Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:37:28
Üzenet elküldve: 2013-12-09 22:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Az óriás így is jó erőben van és nem hagyja el magát. A lábtörése ellenére is igyekszik, úgyhogy Tikronnak fel kell kötnie a nadrágzsinórt, hogy ne maradjon le. Az óriás nagyokat vigyorog közben, biztosan viccesnek találja a "kisembört", ahogy ő mondja. Aztán mesél egy kicsit arról, hogy merre járt és hol élt, hol nőtt fel. Egy hegyi óriásról van szó, aki a kövek között élt. Olyan kemény a stílusa is, mint a szikla és az, hogy számos "egyvérbülvaló család" lakott ott, következtetni enged arra, hogy nem volt túl értelmes kis közösség. Az ilyesminek általában sérült gyerekek a következményei, de bizonyos kultúrákban ez teljesen természetes. Fontosabb nekik az összetartozás, mint a hasonló dolgok. Aztán ha apja-anyja ilyen volt, akkor senkit nem zavar, hogy a gyerek is olyan.
Chadur viszont egy agresszív faluról beszél, aminek a népessége végül saját magát irtotta ki. Ezt a szomorú témát viszont rögtön feldobja az ünnepségek ecsetelésével és ekkor már Tikron elneveti magát. Ezek a versenyszámok nagyon viccesen hangzanak, főleg Chadur előadásában.
Mikor Chadur elköszön ezzel a furcsa fordulattal, a gnóm visszainteget az óriásnak és mosolyogva nézi, ahogy az távozik. Egy kicsit még gondolkozik a "vér és bél" elköszönésen. Talán egy jókívánság akar lenni. Az óriás azt kívánta ezzel, hogy mindig legyen húsáru az asztalon. Már volt értelme ennek a napnak is. Megszabadult a bőrtől és az jó helyre került, egy szegény, lesérült óriáshoz, aki nagyon örült neki. Ráadásul megismert egy mókás fickót, nagyon eredeti szövegeléssel és előadókészséggel. Mikor a hatalmas alak a mankóival együtt eltűnik, a gnóm átgondolja, mit lehetne még tenni most. Eszébe ötlik, hogy Tillivel rendeltek egy újabb díszt a lány karláncára és Tikron gyűrűjére egy vésetet. A gnóm nem akarja, hogy elvesszen amit kértek, ezért inkább elmegy és átveszi. A tisztás felé megy és az erdőn átvágva a kopácsolás hangjai a műhelybe vezetik. Nincs túl közel, de nem is kell olyan fenemód messzire mennie. Benyit és megint megcsapja a forróság és a fémek szaga. Köszönti a kovácsmestert és érdeklődik a megrendelt dolgokról. A gyűrűjébe nagyon szép gravírozással került bele a "Tilli Yari" felirat. Megköszöni és elintézi, amit kell. Ha fogadott leánya egy napon visszatér, akkor ezt a számára sokat jelentő karláncot már egy dísszal, a fogadott apjára emlékeztető dísszel gazdagabban kapja meg. A gnóm pedig nem csak a fejében, de az ujján hordott gyűrűn is hordozni fogja a kedves leányzó emlékét.*
Chadur viszont egy agresszív faluról beszél, aminek a népessége végül saját magát irtotta ki. Ezt a szomorú témát viszont rögtön feldobja az ünnepségek ecsetelésével és ekkor már Tikron elneveti magát. Ezek a versenyszámok nagyon viccesen hangzanak, főleg Chadur előadásában.
Mikor Chadur elköszön ezzel a furcsa fordulattal, a gnóm visszainteget az óriásnak és mosolyogva nézi, ahogy az távozik. Egy kicsit még gondolkozik a "vér és bél" elköszönésen. Talán egy jókívánság akar lenni. Az óriás azt kívánta ezzel, hogy mindig legyen húsáru az asztalon. Már volt értelme ennek a napnak is. Megszabadult a bőrtől és az jó helyre került, egy szegény, lesérült óriáshoz, aki nagyon örült neki. Ráadásul megismert egy mókás fickót, nagyon eredeti szövegeléssel és előadókészséggel. Mikor a hatalmas alak a mankóival együtt eltűnik, a gnóm átgondolja, mit lehetne még tenni most. Eszébe ötlik, hogy Tillivel rendeltek egy újabb díszt a lány karláncára és Tikron gyűrűjére egy vésetet. A gnóm nem akarja, hogy elvesszen amit kértek, ezért inkább elmegy és átveszi. A tisztás felé megy és az erdőn átvágva a kopácsolás hangjai a műhelybe vezetik. Nincs túl közel, de nem is kell olyan fenemód messzire mennie. Benyit és megint megcsapja a forróság és a fémek szaga. Köszönti a kovácsmestert és érdeklődik a megrendelt dolgokról. A gyűrűjébe nagyon szép gravírozással került bele a "Tilli Yari" felirat. Megköszöni és elintézi, amit kell. Ha fogadott leánya egy napon visszatér, akkor ezt a számára sokat jelentő karláncot már egy dísszal, a fogadott apjára emlékeztető dísszel gazdagabban kapja meg. A gnóm pedig nem csak a fejében, de az ujján hordott gyűrűn is hordozni fogja a kedves leányzó emlékét.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-23 18:45:53
Üzenet elküldve: 2013-11-23 18:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Nem örül, legkevésbé sem örül annak, hogy ennyi lézengő, kíváncsi, vélhetőleg pletykafészeknek engedi az ideje, hogy itt ólálkodjon. Ez jelentősen megnehezíti majd a dolgát.
Magában átkozódik is egy sort, mielőtt olvasni kezdi a levelet.*
~Ennek se füle, se farka... De azért az első sor hízelgő. A nap éjfélkor is fényes...~
*Felsóhajt, megingatja a fejét, majd gyorsan összehajtja a levelet. Ám mikor visszasüllyesztené az va zsebébe, akkor jut eszébe, hogy talán valóban a levélhez kapcsolódik, amit az inas súgott neki a távozás előtt. Újra elolvassa hát a csúnyán papírra vetett szavakat.*
~Tehát éjfél?~
*Gondolatban ismét elszór pár szitkot, s közben hevesen sajnálkozik, hogy nem tud annyira csúnya kifejezéseket, amik kifejeznék, mennyire tele van már a bakancsa ezzel az egésszel.
Nagy dilemmában van. Várjon és tegye, amit jóelőre kifundált, vagy dobja sutba tervét és tegyen kockára akár mindent, beleértve talán a létét is?
Percekig gondolkodik. Az okokat keresi, miért íródhatott a levél, mit akarhat a kovácsinas... hogyan teljesíthetné a feladatát, ha eleget tesz a levélben foglalt kérésnek.
Végül a második variáció mellett dönt, mivel nem gondolja áthidalhatatlannak az elméjében felvetődött, tervével kapcsolatos problémákat.*
~El lehet odázni mindent. Idő lenne még az érkezéséig, biztosan nem indult még útnak. Most egyébként sem lenne alkalmas, míg ennyien tobzódnak itt.~
*Elteszi a levelet, mit sem törődve a bámész lelkekkel lép ki vissza az erdőből a kovácsműhely mögötti, kevésbé fás területre, s indul meg vissza, a piac felé. Bár az idő nem igazán szorítja -hiszen mindent rá bíztak, csak ő akart minél hamarabb túllenni az egészen-, mégis a legrövidebb utat választja arrafelé. Akár bolondnak nézi majd a kovács vagy az inasa, a műhelyen át akar a piacra jutni és kész.
Sebesen robogna végig az épületen, ha nem akadna az útjába valami... Egy tekercset lát épp lepottyanni a földre. Pillantása a holmi -néhai- tulajdonosára siklik, s bár talán az illem úgy diktálná, hogy a talált tárgyat visszaadja neki, ehelyett csak felkapja azt a földről és viszi is tovább.
Egy pillanat múlva már ki is bontja a birtokába került tekercset, puszta kíváncsiságból, s haladtában olvas bele. Újabb három lépés után azonban megtorpan, s összehúzott szemöldökkel futtatja ismét végig szemeit a sorokon.*
- Hmm. Na jó, üsse kavics, nem emelem el tőle csak úgy.
*Megvonja a vállát, s máris leakasztja övéről pénzes erszényét. Utolérve a tekercset elhullajtó férfit, nem kertel sokat, csupán meglóbálja az orra előtt a tekercset, majd elé tárja gondolatait.*
- Lenne egy ajánlatom. Szükségem lenne erre, ha nem bánja. Ha viszont bánja, kiengesztelném mondjuk ezer arannyal. Annyi gondolom, nem kevés érte.
*Megvonja a vállát, hiszen legkevésbé sem érdekli a pénz. Igazán meg sem várja Zrekil Losef válaszát, máris kezébe nyomja az 1000 aranyat tartalmazó zsákocskát,
és tovább is megy, hogy végre egyeztethessen a változásokról az illetékessel*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.23 18:46:58
*Nem örül, legkevésbé sem örül annak, hogy ennyi lézengő, kíváncsi, vélhetőleg pletykafészeknek engedi az ideje, hogy itt ólálkodjon. Ez jelentősen megnehezíti majd a dolgát.
Magában átkozódik is egy sort, mielőtt olvasni kezdi a levelet.*
~Ennek se füle, se farka... De azért az első sor hízelgő. A nap éjfélkor is fényes...~
*Felsóhajt, megingatja a fejét, majd gyorsan összehajtja a levelet. Ám mikor visszasüllyesztené az va zsebébe, akkor jut eszébe, hogy talán valóban a levélhez kapcsolódik, amit az inas súgott neki a távozás előtt. Újra elolvassa hát a csúnyán papírra vetett szavakat.*
~Tehát éjfél?~
*Gondolatban ismét elszór pár szitkot, s közben hevesen sajnálkozik, hogy nem tud annyira csúnya kifejezéseket, amik kifejeznék, mennyire tele van már a bakancsa ezzel az egésszel.
Nagy dilemmában van. Várjon és tegye, amit jóelőre kifundált, vagy dobja sutba tervét és tegyen kockára akár mindent, beleértve talán a létét is?
Percekig gondolkodik. Az okokat keresi, miért íródhatott a levél, mit akarhat a kovácsinas... hogyan teljesíthetné a feladatát, ha eleget tesz a levélben foglalt kérésnek.
Végül a második variáció mellett dönt, mivel nem gondolja áthidalhatatlannak az elméjében felvetődött, tervével kapcsolatos problémákat.*
~El lehet odázni mindent. Idő lenne még az érkezéséig, biztosan nem indult még útnak. Most egyébként sem lenne alkalmas, míg ennyien tobzódnak itt.~
*Elteszi a levelet, mit sem törődve a bámész lelkekkel lép ki vissza az erdőből a kovácsműhely mögötti, kevésbé fás területre, s indul meg vissza, a piac felé. Bár az idő nem igazán szorítja -hiszen mindent rá bíztak, csak ő akart minél hamarabb túllenni az egészen-, mégis a legrövidebb utat választja arrafelé. Akár bolondnak nézi majd a kovács vagy az inasa, a műhelyen át akar a piacra jutni és kész.
