Arthenior - Kovácsműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-24 20:50:57
Üzenet elküldve: 2026-03-24 20:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
*Érzi azt a keletkező feszültséget a levegőben, amit a kimondott szavak meg is erősítenek. ~Nem árulják más vackait.~ Egy darabig nem is szól, ő maga sem tudja miféle érzéseket vált ez ki belőle. Haragot, fájdalmat, mert elveszett társa felszerelése csak holmi szemét másoknak. Vagy talán szégyent? Hogy egy ilyen kéréssel fordul ezekhez a mesterekhez, és valójában tényleg csak mások levetett holmija ez. Mindenesetre mielőtt még valami rosszat szólhatna, a gnóm megelőzi őt.*
-Leköteleznek!
*Ha nem lenne ilyen öreg, és kicsit hajlékonyabb lenne, bizonyára mélyebbre hajolna meg, mint ahogy így sikerül neki. De roppant hálás, elvégre ebből már valami jóféle italt is vehet, meg ruhákat, netán egy-két hasznos holmit amivel legközelebb az orkok orra alá borsot törhet, és talán életben is marad minden társa. Ő a maga részéről elfogadja az üzletet, s ha megkapja az aranyat boldogan hagyja ott a holmikat.*
-Tudom, hogy így hasznos és szép holmik készülnek majd belőle.
*Teszi még hozzá keserű mosollyal az arcán.*
*Érzi azt a keletkező feszültséget a levegőben, amit a kimondott szavak meg is erősítenek. ~Nem árulják más vackait.~ Egy darabig nem is szól, ő maga sem tudja miféle érzéseket vált ez ki belőle. Haragot, fájdalmat, mert elveszett társa felszerelése csak holmi szemét másoknak. Vagy talán szégyent? Hogy egy ilyen kéréssel fordul ezekhez a mesterekhez, és valójában tényleg csak mások levetett holmija ez. Mindenesetre mielőtt még valami rosszat szólhatna, a gnóm megelőzi őt.*
-Leköteleznek!
*Ha nem lenne ilyen öreg, és kicsit hajlékonyabb lenne, bizonyára mélyebbre hajolna meg, mint ahogy így sikerül neki. De roppant hálás, elvégre ebből már valami jóféle italt is vehet, meg ruhákat, netán egy-két hasznos holmit amivel legközelebb az orkok orra alá borsot törhet, és talán életben is marad minden társa. Ő a maga részéről elfogadja az üzletet, s ha megkapja az aranyat boldogan hagyja ott a holmikat.*
-Tudom, hogy így hasznos és szép holmik készülnek majd belőle.
*Teszi még hozzá keserű mosollyal az arcán.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-16 17:37:44
Üzenet elküldve: 2026-03-16 17:37:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Öreg néne bőrzekéje//
*A két mester már épp visszatérne a maga dolgához, amikor az óriás újra megszólal. A törp fél szemöldöke megrándul, majd mindketten végignézik, ahogy Natu sorra előpakolja eléjük a holmikat: a megkopott kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyát, a kerek fapajzsot, a nehéz fémvértet, no meg a botot.
A törp előbb csak a tárgyakat nézi, aztán az óriást, végül dacosan összefonja karjait maga előtt.*
- Nem áruljuk más vackait.
*Jelenti ki kurtán, mintha ezzel a kérdés le is volna zárva. A gnóm azonban csak megvonja a vállát. Egy pillanat múlva már elő is túrja zsebéből a jól ismert látóüveget, és közelebb lép a kupachoz. Hunyorítva hajol az acél fölé, lassan végignéz a pengéken, a pajzson, a vérten. Ujjaival itt-ott meg is kocogtatja az anyagot, mintha annak hangjából akarna ítéletet mondani.*
- Valóban nem. *Dörmögi az orra alatt, miközben tovább vizsgálja a holmikat.* - De beolvasztani talán jó lesz.
*Végül elteszi a látóüveget. Ő is összefonja karjait, hümmög egyet, aztán még egyet. Aztán felnéz az óriásra. A szája sarka lassan vigyorra húzódik.*
- Adok mindezért ötszázötven aranyat.
*A két mester már épp visszatérne a maga dolgához, amikor az óriás újra megszólal. A törp fél szemöldöke megrándul, majd mindketten végignézik, ahogy Natu sorra előpakolja eléjük a holmikat: a megkopott kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyát, a kerek fapajzsot, a nehéz fémvértet, no meg a botot.
A törp előbb csak a tárgyakat nézi, aztán az óriást, végül dacosan összefonja karjait maga előtt.*
- Nem áruljuk más vackait.
*Jelenti ki kurtán, mintha ezzel a kérdés le is volna zárva. A gnóm azonban csak megvonja a vállát. Egy pillanat múlva már elő is túrja zsebéből a jól ismert látóüveget, és közelebb lép a kupachoz. Hunyorítva hajol az acél fölé, lassan végignéz a pengéken, a pajzson, a vérten. Ujjaival itt-ott meg is kocogtatja az anyagot, mintha annak hangjából akarna ítéletet mondani.*
- Valóban nem. *Dörmögi az orra alatt, miközben tovább vizsgálja a holmikat.* - De beolvasztani talán jó lesz.
*Végül elteszi a látóüveget. Ő is összefonja karjait, hümmög egyet, aztán még egyet. Aztán felnéz az óriásra. A szája sarka lassan vigyorra húzódik.*
- Adok mindezért ötszázötven aranyat.
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:34:49
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:34:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
//epilógus//
*Nagy örömmel veszi magához a kész holmikat a mester, s az aranyat is átadja. Rettentő boldogság tölti meg mellkasát, hogy ilyen szép és vitéz holmikkal gazdagodott, jobban aligha költhette volna ez ezt az aranyat, talán csak néhány hordó borra, de arra már sosem lesz szüksége. ~Micsoda spórolás!~ Ám mielőtt még távozna eszébe jut, hogy van nála néhány holmi, amiket talán használhatnának itt a kovácsműhelyben.*
-Bocsánat, még valami. Van néhány holmim, a csatában maradt rám. Igaz nem a legjobb minőségűek, de talán használtatnák valamire, vetnek rá egy pillantást a mester urak? Talán érhet valamit. Szívesen megválnék tőlük.
*Azzal pedig előpakolja a már életlen kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyáját, egy kerek fapajzsot és egy nehéz fémvértet. Meg a botját is.*
-Néhány kósza aranyat bizonyára megérhetnek.
*Teszi hozzá, és kíváncsian várja, hogy vajon ajánlanak-e neki bármit a mesterek a holmikért.*
//epilógus//
*Nagy örömmel veszi magához a kész holmikat a mester, s az aranyat is átadja. Rettentő boldogság tölti meg mellkasát, hogy ilyen szép és vitéz holmikkal gazdagodott, jobban aligha költhette volna ez ezt az aranyat, talán csak néhány hordó borra, de arra már sosem lesz szüksége. ~Micsoda spórolás!~ Ám mielőtt még távozna eszébe jut, hogy van nála néhány holmi, amiket talán használhatnának itt a kovácsműhelyben.*
-Bocsánat, még valami. Van néhány holmim, a csatában maradt rám. Igaz nem a legjobb minőségűek, de talán használtatnák valamire, vetnek rá egy pillantást a mester urak? Talán érhet valamit. Szívesen megválnék tőlük.
*Azzal pedig előpakolja a már életlen kétélű csatabárdot, az egyszerű szablyáját, egy kerek fapajzsot és egy nehéz fémvértet. Meg a botját is.*
-Néhány kósza aranyat bizonyára megérhetnek.
*Teszi hozzá, és kíváncsian várja, hogy vajon ajánlanak-e neki bármit a mesterek a holmikért.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-15 15:47:45
Üzenet elküldve: 2026-03-15 15:47:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz ösvényei//
*A kovács szavai olyan történetet mesélnek, melyet sokan tudhatnak magukénak a Tűz Wárosában. Van belőle néhány változat, kalózokkal, karavánutak mentén lecsapó banditákkal, nagy viharokkal... Yezának még ezekből sem jutott. Nem tud semmit a szüleiről, s fogalma sincs róla, hogy ő járt-e jobban, vagy az, aki kapaszkodhat egy, a kovácséhoz hasonló magyarázatba, vagy az, akinek megadatott a teljes bizonyosság: nem kellett.
Számát se tudni a lelencházaknak a Tűz Városában, melyek épp csak egy morzsányi esélyt kínálnak az árva kölyköknek. A céhek előszeretettel szemezgetnek közülük, de akik nem a szerencsések közé tartoznak, mint Yeza vagy Jarehn Irrdaer, azok közül kevesen számíthatnak rá, hogy akár a kamaszkorig is kihúzzák rossz csillagzat alatt szárba szökött kis életüket.
A vörös a legtöbbször még mindig úgy gondolkodik, mintha Wegtorenben lenne. Főleg, ha földijéről van szó. A híres-hírhedt céh említésére Yeza ösztöneiben megszólalnak a vészcsengettyűk. A wegtoreni céhek közötti szövevényes szálak olykor szorosra fűzött együttműködésként fonódnak össze, máskor fojtóhurokba hajlanak. Hogy a kettejük céhe miként állt egymással, az nem kerül bolygatásra. A kovács következő mondatai pedig mintha arról szólnának, hogy a részéről ez így is marad. Vagy csupán arról, hogy Artheniorban egészen megtalálta a kiteljesedés lehetőségét. De legalább mindkét verzió egyezik abban, hogy fenyegetéssel nem kell számolnia.*
- A Kalmár intézője a sebhelyes Aztyan *búgja. Válasza finoman hátrál ki a cím elől, mely sosem volta az övé, bár ácsingózott volna rá, hogy a Báró bizalmába emelkedjen.* - Én csak egy számkivetett vagyok, ki a Kalmár árnyékában pártfogásra talált.
*Készséggel simul a kovács tenyere alá. Termetük kontrasztját kiegyensúlyozza a Yezát átható kiművelt készség a csábításra. A tűzliliom illata. Így szokták említeni a céhben a niyss kasztjának jellegzetes kisugárzását. Ritka alkalom, amikor nem ügyeskedésről vagy információkról, előnyökről szól e tudomány. Most csupán néhány lélegzetnyit kíván mindabból, amit ismer, mire otthonként emlékezik.*
- Sosem tartottam elégedetlenkedő vendégektől. *Hátranyúl ruhája kötőjéhez, s kioldja. A finom anyag könnyeden hull alá. Immáron csak a kovács derekára simuló keze tartja rajta.* - Sem vérmes pengetáncosoktól *mondja. Nincs pökhendiség a hangjában. Igazat szól, s a szívéből. Lehet, hogy óvatlanság a részéről, de itt, a tűz fényének delejes táncába öltözve csak az érzékek ősi szavának óhajt teret adni. Az alakoskodás az ajtón kívül marad.*
- De Arthenior bőreváltó törvényeitől, és a hazug vörösköpenyesektől, akik érinthetetlenek az igazammal szemben... Ezektől bizony félek. Tanulnom kell hát még, mert a fényességes nap a megmondhatója, egy wegtorenihez nem illő a félelem.
*Egészen felszegi az állát, ahogy a fölé magasodó férfi pillantását keresi. Emlékezni akar az erőre, ami felemelte, a tűzre, ami konokul hajtotta mindig előre. Ujjai segédkeznek a kovácsnak, hogy megszabaduljon a ruháitól, de a szemét a másikén tartja. Becses ajándékot kér és ad, ha Jarehn Irrdaer elfogadja: a gyönyörbe bomló kis halált, melyből élőbben eszmél az ember, mint a sivatagi tavasz csodája.*
*A kovács szavai olyan történetet mesélnek, melyet sokan tudhatnak magukénak a Tűz Wárosában. Van belőle néhány változat, kalózokkal, karavánutak mentén lecsapó banditákkal, nagy viharokkal... Yezának még ezekből sem jutott. Nem tud semmit a szüleiről, s fogalma sincs róla, hogy ő járt-e jobban, vagy az, aki kapaszkodhat egy, a kovácséhoz hasonló magyarázatba, vagy az, akinek megadatott a teljes bizonyosság: nem kellett.
Számát se tudni a lelencházaknak a Tűz Városában, melyek épp csak egy morzsányi esélyt kínálnak az árva kölyköknek. A céhek előszeretettel szemezgetnek közülük, de akik nem a szerencsések közé tartoznak, mint Yeza vagy Jarehn Irrdaer, azok közül kevesen számíthatnak rá, hogy akár a kamaszkorig is kihúzzák rossz csillagzat alatt szárba szökött kis életüket.
