Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-12 14:34:11
Üzenet elküldve: 2014-05-12 14:34:11
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//beszerzőkörút//
*Jó alaposan megrágja magában a Szellemjáró válaszait. Bár sokan azt tartják róla, hogy sokat fecseg - ha annyit nem is mint egy szerzetes, meg szokta gondolni mit mond. Közben kiértek az erdőből és kis séta után odaértek a műhelyhez, úgyhogy van is idő gondolkodni a hazaútig. Addig fontosabb dolguk van.
Leszáll a szekérről, lesegíti Leandanát is, kiköti az ökröt és benyit a kovácsműhely ajtaján. Viselete egyszerű vászonnadrág, egy színes, szinte csiricsáré ing egy színben hozzáillő kócsagtollas kalappal, két tőr egy bőrövön és egy lant a hátán.*
-Mester. *Biccent oda tiszteletteljesen a kovácsnak.* -Kíváncsiak lennénk a legjobb minőségű áruidra.
*A lista ugyan Leánál van, úgyhogy pontosan nem is tudja mire van szükség, de ettől függetlenül is érdemes lehet itt körülnézni. Ki tudja, talán felfedez valami tetszetőset.*
*Jó alaposan megrágja magában a Szellemjáró válaszait. Bár sokan azt tartják róla, hogy sokat fecseg - ha annyit nem is mint egy szerzetes, meg szokta gondolni mit mond. Közben kiértek az erdőből és kis séta után odaértek a műhelyhez, úgyhogy van is idő gondolkodni a hazaútig. Addig fontosabb dolguk van.
Leszáll a szekérről, lesegíti Leandanát is, kiköti az ökröt és benyit a kovácsműhely ajtaján. Viselete egyszerű vászonnadrág, egy színes, szinte csiricsáré ing egy színben hozzáillő kócsagtollas kalappal, két tőr egy bőrövön és egy lant a hátán.*
-Mester. *Biccent oda tiszteletteljesen a kovácsnak.* -Kíváncsiak lennénk a legjobb minőségű áruidra.
*A lista ugyan Leánál van, úgyhogy pontosan nem is tudja mire van szükség, de ettől függetlenül is érdemes lehet itt körülnézni. Ki tudja, talán felfedez valami tetszetőset.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-09 20:20:40
Üzenet elküldve: 2014-05-09 20:20:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
//A tisztáson…//
* Beleegyezőn bólint, ahogy visszanéz a lányról az éjfekete hátasra. Való igaz, végül is neki kell nevet adni az újdonsült bajtársnak. Egy utolsó simítás az elf kezektől aztán jobbnak látja a kis csapat indulóra fogni… az erősödő zápor is erre sarkallja őket.
A kantárnál fogva vezeti a lovat így lépdelnek egymás mellett. Egy név… ami megfelelő egy hátasnak, egy bajtársnak. Morfondírozása közben észre sem veszi , hogy Freyai is épp hasonlóképp cselekszik elméjében, csupán ő egészen más irányba terelte a gondolatait s ennek köszönhetően igencsak hátra maradt. Ütemes tocsogás jelzi a sietős tempóra váltott lány közeledtét, ki mikor beéri a fiút csak hamar megszabadul lábbelijétől. Ha neki így kényelmes… valóban egy természet leány nincs kétsége e felől a fiúnak. Némán hallgatja az aggodalmakat és a fura kis történetet pillanatra megfordulna a fejében, hogy az elfek lánya a természetben tán elvesztette az épp elméjűségét is nem csupán a lábbelijét ahogy a felfalt nőről beszél. De hamar eszébe jut a kis történet és a kaland amiről mesélt neki a lány így ez a dolog nem következik be…
Az egyre csak erősödő égi áldás már szinte függönyt húzott eléjük így igyekszenek megszaporázni lépteiket s hamar elhagyják a tisztás kellemes környezetét…
//A városba érve… //
- Ne aggódj. * Mondja végül nyugodtan * A fogadókban a pénz beszél…
* Teszi hozzá bíztató kis mosollyal arcán melyen most apró patakok törnek utat hála a kibontakozó viharnak, ahogy felé fordul… *
- Legyen a neve, Solaras. * léptei közben szólal meg egyszer csak megtörve a csendes menetelést a város esővel áztatott macskakövein *
- Az őseink nyelvén ez annyit tesz, Becsület.
* Mondja, majd a lóra tekint, s utána a lányra, hogy vajon mit szól hozzá.
Néhány égi dárda szalad keresztül a szürke égbolton jelezve a vihar hatalmas erejét. *
- Mifelénk a vihar is jégből van. Nyáron van csupán néhány nap mikor jég vagy hó vihar helyett eső zúdult az égből.
* elgondolkodik azon, hogy mit csináltak télen? fura kérdés s a válasz egyszerű *
- Ott mindig tél van. * Néz le a lányra, majd vissza előre s egy pillanatra a macskakőre… a zuhogó eső szakadatlan áztatja a talajt s kicsiny folyókat húz a fiú előtt… szemeit a földre mereszti s gondolataiba mélyed…
// A múlt öröksége… //
* Ében holló száll a szürke égen, szénszín szemeiben tükörképként terül az alatta lévő táj… sötét földtömeg, gazdájuktól megfosztott fegyverek, s gazdáik… holtan. Élettelen testek, vér áztatta sártenger…
Éjfekete páncélban egy tucat ember, harcosok. Egyforma feketeszín bőrpáncélzat fedi mindet, rajtuk a nem rég elvonult eső cseppjei kúsznak itt-ott vérrel keveredve, rezzenéstelen állnak sérüléseik ellenére. Fegyvereik véres pengéje immár nyugodtan pihen kezeikben. Mind egyformák, nincs kivétel…
Előttük jó tucatnyi ember térdepel a bíborszínnel vegyült sáros talajon. Szedett vetett társaság, útonállók, banditák, gyilkosok. A gyengék felett zsarnokoskodók, most még is arcukon a félelem, szívük a torkukban… szánalmas. Érzésektől mentesen figyeli őket a Fekete Sereg, rideg szemeik semmit mondón tekintenek rájuk a sisakrostélyok alól.
Kilép közülük egy, kinek a páncélja csupán parányit tér el a többitől, vállán átvetve földig érő szénfekete köpeny esőtől, vértől, alja pedig sártól áztatva feszül hátának. Magas délceg ember, középkorú lehet, sötét szakálla látszik a sisaktól s az alól itt-ott kiszökő vállig érő ében haja. *
- Darel!
* Szól hangosan, s az egyik a fekete seregből rögvest előlép. Jég kék szemei fordulnak tulajdon apja felé a sisak alól kivillanva. Szótlan vár csupán a parancsra. *
- Nincsenek túlélők, és nem ejtünk túszokat!
- Nincs kegyelem!
* Kapja meg végül a határozott parancsot, a térdeplők számára pedig a közelgő végzetet szívükben ez a hűvös hidegség még nagyobb félelmet kelt, mint maga a tény… vége az életnek… helyes, féljenek csak, most ők, s nem az ártatlanok.
Biccent végül a férfi s a fiú fordul. Kék szemei lassan úsznak végig az előtte lévőkön, jobb szemöldöke mellett bíborfolyó kúszik, hasfalán is vágás csak úgy, mint bal felkarján melyeket a páncél hárított dolgát végezve. Mind-mind egyértelmű jelek, hogy igencsak kivette a részét a fiú a csatából, csak úgy, mint bajtársai. Nincs benne szánalom, nincs benne irgalom… ők sem adták ennek jelét. Jobbjának ujjai ráfeszülnek méretes kardjának markolatára… A hideg acél a magasba kúszik, ahogy két kézre fogja, vár egy idegtépő pillanatot, ahogy az előtte, sárban térdeplőre néz, kinek szemében félelem lángja, könny szökik arcára, mely vegyül egy sáros esőcseppel az égi háború maradványával mely a testén hagyta nyomát. Harminc körül lehet, csapzott szakáll és sártól ragadó hajtömeg, egyszerű páncélzat melytől mást fosztott meg vélhetően…
~ nincs kegyelem ~
Megállíthatatlan száguld az acél penge, hogy küldetését végezze, nem okoz csalódást… egyetlen egyszer sem…
Károgás tör ki a fekete holló csőréből amint tova száll, s megtalálja a kedvére valót… csillanó páncél, benne még tulaja maradványa, fejétől megfosztva… szénszín szemeit forgatva egy csapatot lát távolodni, éjfekete páncélok, ütemes léptek… *
//A városba érve… //
- Harcoltunk
* Szólal meg végül a lánynak amint visszatér gondolataiból s közben tovább haladnak, hogy végre biztos helyre jussanak. Jeges szemeit a macskakőről ismét előre emeli, mintha nem is volna szakadó eső körötte, arca rezzenéstelen tekint a cél felé… *
//A tisztáson…//
* Beleegyezőn bólint, ahogy visszanéz a lányról az éjfekete hátasra. Való igaz, végül is neki kell nevet adni az újdonsült bajtársnak. Egy utolsó simítás az elf kezektől aztán jobbnak látja a kis csapat indulóra fogni… az erősödő zápor is erre sarkallja őket.
