Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-29 12:42:41
Üzenet elküldve: 2015-07-29 12:42:41
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys//
//Az erdőben//
*Myna megnyugszik, mert úgy néz ki megismeri őt a nem rég el vált társa, akivel akár jöhetett volna eddig is együtt, de már mindegy, most nem akarja őt itt hagyni a helyes szöszi, úgyhogy örömmel nyújtja a kezét, hogy fel húzza maga mögé az állatra. Még szerencse, hogy a ruhában tud terpeszben ülni, így egyik lába igaz teljesen kilóg a ruha alól, de ezt őt a legkevésbé sem zavarja, mint ahogy az sem hogy szorosan megölelje az előtte ülő férfit és hozzásimulva azon legyen, hogy le ne essen a lóról a gyors vágta közben.*
-Köszi, hogy csatlakozhatok, de téged hogyan hívjalak? *Nem emlékszik, hogy bemutatkoztak volna egymásnak, bár mivel a Vörös Vércsével volt ő könnyen tájékozódhatott a lány nevéről.*
//Kovácsműhely//
*Ahogy leszáll a lóról a lány sietve követi a példáját, ő biztos nem marad rajta ezen az állaton.*
-Inkább gyalog megyek, csinálj amit akarsz az elkötött lovaddal. *Egy ideje nem lovagolt már lovon egyedül és nem is akar.*
-Én benézek a barakkba kicsit edzeni, akkor ott találkozunk! *Ezzel meg is indul a kovácsműhelyen áthaladva a piactér felé.*
//Az erdőben//
*Myna megnyugszik, mert úgy néz ki megismeri őt a nem rég el vált társa, akivel akár jöhetett volna eddig is együtt, de már mindegy, most nem akarja őt itt hagyni a helyes szöszi, úgyhogy örömmel nyújtja a kezét, hogy fel húzza maga mögé az állatra. Még szerencse, hogy a ruhában tud terpeszben ülni, így egyik lába igaz teljesen kilóg a ruha alól, de ezt őt a legkevésbé sem zavarja, mint ahogy az sem hogy szorosan megölelje az előtte ülő férfit és hozzásimulva azon legyen, hogy le ne essen a lóról a gyors vágta közben.*
-Köszi, hogy csatlakozhatok, de téged hogyan hívjalak? *Nem emlékszik, hogy bemutatkoztak volna egymásnak, bár mivel a Vörös Vércsével volt ő könnyen tájékozódhatott a lány nevéről.*
//Kovácsműhely//
*Ahogy leszáll a lóról a lány sietve követi a példáját, ő biztos nem marad rajta ezen az állaton.*
-Inkább gyalog megyek, csinálj amit akarsz az elkötött lovaddal. *Egy ideje nem lovagolt már lovon egyedül és nem is akar.*
-Én benézek a barakkba kicsit edzeni, akkor ott találkozunk! *Ezzel meg is indul a kovácsműhelyen áthaladva a piactér felé.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-29 10:39:05
Üzenet elküldve: 2015-07-29 10:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Myna//
//Az erdőben//
*Már lassan lejár az egyébként is rövid pihenőideje, mikor kecses léptek zaját hallatja az avar. Fáradtsága egyből kiszalad belőle, felkap egy nagyobb követ, de még mindig hátat fordít az árnynak, csak akkor támad, mikor amaz is arra vetemedik.
Ekkor kellemesen csengő, ismerős női hang szól fel, a férfinek pedig beletelik egy kis időbe, mire fel is ismeri azt. Tenyerének szorítása szétnyílik, a kő pedig egy tompa puffanással ér földet. Felthys még mindig hátat fordít a lánynak, de már széles mosollyal, semmint harca kész, dühös ábrázattal.*
- Örülök, hogy újra találkozunk, Pille. *A "művésznevét" jegyezte meg csupán, de egyelőre ez is épp' elég.* - Éppen indulni készültem. *Ekkor már Myna felé van fordulva, sőt, lassan közelít is felé.* - Ha jól sejtem, nincs lovad. Ugorj fel mögém, gyorsabban beérünk a városba. És villoghatok a mesterkardommal.
*Utóbbi mondatát már nevetve mondja, miközben nyeregbe száll, jobbját pedig Fekete Pille felé nyújtja, hogy felsegítse maga mögé. Elsüthetné régi poénját, vagyis azt, hogy elé üljön, de az Niemánál, a szöszi íjásznál sem vált be. Csak ígérgette, aztán azóta sem hallott felőle.
Ha végre mindketten nyeregben vannak, akkor Felthys vágtára sarkallja a lovat, és hamar beérhetnek a városba.*
//Kovácsműhely//
*Az olvadt acél súlyos levegője már messziről érezhető, még a fák közül is. Ez egyszerre nyomasztó, és felüdítő; nyomasztó, mert szinte meg lehet fulladni, üdítő, mert a város közelsége egyértelmű.
A kovácsműhely mellett lepattan a lóról, majd felnéz Mynára.*
- Tessék, itt a ló, menj amerre szeretnél. Illetve... Mondd, hová mész, és majd beérlek, okés?
*Ha a válasz okés, akkor bemegy a műhelybe, ha viszont a lány mindenképp vele akar tartani, akkor nem lesz a dolgok elrontója, felőle ő is jöhet.*
//Az erdőben//
*Már lassan lejár az egyébként is rövid pihenőideje, mikor kecses léptek zaját hallatja az avar. Fáradtsága egyből kiszalad belőle, felkap egy nagyobb követ, de még mindig hátat fordít az árnynak, csak akkor támad, mikor amaz is arra vetemedik.
Ekkor kellemesen csengő, ismerős női hang szól fel, a férfinek pedig beletelik egy kis időbe, mire fel is ismeri azt. Tenyerének szorítása szétnyílik, a kő pedig egy tompa puffanással ér földet. Felthys még mindig hátat fordít a lánynak, de már széles mosollyal, semmint harca kész, dühös ábrázattal.*
- Örülök, hogy újra találkozunk, Pille. *A "művésznevét" jegyezte meg csupán, de egyelőre ez is épp' elég.* - Éppen indulni készültem. *Ekkor már Myna felé van fordulva, sőt, lassan közelít is felé.* - Ha jól sejtem, nincs lovad. Ugorj fel mögém, gyorsabban beérünk a városba. És villoghatok a mesterkardommal.
*Utóbbi mondatát már nevetve mondja, miközben nyeregbe száll, jobbját pedig Fekete Pille felé nyújtja, hogy felsegítse maga mögé. Elsüthetné régi poénját, vagyis azt, hogy elé üljön, de az Niemánál, a szöszi íjásznál sem vált be. Csak ígérgette, aztán azóta sem hallott felőle.
Ha végre mindketten nyeregben vannak, akkor Felthys vágtára sarkallja a lovat, és hamar beérhetnek a városba.*
//Kovácsműhely//
*Az olvadt acél súlyos levegője már messziről érezhető, még a fák közül is. Ez egyszerre nyomasztó, és felüdítő; nyomasztó, mert szinte meg lehet fulladni, üdítő, mert a város közelsége egyértelmű.
A kovácsműhely mellett lepattan a lóról, majd felnéz Mynára.*
- Tessék, itt a ló, menj amerre szeretnél. Illetve... Mondd, hová mész, és majd beérlek, okés?
*Ha a válasz okés, akkor bemegy a műhelybe, ha viszont a lány mindenképp vele akar tartani, akkor nem lesz a dolgok elrontója, felőle ő is jöhet.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-26 15:53:50
Üzenet elküldve: 2015-07-26 15:53:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy gondolja, hogy jobb, ha a lehető leghamarabb beszerzi az új fúvócsövéhez való kis fúvónyilakat. Sosem lehet tudni, hogy mikor kell arcon köpni velük Nivere kisasszony egy túlságosan is szemtelen udvarlóját. A kimenős, utcai ruhájában lép be a műhelybe, hogy ott jól kikérdezze az összes mestert a fúvónyilakról. Amikor megfelelő ajánlatra lel, akkor leadja a rendelést, majd az ígért elkészülési időtől függően vagy távozik a helyről, hogy majd később jöjjön vissza, vagy marad, hogy helyben várja meg, amíg megkapta, amit kifizetett.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-24 15:19:05
Üzenet elküldve: 2015-07-24 15:19:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdei út hátralévő része szerencsére nyugalmasan, már-már egyhangúan telik. A nap egyre-egyre alacsonyabbra ereszkedik, vérvörös hasát már az ösvényt szegélyező terebélyes fák koronájával vakartatja, mikor Rilai megérkezik a város határára. Fogynak a fák, sokasodnak a szagok, a zajok: A lány menten megérzi, megérkezett végre. Éhesen, fáradtan, elhasználódva lép ki az erdőből a kovácsműhely hátsó bejárathoz. Elébb óvatosan kopog, utóbb fülét a faajtóra tapasztja. Különféle zajokra lesz figyelmes, melyek odabentről szűrődnek ki a koraesti kinti csendbe. Bedörömböl. Ha ajtót nyitnak, átimádkozza magát a keskeny bejáraton, ő végülis csak átutazó vendég az olvadt fém és pendő acél világában, valószínűleg más úton egyszerűbb lenne bejutni a város szívéig, ő azonban örül, hogy ezt az átjárót is egyáltalán megtalálta. A hely varázsa minden ólmosság és elnyűttség ellenére magával ragadja, és hogy-hogy nem, a kelleténél jóval nagyobb kerülőt tesz, sorra járva az apró helyiségeket, bámész tekintettel fel-alá csámborog egy darab ideig. A fegyverek és különféle gyilokeszközök neki meglehetősen idegenek, egy-egy szép darabot megcsodál, de figyelmét nem kötik le túlzottan. Ékszerneműt keres, az ilyesmikért ugyanis meg van veszve, mint bizonyítja tulajdon külsejével is, hiszen nyakán-fülén-csuklóin megannyi kevéssé értékes függő, lánc, medál, fonat, miegyéb van, egyik ujján jókora, túlgiccsezett, faragott gyűrű, bokáján lánc fityeg, még köldökét is átdöfködte, hogy apró, csilingelő micsodákkal ékítse. Még az sincs kizárva, hogy némi arannyal könnyebben kerül ki a kőfalak oltalmából, csillapíthatatlan szarkatermészetét kiszolgálva.