A vörös a legtöbbször még mindig úgy gondolkodik, mintha Wegtorenben lenne. Főleg, ha földijéről van szó. A híres-hírhedt céh említésére Yeza ösztöneiben megszólalnak a vészcsengettyűk. A wegtoreni céhek közötti szövevényes szálak olykor szorosra fűzött együttműködésként fonódnak össze, máskor fojtóhurokba hajlanak. Hogy a kettejük céhe miként állt egymással, az nem kerül bolygatásra. A kovács következő mondatai pedig mintha arról szólnának, hogy a részéről ez így is marad. Vagy csupán arról, hogy Artheniorban egészen megtalálta a kiteljesedés lehetőségét. De legalább mindkét verzió egyezik abban, hogy fenyegetéssel nem kell számolnia.*
- A Kalmár intézője a sebhelyes Aztyan *búgja. Válasza finoman hátrál ki a cím elől, mely sosem volta az övé, bár ácsingózott volna rá, hogy a Báró bizalmába emelkedjen.* - Én csak egy számkivetett vagyok, ki a Kalmár árnyékában pártfogásra talált.
*Készséggel simul a kovács tenyere alá. Termetük kontrasztját kiegyensúlyozza a Yezát átható kiművelt készség a csábításra. A tűzliliom illata. Így szokták említeni a céhben a niyss kasztjának jellegzetes kisugárzását. Ritka alkalom, amikor nem ügyeskedésről vagy információkról, előnyökről szól e tudomány. Most csupán néhány lélegzetnyit kíván mindabból, amit ismer, mire otthonként emlékezik.*
- Sosem tartottam elégedetlenkedő vendégektől. *Hátranyúl ruhája kötőjéhez, s kioldja. A finom anyag könnyeden hull alá. Immáron csak a kovács derekára simuló keze tartja rajta.* - Sem vérmes pengetáncosoktól *mondja. Nincs pökhendiség a hangjában. Igazat szól, s a szívéből. Lehet, hogy óvatlanság a részéről, de itt, a tűz fényének delejes táncába öltözve csak az érzékek ősi szavának óhajt teret adni. Az alakoskodás az ajtón kívül marad.*
- De Arthenior bőreváltó törvényeitől, és a hazug vörösköpenyesektől, akik érinthetetlenek az igazammal szemben... Ezektől bizony félek. Tanulnom kell hát még, mert a fényességes nap a megmondhatója, egy wegtorenihez nem illő a félelem.
*Egészen felszegi az állát, ahogy a fölé magasodó férfi pillantását keresi. Emlékezni akar az erőre, ami felemelte, a tűzre, ami konokul hajtotta mindig előre. Ujjai segédkeznek a kovácsnak, hogy megszabaduljon a ruháitól, de a szemét a másikén tartja. Becses ajándékot kér és ad, ha Jarehn Irrdaer elfogadja: a gyönyörbe bomló kis halált, melyből élőbben eszmél az ember, mint a sivatagi tavasz csodája.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-11 21:24:59
Üzenet elküldve: 2026-03-11 21:24:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A tűz ösvényei//
*A kovács lepillant a mellkasát érintő, finom érintésre, majd vissza a mogyorószín tekintetre. Ábrázatáról kevés érzelem olvasható le, ajkai szélén mégis, mintha valamiféle mosoly bujkálna.*
-Jarehn Irrdaer árván nőtt fel. A szüleit kalózok ragadták el. Így regélték mindig. *Óvatos mozdulattal zárja jókora tenyerébe a széles mellizmát érintő, finom ujjakat.*
-Az utcákat rótta, míg egy híres-hírhedt céh fel nem karolta. Wegtoren az otthonom. De itt a magam ura vagyok. *Merengve pillant végig a leányon.*
-Hmm. Egy magadfajta leány jót tesz a boltnak. *Kalapácsát könnyed mozdulattal rántja ki köténye alól, hogy az üllőre helyezze maga mellett. Felszabaduló tenyere óvatosan érinti Yeza derekát, mintha csak tiltott holmihoz nyúlna. Ebből a közelségből a valóban termetes kovácsmester valósággal a rőthajú leány fölé tornyosul. Sötét bőrén meg-megcsillan a parázsló fényben a forróság szülte veríték.*
-A Kalmár intézője vagy. Megillet a tisztelet. *Kellemes baritonja betölti a helyiséget.*
-Az ajtóm mindig nyitva előtted. Itt nem kell tartanod az étekkel elégedetlenkedő vendégektől és vérmes pengetáncosoktól. A kemény munkát pedig díjazom. *Elengedi Yeza kézfejét, hogy a vörös tincsek után nyúljon. Az ajánlat érezhetően felkeltette érdeklődését.*
-És mást is. Lesz neked szállás, méghozzá saját. De ez a szoba is nyitva áll előtted mindig, ha kedvet kapnál ismét magadban érezni Wegtorent.
*A kovács lepillant a mellkasát érintő, finom érintésre, majd vissza a mogyorószín tekintetre. Ábrázatáról kevés érzelem olvasható le, ajkai szélén mégis, mintha valamiféle mosoly bujkálna.*
-Jarehn Irrdaer árván nőtt fel. A szüleit kalózok ragadták el. Így regélték mindig. *Óvatos mozdulattal zárja jókora tenyerébe a széles mellizmát érintő, finom ujjakat.*
-Az utcákat rótta, míg egy híres-hírhedt céh fel nem karolta. Wegtoren az otthonom. De itt a magam ura vagyok. *Merengve pillant végig a leányon.*
-Hmm. Egy magadfajta leány jót tesz a boltnak. *Kalapácsát könnyed mozdulattal rántja ki köténye alól, hogy az üllőre helyezze maga mellett. Felszabaduló tenyere óvatosan érinti Yeza derekát, mintha csak tiltott holmihoz nyúlna. Ebből a közelségből a valóban termetes kovácsmester valósággal a rőthajú leány fölé tornyosul. Sötét bőrén meg-megcsillan a parázsló fényben a forróság szülte veríték.*
-A Kalmár intézője vagy. Megillet a tisztelet. *Kellemes baritonja betölti a helyiséget.*
-Az ajtóm mindig nyitva előtted. Itt nem kell tartanod az étekkel elégedetlenkedő vendégektől és vérmes pengetáncosoktól. A kemény munkát pedig díjazom. *Elengedi Yeza kézfejét, hogy a vörös tincsek után nyúljon. Az ajánlat érezhetően felkeltette érdeklődését.*
-És mást is. Lesz neked szállás, méghozzá saját. De ez a szoba is nyitva áll előtted mindig, ha kedvet kapnál ismét magadban érezni Wegtorent.
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-08 21:43:52
Üzenet elküldve: 2026-03-08 21:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
-Négyszáz és ötven arany.
*Bólint is az óriás, és kutakodni kezd a rongyai között az erszénye után. Leszámol 450 aranyat,
és át is adja a mestereknek.*
-Hojjaj! Attól nem kell tartaniuk.
*Feleli a mester hangos kacagásba kezdve.*
-Gyakran dalolászom mikor iszom, és hát. Khm. Inni azt kell, ugyebár, kehhehhe. Különben kiszárad a torkom.
*Bizonyára egyébként is dicsekedni fog minden kocsmában azzal, hogy miféle vértje van, és hogy hogyan szerezte, meg hogy miféle mesterek dolgozták ki neki.*
-Nos Dulrigg és Yosziver, a Bor Istennője kísérjen utatokon és legyen mindig pont jó hideg a sör a korsótokban. Még találkozunk!
*Azzal elbúcsúzik a két kovácstól, és büszkén fogja az újdonsült szerzeményeit magához. Ha lehetősége van fel is ölt mindent magára, hisz az a kényelmes meleg bunda jól fog jönni. Tervei vannak, és így hogy tudja miféle veszély közeleg, rengeteg tennivaló is akad még addig. Minden nap számít, úgyhogy nem pazarolhatja az idejét. Legfeljebb csak egy kicsit, hogy kipihenje az út porát.*
-Négyszáz és ötven arany.
*Bólint is az óriás, és kutakodni kezd a rongyai között az erszénye után. Leszámol 450 aranyat,
és át is adja a mestereknek.*-Hojjaj! Attól nem kell tartaniuk.
*Feleli a mester hangos kacagásba kezdve.*
-Gyakran dalolászom mikor iszom, és hát. Khm. Inni azt kell, ugyebár, kehhehhe. Különben kiszárad a torkom.
*Bizonyára egyébként is dicsekedni fog minden kocsmában azzal, hogy miféle vértje van, és hogy hogyan szerezte, meg hogy miféle mesterek dolgozták ki neki.*
-Nos Dulrigg és Yosziver, a Bor Istennője kísérjen utatokon és legyen mindig pont jó hideg a sör a korsótokban. Még találkozunk!
*Azzal elbúcsúzik a két kovácstól, és büszkén fogja az újdonsült szerzeményeit magához. Ha lehetősége van fel is ölt mindent magára, hisz az a kényelmes meleg bunda jól fog jönni. Tervei vannak, és így hogy tudja miféle veszély közeleg, rengeteg tennivaló is akad még addig. Minden nap számít, úgyhogy nem pazarolhatja az idejét. Legfeljebb csak egy kicsit, hogy kipihenje az út porát.*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-08 13:36:18
Üzenet elküldve: 2026-03-08 13:36:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
*Szakadékszéliből vízpartivá változtatott házát elhagyva, az egykori Gazdagnegyed romos maradékán átvágva érkezik meg a Piactérre, ahol a Kovácsműhely bejáratához sétál. A műhelybe belépve egy közepes termetű fekete kutya követi a férfit. Svir biccent a műhelyben dolgozóknak, majd egy mondat erejéig a kutyához fordul.*
– Itt tilos lábatlankodnod. *Arra már nem tér ki külön, hogy az elcsászkálás mellett a berendezés bepiszkításának sem örülne sokkal jobban, mint a kovács és alkalmazottai. Ezután közelebb lép az előtérben közszemlére tett felszerelésekhez.*
– Jó napot! Kell valami a fejemre, ami a napnál többtől is megvéd. *Magyarázza jövetelének okát a rá esetlen kíváncsi kereskedőknek. Vet néhány pillantást a kiállított darabokra, majd a kalapját leteszi a sisakokat tartó polc egy üres részére, hogy kipróbáljon egy orrvédős sisakot. A fején a sisakkal körbenéz a műhelyben, és azt állapítja meg, hogy bizony egy kicsit zavarja a látásban az orrvédő.*
~Talán inkább egy másik, hogy azért lássak, amikor az íjjal célzok.~
*Az orrvédős darabot egy nyitott sisakra cseréli. Ez szemből nem véd olyan jól, de legalább szinte tökéletes kilátást enged. A próba után leveszi a sisakot, újra a fejébe csapja a kalapot, majd a fejvédővel a kezében a pulthoz sétál.*
– Ilyet szeretnék, lehetőleg még a napokban. *Kéri az őt fogadó alkalmazottat. Az Svir ruházatát és felszerelését nézve megállapíthatja, hogy fizetőképes megrendelő. Svir ezt a benyomást az előleg kifizetésével erősíti meg.*
– Itt tilos lábatlankodnod. *Arra már nem tér ki külön, hogy az elcsászkálás mellett a berendezés bepiszkításának sem örülne sokkal jobban, mint a kovács és alkalmazottai. Ezután közelebb lép az előtérben közszemlére tett felszerelésekhez.*
– Jó napot! Kell valami a fejemre, ami a napnál többtől is megvéd. *Magyarázza jövetelének okát a rá esetlen kíváncsi kereskedőknek. Vet néhány pillantást a kiállított darabokra, majd a kalapját leteszi a sisakokat tartó polc egy üres részére, hogy kipróbáljon egy orrvédős sisakot. A fején a sisakkal körbenéz a műhelyben, és azt állapítja meg, hogy bizony egy kicsit zavarja a látásban az orrvédő.*
~Talán inkább egy másik, hogy azért lássak, amikor az íjjal célzok.~
*Az orrvédős darabot egy nyitott sisakra cseréli. Ez szemből nem véd olyan jól, de legalább szinte tökéletes kilátást enged. A próba után leveszi a sisakot, újra a fejébe csapja a kalapot, majd a fejvédővel a kezében a pulthoz sétál.*
– Ilyet szeretnék, lehetőleg még a napokban. *Kéri az őt fogadó alkalmazottat. Az Svir ruházatát és felszerelését nézve megállapíthatja, hogy fizetőképes megrendelő. Svir ezt a benyomást az előleg kifizetésével erősíti meg.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-06 07:27:31
Üzenet elküldve: 2026-03-06 07:27:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz ösvényei//
- Egy kötény aligha köt csomót a rossz nyelvekre *mosolyodik el. Főleg, mert a kovácsról sosem gondolta, hogy érdekelné a szóbeszéd.*
- Nem dolgozhatok neked, mester *szól.* - Míg nem hozzák halálhírét, a Bárómnak dolgozom, s a Kereskedőháznak. *Felemás borzongás fut végig rajta attól, hogy a kovács céhként említi, ahogy odahaza szokás.* - Esküm köt, a becsületem, hisz Caldorcor sokat tett értem. *Ujjai újból ráfonódnak egy pillanatra a nyakában függő ékszerekre.* - Talán többet is, mint érdemeltem. Így, amíg a költségek fel nem falják árnyéka emlékét is, ezen nem változtat semmi.
