Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-30 20:21:26
Üzenet elküldve: 2025-09-30 20:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Megvonja a vállát, őt szemernyit sem érdekli, hogy a nyikhaj ruhában, vagy anélkül kívánja élvezni a lassan éledő meleget. Szemeiben tényleg csak egy kölyök. Egy sárga szemű, félvér kölyök, aki akár az öccse is lehetne. Lustán töltögeti a pipát, miközben küzd az elemekkel, még kényelmesen elhelyezkedve is. Ingatag még a tér, habár sokkal jobban van a hidegvíztől.*
- Hm?
*Pillant fel rá, fogalma sincs, hogy valamelyik festményét akarja-e szemügyre venni, vagy a még meg sem gyújtott pipájára fáj a foga. Hamar ráébred, hogy újra a bőrébe vésett képeket venné szemügyre. Ezt tényleg nem bánja. Ha nincs is kibékülve semmivel, ami ő, az alkotásairól tudja, hogy jók. Büszke rájuk. Valami, amivel nem ártott soha, leszámítva a méreggel kikevert festéket, amivel nemrég azt illette, ki elárulta, na meg kellemetlen helyzetbe hozta a szürkeszeműt. Talán mégis vannak olyasféle érzelmei, amilyen a legtöbb körötte élőnek, csakhogy drasztikusabb megoldásokat talál arra, hogy többé ne kelljen szembesülnie velük. Bólint, hagyja, hogy újra megnézegesse Samyrn a tetoválásait, de sok újdonságot nem láthat. A gerince mentén futó nyílegyenes vonal az, amit nem láthatott eddig, s ha nem elég szemfüles, most sem szúrja ki, ahogy előrébb hajol. Ezt leszámítva csak a karajait díszítik motívumok.
Most, hogy ilyen közel van a fiú, már fixírozni kezdi az arcát, ahogy beszél. Nem lesz úrrá rajta semmiféle szomorúság, inkább némi düh éledezik, de lefojtja az ital, s nemsokára az újabb adag füst is le fogja.*
- Az szar lehetett.
*Ha empátiának híján is van, néhanap akadnak, akik felébresztik benne, még ha nem is csordul tőle túl.*
- Mind tettünk már olyat, amit nem akartunk, de kellett. *Vonja meg ismét a vállát, mintha ez semmiség lenne, majd a gyertya és egy mellette lévő pálca segítségével meggyújtja a pipát.*
- Vagy hittük, hogy kell. *Mélyet szív bele, s jólesően fújja ki az újabb adag nyugalmat.*
- De vége van, Samyrn. Ha még egyszer valaki próbálkozik veled, ráültetem a valamelyik tőrömre. *Lehunyt szemmel mondja, s élvezi az újra reá szállt érzetet, majd átnyújtja Samrynnek is. Nincs mi cenzúrázza a gondolatait, most lebeg az érzésben, mintha tényleg meglelte volna elkallódott testvérét. Amaz mondta… a család védi egymást. Ha reggel másként is gondolja majd, most elhiteti vele a végtelen mennyiségű méreg, ami benne kering.*
//Füstös//
*Megvonja a vállát, őt szemernyit sem érdekli, hogy a nyikhaj ruhában, vagy anélkül kívánja élvezni a lassan éledő meleget. Szemeiben tényleg csak egy kölyök. Egy sárga szemű, félvér kölyök, aki akár az öccse is lehetne. Lustán töltögeti a pipát, miközben küzd az elemekkel, még kényelmesen elhelyezkedve is. Ingatag még a tér, habár sokkal jobban van a hidegvíztől.*
- Hm?
