Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-09 15:27:26
Üzenet elküldve: 2018-12-09 15:27:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Tekintete a csatán, hogy minél előbb tudjon segíteni társainak, de ahogy figyeli a vérontást és verekedést a szíve szakad meg, s a legrosszabb, hogy nem állhat közéjük és kaphat fel mindenkit mint egy óriás, hogy leszidja őket majd szobafogságba rendelje, hanem végig kell néznie, és szelektálnia, hogy kinek az élete fontosabb. Szörnyű, borzalmas.
Laornak van szüksége egy kis zöldre, ezt már látja, ám mielőtt eldobhatná a főzetet kinő a semmiből egy fal. Felsikít, és összebújik a kis asztalka mögött ami eddig is fedezéket nyújtott neki.
Majd valaki kivágja az ajót, s mikor rémülten hátrafordul meglátja Kriyont. Arcára kiül a döbbenet, most sajnos nem tud mosolyogni, tehát csak biccent. *
- Kérlek vigyázz magadra - * nyögi, ahogy látja, hogy a férfi sem akar kimaradni a falon túli dolgokból. Közben nem feledkezik el Laorról sem, így letép az övéről 1 Sötétzöld varázsitalt és a fal ffölött áthajítja egyenesenLaor Vylnisfejére, esetleg vállára vagy hátára. Ahol éri no.
. *
//Kovácsnézőben//
* Tekintete a csatán, hogy minél előbb tudjon segíteni társainak, de ahogy figyeli a vérontást és verekedést a szíve szakad meg, s a legrosszabb, hogy nem állhat közéjük és kaphat fel mindenkit mint egy óriás, hogy leszidja őket majd szobafogságba rendelje, hanem végig kell néznie, és szelektálnia, hogy kinek az élete fontosabb. Szörnyű, borzalmas.
Laornak van szüksége egy kis zöldre, ezt már látja, ám mielőtt eldobhatná a főzetet kinő a semmiből egy fal. Felsikít, és összebújik a kis asztalka mögött ami eddig is fedezéket nyújtott neki.
Majd valaki kivágja az ajót, s mikor rémülten hátrafordul meglátja Kriyont. Arcára kiül a döbbenet, most sajnos nem tud mosolyogni, tehát csak biccent. *
- Kérlek vigyázz magadra - * nyögi, ahogy látja, hogy a férfi sem akar kimaradni a falon túli dolgokból. Közben nem feledkezik el Laorról sem, így letép az övéről 1 Sötétzöld varázsitalt és a fal ffölött áthajítja egyenesenLaor Vylnisfejére, esetleg vállára vagy hátára. Ahol éri no.
. *
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-09 14:00:48
Üzenet elküldve: 2018-12-09 14:00:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Hát, nincs szerencséje, de igazából nem is várta. Ő ugyan a mozdulatlanul maradó Laor és a mögötte lévő Riri elé tervezte a dolgokat, mégpedig jócskán eléjük, elválasztva az épület egyik traktusát a másiktól, de sajnos a számukra leginkább negatív esemény következett be - őt és Ririt választotta el Pashtól és Laortól.*
- Picsábamár. *mérgelődik, de annyi baj legyen.*
*Mivel a terem 6x9-as, a fal meg két méteres, ezért nyilván a megkerülés mellett dönt. Az ő erejével ez legalább fél perc lenne, ezért egy kicsit besegít a dologba magának.*
- Szeva Ririke, mizu? *hörpinti fel a lánytól kapott hypervörös itókáját, aztán bivalyerősen nekiesik a törmeléknek és valószínűleg sokkal gyorsabban elszórja maga elől. Persze lehet, hogy ráesik egy kredenc közben vagy ilyesmi, de erre próbál figyelni.*
*Amikor átér, a kőbőrös erőművész meg fog ölni mindenkit, aki nem tűnik legalább egy kicsit thargnak.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az erőt a következő két körre.
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Hát, nincs szerencséje, de igazából nem is várta. Ő ugyan a mozdulatlanul maradó Laor és a mögötte lévő Riri elé tervezte a dolgokat, mégpedig jócskán eléjük, elválasztva az épület egyik traktusát a másiktól, de sajnos a számukra leginkább negatív esemény következett be - őt és Ririt választotta el Pashtól és Laortól.*
- Picsábamár. *mérgelődik, de annyi baj legyen.*
*Mivel a terem 6x9-as, a fal meg két méteres, ezért nyilván a megkerülés mellett dönt. Az ő erejével ez legalább fél perc lenne, ezért egy kicsit besegít a dologba magának.*
- Szeva Ririke, mizu? *hörpinti fel a lánytól kapott hypervörös itókáját, aztán bivalyerősen nekiesik a törmeléknek és valószínűleg sokkal gyorsabban elszórja maga elől. Persze lehet, hogy ráesik egy kredenc közben vagy ilyesmi, de erre próbál figyelni.*
*Amikor átér, a kőbőrös erőművész meg fog ölni mindenkit, aki nem tűnik legalább egy kicsit thargnak.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az erőt a következő két körre.
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:47:49
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:47:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash ugyan igyekszik a cselt alkalmazni, az a környezetének hála nem olyan egyszerű, mint a rutintalan harcos gondolta. Viszont a rúgása célt ér, még ha nem is sikerül kibillentenie a másikat az egyensúlyából, azonban ekkor hallja rutinos társának utasítását. Annak cselekvései alapján nincs is miért kételkedjen a megadott parancsban, sőt, hirtelen egy üvegcse becsapódását is érzi a hátán. Mondhatjuk, hogy kicsit össze van zavarodva, hogy mégis mi történik, de ez nem látszik se elszánt arckifejezésén, se azon, ahogy mozdul. A háta mögött megjelenő fallal már végképp nem hajlandó foglalkozni. *
~ Baszok én bele mindenbe, faszom. ~
* Jelenik meg gondolataiban az építő jellegű kőműves, miközben igyekszik átugrani a pultot, és a számszeríjas felé csapni. Most nem trükközik, a másiknak nincs úgy fegyvere, hogy kelljen, inkább arra ügyel, hogy nehéz célpontot nyújtson a fegyvernek. A másik mozdulatainak függvényében választ célpontot, vagy a torok, vagy a fej, de ha a karja bizonyul könnyebben sebezhetőnek, akkor azzal is beéri. Gyors, és erős csapás, vagy szúrás lehet az osztályrésze most annak, aki számszeríjat lóbál a műhelyben, ha a fiún múlik. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az ügyességet a következő két körre.
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash ugyan igyekszik a cselt alkalmazni, az a környezetének hála nem olyan egyszerű, mint a rutintalan harcos gondolta. Viszont a rúgása célt ér, még ha nem is sikerül kibillentenie a másikat az egyensúlyából, azonban ekkor hallja rutinos társának utasítását. Annak cselekvései alapján nincs is miért kételkedjen a megadott parancsban, sőt, hirtelen egy üvegcse becsapódását is érzi a hátán. Mondhatjuk, hogy kicsit össze van zavarodva, hogy mégis mi történik, de ez nem látszik se elszánt arckifejezésén, se azon, ahogy mozdul. A háta mögött megjelenő fallal már végképp nem hajlandó foglalkozni. *
~ Baszok én bele mindenbe, faszom. ~
* Jelenik meg gondolataiban az építő jellegű kőműves, miközben igyekszik átugrani a pultot, és a számszeríjas felé csapni. Most nem trükközik, a másiknak nincs úgy fegyvere, hogy kelljen, inkább arra ügyel, hogy nehéz célpontot nyújtson a fegyvernek. A másik mozdulatainak függvényében választ célpontot, vagy a torok, vagy a fej, de ha a karja bizonyul könnyebben sebezhetőnek, akkor azzal is beéri. Gyors, és erős csapás, vagy szúrás lehet az osztályrésze most annak, aki számszeríjat lóbál a műhelyben, ha a fiún múlik. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az ügyességet a következő két körre.
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:06:37
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:06:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Az üzlettérnek szánt hely most elég zsúfolt, tele van pakolva ládákkal, hordókkal, viaszosvászonnal letakart dolgokkal, amelyeket máskor talán kint tárolnak a műhely előtt vagy a belső udvarban. A belső tér nem éppen fegyveres harcra van kitalálva, de jó készségekkel ez a probléma is kiküszöbölhető.*
//Laor//
*A férfi nem hiába forgatja legendásan a fegyverét, s bár a kurta acélvessző találata után fájdalom fut végig az idegein kitűnő fájdalomtűrése okán szinte ugyanolyan hatékonysággal forgatja tovább fegyverét.
Gyorsabban mozdul bárkinél, kiáltása után máris támad a mester mellé érő segédjére és a meglepett férfi oldalába mar kardja a fegyvertelen oldalon. Elkerekedő szemmel fogadja a találatot a segéd, vértje nem lévén semmi sem védi, ajkát egy elfojtott nyögés hagyja csak el, ahogy a penge feltépi az oldalát.*
//Pash//
*Bár a fiatal férfi helyzeti előnyből indulna, Laor mégis megelőzi, fegyvere eltalálja a kovácssegédet, egyelőre nem tudja felmérni, milyen sérülést okozott neki. A kiáltást már csak mozdulatban hallja meg, így már a támadás mellett döntve lendül előre.
Amikor cselezne kardjával, pengéje elakad egy viaszvászonnal leterített, magasra pakolt dobozban, de mivel a tharg csapatvezető megsebezte a segédet, rúgása eltalálja ugyan, de nem képes kibillenteni az egyensúlyából.*
//Carsaadi//
*A tündér lány törekvései kudarcot vallottak a békés rendezésre, így a harc elszabadult és Carsaadinak döntenie kell, melyik oldalra áll.
Ez persze nem is lehet kétséges, hisz a thargok oldalán érkezett, s mint a másik két férfi, parancsot teljesít. Kezébe veszi a varázsitalt tartalmazó palackot és elhajítja Pashthra háta felé, a dobása nem sikerül túl jól, de ennek ellenére a fiola kifejti a hatását a fiatal harcosra, ezzel segítve őt a harcban.*
//Nibet és a kovácssegédek//
*A mester megsebzetten hátrál, amikor egyik segédje karddal a kezében kel a védelmére. Elszörnyedve látja, ahogy Laor kardja a fiatal kismester oldalába mar, hisz a férfi nem veheti fel a versenyt Laor tudásával és tapasztalatával.
A pult bejáratában most éppen hárman harcolnak. A megsebzett kismester, Laor és a rúgással operáló Pash, egyelőre a kovácssegéd feltartja a két tharg fegyverforgatót. A kismester megpróbál visszatámadni a thargokra, Laort célba véve, ami biztosan nem a legjobb ötlet, de a kiélezett helyzetben nem tud tisztán gondolkodni. De Laor könnyedén háríthatja az erőtlen vágást.
A számszeríjjal támadó kovácssegéd úgy tűnik, befejezte a fegyver felhúzását, de csak utolsóként képes cselekedni, minden idejét a fegyver újra lövésre kész állapotba hozásának szentelte. Megragadja Nibetet és elkezdi húzni hátrafelé, a pult mögött nyíló elfüggönyözött ajtó felé, ahogy feltartja a fegyvert, hogy célpontot keressen, de még nem húzza el a ravaszt, talán előbb a mestert akarja biztonságban tudni vagy biztosabb célpontot keres.*
//Kriyon//
*A kintről leskelődő férfi is hallja a kiáltást, így elszánja magát a cselekvésre, de előbb egy varázslathoz folyamodik. Dobbantása nyomán meg is történik a varázslat, de valódi hatásával csak akkor lesz tisztában, ha benyitott és benézett a kovácsműhely eladóterébe. Kintről hallva nagy hangzavar kerekedik odabent, ládák dőlnek fel, acéldarabok csörömpölnek, hordók gurulnak a kövön.*
//Mindenki//
*A műhelyben lévőket, bár harcolnak, mindannyiukat meglepik a következő másodpercek. Hirtelen, a semmiből, vagy inkább a talpuk alatti kőből egy fal épül fel pár szívdobbanásnyi idő alatt, két méter szélesen. Feldönti a ládákat, felborítja a hordókat, ahol megjelenik, nyers acéldarabokat szórva szét a kövön, porral telítve meg a műhely szűkös levegőjét.