Sebesen robogna végig az épületen, ha nem akadna az útjába valami... Egy tekercset lát épp lepottyanni a földre. Pillantása a holmi -néhai- tulajdonosára siklik, s bár talán az illem úgy diktálná, hogy a talált tárgyat visszaadja neki, ehelyett csak felkapja azt a földről és viszi is tovább.
Egy pillanat múlva már ki is bontja a birtokába került tekercset, puszta kíváncsiságból, s haladtában olvas bele. Újabb három lépés után azonban megtorpan, s összehúzott szemöldökkel futtatja ismét végig szemeit a sorokon.*
- Hmm. Na jó, üsse kavics, nem emelem el tőle csak úgy.
*Megvonja a vállát, s máris leakasztja övéről pénzes erszényét. Utolérve a tekercset elhullajtó férfit, nem kertel sokat, csupán meglóbálja az orra előtt a tekercset, majd elé tárja gondolatait.*
- Lenne egy ajánlatom. Szükségem lenne erre, ha nem bánja. Ha viszont bánja, kiengesztelném mondjuk ezer arannyal. Annyi gondolom, nem kevés érte.
*Megvonja a vállát, hiszen legkevésbé sem érdekli a pénz. Igazán meg sem várja Zrekil Losef válaszát, máris kezébe nyomja az 1000 aranyat tartalmazó zsákocskát,
és tovább is megy, hogy végre egyeztethessen a változásokról az illetékessel*A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.23 18:46:58
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-23 16:49:56
Üzenet elküldve: 2013-11-23 16:49:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A nő szavaira mindössze mosolyogva bólint, majd a hátsó kijáraton keresztül elhagyja a templomot, meg is akad a szeme egy jobbra-balra sétálgató férfin, ugyanakkor nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Biztos vár valakit. Az már inkább érdekes számára, hogy egy hasonló alakot lát meg alig fél perccel később is a temető közepén sétálgatni. Mivel csak messziről látja, legfeljebb a ruhák egyforma színe tűnhet fel neki.*
~ Biztos valami vallás tagjai, azért egyforma a ruhájuk. Könnyen lehet, hogy mindegyik a másikra vár ~
*Erre a gondolatra elmosolyodik, majd halad tovább. A folyóparton egy kicsit megáll, és gyűjt pár gyümölcsöt az egyik fáról, hiszen amit Allynnal a tisztás felé menet gyűjtöttek, az már erősen fogyóban van (olyannyira, hogy a szentélyben ette meg az utolsót). Gondosan ügyel rá, hogy ez erre a célra tartott vastag vászonzsákba tegye a gyümölcsöket, nehogy valamelyik összepréselődjön,és tönkretegye a tekercseket. Miután mindezzel végzett, újból a hátára kapja a batyut, és a kovácsműhely felé veszi az irányt. Járt már ott egyszer, így el sem tudná téveszteni az utat, habár reméli, hogy az akkor látottak nem ismétlődnek meg. Nem akar újra fegyverek gyűrűjében magához térni. A tisztáson áthaladva pedig a vakító fénygömbök képe sejlik fel előtte, amely igencsak fájdalmas élmény volt. Tulajdonképpen a városnak ezt a részét csak az entitással való kalandokról is felismerhetné. Azonban a dombocskára nem mászik fel pusztán azért, hogy még pontosabban maga elé idézhesse az élményeket, helyette az erdő felé veszi az irányt. A fák sűrűjében mindig is nehezére esett a tájékozódás, habár gnóm létére legalább annyira szereti a természetet, mint az elfek. Viszont nincs nehéz dolga, egyszerűen csak egy irányban kell végig haladnia, majd egy apró kanyar a végén, és már ott is van. A kis épület látványa mindig mosolyt csal az arcára, az már kevésbé, amikor a bentről kiszűrődő hőt megérzi, azonban jelenleg ott még nem tart. Már éppen belökné a műhely ajtaját, amikor meggondolja magát... Nem kockáztathatja ilyesmi miatt a lebukást. Így azzal a lendülettel, ahogy idejött, meg is fordul, észre sem véve, hogy egy már előzőleg is félig kilógó tekercs most végérvényesen kiesett a batyujából, és lepottyant a fűbe.*
*A nő szavaira mindössze mosolyogva bólint, majd a hátsó kijáraton keresztül elhagyja a templomot, meg is akad a szeme egy jobbra-balra sétálgató férfin, ugyanakkor nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Biztos vár valakit. Az már inkább érdekes számára, hogy egy hasonló alakot lát meg alig fél perccel később is a temető közepén sétálgatni. Mivel csak messziről látja, legfeljebb a ruhák egyforma színe tűnhet fel neki.*
~ Biztos valami vallás tagjai, azért egyforma a ruhájuk. Könnyen lehet, hogy mindegyik a másikra vár ~
*Erre a gondolatra elmosolyodik, majd halad tovább. A folyóparton egy kicsit megáll, és gyűjt pár gyümölcsöt az egyik fáról, hiszen amit Allynnal a tisztás felé menet gyűjtöttek, az már erősen fogyóban van (olyannyira, hogy a szentélyben ette meg az utolsót). Gondosan ügyel rá, hogy ez erre a célra tartott vastag vászonzsákba tegye a gyümölcsöket, nehogy valamelyik összepréselődjön,és tönkretegye a tekercseket. Miután mindezzel végzett, újból a hátára kapja a batyut, és a kovácsműhely felé veszi az irányt. Járt már ott egyszer, így el sem tudná téveszteni az utat, habár reméli, hogy az akkor látottak nem ismétlődnek meg. Nem akar újra fegyverek gyűrűjében magához térni. A tisztáson áthaladva pedig a vakító fénygömbök képe sejlik fel előtte, amely igencsak fájdalmas élmény volt. Tulajdonképpen a városnak ezt a részét csak az entitással való kalandokról is felismerhetné. Azonban a dombocskára nem mászik fel pusztán azért, hogy még pontosabban maga elé idézhesse az élményeket, helyette az erdő felé veszi az irányt. A fák sűrűjében mindig is nehezére esett a tájékozódás, habár gnóm létére legalább annyira szereti a természetet, mint az elfek. Viszont nincs nehéz dolga, egyszerűen csak egy irányban kell végig haladnia, majd egy apró kanyar a végén, és már ott is van. A kis épület látványa mindig mosolyt csal az arcára, az már kevésbé, amikor a bentről kiszűrődő hőt megérzi, azonban jelenleg ott még nem tart. Már éppen belökné a műhely ajtaját, amikor meggondolja magát... Nem kockáztathatja ilyesmi miatt a lebukást. Így azzal a lendülettel, ahogy idejött, meg is fordul, észre sem véve, hogy egy már előzőleg is félig kilógó tekercs most végérvényesen kiesett a batyujából, és lepottyant a fűbe.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-19 20:03:38
Üzenet elküldve: 2013-11-19 20:03:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Több mint egy hónapja meg van már, hogy a Mithraniel hajadon visszatért Arthenior városába. Azóta igyekezett kitudakolni ezt-azt a környéken, de bizonyára kívülállósága miatt nem igen jutott eredményre személyes problémájának megoldásában. S ennek tetejében még a szívében óvatoskodva melengetett Dwirinthalen úrnak, Ser Lazzurnak is nyoma veszett, bár már legutóbb is hivatkozott magánéleti problémáira, így nem is igyekezett olyan nagyon zargatni a harcost.
Ha nem félné ennyire az idő szorítását, nyugodt lélekkel várakozna, de bizonyos információknak birtokában már nem igazán engedheti meg magának a nyugodalmat. Szeretné megfogadni a férfi tanácsát, s nem önmagában nekivágni az ismeretlennek, szeretné megvárni az uraság felbukkanását is, de hát oly sok mindent szeretne... Egyelőre azonban még lesben várakozik, s igyekszik észrevétlen maradni az ellenség számára, ha egyáltalán létezik.
Ennek legősibb s tán legegyszerűbb módja, ha külsejével kerüli a feltűnést, és némileg álcázza is magát. Sötét barna - már-már fekete - haját legtöbbször feltűzve hordja, melynek óvó takarásában rejtőznek félvérűségét nyomatékosító hegyes, formás fülei. Ruházatában sincs semmi kirívó. Kényelmes úti ruháját is leváltotta az itteni ízlésnek jegyében, hogy még csak véletlenül se árulhassa el nemesi valóját, házának címerét s amúgy is, most inkább tetszeleg egy egyszerű halandó képében, semmint a Mithranielek tündöklő ékköveként, bár kortalan, szépen ívelt arcát meghagyta a külvilágnak. Nem úgy, mint a - többnyire - nyakában függő, ezüst családi ékszert, azt gondosan elrejtette, hogyha netán valakinek kifosztani támadna kedve a nőt, akkor se vesszen nyoma. Mondjuk ezen eset elkerülése végett kardját büszkén viseli az oldalán, még ha ezúttal csak egy egyszerű, dísztelen hüvelyben kell ülnie a nagy múltú darabnak. Markolata is holmi szedett-vedett bőrszíjjal van áttekerve, hogy véletlenül se lehessen ráismerni, mert bár ilyen messziségben nem terjedt a híre, azonban ha bárki a levél kapcsán őrá vadászik, könnyeden tudná azonosítani róla Aravaét.
Tehát ilyesformán igyekszik most a kovácshoz. Szeretné lekötni valamivel a figyelmét, s mi sem jobb erre, mint hogy a szenvedélyének, a kardoknak él. Hallott pár pletykát arról, hogy az artheniori mesterek igazán becses darabokat készítenek, s vétek lett volna kihagyni utazása során, hogy meg ne tekintsen, esetleg ne kovácsoltasson magának egyet.
Félvérűként nagyon is értékeli az emberek művészetét, szaktudását, s éppúgy hisz az ő pengéikben, mint a tündék mesébe illő darabjaiban.
Az odajutás azonban nem akadálymentes. Nem csak a szegények lakta negyeden, hanem az állandóan nyüzsgő piacon is át kell verekednie magát, hogy beléphessen a kovácsműhely vékony faajtaján. Nem mintha a szerencsétlen nincstelenekkel baja lenne, de épp az ilyen kétes helyeken bújnak meg azok, akik el akarnak tűnni a törvény szeme elől, a piac pedig egy igazi aranybánya a zsebtolvajoknak.
No de, egyik helyen sincsen dolga, így a lehetőségekhez mérten hamar eljut az olvadt fémek szagától terhes műhelybe. Nem túl nagy, de rendeltetésének éppen elegendő. Végigfuttatja szemeit a kiállított darabokon, ám hamar szemei elé kerül a kovács inasa.*
- Üdvözletem *Ejti ki ajkain a számára idegennek hatóan egyszerű köszöntést. Nem szokása ily gyér mivoltában üdvözletét tenni, azonban álcájának velejárója, hogy ne cifrázza az emberi mivoltot.* A Mesternél kívánnék érdeklődni kardok irányában, esetlegesen vásárlás céljából *Folytatja ekképp, s ennek fényében az inas is fejet bólint a maga üdvözlése után. Nem kell sokat bolyonganiuk az épületben, egy-kettőre a dolgos, jól megtermett úrhoz érkeznek, aki most is munkában van. Ám látva, hogy hölgy az érdeklődő, nem várakoztat sokáig.*
Ha nem félné ennyire az idő szorítását, nyugodt lélekkel várakozna, de bizonyos információknak birtokában már nem igazán engedheti meg magának a nyugodalmat. Szeretné megfogadni a férfi tanácsát, s nem önmagában nekivágni az ismeretlennek, szeretné megvárni az uraság felbukkanását is, de hát oly sok mindent szeretne... Egyelőre azonban még lesben várakozik, s igyekszik észrevétlen maradni az ellenség számára, ha egyáltalán létezik.