*Pillant fel rá, fogalma sincs, hogy valamelyik festményét akarja-e szemügyre venni, vagy a még meg sem gyújtott pipájára fáj a foga. Hamar ráébred, hogy újra a bőrébe vésett képeket venné szemügyre. Ezt tényleg nem bánja. Ha nincs is kibékülve semmivel, ami ő, az alkotásairól tudja, hogy jók. Büszke rájuk. Valami, amivel nem ártott soha, leszámítva a méreggel kikevert festéket, amivel nemrég azt illette, ki elárulta, na meg kellemetlen helyzetbe hozta a szürkeszeműt. Talán mégis vannak olyasféle érzelmei, amilyen a legtöbb körötte élőnek, csakhogy drasztikusabb megoldásokat talál arra, hogy többé ne kelljen szembesülnie velük. Bólint, hagyja, hogy újra megnézegesse Samyrn a tetoválásait, de sok újdonságot nem láthat. A gerince mentén futó nyílegyenes vonal az, amit nem láthatott eddig, s ha nem elég szemfüles, most sem szúrja ki, ahogy előrébb hajol. Ezt leszámítva csak a karajait díszítik motívumok.
Most, hogy ilyen közel van a fiú, már fixírozni kezdi az arcát, ahogy beszél. Nem lesz úrrá rajta semmiféle szomorúság, inkább némi düh éledezik, de lefojtja az ital, s nemsokára az újabb adag füst is le fogja.*
- Az szar lehetett.
*Ha empátiának híján is van, néhanap akadnak, akik felébresztik benne, még ha nem is csordul tőle túl.*
- Mind tettünk már olyat, amit nem akartunk, de kellett. *Vonja meg ismét a vállát, mintha ez semmiség lenne, majd a gyertya és egy mellette lévő pálca segítségével meggyújtja a pipát.*
- Vagy hittük, hogy kell. *Mélyet szív bele, s jólesően fújja ki az újabb adag nyugalmat.*
- De vége van, Samyrn. Ha még egyszer valaki próbálkozik veled, ráültetem a valamelyik tőrömre. *Lehunyt szemmel mondja, s élvezi az újra reá szállt érzetet, majd átnyújtja Samrynnek is. Nincs mi cenzúrázza a gondolatait, most lebeg az érzésben, mintha tényleg meglelte volna elkallódott testvérét. Amaz mondta… a család védi egymást. Ha reggel másként is gondolja majd, most elhiteti vele a végtelen mennyiségű méreg, ami benne kering.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:46:36
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:46:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* A fürdéssel végezve csodálkozva látja, hogy már láng ropog a kandallóban. Ösztönösen közelebb húzódik hozzá, mert fázik, a hideg víz nem esett jól neki, és nem is volt gyors, mire az összes koszt levakarta magáról. Kellemesen cirógatja testét a meleg, és jól el is lenne így, de úgy tűnik, hogy a házigazdának más tervei vannak. Ruhát kerít neki, és elé is rakja, amire csodálkozva néz. Gondolta, hogy majd éjszakába nyúlóan kell helytállnia a lakhatásért cserébe, de az meglepi, hogy előtte nőnek öltöztetik. Furcsán nézi az inget, majd megcsóválja a fejét. *
- Köszönöm, de jobb így. * Hazudja mosolyogva, miközben közelebb húzódik a kandallóhoz, és jobban összehúzza magán a törölközőt. Attól nem fél, hogy bármi kivillanna alóla, a hidegre való tekintettel minden csiga visszahúzódott a csigaházba. Talán pont ezért nem is vizslatja nagyon, hogy mi látszódik ki a hálóing alól, és mi nem, de mégis valami odavonzza a pillantását. *
- Megnézhetem? * Mutat a nő felé, és bele se gondol, hogy milyen félreérthető a kérdése. Ha mégis furcsa pillantást kapna válaszul, akkor gyorsan pontosít. *
- A varrásaidat. A tetoválásokat. * Mondja gyorsan, mert szívesen szemügyre venné őket közelebbről is, így, hogy átsejlenek a hálóing szövetén. Talán neki is több kedve lenne az est hátralévő részéhez, ha kicsit jobban megismernék egymást, és ehhez az első út a tintán keresztül vezet. *
