Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:26:40
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:26:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Thargodarok//
*A terep csendes és nyugis, sehol semmi. Őszintén szólva, őt nem érdeklik túlságosan a különböző medálok. A legtöbbjük semmit sem ér, ami meg mégis, azzal se menne sokra. Ő az igazi varázs gyermeke. A nyúl lábak nem hozzák tűzbe.
A fejszék hasznos fegyverek. Kimondottan hasznosak. Óriási erővel lehet lesújtani velük, és igen mély sebet ejtenek. De neki az sem való.*
-Hrothgar.*Lép csendesen a törpe mellé, majd bizalmasan a vállára helyezi a kezét.*
-Válassz nekem kérlek egy hosszú tőrt. Ne legyen csicsás, de jó acélból legyen. Jobban értesz hozzá mint én.*Kéri meg komáját, aztán vissza is lép " őrhelyére ". Egy tőrre nagy szüksége lenne, és igazság szerint pénze is van. De közel sem ért hozzá annyira mint a törpe kovács.*
*A terep csendes és nyugis, sehol semmi. Őszintén szólva, őt nem érdeklik túlságosan a különböző medálok. A legtöbbjük semmit sem ér, ami meg mégis, azzal se menne sokra. Ő az igazi varázs gyermeke. A nyúl lábak nem hozzák tűzbe.
A fejszék hasznos fegyverek. Kimondottan hasznosak. Óriási erővel lehet lesújtani velük, és igen mély sebet ejtenek. De neki az sem való.*
-Hrothgar.*Lép csendesen a törpe mellé, majd bizalmasan a vállára helyezi a kezét.*
-Válassz nekem kérlek egy hosszú tőrt. Ne legyen csicsás, de jó acélból legyen. Jobban értesz hozzá mint én.*Kéri meg komáját, aztán vissza is lép " őrhelyére ". Egy tőrre nagy szüksége lenne, és igazság szerint pénze is van. De közel sem ért hozzá annyira mint a törpe kovács.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:00:59
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:00:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Daranel nagyon gyorsan felméri a terepet. Először is a zúzófegyvereket tanulmányozza, legfőképpen a harci kalapácsot, és a bárdokat. Hihetetlen hogy ezeket a nagy méretű, nehéz fegyvereket, az apró termetű törpék milyen kiválóan forgatják. Régen Daranel is próbálkozott ezen fegyverek forgatásával, de enyhén szólva nem járt sikerrel. Majd a kardokhoz érkezik, amik kevésbé tetszetősek számára, de tény hogy ebből a legszélesebb a választék. Aztán meglátja az íjakat, nyílvesszőket, amik a legjobban felkeltik figyelmét. Jó pár perc telik el, amikor is visszatér a kovács.*
-Talált valamit ? *kérdezi, és közben Daranel mellé lép.*
-Sok szép darab van itt. Nehéz lenne választani. *mosolyodik el, majd néz a bizonyára nagy tudással rendelkező kovácsra, aki azonnal leakaszt egy számszeríjat.*
-Ez egy tolós emelő felhúzó mechanizmussal készült számszeríj. Fogja csak meg bátran. *nyújtja Daranel felé, aki el is veszi a fegyvert, ami jóval nehezebb mint saját íja. Célzó pozícióra emeli, és elképzeli hogy milyen lehet vele lőni. Közben a kovács részletesebben is kifejti, hogy mit kell tudni a fegyverről. Daranel végig is hallgatja, de magában már eldönti, hogy biztosan nem kell neki. Tetszeni tetszene, de nem a stílusa, két íjat pedig mégsem hordhat magánál.*
-Nos ? Ha érdekli megegyezhetünk *mondja, közben kacsint egyet, és sejtelmes vigyor húzódik szája szélére.*
-Köszönöm de nem. Viszont ez annál inkább. *mutat egy nyílvesszőre, közben visszaadja a számszeríjat a kovácsnak. A nyílvesszőt ujjaival maga elé emeli szemmagasságban, megsimítja a végén lévő tollakat, és a bevágást. Majd mutató ujjával egy leheletnyit megérinti a nyílvessző tűhegyes hegyét. Kiváló elf nyílvesszők, nem is látható rajta hogy ember készítette.*
-Áhh szóval elf nyílvesszőt szeretne ?
-Igen.
-Jelenleg nem tudok többet adni, de ha rendel belőle, pár nap alatt elkészítem önnek.
*Daranel mosolyog, és kezet ráz a kováccsal. Megbeszélik hogy pontosan mikorra lesz kész, és mennyi lesz az ára. Az előleg összegét Daranel kiveszi az erszényéből, és kiszámolja a kovácsnak. Egyenlőre ennyi elég is lesz.*
-Rendben akkor érkezni fogok. Addig is minden jót. *int búcsút a kovácsnak, és szép lassan maga mögött hagyja a kőből épült kovácsműhelyt.*
-Talált valamit ? *kérdezi, és közben Daranel mellé lép.*
-Sok szép darab van itt. Nehéz lenne választani. *mosolyodik el, majd néz a bizonyára nagy tudással rendelkező kovácsra, aki azonnal leakaszt egy számszeríjat.*
-Ez egy tolós emelő felhúzó mechanizmussal készült számszeríj. Fogja csak meg bátran. *nyújtja Daranel felé, aki el is veszi a fegyvert, ami jóval nehezebb mint saját íja. Célzó pozícióra emeli, és elképzeli hogy milyen lehet vele lőni. Közben a kovács részletesebben is kifejti, hogy mit kell tudni a fegyverről. Daranel végig is hallgatja, de magában már eldönti, hogy biztosan nem kell neki. Tetszeni tetszene, de nem a stílusa, két íjat pedig mégsem hordhat magánál.*
-Nos ? Ha érdekli megegyezhetünk *mondja, közben kacsint egyet, és sejtelmes vigyor húzódik szája szélére.*
-Köszönöm de nem. Viszont ez annál inkább. *mutat egy nyílvesszőre, közben visszaadja a számszeríjat a kovácsnak. A nyílvesszőt ujjaival maga elé emeli szemmagasságban, megsimítja a végén lévő tollakat, és a bevágást. Majd mutató ujjával egy leheletnyit megérinti a nyílvessző tűhegyes hegyét. Kiváló elf nyílvesszők, nem is látható rajta hogy ember készítette.*
-Áhh szóval elf nyílvesszőt szeretne ?
-Igen.
-Jelenleg nem tudok többet adni, de ha rendel belőle, pár nap alatt elkészítem önnek.
*Daranel mosolyog, és kezet ráz a kováccsal. Megbeszélik hogy pontosan mikorra lesz kész, és mennyi lesz az ára. Az előleg összegét Daranel kiveszi az erszényéből, és kiszámolja a kovácsnak. Egyenlőre ennyi elég is lesz.*
-Rendben akkor érkezni fogok. Addig is minden jót. *int búcsút a kovácsnak, és szép lassan maga mögött hagyja a kőből épült kovácsműhelyt.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:57:27
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:57:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok//
*Rendes Valiantól, hogy őrségbe vágja magát. Jó magaviselete és haszna bizonyára nem fogja elkerülni Kagan figyelmét sem. Ha mégis, talán csicseregnek ezt-azt a fülébe madárkái.
Mivel az viszont elkerüli figyelmét, hogy Cessa komolyan szeretne tőle valamit a marháskodáson túl, Gramornal elegyedik szóba. Annál is inkább, mert a férfi kereskedő, ők pedig nem csak várostnézni jöttek. Ittlétüknek oka és célja van. Ezek közül az egyik, hogy beszerezzenek pár apróságot, amit Leandana összeírt. Ki más lehetne ebben nagyobb hasznukra, mint a helyi kereskedő?*
-Tudom a neved.
*Tudatja szelíd hangon a férfivel, de nem érti el a célzást.*
-Nem tudom merre visz az utunk, ezt Kagannal tárgyald meg. De nagyon hálás lennék, ha segítséünkre lennél.
*Ereszt meg egy halovány mosolyt is a férfi felé, aki hamarosan dolgára is ered, hacsak Kagannak nincs ez ellen valami különösebb kifogása.
Addig Isurii is nézelődik a kovácsnál társaival együtt. Nem csak fegyverek, különféle ékszerek is akadnak portékái közt. Különösebben egyik sem kelti fel az ezüsthajú érdeklődését. Lopva pillant csak Cessára, majd bátyjára. Nem szeretett volna semmit sem, neki sem tetszenek annyira az itteni holmik, de ki kell használnia az alkalmat érzése szerint. Először Leandanának néz valamit. Ki is választja neki a Holdfényes gyűrűt. Csak kósza gondolatként suhan át agyán, mi lesz ha esetleg csúnya tréfának gondolja a hat ujjal születő vajákos, hogy éppen gyűrűt kap ajándékul, de el is hessegeti ezt a feltételezést. Nem ilyennek ismeri Leandanát. Ha fel is tűnne neki ilyesmi, inkább nevetne rajta egyet.
Magának a baglyos medált választja ki és meg is osztja Kagannal döntését.*
-Ezeket szeretném.
*Járul testvére elé, de közben Gramorn is visszaér. Sebaj, neki már úgy sincs dolga a fizetéssel. Majd intézik a fiúk, s Cessa, ha már ilyen ügyesen kifundálta ezt a vásárolgatósdit. Tanulnia kellene tőle, Isunak ugyanis ritkán sikerül ilyesmire rávennie testvérét.*
-Nagyon hálásak vagyunk neked.
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.15 21:59:24
*Rendes Valiantól, hogy őrségbe vágja magát. Jó magaviselete és haszna bizonyára nem fogja elkerülni Kagan figyelmét sem. Ha mégis, talán csicseregnek ezt-azt a fülébe madárkái.
Mivel az viszont elkerüli figyelmét, hogy Cessa komolyan szeretne tőle valamit a marháskodáson túl, Gramornal elegyedik szóba. Annál is inkább, mert a férfi kereskedő, ők pedig nem csak várostnézni jöttek. Ittlétüknek oka és célja van. Ezek közül az egyik, hogy beszerezzenek pár apróságot, amit Leandana összeírt. Ki más lehetne ebben nagyobb hasznukra, mint a helyi kereskedő?*
-Tudom a neved.
