Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:12:04
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Balarick, Xurra//
*Látja ám, hogy Balarick is örül neki. Az a torz kifejezés az arcokon, nos, Xurra a mosolynak általában ezzel a formájával találkozott, mert hát kevesen vannak, akik a rusnya kis képére másképp reagálnak.
Önkéntes... vagy kényszerű... vagy akaratlanul feladatkörbe esett gyámja alig egy perce van ismét vele, már egyik ámulatból ejti a másikba Xurrát az a hatalmas életbölcsesség, amivel többet tud a világról. Van, amikor csak így mondja őket, hogy a kis szurtos alig bírja feldolgozni a nagy igazságok árját, máskor meg alig lehet kihúzni belőle valamit. Ez utóbbin Xurra általában egy rakás kérdéssel próbál segíteni, amikre rendszerint mennyiségi arányban lineárisan hosszúságú válaszokat kap. Ismeretségük első szakaszán túllendülve valószínűleg Balarick nagyon hamar rájött a technikára, hogy hogyan zárja ki a fejéből a kölyök kérdéseit, amikor nagyon belelendül.
A fogért járó ajándék említése egyszeriben megvilágosítja, hogy miért olyan gyakoriak a verekedések a környéket. A jövőben biztos, hogy nyitott szemmel fog járni például a Rumos környékén. Már be is írja az elintézendők közé, hogy valamikor átvizsgálja a macskakövek réseit arrafelé. Hótbiztos, hogy van arra még pár kósza fog. Már csak azt kell majd megtudnia, hol lehet ajándékra váltani őket.
A sör-lóhúgy párhuzamra felugrik a szemöldöke. Az arca egy olyan furcsa kifejezésbe fagy a belső dilemmától, mert a lóhúgy az azért tényszerűen gusztustalan, főleg fogyasztási célokra, de neki speciel kifejezetten bejött az a keserű, buborékos dolog. Ettől némileg meghasonlik az ember önértékelése, de amint hozzáveszi, hogy mennyi mindenki ölelgetett még ott sokadik söröskorsókat bárgyú vigyorral, kevéssé tűnik a dolog annyira taszítónak, mint kéne.*
- Ühümm *bólogat a habra. A hab az bejön.* - Mondjuk kicsit punnyadt, de volt neki. De, de... a bor az nem buborékos. Ésésés nem csípi meg az orrodat, amikor büfögsz. Az nagyon váááh *foglalja össze az élmény lényegét egy nagy vigyorral.
Rogarr viszont nem arat osztatlan sikert Balaricknál. Mi tagadás, kezd eléggé megviselt lenni az utóbb kicsit sűrűvé váló események miatt. Lehet, hogy annyira már nem bírja a strapát, ami Xurra mellett az osztályrésze. Végül az unszolásra a kis szurtos is belátja, hogy nem tud tovább kezeskedni, itt az idő megválni Rogtól. Úgy dönt, hogy a Vámház küszöbén lesz erre a legjobb hely. Ott aztán sok a kezelni való ügy, és hát így elég kézenfekvő választásnak tűnik.
Azért hiányozni fog.*
- És most? Hová megyünk először? Kiváltjuk az ajándékot a fogamért? *És már kezdi is mozgatni a következőt, hátha kijön, míg odaérnek.*
*Látja ám, hogy Balarick is örül neki. Az a torz kifejezés az arcokon, nos, Xurra a mosolynak általában ezzel a formájával találkozott, mert hát kevesen vannak, akik a rusnya kis képére másképp reagálnak.
Önkéntes... vagy kényszerű... vagy akaratlanul feladatkörbe esett gyámja alig egy perce van ismét vele, már egyik ámulatból ejti a másikba Xurrát az a hatalmas életbölcsesség, amivel többet tud a világról. Van, amikor csak így mondja őket, hogy a kis szurtos alig bírja feldolgozni a nagy igazságok árját, máskor meg alig lehet kihúzni belőle valamit. Ez utóbbin Xurra általában egy rakás kérdéssel próbál segíteni, amikre rendszerint mennyiségi arányban lineárisan hosszúságú válaszokat kap. Ismeretségük első szakaszán túllendülve valószínűleg Balarick nagyon hamar rájött a technikára, hogy hogyan zárja ki a fejéből a kölyök kérdéseit, amikor nagyon belelendül.
A fogért járó ajándék említése egyszeriben megvilágosítja, hogy miért olyan gyakoriak a verekedések a környéket. A jövőben biztos, hogy nyitott szemmel fog járni például a Rumos környékén. Már be is írja az elintézendők közé, hogy valamikor átvizsgálja a macskakövek réseit arrafelé. Hótbiztos, hogy van arra még pár kósza fog. Már csak azt kell majd megtudnia, hol lehet ajándékra váltani őket.
A sör-lóhúgy párhuzamra felugrik a szemöldöke. Az arca egy olyan furcsa kifejezésbe fagy a belső dilemmától, mert a lóhúgy az azért tényszerűen gusztustalan, főleg fogyasztási célokra, de neki speciel kifejezetten bejött az a keserű, buborékos dolog. Ettől némileg meghasonlik az ember önértékelése, de amint hozzáveszi, hogy mennyi mindenki ölelgetett még ott sokadik söröskorsókat bárgyú vigyorral, kevéssé tűnik a dolog annyira taszítónak, mint kéne.*
- Ühümm *bólogat a habra. A hab az bejön.* - Mondjuk kicsit punnyadt, de volt neki. De, de... a bor az nem buborékos. Ésésés nem csípi meg az orrodat, amikor büfögsz. Az nagyon váááh *foglalja össze az élmény lényegét egy nagy vigyorral.
Rogarr viszont nem arat osztatlan sikert Balaricknál. Mi tagadás, kezd eléggé megviselt lenni az utóbb kicsit sűrűvé váló események miatt. Lehet, hogy annyira már nem bírja a strapát, ami Xurra mellett az osztályrésze. Végül az unszolásra a kis szurtos is belátja, hogy nem tud tovább kezeskedni, itt az idő megválni Rogtól. Úgy dönt, hogy a Vámház küszöbén lesz erre a legjobb hely. Ott aztán sok a kezelni való ügy, és hát így elég kézenfekvő választásnak tűnik.
Azért hiányozni fog.*
- És most? Hová megyünk először? Kiváltjuk az ajándékot a fogamért? *És már kezdi is mozgatni a következőt, hátha kijön, míg odaérnek.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-16 19:37:30
Üzenet elküldve: 2019-09-16 19:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Balarick, Xurra//
*A háttércsapatot számára lassacskán elnyeli az érdektelenség jótékony feledése. Nem bántották a kis rusnya békát, másnak sem esett baja, rendszeresen bekövetkező késpenge villogás nélkül pedig talán a világmindenség is értetlenül szemlélné a Kikötő környékét. Nem történt semmi kirívó, ami kiérdemelné Balarick további figyelmét, kivéve talán a felé robogó, majd lefékező hebehurgyaságot. Ahogy ott pörög, forog, toporog, szinte nyüszít előtte, egészen elgyengül szívének kőfala. Most vagy soha, a váratlan egymásra találásban vallhatja meg a számára is érthetetlen kötődését.*
- Mmhhppphhaaaahhhhggrrr. *Velős közlés, amit a zsíros hajú buksi arasznyira pontos becsapódása vált ki belőle. Kissé meggörnyed, és kiszorul belőle a szusz.* - Aúúhhhhcs. *Teszi hozzá, ahogy sikerül kissé hátrébb nyomulnia, és kezeivel érzékeny részéhez kap. Ennyit a nagy vallomásokról.
Ugyanakkor, ugyanitt Xurrából meg úgy dől a látszólag logikátlan szóáradat, mintha nem lenne holnap. Balarick néhány árnyalattal sápadtabban, arcán a fájdalom múló fintorával hunyorog a kislányra, hogy felfogja a hadarásfolyam értelmes gondolatszigeteit. Amikor a kis fattyú végre levegőt vesz, akkorra az alkimista is kihúzza magát, és ugyan visszafelé haladva, de elkezdi számba venni a dolgokat.*
- Ezt neked kell megőrizned. Ajándékot lehet kapni érte. *Mutat ujjával a fogacskára, majd óvatosan elengedi lágyékát, ami már csak tompa sajgással emlékezteti a gyerekektől tartandó tisztes távolságra.*
- A dolgok vannak, aztán nincsenek. Ezért nem jó megszokni a kényelmes helyeket, kölyök. *felel a felnőttek megfásult bölcsességével, valóban, az Árvaháznak már nyoma sincs, ahol annak idején egymásba akadtak ezzel a kis szurtossal. Aztán milyen témában is csapongott még? Rákok, sirályok, ó, bizony, azok a jó kis sirályvacsorák: közös életük toprongyos romantikájának nagy randevúi...*
- A sör az lóhugy. Bort kell inni, azt biztos nem hánynád ki. Igaz, habja sem sok van. Volt habja a sörnek? *kérdi mint ahogy egyik laikus kocsmai szesz szakértő a másikat. Őt nem zavarja a kislány csapongása, és zagyválása, mondhatni az idegei edződtek ilyesmin, másfelől meg lát bizonyos hasznos lehetőségeket a kislányban, amiket ki lehetne aknázni. A belengetett rothadó alkar nem túlzottan csigázza fel, sőt, inkább...*
- Fúj *összegzi a látványt.* - Ez tényleg egy jobb kéz. Vagyis jobb kar. *Nem a korszak anatómiai felfedező zsenije, de hát nem mindenkinek dobja ugyanazt az életfeladatot a Gondviselés. Pár pillanatig töpreng, hogyan lehetne bántódás nélkül megszabadulni ettől a dologtól, aminek nem is kíván mélyebb részleteiről tudomást szerezni. Egy karnak több név? Tán hajdani viselőjének se volt ennyi.*
- Ha velünk marad, akkor csak lábatlankodni fog. Elvégre... ez egy kéz. Alkar. Mi lenne, ha itt maradna inkább, mintegy emlékműként?
*Hogy mire is emlékeztetne bárkit is, az egy érdekes beszélgetés eleje lehetne. Balarickot biztosan egy ágyék lefejelésre meg egy váratlan találkozásra. A helyi csatornapatkányokat meg a mostani napok legjobb lakomájára. De talán a macskák is kedvüket lelnék benne. Vagy a sirályok. De a sirályokról nem beszélünk. Balarick várakozón pillant a kislányra, hogy vajon melyik megszívlelendő felnőtti megállapítása jutott el belátásáig megfontolásra.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.16 19:43:36
*A háttércsapatot számára lassacskán elnyeli az érdektelenség jótékony feledése. Nem bántották a kis rusnya békát, másnak sem esett baja, rendszeresen bekövetkező késpenge villogás nélkül pedig talán a világmindenség is értetlenül szemlélné a Kikötő környékét. Nem történt semmi kirívó, ami kiérdemelné Balarick további figyelmét, kivéve talán a felé robogó, majd lefékező hebehurgyaságot. Ahogy ott pörög, forog, toporog, szinte nyüszít előtte, egészen elgyengül szívének kőfala. Most vagy soha, a váratlan egymásra találásban vallhatja meg a számára is érthetetlen kötődését.*
- Mmhhppphhaaaahhhhggrrr. *Velős közlés, amit a zsíros hajú buksi arasznyira pontos becsapódása vált ki belőle. Kissé meggörnyed, és kiszorul belőle a szusz.* - Aúúhhhhcs. *Teszi hozzá, ahogy sikerül kissé hátrébb nyomulnia, és kezeivel érzékeny részéhez kap. Ennyit a nagy vallomásokról.