- Többnyire az utcán. * Válaszol közben a kérdésre, remélve, hogy ezt már közelebb húzódva teheti. * Néha romos házakban, vagy amikor úgy alakult, akkor másnak az ágyában. A legtöbbször férfiakéban, bármennyire is utáltam. Nagyon durván függtem a hodariltól, és bármire képes voltam azért, hogy vehessek még. Nem okozott gondot az sem, hogy a testem használják, ha cserébe nyugodtan alhattam. * Mondja még ki, mert úgy érzi, hogy tartozik ennyivel a nőnek, ha már hagyja, hogy a házában aludjon. Talán ha így mesél magáról, akkor elmegy a kedve attól is, hogy kihasználja az ifjú fél-elf testét, és ha ki is rakja másnap, talán ma este még maradhat. Bármennyire is szeretné a biztonságot és a kényelmet, nem ivott eleget hozzá, hogy bármire képes legyen érte. *
//Füstös//
* A fürdéssel végezve csodálkozva látja, hogy már láng ropog a kandallóban. Ösztönösen közelebb húzódik hozzá, mert fázik, a hideg víz nem esett jól neki, és nem is volt gyors, mire az összes koszt levakarta magáról. Kellemesen cirógatja testét a meleg, és jól el is lenne így, de úgy tűnik, hogy a házigazdának más tervei vannak. Ruhát kerít neki, és elé is rakja, amire csodálkozva néz. Gondolta, hogy majd éjszakába nyúlóan kell helytállnia a lakhatásért cserébe, de az meglepi, hogy előtte nőnek öltöztetik. Furcsán nézi az inget, majd megcsóválja a fejét. *
- Köszönöm, de jobb így. * Hazudja mosolyogva, miközben közelebb húzódik a kandallóhoz, és jobban összehúzza magán a törölközőt. Attól nem fél, hogy bármi kivillanna alóla, a hidegre való tekintettel minden csiga visszahúzódott a csigaházba. Talán pont ezért nem is vizslatja nagyon, hogy mi látszódik ki a hálóing alól, és mi nem, de mégis valami odavonzza a pillantását. *
- Megnézhetem? * Mutat a nő felé, és bele se gondol, hogy milyen félreérthető a kérdése. Ha mégis furcsa pillantást kapna válaszul, akkor gyorsan pontosít. *
- A varrásaidat. A tetoválásokat. * Mondja gyorsan, mert szívesen szemügyre venné őket közelebbről is, így, hogy átsejlenek a hálóing szövetén. Talán neki is több kedve lenne az est hátralévő részéhez, ha kicsit jobban megismernék egymást, és ehhez az első út a tintán keresztül vezet. *
- Többnyire az utcán. * Válaszol közben a kérdésre, remélve, hogy ezt már közelebb húzódva teheti. * Néha romos házakban, vagy amikor úgy alakult, akkor másnak az ágyában. A legtöbbször férfiakéban, bármennyire is utáltam. Nagyon durván függtem a hodariltól, és bármire képes voltam azért, hogy vehessek még. Nem okozott gondot az sem, hogy a testem használják, ha cserébe nyugodtan alhattam. * Mondja még ki, mert úgy érzi, hogy tartozik ennyivel a nőnek, ha már hagyja, hogy a házában aludjon. Talán ha így mesél magáról, akkor elmegy a kedve attól is, hogy kihasználja az ifjú fél-elf testét, és ha ki is rakja másnap, talán ma este még maradhat. Bármennyire is szeretné a biztonságot és a kényelmet, nem ivott eleget hozzá, hogy bármire képes legyen érte. *
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-30 17:40:09
Üzenet elküldve: 2025-09-30 17:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Fel sem néz a megjegyzésre. A sziklamászás utáni fáradtság, az ördögvigyor és a kevesebb étel, mint amit kívánt volna, megidézte, hogy az a néhány kupica rosszabb hatással legyen rá, mint máskor.
Lehunyja a szemeit, s belemélyed a sötétbe. Foltokat rajzol bele a gyertya fénye, abba kapaszkodik, mintha meg tudná állítani a forgást. A víz pocsolása új dallam, elpilled a kellemesnek tűnő zajban. Egy időre arról is megfeledkezik, hogy nem egyedül van… elnyomja az álom, de csakhamar megcsúszik könyöke a bútorlapon, ennek hevében riad fel. Nagy levegőt vesz, s lassan fújja ki. Próbál úrrá lenni saját testének árulásán. A kredenc felé néz, de nem biztos benne, hogy bármi méregtelenítő után akar nyúlni, valahogy jobb ez így. Kijárt már, hogy elűzze a gondolatait.