*Tudatja szelíd hangon a férfivel, de nem érti el a célzást.*
-Nem tudom merre visz az utunk, ezt Kagannal tárgyald meg. De nagyon hálás lennék, ha segítséünkre lennél.
*Ereszt meg egy halovány mosolyt is a férfi felé, aki hamarosan dolgára is ered, hacsak Kagannak nincs ez ellen valami különösebb kifogása.
Addig Isurii is nézelődik a kovácsnál társaival együtt. Nem csak fegyverek, különféle ékszerek is akadnak portékái közt. Különösebben egyik sem kelti fel az ezüsthajú érdeklődését. Lopva pillant csak Cessára, majd bátyjára. Nem szeretett volna semmit sem, neki sem tetszenek annyira az itteni holmik, de ki kell használnia az alkalmat érzése szerint. Először Leandanának néz valamit. Ki is választja neki a Holdfényes gyűrűt. Csak kósza gondolatként suhan át agyán, mi lesz ha esetleg csúnya tréfának gondolja a hat ujjal születő vajákos, hogy éppen gyűrűt kap ajándékul, de el is hessegeti ezt a feltételezést. Nem ilyennek ismeri Leandanát. Ha fel is tűnne neki ilyesmi, inkább nevetne rajta egyet.
Magának a baglyos medált választja ki és meg is osztja Kagannal döntését.*
-Ezeket szeretném.
*Járul testvére elé, de közben Gramorn is visszaér. Sebaj, neki már úgy sincs dolga a fizetéssel. Majd intézik a fiúk, s Cessa, ha már ilyen ügyesen kifundálta ezt a vásárolgatósdit. Tanulnia kellene tőle, Isunak ugyanis ritkán sikerül ilyesmire rávennie testvérét.*
-Nagyon hálásak vagyunk neked.
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.15 21:59:24
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:42:11
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:42:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok//
*Cessa meglehetősen csöndben volt az úton - hála a Szellemeknek az apró kegyekért - és Isurii is pontosan tudta, hogyan kell viselkednie egy idegen férfi társaságában. Hrothgaar Skyllagrimmson ellenben végre aktivizálja magát, és válaszra ösztönzi a vezért. Megfontolt, lassú és közepesen semmitmondó válaszra.*
- Csak...nézz körül. Hogy mire képesek itt. *a törpe a "szakember", Kagan igazából csak azt tudja, hogy ez itt a kardja, és a hegyesebb felét bele kell döfni az ellenségbe - ha nagyon sarkítani akarjuk a dolgot.*
*Ő maga a fejszék között válogat, aztán a kardokat veszi szemügyre, és bizony akad pár, ami igencsak elnyeri a tetszését. Az árat hallva hümmögni kezd, és ahogy jobban megnézi őket, rá kell jönnie, hogy a velük való harcot még gyakorolnia kellene. Egész más stílusra lettek kovácsolva. Ebbéli elmélkedése fontos következtetésekre vezeti, de a merengést megszakítja Cessa hangja.*
- Mmm? A lista Isuriinál van, nem nálam. *eleddig eszébe sem jutott, hogy ajándékot vigyen a táborba, de lassan azért leesik neki a tantusz.*
- Hmm. Lenne esetleg ötleted? *vet lapos pillantást Cessára, akiről még ő is tudja, hogy kevés dolgot tesz ok nélkül. Ravasz kis céda.*
- Hogy amulett?! Amulett... nem is rossz ötlet. *a karon ragadásra tűréssel reagál, így hamar az ékszerek között találja magát. Érdeklődve szemléli a tárgyakat, de arra a következtetésre jut, hogy a hegyek törpéi és a nomád aranyműves ötvösök szebb tárgyakat kovácsolnak. Ezek olyan...elnagyoltak, fura stílusban készültek és idegen jelképekkel vannak tele.*
- Nem is tudom... *bizonytalankodik, majd vet egy bizalmatlan, hűvös pillantást Gramornra. A másik dolog, ami bizonyos számára: semmi nincs ingyen. Soha.*
- Ühüm. *morog, majd visszafordul, ám addigra már Hrothgaar is ott sertepertél. A törpe szavaitól gyankvó fény gyúl Kagan szemében, ami aztán kialszik.*
- Rendben, Cessa...mondd: mit szeretnél!? Gyere ide, Isurii... válasszatok egy ilyen kacatot magatoknak és Leandanának is, de gyorsan, mielőtt meggondolom magam! *rendelkezik, hirtelen bőkezű vezér képében tetszelegve; nem mellesleg azért, mert a lányokat meg kell nyugtatni a csúf inzultus után.*
~ Na persze; megvédeni nem, lekenyerezni majd le tudod őket! ~ *morran benne saját sötét oldala, mi valamiért mindig déd-öregapja, a Thargodrymek utolsó nagy vezére hangján szólal meg.*
~ Többször nem fordul elő.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.15 21:45:31
*Cessa meglehetősen csöndben volt az úton - hála a Szellemeknek az apró kegyekért - és Isurii is pontosan tudta, hogyan kell viselkednie egy idegen férfi társaságában. Hrothgaar Skyllagrimmson ellenben végre aktivizálja magát, és válaszra ösztönzi a vezért. Megfontolt, lassú és közepesen semmitmondó válaszra.*
- Csak...nézz körül. Hogy mire képesek itt. *a törpe a "szakember", Kagan igazából csak azt tudja, hogy ez itt a kardja, és a hegyesebb felét bele kell döfni az ellenségbe - ha nagyon sarkítani akarjuk a dolgot.*
*Ő maga a fejszék között válogat, aztán a kardokat veszi szemügyre, és bizony akad pár, ami igencsak elnyeri a tetszését. Az árat hallva hümmögni kezd, és ahogy jobban megnézi őket, rá kell jönnie, hogy a velük való harcot még gyakorolnia kellene. Egész más stílusra lettek kovácsolva. Ebbéli elmélkedése fontos következtetésekre vezeti, de a merengést megszakítja Cessa hangja.*
- Mmm? A lista Isuriinál van, nem nálam. *eleddig eszébe sem jutott, hogy ajándékot vigyen a táborba, de lassan azért leesik neki a tantusz.*
- Hmm. Lenne esetleg ötleted? *vet lapos pillantást Cessára, akiről még ő is tudja, hogy kevés dolgot tesz ok nélkül. Ravasz kis céda.*
- Hogy amulett?! Amulett... nem is rossz ötlet. *a karon ragadásra tűréssel reagál, így hamar az ékszerek között találja magát. Érdeklődve szemléli a tárgyakat, de arra a következtetésre jut, hogy a hegyek törpéi és a nomád aranyműves ötvösök szebb tárgyakat kovácsolnak. Ezek olyan...elnagyoltak, fura stílusban készültek és idegen jelképekkel vannak tele.*
- Nem is tudom... *bizonytalankodik, majd vet egy bizalmatlan, hűvös pillantást Gramornra. A másik dolog, ami bizonyos számára: semmi nincs ingyen. Soha.*
- Ühüm. *morog, majd visszafordul, ám addigra már Hrothgaar is ott sertepertél. A törpe szavaitól gyankvó fény gyúl Kagan szemében, ami aztán kialszik.*
- Rendben, Cessa...mondd: mit szeretnél!? Gyere ide, Isurii... válasszatok egy ilyen kacatot magatoknak és Leandanának is, de gyorsan, mielőtt meggondolom magam! *rendelkezik, hirtelen bőkezű vezér képében tetszelegve; nem mellesleg azért, mert a lányokat meg kell nyugtatni a csúf inzultus után.*
~ Na persze; megvédeni nem, lekenyerezni majd le tudod őket! ~ *morran benne saját sötét oldala, mi valamiért mindig déd-öregapja, a Thargodrymek utolsó nagy vezére hangján szólal meg.*
~ Többször nem fordul elő.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.15 21:45:31
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:53:18
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:53:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok//
*Hrothgaar épp gyanútlanul nézelődik. Halkan hümmög magának időnként, vagy elismerően bólogat egy-egy áru alaposabb felmérésekor. Azon morfondírozik magában, vajon milyen lehet itt a tényleges forgalom, milyen megbízásokat kaphatnak? Vajon meddig megy el a kovácsmester, hogy hírnevét öregbítse? Ekkor lép oda hozzá a lány.*
- Oh, az biztos. Impozáns hely. Nagyon tetszik. Tudod legszívesebben én magam is ütném a vasat, de az a helyzet, hogy az én tudásom szerintem messze elmarad az itteni kovácsmesterétől...
*Kezd bele kissé gondterhelt arccal a törpe. De az útbaigazításra felcsillan az arca.*
- Jó ötlet, menjünk!
*Morran fel és meg is indul a maga törpés lépteivel a kijelölt helyre. Ahogy odaérnek, meglátja az amuletteket.*
- Nézd má'!
*Szól a fél-elfhez és feltekint rá.*
- Jó cuccok ezek is.
*Mustrálgatja az ékszereket pár pillanatig. Ám hirtelen felnyög halkan és homlokráncolva tekint fel.*
- Cessa di Aethir... Valami itt nekem nem klappol... A szemedben sunyi csillogást látok. Mi a terved, nőstényördög?
*Vigyorodik el Hrothgaar és fejcsóválva várja a választ.*
*Hrothgaar épp gyanútlanul nézelődik. Halkan hümmög magának időnként, vagy elismerően bólogat egy-egy áru alaposabb felmérésekor. Azon morfondírozik magában, vajon milyen lehet itt a tényleges forgalom, milyen megbízásokat kaphatnak? Vajon meddig megy el a kovácsmester, hogy hírnevét öregbítse? Ekkor lép oda hozzá a lány.*
- Oh, az biztos. Impozáns hely. Nagyon tetszik. Tudod legszívesebben én magam is ütném a vasat, de az a helyzet, hogy az én tudásom szerintem messze elmarad az itteni kovácsmesterétől...
