*Akkor hát ha már kitalálta, és ha már másodszor kitalálta, akkor kénytelen végigvinni. Ez amolyan íratlan szabály (nyilvánvalóan irdatlan mennyiségű íratlan szabálya van a szerzetesnek, ezt pechére mindenki tudja, aki kicsit is ismeri), ami kétszer is jó ötletnek tűnik, az rossz nem lehet. Szóval igazából nincs is más dolga, mint elsétálni a kovácshoz, és átvenni a számszeríját, ami már nyilvánvalóan elkészült. Utána meg egyszerűen elballagni a szegénynegyedbe. Persze utána ön a neheze. A második neheze, mert a fák között megtalálni a kovácsműhelyt, azért az se kis feladat. Mindenesetre a maga részéről Lorew sosem adta fel, ilyesmi, mint a sok fa kedvét nem szegi. Nagyjából harmadik próbálkozásra sikerül eljutnia az említett helyre. Közben indokolatlanul sokszor nézett hátra, hiszen most már két személy miatt is figyelnie kell, az egyik Isvu, a másik pedig... a másik pedig... nem mutatkozott be. Miért nem? Hiszen Lorew elmondta a nevét... Mondjuk kérdezni a nőtől már nem merte a sajátját, mivel akkor és ott örült, hogy egyáltalán él. A műhelybe lépve óvatosan csukja be maga mögött az ajtót, és nyilván felfigyelne a nyikorgásra, ha valaki más is bejönne... Nem. Ez nem így működik, ha hátra kell nézni, hát hátra kell nézni. Alig jut el a pultig, és máris jön az említett művelet, mivel nem bízik annyira a fülében, hogy Isvu kiváló orgyilkosait meghallja. Szerencsére nem volt az még olyan régen, hogy legutóbb itt járt, és fizimiskája viszonylag emlékezetesnek mondható, így a nagyszerű számszeríja hamarosan kikerül a pultra. Még a speciális előre beletöltött nyíl is ott van, noha a kovács újfent elmagyarázza, miért rossz ez a fegyvernek, valami elfáradó idegről beszél, és valóban, fárasztja Lorew idegeit ezzel. Nem ért ő annyira a számszeríjhoz, hogy felhúzza egyedül. Ő másokat szokott inkább felhúzni a furcsa beszédstílusával. Ha nem tud majd hamarosan lőni azzal a vacakkal, na lesz káros az idegekre, nem az, hogy megtöltve viszi haza, majd a szegénynegyedbe. Legfeljebb nem mutogatja, ennyire egyszerű. Az őrség buta kutyáinak még a világvége idején is van ideje kötekedni, ezt már megtanulta.*