Ennek legősibb s tán legegyszerűbb módja, ha külsejével kerüli a feltűnést, és némileg álcázza is magát. Sötét barna - már-már fekete - haját legtöbbször feltűzve hordja, melynek óvó takarásában rejtőznek félvérűségét nyomatékosító hegyes, formás fülei. Ruházatában sincs semmi kirívó. Kényelmes úti ruháját is leváltotta az itteni ízlésnek jegyében, hogy még csak véletlenül se árulhassa el nemesi valóját, házának címerét s amúgy is, most inkább tetszeleg egy egyszerű halandó képében, semmint a Mithranielek tündöklő ékköveként, bár kortalan, szépen ívelt arcát meghagyta a külvilágnak. Nem úgy, mint a - többnyire - nyakában függő, ezüst családi ékszert, azt gondosan elrejtette, hogyha netán valakinek kifosztani támadna kedve a nőt, akkor se vesszen nyoma. Mondjuk ezen eset elkerülése végett kardját büszkén viseli az oldalán, még ha ezúttal csak egy egyszerű, dísztelen hüvelyben kell ülnie a nagy múltú darabnak. Markolata is holmi szedett-vedett bőrszíjjal van áttekerve, hogy véletlenül se lehessen ráismerni, mert bár ilyen messziségben nem terjedt a híre, azonban ha bárki a levél kapcsán őrá vadászik, könnyeden tudná azonosítani róla Aravaét.
Tehát ilyesformán igyekszik most a kovácshoz. Szeretné lekötni valamivel a figyelmét, s mi sem jobb erre, mint hogy a szenvedélyének, a kardoknak él. Hallott pár pletykát arról, hogy az artheniori mesterek igazán becses darabokat készítenek, s vétek lett volna kihagyni utazása során, hogy meg ne tekintsen, esetleg ne kovácsoltasson magának egyet.
Félvérűként nagyon is értékeli az emberek művészetét, szaktudását, s éppúgy hisz az ő pengéikben, mint a tündék mesébe illő darabjaiban.
Az odajutás azonban nem akadálymentes. Nem csak a szegények lakta negyeden, hanem az állandóan nyüzsgő piacon is át kell verekednie magát, hogy beléphessen a kovácsműhely vékony faajtaján. Nem mintha a szerencsétlen nincstelenekkel baja lenne, de épp az ilyen kétes helyeken bújnak meg azok, akik el akarnak tűnni a törvény szeme elől, a piac pedig egy igazi aranybánya a zsebtolvajoknak.
No de, egyik helyen sincsen dolga, így a lehetőségekhez mérten hamar eljut az olvadt fémek szagától terhes műhelybe. Nem túl nagy, de rendeltetésének éppen elegendő. Végigfuttatja szemeit a kiállított darabokon, ám hamar szemei elé kerül a kovács inasa.*
- Üdvözletem *Ejti ki ajkain a számára idegennek hatóan egyszerű köszöntést. Nem szokása ily gyér mivoltában üdvözletét tenni, azonban álcájának velejárója, hogy ne cifrázza az emberi mivoltot.* A Mesternél kívánnék érdeklődni kardok irányában, esetlegesen vásárlás céljából *Folytatja ekképp, s ennek fényében az inas is fejet bólint a maga üdvözlése után. Nem kell sokat bolyonganiuk az épületben, egy-kettőre a dolgos, jól megtermett úrhoz érkeznek, aki most is munkában van. Ám látva, hogy hölgy az érdeklődő, nem várakoztat sokáig.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-18 18:51:59
Üzenet elküldve: 2013-11-18 18:51:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*De már nem kell elviselnie semmit és senkit. Csakis Alexis-t, akit eddig nagyon úgy tűnt, hogy nem esik nehezére. Hiszen soha nem bántaná, mindig élvezi, ha együtt lehetnek és tényleg hajlandó lenne életét adni kedveséért.
Megint kuncog kicsit, hiszen annyira bolond néha az ő Xareth-je. El tudja képzelni, hogy miként sütné le pillantását, ha Lexi csak egy kicsit kevesebbet takaró ruhában jelenne meg előtte. Bár, tagadhatatlan, hogy hálóruhája sem egy bundás kabát, de az más.
Tudja jól, hogy milyen remekül döntött, bár inkább csak azért volt ily hirtelen elhatározás eredménye, mert nem szeretné túl sokáig húzni a dolgot. Hiába nem mondja ki, tudja, hogy Xareth mennyire vágyik, hogy máshol legyenek. De fontos, hogy mindig jó felszerelése legyen a lánynak, ha nem szeretne megsérülni.
Ahogy megkapja a vértet, már indulhatnak is kifelé, hiszen másra nincs éppen szüksége.*
- Végeztünk is! Nem tudom...
*Azt viszont tudja, hogy érdekes párosuk csak még furcsábbnak tűnne, ha itt kezdenének el romantikusan 'csináljuk azt, amit te szeretnél' játékba.*
- Menjünk haza, majd ott kitaláljuk.
*Apró csók, ő viszont merész és a sötételf arcára nyomja ajkait, majd már lép is előre, hogy indulhassanak, de kilépve a kovács műhelyéből, nem mozdul egy tapodtat sem, míg nem fonhatja elefántcsont fehér ujjait az ében tenyér megfelelő réseibe, egészen összesimítva kezüket. Gyengéd szorításával ragadja meg és már szinte rántja is magával, hogy induljanak haza.*
Megint kuncog kicsit, hiszen annyira bolond néha az ő Xareth-je. El tudja képzelni, hogy miként sütné le pillantását, ha Lexi csak egy kicsit kevesebbet takaró ruhában jelenne meg előtte. Bár, tagadhatatlan, hogy hálóruhája sem egy bundás kabát, de az más.
Tudja jól, hogy milyen remekül döntött, bár inkább csak azért volt ily hirtelen elhatározás eredménye, mert nem szeretné túl sokáig húzni a dolgot. Hiába nem mondja ki, tudja, hogy Xareth mennyire vágyik, hogy máshol legyenek. De fontos, hogy mindig jó felszerelése legyen a lánynak, ha nem szeretne megsérülni.
Ahogy megkapja a vértet, már indulhatnak is kifelé, hiszen másra nincs éppen szüksége.*
- Végeztünk is! Nem tudom...
*Azt viszont tudja, hogy érdekes párosuk csak még furcsábbnak tűnne, ha itt kezdenének el romantikusan 'csináljuk azt, amit te szeretnél' játékba.*
- Menjünk haza, majd ott kitaláljuk.
*Apró csók, ő viszont merész és a sötételf arcára nyomja ajkait, majd már lép is előre, hogy indulhassanak, de kilépve a kovács műhelyéből, nem mozdul egy tapodtat sem, míg nem fonhatja elefántcsont fehér ujjait az ében tenyér megfelelő réseibe, egészen összesimítva kezüket. Gyengéd szorításával ragadja meg és már szinte rántja is magával, hogy induljanak haza.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-18 12:48:25
Üzenet elküldve: 2013-11-18 12:48:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Változnak bizony, szerencséjére, ki tudja, meddig bírta volna az emberek között, akik elragadták otthonról. Így is csoda, hogy képes mondhatni normális életet folytatni Alexis mellett, nem kísértve hangoktól, bezárva a vakság sötétségébe.*
-Csak amit te is szeretnél.
*Hangja lágyan simul a fülbe, szeretné, ha minden úgy történne, ahogy az elf lánynak tökéletes. Nem terhet akar jelenteni, aki állandó jelenlétével plusz nehézségeket okoz, hanem olyan csöndes árnyék, amelyiknek a jelenléte, ha észrevétlen is, állandó, hogy a kellő pillanatban megmutassa magát és akár életét áldozza Érte.*
-Nagyszerű döntés.
*Nem kifejezetten ért a páncélokhoz, bár igyekszik nagyon sokat fejlődni és tanulni, még messze áll attól, hogy egy ilyen szituációban valóban egy szinten lehessen kedvesével. Annyi azonban biztos, hogy Lexi nem ok és megfontolás nélkül döntött emellett, így a választás csakis tökéletes lehet. Ehhez semmi kétség nem fér.*
-Mihez lenne kedved, ha itt végzünk?
*Újabb leheletkönnyű csók, ezúttal már a váll csúcsára. Nehéz megállni, hogy amikor itt áll előtte, ennyire közel, ne érintse, ne akarjon még többet kapni ebből a puha testből. Nehéz uralkodni magán, de természetesen eszében sincs ezt kimutatni, arcáról még mindig csak a derűs nyugalom árad. Jól tudja leplezni, csak egy-egy ilyen lopott csók, röpke érintés erejéig jut felszínre, de ezeket is nehéz félreérteni, annyira ártatlanok és szemérmesek.*
-Csak amit te is szeretnél.
*Hangja lágyan simul a fülbe, szeretné, ha minden úgy történne, ahogy az elf lánynak tökéletes. Nem terhet akar jelenteni, aki állandó jelenlétével plusz nehézségeket okoz, hanem olyan csöndes árnyék, amelyiknek a jelenléte, ha észrevétlen is, állandó, hogy a kellő pillanatban megmutassa magát és akár életét áldozza Érte.*
-Nagyszerű döntés.
*Nem kifejezetten ért a páncélokhoz, bár igyekszik nagyon sokat fejlődni és tanulni, még messze áll attól, hogy egy ilyen szituációban valóban egy szinten lehessen kedvesével. Annyi azonban biztos, hogy Lexi nem ok és megfontolás nélkül döntött emellett, így a választás csakis tökéletes lehet. Ehhez semmi kétség nem fér.*
-Mihez lenne kedved, ha itt végzünk?
*Újabb leheletkönnyű csók, ezúttal már a váll csúcsára. Nehéz megállni, hogy amikor itt áll előtte, ennyire közel, ne érintse, ne akarjon még többet kapni ebből a puha testből. Nehéz uralkodni magán, de természetesen eszében sincs ezt kimutatni, arcáról még mindig csak a derűs nyugalom árad. Jól tudja leplezni, csak egy-egy ilyen lopott csók, röpke érintés erejéig jut felszínre, de ezeket is nehéz félreérteni, annyira ártatlanok és szemérmesek.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-16 21:36:31
Üzenet elküldve: 2013-11-16 21:36:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány világuralom és egyéb apróságok//
*Saelo csendben nézelődik a különböző fegyverek, kardok, fejszék, buzogányok és hasonló hasznos fémtárgyak kavalkádjában. Közben pedig hallgatja a nagydarab férfi és a kovács eszmecseréjét a kardról. Kissé mosolyog is, amikor a kovács az árról van kérdezve.*
"Úgy látszik, hogy nem csak a magamfajta tisztes tolvajoknak van mostanság pénzre szüksége. Még az ilyen ténylegesen tisztességes emberek is arra kényszerülnek, hogy eladják a fegyvereiket."