*Kezd bele kissé gondterhelt arccal a törpe. De az útbaigazításra felcsillan az arca.*
- Jó ötlet, menjünk!
*Morran fel és meg is indul a maga törpés lépteivel a kijelölt helyre. Ahogy odaérnek, meglátja az amuletteket.*
- Nézd má'!
*Szól a fél-elfhez és feltekint rá.*
- Jó cuccok ezek is.
*Mustrálgatja az ékszereket pár pillanatig. Ám hirtelen felnyög halkan és homlokráncolva tekint fel.*
- Cessa di Aethir... Valami itt nekem nem klappol... A szemedben sunyi csillogást látok. Mi a terved, nőstényördög?
*Vigyorodik el Hrothgaar és fejcsóválva várja a választ.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:22:04
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:22:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Thargodarok//
- Az, hogy nem volt időnk jobban megismerkedni. Amiatt a dolog miatt hamar jöttünk el húgommal, és kíváncsi voltam arra, hogy mi történt.
* Azt nem mondja, hogy aggódott is, hogy valami gond lett ebből, mert nem lett, így ez érvényét veszítette. A kis csapattal tart a Kovácsműhelybe is, nézelődik egy kicsit. Megnézi a listát és el is kéri a hóhajútól. *
- Persze, ezeket mind be tudom nektek szerezni, nem lesz vele gond. Jó minőségű árút kaptok és nem fogom drágábban adni, emiatt ne aggódj...khmm...amúgy hívj csak Gramornnak.
* Teszi hozzá, remélve hogy megtudja a lány nevét. *
- Beszereztetem őket addig, amíg nézelődtök, a Pegazusnál átvehetitek majd, ha így megfelel. Legalább nem nyűglődtök a piaci forgatagban. Gyakran megfordulnak ott fura alakok és a zsebtolvajokból is akad jó pár. Úgyhogy városőrből is van néhány.
* Nem a kedvüket akarja elvenni a piacolástól, de jobb ha tudják, hol lehet számítani leginkább az őrökre és a motozási mániájukra. Ha a beleegyezésüket megkapja, akkor egy időre eltűnik a műhelyből. Elkapja az egyik árusokat, aki a közelben lakik és a kezébe nyomja a listát. Mint árusnak, kötelező tudnia írni és olvasni, számolni egyaránt. Ezek nélkül náluk nem kereskedő a kereskedő. *
- Fél órád van beszerezni ezeket. A legjobbat mindenből és szappanból az egyszerűbb fajtát, amit férfiak és nők is használnak egyaránt. A Pegazusnál lássalak a csomagokkal. Ott találkozunk.
* Fordulna vissza, de még vált pár mondatot emberével. *
- Hozd el az egyik hízót, amelyik jó szalonnás. Köss kötelet rá, mert a városon kívülre vezet az utolsó útja.
* Elbocsájtja emberét és visszasiet a műhelybe. A hóhajú mellé somfordál, mert mégis csak tőle kapta a listát. De mindenkihez szól persze, így Kagan is hallani fogja, hogy a "bevásárlás" el van intézve. Az anyagi részét meg ráérnek később is tisztázni. *
- Meg lesz minden.
- Az, hogy nem volt időnk jobban megismerkedni. Amiatt a dolog miatt hamar jöttünk el húgommal, és kíváncsi voltam arra, hogy mi történt.
* Azt nem mondja, hogy aggódott is, hogy valami gond lett ebből, mert nem lett, így ez érvényét veszítette. A kis csapattal tart a Kovácsműhelybe is, nézelődik egy kicsit. Megnézi a listát és el is kéri a hóhajútól. *
- Persze, ezeket mind be tudom nektek szerezni, nem lesz vele gond. Jó minőségű árút kaptok és nem fogom drágábban adni, emiatt ne aggódj...khmm...amúgy hívj csak Gramornnak.
* Teszi hozzá, remélve hogy megtudja a lány nevét. *
- Beszereztetem őket addig, amíg nézelődtök, a Pegazusnál átvehetitek majd, ha így megfelel. Legalább nem nyűglődtök a piaci forgatagban. Gyakran megfordulnak ott fura alakok és a zsebtolvajokból is akad jó pár. Úgyhogy városőrből is van néhány.
* Nem a kedvüket akarja elvenni a piacolástól, de jobb ha tudják, hol lehet számítani leginkább az őrökre és a motozási mániájukra. Ha a beleegyezésüket megkapja, akkor egy időre eltűnik a műhelyből. Elkapja az egyik árusokat, aki a közelben lakik és a kezébe nyomja a listát. Mint árusnak, kötelező tudnia írni és olvasni, számolni egyaránt. Ezek nélkül náluk nem kereskedő a kereskedő. *
- Fél órád van beszerezni ezeket. A legjobbat mindenből és szappanból az egyszerűbb fajtát, amit férfiak és nők is használnak egyaránt. A Pegazusnál lássalak a csomagokkal. Ott találkozunk.
* Fordulna vissza, de még vált pár mondatot emberével. *
- Hozd el az egyik hízót, amelyik jó szalonnás. Köss kötelet rá, mert a városon kívülre vezet az utolsó útja.
* Elbocsájtja emberét és visszasiet a műhelybe. A hóhajú mellé somfordál, mert mégis csak tőle kapta a listát. De mindenkihez szól persze, így Kagan is hallani fogja, hogy a "bevásárlás" el van intézve. Az anyagi részét meg ráérnek később is tisztázni. *
- Meg lesz minden.
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:21:23
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:21:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Thargodarok//
* Nézelődés közben nem sokat foglalkozik a többiekkel, élvezi azt a néhány perc nyugalmat, ami alatt ideje van kissé megtépázott idegeit helyretenni, illetve, ami alatt lassan legyűri az oly’ hirtelen kialakult hisztijét. Egy tőrökkel teli fegyverállványt és az arra kiállított darabokat nézeget jópár percig. Nincs szüksége most ilyesmire és nem is a pengék megszállottja, de a műhelybeli darabok mind díszítésben, mind megmunkálásban kivételesek. Feléjük ritkán látni ilyen szép munkát. Miután körbenézegette ( és, ha a kovácsműhelybeliek engedték, megfogdosta ) a neki tetsző darabokat, új szórakozás után néz.
Látja, hogy Isurii beszélgetésbe elegyedik a kereskedővel ~ Ki gondolta volna! ~ így testvére furcsa társaságát nincs alkalma keresni. Végül, egy félkész amulettekkel teli asztalhoz sodorja a sors. Mert az vezeti oda, e felől nincs kétsége. Nem az a csecsebecsékért rajongó nőszemély, de az egyik kitett ékszerről nem tudja elszakítani tekintetét. A nagyobb diónyi érmébe furfangos módon maratták bele a motívumot. Fény felé emelve, ahogy a napfény átsüt a véseteken, úgy adja ki teljes pompájában a macskafej mintáját. Szó szerint szerelem első látásra. Amulettről lévén szó úgy véli, a szellemek vezették őt most ide. Óvatosan megérdeklődi az árát, majd fogát szívva visszateszi az asztalra. de nélküle nem megy haza, abban biztos.
Először a törpénél próbálkozik.*
- Nagyon szép hely, ugye? *villan a hibátlan fogsor jókedvűen.*
- Láttam, a fejszéket nézegetted, talán a kovácsinas tudna róluk mesélni, ott láttam, annál az asztalnál! * int fejével az amulettek felé, s reméli, a Hrothgaar az ékszeres pultnál lébecoló ifjút veszi célba. Ha oda is ér a törpe, még nem biztos a siker, így újabb áldozat után néz. Ideje megkörnyékezni bátyját is! Kettőből csak bejön valamelyik.*
- Nagyon szép az a kard ..*lép mögé*
- De mondd csak, a sámánnak már tudod, mit viszel? *kérdezi igazán ártatlan, segítő szándékkal. Tudják mindannyian, hogy Lea ajándéka milyen fontos. Ha anélkül mennek haza, a nő szomorú lesz, és, ha szomorú, a szellemek hangjára sem olyan fogékony és, ha szomorú, akkor talán még Kagant is kipaterolja a nő a sátrukból, de, hogy nem lesz ungibungi, az egészen bizonyos.*
- Láttam pár varázslatos amulettet.. és néhány ékszert. Szerintem lenne, amivel elnyernéd a kegyé..a szellemek kegyét! * ha nem lenne elég lelkes, akkor a meglepetés erejével élve alkaron ragadja, és már húzza is a férfit a jelzett irányba.*
* Nézelődés közben nem sokat foglalkozik a többiekkel, élvezi azt a néhány perc nyugalmat, ami alatt ideje van kissé megtépázott idegeit helyretenni, illetve, ami alatt lassan legyűri az oly’ hirtelen kialakult hisztijét. Egy tőrökkel teli fegyverállványt és az arra kiállított darabokat nézeget jópár percig. Nincs szüksége most ilyesmire és nem is a pengék megszállottja, de a műhelybeli darabok mind díszítésben, mind megmunkálásban kivételesek. Feléjük ritkán látni ilyen szép munkát. Miután körbenézegette ( és, ha a kovácsműhelybeliek engedték, megfogdosta ) a neki tetsző darabokat, új szórakozás után néz.
Látja, hogy Isurii beszélgetésbe elegyedik a kereskedővel ~ Ki gondolta volna! ~ így testvére furcsa társaságát nincs alkalma keresni. Végül, egy félkész amulettekkel teli asztalhoz sodorja a sors. Mert az vezeti oda, e felől nincs kétsége. Nem az a csecsebecsékért rajongó nőszemély, de az egyik kitett ékszerről nem tudja elszakítani tekintetét. A nagyobb diónyi érmébe furfangos módon maratták bele a motívumot. Fény felé emelve, ahogy a napfény átsüt a véseteken, úgy adja ki teljes pompájában a macskafej mintáját. Szó szerint szerelem első látásra. Amulettről lévén szó úgy véli, a szellemek vezették őt most ide. Óvatosan megérdeklődi az árát, majd fogát szívva visszateszi az asztalra. de nélküle nem megy haza, abban biztos.