A fal Carsaadi előtt, de a kovácssegéddel harcoló Laor és Pash mögött jelenik meg, tehát kettéosztva a területet. A tündér lány elől eltűnik a pult előtere, nem lát át a kőfalon, ahogy az ajtón benyitó Kriyon sem.
Kriyon egy körülbelül öt-hatszor nyolc-tíz lépés alapterületű helyiségbe néz be, amit szinte kettészel a fal, ami a plafonig ér, amelyet ő maga varázsolt oda. Háttal neki a tündér lány, a fal mögé viszont ő sem lát be. Odabent por száll a levegőben, a földön ládák, eldőlt hordók és nyers acél vagy vas a kövön és érezhető feszültség. A fal mögül pedig dulakodás hangjai szűrődnek át, a többiek ott lehetnek, de hogy milyen felállásban, arról nincs tudomása.
A feldöntött és összekuszált ládák és egyéb dolgok miatt a következő kevesebb, mint fél percet biztosan az út szabaddá tételével (ha meg akarja kerülni a falat), átmászással oldalt vagy a fal lebontásával kell töltenie, ha biztosat akar tudni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.08 15:14:45
//Kovácsnézőben//
*Az üzlettérnek szánt hely most elég zsúfolt, tele van pakolva ládákkal, hordókkal, viaszosvászonnal letakart dolgokkal, amelyeket máskor talán kint tárolnak a műhely előtt vagy a belső udvarban. A belső tér nem éppen fegyveres harcra van kitalálva, de jó készségekkel ez a probléma is kiküszöbölhető.*
//Laor//
*A férfi nem hiába forgatja legendásan a fegyverét, s bár a kurta acélvessző találata után fájdalom fut végig az idegein kitűnő fájdalomtűrése okán szinte ugyanolyan hatékonysággal forgatja tovább fegyverét.
Gyorsabban mozdul bárkinél, kiáltása után máris támad a mester mellé érő segédjére és a meglepett férfi oldalába mar kardja a fegyvertelen oldalon. Elkerekedő szemmel fogadja a találatot a segéd, vértje nem lévén semmi sem védi, ajkát egy elfojtott nyögés hagyja csak el, ahogy a penge feltépi az oldalát.*
//Pash//
*Bár a fiatal férfi helyzeti előnyből indulna, Laor mégis megelőzi, fegyvere eltalálja a kovácssegédet, egyelőre nem tudja felmérni, milyen sérülést okozott neki. A kiáltást már csak mozdulatban hallja meg, így már a támadás mellett döntve lendül előre.
Amikor cselezne kardjával, pengéje elakad egy viaszvászonnal leterített, magasra pakolt dobozban, de mivel a tharg csapatvezető megsebezte a segédet, rúgása eltalálja ugyan, de nem képes kibillenteni az egyensúlyából.*
//Carsaadi//
*A tündér lány törekvései kudarcot vallottak a békés rendezésre, így a harc elszabadult és Carsaadinak döntenie kell, melyik oldalra áll.
Ez persze nem is lehet kétséges, hisz a thargok oldalán érkezett, s mint a másik két férfi, parancsot teljesít. Kezébe veszi a varázsitalt tartalmazó palackot és elhajítja Pashthra háta felé, a dobása nem sikerül túl jól, de ennek ellenére a fiola kifejti a hatását a fiatal harcosra, ezzel segítve őt a harcban.*
//Nibet és a kovácssegédek//
*A mester megsebzetten hátrál, amikor egyik segédje karddal a kezében kel a védelmére. Elszörnyedve látja, ahogy Laor kardja a fiatal kismester oldalába mar, hisz a férfi nem veheti fel a versenyt Laor tudásával és tapasztalatával.
A pult bejáratában most éppen hárman harcolnak. A megsebzett kismester, Laor és a rúgással operáló Pash, egyelőre a kovácssegéd feltartja a két tharg fegyverforgatót. A kismester megpróbál visszatámadni a thargokra, Laort célba véve, ami biztosan nem a legjobb ötlet, de a kiélezett helyzetben nem tud tisztán gondolkodni. De Laor könnyedén háríthatja az erőtlen vágást.
A számszeríjjal támadó kovácssegéd úgy tűnik, befejezte a fegyver felhúzását, de csak utolsóként képes cselekedni, minden idejét a fegyver újra lövésre kész állapotba hozásának szentelte. Megragadja Nibetet és elkezdi húzni hátrafelé, a pult mögött nyíló elfüggönyözött ajtó felé, ahogy feltartja a fegyvert, hogy célpontot keressen, de még nem húzza el a ravaszt, talán előbb a mestert akarja biztonságban tudni vagy biztosabb célpontot keres.*
//Kriyon//
*A kintről leskelődő férfi is hallja a kiáltást, így elszánja magát a cselekvésre, de előbb egy varázslathoz folyamodik. Dobbantása nyomán meg is történik a varázslat, de valódi hatásával csak akkor lesz tisztában, ha benyitott és benézett a kovácsműhely eladóterébe. Kintről hallva nagy hangzavar kerekedik odabent, ládák dőlnek fel, acéldarabok csörömpölnek, hordók gurulnak a kövön.*
//Mindenki//
*A műhelyben lévőket, bár harcolnak, mindannyiukat meglepik a következő másodpercek. Hirtelen, a semmiből, vagy inkább a talpuk alatti kőből egy fal épül fel pár szívdobbanásnyi idő alatt, két méter szélesen. Feldönti a ládákat, felborítja a hordókat, ahol megjelenik, nyers acéldarabokat szórva szét a kövön, porral telítve meg a műhely szűkös levegőjét.
A fal Carsaadi előtt, de a kovácssegéddel harcoló Laor és Pash mögött jelenik meg, tehát kettéosztva a területet. A tündér lány elől eltűnik a pult előtere, nem lát át a kőfalon, ahogy az ajtón benyitó Kriyon sem.
Kriyon egy körülbelül öt-hatszor nyolc-tíz lépés alapterületű helyiségbe néz be, amit szinte kettészel a fal, ami a plafonig ér, amelyet ő maga varázsolt oda. Háttal neki a tündér lány, a fal mögé viszont ő sem lát be. Odabent por száll a levegőben, a földön ládák, eldőlt hordók és nyers acél vagy vas a kövön és érezhető feszültség. A fal mögül pedig dulakodás hangjai szűrődnek át, a többiek ott lehetnek, de hogy milyen felállásban, arról nincs tudomása.
A feldöntött és összekuszált ládák és egyéb dolgok miatt a következő kevesebb, mint fél percet biztosan az út szabaddá tételével (ha meg akarja kerülni a falat), átmászással oldalt vagy a fal lebontásával kell töltenie, ha biztosat akar tudni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.08 15:14:45
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-08 12:36:22
Üzenet elküldve: 2018-12-08 12:36:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Bent keveset lát, csak hallani hall dolgokat. Dobozok, felhalmozott izék, balhé. Meg egy kiáltás.*
~ Az íjászt? ~ *utálja az íjászokat, ezért még nagyobb elővigyázatosság fog kelleni.*
- Ó, tököm. *motyogja, és egy üvegcséhez nyúl az övén. Közben a kis alak valamit ügyködik, ekkor ismeri csak fel Ririt, akitől az italokat kapta.*
~ Baszkikám. ~ *nem vacillál tovább, varázsol. Ha jól tippel, a kis alak képezi az egyik oldal végpontját, hozzá közelebb.*
~ Ez logikus. A hülyék bementek, balhéba keveredtek. Idióták, miért nem vártak meg? ~ *a másik végpont az ismeretlen íjász lehet, valahol hátul. Az üvöltöző alak - de melyik - Laor, de nem tudja megállapítani, mert nem lát mindenkit.*
- Eeee... *az épületet körbejárta, tisztában van a méreteivel, de a belső elrendezéssel nem. Szerencsére ez nem is szükséges. Így nem mer közvetlenül beavatkozni, de egy kicsit szűkíthet a téren. Dobbant egyet a kövön, amin áll, és ha minden jól megy, akkor az általa látott alakok "előtt" - elválasztva az elülső traktust a hátsótól, és reményei szerint jól megijesztve a népeket - egy kétszer kettes fal emelkedik fel, szintén kőből. Csak ezután szívja fel magát annyira, hogy be merjen lépni. Nagyot fújtat, óvatosan bekukkant az ajtón.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Bent keveset lát, csak hallani hall dolgokat. Dobozok, felhalmozott izék, balhé. Meg egy kiáltás.*
~ Az íjászt? ~ *utálja az íjászokat, ezért még nagyobb elővigyázatosság fog kelleni.*
- Ó, tököm. *motyogja, és egy üvegcséhez nyúl az övén. Közben a kis alak valamit ügyködik, ekkor ismeri csak fel Ririt, akitől az italokat kapta.*
~ Baszkikám. ~ *nem vacillál tovább, varázsol. Ha jól tippel, a kis alak képezi az egyik oldal végpontját, hozzá közelebb.*
~ Ez logikus. A hülyék bementek, balhéba keveredtek. Idióták, miért nem vártak meg? ~ *a másik végpont az ismeretlen íjász lehet, valahol hátul. Az üvöltöző alak - de melyik - Laor, de nem tudja megállapítani, mert nem lát mindenkit.*
- Eeee... *az épületet körbejárta, tisztában van a méreteivel, de a belső elrendezéssel nem. Szerencsére ez nem is szükséges. Így nem mer közvetlenül beavatkozni, de egy kicsit szűkíthet a téren. Dobbant egyet a kövön, amin áll, és ha minden jól megy, akkor az általa látott alakok "előtt" - elválasztva az elülső traktust a hátsótól, és reményei szerint jól megijesztve a népeket - egy kétszer kettes fal emelkedik fel, szintén kőből. Csak ezután szívja fel magát annyira, hogy be merjen lépni. Nagyot fújtat, óvatosan bekukkant az ajtón.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-07 20:59:35
Üzenet elküldve: 2018-12-07 20:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
- Az íjászt! *üvölt fel, és ebben a kiáltásban benne van az a fájdalom is, amit az az átkozott nyílvessző okoz. Meglepték a kovácsok, ilyesmire nem számított. Arra persze nincs ideje, hogy alaposabban szemügyre vegye, miféle fegyverrel lődöz a segéd, de abból az erőből amivel eltalálta vessző, arra kell következtessen, hogy komolyabb fegyver lehet, nem valami mogyoróvesszőből hajlított játékszer. Visszacsapó íj vagy nehezebb számszeríj. Akárhogy is, újbóli felajzása erőt, és nem utolsó sorban, időt kíván. Ezt kellene kihasználniuk, ezért küldi Pash-t, hogy az íjászra legyen gondja, mielőtt újra lőhetne. Mert ha egy újabb vesszővel jobban céloz, az könnyen a végét is jelentheti annak, akit célba vett. Ha Pash hajlik a szóra, az persze azt is jelenti, hogy Laor két ellenféllel találja magát szemben: a sebesült mesterrel és kardot szorongató tanítványával. Valószínűleg nem tűnne elbizakodottságnak ha arra gondolna, hogy akár két iparossal szemben is megállja a helyét. Viszont a kovácsok nem holmi cserzővargák, igen jó erőben lehetnek. Laor balja pedig, a nyílvessző találata után, lecsúszik a kardja markolatáról, és kénytelen egy kézzel fogni a fegyvert. A hosszúkard pedig olyan készség, amit egy kézzel is lehet forgatni, ám sokkal nehezebb és megterhelőbb így hadakozni. Nem beszélve a fájdalomról. Nemcsak érzi, szinte hallani is véli ahogy a nyílvessző hegye a felkarcsontját karistolja minden mozdulatnál. Őrjítő érzés. Megpróbálja kicsit szélesebb íveken vezetni a pengét, hogy a lendület megmaradjon, es mivel a mester jelenleg fegyvertelen és meg is sebesült, megveti a sarkát, és egy sasszé után az iménti csapás után visszafelé lendülő kardpenge harántvágását már Nibet mester mellé perdülő segéd fegyvertelen oldalának intézi. Jelen helyzetben ha valaminek örülni tud az az, hogy Riri egy erőtlen tiltakozás után nem próbálkozik tovább a békítés lehetetlen feladatával, és mögöttük marad.*
//Kovácsnézőben//
- Az íjászt! *üvölt fel, és ebben a kiáltásban benne van az a fájdalom is, amit az az átkozott nyílvessző okoz. Meglepték a kovácsok, ilyesmire nem számított. Arra persze nincs ideje, hogy alaposabban szemügyre vegye, miféle fegyverrel lődöz a segéd, de abból az erőből amivel eltalálta vessző, arra kell következtessen, hogy komolyabb fegyver lehet, nem valami mogyoróvesszőből hajlított játékszer. Visszacsapó íj vagy nehezebb számszeríj. Akárhogy is, újbóli felajzása erőt, és nem utolsó sorban, időt kíván. Ezt kellene kihasználniuk, ezért küldi Pash-t, hogy az íjászra legyen gondja, mielőtt újra lőhetne. Mert ha egy újabb vesszővel jobban céloz, az könnyen a végét is jelentheti annak, akit célba vett. Ha Pash hajlik a szóra, az persze azt is jelenti, hogy Laor két ellenféllel találja magát szemben: a sebesült mesterrel és kardot szorongató tanítványával. Valószínűleg nem tűnne elbizakodottságnak ha arra gondolna, hogy akár két iparossal szemben is megállja a helyét. Viszont a kovácsok nem holmi cserzővargák, igen jó erőben lehetnek. Laor balja pedig, a nyílvessző találata után, lecsúszik a kardja markolatáról, és kénytelen egy kézzel fogni a fegyvert. A hosszúkard pedig olyan készség, amit egy kézzel is lehet forgatni, ám sokkal nehezebb és megterhelőbb így hadakozni. Nem beszélve a fájdalomról. Nemcsak érzi, szinte hallani is véli ahogy a nyílvessző hegye a felkarcsontját karistolja minden mozdulatnál. Őrjítő érzés. Megpróbálja kicsit szélesebb íveken vezetni a pengét, hogy a lendület megmaradjon, es mivel a mester jelenleg fegyvertelen és meg is sebesült, megveti a sarkát, és egy sasszé után az iménti csapás után visszafelé lendülő kardpenge harántvágását már Nibet mester mellé perdülő segéd fegyvertelen oldalának intézi. Jelen helyzetben ha valaminek örülni tud az az, hogy Riri egy erőtlen tiltakozás után nem próbálkozik tovább a békítés lehetetlen feladatával, és mögöttük marad.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-07 12:36:06
Üzenet elküldve: 2018-12-07 12:36:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Felpillant Laorra aki ott áll mellette, hangjából rögtön bajt sejt, ami hamarosan meg is érkezik, először hátralökik őt, aztán előkerülnek a fegyverek is. Könyörgően felkiált *
- NEE - * ám a vékony hangra feltehetőleg senki sem fog reagálni, pláne nem megállni és helyette könnyed teadélutánt rittyenteni vajassüteményekkel.