A kantárnál fogva vezeti a lovat így lépdelnek egymás mellett. Egy név… ami megfelelő egy hátasnak, egy bajtársnak. Morfondírozása közben észre sem veszi , hogy Freyai is épp hasonlóképp cselekszik elméjében, csupán ő egészen más irányba terelte a gondolatait s ennek köszönhetően igencsak hátra maradt. Ütemes tocsogás jelzi a sietős tempóra váltott lány közeledtét, ki mikor beéri a fiút csak hamar megszabadul lábbelijétől. Ha neki így kényelmes… valóban egy természet leány nincs kétsége e felől a fiúnak. Némán hallgatja az aggodalmakat és a fura kis történetet pillanatra megfordulna a fejében, hogy az elfek lánya a természetben tán elvesztette az épp elméjűségét is nem csupán a lábbelijét ahogy a felfalt nőről beszél. De hamar eszébe jut a kis történet és a kaland amiről mesélt neki a lány így ez a dolog nem következik be…
Az egyre csak erősödő égi áldás már szinte függönyt húzott eléjük így igyekszenek megszaporázni lépteiket s hamar elhagyják a tisztás kellemes környezetét…
//A városba érve… //
- Ne aggódj. * Mondja végül nyugodtan * A fogadókban a pénz beszél…
* Teszi hozzá bíztató kis mosollyal arcán melyen most apró patakok törnek utat hála a kibontakozó viharnak, ahogy felé fordul… *
- Legyen a neve, Solaras. * léptei közben szólal meg egyszer csak megtörve a csendes menetelést a város esővel áztatott macskakövein *
- Az őseink nyelvén ez annyit tesz, Becsület.
* Mondja, majd a lóra tekint, s utána a lányra, hogy vajon mit szól hozzá.
Néhány égi dárda szalad keresztül a szürke égbolton jelezve a vihar hatalmas erejét. *
- Mifelénk a vihar is jégből van. Nyáron van csupán néhány nap mikor jég vagy hó vihar helyett eső zúdult az égből.
* elgondolkodik azon, hogy mit csináltak télen? fura kérdés s a válasz egyszerű *
- Ott mindig tél van. * Néz le a lányra, majd vissza előre s egy pillanatra a macskakőre… a zuhogó eső szakadatlan áztatja a talajt s kicsiny folyókat húz a fiú előtt… szemeit a földre mereszti s gondolataiba mélyed…
// A múlt öröksége… //
* Ében holló száll a szürke égen, szénszín szemeiben tükörképként terül az alatta lévő táj… sötét földtömeg, gazdájuktól megfosztott fegyverek, s gazdáik… holtan. Élettelen testek, vér áztatta sártenger…
Éjfekete páncélban egy tucat ember, harcosok. Egyforma feketeszín bőrpáncélzat fedi mindet, rajtuk a nem rég elvonult eső cseppjei kúsznak itt-ott vérrel keveredve, rezzenéstelen állnak sérüléseik ellenére. Fegyvereik véres pengéje immár nyugodtan pihen kezeikben. Mind egyformák, nincs kivétel…
Előttük jó tucatnyi ember térdepel a bíborszínnel vegyült sáros talajon. Szedett vetett társaság, útonállók, banditák, gyilkosok. A gyengék felett zsarnokoskodók, most még is arcukon a félelem, szívük a torkukban… szánalmas. Érzésektől mentesen figyeli őket a Fekete Sereg, rideg szemeik semmit mondón tekintenek rájuk a sisakrostélyok alól.
Kilép közülük egy, kinek a páncélja csupán parányit tér el a többitől, vállán átvetve földig érő szénfekete köpeny esőtől, vértől, alja pedig sártól áztatva feszül hátának. Magas délceg ember, középkorú lehet, sötét szakálla látszik a sisaktól s az alól itt-ott kiszökő vállig érő ében haja. *
- Darel!
* Szól hangosan, s az egyik a fekete seregből rögvest előlép. Jég kék szemei fordulnak tulajdon apja felé a sisak alól kivillanva. Szótlan vár csupán a parancsra. *
- Nincsenek túlélők, és nem ejtünk túszokat!
- Nincs kegyelem!
* Kapja meg végül a határozott parancsot, a térdeplők számára pedig a közelgő végzetet szívükben ez a hűvös hidegség még nagyobb félelmet kelt, mint maga a tény… vége az életnek… helyes, féljenek csak, most ők, s nem az ártatlanok.
Biccent végül a férfi s a fiú fordul. Kék szemei lassan úsznak végig az előtte lévőkön, jobb szemöldöke mellett bíborfolyó kúszik, hasfalán is vágás csak úgy, mint bal felkarján melyeket a páncél hárított dolgát végezve. Mind-mind egyértelmű jelek, hogy igencsak kivette a részét a fiú a csatából, csak úgy, mint bajtársai. Nincs benne szánalom, nincs benne irgalom… ők sem adták ennek jelét. Jobbjának ujjai ráfeszülnek méretes kardjának markolatára… A hideg acél a magasba kúszik, ahogy két kézre fogja, vár egy idegtépő pillanatot, ahogy az előtte, sárban térdeplőre néz, kinek szemében félelem lángja, könny szökik arcára, mely vegyül egy sáros esőcseppel az égi háború maradványával mely a testén hagyta nyomát. Harminc körül lehet, csapzott szakáll és sártól ragadó hajtömeg, egyszerű páncélzat melytől mást fosztott meg vélhetően…
~ nincs kegyelem ~
Megállíthatatlan száguld az acél penge, hogy küldetését végezze, nem okoz csalódást… egyetlen egyszer sem…
Károgás tör ki a fekete holló csőréből amint tova száll, s megtalálja a kedvére valót… csillanó páncél, benne még tulaja maradványa, fejétől megfosztva… szénszín szemeit forgatva egy csapatot lát távolodni, éjfekete páncélok, ütemes léptek… *
//A városba érve… //
- Harcoltunk
* Szólal meg végül a lánynak amint visszatér gondolataiból s közben tovább haladnak, hogy végre biztos helyre jussanak. Jeges szemeit a macskakőről ismét előre emeli, mintha nem is volna szakadó eső körötte, arca rezzenéstelen tekint a cél felé… *
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-07 10:29:35
Üzenet elküldve: 2014-05-07 10:29:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kovácsműhelyben az olvadt fém illata és hangos kalapácsolások hangja töri meg a piactér kellemes morajlását. Nem tudja pontosan, miért is akart bejönni ide, elvégre nem egy nagy harcos, de itt van és ez a lényeg. Talán a végén még megtetszik neki valami. Pipáját, még az ajtón kivül eloltva lép be a helység be és hangos szóval kezdeményezi a beszélgetést, megpróbálva túlkiabálni a bent lévő zajokat.*
-Szép jó napot!
*A kalapálás hirtelen abbamarad, majd széles mosolyt vesz fel a szakember arca és teljes figyelmét a gnómra szenteli.*
-Hasonlókat. Miben segíthetek?
-Háát. *Zrickrof kissé húzza a száját.* Megmondom őszintén, új vagyok errefelé és csak nézelődni jöttem ide. Egy magamfajtának nem éppen árulnak errefelé semmit!
-He? Magafajta? Mit takar az, hogy maga fajta? *Nevet fel a kovács.* Nincs olyan, hogy valaki ne találna valami magának valót az, aki betér ide! Pontosan mit is jelent ez a: 'Magamfajta', ha megkérdezhetem?
-Hát, amolyan alkimistának vallom magam, vagy legalábbis jól bánok a gyógynövényekkel, ha ez segít.
-Segít, hát! *Az előbbi kacagásból már csak egy enyhe mosoly látszódik.* Mit szólna egy üsthöz, hm?? Van kisebb, nagyobb, szebbnél szebb, kovácsoltvas üstjeim, mely tökéletes a főzőcskézéshez, akár étel, akár valami más, esetleg csak vízforralásra.
-Hmmm... Mennyiért adná a kisebbet? Nincs szükségem túl nagyra, sőt...
-A kis méretű üstért 40 aranyat kérek el és már viheti is! (Mesélő (Mesélőke))
-Remek.
*Kifizeti az üstöt és azt is, a többi vásárolt tárgya mellé helyezi. Az üst tényleg nem túl nagy, így az is belefér batyujába, de mást már tényleg nem tud magába fogadni, úgyhogy visszaindul a fogadóba, hogy legyárthassa a kencéket, valamint végre kitalálja, mi legyen a folyóparton lévő pengevirágokkal.*
-Szép jó napot!
*A kalapálás hirtelen abbamarad, majd széles mosolyt vesz fel a szakember arca és teljes figyelmét a gnómra szenteli.*
-Hasonlókat. Miben segíthetek?
