//Suttogó//
//Savanyú Ukrom//
*Nem vár nagy lelkesedést a Suttogótól, már annak is örül, hogy az első alkalommal nem állt el az üzlettől, amikor nem tudta teljesíteni a rá eső részt. A fiola gazdát cserél, az első lépés megvan, és odakint a csikót is megmutatja Reyikának. Az állatot már sokkal precízebben vizsgálja meg a nő, amit Aztyan érdeklődve figyel és félmosolyra húzza ajkait, amikor a Suttogó elégedettnek tűnik. Megnyugodhat.
Nem kíván újabb bemutatót az állatoktól, legutóbb is lenyűgöző volt, amit tudtak, így nem is kéri újra a nőt. Amikor Reyika a kezét nyújtja, visszafogott félmosollyal adja jobbját, hogy megpecsételjék az üzletet.*
- Nagyon köszönöm a türelmét, Reyika. Remélem, máskor is lesz szerencsénk együtt dolgozni és ígérem, akkor már nem ütközünk semmilyen problémába. *Mondja őszintén, ám ez még nem bizonysága annak, hogy a Suttogó valóban dolgozik majd velük. Ezt a nő eldönti majd maga.
A kutyákat és a sast átveszi, jobb híján egy kennelbe tudja rázni őket és megkér egy kovácssegédet, hogy gondoskodjon róluk, míg értesíti a megrendelőt.*
- Köszönöm és Teysus óvja! *Köszön el a Suttogótól, aki a hátsó kapun át könnyedén távozhat a csikóval és az ellenszerrel, ha más nincs.
Ezután visszatér a vásárlótérbe, elégedetten, mert bár volt egy kis fennakadás, azért sikerült megkötni ezt az üzletet is.
Épp az asztala felé tart, hogy kikeresse a megrendelőlapot, amikor meghallja a nevét.*
- Jó napot, uram. *Lép oda a jámbor óriás mellé a pultnál, hogy megérdeklődje, ki keresi. Az ork mintha ismerős lenne neki, talán már üzleteltek korábban.*
- Én vagyok Aztyan, a Kereskedőház intézője. Miben segíthetek? *Mutatkozik be és várja, hogy a férfi milyen ügyben keresi őt.*