Erőt vesz magán, majd feláll. Nem érdekli, miként tüsténkedik a másik, a kandallóhoz lép, hogy felizzítsa a már bekészített fahalmot. Ha meleg is van napközben, az éjjel már kevésbé kegyes, a hideg kőfalak pedig még nyár idején is hűvösek, nemhogy az esti hidegben. Lassúak a mozdulatok, megfontoltnak hatnak, de csupán azért, mert nem kíván belefejelni az éledő tűzbe. Megkapaszkodva a langyosodó cserépben áll fel, akkor fordul a hang irányába, végig sem hordozva a fiún az órarany szempárt, nem érdekli a nyeszlett férfitest. Nem okoz neki problémát a mezítelenség, százat látott már, belőle pedig rég kiölték a szégyenlősséget. De hogy a törölközőbe csavart pőre vonalak felé akarna nyúlni, nevetségesebb gondolat, mint bármi. Szerencse, hogy nem lát bele a félvér fejébe.*
- Persze.
*Mondja, majd a komódhoz sétál. Tűnődik, majd beletörődve biggyeszi le ajkát… ha a ruhái nem is kifejezetten nőiesek, mégsem férfira szabottak, de a legegyszerűbb felsőruházatát veszi elő, amibe beburkolhatja magát a kölyök, ha kívánja. Magukat kifinomultnak hitt pojácák még élveznék is az ing karcsúsított vonalát. Ő maga is megszabadul az anyagoktól, miközben Samyrn a sajátját mossa, de nem a dézsa felé igyekszik. A kandalló előtt lévő fél veder vízben mosakszik meg; sem kiüríteni, sem újratölteni nincs most kedve a fiútól koszos fatákolmányt. Éppen van ideje felfrissülni, míg amaz ténykedik a paraván mögött.*
- Azt ott felveheted. *Int a szék támlája felé, ha már látja Samyrn.
Kissé jobb most, hogy a hűs víz teszi a hatását. De valahogy nem akarja, hogy véget érjenek megpróbáltatásai. Fekete, egyszerű, mégis kellemes esésű hálóruháját ölti végül magára, mit sem törődve azzal, hogy vizslatják-e szemek. Nem veszi férfiszámba a másikat, s a fél-elf jelét sem adta annak, hogy ezzel törődnie kellene.
Kihúz egy széket, leül, majd lábait hanyagul az asztalra keresztezve dől hátra kényelmesen, miközben a pipát tömi meg újra ördögvigyorral. *
- Miféle helyeken húztad meg magad eddig?
//Füstös//
*Fel sem néz a megjegyzésre. A sziklamászás utáni fáradtság, az ördögvigyor és a kevesebb étel, mint amit kívánt volna, megidézte, hogy az a néhány kupica rosszabb hatással legyen rá, mint máskor.
Lehunyja a szemeit, s belemélyed a sötétbe. Foltokat rajzol bele a gyertya fénye, abba kapaszkodik, mintha meg tudná állítani a forgást. A víz pocsolása új dallam, elpilled a kellemesnek tűnő zajban. Egy időre arról is megfeledkezik, hogy nem egyedül van… elnyomja az álom, de csakhamar megcsúszik könyöke a bútorlapon, ennek hevében riad fel. Nagy levegőt vesz, s lassan fújja ki. Próbál úrrá lenni saját testének árulásán. A kredenc felé néz, de nem biztos benne, hogy bármi méregtelenítő után akar nyúlni, valahogy jobb ez így. Kijárt már, hogy elűzze a gondolatait.