-Háát. *Zrickrof kissé húzza a száját.* Megmondom őszintén, új vagyok errefelé és csak nézelődni jöttem ide. Egy magamfajtának nem éppen árulnak errefelé semmit!
-He? Magafajta? Mit takar az, hogy maga fajta? *Nevet fel a kovács.* Nincs olyan, hogy valaki ne találna valami magának valót az, aki betér ide! Pontosan mit is jelent ez a: 'Magamfajta', ha megkérdezhetem?
-Hát, amolyan alkimistának vallom magam, vagy legalábbis jól bánok a gyógynövényekkel, ha ez segít.
-Segít, hát! *Az előbbi kacagásból már csak egy enyhe mosoly látszódik.* Mit szólna egy üsthöz, hm?? Van kisebb, nagyobb, szebbnél szebb, kovácsoltvas üstjeim, mely tökéletes a főzőcskézéshez, akár étel, akár valami más, esetleg csak vízforralásra.
-Hmmm... Mennyiért adná a kisebbet? Nincs szükségem túl nagyra, sőt...
-A kis méretű üstért 40 aranyat kérek el és már viheti is! (Mesélő (Mesélőke))
-Remek.
*Kifizeti az üstöt és azt is, a többi vásárolt tárgya mellé helyezi. Az üst tényleg nem túl nagy, így az is belefér batyujába, de mást már tényleg nem tud magába fogadni, úgyhogy visszaindul a fogadóba, hogy legyárthassa a kencéket, valamint végre kitalálja, mi legyen a folyóparton lévő pengevirágokkal.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-06 10:35:30
Üzenet elküldve: 2014-05-06 10:35:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Piactéri kitérője után valami megmagyarázhatatlan erő a kovácsműhely felé vonzza Őt. Ahogy belép az ajtón, megcsapja arcát a meleg, mely a kohóból árad, s ez legalább oly furcsa, nyugodt érzést kelt benne, mint amit a legutóbbi sétája során tapasztalt a szegénynegyedben. Ez azonban mégis más. A nyomor ismerős érzete helyett a nyugodtság mellé gyermekkorából ismert izgatottság társul. Egy pillanatra lehunyja a szemeit - maga előtt látja kis falujának apró kovácsműhelyét, hol egy termetes, de annál kedélyesebb férfi épp egy acélkard megmunkálásán foglalatoskodik. Az illatok, a forróság, az izzó acél látványa, és a hangos, ámde viszonylag ütemes csattanása a kalapácsnak a pengén egyszersmind visszarántják egy elmúlt időbe. Egészen addig, míg a kovács elé nem toppan. *
- Mivel szolgálhatok az úrnak? * Hallja reszelős hangját, s ez kirántja a békés nosztalgiázásból. Összerezzenve pattannak fel szemei, melyeknek hatására úgy tűnik, a kovács kissé megszeppen - talán ijesztőnek hat a felemás írisz? Vagy csak Dward elméjével játszik emlékeinek édes ködje, hogy így elhomályosítsa gondolatait, s most beképzeli magának az egészet? Sosem tudhatja biztosan. Zöld csuklyáját hátrasöpri fekete, tarkóján összefogott hajáról, kicsit elburjánzott fekete szakállát dörzsölgetve pillant körbe. *
- Nagyszerű kard. * Jegyezi meg, ahogy tekintete azon acélpengére siklik, mely egy állványon pihen, bal oldalt a falnál. Dward odalép, de nem túl közel. * - Szabad...?
- Tessék csak, nyugodtan.
* A férfi a kezébe veszi a szépen megmunkált fegyvert. Azon gondolkozik, mikor látott hasonlót utoljára? Az idejét sem tudja már. Lendületes mozdulattal kihúzza a hüvelyből a pengét, s az zenélve szeli a levegőt - borotvaéles kard. *
- Látom ért a fegyverekhez. * Jegyzi meg a kovács. *
- Ilyen biztosan nem jelenteném ki. * Feleli Dward szerény mosollyal, majd visszateszi a kardot a helyére. *
- Szolgálhatok valamivel esetleg?
- Nem, köszönöm. Csak benéztem... talán majd máskor. * Magabiztos félmosolyt villant. * Meg tudná mondani, merre jutok az Artheniori erdőbe?
- Természetesen - akár innen, a műhelyemből. * Mutat hátra, egy ajtó felé, mely egy kis helyiségbe vezet. * - Az az ajtó épp az erdőre nyílik.
- Köszönöm * Biccent a férfi, majd megindul hátra, és kilép az ajtón az Artheniori erdőbe. *
- Mivel szolgálhatok az úrnak? * Hallja reszelős hangját, s ez kirántja a békés nosztalgiázásból. Összerezzenve pattannak fel szemei, melyeknek hatására úgy tűnik, a kovács kissé megszeppen - talán ijesztőnek hat a felemás írisz? Vagy csak Dward elméjével játszik emlékeinek édes ködje, hogy így elhomályosítsa gondolatait, s most beképzeli magának az egészet? Sosem tudhatja biztosan. Zöld csuklyáját hátrasöpri fekete, tarkóján összefogott hajáról, kicsit elburjánzott fekete szakállát dörzsölgetve pillant körbe. *
- Nagyszerű kard. * Jegyezi meg, ahogy tekintete azon acélpengére siklik, mely egy állványon pihen, bal oldalt a falnál. Dward odalép, de nem túl közel. * - Szabad...?
- Tessék csak, nyugodtan.
* A férfi a kezébe veszi a szépen megmunkált fegyvert. Azon gondolkozik, mikor látott hasonlót utoljára? Az idejét sem tudja már. Lendületes mozdulattal kihúzza a hüvelyből a pengét, s az zenélve szeli a levegőt - borotvaéles kard. *
- Látom ért a fegyverekhez. * Jegyzi meg a kovács. *
- Ilyen biztosan nem jelenteném ki. * Feleli Dward szerény mosollyal, majd visszateszi a kardot a helyére. *
- Szolgálhatok valamivel esetleg?
- Nem, köszönöm. Csak benéztem... talán majd máskor. * Magabiztos félmosolyt villant. * Meg tudná mondani, merre jutok az Artheniori erdőbe?
- Természetesen - akár innen, a műhelyemből. * Mutat hátra, egy ajtó felé, mely egy kis helyiségbe vezet. * - Az az ajtó épp az erdőre nyílik.
- Köszönöm * Biccent a férfi, majd megindul hátra, és kilép az ajtón az Artheniori erdőbe. *
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-04 01:41:24
Üzenet elküldve: 2014-05-04 01:41:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Van még néhány dolog a városban mielőtt útnak indulhatna. Néhány elintézni való, ezek közül egy éppen ide, a kovácshoz vezette, bajtársát kell átalakítassa kissé…
Benyit át az épületbe s rögvest a mesterhez lép. *
- Jó napot!
- Jót!
* Szól vissza a kovács mester, nagydarab férfi ember, középkorú lehet. Alkatán látszik a kemény munka. Leveszi hátáról kardját s a pultra helyezi. *
- Szép darab
* Jegyzi meg a kovács ahogy végig méri a míves pengét. *
- Kissé megviselt már, nem ártana neki egy élezés, helyrehozás.
* Néz kérdőn a férfira ki méregeti az igen szép darabot. *
- Meglátom mit tehetek!
- Jöjjön vissza pár nap múlva, most igen sok a dolgom!
* Mondja végül a kovács egy bólintás kíséretében, hogy elvállalja a munkát. *
- De nem lesz olcsó!
* Fűzi még hozzá mire a fiú egyszerűen válaszol. *
- Nem is gondoltam, hogy az lesz.
* Végül távozik a fiatalember maga mögött zárva az ajtót… hát majd visszatér pár nap múlva, ahogy azt a kovás kérte tőle… *
Benyit át az épületbe s rögvest a mesterhez lép. *
- Jó napot!
- Jót!
* Szól vissza a kovács mester, nagydarab férfi ember, középkorú lehet. Alkatán látszik a kemény munka. Leveszi hátáról kardját s a pultra helyezi. *
- Szép darab
* Jegyzi meg a kovács ahogy végig méri a míves pengét. *
- Kissé megviselt már, nem ártana neki egy élezés, helyrehozás.
* Néz kérdőn a férfira ki méregeti az igen szép darabot. *
- Meglátom mit tehetek!
- Jöjjön vissza pár nap múlva, most igen sok a dolgom!
* Mondja végül a kovács egy bólintás kíséretében, hogy elvállalja a munkát. *
- De nem lesz olcsó!
* Fűzi még hozzá mire a fiú egyszerűen válaszol. *
- Nem is gondoltam, hogy az lesz.
