy egészen súlyos zsákot, benne egy kis borravalóval. A kovács megvakarja a fejét, tűnődik egy keveset, majd így szól.*
- Várjon egy percet uram! Máris jövök. *Azzal eltűnik az épület hátsó részében, nekik pedig van idejük körülnézni. Grael kíváncsian fordul vissza Szikra felé.*
- Na, mit szólsz? Sokféle van belőlük, nem igaz? De tudod mi a jobb a tüskéknél? Az, ami megvéd tőlük. *A vértezetek irányába tereli a lányt, azok közül is egy egyszerű, könnyű bőrvért elé vezeti, ami persze akkora, hogy ha akarna el is bújhatna benne.*
- Ha valaki ilyet visel, akkor sokkal nehezebben tudod megvágni egy tüskével. A helyes szó egyébként a tüskére a fegyver vagy penge. Ha nagyobb akkor kard, ha kisebb, mint a tiéd, akkor tőr. *Kezd mesélni a vért előnyeiről és úgy alapjában a fegyverekről.*
- Nem tudom, Szikra. *Ismét röviden válaszol a kérdésre, de csak azért, mert magában már ő is azon töri a fejét, hogy mi lehet az oka annak, hogy valaki nem ismeri a szülei arcát. Vannak róluk emlékei. Ott van a gyűrű, a tőr, az álomképek, de az arc valahogy nincs. Rettentő furcsa.
Az istenekről mesél ezután a lánynak, és az első reakciójából arra tud következtetni, hogy a nevek már nem ismeretlenek az elf számára, és valamelyest megnyugvásra ad okot az, hogy nem Sa'Terethé az első, ami megragadja a figyelmét, hanem a másik kettőé.*
- Mi az az uhu? *Pillant felé, de akkor meg is pillantja a baglyos nyakláncot, és rögtön leesik neki a tantusz.* Á, értem. És igen, Teysust elképzelheted úgy, mint egy mérleget. Eeyr és Sa'Tereth mindketten túloznak valamiben, Teysus pedig ott van kettejük között, aki nem emelkedik ki semmiben, hanem az egyensúlyra törekszik. *Magyarázza, és közben már bólint a következő kérdésre. Sa'Tereth az Arctalan. Az erdőben látott szemek legendáját hallva ezúttal nem rökönyödik meg úgy, mint mikor a sötétség istenének gúnynevét hallotta abból a kis szájból. Ezt ő is inkább vadállatokkal azonosítja. Kissé elmosolyodik, mikor a rájuk aggatott furcsa neveiket hallja Szikrától.*
- Ő bánt másokat. Ezért nem szeretik. *Ennyit fűz még hozzá az istenek témájához, majd miután a lány lelkére kötötte, hogy odabent ne nyúljon semmihez, belép vele a kovácsműhelybe. Ott rengeteg féle-fajta „tüske” látványa tárul eléjük. Kicsik és nagyok, vékonyak és vastagok, könnyűek, nehezek, díszesek vagy egyszerűek. Kardok, fejszék, kalapácsok, íjak, pajzsok hada sorakozik fel a műhelyben.
Szikrát maga előtt terelgeti, hogy végig lássa mit csinál, úgy lépnek a kovácsmester elé.*
- Szép estét! Van rá esély, hogy elkészült a penge, amit rendeltem? Graelmhor Moreeth névre. *Kérdés nélkül az asztalra dob egy egészen súlyos zsákot, benne egy kis borravalóval. A kovács megvakarja a fejét, tűnődik egy keveset, majd így szól.*
- Várjon egy percet uram! Máris jövök. *Azzal eltűnik az épület hátsó részében, nekik pedig van idejük körülnézni. Grael kíváncsian fordul vissza Szikra felé.*
- Na, mit szólsz? Sokféle van belőlük, nem igaz? De tudod mi a jobb a tüskéknél? Az, ami megvéd tőlük. *A vértezetek irányába tereli a lányt, azok közül is egy egyszerű, könnyű bőrvért elé vezeti, ami persze akkora, hogy ha akarna el is bújhatna benne.*
- Ha valaki ilyet visel, akkor sokkal nehezebben tudod megvágni egy tüskével. A helyes szó egyébként a tüskére a fegyver vagy penge. Ha nagyobb akkor kard, ha kisebb, mint a tiéd, akkor tőr. *Kezd mesélni a vért előnyeiről és úgy alapjában a fegyverekről.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:49:09
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:49:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*A türelem sosem volt az ő kenyere, az ösztönöket követő élet stílus volt ennek az oka. Amióta a Rezidencián lakik, kérik tőle folyton, hogy legyen türelemmel. Néha napján sikerül is. Az óvó kezek és figyelő szempárok között pedig megengedheti magának, hogy szertelenebbül tud viselkedni, mert így legalább nem végzetes egy döntés következménye, jobb körülmények között. Tudván, számíthat valaki ha valami bajba sodorja magát, vagy esetleg megsérül.*
- Uhum, jól van.
*Válaszolja már nyugodtabb hangnemben. Nem szeretné, hogy az Ő Maija ágynak dőljön napokra. Nem mintha Anviel nénivel nem jönne ki, de Maival sokkal önfeledtében érzi magát, elevenebbnek.
Az ő kis fénye majd sokaknak fog segíteni a rosszabb időszakokban, ezt már most is láthatják sokan akik egy kis időt töltenek társaságában. A sötétség pedig sosem lesz számára ellenfél, mert ismeri sőt előnyösnek találja a sötétségben rejtőző lehetősék kihasználását
Lehuppanva a földre, szoknya igazítgatás után rögtön rajzolásba is kezd. Aminek hála, Grael jobban átlátja a helyzetét.*
-Lehet. De akkor miért látom őket így? Miért nem emlékszem az arcukra?
*Kérdezi, mert sajnos ötlete sincsen, miért látja így ezt a számára két fontos személyt ilyen állapotban. Hiszen, ha Maira, vagy Graelre vagy akárki másra kell emlékeznie, pontosan tudja az arcukat, a ruhájukat sőt még azt is akár milyen ékszert hordtak. De ezek ketten, olyanok amilyenek.