Először a törpénél próbálkozik.*
- Nagyon szép hely, ugye? *villan a hibátlan fogsor jókedvűen.*
- Láttam, a fejszéket nézegetted, talán a kovácsinas tudna róluk mesélni, ott láttam, annál az asztalnál! * int fejével az amulettek felé, s reméli, a Hrothgaar az ékszeres pultnál lébecoló ifjút veszi célba. Ha oda is ér a törpe, még nem biztos a siker, így újabb áldozat után néz. Ideje megkörnyékezni bátyját is! Kettőből csak bejön valamelyik.*
- Nagyon szép az a kard ..*lép mögé*
- De mondd csak, a sámánnak már tudod, mit viszel? *kérdezi igazán ártatlan, segítő szándékkal. Tudják mindannyian, hogy Lea ajándéka milyen fontos. Ha anélkül mennek haza, a nő szomorú lesz, és, ha szomorú, a szellemek hangjára sem olyan fogékony és, ha szomorú, akkor talán még Kagant is kipaterolja a nő a sátrukból, de, hogy nem lesz ungibungi, az egészen bizonyos.*
- Láttam pár varázslatos amulettet.. és néhány ékszert. Szerintem lenne, amivel elnyernéd a kegyé..a szellemek kegyét! * ha nem lenne elég lelkes, akkor a meglepetés erejével élve alkaron ragadja, és már húzza is a férfit a jelzett irányba.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:17:49
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem vágyik sehova máshova, ameddig Lexi mellett lehet, addig tökéletesen elégedett az egész élettel. Még mindig meg van róla győződve, hogy a lány sokkal több, mint amennyit ő valaha is érdemelne.*
-Rendben. Útközben szeretnél még elmenni valahova? Bárhova?
*Esetleg a piacra új ruhákért, netán a barakkba edzeni egy kicsit vagy a templomba, hogy a könyvek között kutakodjon. Bárhogy döntsön is a lány, a hím garantáltan vele tart, ha megvédeni nem is tudja...
Hagyja, hogy Lexi lényegében kirángassa a kovácstól és tovább húzza az úton, jó látni, amikor ennyire túlteng benne az energia. Vajon hogy tudna még jobban a kedvére tenni?*
-Azt hallottam, hogy nemrégiben nyílt egy nyilvános fürdő a városban. Mit szólnál, ha meglátogatnánk? Lenne hozzá kedved?
*nem tudja ő sem igazán, hogyan jutott ez most eszébe, de talán jó ötlet lehet. Még sosem voltak együtt ilyen helyen, valószínű, hogy lesz pár arcpirító jelenet, de szeretne minél többet megtudni a szőke tüneményről, apró információkat pedig már abból is leszűrhet, hogy miként viszonyul az ötlethez. Vajon szereti a vizet? Tud úszni? Kiindulva abból, hogy a jelmezbálon egy sellő álcáját öltötte magáról, talán nem utálja annyira a vizet. lelki szemei előtt szinte látja is, ahogy Lexi elbűvölő hableány módjára suhan a vízben, szőke haja valóságos palástként szétterülve követi a mozdulatait. Bizonyára csodálatos jelenség lehet, ha van rá mód, ki nem hagyná, hogy a saját szemével is megcsodálhassa a jelentet. Feltéve, hogy a felvetett ötlet pozitív fogadtatásra lel.*
-Rendben. Útközben szeretnél még elmenni valahova? Bárhova?
*Esetleg a piacra új ruhákért, netán a barakkba edzeni egy kicsit vagy a templomba, hogy a könyvek között kutakodjon. Bárhogy döntsön is a lány, a hím garantáltan vele tart, ha megvédeni nem is tudja...
Hagyja, hogy Lexi lényegében kirángassa a kovácstól és tovább húzza az úton, jó látni, amikor ennyire túlteng benne az energia. Vajon hogy tudna még jobban a kedvére tenni?*
-Azt hallottam, hogy nemrégiben nyílt egy nyilvános fürdő a városban. Mit szólnál, ha meglátogatnánk? Lenne hozzá kedved?
*nem tudja ő sem igazán, hogyan jutott ez most eszébe, de talán jó ötlet lehet. Még sosem voltak együtt ilyen helyen, valószínű, hogy lesz pár arcpirító jelenet, de szeretne minél többet megtudni a szőke tüneményről, apró információkat pedig már abból is leszűrhet, hogy miként viszonyul az ötlethez. Vajon szereti a vizet? Tud úszni? Kiindulva abból, hogy a jelmezbálon egy sellő álcáját öltötte magáról, talán nem utálja annyira a vizet. lelki szemei előtt szinte látja is, ahogy Lexi elbűvölő hableány módjára suhan a vízben, szőke haja valóságos palástként szétterülve követi a mozdulatait. Bizonyára csodálatos jelenség lehet, ha van rá mód, ki nem hagyná, hogy a saját szemével is megcsodálhassa a jelentet. Feltéve, hogy a felvetett ötlet pozitív fogadtatásra lel.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 10:58:48
Üzenet elküldve: 2014-01-15 10:58:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*A fogadó után elérkezik a nagy, kőből épített épülethez, és belép az ajtaján. A műhely minden képzeletét felülmúlja. Mikor megtudakolta, hogy merre is találja a kovácsot, egy félig nyitott, kis viskóféleséget képzelt el, amilyeneket Völgyerdő környékén lévő falvakban látott. Ez azonban tényleg igazi műhely. Az előtérbe érve pillantja meg a falon díszelgő kardokat, buzogányokat, harci kalapácsokat, és egyéb szépen megmunkált fegyvereket. De szemei legjobban a falra festett íráson akadnak meg. Szereti a régi szimbólumokat tanulmányozgatni, de ennek jelentését nem igen fogja megfejteni. Ujjaival megkapargatja állát, miközben az írást bámulja, hátha észrevesz bennük valamit. Olyannyira belemerül, hogy a közelgő léptek koppanására sem lesz figyelmes, csak akkor mikor az érkező megszólítja.*
-Segíthetek ?
*Daranel azonnal befejezi a bámészkodást, és a hang felé fordul. Ekkor pillantja meg az érkezőt, aki nem más mint maga a kovács.*
-Öhm..Igen. Érdekelnének a fegyverei. *mondja, és a falra függesztett fegyverek felé biccent, közben mosollyal és bólintással fejezi ki elégedettségét.*
-Tyűha ! A mindenit !
*A kovács mint ha meg sem hallotta volna Daranel szavait, elcsodálkozva szólal fel, és megindul felé. Értetlenül áll egy helyben, mivel fogalma sincs mi ütött a kovácsba. Majd mikor megáll előtte, jobb kezét kinyújtja, és a Daranel vállán lévő íjra mutat.*
-Megengedné hogy megnézzem ? *kérdezi, és Daranel rögtön rájön, hogy az íjáról van szó. Normál esetben nem szokta odaadni az íját senkinek, azonban most úgy érzi kivételt tehet. Válasz nélkül akassza le válláról, és átnyújtja a kovácsnak.*
-Hmm..Kiválóan ívelt, kellően feszes, pazar elf íj. Halálpontos lehet. *merengve mondja szavait az íjnak, látszólag elnyeri a tetszését. Ezután még fél perc telik el. Megforgatja, kissé megfeszíti a húrt, maga elé emeli célzási pozícióba, majd újra megforgatja, végül pedig vissza leengedi, és elégedett arckifejezéssel nyújtja Daranelnek.*
-Sok elf íj akadt már a kezem ügyébe, de biztosíthatom, hogy az ön fegyvere igen pazar.
*Mondata végén széles mosoly jelenik meg a kovács arcán. Daranel visszaakasztja vállára fegyverét.*
-Köszönöm uram. *mondja kis mosollyal az arcán, majd arra készül, hogy megmutassa díszes tőrét is, ami minden bizonnyal szintén elnyerné a tetszését. Azonban megérkezik az inas, aki sürgősen kéreti a kovácsot, hogy menjen utána.*
-Bocsásson meg egy percre. Nyugodtan nézzen körbe. Vannak speciális nyílvesszők, és nyílhegyek is. Biztos akad majd, ami elnyeri a tetszését. *mondja, majd sejtelmesen kacsint egyet, és elviharzik. Daranel pedig megfogadja a tanácsát, és jó alaposan körbenéz, hogy talál e magának valami hasznosat.*
-Segíthetek ?
*Daranel azonnal befejezi a bámészkodást, és a hang felé fordul. Ekkor pillantja meg az érkezőt, aki nem más mint maga a kovács.*
-Öhm..Igen. Érdekelnének a fegyverei. *mondja, és a falra függesztett fegyverek felé biccent, közben mosollyal és bólintással fejezi ki elégedettségét.*
-Tyűha ! A mindenit !
*A kovács mint ha meg sem hallotta volna Daranel szavait, elcsodálkozva szólal fel, és megindul felé. Értetlenül áll egy helyben, mivel fogalma sincs mi ütött a kovácsba. Majd mikor megáll előtte, jobb kezét kinyújtja, és a Daranel vállán lévő íjra mutat.*
-Megengedné hogy megnézzem ? *kérdezi, és Daranel rögtön rájön, hogy az íjáról van szó. Normál esetben nem szokta odaadni az íját senkinek, azonban most úgy érzi kivételt tehet. Válasz nélkül akassza le válláról, és átnyújtja a kovácsnak.*
-Hmm..Kiválóan ívelt, kellően feszes, pazar elf íj. Halálpontos lehet. *merengve mondja szavait az íjnak, látszólag elnyeri a tetszését. Ezután még fél perc telik el. Megforgatja, kissé megfeszíti a húrt, maga elé emeli célzási pozícióba, majd újra megforgatja, végül pedig vissza leengedi, és elégedett arckifejezéssel nyújtja Daranelnek.*
-Sok elf íj akadt már a kezem ügyébe, de biztosíthatom, hogy az ön fegyvere igen pazar.