*Nyomasztó teher súlya nehezedik a szavakra. Olyan, amit egy wegtoreni igazán megérthet. Az itteni papír és tintaszagú egyezségek és elvek mások. Véshetnék őket kőbe is, Yeza már tapasztalta, hogy annyit sem érnek érnek, mint a porba firkált álmok.*
- Ám, mint mondod, még a kalmár címere alatt kovácsoltok, így kétszeresen is bántaná a lelkem, ha nem segítenélek ki. A szállás pedig valóban jól jönne.
*Sok dolog jár Yeza fejében, de igyekszik szétszálazni őket, hogy kusza gubancok helyett az összefüggések szövedékében tájékozódjon. Lépésről lépésre.*
- De igazad van *sóhajt, ahogy felkel ő is, hogy a kovács elé lépjen a tűz pislákolva táncoló fényében.* - Wegtoren felé sóvárog minden porcikám, hogy egy csepp kapaszkodót találjak legalább. Lélegzetet. A tűz és a vas illata visszacsalja az emlékeket. *Ujjai finoman érintik az impozáns mellkast.*
- Tartasz tőle, hogy a legényeid figyelmét megzavarom, hogy elkalapálják az ujjukat, ha itt *barna tekintete figyelmesen kutatja a férfi arcát* - sündörgök.
*Szavai búgók s lassúak. Nyilvánvaló az ajánlkozása, de nem tolakodó.* - De te, mester... *nem fejezi be a mondatát, inkább talányos fejtegetésbe hajló kérdésféleként hagyja a levegőben.
Óvatossága nem véletlen. Érzékei az okokat kutatják. Yeza megszokta, hogy éhes pillantások járják körül, és sokak szerint ügyesen is kufárkodik bájaival. De annak ellenére, hogy a kovácsot érkezése óta kaján híre palástozza, vele szemben mégis mintha kedélyes, baráti mértéknél húzná meg a határvonalat.*
- Egy kötény aligha köt csomót a rossz nyelvekre *mosolyodik el. Főleg, mert a kovácsról sosem gondolta, hogy érdekelné a szóbeszéd.*
- Nem dolgozhatok neked, mester *szól.* - Míg nem hozzák halálhírét, a Bárómnak dolgozom, s a Kereskedőháznak. *Felemás borzongás fut végig rajta attól, hogy a kovács céhként említi, ahogy odahaza szokás.* - Esküm köt, a becsületem, hisz Caldorcor sokat tett értem. *Ujjai újból ráfonódnak egy pillanatra a nyakában függő ékszerekre.* - Talán többet is, mint érdemeltem. Így, amíg a költségek fel nem falják árnyéka emlékét is, ezen nem változtat semmi.
*Nyomasztó teher súlya nehezedik a szavakra. Olyan, amit egy wegtoreni igazán megérthet. Az itteni papír és tintaszagú egyezségek és elvek mások. Véshetnék őket kőbe is, Yeza már tapasztalta, hogy annyit sem érnek érnek, mint a porba firkált álmok.*
- Ám, mint mondod, még a kalmár címere alatt kovácsoltok, így kétszeresen is bántaná a lelkem, ha nem segítenélek ki. A szállás pedig valóban jól jönne.
*Sok dolog jár Yeza fejében, de igyekszik szétszálazni őket, hogy kusza gubancok helyett az összefüggések szövedékében tájékozódjon. Lépésről lépésre.*
- De igazad van *sóhajt, ahogy felkel ő is, hogy a kovács elé lépjen a tűz pislákolva táncoló fényében.* - Wegtoren felé sóvárog minden porcikám, hogy egy csepp kapaszkodót találjak legalább. Lélegzetet. A tűz és a vas illata visszacsalja az emlékeket. *Ujjai finoman érintik az impozáns mellkast.*
- Tartasz tőle, hogy a legényeid figyelmét megzavarom, hogy elkalapálják az ujjukat, ha itt *barna tekintete figyelmesen kutatja a férfi arcát* - sündörgök.
*Szavai búgók s lassúak. Nyilvánvaló az ajánlkozása, de nem tolakodó.* - De te, mester... *nem fejezi be a mondatát, inkább talányos fejtegetésbe hajló kérdésféleként hagyja a levegőben.
Óvatossága nem véletlen. Érzékei az okokat kutatják. Yeza megszokta, hogy éhes pillantások járják körül, és sokak szerint ügyesen is kufárkodik bájaival. De annak ellenére, hogy a kovácsot érkezése óta kaján híre palástozza, vele szemben mégis mintha kedélyes, baráti mértéknél húzná meg a határvonalat.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-03 19:53:40
Üzenet elküldve: 2026-03-03 19:53:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Öreg néne bőrzekéje//
*A két mester ölbe tett kézzel figyeli az óriást. Nem szólnak közbe s nem is sürgetik. A törp szája sarkában elégedett vigyor ül, a gnóm tekintete inkább méricskélő, de az ő tekintete mögött is ott bujkál az önelégültség. A mesterek összenéznek. Egy apró bólintás váltódik köztük. A munka megtette a hatását.
A gnóm végül megköszörüli a torkát.*
- Hogy mivel tartozik? *Teszi fel a kérdést szárazon.* - Négyszázötven arannyal. Valamint azzal, hogy ne csak nekünk hangoztassa, hogy mi vagyunk a legjobbak.
*A törp elhúzza a száját, majd félig meddig az orra alatt dörmögve fűzi hozzá.*
- Dulrigg és Yosziver mesterek.
*Egy fél lépéssel előrébb áll, hüvelykujját a mellkasára bökve.*
- Ha az is érdekel, melyik-melyik, akkor elárulom, hogy én lennék az előbbi. A többit meg kizárásos alapon kieszeled magad is.
*A gnóm csak a szemeit forgatja erre, majd visszatereli a szót a tárgyra.*
- Remélem elégedett a munkánkkal. *Mondja már-már protokollszerű, kissé monoton hangon.* - És legközelebb is minket keres majd, ha bármire szüksége van.
*A két mester ölbe tett kézzel figyeli az óriást. Nem szólnak közbe s nem is sürgetik. A törp szája sarkában elégedett vigyor ül, a gnóm tekintete inkább méricskélő, de az ő tekintete mögött is ott bujkál az önelégültség. A mesterek összenéznek. Egy apró bólintás váltódik köztük. A munka megtette a hatását.
A gnóm végül megköszörüli a torkát.*
- Hogy mivel tartozik? *Teszi fel a kérdést szárazon.* - Négyszázötven arannyal. Valamint azzal, hogy ne csak nekünk hangoztassa, hogy mi vagyunk a legjobbak.
*A törp elhúzza a száját, majd félig meddig az orra alatt dörmögve fűzi hozzá.*
- Dulrigg és Yosziver mesterek.
*Egy fél lépéssel előrébb áll, hüvelykujját a mellkasára bökve.*
- Ha az is érdekel, melyik-melyik, akkor elárulom, hogy én lennék az előbbi. A többit meg kizárásos alapon kieszeled magad is.
*A gnóm csak a szemeit forgatja erre, majd visszatereli a szót a tárgyra.*
- Remélem elégedett a munkánkkal. *Mondja már-már protokollszerű, kissé monoton hangon.* - És legközelebb is minket keres majd, ha bármire szüksége van.
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-03 00:16:05
Üzenet elküldve: 2026-03-03 00:16:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A tűz ösvényei//
-Maradjunk annyiban, hogy jobban szeretem a kecsességet és a gyorsaságot. *Hagyja helyben a sárkányokat illető kérdést.*
-Persze egy kovácsmester nem válogathatja meg, mit készítsen. Ezek az artheniori lovagfélék pedig folyton pallosokat akarnak maguknak.
*A kovács csak legyint a szép szavakra.*
-Ekevas és patkó is bőven elkél e városba. Jobb időkben annál inkább!
*Az ágy széléről hallgatja a leányt, aki ezúttal bő lére ereszti mondandóját. A férfi hol kezét kulcsolja össze maga előtt, hol csizmája orrát vizslatja gondolataiba merülve. Végül nagyot sóhajt, ahogy a rőthajú a szívét nyomó teher révbe ér.*
-Ritkán fordulnak hozzám ilyen ügyletekben. De ezt biztosan Te is tudod. Én az acélhoz értek, a lélek dolgai túl keménynek bizonyulnak a kalapácsomhoz. Nem is igen adnék tanácsot... Te viszont nem hozzám fordultál tanácsért, igaz-e? Wegtorent keresed, legalábbis azt, amit elérsz belőle ebben a furcsa városban. *Elmosolyodik.*
-Gúzsba kötött a szabadság... Ahogy azt a derék Mik fiút is. *Odébb rakja a hüvelyébe visszatolt pengét, majd a leány felé fordul egész testével.*
-Bárhogy forgatom is, a Te nagy bajod az a fránya fogadó. Meg a céh. *Megrázza fejét.*
-Fiatal vagy. Minek őriznél koporsót? Mert az a hely az, míg a kalmár vissza nem tér.
*Megvárja a választ, csak ezután folytatja.*
-Mikarr rendben tartja a Kalmárlakot, amíg a gazdája vissza nem tér, bárhová is vitte a jó dolga. *A kohó parazsába mered.*
-Mondd csak, mit konyítasz a fegyverekhez? *Ismét Yezára emeli tekintetét, majd legyint.*
-Valójában mindegy is. Ajánlatom van számodra, bár talán nem lesz ínyedre való... Dolgozz nekem. Itt mindig lesz teendő. Tudod, mióta megfogytak a kupecek, kevés az ember a fogadótérben. Egyelőre még a kalmár címere alatt kovácsolunk, így szíved is megnyugodhat. Akad itt szoba is, ha nem is túl díszes.
*Végigméri a tűzhajút, mielőtt folytatná.*
-Kovácsinas lennél, még kötényt is kapnál, nehogy a rossz nyelvek mást szóljanak. Talán még a fejedbe is jutna némi tudás. Persze a fő munkád az lenne, hogy azzal foglalkozz, amihez mi kovácsok kevéssé konyítunk. A vásárlókhoz. *Feltápászkodik ültéből, majd ismét a hordóhoz lép, hogy kihalássza belőle az immáron kihűlt acélt.*
-Persze, előbb el kéne beszélgetnem a segédekkel. Úgy hiszem, megnövekszik majd az égési sebek, na meg az elkalapált ujjak száma, ha itt sündörögsz. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást a lányra.*
-Persze, ez is csak egy lehetőség, ha úgy tetszik. Nekem tetszik. Választhatsz azonban más utat is. Olyat, amit a szíved diktál. Vagy nem diktál. Én nem mondhatom meg, mit tegyél. Olyan utat ajánlhatok csak, ami nekem is megéri.
*A kardlapot nemes egyszerűséggel a sarokba hajítja, ahol jó néhány vaslap helyet kapott már. Kérdőn pillant a leányra.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.03 00:44:15
-Maradjunk annyiban, hogy jobban szeretem a kecsességet és a gyorsaságot. *Hagyja helyben a sárkányokat illető kérdést.*
-Persze egy kovácsmester nem válogathatja meg, mit készítsen. Ezek az artheniori lovagfélék pedig folyton pallosokat akarnak maguknak.
*A kovács csak legyint a szép szavakra.*
-Ekevas és patkó is bőven elkél e városba. Jobb időkben annál inkább!
*Az ágy széléről hallgatja a leányt, aki ezúttal bő lére ereszti mondandóját. A férfi hol kezét kulcsolja össze maga előtt, hol csizmája orrát vizslatja gondolataiba merülve. Végül nagyot sóhajt, ahogy a rőthajú a szívét nyomó teher révbe ér.*
-Ritkán fordulnak hozzám ilyen ügyletekben. De ezt biztosan Te is tudod. Én az acélhoz értek, a lélek dolgai túl keménynek bizonyulnak a kalapácsomhoz. Nem is igen adnék tanácsot... Te viszont nem hozzám fordultál tanácsért, igaz-e? Wegtorent keresed, legalábbis azt, amit elérsz belőle ebben a furcsa városban. *Elmosolyodik.*
-Gúzsba kötött a szabadság... Ahogy azt a derék Mik fiút is. *Odébb rakja a hüvelyébe visszatolt pengét, majd a leány felé fordul egész testével.*
-Bárhogy forgatom is, a Te nagy bajod az a fránya fogadó. Meg a céh. *Megrázza fejét.*
-Fiatal vagy. Minek őriznél koporsót? Mert az a hely az, míg a kalmár vissza nem tér.
