Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-15 10:43:29
Üzenet elküldve: 2025-08-15 10:43:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Árukkal megrakott kocsiját a szokásos helyen parkírozza le, a Kovácsműhely mellett, ott, ahonnan könnyen el tud jutni a kemencékhez, olajos- és vizeshordókhoz. Ezúttal azonban nem azért áll meg itt, hogy a műhely erőforrásait vegye igénybe -természetesen jogosan megállapított díj felében-, egyszerűen csak tudja, hogy itt nem lesz útban a kocsi. Egyetlen dolgot vesz csak magához róla – vasalással megerősített kis pénzesládáját.
Ezúttal nem is a tényleges műhely felé viszik a lábai, hanem a fő bejárat, a Kereskedőház ajtaja felé. Itt még talán nem is járt bent, mert nem kellett neki innen semmi. Ez a mai nappal azonban megváltozik; és nem tudná magabiztosan eldönteni, hogy örül-e ennek, vagy sem. (Egyelőre afelé billen, hogy nem.)*
- Jó napot-jó napot! *Köszönése a tőle megszokott módon kissé harsány. A pult mögött olajos ronggyal ügyködő kereskedő rápillantva elvigyorodik.*
- Abac mester! Eltévedtél?
- Dehogy, hát tudom én hogy ide kell jönnöm, ha jó acélra van szükségem! *Hangja kissé kenetteljes, de hát így megy ez mesterek és kereskedők között. Vagy tiszta szívből rühellik-, vagy tisztelik egymást. Itt most inkább a tiszteletről van szó, hiszen nem egymás piacát harapdálják, még ha néha van is némi átfedés a kettő között.
A kereskedő meglepetten, felvont szemöldökkel rakja félre a rongyot és az épp karbantartott páncéldarabot, és kényelmesen a pultra könyököl, hogy tekintete egy magasságba essen a gnóméval.*
- Neked? Jó acélra? Gilas, ne tréfálkozzál! *És vigyorog. Tudja a gnómról, hogy az előbb rágna meg egy széndarabot, minthogy fegyvert vegyen a kezébe. Gilas Abac mester pedig, akiről mindenki tudja aki kicsit is ismeri hogy a szíve legmélyéig pacifista, bosszankodva túr szakállába.*
- Nem tréfa ez! És nem is nekem lesz. *Szusszan egyet, majd a pulthoz lépdel, és előhúz vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül egyből egy akkurátusan összehajtott papírlapot. Azt széthajtva a pultra teríti, és a kereskedő elé tolja.* No. Látod? Erre volna szükségem.
*A kereskedő töprengve a papír fölé hajol, és szemrevételezi az arra igen nagy precízióval lerajzolt vázlatot, amely egy egyszerű, keskeny és vékony hosszútőrt vagy rövidkardot, avagy egyfajta rapírt ábrázol, ami a szokottnál kurtábbnak tűnik a feltűntetett méretek szerint.*
- Abac mester? *Pislant fel a rajzról a kereskedő.* De hiszen ez csak a kardtest. És a többi?
*A gnóm bólint, majd megrázza a fejét. A kissé zavaros mozdulatsort inkább megtoldja magyarázattal is.*
- Igen, ez csak egy kardtest. A többit majd én készítem el hozzá. Azzal nektek nem kell törődni. *Újra szakállába túr.* Különleges megbízás, megértheted, nem beszélnék róla túl sokat.
*A kereskedő kissé összehúzza a szemét. Nem örül neki, hogy a gnóm ezúttal kissé nagyobbat harap bele abba a piacba, ami eredendően az övék. Nincs szüksége konkurenciára.*
- Viszont előre tudok fizetni, ha az segíti az ügyet. *Gilas Abac mester szavai jó kereskedői vénáról tanúskodnak, a hóna alatt megcsörrenő pénzesláda pedig valódi aranyakról. A kereskedő kényeskedve szipákol egyet, visszanéz a rajzra, számol, oszt és szoroz. Végül azért csak bólint.*
- Jól van, Abac mester. De *Megemeli mutatóujját.* nagy rendszert ne csinálj belőle. Megértheted.
*A gnóm bólint, a ládát a pultra teszi, és felnyitja a tetejét. Ezután várakozón pislant a kereskedőre.*
- Egy becsületes kard háromszáz aranyba kerül, ha ekkora. Kinek lesz ez amúgy, valami gnómnak? Áh, tudod mit? Ne is válaszolj, tudom, nem beszélhetsz róla. Szóval a kard háromszáz lenne, de mivel neked csak a kardtest kell, minden firlefranc nélkül, ezért.. Khöm.. kétszázhúsz arany.
- Száznyolcvan. *Szemrebbenés nélkül vágja rá az ellenajánlatot. A kettőszáz és húsz arany több, mint amennyit erre a bizományi vételre kapott, a száz és nyolcvan kevesebb. Talán még nyerészkedhet is kicsit.*
- Kettőtíz. Abac mester, hol csináltatnál ilyen pengét, ha nem nálunk?
- Százkilencven. A Romvárosban van egy fickó, állítólag összerakott magának valami kohót. Hallottál róla? Az ő holmijával szurkálják egymást odaát.
- Jajj, a Fekete Retek! *A kereskedő arcának színe egy pillanatra az érett szilváéra emlékeztet.* Kettőszáz! Kettőszáz, vagy kimégy azon az ajtón, Gilas.
*A gnóm fejet hajt az ajánlatot hajtva. Mozdulata elfogadónak és beleegyezőnek tűnik, míg a szakálla alatt egy pillanatra felvillanó vigyora meglehetősen számítónak.*
- Kettőszáz arany. Megegyeztünk. *És hogy ne is feszítse tovább a húrt, fürge ujjakkal számolja elő ládájából az érméket. A 200 aranyból
nyolc darab, egyenként huszonöt aranyas oszlopot épít, majd türelemmel kivárja, míg a kereskedő átszámolja az összeget.*
- Úgy. *Bólint a kereskedő, majd olyan rutinos mozdulattal tünteti el a pultról a pénzt, hogy senki meg nem mondaná hogy az valaha is ott volt.* Amit kérsz, jelenleg nincs készleten. Viszont nem nagy dolog, és most amúgy is forró a kemence. Holnapra megkapod, Abac mester.
- Igazán köszönöm! *Lecsukja pénzesládáját és azt ismét hóna alá szorítja.* Legyen szép napotok!
*Azt már nem hallja, hogy a kereskedő mit motyog az orra alatt. Talán nem is akarja. Gyorsan távozik az ajtón, a sikeres üzletelés örömével vastag bőrköténye megannyi zsebei közöl egyben.
Egy nappal később tér vissza, ahogy a megállapodás szólt. A kereskedőt ismét a pult mögött találja, az olajos rongy ezúttal egy sisaklemezt próbál fényesebbé varázsolni.*
- Jó napot-jó napot! *Köszönése a tőle megszokott módon kissé harsány. A pult mögött olajos ronggyal ügyködő kereskedő rápillantva halkan horkant.*
- Abac mester! Pont, ahogy megbeszéltük.
- Bizony, egy perccel sem korábban! *Bajsza alatt mosolyogva pislant a kereskedőre, ám annak nem lágyul meg a tekintete.
A pult alá nyúl, és egy szövetdarabba csomagolt, rúdszerű csomagot vesz ki alóla. Kihengergeti a szövetet, és annak puha mélyéről frissen felcsiszolt acél villan ki.*
- Tizenhat hüvelykes pengehossz, almamag formájú heggyel, mindkét oldalán élezett. A markolattüske négy hüvelykes. Így kérted, ugye? *A kereskedő anélkül sorolja a méreteket, hogy előtte lenne a tegnap számára átadott papír. Nincs rá szüksége. Gilas Abac mesternek sincs rá szüksége, úgy látja az általa lerajzolt ábrát, mintha a papiros még mindig a kezében lenne. De a papiros helyett óvatosan a kardtestet veszi fel.* Az egyensúlyozását ne is nézd, Abac mester. Csupasz az egész. De ezt majd te beállítod, gondolom..?
*A gnóm a fény felé tartja az acélt, szemmel méricskél, majd a kérdésre csak bólint.*
- Igen-igen, azt majd én megoldom. *Kissé megemeli a kardtestet és a kereskedőre vigyorog.* Tökéletes munkát végeztetek! Elismerésem a kovácsotoknak. Szép munka.
- Átadom. *Kényelmesen a pultra könyököl a kereskedő.* De Gilas, komolyan mondom, ha rontani mered az üzletemet, akkor a Meredély aljára küldelek, salakkal teli vödrökkel a lábadon.
*A gnóm felpislant a pengéről, tekintetében tőle szokatlan fény villan egy szívdobbanás idejére, majd szinte derűsen megrázza a fejét.*
- Ne aggódj! Hiszen ezt a pengét is ti csináltátok és adtátok el, nem? Számít, hogy én mit kezdek vele?
- Nem. *A kereskedő hangja szinte csikorog.* Amíg nem a sajátodként adod el.
- Ugyan, kérlek! *Visszarakja a szövetre a kardtestet, gyors mozdulatokkal elkezdi visszacsavarni belé.* Egy pillanatig sem titkolom, hogy honnan származik a penge. Sőt, ami azt illeti, már a legelején kihangsúlyoztam, hogy tőletek fogom beszerezni.
- Úgy? Hm.. jó. Legyen úgy. *A kereskedő komoran biccent, majd felegyenesedik a pultról, és az olajos ronggyal újra a sisaklemezt kezdi nyaggatni.* Azért köszönöm az üzletet, Abac mester!
- Én is, én is! Legyen szép napotok! *Még egy utolsót mosolyog a kereskedőre, és távozik is, friss szerzeményével kezében.*
Ezúttal nem is a tényleges műhely felé viszik a lábai, hanem a fő bejárat, a Kereskedőház ajtaja felé. Itt még talán nem is járt bent, mert nem kellett neki innen semmi. Ez a mai nappal azonban megváltozik; és nem tudná magabiztosan eldönteni, hogy örül-e ennek, vagy sem. (Egyelőre afelé billen, hogy nem.)*
- Jó napot-jó napot! *Köszönése a tőle megszokott módon kissé harsány. A pult mögött olajos ronggyal ügyködő kereskedő rápillantva elvigyorodik.*
- Abac mester! Eltévedtél?