* Végül távozik a fiatalember maga mögött zárva az ajtót… hát majd visszatér pár nap múlva, ahogy azt a kovás kérte tőle… *
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-05-03 21:49:51
Üzenet elküldve: 2014-05-03 21:49:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Most, hogy túl van a piactéri forgatagon, beszerezte a megfelelő varázsitalt - legalábbis reméli -, hogy elvégezhesse az erejének amulettbe ültetését, és mindezt még megfejelte azzal is, hogy száz arany nyereményre szert tett a holdudvari játékokban, igen jókedvvel tér vissza a kovácsműhelybe. Reményei szerint végre elkészült a felszerelés, amit pár napja megrendelt a kovácstól, és végre átveheti azt - bár egy újabb nagyobb összeget kell itt hagynia, nem bánja, hisz egy igen jó minőségű tárgyhoz jut hozzá.
Belép a műhelybe, megvárja a kovácsmestert, majd kifizeti számára a pénzt, végül pedig átveszi a vértet, amit fel is vesz magára. Bár nem kenyere az ilyen komoly páncélzat, mert lelassítja, de hála neveltetésének és erőnléti fejlődésének, rövidtávon teljesen ignorálni tudja a negatív részeit a vértnek, például azt, hogy lelassítja vagy fárasztja.*
Belép a műhelybe, megvárja a kovácsmestert, majd kifizeti számára a pénzt, végül pedig átveszi a vértet, amit fel is vesz magára. Bár nem kenyere az ilyen komoly páncélzat, mert lelassítja, de hála neveltetésének és erőnléti fejlődésének, rövidtávon teljesen ignorálni tudja a negatív részeit a vértnek, például azt, hogy lelassítja vagy fárasztja.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-16 12:59:54
Üzenet elküldve: 2014-04-16 12:59:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Kellőképpen körbejárta a környéket, úgy dönt, hogy ideje ismét betérni a kovácshoz, megnézni, hogy van-e bármi újdonság számára. Kissé csalódottan tekint körbe, hogy még mindig ugyan azokat a portékákat árulja a kovács, mint azelőtt, bár tudja, hogy nem minden van kint a falon, vannak speciális eszközök és fegyverek, amiket csak a "megfelelő" egyének kaphatnak meg. Ilwen érdeklődik is ezek iránt a kovácstól, de sajnos érdemi információt nem kap. "Majd ha kellőképpen felkészültnek látlak, felajánlom ezen lehetőségeket." A kovács eléggé meggyőzhetetlen látszik, így a vörös köpenyes számára nincs ok, amiért tovább maradna. Tulajdonképpen a helyszínt nem használja másra, minthogy az erdőből visszajusson a város szívébe, a piactérre, majd onnan továbbhaladjon.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-14 11:38:48
Üzenet elküldve: 2014-04-14 11:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Belépve a kovácsműhelybe egyből megérzi az olvadt fém illatát. Ennél már csak egy dolgot szeret jobban mégpedig azt a hangot amikor két fegyver összecsap. Nincs is számára nagyobb öröm mint amikor a két fegyver halálos táncát járja.*
~Végre megszabadulhatok néhány aranytól.~ *Gondolja magába és érdeklődéssel tekint körbe és odalép az inashoz és végigméri majd érces hangján megszólal.*
-Fiú egy olyan fegyvert keresek ami méltó egy harcos kezébe. Nem gyerekes játékszerre amivel maximum a másik szemét tudom kiszúrni.- *Majd leemeli hátáról hatalmas egyszerű pallosát.*
~Végre megszabadulhatok néhány aranytól.~ *Gondolja magába és érdeklődéssel tekint körbe és odalép az inashoz és végigméri majd érces hangján megszólal.*
-Fiú egy olyan fegyvert keresek ami méltó egy harcos kezébe. Nem gyerekes játékszerre amivel maximum a másik szemét tudom kiszúrni.- *Majd leemeli hátáról hatalmas egyszerű pallosát.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:26:24
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:26:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Imádja az artheniori reggeleket. Bármely évszak is hagyja nyomát a környező vidéken s a városon, valahogy mindég üdítő kilépnie a friss, kissé csípős levegőre. Esőillatnak most nyoma sincs, helyébe az udvarban zöldellő fű és fák jellegzetes aromájával telik meg teste, amint mélyet szippant belőle.
Hófehér orcáira gyengéd pír ül ki a hűs miatt, azonban nem mondhatná, hogy fázik. Egyedül még fülein lehetne felfedezni visszafogott pirosságot, de miként amazok hajának óvó takarásában vannak, erre semmi esély.
Néhány percet elidőzik odakint, hogy kiélvezhesse a lágy, melengető napsugarakkal köszöntött reggelt, majd útnak indul az erdő felé, miként onnét a legegyszerűbb elérnie a kovács műhelyét. Manapság igen gyakori vendége az öregnek és inasának, mivel őket amolyan biztos bástyának tartja a környéken. Hiába ismert meg megannyi szerzetet, embert, éj elfet egyaránt, amazok valamiként mindég eltűntek, nem úgy, mint e két fazon.
Kedveli is a náluk töltött időt, különleges kardokat szemlélhet, tán egy-két fortélyt meg is tanulhat a kardkészítés művészetéről, na nem mintha bármikor kovácsnak kívánna állni, azonban kíváncsisága erre is kiterjed. Aztán ott van a kötetlen, könnyed beszéd, szinte bármiről. Az élet egyszerűségéről, az egyes kalandokról és esetekről a szomszédos erőségben, no meg a különbnél különb megrendelőkről, kiknek nevét a kovács sosem fedi fel, de az eset elbeszélését nem tartja bűnnek.
Ezeknek fényében nem lenne hazugság azt állítani, Aravae már alig várja, hogy megérkezzen a jólelkű barátokhoz.
Nem is fecséreli az idejét kitérőkkel, bámészkodással, helyébe amilyen gyorsan csak tud, siet a műhelybe, hol már várják érkeztét.
A délelőtt nagy része nem is mással telik, mint a fentebb említett kötetlen beszélgetéssel, és a kardok megvitatásával. Addig is van ideje sajátjait rendbe szedi, kifényezni, megélezni, nehogy elvesszék előnyös, halálos tulajdonságaikat. Ennél jobb időtöltést ha lehetne sem tudna kívánni, olykor ennyi is elég a boldogsághoz és egy teljes naphoz. Persze nem marad hálátlan, mert bár odahaza annyira nem tudta ellesni a kovácsok munkáját, néhány apró fortély megmaradt az emlékezetében elmondásokból, miket nem rest a Mester tudtára adni, hátha újdonsággal szolgálhat számára az információ, s hasznosítani is tudja.
Nem gondolja, hogy a Mithranielek tudását Thilgor földjébe kéne zárni, főként, ha már vándorlásra esett lehetősége, és távoli világokat láthat. Csekély az esélye annak, hogy az ott élők valaha tudomást szereznének ezen eszmecserékről, vagy vándorútra kelnének, hogy tovább örökítsék tudásukat. Márpedig, ha a világ így halad, nem kizárt, hogy előbb-utóbb népük is elpusztul, s miként családjának csak ezen ága foglalatoskodik a kardkészítéssel, úgy örök nyugalomra kárhozna a tudás, s így végleg letűnnének a világ emlékezetéből.
Ezt pedig igazán nem szeretné, úgy kívánja, ne csak íjász rokonaik nyerjenek hírt és örök létet, az ő hagyatékuk is szálljék tovább az utókornak. *
Hófehér orcáira gyengéd pír ül ki a hűs miatt, azonban nem mondhatná, hogy fázik. Egyedül még fülein lehetne felfedezni visszafogott pirosságot, de miként amazok hajának óvó takarásában vannak, erre semmi esély.
Néhány percet elidőzik odakint, hogy kiélvezhesse a lágy, melengető napsugarakkal köszöntött reggelt, majd útnak indul az erdő felé, miként onnét a legegyszerűbb elérnie a kovács műhelyét. Manapság igen gyakori vendége az öregnek és inasának, mivel őket amolyan biztos bástyának tartja a környéken. Hiába ismert meg megannyi szerzetet, embert, éj elfet egyaránt, amazok valamiként mindég eltűntek, nem úgy, mint e két fazon.
Kedveli is a náluk töltött időt, különleges kardokat szemlélhet, tán egy-két fortélyt meg is tanulhat a kardkészítés művészetéről, na nem mintha bármikor kovácsnak kívánna állni, azonban kíváncsisága erre is kiterjed. Aztán ott van a kötetlen, könnyed beszéd, szinte bármiről. Az élet egyszerűségéről, az egyes kalandokról és esetekről a szomszédos erőségben, no meg a különbnél különb megrendelőkről, kiknek nevét a kovács sosem fedi fel, de az eset elbeszélését nem tartja bűnnek.
Ezeknek fényében nem lenne hazugság azt állítani, Aravae már alig várja, hogy megérkezzen a jólelkű barátokhoz.
Nem is fecséreli az idejét kitérőkkel, bámészkodással, helyébe amilyen gyorsan csak tud, siet a műhelybe, hol már várják érkeztét.