A tündér elkezd hátrálni a kijárat felé, hogy távolabb legyen a szúró fegyverektől, majd körbekémlel, valami fedezékfélét keresve, majd behúzódik egy felborult kisasztal mögé, ügyelve, hogy legyen valamennyi távolság teste és az asztal között, arra az esetre, ha valaki ki akarná próbálni a tárgyon a nyilát.
Nagyot nyel, szemei vörösek sírna, ha tudna, de nem jönnek könnyek, aztán megérzi a hűvös üveg érintését bőrén, úgy tűnik a nagy mászkálásban kicsit felcsúszott a pólója, ezért érzi a varázsitalok hidegét. Segítenie kell. Megragad egy citromsárga varázsitalt és letépi övéről majd nagyot nyel és Pash felé céloz vele, mielőtt még támadna, azelőtt van rá szüksége, szegény fiú, muszáj erősítenie! Meglendíti karját és 1 Citromsárga varázsitalt vágPashthra Shungo'rol hátához.
Aztán Laorra fordítja fejét, a férfi vállából már kiáll egy nyílhegy, jobban kell figyelnie, sokkal jobban kell figyelnie a harcolókra. Megkeményedik tekintete és már nyúl is a következő üveghez majd rászorít annak nyakára. Ha nem akadályozhatja meg a halált, legalább Laort és Pasth meg kell próbálnia megóvnia tőle. *
//Kovácsnézőben//
* Felpillant Laorra aki ott áll mellette, hangjából rögtön bajt sejt, ami hamarosan meg is érkezik, először hátralökik őt, aztán előkerülnek a fegyverek is. Könyörgően felkiált *
- NEE - * ám a vékony hangra feltehetőleg senki sem fog reagálni, pláne nem megállni és helyette könnyed teadélutánt rittyenteni vajassüteményekkel.
A tündér elkezd hátrálni a kijárat felé, hogy távolabb legyen a szúró fegyverektől, majd körbekémlel, valami fedezékfélét keresve, majd behúzódik egy felborult kisasztal mögé, ügyelve, hogy legyen valamennyi távolság teste és az asztal között, arra az esetre, ha valaki ki akarná próbálni a tárgyon a nyilát.
Nagyot nyel, szemei vörösek sírna, ha tudna, de nem jönnek könnyek, aztán megérzi a hűvös üveg érintését bőrén, úgy tűnik a nagy mászkálásban kicsit felcsúszott a pólója, ezért érzi a varázsitalok hidegét. Segítenie kell. Megragad egy citromsárga varázsitalt és letépi övéről majd nagyot nyel és Pash felé céloz vele, mielőtt még támadna, azelőtt van rá szüksége, szegény fiú, muszáj erősítenie! Meglendíti karját és 1 Citromsárga varázsitalt vágPashthra Shungo'rol hátához.
Aztán Laorra fordítja fejét, a férfi vállából már kiáll egy nyílhegy, jobban kell figyelnie, sokkal jobban kell figyelnie a harcolókra. Megkeményedik tekintete és már nyúl is a következő üveghez majd rászorít annak nyakára. Ha nem akadályozhatja meg a halált, legalább Laort és Pasth meg kell próbálnia megóvnia tőle. *
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:09:38
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* A fiú örömmel veszi tudomásul, hogy végre megtörtént aminek meg kellett történnie, és elkezdődik az, aminek már el kellett volna kezdődnie. Azaz végre fegyvert ránthat. Meglepi őt Laor gyorsasága és rutinos technikája, de nincs ideje most a rutinos férfi mozdulataival foglalkozni. Pedig biztos sokat tanulhatna az idősebb thargtól. Inkább megindul ő is, igyekszik mielőbb odaérni, de azért figyel arra, hogy mozgás közben is megfelelően helyezze a testsúlyát, és ne legyen könnyen kibillenthető. Ettől függetlenül mozgás közben előhúzza a kardját, legalábbis igyekszik így tenni. Reméli, hogy ezt a cselekvését siker koronázza, ez esetben egyből kihasználhatja a mozgási energiáját, ahogy a hosszúkardjával a torka felé csap. Azonban csak cselezni próbál, és ha az ellenfele bedől neki, akkor egy gyomor felé irányzott rúgással igyekszik kibillenteni az egyensúlyából, és a korábban cselre használt kardját visszafelé húzva intézni vágást a torka felé. *
//Kovácsnézőben//
* A fiú örömmel veszi tudomásul, hogy végre megtörtént aminek meg kellett történnie, és elkezdődik az, aminek már el kellett volna kezdődnie. Azaz végre fegyvert ránthat. Meglepi őt Laor gyorsasága és rutinos technikája, de nincs ideje most a rutinos férfi mozdulataival foglalkozni. Pedig biztos sokat tanulhatna az idősebb thargtól. Inkább megindul ő is, igyekszik mielőbb odaérni, de azért figyel arra, hogy mozgás közben is megfelelően helyezze a testsúlyát, és ne legyen könnyen kibillenthető. Ettől függetlenül mozgás közben előhúzza a kardját, legalábbis igyekszik így tenni. Reméli, hogy ezt a cselekvését siker koronázza, ez esetben egyből kihasználhatja a mozgási energiáját, ahogy a hosszúkardjával a torka felé csap. Azonban csak cselezni próbál, és ha az ellenfele bedől neki, akkor egy gyomor felé irányzott rúgással igyekszik kibillenteni az egyensúlyából, és a korábban cselre használt kardját visszafelé húzva intézni vágást a torka felé. *
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-06 14:04:08
Üzenet elküldve: 2018-12-06 14:04:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Laikus szemből van elég a műhelyben, Pash testtartásának változtatásával csak azt éri el, hogy a pult mögött álló két kovácssegéd feszülten mozdul meg. Csak apró mozdulat, ők is úgy helyezkednek, hogy azonnal mozdulni tudjanak. Rajtuk is látszik, hogy nem osztják a mester békés rendezésre irányuló próbálkozását, de mivel ő a vezetője a műhelynek, a nyugalma visszatartja őket a cselekvéstől.
A tündér lány mindent megtett, ami tőle telik, ám a feszültség szinte érezhetően sűrűsödik a levegőben, a felek álláspontjai nem közelednek egymáshoz, csak percek, talán pillanatok kérdése, mikor robban a helyzet.
A mester, Laor első szavaira megtorpan a mozdulatban, a folytatásra hátralép és leteszi a poharat a pultra, de az üveg a baljában marad. Szomorú pillantással, de megkeményedő vonásokkal hallgatja a beszélő thargot.
Amikor pedig Laor a monológja végén kardot húzva indul el Nibet felé, megpróbál a pult átjárója felé oldalazni, hogy biztonságba kerüljön vagy fegyvert szerezzen magának.*
//Laor//
*Sok cselekvés történik egyszerre, de Laor bizonyul a leggyorsabbnak. Az egyik segéd kardot húz elő a pult alól és megindul a pult kijárata és ezzel Nibet, a kovácsmester felé, de még nem ér ki a pult mögül, hogy elejét vegye a támadásnak.
A másik segéd felkapja a kezeit, így láthatóvá válik a jókora számszeríj a kezében, ami lövésre kész állapotban van és Laorra céloz vele, de a tharg gyorsabbnak bizonyul és a hátráló mesterre sújt le rézsútosan a nyaka irányába.
Nibet felkapva karját próbál védekezni, hogy a vágás ne a nyakát érje, így Laor kardja végighasítja az alkarját, mély és csúnya sebet ejtve rajta. Nibet felhördül és Laor felé hajítja az üveg pálinkát, de az üveg elkerüli őt, hatástalan robban szét egy ládán.
A segéd ugyan elkésett a lövéssel, hogy megelőzze a férfi támadását, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog már lőni, elhúzza a ravaszt és útjára engedi a tenyérnyi acélvesszőt Laor felé. Az acélvessző pillantás alatt teszi meg a köztük lévő távolságot és belevágódik a férfi bal felkarjába, a lövés erejét a csont állíthatja meg, hátrataszítva őt egy lépést. Mivel csak bőrvértet visel, így hatástalan a számszeríj vesszeje ellen, fájdalom hasít végig az idegein, de talpon marad, viszont bal karját nagyon nehezen mozgatja.
A segéd újabb vesszőt helyez az idegre és igyekszik lövésre kész állapotba hozni, de az ugye bizonyos időt vesz igénybe. Csak azok tudnak figyelni rá, akik nem harcolnak.*
//Pash és Carsaadi//
*Pash mozdulásra készen áll, valószínűleg nem lepi meg Laor támadása, de a rangidős mindenkit megelőzött, két lépéssel be kell érnie, úgy csatlakozhat harcba, de mire odaérhet, addigra a másik, karddal felfegyverzett kovácsférfi kiérhet a mester mellé, így vele is harci helyzetbe kerülhet, ha ezt a lehetőséget választja, mellette Laor áll, akinek felkarjába fúródott az acélvessző.
A tündér lány egyelőre teljesen kiesik a harcból, hisz Laor is elé került, ha hagyta, akkor maga mögé is tolta, fegyver nincs a kezében, jelenleg tétlen szemlélője a kibontakozó harcnak.*
//Kryion//
*A férfi éppen visszér a ház elé, amikor fojtott hangú kiáltást hallhat bentől, melyet valószínűleg a vaskos falak és zsaluk tompíthatnak le. Leszáll a lóról vagy még azon nekikezd a varázslatnak és azután leszállva, sunnyogva a fal felé oldalaz, hogy onnan kinyitva a zsalut belessen az ablakon.
A poros, füsttől homályos ablakon át nehezen lát át, dobozok és felhalmozott felszerelések is korlátozzák a látást, de érezhetően kezd feszültté válni odabent a helyzet. Egy apró alakot lát onnan, ahol áll és egy másik, nagyobbat mozdulatra készen, de a pultra nem lát rá onnan. Tompa, felismerhetetlen hangot szűrődnek ki bentről, biztosan semmit sem állapíthat meg ebből a szögből és nézőpontból.