- Dehogy, hát tudom én hogy ide kell jönnöm, ha jó acélra van szükségem! *Hangja kissé kenetteljes, de hát így megy ez mesterek és kereskedők között. Vagy tiszta szívből rühellik-, vagy tisztelik egymást. Itt most inkább a tiszteletről van szó, hiszen nem egymás piacát harapdálják, még ha néha van is némi átfedés a kettő között.
A kereskedő meglepetten, felvont szemöldökkel rakja félre a rongyot és az épp karbantartott páncéldarabot, és kényelmesen a pultra könyököl, hogy tekintete egy magasságba essen a gnóméval.*
- Neked? Jó acélra? Gilas, ne tréfálkozzál! *És vigyorog. Tudja a gnómról, hogy az előbb rágna meg egy széndarabot, minthogy fegyvert vegyen a kezébe. Gilas Abac mester pedig, akiről mindenki tudja aki kicsit is ismeri hogy a szíve legmélyéig pacifista, bosszankodva túr szakállába.*
- Nem tréfa ez! És nem is nekem lesz. *Szusszan egyet, majd a pulthoz lépdel, és előhúz vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül egyből egy akkurátusan összehajtott papírlapot. Azt széthajtva a pultra teríti, és a kereskedő elé tolja.* No. Látod? Erre volna szükségem.
*A kereskedő töprengve a papír fölé hajol, és szemrevételezi az arra igen nagy precízióval lerajzolt vázlatot, amely egy egyszerű, keskeny és vékony hosszútőrt vagy rövidkardot, avagy egyfajta rapírt ábrázol, ami a szokottnál kurtábbnak tűnik a feltűntetett méretek szerint.*
- Abac mester? *Pislant fel a rajzról a kereskedő.* De hiszen ez csak a kardtest. És a többi?
*A gnóm bólint, majd megrázza a fejét. A kissé zavaros mozdulatsort inkább megtoldja magyarázattal is.*
- Igen, ez csak egy kardtest. A többit majd én készítem el hozzá. Azzal nektek nem kell törődni. *Újra szakállába túr.* Különleges megbízás, megértheted, nem beszélnék róla túl sokat.
*A kereskedő kissé összehúzza a szemét. Nem örül neki, hogy a gnóm ezúttal kissé nagyobbat harap bele abba a piacba, ami eredendően az övék. Nincs szüksége konkurenciára.*
- Viszont előre tudok fizetni, ha az segíti az ügyet. *Gilas Abac mester szavai jó kereskedői vénáról tanúskodnak, a hóna alatt megcsörrenő pénzesláda pedig valódi aranyakról. A kereskedő kényeskedve szipákol egyet, visszanéz a rajzra, számol, oszt és szoroz. Végül azért csak bólint.*
- Jól van, Abac mester. De *Megemeli mutatóujját.* nagy rendszert ne csinálj belőle. Megértheted.
*A gnóm bólint, a ládát a pultra teszi, és felnyitja a tetejét. Ezután várakozón pislant a kereskedőre.*
- Egy becsületes kard háromszáz aranyba kerül, ha ekkora. Kinek lesz ez amúgy, valami gnómnak? Áh, tudod mit? Ne is válaszolj, tudom, nem beszélhetsz róla. Szóval a kard háromszáz lenne, de mivel neked csak a kardtest kell, minden firlefranc nélkül, ezért.. Khöm.. kétszázhúsz arany.
- Száznyolcvan. *Szemrebbenés nélkül vágja rá az ellenajánlatot. A kettőszáz és húsz arany több, mint amennyit erre a bizományi vételre kapott, a száz és nyolcvan kevesebb. Talán még nyerészkedhet is kicsit.*
- Kettőtíz. Abac mester, hol csináltatnál ilyen pengét, ha nem nálunk?
- Százkilencven. A Romvárosban van egy fickó, állítólag összerakott magának valami kohót. Hallottál róla? Az ő holmijával szurkálják egymást odaát.
- Jajj, a Fekete Retek! *A kereskedő arcának színe egy pillanatra az érett szilváéra emlékeztet.* Kettőszáz! Kettőszáz, vagy kimégy azon az ajtón, Gilas.
*A gnóm fejet hajt az ajánlatot hajtva. Mozdulata elfogadónak és beleegyezőnek tűnik, míg a szakálla alatt egy pillanatra felvillanó vigyora meglehetősen számítónak.*
- Kettőszáz arany. Megegyeztünk. *És hogy ne is feszítse tovább a húrt, fürge ujjakkal számolja elő ládájából az érméket. A 200 aranyból
nyolc darab, egyenként huszonöt aranyas oszlopot épít, majd türelemmel kivárja, míg a kereskedő átszámolja az összeget.*- Úgy. *Bólint a kereskedő, majd olyan rutinos mozdulattal tünteti el a pultról a pénzt, hogy senki meg nem mondaná hogy az valaha is ott volt.* Amit kérsz, jelenleg nincs készleten. Viszont nem nagy dolog, és most amúgy is forró a kemence. Holnapra megkapod, Abac mester.
- Igazán köszönöm! *Lecsukja pénzesládáját és azt ismét hóna alá szorítja.* Legyen szép napotok!
*Azt már nem hallja, hogy a kereskedő mit motyog az orra alatt. Talán nem is akarja. Gyorsan távozik az ajtón, a sikeres üzletelés örömével vastag bőrköténye megannyi zsebei közöl egyben.
Egy nappal később tér vissza, ahogy a megállapodás szólt. A kereskedőt ismét a pult mögött találja, az olajos rongy ezúttal egy sisaklemezt próbál fényesebbé varázsolni.*
- Jó napot-jó napot! *Köszönése a tőle megszokott módon kissé harsány. A pult mögött olajos ronggyal ügyködő kereskedő rápillantva halkan horkant.*
- Abac mester! Pont, ahogy megbeszéltük.
- Bizony, egy perccel sem korábban! *Bajsza alatt mosolyogva pislant a kereskedőre, ám annak nem lágyul meg a tekintete.
A pult alá nyúl, és egy szövetdarabba csomagolt, rúdszerű csomagot vesz ki alóla. Kihengergeti a szövetet, és annak puha mélyéről frissen felcsiszolt acél villan ki.*
- Tizenhat hüvelykes pengehossz, almamag formájú heggyel, mindkét oldalán élezett. A markolattüske négy hüvelykes. Így kérted, ugye? *A kereskedő anélkül sorolja a méreteket, hogy előtte lenne a tegnap számára átadott papír. Nincs rá szüksége. Gilas Abac mesternek sincs rá szüksége, úgy látja az általa lerajzolt ábrát, mintha a papiros még mindig a kezében lenne. De a papiros helyett óvatosan a kardtestet veszi fel.* Az egyensúlyozását ne is nézd, Abac mester. Csupasz az egész. De ezt majd te beállítod, gondolom..?
*A gnóm a fény felé tartja az acélt, szemmel méricskél, majd a kérdésre csak bólint.*
- Igen-igen, azt majd én megoldom. *Kissé megemeli a kardtestet és a kereskedőre vigyorog.* Tökéletes munkát végeztetek! Elismerésem a kovácsotoknak. Szép munka.
- Átadom. *Kényelmesen a pultra könyököl a kereskedő.* De Gilas, komolyan mondom, ha rontani mered az üzletemet, akkor a Meredély aljára küldelek, salakkal teli vödrökkel a lábadon.
*A gnóm felpislant a pengéről, tekintetében tőle szokatlan fény villan egy szívdobbanás idejére, majd szinte derűsen megrázza a fejét.*
- Ne aggódj! Hiszen ezt a pengét is ti csináltátok és adtátok el, nem? Számít, hogy én mit kezdek vele?
- Nem. *A kereskedő hangja szinte csikorog.* Amíg nem a sajátodként adod el.
- Ugyan, kérlek! *Visszarakja a szövetre a kardtestet, gyors mozdulatokkal elkezdi visszacsavarni belé.* Egy pillanatig sem titkolom, hogy honnan származik a penge. Sőt, ami azt illeti, már a legelején kihangsúlyoztam, hogy tőletek fogom beszerezni.
- Úgy? Hm.. jó. Legyen úgy. *A kereskedő komoran biccent, majd felegyenesedik a pultról, és az olajos ronggyal újra a sisaklemezt kezdi nyaggatni.* Azért köszönöm az üzletet, Abac mester!
- Én is, én is! Legyen szép napotok! *Még egy utolsót mosolyog a kereskedőre, és távozik is, friss szerzeményével kezében.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-14 03:59:41
Üzenet elküldve: 2025-08-14 03:59:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Nem gondolt sokra, amikor eszébe ötlött, hogy meglátogassa a Kovácsműhelyet és jobban nem is tévedhetett volna. Az egyszerű Kovácsműhely rengeteget változott, úgy tűnik patrónusa lett a kovácsnak. Pár pillanatig értetlenül nézi a leviatán címert, nem hallott a szövetségről, akik támogatják, de ez nem jelenti azt, hogy nem működhettek már évtizedek óta, amíg az alkimista csak kerülte a világ híreit. Értetlenül áll a gondolat mellett, hogy miért alakítanák a műhelyet egy kereskedőházzá a piactér mellett, de a másik oldalról, a kovács munkásságát nem tudják az egyszerű kufárok pótolni, így a rengeteg egyforma pult mellől kiemelkedhetnek a portékáikkal, ha a mestermunkák mellé pakolják le standjukat. Valahogy, ez nem tetszik a számára. De már nem annyira puritán, hogy ténylegesen érdekelje, inkább értékeli a kreativitásukat. Valamint az ilyen rivaldafény nem való mindenkinek, de már abban sem biztos, hogy ez bármiféle garancia lenne a más munkásságok minőségére. Szerencsére csak körbenézésre jött be, megvizsgálni, mennyit változott a kínálat és a nehezebb időkre készülvén, elgondolkodva, hogy egyáltalán hordjon valami vastagabbat, mint az egyszerű szövet. Nem beszélve az évtizedről, amit a kovács a munkásságával töltött. Hall pletykákat, valami történetet arról, hogy egyszer a kovács életére törtek. Egy keveset kérdezősködik, de ez itt nem a hely és az idő arra, hogy a csevegésével foglalkozzanak. Így csak körbetekint a kínálaton, de bármilyen döntésre fog még pihenni egy napot és most fontosabb, hogy pótolja a hiányzó italait először.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-12 23:52:16
Üzenet elküldve: 2025-08-12 23:52:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Megkönnyebbülve ér a műhelyhez. Nem látta Norgent sehol.