A délelőtt nagy része nem is mással telik, mint a fentebb említett kötetlen beszélgetéssel, és a kardok megvitatásával. Addig is van ideje sajátjait rendbe szedi, kifényezni, megélezni, nehogy elvesszék előnyös, halálos tulajdonságaikat. Ennél jobb időtöltést ha lehetne sem tudna kívánni, olykor ennyi is elég a boldogsághoz és egy teljes naphoz. Persze nem marad hálátlan, mert bár odahaza annyira nem tudta ellesni a kovácsok munkáját, néhány apró fortély megmaradt az emlékezetében elmondásokból, miket nem rest a Mester tudtára adni, hátha újdonsággal szolgálhat számára az információ, s hasznosítani is tudja.
Nem gondolja, hogy a Mithranielek tudását Thilgor földjébe kéne zárni, főként, ha már vándorlásra esett lehetősége, és távoli világokat láthat. Csekély az esélye annak, hogy az ott élők valaha tudomást szereznének ezen eszmecserékről, vagy vándorútra kelnének, hogy tovább örökítsék tudásukat. Márpedig, ha a világ így halad, nem kizárt, hogy előbb-utóbb népük is elpusztul, s miként családjának csak ezen ága foglalatoskodik a kardkészítéssel, úgy örök nyugalomra kárhozna a tudás, s így végleg letűnnének a világ emlékezetéből.
Ezt pedig igazán nem szeretné, úgy kívánja, ne csak íjász rokonaik nyerjenek hírt és örök létet, az ő hagyatékuk is szálljék tovább az utókornak. *
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:06:25
Üzenet elküldve: 2014-04-12 15:06:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Borsovád Magori megvárja a kovácsmestert, hogy elkészítse a kért árut. Érzi a tűz melegét amely a műhely részéből árad ki. A szén ereje hatalmas tűzzé válik. Magas hőmérsékleten a fém megolvad. Íjászunk látja, amint a vas tömb olvadni kezd és a kovács kiönti formába a fémet. Kalandorunk tovább már nem hallgatózik. Inkább falon lévő fegyvereket csodálja. Nomádként nem szokta meg, hogy ennyi fém páncélt láson, amiben nehéz mozogni. Szereti a könnyebb páncélokat, mint a bőr. Nem akadályozza a szabad mozgásban. Ott van a kezében íja is. Ez a szabadság jelképe, amely egy madarat is szimbolizálhat a nyílvesszők véget.*
- Jó uram, készen van az eszköz.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.15 08:46:41, a következő indokkal:
Jeljavítás.
- Jó uram, készen van az eszköz.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.15 08:46:41, a következő indokkal:
Jeljavítás.
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-11 20:52:15
Üzenet elküldve: 2014-04-11 20:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Miután az edzéssel végzett, be kell látnia, hogy felszerelésére is ráférne egy kis tupírozás. Biztos tud jobbat adni a kovács mostani kardja helyett, s talán egy páncélt is. Persze, ostorát nem adná, hiszen Xselyahra tulajdona volt, szívéhez nőtt már. Ám pengéjét le fogja cserélni. Talán nem ártana egy teljes felszerelésújítás, egy ahhoz hasonló, mint ami a mélyben volt az övé, mikor még a család testőre is volt, nem csak tagja. Ilyen a hímek sorsa, ha matróna ül a trónuson.
Belépve megcsapja a műhely meleg, párától terhes levegője. Nem a legkellemesebb, sokkal jobban szereti Denawarien a hűvös helyeket, de el tudja viselni.*
- Szép estét!
*Köszön, ha már úgyis lassan éjbe hajlik az idő. Úgy lép a műhely pultjához, hogy még nincs konkrét elképzelése.*
- Mondja csak, jó uram, miféle fémekkel dolgozik? Van nemesebb, mint amit a ficsúrok forgatnak kardjukban? Szeretném, ha az én pengém erősebb lenne az összes nyálas képű bájgúnár fegyverénél, ehhez pedig a segítségét kérem, s alaposan megfizetem. Szóval? S mielőtt feledném, páncélra is szükségem lesz. Természetesen, abból is a lehető legjobb minőségben. Minél jobbat készít, annál jobban megfizetem, természetesen.
*Mondja szépen formázva a betűket, hogy jól érthesse a kovács. Bizony, Denawarien nem fog spórolni, ha már a fegyveréről van szó. Amúgy se tenné, hiszen van miből fedezni, a Dwirinthalen család nem pénz nélkül lehet a város egyik legismertebb nemesi családja. Talán ideje lenne másokkal is tudatni, hogy mennyire ismerniük kellene ezt a sötételf famíliát.*
Belépve megcsapja a műhely meleg, párától terhes levegője. Nem a legkellemesebb, sokkal jobban szereti Denawarien a hűvös helyeket, de el tudja viselni.*
- Szép estét!
*Köszön, ha már úgyis lassan éjbe hajlik az idő. Úgy lép a műhely pultjához, hogy még nincs konkrét elképzelése.*
- Mondja csak, jó uram, miféle fémekkel dolgozik? Van nemesebb, mint amit a ficsúrok forgatnak kardjukban? Szeretném, ha az én pengém erősebb lenne az összes nyálas képű bájgúnár fegyverénél, ehhez pedig a segítségét kérem, s alaposan megfizetem. Szóval? S mielőtt feledném, páncélra is szükségem lesz. Természetesen, abból is a lehető legjobb minőségben. Minél jobbat készít, annál jobban megfizetem, természetesen.
*Mondja szépen formázva a betűket, hogy jól érthesse a kovács. Bizony, Denawarien nem fog spórolni, ha már a fegyveréről van szó. Amúgy se tenné, hiszen van miből fedezni, a Dwirinthalen család nem pénz nélkül lehet a város egyik legismertebb nemesi családja. Talán ideje lenne másokkal is tudatni, hogy mennyire ismerniük kellene ezt a sötételf famíliát.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-06 11:19:04
Üzenet elküldve: 2014-04-06 11:19:04
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Egy kocsi áll meg a műhely előtt. A kovácsnak ismerős a függöny de, nem tud rájönni ki lehet az. Mikor a kocsis leszáll és kinyitja az ajtót az urának akkor jön rá a kovács ki is érkezett hozzá. Magában már most elkezd káromkodni de, mégis egy nyájas arckifejezést vesz fel az újonnan érkezett ifjú felé. Alon nem törődik vele. Belép és elkezdi nézegetni a falon lévő fegyvereket. A legtöbbet túl durvának tartja de, van amelyik kecses és pont illik hozzá.*
-Egy vívókardot szeretnék. Díszes legyen és legyen rajta a családom címere.
*A kovács ezt felírja egy papírfecnire majd bólint a nemes felé, hogy meglesz. Alon szó nélkül elhagyja az épületet. Nem szereti a kovácsműhely bűzét.*
-Egy vívókardot szeretnék. Díszes legyen és legyen rajta a családom címere.
*A kovács ezt felírja egy papírfecnire majd bólint a nemes felé, hogy meglesz. Alon szó nélkül elhagyja az épületet. Nem szereti a kovácsműhely bűzét.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:43:46
Üzenet elküldve: 2014-04-05 15:43:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon- Seorical Ackehrin//
*Barátnője a lejövetelt illetően gyorsabb megoldás mellett dönt. Gyorsabb tempóban sétálnak. A fák egyre ritkábban állnak, s lelassítanak. Egy város tárul a szemük elé. Barátnője holtsápadtá válik, bár Seorical bőre amúgy is elég világos. Ő is megijed, de kíváncsi is. Ha nem lennének ekkora slamasztikában, biztosan körülnézne. Barátnőjével visszarohan az erdőbe, de egy idő után elkapja a karját és megállítja.*
- Most visszafelé rohanunk. Lehet, hogy az ellenség karjaiba! Mit tegyünk?
~Szorult helyzetben vagyunk, de nem rohanhatunk vissza, hisz már lehet, hogy ott vannak, ahol nemrég mi tartózkodtunk.~
*Barátnője a lejövetelt illetően gyorsabb megoldás mellett dönt. Gyorsabb tempóban sétálnak. A fák egyre ritkábban állnak, s lelassítanak. Egy város tárul a szemük elé. Barátnője holtsápadtá válik, bár Seorical bőre amúgy is elég világos. Ő is megijed, de kíváncsi is. Ha nem lennének ekkora slamasztikában, biztosan körülnézne. Barátnőjével visszarohan az erdőbe, de egy idő után elkapja a karját és megállítja.*
- Most visszafelé rohanunk. Lehet, hogy az ellenség karjaiba! Mit tegyünk?
~Szorult helyzetben vagyunk, de nem rohanhatunk vissza, hisz már lehet, hogy ott vannak, ahol nemrég mi tartózkodtunk.~
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-04-05 14:46:34
Üzenet elküldve: 2014-04-05 14:46:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Újra szabadon - Andala Orterona//
*Szavaira Andala nem felel, csak kis idő múlva elkezd lassan leereszkedni a fáról. Seorical kíváncsian figyeli a mozdulatait, ő ennél sokkal gyorsabb megoldás mellett dönt. Amíg barátnőjét figyeli alkalma nyílik az alatta lévő vastagabb ágak elhelyezkedését is tanulmányozni. Nagyot sóhajtva áll fel az ágon, reméli teste tényleg még emlékszik valamennyire a régi szép időkre.*
- Hú, de nincs kedvem ismét ennyire kifáradni... *Dünnyögi halkan, miközben kettőt lép előre, a harmadik lépéssel pedig már az ágról lép le. Hiába nem akar ismét rohanni, muszáj lesz nekik haladniuk ha csak nem akarnak néhány gyilkos mozgó céltábláivá válni.