*Mondata végén széles mosoly jelenik meg a kovács arcán. Daranel visszaakasztja vállára fegyverét.*
-Köszönöm uram. *mondja kis mosollyal az arcán, majd arra készül, hogy megmutassa díszes tőrét is, ami minden bizonnyal szintén elnyerné a tetszését. Azonban megérkezik az inas, aki sürgősen kéreti a kovácsot, hogy menjen utána.*
-Bocsásson meg egy percre. Nyugodtan nézzen körbe. Vannak speciális nyílvesszők, és nyílhegyek is. Biztos akad majd, ami elnyeri a tetszését. *mondja, majd sejtelmesen kacsint egyet, és elviharzik. Daranel pedig megfogadja a tanácsát, és jó alaposan körbenéz, hogy talál e magának valami hasznosat.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 07:49:43
Üzenet elküldve: 2014-01-15 07:49:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Thargodarok//
*Utolsóként lépi át a kovácsműhely kapuját. Ez a legutóbbi kis incidens felhívta a figyelmet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy nagyon kilógnak a sorból. Főleg ami Kagan-t és a lányokat illeti. Hrothgarral nem volt semmi gond a múltkor sem. A városi népek nem ismerik túlságosan a félszerzeteket. És nem is tartanak tőlük. De a barbárokkal más a helyzet.
Aggodalmuk természetesen jogos.
Úgy dönt legjobbat azzal teszi a csapatnak ha " őrségbe " helyezi magát. Nem távolodik el a kovács műhely ajtajától, s fél szeme mindig a kinti sürgés forgást figyeli. Ha újra őrjárat érkezne jobb ha minél előbb kiszúrja, hogy szóljon a többieknek.
Ha épp nem önkéntes száműzetését tölti az ajtó előtt, szemei újra körbejárnak a már egyszer meglátogatott helyen.*
*Utolsóként lépi át a kovácsműhely kapuját. Ez a legutóbbi kis incidens felhívta a figyelmet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy nagyon kilógnak a sorból. Főleg ami Kagan-t és a lányokat illeti. Hrothgarral nem volt semmi gond a múltkor sem. A városi népek nem ismerik túlságosan a félszerzeteket. És nem is tartanak tőlük. De a barbárokkal más a helyzet.
Aggodalmuk természetesen jogos.
Úgy dönt legjobbat azzal teszi a csapatnak ha " őrségbe " helyezi magát. Nem távolodik el a kovács műhely ajtajától, s fél szeme mindig a kinti sürgés forgást figyeli. Ha újra őrjárat érkezne jobb ha minél előbb kiszúrja, hogy szóljon a többieknek.
Ha épp nem önkéntes száműzetését tölti az ajtó előtt, szemei újra körbejárnak a már egyszer meglátogatott helyen.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-15 01:22:51
Üzenet elküldve: 2014-01-15 01:22:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok/
*Sajnos a mellettük lehajtott fejjel elhaladó csuklyás-kendős Vadászt nem ismeri fel. Mintha ismerős lenne neki alakja, de mielőtt tanulmányozhatná a tüzük mellett melegedő Daerost, szólnak hozzá, elterelik figyelmét. A Vadászról és iménti ijedtségéről.
Annyi minden történik, hogy lassan jegyzetelnie kéne, mint szorgos diáknak. Tíz esztendő alatt nem történt ennyi mindössze minden két napon. Meg is feledkezett már az orkról, akit Gramorn szóba hoz. Azt hitte azoknál nincs kellemetlenebb -gyerekkori trauma-, de ezek a városőrök jól ráijesztettek. Ő nem harcos, vagy edzett amazon-típus. Lélekben sem.*
-Tényleg tudnál segíteni? Van egy listám, amit a Szellemjáró írt össze.
*Elő is veszi nyeregtáskájából, ha Gramorn már válaszolt Kagan kérdéseire. Azok az elsők, minden más csak utána jöhet, ezt Isurii is tudja jól.
A törzsben Leandana után ő az, aki legjobban érti a betűket, de még neki sem megy tökéletesen az írás-olvasás művészete.
Amíg elérnek a műhelyekig néha találkozik tekintete húgáéval. Kékjeiben némi aggodalmaskodással találkozhat a másik, majd helyét az értetlenség veszi át, amint szembetalálkozik a félvér bosszúságával. Az imént olyan jókedvű volt, hát mi történt?
Csak megcsóválja a fejét a halk szavakat hallva, de nem bír parancsolni vonásainak: elmosolyodik.
Neki nincs dolga a kovácsokkal. Nem ért a fegyverekhez, nem él velük. Van egy tőre, de ha még is kedve támadni "vérengzeni", hát egy fabotot ragadna magához. Régebben volt neki díszes, faragott botja, de nem bírta a vándorút viszontagságait.
Ha a kereskedő felszabadult és bátyjuknak nincs több dolga vele, úgy melléléptet lovával.*
-Azt mondtad segítesz nekünk vásárolni. Sóra és szappanra lenne szükségünk.
*Mutatja meg Gramornak Leandana listáját. Azon hasonló, hétköznapi apróságok szerepelnek, melyek elengedhetetlenek a mindennapi élethez. Semmi különleges. Az asztalt áfonya valószínűleg csak viccből került ezek közé és a vajákos már előre nevethetett miközben írta, mert írása rendezetlen ennél az egy tételnél. (Vagy éppen különös szereinek hatása alatt állt.)*
-Tudod hol szerezhetjük be ezeket?
*Érdeklődik tovább a helyi férfinél. Tekintete érdeklődve, de kissé bizonytalanul fürkészi Gramorn arcát.*
*Sajnos a mellettük lehajtott fejjel elhaladó csuklyás-kendős Vadászt nem ismeri fel. Mintha ismerős lenne neki alakja, de mielőtt tanulmányozhatná a tüzük mellett melegedő Daerost, szólnak hozzá, elterelik figyelmét. A Vadászról és iménti ijedtségéről.
Annyi minden történik, hogy lassan jegyzetelnie kéne, mint szorgos diáknak. Tíz esztendő alatt nem történt ennyi mindössze minden két napon. Meg is feledkezett már az orkról, akit Gramorn szóba hoz. Azt hitte azoknál nincs kellemetlenebb -gyerekkori trauma-, de ezek a városőrök jól ráijesztettek. Ő nem harcos, vagy edzett amazon-típus. Lélekben sem.*
-Tényleg tudnál segíteni? Van egy listám, amit a Szellemjáró írt össze.
*Elő is veszi nyeregtáskájából, ha Gramorn már válaszolt Kagan kérdéseire. Azok az elsők, minden más csak utána jöhet, ezt Isurii is tudja jól.
A törzsben Leandana után ő az, aki legjobban érti a betűket, de még neki sem megy tökéletesen az írás-olvasás művészete.
Amíg elérnek a műhelyekig néha találkozik tekintete húgáéval. Kékjeiben némi aggodalmaskodással találkozhat a másik, majd helyét az értetlenség veszi át, amint szembetalálkozik a félvér bosszúságával. Az imént olyan jókedvű volt, hát mi történt?
Csak megcsóválja a fejét a halk szavakat hallva, de nem bír parancsolni vonásainak: elmosolyodik.
Neki nincs dolga a kovácsokkal. Nem ért a fegyverekhez, nem él velük. Van egy tőre, de ha még is kedve támadni "vérengzeni", hát egy fabotot ragadna magához. Régebben volt neki díszes, faragott botja, de nem bírta a vándorút viszontagságait.
Ha a kereskedő felszabadult és bátyjuknak nincs több dolga vele, úgy melléléptet lovával.*
-Azt mondtad segítesz nekünk vásárolni. Sóra és szappanra lenne szükségünk.
*Mutatja meg Gramornak Leandana listáját. Azon hasonló, hétköznapi apróságok szerepelnek, melyek elengedhetetlenek a mindennapi élethez. Semmi különleges. Az asztalt áfonya valószínűleg csak viccből került ezek közé és a vajákos már előre nevethetett miközben írta, mert írása rendezetlen ennél az egy tételnél. (Vagy éppen különös szereinek hatása alatt állt.)*
-Tudod hol szerezhetjük be ezeket?
*Érdeklődik tovább a helyi férfinél. Tekintete érdeklődve, de kissé bizonytalanul fürkészi Gramorn arcát.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-14 23:24:21
Üzenet elküldve: 2014-01-14 23:24:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok//
*Útjuk a Kovácsműhelyhez vezet. Hrothgaar visszafogottan méri fel kívülről az épületet és bizakodó kifejezés jelenik meg arcán. Mélyet szippant a levegőből és megérzi azt a bizonyos illatot. Lelki szemei előtt régi otthona, Taakeslottet "kovácsműhelye" jelenik meg. Nosztalgikus hangulat üti fel fejét a törpe lelkében, de az igazság az, hogy nincs sok ideje emlékei között bolyongani. Lecsusszan a nyeregből, és nem sokat késlekedve be is térnek .*
- Hhmm... Van valami konkrét kérdésed, vagy ötleted? Keresünk is valamit?
*Kérdezi elsősorban Kagant, de szemei már a falakon függő fegyvereket kémlelik. Hrothgaar lábujjhegyre ágaskodik kicsit, hunyorít, fejét forgatja jobbról balra, és balról jobbra. Mustrálja a gyilkolóeszközöket és egy idő után észre sem veszi, de arcán mosoly jelenik meg.*
- Tetszik az a fejsze, ott!
*Mutat fel a falnak egy adott pontjára.*
- Az ilyen egykezes fejszéket mindig nagyon szerettem...
*Pár perc után figyelme a fegyverekről tovasiklik és elkezdi keresni magát a mester, vagy annak valamelyik tanoncát. Hátha szóba is elegyedhetnek valakivel itt.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 23:27:11
*Útjuk a Kovácsműhelyhez vezet. Hrothgaar visszafogottan méri fel kívülről az épületet és bizakodó kifejezés jelenik meg arcán. Mélyet szippant a levegőből és megérzi azt a bizonyos illatot. Lelki szemei előtt régi otthona, Taakeslottet "kovácsműhelye" jelenik meg. Nosztalgikus hangulat üti fel fejét a törpe lelkében, de az igazság az, hogy nincs sok ideje emlékei között bolyongani. Lecsusszan a nyeregből, és nem sokat késlekedve be is térnek .*
- Hhmm... Van valami konkrét kérdésed, vagy ötleted? Keresünk is valamit?