*Megvárja a választ, csak ezután folytatja.*
-Mikarr rendben tartja a Kalmárlakot, amíg a gazdája vissza nem tér, bárhová is vitte a jó dolga. *A kohó parazsába mered.*
-Mondd csak, mit konyítasz a fegyverekhez? *Ismét Yezára emeli tekintetét, majd legyint.*
-Valójában mindegy is. Ajánlatom van számodra, bár talán nem lesz ínyedre való... Dolgozz nekem. Itt mindig lesz teendő. Tudod, mióta megfogytak a kupecek, kevés az ember a fogadótérben. Egyelőre még a kalmár címere alatt kovácsolunk, így szíved is megnyugodhat. Akad itt szoba is, ha nem is túl díszes.
*Végigméri a tűzhajút, mielőtt folytatná.*
-Kovácsinas lennél, még kötényt is kapnál, nehogy a rossz nyelvek mást szóljanak. Talán még a fejedbe is jutna némi tudás. Persze a fő munkád az lenne, hogy azzal foglalkozz, amihez mi kovácsok kevéssé konyítunk. A vásárlókhoz. *Feltápászkodik ültéből, majd ismét a hordóhoz lép, hogy kihalássza belőle az immáron kihűlt acélt.*
-Persze, előbb el kéne beszélgetnem a segédekkel. Úgy hiszem, megnövekszik majd az égési sebek, na meg az elkalapált ujjak száma, ha itt sündörögsz. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást a lányra.*
-Persze, ez is csak egy lehetőség, ha úgy tetszik. Nekem tetszik. Választhatsz azonban más utat is. Olyat, amit a szíved diktál. Vagy nem diktál. Én nem mondhatom meg, mit tegyél. Olyan utat ajánlhatok csak, ami nekem is megéri.
*A kardlapot nemes egyszerűséggel a sarokba hajítja, ahol jó néhány vaslap helyet kapott már. Kérdőn pillant a leányra.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.03 00:44:15
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-02 21:21:15
Üzenet elküldve: 2026-03-02 21:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
-A'mán igaz, hehh.
*Feleli vigyorogva az öreg óriás, az orra most kellően borvirágos, még a bőrének is van némi élet színe. Mióta megvan ez a különleges kürtje sokkal ritkábban szomjas, igaz borzasztó ez az ork ital, ha itt végez mindenképp el akar menni a piacra valami minőségi bort vagy pálinkát szerezni. Ám most előbb fontosabb dolga is akad ennél, de ha fontosabb nem is, mégis most van itt úgyhogy most az ittel kell foglalkoznia. Egyébként is izgatottan csillan fel a szeme, hisz úgy tűnik, hogy éppen elkészültek a munkák a számára. Aztán egészen el is kerekednek, amint megpillantja a bőrvértet és az alkarvédőt. Vastag ujjait lassan húzza végig az egyes részeken.*
-Ez.. gyönyörű.
*Böki ki végül, mert jobb szó nem jut eszébe, és ez igazán jól leírja azt, hogy hogyan is érez.*
-Ha ez lesz rajtam legközelebb mikor orkokat kell elpicsázni, biztosan jobban alakulnak majd a dolgok!
*Mondja már egészen felcsigázott hangulatban, fejében el is képzeli ahogy ebben a legendás wargvértben pusztítja az ellenségeket. Az alkarvédő pedig csak ráadás, hisz így még inkább kihasználhatja erejét. A hab a tortán azonban csak ezután jön, az ökölvasak. Finoman kezébe veszi az egyiket, méricskéli a súlyát, s ha lehetősége van fel is próbálja, hogy megsuhinthassa a levegőt. Bizonyára ha minden erejét beleadja az ütésbe, még azt a kellemesen fület csiklandozó hangot is el tudja érni, mint mikor az ember bitangul megsuhint valamit.*
-Ti vagytok a legjobb mesterek! Mivel tartozom még? Talán ezt ki sem tudom mind fizetni.
-A'mán igaz, hehh.
*Feleli vigyorogva az öreg óriás, az orra most kellően borvirágos, még a bőrének is van némi élet színe. Mióta megvan ez a különleges kürtje sokkal ritkábban szomjas, igaz borzasztó ez az ork ital, ha itt végez mindenképp el akar menni a piacra valami minőségi bort vagy pálinkát szerezni. Ám most előbb fontosabb dolga is akad ennél, de ha fontosabb nem is, mégis most van itt úgyhogy most az ittel kell foglalkoznia. Egyébként is izgatottan csillan fel a szeme, hisz úgy tűnik, hogy éppen elkészültek a munkák a számára. Aztán egészen el is kerekednek, amint megpillantja a bőrvértet és az alkarvédőt. Vastag ujjait lassan húzza végig az egyes részeken.*
-Ez.. gyönyörű.
*Böki ki végül, mert jobb szó nem jut eszébe, és ez igazán jól leírja azt, hogy hogyan is érez.*
-Ha ez lesz rajtam legközelebb mikor orkokat kell elpicsázni, biztosan jobban alakulnak majd a dolgok!
*Mondja már egészen felcsigázott hangulatban, fejében el is képzeli ahogy ebben a legendás wargvértben pusztítja az ellenségeket. Az alkarvédő pedig csak ráadás, hisz így még inkább kihasználhatja erejét. A hab a tortán azonban csak ezután jön, az ökölvasak. Finoman kezébe veszi az egyiket, méricskéli a súlyát, s ha lehetősége van fel is próbálja, hogy megsuhinthassa a levegőt. Bizonyára ha minden erejét beleadja az ütésbe, még azt a kellemesen fület csiklandozó hangot is el tudja érni, mint mikor az ember bitangul megsuhint valamit.*
-Ti vagytok a legjobb mesterek! Mivel tartozom még? Talán ezt ki sem tudom mind fizetni.
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-02 13:45:34
Üzenet elküldve: 2026-03-02 13:45:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz ösvényei//
- Véletlenül se sértenélek meg, mester *szegi le a pillantását sietve. Eszébe se jutott ilyesmi, de hogy ilyen balga volt, azt csak magának köszönheti. Az viszont, hogy a kovács játékosan rókának hívja, jelzi, hogy nem vétett oly égbekiáltó hibát azért.*
- Jó penge, semmi kétség. De nem mesterkard. *Amikor Aztyan a kezébe adta a mesterkardját a Sulim elleni párviadalhoz, a különbség egy "jó pengéhez" mérten megmutatja szédítő távlatait. A könnyedsége, a hang, mely suhintására kél... Mintha a leget is kettémetszené, mely más esetben csak könnyeden félrelibben a leggondosabban fent éleken is. Szinte Yezát is megrémítette. Valami, ami ennyire éles, nem metszi-e el a lelket is, ha ellenfelére halált hoz? Végleg elvágva az ősöktől, a békétől vagy az új élet reményétől. Ez a gondolat az, ami a leginkább nyugtalanítja a cserével kapcsolatban.* - És így sem forgatnám vissza azt az alkut *mondja, míg a karcsú fegyvert visszacsúsztatja a kardhüvelybe.*
- Sárkány... *Mosoly ül a szája szegletébe. A különleges, fehér pengét hátrahagyva a medveprémen visszasétál a kovács mellé, aztán visszatelepszik korábbi helyére.* - Érdekes, hogy így képzeled őket. *Yeza félrebillenti a fejét.* - Mert valóban így szólnak róluk a legendák. *A Rőt valószínűleg az átlag wegtoreninél is babonásabb, mely babonák általában egy ágyban fogannak a mítoszok sokkal magasabb polcon tartott szólamaival.* - A kelet sárkányairól, akik a lég és víz őserőinek hordozói. Kecses és bölcs lények. De némely történet megemlíti a nyugat sárkányait is. A föld és a tűz ős nemeseit, kik az érkezők előtt uralták e világot. Vaskos, erőteljes, ravasz bestiák, kiknek a bőre áthatolhatatlan volt, mint a legkiválóbb acél, és a torkukból pusztító lángvihart okádtak. Egyes mesék úgy szólnak, az első kardot olyan ércből készítették, amit sárkányok lehelete égetett ki a sziklából. Mások meg úgy, hogy miattuk lett sivataggá a nyugat nagy része. De ezek nagyon régi történetek *mosolyodik el.
Megkönnyebbüléssel hallja, hogy a műhely ügyei rendben haladnak saját mederben is. Reménykedett benne, hogy erre jut majd. De a várost illető megjegyzésen azért felhorkan.*
- Hiszen ha nincs a Báróm, s nem győz meg, hogy maradj, talán még mindig kovácsműhely nélkül lennének *rándul cseppet rátarti fintorba az arca, de csak egy pillanatra.* - Áldhatják a szerencséjüket. Arthenior itt maradt kovácsai ekevasra meg patkolásra talán elegek, de te, mester, Wegtorenben is pont ugyanígy megállnád a helyed, konkurencia ide vagy oda. Nem hiszem, hogy elég hálásak, hogy megtiszteled őket a munkáddal.
*A kovács figyelme ismét a hordóban hűlő kard felé fordul, s most már Yeza is egyre nagyobb érdeklődéssel pillant rajta végig. Szépséges íve, gyönyörű vésetei rabul ejtik a szemét. Ahogy a nedvesség és a lángok fényei táncolnak a csodás mintákon, az szinte megszólítja.
A pöröly hirtelen csapására összerezzen, s megdermed benne a vér. Elnyíló ajka, a pusztításra meredő tekintete hűen tükrözi az érzést, amit az eltört fegyver felett érez. A kovács szavait óhatatlanul saját magára tükrözi vissza. Úgy érzi, talán ő sem több ennél, és a sors pörölyének árnyéka immár felette is ott feketéllik.
Nagyot, szárazat nyel, de nem bírja elüldözni a füléből azt a hangot, a tompa pendülést, ami véget vetett valaminek, mi alig egy pillanattal előtte még lenyűgözte.*
- Bár tudnám *bukik ki belőle teljesen őszintén a jövőjére irányuló kérdésre.*
- Mik rendben tartja a fogadót, de látom rajta a kérdést, amit nem mond ki, és amire nem is tudnék mit felelni neki. A piactér sarkánál szoktunk találkozni. Nem voltam a Kalmár közelében, amióta... *Elhallgat és leszegi a fejét.* - Nem tudnék. Megfordult a fejemben, hogy kinyitjuk újra, de... Csak újra és újra átélem. És tehetetlennek érzem magam. Nomeg... ott visszhangzanak a fejemben Krultos szavai. Hogy az adósa vagyok, a Wegtoreni Kalmárral együtt. *Mintha kést forgatnának a gyomrában.* - Hogy nyithatnám ki a fogadót? A Báróm eltűnt, én pedig rettegek. Mert mi van, ha a Láng Fattya beállít, s követeli nemesi jogán, az erősebb jogán, mi eddig a Bárómé volt? Ránthatnék rá kardot. De ha nem is ölne meg, Arthenior törvénye nem áll mellém. Ez a törvény köp az arcomba, s ha pedig Wegtoren útját követem, hát talán fel is kötnek érte, mint egy rühes kutyát. *Összeszorul a keze, ami tehetetlenül markolja a ruhája anyagát a combján.*
- Nem kereste hát senki azt a dobozt, hogy átvegye. Az igazságot elnyelték a tocsogós pletykák, és a Báróm meg Aztyan eltűnt egy szó nélkül. De úgy tudom, végül az a tretilbőr csak idetalált... Meg Krultoshoz. *Egyelőre nem kérdez a bestia többi részére, mely a megállapodás szerint a Kereskedőházat illetné. Tekintve, hogy minden ilyen mocskosul összekuszálódott, még az is lehet, hogy az egykori bajnok elvitte az egészet. Elvégre oly nagyon ácsingózott arra a trófeára.*
- Rábízhatnám Mikre a fogadó dolgát. De hogy tehetném a nyakába? És mi lesz, ha visszatér az a félőrült újból ajtókat rárugdosni a vendégekre? És egyáltalán... Ki szállna meg nálunk eztán? Fogadjak fel őröket? Mi értelme lenne? Csak annyival több főre nyílnának a zárkák a kaszárnyában. *Megfeszül az állkapcsa.*
- Annyiszor átgondoltam az egészet *mondja a lángok közé bámulva.* - Csak arra tudok gondolni, hogy valamelyik rangos elöljáró embere lehetett... az a fickó. Embere... vagy balkézről született vére *vonja meg a vállát tanácstalanul.*
- Azt hallottam, járt a Kalmárnál egy hintó. Nyikhaj azt mondta, szerinte maga a "KocsmaTanácsos" ült benne. Városőrökkel jött *pillant a kovácsra.* - Én nem megyek börtönbe, akárhogy forgatják is a hazug törvényeiket.