Ugyanakkor, ugyanitt Xurrából meg úgy dől a látszólag logikátlan szóáradat, mintha nem lenne holnap. Balarick néhány árnyalattal sápadtabban, arcán a fájdalom múló fintorával hunyorog a kislányra, hogy felfogja a hadarásfolyam értelmes gondolatszigeteit. Amikor a kis fattyú végre levegőt vesz, akkorra az alkimista is kihúzza magát, és ugyan visszafelé haladva, de elkezdi számba venni a dolgokat.*
- Ezt neked kell megőrizned. Ajándékot lehet kapni érte. *Mutat ujjával a fogacskára, majd óvatosan elengedi lágyékát, ami már csak tompa sajgással emlékezteti a gyerekektől tartandó tisztes távolságra.*
- A dolgok vannak, aztán nincsenek. Ezért nem jó megszokni a kényelmes helyeket, kölyök. *felel a felnőttek megfásult bölcsességével, valóban, az Árvaháznak már nyoma sincs, ahol annak idején egymásba akadtak ezzel a kis szurtossal. Aztán milyen témában is csapongott még? Rákok, sirályok, ó, bizony, azok a jó kis sirályvacsorák: közös életük toprongyos romantikájának nagy randevúi...*
- A sör az lóhugy. Bort kell inni, azt biztos nem hánynád ki. Igaz, habja sem sok van. Volt habja a sörnek? *kérdi mint ahogy egyik laikus kocsmai szesz szakértő a másikat. Őt nem zavarja a kislány csapongása, és zagyválása, mondhatni az idegei edződtek ilyesmin, másfelől meg lát bizonyos hasznos lehetőségeket a kislányban, amiket ki lehetne aknázni. A belengetett rothadó alkar nem túlzottan csigázza fel, sőt, inkább...*
- Fúj *összegzi a látványt.* - Ez tényleg egy jobb kéz. Vagyis jobb kar. *Nem a korszak anatómiai felfedező zsenije, de hát nem mindenkinek dobja ugyanazt az életfeladatot a Gondviselés. Pár pillanatig töpreng, hogyan lehetne bántódás nélkül megszabadulni ettől a dologtól, aminek nem is kíván mélyebb részleteiről tudomást szerezni. Egy karnak több név? Tán hajdani viselőjének se volt ennyi.*
- Ha velünk marad, akkor csak lábatlankodni fog. Elvégre... ez egy kéz. Alkar. Mi lenne, ha itt maradna inkább, mintegy emlékműként?
*Hogy mire is emlékeztetne bárkit is, az egy érdekes beszélgetés eleje lehetne. Balarickot biztosan egy ágyék lefejelésre meg egy váratlan találkozásra. A helyi csatornapatkányokat meg a mostani napok legjobb lakomájára. De talán a macskák is kedvüket lelnék benne. Vagy a sirályok. De a sirályokról nem beszélünk. Balarick várakozón pillant a kislányra, hogy vajon melyik megszívlelendő felnőtti megállapítása jutott el belátásáig megfontolásra.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.16 19:43:36
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-16 10:52:53
Üzenet elküldve: 2019-09-16 10:52:53
ÚJ
![>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11054_1512945538_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rorkir, Relton//
- Füleden ülsz? Mondom, hogy ismerem őket.
*Megvárja az ajtóban a közeledő héroszt, amíg az barátságosan félre nem löki.*
~Milyen kis erőszakos. Tetszik, de lehetne tökösebb. Majd lesz sok időnk együtt.~
*Lakónegyed sokkal tisztábbnak tűnik a korábbi pöcegödörnél, de még így is undorító. A testüket bérletre porciózó hitvány némberek állnak az utca szélén.*
~Azt hittem itt lehet szórakozni, élni az életet, de az élvezeti értéke egy dagonyával ér fel egy szakadt lotyóval.~
*Örömként éli meg, amikor a társa a kezét nyújtja üdvözlésre.*
- A nevem Relton Miirphys. Neked csak Rel. Jajjajaja...
~Még! Szorítsad még jobban! Fitogtasd az erődet!~
*Ha elengedik a kezét, akkor szaporán fújni kezdi, hogy a mozgó levegő hűsítse.*
- Ez mocskos húzás volt!
~Csináld mocskosabban!~
- Siessünk! Ha jó időt megyünk hamar magunk mögött tudhatjuk a kikötőt. Onnantól kettesben leszünk, csak magunkra számíthatunk.
- Füleden ülsz? Mondom, hogy ismerem őket.
*Megvárja az ajtóban a közeledő héroszt, amíg az barátságosan félre nem löki.*
~Milyen kis erőszakos. Tetszik, de lehetne tökösebb. Majd lesz sok időnk együtt.~
*Lakónegyed sokkal tisztábbnak tűnik a korábbi pöcegödörnél, de még így is undorító. A testüket bérletre porciózó hitvány némberek állnak az utca szélén.*
~Azt hittem itt lehet szórakozni, élni az életet, de az élvezeti értéke egy dagonyával ér fel egy szakadt lotyóval.~
*Örömként éli meg, amikor a társa a kezét nyújtja üdvözlésre.*
- A nevem Relton Miirphys. Neked csak Rel. Jajjajaja...
~Még! Szorítsad még jobban! Fitogtasd az erődet!~
*Ha elengedik a kezét, akkor szaporán fújni kezdi, hogy a mozgó levegő hűsítse.*
- Ez mocskos húzás volt!
~Csináld mocskosabban!~
- Siessünk! Ha jó időt megyünk hamar magunk mögött tudhatjuk a kikötőt. Onnantól kettesben leszünk, csak magunkra számíthatunk.
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-16 10:26:44
Üzenet elküldve: 2019-09-16 10:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rorkir, Relton//
*Ahogy kimondja a szavakat, nem is igazán néz szét, hogy ki lehet esetleg lent a Rumosban, vagy ki nem. Hogy miféle népek ülnek éppen ott, vagy állnak az ajtóban féllábbal kint is, és bent is. Csak mondja, amit úgy gondol, hogy mondania kell. Úgy tűnik, hogy helyesen gondolja, hisz valaki szinte azonnal válaszol is a kérdésére.*
-Te ott, ismered őket?
*Kérdi némi türelmetlenséggel, de hamar észbe kap, és nem ront ajtóstul a házba. Ez még az éjszaka történtek hatása lehet, és az ősei üzenete műve. Hiábavaló lenne tagadni, hogy rendesen észhez térítette.*
-Úgy kérlek, vezess utamon. A dolgom nekem sem lassú.
*Nem tudja, hogy most helyesen használta-e a szavakat, de reméli, hogy a másik megérti, vagy kijavítja, ha nem. Azzal elindul felé, és ki is lép a Rumos Rókalyuk ajtaján, ha a másik útját állná, úgy mivel elég széles, biztos nem férne el mellette, csak ha kicsit félrelöki barátilag.*
-Menjünk. Bár nem tudom, hogy merre, de azt tudom, hogy nem ebben a lyukban.
*Mondja, majd a lakónegyedbe lép. Egyszerű teremtés ő, és tudja, hogy amerről jött, valószínűleg ha arra megy, akkor visszatalál oda, ahonnan indult. A szutykos házak, a kéregetők, az összes magát áruló kurtizán sem hatja már meg. Nem úgy, mint korábban. Akkor meglepődött, és váratlanul érte a dolog, de most mintha a szagot sem érezné. Csak gyorsan túl akar jutni ezen a pöcegödrön. Reméli, hogy az a bizonyos klán nem ilyen helyen tanyázik. Nagyot csalódna akkor.*
-A nevem egyébként Rorkir. Vérgőzös. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdi, s kezét nyújtja a másiknak. Ha nem rest odatenni a sajátját, úgy jól megszorítja azt hatalmas tenyereivel.*
*Ahogy kimondja a szavakat, nem is igazán néz szét, hogy ki lehet esetleg lent a Rumosban, vagy ki nem. Hogy miféle népek ülnek éppen ott, vagy állnak az ajtóban féllábbal kint is, és bent is. Csak mondja, amit úgy gondol, hogy mondania kell. Úgy tűnik, hogy helyesen gondolja, hisz valaki szinte azonnal válaszol is a kérdésére.*
-Te ott, ismered őket?
*Kérdi némi türelmetlenséggel, de hamar észbe kap, és nem ront ajtóstul a házba. Ez még az éjszaka történtek hatása lehet, és az ősei üzenete műve. Hiábavaló lenne tagadni, hogy rendesen észhez térítette.*
-Úgy kérlek, vezess utamon. A dolgom nekem sem lassú.
*Nem tudja, hogy most helyesen használta-e a szavakat, de reméli, hogy a másik megérti, vagy kijavítja, ha nem. Azzal elindul felé, és ki is lép a Rumos Rókalyuk ajtaján, ha a másik útját állná, úgy mivel elég széles, biztos nem férne el mellette, csak ha kicsit félrelöki barátilag.*
-Menjünk. Bár nem tudom, hogy merre, de azt tudom, hogy nem ebben a lyukban.