A tömeg pedig nem is annyira rémisztő számára, mert inkább tűnik egy elmosott masszának kezekkel és lábakkal mint olyan arctalannak amit Grael lát az ő fejében. Bár jobban belegondolva, lehet rémisztő a látvány, csak Szikra szokott hozzá az idők alatt.
Engedelmesen csak bólint és szapora léptekkel követi Graelt a köves utcákon. Aminek viszont jobban örül, hogy kérdéseire végre valamilyen választ is kap, nem csak azt, hogy legyen türelemmel és majd megkapja.*
-Eeyr. *Morzsolgatja a szót.* Ez van az uhumba is írva. Teysusról meg Alesiantól hallottam, azt mondta ő az egyensúlyt szereti. Talán egy mérleg lehet?
*Teszi fel bugyuta kis kérdését az istenség felől, és elképzelése lehet nem is áll annyira távol a valóságtól.*
-Sa'tereth az arctalan? Láttam néha szemeket az erdőben, de azok szerintem csak négylábúak voltak. Settenek meg Szúrósak, meg Vonyítók, meg minden más.
*A gondolat azonban tovább viszi, hallott már gonoszokról a rezidencián olvasott mesekönyvekben. Gonosz boszorkák, varázslók, mostohák, és sosem értette miért tették azt amit. Számára mindig furcsa volt, hogy ők születetten gonoszak, pedig olyan érzése van, hogy minden okkal történik, ha meglök egy követ akkor az azért kezd el gurulni mert Ő lökte meg. A gonoszok is azért gonoszak, mert lehet valaki bántotta őket.*
-Miért gonosz? Ki bántotta őt?
*Kérdez ismét, mert mi mást tehetne, ez ismét egy újdonság neki, és tudja, hogy Graelt mindig kikészíti a kérdéseivel. Hamar rá is jön, hogy megint sokat beszél. Ráébredve, magába is folytja a szót, mire feleszmél már csak a szenes levegő érzete ébreszti fel arra, hogy megérkeztek.*
-Uhum.
*Bólint hevesen, és hátra rakja karjait tenyereit egymásba fonva, hogy ő akkor nem fog semmit se megfogdosni, amíg azt nem mondják. Majd kiderül meddig fog ez tartani.*
*A türelem sosem volt az ő kenyere, az ösztönöket követő élet stílus volt ennek az oka. Amióta a Rezidencián lakik, kérik tőle folyton, hogy legyen türelemmel. Néha napján sikerül is. Az óvó kezek és figyelő szempárok között pedig megengedheti magának, hogy szertelenebbül tud viselkedni, mert így legalább nem végzetes egy döntés következménye, jobb körülmények között. Tudván, számíthat valaki ha valami bajba sodorja magát, vagy esetleg megsérül.*
- Uhum, jól van.
*Válaszolja már nyugodtabb hangnemben. Nem szeretné, hogy az Ő Maija ágynak dőljön napokra. Nem mintha Anviel nénivel nem jönne ki, de Maival sokkal önfeledtében érzi magát, elevenebbnek.
Az ő kis fénye majd sokaknak fog segíteni a rosszabb időszakokban, ezt már most is láthatják sokan akik egy kis időt töltenek társaságában. A sötétség pedig sosem lesz számára ellenfél, mert ismeri sőt előnyösnek találja a sötétségben rejtőző lehetősék kihasználását
Lehuppanva a földre, szoknya igazítgatás után rögtön rajzolásba is kezd. Aminek hála, Grael jobban átlátja a helyzetét.*
-Lehet. De akkor miért látom őket így? Miért nem emlékszem az arcukra?
*Kérdezi, mert sajnos ötlete sincsen, miért látja így ezt a számára két fontos személyt ilyen állapotban. Hiszen, ha Maira, vagy Graelre vagy akárki másra kell emlékeznie, pontosan tudja az arcukat, a ruhájukat sőt még azt is akár milyen ékszert hordtak. De ezek ketten, olyanok amilyenek.
A tömeg pedig nem is annyira rémisztő számára, mert inkább tűnik egy elmosott masszának kezekkel és lábakkal mint olyan arctalannak amit Grael lát az ő fejében. Bár jobban belegondolva, lehet rémisztő a látvány, csak Szikra szokott hozzá az idők alatt.
Engedelmesen csak bólint és szapora léptekkel követi Graelt a köves utcákon. Aminek viszont jobban örül, hogy kérdéseire végre valamilyen választ is kap, nem csak azt, hogy legyen türelemmel és majd megkapja.*
-Eeyr. *Morzsolgatja a szót.* Ez van az uhumba is írva. Teysusról meg Alesiantól hallottam, azt mondta ő az egyensúlyt szereti. Talán egy mérleg lehet?
*Teszi fel bugyuta kis kérdését az istenség felől, és elképzelése lehet nem is áll annyira távol a valóságtól.*
-Sa'tereth az arctalan? Láttam néha szemeket az erdőben, de azok szerintem csak négylábúak voltak. Settenek meg Szúrósak, meg Vonyítók, meg minden más.
*A gondolat azonban tovább viszi, hallott már gonoszokról a rezidencián olvasott mesekönyvekben. Gonosz boszorkák, varázslók, mostohák, és sosem értette miért tették azt amit. Számára mindig furcsa volt, hogy ők születetten gonoszak, pedig olyan érzése van, hogy minden okkal történik, ha meglök egy követ akkor az azért kezd el gurulni mert Ő lökte meg. A gonoszok is azért gonoszak, mert lehet valaki bántotta őket.*
-Miért gonosz? Ki bántotta őt?
*Kérdez ismét, mert mi mást tehetne, ez ismét egy újdonság neki, és tudja, hogy Graelt mindig kikészíti a kérdéseivel. Hamar rá is jön, hogy megint sokat beszél. Ráébredve, magába is folytja a szót, mire feleszmél már csak a szenes levegő érzete ébreszti fel arra, hogy megérkeztek.*
-Uhum.