Ennyiből biztosan nem fog azonnal berontani, több információra van szüksége, hogy önző gondolatai girhes tagjait cselekvésre bírják.*
//Kovácsnézőben//
*Laikus szemből van elég a műhelyben, Pash testtartásának változtatásával csak azt éri el, hogy a pult mögött álló két kovácssegéd feszülten mozdul meg. Csak apró mozdulat, ők is úgy helyezkednek, hogy azonnal mozdulni tudjanak. Rajtuk is látszik, hogy nem osztják a mester békés rendezésre irányuló próbálkozását, de mivel ő a vezetője a műhelynek, a nyugalma visszatartja őket a cselekvéstől.
A tündér lány mindent megtett, ami tőle telik, ám a feszültség szinte érezhetően sűrűsödik a levegőben, a felek álláspontjai nem közelednek egymáshoz, csak percek, talán pillanatok kérdése, mikor robban a helyzet.
A mester, Laor első szavaira megtorpan a mozdulatban, a folytatásra hátralép és leteszi a poharat a pultra, de az üveg a baljában marad. Szomorú pillantással, de megkeményedő vonásokkal hallgatja a beszélő thargot.
Amikor pedig Laor a monológja végén kardot húzva indul el Nibet felé, megpróbál a pult átjárója felé oldalazni, hogy biztonságba kerüljön vagy fegyvert szerezzen magának.*
//Laor//
*Sok cselekvés történik egyszerre, de Laor bizonyul a leggyorsabbnak. Az egyik segéd kardot húz elő a pult alól és megindul a pult kijárata és ezzel Nibet, a kovácsmester felé, de még nem ér ki a pult mögül, hogy elejét vegye a támadásnak.
A másik segéd felkapja a kezeit, így láthatóvá válik a jókora számszeríj a kezében, ami lövésre kész állapotban van és Laorra céloz vele, de a tharg gyorsabbnak bizonyul és a hátráló mesterre sújt le rézsútosan a nyaka irányába.
Nibet felkapva karját próbál védekezni, hogy a vágás ne a nyakát érje, így Laor kardja végighasítja az alkarját, mély és csúnya sebet ejtve rajta. Nibet felhördül és Laor felé hajítja az üveg pálinkát, de az üveg elkerüli őt, hatástalan robban szét egy ládán.
A segéd ugyan elkésett a lövéssel, hogy megelőzze a férfi támadását, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog már lőni, elhúzza a ravaszt és útjára engedi a tenyérnyi acélvesszőt Laor felé. Az acélvessző pillantás alatt teszi meg a köztük lévő távolságot és belevágódik a férfi bal felkarjába, a lövés erejét a csont állíthatja meg, hátrataszítva őt egy lépést. Mivel csak bőrvértet visel, így hatástalan a számszeríj vesszeje ellen, fájdalom hasít végig az idegein, de talpon marad, viszont bal karját nagyon nehezen mozgatja.
A segéd újabb vesszőt helyez az idegre és igyekszik lövésre kész állapotba hozni, de az ugye bizonyos időt vesz igénybe. Csak azok tudnak figyelni rá, akik nem harcolnak.*
//Pash és Carsaadi//
*Pash mozdulásra készen áll, valószínűleg nem lepi meg Laor támadása, de a rangidős mindenkit megelőzött, két lépéssel be kell érnie, úgy csatlakozhat harcba, de mire odaérhet, addigra a másik, karddal felfegyverzett kovácsférfi kiérhet a mester mellé, így vele is harci helyzetbe kerülhet, ha ezt a lehetőséget választja, mellette Laor áll, akinek felkarjába fúródott az acélvessző.
A tündér lány egyelőre teljesen kiesik a harcból, hisz Laor is elé került, ha hagyta, akkor maga mögé is tolta, fegyver nincs a kezében, jelenleg tétlen szemlélője a kibontakozó harcnak.*
//Kryion//
*A férfi éppen visszér a ház elé, amikor fojtott hangú kiáltást hallhat bentől, melyet valószínűleg a vaskos falak és zsaluk tompíthatnak le. Leszáll a lóról vagy még azon nekikezd a varázslatnak és azután leszállva, sunnyogva a fal felé oldalaz, hogy onnan kinyitva a zsalut belessen az ablakon.
A poros, füsttől homályos ablakon át nehezen lát át, dobozok és felhalmozott felszerelések is korlátozzák a látást, de érezhetően kezd feszültté válni odabent a helyzet. Egy apró alakot lát onnan, ahol áll és egy másik, nagyobbat mozdulatra készen, de a pultra nem lát rá onnan. Tompa, felismerhetetlen hangot szűrődnek ki bentről, biztosan semmit sem állapíthat meg ebből a szögből és nézőpontból.
Ennyiből biztosan nem fog azonnal berontani, több információra van szüksége, hogy önző gondolatai girhes tagjait cselekvésre bírják.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-06 10:58:55
Üzenet elküldve: 2018-12-06 10:58:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Amit lát, az nem tölti el felhőtlen boldogsággal. A kétszintes, kőből épített épület első ránézésre kevés lehetőséget biztosít arra, hogy kiélje piromán hajlamait, bár néhány érdekes dolgot azért észrevesz.*
- Szeretiii a tiiik a meeeggyeeet... ketten szeretüüünk mi egyeeet... *dúdolgat maga elé Nairadára (meg Aleimordra) gondolva, ahogy lassan körbelépteti a helyet. A kovácsműhely olyan, mint valami erődített ház... vagy, hogy ha Kriyon szemével nézi az ember: egy könnyen lezárható kemence. Látja a nyomait annak, hogy behordták az éghetőt a házon belülre, és ez így rendben is van. Nem neki kell majd.*
- Hö? *már majdnem körbeért, amikor is bentről harci ordítást hall. Elfojtja ugyan az épület, de megismeri Laor hangját; tiszta szerencse, hogy már legalább ezzel a barbárral találkozott párszor.*
~ Még bagót is adott. ~ *csaponganak gondolatai, miközben leugrik a lóról. Kezeivel varázsos védelmet kreál magának.*
~ Fő a biztonság! ~ *mielőtt sunnyogó, gyáva oldalazómozgással elkezdi szedni a lábát befelé, hogy megnézze, miről marad le. Hátát az épület bejárata melletti falnak veti, majd kissé kinyitja a résnyire behajtott zsalut, hogy belessen és felmérje a terepet. Meg hogy értelmezze, mi is az, ami lát - nem jó fejjel rohanni a falnak, főleg ha az a fej olyan vékony, ványadt nyakon billeg, mint az övé.*
~ Mi a tosz! Nyiiii! ~ *és neki ide be kellene mennie.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
//Kovácsnézőben//
*Amit lát, az nem tölti el felhőtlen boldogsággal. A kétszintes, kőből épített épület első ránézésre kevés lehetőséget biztosít arra, hogy kiélje piromán hajlamait, bár néhány érdekes dolgot azért észrevesz.*
- Szeretiii a tiiik a meeeggyeeet... ketten szeretüüünk mi egyeeet... *dúdolgat maga elé Nairadára (meg Aleimordra) gondolva, ahogy lassan körbelépteti a helyet. A kovácsműhely olyan, mint valami erődített ház... vagy, hogy ha Kriyon szemével nézi az ember: egy könnyen lezárható kemence. Látja a nyomait annak, hogy behordták az éghetőt a házon belülre, és ez így rendben is van. Nem neki kell majd.*
- Hö? *már majdnem körbeért, amikor is bentről harci ordítást hall. Elfojtja ugyan az épület, de megismeri Laor hangját; tiszta szerencse, hogy már legalább ezzel a barbárral találkozott párszor.*
~ Még bagót is adott. ~ *csaponganak gondolatai, miközben leugrik a lóról. Kezeivel varázsos védelmet kreál magának.*
~ Fő a biztonság! ~ *mielőtt sunnyogó, gyáva oldalazómozgással elkezdi szedni a lábát befelé, hogy megnézze, miről marad le. Hátát az épület bejárata melletti falnak veti, majd kissé kinyitja a résnyire behajtott zsalut, hogy belessen és felmérje a terepet. Meg hogy értelmezze, mi is az, ami lát - nem jó fejjel rohanni a falnak, főleg ha az a fej olyan vékony, ványadt nyakon billeg, mint az övé.*
~ Mi a tosz! Nyiiii! ~ *és neki ide be kellene mennie.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-05 20:21:23
Üzenet elküldve: 2018-12-05 20:21:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Becsülöm magam annyira, hogy azt szolgáljam, aki igazi hatalommal bír. Ezért viszem üzenetét és szolgálom Kagan Tbargodart, nem pedig Eeyrt.
*Egyébként határozottan van logika abban, amit a kovács mond. Hiszen ha megmakacsolja magát, aligha fog remekeket kovácsolni a Hadúrnak. Persze erővel esetleg rá lehetne kényszeríteni. Meg aztán már éppen elég embert látott már, akik nem riadtak vissza a nagy szavaktól, de ha úgy alakult, bármire hajlandók lettek volna a tyúkszaros életükért. De ha a kovácsmester az üdítő kivételek közé tartozna, bizonyára vannak nők és gyermekek is a házban, ha már családok élnek itt, mint a mester említette volt. Őket kár lenne megölni. A kovács bizonyára azt tenné amit mondanak neki, hogy az ő életüket mentse. Csupán az a baj, hogy ez nagyon macerás megoldás lenne. Szerencsére a Hadúrnak volt B terve is, ami – igazság szerint – sokkal kedvesebb volt Laornak. Most pedig a mester fenyegetése nem rémíti, nyájassága nem érinti meg. Máskor az erőviszonyokon elgondolkodna, és talán a poharat sem utasítaná vissza. Csak hát saját énjéből szinte minden jót annál az átkozott máglyánál hagyott. Persze a bosszúvágy megmaradt. Hiszen Leát Artheniorban ölték meg. A gyilkos fegyvereket is el kellett készíteni valahol. És most hol vannak? Arthenior fegyverkovácsánál.*
- Neked elment az eszed. *néz szinte derűsen a poharakra, aztán a mesterre* Ugye nem gondoltad komolyan, hogy te, egy kovács, fogod magadhoz rendelni Kagan Thargodart? Hogy feltételeket szabhatsz a délvidék teljhatalmú urának? Mióta parancsol a nullum a griffnek?
*Megcsóválja a fejét.*
- Egyetlen dolgot tehettél volna józan fejjel: hálatelt szívvel elfogadod a Hadúr nagyvonalú ajánlatát, házad népével a Vashegyre költözöl, és miután Thargodar nemesúr trónusa elé omolva köszönetet rebegtél a téged ért nagy kegyért, boldogan, békében és megbecsülésben éled le az életed.
*Biztosan nem kerüli el a jelenlévők figyelmét, hogy ez az a pont, amikor Laor megpróbálja maga mögé tolni a tündért. Lehetséges, hogy szegény Riri még mindig nem adja fel, és hiábavalóan próbál tenni a békés megoldás reményében. Ebben az esetben lódít rajta egyet.*
- Tiszteletlenségnek tűnhet, de azt kell mondjam, a Hadúr tévedett. Nincs szüksége rád. A Vashegynek nincs szüksége rád. És Artheniornak, ennek a bűzös pöcegödörnek, mely a pusztulás szélére sodródott, már nincs szüksége rád. Elenyészik a te fegyvereid nélkül is. Akkor pedig minek élnél tovább?
*Logikus dolog megpróbálni lemészárolni a kovácsot, segédjeit, családját, mert ellent mondott? Talán nem. De Laort a bosszúvágy hajtja. Bosszút állni Lea haláláért. Leát pedig Arthenior ölte meg. Hogy a Hadúr miért kívánja a kovács pusztulását ha az ellenkeznék, az nem érdekli. A lényeg, hogy az akaratok összevágnak. Most már csak kardot húz, két kézzel fog rá a markolatra, és elindul a mester felé. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy a segédek legalább a látómezeje szélén maradjanak. Egyelőre úgy ítéli meg, hogy jók az esélyeik. Hacsak nem kerül elő az épület mélyéről a Kovácsok Céhe rendes évi közgyűlésének többi résztvevője is. Tehát próbál úgy igazodni, hogy Ririt fedezhesse, és Pash-nak meglegyen az az előnye, hogy a segédekkel szemben kicsit szabadabban mozoghasson, míg azok kikászálódnak a pult mögül.*
- Biztosan fog tharg vér folyni, Nibet mester. Talán az enyém. De én akkor is nyerek. Pusztulj!