*Mondja, majd a lakónegyedbe lép. Egyszerű teremtés ő, és tudja, hogy amerről jött, valószínűleg ha arra megy, akkor visszatalál oda, ahonnan indult. A szutykos házak, a kéregetők, az összes magát áruló kurtizán sem hatja már meg. Nem úgy, mint korábban. Akkor meglepődött, és váratlanul érte a dolog, de most mintha a szagot sem érezné. Csak gyorsan túl akar jutni ezen a pöcegödrön. Reméli, hogy az a bizonyos klán nem ilyen helyen tanyázik. Nagyot csalódna akkor.*
-A nevem egyébként Rorkir. Vérgőzös. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdi, s kezét nyújtja a másiknak. Ha nem rest odatenni a sajátját, úgy jól megszorítja azt hatalmas tenyereivel.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-14 19:27:47
Üzenet elküldve: 2019-09-14 19:27:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Balarick, Xurra//
//Érintőlegesen Ikta//
*A dolog úgy alakul, hogy Rogarr mégis nála marad, pedig az imént már komoly indulatok kaptak lendületet miatta. Egy pillanatig úgy tűnik, a végjátékba is belelódul még egy maflás. Xurra be is húzza a nyakát, már csak reflexből is, de végül csak a haját borzolja meg a fura alak, mielőtt továbbáll. Hát ami igaz, az igaz. A kis mélységi haja elég ritkán lát vizet a hirtelen lecsapó záporokat nem számítva, szappant meg még annál is jóval ritkábban, szóval jogos a törülközés igénye. De ez a probléma már nem az övé. Xurra rongyol egyenesen Balarick felé, aki már rutinosan elhátrál a lendület elől. Az égett arcú kis béka így a lelkesedését egyelőre valahogy úgy tölti ki, mint a mogorva gazdák kajla kutyái: ugrál egy helyben és pörög a tengelye körül. De Xurra kutyának is szörnyen kerge lenne, úgyhogy nem sokáig bírja az önmegtartóztatást. Egy hirtelen újabb rohamban csak megöleli Balarickot. Akit már támadott le gyerek az tudja, hogy a méretbeli különbség egy felspanolt öleléssel megspékelve, ha férfiember az elszenvedője, hát igen fájdalmas kombináció tud lenni. Na jah... a kis hebehurgya épp ágyékon fejeli Balarickot, és természetesen a nagy örülésben ezt egyáltalán de semennyire nem is veszi észre.*
- Itt vaaagy! *lelkendezik.* - Jaj, már úgy vártalak. Annyi minden történt *magyaráz szédítő sebességgel.* - Nézd, ő itt Rog... Rogarr *tolja a vélhetőleg görnyedő félvér orra elé a lassan rothadásnak induló alkart* - A jobb kezem. Majdnem Pim lett, de aztán mégse. Idefelé ettem szöcskét, de azért a sirály jobb... meg a pörköses! *bólogat nagyokat, ahogy eszébe jut a tegnapi vacsorája a Rumosban.* - És ittam sört! *húzza ki magát büszkén* - Aztán kihánytam. De répa volt benne! Pedig kipiszkáltam a levesből az összeset *vakarja az állát.* - Ésésés... az árvaház meg már nincs meg, de a rákok meg a sirályok nem lettek jobbak, és néééézd *húzza félre az ujjával a felső ajkát.* - Ez tegnap esett ki. Na jó, nem esett, mert én szedtem ki. Elraktam neked. *Kotorászni kezd a zsebeiben, mire a kavicsok meg mindenfélék közül előkeríti a hegyes kis tejfogat és nyújtja Balarick felé.*
//Érintőlegesen Ikta//
*A dolog úgy alakul, hogy Rogarr mégis nála marad, pedig az imént már komoly indulatok kaptak lendületet miatta. Egy pillanatig úgy tűnik, a végjátékba is belelódul még egy maflás. Xurra be is húzza a nyakát, már csak reflexből is, de végül csak a haját borzolja meg a fura alak, mielőtt továbbáll. Hát ami igaz, az igaz. A kis mélységi haja elég ritkán lát vizet a hirtelen lecsapó záporokat nem számítva, szappant meg még annál is jóval ritkábban, szóval jogos a törülközés igénye. De ez a probléma már nem az övé. Xurra rongyol egyenesen Balarick felé, aki már rutinosan elhátrál a lendület elől. Az égett arcú kis béka így a lelkesedését egyelőre valahogy úgy tölti ki, mint a mogorva gazdák kajla kutyái: ugrál egy helyben és pörög a tengelye körül. De Xurra kutyának is szörnyen kerge lenne, úgyhogy nem sokáig bírja az önmegtartóztatást. Egy hirtelen újabb rohamban csak megöleli Balarickot. Akit már támadott le gyerek az tudja, hogy a méretbeli különbség egy felspanolt öleléssel megspékelve, ha férfiember az elszenvedője, hát igen fájdalmas kombináció tud lenni. Na jah... a kis hebehurgya épp ágyékon fejeli Balarickot, és természetesen a nagy örülésben ezt egyáltalán de semennyire nem is veszi észre.*
- Itt vaaagy! *lelkendezik.* - Jaj, már úgy vártalak. Annyi minden történt *magyaráz szédítő sebességgel.* - Nézd, ő itt Rog... Rogarr *tolja a vélhetőleg görnyedő félvér orra elé a lassan rothadásnak induló alkart* - A jobb kezem. Majdnem Pim lett, de aztán mégse. Idefelé ettem szöcskét, de azért a sirály jobb... meg a pörköses! *bólogat nagyokat, ahogy eszébe jut a tegnapi vacsorája a Rumosban.* - És ittam sört! *húzza ki magát büszkén* - Aztán kihánytam. De répa volt benne! Pedig kipiszkáltam a levesből az összeset *vakarja az állát.* - Ésésés... az árvaház meg már nincs meg, de a rákok meg a sirályok nem lettek jobbak, és néééézd *húzza félre az ujjával a felső ajkát.* - Ez tegnap esett ki. Na jó, nem esett, mert én szedtem ki. Elraktam neked. *Kotorászni kezd a zsebeiben, mire a kavicsok meg mindenfélék közül előkeríti a hegyes kis tejfogat és nyújtja Balarick felé.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-12 23:23:30
Üzenet elküldve: 2019-09-12 23:23:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Őrjárat, de némiképp távolabb, Xurra//
//Érintőlegesen Reyraa, Ikta, Khul'ie, Milhen//
*Örök bélyege, vagy talán a gondviselés csúf fintora, hogy pont Ő lehetne események megfejtésének kulcsa, érdekesnek tűnő kérdések válaszának tudója, amikor mindössze egy sokadik járókelő, egy utolsó utáni nímand akarna maradni. Valaki, aki szándékosan egészen biztosan nem keresi a kalandokat. Állítólag most még a nap legbölcsebbje cím akaratlan birtokosa is lett, de szerencsére ez a sok nyűg elméletben marad, és neki nem is kell sejtenie ezekről. Nem is sejti. Nem is érdekli. Ha tudatáig jutna, hogy a sötételf lányka Apjának gondolják, biztosan a falnak kellene dőlnie.
Ha ez egy ilyen nap, akkor a Balarick-verzió is egy olyan nap. Ő nem a kedvesen mosolyogva gyerekhez beszélő fajta. Bár, ahogy öregszik egyre furcsább szokásokat vesz fel, például hosszasan töprengett Xurra hiányán. Lám, a dolgokon való átlépés könnyedsége megy olyan egyszerűen. Nem ő a környék legügyesebbje, szóval kétség sem férhet ahhoz hogy a szeme sarkából még látni kénytelen a távolabbi felnőtt csoport akciójának végét. Látszólag egy sallernál nem ér többet senkinek a jutalom, ami, tőle nézve egészen olyan, mint egy aszott végtag. Kissé félrebillenti a fejét gondolkozásba merülvén, és hát nem is az ő szerencséje lenne, ha az Izgága ne venné észre, és ne trappolna máris felé. De előtte még megtorpan, talán ez lenne az esély visszahátrálni az ismeretlenbe, jaj, bugyuta egy gondolat: elfutni egy gyerek elől?
Nincs mit tenni, ez így marad. Nem fut el. Nem is igazán közeledik. Döbbenten áll, éppen megéli azt az értelmezhetetlen érzés, ami mellkasa közepén olyasmi mint egy tavaszi hóolvadás. Pont olyan furcsán hideg, furcsán feltartóztathatatlan és mégis megkönnyebbülést hozó. Ha Balarick nem Balarick lenne biztosan leguggolna, karját nyújtaná és egy jó hangos, artikulált XURRA, hát itt vagy! felkiáltást eresztene meg a messzeségbe. De Ő csak Ő marad, erre neki nincs érzelmi keret. Amikor a kislány már elegendő közelségbe kerül, megköszörüli torkát. Nézi a kis robogó porontyot, és szája szegletében rángatózik egy izmocska. A közeledő lendülettől kissé meghőkölni látszik, a végén még képes, és letarolja őt a kölyök. Feldönti. Békanyúzót állít a térdébe véletlen üdvözlésképp. Vagy még rosszabb: megöleli. Az összes lehetőség ugyanolyan súllyal jó vagy rossz, szóval nem szükséges választania.*
- Hát, igen... itt. Meg te is. Öhm, jól vagy?
*Ennyi puhatolózás telik neki, talán két egymás mellé nőtt szikladarab is több természetességet sugároz egymás felé. Mindegy is. Mindegy, és észre sem veszi, hogy a kérdőmondat végére a nagy feszélyezettségben úgy sikerült halványan elmosolyodnia, hogy fel se tűnt neki.*
//Érintőlegesen Reyraa, Ikta, Khul'ie, Milhen//
*Örök bélyege, vagy talán a gondviselés csúf fintora, hogy pont Ő lehetne események megfejtésének kulcsa, érdekesnek tűnő kérdések válaszának tudója, amikor mindössze egy sokadik járókelő, egy utolsó utáni nímand akarna maradni. Valaki, aki szándékosan egészen biztosan nem keresi a kalandokat. Állítólag most még a nap legbölcsebbje cím akaratlan birtokosa is lett, de szerencsére ez a sok nyűg elméletben marad, és neki nem is kell sejtenie ezekről. Nem is sejti. Nem is érdekli. Ha tudatáig jutna, hogy a sötételf lányka Apjának gondolják, biztosan a falnak kellene dőlnie.
Ha ez egy ilyen nap, akkor a Balarick-verzió is egy olyan nap. Ő nem a kedvesen mosolyogva gyerekhez beszélő fajta. Bár, ahogy öregszik egyre furcsább szokásokat vesz fel, például hosszasan töprengett Xurra hiányán. Lám, a dolgokon való átlépés könnyedsége megy olyan egyszerűen. Nem ő a környék legügyesebbje, szóval kétség sem férhet ahhoz hogy a szeme sarkából még látni kénytelen a távolabbi felnőtt csoport akciójának végét. Látszólag egy sallernál nem ér többet senkinek a jutalom, ami, tőle nézve egészen olyan, mint egy aszott végtag. Kissé félrebillenti a fejét gondolkozásba merülvén, és hát nem is az ő szerencséje lenne, ha az Izgága ne venné észre, és ne trappolna máris felé. De előtte még megtorpan, talán ez lenne az esély visszahátrálni az ismeretlenbe, jaj, bugyuta egy gondolat: elfutni egy gyerek elől?
Nincs mit tenni, ez így marad. Nem fut el. Nem is igazán közeledik. Döbbenten áll, éppen megéli azt az értelmezhetetlen érzés, ami mellkasa közepén olyasmi mint egy tavaszi hóolvadás. Pont olyan furcsán hideg, furcsán feltartóztathatatlan és mégis megkönnyebbülést hozó. Ha Balarick nem Balarick lenne biztosan leguggolna, karját nyújtaná és egy jó hangos, artikulált XURRA, hát itt vagy! felkiáltást eresztene meg a messzeségbe. De Ő csak Ő marad, erre neki nincs érzelmi keret. Amikor a kislány már elegendő közelségbe kerül, megköszörüli torkát. Nézi a kis robogó porontyot, és szája szegletében rángatózik egy izmocska. A közeledő lendülettől kissé meghőkölni látszik, a végén még képes, és letarolja őt a kölyök. Feldönti. Békanyúzót állít a térdébe véletlen üdvözlésképp. Vagy még rosszabb: megöleli. Az összes lehetőség ugyanolyan súllyal jó vagy rossz, szóval nem szükséges választania.*
- Hát, igen... itt. Meg te is. Öhm, jól vagy?
*Ennyi puhatolózás telik neki, talán két egymás mellé nőtt szikladarab is több természetességet sugároz egymás felé. Mindegy is. Mindegy, és észre sem veszi, hogy a kérdőmondat végére a nagy feszélyezettségben úgy sikerült halványan elmosolyodnia, hogy fel se tűnt neki.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-12 22:52:47
Üzenet elküldve: 2019-09-12 22:52:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Xurra//
//Érintőlegesen Khul'ie, Reyraa, Balarick//
*A váratlan felajánláson pislog kettőt, amíg megérti a történteket. Magasba emeli öklének kalapácsát, hogy lesújtson a szemtelen taknyosra egy ilyen vereség után.*
~Ez a nyominger viccet akar belőlem csinálni?! Nem kell a vigaszdíj! Takarodj a kis lyukadba és örülj ennek a cseppnyi sikernek a kínjaid közepette.~
*Pulykaméreggel telve lezúdítja a kezét, remélve, hogy most nem szakítják meg, és ingerülten összekócolja a kislány haját.*
- Ha Pim látná ezt... Talán örülne...
*Ez a kis színjáték is csak a nyűgössége miatt valósulhatott meg, de utólag mindenki okosabb.