Egyébként első léptei az új közegben nem túl határozottak, az első szembejövőtől útbaigazítást kér. Meg-meg áll, nyűgözötten bámulja az összefonódó háztatőket, girbe-gurba utcákat, az előtte lustán elterülő, esti csendességében is élettől szikrázó-parázsló várost. Menten megfogadja, amint alkalma lesz rá, istenesen eltéved a sikátorok között. Szerencsére nem egy elveszett típus, és világéletében jól tájékozódott még idegen terepen is. Most sem aggódik különösebben boldogulása okán, bár azért kicsit dühíti, hogy társai mind a mostani percig még csak fel se tűntek nyomán. Mindegy, majd alkalomadtán felkeresi őket, nagyon kétsége nincs afelől, hogy eleinte nagy szükségük lesz egymásra Artheniorban, és a sorsait fonó égi kezekben is nagy bizodalma lakozik azon tekintetben, hogy az út során a kelleténél jócskán jobban megkedvelt, éles nyelvű, félszemű valamint megejtőn komisz mosolyú lovaggal is keresztezik még egymás útjait. Mindenek előtt egy helyre lesz szüksége, ahol álomra hajthatja a fejét, ehet egy tál meleg ételt, ezen az éjszakán és a többi elkövetkezőkön is, így tehát a Pegazust keresi, az egyetlen ivót a városban, amelynek a híre még az ő otthonáig is eljutott. Ha becélozza a nagyjábóli utat, fürgén arra veszi az irányt.*
Egyébként első léptei az új közegben nem túl határozottak, az első szembejövőtől útbaigazítást kér. Meg-meg áll, nyűgözötten bámulja az összefonódó háztatőket, girbe-gurba utcákat, az előtte lustán elterülő, esti csendességében is élettől szikrázó-parázsló várost. Menten megfogadja, amint alkalma lesz rá, istenesen eltéved a sikátorok között. Szerencsére nem egy elveszett típus, és világéletében jól tájékozódott még idegen terepen is. Most sem aggódik különösebben boldogulása okán, bár azért kicsit dühíti, hogy társai mind a mostani percig még csak fel se tűntek nyomán. Mindegy, majd alkalomadtán felkeresi őket, nagyon kétsége nincs afelől, hogy eleinte nagy szükségük lesz egymásra Artheniorban, és a sorsait fonó égi kezekben is nagy bizodalma lakozik azon tekintetben, hogy az út során a kelleténél jócskán jobban megkedvelt, éles nyelvű, félszemű valamint megejtőn komisz mosolyú lovaggal is keresztezik még egymás útjait. Mindenek előtt egy helyre lesz szüksége, ahol álomra hajthatja a fejét, ehet egy tál meleg ételt, ezen az éjszakán és a többi elkövetkezőkön is, így tehát a Pegazust keresi, az egyetlen ivót a városban, amelynek a híre még az ő otthonáig is eljutott. Ha becélozza a nagyjábóli utat, fürgén arra veszi az irányt.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:59:00
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:59:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Szeme megakad a kovácsműhelyen, így ide viszik be apróbb lábai, hogy körülnézzen és megnézze ezt a szakértelmet, vajon mennyit ér a munkája és mennyire érdemes vele alkudoznia, hogy csináljon meg neki ezt-azt a találmányaihoz. Mikor be lép műhely langyos, párás levegőjében megérzi az olvadt fém illatát, amit mélyen szív be, szereti ezt az illatot is, de csak a bőr után természetesen, mert annál nincs jobb számára.
Mikor meglátja a kovácsmestert odasétál hozzá és a tőle telhető legkedvesebben köszönti és kezd el vele beszélgetni és mint egy komoly vásárló zörgetni meg aranytallérjait, hogy mutassa meg a legjobb munkáit neki, amit kereskedő szemmel néz át, mennyire értékes és hasznos a munkája, persze esze ágában sincs megvenni vagy eladni ezeket, csak jó tudni kit mivel bízhat meg a közeljövőben. Mikor nem vásárol semmit a kovács nem boldog, de a lány akaratosan ajánlatot tesz neki, hogy mivel elég ügyes és bevállal valami kreativitást, akkor előre kifizeti a teljes árat a leendő találmányainak a hozzávalóihoz, a kovács lerázósan annyit közöl vele csupán, hogy majd meglátjuk, előre nem szeret ígérni semmit.
~Végül is nem ellenkezik a kreatív munka ellen, úgyhogy majd kész ötlettel keresem fel.~
Megköszöni a segítséget és el indul vissza a piactérre, hogy most már tényleg keressen valami hirdetést, hogy mihamarabb munkát találjon.*
Mikor meglátja a kovácsmestert odasétál hozzá és a tőle telhető legkedvesebben köszönti és kezd el vele beszélgetni és mint egy komoly vásárló zörgetni meg aranytallérjait, hogy mutassa meg a legjobb munkáit neki, amit kereskedő szemmel néz át, mennyire értékes és hasznos a munkája, persze esze ágában sincs megvenni vagy eladni ezeket, csak jó tudni kit mivel bízhat meg a közeljövőben. Mikor nem vásárol semmit a kovács nem boldog, de a lány akaratosan ajánlatot tesz neki, hogy mivel elég ügyes és bevállal valami kreativitást, akkor előre kifizeti a teljes árat a leendő találmányainak a hozzávalóihoz, a kovács lerázósan annyit közöl vele csupán, hogy majd meglátjuk, előre nem szeret ígérni semmit.
~Végül is nem ellenkezik a kreatív munka ellen, úgyhogy majd kész ötlettel keresem fel.~
Megköszöni a segítséget és el indul vissza a piactérre, hogy most már tényleg keressen valami hirdetést, hogy mihamarabb munkát találjon.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 00:27:30
Üzenet elküldve: 2015-07-22 00:27:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Választása nehezebb volt, mint hitte, pedig mindig is tudta, hogy amikor eljön az ő ideje, akkor a kardot fogja választani. Ő erre született, mindig is ebben volt a legjobb. Ennek viszont ugyanúgy megissza az árát, mint minden elődje. A látás titkai ezennel bezárultak előtte. Mégsem ez okozott kétségeket a döntésben. Kegyetlen játékosok tudnak lenni a szerzetesek, de errevis csak mosolyogva gondol. Még őt érte a legkisebb veszteség. Ha valakit, akkor Fippet kéne sajnálni, akit legyőzött. Ő is a kardot akarta, de már nem tudhatja meg, hogy mi is történt vele, csak sok-sok év elteltével és számtalan holdfordulóval.
Addig pedig, lábai előtt hever az egész világ és nincs más dolga, mint magával foglalkozni. Nem hiába hagyta el észak hegyeit és dombjait. Apja révén túl nagy ott az ismerettsége, neki viszont új tájak, új emberek és új tanok kellenek!
Előbb azonban kiszórakozza magát! Micsoda tisztátlan gondolatok... még bűntudata is lehetne, ha nem tudna egy-két titkot az Atyáról.
Az új vidék egyébként elsőre tetszetős, bár hiányolja a zöld dombokat és a normálisan belátható teret. Már mióta gyalogol és még mindig csak fák. Még szerencse, hogy kapott útbaigazítást. Ha minden igaz, végre megpillanthatja Artheniort, a levegő városát. Egy várost pedig hol is kell elkezdeni feltérképezni? A kovácsnál. Ugyan jobb szereti a puszta erejét használni, mint a hideg és érzéketlen fémet, de nem veti meg azokat sem, akik jól forgatják a hideg acélt.