A gnóm azt mondta, hogy a műhely mögött lesznek a kidobált dolgok. Kicsit sétálgat, igyekszik nem valami rabló haramiának tűnni, majd mikor meglátja a fémhalmazt, ráveti magát mint az anyatigris. Valami kardszerűt keres, vagy bármi fegyvernek használhatót.
Markolat nélküli penge, penge nélküli markolat, törött fémdarabok... Semmi használható.
Csalódottan battyog vissza a piac irányába, bár most inkább kerül a tisztás felé, még egyszer nem akarja átverekedni magát a tömegen.*
A gnóm azt mondta, hogy a műhely mögött lesznek a kidobált dolgok. Kicsit sétálgat, igyekszik nem valami rabló haramiának tűnni, majd mikor meglátja a fémhalmazt, ráveti magát mint az anyatigris. Valami kardszerűt keres, vagy bármi fegyvernek használhatót.
Markolat nélküli penge, penge nélküli markolat, törött fémdarabok... Semmi használható.
Csalódottan battyog vissza a piac irányába, bár most inkább kerül a tisztás felé, még egyszer nem akarja átverekedni magát a tömegen.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-08-03 14:29:55
Üzenet elküldve: 2025-08-03 14:29:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A fémek titka //
* Eljött a nap, hogy belépjen a műhelybe. A Kalmár intézője a sikeres műtét után megígérte, hogy ha a kovácsnak nincs ellenére akkor beléphet ide majd tanulás céljából. Így hát beszélt Nimeril a kováccsal, hogy most jönne valamikor. A kérdéses napon pedig meg is jelenik a lány egyszerű munkás ruhában az épületben. Még előtte kint egy erőitalt azért benyakal, hogy ne legyen annyira terhére a férfinak, amikor mellette lesz. Köszönti a helyen lévőket és csillogó szemekkel lép be műhely azon részébe, ahol a munka folyik. A levegő szinte izzik a forró kemencék hatására. Jó végre látni a fémeket, amiket használni fog. Amit lehet az megtapogat, hogy minél jobban megismerje testközelből a fémeket. Később ez még nagy hasznára lehet. A férfi szavait meg mohón issza be, mint a puszta kiszáradt földje az esőt. Aztán kalapácsot ragadnak. Nimeril pedig püfölni kezdi a vasat, amíg meleg. Ügyesnek ügyes, amit a mihaszna elf ősöknek köszönhet. Ereje is akad, de ez inkább a varázsital miatt, de a kitartásán még van mit csiszolni. Rádöbben, hogy mennyire fárasztó is ez a munka. Szerencsére sokszor csak figyelnie kell a technikát és utána próbálkoznia vele. Sok gyakorlást fog igényelni a munka, de meg fogja érni. Rengeteget kérdez, hogy valós tudással is bővítse az ismereteit. Ide is több napig jár, de már az első nap után érzi, hogy kimerítő és kemény munka ez. Szerencsére orvosi tudását tudja kamatoztatni saját magán. A sajgó tagjaira krémeket készít, amíg fáradságán növényi főzettekkel igyekszik tompítani. A több napos munka eredménye, hogy a végére már biztosabban fogja a kalapácsot és gyakorlatban is tudja, hogy többnyire hova kell csapni és milyen erővel. Miképpen hűtse, fűtse, vagy eddze meg a fémet. Hogyan érdemes formázni őket, majd összeilleszteni. Az eszközöket is felismeri most már és tudja, hogy mit mire kéne használni. Nem egy profi kovács, de az alapokkal tisztába kerül annyira, hogy egyedül is elkezdjen majd próbálkozni. Az utolsó napon megköszöni a lehetőséget és a kedves kovácsnak egy adag saját készítésű krémet is ajándékoz, ami jót fog tenni a fájó ízületeknek.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az erőt a következő két körre.
* Eljött a nap, hogy belépjen a műhelybe. A Kalmár intézője a sikeres műtét után megígérte, hogy ha a kovácsnak nincs ellenére akkor beléphet ide majd tanulás céljából. Így hát beszélt Nimeril a kováccsal, hogy most jönne valamikor. A kérdéses napon pedig meg is jelenik a lány egyszerű munkás ruhában az épületben. Még előtte kint egy erőitalt azért benyakal, hogy ne legyen annyira terhére a férfinak, amikor mellette lesz. Köszönti a helyen lévőket és csillogó szemekkel lép be műhely azon részébe, ahol a munka folyik. A levegő szinte izzik a forró kemencék hatására. Jó végre látni a fémeket, amiket használni fog. Amit lehet az megtapogat, hogy minél jobban megismerje testközelből a fémeket. Később ez még nagy hasznára lehet. A férfi szavait meg mohón issza be, mint a puszta kiszáradt földje az esőt. Aztán kalapácsot ragadnak. Nimeril pedig püfölni kezdi a vasat, amíg meleg. Ügyesnek ügyes, amit a mihaszna elf ősöknek köszönhet. Ereje is akad, de ez inkább a varázsital miatt, de a kitartásán még van mit csiszolni. Rádöbben, hogy mennyire fárasztó is ez a munka. Szerencsére sokszor csak figyelnie kell a technikát és utána próbálkoznia vele. Sok gyakorlást fog igényelni a munka, de meg fogja érni. Rengeteget kérdez, hogy valós tudással is bővítse az ismereteit. Ide is több napig jár, de már az első nap után érzi, hogy kimerítő és kemény munka ez. Szerencsére orvosi tudását tudja kamatoztatni saját magán. A sajgó tagjaira krémeket készít, amíg fáradságán növényi főzettekkel igyekszik tompítani. A több napos munka eredménye, hogy a végére már biztosabban fogja a kalapácsot és gyakorlatban is tudja, hogy többnyire hova kell csapni és milyen erővel. Miképpen hűtse, fűtse, vagy eddze meg a fémet. Hogyan érdemes formázni őket, majd összeilleszteni. Az eszközöket is felismeri most már és tudja, hogy mit mire kéne használni. Nem egy profi kovács, de az alapokkal tisztába kerül annyira, hogy egyedül is elkezdjen majd próbálkozni. Az utolsó napon megköszöni a lehetőséget és a kedves kovácsnak egy adag saját készítésű krémet is ajándékoz, ami jót fog tenni a fájó ízületeknek.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az erőt a következő két körre.
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:24:02
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:24:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Egész olcsón megúszta a kalandját az erdőben, ha nem veszi figyelembe, hogy gyakorlatilag egyszer meghalt, és csak egy démon korábbi ajándékának köszönhetően járhat továbbra is az élők között. Ennek ellenére az évek óta hordott bőrvértje olyannyira megrongálódott, hogy az nemhogy védelemre, de viselésre sem alkalmas többé. Mondjuk meg nem védte már akkor sem, mikor még ép állapotban volt, de az is igaz, hogy annak a monstrumnak a támadásait talán semmiféle páncél nem fogta volna fel. Most már kár is ezen tűnődni, az viszont tény, hogy szüksége van új felszerelésre.
A kovácsműhelyt már ismeri, járt már itt, és nem csalódott a pengében, amit kapott, legfeljebb az árában. Azóta a varázserejében is biztos lehet, hisz a segítségével sikerült megidéznie egy főnixmadarat is. Most azonban ennél egyszerűbb és olcsóbb holmira vágyik, de hogy pontosan mire, azt még ő sem tudja. Belép hát a műhelybe, mormog valami köszönés félét, majd kérdés nélkül kezdi szemügyre venni a kiállított darabokat. Nincs különleges igénye, csupán valami kényelmeset akar, és lehetőleg olyat, ami egy következő életveszélyes helyzetben meg is óvja egy végzetes csapástól, hisz a halhatatlansága, melyben olyannyira bízott eddig -jogosan-, már nincs többé.*
A kovácsműhelyt már ismeri, járt már itt, és nem csalódott a pengében, amit kapott, legfeljebb az árában. Azóta a varázserejében is biztos lehet, hisz a segítségével sikerült megidéznie egy főnixmadarat is. Most azonban ennél egyszerűbb és olcsóbb holmira vágyik, de hogy pontosan mire, azt még ő sem tudja. Belép hát a műhelybe, mormog valami köszönés félét, majd kérdés nélkül kezdi szemügyre venni a kiállított darabokat. Nincs különleges igénye, csupán valami kényelmeset akar, és lehetőleg olyat, ami egy következő életveszélyes helyzetben meg is óvja egy végzetes csapástól, hisz a halhatatlansága, melyben olyannyira bízott eddig -jogosan-, már nincs többé.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-07-18 01:38:21
Üzenet elküldve: 2025-07-18 01:38:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Rossz előérzettel szemléli a kínálatot. Ha bárki szólítja, csak szűkszavúan felel. Magában mérlegel, latolgat, fontolgatja a lehetőségeit. De hogy igazából min jár az esze, tán még ő maga sem tudja. Megannyi ötlet suhan át a fején, de belekapaszkodni egyikbe sem tud, hogy közelről is megvizsgálhassa őket. Elillannak, mint felhők a ködben. Mit keres ő itt? Egy kovácsnál!
De valamit mégis tennie kéne, valamit... Úgy érzi magát, mint aki nem készült a vizsgára, és előző este jön rá, hogy még a tananyag sincs meg. Bosszantó érzés. Pláne, ha az ember életéről van szó.
Kiforrott tervei sosem voltak, de az adott pillanatban mindig tudta mit tegyen. Magától értetődő volt. Lapot húz. Emel. Bedobja. A következő körben blöfföl. Ez ide most mind kevés. Most a helyzet bonyolódni látszik.
Hogy ő kardot fogjon? Hamarabb mérgezné meg Arthenior teljes népességét - egyesével! - minthogy szemtől szembe harcba szálljon valakivel. Még a gondolatra is végigfut a hátán a hideg. Akkor bizony már nagy baj van a világgal.*
De valamit mégis tennie kéne, valamit... Úgy érzi magát, mint aki nem készült a vizsgára, és előző este jön rá, hogy még a tananyag sincs meg. Bosszantó érzés. Pláne, ha az ember életéről van szó.