Igyekszik mihamarabb otthagyni a kiscsoportot. Elérve Balarick sarkát befordul és kapkodni kezdi a lábait, nehogy a kiskiskisfőnök meggondolja magát.*
~Mibe töröljem majd a kezem?~
*Szaladnak át az agyán a gondolatok, hogy hova törölje a hajból rajtamaradt mocskot. Ezennel végleg hátrahagyja a társaságot.*
//Őrjárat//
//Xurra//
//Érintőlegesen Khul'ie, Reyraa, Balarick//
*A váratlan felajánláson pislog kettőt, amíg megérti a történteket. Magasba emeli öklének kalapácsát, hogy lesújtson a szemtelen taknyosra egy ilyen vereség után.*
~Ez a nyominger viccet akar belőlem csinálni?! Nem kell a vigaszdíj! Takarodj a kis lyukadba és örülj ennek a cseppnyi sikernek a kínjaid közepette.~
*Pulykaméreggel telve lezúdítja a kezét, remélve, hogy most nem szakítják meg, és ingerülten összekócolja a kislány haját.*
- Ha Pim látná ezt... Talán örülne...
*Ez a kis színjáték is csak a nyűgössége miatt valósulhatott meg, de utólag mindenki okosabb.
Igyekszik mihamarabb otthagyni a kiscsoportot. Elérve Balarick sarkát befordul és kapkodni kezdi a lábait, nehogy a kiskiskisfőnök meggondolja magát.*
~Mibe töröljem majd a kezem?~
*Szaladnak át az agyán a gondolatok, hogy hova törölje a hajból rajtamaradt mocskot. Ezennel végleg hátrahagyja a társaságot.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-12 22:44:03
Üzenet elküldve: 2019-09-12 22:44:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Khul, Reyraa//
*Elhúzza a száját, miközben a csúnyácska kis leány után bámul. Nem baj, fő az első benyomás és ez alighanem rendben lesz a kettősnél.
A férfi szavaira csak bólint. A zöld szemek kíváncsian fürkészik az arcot, majd hanyagul a kalap karimájához emeli kezét, afféle katonás tisztelgésképp.*
-Milhen Raeymoor.
*Széles mosoly kíséretében fogadja az invitációt, majd szegődik melléjük harmadiknak. Meglehetősen szaporán kell lépkednie, ha tartani kívánja a tempót a hosszúléptű duóval.*
-Ó, bármit megcsinálok. Ha kell, takarítok, ha szükség van rá, lótifuti vagyok... Segítek bármiben.
*Toldja meg egy határozott bólintással mondandóját, majd felpillant. Nem tűnik éppenséggel veszélytelennek a kettős, de míg a férfit el tudja helyezni a "zsoldos" skatulyájában, a nőt kevésbé. Noha a tenger és a Kikötő melegágya a tetovált alakoknak, valahogy úgy érzi, a leány biztosan nem helyi, sőt, valószínűsíti, hogy igen csak távolról érkezett.*
-És... Ti kinek dolgoztok?
*Kérdi óvatosan, miközben a piszkoszöld tekintet továbbkúszik Reyraaról. A Kikötő egy íratlan szabálya, hogy nem érdemes sokáig bámulni senkit, mert könnyen eljárnak a kezek.*
//Őrjárat//
//Khul, Reyraa//
*Elhúzza a száját, miközben a csúnyácska kis leány után bámul. Nem baj, fő az első benyomás és ez alighanem rendben lesz a kettősnél.
A férfi szavaira csak bólint. A zöld szemek kíváncsian fürkészik az arcot, majd hanyagul a kalap karimájához emeli kezét, afféle katonás tisztelgésképp.*
-Milhen Raeymoor.
*Széles mosoly kíséretében fogadja az invitációt, majd szegődik melléjük harmadiknak. Meglehetősen szaporán kell lépkednie, ha tartani kívánja a tempót a hosszúléptű duóval.*
-Ó, bármit megcsinálok. Ha kell, takarítok, ha szükség van rá, lótifuti vagyok... Segítek bármiben.
*Toldja meg egy határozott bólintással mondandóját, majd felpillant. Nem tűnik éppenséggel veszélytelennek a kettős, de míg a férfit el tudja helyezni a "zsoldos" skatulyájában, a nőt kevésbé. Noha a tenger és a Kikötő melegágya a tetovált alakoknak, valahogy úgy érzi, a leány biztosan nem helyi, sőt, valószínűsíti, hogy igen csak távolról érkezett.*
-És... Ti kinek dolgoztok?
*Kérdi óvatosan, miközben a piszkoszöld tekintet továbbkúszik Reyraaról. A Kikötő egy íratlan szabálya, hogy nem érdemes sokáig bámulni senkit, mert könnyen eljárnak a kezek.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-12 18:56:47
Üzenet elküldve: 2019-09-12 18:56:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Milhen, Khul//
//Érintőlegesen Balarick, Ikta, Xurra//
*Legnagyobb örömére eltávozik körükből a nő, aki amúgy férfi. Rey úgy véli, megsértették azt a hatalmas önbecsülését, aminek sok alapja biztosan nincsen. Nem is nagyon izgatja a dolog, persze Khul pofonja mosolyt csal arcára, de ez kívülről nem látszik, mert még időben elnyomja. Nem gazán kenyere a káröröm.
Xurra viszont jelét adja koszos kis külseje alatt megbúvó nemes lelkének, legalábbis egy kis szelet jóság csak szorult belé, ugyanis hajlandónak mutatkozik átadni a jöttment mélységinek a hőn áhított kezet. Talán jobb is így, ki tudja, miféle bosszút forralna a fejében Ikta.
Az eseményeknek közel sincs vége, bár Reyraa szívesen visszatérne eredeti feladatukhoz, a páros őrjárathoz, további furcsa alakok érkeznek. Úgy látszik, ez már csak ilyen nap, a karmájuk bevonzza a kikötői népséget. Először a nemrég kiszúrt férfi jön közelebb, talán mégsem csak egy kíváncsi járókelő. A kis taknyos nagyon megörül neki, lehet tényleg igaza lesz Khulnak, és az apja találta meg a csavargót.*
~Ha tényleg az apja lenne, nem így fogadná a balhéba keveredett kölykét, az tuti.~
*A másik nőhöz fordul.*
- Reyraa vagyok.
*Rövid, tömör bemutatkozás, nem fecseg összevissza, azt majd úgyis megteszi helyette Khul. Több figyelmet nagyon nem is fordít a jövevényre, ha kedve van, úgyis velük tart, és majd úgyis kérdez, ha tudni akar valamit. Csak induljanak végre, mert még vissza is kéne érniük estére, és jelenteni az észrevételeket. Remélhetőleg nem akadnak össze mással, akire további drága időt kéne vesztegetni.*
//Őrjárat//
//Milhen, Khul//
//Érintőlegesen Balarick, Ikta, Xurra//
*Legnagyobb örömére eltávozik körükből a nő, aki amúgy férfi. Rey úgy véli, megsértették azt a hatalmas önbecsülését, aminek sok alapja biztosan nincsen. Nem is nagyon izgatja a dolog, persze Khul pofonja mosolyt csal arcára, de ez kívülről nem látszik, mert még időben elnyomja. Nem gazán kenyere a káröröm.
Xurra viszont jelét adja koszos kis külseje alatt megbúvó nemes lelkének, legalábbis egy kis szelet jóság csak szorult belé, ugyanis hajlandónak mutatkozik átadni a jöttment mélységinek a hőn áhított kezet. Talán jobb is így, ki tudja, miféle bosszút forralna a fejében Ikta.
Az eseményeknek közel sincs vége, bár Reyraa szívesen visszatérne eredeti feladatukhoz, a páros őrjárathoz, további furcsa alakok érkeznek. Úgy látszik, ez már csak ilyen nap, a karmájuk bevonzza a kikötői népséget. Először a nemrég kiszúrt férfi jön közelebb, talán mégsem csak egy kíváncsi járókelő. A kis taknyos nagyon megörül neki, lehet tényleg igaza lesz Khulnak, és az apja találta meg a csavargót.*
~Ha tényleg az apja lenne, nem így fogadná a balhéba keveredett kölykét, az tuti.~
*A másik nőhöz fordul.*
- Reyraa vagyok.
*Rövid, tömör bemutatkozás, nem fecseg összevissza, azt majd úgyis megteszi helyette Khul. Több figyelmet nagyon nem is fordít a jövevényre, ha kedve van, úgyis velük tart, és majd úgyis kérdez, ha tudni akar valamit. Csak induljanak végre, mert még vissza is kéne érniük estére, és jelenteni az észrevételeket. Remélhetőleg nem akadnak össze mással, akire további drága időt kéne vesztegetni.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:56:56
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:56:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Reyraa, Milhen//
//Érintőlegesen Balarick, Ikta, Xurra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Khul természetesen Iktával van elfoglalva, meg a kis tökömöccsével, így a távolból szemlélődő és kissé befordult Balarickot nem látja, jóllehet szem nem forog vérben, s már éppen feltenné azt a bizonyos ütés utáni kérdést, amikor is, kissé felgyorsulnak az események. Reyraa úgyis elmondja majd mit látott, neki volt ideje nézelődni, s a keze akár ellenzőként kerülhet szemöldökéhez és nem ökölbe szorítva más arcába. Hevesen bólogat az általa feltett kérdésre, miközben a kar ismét gazdát cserél, de ezúttal sem néhai gazdatestéhez kerül.*
- Meg... meg, jah, nah, most már legalább van egy jobbkezed! *Röhög fel a távozó Iktára, aki vagy elveszi a felkínált kezet Xurrától, vagy a kiscsaj utánavágja... vagy nem történik semmi sem... az már végeredményben mindegy. Persze Xurra felkiáltására már észreveszi a távolból figyelő szerzetet.*
- Úgy-úgy, megvan apád végre, te kis bajkeverő! *Int neki felkacagva, aztán vállát megvonva néz fel a közeledő Milhenre, aki a lány elé guggolna, aki meg elrohan. Valóban komédiába illő ez az egész, de Khul egyszerű ember, mindig csak a lényeges dolgokkal foglalkozik, a mondvacsinált marhaságok és felesleges időhúzás nem különösebben érdekli. Jelen esetben Reyraaval és végre, egy harmadik megjelenő értelmes nőszeméllyel... velük foglalkozik, miközben Xurra után néz, majd kezét nyújtja Milhennek:*
- Rá se ránts, mindig ezt csinálja! *Legyint egyet.* Khul'ie Vantruez. De induljunk, ezer a dolog, közben meg jöhetsz velünk és elmondhatod, pontosan mire gondolsz, ha jónak látod! *Biccent a lánynak.*
- Rey, indulunk, itt nincs több dolog, szem fül nyitva, vettem. *Mondja, mintha ismét mondták volna. Megrázza a fejét, majd lendületesen megindul a dokkok irányába, feltéve, ha valamelyikük nem állítja meg.*
//Őrjárat//
//Reyraa, Milhen//
//Érintőlegesen Balarick, Ikta, Xurra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Khul természetesen Iktával van elfoglalva, meg a kis tökömöccsével, így a távolból szemlélődő és kissé befordult Balarickot nem látja, jóllehet szem nem forog vérben, s már éppen feltenné azt a bizonyos ütés utáni kérdést, amikor is, kissé felgyorsulnak az események. Reyraa úgyis elmondja majd mit látott, neki volt ideje nézelődni, s a keze akár ellenzőként kerülhet szemöldökéhez és nem ökölbe szorítva más arcába. Hevesen bólogat az általa feltett kérdésre, miközben a kar ismét gazdát cserél, de ezúttal sem néhai gazdatestéhez kerül.*
- Meg... meg, jah, nah, most már legalább van egy jobbkezed! *Röhög fel a távozó Iktára, aki vagy elveszi a felkínált kezet Xurrától, vagy a kiscsaj utánavágja... vagy nem történik semmi sem... az már végeredményben mindegy. Persze Xurra felkiáltására már észreveszi a távolból figyelő szerzetet.*
- Úgy-úgy, megvan apád végre, te kis bajkeverő! *Int neki felkacagva, aztán vállát megvonva néz fel a közeledő Milhenre, aki a lány elé guggolna, aki meg elrohan. Valóban komédiába illő ez az egész, de Khul egyszerű ember, mindig csak a lényeges dolgokkal foglalkozik, a mondvacsinált marhaságok és felesleges időhúzás nem különösebben érdekli. Jelen esetben Reyraaval és végre, egy harmadik megjelenő értelmes nőszeméllyel... velük foglalkozik, miközben Xurra után néz, majd kezét nyújtja Milhennek:*
- Rá se ránts, mindig ezt csinálja! *Legyint egyet.* Khul'ie Vantruez. De induljunk, ezer a dolog, közben meg jöhetsz velünk és elmondhatod, pontosan mire gondolsz, ha jónak látod! *Biccent a lánynak.*
- Rey, indulunk, itt nincs több dolog, szem fül nyitva, vettem. *Mondja, mintha ismét mondták volna. Megrázza a fejét, majd lendületesen megindul a dokkok irányába, feltéve, ha valamelyikük nem állítja meg.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-09 18:59:31
Üzenet elküldve: 2019-09-09 18:59:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat és kicsit távolabb is//
*Xurra tejbetök pislogással veszi át Rogot. Nem a sima, átlag tejbetök félével, hanem olyannal, ami már két napja ázik egészen megereszkedve. Közben bejátszik az orrából csurrangató híg takonypatakocska útjába tolt nyalás, amit teljesen természetesen prezentál a világ elé.