Csak 3-4 méterrel alatta van a következő vastag ág, amire biztosan érkezik. Tesz néhány kicsit még bizonytalan lépést, hogy az alatta lévő következő ágat megközelítse, de ahhoz már elrugaszkodva ugrik. Itt most nem az a cél, hogy rá érkezzen, hanem hogy a kezeivel elkapja, ami sikerül is, tompítva az esés sebességét, és adva még egy lendületet az érkezésre. Összességében egész szépen kivitelezte, és gyorsabb is volt, mintha elkezdett volna lemászni.*
- Jó kérdés! *Teszi csípőre a kezét a tájat kémlelve, de ettől sem lesz okosabb.* Csak induljunk el valamerre... *Sóhajt fel találomra az egyik irányba elindulva, ami tudja, hogy nem visszafele van.
Most futni ugyan még nem futnak, legalábbis ő nem kezd el rohanni, csak kicsit gyorsabb tempóban sétál. Persze ha Andala úgy dönt inkább futni akar, és elrobog mellette, akkor ő is futásra kapcsol, addig nem kezdi újra kifárasztani magát teljesen.
Nem kell sokáig menniük, lassan ritkulni kezdenek a fák. Seorical fellélegez, és kíváncsian várja, hogy hová lyukadtak ki. A fák ritkulnak, előtte meg láthatóvá válik egy épület, mögötte pedig a város látványa, ami azonnal belé fagyasztja a mozdulatot. Megtorpanva, halál sápadtan bámul a távolban kirajzolódó épületek felé.* ~Nem, ez nagyon nem jó!~
- Ez nagyon rossz irány, azonnal forduljunk vissza! *Szól gyorsan Andalának, aki valószínűleg ugyanúgy észrevette a hatalmas hibát, és ha ő is mozdul, akkor visszarohannak az redőbe. Nem lett volna szabad erre kilyukadniuk, gyakorlatilag megtettek az erdőben egy hatalmas ívet, és ugyanoda jutottak ki, csak a város egy másik pontjához. És mindebben az a legjobb, hogy ő indult el ebbe az irányba, ami miatt most futás közben gyakorlatilag mindennek elhordja magát gondolatban.*
*Szavaira Andala nem felel, csak kis idő múlva elkezd lassan leereszkedni a fáról. Seorical kíváncsian figyeli a mozdulatait, ő ennél sokkal gyorsabb megoldás mellett dönt. Amíg barátnőjét figyeli alkalma nyílik az alatta lévő vastagabb ágak elhelyezkedését is tanulmányozni. Nagyot sóhajtva áll fel az ágon, reméli teste tényleg még emlékszik valamennyire a régi szép időkre.*
- Hú, de nincs kedvem ismét ennyire kifáradni... *Dünnyögi halkan, miközben kettőt lép előre, a harmadik lépéssel pedig már az ágról lép le. Hiába nem akar ismét rohanni, muszáj lesz nekik haladniuk ha csak nem akarnak néhány gyilkos mozgó céltábláivá válni.
Csak 3-4 méterrel alatta van a következő vastag ág, amire biztosan érkezik. Tesz néhány kicsit még bizonytalan lépést, hogy az alatta lévő következő ágat megközelítse, de ahhoz már elrugaszkodva ugrik. Itt most nem az a cél, hogy rá érkezzen, hanem hogy a kezeivel elkapja, ami sikerül is, tompítva az esés sebességét, és adva még egy lendületet az érkezésre. Összességében egész szépen kivitelezte, és gyorsabb is volt, mintha elkezdett volna lemászni.*
- Jó kérdés! *Teszi csípőre a kezét a tájat kémlelve, de ettől sem lesz okosabb.* Csak induljunk el valamerre... *Sóhajt fel találomra az egyik irányba elindulva, ami tudja, hogy nem visszafele van.
Most futni ugyan még nem futnak, legalábbis ő nem kezd el rohanni, csak kicsit gyorsabb tempóban sétál. Persze ha Andala úgy dönt inkább futni akar, és elrobog mellette, akkor ő is futásra kapcsol, addig nem kezdi újra kifárasztani magát teljesen.
Nem kell sokáig menniük, lassan ritkulni kezdenek a fák. Seorical fellélegez, és kíváncsian várja, hogy hová lyukadtak ki. A fák ritkulnak, előtte meg láthatóvá válik egy épület, mögötte pedig a város látványa, ami azonnal belé fagyasztja a mozdulatot. Megtorpanva, halál sápadtan bámul a távolban kirajzolódó épületek felé.* ~Nem, ez nagyon nem jó!~
- Ez nagyon rossz irány, azonnal forduljunk vissza! *Szól gyorsan Andalának, aki valószínűleg ugyanúgy észrevette a hatalmas hibát, és ha ő is mozdul, akkor visszarohannak az redőbe. Nem lett volna szabad erre kilyukadniuk, gyakorlatilag megtettek az erdőben egy hatalmas ívet, és ugyanoda jutottak ki, csak a város egy másik pontjához. És mindebben az a legjobb, hogy ő indult el ebbe az irányba, ami miatt most futás közben gyakorlatilag mindennek elhordja magát gondolatban.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-03-31 19:36:35
Üzenet elküldve: 2014-03-31 19:36:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
- Elég ha én igen. *Mosolyog rá elégedetten visszatérve a lovához, bár az, hogy ért hozzá az kicsit túlzás, de annyira igen, hogy a selejtet meg tudja különböztetni az elfogadhatótól.
A lány következő mondataira ismét méreg önti el. A felszíni tündérlányka még csak nem is sejti mennyire felháborítja ezzel a mélységi nőstényt. Neki egész nap el kellett viselnie a vakító fénykorong perzselő sugarait, amitől nem kicsit fáj már a bőre, erre kicsit kezd sötétedni, és a kisasszony már azonnal menedéket akar keresni. Kettejük közül neki árt jobban ha a másik napszakban mozog, és nyavalygott miatta a nap folyamán? Nem!*
- Sötét?! Ez neked sötét?! *Kiált fel dühösen az égre kapva a szemét.* Még csak a közelébe sincs! *Jegyzi meg felpattanva a lovára. Ő nem igazán akar most éjszaka aludni. Kifárasztja magát, hogy a következő nappalt végigpihenhesse, mert hogy holnap nem fog kimozdulni a nyílt terepre azon kívül, hogy elhozza az alkarvédőket, az is biztos!*
- Tőlem aztán! De hogy én holnap nem megyek ki a fényre az is biztos. Veled ellentétben én nem CSAK rosszabbul látok. *Jegyzi meg elindítva a lovát, majd lefékezve hátraszól.* Vissza a templomba, vagy a fogadó? *Veti oda a kérdést, várva, hogy Assa is jöjjön végre.* ~Jellemző a fényben járókra! Elvárják, hogy más kussolva végigbírja a nappalt, de amint kezd kicsit sötétedni, máris menekülnek a négy fal közé!~ *Zsörtölődik magában, kikapva a táskájából a kulacsot. Nagyon jól esik neki most a hideg víz.
Másnap a megbeszélt időpontban tér vissza, hogy Assával vagy nélküle, az csak attól függ, hogy a lány felébredt-e mikor ő elment. Ha fel is ébredt, azt csak magától tehette, mert a mélységi lány nem szokott zajt csapni. Ha nem, akkor ő csak hangtalanul távozott. Majd ha átvette, és kifizette az árut visszamegy.*
- Jó reggelt! *Kopogtatja meg a nyílt ajtót felhívva magára a figyelmet.*
- Jó reggelt hölgyem! Pont jókor! *Sürgölődik a kovács. Úgy tűnik reggel nagyon az elemében van. Előhozza a két alkarvédőt, majd leteszi őket a pultra.* Készen is vannak!
*Erfalody elégedetten teszi le melléjük a maradék aranyat. Nem mond semmit, nincs hozzáfűzni valója, a kovács láthatóan tökéletesen elégedett magával.
Felerősíti magára az új védelmi kiegészítőit. Tökéletesen passzol a méret, és a kinézetével és meg van elégedve.*
- Köszönöm, remek munka! *Bólint elismerő mosollyal, majd távozik. Ha Assa még alszik, egyszerűen csak felszáll a lóra, hogy visszalovagoljon, ha vele jött akkor nehezebb dolga lesz, ugyanis az a felszíni tündérke nem biztos, hogy minden megjegyzés nélkül visszatérne a fogadóba vagy a templomba, ahol valamivel kevesebb a fény.*
- Elég ha én igen. *Mosolyog rá elégedetten visszatérve a lovához, bár az, hogy ért hozzá az kicsit túlzás, de annyira igen, hogy a selejtet meg tudja különböztetni az elfogadhatótól.