*Kérdezi elsősorban Kagant, de szemei már a falakon függő fegyvereket kémlelik. Hrothgaar lábujjhegyre ágaskodik kicsit, hunyorít, fejét forgatja jobbról balra, és balról jobbra. Mustrálja a gyilkolóeszközöket és egy idő után észre sem veszi, de arcán mosoly jelenik meg.*
- Tetszik az a fejsze, ott!
*Mutat fel a falnak egy adott pontjára.*
- Az ilyen egykezes fejszéket mindig nagyon szerettem...
*Pár perc után figyelme a fegyverekről tovasiklik és elkezdi keresni magát a mester, vagy annak valamelyik tanoncát. Hátha szóba is elegyedhetnek valakivel itt.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 23:27:11
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-14 23:00:34
Üzenet elküldve: 2014-01-14 23:00:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Thargodarok//
*A kovácsműhelyig vezető úton csodák-csodája, végig szótlan. Ha társai beszélgetnek, azért odafigyel, de elmerengve ücsörög, még Kagant sincs kedve ugratni. Ahogy telnek a percek, úgy érzi egyre inkább szégyennek az esetet a városőrökkel. Nincs ahhoz szokva, hogy mustrálgassák, nincs ahhoz szokva, hogy parancsoljanak neki, nincs ahhoz szokva, hogy odafigyeljenek rá. És ahhoz sem, hogy ezt hagyják a férfiak. Magában füstölög és nézelődik. Csak a feldúltság tartja vissza attól, hogy újfent beleszédüljön a város pompájába. Néha oldalra sandít, Isurii hogy viseli a városi túrát, látszólag az idősebb lányt nem viselték meg annyira a dolgok, mint őt és ezt észrevéve dühös lesz. Kicsit erősebben vájja sarkát lova oldalába, de a békés állat eltűri –igazából a ló is van annyira rémült, mint ő, így szinte delejesen lépdel megszokott társai közt.
A törpe és féltestvére utólagos mellveregetésére egy halkabb, Isu felé súgott, de inkább magának szóló megjegyzést tesz, amelyből talán a „golyónövesztés” és a „ripacs” szavak a többiek füléig is eljutnak.
A műhelyhez érve nagyjából unott ~ Újabb nagy ház ~ kifejezéssel az arcán száll le a nyeregből, majd kedves, engedelmes leányként megy a többiekkel. Nem nyűgözi le az épület vagy csak annyira, amennyire a benne űzött munka. Tiszteli a mestereket, de nem nézi őket olyan szerelmes, ábrándos és rajongó szűzleányi tekintettel, mint ahogy azt Kagan teszi. Tudja, mennyit számít egy jó fegyver, páncél vagy egy jó csapda, de zsigerileg nem ezek megszállottja, így csupán hasznos eszközöknek tekinti mind.
Bent viszont hamar elveszik az árukészletet nézegetve. *
*A kovácsműhelyig vezető úton csodák-csodája, végig szótlan. Ha társai beszélgetnek, azért odafigyel, de elmerengve ücsörög, még Kagant sincs kedve ugratni. Ahogy telnek a percek, úgy érzi egyre inkább szégyennek az esetet a városőrökkel. Nincs ahhoz szokva, hogy mustrálgassák, nincs ahhoz szokva, hogy parancsoljanak neki, nincs ahhoz szokva, hogy odafigyeljenek rá. És ahhoz sem, hogy ezt hagyják a férfiak. Magában füstölög és nézelődik. Csak a feldúltság tartja vissza attól, hogy újfent beleszédüljön a város pompájába. Néha oldalra sandít, Isurii hogy viseli a városi túrát, látszólag az idősebb lányt nem viselték meg annyira a dolgok, mint őt és ezt észrevéve dühös lesz. Kicsit erősebben vájja sarkát lova oldalába, de a békés állat eltűri –igazából a ló is van annyira rémült, mint ő, így szinte delejesen lépdel megszokott társai közt.
A törpe és féltestvére utólagos mellveregetésére egy halkabb, Isu felé súgott, de inkább magának szóló megjegyzést tesz, amelyből talán a „golyónövesztés” és a „ripacs” szavak a többiek füléig is eljutnak.
A műhelyhez érve nagyjából unott ~ Újabb nagy ház ~ kifejezéssel az arcán száll le a nyeregből, majd kedves, engedelmes leányként megy a többiekkel. Nem nyűgözi le az épület vagy csak annyira, amennyire a benne űzött munka. Tiszteli a mestereket, de nem nézi őket olyan szerelmes, ábrándos és rajongó szűzleányi tekintettel, mint ahogy azt Kagan teszi. Tudja, mennyit számít egy jó fegyver, páncél vagy egy jó csapda, de zsigerileg nem ezek megszállottja, így csupán hasznos eszközöknek tekinti mind.
Bent viszont hamar elveszik az árukészletet nézegetve. *
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:09:01
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:09:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodarok//
*Összeszorított szájjal ül a nyeregben, ragadozótekintete széles ívben pásztázza a környezetet. Még egyszer nem kerül ilyen védtelen szituációba. Vannak, kik bámulják őket, az egyik hasonlít korábbi vendégükre, de Kagan nem áll meg nézelődni.*
- Nem való igaz harcosoknak ez a kőhodály, meg a sok taperolós fickó. *állapítja meg, mert nem nyerte el a tetszését a nyúlkálás sem.*
~ Legalább nem unatkoztunk. ~ *próbálja felfogni szarkasztikus vidámsággal, mi békés óráiban gyakorta a sajátja, de most valahogy nem az igazi.*
- Nem. *rázza meg a fejét, ennyivel letudva az ork kérdését. Még csak az kellene, hogy túl nagy reklámot kapjon a zöldbőrű, és keresni kezdjék, nyakukra hozva még egy rakást ezekből a népekből.*
- Mi okból készülődtél hozzánk, Kevdak kufár? *fordul érdeklődve Gramorn felé, immár teljes figyelmével. Nem hiszi, hogy ennyi idő alatt válaszokat kaphat a táborban feltett kérdéseire.*
- Hehe. Hallgassák meg kívánságod az istenek, Hrothgaar Skyllagrimmson. És ha lehet, az orrukon keresztül tegyék! *egészíti ki a törpe átkát, amit igencsak viccesnek talál, bár magában elismeri, hatásosabb lett volna nem az őrök hátának elmondani. Így egy kicsit arcoskodásnak hat, az meg nem kenyerük - legalábbis nem így.*
*Eltart egy ideig, amíg odaérnek a Kovácsműhelyhez, ahol Kagan ismét elámulni kényszerül. Az általa megszokott műhelyek egy-egy üllővel és kis, földből vagy agyagból tákolt kohóval felszerelt kalyibák, fabódék, jobb esetben cölöpházak voltak; amit maga előtt lát, az nagyobb, mint a Thargodrymek Hosszúház-csarnoka. Lováról leszáll, és uralkodik vonásain, hogy ne tátott szájú bamba kölyökként lépjen be az izzó acél birodalmába, de azért meg van illetődve. Mint minden harcos, tiszteli az acél titkát, és kellő hozzáállással lép be a Kovácsműhelybe.*
*A falon sorakozó fegyverek még sokrétűbbek és fajtájúak, még több típus van belőlük, mint a Barakkban; de ellentétben a gyakorlóhely játékfegyvereivel, ezek itt igazi, gyilkolásra szánt eszközök. Nincsenek egyedül az épületben, még csak az előtérben sem, de ez nem baj - itt az ideje, hogy előlépjen a szakember.*
- Tiéd a terep, Hrothgaar. Nézzünk körül...*itt olyan dolgok is akadnak, ami a lányok tetszését elnyeri, hiszen nem csak fegyverek, más kovácsáruk is fellelhetők idebenn. Csak hát itt is fizetni kell.*
*Összeszorított szájjal ül a nyeregben, ragadozótekintete széles ívben pásztázza a környezetet. Még egyszer nem kerül ilyen védtelen szituációba. Vannak, kik bámulják őket, az egyik hasonlít korábbi vendégükre, de Kagan nem áll meg nézelődni.*
- Nem való igaz harcosoknak ez a kőhodály, meg a sok taperolós fickó. *állapítja meg, mert nem nyerte el a tetszését a nyúlkálás sem.*
~ Legalább nem unatkoztunk. ~ *próbálja felfogni szarkasztikus vidámsággal, mi békés óráiban gyakorta a sajátja, de most valahogy nem az igazi.*
- Nem. *rázza meg a fejét, ennyivel letudva az ork kérdését. Még csak az kellene, hogy túl nagy reklámot kapjon a zöldbőrű, és keresni kezdjék, nyakukra hozva még egy rakást ezekből a népekből.*
- Mi okból készülődtél hozzánk, Kevdak kufár? *fordul érdeklődve Gramorn felé, immár teljes figyelmével. Nem hiszi, hogy ennyi idő alatt válaszokat kaphat a táborban feltett kérdéseire.*
- Hehe. Hallgassák meg kívánságod az istenek, Hrothgaar Skyllagrimmson. És ha lehet, az orrukon keresztül tegyék! *egészíti ki a törpe átkát, amit igencsak viccesnek talál, bár magában elismeri, hatásosabb lett volna nem az őrök hátának elmondani. Így egy kicsit arcoskodásnak hat, az meg nem kenyerük - legalábbis nem így.*
*Eltart egy ideig, amíg odaérnek a Kovácsműhelyhez, ahol Kagan ismét elámulni kényszerül. Az általa megszokott műhelyek egy-egy üllővel és kis, földből vagy agyagból tákolt kohóval felszerelt kalyibák, fabódék, jobb esetben cölöpházak voltak; amit maga előtt lát, az nagyobb, mint a Thargodrymek Hosszúház-csarnoka. Lováról leszáll, és uralkodik vonásain, hogy ne tátott szájú bamba kölyökként lépjen be az izzó acél birodalmába, de azért meg van illetődve. Mint minden harcos, tiszteli az acél titkát, és kellő hozzáállással lép be a Kovácsműhelybe.*
*A falon sorakozó fegyverek még sokrétűbbek és fajtájúak, még több típus van belőlük, mint a Barakkban; de ellentétben a gyakorlóhely játékfegyvereivel, ezek itt igazi, gyilkolásra szánt eszközök. Nincsenek egyedül az épületben, még csak az előtérben sem, de ez nem baj - itt az ideje, hogy előlépjen a szakember.*
- Tiéd a terep, Hrothgaar. Nézzünk körül...*itt olyan dolgok is akadnak, ami a lányok tetszését elnyeri, hiszen nem csak fegyverek, más kovácsáruk is fellelhetők idebenn. Csak hát itt is fizetni kell.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:13:50
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:13:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Kellemesen kipiheni magát a jó néhány óra alvás alatt. Szerencsére senki és semmi nem zavarja meg álmában, így teljesen kipiheni a nap fáradalmait. Miután fölébredt, újra megmosakszik, most kicsit alaposabban, majd az átszellőzött bőrvértet és ruhákat magára ölti. Egész jó illata lett, amit sokakról nem lehet elmondani.