*Sharien természetesen nem tudja, hogy az illető mennyire tisztességes, de mivel annak látszik, ezért az ő szemében az és az is marad amíg csak be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Nem mintha ennek bármilyen jelentősége lenne. Nem élnek olyan időket, hogy a tolvajok válogatni tudjanak, hogy kinek az erszényét akasztják le. A szükség bizony nagy úr. Válság van és ez nem kedvez a tolvajoknak sem. Vagy csak mindig a szegényeket sikerül meglopnia. Amikor a kovács kimondja, hogy négyszáz arany előleget tud adni, a tolvajon érdekes gondolatok futnak át.*
"Négyszáz arany az nem is rossz. Én is örülni tudnék így hirtelen annyi pénznek. Csak nekem nincsen ilyen jóféle acél kardom. De nem is kell. Nem illene a hivatásomhoz. A tőr viszont egy gyors és kicsi fegyver. És elég észrevétlenül lehet vele gyilkolni. Ez pedig minden szempontból előnyös kivéve természetesen a célpontéból."
*Gondolataiból a betoppanó őr szakítja ki. Ráemeli a tekintetét, de csak egy pillanatra. Ez is csak egy kutya közönséges városőr. Pár pillanat múlva távozik is a nagydarab fickóval, ő pedig egyedül marad idebent. Továbbra is nézegeti a különböző fegyvereket, de most már a tőrökre is vet egy-két pillantást. Előhúzza a saját tőrét és össze hasonlítja az olyanokkal mik jobbnak néznek ki. Hátha talál itt valami olyan fegyvert amivel precízen és gyorsan tud dolgozni illetve ölni és még pénze is van rá. Erre mondjuk kevés esélyt lát, de a remény hal meg utoljára. Amikor a kovács odalép hozzá és megkérdezi, hogy mit szeretne, ránéz majd közömbös hangon válaszol.*
- Nem, egyelőre csak nézelődöm. Majd ha szükségem van valamire akkor szólok.
*Ezzel le is tudta a kovácsot. Tovább nézelődik a műhelyben és várja, hogy találjon valami használható fegyvert.*
"Ma még a fegyverek között is vannak különösen ócskák."
*Saelo csendben nézelődik a különböző fegyverek, kardok, fejszék, buzogányok és hasonló hasznos fémtárgyak kavalkádjában. Közben pedig hallgatja a nagydarab férfi és a kovács eszmecseréjét a kardról. Kissé mosolyog is, amikor a kovács az árról van kérdezve.*
"Úgy látszik, hogy nem csak a magamfajta tisztes tolvajoknak van mostanság pénzre szüksége. Még az ilyen ténylegesen tisztességes emberek is arra kényszerülnek, hogy eladják a fegyvereiket."
*Sharien természetesen nem tudja, hogy az illető mennyire tisztességes, de mivel annak látszik, ezért az ő szemében az és az is marad amíg csak be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Nem mintha ennek bármilyen jelentősége lenne. Nem élnek olyan időket, hogy a tolvajok válogatni tudjanak, hogy kinek az erszényét akasztják le. A szükség bizony nagy úr. Válság van és ez nem kedvez a tolvajoknak sem. Vagy csak mindig a szegényeket sikerül meglopnia. Amikor a kovács kimondja, hogy négyszáz arany előleget tud adni, a tolvajon érdekes gondolatok futnak át.*
"Négyszáz arany az nem is rossz. Én is örülni tudnék így hirtelen annyi pénznek. Csak nekem nincsen ilyen jóféle acél kardom. De nem is kell. Nem illene a hivatásomhoz. A tőr viszont egy gyors és kicsi fegyver. És elég észrevétlenül lehet vele gyilkolni. Ez pedig minden szempontból előnyös kivéve természetesen a célpontéból."
*Gondolataiból a betoppanó őr szakítja ki. Ráemeli a tekintetét, de csak egy pillanatra. Ez is csak egy kutya közönséges városőr. Pár pillanat múlva távozik is a nagydarab fickóval, ő pedig egyedül marad idebent. Továbbra is nézegeti a különböző fegyvereket, de most már a tőrökre is vet egy-két pillantást. Előhúzza a saját tőrét és össze hasonlítja az olyanokkal mik jobbnak néznek ki. Hátha talál itt valami olyan fegyvert amivel precízen és gyorsan tud dolgozni illetve ölni és még pénze is van rá. Erre mondjuk kevés esélyt lát, de a remény hal meg utoljára. Amikor a kovács odalép hozzá és megkérdezi, hogy mit szeretne, ránéz majd közömbös hangon válaszol.*
- Nem, egyelőre csak nézelődöm. Majd ha szükségem van valamire akkor szólok.
*Ezzel le is tudta a kovácsot. Tovább nézelődik a műhelyben és várja, hogy találjon valami használható fegyvert.*
"Ma még a fegyverek között is vannak különösen ócskák."
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-16 19:33:14
Üzenet elküldve: 2013-11-16 19:33:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom, és egyéb apróságok//
*A kovácsműhelynél megállnak.* ~Na most meg miért álltunk meg?~ *Páran felszállnak még a szekérre majd újra elindulnak.* ~Azt hittem hogy kihallgatnak minket, mondjuk biztos kifognak lehet pont a barakkba. Nem túl sokat tudnák nekik mondani szinte miután eltaláltak nem is emlékszek semmire csoda hogy fennmaradtam a lovon.~
*A kovácsműhelynél megállnak.* ~Na most meg miért álltunk meg?~ *Páran felszállnak még a szekérre majd újra elindulnak.* ~Azt hittem hogy kihallgatnak minket, mondjuk biztos kifognak lehet pont a barakkba. Nem túl sokat tudnák nekik mondani szinte miután eltaláltak nem is emlékszek semmire csoda hogy fennmaradtam a lovon.~
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-16 18:31:47
Üzenet elküldve: 2013-11-16 18:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Bár felkészül minden lehetséges dologra, ami következhet, úgy tűnik, nincs veszélyben. A kovács mormol még valamit, de útjára engedi, ugyanígy az inas sem viseltetik iránta támadó szándékkal. Csendesen sepreget az ajtónál, pedig Rahil számára nem tűnik a környék még porosnak sem. Feltűnő, ahogy a kovácsinas épp a kijáratnál babrál, főleg azért, mert a mester egy kard megmunkálása miatt küldte ki...
Óvatosan lépdel hát a közelébe, s alaposan végigméri őt közben, arra kíváncsian, nem rejteget-e valahol legalább egy tőrt vagy hasonlót. Jól tudja, hogy az embernek esélye sem lenne ellene egy ilyen aprócska fegyverrel, akármilyen erős is -lévén ő is a kovácsmesterséget tanulja-, de jobb az óvatosság.
Végül, ahogy az inas mellé érkezik, az megmozdul, de továbbra sem fenyegetően. Valami papírlapot, hevenyészett levélkét nyom gyorsan a kezébe. Ezt a nő legkevésbé sem tudja mire vélni, de látva azt, hogy az inas tart tőle, hogy a kovács felfigyel a tettre, nem kérdez vissza. Csak bólint, a levelet pedig a zsebébe csúsztatja.
Áthaladva a raktár névre hallgató helyiségen alaposan körülnéz, talál-e a rablókra, vagy az általuk alkalmazott módszerre utaló nyomot. Az apró szerzet ugyan azt mondta, hogy 'eltakarítottak' maguk után, de azért ő jobbnak látja ellenőrizni ezt. Az eddig megélt emberöltők alatt sok mindent látott már -rablásból például legalább kéttucatnyit-, így talán az ő szemei több mindent vehetnek észre. Talán olyasmit is felfedez, ami fölött mások figyelme, talán még maguké az elkövetőké is átsiklott. Azt is megnézi még természetesen, hogy mennyire alapos munkát végzett a rabló-csapat: hever-e még itt-ott pár megmaradt vasrúd vagy tömb, avagy alaposan kirámolták a helyet.
Ez után végre kiszabadul a levegőre, ahol már nem tétovázik, behúzódik az erdőbe, s ott várja ki a pillanatot, hogy megtehesse az előre megtervezett, következő lépést.
Míg várakozik, ránéz az inastól kapott cetlire, és azon gondolkodik, mit jelenthet az az egyszerű mondatocska, amit még távozása előtt meg is osztott vele. Sokféle értelmezési lehetősége lenne, talán túl sokféle is, de remélhetőleg a levél tartalma majd közelebb viszi a megoldáshoz.
Miközben olvas, a nyelvére helyezi az egyik kis zöld levélkét is, amit a névtelen adott neki, majd egy kis ízlelgetés után el is rágja. Ha semmi különöset -szédülés, homályos látás, fülzúgás vagy szomjasság- nem vesz észre magán, ami arra utalhat, hogy a levélke nem gyógyír, hanem egy újabb adag méreg, akkor elrágcsálja a második növénylevelet is.*
*Bár felkészül minden lehetséges dologra, ami következhet, úgy tűnik, nincs veszélyben. A kovács mormol még valamit, de útjára engedi, ugyanígy az inas sem viseltetik iránta támadó szándékkal. Csendesen sepreget az ajtónál, pedig Rahil számára nem tűnik a környék még porosnak sem. Feltűnő, ahogy a kovácsinas épp a kijáratnál babrál, főleg azért, mert a mester egy kard megmunkálása miatt küldte ki...
Óvatosan lépdel hát a közelébe, s alaposan végigméri őt közben, arra kíváncsian, nem rejteget-e valahol legalább egy tőrt vagy hasonlót. Jól tudja, hogy az embernek esélye sem lenne ellene egy ilyen aprócska fegyverrel, akármilyen erős is -lévén ő is a kovácsmesterséget tanulja-, de jobb az óvatosság.
Végül, ahogy az inas mellé érkezik, az megmozdul, de továbbra sem fenyegetően. Valami papírlapot, hevenyészett levélkét nyom gyorsan a kezébe. Ezt a nő legkevésbé sem tudja mire vélni, de látva azt, hogy az inas tart tőle, hogy a kovács felfigyel a tettre, nem kérdez vissza. Csak bólint, a levelet pedig a zsebébe csúsztatja.
Áthaladva a raktár névre hallgató helyiségen alaposan körülnéz, talál-e a rablókra, vagy az általuk alkalmazott módszerre utaló nyomot. Az apró szerzet ugyan azt mondta, hogy 'eltakarítottak' maguk után, de azért ő jobbnak látja ellenőrizni ezt. Az eddig megélt emberöltők alatt sok mindent látott már -rablásból például legalább kéttucatnyit-, így talán az ő szemei több mindent vehetnek észre. Talán olyasmit is felfedez, ami fölött mások figyelme, talán még maguké az elkövetőké is átsiklott. Azt is megnézi még természetesen, hogy mennyire alapos munkát végzett a rabló-csapat: hever-e még itt-ott pár megmaradt vasrúd vagy tömb, avagy alaposan kirámolták a helyet.
Ez után végre kiszabadul a levegőre, ahol már nem tétovázik, behúzódik az erdőbe, s ott várja ki a pillanatot, hogy megtehesse az előre megtervezett, következő lépést.