*Bólint hevesen, és hátra rakja karjait tenyereit egymásba fonva, hogy ő akkor nem fog semmit se megfogdosni, amíg azt nem mondják. Majd kiderül meddig fog ez tartani.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:06:53
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:06:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*S épp ezek a veszélyes érzések azok, melyek miatt Mai, és valahol ő is meg akarja védeni Szikrát a világtól, és a benne rá leselkedő borzalmaktól. Becsülendő, hogy úgy érzi, az egész világot legyőzheti, és egy szép napon talán így is lesz, de még nem áll rá készen. Egyáltalán nem. Idő van, ez igaz, éppen ezért nem szabad sietni. Fokozatosan, lépésről lépésre kell haladni. Az a fontos, hogy mindig, minden egyes apró mozzanatot ő irányítson, hogy ne érje meglepetés.*
- Nem, nem beteg. ~Már nem.~ Ne aggódj! *Nyugtatja meg a lányt Mai állapotát illetően, akitől egészen kedves, hogy rögtön gondolt erre az eshetőségre. Ha majd egyszer felnő, biztos benne, hogy másokon is sokat tud majd segíteni. Ezért is mondta, hogy neki a fény való, és nem az a sötétség, melyben ő is jár.
Leteszi a lányt a földre, ami rögtön hasznosnak is bizonyul, hisz a kérdésére így ábrákkal is tud válaszolni.*
- Szóval kettő, és olyanok, mint mi. Értem. ~A szülei volnának?~ Nem hiszem, hogy valóban arctalanok lennének… *továbbra is a hideg rázza a szóhasználattól, de most él vele.* Csak nem emlékszel rá, hogy milyen volt nekik. Azt hiszem, hogy az arcuk nem a valóságban ilyen, csak a te kis fejedben. *Mondja el a véleményét, de amit Szikra ezután kér tőle, hogy képzeljen el egy egész tömeget így, az felér egy valódi rémtörténettel. Ezek után már nem csodálja, hogy szerencsétlen állandóan rosszat álmodik miattuk. Meg is rázza a fejét, mert akaratlanul is elképzelte a képet.*
- Menjünk! *Mondja inkább, és tovább kíséri a kis elfet az úton, míg végül meg nem érkeznek a kovácsműhely bejárata elé. Közben pedig kap egy új kérdést is, amit talán itt az ideje rendesen megválaszolni neki.*
- Az istenek miatt. Közülük hárman a legismertebbek. Eeyr, Teysus és Sa'Tereth. Az utóbbit szokták Arctalannak nevezni, mert azok, akik arról számoltak be, hogy látták, a legtöbben csak árnyak közt megbúvó szemekről beszéltek, arca nem volt. Azonban Sa'Tereth egy rossz isten, gonosz dolgokat művel. Az arctalan szóról pedig akaratlanul is mindenki rá gondol, és akkor megijednek. Érted? *Néz le kis társára, fürkészi zöldjeit, majd a kovácsműhely ajtajára pillant.*
- Akkor most bemegyünk. Nem nyúlhatsz semmihez, csak ha én azt mondom, és úgy, ahogy mondom. Rendben? *Szögezi le a szabályokat, mielőtt benyitna.*
*S épp ezek a veszélyes érzések azok, melyek miatt Mai, és valahol ő is meg akarja védeni Szikrát a világtól, és a benne rá leselkedő borzalmaktól. Becsülendő, hogy úgy érzi, az egész világot legyőzheti, és egy szép napon talán így is lesz, de még nem áll rá készen. Egyáltalán nem. Idő van, ez igaz, éppen ezért nem szabad sietni. Fokozatosan, lépésről lépésre kell haladni. Az a fontos, hogy mindig, minden egyes apró mozzanatot ő irányítson, hogy ne érje meglepetés.*
- Nem, nem beteg. ~Már nem.~ Ne aggódj! *Nyugtatja meg a lányt Mai állapotát illetően, akitől egészen kedves, hogy rögtön gondolt erre az eshetőségre. Ha majd egyszer felnő, biztos benne, hogy másokon is sokat tud majd segíteni. Ezért is mondta, hogy neki a fény való, és nem az a sötétség, melyben ő is jár.
Leteszi a lányt a földre, ami rögtön hasznosnak is bizonyul, hisz a kérdésére így ábrákkal is tud válaszolni.*
- Szóval kettő, és olyanok, mint mi. Értem. ~A szülei volnának?~ Nem hiszem, hogy valóban arctalanok lennének… *továbbra is a hideg rázza a szóhasználattól, de most él vele.* Csak nem emlékszel rá, hogy milyen volt nekik. Azt hiszem, hogy az arcuk nem a valóságban ilyen, csak a te kis fejedben. *Mondja el a véleményét, de amit Szikra ezután kér tőle, hogy képzeljen el egy egész tömeget így, az felér egy valódi rémtörténettel. Ezek után már nem csodálja, hogy szerencsétlen állandóan rosszat álmodik miattuk. Meg is rázza a fejét, mert akaratlanul is elképzelte a képet.*
- Menjünk! *Mondja inkább, és tovább kíséri a kis elfet az úton, míg végül meg nem érkeznek a kovácsműhely bejárata elé. Közben pedig kap egy új kérdést is, amit talán itt az ideje rendesen megválaszolni neki.*
- Az istenek miatt. Közülük hárman a legismertebbek. Eeyr, Teysus és Sa'Tereth. Az utóbbit szokták Arctalannak nevezni, mert azok, akik arról számoltak be, hogy látták, a legtöbben csak árnyak közt megbúvó szemekről beszéltek, arca nem volt. Azonban Sa'Tereth egy rossz isten, gonosz dolgokat művel. Az arctalan szóról pedig akaratlanul is mindenki rá gondol, és akkor megijednek. Érted? *Néz le kis társára, fürkészi zöldjeit, majd a kovácsműhely ajtajára pillant.*
- Akkor most bemegyünk. Nem nyúlhatsz semmihez, csak ha én azt mondom, és úgy, ahogy mondom. Rendben? *Szögezi le a szabályokat, mielőtt benyitna.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-08 19:00:04
Üzenet elküldve: 2025-04-08 19:00:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
- Egy tőrrel a kezedben egy vérengző ostoba picsának gondoltalak volna, nem csak sima ostoba picsának. *Állapítja meg, hogy mi lett volna a véleménye Mairól, ha nem csak úgy beállít hozzá idegesen, hanem egy tőrrel a kezében fenyegeti meg. Igen, határozottan ezt gondolta volna róla.