*Az utolsó szót már üvölti. És bár a műhely nem kifejezetten aprócska, de mégis zárt tér. Széles, látványos, és talán értelmetlen mozdulatokra valószínűleg nem alkalmas. Ezért az első mozdulat egy rézsútos vágás a kovácsmester nyaka felé.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 20:57:21
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Becsülöm magam annyira, hogy azt szolgáljam, aki igazi hatalommal bír. Ezért viszem üzenetét és szolgálom Kagan Tbargodart, nem pedig Eeyrt.
*Egyébként határozottan van logika abban, amit a kovács mond. Hiszen ha megmakacsolja magát, aligha fog remekeket kovácsolni a Hadúrnak. Persze erővel esetleg rá lehetne kényszeríteni. Meg aztán már éppen elég embert látott már, akik nem riadtak vissza a nagy szavaktól, de ha úgy alakult, bármire hajlandók lettek volna a tyúkszaros életükért. De ha a kovácsmester az üdítő kivételek közé tartozna, bizonyára vannak nők és gyermekek is a házban, ha már családok élnek itt, mint a mester említette volt. Őket kár lenne megölni. A kovács bizonyára azt tenné amit mondanak neki, hogy az ő életüket mentse. Csupán az a baj, hogy ez nagyon macerás megoldás lenne. Szerencsére a Hadúrnak volt B terve is, ami – igazság szerint – sokkal kedvesebb volt Laornak. Most pedig a mester fenyegetése nem rémíti, nyájassága nem érinti meg. Máskor az erőviszonyokon elgondolkodna, és talán a poharat sem utasítaná vissza. Csak hát saját énjéből szinte minden jót annál az átkozott máglyánál hagyott. Persze a bosszúvágy megmaradt. Hiszen Leát Artheniorban ölték meg. A gyilkos fegyvereket is el kellett készíteni valahol. És most hol vannak? Arthenior fegyverkovácsánál.*
- Neked elment az eszed. *néz szinte derűsen a poharakra, aztán a mesterre* Ugye nem gondoltad komolyan, hogy te, egy kovács, fogod magadhoz rendelni Kagan Thargodart? Hogy feltételeket szabhatsz a délvidék teljhatalmú urának? Mióta parancsol a nullum a griffnek?
*Megcsóválja a fejét.*
- Egyetlen dolgot tehettél volna józan fejjel: hálatelt szívvel elfogadod a Hadúr nagyvonalú ajánlatát, házad népével a Vashegyre költözöl, és miután Thargodar nemesúr trónusa elé omolva köszönetet rebegtél a téged ért nagy kegyért, boldogan, békében és megbecsülésben éled le az életed.
*Biztosan nem kerüli el a jelenlévők figyelmét, hogy ez az a pont, amikor Laor megpróbálja maga mögé tolni a tündért. Lehetséges, hogy szegény Riri még mindig nem adja fel, és hiábavalóan próbál tenni a békés megoldás reményében. Ebben az esetben lódít rajta egyet.*
- Tiszteletlenségnek tűnhet, de azt kell mondjam, a Hadúr tévedett. Nincs szüksége rád. A Vashegynek nincs szüksége rád. És Artheniornak, ennek a bűzös pöcegödörnek, mely a pusztulás szélére sodródott, már nincs szüksége rád. Elenyészik a te fegyvereid nélkül is. Akkor pedig minek élnél tovább?
*Logikus dolog megpróbálni lemészárolni a kovácsot, segédjeit, családját, mert ellent mondott? Talán nem. De Laort a bosszúvágy hajtja. Bosszút állni Lea haláláért. Leát pedig Arthenior ölte meg. Hogy a Hadúr miért kívánja a kovács pusztulását ha az ellenkeznék, az nem érdekli. A lényeg, hogy az akaratok összevágnak. Most már csak kardot húz, két kézzel fog rá a markolatra, és elindul a mester felé. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy a segédek legalább a látómezeje szélén maradjanak. Egyelőre úgy ítéli meg, hogy jók az esélyeik. Hacsak nem kerül elő az épület mélyéről a Kovácsok Céhe rendes évi közgyűlésének többi résztvevője is. Tehát próbál úgy igazodni, hogy Ririt fedezhesse, és Pash-nak meglegyen az az előnye, hogy a segédekkel szemben kicsit szabadabban mozoghasson, míg azok kikászálódnak a pult mögül.*
- Biztosan fog tharg vér folyni, Nibet mester. Talán az enyém. De én akkor is nyerek. Pusztulj!
*Az utolsó szót már üvölti. És bár a műhely nem kifejezetten aprócska, de mégis zárt tér. Széles, látványos, és talán értelmetlen mozdulatokra valószínűleg nem alkalmas. Ezért az első mozdulat egy rézsútos vágás a kovácsmester nyaka felé.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 20:57:21
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-04 23:09:46
Üzenet elküldve: 2018-12-04 23:09:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Felcsillan a szeme amikor úgy tűnik a kovács hajlik valamiféle béke ajánlatra, de legalábbis vérontás nem lesz előreláthatólag, aminek Riri kifejezetten örül. Szelíd mosollyal száján húzódik kicsit hátrébb, hagyva, hogy Laor innentől átvegye a gyeplőt.
Aztán Pash felé fordul fejével és küld neki is egy vidám mosolyt, mert, hát a férfi is a csapat tagja, tehát a kis tündér vele is szívesen megosztja örömét.
Remélte is, hogy nem fog harcba fajulni a dolog és bízik benne, hogy később sem lesz semmi gond, bár nem éppen az az ajánlat, amit indulásban Laor előadott, hogy azt kívánja, de valamiféle középútnak tűnik, bár mit ért ő az ilyesmihez? *
//Kovácsnézőben//
* Felcsillan a szeme amikor úgy tűnik a kovács hajlik valamiféle béke ajánlatra, de legalábbis vérontás nem lesz előreláthatólag, aminek Riri kifejezetten örül. Szelíd mosollyal száján húzódik kicsit hátrébb, hagyva, hogy Laor innentől átvegye a gyeplőt.
Aztán Pash felé fordul fejével és küld neki is egy vidám mosolyt, mert, hát a férfi is a csapat tagja, tehát a kis tündér vele is szívesen megosztja örömét.
Remélte is, hogy nem fog harcba fajulni a dolog és bízik benne, hogy később sem lesz semmi gond, bár nem éppen az az ajánlat, amit indulásban Laor előadott, hogy azt kívánja, de valamiféle középútnak tűnik, bár mit ért ő az ilyesmihez? *
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:07:42
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:07:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* A fiú unottan hallgatja a kovácsot, de nem tesz semmi támadó jellegű mozdulatot, a keze a markolaton pihen, jó helyen van ott. Inkább kivár, hiszen most nem neki kell döntést hoznia, Laor parancsát szeretné hallani. Nem érdekli a kis tündér vergődése sem, ha azt a parancsot kapná, akkor az ő torkát is elvárná a hadúr árulásáért. Mert a fiú szemében az, hogy valaki nyíltan ellenségnek jelenti ki magát, aztán sértegeti a vashegy urát, az nem érdemel védelmet, sőt, egészen árulást követ el az, aki az ilyet védi. De inkább megtartja magának a gondolatait. Amúgy is süket fülekre találnak szavai. Azért kicsit változtat a testhelyzetén, hogy a lábain úgy ossza el a súlyt, illetve úgy helyezze el azokat, hogy stabil állásban legyen, ahonnan könnyedén megindulhat a kovácsok felé, de ha őt akarnák letarolni, akkor azzal is tudjon mit kezdeni. Laikus szemmel azt is mondhatnánk, hogy kissé támadó állást vesz fel, de csak deréktől lefelé. Kész a harcra, de nem kívánja elkezdeni azt. *
//Kovácsnézőben//
* A fiú unottan hallgatja a kovácsot, de nem tesz semmi támadó jellegű mozdulatot, a keze a markolaton pihen, jó helyen van ott. Inkább kivár, hiszen most nem neki kell döntést hoznia, Laor parancsát szeretné hallani. Nem érdekli a kis tündér vergődése sem, ha azt a parancsot kapná, akkor az ő torkát is elvárná a hadúr árulásáért. Mert a fiú szemében az, hogy valaki nyíltan ellenségnek jelenti ki magát, aztán sértegeti a vashegy urát, az nem érdemel védelmet, sőt, egészen árulást követ el az, aki az ilyet védi. De inkább megtartja magának a gondolatait. Amúgy is süket fülekre találnak szavai. Azért kicsit változtat a testhelyzetén, hogy a lábain úgy ossza el a súlyt, illetve úgy helyezze el azokat, hogy stabil állásban legyen, ahonnan könnyedén megindulhat a kovácsok felé, de ha őt akarnák letarolni, akkor azzal is tudjon mit kezdeni. Laikus szemmel azt is mondhatnánk, hogy kissé támadó állást vesz fel, de csak deréktől lefelé. Kész a harcra, de nem kívánja elkezdeni azt. *
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-12-01 13:00:41
Üzenet elküldve: 2018-12-01 13:00:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Érdekes dolog a perspektíva, mindenkinek a sajátja a helyes, az udvarias, a rendes és a többi. Jelen esetben most itt áll két fél egymással szemben. A thargok, akik azt szeretnék, mit szeretnék, akarják, hogy a Wiggardok híres kovácsa helyezze át a székhelyét Amonra, s velük szemben áll maga Nibet és segédei, kiknek tudása már így is túltesz egy egyszerű fegyverkovácsén, akik pedig nem akarják elhagyni a várost. És ne feledjük el, hogy mindez egy lázongástól megtépázott, megsebzett és fájdalommal teli városban történik. Emberek és más fajok vére áztatta az utcát, a nemesnegyed szinte eltűnt, ahogy beomlott alatta a föld, százak haltak meg azon a napon.
Ebben a kiélezett helyzetben elképzelhető, hogy a thargok nem éppen burkolt utalásokkal teli tárgyalásmódját esetleg fenyegetőnek találja a mester.
Pashthra keze a kardja markolatára kúszik, miután előadta a saját nézőpontja szerinti monológot, miszerint a kovács fenyegetőzött előbb. Nibet már-már szomorúan néz rá, ahogy tekintete a kezére siklik, majd onnan vissza a fiatal férfi szemeire.