Kiforrott tervei sosem voltak, de az adott pillanatban mindig tudta mit tegyen. Magától értetődő volt. Lapot húz. Emel. Bedobja. A következő körben blöfföl. Ez ide most mind kevés. Most a helyzet bonyolódni látszik.
Hogy ő kardot fogjon? Hamarabb mérgezné meg Arthenior teljes népességét - egyesével! - minthogy szemtől szembe harcba szálljon valakivel. Még a gondolatra is végigfut a hátán a hideg. Akkor bizony már nagy baj van a világgal.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-07-09 11:29:13
Üzenet elküldve: 2025-07-09 11:29:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A Piactéren már le kellett, hogy lassítson, mert a sok emberbe beleütközött volna. Gyors léptekkel közelíti meg a Kovácsműhely. Ahogy benyit csak úgy arcon csapja a bent uralkodó párás levegő, ami most még párásabbnak tűnik, mint mikor utoljára itt járt.*
-Jó napot.
*Köszön hangosan, hogy a kovács hallja érkezését. Amint az megjelenik elmondja neki, hogy egy rendeléséért jött. Hallva a nevet, gyorsan keresgél és hamar meg is találja a megrendelést. Mosollyal az arcán teszi az asztalra a fegyvert. Kellemes egy mosoly ez. Lehet minden vásárlót így fogad. Nagy termete félelmetessé teszi, szóval kell is neki ez a kedves arc. Kifizeti a maradék összeget és már a kezében is tudhatja újdonsült fegyverét, amely hamar helyet talál derekán.*
-Jó napot.
*Köszön hangosan, hogy a kovács hallja érkezését. Amint az megjelenik elmondja neki, hogy egy rendeléséért jött. Hallva a nevet, gyorsan keresgél és hamar meg is találja a megrendelést. Mosollyal az arcán teszi az asztalra a fegyvert. Kellemes egy mosoly ez. Lehet minden vásárlót így fogad. Nagy termete félelmetessé teszi, szóval kell is neki ez a kedves arc. Kifizeti a maradék összeget és már a kezében is tudhatja újdonsült fegyverét, amely hamar helyet talál derekán.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-07-03 12:53:26
Üzenet elküldve: 2025-07-03 12:53:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Csendben lép be az épületbe. Szeme rögtön a kihelyezett fegyvereken ragad meg. Amennyi fajta eszköz itt megtalálható, az hihetetlen. Ámuldozva kémlelgeti a választékot. Hihetetlen hogy milyen minőségűek ezek a fegyverek. Reméli, hogy olyat is talál, ami az erszényére van szabva. Nem kell neki semmi díszes, aranyozott fegyver, csak egy egyszerű, de annál megbízhatóbb társ, aki nagyobb segítségére lesz, mint két tőre. Persze nekik is van hasznuk, de kard ellen nem a leghatékonyabb fegyverek.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:44:37
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:44:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Denjaar Krultos//
*Ha kissé hezitált is a beléptekor, megfelelő segítségre bukkant az idegen személyében. Nem szokása elveszettnek látszani, hacsak nem kifejezett célja, de itt mégis nehezebben találja fel magát, mintha a selyemrévi forgatagban lenne dolga. Bár oda se vágyik, még ha olyan portékát is árulnak, amihez fűlik a foga. Más van porondon, máson van a fókusz.
A férfi nevére is fény derül, noha nem formális a bemutatkozás, így jobban is tetszik neki az új tudás. Ízlelgeti magában, míg meg nem kapja az utolsó jó tanácsot. Persze nem tud nem elmosolyodni rajta, igen, akár használhatná úgy is, mintha fűző volna, de a vékony, puha bőre biztos segítségért kiáltana, majd gyógykenőcsökért. Így már biztos nem követi el ezt a hibát.*
- Tartsa meg a jó szokását és maradjon épségben, kár volna az uraságért.
*Szélesedik a mosoly, bár fogalma sincs, mennyire is volna kár a férfiért, de neki segített és ez éppen elég számára. Nem ma van a napja, hogy többet tudjon meg a kalandjairól, na meg végül vele is foglalkozni kezdenek, s csakhamar leadja a rendelését, ami után távozóra is fogja, hogy a Polgárnegyed felé iramodjon, kissé bátrabban, mint amikor ide igyekezett.*
*Ha kissé hezitált is a beléptekor, megfelelő segítségre bukkant az idegen személyében. Nem szokása elveszettnek látszani, hacsak nem kifejezett célja, de itt mégis nehezebben találja fel magát, mintha a selyemrévi forgatagban lenne dolga. Bár oda se vágyik, még ha olyan portékát is árulnak, amihez fűlik a foga. Más van porondon, máson van a fókusz.
A férfi nevére is fény derül, noha nem formális a bemutatkozás, így jobban is tetszik neki az új tudás. Ízlelgeti magában, míg meg nem kapja az utolsó jó tanácsot. Persze nem tud nem elmosolyodni rajta, igen, akár használhatná úgy is, mintha fűző volna, de a vékony, puha bőre biztos segítségért kiáltana, majd gyógykenőcsökért. Így már biztos nem követi el ezt a hibát.*
- Tartsa meg a jó szokását és maradjon épségben, kár volna az uraságért.
*Szélesedik a mosoly, bár fogalma sincs, mennyire is volna kár a férfiért, de neki segített és ez éppen elég számára. Nem ma van a napja, hogy többet tudjon meg a kalandjairól, na meg végül vele is foglalkozni kezdenek, s csakhamar leadja a rendelését, ami után távozóra is fogja, hogy a Polgárnegyed felé iramodjon, kissé bátrabban, mint amikor ide igyekezett.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-29 11:57:45
Üzenet elküldve: 2025-05-29 11:57:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*A megjegyzést elengedi a füle mellett, tudván, hogy a lány sem mondja komolyan. Számtalan küzdelmet tudhat a háta mögött, így bizton állítaná, hogy a kölyökkel viaskodni nincs a legnehezebbek között.*
-Ha örömömet nem is fogom lelni benne, amíg megvéd, hálás vagyok érte. Túl sok penge óhajtotta már átszúrni Denjaar Krultost. *Arcizma sem rezdül, s nem is ad nyomatékot sóhajjal talán drámainak ható szavainak. Helyette még lopva a lány felé fordul.*
-Ne felejtsen el alávenni valamit. *Biccent a bőrvért irányába még búcsúzólag.*
-Kidörzsöli az ember bőrét. *Azért elereszt egy félmosolyt a dologra. Azért valahol kíváncsi, minek is az a vért a leánynak; nem egy láncing, ami esetleg a bálruhák alatt rejtve maradhat és nem is az a fajta, amiben illegetheti magát egy nemes.
Elmereng a dolgon röviden, míg a kovácsinast várja. Persze feltűnik neki a hiány is; a leány nem vett pengét, s oldalán sem lógott fegyver. Ez talán még rejtélyesebbé teszi a kitérőjét a kovácsnál.*
*A megjegyzést elengedi a füle mellett, tudván, hogy a lány sem mondja komolyan. Számtalan küzdelmet tudhat a háta mögött, így bizton állítaná, hogy a kölyökkel viaskodni nincs a legnehezebbek között.*
-Ha örömömet nem is fogom lelni benne, amíg megvéd, hálás vagyok érte. Túl sok penge óhajtotta már átszúrni Denjaar Krultost. *Arcizma sem rezdül, s nem is ad nyomatékot sóhajjal talán drámainak ható szavainak. Helyette még lopva a lány felé fordul.*
-Ne felejtsen el alávenni valamit. *Biccent a bőrvért irányába még búcsúzólag.*
-Kidörzsöli az ember bőrét. *Azért elereszt egy félmosolyt a dologra. Azért valahol kíváncsi, minek is az a vért a leánynak; nem egy láncing, ami esetleg a bálruhák alatt rejtve maradhat és nem is az a fajta, amiben illegetheti magát egy nemes.
Elmereng a dolgon röviden, míg a kovácsinast várja. Persze feltűnik neki a hiány is; a leány nem vett pengét, s oldalán sem lógott fegyver. Ez talán még rejtélyesebbé teszi a kitérőjét a kovácsnál.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-23 15:22:47
Üzenet elküldve: 2025-05-23 15:22:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Denjaar Krultos//
*A férfi pontosan annyit segít neki, amennyire szüksége van. Minden bizonnyal ezt megkapta volna a kovácsmestertől, vagy az inasától is, de abban közrejátszhatna az erszényének a vélt súlya is. Talán rátukmálnának valami díszes ki tudja milyen bőrt, aztán az életben többet nem veszi magára, ellenben drága és még csak nem is hasznosabb számára, egy olcsóbbnál. Hogy humornak szánja-e a mondandó további részét a másik, vagy csak élezi rajta a nyelvét, fogalma sincs, de nem is érdekli. Teljességgel tisztában van az ittléte idegenségével. Ő sem lenne rest néhány incselkedő szóval illetni az ismeretlent, ha hajtűk között válogatna.*
- A legkomolyabb küzdelem egy eleven gyermekkel utazni.
*Mondja, persze ezzel a másik biztosan tudna vitatkozni. De, ha nem is válaszol a bőrvért kérdésre, ő azok felé mozdul, hogy kiválasszon egyet, ami el tudna képzelni magán. A rémálmaiban legalábbis. Reméli, hogy teljességgel feleslegesen költ el erre aranyat.
Az apród felfogadására megingatja a fejét, sokatmondó mosolyra húzódik a szája. Nem fogja kifejteni, hogy a látszat ellenére cseppet sem szereti, ha jobban segítik a kelleténél.*
- Ugyan…
*Amaz már nagyon figyelgeti, hogy feltűnik-e végre valaki a pultnál a különlegességével, s mivel nem mesélte el, hogy mi is az pontosan, így Mai sem kezd nagyobb kíváncsiskodásba. Talán, ha nincs túlzón becsomagolva, akkor megsejti.*
- Lelje benne örömét. *Vagy mit kell ilyenkor mondani... Ő mindenesetre némi hezitálás után leemel egy elegánsnak kicsit sem mondható bőrvértet. Hisz a hozzáértőbbnek ható ember szavának. Már csak feleakkorát kellene belőle varázsolni, mint ami a finom kezei között leledzik. Nem mozdul azonban közelebb, kivárja szépen a sorát. Ha felé téved a szürke tekintet, akkor hangtalan formálja a szót neki, hogy „köszönöm”. Nem tartaná fel hálálkodással, habár szíves örömest szerezne arról tudomást, hogy ki is az idegen.*
*A férfi pontosan annyit segít neki, amennyire szüksége van. Minden bizonnyal ezt megkapta volna a kovácsmestertől, vagy az inasától is, de abban közrejátszhatna az erszényének a vélt súlya is. Talán rátukmálnának valami díszes ki tudja milyen bőrt, aztán az életben többet nem veszi magára, ellenben drága és még csak nem is hasznosabb számára, egy olcsóbbnál. Hogy humornak szánja-e a mondandó további részét a másik, vagy csak élezi rajta a nyelvét, fogalma sincs, de nem is érdekli. Teljességgel tisztában van az ittléte idegenségével. Ő sem lenne rest néhány incselkedő szóval illetni az ismeretlent, ha hajtűk között válogatna.*
- A legkomolyabb küzdelem egy eleven gyermekkel utazni.