Mikor meghallja, hogy miért nem látta eddig soha a lány tőrét, és, hogy hol tartja azt a hétköznapokban, gonoszan vigyorodik el, megköszörüli a torkát, és újra megszólal.*
- Akkor most Arthenior törvényeinek értelmében a tőrödet elkobzom, és a Városi Tanácsnak fizetendő kétszáz arany összegű büntetés megfizetésére kötelezlek, amiért megszegted a fegyverviselés szabályait. *Adja elő tettetett komolysággal, de ahogy már többször említette, ő nem tud jól színészkedni, így az a kaján vigyor hamar visszakúszik a képére, ahogy Mai reakcióját várja.
Bárhogy is alakul, őt utána hosszú időre elveszíti a lány, míg a kováccsal mélybe menő eszmefuttatást végez a mesterkardokról, és arról, hogy melyik volna számára a megfelelő penge. Talán nem is olyan meglepő, hogy Artheinor városának őreként a választása az Artheniori Mesterkardra esik, melyért végül nem is ezer, hanem ezerötven aranyat tesz le a mester elé előlegként, remélve, hogy a borravaló majd gyorsabb munkára ösztönzi a kovácsot.
Miután az üzlet megköttetett, ő visszafordul a társához, és kíváncsian méri végig, mikor észreveszi rajta azt a dühöt, amit először nem is igazán ért, hogy honnan jöhetett, de hamar választ kap az okára anélkül, hogy hangosan meg kellene kérdeznie.*
- Most már tudom. Én nem ismerem a húgodat, sem azt, hogy mennyi pénze van, de ha te szívesen adtad neki azt a házat, akkor számít egyáltalán, hogy meg tudta-e volna venni magának? Ha meg szerinted nem érdemli meg, akkor dobd ki onnan a francba, és kész! *Részéről ő nem csinálna ebből morális kérdést, helyette drasztikus megoldáshoz folyamodna most is, ahogy mindig. Ha Naráról lenne szó, vagy leszarná, hogy mit kezd a saját pénzével, vagy páros lábbal rúgná ki a lakásából. E kettő közül választana.*
- Az viszont jobban aggaszt, hogy van nála egy mesterkard. Túl veszélyes. *A fejét csóválja. Eszébe jut, hogy megkérje rá Mait, hogy vegye el tőle a fegyvert, és hozza el neki, vagy egyszerűen csak rejtse el előle, de a rémálom átok után nem vállalna ekkora kockázatot.
Arra újra csak a fejét rázza, hogy Mai ostoba volna. Most épp pont nem gondolt ilyesmire.*
- Mindegy, menjünk haza! A meglepetésekből már nekem is elég volt. *Maguk mögött hagyva a kovácsműhelyt, ő valóban hazafelé indul, de hamar rá kell eszmélnie, hogy a hercegnő még mindig árnyékként követi őt.*
- Ha jól tudom, neked egyik haza sem erre van… *Pillant gyanúsan a mellette gyaloglóra.*
- Egy tőrrel a kezedben egy vérengző ostoba picsának gondoltalak volna, nem csak sima ostoba picsának. *Állapítja meg, hogy mi lett volna a véleménye Mairól, ha nem csak úgy beállít hozzá idegesen, hanem egy tőrrel a kezében fenyegeti meg. Igen, határozottan ezt gondolta volna róla.
Mikor meghallja, hogy miért nem látta eddig soha a lány tőrét, és, hogy hol tartja azt a hétköznapokban, gonoszan vigyorodik el, megköszörüli a torkát, és újra megszólal.*
- Akkor most Arthenior törvényeinek értelmében a tőrödet elkobzom, és a Városi Tanácsnak fizetendő kétszáz arany összegű büntetés megfizetésére kötelezlek, amiért megszegted a fegyverviselés szabályait. *Adja elő tettetett komolysággal, de ahogy már többször említette, ő nem tud jól színészkedni, így az a kaján vigyor hamar visszakúszik a képére, ahogy Mai reakcióját várja.
Bárhogy is alakul, őt utána hosszú időre elveszíti a lány, míg a kováccsal mélybe menő eszmefuttatást végez a mesterkardokról, és arról, hogy melyik volna számára a megfelelő penge. Talán nem is olyan meglepő, hogy Artheinor városának őreként a választása az Artheniori Mesterkardra esik, melyért végül nem is ezer, hanem ezerötven aranyat tesz le a mester elé előlegként, remélve, hogy a borravaló majd gyorsabb munkára ösztönzi a kovácsot.
Miután az üzlet megköttetett, ő visszafordul a társához, és kíváncsian méri végig, mikor észreveszi rajta azt a dühöt, amit először nem is igazán ért, hogy honnan jöhetett, de hamar választ kap az okára anélkül, hogy hangosan meg kellene kérdeznie.*
- Most már tudom. Én nem ismerem a húgodat, sem azt, hogy mennyi pénze van, de ha te szívesen adtad neki azt a házat, akkor számít egyáltalán, hogy meg tudta-e volna venni magának? Ha meg szerinted nem érdemli meg, akkor dobd ki onnan a francba, és kész! *Részéről ő nem csinálna ebből morális kérdést, helyette drasztikus megoldáshoz folyamodna most is, ahogy mindig. Ha Naráról lenne szó, vagy leszarná, hogy mit kezd a saját pénzével, vagy páros lábbal rúgná ki a lakásából. E kettő közül választana.*
- Az viszont jobban aggaszt, hogy van nála egy mesterkard. Túl veszélyes. *A fejét csóválja. Eszébe jut, hogy megkérje rá Mait, hogy vegye el tőle a fegyvert, és hozza el neki, vagy egyszerűen csak rejtse el előle, de a rémálom átok után nem vállalna ekkora kockázatot.