A műhely helyzete hamarosan elég egyértelmű lesz a hangos kopácsolásoktól és a surlódó kő és penge hangjától, így Jasay határozottabb léptekkel halad tovább. A kovácsműhely már elsőre is különleges. Úgy látszik itt hajlandóak több energiát is belefektetni eme mesterség bálványozásába. Egy égész épület, csak a kovácsoknak. Még csak el sem mozdítható ahogy látja, de azért ellenőrzően végighúzza tenyerét a falán. Ha a választéka is hasonlóan kifinomult, akkor jó helyre jött. Sok aranyat nem hozhatott magával, úgyhogy előbb vagy utóbb munka után kell majd néznie, de kezdetnek lehet megelégedne egy tisztességes szállással is.*
Addig pedig, lábai előtt hever az egész világ és nincs más dolga, mint magával foglalkozni. Nem hiába hagyta el észak hegyeit és dombjait. Apja révén túl nagy ott az ismerettsége, neki viszont új tájak, új emberek és új tanok kellenek!
Előbb azonban kiszórakozza magát! Micsoda tisztátlan gondolatok... még bűntudata is lehetne, ha nem tudna egy-két titkot az Atyáról.
Az új vidék egyébként elsőre tetszetős, bár hiányolja a zöld dombokat és a normálisan belátható teret. Már mióta gyalogol és még mindig csak fák. Még szerencse, hogy kapott útbaigazítást. Ha minden igaz, végre megpillanthatja Artheniort, a levegő városát. Egy várost pedig hol is kell elkezdeni feltérképezni? A kovácsnál. Ugyan jobb szereti a puszta erejét használni, mint a hideg és érzéketlen fémet, de nem veti meg azokat sem, akik jól forgatják a hideg acélt.
A műhely helyzete hamarosan elég egyértelmű lesz a hangos kopácsolásoktól és a surlódó kő és penge hangjától, így Jasay határozottabb léptekkel halad tovább. A kovácsműhely már elsőre is különleges. Úgy látszik itt hajlandóak több energiát is belefektetni eme mesterség bálványozásába. Egy égész épület, csak a kovácsoknak. Még csak el sem mozdítható ahogy látja, de azért ellenőrzően végighúzza tenyerét a falán. Ha a választéka is hasonlóan kifinomult, akkor jó helyre jött. Sok aranyat nem hozhatott magával, úgyhogy előbb vagy utóbb munka után kell majd néznie, de kezdetnek lehet megelégedne egy tisztességes szállással is.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-15 16:59:49
Üzenet elküldve: 2015-07-15 16:59:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhelybe lépve már nem is csodálkozik a felsorakoztatott pengéken. Eszébe sem jut, hogy kiváló kardját, mellyel annyi munkát bevégzett már lecserélje, vagy bárkinek megengedje, hogy kontár módon hozzányúljon.
Ahogy ezen gondolkodik hasa kordul egyet, és egy pillanatra megérzi a piactérről beáramló ételszagot. Egy ideje már nem evett sültet, ezért úgy dönt megajándékozza magát egy ebéddel. A hosszú út után, amit megtett, ez kifejezetten jól fog esni, ezért el is indul, szó nélkül otthagyja a műhelyt.*
Ahogy ezen gondolkodik hasa kordul egyet, és egy pillanatra megérzi a piactérről beáramló ételszagot. Egy ideje már nem evett sültet, ezért úgy dönt megajándékozza magát egy ebéddel. A hosszú út után, amit megtett, ez kifejezetten jól fog esni, ezért el is indul, szó nélkül otthagyja a műhelyt.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-11 00:32:32
Üzenet elküldve: 2015-07-11 00:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor meglája a távolban a házakat lehalkítja hangját. Nem akar senkit sem zavarni, így jobbnak látja, ha halkan folytatja a dalolást. Sokkal nyugodtabb neki, ha nem figyelnek rá, és nem hordják le, hogy hangosan énekel. Most hogy már itt van a városban úgy dönt ellátogat a piacra, utána pedig tesz majd egy nagy sétát és talán a fogadóban meg is száll egy éjszakára, de ebben még egyáltalán nem volt biztos. Amint elérte az első házat a dúdolást is abbahagyta és hárfáját visszaakasztotta övére. Majd csendben, mosolyogva és mindenre figyelve haladt egyre előre. Sok ember van erre, de ez őt nem zavarja kifejezetten szereti az emberek társaságát, most pedig kifejezetten megnyugtatónak találja, hogy ennyien vannak körülötte és egyik sem beszél semmilyen hajóról vagy ostoba utazásokról, olyan helyekre, amik lehet, hogy nem is léteznek és soha nem is tudnának oda eljutni. Itt viszont sokkal értelmesebb dolgokról beszélgetnek, mégha nem is érti mindig tisztán a szavukat. Elhaladt a kovácsmühely mellett is, bár ott megált egy picit csodálni, ahogy a kovács készíti a kardokat. Szereti hallgatni a kalapács hangját, a fújtató sziszegését és a vízbe mártott vas sercegését. A lovak nyerítését, az emberek zajait. A piac után ez a kedvenc helye a városban. Itt mindig ihletet kap a dalolásra. Most is ihletet kapott, de visszafogta magát. Mondván, hogy később még jól fog jönni, hogy most voltak ötletei.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-07 23:03:44
Üzenet elküldve: 2015-07-07 23:03:44
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem nagyon kell keresgélnie, vagy útba igazítást kérnie, simán megtalálja a kovácsműhelyt, jól mondják, hogy amit nagyon akarunk azt elérjük. Nem is teketóriázik sokat, hanem azonnal belép a kőből készült épület ajtaján. Az olvadt fém illata azonnal szaglószervébe hatol, ő azonban nem fintorodik ezen, még tetszik is inkább neki. Azonnal észreveszi a fegyverek armadáját, ami szemei elé tárul, és rögtön fürkészni is kezdi őket, nem utolsó sorban az árakat, és a pengék minőségét.*
-Segíthetek? *hall egy hangot maga mögül, mikor megérinti az egyik kardot, és hátra is fordul a benga mélységi.*
-Igen. Egy testhez álló durva kardot keresek. Van egy elképzelésem, és azt hiszem meg is találtam.
*Pár lépést tesz előre, és leveszi a szögre akasztott szélesedő pengéjű, durva markolatú kardot.*
-Ez egy barbár kard. Ennél durvább fegyver kevés akad itt a műhelyben.
*Lars hallgatja a férfi szavait, majd párszor meglengeti, és próbálgatja a kardot.*
-Ez kell nekem. Ön a kovács ugye?
-Igen én vagyok.
*A kovács válasza után a benga kihúzza hüvelyéből a hullámos kardot, és lehajítja a padlóra.*
-Tartsa meg, vagy dobja el. Ez kell nekem.
-Segíthetek? *hall egy hangot maga mögül, mikor megérinti az egyik kardot, és hátra is fordul a benga mélységi.*
-Igen. Egy testhez álló durva kardot keresek. Van egy elképzelésem, és azt hiszem meg is találtam.
*Pár lépést tesz előre, és leveszi a szögre akasztott szélesedő pengéjű, durva markolatú kardot.*
-Ez egy barbár kard. Ennél durvább fegyver kevés akad itt a műhelyben.
*Lars hallgatja a férfi szavait, majd párszor meglengeti, és próbálgatja a kardot.*
-Ez kell nekem. Ön a kovács ugye?
-Igen én vagyok.
*A kovács válasza után a benga kihúzza hüvelyéből a hullámos kardot, és lehajítja a padlóra.*
-Tartsa meg, vagy dobja el. Ez kell nekem.
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:39:06
Üzenet elküldve: 2015-07-07 17:39:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút- édes kettesben//
*Elneveti magát, mikor Dynti nem tud kitalálni semmi olyat, amivel meg lehet fogni a mágust, és így a lány terve kudarcba fullad. Nem árul el semmit sem magáról a férfi, ezúttal nem sikerült csőbe húzni.
A műhelybe belépés a lehető legkomédiásabb módon történik, amint a kalóz árját hallatva lép a kovács színe elé. Olyan romantikus! Tán a kezét is megkéri?
Szerencsére, az egyetlen dolog, amit a lány akar, az egy mesterkard.*
~Ennek a megáldását várod tőlem?~
*Szeme elkerekedik, hiszen az egyik legmagasabb szintű mágiáról beszélgetünk és a mágustanonc még egy nyavalyás fáklyát sem tud meggyújtani, nemhogy a tűz erejét beleültetni egy ilyen kardba!*
-Vajon lesz pár évnyi türelmed hozzá, ha már a kovácsolást sem győzöd kivárni?
