// Kiszolgálás //
// Az eltűnt idő nyomában //
*A bemutatkozásra kurtán biccent, mert azt már megtanulta, hogy ezt illik viszonozni, de neki nem igazán ajánlott, főleg az ilyen időkben.*
-Örvendek. Jó ezt hallani Aztyan. *Jegyzi csak meg egy kedves mosollyal az arcán, hiszen egyelőre most nem ő van a középpontban és nem is szeretne, így csak követi a férfit, amint az elindult, hogy megmutasson nekik egy mesterkardot. Drann úgy fest, jobban is érdekelt a dologban, némi magyarázatot is fűz hozzá, amit szívesen meg is hallgat.*
-Úgy! Akkor szakértő vagy, ez mindenképpen érdekes. *Teszi még hozzá halkabban. Egyértelműen nagyot nőtt a szemében a férfi, mikor kiderül, hogy a fegyvergyártásban utazik a családja és valamennyit ő maga is konyít a dologhoz.*
-Ha te vagy a fekete… akkor én mi vagyok? *Jegyzi meg kicsit humorosan, ezt persze csak úgy, hogy Drann hallja, nem szeretné, ha más is fültanúja lenne, hogy lealacsonyítva önmagát másokhoz hasonlítgatja.
Mikor a fegyverek kibontásra kerülnek, közelebb hajol, persze szívesen meg is értené, de a sebhelyes arcú külön kiemeli, hogy annak itt nincs helye, így tudomásul veszi azt. Majd a férfi felteszi a kérdéseit, amelyekből az iménti állítása igazolást nyer, valóban szakértő szemmel méri fel a kardot és mutat rá a mérlegeléskor fontos dolgokra. A kereskedőnek pedig már elő elkészített válaszok állnak a rendelkezésére, úgy tűnik, nem ők az elsők, akik kifogásolják, hogy nem vehetik kézbe a mintadarabot. Majd elhangzik az ára, egy pillanatra szétnyílnak a szemeit, de gyorsan úrrá lesz a megdöbbenésén. ~Megkérik az árát.~*
-Legyen szíves, a Lihanechi mesterkard milyen hosszú lenne? Annak is ugyan ez az árszabása? *Érdeklődik.*
-Valamint odakint láttam egy nagyon szépen megmunkált csonttőrt kiállítva, annak az ára is érdekelne. Címert is tudnak belefaragni? *Mert, ha már ilyen remekmű, akkor úgy lenne az igazi, ha a család címere lenne a nyelébe faragva.*