Arra újra csak a fejét rázza, hogy Mai ostoba volna. Most épp pont nem gondolt ilyesmire.*
- Mindegy, menjünk haza! A meglepetésekből már nekem is elég volt. *Maguk mögött hagyva a kovácsműhelyt, ő valóban hazafelé indul, de hamar rá kell eszmélnie, hogy a hercegnő még mindig árnyékként követi őt.*
- Ha jól tudom, neked egyik haza sem erre van… *Pillant gyanúsan a mellette gyaloglóra.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:56:22
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:56:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Valóban nem tartott sokáig a készülődés, de mit tehet a félelf, ha adott a ruházata, amit fel kell vennie? Ha ez a rezidencián történt volna és ott állna a szekrénye előtt, bizony sokkal több időt ölelt volna fel a művelet. A maga módján engedelmes is, természetesen azért, mert iszonyúan kíváncsi arra, hogy mit hall majd összegként. Nem érdekli őt más vagyona, de bosszantó, hogy azt hitte szükséget szenved Nori, miközben talán simán ki tudta volna magának fizetni a lakást. A kezességében az sem utolsó szempont, hogy jól esik neki, hogy még egy kis ideig a férfi társaságában lehet, na de ezt ugyanúgy nem vallaná be, mint a másik azt, hogy kíváncsi rá.
Nem olyan szörnyű az út, minden lépéssel, mintha kezdene visszajönni az ereje. Persze érzi, hogy fáradt és hogy nem a legbiztosabb a lába alatt a talaj, de szüksége van erre. Lassacskán meg is érkeznek a műhelyhez, ahol ugyan rengeteg az érdekesség, de mégsem ruhák, hogy túlzottan lekösse.*
- Van egy tőröm. *Mosolyodik el.* - A táskám mélyén. *El is fordítja az arcát, nem akarja látni a szemforgatást. Minek is legyen előtérben fegyvere, ha szerinte még egy kisgyermek sem hinné el, hogy tudja használni?*
- Grael, ha megláttál volna tőrrel a kezemben, az ismeretségünk első pillanatában is kiröhögtél volna. A legjobb esetben is akkor tudnék vele sérülést okozni, ha megbotlok és ráesek valakire.
*Neki ott a mágia, bár nem használja túl sűrűn, legutóbb fejlődött annyit, hogy ne lehessen problémája, ha csak nem tömik be a száját, vagy kötik le a kezét. Kéz nélkül nemhogy varázsolni nem tudna, hanem szúrni sem a pengével. Feleslegesnek érzi, de ettől még elkezd nézelődni. Nem is tudna mit tenni, hiszen a másik mintha órákat töltene el azzal, hogy diskurál a kováccsal. Elmosolyodik viszont azon, hogy ezért cserébe egyszer magával viszi a piacra. A bámészkodásból és a végtelen unalomból végül kirántja a végre meghallott összeg. Akárhogy számol, az kétezer arany. Kétezer arany volt majdnem a két lakás együtt. Alig tudja visszatartani a dühét, aztán már nem is próbálkozik vele. Most kedve lenne vásárolni. Akkor talán elmúlna ez az érzés, ha az ő markát is ütné valami igen díszes csecsebecse. Valami, ami inkább ékszer, mint fegyver, de azért éles.
Az is feltűnik neki, hogy a férfinek nem okoz gondot a pultra tenni azt a rengeteg aranyat. Magában hümment egyet, hiszen nem gondolta volna, de nem is az ő dolga. Ettől még foglalkoztatja. Mikor kilépnek, akkor fordul felé.*
- Tudtad, hogy vettem Norinak egy lakást? A másik mellettem, az az övé. Hatokon át hallgattam, hogy milyen szörnyű vagyok, hogy nem tartom be az ígéretem, csak mert nem azonnal kapta meg. Alig akarta kifizetni a fogadók árát, azt is nekem kellett esetenként. Feledékeny, de azt is gondoltam, hogy lehet, hogy csupán nem tudja megtenni. Erre kiderül, hogy a mesterkardjára mégiscsak futotta. Érhet még ma meglepetés? *Hirtelen fordul a másik felé és felmutatja a mutatóujját.* - És ne mond, hogy ostoba vagyok, mert én is tudom. *Dühöng, majd a léptei mintha elfelejtették volna, hogy valójában igen gyenge. És azt is, hogy hol lakik, mert Grael háza felé veszi az irányt, bár nem is volna jó ötlet a rezidenciára menni így este. Reggel már sokkal több ereje lesz. *
*Valóban nem tartott sokáig a készülődés, de mit tehet a félelf, ha adott a ruházata, amit fel kell vennie? Ha ez a rezidencián történt volna és ott állna a szekrénye előtt, bizony sokkal több időt ölelt volna fel a művelet. A maga módján engedelmes is, természetesen azért, mert iszonyúan kíváncsi arra, hogy mit hall majd összegként. Nem érdekli őt más vagyona, de bosszantó, hogy azt hitte szükséget szenved Nori, miközben talán simán ki tudta volna magának fizetni a lakást. A kezességében az sem utolsó szempont, hogy jól esik neki, hogy még egy kis ideig a férfi társaságában lehet, na de ezt ugyanúgy nem vallaná be, mint a másik azt, hogy kíváncsi rá.
Nem olyan szörnyű az út, minden lépéssel, mintha kezdene visszajönni az ereje. Persze érzi, hogy fáradt és hogy nem a legbiztosabb a lába alatt a talaj, de szüksége van erre. Lassacskán meg is érkeznek a műhelyhez, ahol ugyan rengeteg az érdekesség, de mégsem ruhák, hogy túlzottan lekösse.*
- Van egy tőröm. *Mosolyodik el.* - A táskám mélyén. *El is fordítja az arcát, nem akarja látni a szemforgatást. Minek is legyen előtérben fegyvere, ha szerinte még egy kisgyermek sem hinné el, hogy tudja használni?*
- Grael, ha megláttál volna tőrrel a kezemben, az ismeretségünk első pillanatában is kiröhögtél volna. A legjobb esetben is akkor tudnék vele sérülést okozni, ha megbotlok és ráesek valakire.