Erőt vesz magán, majd feláll. Nem érdekli, miként tüsténkedik a másik, a kandallóhoz lép, hogy felizzítsa a már bekészített fahalmot. Ha meleg is van napközben, az éjjel már kevésbé kegyes, a hideg kőfalak pedig még nyár idején is hűvösek, nemhogy az esti hidegben. Lassúak a mozdulatok, megfontoltnak hatnak, de csupán azért, mert nem kíván belefejelni az éledő tűzbe. Megkapaszkodva a langyosodó cserépben áll fel, akkor fordul a hang irányába, végig sem hordozva a fiún az órarany szempárt, nem érdekli a nyeszlett férfitest. Nem okoz neki problémát a mezítelenség, százat látott már, belőle pedig rég kiölték a szégyenlősséget. De hogy a törölközőbe csavart pőre vonalak felé akarna nyúlni, nevetségesebb gondolat, mint bármi. Szerencse, hogy nem lát bele a félvér fejébe.*
- Persze.
*Mondja, majd a komódhoz sétál. Tűnődik, majd beletörődve biggyeszi le ajkát… ha a ruhái nem is kifejezetten nőiesek, mégsem férfira szabottak, de a legegyszerűbb felsőruházatát veszi elő, amibe beburkolhatja magát a kölyök, ha kívánja. Magukat kifinomultnak hitt pojácák még élveznék is az ing karcsúsított vonalát. Ő maga is megszabadul az anyagoktól, miközben Samyrn a sajátját mossa, de nem a dézsa felé igyekszik. A kandalló előtt lévő fél veder vízben mosakszik meg; sem kiüríteni, sem újratölteni nincs most kedve a fiútól koszos fatákolmányt. Éppen van ideje felfrissülni, míg amaz ténykedik a paraván mögött.*
- Azt ott felveheted. *Int a szék támlája felé, ha már látja Samyrn.
Kissé jobb most, hogy a hűs víz teszi a hatását. De valahogy nem akarja, hogy véget érjenek megpróbáltatásai. Fekete, egyszerű, mégis kellemes esésű hálóruháját ölti végül magára, mit sem törődve azzal, hogy vizslatják-e szemek. Nem veszi férfiszámba a másikat, s a fél-elf jelét sem adta annak, hogy ezzel törődnie kellene.
Kihúz egy széket, leül, majd lábait hanyagul az asztalra keresztezve dől hátra kényelmesen, miközben a pipát tömi meg újra ördögvigyorral. *
- Miféle helyeken húztad meg magad eddig?
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-30 16:55:22
Üzenet elküldve: 2025-09-30 16:55:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Szó nélkül követi a nőt, és nem akadékoskodik. Út közben előveszi a halacskát, és szépen elmajszolja, úgyhogy Caelrilnek nem kell félnie, nem fog bebüdösödni a zsebe. Maximum a prézliből maradt néhány morzsa, de azok majd szépen kikopnak. Észre se veszi, hogy a másikat mintha erősen fejbe verte volna az ital, bár való igaz, hogy Samryn is érzi a hatását. Bár állóképessége nem túlzottan van, az ilyesmi mérgezés ellen az évek során szép kis rezisztenciát épített fel, még pont nem kezdte ki vele annyira a máját, hogy átforduljon a másik irányba, és kevesebbtől is elkezdjen berúgni. De azért hintót nem vezetne szívesen. Viszont a levegő, és a séta tisztítja kicsit a fejét, úgyhogy mire megérkeznek, és felgyullad a gyertya, a fiú már őszintén elkerekedő szemekkel néz körbe, és még megszédülni is alig sikerül neki közben. *