Rogarrt ölelve pislog Reyraara. Az Ismered? kérdésre megrázza a fejét, a Tettél ellene valamit résznél Xurra először kicsit megszaporázza a fejrázás ütemét, de az ez által sugallt határozottság úgy párolog el, mint savanyúbab után a pukkantás egy szeles napon. A fejrázás először ingatássá kóvályodik, egy hasas harang járását idézve, aztán teljesen útját veszti, és kiváltja a pocokszerű tanácstalanságba puffadó arc mellé járó ütemtelen vállrángatás. Ennyire komoly összefüggések kibogozására igazán nem készült fel így hirtelen.
Már a nyelvén van, hogy óvást emeljen, mert ő nem sehonnai! Ő kérem szépen inneni, a leégett árvaházból. Csak míg a városban volt, közben elbontották. Szóval... végül is, ha ragaszkodunk a tényekhez, akkor a jelen helyzetet nézve mégis helytálló a dolog. Ezt így sikerül is átpasszíroznia a morális és logikai útvesztőkön, míg levegőt vesz a közbemagyarázáshoz. Az okafogyottá vált vétó farvizén elmélázó tekintete ismerős alakon esik pofára. Úgy derül fel a rút arcocska, hogy egy karikatúrát se lehetne végletesebbre húzni.*
- Itt vagy! *kiált egyenesen Balarick felé teljes önkívületben. A lábai önkéntelenül indulnak meg felé, de pár lépés után megtorpan és visszakanyarodik az épp indulni készülő fura-nő felé.*
- Legyen Pim *bólint inkább magának és a mélységi kezébe nyomja az egykori Rogot. Mióta Xurra vendégtulajdonos lett, sok dolgot átértékelt. A Vendég komoly, felelősségteljes dolog. Bizony. Neki vendége lett, Balaricknak meg gondja, valahogy így kapaszkodott meg az egyezség, aminél Balarick talán egy marék toklásszal is jobban járt volna... De akkor is eljött! Pedig Xurra egy kicsit aggódott, mert egy kicsit kapkodott a levéllel, Balarick pedig nem olvas valami jól (már ami Xurra írásnak csúfolt krix kraxait illeti).
Szóval neki most már itt van Balarick. Rog pedig amúgy is kezd eléggé megviselt lenni hozzá, hogy Pimre keresztelve feketén bűzölgő masszává magasztosuljon. Ha szükség van rá, mindenkinek jár, hogy kezet nyújtsanak felé. Xurra pedig pontosan ezt teszi. Mert Xurra a szó szerinti értelmezések bajnoka.
Egy gyors vargabetűvel még megköszönné a visszaszolgáltatást is a Sellős-kettősnek is. Főleg a Khúl nevű fickónak, de megint fennforgás van. Komolyan, az elmúlt évben talán összesen sem közelítették meg annyian a rút kis mélységit, mint most délelőtt. És már megint mosolyognak rá, és beszélnek hozzá. Egyenesen hozzá, bele az arcába bele. Xurra először kicsit megilletődik, azután viszont beszívja az ajkait és egy darabig dermedten áll. Csak a szeme jár, ami teljes vertikális terjedelmében végigpásztázza Milhent egymás után pontosan két és háromnegyedszer.*
- Szemét sirályok! *böffen ki belőle a patriotizmus, mert tök nyilvánvaló, hogy a kalapos velük van! Teljesen triviális megállapítás, hogy egy szörnyen rosszul álcázott kémről van szó. Így hát a mélyfilozófiai kinyilatkozás után mindjárt spurizik is, egyenesen Balarick felé.*
//Őrjárat és kicsit távolabb is//
*Xurra tejbetök pislogással veszi át Rogot. Nem a sima, átlag tejbetök félével, hanem olyannal, ami már két napja ázik egészen megereszkedve. Közben bejátszik az orrából csurrangató híg takonypatakocska útjába tolt nyalás, amit teljesen természetesen prezentál a világ elé.
Rogarrt ölelve pislog Reyraara. Az Ismered? kérdésre megrázza a fejét, a Tettél ellene valamit résznél Xurra először kicsit megszaporázza a fejrázás ütemét, de az ez által sugallt határozottság úgy párolog el, mint savanyúbab után a pukkantás egy szeles napon. A fejrázás először ingatássá kóvályodik, egy hasas harang járását idézve, aztán teljesen útját veszti, és kiváltja a pocokszerű tanácstalanságba puffadó arc mellé járó ütemtelen vállrángatás. Ennyire komoly összefüggések kibogozására igazán nem készült fel így hirtelen.
Már a nyelvén van, hogy óvást emeljen, mert ő nem sehonnai! Ő kérem szépen inneni, a leégett árvaházból. Csak míg a városban volt, közben elbontották. Szóval... végül is, ha ragaszkodunk a tényekhez, akkor a jelen helyzetet nézve mégis helytálló a dolog. Ezt így sikerül is átpasszíroznia a morális és logikai útvesztőkön, míg levegőt vesz a közbemagyarázáshoz. Az okafogyottá vált vétó farvizén elmélázó tekintete ismerős alakon esik pofára. Úgy derül fel a rút arcocska, hogy egy karikatúrát se lehetne végletesebbre húzni.*
- Itt vagy! *kiált egyenesen Balarick felé teljes önkívületben. A lábai önkéntelenül indulnak meg felé, de pár lépés után megtorpan és visszakanyarodik az épp indulni készülő fura-nő felé.*
- Legyen Pim *bólint inkább magának és a mélységi kezébe nyomja az egykori Rogot. Mióta Xurra vendégtulajdonos lett, sok dolgot átértékelt. A Vendég komoly, felelősségteljes dolog. Bizony. Neki vendége lett, Balaricknak meg gondja, valahogy így kapaszkodott meg az egyezség, aminél Balarick talán egy marék toklásszal is jobban járt volna... De akkor is eljött! Pedig Xurra egy kicsit aggódott, mert egy kicsit kapkodott a levéllel, Balarick pedig nem olvas valami jól (már ami Xurra írásnak csúfolt krix kraxait illeti).
Szóval neki most már itt van Balarick. Rog pedig amúgy is kezd eléggé megviselt lenni hozzá, hogy Pimre keresztelve feketén bűzölgő masszává magasztosuljon. Ha szükség van rá, mindenkinek jár, hogy kezet nyújtsanak felé. Xurra pedig pontosan ezt teszi. Mert Xurra a szó szerinti értelmezések bajnoka.
Egy gyors vargabetűvel még megköszönné a visszaszolgáltatást is a Sellős-kettősnek is. Főleg a Khúl nevű fickónak, de megint fennforgás van. Komolyan, az elmúlt évben talán összesen sem közelítették meg annyian a rút kis mélységit, mint most délelőtt. És már megint mosolyognak rá, és beszélnek hozzá. Egyenesen hozzá, bele az arcába bele. Xurra először kicsit megilletődik, azután viszont beszívja az ajkait és egy darabig dermedten áll. Csak a szeme jár, ami teljes vertikális terjedelmében végigpásztázza Milhent egymás után pontosan két és háromnegyedszer.*
- Szemét sirályok! *böffen ki belőle a patriotizmus, mert tök nyilvánvaló, hogy a kalapos velük van! Teljesen triviális megállapítás, hogy egy szörnyen rosszul álcázott kémről van szó. Így hát a mélyfilozófiai kinyilatkozás után mindjárt spurizik is, egyenesen Balarick felé.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-09 02:08:36
Üzenet elküldve: 2019-09-09 02:08:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
*Éppen csak, hogy messzire hajítja a pirosló almát, mikor figyelmes lesz az előtte zajlódó közjátékra. A piszkoszöld szemek vadul pásztázzák az arcokat, állkapcsa pedig még a rágásban is megáll a nagy koncentráció közepette. Persze, az efféle jelenetek errefelé mindennaposak, az ő érdeklődését azonban még is felkelti. Termetes fegyveresek, ám még sem tűnnek sem Patkánynak, sem tengerésznek, legalábbis nem olyannak, akit ismerne.
Kíváncsian nézi végig, ahogy a mélységi hím elkotródik, majd lenyelve az utolsó falatot széles mosolyt ölt és a hármashoz lép.*
-Nem akarom megzavarni magukat, de ez nem volt mindennapi.
*Csettint egyet nyelvével elismerően, majd vidoran, élénken csillogó szemmel néz elébb a sötételfre, majd a férfira. Tekintete a kardmarkolaton nyugvó kézre terelődik, s jobbnak is látja háta mögül maga elé helyezni sajátjait, csak a miheztartás végett.*
-A közelben jártam, s megláttam magukat... Tudják, munkát keresek, s két ekkora harcosnak biztos elkél segítség... Valahol.
*Vonja meg vállát, töretlen mosollyal tekintve a kettősre. Szemében nincs félelem, inkább élénkség, mi akkor is kitart, mikor észreveszi az aprócska mélységi nőstényt.*
-Jé, hát szia!
*Hajol le Xurrához térdének támaszkodva. Csak is azért vette észre a koszos kis utcakölyköt, mert alighanem a kettőssel van. Tekintete nem kúszik az égett arcra vagy a koszos ruhára, a piszkoszöld szempár kitartóan mosolyog a leány napsárga íriszébe, arcára pedig nem ül ki undor vagy viszolygás.*
-Én Milhen vagyok, a Te neved micsoda?
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2019.09.09 11:18:09, a következő indokkal:
Elütések javítva
//Őrjárat//
*Éppen csak, hogy messzire hajítja a pirosló almát, mikor figyelmes lesz az előtte zajlódó közjátékra. A piszkoszöld szemek vadul pásztázzák az arcokat, állkapcsa pedig még a rágásban is megáll a nagy koncentráció közepette. Persze, az efféle jelenetek errefelé mindennaposak, az ő érdeklődését azonban még is felkelti. Termetes fegyveresek, ám még sem tűnnek sem Patkánynak, sem tengerésznek, legalábbis nem olyannak, akit ismerne.