*Mondja, persze ezzel a másik biztosan tudna vitatkozni. De, ha nem is válaszol a bőrvért kérdésre, ő azok felé mozdul, hogy kiválasszon egyet, ami el tudna képzelni magán. A rémálmaiban legalábbis. Reméli, hogy teljességgel feleslegesen költ el erre aranyat.
Az apród felfogadására megingatja a fejét, sokatmondó mosolyra húzódik a szája. Nem fogja kifejteni, hogy a látszat ellenére cseppet sem szereti, ha jobban segítik a kelleténél.*
- Ugyan…
*Amaz már nagyon figyelgeti, hogy feltűnik-e végre valaki a pultnál a különlegességével, s mivel nem mesélte el, hogy mi is az pontosan, így Mai sem kezd nagyobb kíváncsiskodásba. Talán, ha nincs túlzón becsomagolva, akkor megsejti.*
- Lelje benne örömét. *Vagy mit kell ilyenkor mondani... Ő mindenesetre némi hezitálás után leemel egy elegánsnak kicsit sem mondható bőrvértet. Hisz a hozzáértőbbnek ható ember szavának. Már csak feleakkorát kellene belőle varázsolni, mint ami a finom kezei között leledzik. Nem mozdul azonban közelebb, kivárja szépen a sorát. Ha felé téved a szürke tekintet, akkor hangtalan formálja a szót neki, hogy „köszönöm”. Nem tartaná fel hálálkodással, habár szíves örömest szerezne arról tudomást, hogy ki is az idegen.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:50:36
Üzenet elküldve: 2025-05-23 10:50:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*Úgy érzi, a leányban nincsen félsz. Sem a kovácsműhelytől nem tart, sem tőle. Mióta Artheniorba tette a lábát, rá kellett jöjjön, hogy errefelé ez is egy becsülendő tulajdonság a fehérnépek esetében.
Követi a lány tekintetét a brigantin irányába.*
-Hasznos holmi, de nem túl kényelmes. Keveset enged a mozgásnak, lóháton kifejezetten. Bőrvért jobb. Vagy sodronying, ha komoly csatára készül. De a kisasszony eldönti úgy is. *Megenged egy félmosolyt szakálla alatt a képre, hogy a leány komoly haddelhaddra készül. Részéről persze azt vásárol magának a hosszúfülű, amit óhajt.*
-Talán fogadjék fel egy apródot. *Feleli kissé talán szárazon az öltözék dolgára, de az udvariasság kérdéséből már rég nem csinál problémát.*
-Egen. Különlegeset. *Fordul ismét a leány felé. Elmorfondírozik rajta, hogy ecsetelje-e a dolgot tovább is, de valójában azon felül, hogy szereti a nők társaságát, ez itt pedig még csiklandozza is humorát, ahogy ide-oda libben a műhelyben, nem igazán sarkallja rá semmi. Még csak nem is a szavak embere, hogy hosszas fejtegetésbe kezdjen.
Közben visszatér a kovácssegéd is, így alighanem mindketten kiszolgálást kaphatnak. Látszólag nem figyel a leányra, de azért szeme sarkából megnézi magának, mit is választ magának végül védelmül.*
*Úgy érzi, a leányban nincsen félsz. Sem a kovácsműhelytől nem tart, sem tőle. Mióta Artheniorba tette a lábát, rá kellett jöjjön, hogy errefelé ez is egy becsülendő tulajdonság a fehérnépek esetében.
Követi a lány tekintetét a brigantin irányába.*
-Hasznos holmi, de nem túl kényelmes. Keveset enged a mozgásnak, lóháton kifejezetten. Bőrvért jobb. Vagy sodronying, ha komoly csatára készül. De a kisasszony eldönti úgy is. *Megenged egy félmosolyt szakálla alatt a képre, hogy a leány komoly haddelhaddra készül. Részéről persze azt vásárol magának a hosszúfülű, amit óhajt.*
-Talán fogadjék fel egy apródot. *Feleli kissé talán szárazon az öltözék dolgára, de az udvariasság kérdéséből már rég nem csinál problémát.*
-Egen. Különlegeset. *Fordul ismét a leány felé. Elmorfondírozik rajta, hogy ecsetelje-e a dolgot tovább is, de valójában azon felül, hogy szereti a nők társaságát, ez itt pedig még csiklandozza is humorát, ahogy ide-oda libben a műhelyben, nem igazán sarkallja rá semmi. Még csak nem is a szavak embere, hogy hosszas fejtegetésbe kezdjen.
Közben visszatér a kovácssegéd is, így alighanem mindketten kiszolgálást kaphatnak. Látszólag nem figyel a leányra, de azért szeme sarkából megnézi magának, mit is választ magának végül védelmül.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-21 21:38:17
Üzenet elküldve: 2025-05-21 21:38:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Denjaar Krultos//
*Tökéletes kérdéseket tesz fel a férfi. Ugyan ki ejtené el? Minél többet tapasztal meg az életből, annál több válaszra van szüksége, mintha valójában semmit nem tudna. Erre mindig rá kell ébrednie, ha egy hozzáértővel beszélget. Tekintete árulkodik, hogy válaszok után kutat. Momentán azt sem tudja, hogy költőinek vannak-e szánva. Ez a világ nem az övé. A halk nevetés csak fokozza az érzetet.*
- Talán mindenre fel kellene készülni.
*Mondja csak úgy eltűnődve. Mindenre viszont aligha lehetséges. Az már meg sem üti a hegyes füleit, hogy mi rántaná le a lóról, pontosan tudja, hogy akár egy rosszul felé hajló ág is. Erőnek híján kissé elbizonytalanodik. Pedig hány utat tett már meg meggondolatlanul... Mikor a másik a láncing felé tereli a figyelmét, akaratlanul szökken ki a száján egy rövid, de annál sokatmondóbb nevetés. Egyrészt nincs olyan istenség, aki ráerőltetne egy olyan csúfos páncélzatot, másrészt már ránézésre is fáj tőle mindene. Ettől még odalép, s feltartja a kezét, hogy legalább úgy érezze a súlyát, hogy alulról kissé megemeli.*
- Nem, ehhez nem. És éppen utazáshoz valót keresek.
*Másik kezének mutatóujjával finoman érinti ajkát, ahogy gondolkodik. A kékek egy brigantin vértre vetülnek, majd felhümment. Nem túl csecse, de azt talán elbírja, ha ódzkodik is a gondolattól.*
- Arról mit gondol? *Meg is fordul, majd elidőzik kissé a másikon. Vajon a férfiaknak a kovácsműhelyben való időzés épp olyan, mint amikor ő válogatja a szebbnél szebb kelméket?*
- Valóban jobb volna elkerülni… Kétlem, hogy könnyedén menne benne a mozgás. Még fel sem vettem, de már várom, hogy levethessem magamról.
*Visszafordul, majd végighúzza ujjbegyét a kinézett darabon. Van ideje, ha még a férfit sem szolgálták ki, válogathat kedvére.*
- Valami különlegeset készíttet? *Kérdi, ha már szóba elegyedtek. Elnézve a másikat, felszerelésnek nincs híján, kíváncsi lett, hogy mire lehet szüksége. *
*Tökéletes kérdéseket tesz fel a férfi. Ugyan ki ejtené el? Minél többet tapasztal meg az életből, annál több válaszra van szüksége, mintha valójában semmit nem tudna. Erre mindig rá kell ébrednie, ha egy hozzáértővel beszélget. Tekintete árulkodik, hogy válaszok után kutat. Momentán azt sem tudja, hogy költőinek vannak-e szánva. Ez a világ nem az övé. A halk nevetés csak fokozza az érzetet.*
- Talán mindenre fel kellene készülni.
*Mondja csak úgy eltűnődve. Mindenre viszont aligha lehetséges. Az már meg sem üti a hegyes füleit, hogy mi rántaná le a lóról, pontosan tudja, hogy akár egy rosszul felé hajló ág is. Erőnek híján kissé elbizonytalanodik. Pedig hány utat tett már meg meggondolatlanul... Mikor a másik a láncing felé tereli a figyelmét, akaratlanul szökken ki a száján egy rövid, de annál sokatmondóbb nevetés. Egyrészt nincs olyan istenség, aki ráerőltetne egy olyan csúfos páncélzatot, másrészt már ránézésre is fáj tőle mindene. Ettől még odalép, s feltartja a kezét, hogy legalább úgy érezze a súlyát, hogy alulról kissé megemeli.*
- Nem, ehhez nem. És éppen utazáshoz valót keresek.
*Másik kezének mutatóujjával finoman érinti ajkát, ahogy gondolkodik. A kékek egy brigantin vértre vetülnek, majd felhümment. Nem túl csecse, de azt talán elbírja, ha ódzkodik is a gondolattól.*
- Arról mit gondol? *Meg is fordul, majd elidőzik kissé a másikon. Vajon a férfiaknak a kovácsműhelyben való időzés épp olyan, mint amikor ő válogatja a szebbnél szebb kelméket?*
- Valóban jobb volna elkerülni… Kétlem, hogy könnyedén menne benne a mozgás. Még fel sem vettem, de már várom, hogy levethessem magamról.