A kulcsot még nem adja le a fogadósnak, mert egy napra vette ki a szobát, annak csak fele telt el. Ellenben ellátogat a kovácsműhelybe, ahova a holdudvaron és erdőn át jut el. Ismét fellángol benne a vágy a két hosszúkard iránt, így úgy gondolja, közelebbről is megnézi a kovács munkáját.
Egész tetszetős darabok találhatóak a műhelyben kirakva, de valahogy egyik sem az igazi. Túl rövid, túl vékony, túl könnyű, túl nehéz, túl... egyik sem felel meg ízlésének. Olyan kardot keres, ami a pallosánál picit rövidebb csak, ellenben jóval könnyebb. És helyből kettő kéne neki. De ilyen fegyvert nem fog találni - az ekkora méretű acélpenge nem lesz olyan könnyű, hogy kettőt tudjon forgatni a két kezével.
Szomorúan nézelődik. Nem vesz semmit, de azért felméri, hogy milyen felszerelések kaphatóak, hátha a későbbiekben szüksége lesz valamire, és akkor tudja hogy itt megtalálja azt, ami szükséges számára. Végül pedig rendelés nélkül marad a kovács, ugyanis Ilwen számára semmi hasznosat nem rejt a műhely. Legalábbis most. Ki tudja, később talán bővül a készlet. Sóhajt, majd amerről jött, arra megy vissza is, egészen a szálláshelyig.*
A kulcsot még nem adja le a fogadósnak, mert egy napra vette ki a szobát, annak csak fele telt el. Ellenben ellátogat a kovácsműhelybe, ahova a holdudvaron és erdőn át jut el. Ismét fellángol benne a vágy a két hosszúkard iránt, így úgy gondolja, közelebbről is megnézi a kovács munkáját.
Egész tetszetős darabok találhatóak a műhelyben kirakva, de valahogy egyik sem az igazi. Túl rövid, túl vékony, túl könnyű, túl nehéz, túl... egyik sem felel meg ízlésének. Olyan kardot keres, ami a pallosánál picit rövidebb csak, ellenben jóval könnyebb. És helyből kettő kéne neki. De ilyen fegyvert nem fog találni - az ekkora méretű acélpenge nem lesz olyan könnyű, hogy kettőt tudjon forgatni a két kezével.
Szomorúan nézelődik. Nem vesz semmit, de azért felméri, hogy milyen felszerelések kaphatóak, hátha a későbbiekben szüksége lesz valamire, és akkor tudja hogy itt megtalálja azt, ami szükséges számára. Végül pedig rendelés nélkül marad a kovács, ugyanis Ilwen számára semmi hasznosat nem rejt a műhely. Legalábbis most. Ki tudja, később talán bővül a készlet. Sóhajt, majd amerről jött, arra megy vissza is, egészen a szálláshelyig.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-10 22:00:23
Üzenet elküldve: 2014-01-10 22:00:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Ilwen tehát elköszönt, ő pedig magára maradt a gondolataival. Arra rájött, hogy a férfinek egészen bonyodalmas a személyisége, vagy csupán titkai bizonyulnak magas számúnak, azonban most egészen más miatt kell, hogy fájjon a feje. És bizony a halántékát ért sérülés kapcsán rádöbben, hogy valahonnét szereznie kell segítséget, mert valahogy a kötések kimaradtak az utazócsomagjából. Bezzeg a kenőcsök, azokat nem felejtette el, de ha csak nem kíván lila, zöld és még ki tudja milyen színben pompázó foltokkal mutatkozni a halántékán, s egy csúnya karcolással a homlokán, akkor bizony sürgető lenne ellátást keresnie.
S miként épp a barakkban van, ahol biztos nem ismeretlenek a gyakorta megeső sérülések, eszébe jut, hogy talán a fegyvertáros fiú segedelmére lehet.
Szóval ilyes gondolatokkal tápászkodik fel a padról, majd fogva a gyakorló kardot, visszatámolyog az előtér részeként szolgáló pulthoz, hol elébb fegyvereit kéri vissza, majd megérdeklődi a lehetséges ellátást, azonban a fiú arra hivatkozván, hogy nem óhajt nagyobb kárt okozni, keressen inkább arra rátermettebbet.
Enyhe csalódottsággal, de beletörődéssel rakja el kardjait, majd gyorsan végiggondolja, merre találna a leghamarabb segítséget.
Ugyan már sötét van, de ilyenkor rövidebbek a nappalok, szóval nincs túl késő még visszamennie a kovácshoz, aki bár büszke, ám jólelkű úrnak tűnt. No meg olyan embernek, aki nem csak mesterségéhez, hanem mindenhez értő kézzel nyúl.
S ha már ott lesz, tán most nem felejti el leadni rendelését egy új kardra, amit legutóbb mindkét látogatásával sikeresen elszalasztott.
Effajta gondolatokkal indul meg bizonytalan léptekkel a gazdagnegyeden, majd a piacon át a műhelybe.
Akár a jómódúak telepén is kérhetne segítséget, de valamiért nem hiszi, hogy különc kinézete, véres keze s homloka bárkiben túl nagy bizalmat gerjesztene. Itt léte során pedig már rádöbbent, hogy Arthenior lakói vagy nagyon szívélyesek vagy rendkívül tartózkodóak és gyanakvóak. A gazdagnegyed lakóit pedig tipikusan az utóbbi kategóriába sorolná.
Viszont ott van a piac, ott kereshetne valakit, de ebben a ködben még átkelni is veszélyes a tolvajok legkedveltebb helyén, mint hogy keresgéljen, hátha segít rajta egy lélek.
Szóval semmi kétsége, hogy a kovácsműhely lesz a legjobb választás, s mikor odaér, bizony ez az érzet csak erősödik a szívében. Azonban sejti, hogy az est közeledtével már nem nagyon fogadnak váratlanul betoppanókat, tehát illedelmesen kopogtat az ajtón, míg maga a Mester nem nyitja ki.*
- Hát Magát mi lelte? Délután még jobb színben tűnt, na jöjjön! *Invitálja be a nőt, miközben a fejét csóválja, s mintegy valóban értve a dolgát, inasát már küldi is kötszerért és friss vízért.
Aravae mély hálával és tisztelettel köszöni meg a segítséget, majd rövidkén elmeséli a barakkban esett kalandját, utána viszont a kardokra terelődik a szó, mint a két fél számára legszentebb témára.*
S miként épp a barakkban van, ahol biztos nem ismeretlenek a gyakorta megeső sérülések, eszébe jut, hogy talán a fegyvertáros fiú segedelmére lehet.
Szóval ilyes gondolatokkal tápászkodik fel a padról, majd fogva a gyakorló kardot, visszatámolyog az előtér részeként szolgáló pulthoz, hol elébb fegyvereit kéri vissza, majd megérdeklődi a lehetséges ellátást, azonban a fiú arra hivatkozván, hogy nem óhajt nagyobb kárt okozni, keressen inkább arra rátermettebbet.
Enyhe csalódottsággal, de beletörődéssel rakja el kardjait, majd gyorsan végiggondolja, merre találna a leghamarabb segítséget.
Ugyan már sötét van, de ilyenkor rövidebbek a nappalok, szóval nincs túl késő még visszamennie a kovácshoz, aki bár büszke, ám jólelkű úrnak tűnt. No meg olyan embernek, aki nem csak mesterségéhez, hanem mindenhez értő kézzel nyúl.
S ha már ott lesz, tán most nem felejti el leadni rendelését egy új kardra, amit legutóbb mindkét látogatásával sikeresen elszalasztott.
Effajta gondolatokkal indul meg bizonytalan léptekkel a gazdagnegyeden, majd a piacon át a műhelybe.
Akár a jómódúak telepén is kérhetne segítséget, de valamiért nem hiszi, hogy különc kinézete, véres keze s homloka bárkiben túl nagy bizalmat gerjesztene. Itt léte során pedig már rádöbbent, hogy Arthenior lakói vagy nagyon szívélyesek vagy rendkívül tartózkodóak és gyanakvóak. A gazdagnegyed lakóit pedig tipikusan az utóbbi kategóriába sorolná.
Viszont ott van a piac, ott kereshetne valakit, de ebben a ködben még átkelni is veszélyes a tolvajok legkedveltebb helyén, mint hogy keresgéljen, hátha segít rajta egy lélek.