Kíváncsian nézi végig, ahogy a mélységi hím elkotródik, majd lenyelve az utolsó falatot széles mosolyt ölt és a hármashoz lép.*
-Nem akarom megzavarni magukat, de ez nem volt mindennapi.
*Csettint egyet nyelvével elismerően, majd vidoran, élénken csillogó szemmel néz elébb a sötételfre, majd a férfira. Tekintete a kardmarkolaton nyugvó kézre terelődik, s jobbnak is látja háta mögül maga elé helyezni sajátjait, csak a miheztartás végett.*
-A közelben jártam, s megláttam magukat... Tudják, munkát keresek, s két ekkora harcosnak biztos elkél segítség... Valahol.
*Vonja meg vállát, töretlen mosollyal tekintve a kettősre. Szemében nincs félelem, inkább élénkség, mi akkor is kitart, mikor észreveszi az aprócska mélységi nőstényt.*
-Jé, hát szia!
*Hajol le Xurrához térdének támaszkodva. Csak is azért vette észre a koszos kis utcakölyköt, mert alighanem a kettőssel van. Tekintete nem kúszik az égett arcra vagy a koszos ruhára, a piszkoszöld szempár kitartóan mosolyog a leány napsárga íriszébe, arcára pedig nem ül ki undor vagy viszolygás.*
-Én Milhen vagyok, a Te neved micsoda?
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2019.09.09 11:18:09, a következő indokkal:
Elütések javítva
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-09 01:55:22
Üzenet elküldve: 2019-09-09 01:55:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Balarick, Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már nyúlna a kézért, ami elengedhetetlen Pim történetének bemutatásához, de sajna másnak is. Az ütés telibe kapja az orrát. Ő is szerez egy szép foltot az orra alá, hasonlatosat a kislányéhoz, persze, a nagyobbaknak nagyobb jár. Élvezettel nyalja le az ily módon elérhető vért.
Újra talpon teremti magát, nehogy az agresszív kiskiskisfőnök újra megtalálja ütni. Nem adja fel a reményt, hogy értelmes emberekbe futott. Pim története a karon látottak alapján felvázolt halovány világ éterébe lőtt sejtelmes találgatások egyvelege, amit egyből betölt szájába és elmond.*
~De nagy szája itt valakiknek. Csak csoportban tudnak ugatni.~
*A ficsúrnő már korábban leírta magát az idétlen mélységi találkozós megjegyzésével, amit csak továbbsüllyeszt helyzeti emberfölény miatti beképzeltségével.
A kéz rögtönzött eredete látszólag nem hatja meg a hallgatóságot. Ismerik a gyereket, vagy véletlenszerűen őt választotta az logikátlan közös empátia, mindegy. Nem szeretne ilyen szellemi szinten álló embereket az ismerősi körében tudni.
Ha a történet után a mélységi nő szóvá teszi, hogy még nem fogta fel a lökdösődés okát, akkor egy mondatban összefoglalja a mondandója lényegét.*
- Elnézést, amiért nem akarom, hogy egy elhunyt barátom tagjával játszadozzon egy sehonnai utcagyerek!
~Talán így megérti.~
*A győzelmi zászló nem neki áll. Kénytelen felismerni a vert helyzetet és elkotródni onnan.*
- A kikötő megbosszulja a sajátjait!
*Ezzel búcsúzkodik tőlük, befejezve a fámát. Figyelmeztetése nélkül is megindulna, nem kell noszogatni hozzá.
Ha elengedik, akkor elmegy. Elérve a sarkot észrevesz egy kukkoló alakot, aki okosan nem csatlakozott az utcai eseményekhez.*
- A nap legbölcsebbje.
*Ennyit szán rá a saját drága idejéből, majd továbbáll a célja felé. Meg kell tudnia, hogy mi az a "XURRA", ami a házak faláról köszön vissza.*
//Őrjárat//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Balarick, Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már nyúlna a kézért, ami elengedhetetlen Pim történetének bemutatásához, de sajna másnak is. Az ütés telibe kapja az orrát. Ő is szerez egy szép foltot az orra alá, hasonlatosat a kislányéhoz, persze, a nagyobbaknak nagyobb jár. Élvezettel nyalja le az ily módon elérhető vért.
Újra talpon teremti magát, nehogy az agresszív kiskiskisfőnök újra megtalálja ütni. Nem adja fel a reményt, hogy értelmes emberekbe futott. Pim története a karon látottak alapján felvázolt halovány világ éterébe lőtt sejtelmes találgatások egyvelege, amit egyből betölt szájába és elmond.*
~De nagy szája itt valakiknek. Csak csoportban tudnak ugatni.~
*A ficsúrnő már korábban leírta magát az idétlen mélységi találkozós megjegyzésével, amit csak továbbsüllyeszt helyzeti emberfölény miatti beképzeltségével.
A kéz rögtönzött eredete látszólag nem hatja meg a hallgatóságot. Ismerik a gyereket, vagy véletlenszerűen őt választotta az logikátlan közös empátia, mindegy. Nem szeretne ilyen szellemi szinten álló embereket az ismerősi körében tudni.
Ha a történet után a mélységi nő szóvá teszi, hogy még nem fogta fel a lökdösődés okát, akkor egy mondatban összefoglalja a mondandója lényegét.*
- Elnézést, amiért nem akarom, hogy egy elhunyt barátom tagjával játszadozzon egy sehonnai utcagyerek!
~Talán így megérti.~
*A győzelmi zászló nem neki áll. Kénytelen felismerni a vert helyzetet és elkotródni onnan.*
- A kikötő megbosszulja a sajátjait!
*Ezzel búcsúzkodik tőlük, befejezve a fámát. Figyelmeztetése nélkül is megindulna, nem kell noszogatni hozzá.
Ha elengedik, akkor elmegy. Elérve a sarkot észrevesz egy kukkoló alakot, aki okosan nem csatlakozott az utcai eseményekhez.*
- A nap legbölcsebbje.
*Ennyit szán rá a saját drága idejéből, majd továbbáll a célja felé. Meg kell tudnia, hogy mi az a "XURRA", ami a házak faláról köszön vissza.*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:36:34
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:36:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Balarick, Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mélységi férfi összehord mindenfélét, de Rey sem most jött le a falvédőről, így csak egy megvető mosollyal nyugtázza a hallottakat. Az viszont felettébb zavarja, hogy nem kap választ a kérdésére, csak összevissza mondatokat és kusza történetet. Már éppen megjegyezné, hogy azért illene válaszolni, amikor történik egy s más. Nem tudja, hogy Khul kiáltására, vagy egy pillanattal előbb kapta elő tőrét, de arra észnél, hogy a kezében van, s fenyegetően mered a kötekedőre. Nem szándéka bántani senkit, de azért nem árt, ha az ilyen alakok tudják, kivel állnak szemben. Főleg ezen a vidéken.*
- Hé, haver, az ilyen hirtelen mozdulatokat mellőzd, kérlek.
*Szólal meg csendes, nyugodt hangon.*
-Sajnos van pár beépült reflexem, a végén még egészen véletlenül beléd áll valami, mielőtt észrevenném.
*Amennyiben a helyzet lenyugodni látszik, a tőr is visszakerül a helyére.*
~Mi a faszt képzel ez magáról? ~
-Amúgy örülnék, ha válaszolnál a kérdésemre...
*Fűzi hozzá, kissé élesebb hangnemben, és amennyiben nem kap választ, a kiscsaj felé fordul, és inkább tőle érdeklődik.*
-Ismered? Tettél ellene valamit, vagy csak úgy beléd kötött?
*Karját keresztbe fonja, majd fél szemmel elnéz a kis csoport felett, és még akad a szeme egy férfin. Távolabb áll ugyan, de mintha őket figyelné. Rey úgy dönt, nem érdemes felhívni rá a többiek figyelmét, könnyen lehet, hogy csak egy kíváncsi járókelő. Bár itt a kikötőben a kíváncsiság gyakran a vesztét okozhatja bárkinek... *
//Őrjárat//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Balarick, Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mélységi férfi összehord mindenfélét, de Rey sem most jött le a falvédőről, így csak egy megvető mosollyal nyugtázza a hallottakat. Az viszont felettébb zavarja, hogy nem kap választ a kérdésére, csak összevissza mondatokat és kusza történetet. Már éppen megjegyezné, hogy azért illene válaszolni, amikor történik egy s más. Nem tudja, hogy Khul kiáltására, vagy egy pillanattal előbb kapta elő tőrét, de arra észnél, hogy a kezében van, s fenyegetően mered a kötekedőre. Nem szándéka bántani senkit, de azért nem árt, ha az ilyen alakok tudják, kivel állnak szemben. Főleg ezen a vidéken.*
- Hé, haver, az ilyen hirtelen mozdulatokat mellőzd, kérlek.
*Szólal meg csendes, nyugodt hangon.*
-Sajnos van pár beépült reflexem, a végén még egészen véletlenül beléd áll valami, mielőtt észrevenném.
*Amennyiben a helyzet lenyugodni látszik, a tőr is visszakerül a helyére.*
~Mi a faszt képzel ez magáról? ~
-Amúgy örülnék, ha válaszolnál a kérdésemre...
*Fűzi hozzá, kissé élesebb hangnemben, és amennyiben nem kap választ, a kiscsaj felé fordul, és inkább tőle érdeklődik.*
-Ismered? Tettél ellene valamit, vagy csak úgy beléd kötött?
*Karját keresztbe fonja, majd fél szemmel elnéz a kis csoport felett, és még akad a szeme egy férfin. Távolabb áll ugyan, de mintha őket figyelné. Rey úgy dönt, nem érdemes felhívni rá a többiek figyelmét, könnyen lehet, hogy csak egy kíváncsi járókelő. Bár itt a kikötőben a kíváncsiság gyakran a vesztét okozhatja bárkinek... *
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-08 03:06:59
Üzenet elküldve: 2019-09-08 03:06:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Sok minden változott, mióta utoljára itt járt és valahogy mégis minden ugyanolyan. A kikötő sajátos hely. Hangulata van. Azt persze fájlalja, hogy a Merina dokkját üresen kellett lássa. Az impozáns mulatóhajó annak idején a hely fűszere volt. Pikáns és drága fűszer, de egy magára valamit adó aranyifjú anélkül nem utazott itt át, hogy bele ne kóstoljon az ott kínált élvezetek ízébe. Ki tudja, merre jár most az a szépség. Talán valahol a szigeteknél horgonyoz vagy még messzebb.
A lakónegyeden átvágva nem lehet nem észrevenni a mindenünnen visszaköszönő feliratokat. Ambroggio egyelőre nem nagyon tudja hová tenni a dolgot. Valami helyi területi viszály fennhatóságot jelző villongása lehet? Esetleg egy újabb szekta? Az Intézőt sosem foglalkoztatta igazán ez a vallásos mizéria. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha a dolgai úgy kívánnák, ne tudná prezentálni a buzgó hívő ismérveit. Az ő istenei sokkal világibb természetűek voltak mindig. Örömökben, javakban és kegyekben, leginkább e szentháromságban hitt mindig.