*Nem a dac remegteti meg a Yeza szép ívű ajkait, hanem a félelem. A céh mesterei is nehezen törték engedelmességre. A büntetésre, amit nem érzett jogosnak, csak vicsorgott, mint egy megátalkodott sakál. De amikor bezárták, egyedül a sötétbe, az hatott. Az megfullasztotta az ellenállása tüzét, mintha éveket csavartak volna ki a kezéből.*
- Több, mint négyezer arannyal etettem az igazság száját, hogy akik ott voltak, mondják el, ami történt. De látod? A Báróm kezében a pénz hatalom és befolyás volt. Az enyémben *fordítja az ölében maga felé a tenyereit, s csak bámul rájuk, mert haszontalanabbnak érzi őket, mint a kovács azt a pengét a hordóban.* - Az enyémben csak homok. Széthordja a szél. Belevizelnek a kóbor macskák.
*Keserűt nyel a kimondott tények felett, s igyekszik egy sóhajjal leülepíteni az apró pengékként szaggató gondolatokat.*
- Mikarr rendezi a fogadó számláit, amíg futja a kasszából, viszont nekem a vendégek kárpótlása után nem maradt semmim. De nem ezért nem kérem, hogy változtass azon a kardon. Ha futná rá, se akarnám, hogy más legyen. Kivételes darab, s remélem, megtalálja majd a sárkányt, akinek a kezébe illik. *Szavai kivételes szeretettel, s alázattal szólnak, s a kovácsremek felé forduló pillantásában is ugyanez tükröződik.*
- Talán, ha megenyhül az idő, és újra járható lesz a hágó, elmehetnék az egyik karavánnal. A Nap-karavánpihenőbe... *Keze úgy markol rá hirtelen a nyakában függő medálra, s gyűrűre, mintha valamelyik megharapta volna.* - Elmehetnék, ha nem kötne eskü a Kereskedőházhoz. Az életemmel tartozom a Bárónak. *A Bárónak, aki talán már halott. Pillantását a kovácséba fúrja, mint wegtoreni a wegtoreniében ezen az idegen vidéken. Egyre nyomasztóbban súlyozzák a vállát ezek a terhek, s nem igazán látja a kiutat semerre.*
- Véletlenül se sértenélek meg, mester *szegi le a pillantását sietve. Eszébe se jutott ilyesmi, de hogy ilyen balga volt, azt csak magának köszönheti. Az viszont, hogy a kovács játékosan rókának hívja, jelzi, hogy nem vétett oly égbekiáltó hibát azért.*
- Jó penge, semmi kétség. De nem mesterkard. *Amikor Aztyan a kezébe adta a mesterkardját a Sulim elleni párviadalhoz, a különbség egy "jó pengéhez" mérten megmutatja szédítő távlatait. A könnyedsége, a hang, mely suhintására kél... Mintha a leget is kettémetszené, mely más esetben csak könnyeden félrelibben a leggondosabban fent éleken is. Szinte Yezát is megrémítette. Valami, ami ennyire éles, nem metszi-e el a lelket is, ha ellenfelére halált hoz? Végleg elvágva az ősöktől, a békétől vagy az új élet reményétől. Ez a gondolat az, ami a leginkább nyugtalanítja a cserével kapcsolatban.* - És így sem forgatnám vissza azt az alkut *mondja, míg a karcsú fegyvert visszacsúsztatja a kardhüvelybe.*
- Sárkány... *Mosoly ül a szája szegletébe. A különleges, fehér pengét hátrahagyva a medveprémen visszasétál a kovács mellé, aztán visszatelepszik korábbi helyére.* - Érdekes, hogy így képzeled őket. *Yeza félrebillenti a fejét.* - Mert valóban így szólnak róluk a legendák. *A Rőt valószínűleg az átlag wegtoreninél is babonásabb, mely babonák általában egy ágyban fogannak a mítoszok sokkal magasabb polcon tartott szólamaival.* - A kelet sárkányairól, akik a lég és víz őserőinek hordozói. Kecses és bölcs lények. De némely történet megemlíti a nyugat sárkányait is. A föld és a tűz ős nemeseit, kik az érkezők előtt uralták e világot. Vaskos, erőteljes, ravasz bestiák, kiknek a bőre áthatolhatatlan volt, mint a legkiválóbb acél, és a torkukból pusztító lángvihart okádtak. Egyes mesék úgy szólnak, az első kardot olyan ércből készítették, amit sárkányok lehelete égetett ki a sziklából. Mások meg úgy, hogy miattuk lett sivataggá a nyugat nagy része. De ezek nagyon régi történetek *mosolyodik el.
Megkönnyebbüléssel hallja, hogy a műhely ügyei rendben haladnak saját mederben is. Reménykedett benne, hogy erre jut majd. De a várost illető megjegyzésen azért felhorkan.*
- Hiszen ha nincs a Báróm, s nem győz meg, hogy maradj, talán még mindig kovácsműhely nélkül lennének *rándul cseppet rátarti fintorba az arca, de csak egy pillanatra.* - Áldhatják a szerencséjüket. Arthenior itt maradt kovácsai ekevasra meg patkolásra talán elegek, de te, mester, Wegtorenben is pont ugyanígy megállnád a helyed, konkurencia ide vagy oda. Nem hiszem, hogy elég hálásak, hogy megtiszteled őket a munkáddal.
*A kovács figyelme ismét a hordóban hűlő kard felé fordul, s most már Yeza is egyre nagyobb érdeklődéssel pillant rajta végig. Szépséges íve, gyönyörű vésetei rabul ejtik a szemét. Ahogy a nedvesség és a lángok fényei táncolnak a csodás mintákon, az szinte megszólítja.
A pöröly hirtelen csapására összerezzen, s megdermed benne a vér. Elnyíló ajka, a pusztításra meredő tekintete hűen tükrözi az érzést, amit az eltört fegyver felett érez. A kovács szavait óhatatlanul saját magára tükrözi vissza. Úgy érzi, talán ő sem több ennél, és a sors pörölyének árnyéka immár felette is ott feketéllik.
Nagyot, szárazat nyel, de nem bírja elüldözni a füléből azt a hangot, a tompa pendülést, ami véget vetett valaminek, mi alig egy pillanattal előtte még lenyűgözte.*
- Bár tudnám *bukik ki belőle teljesen őszintén a jövőjére irányuló kérdésre.*
- Mik rendben tartja a fogadót, de látom rajta a kérdést, amit nem mond ki, és amire nem is tudnék mit felelni neki. A piactér sarkánál szoktunk találkozni. Nem voltam a Kalmár közelében, amióta... *Elhallgat és leszegi a fejét.* - Nem tudnék. Megfordult a fejemben, hogy kinyitjuk újra, de... Csak újra és újra átélem. És tehetetlennek érzem magam. Nomeg... ott visszhangzanak a fejemben Krultos szavai. Hogy az adósa vagyok, a Wegtoreni Kalmárral együtt. *Mintha kést forgatnának a gyomrában.* - Hogy nyithatnám ki a fogadót? A Báróm eltűnt, én pedig rettegek. Mert mi van, ha a Láng Fattya beállít, s követeli nemesi jogán, az erősebb jogán, mi eddig a Bárómé volt? Ránthatnék rá kardot. De ha nem is ölne meg, Arthenior törvénye nem áll mellém. Ez a törvény köp az arcomba, s ha pedig Wegtoren útját követem, hát talán fel is kötnek érte, mint egy rühes kutyát. *Összeszorul a keze, ami tehetetlenül markolja a ruhája anyagát a combján.*
- Nem kereste hát senki azt a dobozt, hogy átvegye. Az igazságot elnyelték a tocsogós pletykák, és a Báróm meg Aztyan eltűnt egy szó nélkül. De úgy tudom, végül az a tretilbőr csak idetalált... Meg Krultoshoz. *Egyelőre nem kérdez a bestia többi részére, mely a megállapodás szerint a Kereskedőházat illetné. Tekintve, hogy minden ilyen mocskosul összekuszálódott, még az is lehet, hogy az egykori bajnok elvitte az egészet. Elvégre oly nagyon ácsingózott arra a trófeára.*
- Rábízhatnám Mikre a fogadó dolgát. De hogy tehetném a nyakába? És mi lesz, ha visszatér az a félőrült újból ajtókat rárugdosni a vendégekre? És egyáltalán... Ki szállna meg nálunk eztán? Fogadjak fel őröket? Mi értelme lenne? Csak annyival több főre nyílnának a zárkák a kaszárnyában. *Megfeszül az állkapcsa.*
- Annyiszor átgondoltam az egészet *mondja a lángok közé bámulva.* - Csak arra tudok gondolni, hogy valamelyik rangos elöljáró embere lehetett... az a fickó. Embere... vagy balkézről született vére *vonja meg a vállát tanácstalanul.*
- Azt hallottam, járt a Kalmárnál egy hintó. Nyikhaj azt mondta, szerinte maga a "KocsmaTanácsos" ült benne. Városőrökkel jött *pillant a kovácsra.* - Én nem megyek börtönbe, akárhogy forgatják is a hazug törvényeiket.
*Nem a dac remegteti meg a Yeza szép ívű ajkait, hanem a félelem. A céh mesterei is nehezen törték engedelmességre. A büntetésre, amit nem érzett jogosnak, csak vicsorgott, mint egy megátalkodott sakál. De amikor bezárták, egyedül a sötétbe, az hatott. Az megfullasztotta az ellenállása tüzét, mintha éveket csavartak volna ki a kezéből.*
- Több, mint négyezer arannyal etettem az igazság száját, hogy akik ott voltak, mondják el, ami történt. De látod? A Báróm kezében a pénz hatalom és befolyás volt. Az enyémben *fordítja az ölében maga felé a tenyereit, s csak bámul rájuk, mert haszontalanabbnak érzi őket, mint a kovács azt a pengét a hordóban.* - Az enyémben csak homok. Széthordja a szél. Belevizelnek a kóbor macskák.
*Keserűt nyel a kimondott tények felett, s igyekszik egy sóhajjal leülepíteni az apró pengékként szaggató gondolatokat.*
- Mikarr rendezi a fogadó számláit, amíg futja a kasszából, viszont nekem a vendégek kárpótlása után nem maradt semmim. De nem ezért nem kérem, hogy változtass azon a kardon. Ha futná rá, se akarnám, hogy más legyen. Kivételes darab, s remélem, megtalálja majd a sárkányt, akinek a kezébe illik. *Szavai kivételes szeretettel, s alázattal szólnak, s a kovácsremek felé forduló pillantásában is ugyanez tükröződik.*
- Talán, ha megenyhül az idő, és újra járható lesz a hágó, elmehetnék az egyik karavánnal. A Nap-karavánpihenőbe... *Keze úgy markol rá hirtelen a nyakában függő medálra, s gyűrűre, mintha valamelyik megharapta volna.* - Elmehetnék, ha nem kötne eskü a Kereskedőházhoz. Az életemmel tartozom a Bárónak. *A Bárónak, aki talán már halott. Pillantását a kovácséba fúrja, mint wegtoreni a wegtoreniében ezen az idegen vidéken. Egyre nyomasztóbban súlyozzák a vállát ezek a terhek, s nem igazán látja a kiutat semerre.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-03-01 00:30:26
Üzenet elküldve: 2026-03-01 00:30:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A tűz ösvényei//
*Yeza története közben a kovács a tűzbe mered. Mintha csak ugyanazokat az emlékeket élné át maga is. A hűlő penge eközben nagyot szisszen a hordóban. Jarehn a hang irányába mered, de nem szólal meg azonnal és a felkínált rejtvényre sem szolgál válasszal.