*Neki ott a mágia, bár nem használja túl sűrűn, legutóbb fejlődött annyit, hogy ne lehessen problémája, ha csak nem tömik be a száját, vagy kötik le a kezét. Kéz nélkül nemhogy varázsolni nem tudna, hanem szúrni sem a pengével. Feleslegesnek érzi, de ettől még elkezd nézelődni. Nem is tudna mit tenni, hiszen a másik mintha órákat töltene el azzal, hogy diskurál a kováccsal. Elmosolyodik viszont azon, hogy ezért cserébe egyszer magával viszi a piacra. A bámészkodásból és a végtelen unalomból végül kirántja a végre meghallott összeg. Akárhogy számol, az kétezer arany. Kétezer arany volt majdnem a két lakás együtt. Alig tudja visszatartani a dühét, aztán már nem is próbálkozik vele. Most kedve lenne vásárolni. Akkor talán elmúlna ez az érzés, ha az ő markát is ütné valami igen díszes csecsebecse. Valami, ami inkább ékszer, mint fegyver, de azért éles.
Az is feltűnik neki, hogy a férfinek nem okoz gondot a pultra tenni azt a rengeteg aranyat. Magában hümment egyet, hiszen nem gondolta volna, de nem is az ő dolga. Ettől még foglalkoztatja. Mikor kilépnek, akkor fordul felé.*
- Tudtad, hogy vettem Norinak egy lakást? A másik mellettem, az az övé. Hatokon át hallgattam, hogy milyen szörnyű vagyok, hogy nem tartom be az ígéretem, csak mert nem azonnal kapta meg. Alig akarta kifizetni a fogadók árát, azt is nekem kellett esetenként. Feledékeny, de azt is gondoltam, hogy lehet, hogy csupán nem tudja megtenni. Erre kiderül, hogy a mesterkardjára mégiscsak futotta. Érhet még ma meglepetés? *Hirtelen fordul a másik felé és felmutatja a mutatóujját.* - És ne mond, hogy ostoba vagyok, mert én is tudom. *Dühöng, majd a léptei mintha elfelejtették volna, hogy valójában igen gyenge. És azt is, hogy hol lakik, mert Grael háza felé veszi az irányt, bár nem is volna jó ötlet a rezidenciára menni így este. Reggel már sokkal több ereje lesz. *
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-04-07 23:12:56
Üzenet elküldve: 2025-04-07 23:12:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Sokáig nem kell várnia a lányra, hogy elkészüljön, legalábbis jóval kevesebbet, mint egy hercegnőre szokás, az egyszer biztos, ráadásul még az utasításait is követi. Ha mindig így viselkedne, ő lehetne az engedelmesség mintaképe, de hát ismeri már ő a félvér hercegnő másik énjét is, pont úgy, ahogy ő is az övét. Kedve támadna felnevetni rajta, hogy mennyire mélyen megismerték már egymást úgy, hogy valójában egyikük sem volt kíváncsi a másikra. Legalábbis, ha megkérdeznék róla, ő biztosan azt mondaná, hogy nem volt az. Hogy mi az igazság? Talán ez, talán valami más.
Ezek a gondolatok cikáznak elméjében, miközben maguk mögött hagyják a szebb napokat is megélt házikót, és kézen fogva ugyan nem, de egymás társaságában járják a szürke utcákat, ahol a hideg időnek köszönhetően kevesen járnak. Leginkább csak azok, akik munkából igyekeznek hazafelé egy fárasztó nap után.
A kovácsműhely nincs messze, talán észre sem veszik, s már azon kapják magukat, hogy belépnek a műhely ajtaján, mely a szélcsengőt meglökve csilingelő hangon tudatja az odabent tartózkodókkal: vendég érkezett. Grael köszön, de nem lép rögtön a mesterhez, az állványokra kihelyezett kardokat, baltákat és pajzsokat kezdi el nézegetni.*
- Neked van fegyvered, Mai? Remélem, nem azt akarod mondani nekem, hogy átvágtál az ingoványon fegyver nélkül. Tudom, hogy veled volt a… húgod, de akkor is. *A naplóból sok minden kiderült a számára a lányról, néhány gondolat még arról is, hogy van némi köze a mágiához, de legyen szó bárkiről, aki a város határain kívül merészkedik, nem szokott fegyver nélkül elindulni, Mainál azonban még nem látott soha.*
- Bár, abból, amit eddig elmondtál, arra következtetek, hogy bánni nem tudsz vele, de azt szokták mondani, ha félnek tőled, az nagyrészt abból adódik, hogy van fegyvered, nem abból, hogy tudod-e használni. *Mindenesetre abban biztos, hogy szerinte szüksége van a félvérnek fegyverre, ám lehet, hogy megint csak a kardok iránti rajongása beszél belőle.
Végül csak odalép a kovácsmesterhez, és határozott tekintettel néz a szemeibe.*
- Graelmhor Moreeth, városőrség. Azért jöttem, hogy érdeklődjek a mesterkardok elérhetőségéről. Remélem nincs rá szükség, hogy bizonyítsam, miért is fontos nekem a megfelelő felszerelés. *A kovács először gyanakodva méri végig a férfit, de utána hosszas beszélgetésbe elegyednek, Mai számára talán unalmasan, hosszan, részletekbe menően, de egy mondat azért megragadhatja a figyelmét, az, amely az árról szól.*
- Ezer aranyat kérek előlegben érte, a másik ezret az elkészülte után. Olcsóbban ne is álmodjon róla! Nem alku tárgya. *Grael nem hazudott, valóban egy ház árát kérik el a különleges fegyverért, és ez alól még a városőrség tagja sem élvez kivételt. A férfi is hosszasan gondolkozik, mielőtt meghozná a döntését, de végül leteszi az előlegnek szánt aranyat az asztalra, ami a mellette álló lány számára még egy dolgot elárul. Graelnek is van pénze bőven.*
*Sokáig nem kell várnia a lányra, hogy elkészüljön, legalábbis jóval kevesebbet, mint egy hercegnőre szokás, az egyszer biztos, ráadásul még az utasításait is követi. Ha mindig így viselkedne, ő lehetne az engedelmesség mintaképe, de hát ismeri már ő a félvér hercegnő másik énjét is, pont úgy, ahogy ő is az övét. Kedve támadna felnevetni rajta, hogy mennyire mélyen megismerték már egymást úgy, hogy valójában egyikük sem volt kíváncsi a másikra. Legalábbis, ha megkérdeznék róla, ő biztosan azt mondaná, hogy nem volt az. Hogy mi az igazság? Talán ez, talán valami más.