*Teszi fel a kérdést, miközben a lányra emeli a tekintetét. Persze a kérdés leginkább magának szól, ezért is nem mondja meg, hogy mi is jár a fejében, mikor kimondja a szavakat.*
~Vajon rájön magától?~
*Idővel biztosan, még ha az nem is ebben a pillanatban lesz. Kezdi már megszokni, hogy az efféle gondolatokat emésztenie kell a lánynak, hogy megvilágosult elméjéből a legváratlanabb helyzetben robbanjon ki.*
-Hát még megáldani mennyi lesz...
*Ezt már egyenesen Dynti szemébe mondja, arra reflektálva, hogy amaz szóvá teszi a kovácsolás folyamatának időtartamát.*
-Menjünk hát! Mi is kell? Mozsár, keverőtál, kis üvegcsék.
*Veszi számba azokat a dolgokat, amit Wram rábízott a barlangban.*
-Tányér. Igen, az is volt.
*Dehogy volt! De hát ki emlékszik már minden apró részletre? Inkább több legyen, mint kevesebb, maximum majd abból eszi a mágustanonc a húst és miegymást.*
-Hogy is beszéltük? Én terelek és "vásárolsz", vagy fordítva?
*Vakarja meg a fejét, amint próbálja felidézni a kettőjük beszélgetését. Mit tegyen az ember, ha a lányról más dolgok sokkal hamarabb és sokkal részletesebben bevillannak?*
*Elneveti magát, mikor Dynti nem tud kitalálni semmi olyat, amivel meg lehet fogni a mágust, és így a lány terve kudarcba fullad. Nem árul el semmit sem magáról a férfi, ezúttal nem sikerült csőbe húzni.
A műhelybe belépés a lehető legkomédiásabb módon történik, amint a kalóz árját hallatva lép a kovács színe elé. Olyan romantikus! Tán a kezét is megkéri?
Szerencsére, az egyetlen dolog, amit a lány akar, az egy mesterkard.*
~Ennek a megáldását várod tőlem?~
*Szeme elkerekedik, hiszen az egyik legmagasabb szintű mágiáról beszélgetünk és a mágustanonc még egy nyavalyás fáklyát sem tud meggyújtani, nemhogy a tűz erejét beleültetni egy ilyen kardba!*
-Vajon lesz pár évnyi türelmed hozzá, ha már a kovácsolást sem győzöd kivárni?
*Teszi fel a kérdést, miközben a lányra emeli a tekintetét. Persze a kérdés leginkább magának szól, ezért is nem mondja meg, hogy mi is jár a fejében, mikor kimondja a szavakat.*
~Vajon rájön magától?~
*Idővel biztosan, még ha az nem is ebben a pillanatban lesz. Kezdi már megszokni, hogy az efféle gondolatokat emésztenie kell a lánynak, hogy megvilágosult elméjéből a legváratlanabb helyzetben robbanjon ki.*
-Hát még megáldani mennyi lesz...
*Ezt már egyenesen Dynti szemébe mondja, arra reflektálva, hogy amaz szóvá teszi a kovácsolás folyamatának időtartamát.*
-Menjünk hát! Mi is kell? Mozsár, keverőtál, kis üvegcsék.
*Veszi számba azokat a dolgokat, amit Wram rábízott a barlangban.*
-Tányér. Igen, az is volt.
*Dehogy volt! De hát ki emlékszik már minden apró részletre? Inkább több legyen, mint kevesebb, maximum majd abból eszi a mágustanonc a húst és miegymást.*
-Hogy is beszéltük? Én terelek és "vásárolsz", vagy fordítva?
*Vakarja meg a fejét, amint próbálja felidézni a kettőjük beszélgetését. Mit tegyen az ember, ha a lányról más dolgok sokkal hamarabb és sokkal részletesebben bevillannak?*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-07 12:04:16
Üzenet elküldve: 2015-07-07 12:04:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
//Erdőben//
- A légynek sem? *Sipítja az ég felé.* Tűzmágus akarsz lenni! Egy barlangban élsz egy gyerekkel, aki felvágta a kutyája hasát bizonyítási vágyból, egy csapat kalózzal, tolvajjal, meg orgyilkossal, meg velem! *Közben hevesen hadonászik a kezével.* Még, hogy a légynek sem… *Motyogja az orra alá. Nem mintha ezzel a részével baja lenne, de hát ki van akadva. Pulzusa az egeket veri és sűrű vörös köd lebeg a szeme előtt. Ha Taran azt találná mondani, hogy milyen szép az idő, még azon is kiakadna, hogy mégis hogy merészel ilyet mondani? Ráadásul ott az a mosoly az arcán is.*
- Megmondtam, hogy ne vigyorogj! *Próbál ráförmedni a férfire, anélkül, hogy beleröhögne a mondatba. Valójában tényleg elég mókás lehet a helyzet, hogy ő legalább annyira tombol, mint amennyire vörös a haja, közben a mágus önmagát nem meghazudtolva teljesen nyugodtan mosolyog a képébe.
A visszakérdésre flegmán megrántja a vállát.*
- Tudod, hogy mire gondolok. Azt hiszed, hogy nem jöttem rá magamtól? *Persze nem tud semmit. Nem talált egyelőre semmi fogást a férfin, amivel sakkban tarthatná, így marad a jó régi módszernél, hátha így kiderül, hogy mégis van valami rejtegetnivalója. Hiszen az mindenkinek van, legfeljebb nem annyi, mint a vöröskének.*
//A műhelyben//
*Orrát ráncolva leskelődik befele, amikor az aljas kis támadás eléri a derekát. Nagyot visítva ugrik egyet előre, be a műhelybe. A visításba egy kínzott röhögés is beleékelődik. Valóban a nyerítés szó a legkifejezőbb arra, amit művel. Egyszerre ijedt meg és derült ki, hogy bizony azért csiklandós az oldala.
Szemeit összeszűkítve fordul sarkon és mutatóujjával egy ideig csak némán mutat felé.*
- Te… te kis… te! *Lépdel felé fenyegetően.* Ezt még visszakapod. *Rázza az ujját, míg szabadon lengő kezét a derekára teszi.* Te kis aljas. *Sajnos jelenleg nincs semmi a közelében, amivel megdobálhatná az incselkedő tanoncot, pedig ő még nem is ízlelte meg a lány egyedi nevelési módszerét, ami abból áll, hogy ha valaki rosszalkodik vele, hát megdobja azzal, ami a legközelebb esik hozzá. Ráadásul láthatóan nem is simán a műhelyben vannak, hanem valamiféle raktárban, de agyában már a bosszú legkülönbözőbb formái elevenednek meg, melyek egyikét, még a mai nap folyamán véghezviszi, csak ki kell várni a legmegfelelőbb pillanatot. Nem is mond semmit a végén, bár tekintete arról árulkodik, hogy elfogadta a kihívást. Így aztán kaján vigyor húzódik a képére, de rögtön rá is veszi magát, hogy elkomolyodjon. Hiszen ő most haragszik, nem eshet ki ebből a szerepből.
Átvágtat a raktáron és amilyen ajtóval találkozik azt rögtön meg is próbálja lendületből felrántani. De nem sikerül úgy, ahogy tervezte. Ehhez ő vékonyka, s bár a kardforgatás miatt jó kondiban van, de annyira nem, hogy ilyen hirtelen felrántson egy ajtót. Ezért aztán megköszörüli a torkát és félrelépve átadja a helyet a férfinek, nyissa csak ki ő az ajtót, ha mer a lány előtt lépdelni. Azért dacosan megemeli a az állát, de szeme sarkából figyeli Tarant.
Ha esetleg a férfi mégsem mozdul, akkor tesz egy újabb próbát és kinyitja ő, majd végigvágtat egy folyosón, addig, amíg meg nem leli a kovácsot. Erről persze Erion jut eszébe, aki szintén kovácsnak tanult, s vélhetően már a kukacok falják testét a föld alatt, amiért segített a lánynak megszökni. Így jár mindenki, akivel kapcsolatba kerül. Éppen ezért is vet egy röpke pillantást a férfi felé, de nem szól semmit, helyette inkább a kovácshoz intézi szavait.*
- Üdv. *Emeli meg a mancsát afféle köszöntés gyanánt. Nem túl elegáns, de ő már csak ilyen.* Wegtoreni mesterkardot szeretnék. *Jelenti ki izgatottan.* Olyan szépet és könnyen forgathatót. *Dörzsöli a tenyerét.
Miután megkapja az infókat, hogy majd később térjenek be érte és leteszi az előleget érte, visszafordul Taran felé.*
- Ki gondolta volna, hogy ilyen sok idő elkészíteni egy kardot? *Kissé csalódott, hiszen ő valamiért már abban bízott, hogy idejön és a kovácsnak éppen lesz egy feleslegesen eladásra szánt mesterkardja. De hát ő ilyen naiv.*
- Menjünk a piactérre és „vegyünk” pár cuccot annak a zöld meláknak. És! *Emeli meg az ujját ismét.* Ne hogy azt hidd, hogy nem figyellek. *Középső és mutatóujjával előbb a saját szürke szemeire mutat, utána pedig ugyanazokkal a férfi kék íriszeire, vöröslő ajkai széle pedig felfelé ívelnek, bár ezt nem veszi észre.* Te kis ártatlan.