Szemügyre veszi a nem messze magasodó vámház épületét is. Úgy hallotta, immár a kikötő nagy részét fennhatóságuk alatt tartó Patkányok székhelye. Az egykori Tündérkert felé csak egy sóhajtással kísért pillantást vet. Valószínűleg az az a hely, aminek nem fog a közelébe menni. Úgy akarja megtartani az emlékezetében, ahogy annak idején tündökölt. A színes fényekben pompázó növényekkel, a bolyhos virágokat nyíló fával a tavacska közepén, az első tündérek halk énekét idéző varázst. Nem mondhatni, hogy gyakran járt oda, de a lánykákat, akiket oda vitt, általában sikerrel bűvölte el a hely kivételes hangulata.*
A lakónegyeden átvágva nem lehet nem észrevenni a mindenünnen visszaköszönő feliratokat. Ambroggio egyelőre nem nagyon tudja hová tenni a dolgot. Valami helyi területi viszály fennhatóságot jelző villongása lehet? Esetleg egy újabb szekta? Az Intézőt sosem foglalkoztatta igazán ez a vallásos mizéria. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha a dolgai úgy kívánnák, ne tudná prezentálni a buzgó hívő ismérveit. Az ő istenei sokkal világibb természetűek voltak mindig. Örömökben, javakban és kegyekben, leginkább e szentháromságban hitt mindig.
Szemügyre veszi a nem messze magasodó vámház épületét is. Úgy hallotta, immár a kikötő nagy részét fennhatóságuk alatt tartó Patkányok székhelye. Az egykori Tündérkert felé csak egy sóhajtással kísért pillantást vet. Valószínűleg az az a hely, aminek nem fog a közelébe menni. Úgy akarja megtartani az emlékezetében, ahogy annak idején tündökölt. A színes fényekben pompázó növényekkel, a bolyhos virágokat nyíló fával a tavacska közepén, az első tündérek halk énekét idéző varázst. Nem mondhatni, hogy gyakran járt oda, de a lánykákat, akiket oda vitt, általában sikerrel bűvölte el a hely kivételes hangulata.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-07 17:41:13
Üzenet elküldve: 2019-09-07 17:41:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedező út //
* Rokir felsegíti és még azt is hagyja neki, hogy megtámaszkodjon rajta. Úgy néz ki a barbárra, nincsenek hatással a nyomasztó gondolatok. Bár időközben kitisztul az elméje, azért nem jön rosszul, hogy kifelé húzzák a helyről. Végül kiérnek arról a szörnyű helyről és tartanak egy kis pihenőt. Zrinanda örül ennek a legjobban.*
– Nem tudom, de ezek nem normálisak az biztos.* Közben köp egyet a földre. Az italra vonatkozó ötlet jól hangzik.*
– Egy ital tényleg jólesne nekem is. Menjünk is, de előtte majd megállunk egy kútnál, hogy lemossam magamról ezt a mocskot.* Azzal ha nincs kifogás, akkor el is indulhatnak. Valószínűleg fognak találni kutat útközben. Ebben az esetben jól megmosakodik, majd iszik is egy pár korty vizet. Mivel nem ismerik ki magukat a helyen, ezért a lány megkérdez egy helyit az ivóról. Kiderül, hogy két hely van a környéken. Az egyik egy puccosabb és drágább hely, aminek a neve Sellőház. A másik egy lepukkant, de legalább olcsó. Rokir ezek közül választhat.*
* Rokir felsegíti és még azt is hagyja neki, hogy megtámaszkodjon rajta. Úgy néz ki a barbárra, nincsenek hatással a nyomasztó gondolatok. Bár időközben kitisztul az elméje, azért nem jön rosszul, hogy kifelé húzzák a helyről. Végül kiérnek arról a szörnyű helyről és tartanak egy kis pihenőt. Zrinanda örül ennek a legjobban.*
– Nem tudom, de ezek nem normálisak az biztos.* Közben köp egyet a földre. Az italra vonatkozó ötlet jól hangzik.*
– Egy ital tényleg jólesne nekem is. Menjünk is, de előtte majd megállunk egy kútnál, hogy lemossam magamról ezt a mocskot.* Azzal ha nincs kifogás, akkor el is indulhatnak. Valószínűleg fognak találni kutat útközben. Ebben az esetben jól megmosakodik, majd iszik is egy pár korty vizet. Mivel nem ismerik ki magukat a helyen, ezért a lány megkérdez egy helyit az ivóról. Kiderül, hogy két hely van a környéken. Az egyik egy puccosabb és drágább hely, aminek a neve Sellőház. A másik egy lepukkant, de legalább olcsó. Rokir ezek közül választhat.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-07 15:26:05
Üzenet elküldve: 2019-09-07 15:26:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Felfedező út//
*A légkör nyomasztó, a szag gyomorforgató, és a tetemek látványa sem segíti a kellemes álmokat éjszaka. Azonban nem törik meg, úgy ahogy tartja magát, de szegény Zrinanda az aznapi ételtől már éppen meg is szabadult. Azonnal segít neki feltápászkodni, és ha hagyja a nő, akkor támaszt nyújt neki. Úgy tűnik, hogy a társát furcsa gondolatok kerülgethetik, viszont Rorkir ebből semmit sem érez. Kiskorától kezdve gyakran áldották meg sámánok, és sok őrszelleme van, nehezen hatnak rá a sötét mágikus rontások, ha hatnak egyáltalán. De látva a másikat, hamar úgy dönt, hogy talán nem a legjobb ötlet itt időzni, így belekapaszkodik, és hosszú léptekkel visszafelé igyekszik oda, ahonnan az imént jöttek. Vissza a házak közé. Ez a fajta mocsok szinte frissítően hat a barbárra a korábbihoz képest. Még a retkes utcatöltelékek látványa is jobb, mint a dögöké, így apróbb mosoly húzódik ajkára.*
-Minek vannak itt ilyen helyek?? Hát nem zavarja az embereket, akik itt élnek?
*Teszi fel kissé felháborodva, és értetlenkedve a kérdést Zrinandának.*
-Viszont, rám férne egy ital, nem tudom, te hogy vagy vele. Biztos van itt valami szomjazda.
*Aztán elhallgat, kell neki pár perc, hogy a korábban látottakat feldolgozza magában, Háttal az egyik kőfalnak dől, és vár egy picit.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.07 15:26:54
*A légkör nyomasztó, a szag gyomorforgató, és a tetemek látványa sem segíti a kellemes álmokat éjszaka. Azonban nem törik meg, úgy ahogy tartja magát, de szegény Zrinanda az aznapi ételtől már éppen meg is szabadult. Azonnal segít neki feltápászkodni, és ha hagyja a nő, akkor támaszt nyújt neki. Úgy tűnik, hogy a társát furcsa gondolatok kerülgethetik, viszont Rorkir ebből semmit sem érez. Kiskorától kezdve gyakran áldották meg sámánok, és sok őrszelleme van, nehezen hatnak rá a sötét mágikus rontások, ha hatnak egyáltalán. De látva a másikat, hamar úgy dönt, hogy talán nem a legjobb ötlet itt időzni, így belekapaszkodik, és hosszú léptekkel visszafelé igyekszik oda, ahonnan az imént jöttek. Vissza a házak közé. Ez a fajta mocsok szinte frissítően hat a barbárra a korábbihoz képest. Még a retkes utcatöltelékek látványa is jobb, mint a dögöké, így apróbb mosoly húzódik ajkára.*
-Minek vannak itt ilyen helyek?? Hát nem zavarja az embereket, akik itt élnek?
*Teszi fel kissé felháborodva, és értetlenkedve a kérdést Zrinandának.*
-Viszont, rám férne egy ital, nem tudom, te hogy vagy vele. Biztos van itt valami szomjazda.
*Aztán elhallgat, kell neki pár perc, hogy a korábban látottakat feldolgozza magában, Háttal az egyik kőfalnak dől, és vár egy picit.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.07 15:26:54
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-06 09:33:54
Üzenet elküldve: 2019-09-06 09:33:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Talán elhamarkodott döntés és meglehet, egyáltalán nem is jó ötlet, de Yeza szabadulni akar attól a sebtől. Egy napja még nem bánta volna, ha nyoma marad, ha ki kell várnia, míg begyógyul. Felpolcolt, tiszta fáslival átkötött lábbal hátradőlni a nyugalom és a gondtalanság kényelmében... Na ez az, ami neki nem jár az élettől. Az az átkozott sebhely pedig minden nyomorult lépésnél emlékezteti rá. Ezért szánja el magát. Ezért, és mert lóra kapva elvágtatni... minden porcikája ezt szeretné. Bár ki lehetne vágtatni a nekünk szabott sors csapdájából. Bár lehetne. De ilyen süppedős mocsáron nem visz át a legkiválóbb paripa sem. Attól, hogy útra kel, a gondok nem lesznek semmivé. Néhány pillanatra lemaradhatnak tőle, elfödheti őket a por, de beérik. Mindig beérik. Mindezek ellenére szaporázza meg a lépteit, hogy a dokkoknál nyeregbe kapjon.
Szorosra húzza a köpenyét és úgy vág át a Lakónegyeden, mint egy hús-vér kísértet. Meglehet, nem is több annál. Ő meg az élete... olyan, mint egy mérgező románc. Ragaszkodni valamihez, ami csak a képzeletedben a végletekig szorongatott hitedben működik, de a valóságban csak sebeket oszt. Mintha füstben próbálna lélegezni. Rosszat tesz vele, de az ösztön mégis megtölti vele végül a tüdejét.*
Szorosra húzza a köpenyét és úgy vág át a Lakónegyeden, mint egy hús-vér kísértet. Meglehet, nem is több annál. Ő meg az élete... olyan, mint egy mérgező románc. Ragaszkodni valamihez, ami csak a képzeletedben a végletekig szorongatott hitedben működik, de a valóságban csak sebeket oszt. Mintha füstben próbálna lélegezni. Rosszat tesz vele, de az ösztön mégis megtölti vele végül a tüdejét.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-05 22:14:28
Üzenet elküldve: 2019-09-05 22:14:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Őrjárat, de némiképp távolabb//
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie, Balarick//
*Le szokta késni az izgalmas eseményeket. Legalábbis az utóbbi pár évben sikerült megszereznie ezt a kényelmes és felettébb élethosszabbító képességet. A mások számára unalmas piacozás, alapanyag beszerzés, meditálás meg alkudozás teszi ki életében a főbb cselekvési gócpontokat. Nem harcos ő, nem is néz ki annak. Ezen ok folytán sosem gondolták a kicsit, elesettek védelmezőjének. Éppen emiatt, ahogyan felbukkan egy közeli utcában, úgy máris szándékozik befordulni a következő sarkon, hogy elkerülje az összeverődött tömeget.
Ám mégsem ezt teszi. Lába majdhogynem belemerevedik a mozdulatba, ahogy kis hunyorgás után felismerni véli a három felnőtt társaságában a sötételf kislányt. Az ő izgága kis koloncát. ~ Surra? Nem. Zuzma? Nem. ~ De inkább megrázza fejét, megdörzsöli szemeit. Biztosan nem ő az. Balarick lépése így tovább halad, csendesen, észrevétlenül a házak fala mentén, ám rövidesen ismét megtorpan. ~ Mi van, ha mégis ő az? ~ merül fel benne a kérdés, és visszafordul a csapat felé. Majd az események felgyorsulnak. Egy végtagnak tűnő dolog gazdát cserél, néhány hangosabb szó szintúgy.
