// Dunos-Gia kompánia //
- Ismertem ám én is egy óriást, sőt kettőt is! A Namos házba szegődtek el. Külön széket és ágyat kellett nekik hozatni. *kontráz, hogy ne maradjon hátrányban. Arról már nem közöl további részleteket, vajon mindkettőjüknek külön széke volt-e, esetleg egyet ültek meg ketten, vagy emeletes ágy volt-e az a bizonyos ágy. Az ilyen pikáns részleteket jobb a hallgatóság képzelőerejére bízni.
Teljesen egyetért, bólogat is hozzá. Jó ismerősei persze neki is vannak, itt van például rögtön Svir. Jó is, meg ismeri is.
A kovács helyeslően bólint Svir javaslatára és jelzi, egyetért. Ha a Kalapos még azt is hozzátette volna, hogy egy drága rövidkard, még inkább egyetértene.*
- Igen, egy rövidebb. Egy rövidebb jó lenne. *Azt bizony már maga is el tudná képzelni, hogy jól áll neki. És szégyellnie sem kéne az oldalán hordani, jól látható helyen. Nem úgy mint valami pici tőrt. Kinevetné vele még a legádázabb rabló, vagy erőszaktevő is! Egy rövidebb kardocska igen jól jönne.
Pördül amerre Svir mutatja, szemei a tökéletes rövidkardot kutatják. A Kalapos azonban nem hazudtolja meg férfi mivoltát, mert nem fegyver az, amin megakad a szeme.*
- Jaj, te. *legyinti meg játékosan a vállát. Közben viszont csak nézi-nézi a kiállított darabot. Egész pofás. Ez nem ugyanaz amit legutóbb próbált, azt minden bizonnyal egy kegyetlen nemes úr cselédje hordja már. Hasonlóan aprólékos ez is, ha nem még szebb, és hasonlóan nélkülöz ez is minden praktikusságot. Mellrésze vékony indamintával bevont, kövekkel kirakott. Rhebosset, a szakavatott hacukahordót a díszes küllem nem téveszti meg, az ilyesmi kényelmetlen viselet! A fölső hátrésze azonban hiányzik, csak egy madzag szolgál rá, hogy megköthesse tulaja, és ez máris pluszpont a darabot illetően. Az alsó viszont még a fölsőnél is kisebb. Mintájában hozzá passzoló darabokból van összefűzve. A vörös igazán csodálkozik, hogy a kovács ilyen aprólékos munkát is képes kiadni két keze közül. Ez már művészet! *
- Miféle kristályok azok? *mutat a melltartónak is csak jóindulattal nevezhető darab közepébe.*
- Dehogyis! *legyint a kovács szerényen, ám de büszkeségtől dagadó mellel fordul meg és kezdi mutogatni a páncélt.* Üveggyöngyök csupán. Nem könnyű ám foglalatba rakni ennyit. Karperec és amulett is van hozzá! *döcögve műhelyébe siet, és rövid időn belül ékes nyaklánccal tér vissza. Mutatja, hogy milyen. A vörös pedig csillogó szemekkel nézi, hogy milyen.*