//Erdőben//
- A légynek sem? *Sipítja az ég felé.* Tűzmágus akarsz lenni! Egy barlangban élsz egy gyerekkel, aki felvágta a kutyája hasát bizonyítási vágyból, egy csapat kalózzal, tolvajjal, meg orgyilkossal, meg velem! *Közben hevesen hadonászik a kezével.* Még, hogy a légynek sem… *Motyogja az orra alá. Nem mintha ezzel a részével baja lenne, de hát ki van akadva. Pulzusa az egeket veri és sűrű vörös köd lebeg a szeme előtt. Ha Taran azt találná mondani, hogy milyen szép az idő, még azon is kiakadna, hogy mégis hogy merészel ilyet mondani? Ráadásul ott az a mosoly az arcán is.*
- Megmondtam, hogy ne vigyorogj! *Próbál ráförmedni a férfire, anélkül, hogy beleröhögne a mondatba. Valójában tényleg elég mókás lehet a helyzet, hogy ő legalább annyira tombol, mint amennyire vörös a haja, közben a mágus önmagát nem meghazudtolva teljesen nyugodtan mosolyog a képébe.
A visszakérdésre flegmán megrántja a vállát.*
- Tudod, hogy mire gondolok. Azt hiszed, hogy nem jöttem rá magamtól? *Persze nem tud semmit. Nem talált egyelőre semmi fogást a férfin, amivel sakkban tarthatná, így marad a jó régi módszernél, hátha így kiderül, hogy mégis van valami rejtegetnivalója. Hiszen az mindenkinek van, legfeljebb nem annyi, mint a vöröskének.*
//A műhelyben//
*Orrát ráncolva leskelődik befele, amikor az aljas kis támadás eléri a derekát. Nagyot visítva ugrik egyet előre, be a műhelybe. A visításba egy kínzott röhögés is beleékelődik. Valóban a nyerítés szó a legkifejezőbb arra, amit művel. Egyszerre ijedt meg és derült ki, hogy bizony azért csiklandós az oldala.
Szemeit összeszűkítve fordul sarkon és mutatóujjával egy ideig csak némán mutat felé.*
- Te… te kis… te! *Lépdel felé fenyegetően.* Ezt még visszakapod. *Rázza az ujját, míg szabadon lengő kezét a derekára teszi.* Te kis aljas. *Sajnos jelenleg nincs semmi a közelében, amivel megdobálhatná az incselkedő tanoncot, pedig ő még nem is ízlelte meg a lány egyedi nevelési módszerét, ami abból áll, hogy ha valaki rosszalkodik vele, hát megdobja azzal, ami a legközelebb esik hozzá. Ráadásul láthatóan nem is simán a műhelyben vannak, hanem valamiféle raktárban, de agyában már a bosszú legkülönbözőbb formái elevenednek meg, melyek egyikét, még a mai nap folyamán véghezviszi, csak ki kell várni a legmegfelelőbb pillanatot. Nem is mond semmit a végén, bár tekintete arról árulkodik, hogy elfogadta a kihívást. Így aztán kaján vigyor húzódik a képére, de rögtön rá is veszi magát, hogy elkomolyodjon. Hiszen ő most haragszik, nem eshet ki ebből a szerepből.
Átvágtat a raktáron és amilyen ajtóval találkozik azt rögtön meg is próbálja lendületből felrántani. De nem sikerül úgy, ahogy tervezte. Ehhez ő vékonyka, s bár a kardforgatás miatt jó kondiban van, de annyira nem, hogy ilyen hirtelen felrántson egy ajtót. Ezért aztán megköszörüli a torkát és félrelépve átadja a helyet a férfinek, nyissa csak ki ő az ajtót, ha mer a lány előtt lépdelni. Azért dacosan megemeli a az állát, de szeme sarkából figyeli Tarant.
Ha esetleg a férfi mégsem mozdul, akkor tesz egy újabb próbát és kinyitja ő, majd végigvágtat egy folyosón, addig, amíg meg nem leli a kovácsot. Erről persze Erion jut eszébe, aki szintén kovácsnak tanult, s vélhetően már a kukacok falják testét a föld alatt, amiért segített a lánynak megszökni. Így jár mindenki, akivel kapcsolatba kerül. Éppen ezért is vet egy röpke pillantást a férfi felé, de nem szól semmit, helyette inkább a kovácshoz intézi szavait.*
- Üdv. *Emeli meg a mancsát afféle köszöntés gyanánt. Nem túl elegáns, de ő már csak ilyen.* Wegtoreni mesterkardot szeretnék. *Jelenti ki izgatottan.* Olyan szépet és könnyen forgathatót. *Dörzsöli a tenyerét.
Miután megkapja az infókat, hogy majd később térjenek be érte és leteszi az előleget érte, visszafordul Taran felé.*
- Ki gondolta volna, hogy ilyen sok idő elkészíteni egy kardot? *Kissé csalódott, hiszen ő valamiért már abban bízott, hogy idejön és a kovácsnak éppen lesz egy feleslegesen eladásra szánt mesterkardja. De hát ő ilyen naiv.*
- Menjünk a piactérre és „vegyünk” pár cuccot annak a zöld meláknak. És! *Emeli meg az ujját ismét.* Ne hogy azt hidd, hogy nem figyellek. *Középső és mutatóujjával előbb a saját szürke szemeire mutat, utána pedig ugyanazokkal a férfi kék íriszeire, vöröslő ajkai széle pedig felfelé ívelnek, bár ezt nem veszi észre.* Te kis ártatlan.
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:13:34
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:13:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút- édes kettesben//
//Erdőben//
*Egy a gond: Mikor Dynti veszekedni kezd rá, az túl jól áll a lánynak, így a helyzet komolysága ellenére egy mosoly kúszik a mágus szájára, amit meg próbál ugyan visszafogni, de kiválóan látható. Feltéve, ha a lány mögé lát a lila ködnek.*
-Hát azt, hogy mennyire kiakadtál, pedig a légynek sem ártok!
*Ó, persze! Hiszen Taran a megtestesül ártatlanság! Róla mintázták a jóságos szellemeket és a lovagi erkölcs alapjait!
Valószínűleg, ha ezt valaki látná kívülről, és belenézne a mágustanonc huncut szemébe, akkor nagyon kellemesen szórakozna a műsoron és a kimondott szavak igen nyomasztó súlyán.*
-Mit is tudsz!?
*Nem túl tanácsos most incselkedni a lánnyal, sőt kifigurázni sem, de egész egyszerűen nem bírja megállni. Még egy pofont is kockáztat a férfi, hogy pattanásig feszítse a lányt és ismét szembefordítsa önmagával. Nem rosszindulatból teszi ő, csupán szórakozásból. Nem valószínű, hogy Dyntinek jogos a félelme Tarannal kapcsolatban, így tulajdonképp a veszekedés helyett meg is köszönhetné, hogy néhány dologra rávezette, például arra, hogy rosszul hazudik. Persze, ha duzzogás helyett köszönetet mondott volna, akkor most min szórakozna olyan nagyot a férfi?*
//A műhelyben//
*Amilyen gyorsan jött a kalóz dühe, olyan gyorsan szerte is foszlott, amiképp megérezte az olvadt fém szagát. Az ajtón benézve kiabál, de akár be is mehetne, hiszen nem valószínű, hogy a műhelyből kiáramló fémes zajban meghallják a kiáltását.
Taran odasomfordál a lány mögé, majd a botját a saját vállának támasztva teszi szabaddá a kezeit, hogy Dynti két oldala mellé előre nyújtsa és csikiző mozdulattal hozzáérjen a nőhöz.*
-Miért nem mész be?
*Ha a lány nem veszi észre, és a terve beválik, akkor "nyerítve" fogja megtenni a belépést, ez okot adhat egy újabb kellemes fél percre. Ha nem csiklandós a lány, akkor nem fog hangoskodni, ekkor a mágus a csikiző mozdulatot simogatássá alakítja, és hátulról átöleli a vöröskét.*
//Erdőben//
*Egy a gond: Mikor Dynti veszekedni kezd rá, az túl jól áll a lánynak, így a helyzet komolysága ellenére egy mosoly kúszik a mágus szájára, amit meg próbál ugyan visszafogni, de kiválóan látható. Feltéve, ha a lány mögé lát a lila ködnek.*
-Hát azt, hogy mennyire kiakadtál, pedig a légynek sem ártok!
*Ó, persze! Hiszen Taran a megtestesül ártatlanság! Róla mintázták a jóságos szellemeket és a lovagi erkölcs alapjait!