*Visszafordul, majd végighúzza ujjbegyét a kinézett darabon. Van ideje, ha még a férfit sem szolgálták ki, válogathat kedvére.*
- Valami különlegeset készíttet? *Kérdi, ha már szóba elegyedtek. Elnézve a másikat, felszerelésnek nincs híján, kíváncsi lett, hogy mire lehet szüksége. *
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-21 20:32:23
Üzenet elküldve: 2025-05-21 20:32:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*A nemesleánynak tűnő hosszúfülű nem jön zavarba. Megvan hozzá a lélekjelenléte, hogy kellően udvarias, de legkevésbé bájolgó válaszokkal szolgáljon.*
-Ugyan, ki ejtené el? Haragosok? Útonállók? Pirtianesi szökevények? *Halkan felgöcög. Fürkésző pillantása elidőzik a lányon, majd szakértelemmel végigméri.*
-Egy nehézvért még a lóról is lerántana egy ilyen finom kisasszonyt. Persze minden attól függ, mi ellen óhajtunk védekezni. Ütés? Vágás? Szúrás? Ha mindenre... Úgy egy közönséges bőrvért megteszi, s még zavarni sem zavar különösebben a mozgásban.
*Enged némi levegőt, mielőtt folytatná. Eszébe jut, hogy van a cókmókjai között egy felesleges bőrvért, de igen komplikált lenne a leányra szabni, így fel sem ajánl efféle lehetőséget.*
-Ha elég erőt érez magában kegyed... *Szürke tekintete egy fali kampóra akasztott, apró láncszemekből összepréselt felöltő felé esik.*
-Egy láncing jobb védelmet nyújthat. De ez az utazáshoz már kényelmetlen tud ám lenni. *Nem forszírozza, hogy vajon miért van szüksége a leánynak ilyesmi holmira. Nem az ő dolga. Biccent a láncing felé, vegye csak a kezébe a lány, ha úgy tartja kedve. Érezze a súlyát, mielőtt bármit felölt. Ő a világért sem segédkezne.*
-De talán a legjobb megoldás, ha nem is kerülünk olyan helyzetbe, hogy szükség legyen rá. Nem igaz? *Közhelynek hangzik, ám ő mégsem úgy érti, ahogy azt szavai sugallják.*
-Többet ér a legerősebb acélnál is, ha valaki tudja, hogyan mozogjon. *Ecseteli tovább, majd visszafordul a pult felé, hogy előrehajolva lessen mögé. Ha csak nem készítenek díszcsomagolást holmijához, már ideje lenne visszatérni a legénynek.*
*A nemesleánynak tűnő hosszúfülű nem jön zavarba. Megvan hozzá a lélekjelenléte, hogy kellően udvarias, de legkevésbé bájolgó válaszokkal szolgáljon.*
-Ugyan, ki ejtené el? Haragosok? Útonállók? Pirtianesi szökevények? *Halkan felgöcög. Fürkésző pillantása elidőzik a lányon, majd szakértelemmel végigméri.*
-Egy nehézvért még a lóról is lerántana egy ilyen finom kisasszonyt. Persze minden attól függ, mi ellen óhajtunk védekezni. Ütés? Vágás? Szúrás? Ha mindenre... Úgy egy közönséges bőrvért megteszi, s még zavarni sem zavar különösebben a mozgásban.
*Enged némi levegőt, mielőtt folytatná. Eszébe jut, hogy van a cókmókjai között egy felesleges bőrvért, de igen komplikált lenne a leányra szabni, így fel sem ajánl efféle lehetőséget.*
-Ha elég erőt érez magában kegyed... *Szürke tekintete egy fali kampóra akasztott, apró láncszemekből összepréselt felöltő felé esik.*
-Egy láncing jobb védelmet nyújthat. De ez az utazáshoz már kényelmetlen tud ám lenni. *Nem forszírozza, hogy vajon miért van szüksége a leánynak ilyesmi holmira. Nem az ő dolga. Biccent a láncing felé, vegye csak a kezébe a lány, ha úgy tartja kedve. Érezze a súlyát, mielőtt bármit felölt. Ő a világért sem segédkezne.*
-De talán a legjobb megoldás, ha nem is kerülünk olyan helyzetbe, hogy szükség legyen rá. Nem igaz? *Közhelynek hangzik, ám ő mégsem úgy érti, ahogy azt szavai sugallják.*
-Többet ér a legerősebb acélnál is, ha valaki tudja, hogyan mozogjon. *Ecseteli tovább, majd visszafordul a pult felé, hogy előrehajolva lessen mögé. Ha csak nem készítenek díszcsomagolást holmijához, már ideje lenne visszatérni a legénynek.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-21 13:34:43
Üzenet elküldve: 2025-05-21 13:34:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Denjaar Krultos//
*Volt már ezen a helyen nem is olyan túl rég, de akkor nem magának kellett választania védelmet. Tekintete akkor is elidőzött a számára idegen pengéken és felszereléseken, de nem volt benne egy leheletnyi zavar sem, mert nem kellett nyilatkoznia arról, hogy mit is szeretne, lévén semmit nem szeretett volna. Most úgy meg van illetődve hozzá mérten szokatlanul, hogy a pultnál támaszkodót is inkább nézné egy bábunak, amit jól felöltöztettek, mintsem hús-vér embernek. Kell néhány röpke másodperc, na meg a hangja, hogy tudatosuljon, hogy él és lélegzik. A jegeskék íriszek a karcos-mély bariton hatására fordulnak igazán a férfi felé, nem mérve végig teljességgel, megállapodik a szürkékben. Halovány mosolyra húzódik dús ajka, majd a szívéhez emeli a kezét. *
- Ezért nem találok itt fekete selymet?
*Megingatja a fejét. Természetes, hogy nem nézik ki belőle, hogy jó ajtón lépett be. A sötétkék második bőrként ráfeszülő, hosszú szoknyában végződő kelme nem feltétlenül ideillő viselet. Nem veszi zokon, ő maga is idegennek érzi magát az acélok és bőrök között. De nincs mit tenni, választania kell valamit, s csakhamar kiderül, hogy nem jó felé tekintget. A fejét oldalra kapja, hogy felmérje, mégis merre kellene lépnie, hogy olyasvalamire leljen, ami nem röhejes, ha egyáltalán megkérdi, hogy tudnak-e készíttetni az ő méretében. Nem látja a kovácsmestert sem, kettesben van az idegennel, aki talán kiélvezi, hogy pontosan tudja, teljesen elveszett ezen a helyen a félvér.*
- Milyen szépen szól a szájából. *Jegyzi meg, majd tovább kutat a kék szem a polcokon.*
- Az őzgida szeretne magának egy vértet, amiben nem ejtik el olyan könnyedén. *Újfent a férfin állapodik meg a tekintete. Sejtelmei szerint nincs túl sok értelme a vásárlásnak, ha valaki előbb lendít kardot felé, minthogy ő elmormolja az igéjét, amivel védhetné magát. Egy vért nem fog sokat érni, na de ne ezen múljon.*
- Lehetne a segítségemre, amíg várakozik. *Tanácstalanul húzza el a száját, ha amaz éppen ráérős kedvében van, talán hajlandóságot is mutathat.* - Gondolom nem árulok el vele nagy titkot, hogy halovány sejtelmem sincs arról, hogy milyet érdemes választanom.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.21 13:45:08
*Volt már ezen a helyen nem is olyan túl rég, de akkor nem magának kellett választania védelmet. Tekintete akkor is elidőzött a számára idegen pengéken és felszereléseken, de nem volt benne egy leheletnyi zavar sem, mert nem kellett nyilatkoznia arról, hogy mit is szeretne, lévén semmit nem szeretett volna. Most úgy meg van illetődve hozzá mérten szokatlanul, hogy a pultnál támaszkodót is inkább nézné egy bábunak, amit jól felöltöztettek, mintsem hús-vér embernek. Kell néhány röpke másodperc, na meg a hangja, hogy tudatosuljon, hogy él és lélegzik. A jegeskék íriszek a karcos-mély bariton hatására fordulnak igazán a férfi felé, nem mérve végig teljességgel, megállapodik a szürkékben. Halovány mosolyra húzódik dús ajka, majd a szívéhez emeli a kezét. *
- Ezért nem találok itt fekete selymet?
*Megingatja a fejét. Természetes, hogy nem nézik ki belőle, hogy jó ajtón lépett be. A sötétkék második bőrként ráfeszülő, hosszú szoknyában végződő kelme nem feltétlenül ideillő viselet. Nem veszi zokon, ő maga is idegennek érzi magát az acélok és bőrök között. De nincs mit tenni, választania kell valamit, s csakhamar kiderül, hogy nem jó felé tekintget. A fejét oldalra kapja, hogy felmérje, mégis merre kellene lépnie, hogy olyasvalamire leljen, ami nem röhejes, ha egyáltalán megkérdi, hogy tudnak-e készíttetni az ő méretében. Nem látja a kovácsmestert sem, kettesben van az idegennel, aki talán kiélvezi, hogy pontosan tudja, teljesen elveszett ezen a helyen a félvér.*
- Milyen szépen szól a szájából. *Jegyzi meg, majd tovább kutat a kék szem a polcokon.*
- Az őzgida szeretne magának egy vértet, amiben nem ejtik el olyan könnyedén. *Újfent a férfin állapodik meg a tekintete. Sejtelmei szerint nincs túl sok értelme a vásárlásnak, ha valaki előbb lendít kardot felé, minthogy ő elmormolja az igéjét, amivel védhetné magát. Egy vért nem fog sokat érni, na de ne ezen múljon.*
- Lehetne a segítségemre, amíg várakozik. *Tanácstalanul húzza el a száját, ha amaz éppen ráérős kedvében van, talán hajlandóságot is mutathat.* - Gondolom nem árulok el vele nagy titkot, hogy halovány sejtelmem sincs arról, hogy milyet érdemes választanom.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.21 13:45:08
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-20 21:26:21
Üzenet elküldve: 2025-05-20 21:26:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Mai Faensa//
*Ahogy várja az addig pult mögött ténykedő kovácssegéd visszatértét, könyökét a pultnak vetve, hátát támasztva szemléli a serénykedő férfinépet. Nem is csak az ő szeme akad meg a belépőn; fehérnép ugyan előfordul olykor-olykor egy efféle céh kapuin belül, de erről itt elsőre roppant nehéz lenne azt feltételezni, hogy konyít az acélmívesek munkáihoz. Épp ellenkezőleg.