Míg várakozik, ránéz az inastól kapott cetlire, és azon gondolkodik, mit jelenthet az az egyszerű mondatocska, amit még távozása előtt meg is osztott vele. Sokféle értelmezési lehetősége lenne, talán túl sokféle is, de remélhetőleg a levél tartalma majd közelebb viszi a megoldáshoz.
Miközben olvas, a nyelvére helyezi az egyik kis zöld levélkét is, amit a névtelen adott neki, majd egy kis ízlelgetés után el is rágja. Ha semmi különöset -szédülés, homályos látás, fülzúgás vagy szomjasság- nem vesz észre magán, ami arra utalhat, hogy a levélke nem gyógyír, hanem egy újabb adag méreg, akkor elrágcsálja a második növénylevelet is.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-16 15:57:58
Üzenet elküldve: 2013-11-16 15:57:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A kovács hümmög amikor a lány alvással kapcsolatos véleményét hallja. Látszik rajta, hogy nem tartja jó ötletnek, az üzlet halogatását, de azért beleegyezően bólint.*
-Akkor, ha megbocsátja kisasszony, visszatérek a munkámhoz.*Ezzel előveszi a zsebéből az apró fém tárgyat, és odaballag a falhoz aminek háttal nekidől, miközben a szemével alaposan áttanulmányozza azt a kis vackot. Eközben az inas visszatér, kezében egy seprű, és nekiáll felseperni az ajtónál. Pedig nincs is ott kosz. Ha a lány oda megy, egy cetlit nyújt felé, ügyel, hogy mesetere ezt a mozdulatot ne lássa. Tekintetében gyanakvás tükröződik. Bizonytalanság és idegesség érződik ki minden mozdulatából.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.16 15:58:56
*A kovács hümmög amikor a lány alvással kapcsolatos véleményét hallja. Látszik rajta, hogy nem tartja jó ötletnek, az üzlet halogatását, de azért beleegyezően bólint.*
-Akkor, ha megbocsátja kisasszony, visszatérek a munkámhoz.*Ezzel előveszi a zsebéből az apró fém tárgyat, és odaballag a falhoz aminek háttal nekidől, miközben a szemével alaposan áttanulmányozza azt a kis vackot. Eközben az inas visszatér, kezében egy seprű, és nekiáll felseperni az ajtónál. Pedig nincs is ott kosz. Ha a lány oda megy, egy cetlit nyújt felé, ügyel, hogy mesetere ezt a mozdulatot ne lássa. Tekintetében gyanakvás tükröződik. Bizonytalanság és idegesség érződik ki minden mozdulatából.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.16 15:58:56
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-15 19:49:03
Üzenet elküldve: 2013-11-15 19:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Hallgat, egyik lábáról a másikra állva, kissé kétségbeesetten, sután.*
- Vagy úgy. Szóval rablók itt is...
*Ismétli meg a szavakat, mellé bólint... majd nézi, ahogy az inas távozik, s magára hagyja őt a kováccsal. Az inas távozása után is húzza még kicsit az időt, láthatólag erősen gondolkodik. Homloka ráncolódik, alsó ajkába harap, s mielőtt végre megszólal, még halántékát is megdörzsöli.*
- Valahogy csak arra tudok gondolni, hogy ugyanazok jártak nálam is, akik itt. Így viszont valóban jelentenem kell az őrségnek a nálam történt lopást is. Akkor talán nagyobb erőkkel keresik majd a rablót, vagy rablókat. Hátha még visszakerülhet hozzánk, ami a miénk. Talán még nem adtak túl rajta, vagy...
*Hangosan gondolkodik, közben még időnként még kezeit is megrázza, gesztikulál magyarázás közben - ez hivatott izgatottságát jelezni.*
- Mi a jó fenére kellhet ennyi vas?
*Kérdezi csak úgy, maga elé meredve, de választ nem igazán vár.*
- Tudja mit, Kovács uram?
*Kérdez végül bő félpercnyi néma falbámulás után.*
- Azt hiszem, alszom még rá egyet. Tegye ezt maga is. Én jelentem a tőlem eltűnt vasat is, és akár a rablók kézrekerítésében is segítek. Sok jó barátom van, még őket is kifaggatom, hátha láttak vagy hallottak valami gyanúsat. Így biztosan hamar megkerülnek azok a szerencsétlenek és talán még náluk lesz a sok vas is. Vagy ha nem is az egész, de egy jó része. És ki tudja, még mi egyéb... Akár az is mind a miénk lehet!
*Egy pillanatra elhallgat. Arcán látszhat, hogy gondterhelt, mégis magára erőltet egy halvány mosolyt.*
- Jobb lesz, ha sietek. Minden tőlem telhetőt megteszek, ígérem! Viszlát, Kovács uram!
*Akár faggatná tovább a kovács azzal kapcsolatban, hogy rendeltet-e vele vasat; akár nem, Rahil már meg is indul kifelé a műhelyből, méghozzá a raktáron át vezető úton. Mivel már ezt a területet úgyis kipucolták, nincs igazán mit féltenie tőle sem a kovácsnak, sem az inasnak, így hát aligha hiszi, hogy bárki is visszatartaná.
Lépései most is gyorsak és hosszúak, akárcsak idefelé jövet, s mikor nem látja már egyik műhelyi dolgozó sem, szélesen elmosolyodik.*
~Két legyet egycsapásra, mi? Szegény kovács, jó időre vas nélkül maradhat, ha hisz neked. Szegény-szegény kapzsi kovács... Már majdnem sajnálom is.~
*Az erős, markáns hang a fejében ezúttal nem csak károg, hanem dicséretet is oszt a maga módján.
Az épületen keresztül vezető úton azért erősen figyel maga köré. Nem vágyik rá, hogy a kovácsinas, aki egészen gyanakvónak tűnt, valahogyan meglepje. Még a keze is fegyvere markolatának közelében van, pontosabban úgy akasztja ujját övébe, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy felkészült egy esetleges támadásra, mégis egy mozdulat árán kihúzhassa a pengét a hüvelyből. Neki aztán édesmindegy, hány életet olt ki. Ha kell, az inast is elteszi láb alól. Elvégre a megállapodás nem kötötte ki, hogy nagyon tisztán intézkedjen... Tehát nagyjából azt tesz, amit akar.
Ha gond nélkül kiér a műhely mögé, már nincs is más dolga, mint megbújni az erdőben és várni.*
*Hallgat, egyik lábáról a másikra állva, kissé kétségbeesetten, sután.*
- Vagy úgy. Szóval rablók itt is...
*Ismétli meg a szavakat, mellé bólint... majd nézi, ahogy az inas távozik, s magára hagyja őt a kováccsal. Az inas távozása után is húzza még kicsit az időt, láthatólag erősen gondolkodik. Homloka ráncolódik, alsó ajkába harap, s mielőtt végre megszólal, még halántékát is megdörzsöli.*
- Valahogy csak arra tudok gondolni, hogy ugyanazok jártak nálam is, akik itt. Így viszont valóban jelentenem kell az őrségnek a nálam történt lopást is. Akkor talán nagyobb erőkkel keresik majd a rablót, vagy rablókat. Hátha még visszakerülhet hozzánk, ami a miénk. Talán még nem adtak túl rajta, vagy...
*Hangosan gondolkodik, közben még időnként még kezeit is megrázza, gesztikulál magyarázás közben - ez hivatott izgatottságát jelezni.*
- Mi a jó fenére kellhet ennyi vas?
*Kérdezi csak úgy, maga elé meredve, de választ nem igazán vár.*
- Tudja mit, Kovács uram?
*Kérdez végül bő félpercnyi néma falbámulás után.*
- Azt hiszem, alszom még rá egyet. Tegye ezt maga is. Én jelentem a tőlem eltűnt vasat is, és akár a rablók kézrekerítésében is segítek. Sok jó barátom van, még őket is kifaggatom, hátha láttak vagy hallottak valami gyanúsat. Így biztosan hamar megkerülnek azok a szerencsétlenek és talán még náluk lesz a sok vas is. Vagy ha nem is az egész, de egy jó része. És ki tudja, még mi egyéb... Akár az is mind a miénk lehet!
*Egy pillanatra elhallgat. Arcán látszhat, hogy gondterhelt, mégis magára erőltet egy halvány mosolyt.*
- Jobb lesz, ha sietek. Minden tőlem telhetőt megteszek, ígérem! Viszlát, Kovács uram!
*Akár faggatná tovább a kovács azzal kapcsolatban, hogy rendeltet-e vele vasat; akár nem, Rahil már meg is indul kifelé a műhelyből, méghozzá a raktáron át vezető úton. Mivel már ezt a területet úgyis kipucolták, nincs igazán mit féltenie tőle sem a kovácsnak, sem az inasnak, így hát aligha hiszi, hogy bárki is visszatartaná.
Lépései most is gyorsak és hosszúak, akárcsak idefelé jövet, s mikor nem látja már egyik műhelyi dolgozó sem, szélesen elmosolyodik.*
~Két legyet egycsapásra, mi? Szegény kovács, jó időre vas nélkül maradhat, ha hisz neked. Szegény-szegény kapzsi kovács... Már majdnem sajnálom is.~
*Az erős, markáns hang a fejében ezúttal nem csak károg, hanem dicséretet is oszt a maga módján.
Az épületen keresztül vezető úton azért erősen figyel maga köré. Nem vágyik rá, hogy a kovácsinas, aki egészen gyanakvónak tűnt, valahogyan meglepje. Még a keze is fegyvere markolatának közelében van, pontosabban úgy akasztja ujját övébe, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy felkészült egy esetleges támadásra, mégis egy mozdulat árán kihúzhassa a pengét a hüvelyből. Neki aztán édesmindegy, hány életet olt ki. Ha kell, az inast is elteszi láb alól. Elvégre a megállapodás nem kötötte ki, hogy nagyon tisztán intézkedjen... Tehát nagyjából azt tesz, amit akar.
