//Megérkezve Artheniorba//
- Erre is van megoldás: itt elnézést kérünk a zavarásért, sarkon fordulunk, és keresünk egy elf kovácsot. Ismersz ilyet a városban?
*Megint szemtelenül mosolyog, ugyanis erősen sejti, hogy ha Zaras ismerne hegyesfülű mestert, akkor most nála lennének, és nem ebben a műhelyben. Azzal pedig kénytelen lesz megbékélni a szürke hajú, hogy Daewe hajlamos sokat beszélni, és a tekintélytisztelet sem tartozik legfőbb erényei közé. Pontosabban szólva azzal is gyakran használ pimasznak, szemtelennek tűnő hangot, azt is szereti ugratni, akinek egyébként megadja azt, ami kijár neki. Zarasnak legfeljebb azért lehet ez új, mert előtte eddig, talán tudat alatt, visszafogta magát. Az a reggel elég nehezen felejthető élmény volt, csak mostanra sikerült feloldódnia a társaságában.*
- Hm? *Kapja fejét társa felé, aki akkor tesz egy megjegyzést, amikor a mester előbukkan.* - Igen, persze, potenciális kuncsaftot.
*A potenciális szót megnyomja, szeme sarkából sandít Zaras felé, mérlegelve, hogy mikor lépi át azt a határt, amikor a szürke tarkón csapja. Biztosan nem véletlenül mondta halkan, amit mondott, ő pedig most bemószerolta. Szerinte ennyi bőven belefér. Hogy a másik mit gondol erről, az persze már más kérdés.*
- Elememben? Nem tudom, mire gondolsz...
*Ha Zaras és a mester csak rátérnek az üzletre, vagy legalábbis Zaras előadja óhaját, akkor Daewe unaloműzésként nekiáll nézegetni a falra kitett fegyvereket. Kicsit unott arckifejezéssel szemlélődik. Azt a pallost meg sem tudná mozdítani, vagy csak vonszolná maga után a földön. Sejtelme sincs, ahogy annak a másik kardnak miért hullámos a pengéje? Csak dísz vagy van funkciója is? Már elfordulna a tárlattól, amikor észrevesz valamit, amihez közelebb is lép, kicsit még a száját is eltátja. A tőrnek aprólékos gonddal kidolgozott, kitárt szárnyakat mintázó keresztvasa van, a markolat halvány, világos, finoman erezett és fényes hatású fa, mintha egy darabból készült volna. A markolatgomb csak jelzés értékű, funkciója kimerülhet abban, hogy a markolatot a pengéhez rögzíti. Utóbbiból semmi nem látszik, hüvelybe van bújtatva. Ez pedig ezüst csillogású, vésett inda- és levélmotívumokkal gazdagon díszített. A tulajdonos derékszíjához fél tucat, finoman csavart szemből álló lánccal rögzíthető. Daewe pedig el van varázsolva a látásától, kezét is kinyújtja, hogy ujjai hegyével végigcirógasson rajta. Azt látja, hogy díszfegyverről van szó, nem használati tárgyról, de ez nem számít. Nem fegyverforgatás a mestersége.
A törpe mester és Zaras felé sandít. Hirtelen az elhatározás, hogy ha ők végeztek, neki is feltétlenül szót kell váltania a kováccsal.*