Valószínűleg, ha ezt valaki látná kívülről, és belenézne a mágustanonc huncut szemébe, akkor nagyon kellemesen szórakozna a műsoron és a kimondott szavak igen nyomasztó súlyán.*
-Mit is tudsz!?
*Nem túl tanácsos most incselkedni a lánnyal, sőt kifigurázni sem, de egész egyszerűen nem bírja megállni. Még egy pofont is kockáztat a férfi, hogy pattanásig feszítse a lányt és ismét szembefordítsa önmagával. Nem rosszindulatból teszi ő, csupán szórakozásból. Nem valószínű, hogy Dyntinek jogos a félelme Tarannal kapcsolatban, így tulajdonképp a veszekedés helyett meg is köszönhetné, hogy néhány dologra rávezette, például arra, hogy rosszul hazudik. Persze, ha duzzogás helyett köszönetet mondott volna, akkor most min szórakozna olyan nagyot a férfi?*
//A műhelyben//
*Amilyen gyorsan jött a kalóz dühe, olyan gyorsan szerte is foszlott, amiképp megérezte az olvadt fém szagát. Az ajtón benézve kiabál, de akár be is mehetne, hiszen nem valószínű, hogy a műhelyből kiáramló fémes zajban meghallják a kiáltását.
Taran odasomfordál a lány mögé, majd a botját a saját vállának támasztva teszi szabaddá a kezeit, hogy Dynti két oldala mellé előre nyújtsa és csikiző mozdulattal hozzáérjen a nőhöz.*
-Miért nem mész be?
*Ha a lány nem veszi észre, és a terve beválik, akkor "nyerítve" fogja megtenni a belépést, ez okot adhat egy újabb kellemes fél percre. Ha nem csiklandós a lány, akkor nem fog hangoskodni, ekkor a mágus a csikiző mozdulatot simogatássá alakítja, és hátulról átöleli a vöröskét.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:57:14
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Szinte naponta megfordul a kovácsnál, és ezt a szokását ma sem hanyagolhatja el. Kint is meleg van, de az itteni levegő még kibírhatatlanabb. Igyekszik is rövidre fogni a látogatást, gyorsan megkeresi a kovácsot akárhol is ügyködjék éppen, és megérdeklődi hogyan áll a dolog amiről legutóbb beszéltek. Sajnos jó híreket még mindig nem tud mondani a mester, de megnyugtatja hogy még van pár szál amit megmozgat majd az ügy érdekében. A kelleténél most nem időzik itt tovább, minél előbb szabadulna innen. Megköszöni a segítséget és meghagyja hogy másnap is benéz, aztán folytatja útját a tisztás felé.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:26:32
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:26:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút- édes kettesben//
//Az erdőben//
- Na, ne nézz rám ilyen ártatlanul! *Bökdösi a hüvelykujjával a férfi mellkasát, mint valami igazán heves déli menyecske.
Az esze megáll! Nem elég, hogy teljes idiótát csinált magából, még be is adta a derekát a férfinek, miközben az végig tisztában volt valós kilétével. Vagy legalábbis egy részével. Ő ugyanis ezt következtette ki hirtelen a szavaiból.
Ajkait penge vékonyra húzza, majd helyben toporzékolni kezd. Még mindig az a baja, hogy fogalma sinc, s mit kezdjen a helyzettel, hiszen Taran még mindig nem tűnik rá nézve túlságosan ártalmasnak, de hát volt már az életében korábban is olyan, akiről ezt gondolta. Akkor ugyanis megfogadta, hogy mindenkivel végez, aki kicsit is ráérez a múltjára, mielőtt a történelem megismételné önmagát. Ugyanakkor nem szúrta le sem Bresst annak idején, sem Nadae-t akik szintén tudnak a dologról.*
- Jól állt? Jól állt?! *Mereszti a szemét. Hiába próbálja magában letagadni, az apró bókok mindig jól esnek a lelkének a tanonctól.* Mi a fenéről beszélsz? *Tárja szét a karjait. Emberek érzései? Lehet mégis elbeszélnek egymás mellett? De kit érdekel, ha a férfi szerint jól állt neki a dolog.*
- Tényleg? *Pislog nagyot és egy pillanatra még el is mosolyodik megenyhülve, majd megrázza a fejét és észhez tér. Vagy legalábbis a mérges énjéhez.*
- Na ne gyere nekem ezzel a dumával, meg a sármos kis mosolyoddal. Mit mosolyogsz amúgy meg?
*Ugyan is ő meg sem hallotta a kovácsműhelyes beszédet, de csak maga mögé fordul már, s ekkor látja, hogy megérkeztek.
~Ja, hogy nem is rajtam vigyorog.~
Ingerülten indul tovább kifelé az erdőből, mint egy dühöngő fúria, még az sem érdekli, hogy útközben majdnem átesik egy nagyobb faágon. Azonban fél percnyi menet után mégis vissza fordul és megint megáll a mágus előtt.*
- Na jó. Higgadjunk le mind a ketten. *Mintha Taran higgadtságra szorulna… Ő maga azért nagyokat fújtat, s legyezi magát.*
- Szóval, te tudod, hogy végig kamuztam neked arról, hogy ki vagyok. Én pedig tudom rólad, hogy… *Ujját feltartva jelzi, hogy ő még kutat az elméjében valami után, amivel sakkban lehetne tartani a mágust, ha arra szükség van.*
- Azt a tudod mit… *Így van. Ez a legjobb megoldás. A semmit úgy köríteni, mintha valami lenne. A férfit a köpenyénél fogva kissé közelebb húzza, majd addig ügyeskedik lábujjhegyén, míg a füléhez nem jut.*
- És ha te nem beszélsz, akkor én sem. *A végén kacsint, majd bemegy a műhelybe. Persze arra figyel, hogy Taran meg ne lógjon közben.*
//A Műhelyben//
- Hahóóó! *Kiált be az ajtóból, rendesen elállva az őt követő tanonc elől az utat, ugyanis egyik kezével a kilincset fogja, a másikkal pedig az ajtófélfát és csak a fejét dugja be. A műhelyből kiáradó meleg levegő szinte képen vágja, így még köhög is mellé párat.*
//Az erdőben//
- Na, ne nézz rám ilyen ártatlanul! *Bökdösi a hüvelykujjával a férfi mellkasát, mint valami igazán heves déli menyecske.
Az esze megáll! Nem elég, hogy teljes idiótát csinált magából, még be is adta a derekát a férfinek, miközben az végig tisztában volt valós kilétével. Vagy legalábbis egy részével. Ő ugyanis ezt következtette ki hirtelen a szavaiból.
Ajkait penge vékonyra húzza, majd helyben toporzékolni kezd. Még mindig az a baja, hogy fogalma sinc, s mit kezdjen a helyzettel, hiszen Taran még mindig nem tűnik rá nézve túlságosan ártalmasnak, de hát volt már az életében korábban is olyan, akiről ezt gondolta. Akkor ugyanis megfogadta, hogy mindenkivel végez, aki kicsit is ráérez a múltjára, mielőtt a történelem megismételné önmagát. Ugyanakkor nem szúrta le sem Bresst annak idején, sem Nadae-t akik szintén tudnak a dologról.*
- Jól állt? Jól állt?! *Mereszti a szemét. Hiába próbálja magában letagadni, az apró bókok mindig jól esnek a lelkének a tanonctól.* Mi a fenéről beszélsz? *Tárja szét a karjait. Emberek érzései? Lehet mégis elbeszélnek egymás mellett? De kit érdekel, ha a férfi szerint jól állt neki a dolog.*
- Tényleg? *Pislog nagyot és egy pillanatra még el is mosolyodik megenyhülve, majd megrázza a fejét és észhez tér. Vagy legalábbis a mérges énjéhez.*
- Na ne gyere nekem ezzel a dumával, meg a sármos kis mosolyoddal. Mit mosolyogsz amúgy meg?
*Ugyan is ő meg sem hallotta a kovácsműhelyes beszédet, de csak maga mögé fordul már, s ekkor látja, hogy megérkeztek.
~Ja, hogy nem is rajtam vigyorog.~
Ingerülten indul tovább kifelé az erdőből, mint egy dühöngő fúria, még az sem érdekli, hogy útközben majdnem átesik egy nagyobb faágon. Azonban fél percnyi menet után mégis vissza fordul és megint megáll a mágus előtt.*
- Na jó. Higgadjunk le mind a ketten. *Mintha Taran higgadtságra szorulna… Ő maga azért nagyokat fújtat, s legyezi magát.*
- Szóval, te tudod, hogy végig kamuztam neked arról, hogy ki vagyok. Én pedig tudom rólad, hogy… *Ujját feltartva jelzi, hogy ő még kutat az elméjében valami után, amivel sakkban lehetne tartani a mágust, ha arra szükség van.*
- Azt a tudod mit… *Így van. Ez a legjobb megoldás. A semmit úgy köríteni, mintha valami lenne. A férfit a köpenyénél fogva kissé közelebb húzza, majd addig ügyeskedik lábujjhegyén, míg a füléhez nem jut.*
- És ha te nem beszélsz, akkor én sem. *A végén kacsint, majd bemegy a műhelybe. Persze arra figyel, hogy Taran meg ne lógjon közben.*
//A Műhelyben//
- Hahóóó! *Kiált be az ajtóból, rendesen elállva az őt követő tanonc elől az utat, ugyanis egyik kezével a kilincset fogja, a másikkal pedig az ajtófélfát és csak a fejét dugja be. A műhelyből kiáradó meleg levegő szinte képen vágja, így még köhög is mellé párat.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:51:30
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:51:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* Néhány napja már a városban van, így úgy érzi itt az ideje meglesni, hogy készen van-e már az ő néhány napja megrendelt mesterkardja. Tudja ő, hogy sok idő, meg nem is csak ő rendel, de úgy gondolja ennyi idő alatt már akkor is illene összekovácsolni egy nyamvadt kardot.