A kezébe nyomott pengére mered, majd tekintete visszakúszik a barnákra. Most sem szól semmit. Hallgatja a tűzhajú leány kellemes tónusát, és csak azután moccan, hogy az befejezte. Felkászálódik ültéből, majd a levegőben néhány óvatos, de cirádás mozdulatot tesz a tejfehér pengével.*
-Ezt is én készítettem. Hosszú időbe tellett, mire formát öltött. *Két kezébe fogja a pengét, és kedvtelve pillant végig rajta.*
-Nekem csak azt mondták, egy sárkánynak kell, azt nem, kinek. Én sosem láttam sárkányt. Úgy hiszem, kecses, nemes lények lehettek. *Továbbra is a pengét egyensúlyozza ujjai között.*
-Egy dolog azonban bizonyos. *Elszakítja tekintetét a pengétől, hogy még egyszer megforgatva azt visszanyújtsa Yeza felé.*
-Denjaar Krultos nem sárkány. Halálos az lehet, de messze nem oly nemes. Vipera, vagy skorpió inkább... Talán. *Végigsimít szakállán, mintha valóban gondolkodóba ejtené a hasonlat dolga.*
-Ha elcserélted, Tiéd. Sértés visszaadni egy efféle holmit készítőjének. Hanem szívesen kikopácsolom neked valami másra. Valamire, ami jobban kézre áll. Persze felszámolom az árát, te róka.
*A kohóhoz sétál és ismét a forróságba mered, miközben Yeza előáll érkeztének céljával.*
-Hallottam hírét a Kereskedőház bajainak. És igen, ha hiányzik is az otthoniak látványa, kárvallottja valójában nem vagyok a kupecek hiányának. Tudod, elég jól boldogulok. Hogy is mondjam csak, nincs oly konkurencia itt, mint odahaza. *Megereszt egy vigyort.*
-A beszállítók nem változtak azzal, hogy a báró átvette a boltot. Nemigen szólt ő bele semmibe se, minden ment a maga kerékvágásában. Tudod, nem gondolnám, hogy a város megengedheti magának, hogy valamirevaló Kovácsműhely nélkül maradjon. *Felgöcög.*
-De örvend lelkem, hogy a szívén viseled a sorsát. Egy szelet hazai, igaz? *A hűlő penge úgy nyíg most, mint a macska, ami fába szorult.*
-Hahh! *Jarehn a hordóhoz lép, majd kiemeli belőle a mutatós kardot. Pengéjén gyönyörű minták vésettek, markolata aranyban csillog.*
-Egy artheniori nemes úré. Azt mondta, furcsán könnyű, mintha csak mithril ötvözet lenne. *Mondata végére sem ér, kalapácsáért nyúl, és oly erővel csapja le a markolatról a pengét, hogy az rögtön ki is törik belőle.*
-Nem véletlen nem hallottam még ilyesmit. Olcsó, silány holmi. Az egyetlen értéke az aranymarkolat. Nem fog örülni. *Megcsóválja fejét, majd visszalöki a még mindig izzó, immáron markolatától megfosztott vasat a hordóba.*
-Mithril... *Szusszan fel, miközben visszahuppan az ágy szélére és a térdére csap.*
-Egyet se fájjon az a szép, vörös kobakod. Jobba megy a bolt, mint valaha! De te, Te mihez kezdesz?
*Yeza története közben a kovács a tűzbe mered. Mintha csak ugyanazokat az emlékeket élné át maga is. A hűlő penge eközben nagyot szisszen a hordóban. Jarehn a hang irányába mered, de nem szólal meg azonnal és a felkínált rejtvényre sem szolgál válasszal.
A kezébe nyomott pengére mered, majd tekintete visszakúszik a barnákra. Most sem szól semmit. Hallgatja a tűzhajú leány kellemes tónusát, és csak azután moccan, hogy az befejezte. Felkászálódik ültéből, majd a levegőben néhány óvatos, de cirádás mozdulatot tesz a tejfehér pengével.*
-Ezt is én készítettem. Hosszú időbe tellett, mire formát öltött. *Két kezébe fogja a pengét, és kedvtelve pillant végig rajta.*
-Nekem csak azt mondták, egy sárkánynak kell, azt nem, kinek. Én sosem láttam sárkányt. Úgy hiszem, kecses, nemes lények lehettek. *Továbbra is a pengét egyensúlyozza ujjai között.*
-Egy dolog azonban bizonyos. *Elszakítja tekintetét a pengétől, hogy még egyszer megforgatva azt visszanyújtsa Yeza felé.*
-Denjaar Krultos nem sárkány. Halálos az lehet, de messze nem oly nemes. Vipera, vagy skorpió inkább... Talán. *Végigsimít szakállán, mintha valóban gondolkodóba ejtené a hasonlat dolga.*
-Ha elcserélted, Tiéd. Sértés visszaadni egy efféle holmit készítőjének. Hanem szívesen kikopácsolom neked valami másra. Valamire, ami jobban kézre áll. Persze felszámolom az árát, te róka.
*A kohóhoz sétál és ismét a forróságba mered, miközben Yeza előáll érkeztének céljával.*
-Hallottam hírét a Kereskedőház bajainak. És igen, ha hiányzik is az otthoniak látványa, kárvallottja valójában nem vagyok a kupecek hiányának. Tudod, elég jól boldogulok. Hogy is mondjam csak, nincs oly konkurencia itt, mint odahaza. *Megereszt egy vigyort.*
-A beszállítók nem változtak azzal, hogy a báró átvette a boltot. Nemigen szólt ő bele semmibe se, minden ment a maga kerékvágásában. Tudod, nem gondolnám, hogy a város megengedheti magának, hogy valamirevaló Kovácsműhely nélkül maradjon. *Felgöcög.*
-De örvend lelkem, hogy a szívén viseled a sorsát. Egy szelet hazai, igaz? *A hűlő penge úgy nyíg most, mint a macska, ami fába szorult.*
-Hahh! *Jarehn a hordóhoz lép, majd kiemeli belőle a mutatós kardot. Pengéjén gyönyörű minták vésettek, markolata aranyban csillog.*
-Egy artheniori nemes úré. Azt mondta, furcsán könnyű, mintha csak mithril ötvözet lenne. *Mondata végére sem ér, kalapácsáért nyúl, és oly erővel csapja le a markolatról a pengét, hogy az rögtön ki is törik belőle.*
-Nem véletlen nem hallottam még ilyesmit. Olcsó, silány holmi. Az egyetlen értéke az aranymarkolat. Nem fog örülni. *Megcsóválja fejét, majd visszalöki a még mindig izzó, immáron markolatától megfosztott vasat a hordóba.*
-Mithril... *Szusszan fel, miközben visszahuppan az ágy szélére és a térdére csap.*
-Egyet se fájjon az a szép, vörös kobakod. Jobba megy a bolt, mint valaha! De te, Te mihez kezdesz?
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-02-27 07:19:18
Üzenet elküldve: 2026-02-27 07:19:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz ösvényei//
*Nem mondhatni, hogy túl összeszedettek Yeza gondolatai, mikor az öblös hang engedélyével belép. Így aztán az, hogy leintik, még mielőtt levegőt venne a megszólaláshoz, mintha új lapot terítene elméje csapongó ákombákomjaira. Elcsendesedik és figyel.
A szoba melege már-már fullasztó, de ő örömmel engedi maga köré. Hiába fülel azonban, a hűlő acél sistergéséből nem hall ki semmi különlegeset. Az viszont kétségtelen, hogy a kovács vájt érzékei mást mondanak.
Yeza kibújik a vaskos szőrmekabátból, mely alatt csupán lenge, wegtoreni ruhái egyikét viseli. Leteszi egy széktámlára, s leveszi a csizmáit is, mielőtt beljebb lépne. Az otthoni hagyomány szerint bal lábbal kezdve. Így tiszteli meg a kovácsot, mielőtt egy szót is szólna hozzá.
Minthogy a férfi szeme észrevehetően megakadt az oldalán lógó fegyveren, lecsatolja az övet is, s a kardhüvellyel együtt hátrahagyja a többi holmival. Tenyereibe fektetve nyújtja a kovácsnak a fehér pengét, ahogy elé lép. De ő maga tovább sétál a hordóig, melyben mostanra egészen elhalt a sistergés, és az acél izzásának rőt derengése is. Yeza nem sokat tud a fém edzésének művészetéről, de wegtorenben a kovácsmestereket mindenkor nagy tisztelet övezte. A legtöbbjük törpe, kiknek a hiedelmek szerint eredendően adatott a képesség, hogy szót értsenek a fémmel és a kővel, de olykor más fajokból is fogadnak tanoncot, ha az illető nagy tehetséget mutat ugyanerre. Yeza szemében ez felerészt mesterség, felerészt mágia.*
- A céhmester egyszer magával vitt a nagy hámorba a Jarse derekánál, ahol a pirtianesi ércet égetik *kezd bele csendes, búgó hangján.* - Mikor azt láttam, hogy az olvasztárok egy-egy vasbucát különhajítottak a többitől, megkérdeztem, hogy miért. Azt mondták "emezek nem akarnak innét elmenni". Az ezekből készült kovácsvasat sosem adták el kereskedőknek, csak a wegtoreni kovácsműhelyeknek. Sosem tudtam, miből látták, melyik maradna, melyik menne *fordul a férfi felé. Barna szeme parazsában szomorú fények derengenek. Tűz, ami Wegtorenben született, de most hideg, nyirkos helyen kell megmaradnia. Aztán halvány mosolyt ölt magára, s megvonja a vállát.* - De te biztos megfejted majd ennek a pengének a szavát is, mester.
*Letelepszik a kovács mellé, s a kezébe adott, tejfehér kardra pillant.*
- Csendes *mondja. Úgy néz a fegyverre, mint egy szépséges, de végtelenül megtört teremtésre.* - A város adta Denjaar Krultosnak a szolgálataiért. Egy mesterkardot cseréltem el érte. A Te kezed munkáját. Meglehet, rossz üzlet volt, de nem hagyhattam nála. És úgy hiszem, nekem se való. Érzem abból, ahogy a tenyerembe simul. Talán te találhatnál neki méltó gazdát. Olyat, akit szívesen szolgálna *sóhajt.*
- De amiért megkerestelek *tér át jövetele igazi céljára, s vontatott szavai, meg ahogy a nyakában függő jáde medállal, meg a mellette lógó leviatános gyűrűvel babrál, jelzik, hogy ez kényesebb téma lesz.*
- A Báróm és a sebhelyes arcú intézője eltűnt, és Kaazem felől se hallottam már jó ideje. Én magam nem vagyok kereskedő, és ezekre az ügyekre sosem volt igazán rálátásom, de *kelletlenül feljebb húzza csupasz vállait* - én maradtam. Meg Mikarr, a csaposunk *mosolyodik el önkéntelenül, mert tudja, hogy a kovács legalább annyira megkedvelte Miket, mint ő maga.* - De tudom, hogy megtaláltad a helyed Artheniorban, s nem szeretném, ha a műhely látná kárát a Kereskedőház... *megakad a mondatban. Nem tudja hogy fogalmazzon. Végének? Átmeneti bezárásának? Inkább a levegőben hagyja a dolgot, mert ő maga se tudja, pontosan hogy áll a helyzet.* - Kellene... valamit... intézzek? A kovácsvasat, a faszenet, a szerszámokat... Nem tudom *szökik összébb a szemöldöke, mint egy elárvult kutyakölyöknek.* - Ha úgy van, hívatok lakatost, s végigforgatom Aztyan könyveit *mondja őszinte igyekezettel. De mivel hogy egy ideje már fennáll ez a helyzet, reméli, hogy a háttérben működő ellátási lánc elég olajozott volt hozzá, hogy megtalálja a maga útját. És persze az is lehet, hogy a műhely ügyeit a kezdetektől a kovács maga intézte.*
*Nem mondhatni, hogy túl összeszedettek Yeza gondolatai, mikor az öblös hang engedélyével belép. Így aztán az, hogy leintik, még mielőtt levegőt venne a megszólaláshoz, mintha új lapot terítene elméje csapongó ákombákomjaira. Elcsendesedik és figyel.
A szoba melege már-már fullasztó, de ő örömmel engedi maga köré. Hiába fülel azonban, a hűlő acél sistergéséből nem hall ki semmi különlegeset. Az viszont kétségtelen, hogy a kovács vájt érzékei mást mondanak.
Yeza kibújik a vaskos szőrmekabátból, mely alatt csupán lenge, wegtoreni ruhái egyikét viseli. Leteszi egy széktámlára, s leveszi a csizmáit is, mielőtt beljebb lépne. Az otthoni hagyomány szerint bal lábbal kezdve. Így tiszteli meg a kovácsot, mielőtt egy szót is szólna hozzá.