Ezek a gondolatok cikáznak elméjében, miközben maguk mögött hagyják a szebb napokat is megélt házikót, és kézen fogva ugyan nem, de egymás társaságában járják a szürke utcákat, ahol a hideg időnek köszönhetően kevesen járnak. Leginkább csak azok, akik munkából igyekeznek hazafelé egy fárasztó nap után.
A kovácsműhely nincs messze, talán észre sem veszik, s már azon kapják magukat, hogy belépnek a műhely ajtaján, mely a szélcsengőt meglökve csilingelő hangon tudatja az odabent tartózkodókkal: vendég érkezett. Grael köszön, de nem lép rögtön a mesterhez, az állványokra kihelyezett kardokat, baltákat és pajzsokat kezdi el nézegetni.*
- Neked van fegyvered, Mai? Remélem, nem azt akarod mondani nekem, hogy átvágtál az ingoványon fegyver nélkül. Tudom, hogy veled volt a… húgod, de akkor is. *A naplóból sok minden kiderült a számára a lányról, néhány gondolat még arról is, hogy van némi köze a mágiához, de legyen szó bárkiről, aki a város határain kívül merészkedik, nem szokott fegyver nélkül elindulni, Mainál azonban még nem látott soha.*
- Bár, abból, amit eddig elmondtál, arra következtetek, hogy bánni nem tudsz vele, de azt szokták mondani, ha félnek tőled, az nagyrészt abból adódik, hogy van fegyvered, nem abból, hogy tudod-e használni. *Mindenesetre abban biztos, hogy szerinte szüksége van a félvérnek fegyverre, ám lehet, hogy megint csak a kardok iránti rajongása beszél belőle.
Végül csak odalép a kovácsmesterhez, és határozott tekintettel néz a szemeibe.*
- Graelmhor Moreeth, városőrség. Azért jöttem, hogy érdeklődjek a mesterkardok elérhetőségéről. Remélem nincs rá szükség, hogy bizonyítsam, miért is fontos nekem a megfelelő felszerelés. *A kovács először gyanakodva méri végig a férfit, de utána hosszas beszélgetésbe elegyednek, Mai számára talán unalmasan, hosszan, részletekbe menően, de egy mondat azért megragadhatja a figyelmét, az, amely az árról szól.*
- Ezer aranyat kérek előlegben érte, a másik ezret az elkészülte után. Olcsóbban ne is álmodjon róla! Nem alku tárgya. *Grael nem hazudott, valóban egy ház árát kérik el a különleges fegyverért, és ez alól még a városőrség tagja sem élvez kivételt. A férfi is hosszasan gondolkozik, mielőtt meghozná a döntését, de végül leteszi az előlegnek szánt aranyat az asztalra, ami a mellette álló lány számára még egy dolgot elárul. Graelnek is van pénze bőven.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:21:53
Üzenet elküldve: 2025-02-11 13:21:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Rég járt már itt. Mikor belép akkor ha lát valakit annak az irányába biccent, majd tekintete körbejárja a helyet. Megannyi gyilokszerszám van itt amikkel a legváltozatosabb módokon képes ember, embernek az életét elvenni. A páncélok se kevésbé békés találmányok hisz azok is abból a célból készültek, hogy megvédjen akkor ha harcba vonulsz. Hogy mégis miért van mégis itt a remete? A különböző íjakat és nyilakat nézi meg magának. Igaz nincs sok pénze, de ha lát valamit akkor legalább elképzelése lesz, hogy mire szeretne gyűjtögetni. Hátha lát valamit ami javít a vadászatok során a sikerén. Ha már az ereje nem a régi hátha egy jobb fegyver segít neki, hogy úgy lőjön mint régen. Meg ez kicsit el is tereli a gondolatait az elmúlt napok történéseiről.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-01-27 19:32:04
Üzenet elküldve: 2025-01-27 19:32:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Rorkirt ugyan hőn szeretett fegyvere még sosem hagyta cserben, azt azonban könnyedén felismeri hogyha ismét kalandozni támadna kedve, akkor nem jönne rosszul egy másodlagos fegyverzet sem, egy olyan amit nem annyira félt. Például egy kisebb fejsze, amivel akár még fát is tudna aprítani ha nagyon úgy hozná a szükség, vagy akár szívfájdalom nélkül el tudná hajítani, hisz nem bánkódna amiatt hogy esetleg ott kell hagynia egy szerencsétlenül járt tetemben. Úgyhogy talán a kovácsnál talál valami nem túl drága holmit ami erre a célra tökéletes lesz számára.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:42:30
Üzenet elküldve: 2025-01-18 07:42:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Nehéz a dolga az ember lányának, ha nincs munkája, de pénzre van szüksége. Nézzük csak a lehetőségeket. Lehetne járni az utcákat elszórt aranyérmék után kutatva, de ha ezt tenné, megőszülne, mire összegyűlik annyi, amennyire szüksége van. Kéregethetne is akár, de azt meg fog a franc, hát nem koldus ő, saját otthona is van, úgy kapta. Megölhetne másokat a pénzükért, de félő, hogy akkor meg új otthonba költöztetnék, de a priccs nem olyan kényelmes, mint az ágya, és a rácsos ablak sem tetszik neki, na meg a kötél sem a legszebb ékszer a nyakban. Fogynak a lehetőségek, és kezd megijedni attól, hogy ha pénzt akar szerezni, akkor bizony dolgoznia kell.
Ezen gondolatmenet végén jut el addig, hogy kénytelen lesz munkát keresni. Szerencséje van, mert abban az istállóban, ahol Árnyékot is elszállásolta, rögtön ajánlanak neki egy lehetőséget már csak azért is, mert amióta ott van a lova, nem fizetett nekik egy árva aranyat sem. Mondjuk ez szokása, de ezúttal meg is tapasztalja a következményeit. A tulajdonossal való egyezségük szerint ledolgozza azt, amivel tartozik nekik, a különbözetet pedig megtarthatja fizetésként.