Ha gond nélkül kiér a műhely mögé, már nincs is más dolga, mint megbújni az erdőben és várni.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-15 16:05:54
Üzenet elküldve: 2013-11-15 16:05:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A kovács érdeklődve hallgatja, hogy az őrség még nem tud a lopásról, ezután amikor megtudja, hogy a pénz nem számít elmosolyodik, de a kérdés mintha egy kicsit felzaklatná. Az inas ekkor mintha megzavarodna, és továbbra is figyeli a társalgást. A kovács megszólal.*
-Rablók elvitték az egész rendelést, ami már így is késett két hetet. Ezért vagyunk most krízisben.*Mindeközben tekintetében a düh eluralkodik. Látszik, hogy nemrég történt a dolog, és még nem heverte ki. Ekkor rápislant tanítványára, és rajta vezeti le a feszültséget ami felgyülemlett benne.*
-Nincs jobb dolgod, mint az álldogálás?! Menj élezd meg a kardot amin dolgozol, vagy valami, csak ne ácsorogj itt.*Ripakodik rá az inasra, aki inkább megy dolgozni, csak ne kelljen elviselnie a szidalmakat. Ezután a kovács ismét a nőhöz fordul, és felteszi következő kérdését.*
-Akkor rendeljek önnek is vasat? Két héten belül meg kéne érkeznie, ha most rendel.*Arcára szinte már kérlelő mosoly ül, mellyel meg akarja győzni az eredart arról, hogy bizony jó ötlet rajta keresztül vasat rendelni. Tekintetéből sugárzik, az elfojtott düh, de még inkább, hogy micsoda egy mázlista. Mintha csak látszódna, hogy mekkora idiótának tartja a nőt. Nem úgy tűnik, mint aki az egyenjogúság fanatikus híve. Arcán a mosoly ennek fényében kicsit bárgyúnak is tűnhet az eredar számára, de nem lehet mindenki tökéletes, és a férfi nem képviselői közül sokan nem becsülik a nőket.*
*A kovács érdeklődve hallgatja, hogy az őrség még nem tud a lopásról, ezután amikor megtudja, hogy a pénz nem számít elmosolyodik, de a kérdés mintha egy kicsit felzaklatná. Az inas ekkor mintha megzavarodna, és továbbra is figyeli a társalgást. A kovács megszólal.*
-Rablók elvitték az egész rendelést, ami már így is késett két hetet. Ezért vagyunk most krízisben.*Mindeközben tekintetében a düh eluralkodik. Látszik, hogy nemrég történt a dolog, és még nem heverte ki. Ekkor rápislant tanítványára, és rajta vezeti le a feszültséget ami felgyülemlett benne.*
-Nincs jobb dolgod, mint az álldogálás?! Menj élezd meg a kardot amin dolgozol, vagy valami, csak ne ácsorogj itt.*Ripakodik rá az inasra, aki inkább megy dolgozni, csak ne kelljen elviselnie a szidalmakat. Ezután a kovács ismét a nőhöz fordul, és felteszi következő kérdését.*
-Akkor rendeljek önnek is vasat? Két héten belül meg kéne érkeznie, ha most rendel.*Arcára szinte már kérlelő mosoly ül, mellyel meg akarja győzni az eredart arról, hogy bizony jó ötlet rajta keresztül vasat rendelni. Tekintetéből sugárzik, az elfojtott düh, de még inkább, hogy micsoda egy mázlista. Mintha csak látszódna, hogy mekkora idiótának tartja a nőt. Nem úgy tűnik, mint aki az egyenjogúság fanatikus híve. Arcán a mosoly ennek fényében kicsit bárgyúnak is tűnhet az eredar számára, de nem lehet mindenki tökéletes, és a férfi nem képviselői közül sokan nem becsülik a nőket.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-14 19:26:53
Üzenet elküldve: 2013-11-14 19:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Vlendor végül megtalálja a kovácsműhelyet. Kicsit még ideges a miatt amilyen hangsúllyal az a városőr kioktatta de, ez egyből elszáll ahogy belép a kovács műhelyébe. A falon lévő összes fegyver felkelti a figyelmét. Mindet jó alaposan megbámulja kivéve a kis tőröket. Azokat húsvágásnál sosem tartotta többre. A balták és bárdok pedig főleg megtetszenek neki. Ha tehetné akkor az összes fegyvert eltenné és hazavinné. Mindig is jobban szerette a fegyvereket ezt egy átlagos harcos meg sem értheti. Mikor odalép mellé a kovács akkor Vlendor elkezdi hosszan dicsérni az összes fegyvert. A kovács büszkén hallgatja majd megkérdezi milyen fegyvert szeretne Vlendor. A harcos egy pillanatig csak értetlenül néz majd közli hogy, csak át szeretne menni az erdőbe. A kovács ettől csalódott lesz de, megmutatja neki.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:52:01
Üzenet elküldve: 2013-11-12 20:52:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*A levegőbe ereszt egy újabb sóhajt, ahogy végül a kovács fordul felé mégis, hogy választ adjon a kérdésére. Látja rajta és érzi a hangján is, hogy izgatott, ez pedig egyértelműen jelzi azt, hogy jó nyomon jár. De ha nem tudna már mesterien olvasni mások gesztusaiból, hanglejtéséből, abból is kikövetkeztethetné kis intrikázása hatásosságát, hogy ennyire felkeltette a kezdetben teljesen flegma kovács érdeklődését.
Egy szívdobbanásnyi időre az inasra néz, akiről lerí a gyanakvása, majd visszafordul a kovácshoz. Egyelőre ő a fontos és a maga elé kitűzött cél, minden egyéb -így az inas ellenérzései is- csak másodlagos.*
~Mindennel a maga idejében kell foglalkozni, szépen, precízen.~
*Összevont szemöldökkel, s még mindig nyugtalan pillantással válaszol a neki szegezett kérdésre.*
- Nem, még nem jelentettem az őrségnek, Kovács uram. Nem gondoltam, hogy foglalkoznának olyan piszlicsáré ügyekkel, mint egy messziről jött valaki portájáról hiányzó néhány vasdarab. Ezek szerint rosszul tettem?
*Hangja kissé kényesre, megbánóra vált, ábrázata is sugall némi szomorúságot, ahogy egy pillanatra elgondolkodik.*
- Ha van jelentősége, persze, jelentem, mindenképpen. Viszont... Az az igazság, hogy a vasak értéke nem is igazán érdekelne, csak az, hogy befejeződjenek végre a munkálatok. Hamarosan beköszönt a tél és még így is rengeteg egyéb munka vár. Ezért is siettem egyenest ide. A pénz nem lényeges egyáltalán, abból van elég. Csak azt reméltem, hogy így gyorsan megoldódik majd a hiány pótlása. Hogy tudnak segíteni.
*Következő mondataihoz már egész meghökkent arcot vág, szemei kezdődő kétségbeesést tükrözően csillognak.*
- Én igazán azt hittem, hogy...
*Sóhajt ismét és nyel egy nagyot, mintha csak könnyeit fojtaná vissza.*
- Hogy lehetséges az, hogy egy ekkora, híres, és nagyon gyakran látogatott műhelyben kifogynak a vasból?
*Kérdését végül kislányosan ártatlan hangon és ábrázattal teszi fel, még testtartása is bátortalanná válik. Összességében jóval kevésbé kelthet vádló, mint érdeklődő és tanácstalan hatást.*
*A levegőbe ereszt egy újabb sóhajt, ahogy végül a kovács fordul felé mégis, hogy választ adjon a kérdésére. Látja rajta és érzi a hangján is, hogy izgatott, ez pedig egyértelműen jelzi azt, hogy jó nyomon jár. De ha nem tudna már mesterien olvasni mások gesztusaiból, hanglejtéséből, abból is kikövetkeztethetné kis intrikázása hatásosságát, hogy ennyire felkeltette a kezdetben teljesen flegma kovács érdeklődését.
Egy szívdobbanásnyi időre az inasra néz, akiről lerí a gyanakvása, majd visszafordul a kovácshoz. Egyelőre ő a fontos és a maga elé kitűzött cél, minden egyéb -így az inas ellenérzései is- csak másodlagos.*
~Mindennel a maga idejében kell foglalkozni, szépen, precízen.~
*Összevont szemöldökkel, s még mindig nyugtalan pillantással válaszol a neki szegezett kérdésre.*
- Nem, még nem jelentettem az őrségnek, Kovács uram. Nem gondoltam, hogy foglalkoznának olyan piszlicsáré ügyekkel, mint egy messziről jött valaki portájáról hiányzó néhány vasdarab. Ezek szerint rosszul tettem?
*Hangja kissé kényesre, megbánóra vált, ábrázata is sugall némi szomorúságot, ahogy egy pillanatra elgondolkodik.*
- Ha van jelentősége, persze, jelentem, mindenképpen. Viszont... Az az igazság, hogy a vasak értéke nem is igazán érdekelne, csak az, hogy befejeződjenek végre a munkálatok. Hamarosan beköszönt a tél és még így is rengeteg egyéb munka vár. Ezért is siettem egyenest ide. A pénz nem lényeges egyáltalán, abból van elég. Csak azt reméltem, hogy így gyorsan megoldódik majd a hiány pótlása. Hogy tudnak segíteni.
*Következő mondataihoz már egész meghökkent arcot vág, szemei kezdődő kétségbeesést tükrözően csillognak.*
- Én igazán azt hittem, hogy...
*Sóhajt ismét és nyel egy nagyot, mintha csak könnyeit fojtaná vissza.*
- Hogy lehetséges az, hogy egy ekkora, híres, és nagyon gyakran látogatott műhelyben kifogynak a vasból?
*Kérdését végül kislányosan ártatlan hangon és ábrázattal teszi fel, még testtartása is bátortalanná válik. Összességében jóval kevésbé kelthet vádló, mint érdeklődő és tanácstalan hatást.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:51:24
Üzenet elküldve: 2013-11-12 19:51:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
//Marin, Saelo//
*A kovács visszaadja a tulajdonosának a kardot, de látszik rajta, hogy örülne, ha nála maradna a fegyver. Az őr elengedi a kardja markolatát, majd megindul a az ajtó felé. Kicsit nyugodtabbnak látszik, hogy nem kell erőszakot alkalmaznia. Ezután a lehető legrövidebb úton mennek a barakkhoz, miközben közli Marinnal, hogy sajnálja, de a kihallgatás nem lenne érvényes, ha nincs legalább két őr aki tanúsíthatja az elhangzottakat. Amikor kilépnek az ajtón az inas ismét Saelo felé fordul, és ismét felteszi a kérdését.*
-Szóval miben segíthetek?
//Rahil//
*Az inas arcán meglepődés tükröződik amikor megtudja, hogy a nőtől is eltűnt egy egész komoly mennyiségű vas. A kovácsnak is felkelti az érdeklődését, ami abban nyilvánul ki, hogy abbahagyja az apró fémtárgy vizsgálatát, és odalép Rahilhoz. A lány kérésének elhangzása után szinte azonnal megszólal.*
-Szabad megkérdeznem, hogy az őrségen bejelentette-e már a lopást? Sajnos jelenleg nem szolgálhatok vassal, de nemsokára fogunk rendelni a bányákból, ha akarja rendelünk önnek is. Csak ez elég drága mulatság, két-háromezer aranyat is elkérnek egy szekér vasért.*Hangjából kihallatszik, hogy nyugtalan, de pénzügyi lehetőséget is lát a helyzetben, hisz, ha ő intézi a rendelést, akkor abból némi pénzügyi haszna is származik. Mindeközben beszél a ruhája zsebébe rejti az érdeke fém darabot amit eddig vizsgált. Az inas mindeközben fülel, és olyan arcot vág mint aki valami igencsak gyanús dolgot tapasztal. Szinte árad belőle a fortyogó düh, valószínűleg nem tetszik neki amiket a nő mond.*
//Marin, Saelo//
*A kovács visszaadja a tulajdonosának a kardot, de látszik rajta, hogy örülne, ha nála maradna a fegyver. Az őr elengedi a kardja markolatát, majd megindul a az ajtó felé. Kicsit nyugodtabbnak látszik, hogy nem kell erőszakot alkalmaznia. Ezután a lehető legrövidebb úton mennek a barakkhoz, miközben közli Marinnal, hogy sajnálja, de a kihallgatás nem lenne érvényes, ha nincs legalább két őr aki tanúsíthatja az elhangzottakat. Amikor kilépnek az ajtón az inas ismét Saelo felé fordul, és ismét felteszi a kérdését.*
-Szóval miben segíthetek?