Minthogy a férfi szeme észrevehetően megakadt az oldalán lógó fegyveren, lecsatolja az övet is, s a kardhüvellyel együtt hátrahagyja a többi holmival. Tenyereibe fektetve nyújtja a kovácsnak a fehér pengét, ahogy elé lép. De ő maga tovább sétál a hordóig, melyben mostanra egészen elhalt a sistergés, és az acél izzásának rőt derengése is. Yeza nem sokat tud a fém edzésének művészetéről, de wegtorenben a kovácsmestereket mindenkor nagy tisztelet övezte. A legtöbbjük törpe, kiknek a hiedelmek szerint eredendően adatott a képesség, hogy szót értsenek a fémmel és a kővel, de olykor más fajokból is fogadnak tanoncot, ha az illető nagy tehetséget mutat ugyanerre. Yeza szemében ez felerészt mesterség, felerészt mágia.*
- A céhmester egyszer magával vitt a nagy hámorba a Jarse derekánál, ahol a pirtianesi ércet égetik *kezd bele csendes, búgó hangján.* - Mikor azt láttam, hogy az olvasztárok egy-egy vasbucát különhajítottak a többitől, megkérdeztem, hogy miért. Azt mondták "emezek nem akarnak innét elmenni". Az ezekből készült kovácsvasat sosem adták el kereskedőknek, csak a wegtoreni kovácsműhelyeknek. Sosem tudtam, miből látták, melyik maradna, melyik menne *fordul a férfi felé. Barna szeme parazsában szomorú fények derengenek. Tűz, ami Wegtorenben született, de most hideg, nyirkos helyen kell megmaradnia. Aztán halvány mosolyt ölt magára, s megvonja a vállát.* - De te biztos megfejted majd ennek a pengének a szavát is, mester.
*Letelepszik a kovács mellé, s a kezébe adott, tejfehér kardra pillant.*
- Csendes *mondja. Úgy néz a fegyverre, mint egy szépséges, de végtelenül megtört teremtésre.* - A város adta Denjaar Krultosnak a szolgálataiért. Egy mesterkardot cseréltem el érte. A Te kezed munkáját. Meglehet, rossz üzlet volt, de nem hagyhattam nála. És úgy hiszem, nekem se való. Érzem abból, ahogy a tenyerembe simul. Talán te találhatnál neki méltó gazdát. Olyat, akit szívesen szolgálna *sóhajt.*
- De amiért megkerestelek *tér át jövetele igazi céljára, s vontatott szavai, meg ahogy a nyakában függő jáde medállal, meg a mellette lógó leviatános gyűrűvel babrál, jelzik, hogy ez kényesebb téma lesz.*
- A Báróm és a sebhelyes arcú intézője eltűnt, és Kaazem felől se hallottam már jó ideje. Én magam nem vagyok kereskedő, és ezekre az ügyekre sosem volt igazán rálátásom, de *kelletlenül feljebb húzza csupasz vállait* - én maradtam. Meg Mikarr, a csaposunk *mosolyodik el önkéntelenül, mert tudja, hogy a kovács legalább annyira megkedvelte Miket, mint ő maga.* - De tudom, hogy megtaláltad a helyed Artheniorban, s nem szeretném, ha a műhely látná kárát a Kereskedőház... *megakad a mondatban. Nem tudja hogy fogalmazzon. Végének? Átmeneti bezárásának? Inkább a levegőben hagyja a dolgot, mert ő maga se tudja, pontosan hogy áll a helyzet.* - Kellene... valamit... intézzek? A kovácsvasat, a faszenet, a szerszámokat... Nem tudom *szökik összébb a szemöldöke, mint egy elárvult kutyakölyöknek.* - Ha úgy van, hívatok lakatost, s végigforgatom Aztyan könyveit *mondja őszinte igyekezettel. De mivel hogy egy ideje már fennáll ez a helyzet, reméli, hogy a háttérben működő ellátási lánc elég olajozott volt hozzá, hogy megtalálja a maga útját. És persze az is lehet, hogy a műhely ügyeit a kezdetektől a kovács maga intézte.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-02-25 23:28:31
Üzenet elküldve: 2026-02-25 23:28:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A tűz ösvényei//
-Gyere! *Hangzik egy öblös bariton, és amennyiben Yeza belép a helyiségbe, ott találhatja keresett kovácsát. A férfi az ágya szélén ül, s merengve mered a tűzbe, miközben sercegve simítja szakállát. Szobája, talán kovácstól nem szokatlan módon, de saját kohóval és üllővel bír. A tűz lomhán táncoló árnyai már-már baljósan világítják meg a kovács krémszínű bőrét. Jarehn Irrdaer vaskos férfiember, ehhez nem férhet kétség. Mégis, ami a legfeltűnőbb lehet haja, az göndör, hollófekete hajzuhataga, mi majd lapockáig omlik alá.*
-Ssh! *Mutatóujját emeli, majd a szoba egy pontjára mered. Amennyiben a vörös üstökű leány követi tekintetét, egy gyönyörű, míves markolatú, izzó pengére lehet figyelmes, mi egy hordóban hűl épp sisteregve.*
-Egy valamirevaló wegtoreni kovács a hűlő acél muzsikájából megmondja, miféle ötvözettel van dolga. De ilyet még nem hallottam... *Megcsóválja fejét, majd felsóhajt és Yezára mered.*
-Na? Mi járatban, tűzhajú leány? *Érezheti, hogy a kovács alaposan végigméri, de a szeme nem a nőies formákat kutatja, sokkal inkább az acélt, mi a lány oldalán fityeg. Lassan, várakozva kúszik vissza fekete pillantása a barna tekintetre.*
-Gyere! *Hangzik egy öblös bariton, és amennyiben Yeza belép a helyiségbe, ott találhatja keresett kovácsát. A férfi az ágya szélén ül, s merengve mered a tűzbe, miközben sercegve simítja szakállát. Szobája, talán kovácstól nem szokatlan módon, de saját kohóval és üllővel bír. A tűz lomhán táncoló árnyai már-már baljósan világítják meg a kovács krémszínű bőrét. Jarehn Irrdaer vaskos férfiember, ehhez nem férhet kétség. Mégis, ami a legfeltűnőbb lehet haja, az göndör, hollófekete hajzuhataga, mi majd lapockáig omlik alá.*
-Ssh! *Mutatóujját emeli, majd a szoba egy pontjára mered. Amennyiben a vörös üstökű leány követi tekintetét, egy gyönyörű, míves markolatú, izzó pengére lehet figyelmes, mi egy hordóban hűl épp sisteregve.*
-Egy valamirevaló wegtoreni kovács a hűlő acél muzsikájából megmondja, miféle ötvözettel van dolga. De ilyet még nem hallottam... *Megcsóválja fejét, majd felsóhajt és Yezára mered.*
-Na? Mi járatban, tűzhajú leány? *Érezheti, hogy a kovács alaposan végigméri, de a szeme nem a nőies formákat kutatja, sokkal inkább az acélt, mi a lány oldalán fityeg. Lassan, várakozva kúszik vissza fekete pillantása a barna tekintetre.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-02-22 21:03:26
Üzenet elküldve: 2026-02-22 21:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rövid kanyar a műhely felé//
*A piactéren végül mégis sikerül mindent megvennie a fiúnak, amihez csak kellemetlenül tolakodónak kellett lennie egy éppen haza készülő kereskedővel. Aki persze, nem mondott nemet egy nagyobb kupac aranyérmére. Végül, mind a ketten jól jártak.
Zrammi által mutatott irányba indul el végül.
A kovácsműhely előterébe lépve meg tudja csodálni a sorba kiállított fegyvereket és vérteket. Ez egy harcosnak mindig is szép látvány, ha egy tökéletes, vagy a tökéletest megközelítő fegyvert lát. Nem tudja visszafogni a kíváncsiságát és egy kiállított lándzsa hegyét megérinti, ami elég hegyes ahhoz, hogy megszúrja. Ezt várta és nem csalatkozott, apró vércsepp serken ki az ujján, amit azonnal a szájába vesz. Majd, amikor a vércseppeknek már nincs utánpótlása nyugodtan vár, amíg megszólítja egy eladó és megveheti a lándzsát, amit szeretne. *
*A piactéren végül mégis sikerül mindent megvennie a fiúnak, amihez csak kellemetlenül tolakodónak kellett lennie egy éppen haza készülő kereskedővel. Aki persze, nem mondott nemet egy nagyobb kupac aranyérmére. Végül, mind a ketten jól jártak.
Zrammi által mutatott irányba indul el végül.
A kovácsműhely előterébe lépve meg tudja csodálni a sorba kiállított fegyvereket és vérteket. Ez egy harcosnak mindig is szép látvány, ha egy tökéletes, vagy a tökéletest megközelítő fegyvert lát. Nem tudja visszafogni a kíváncsiságát és egy kiállított lándzsa hegyét megérinti, ami elég hegyes ahhoz, hogy megszúrja. Ezt várta és nem csalatkozott, apró vércsepp serken ki az ujján, amit azonnal a szájába vesz. Majd, amikor a vércseppeknek már nincs utánpótlása nyugodtan vár, amíg megszólítja egy eladó és megveheti a lándzsát, amit szeretne. *
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-02-21 14:59:56
Üzenet elküldve: 2026-02-21 14:59:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz ösvényei//
*Ismeri a járást itt. Kivárta, míg elül a kalapácsok csengése, az izzó fém sistergése, amint hűlni kényszerítik; míg elcsendesedik a műhely, míg elmennek a legények. A szerszámok mind katonás rendben, a súlyos bőrkötények a helyükre akasztva. Yeza pedig úgy surran be, mint a macska, aki saját törvényei szerint jön, s megy. Gyakorta járt itt, hisz a kereskedőház üzlete szinte össze van nőve a műhellyel. Az inasok legtöbbjét is ismeri, de vannak új kovácssegédek is, őket szívesebben kerüli el.
A parázs már szunnyad a falazott kovácstűzhely ölén. A fújtatók nem szítják hevét ma már. De a melegét megtartotta a műhely. Yeza megfordít egy üres vedret és letelepszik rá. Közel kucorodik a meleghez és hunyorgó parázsba bámul. Kibontja magán a fehér medvebundát, leoldja arca elől a wegtoreni kendőt, hogy a csendesen, lohadva izzó faszén melege elérje a bőrét. Lehunyja a szemét, és mélyen belélegzi a vas és a parázs illatát. Elképzeli, hogy otthon van, Wegtorenben, hogy odakint a sivatagi szél játszik a bazársor színes kelméivel. Dromedárok hörgő méltatlankodása, nomádok és kereskedők ízes kiáltásai, csepűrágók zsivajt átszövő zenéje visszhangzik az emlékeiben, a tűztáncosok pörgése-forgása. Illatos füst a Shiraya papnők oltárán. Szavakat formál az ajka a sivatagi nyelven, melyen a régi imák szólnak, és csak ismétli suttogva a rigmust, míg a szíve annyira belé nem facsarodik, hogy nem jön ki hang a torkán. A feketén szunnyadó parázs közé nyúl jobbjának két ujjával. Megharapja a bőrét a faszenet a mélyén ropogtató izzás, de csak végigsimítja, mintha egy szkarabeusz háta volna. A korommal megfesti a homlokát, ahogy a sivatagban szokás a tűz oltáránál.*
- Ne hagyj el engem. Wegtoren tüze, ne hagyj el engem.
*Ez az egyetlen hely ebben az átkozott városban, ahol még békére lel, de ide se jött könnyű szívvel. Nagyot sóhajtva indul az emeletre vezető lakrész felé. Először Aztyan szobájának ajtaján kopogtat. Lenyomja a kilincset is, de a zárt ajtó pont olyan néma közönnyel felel, mint a fogadóbéli kalmárlaké. Yeza nekidönti a homlokát néhány pillanatra, míg összeszedi magát, aztán léptei a wegtoreni kovács szállásának ajtajához viszik. Hallott róla szóbeszédet, hogy annak idején Miknek kellett ölre mennie vele, hogy meggyőzze, maradjon a városban. Nehéz elképzelni, hogy a megtermett, ébenbőrű kovács meg az ő nyúzott képű csaposuk egyenlőkként álltak ki. De Yeza látta már Miket mosakodni. Szikár, mint a kenderkötél.
Nagyobb élet volt itt, míg itt voltak a kereskedőik. De egy ideje már csak a kovácsműhely üzemel, s az üzlethelyiségben is csak annak a portékái forognak.
Yeza a kezét tördeli. Nem szeret kérni, nem szereti, ha másokra van utalva. Pedig egész életében így volt. Végül csak felemeli a jobbját, és bekopogtat.*
*Ismeri a járást itt. Kivárta, míg elül a kalapácsok csengése, az izzó fém sistergése, amint hűlni kényszerítik; míg elcsendesedik a műhely, míg elmennek a legények. A szerszámok mind katonás rendben, a súlyos bőrkötények a helyükre akasztva. Yeza pedig úgy surran be, mint a macska, aki saját törvényei szerint jön, s megy. Gyakorta járt itt, hisz a kereskedőház üzlete szinte össze van nőve a műhellyel. Az inasok legtöbbjét is ismeri, de vannak új kovácssegédek is, őket szívesebben kerüli el.