Így telnek el hosszú napok még hosszabb munkaórákkal, és minél több van már mögötte belőle, annál jobban megbánja, hogy vállalkozott erre. Legfőképp akkor, mikor az istálló takarítása során megtudja, hogy a lovak nem is szobatiszták. Legszívesebben elmenekülne, csak az a baj, hogy a drága munkaadója megfenyegette, ha nem dolgozik, és nem is fizet, márpedig, ha nem keres pénzt, akkor nem tud fizetni, szintén a rácsos ablak rossz oldalán fog kikötni. ~Hát bassza meg! Mocsok.~
Mindegy. Eltelt, túl van rajta, és most itt áll a kovácsműhely bejárata előtt tömött erszénnyel, hogy végre átvehesse a szenvedés okán jól megérdemelt jutalmát. Mégis csak jobb ez így, mint a büntetés, de akkor sem biztos, hogy ezt tovább fogja csinálni. Majd még eldönti. Most inkább határozottan belöki a műhely ajtaját, és a kovácsmester elé lépked, akitől megrendelte a különleges pengét.*
- Üdv! Megjöttem a kardomért. *Ennyit mond csupán, és az asztalra ejti a súlyos, aranyérmékkel teli zsákocskát, amire a kovács csak meglepetten pislog néhányat.*
- Azt hittem, már sosem jössz el érte, és kárba vész a drága alapanyag. *Nyilván ez nem igaz. Nori nem ért a kereskedelemhez, így eleve jóval többet tudott lehúzni róla, mint amennyit egy dörzsölt alkudozó fizetett volna a kardért, ráadásul, ha a lány nem jelentkezett volna, akkor a már előre elkért előleg is nála maradt volna, és eladhatta volna másnak a fegyvert újra elkérve a teljes árat. Szóval valójában nem örül neki, hogy megjelent a fruska, de hát az üzlet az üzlet, így egy pár percre eltűnik, majd hamarosan visszatér, kezében a ritka különlegességgel.*
- Parancsolj! De aztán óvatosan! Az ilyesmi nem kislányoknak való. *Nori morog egy sort, de szemei boldogan csillognak, ahogy kihúzza a pengét a tokjából, és látja, érzi, tudja, hogy ez a darab egyáltalán nem hasonlítható azokhoz a fegyverekhez, amikkel eddig dolga volt. Ez valami más, valami sokkal jobb.*
- Kösz! Imádni fogom. Ezt meg tartsd! Nekem már nem kell. *Vigyorog a lány, a pengét visszacsúsztatja a tokba, a csontból készült, ütött-kopott tőrét pedig az asztalra dobja és ott hagyja, majd megpördül tengelye körül, és nemes egyszerűséggel távozik a műhelyből. Megérte. Így már biztos, hogy megérte a nem szobatiszta lovakkal eltöltött minden kínkeserves óra.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.18 07:45:15
Ezen gondolatmenet végén jut el addig, hogy kénytelen lesz munkát keresni. Szerencséje van, mert abban az istállóban, ahol Árnyékot is elszállásolta, rögtön ajánlanak neki egy lehetőséget már csak azért is, mert amióta ott van a lova, nem fizetett nekik egy árva aranyat sem. Mondjuk ez szokása, de ezúttal meg is tapasztalja a következményeit. A tulajdonossal való egyezségük szerint ledolgozza azt, amivel tartozik nekik, a különbözetet pedig megtarthatja fizetésként.
Így telnek el hosszú napok még hosszabb munkaórákkal, és minél több van már mögötte belőle, annál jobban megbánja, hogy vállalkozott erre. Legfőképp akkor, mikor az istálló takarítása során megtudja, hogy a lovak nem is szobatiszták. Legszívesebben elmenekülne, csak az a baj, hogy a drága munkaadója megfenyegette, ha nem dolgozik, és nem is fizet, márpedig, ha nem keres pénzt, akkor nem tud fizetni, szintén a rácsos ablak rossz oldalán fog kikötni. ~Hát bassza meg! Mocsok.~
Mindegy. Eltelt, túl van rajta, és most itt áll a kovácsműhely bejárata előtt tömött erszénnyel, hogy végre átvehesse a szenvedés okán jól megérdemelt jutalmát. Mégis csak jobb ez így, mint a büntetés, de akkor sem biztos, hogy ezt tovább fogja csinálni. Majd még eldönti. Most inkább határozottan belöki a műhely ajtaját, és a kovácsmester elé lépked, akitől megrendelte a különleges pengét.*
- Üdv! Megjöttem a kardomért. *Ennyit mond csupán, és az asztalra ejti a súlyos, aranyérmékkel teli zsákocskát, amire a kovács csak meglepetten pislog néhányat.*
- Azt hittem, már sosem jössz el érte, és kárba vész a drága alapanyag. *Nyilván ez nem igaz. Nori nem ért a kereskedelemhez, így eleve jóval többet tudott lehúzni róla, mint amennyit egy dörzsölt alkudozó fizetett volna a kardért, ráadásul, ha a lány nem jelentkezett volna, akkor a már előre elkért előleg is nála maradt volna, és eladhatta volna másnak a fegyvert újra elkérve a teljes árat. Szóval valójában nem örül neki, hogy megjelent a fruska, de hát az üzlet az üzlet, így egy pár percre eltűnik, majd hamarosan visszatér, kezében a ritka különlegességgel.*
- Parancsolj! De aztán óvatosan! Az ilyesmi nem kislányoknak való. *Nori morog egy sort, de szemei boldogan csillognak, ahogy kihúzza a pengét a tokjából, és látja, érzi, tudja, hogy ez a darab egyáltalán nem hasonlítható azokhoz a fegyverekhez, amikkel eddig dolga volt. Ez valami más, valami sokkal jobb.*
- Kösz! Imádni fogom. Ezt meg tartsd! Nekem már nem kell. *Vigyorog a lány, a pengét visszacsúsztatja a tokba, a csontból készült, ütött-kopott tőrét pedig az asztalra dobja és ott hagyja, majd megpördül tengelye körül, és nemes egyszerűséggel távozik a műhelyből. Megérte. Így már biztos, hogy megérte a nem szobatiszta lovakkal eltöltött minden kínkeserves óra.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.18 07:45:15
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1563-1582