~ Amon Ruadhon ez idő alatt már kettőt is készítettek volna nekem... ~ Persze azzal az apró bökkenővel, hogy bizonyára egyet sem készítetek volna ott, mivel Hrotgaar mester (na meg a többi törpe sem) nem ismeri a titkos összetevőt. Ezért is kár, hogy nem lett Morwonból kovács. Ő kipróbált volna mindent már. Mithrilt, gyémántot és a mágiát is, bár utóbbi - egyben előbbi - három (azaz mind a három) igen necces lenne anyagi és egyéb okokból kifolyólag. No, de nincsen gond, hiszen hamar átvágja magát a piactér rengetegén, s ott, hol egy kis épület választja el az erdőt a várostól, ott betér a kovácsműhelybe és egyből a kovácsmester felé intézi szavait. *
- Néhány napja jártam itt, egy mesterkardot rendeltem. * Remélhetőleg emlékszik rá és a vásárlására az öreg, így hamar megkaparintja a pengét (persze csak, ha készen áll már), majd átadja az utótagot is. Ha minden igaz, 400 aranyat.
~ Kéne keresni egy földmágust, hiszen önmagában még csak szúrni, vágni, kaszabolni tudok vele, azzal meg vicces földrengést, meg mindent. ~ Szökkennek eszébe a gondolatok, arra nem is gondolva, hogy néhány évvel ezelőtt talán még irtózott a mágiától... Sőt, talán néhány napja is. Ám szükség törvényt bont.
~ Talán még a Thargok sem haltak ki mind. ~ Eszébe jut vezérük, ki ott hagyta őket, s elindult nyugatnak. Néhányan maradtak biztos, a többiek erre-arra elvándoroltak, vagy követték Kagant.
~ Legjobb lesz, ha megnézem én magam. ~ Vélekedik végül, de nem cselekszik olyan gyorsan kivételesen, mint ahogy az agya jár. Egyelőre marad a városban, legalább a fesztivál végéig. *
~ Amon Ruadhon ez idő alatt már kettőt is készítettek volna nekem... ~ Persze azzal az apró bökkenővel, hogy bizonyára egyet sem készítetek volna ott, mivel Hrotgaar mester (na meg a többi törpe sem) nem ismeri a titkos összetevőt. Ezért is kár, hogy nem lett Morwonból kovács. Ő kipróbált volna mindent már. Mithrilt, gyémántot és a mágiát is, bár utóbbi - egyben előbbi - három (azaz mind a három) igen necces lenne anyagi és egyéb okokból kifolyólag. No, de nincsen gond, hiszen hamar átvágja magát a piactér rengetegén, s ott, hol egy kis épület választja el az erdőt a várostól, ott betér a kovácsműhelybe és egyből a kovácsmester felé intézi szavait. *
- Néhány napja jártam itt, egy mesterkardot rendeltem. * Remélhetőleg emlékszik rá és a vásárlására az öreg, így hamar megkaparintja a pengét (persze csak, ha készen áll már), majd átadja az utótagot is. Ha minden igaz, 400 aranyat.
~ Kéne keresni egy földmágust, hiszen önmagában még csak szúrni, vágni, kaszabolni tudok vele, azzal meg vicces földrengést, meg mindent. ~ Szökkennek eszébe a gondolatok, arra nem is gondolva, hogy néhány évvel ezelőtt talán még irtózott a mágiától... Sőt, talán néhány napja is. Ám szükség törvényt bont.
~ Talán még a Thargok sem haltak ki mind. ~ Eszébe jut vezérük, ki ott hagyta őket, s elindult nyugatnak. Néhányan maradtak biztos, a többiek erre-arra elvándoroltak, vagy követték Kagant.
~ Legjobb lesz, ha megnézem én magam. ~ Vélekedik végül, de nem cselekszik olyan gyorsan kivételesen, mint ahogy az agya jár. Egyelőre marad a városban, legalább a fesztivál végéig. *
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:24:24
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:24:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Riqelie Lemara Leser//
-Hát, akkor remélem, hogy nem fog túl soká tartani. *mondja mosolyogva, majd még hozzáteszi* - Sőt, felettébb sietni is fogok.
*Az út felettébb csöndesnek bizonyult, de nem kínosan csöndesnek, inkább vihar előtti csendnek hatott. A vihar a buli, amibe most éppen fejjel készülnek belevetni magukat, és azelőtt tényleg nem árt egy kis csend, ha hinni lehet a lány elbeszéléseinek, és tényleg olyan nagy volumenű, mint ahogy mondta.
A kovácsműhelybe érve megcsapja az olvadt vas nehéz szaga, és első dolga, hogy magához a kovácshoz igyekezzen, hogy szemügyre vehesse, miképp halad a mesterművével. Lassú, kimért léptekkel halad, miközben hátra-hátra pillant, mégis mit művel társnője, bár az most perpillanat hidegen hagyja, mindaddig, amíg nem kapja meg a fegyvert. Amint megkapja, Lemara kisujjának megrezdülését is észrevételezni fogja, az már egyszer biztos.
Amint odaér a kovácshoz, megkérdi tőle a munka haladását, és bármi is legyen a válasz, akár a karddal, akár anélkül tér vissza társához.*
- Úgy tűnik mehetünk.
*És akár a karddal, akár anélkül, de mehetnek is az erdei ösvény irányába, hogy a kikötőbe jussanak. Lehet, hogy tényleg sietniük kéne, és nem csak egy esti kaland miatt, hanem azért, mert lekésik magát a kalandot.*
-Hát, akkor remélem, hogy nem fog túl soká tartani. *mondja mosolyogva, majd még hozzáteszi* - Sőt, felettébb sietni is fogok.
*Az út felettébb csöndesnek bizonyult, de nem kínosan csöndesnek, inkább vihar előtti csendnek hatott. A vihar a buli, amibe most éppen fejjel készülnek belevetni magukat, és azelőtt tényleg nem árt egy kis csend, ha hinni lehet a lány elbeszéléseinek, és tényleg olyan nagy volumenű, mint ahogy mondta.
A kovácsműhelybe érve megcsapja az olvadt vas nehéz szaga, és első dolga, hogy magához a kovácshoz igyekezzen, hogy szemügyre vehesse, miképp halad a mesterművével. Lassú, kimért léptekkel halad, miközben hátra-hátra pillant, mégis mit művel társnője, bár az most perpillanat hidegen hagyja, mindaddig, amíg nem kapja meg a fegyvert. Amint megkapja, Lemara kisujjának megrezdülését is észrevételezni fogja, az már egyszer biztos.
Amint odaér a kovácshoz, megkérdi tőle a munka haladását, és bármi is legyen a válasz, akár a karddal, akár anélkül tér vissza társához.*
- Úgy tűnik mehetünk.
*És akár a karddal, akár anélkül, de mehetnek is az erdei ösvény irányába, hogy a kikötőbe jussanak. Lehet, hogy tényleg sietniük kéne, és nem csak egy esti kaland miatt, hanem azért, mert lekésik magát a kalandot.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:11:57
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:11:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys Belaldur//
*Nem biztos, hogy a férfit a tolvaj kaland vonzza és nem a bájai, de nem foglalkozik most ezzel. Akárhogy is, valahogy örül, amiért vele tart és ez a lényeg. Útközben, vagy kaland közben még jobban meg tudja ismerni a képességeit és ki tudja?.*
~Jó, akkor menjünk arra legalább én is vehetek egy tőrt, nem árt az ilyen üzlet előtt.~
*A kovácsműhely az a terep, ahol különben is szívesen elidőzik a fegyvereket nézegetve. Illetve elidőzne, ha lenne ideje! Milyen kár, hogy azt nem tud lopni magának. Jelen pillanatban szívesen megtenné, hogy a napból elop egy órát és azt a nyomában járó szőkének ajándékozza, de ilyen a vezér élete. Ha menni kell, hát menni kell!*
-Ha nem tart túl sokáig, akkor az még belefér. Mehetünk!