//Rahil//
*Az inas arcán meglepődés tükröződik amikor megtudja, hogy a nőtől is eltűnt egy egész komoly mennyiségű vas. A kovácsnak is felkelti az érdeklődését, ami abban nyilvánul ki, hogy abbahagyja az apró fémtárgy vizsgálatát, és odalép Rahilhoz. A lány kérésének elhangzása után szinte azonnal megszólal.*
-Szabad megkérdeznem, hogy az őrségen bejelentette-e már a lopást? Sajnos jelenleg nem szolgálhatok vassal, de nemsokára fogunk rendelni a bányákból, ha akarja rendelünk önnek is. Csak ez elég drága mulatság, két-háromezer aranyat is elkérnek egy szekér vasért.*Hangjából kihallatszik, hogy nyugtalan, de pénzügyi lehetőséget is lát a helyzetben, hisz, ha ő intézi a rendelést, akkor abból némi pénzügyi haszna is származik. Mindeközben beszél a ruhája zsebébe rejti az érdeke fém darabot amit eddig vizsgált. Az inas mindeközben fülel, és olyan arcot vág mint aki valami igencsak gyanús dolgot tapasztal. Szinte árad belőle a fortyogó düh, valószínűleg nem tetszik neki amiket a nő mond.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-12 06:55:48
Üzenet elküldve: 2013-11-12 06:55:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem tudja, hová tűnt az a fiú. Pedig sok reményt fűzött hozzá, hogy jó ideig lakomája lesz. Ha megtalálja, valószínű, hogy ha túl is éli a dolgot, nem sok kedve lesz elszökni többet. Ha képes lesz még mozogni. Kár, hogy saját bosszankodása nem lehet elég táplálék, így muszáj valaki más bajából szerezni élelmet démoni valójának.
A műhelybe kíván eljutni, hogy megnézesse a felszerelését. Ő annyira nem ért hozzá, éppen ezért szeretné, hogy a kovács alaposabban megvizsgálja, hátha talál valami hibát esetleg a pengéken. Természetesen, el kell majd árulja, hogy ezek nem az ő fegyverei. Csak a barátja nagyon félénk és nem szeretne a városba jönni, így ő kéri a nagy kovácsmester segítségét. Mellé a tökéletes beállás és esély sincs a gyanakvásra. Főleg, ha nem is a kovácsmester, hanem annak fia áll elébe.
Ahogy belép, máris kutatja sötét lélektükre, melyik férfi áll a pult mögött. Nincs szerencséje, a mesterember áll ott.*
- Jó napot, kovács uram! Egy barátom fegyvereit kellene megnézni, hogy nincs-e rajtuk bármi hiba. Tetszik tudni, én nem nagyon értek hozzá, de gondoltam maga...
*Két kezét háta mögött kulcsolja össze és lesüti pillantását, mintha szégyellné magát, hogy ilyet kér, közben pedig beharapja alsó ajkát. Csak félénken pislant fel egyet-egyet, hogy ártatlanul lesse, mit reagál a kovács és számítón figyelje, sikerül-e a terv.
Nem színpadra való az alakítása, de elég meggyőző, hogy gyanú nélkül kezdjen neki a sarlók pengéjét megnézni és keresni rajta hibát, törést, repedést, esetleg kell-e élezni, és a többi.
Közben Phormia ártatlan tekintete körbejárja a helyiséget, hátha lát valamit 'barátjának', amivel könnyebben harcolhat, mint ezek a hajlított pengék.*
A műhelybe kíván eljutni, hogy megnézesse a felszerelését. Ő annyira nem ért hozzá, éppen ezért szeretné, hogy a kovács alaposabban megvizsgálja, hátha talál valami hibát esetleg a pengéken. Természetesen, el kell majd árulja, hogy ezek nem az ő fegyverei. Csak a barátja nagyon félénk és nem szeretne a városba jönni, így ő kéri a nagy kovácsmester segítségét. Mellé a tökéletes beállás és esély sincs a gyanakvásra. Főleg, ha nem is a kovácsmester, hanem annak fia áll elébe.
Ahogy belép, máris kutatja sötét lélektükre, melyik férfi áll a pult mögött. Nincs szerencséje, a mesterember áll ott.*
- Jó napot, kovács uram! Egy barátom fegyvereit kellene megnézni, hogy nincs-e rajtuk bármi hiba. Tetszik tudni, én nem nagyon értek hozzá, de gondoltam maga...
*Két kezét háta mögött kulcsolja össze és lesüti pillantását, mintha szégyellné magát, hogy ilyet kér, közben pedig beharapja alsó ajkát. Csak félénken pislant fel egyet-egyet, hogy ártatlanul lesse, mit reagál a kovács és számítón figyelje, sikerül-e a terv.
Nem színpadra való az alakítása, de elég meggyőző, hogy gyanú nélkül kezdjen neki a sarlók pengéjét megnézni és keresni rajta hibát, törést, repedést, esetleg kell-e élezni, és a többi.
Közben Phormia ártatlan tekintete körbejárja a helyiséget, hátha lát valamit 'barátjának', amivel könnyebben harcolhat, mint ezek a hajlított pengék.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-11 15:14:13
Üzenet elküldve: 2013-11-11 15:14:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Már percek óta vár, mégsem reagál rá a kovács érdemben, mindössze egy rövid pillantást vet rá. Mélyet sóhajt, kezd kissé feszült is lenni már, mikor végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandó foglalkozni vele is.
Persze megérthetné, hogy a kovács tényleg túl elfoglalt ahhoz, hogy mások apró-cseprő dolgaival foglalkozzon -és talán elég zabos is a rablás miatt-, de még ettől függetlenül is zavarja, hogy már percek óta veszteg ácsorog.
Aztán végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandóbb foglalkozni a betérőkkel. Rahil üdvözli őt, majd egy mély, gondterhelt sóhaj után, ugyanúgy, ahogy már gondolatban eltervezte, elő is adja rendkívüli bánatát. Szót ejt ugyanúgy a munkásról, a kétkocsinyi, szekerestől elemelt vasról, mint a már meglévő kerítés ellopásáról is, valóban szóról szóra ugyanúgy, ahogy gondolatban már végigfuttatta a monológot.
Időnként oda-odapislant a kovácsra is, ha még bent tartózkodik, a hatás kedvéért. Első nekifutásra nem örült, hogy ilyen sokat kellett várnia, de már úgy érzi, jobb is így. Az inas valamivel segítőkészebb lehet, mint amilyennek a kovács maga tűnik.*
- Szóval, arra szeretném csak kérni, hogy ha tudnak nélkülözni egy kocsinyi vasat, kérem, segítsenek ki. Legalább a kerítést hadd pótoljam...
*Fejezi be végül az újbóli előadást, és esdeklőn pillant a férfira - de nem célja eltúlozni, nehogy az túlságosan megszánja. Összesen kétféle cél vezérli csupán, s reméli, ezúttal sem hagyják cserben a hosszú évszázadok alatt kifejlődött képességei.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 10:34:09, a következő indokkal:
Kérésre.
*Már percek óta vár, mégsem reagál rá a kovács érdemben, mindössze egy rövid pillantást vet rá. Mélyet sóhajt, kezd kissé feszült is lenni már, mikor végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandó foglalkozni vele is.
Persze megérthetné, hogy a kovács tényleg túl elfoglalt ahhoz, hogy mások apró-cseprő dolgaival foglalkozzon -és talán elég zabos is a rablás miatt-, de még ettől függetlenül is zavarja, hogy már percek óta veszteg ácsorog.
Aztán végre előkerül a kovácsinas, aki úgy tűnik, hajlandóbb foglalkozni a betérőkkel. Rahil üdvözli őt, majd egy mély, gondterhelt sóhaj után, ugyanúgy, ahogy már gondolatban eltervezte, elő is adja rendkívüli bánatát. Szót ejt ugyanúgy a munkásról, a kétkocsinyi, szekerestől elemelt vasról, mint a már meglévő kerítés ellopásáról is, valóban szóról szóra ugyanúgy, ahogy gondolatban már végigfuttatta a monológot.
Időnként oda-odapislant a kovácsra is, ha még bent tartózkodik, a hatás kedvéért. Első nekifutásra nem örült, hogy ilyen sokat kellett várnia, de már úgy érzi, jobb is így. Az inas valamivel segítőkészebb lehet, mint amilyennek a kovács maga tűnik.*
- Szóval, arra szeretném csak kérni, hogy ha tudnak nélkülözni egy kocsinyi vasat, kérem, segítsenek ki. Legalább a kerítést hadd pótoljam...
*Fejezi be végül az újbóli előadást, és esdeklőn pillant a férfira - de nem célja eltúlozni, nehogy az túlságosan megszánja. Összesen kétféle cél vezérli csupán, s reméli, ezúttal sem hagyják cserben a hosszú évszázadok alatt kifejlődött képességei.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.12 10:34:09, a következő indokkal:
Kérésre.
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:15:13
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*Négyszz arany nem kevés, de éppenséggel nem is sok. Ám mennyibe kerül egy egyszerű vaskard? A töredékébe, és az is tökéletesen megteszi a harcban - persze ez nem igaz, de Marin aligha fog háborúba vonulni. Mindenesetre egy ilyen ajánlat mellett kénytelen lesz meglátogatni a Dalburn rezidenciát.
Nyúl is a kardért, mikor a kovács a már említett vallomását szorgalmazza. Marin nem is kíván elállni korábbi szavától, miszerint együttműködik az őrséggel, így hát természetesnek veszi, hogy a katonával megy. Kissé szívére veszi, hogy a másik férfi máris a kardjárt nyúl, de persze nem lehet hibáztatni, ez egy ilyen foglalkozás, meg aztán lehet, hogy csak szereti ott pihentetni a kezét.
Visszacsatolja kardját az övére, s a kovácshoz fordul.*
- Majd később visszajövök, a karddal. Addig nyugodtan hirdesse, hátha máris talál rá vevőt.
- Uram *intézi szavait immár az őrnek* rendelkezzék velem.
*Négyszz arany nem kevés, de éppenséggel nem is sok. Ám mennyibe kerül egy egyszerű vaskard? A töredékébe, és az is tökéletesen megteszi a harcban - persze ez nem igaz, de Marin aligha fog háborúba vonulni. Mindenesetre egy ilyen ajánlat mellett kénytelen lesz meglátogatni a Dalburn rezidenciát.
Nyúl is a kardért, mikor a kovács a már említett vallomását szorgalmazza. Marin nem is kíván elállni korábbi szavától, miszerint együttműködik az őrséggel, így hát természetesnek veszi, hogy a katonával megy. Kissé szívére veszi, hogy a másik férfi máris a kardjárt nyúl, de persze nem lehet hibáztatni, ez egy ilyen foglalkozás, meg aztán lehet, hogy csak szereti ott pihentetni a kezét.
Visszacsatolja kardját az övére, s a kovácshoz fordul.*
- Majd később visszajövök, a karddal. Addig nyugodtan hirdesse, hátha máris talál rá vevőt.
- Uram *intézi szavait immár az őrnek* rendelkezzék velem.