Már-már mozdulna, valami megmagyarázhatatlan ösztönből, hogy közelebb menjen, amikor a harcosnak tűnő magas férfi egyértelmű védelmező mozdulatot tesz. ~ Ó! ~ vet messzire kongó visszhangot szívében egyetlen hang. Majd rögtön a név, a szó, ami szinte kiverte a szemét a házak oldalán felfirkálva, csak a kicsavart betűk miatt nem esett le neki. ~ XURRA! ~ A csetepaté látszólag még azelőtt elmúlik, hogy elkezdődött volna. Villan fémpenge a kezekben, de innen, messzebbről nézve nem tűnik annyira veszélyesnek a helyzet. Nincs is szükség rá. Xurra vagy nem Xurra, úgy tűnik a kis fattyú csak egy ide-oda csapódó társ, aki most már megfelelőbb társaságban van. Felesleges ide Balarick önkéntes felvigyázónak. Amúgy is olyan neve van, mint a régen meghalt barátoknak. Talán jobb is így. Elég nagy ez a város. Odébbáll, messze a kikötőtől, és akkor nem rágja majd tovább szívét ez az oktondi érzés, hogy maga mellett akarja tudni a sötételf lánykát. Nincs belőle haszna. Eddig legalábbis nem volt. ~ Akkor mitől lenne most más bármi is? ~ a válasz pedig véletlenül kicsúszik száján.*
- Semmitől.
*Rosszabb végszóval is tűntek már el a süllyesztőben emberek, elfek, félvérek, úgyhogy inkább lerázza magáról a kíváncsi nézelődő, és a sóvárgó barát szerepét, hogy elsétáljon innét.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.05 22:18:02
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie, Balarick//
*Le szokta késni az izgalmas eseményeket. Legalábbis az utóbbi pár évben sikerült megszereznie ezt a kényelmes és felettébb élethosszabbító képességet. A mások számára unalmas piacozás, alapanyag beszerzés, meditálás meg alkudozás teszi ki életében a főbb cselekvési gócpontokat. Nem harcos ő, nem is néz ki annak. Ezen ok folytán sosem gondolták a kicsit, elesettek védelmezőjének. Éppen emiatt, ahogyan felbukkan egy közeli utcában, úgy máris szándékozik befordulni a következő sarkon, hogy elkerülje az összeverődött tömeget.
Ám mégsem ezt teszi. Lába majdhogynem belemerevedik a mozdulatba, ahogy kis hunyorgás után felismerni véli a három felnőtt társaságában a sötételf kislányt. Az ő izgága kis koloncát. ~ Surra? Nem. Zuzma? Nem. ~ De inkább megrázza fejét, megdörzsöli szemeit. Biztosan nem ő az. Balarick lépése így tovább halad, csendesen, észrevétlenül a házak fala mentén, ám rövidesen ismét megtorpan. ~ Mi van, ha mégis ő az? ~ merül fel benne a kérdés, és visszafordul a csapat felé. Majd az események felgyorsulnak. Egy végtagnak tűnő dolog gazdát cserél, néhány hangosabb szó szintúgy.
Már-már mozdulna, valami megmagyarázhatatlan ösztönből, hogy közelebb menjen, amikor a harcosnak tűnő magas férfi egyértelmű védelmező mozdulatot tesz. ~ Ó! ~ vet messzire kongó visszhangot szívében egyetlen hang. Majd rögtön a név, a szó, ami szinte kiverte a szemét a házak oldalán felfirkálva, csak a kicsavart betűk miatt nem esett le neki. ~ XURRA! ~ A csetepaté látszólag még azelőtt elmúlik, hogy elkezdődött volna. Villan fémpenge a kezekben, de innen, messzebbről nézve nem tűnik annyira veszélyesnek a helyzet. Nincs is szükség rá. Xurra vagy nem Xurra, úgy tűnik a kis fattyú csak egy ide-oda csapódó társ, aki most már megfelelőbb társaságban van. Felesleges ide Balarick önkéntes felvigyázónak. Amúgy is olyan neve van, mint a régen meghalt barátoknak. Talán jobb is így. Elég nagy ez a város. Odébbáll, messze a kikötőtől, és akkor nem rágja majd tovább szívét ez az oktondi érzés, hogy maga mellett akarja tudni a sötételf lánykát. Nincs belőle haszna. Eddig legalábbis nem volt. ~ Akkor mitől lenne most más bármi is? ~ a válasz pedig véletlenül kicsúszik száján.*
- Semmitől.
*Rosszabb végszóval is tűntek már el a süllyesztőben emberek, elfek, félvérek, úgyhogy inkább lerázza magáról a kíváncsi nézelődő, és a sóvárgó barát szerepét, hogy elsétáljon innét.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.05 22:18:02
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:05:52
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:05:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedélyes csevejüket Reyraaval, akivel végre kezd spontán összemelegedni, már kizárólagosan csapattársi értelemben, valamint nyiladozó borvirágos jókedvét megzavarja ez a kis közjáték, amit a csöpp, meg a másik művel. Látja Rey karjának mozdulását, nem ez az első ilyen mozdulat, mit már életében lekövetett szemmel, de még csak kezének sem kell moccannia. Rey tudja a dolgát, ahogy azt is, feleslegesen nem rángatunk tőrt, jóllehet azzal sem lett volna semmi baja, ha előveszi, nem árt a tisztelet megkövetelése, persze nem bármi áron.*
- Heh, baaazzz! *Röhög fel a mélységi találkozó benyögésre, s szinte már elégedetten biccentené oldalba a nőstényt, kiváló humoráért, persze Rogar, zörgő csontozatával bezavar. Hogy a lökdösődő mit válaszol Rey kérdésére, arra maga is kíváncsi. A kölköt csak látásból, néhány mondat erejéig ismeri, de nem szívesen agyal meg egyet sem, ha nem muszáj, általában egy hangyányival nagyobb darabot szokott keresni magánál, abban van kihívás, van egy kis bátorság, ebben pusztán a logikátlan kötekedés, s annyira még Khul sem hülye, hogy ne tudja azt, ennek semmi értelme.*
- Szóval nem ismered, te sem... ahham... *Jártatja semleges tekintetét Iktán, válaszolva Xurrának, csak alsó ajkán fut végig egy pillanatra a nyelve, miközben a kormos kislány felé nyújtja a kezet, azonban oldalról hirtelen éles mozdulatot észlel. Természetesen nem veszik el tőle, vélhetően gyorsabb is és ügyesebb is, azonban egyet felejt el a mélységi férfi, hogy egy zsoldos fegyverével és plusz végtagjával játszani nem lehet. Tekintve, hogy másik keze szabad, így semmi akadálya válaszolni.*
- Ezmegazenyémpöcsös... *BAMM! Ha sikerül, úgy törli ököllel pofán a kis nyúlkálót (Iktát), mint annak a rendje. Természetesen szokásához híven, előbb üt, majd aztán kérdezősködik, hisz ez a szabály. Ügyessége, gyorsasága, ereje talán rászolgál a telitalálatra, de, ha telibe nem, a nyúlkálástól hirtelen behajoló fejet legalább oldalról elkapja. De a kezet... neeeem... a kezet nem veszi el tőle senki, az biztos! Majd, ha adja esetleg. Így hát, hogy kinek a keze, hogy szerezték, mikor és miért, igazából talán el sem hangzik, hiszen szép volt, szép volt a próbálkozás, de ilyen rossz karizmával megáldva, vajmi kevesen hinnék el, ha véletlenül mégis kicsusszanna a száján, maximum kapna még egyet a notorius hazudozásért. De előtte mindenféleképpen szólna néhány szót, egészen pontosan kettőt.*
- Rey! A tőröd! *Mármint, hogy most már előkaphatja és prezentálhatja fényességét, élét és hosszúságát. Egyelőre talán ennyi elég.*
- Na szóval. *Folytatja mosolyogva, kissé oldalt lépve.* Ez a tiéd kölyök. *Kuncog mélyen Xurrának, s ha átveszi Rogart, neki adja. Ha van rá ideje, azért kardját lágyan előhúzza a hüvelyből, hátha Ikta megint "kötekedni" kíván.*
- Na húzz innen, kötekedős! *Morrantja oda foghegyről oldalra Iktának, persze ha nem éppen ájultan fekszik. Akkor nem tud elhúzni. Akkor csak szúrósan nézi, olykor meg Xurrára és Reyre mosolyog kedvesen.*
//Őrjárat//
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedélyes csevejüket Reyraaval, akivel végre kezd spontán összemelegedni, már kizárólagosan csapattársi értelemben, valamint nyiladozó borvirágos jókedvét megzavarja ez a kis közjáték, amit a csöpp, meg a másik művel. Látja Rey karjának mozdulását, nem ez az első ilyen mozdulat, mit már életében lekövetett szemmel, de még csak kezének sem kell moccannia. Rey tudja a dolgát, ahogy azt is, feleslegesen nem rángatunk tőrt, jóllehet azzal sem lett volna semmi baja, ha előveszi, nem árt a tisztelet megkövetelése, persze nem bármi áron.*
- Heh, baaazzz! *Röhög fel a mélységi találkozó benyögésre, s szinte már elégedetten biccentené oldalba a nőstényt, kiváló humoráért, persze Rogar, zörgő csontozatával bezavar. Hogy a lökdösődő mit válaszol Rey kérdésére, arra maga is kíváncsi. A kölköt csak látásból, néhány mondat erejéig ismeri, de nem szívesen agyal meg egyet sem, ha nem muszáj, általában egy hangyányival nagyobb darabot szokott keresni magánál, abban van kihívás, van egy kis bátorság, ebben pusztán a logikátlan kötekedés, s annyira még Khul sem hülye, hogy ne tudja azt, ennek semmi értelme.*
- Szóval nem ismered, te sem... ahham... *Jártatja semleges tekintetét Iktán, válaszolva Xurrának, csak alsó ajkán fut végig egy pillanatra a nyelve, miközben a kormos kislány felé nyújtja a kezet, azonban oldalról hirtelen éles mozdulatot észlel. Természetesen nem veszik el tőle, vélhetően gyorsabb is és ügyesebb is, azonban egyet felejt el a mélységi férfi, hogy egy zsoldos fegyverével és plusz végtagjával játszani nem lehet. Tekintve, hogy másik keze szabad, így semmi akadálya válaszolni.*
- Ezmegazenyémpöcsös... *BAMM! Ha sikerül, úgy törli ököllel pofán a kis nyúlkálót (Iktát), mint annak a rendje. Természetesen szokásához híven, előbb üt, majd aztán kérdezősködik, hisz ez a szabály. Ügyessége, gyorsasága, ereje talán rászolgál a telitalálatra, de, ha telibe nem, a nyúlkálástól hirtelen behajoló fejet legalább oldalról elkapja. De a kezet... neeeem... a kezet nem veszi el tőle senki, az biztos! Majd, ha adja esetleg. Így hát, hogy kinek a keze, hogy szerezték, mikor és miért, igazából talán el sem hangzik, hiszen szép volt, szép volt a próbálkozás, de ilyen rossz karizmával megáldva, vajmi kevesen hinnék el, ha véletlenül mégis kicsusszanna a száján, maximum kapna még egyet a notorius hazudozásért. De előtte mindenféleképpen szólna néhány szót, egészen pontosan kettőt.*
- Rey! A tőröd! *Mármint, hogy most már előkaphatja és prezentálhatja fényességét, élét és hosszúságát. Egyelőre talán ennyi elég.*
- Na szóval. *Folytatja mosolyogva, kissé oldalt lépve.* Ez a tiéd kölyök. *Kuncog mélyen Xurrának, s ha átveszi Rogart, neki adja. Ha van rá ideje, azért kardját lágyan előhúzza a hüvelyből, hátha Ikta megint "kötekedni" kíván.*
- Na húzz innen, kötekedős! *Morrantja oda foghegyről oldalra Iktának, persze ha nem éppen ájultan fekszik. Akkor nem tud elhúzni. Akkor csak szúrósan nézi, olykor meg Xurrára és Reyre mosolyog kedvesen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737