A lány következő mondataira ismét méreg önti el. A felszíni tündérlányka még csak nem is sejti mennyire felháborítja ezzel a mélységi nőstényt. Neki egész nap el kellett viselnie a vakító fénykorong perzselő sugarait, amitől nem kicsit fáj már a bőre, erre kicsit kezd sötétedni, és a kisasszony már azonnal menedéket akar keresni. Kettejük közül neki árt jobban ha a másik napszakban mozog, és nyavalygott miatta a nap folyamán? Nem!*
- Sötét?! Ez neked sötét?! *Kiált fel dühösen az égre kapva a szemét.* Még csak a közelébe sincs! *Jegyzi meg felpattanva a lovára. Ő nem igazán akar most éjszaka aludni. Kifárasztja magát, hogy a következő nappalt végigpihenhesse, mert hogy holnap nem fog kimozdulni a nyílt terepre azon kívül, hogy elhozza az alkarvédőket, az is biztos!*
- Tőlem aztán! De hogy én holnap nem megyek ki a fényre az is biztos. Veled ellentétben én nem CSAK rosszabbul látok. *Jegyzi meg elindítva a lovát, majd lefékezve hátraszól.* Vissza a templomba, vagy a fogadó? *Veti oda a kérdést, várva, hogy Assa is jöjjön végre.* ~Jellemző a fényben járókra! Elvárják, hogy más kussolva végigbírja a nappalt, de amint kezd kicsit sötétedni, máris menekülnek a négy fal közé!~ *Zsörtölődik magában, kikapva a táskájából a kulacsot. Nagyon jól esik neki most a hideg víz.
Másnap a megbeszélt időpontban tér vissza, hogy Assával vagy nélküle, az csak attól függ, hogy a lány felébredt-e mikor ő elment. Ha fel is ébredt, azt csak magától tehette, mert a mélységi lány nem szokott zajt csapni. Ha nem, akkor ő csak hangtalanul távozott. Majd ha átvette, és kifizette az árut visszamegy.*
- Jó reggelt! *Kopogtatja meg a nyílt ajtót felhívva magára a figyelmet.*
- Jó reggelt hölgyem! Pont jókor! *Sürgölődik a kovács. Úgy tűnik reggel nagyon az elemében van. Előhozza a két alkarvédőt, majd leteszi őket a pultra.* Készen is vannak!
*Erfalody elégedetten teszi le melléjük a maradék aranyat. Nem mond semmit, nincs hozzáfűzni valója, a kovács láthatóan tökéletesen elégedett magával.
Felerősíti magára az új védelmi kiegészítőit. Tökéletesen passzol a méret, és a kinézetével és meg van elégedve.*
- Köszönöm, remek munka! *Bólint elismerő mosollyal, majd távozik. Ha Assa még alszik, egyszerűen csak felszáll a lóra, hogy visszalovagoljon, ha vele jött akkor nehezebb dolga lesz, ugyanis az a felszíni tündérke nem biztos, hogy minden megjegyzés nélkül visszatérne a fogadóba vagy a templomba, ahol valamivel kevesebb a fény.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:10:15
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:10:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Megvásárolod? Szép munka, bár sokat nem értek hozzá.
*A nap már lenyugvóban van.*
- Most kezd igazán besötétedni. Keressünk valahol valami helyet éjszakára?
*Nem igazán szeretné kint tölteni az éjjelt. De nem mehetnek messzire, hisz már holnap reggelre meglesz, amit Erfalody rendelt. Lovaik elég gyorsak, de lehet, hogy a fogadó messze van. Várja, hogy Erfalody mit dönt. Ha jobban belegondol a lány pont ilyenkor van elemében, de lehet, hogy elfáradt a nap folyamán,s kikészíthette, hogy a Nap sütötte bőrét.*
- Megvásárolod? Szép munka, bár sokat nem értek hozzá.
*A nap már lenyugvóban van.*
- Most kezd igazán besötétedni. Keressünk valahol valami helyet éjszakára?
*Nem igazán szeretné kint tölteni az éjjelt. De nem mehetnek messzire, hisz már holnap reggelre meglesz, amit Erfalody rendelt. Lovaik elég gyorsak, de lehet, hogy a fogadó messze van. Várja, hogy Erfalody mit dönt. Ha jobban belegondol a lány pont ilyenkor van elemében, de lehet, hogy elfáradt a nap folyamán,s kikészíthette, hogy a Nap sütötte bőrét.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-03-30 22:56:11
Üzenet elküldve: 2014-03-30 22:56:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Erfalody még csak ideges sem lehet, hogy megnézik a lovát, mivel bent marad, de ha kimenne sem érdekelné, mivel okkal történik az ellenőrzés. Ennyire már rég nem egy hisztis kölyök. Mikor ok nélkül érnek a dolgaihoz azon tudja csak felidegesíteni magát, de itt semmi okot nem találna rá, ráadásul minden egyes szót tisztán hall kívülről. A kovács tesz egy megjegyzést, ami felkelti a mélységi nőstény érdeklődését, és az ajtóhoz kilép, onnan figyeli őket a keretnek támaszkodva.
Assának nem mond semmit csak bólint, majd a kovácshoz fordul felé mutatva a kezében lévő félkész darabot.*
- Akkor egy pár acél alkarvédőd szeretnék kovácsoltatni. *Mutatja a kovács felé, aki odalépve hozzá elveszi a kezéből.*
- Csatos, vagy tűs legyen?
- Természetesen tűs. *Húzódik gonosz mosolyra a szája, a kovács kezébe nyomva az előleget. Nem kevés lehetőséget lát benne, már most elkezd dolgozni a fantáziája, de nem akarja a frászt hozni az előtte álló emberre. Gyanítja, hogy biztos nem egy sötételffel van dolga, de attól még jobb az óvatosság.*
- Holnap reggelre már el is készítem önnek. *Szelíd mosollyal bólint, és visszamegy a műhelybe. A nőstény csak bólint, és ha Assa még a lovaknál van, akkor kimegy hozzá.*
*Erfalody még csak ideges sem lehet, hogy megnézik a lovát, mivel bent marad, de ha kimenne sem érdekelné, mivel okkal történik az ellenőrzés. Ennyire már rég nem egy hisztis kölyök. Mikor ok nélkül érnek a dolgaihoz azon tudja csak felidegesíteni magát, de itt semmi okot nem találna rá, ráadásul minden egyes szót tisztán hall kívülről. A kovács tesz egy megjegyzést, ami felkelti a mélységi nőstény érdeklődését, és az ajtóhoz kilép, onnan figyeli őket a keretnek támaszkodva.
Assának nem mond semmit csak bólint, majd a kovácshoz fordul felé mutatva a kezében lévő félkész darabot.*
- Akkor egy pár acél alkarvédőd szeretnék kovácsoltatni. *Mutatja a kovács felé, aki odalépve hozzá elveszi a kezéből.*
- Csatos, vagy tűs legyen?
- Természetesen tűs. *Húzódik gonosz mosolyra a szája, a kovács kezébe nyomva az előleget. Nem kevés lehetőséget lát benne, már most elkezd dolgozni a fantáziája, de nem akarja a frászt hozni az előtte álló emberre. Gyanítja, hogy biztos nem egy sötételffel van dolga, de attól még jobb az óvatosság.*
- Holnap reggelre már el is készítem önnek. *Szelíd mosollyal bólint, és visszamegy a műhelybe. A nőstény csak bólint, és ha Assa még a lovaknál van, akkor kimegy hozzá.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-03-30 22:16:17
Üzenet elküldve: 2014-03-30 22:16:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*A színpompás gazdagnegyeden vezet át útjuk.*
*Megérkeznek a kovácsműhelybe. Erfalody már nézi is a kovács egyik munkáját. Ő addig megérdeklődi, hogy lehetséges lenne -e rápillantani a lovakra.*
- Természetesen meg tudom őket nézni.
*A fehér kancának felemeli lábait.*
- Ez nemrég lett patkolva. Rendben van.
*Már oda is lép az éjszín csődörhöz, s Assa reméli, hogy Erfaldy nem fog megharagudni, ha megnézik a ló patáját.*
- Ez is rendben van. *Jelenti ki a kovács.*
- Köszönöm, hogy megnézte.
*Majd Erfalodyhoz fordul:*
- Hogy döntöttél Lidérc? Megveszel egy ilyet?
*Még odafordul a kovácshoz.*
- Tartozok valamivel?
- Ugyan, csak rápillantottam a lovakra. Egyébként nagyon szép állatok.
- Köszönjük!
*A színpompás gazdagnegyeden vezet át útjuk.*
*Megérkeznek a kovácsműhelybe. Erfalody már nézi is a kovács egyik munkáját. Ő addig megérdeklődi, hogy lehetséges lenne -e rápillantani a lovakra.*
- Természetesen meg tudom őket nézni.