A szürke szempár nem falánk, inkább csak fürkésző. A törékeny teremtésről elsőre nem is tudná eldönteni, hogy félvér vagy telivér hosszúéletű-e, de ez nem is igazán számít neki. Drága kelmék, nemesi tartás, szépen rendben tartott hajkorona... Kilóg a kovácsműhely sorából, nem vitás.
Követi tekintetével az édes illatú jelenést, ahogy az keresztüllibben a szűkös helyiségen. Nézelődik. Most, hogy hátrazavarta a fogadószemélyzetet, nincs is olyan, ki foglalkozhatna az új vendéggel.*
-Úgy hírlik, a Selyemrévben csinos kis vásár van. Talán ott nagyobb szerencsével járna a kisasszony. *Szólítja meg karcosan mély tónusán, merő kedvtelésből csupán. Ő maga jóval kevésbé viharvert most, tekintettel rá, hogy a Kikötőben volt ideje rendbe szedni magát. Haja kimosva és szépen varkocsba fonva, s szakálla sem oly sűrű és hosszú, mint néhány nappal azelőtt. Azért az út porától még nem vált meg.*
-Hanem ha acélt vagy páncélt keres... Úgy jobb, ha valami könnyedebbet néz azoknál. *Biccent a súlyos vértek irányába, ami előtt a lány áll éppen. Egy félmosolyt azért megenged. Valahol csiklandozza amúgy kifejezetten tompa humorérzékét a látvány.*
-Wes'dra drolo'ho sahr. Wegtoreni mondás; őzgida a vadász kunyhójában.
*Merthogy erre emlékezteti a lány itt, e műhely kapuin belül. Nem ismerős neki a kékszemű. Fiatalnak tűnik, bár a hosszúfülűeknél ez gyakorta csalóka látszat csupán. Volt alkalma egynéhány nemeskisasszonyhoz, mikor annak idején a városőrök parancsnoka volt és biztos benne, hogy nem emlékezete hagyja cserben.*
*Ahogy várja az addig pult mögött ténykedő kovácssegéd visszatértét, könyökét a pultnak vetve, hátát támasztva szemléli a serénykedő férfinépet. Nem is csak az ő szeme akad meg a belépőn; fehérnép ugyan előfordul olykor-olykor egy efféle céh kapuin belül, de erről itt elsőre roppant nehéz lenne azt feltételezni, hogy konyít az acélmívesek munkáihoz. Épp ellenkezőleg.
A szürke szempár nem falánk, inkább csak fürkésző. A törékeny teremtésről elsőre nem is tudná eldönteni, hogy félvér vagy telivér hosszúéletű-e, de ez nem is igazán számít neki. Drága kelmék, nemesi tartás, szépen rendben tartott hajkorona... Kilóg a kovácsműhely sorából, nem vitás.
Követi tekintetével az édes illatú jelenést, ahogy az keresztüllibben a szűkös helyiségen. Nézelődik. Most, hogy hátrazavarta a fogadószemélyzetet, nincs is olyan, ki foglalkozhatna az új vendéggel.*
-Úgy hírlik, a Selyemrévben csinos kis vásár van. Talán ott nagyobb szerencsével járna a kisasszony. *Szólítja meg karcosan mély tónusán, merő kedvtelésből csupán. Ő maga jóval kevésbé viharvert most, tekintettel rá, hogy a Kikötőben volt ideje rendbe szedni magát. Haja kimosva és szépen varkocsba fonva, s szakálla sem oly sűrű és hosszú, mint néhány nappal azelőtt. Azért az út porától még nem vált meg.*
-Hanem ha acélt vagy páncélt keres... Úgy jobb, ha valami könnyedebbet néz azoknál. *Biccent a súlyos vértek irányába, ami előtt a lány áll éppen. Egy félmosolyt azért megenged. Valahol csiklandozza amúgy kifejezetten tompa humorérzékét a látvány.*
-Wes'dra drolo'ho sahr. Wegtoreni mondás; őzgida a vadász kunyhójában.
*Merthogy erre emlékezteti a lány itt, e műhely kapuin belül. Nem ismerős neki a kékszemű. Fiatalnak tűnik, bár a hosszúfülűeknél ez gyakorta csalóka látszat csupán. Volt alkalma egynéhány nemeskisasszonyhoz, mikor annak idején a városőrök parancsnoka volt és biztos benne, hogy nem emlékezete hagyja cserben.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-20 16:13:25
Üzenet elküldve: 2025-05-20 16:13:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Megírja a levelét, minek következtében elfogy a maradék üveg bor tartalma is. Cseppet sem érinti meg annyira, hogy a röpke idő alatt, amíg elér a fürdőhelyiségig, bárki kiszúrhassa, hogy ezt megtette. Az álom viszont könnyebben jön, még mindig nem pihente ki teljességgel a megpróbáltatásait. Egyetlen egyszer ébred fel csupán, mikor Szikra bejut a szobájába, s bebújik mellé. Lám, valami hatása mégis van a karmazsin italnak, ha elfelejti kulcsra zárni a szobáját. Sokkal kellemesebben telik így az éjszakája, hamar kikopik az a szomorúság, amit a magány miatt érez. Magához szorítva őt alszik egészen addig, amíg meg nem virrad, s útra nem kel a Kovácsműhelyhez. Természetesen előtte útba ejti a Tanácsházát is. Egy pillanatra elgondolkodik azon is, hogy talán jobb kapcsolatot kellene ápolnia a várossal, noha nem nemes, cseppet sem lenne ellenére, ha egynéhány dologra rálátása lenne. Még dolgozna is cserébe a kelleténél többet, ha egyáltalán az még lehetséges. Dolga végeztével a műhely bejáratánál megtorpan. Valóban kell neki innen egyáltalán valami? És az a valami mi legyen, és hogyan óvhatná őt meg? Ha meg akarják támadni, bizony erős páncélzatra lenne szüksége, amit be kell vallania, el sem bírna, nemhogy felvegye. Bár, ha egy szoros fűzővel elbír… Megrázza a fejét, belép, majd nézelődni kezd. Ha volna "gyermekrészleg", ott kellene válogasson, de nincs, így hát nem marad más út, minthogy készíttet magának egyet. Néhány napja még talán van az indulásig, addig bele is férhet.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-17 22:43:44
Üzenet elküldve: 2025-05-17 22:43:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Bestiavért//
*A súlyos lépteket elnyomja a kovácsműhely sajátos hangzavara; a vizeshordóban hűlő acél, a kovácskalapács ütemes csilingelése, a kohók izzása, na meg persze a mesteremberek cseverészése. Ő maga kevésbé konyít a kovácsmesterséghez. Odahaza Wegtorenben leginkább a törpék értettek e szakmához, ők pedig előbb vágták volna ki a nyelvük, semmint hogy megosszák titkaik más népek fiaival. Nem bánja persze e hiányosságát; élezni tud, neki ennyi épp elég. Élénken él emlékei között a Wegtoreni Kohó képe. Nem volt akkora, mint ez itt, de sokkal forgalmasabb volt. Kiszolgáltak ők mindenkit, persze eltérő feláron. Mindig minden attól függött, épp melyik neves család tette kezét a céhre.
Járt már e műhely falai között nem egyszer, alighanem ismerik is. Nem is rejti véka alá sem kilétét, sem jöttének okát.*
-A kikészített tretilbőrért jöttem. A vértért. *Szólal meg, mihelyst a pulthoz lépett. Reményei szerint semmit sem baltáztak el. Tisztában van vele, hogy egy efféle bestiavért nem egyszerű feladat még egy szakképzett kovácsmesternek sem. Elvégre teljesen más szakértelmet igényel, mintha fémet munkálnának meg. Van bizadalma az itteni mesteremberekben, elvégre nem egyszer állította már őket feladat elé.*
*A súlyos lépteket elnyomja a kovácsműhely sajátos hangzavara; a vizeshordóban hűlő acél, a kovácskalapács ütemes csilingelése, a kohók izzása, na meg persze a mesteremberek cseverészése. Ő maga kevésbé konyít a kovácsmesterséghez. Odahaza Wegtorenben leginkább a törpék értettek e szakmához, ők pedig előbb vágták volna ki a nyelvük, semmint hogy megosszák titkaik más népek fiaival. Nem bánja persze e hiányosságát; élezni tud, neki ennyi épp elég. Élénken él emlékei között a Wegtoreni Kohó képe. Nem volt akkora, mint ez itt, de sokkal forgalmasabb volt. Kiszolgáltak ők mindenkit, persze eltérő feláron. Mindig minden attól függött, épp melyik neves család tette kezét a céhre.
Járt már e műhely falai között nem egyszer, alighanem ismerik is. Nem is rejti véka alá sem kilétét, sem jöttének okát.*
-A kikészített tretilbőrért jöttem. A vértért. *Szólal meg, mihelyst a pulthoz lépett. Reményei szerint semmit sem baltáztak el. Tisztában van vele, hogy egy efféle bestiavért nem egyszerű feladat még egy szakképzett kovácsmesternek sem. Elvégre teljesen más szakértelmet igényel, mintha fémet munkálnának meg. Van bizadalma az itteni mesteremberekben, elvégre nem egyszer állította már őket feladat elé.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-14 20:45:09
Üzenet elküldve: 2025-05-14 20:45:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Ha bátor ha nem, de ott van, még ha egy aprócska tű is lenne a hatalmas széna kazalban. Valóban sok segítsége volt abban Mai. De felvetődik a kérdés mint a réges-régen emlegetett tyúk és tojás kérdésénél is. Melyik volt előbb. Még ha Szikra is volt az első aki találkozott Graellel, ezzel megjárva a rögös utakat ahhoz a jeges szívhez. Tán Mai volt az aki valahogy képes volt egy apró kulcsot varázsolni, hogy belopja magukat oda.
Akárhogy is történt, megtörtént és ezt a férfi sem tagadhatja, akármennyire is húzná a száját. Ha egyszer is képes lenne akár még csavart módon megemlíteni, biztos lehet benne, sokat fogja hallani a két hegyes fülűtől.
Nem csak Grael miatt teszi saját maga gyötrését. De maga miatt is, tudni akarja azt kicsoda Ő és honnan érkezett, mi történt a családjával.