Már mozdulna, amikor a kis tündér közéjük ugrik és elkezd beszélni. A kovács szomorú-szigorú szeme a lányra siklik és most először rebben meg, de végighallhatja őt.*
- Lányom, egyedül neked van elég eszed. *Néz fel Pashra, majd Laorra.*
- A fiaim mind velem élnek itt, a házban és a családjuk is. *Int körbe, amerre a hátsó traktus és az emelet is van. Ám bizonyos, hogy a segédek nem a fiai, hisz egyáltalán nem hasonlítanak rá. Más oka lehet őket gyermekeinek hívni.*
- Őket leölik, engem elvisznek és utána? *Kérdi, de kérdését a többieknek is szánja.*
- A tudás a fejemben van és ha úgy történik, ahogy mondtad, akkor én egyetlen szeget sem kovácsolok a hadúrnak. Tényleg ennyire ostoba a ti vezéretek? Mert nem hiszem. *Megcsóválja a fejét.*
- Én annak vettem, fiam. Mert idejöttél a házamba, a műhelyembe azzal az üzenettel, hogy költözzek el és amikor én egyértelműen kifejeztem, hogy nem kívánok elmenni, te jöttél nekem mindenféle szokással és illendőséggel, mintha maga Eeyr üzenetét hoztad volna a haduradé helyett. Aztán meg az a tejfeles szájú kölyök azzal gyanúsított meg, hogy a bűnt szolgálom, ha maradok és a csőcseléket fegyverzem fel. Mik ezek, ha nem fenyegetések? De kibújt a szög a zsákból. *Int Pashthra felé.*
- Ha nem engedelmeskedem, leölitek a segédeim, talán még a műhelyem is felgyújtjátok, engem elrángattok, bár valószínűbb, hogy engem is meg kell ölnötök, mert nem nézem tétlenül fiaim legyilkolását. Ha pedig el is rángattok lángoló műhelyem, otthonom hamvai mellől, akkor sem adok át titkokat, nem kovácsolok kardot és inkább lábon elrohadok, de nem segítek nektek. Tényleg ez volna az egyetlen megoldás? *Kérdi, ahogy ellöki magát a pulttól és megindul megkerülni azt. Fejével jól láthatóan nemet int a pult mögött álló két segédnek.*
- Ennek a kis tündérnek több esze van, mint nektek ketten. *Nem sértésnek szánja, még el is mosolyodik a szakálla alatt. Közben beér a pult mögé és mielőtt benyúlna alá, Laorra néz, mintha tudatná vele, hogy nem kívánja elragadtatni magát. A pult alól egy jókora, poros butéliát vesz elő és pár kupicát, szemre olyan fél tucatnál többet. S ahogy a pultra teszi, elkezdi kitörölgetni belőlük a port.*
- Nem mondom, hogy nem sikerülne levágni egyet-kettőt a fiaim közül, de biztosan tharg vér is folyna most a fűrészporra. *Kezd bele.*
- De túl sok vért láttam már, túl sok szenvedés a városban ahhoz, hogy ne akarjak többet látni és ez a kislány *int Carsaadi felé.* felnyitotta a szemem. Ti katonák vagytok, biztosan jó katonák, ha képesek vagytok gyilkolni, mert a haduratok úgy parancsolja. *Leteszi a kupicákat és kihúzza a dugót belőle. Régi nyarak alkoholban oldott illata telíti a fűrészporillatú levegőt.*
- Ebből akkor szoktunk inni, ha egy mesterkard elkészült. Amolyan tradíció, ha úgy tetszik. *Mosolyodik el.*
- Eddig csak ti "ajánlottatok", most én fogok ajánlatot tenni, aztán meglátjuk, kinek sikerül kardélre hánynia a másikat, ha nem jutunk dűlőre. *Mosolyog, de semmi öröm nincs abban a mosolyban.*
- Kagan hadúr eljön hozzám, ide, a műhelyembe és leülünk tárgyalni. A Wiggardok tudása és munkája megéri, hogy egy hadúr megtisztelje a műhelyüket. Ha a tárgyalások pozitív eredménnyel járnak, egy kismesterem átköltözik Amonra és magam is gyakran meglátogatom az ottani műhelyt, hogy ellenőrizzem a munkát. De cserébe kérek egy segédet az enyém helyett, mert innen kiesik egy segéd. Tharg legyen, hisz bizonyosan értékes tudást tanulhat meg tőlem, amit a későbbiekben majd a thargok javára fordíthat. *Kitölt a kupicákba hat italt, majd a kezében lévőt Laor felé nyújtja. A pult mögött nem mozdul senki, feszülten nézik a thargokat, a kovácsmester nyugalma nem ragadt át rájuk.*
//Kryion//
*A piactér felől érkezve valóban minden kihalt és romos. A lázongás emlékei még nem múltak el, látható sebei még nem tudtak begyógyulni.
A kovácsműhely épületét körbejárva Kryion megfigyelhet jó pár dolgot.
Kétszintes, kőből épített épületet lát, láthatóan vaskos falakkal és cseréptetővel. A Wiggardok otthona magában foglalja a többgenerációs család otthonát és műhelyét is egyben. A ház belülről több helyiségből áll, de az épület kívülről téglalap alapterületű, hátul nyitott udvarral, melyet egy két méter magas kőkerítés választ el az erdő felé vezető úttól. Ablakok mindkét szinten vannak, de vaskos zsalukkal és kovácsoltvassal megerősítve, amelynek közepére a Wiggardok cikornyás „W”-jét formázták ügyes kezű kovácsok. A lázongások ideje alatt ezeket az ablakokat láthatóan zárva tartják.
Az épület előtt bizonyosan az égetéshez használt fát, alapanyagokat, szenet tárolhatták, nyomaik még ott vannak a kövön, de most minden ilyesmit behordtak a belső udvarra és az épületbe, hogy biztonságban tudják őket.
Az ajtó zárva, bentről nem hallatszik ki beszélgetés, az utcafronti ablakokon át nem sok mindent látni, a zsalukat nem zárták be, de résnyire behajtották, odabent fáklyával vagy lámpással világíthatnak. A kéményből füst száll az ég felé, hogy magasan szétszaggassa a hideg, téli szél.*
//Kovácsnézőben//
*Érdekes dolog a perspektíva, mindenkinek a sajátja a helyes, az udvarias, a rendes és a többi. Jelen esetben most itt áll két fél egymással szemben. A thargok, akik azt szeretnék, mit szeretnék, akarják, hogy a Wiggardok híres kovácsa helyezze át a székhelyét Amonra, s velük szemben áll maga Nibet és segédei, kiknek tudása már így is túltesz egy egyszerű fegyverkovácsén, akik pedig nem akarják elhagyni a várost. És ne feledjük el, hogy mindez egy lázongástól megtépázott, megsebzett és fájdalommal teli városban történik. Emberek és más fajok vére áztatta az utcát, a nemesnegyed szinte eltűnt, ahogy beomlott alatta a föld, százak haltak meg azon a napon.
Ebben a kiélezett helyzetben elképzelhető, hogy a thargok nem éppen burkolt utalásokkal teli tárgyalásmódját esetleg fenyegetőnek találja a mester.
Pashthra keze a kardja markolatára kúszik, miután előadta a saját nézőpontja szerinti monológot, miszerint a kovács fenyegetőzött előbb. Nibet már-már szomorúan néz rá, ahogy tekintete a kezére siklik, majd onnan vissza a fiatal férfi szemeire.
Már mozdulna, amikor a kis tündér közéjük ugrik és elkezd beszélni. A kovács szomorú-szigorú szeme a lányra siklik és most először rebben meg, de végighallhatja őt.*
- Lányom, egyedül neked van elég eszed. *Néz fel Pashra, majd Laorra.*
- A fiaim mind velem élnek itt, a házban és a családjuk is. *Int körbe, amerre a hátsó traktus és az emelet is van. Ám bizonyos, hogy a segédek nem a fiai, hisz egyáltalán nem hasonlítanak rá. Más oka lehet őket gyermekeinek hívni.*
- Őket leölik, engem elvisznek és utána? *Kérdi, de kérdését a többieknek is szánja.*
- A tudás a fejemben van és ha úgy történik, ahogy mondtad, akkor én egyetlen szeget sem kovácsolok a hadúrnak. Tényleg ennyire ostoba a ti vezéretek? Mert nem hiszem. *Megcsóválja a fejét.*
- Én annak vettem, fiam. Mert idejöttél a házamba, a műhelyembe azzal az üzenettel, hogy költözzek el és amikor én egyértelműen kifejeztem, hogy nem kívánok elmenni, te jöttél nekem mindenféle szokással és illendőséggel, mintha maga Eeyr üzenetét hoztad volna a haduradé helyett. Aztán meg az a tejfeles szájú kölyök azzal gyanúsított meg, hogy a bűnt szolgálom, ha maradok és a csőcseléket fegyverzem fel. Mik ezek, ha nem fenyegetések? De kibújt a szög a zsákból. *Int Pashthra felé.*
- Ha nem engedelmeskedem, leölitek a segédeim, talán még a műhelyem is felgyújtjátok, engem elrángattok, bár valószínűbb, hogy engem is meg kell ölnötök, mert nem nézem tétlenül fiaim legyilkolását. Ha pedig el is rángattok lángoló műhelyem, otthonom hamvai mellől, akkor sem adok át titkokat, nem kovácsolok kardot és inkább lábon elrohadok, de nem segítek nektek. Tényleg ez volna az egyetlen megoldás? *Kérdi, ahogy ellöki magát a pulttól és megindul megkerülni azt. Fejével jól láthatóan nemet int a pult mögött álló két segédnek.*
- Ennek a kis tündérnek több esze van, mint nektek ketten. *Nem sértésnek szánja, még el is mosolyodik a szakálla alatt. Közben beér a pult mögé és mielőtt benyúlna alá, Laorra néz, mintha tudatná vele, hogy nem kívánja elragadtatni magát. A pult alól egy jókora, poros butéliát vesz elő és pár kupicát, szemre olyan fél tucatnál többet. S ahogy a pultra teszi, elkezdi kitörölgetni belőlük a port.*
- Nem mondom, hogy nem sikerülne levágni egyet-kettőt a fiaim közül, de biztosan tharg vér is folyna most a fűrészporra. *Kezd bele.*
- De túl sok vért láttam már, túl sok szenvedés a városban ahhoz, hogy ne akarjak többet látni és ez a kislány *int Carsaadi felé.* felnyitotta a szemem. Ti katonák vagytok, biztosan jó katonák, ha képesek vagytok gyilkolni, mert a haduratok úgy parancsolja. *Leteszi a kupicákat és kihúzza a dugót belőle. Régi nyarak alkoholban oldott illata telíti a fűrészporillatú levegőt.*
- Ebből akkor szoktunk inni, ha egy mesterkard elkészült. Amolyan tradíció, ha úgy tetszik. *Mosolyodik el.*
- Eddig csak ti "ajánlottatok", most én fogok ajánlatot tenni, aztán meglátjuk, kinek sikerül kardélre hánynia a másikat, ha nem jutunk dűlőre. *Mosolyog, de semmi öröm nincs abban a mosolyban.*
- Kagan hadúr eljön hozzám, ide, a műhelyembe és leülünk tárgyalni. A Wiggardok tudása és munkája megéri, hogy egy hadúr megtisztelje a műhelyüket. Ha a tárgyalások pozitív eredménnyel járnak, egy kismesterem átköltözik Amonra és magam is gyakran meglátogatom az ottani műhelyt, hogy ellenőrizzem a munkát. De cserébe kérek egy segédet az enyém helyett, mert innen kiesik egy segéd. Tharg legyen, hisz bizonyosan értékes tudást tanulhat meg tőlem, amit a későbbiekben majd a thargok javára fordíthat. *Kitölt a kupicákba hat italt, majd a kezében lévőt Laor felé nyújtja. A pult mögött nem mozdul senki, feszülten nézik a thargokat, a kovácsmester nyugalma nem ragadt át rájuk.*
//Kryion//
*A piactér felől érkezve valóban minden kihalt és romos. A lázongás emlékei még nem múltak el, látható sebei még nem tudtak begyógyulni.
A kovácsműhely épületét körbejárva Kryion megfigyelhet jó pár dolgot.
Kétszintes, kőből épített épületet lát, láthatóan vaskos falakkal és cseréptetővel. A Wiggardok otthona magában foglalja a többgenerációs család otthonát és műhelyét is egyben. A ház belülről több helyiségből áll, de az épület kívülről téglalap alapterületű, hátul nyitott udvarral, melyet egy két méter magas kőkerítés választ el az erdő felé vezető úttól. Ablakok mindkét szinten vannak, de vaskos zsalukkal és kovácsoltvassal megerősítve, amelynek közepére a Wiggardok cikornyás „W”-jét formázták ügyes kezű kovácsok. A lázongások ideje alatt ezeket az ablakokat láthatóan zárva tartják.
Az épület előtt bizonyosan az égetéshez használt fát, alapanyagokat, szenet tárolhatták, nyomaik még ott vannak a kövön, de most minden ilyesmit behordtak a belső udvarra és az épületbe, hogy biztonságban tudják őket.
Az ajtó zárva, bentről nem hallatszik ki beszélgetés, az utcafronti ablakokon át nem sok mindent látni, a zsalukat nem zárták be, de résnyire behajtották, odabent fáklyával vagy lámpással világíthatnak. A kéményből füst száll az ég felé, hogy magasan szétszaggassa a hideg, téli szél.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-30 19:29:45
Üzenet elküldve: 2018-11-30 19:29:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
- Nem fenyegettelek. *válaszol csendesen a kovács kissé érthetetlen felháborodására. Ha így tett volna, akkor egyszerűbben vázolhatta volna a lehetőségeket: egyik variáció az, hogy a kovács bölcsen dönt, hallgat az idők és a józan ész szavára, és önként, esetleg dalolva velük tart. A másik eshetőség, hogy ellenkezik. Úgy kupán vágják, szájat betömik, megkötözik, és meglehetősen kényelmetlenül utazhat Amonig a kordén. Természetesen csak azután, hogy a segédjeit kardélre hányták. Az ő tudásuk nem olyan értékes, hogy különösebb vesződséget érdemelnének.