*A fehér kancának felemeli lábait.*
- Ez nemrég lett patkolva. Rendben van.
*Már oda is lép az éjszín csődörhöz, s Assa reméli, hogy Erfaldy nem fog megharagudni, ha megnézik a ló patáját.*
- Ez is rendben van. *Jelenti ki a kovács.*
- Köszönöm, hogy megnézte.
*Majd Erfalodyhoz fordul:*
- Hogy döntöttél Lidérc? Megveszel egy ilyet?
*Még odafordul a kovácshoz.*
- Tartozok valamivel?
- Ugyan, csak rápillantottam a lovakra. Egyébként nagyon szép állatok.
- Köszönjük!
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-03-30 20:29:26
Üzenet elküldve: 2014-03-30 20:29:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Figyelmesen hallgatja végig Assa magyarázatát. Érdeklődve hajol le, és megpróbálja a csődör egyik mellső lábát felemelni, hogy láthassa a patáját.* ~Tényleg van valami kis fémizé rajta. Hm...~ *Állapítja meg, de ennél tovább egyáltalán nem érdekli a dolog.*
- Oh, csak valami pajzs féleséget. Szégyen rám nézve de az indulás hevében, és a nagy sietségben semmi védelmi kiegészítőt nem vettem magamhoz a harchoz használatos felszerelésemhez. Bár a felszíni anyagok nem annyira jók mint amikkel a mélységekben dolgoznak, mivel azokat a fémeket sokkal mélyebbről bányásszák, de ha megfelelőnek találom kifizetem a munkát. *Magyarázza elindulva a kovácsműhely felé. Máig sem érti hogy felejthette le, látszik, hogy nem egyedül pakolta össze az útravalót.
Igen, valamennyire emlékszik a térképre, bár kevesebb ideig bámulta mint a tündérke, de arra jól emlékszik, hogy az út a gazdagnegyeden át visz, úgyhogy nincs nehéz dolga az odatalálással.
Lassan meglát egy magányosan álló épületet.* ~Szóval az lenne a kovácsműhely?~ *Nézi az előttük álló épületet. Mikor odaérnek leugrik a lováról, és a legközelebbi erre alkalmas helyre kiköti, majd ha Assa is kikötötte a sajátját besétál a műhelybe. Amíg a lány is bejön elnézegeti a falakon dísznek kiállított fegyvereket és pajzsokat.*
- Jó napot hölgyem! Segíthetek valamiben? *A mélységi nőstény bámészkodásának a kovács vet véget, magára vonzva a lány figyelmét.*
- Jó napot! Köszönöm, még csak érdeklődöm. Az alkarvédőket milyen anyagból készítik?
- Bőrből, vagy acélból hölgyem! *Válaszolja udvariasan, mire a nőstény csak hümment egyet.*
- Nincs esetleg minta amit megnézhetnék? *Lép közelebb a kovácshoz, hátha mutat neki valamit.*
- Hát minta az nincs hölgyem, viszont van itt egy épp készülőben lévő darab. *Mondja hátramenve, majd kihoz egy félkész darabot, amit készséggel nyújt át a mélységi nősténynek. Kíváncsian nézi meg minden darabkáját, végigsimít a hideg acélon, ellenőrzi a keménységet, és még magát is meglepi de egész elégedett azzal amit lát.*
- Egész jó! *Mondja elismerő mosollyal, majd hátrapillant Assa felé, már ha már ő is bejött, hogy amíg ő az alkarvédőt tanulmányozza, addig a lány is megkérdezhesse amit szeretne.*
- Kérdezz csak rá nyugodtan a lovakra, amíg én ezzel vagyok elfoglalva. *Szól oda neki még mindig a hideg fémet tanulmányozva*
*Figyelmesen hallgatja végig Assa magyarázatát. Érdeklődve hajol le, és megpróbálja a csődör egyik mellső lábát felemelni, hogy láthassa a patáját.* ~Tényleg van valami kis fémizé rajta. Hm...~ *Állapítja meg, de ennél tovább egyáltalán nem érdekli a dolog.*
- Oh, csak valami pajzs féleséget. Szégyen rám nézve de az indulás hevében, és a nagy sietségben semmi védelmi kiegészítőt nem vettem magamhoz a harchoz használatos felszerelésemhez. Bár a felszíni anyagok nem annyira jók mint amikkel a mélységekben dolgoznak, mivel azokat a fémeket sokkal mélyebbről bányásszák, de ha megfelelőnek találom kifizetem a munkát. *Magyarázza elindulva a kovácsműhely felé. Máig sem érti hogy felejthette le, látszik, hogy nem egyedül pakolta össze az útravalót.
Igen, valamennyire emlékszik a térképre, bár kevesebb ideig bámulta mint a tündérke, de arra jól emlékszik, hogy az út a gazdagnegyeden át visz, úgyhogy nincs nehéz dolga az odatalálással.
Lassan meglát egy magányosan álló épületet.* ~Szóval az lenne a kovácsműhely?~ *Nézi az előttük álló épületet. Mikor odaérnek leugrik a lováról, és a legközelebbi erre alkalmas helyre kiköti, majd ha Assa is kikötötte a sajátját besétál a műhelybe. Amíg a lány is bejön elnézegeti a falakon dísznek kiállított fegyvereket és pajzsokat.*
- Jó napot hölgyem! Segíthetek valamiben? *A mélységi nőstény bámészkodásának a kovács vet véget, magára vonzva a lány figyelmét.*
- Jó napot! Köszönöm, még csak érdeklődöm. Az alkarvédőket milyen anyagból készítik?
- Bőrből, vagy acélból hölgyem! *Válaszolja udvariasan, mire a nőstény csak hümment egyet.*
- Nincs esetleg minta amit megnézhetnék? *Lép közelebb a kovácshoz, hátha mutat neki valamit.*
- Hát minta az nincs hölgyem, viszont van itt egy épp készülőben lévő darab. *Mondja hátramenve, majd kihoz egy félkész darabot, amit készséggel nyújt át a mélységi nősténynek. Kíváncsian nézi meg minden darabkáját, végigsimít a hideg acélon, ellenőrzi a keménységet, és még magát is meglepi de egész elégedett azzal amit lát.*
- Egész jó! *Mondja elismerő mosollyal, majd hátrapillant Assa felé, már ha már ő is bejött, hogy amíg ő az alkarvédőt tanulmányozza, addig a lány is megkérdezhesse amit szeretne.*
- Kérdezz csak rá nyugodtan a lovakra, amíg én ezzel vagyok elfoglalva. *Szól oda neki még mindig a hideg fémet tanulmányozva*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:12:35
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:12:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Miután a kis súrlódás közte és az idegen között nem okoz semmiféle nagyobb galibát, úgy dönt, hogy újra meg kell látogatnia a kovácsot. Nagyon fáj egy bizonyos pengére a foga, amihez még nem gyakorolt eleget, de már jó úton halad az irányába. Egy ősi, híres pallos, ami a föld elemet képviseli, egy mesterkard, amibe földvarázslat zárható. Legjobb tudomása szerint Arthenior híres-neves kovácsa is készít ilyen pengét, de nem hajlandó ám mindenkinek tudtára adni ezt, csak az azt megérdemlő szerzeteknek. Forgatásához rendkívüli erő szükséges, hisz egy hozzávetőlegesen akkora pallosról van szó, mint amekkora most Ilwené. Bár némileg könnyebb, a vörös köpenyes pontosan tudja, hogy egy több perces összecsapásban rettenetesen elfáradna, ha azt vagy saját pengéjét végig forgatnia kéne, így még bőven van mit tanulnia és elsajátítania erről a művészetről. Nem beszélve egyszerű fizikai, halandó erejéről. Bár szép kis izmok futnak végig karján, mellkasán, még vádliján és combján is, ezek még nem elegek, hogy egy ilyen rettenetes és hatalmas pengét magáénak tudhasson.
Így hát ismét csak nézelődni jön be eme helyiségbe. Körbejáratja tekintetét a falon, a szépen megmunkált remekműveken. Nézelődik. Amikor az inas is betér, köszön neki, majd tovább mereng az acélpengéken. De végül most sem vesz semmit, hamarosan el is hagyja a műhelyt. Ideje ismét a barakkba mennie, hogy testét, lelkét eddze, és technikáját fejlessze. Talán akad valaki, aki gyakorol vele.*
Így hát ismét csak nézelődni jön be eme helyiségbe. Körbejáratja tekintetét a falon, a szépen megmunkált remekműveken. Nézelődik. Amikor az inas is betér, köszön neki, majd tovább mereng az acélpengéken. De végül most sem vesz semmit, hamarosan el is hagyja a műhelyt. Ideje ismét a barakkba mennie, hogy testét, lelkét eddze, és technikáját fejlessze. Talán akad valaki, aki gyakorol vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066