Grael kérdésére még próbálna válaszolni, mintha hebegne valamit, de már érthetetlen hörgésként hagyja el csak száját, mintha az utolsó gondolatokat sajtolná ki fejéből. Még szerencse, hogy csak ketten vannak a műhely előtt. A járókelőek még valami rosszra gondolnának. A fájdalom ami általában hamar elmúlik, most még erős sajgásként marad jelzőnek a lány számára. Ne próbálkozzon többet a saját maga érdekében. Elméje így is nehezen adta ezt a pár morzsát, megvédve a keserű igazságtól, amit mélyen legbelül csak az elme tudhat, még a gazdája sem.
Tekintete mintha enyhén elhomályosodott volna, vagy a fájdalomtól kifacsart könnyek, vagy valami másabb. De kótyagosnak érzi magát, és Grael emelésére, ernyedten lóg csupán a férfi kezeiben.*
-Haza? Rendben.
*Mondja pilledten, szinte alig tudja mi is történik vele. A bódult állapot egyelőre még tart.
Viszont ha járókelő nem is vette őket észre, a kovács mester igen, legalább is távozásukat. A műhely ajtaja lassan nyitódik és a megtermett kovács alakja formálódik ki mögüle. Aki meglátja az elsétálni készülő párost.*
-Héj! Álljon meg!
*Szól oda Graelnek, hangjában nem érezhető az, mintha okolná bármi miatt is a férfit, mivel a kezében egy csomag látható, nem tűnik nagynak, inkább vaskosabbnak.*
-Nézzék ezt meg, egy tündér rendelte magának, de már hatok óta nem jött érte. Hátha jó lesz a lánykának.
*Mondja még lassú léptekkel, ahogy a csomagot nyújtja Grael irányába. A csomagban pedig az általuk rendelt teljes bőrvért szettje található. Ekkor pillantja meg a másik kezében elpilledt lánykát.*
-Az apróságot meg mi lelte? Jól van?
*Kérdezi érdeklődve némi aggodalommal a hangjában.
Cili a másik ismeretlen hangra emeli fel hátra billent fejét.*
-Grael, már jobban vagyok, le tehetsz.
*Mondja még picit gyengén, ahogy mocorogni kezd a férfi kezeiben. Igaz, feje még sajog, de járni még tud, így is eleget cipelte őt Grael nem élne vissza a férfi türelmével, még ilyen állapotban sem.*
*Ha bátor ha nem, de ott van, még ha egy aprócska tű is lenne a hatalmas széna kazalban. Valóban sok segítsége volt abban Mai. De felvetődik a kérdés mint a réges-régen emlegetett tyúk és tojás kérdésénél is. Melyik volt előbb. Még ha Szikra is volt az első aki találkozott Graellel, ezzel megjárva a rögös utakat ahhoz a jeges szívhez. Tán Mai volt az aki valahogy képes volt egy apró kulcsot varázsolni, hogy belopja magukat oda.
Akárhogy is történt, megtörtént és ezt a férfi sem tagadhatja, akármennyire is húzná a száját. Ha egyszer is képes lenne akár még csavart módon megemlíteni, biztos lehet benne, sokat fogja hallani a két hegyes fülűtől.
Nem csak Grael miatt teszi saját maga gyötrését. De maga miatt is, tudni akarja azt kicsoda Ő és honnan érkezett, mi történt a családjával.
Grael kérdésére még próbálna válaszolni, mintha hebegne valamit, de már érthetetlen hörgésként hagyja el csak száját, mintha az utolsó gondolatokat sajtolná ki fejéből. Még szerencse, hogy csak ketten vannak a műhely előtt. A járókelőek még valami rosszra gondolnának. A fájdalom ami általában hamar elmúlik, most még erős sajgásként marad jelzőnek a lány számára. Ne próbálkozzon többet a saját maga érdekében. Elméje így is nehezen adta ezt a pár morzsát, megvédve a keserű igazságtól, amit mélyen legbelül csak az elme tudhat, még a gazdája sem.
Tekintete mintha enyhén elhomályosodott volna, vagy a fájdalomtól kifacsart könnyek, vagy valami másabb. De kótyagosnak érzi magát, és Grael emelésére, ernyedten lóg csupán a férfi kezeiben.*
-Haza? Rendben.
*Mondja pilledten, szinte alig tudja mi is történik vele. A bódult állapot egyelőre még tart.
Viszont ha járókelő nem is vette őket észre, a kovács mester igen, legalább is távozásukat. A műhely ajtaja lassan nyitódik és a megtermett kovács alakja formálódik ki mögüle. Aki meglátja az elsétálni készülő párost.*
-Héj! Álljon meg!
*Szól oda Graelnek, hangjában nem érezhető az, mintha okolná bármi miatt is a férfit, mivel a kezében egy csomag látható, nem tűnik nagynak, inkább vaskosabbnak.*
-Nézzék ezt meg, egy tündér rendelte magának, de már hatok óta nem jött érte. Hátha jó lesz a lánykának.
*Mondja még lassú léptekkel, ahogy a csomagot nyújtja Grael irányába. A csomagban pedig az általuk rendelt teljes bőrvért szettje található. Ekkor pillantja meg a másik kezében elpilledt lánykát.*
-Az apróságot meg mi lelte? Jól van?
*Kérdezi érdeklődve némi aggodalommal a hangjában.
Cili a másik ismeretlen hangra emeli fel hátra billent fejét.*
-Grael, már jobban vagyok, le tehetsz.
*Mondja még picit gyengén, ahogy mocorogni kezd a férfi kezeiben. Igaz, feje még sajog, de járni még tud, így is eleget cipelte őt Grael nem élne vissza a férfi türelmével, még ilyen állapotban sem.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:31:12
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:31:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Nem árt azért csínján bánni a bátor kijelentésekkel. Az elképzelhető, hogy a férfi lelkében lakozó, végtelen fagyos táj jéghideg gleccserei között Szikra rátalált egy nehezen ugyan, de járható útra a férfi szívéhez, de nem egyedül tette, és az az aprócska láng egyelőre még nem elég ahhoz, hogy akárcsak megolvassza a temérdek mennyiségű jeget.
A tanácsok egy ígéret miatt hangzanak el, melyet be akar tartani. Megígérte a lány anyjaként emlegetett fél-elfnek, hogy megpróbál minél többet megtudni Szikra furcsán titokzatos múltjáról, de ahhoz az kell, hogy emlékezzen, még akkor is, ha fáj.
Valóban minden mozdulatát követi a tekintetével, de egyelőre még csupán válaszokat vár.*
- Ispotály. Nem az erdőben, hanem valahol, egy messzi településen. Értem. Jó lesz ez, csak erőltesd még meg magad egy kicsit! Mire emlékszel még? *Faggatná tovább szerencsétlent, s úgy tűnik, hogy Szikra meg is akar felelni az elvárásainak, mert a férfi szívének jéghegyei közötti kalandja után most a saját lelkének sötét és kínzó mélyére keresi az utat, de hiába. Úgy tűnik, hogy a lány ereje ma eddig tartott, ma ennyire volt képes, és ezt Grael maga is belátja. Ennek most itt a vége.*
- Jól van, jól van! Nem kell tovább szenvedned. Ma már nem. Gyere, állj fel! *A kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről, de végül nem várja meg, amíg a kis elf belékapaszkodik. Leguggol hozzá, és felnyalábolja a könnyű kis testet, így Szikra csak azt érezheti, még ha a most már szemébe lógó hajtincsei miatt látni nem is látja, ahogy az izmos karok elemelik őt a talajtól.*
- Most hazaviszlek, rendben? Addig próbálj meg megnyugodni. Visszaviszlek az árvaházba, Maihoz, ahol megbeszéljük vele, amit most el tudtál nekem mondani. Megdicsérlek. Ügyes voltál. *Azzal hátat fordítva a kovácsműhelynek, a poros úton megindulva hagyják azt maguk mögött. Grael súlyos léptekkel halad az egykori nemesi rezidencia felé, ölében a meggyötört kislánnyal. A jutalma az, hogy a marcona városőr most tényleg gondoskodni próbál róla.*
*Nem árt azért csínján bánni a bátor kijelentésekkel. Az elképzelhető, hogy a férfi lelkében lakozó, végtelen fagyos táj jéghideg gleccserei között Szikra rátalált egy nehezen ugyan, de járható útra a férfi szívéhez, de nem egyedül tette, és az az aprócska láng egyelőre még nem elég ahhoz, hogy akárcsak megolvassza a temérdek mennyiségű jeget.
A tanácsok egy ígéret miatt hangzanak el, melyet be akar tartani. Megígérte a lány anyjaként emlegetett fél-elfnek, hogy megpróbál minél többet megtudni Szikra furcsán titokzatos múltjáról, de ahhoz az kell, hogy emlékezzen, még akkor is, ha fáj.
Valóban minden mozdulatát követi a tekintetével, de egyelőre még csupán válaszokat vár.*
- Ispotály. Nem az erdőben, hanem valahol, egy messzi településen. Értem. Jó lesz ez, csak erőltesd még meg magad egy kicsit! Mire emlékszel még? *Faggatná tovább szerencsétlent, s úgy tűnik, hogy Szikra meg is akar felelni az elvárásainak, mert a férfi szívének jéghegyei közötti kalandja után most a saját lelkének sötét és kínzó mélyére keresi az utat, de hiába. Úgy tűnik, hogy a lány ereje ma eddig tartott, ma ennyire volt képes, és ezt Grael maga is belátja. Ennek most itt a vége.*
- Jól van, jól van! Nem kell tovább szenvedned. Ma már nem. Gyere, állj fel! *A kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről, de végül nem várja meg, amíg a kis elf belékapaszkodik. Leguggol hozzá, és felnyalábolja a könnyű kis testet, így Szikra csak azt érezheti, még ha a most már szemébe lógó hajtincsei miatt látni nem is látja, ahogy az izmos karok elemelik őt a talajtól.*
- Most hazaviszlek, rendben? Addig próbálj meg megnyugodni. Visszaviszlek az árvaházba, Maihoz, ahol megbeszéljük vele, amit most el tudtál nekem mondani. Megdicsérlek. Ügyes voltál. *Azzal hátat fordítva a kovácsműhelynek, a poros úton megindulva hagyják azt maguk mögött. Grael súlyos léptekkel halad az egykori nemesi rezidencia felé, ölében a meggyötört kislánnyal. A jutalma az, hogy a marcona városőr most tényleg gondoskodni próbál róla.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1563-1582