Azonban nem így tett. Udvarias volt, barátságos hangot ütött meg. Ha a mester azt az észrevételét, miszerint a Hadúr ajánlatát nem okos dolog elutasítani, Nibet fenyegetésnek vette, azt nem lehet másként értelmezni, mint a városi népek túlérzékenységének ékes példájaként. Mindezekkel együtt a beszélgetés a végéhez közeledik. Pedig Pash is okosan beszélt, és Laornak nem lenne szíve szóvá tenni, hogy most már az ifjú is nyersebb hangra váltott. Amikor ő volt ennyi idős, talán még kevesebb türelme volt az okvetetlenkedőkhöz. Aki legjobban megijed az események ilyetén alakulásától, az a tündér. Neheztelni persze nem lehet rá emiatt, legfeljebb annak nem örül Laor, hogy Riri közé, és az egyre nagyobb számban megjelenő kovácsok közé perdül. És nem is érvel rosszul. Ügyesen csavarja a szót, szinte Laort is meghatja. Annyira, hogy a tündér egy megjegyzésére bólogat is.*
- Sajnálom, ha szavaimmal megbántottalak. *lép Riri mellé, és kezét a vállára teszi. Ez lehet bátorító gesztus is, de sokkal inkább praktikus dolog. Ha úgy alakulna, egy mozdulattal tudja a tündért félrelökni a veszélyzónából.*
- Biztosíthatlak, nem ez volt a célom. Csak én katona vagyok, nem diplomata. A fegyverhez jobban értek, mint az ékesszóláshoz.
~Talán annak a vén kecskének kellett volna jönnie.~
- Kagan Thargodar üzenetét hoztam neked, azt átadtam. Ha elfogadod, segédjeid is veled tarthatnak. Ha nem... szomorítana, ha nem így döntenél. De akkor is velünk fogsz jönni.
*Ez már valóban fenyegetés, de az ő nézőpontjából csak viszonozza a barátságtalan gesztust. A kovács váltott modortalan hangra, ami persze nem is lenne igazán érdekes. Az a nagydarab, szőke kovács, aki most bukkant fel, már inkább. Valószínűleg nem az érkezésük örömére bontott palack bort szorongatja a pult takarásában tartott markaiban. Laor viszont még nem kapkod a kardja után. Úgy ítéli meg, hogy erre még ráér, meg aztán nem ő keresi itt a bajt.*
//Kovácsnézőben//
- Nem fenyegettelek. *válaszol csendesen a kovács kissé érthetetlen felháborodására. Ha így tett volna, akkor egyszerűbben vázolhatta volna a lehetőségeket: egyik variáció az, hogy a kovács bölcsen dönt, hallgat az idők és a józan ész szavára, és önként, esetleg dalolva velük tart. A másik eshetőség, hogy ellenkezik. Úgy kupán vágják, szájat betömik, megkötözik, és meglehetősen kényelmetlenül utazhat Amonig a kordén. Természetesen csak azután, hogy a segédjeit kardélre hányták. Az ő tudásuk nem olyan értékes, hogy különösebb vesződséget érdemelnének.
Azonban nem így tett. Udvarias volt, barátságos hangot ütött meg. Ha a mester azt az észrevételét, miszerint a Hadúr ajánlatát nem okos dolog elutasítani, Nibet fenyegetésnek vette, azt nem lehet másként értelmezni, mint a városi népek túlérzékenységének ékes példájaként. Mindezekkel együtt a beszélgetés a végéhez közeledik. Pedig Pash is okosan beszélt, és Laornak nem lenne szíve szóvá tenni, hogy most már az ifjú is nyersebb hangra váltott. Amikor ő volt ennyi idős, talán még kevesebb türelme volt az okvetetlenkedőkhöz. Aki legjobban megijed az események ilyetén alakulásától, az a tündér. Neheztelni persze nem lehet rá emiatt, legfeljebb annak nem örül Laor, hogy Riri közé, és az egyre nagyobb számban megjelenő kovácsok közé perdül. És nem is érvel rosszul. Ügyesen csavarja a szót, szinte Laort is meghatja. Annyira, hogy a tündér egy megjegyzésére bólogat is.*
- Sajnálom, ha szavaimmal megbántottalak. *lép Riri mellé, és kezét a vállára teszi. Ez lehet bátorító gesztus is, de sokkal inkább praktikus dolog. Ha úgy alakulna, egy mozdulattal tudja a tündért félrelökni a veszélyzónából.*
- Biztosíthatlak, nem ez volt a célom. Csak én katona vagyok, nem diplomata. A fegyverhez jobban értek, mint az ékesszóláshoz.
~Talán annak a vén kecskének kellett volna jönnie.~
- Kagan Thargodar üzenetét hoztam neked, azt átadtam. Ha elfogadod, segédjeid is veled tarthatnak. Ha nem... szomorítana, ha nem így döntenél. De akkor is velünk fogsz jönni.
*Ez már valóban fenyegetés, de az ő nézőpontjából csak viszonozza a barátságtalan gesztust. A kovács váltott modortalan hangra, ami persze nem is lenne igazán érdekes. Az a nagydarab, szőke kovács, aki most bukkant fel, már inkább. Valószínűleg nem az érkezésük örömére bontott palack bort szorongatja a pult takarásában tartott markaiban. Laor viszont még nem kapkod a kardja után. Úgy ítéli meg, hogy erre még ráér, meg aztán nem ő keresi itt a bajt.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:08:25
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:08:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Hálásan pillant Quantallra, hisz jelen pillanatban ő az egyetlen, akiben megbízik. Miatta maradt itt a menetben, amikor Aleimordot elnyelte a tömeg.
Aztán megindul a menet, Natalayda pedig nem zavarja a mélységi ifjút a fecsegésével, inkább úgy zárja a sort, hogy néha maga mögé is néz. Akkor tud talán a leghasznosabb lenni, és ezzel tudja a leginkább előrelendíteni a történéseket, de főként nem hátráltatja.
Az énekléssel jelenleg nem tud azonosulni, és továbbra is úgy gondolja, hogy a halottakat égetni kellene, nem még utaztatni őket. A piactér is elég tágas lett volna egy pofás máglyához.*
*Hálásan pillant Quantallra, hisz jelen pillanatban ő az egyetlen, akiben megbízik. Miatta maradt itt a menetben, amikor Aleimordot elnyelte a tömeg.
Aztán megindul a menet, Natalayda pedig nem zavarja a mélységi ifjút a fecsegésével, inkább úgy zárja a sort, hogy néha maga mögé is néz. Akkor tud talán a leghasznosabb lenni, és ezzel tudja a leginkább előrelendíteni a történéseket, de főként nem hátráltatja.
Az énekléssel jelenleg nem tud azonosulni, és továbbra is úgy gondolja, hogy a halottakat égetni kellene, nem még utaztatni őket. A piactér is elég tágas lett volna egy pofás máglyához.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:41:20
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:41:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Csendesen hallgat és reménykedik, nagyon reménykedik, abban, hogy Laor meg tudja győzni a kovácsot, abban, hogy nem folyik vér és mindenki békében távozik, ám ahogy egyre múlnak a percek kezd benne testet ölteni a vég kifejlett, aztán a kovács nyíltan ki is mondja, sőt ami még rosszabb, hogy néhányan jönnek fegyverekkel, aztán Pash is odakap a magáéhoz, valószínűleg Laor sem késlekedik. Rémülten sikkant fel és áll a két fél közé, kapucnia lehull ezüstszőke fejéről és szemei olyan kerekek mint a telihold. *
- Ne! - * kinyújtja kezeit, egyiket Pashék felé, másikat a kovácsok felé, mintha kis gizda, vékony testével próbálná szétválasztani őket, pedig ha összezördülnek vajmi keveset sem ér az a tündérpocak, popó és mindent körbeölelő hajzuhatag. *
- Kérem, ne utasítsa vissza - * fordul a kovács felé, remélve, hogy nem lökik egyből félre. Lép is felé egy lépést, egészen felé fordulva * - Tudom, hogy én csak egy kis tündérlányka vagyok, mit is tudhatok a férfiak dolgáról, ide is csak azért jöttem be, mert féltem odakinn, ám ezt nem nézhetem szótlan, a vér folyása soha nem jó semmire - * halkabbra veszi hangját és gyászosabbra, tekintete az utolsó mondat résznél levándorol a padlóra, aztán csillogó arany tekintettel vissza a kovácsra * - Sajnálom, azt hiszem társaim rossz szavakkal éltek, amik megbántották magát, talán a büszkeségét, talán valami mást, nem értek hozzá és nem is azért bitoroltam el orvul a szót, hogy okoskodjak itten, csak az időt húzom amivel kitalálhatom, hogyan előzzem meg a bajt, így is látott eleget a holtakból Arthenior. Maga szembeszállna a hadúr seregével tudom, bátor embernek tűnik, ám nézze el, asszonyi szokásom végett, hogy mennyire rettegek tőle. Maga túlélné, mert kell a hadúrnak, viszont az emberei attól tartok nem. Ha egyet-kettőt magukkal is visznek a sírba, elbuknak majd és tudja milyen rettenet lesz ezt végignézni? Belegondolt már, hogy kik várják őket haza? Gyerek, feleség, anya? Bizonyosan ismeri őket jobban mint én, én csak találgatok, maga minden történetet tud már - * kicsit bekönnyezik, de nem adja fel, ha nem lökik félre még mindig * - Nem gyógyíthatok meg egyet sem közülük, megtiltották. Most tényleg nincs választása, legalábbis mindegyik választása egy szálhoz fog vezetni, halottal vagy halott nélkül. Tudom derék legény mind, látom testük állásában, elszántak, haláltól nem félnek, viszont talán két év múlva az egyik beleszeret egy asszonyba és gyermekeket nevel, a másik meg feláldozza magát egy árva csemetéért, az élet nem eldobandó, mindig van miért élni... - * mintha ezeket a történeteket inkább magának szőné, kicsit tekintete el is veszik a semmiben, ahogy mesél, mert már nem a kovácsműhelyben van hanem azokon a képzelt színhelyeken. Mikor befejezi szünetet tart, aprót, hogy lenyugodhassék, hogy ne izzadjon és remegjen és kalapáljon szíve mint egy bekattant faverő madár. *
- Jöjjön, beszéljen a Hadúrral. Nem ismerem annyira jól és kívülről nagyon félelmetes ember, viszont akik mellette állnak azokkal nagyon tisztességes. Szavamra mondom, bár mit ér az magának igaz? Mondja hazugnak gondol? Esküszöm nem vagyok az. Régebben egyetlen ruhám volt, úgy érkeztem az udvarába, még a tudásom sem volt meg igazán, gyógyító, na persze, csak az állatoknak láttam el azelőtt a sebeit. De ő türelmes volt velem és segített, hogy embereket gyógyíthassak. Ártatlanokat akik rosszkor voltak rossz helyen - * elmosolyodik magában majd rámutat a férfira * - majd magának is főzök valamit ha elrontja a gyomrát jó? Esetleg ha fáj a lába, a keze, a szíve, bármilye. Kutyaszorítóba került, csakhogy nem borzalmasba, egy új megmászandó létra áll maga előtt s még ha úgy érzi, hogy sárral is lett bekenve, ha feljebb mászik akkor már tiszta fa, s egyre színesebb, ezüsttel majd arannyal bevont és virágzik az élettől. Hozzám pedig mindig fordulhat, ha a férfiak enyhén barbár viselkedése sérti becsületét - * ha még mindig hallgatják, akkor le a kalappal, s most már nem is akar többet szólni, nem tud többet mondani, azt akarja, hogy majd fél év múlva is ha elsétál a kovácsműhely mellett rákiáltson a kovács, aztán nevessenek egy jót, hogy az arca az úrnak piros legyen az egészségtől és a tüze izzó mint a sárkánybendő. Kinyújtja hát kezét felé, az új barátságra, s bízik benne, hogy rámarkolnak és megrázzák.