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:07:08
Üzenet elküldve: 2013-11-11 14:07:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
//Marin, Saelo//
*A kovács pár pillanatig gondolkodik, mielőtt pontos számot mondana.*
-400 aranyat engedhetek meg magamnak, de a pontos aranyat amit kapsz nem tudom megmondani. Ez függ attól, hogy mennyiért tudom eladni.*Ekkor kinyílik a raktár ajtaja, és belép a terembe az egyik őr, a fehér tollból ítélve egy őrmester az illető. Odalép a kovácshoz és megszólal.*
-A holtestek mellett hagyok egy őrt, azokért nemsokára küldök egy szekeret, ha bármi furcsát tapasztal, kérem azonnal jelezze a barakkban.*-ezután a kijárat felé fordul, de a kovács megszólal miközben a mesterkard tulajdonosára mutat.*
-A kedves fiatalember is itt volt a támadáskor, csak nem jött ki hátra.*Az őr erre megfordul, és arcára gyanakvó kifejezés ül ki.*
-Megkérhetem, hogy ebben az esetben tartson velem. Lenne néhány kérdésem.*Eközben kezét kardja markolatára csúsztatja ezzel nyomatosítva az elhangzott kérést. Az inas addig elfordul Saelotól, és ő is az eseményeket figyeli, így nem veszi észre annak pillanatnyi zavarát.*
//Rahil//
*A kovács ránéz az érkezőre, de nem foglalkozik túlzottan vele, sokkal inkább leköti a nyílhegy amit vizsgál. Az inas a kopácsolásból ítélve hátul tevékenykedik, de ez nem tart sokáig, mivel a fém csengése egy idő után megszűnik, és ajtónyikorgás hallatszik. Majd lépések zaja és a raktár felől belép az inas. Ránéz a nőre, majd a mesteréhez fordul. Nem szól semmit, el tudja képzelni, hogy mennyire foglalkozott a vevővel. Azonnal odalép Rahilhoz, és megszólítja.*
-Bocsánat, hogy várni a kellet, miben segíthetek?
//Marin, Saelo//
*A kovács pár pillanatig gondolkodik, mielőtt pontos számot mondana.*
-400 aranyat engedhetek meg magamnak, de a pontos aranyat amit kapsz nem tudom megmondani. Ez függ attól, hogy mennyiért tudom eladni.*Ekkor kinyílik a raktár ajtaja, és belép a terembe az egyik őr, a fehér tollból ítélve egy őrmester az illető. Odalép a kovácshoz és megszólal.*
-A holtestek mellett hagyok egy őrt, azokért nemsokára küldök egy szekeret, ha bármi furcsát tapasztal, kérem azonnal jelezze a barakkban.*-ezután a kijárat felé fordul, de a kovács megszólal miközben a mesterkard tulajdonosára mutat.*
-A kedves fiatalember is itt volt a támadáskor, csak nem jött ki hátra.*Az őr erre megfordul, és arcára gyanakvó kifejezés ül ki.*
-Megkérhetem, hogy ebben az esetben tartson velem. Lenne néhány kérdésem.*Eközben kezét kardja markolatára csúsztatja ezzel nyomatosítva az elhangzott kérést. Az inas addig elfordul Saelotól, és ő is az eseményeket figyeli, így nem veszi észre annak pillanatnyi zavarát.*
//Rahil//
*A kovács ránéz az érkezőre, de nem foglalkozik túlzottan vele, sokkal inkább leköti a nyílhegy amit vizsgál. Az inas a kopácsolásból ítélve hátul tevékenykedik, de ez nem tart sokáig, mivel a fém csengése egy idő után megszűnik, és ajtónyikorgás hallatszik. Majd lépések zaja és a raktár felől belép az inas. Ránéz a nőre, majd a mesteréhez fordul. Nem szól semmit, el tudja képzelni, hogy mennyire foglalkozott a vevővel. Azonnal odalép Rahilhoz, és megszólítja.*
-Bocsánat, hogy várni a kellet, miben segíthetek?
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 13:20:57
Üzenet elküldve: 2013-11-10 13:20:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
~Szépen, precízen, mindenre felkészülni, hogy ne érjen meglepetés.~
*Miután megjárta a piacot és szerzett magának ruhát, meg elintézett minden egyebet is, amire ott tudott sort keríteni, úgy dönt, tesz egy kis látogatást a Kovácshoz, hátha az szolgál neki használható információval. Meg persze, egyébként is jó, ha látják egymást.*
~Csak szépen, precízen.~
*Hajtogatja magában, s még egy mosoly is kúszik az arcára. Elégedett magával már most is, noha még csak apró lépéseket tett a cél felé.
Indulás előtt még alaposan megnézi magát a tükörben. Nem igazán tetszik neki az öltözet, amibe bújt, és még a barna parókát sem tartja igazán magához illőnek, évszázadok óta vörös hajjal él... De ha a helyzet megkívánja, hát legyen. A cél érdekében bármit vállal, tehát ez esetben még azt is, hogy valami sehonnai, teljesen átlagos némber küllemét ölti magára.*
~Csak gyorsan legyen vége!~
*A Kovácsműhely felé tartó léptei gyorsak és hosszúak, szinte egyáltalán nem hozzá illőek ezek sem. De hát a látszat és a sietség...
Megérkezve a célhoz nem törődik illemmel, legalábbis ami a kopogást illeti. Nem is lenne fontos, hiszen a kovácsmester aligha hallaná munka közben. Így hát csak benyit, ugyanolyan sietősen belép, ahogy idefelé is jött, köszön a bent lévőknek, majd vár. Nem szólítja meg magát a mesterurat, nem akarja megzavarni a munkában. Ha valamihez nem ért, az a kovácsolás és az ehhez hasonló kemény, durva mesterségek, de abban biztos, hogy ha egy műveletbe belekezdett, azt nem hagyhatja félbe - még ha ez csak egy vásárlóval való egyeztetés is. Akármennyire menne már tovább tehát, kivárja a sorát. Míg a mester nem tud időt szakítani rá, csendben elnézegeti a kifüggesztett fegyvereket. Némelyiken óvatosan végig is simít, hogy érezze ujjai alatt a minták tapintását, s közben büszkén mereng azon, hogy milyen lesz a saját fegyverén végigfuttatni majd az ujját. Elvégre biztos benne, hogy az övé sokkal szebb, mívesebb munka lesz.
Ahogy a kovács végre időt tud szakítani rá is, rögtön bele is vág a dolgok közepébe.*
- Jó napot, Mester Uram! Ne haragudjon, hogy zavarom, de szükségem lenne a segítségére. Az otthonomban nagy munkában vagyunk, egy lelkes munkásember segítene nekem megerősíteni a házat. Rácsokat szeretnék az ajtókra és ablakokra. Viszont sajnálatos dolog történt, képzelje! Két napig álltak a munkálatok, mert el kellett utazzak és tudja, hogy van ez! Az ember nem szívesen enged idegent a házába csak úgy. Nos, de hogy a lényegre térjek, ma azzal kellett szembesüljünk, hogy az előkészített két kocsinyi vasholminak lába kélt az udvarról! Még a kerítést is vitték!
*Felsóhajt, és megdörzsöli halántékát, elvégre nagy gondban van...*
- Ne haragudjon, Kovács uram, hogy ilyet kérek, de ki tudna segíteni egy kocsinyi vassal? Hogy legalább a kerítésem visszakerüljön a helyére.
*Szomorú szemeket mereszt a kovácsra, még néhány csepp könnyet is kiprésel magából.*
- Nem tudom, ki lehet ilyen elvetemült, ennyire... Ajh, egy csomó pénzem oda! Ki tudna segíteni? Nagyon kérem!
~Szépen, precízen, mindenre felkészülni, hogy ne érjen meglepetés.~
*Miután megjárta a piacot és szerzett magának ruhát, meg elintézett minden egyebet is, amire ott tudott sort keríteni, úgy dönt, tesz egy kis látogatást a Kovácshoz, hátha az szolgál neki használható információval. Meg persze, egyébként is jó, ha látják egymást.*
~Csak szépen, precízen.~
*Hajtogatja magában, s még egy mosoly is kúszik az arcára. Elégedett magával már most is, noha még csak apró lépéseket tett a cél felé.
Indulás előtt még alaposan megnézi magát a tükörben. Nem igazán tetszik neki az öltözet, amibe bújt, és még a barna parókát sem tartja igazán magához illőnek, évszázadok óta vörös hajjal él... De ha a helyzet megkívánja, hát legyen. A cél érdekében bármit vállal, tehát ez esetben még azt is, hogy valami sehonnai, teljesen átlagos némber küllemét ölti magára.*
~Csak gyorsan legyen vége!~
*A Kovácsműhely felé tartó léptei gyorsak és hosszúak, szinte egyáltalán nem hozzá illőek ezek sem. De hát a látszat és a sietség...
Megérkezve a célhoz nem törődik illemmel, legalábbis ami a kopogást illeti. Nem is lenne fontos, hiszen a kovácsmester aligha hallaná munka közben. Így hát csak benyit, ugyanolyan sietősen belép, ahogy idefelé is jött, köszön a bent lévőknek, majd vár. Nem szólítja meg magát a mesterurat, nem akarja megzavarni a munkában. Ha valamihez nem ért, az a kovácsolás és az ehhez hasonló kemény, durva mesterségek, de abban biztos, hogy ha egy műveletbe belekezdett, azt nem hagyhatja félbe - még ha ez csak egy vásárlóval való egyeztetés is. Akármennyire menne már tovább tehát, kivárja a sorát. Míg a mester nem tud időt szakítani rá, csendben elnézegeti a kifüggesztett fegyvereket. Némelyiken óvatosan végig is simít, hogy érezze ujjai alatt a minták tapintását, s közben büszkén mereng azon, hogy milyen lesz a saját fegyverén végigfuttatni majd az ujját. Elvégre biztos benne, hogy az övé sokkal szebb, mívesebb munka lesz.
Ahogy a kovács végre időt tud szakítani rá is, rögtön bele is vág a dolgok közepébe.*
- Jó napot, Mester Uram! Ne haragudjon, hogy zavarom, de szükségem lenne a segítségére. Az otthonomban nagy munkában vagyunk, egy lelkes munkásember segítene nekem megerősíteni a házat. Rácsokat szeretnék az ajtókra és ablakokra. Viszont sajnálatos dolog történt, képzelje! Két napig álltak a munkálatok, mert el kellett utazzak és tudja, hogy van ez! Az ember nem szívesen enged idegent a házába csak úgy. Nos, de hogy a lényegre térjek, ma azzal kellett szembesüljünk, hogy az előkészített két kocsinyi vasholminak lába kélt az udvarról! Még a kerítést is vitték!
*Felsóhajt, és megdörzsöli halántékát, elvégre nagy gondban van...*
- Ne haragudjon, Kovács uram, hogy ilyet kérek, de ki tudna segíteni egy kocsinyi vassal? Hogy legalább a kerítésem visszakerüljön a helyére.
*Szomorú szemeket mereszt a kovácsra, még néhány csepp könnyet is kiprésel magából.*
- Nem tudom, ki lehet ilyen elvetemült, ennyire... Ajh, egy csomó pénzem oda! Ki tudna segíteni? Nagyon kérem!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066