*Bólint rá végül a dologra és megindul a kovácsműhely felé. Ha odaértek, amíg Felt a saját kardját intézi, ő szemügyre veszi a kirakott fegyvereket és csak fél szemét tartja rajta. A tőrök között válogatva megakad a szeme egy hosszú tőrön, aminek a markolatán spirálisan feltekerve fekete bőr védi a kezet. Felveszi az asztalról és megnézi, hogy áll kézre.*
*Nem biztos, hogy a férfit a tolvaj kaland vonzza és nem a bájai, de nem foglalkozik most ezzel. Akárhogy is, valahogy örül, amiért vele tart és ez a lényeg. Útközben, vagy kaland közben még jobban meg tudja ismerni a képességeit és ki tudja?.*
~Jó, akkor menjünk arra legalább én is vehetek egy tőrt, nem árt az ilyen üzlet előtt.~
*A kovácsműhely az a terep, ahol különben is szívesen elidőzik a fegyvereket nézegetve. Illetve elidőzne, ha lenne ideje! Milyen kár, hogy azt nem tud lopni magának. Jelen pillanatban szívesen megtenné, hogy a napból elop egy órát és azt a nyomában járó szőkének ajándékozza, de ilyen a vezér élete. Ha menni kell, hát menni kell!*
-Ha nem tart túl sokáig, akkor az még belefér. Mehetünk!
*Bólint rá végül a dologra és megindul a kovácsműhely felé. Ha odaértek, amíg Felt a saját kardját intézi, ő szemügyre veszi a kirakott fegyvereket és csak fél szemét tartja rajta. A tőrök között válogatva megakad a szeme egy hosszú tőrön, aminek a markolatán spirálisan feltekerve fekete bőr védi a kezet. Felveszi az asztalról és megnézi, hogy áll kézre.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:47:09
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:47:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Irány a város //
* Nem foglalkozik a kopogással, vagy ilyesmivel. Túl régóta él a "barbárok" között, hogy egy ajtót előbb próbáljon betörni, mint kinyitni. Most viszont hamar eszébe jut a régi szép szokás. Mármint... Dehogy a kopogás, hanem az ajtónyitás és berontás, majd a fegyvere ledobása egy asztalra, mikor meglátja a kovácsmestert, ki éppen most törölget egy koszos rongydarabbal egy szép kardot. *
- Izé... Üdvözletem. * Dörmögi, majd egyből a lényegre tér, hiszen nincs más mondanivalója. *
- Egy egyszerű kis mesterkard vagy mi a fene lesz. * Látott már olyat, tudja hogyan néz ki és bizonyára a kovács is teljesen tökéletesen érti, hogy miről beszél. *
- Szóval mennyibe kerül? * Nem veszi elő erszényét, hisz' ebben a városban tudja, hogy rengeteg a mocskos tolvaj, így fokozottan ügyel az erdő óta a zsák(ok)ra, sőt alaposan el is rejtette őket idefelé jövet, hogy két ruhadarab alól is ki kelljen halászni, ha valakinek erre fájna a foga, sőt: ezúttal kezével is megpaskolja, hogy halasztódjanak a csilingelő aranyak és ne higgye a mester azt, hogy egy egyszerű félnótás tévedt be ide. Teljesen komolyan gondolja ezt a vásárlást. *
* Nem foglalkozik a kopogással, vagy ilyesmivel. Túl régóta él a "barbárok" között, hogy egy ajtót előbb próbáljon betörni, mint kinyitni. Most viszont hamar eszébe jut a régi szép szokás. Mármint... Dehogy a kopogás, hanem az ajtónyitás és berontás, majd a fegyvere ledobása egy asztalra, mikor meglátja a kovácsmestert, ki éppen most törölget egy koszos rongydarabbal egy szép kardot. *
- Izé... Üdvözletem. * Dörmögi, majd egyből a lényegre tér, hiszen nincs más mondanivalója. *
- Egy egyszerű kis mesterkard vagy mi a fene lesz. * Látott már olyat, tudja hogyan néz ki és bizonyára a kovács is teljesen tökéletesen érti, hogy miről beszél. *
- Szóval mennyibe kerül? * Nem veszi elő erszényét, hisz' ebben a városban tudja, hogy rengeteg a mocskos tolvaj, így fokozottan ügyel az erdő óta a zsák(ok)ra, sőt alaposan el is rejtette őket idefelé jövet, hogy két ruhadarab alól is ki kelljen halászni, ha valakinek erre fájna a foga, sőt: ezúttal kezével is megpaskolja, hogy halasztódjanak a csilingelő aranyak és ne higgye a mester azt, hogy egy egyszerű félnótás tévedt be ide. Teljesen komolyan gondolja ezt a vásárlást. *
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-25 13:53:18
Üzenet elküldve: 2015-06-25 13:53:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A városi kovácsműhely igen szerénynek mondható otthona hatalmas kohóihoz képest, de amire itt szükség van arra ez is bőven megteszi. Általában. Amikor nem Tinki jön valami iránt érdeklődni... A kovács viszont kétség kívül nagy mesterember, hisz minden képzeletét sikerült így vagy úgy de megvalósítania. Most is olyan dolgokról jött beszélgetni amin szegény először csak vakargatja a fejét. Az egyedi munkák miatti magas fizetség reményében a kovács mindig szívesen fordít időt a kis gnóm gondjaira, most is igyekeznek megoldani a problémát, de a mester legnagyobb sajnálatára Tinki egyelőre csak érdeklődik. Kíváncsi milyen képet fog majd vágni a matróna amikor előadja neki terveit, főleg akkor amikor az anyagiakra tér, de egy próbát megér az ügy mindenképpen. A tudomány előbb-utóbb úgyis utat tör, a kérdés csak az hogy ki fog megfelelő mennyiségű aranyat áldozni rá. Hosszas magyarázás és tanakodás után végül jókedvűen köszön el, és elindul vissza hogy folytassa a munkát amit otthon félbehagyott.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:38
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Adjon isten! *Lép be a törpe a műhelybe.*
- Áh! Igen, igen. Sir Sevarier. Készen vannak és mindjárt elő is hozatom.
*Utal vissza a kovács a nem rég itt hagyott vértre.*
- Igazából nem volt rajta semmi különös munkám. Kiegyengettem, át kentem olajjal amit kellett, főleg a szíjakat. Most már egész biztos nem fognak kiszáradni vagy megtöredezni. Amúgy gyorsabb munka volt mint számoltam.
*Közben alaposan megmutogatja hol, mit művelt a páncélon. Sevariernek el kell ismernie, szebben mutat mint mikor megérkezett. Kicsit sajnálja is hogy ha tényleg ismét útra kell akkor majdnem feleslegesnek is veheti a nagy igyekezetet. Miközben felpróbálja hogy nem-e szorult meg valahol, rátér arra ami most foglalkoztatni kezdte a képzeletét.*
- Ha lehetne egy, vagy több, kérdésem...
- Csak nyugodtan.
- Mondja, mit tudna mondani a Thargodarokról?
*Majd egy jó fertályórával később, miután leküzdötte a kovács ódzkodásának javát, sikerül meg tudnia egyet-mást a hegylakók népéről.*
~Szimpatikus bagázsnak tűnnek, még akkor is ha a városlakóknak mintha ellenérzéseik lennének velük szemben. Igazából ez még csak jobbá is teszi az egészet. Visszaad egy kicsit az évtizeddel ezelőtti határvidéki romantikából.~
- Áh! Igen, igen. Sir Sevarier. Készen vannak és mindjárt elő is hozatom.
*Utal vissza a kovács a nem rég itt hagyott vértre.*
- Igazából nem volt rajta semmi különös munkám. Kiegyengettem, át kentem olajjal amit kellett, főleg a szíjakat. Most már egész biztos nem fognak kiszáradni vagy megtöredezni. Amúgy gyorsabb munka volt mint számoltam.
*Közben alaposan megmutogatja hol, mit művelt a páncélon. Sevariernek el kell ismernie, szebben mutat mint mikor megérkezett. Kicsit sajnálja is hogy ha tényleg ismét útra kell akkor majdnem feleslegesnek is veheti a nagy igyekezetet. Miközben felpróbálja hogy nem-e szorult meg valahol, rátér arra ami most foglalkoztatni kezdte a képzeletét.*
- Ha lehetne egy, vagy több, kérdésem...
- Csak nyugodtan.
- Mondja, mit tudna mondani a Thargodarokról?
*Majd egy jó fertályórával később, miután leküzdötte a kovács ódzkodásának javát, sikerül meg tudnia egyet-mást a hegylakók népéről.*
~Szimpatikus bagázsnak tűnnek, még akkor is ha a városlakóknak mintha ellenérzéseik lennének velük szemben. Igazából ez még csak jobbá is teszi az egészet. Visszaad egy kicsit az évtizeddel ezelőtti határvidéki romantikából.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066