A parázs már szunnyad a falazott kovácstűzhely ölén. A fújtatók nem szítják hevét ma már. De a melegét megtartotta a műhely. Yeza megfordít egy üres vedret és letelepszik rá. Közel kucorodik a meleghez és hunyorgó parázsba bámul. Kibontja magán a fehér medvebundát, leoldja arca elől a wegtoreni kendőt, hogy a csendesen, lohadva izzó faszén melege elérje a bőrét. Lehunyja a szemét, és mélyen belélegzi a vas és a parázs illatát. Elképzeli, hogy otthon van, Wegtorenben, hogy odakint a sivatagi szél játszik a bazársor színes kelméivel. Dromedárok hörgő méltatlankodása, nomádok és kereskedők ízes kiáltásai, csepűrágók zsivajt átszövő zenéje visszhangzik az emlékeiben, a tűztáncosok pörgése-forgása. Illatos füst a Shiraya papnők oltárán. Szavakat formál az ajka a sivatagi nyelven, melyen a régi imák szólnak, és csak ismétli suttogva a rigmust, míg a szíve annyira belé nem facsarodik, hogy nem jön ki hang a torkán. A feketén szunnyadó parázs közé nyúl jobbjának két ujjával. Megharapja a bőrét a faszenet a mélyén ropogtató izzás, de csak végigsimítja, mintha egy szkarabeusz háta volna. A korommal megfesti a homlokát, ahogy a sivatagban szokás a tűz oltáránál.*
- Ne hagyj el engem. Wegtoren tüze, ne hagyj el engem.
*Ez az egyetlen hely ebben az átkozott városban, ahol még békére lel, de ide se jött könnyű szívvel. Nagyot sóhajtva indul az emeletre vezető lakrész felé. Először Aztyan szobájának ajtaján kopogtat. Lenyomja a kilincset is, de a zárt ajtó pont olyan néma közönnyel felel, mint a fogadóbéli kalmárlaké. Yeza nekidönti a homlokát néhány pillanatra, míg összeszedi magát, aztán léptei a wegtoreni kovács szállásának ajtajához viszik. Hallott róla szóbeszédet, hogy annak idején Miknek kellett ölre mennie vele, hogy meggyőzze, maradjon a városban. Nehéz elképzelni, hogy a megtermett, ébenbőrű kovács meg az ő nyúzott képű csaposuk egyenlőkként álltak ki. De Yeza látta már Miket mosakodni. Szikár, mint a kenderkötél.
Nagyobb élet volt itt, míg itt voltak a kereskedőik. De egy ideje már csak a kovácsműhely üzemel, s az üzlethelyiségben is csak annak a portékái forognak.
Yeza a kezét tördeli. Nem szeret kérni, nem szereti, ha másokra van utalva. Pedig egész életében így volt. Végül csak felemeli a jobbját, és bekopogtat.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-02-18 18:13:32
Üzenet elküldve: 2026-02-18 18:13:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Öreg néne bőrzekéje//
*A műhely belseje most is ugyanazzal a megszokott, fémes-meleg szaggal fogadja Natut. A kalapácsütések ritmusa azonban alábbhagy, amikor az óriás belép. A pult mögül a fekete hajú törp bukkan fel először. Egy pillanatig végigméri az érkezőt, majd a szája sarka felfelé húzódik.*
- Hát csak visszatalált. *Mordul fel jókedvűen.* - Mondtam én, hogy elég nagy vagy ahhoz, hogy megjegyezzünk.
*A gnóm is előkerül a hátsó traktusból. A kötényén friss foltok, a kezében egy rongy, amivel sietve megtörli az ujjait. Amikor meglátja Natut, elismerően biccent.*
- Pont időben. *Mondja.* - Épp most végeztünk az utolsó igazítással.
*A törp int egyet, majd eltűnik egy oldalsó ajtó mögött. Nem sokkal később tér vissza, s egy szélesebb csomagot tesz a pultra. Amikor kibontja, nem egyetlen darab tárul fel, hanem egy tagolt, több elemből álló bőrvért. A wargbőr vastag, sötétre cserzett rétegekben dolgozva fekszik egymáson; a mellkast és a hasat belső merevítések törik meg, ahol a bőrt keményre kezelt betétek fogják össze.
A vállrészek külön darabokból állnak, átfedésben futnak egymásra, hogy mozgás közben ne akadjanak. A szőr egy-két szegélytől eltekintve, nem csupán díszítő elem. A belső oldalon is maradt belőle, hőszigetelésként és tompító rétegként. Kívül a felület simára dolgozott, helyenként szegecseléssel megerősítve.
A törp a bőrvért mellé helyez egy pár különálló alkarvédőt. Nem könnyű darabok. A wargbőr itt több rétegben van összepréselve, a felületét sűrű, szabálytalan rendben vert szegecsek borítják. Nem díszítés: a szegecsfejek laposra vannak dolgozva, egymást átfedve törik meg az ütéseket.
A szegecselés a csuklótól egészen a könyök aljáig fut, sűrűbben ott, ahol egy fegyver vagy páncél élével leginkább találkozhatna. A belső oldalon a bőr puhított, hogy hosszabb viselésnél se vágjon, de az egész darab merev marad.*
- Nem siettük el. *Jegyzi meg a gnóm, miközben közelebb lép.* - De legalább erre nem lesz panasz.
*Ezt követően pedig a törp a pult alá nyúl, és két meglehetősen nagy darab ökölvasat húz elő, majd a pultra fekteti őket. Mindkét darab sötét színű acélból készült s a végük kissé sarkos, mondhatni tüskés részben végződik, melyet láthatóan nem utólag toldottak hozzá, hanem eleve így öntötték ki. Emellé pedig az eszköz különböző az óriás számára ismeretlen rúnákkal van díszítve.*
- Túl sok konkrétumot nem adtál, de kötve hiszem, hogy ne felelne meg. Ha elég erősen odasózol vele valakinek akkor kétlem, hogy a páncél megóvná.
*A műhely belseje most is ugyanazzal a megszokott, fémes-meleg szaggal fogadja Natut. A kalapácsütések ritmusa azonban alábbhagy, amikor az óriás belép. A pult mögül a fekete hajú törp bukkan fel először. Egy pillanatig végigméri az érkezőt, majd a szája sarka felfelé húzódik.*
- Hát csak visszatalált. *Mordul fel jókedvűen.* - Mondtam én, hogy elég nagy vagy ahhoz, hogy megjegyezzünk.
*A gnóm is előkerül a hátsó traktusból. A kötényén friss foltok, a kezében egy rongy, amivel sietve megtörli az ujjait. Amikor meglátja Natut, elismerően biccent.*
- Pont időben. *Mondja.* - Épp most végeztünk az utolsó igazítással.
*A törp int egyet, majd eltűnik egy oldalsó ajtó mögött. Nem sokkal később tér vissza, s egy szélesebb csomagot tesz a pultra. Amikor kibontja, nem egyetlen darab tárul fel, hanem egy tagolt, több elemből álló bőrvért. A wargbőr vastag, sötétre cserzett rétegekben dolgozva fekszik egymáson; a mellkast és a hasat belső merevítések törik meg, ahol a bőrt keményre kezelt betétek fogják össze.
A vállrészek külön darabokból állnak, átfedésben futnak egymásra, hogy mozgás közben ne akadjanak. A szőr egy-két szegélytől eltekintve, nem csupán díszítő elem. A belső oldalon is maradt belőle, hőszigetelésként és tompító rétegként. Kívül a felület simára dolgozott, helyenként szegecseléssel megerősítve.
A törp a bőrvért mellé helyez egy pár különálló alkarvédőt. Nem könnyű darabok. A wargbőr itt több rétegben van összepréselve, a felületét sűrű, szabálytalan rendben vert szegecsek borítják. Nem díszítés: a szegecsfejek laposra vannak dolgozva, egymást átfedve törik meg az ütéseket.
A szegecselés a csuklótól egészen a könyök aljáig fut, sűrűbben ott, ahol egy fegyver vagy páncél élével leginkább találkozhatna. A belső oldalon a bőr puhított, hogy hosszabb viselésnél se vágjon, de az egész darab merev marad.*
- Nem siettük el. *Jegyzi meg a gnóm, miközben közelebb lép.* - De legalább erre nem lesz panasz.
*Ezt követően pedig a törp a pult alá nyúl, és két meglehetősen nagy darab ökölvasat húz elő, majd a pultra fekteti őket. Mindkét darab sötét színű acélból készült s a végük kissé sarkos, mondhatni tüskés részben végződik, melyet láthatóan nem utólag toldottak hozzá, hanem eleve így öntötték ki. Emellé pedig az eszköz különböző az óriás számára ismeretlen rúnákkal van díszítve.*
- Túl sok konkrétumot nem adtál, de kötve hiszem, hogy ne felelne meg. Ha elég erősen odasózol vele valakinek akkor kétlem, hogy a páncél megóvná.
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-02-17 21:39:37
Üzenet elküldve: 2026-02-17 21:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Merchen kíváncsian tér be a kovácsműhelybe, jó ideje már hogy itt járt. Egy időben maga is besegített a rendelésekkel, mikor még a kereskedőház aktívabb volt, fel is sejlenek benne régi emlékek, szórakoztató és bosszantó alakok, furcsa rendelések. ~Meg volt ennek is a maga bája.~ Gondolja magában, ahogy tekintetével elidőz egy ponton. Csak aztán, hogy jól megrohamozták az emlékek nézi meg a portékákat. Könnyen lehet, hogy ajándékba vinne valamit, de csak ha akad olyasmi amit méltónak tart a nemesi körökben is.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kovácsműhely
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:23:42
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:23:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
-Mesterek!
*Mondja széles vigyorral az arcán, és finoman meghajtja fejét. Tiszteli azt, amikor valaki jó valamiben, főleg ha ez olyasmi amihez ő semennyire sem ért. Az anyagok megmunkálása pedig pontosan ilyen. Az pedig, hogyha tudnak egy hozzá illő fegyvert is adni, amivel legközelebb talán képes lesz megmenteni társai életét, csak hab a tortán.*
-Hálás vagyok, akkor egy hat múlva.
*Feleli, meghajol és boldogan távozik a műhelyből. Ugyan könnyebb lett némi arannyal, és a wargbundával is, de bízik ezekben az aprócska termetű párosban, hogy nem fogják átverni őt.*
//Egy hat múltán//
*Az elmúlt hatban végig izgatottan várt, és alig akartak telni az éjszakák, akár egy gyermek úgy számolta le a maradék alvásokat. Most pedig hogy eljött az idő ismét jó nagyot köszönve lép be a műhelybe.*
-Adjanak az istenek uraim!
*Mondja, és magában abban bízik, hogy most nem egy női alkalmazott fog előlépni, mert akkor bizony igencsak kellemetlenül sülne el a dolog.*
-Natu mester vagyok.
*Teszi hozzá, hisz nem hinné hogy olyan sok óriás járna-kelne minden nap a kovácsműhelyben, hogy összekeverhessék egy másikkal, de sosem lehet elég biztos az óriás fia.*
-Mesterek!
*Mondja széles vigyorral az arcán, és finoman meghajtja fejét. Tiszteli azt, amikor valaki jó valamiben, főleg ha ez olyasmi amihez ő semennyire sem ért. Az anyagok megmunkálása pedig pontosan ilyen. Az pedig, hogyha tudnak egy hozzá illő fegyvert is adni, amivel legközelebb talán képes lesz megmenteni társai életét, csak hab a tortán.*
-Hálás vagyok, akkor egy hat múlva.
*Feleli, meghajol és boldogan távozik a műhelyből. Ugyan könnyebb lett némi arannyal, és a wargbundával is, de bízik ezekben az aprócska termetű párosban, hogy nem fogják átverni őt.*
//Egy hat múltán//
*Az elmúlt hatban végig izgatottan várt, és alig akartak telni az éjszakák, akár egy gyermek úgy számolta le a maradék alvásokat. Most pedig hogy eljött az idő ismét jó nagyot köszönve lép be a műhelybe.*
-Adjanak az istenek uraim!
*Mondja, és magában abban bízik, hogy most nem egy női alkalmazott fog előlépni, mert akkor bizony igencsak kellemetlenül sülne el a dolog.*
-Natu mester vagyok.
*Teszi hozzá, hisz nem hinné hogy olyan sok óriás járna-kelne minden nap a kovácsműhelyben, hogy összekeverhessék egy másikkal, de sosem lehet elég biztos az óriás fia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1563-1582