Szóval semmi kétsége, hogy a kovácsműhely lesz a legjobb választás, s mikor odaér, bizony ez az érzet csak erősödik a szívében. Azonban sejti, hogy az est közeledtével már nem nagyon fogadnak váratlanul betoppanókat, tehát illedelmesen kopogtat az ajtón, míg maga a Mester nem nyitja ki.*
- Hát Magát mi lelte? Délután még jobb színben tűnt, na jöjjön! *Invitálja be a nőt, miközben a fejét csóválja, s mintegy valóban értve a dolgát, inasát már küldi is kötszerért és friss vízért.
Aravae mély hálával és tisztelettel köszöni meg a segítséget, majd rövidkén elmeséli a barakkban esett kalandját, utána viszont a kardokra terelődik a szó, mint a két fél számára legszentebb témára.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-10 15:30:08
Üzenet elküldve: 2014-01-10 15:30:08
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Daeros, miután elkészült az új fegyverével, s vállára vette, egyenesen a kovácshoz indult. Még azelőtt rendelt pár nyílhegyet, hogy legutóbbi útjára elment volna, s most úgy döntött, itt az ideje, hogy elmenjen értük. Utána pedig kimegy az erdőbe, hogy kézre szoktassa az íjat, na meg beszerez pár új nyílvesszőnek való ágat. Belépve a kovács műhelyébe, hangosan köszön:*
-Szép napot mester, hogy van mindig?*a kovács felnéz az üllő mellől, s arcán szétterül egy vigyor.*
-Nocsak Vadász... azt hittem, már odavesztél.*hunyorít cinkosan.*
-A vadak szerint nem vagyok elég ízletes, így inkább békét hagynak nekem.*vigyorog vissza Daeros, majd a lényegre tér.*
-A nyílhegyek miatt jöttem. Remélem, kész vannak, mert nemsokára szükségem lesz rájuk.*a kovács biccent, majd az egyik polc felé indul. Ott kutakodik egy darabig, majd levesz egy szütyőt, ami érces csilingeléssel landol Daerosnál.*
-Első osztályú acélból vannak. Öt arany lesz darabja.*közli, mire Daeros szemöldöke kissé felkúszik. Ez több, mint amennyire számított.*
-Kissé mintha drágult volna, mióta legutóbb itt jártam...*jegyzi meg epésen, majd elkezdi leszámolni az aranyakat. Hiába, a nyílhegy drága dolog, ezért kétszer is meg kell gondolni, ha az ember fia útjára ereszt egy vesszőt. Végül leteszi a 30 aranyat az üllőre, ahol a kovács (Mesélő #11 (Sh)) megszámolhatja, s elteheti.
*
-Jól van. Ha kell még, tudod, hol találsz.*biccent a kovács, miután eltette a pénzt. Eztán dolga végeztével Daeros is tovább indul.*
-Szép napot mester, hogy van mindig?*a kovács felnéz az üllő mellől, s arcán szétterül egy vigyor.*
-Nocsak Vadász... azt hittem, már odavesztél.*hunyorít cinkosan.*
-A vadak szerint nem vagyok elég ízletes, így inkább békét hagynak nekem.*vigyorog vissza Daeros, majd a lényegre tér.*
-A nyílhegyek miatt jöttem. Remélem, kész vannak, mert nemsokára szükségem lesz rájuk.*a kovács biccent, majd az egyik polc felé indul. Ott kutakodik egy darabig, majd levesz egy szütyőt, ami érces csilingeléssel landol Daerosnál.*
-Első osztályú acélból vannak. Öt arany lesz darabja.*közli, mire Daeros szemöldöke kissé felkúszik. Ez több, mint amennyire számított.*
-Kissé mintha drágult volna, mióta legutóbb itt jártam...*jegyzi meg epésen, majd elkezdi leszámolni az aranyakat. Hiába, a nyílhegy drága dolog, ezért kétszer is meg kell gondolni, ha az ember fia útjára ereszt egy vesszőt. Végül leteszi a 30 aranyat az üllőre, ahol a kovács (Mesélő #11 (Sh)) megszámolhatja, s elteheti.
*-Jól van. Ha kell még, tudod, hol találsz.*biccent a kovács, miután eltette a pénzt. Eztán dolga végeztével Daeros is tovább indul.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-08 17:52:48
Üzenet elküldve: 2014-01-08 17:52:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Nézelődik egy keveset, felméri az áru készletet. Főleg a számszeríjakat méricskéli. Bár ezek elég aprók, ő nem ilyesmire gondolt.*
~Úgy néz ki csináltatni kellene~
*Most nem akar leragadni ezzel, szóval csak végigfuttatja szemét az eszközökön. Aztán még pár gyors felmérést végez a karjával az egyik legnagyobbnak látszó íjon. Ő nem épp egy kovács szakértő, de arról azért van fogalma mit is akar. Volt már pár számszeríja az évek során.*
~Majd egyeztetek a szakikkal a táborban~
*Most hogy ezt is látta, úgy dönt, itt az ideje hogy kifelé vegye az irányt. Amint utcát ért a lába felpattan a hátasra és már indulnak is kifelé a városból. Ennyi volt a felfedező túra, valahol útközben majd bevárja a többieket hogy együtt érkezzenek vissza.*
~Úgy néz ki csináltatni kellene~
*Most nem akar leragadni ezzel, szóval csak végigfuttatja szemét az eszközökön. Aztán még pár gyors felmérést végez a karjával az egyik legnagyobbnak látszó íjon. Ő nem épp egy kovács szakértő, de arról azért van fogalma mit is akar. Volt már pár számszeríja az évek során.*
~Majd egyeztetek a szakikkal a táborban~
*Most hogy ezt is látta, úgy dönt, itt az ideje hogy kifelé vegye az irányt. Amint utcát ért a lába felpattan a hátasra és már indulnak is kifelé a városból. Ennyi volt a felfedező túra, valahol útközben majd bevárja a többieket hogy együtt érkezzenek vissza.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-08 12:59:08
Üzenet elküldve: 2014-01-08 12:59:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*És ismét a kovácsműhely az úti cél. Nem kell hozzá sokat caplatnia, elvégre csupán a piactérről jön, ami egész konkrétan a szomszédban, ténylegesen egy köpésre van a műhelytől. Tudniillik oda nyílik a kovács bejárata. Legalábbis az egyik.
Belépve pár rozogább deszka megnyikordul a lába alatt, de ezen kívül semmi nem jelzi jöttét. Vagyis az inas szeme, hisz ő látja, hogy a vörös ruhás visszatért, és már int is, hogy egy pillanat. A bőrvértjét gyorsan összefűzték, nem volt nagy munka, voltak kész anyagok, így hamar át is veheti. Köpenyét ledobja a pultra, magára ölti a bőrvértet, és megállapítja, hogy a kovács jó munkát végzett. A védőfelszerelés szinte tökéletesen passzol testének vonalához, és megütögetve igen masszívnak, ellenállónak tűnik a cserzett bőr. Vörös köpenyét visszaveszi magára, majd kifizeti a bőrvért árát, ami több tíz súlyos aranyérme. Kicsit húzza a száját, hogy egy egyszerű bőrért ennyit elkérnek, de maximálisan kárpótolja a darab minősége, így egy szava nem lehet. Az ár kicsit magas, de még korrektnek számít. És az új, még nem használt vértek kifejezetten drága, úri szórakozásnak számítanak, egyszerűbb elvenni egy vándortól egy bőrvértet. De Ilwen számára ez a szimpatikusabb út.
Miután mindent lerendeztek az inassal, ideje tovább állni. Úgy gondolja, hogy jó lenne kipróbálni élesben is újdonsült "barátját". Így hát a barakkot veszi célba, és reménykedik benne, hogy a már-már szokásos gyakorlópartnerét, a vörös hajú nőt is ott találja, hogy ismét elagyabugyálhassa szegényt.*
Belépve pár rozogább deszka megnyikordul a lába alatt, de ezen kívül semmi nem jelzi jöttét. Vagyis az inas szeme, hisz ő látja, hogy a vörös ruhás visszatért, és már int is, hogy egy pillanat. A bőrvértjét gyorsan összefűzték, nem volt nagy munka, voltak kész anyagok, így hamar át is veheti. Köpenyét ledobja a pultra, magára ölti a bőrvértet, és megállapítja, hogy a kovács jó munkát végzett. A védőfelszerelés szinte tökéletesen passzol testének vonalához, és megütögetve igen masszívnak, ellenállónak tűnik a cserzett bőr. Vörös köpenyét visszaveszi magára, majd kifizeti a bőrvért árát, ami több tíz súlyos aranyérme. Kicsit húzza a száját, hogy egy egyszerű bőrért ennyit elkérnek, de maximálisan kárpótolja a darab minősége, így egy szava nem lehet. Az ár kicsit magas, de még korrektnek számít. És az új, még nem használt vértek kifejezetten drága, úri szórakozásnak számítanak, egyszerűbb elvenni egy vándortól egy bőrvértet. De Ilwen számára ez a szimpatikusabb út.
Miután mindent lerendeztek az inassal, ideje tovább állni. Úgy gondolja, hogy jó lenne kipróbálni élesben is újdonsült "barátját". Így hát a barakkot veszi célba, és reménykedik benne, hogy a már-már szokásos gyakorlópartnerét, a vörös hajú nőt is ott találja, hogy ismét elagyabugyálhassa szegényt.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2014-01-07 21:14:05
Üzenet elküldve: 2014-01-07 21:14:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*A barakk felől érkezik, keresztül vágva a fél városon. Már egész jól ismeri a terepet. Út közben le is nyugodott, ami sose hátrány, mint tudjuk. Most békésen pöfékelve feszít a nyeregben. Közben azon filózik, hogy talán a kovácshoz még beugorhatna, mert mégis ugye, oda azért be kellene menni. Legalább körül nézni kicsit. Szóval fordít egyet a lovon, s új irányba vezeti a hátast. Az új úti cél a kovács. Amint elérte a célterületet, szépen lehuppan, kiköti a lovat, aztán komótosan besétál, hogy felmérje az árukészletet. Már régóta fáj a foga egy új számszeríjra. Talán itt akad majd valami hozzá való, rendes darab.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066