Azonban ha bármikor is mondandója közben félrelökik vagy hasonló, nem tud mit tenni, ha kitörne a harc csak hangosan könyörög, hogy hagyják abba, hogy ne bántsák egymást, míg ki nem parancsolja Laor, mert akkor ki kell mennie, mert szót kell fogadnia, mert ő már csak ilyen tündér, aki hallgat felettese szavára. *
//Kovácsnézőben//
* Csendesen hallgat és reménykedik, nagyon reménykedik, abban, hogy Laor meg tudja győzni a kovácsot, abban, hogy nem folyik vér és mindenki békében távozik, ám ahogy egyre múlnak a percek kezd benne testet ölteni a vég kifejlett, aztán a kovács nyíltan ki is mondja, sőt ami még rosszabb, hogy néhányan jönnek fegyverekkel, aztán Pash is odakap a magáéhoz, valószínűleg Laor sem késlekedik. Rémülten sikkant fel és áll a két fél közé, kapucnia lehull ezüstszőke fejéről és szemei olyan kerekek mint a telihold. *
- Ne! - * kinyújtja kezeit, egyiket Pashék felé, másikat a kovácsok felé, mintha kis gizda, vékony testével próbálná szétválasztani őket, pedig ha összezördülnek vajmi keveset sem ér az a tündérpocak, popó és mindent körbeölelő hajzuhatag. *
- Kérem, ne utasítsa vissza - * fordul a kovács felé, remélve, hogy nem lökik egyből félre. Lép is felé egy lépést, egészen felé fordulva * - Tudom, hogy én csak egy kis tündérlányka vagyok, mit is tudhatok a férfiak dolgáról, ide is csak azért jöttem be, mert féltem odakinn, ám ezt nem nézhetem szótlan, a vér folyása soha nem jó semmire - * halkabbra veszi hangját és gyászosabbra, tekintete az utolsó mondat résznél levándorol a padlóra, aztán csillogó arany tekintettel vissza a kovácsra * - Sajnálom, azt hiszem társaim rossz szavakkal éltek, amik megbántották magát, talán a büszkeségét, talán valami mást, nem értek hozzá és nem is azért bitoroltam el orvul a szót, hogy okoskodjak itten, csak az időt húzom amivel kitalálhatom, hogyan előzzem meg a bajt, így is látott eleget a holtakból Arthenior. Maga szembeszállna a hadúr seregével tudom, bátor embernek tűnik, ám nézze el, asszonyi szokásom végett, hogy mennyire rettegek tőle. Maga túlélné, mert kell a hadúrnak, viszont az emberei attól tartok nem. Ha egyet-kettőt magukkal is visznek a sírba, elbuknak majd és tudja milyen rettenet lesz ezt végignézni? Belegondolt már, hogy kik várják őket haza? Gyerek, feleség, anya? Bizonyosan ismeri őket jobban mint én, én csak találgatok, maga minden történetet tud már - * kicsit bekönnyezik, de nem adja fel, ha nem lökik félre még mindig * - Nem gyógyíthatok meg egyet sem közülük, megtiltották. Most tényleg nincs választása, legalábbis mindegyik választása egy szálhoz fog vezetni, halottal vagy halott nélkül. Tudom derék legény mind, látom testük állásában, elszántak, haláltól nem félnek, viszont talán két év múlva az egyik beleszeret egy asszonyba és gyermekeket nevel, a másik meg feláldozza magát egy árva csemetéért, az élet nem eldobandó, mindig van miért élni... - * mintha ezeket a történeteket inkább magának szőné, kicsit tekintete el is veszik a semmiben, ahogy mesél, mert már nem a kovácsműhelyben van hanem azokon a képzelt színhelyeken. Mikor befejezi szünetet tart, aprót, hogy lenyugodhassék, hogy ne izzadjon és remegjen és kalapáljon szíve mint egy bekattant faverő madár. *
- Jöjjön, beszéljen a Hadúrral. Nem ismerem annyira jól és kívülről nagyon félelmetes ember, viszont akik mellette állnak azokkal nagyon tisztességes. Szavamra mondom, bár mit ér az magának igaz? Mondja hazugnak gondol? Esküszöm nem vagyok az. Régebben egyetlen ruhám volt, úgy érkeztem az udvarába, még a tudásom sem volt meg igazán, gyógyító, na persze, csak az állatoknak láttam el azelőtt a sebeit. De ő türelmes volt velem és segített, hogy embereket gyógyíthassak. Ártatlanokat akik rosszkor voltak rossz helyen - * elmosolyodik magában majd rámutat a férfira * - majd magának is főzök valamit ha elrontja a gyomrát jó? Esetleg ha fáj a lába, a keze, a szíve, bármilye. Kutyaszorítóba került, csakhogy nem borzalmasba, egy új megmászandó létra áll maga előtt s még ha úgy érzi, hogy sárral is lett bekenve, ha feljebb mászik akkor már tiszta fa, s egyre színesebb, ezüsttel majd arannyal bevont és virágzik az élettől. Hozzám pedig mindig fordulhat, ha a férfiak enyhén barbár viselkedése sérti becsületét - * ha még mindig hallgatják, akkor le a kalappal, s most már nem is akar többet szólni, nem tud többet mondani, azt akarja, hogy majd fél év múlva is ha elsétál a kovácsműhely mellett rákiáltson a kovács, aztán nevessenek egy jót, hogy az arca az úrnak piros legyen az egészségtől és a tüze izzó mint a sárkánybendő. Kinyújtja hát kezét felé, az új barátságra, s bízik benne, hogy rámarkolnak és megrázzák.
Azonban ha bármikor is mondandója közben félrelökik vagy hasonló, nem tud mit tenni, ha kitörne a harc csak hangosan könyörög, hogy hagyják abba, hogy ne bántsák egymást, míg ki nem parancsolja Laor, mert akkor ki kell mennie, mert szót kell fogadnia, mert ő már csak ilyen tündér, aki hallgat felettese szavára. *
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 20:17:26
Üzenet elküldve: 2018-11-26 20:17:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!/
*Na, úgy néz ki, hogy a beszédet akár hanyagolhatják is, mert a kovácsot valószínűleg fejére ejtették, és teljesen felesleges bármilyen észérvet felsorakoztatni számára. *
- Hát jó uram, jó nagy tulok vagy. * Vonja meg a fiú a vállát. * Nem tehetek róla, hogy mindent támadásnak veszel, és egyszerűen nem vagy képes belátni azt, hogy tök mindegy mit csinálsz, a várost baszhatod. De ha fenyegetést akarsz, akkor itt egy fenyegetés. Ha minket le is üttök azokkal a szarokkal, majd jönnek mások, mert a Hadúr nem szereti, ha adósa marad valakinek. Vagy elmenekülsz ebből a porfészekből, vagy itt halsz meg. A városon nem fogsz segíteni. De azt ne felejtsd el, hogy ti voltatok az elsők, akik fenyegetően léptek fel, mi csak ajánlatot tettünk. * Teszi még hozzá a srác, miközben ő is a kardja markolatára teszi a kezét, hogy bármikor előránthassa azt. Egyelőre nem tervez támadni, de ha a kovácsok így tennének, akkor nem lesz rest védekezni, és visszatámadni. Amúgy türelmesen vár, hogy Laor hogyan határoz. Pash a szíve szerint átdöfné mindegyiknek a szívét az egyszerűség kedvéért, aztán rájuk gyújtaná a helyet is. De ha a férfi távozni akar, akkor persze vele tart. *
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.27 14:56:51, a következő indokkal:
Hiányzó fejléc pótolva.
//Kovácsnézőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!/
*Na, úgy néz ki, hogy a beszédet akár hanyagolhatják is, mert a kovácsot valószínűleg fejére ejtették, és teljesen felesleges bármilyen észérvet felsorakoztatni számára. *
- Hát jó uram, jó nagy tulok vagy. * Vonja meg a fiú a vállát. * Nem tehetek róla, hogy mindent támadásnak veszel, és egyszerűen nem vagy képes belátni azt, hogy tök mindegy mit csinálsz, a várost baszhatod. De ha fenyegetést akarsz, akkor itt egy fenyegetés. Ha minket le is üttök azokkal a szarokkal, majd jönnek mások, mert a Hadúr nem szereti, ha adósa marad valakinek. Vagy elmenekülsz ebből a porfészekből, vagy itt halsz meg. A városon nem fogsz segíteni. De azt ne felejtsd el, hogy ti voltatok az elsők, akik fenyegetően léptek fel, mi csak ajánlatot tettünk. * Teszi még hozzá a srác, miközben ő is a kardja markolatára teszi a kezét, hogy bármikor előránthassa azt. Egyelőre nem tervez támadni, de ha a kovácsok így tennének, akkor nem lesz rest védekezni, és visszatámadni. Amúgy türelmesen vár, hogy Laor hogyan határoz. Pash a szíve szerint átdöfné mindegyiknek a szívét az egyszerűség kedvéért, aztán rájuk gyújtaná a helyet is. De ha a férfi távozni akar, akkor persze vele tart. *
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.27 14:56:51, a következő indokkal:
Hiányzó fejléc pótolva.
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-26 15:14:54
Üzenet elküldve: 2018-11-26 15:14:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Papucs és bula//
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Kis kunkorral érkezik a Piactér felöl, lépésben, mert az az a jármód, ami leginkább kíméli ülőgumóit. Mire odaér a Kovácsműhelyhez, kellően morózus.*
~ Na. ~ *kívülről alaposan megnézi az épületet, lassan körbe is lépteti, hátha van valami jele annak, hogy a gyíkok, akiket keres, odabent vannak. A kordé, ami a műhely előtt áll, nem annyira thargos ugyanis.*
- Tököm. *Waldran is egy nagy ló, hogy ilyen instrukciókat adott.*
~ Mindegy, addig elszívók egy blázt... ~ *gyújt rá egy staubra, majd mogorva, dülledt szemmel bámul egy darabig jobbra balra. A környék gusztustalanul kihalt, biztosan a felfordulás miatt.*
- Tököm.
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
*Kis kunkorral érkezik a Piactér felöl, lépésben, mert az az a jármód, ami leginkább kíméli ülőgumóit. Mire odaér a Kovácsműhelyhez, kellően morózus.*
~ Na. ~ *kívülről alaposan megnézi az épületet, lassan körbe is lépteti, hátha van valami jele annak, hogy a gyíkok, akiket keres, odabent vannak. A kordé, ami a műhely előtt áll, nem annyira thargos ugyanis.*
- Tököm. *Waldran is egy nagy ló, hogy ilyen instrukciókat adott.*
~ Mindegy, addig elszívók egy blázt... ~ *gyújt rá egy staubra, majd mogorva, dülledt szemmel bámul egy darabig jobbra balra. A környék gusztustalanul kihalt, biztosan a felfordulás miatt.*
- Tököm.
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:58:21
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*A papnő szavaira és kacajára zavartan mosolyog. A mondataival nem tud ellenkezni.*
-Igazad van. Jobban mint hinnéd. Ha meghallgatnád majd egyszer elmesélném a karavánpihenő szellemének üzenetét. Ha végre lesz idő a beszédre.
*Az jó lenne. Most ugyanis a holtestekkel kell törődni. Utána a templom. Csámpás is fáradt már, Quantall is érzi magát és ha Naty tényleg vele szeretne maradni akkor a lány kedvéért muszáj lesznek intézni egy tisztálkodást és tiszta ruhákat. Mert nagyon nincs jól. Quantall ha nem vinné a koporsót akkor biztos megölelné. Pedig amúgy félénk szokott lenni, de most olyan magányosnak tűnik a lány.*
-Hát...Én itt vagyok.
*Az atya énekével pedig haladnak is tovább és elérik a kovácsműhelyt. Quantall szeretne még mondani dolgokat Naty-nak, de most nem tudja.*
*A papnő szavaira és kacajára zavartan mosolyog. A mondataival nem tud ellenkezni.*
-Igazad van. Jobban mint hinnéd. Ha meghallgatnád majd egyszer elmesélném a karavánpihenő szellemének üzenetét. Ha végre lesz idő a beszédre.
*Az jó lenne. Most ugyanis a holtestekkel kell törődni. Utána a templom. Csámpás is fáradt már, Quantall is érzi magát és ha Naty tényleg vele szeretne maradni akkor a lány kedvéért muszáj lesznek intézni egy tisztálkodást és tiszta ruhákat. Mert nagyon nincs jól. Quantall ha nem vinné a koporsót akkor biztos megölelné. Pedig amúgy félénk szokott lenni, de most olyan magányosnak tűnik a lány.*
-Hát...Én itt vagyok.
*Az atya énekével pedig haladnak is tovább és elérik a kovácsműhelyt. Quantall szeretne még mondani dolgokat Naty-nak, de most nem tudja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3047-3066