- Gyönyörű lakás. * Jegyzi meg, bár a tetovált nő számára talán nem tűnik soknak, a félvérnek ez egy kész palota. A paraván felé érkező biccentésre kicsit elszomorodik, ahogy eszébe jut, hogy neki bizony teljesítenie kell az itt alvásért. Engedelmesen lép be a takarás mögé, és kezd vetkőzni. Elgondolkodik rajta, hogy már itt elkezdi a csábítást, de egyrészt teste nem éppen a kívánatos kategória, másrészt nem is tudja, hogy hogyan tegye árnyékát csábítóvá. Nagyot sóhajt, ahogy a földre dobja ruháit, és elkezd elmerülni a jéghideg vízben. Nem szórakozik meleggel, nem az a célja, hogy jól érezze magát, hanem az, hogy minél hamarabb túl essen a dolgon. Ha talál szappant, akkor alaposan átdörgöli vele magát, különös tekintettel azokra a részekre, amik vélhetően itt maradásához szükségesek. Az utcán élt, és ott nem is nagyon volt alkalma a tisztálkodáshoz, ezért elvan egy darabig a túró levakarásával. Fájdalmas, de mégis valahol kellemes érzés, ahogy szépen újra felsejlik minden, aminek fel kell sejlenie. Még a farpofái között is megmossa, hogy teljes mértékben megtisztuljon, és ezek után elgondolkodik azzal, hogy mi legyen piszkos ruháival. Ha visszaveszi, akkor oda az egész művelet eredménye, viszont mégse akar anyaszült meztelen kisétálni. *
- Megmoshatom a ruháimat? * Teszi fel a kérdést, mert igazán nem bánná, ha már élhetne ezzel a lehetőséggel is, és ez ürügyet is szolgálna arra, hogy törölközőt csavarjon a derekára, és úgy lépjen ki a karaván mögül. Csak ekkor veszi szemügyre a festmények sorát, a fegyverekkel nem foglalkozva, amíg a választ várja. *
//Füstös//
* Szó nélkül követi a nőt, és nem akadékoskodik. Út közben előveszi a halacskát, és szépen elmajszolja, úgyhogy Caelrilnek nem kell félnie, nem fog bebüdösödni a zsebe. Maximum a prézliből maradt néhány morzsa, de azok majd szépen kikopnak. Észre se veszi, hogy a másikat mintha erősen fejbe verte volna az ital, bár való igaz, hogy Samryn is érzi a hatását. Bár állóképessége nem túlzottan van, az ilyesmi mérgezés ellen az évek során szép kis rezisztenciát épített fel, még pont nem kezdte ki vele annyira a máját, hogy átforduljon a másik irányba, és kevesebbtől is elkezdjen berúgni. De azért hintót nem vezetne szívesen. Viszont a levegő, és a séta tisztítja kicsit a fejét, úgyhogy mire megérkeznek, és felgyullad a gyertya, a fiú már őszintén elkerekedő szemekkel néz körbe, és még megszédülni is alig sikerül neki közben. *
- Gyönyörű lakás. * Jegyzi meg, bár a tetovált nő számára talán nem tűnik soknak, a félvérnek ez egy kész palota. A paraván felé érkező biccentésre kicsit elszomorodik, ahogy eszébe jut, hogy neki bizony teljesítenie kell az itt alvásért. Engedelmesen lép be a takarás mögé, és kezd vetkőzni. Elgondolkodik rajta, hogy már itt elkezdi a csábítást, de egyrészt teste nem éppen a kívánatos kategória, másrészt nem is tudja, hogy hogyan tegye árnyékát csábítóvá. Nagyot sóhajt, ahogy a földre dobja ruháit, és elkezd elmerülni a jéghideg vízben. Nem szórakozik meleggel, nem az a célja, hogy jól érezze magát, hanem az, hogy minél hamarabb túl essen a dolgon. Ha talál szappant, akkor alaposan átdörgöli vele magát, különös tekintettel azokra a részekre, amik vélhetően itt maradásához szükségesek. Az utcán élt, és ott nem is nagyon volt alkalma a tisztálkodáshoz, ezért elvan egy darabig a túró levakarásával. Fájdalmas, de mégis valahol kellemes érzés, ahogy szépen újra felsejlik minden, aminek fel kell sejlenie. Még a farpofái között is megmossa, hogy teljes mértékben megtisztuljon, és ezek után elgondolkodik azzal, hogy mi legyen piszkos ruháival. Ha visszaveszi, akkor oda az egész művelet eredménye, viszont mégse akar anyaszült meztelen kisétálni. *
- Megmoshatom a ruháimat? * Teszi fel a kérdést, mert igazán nem bánná, ha már élhetne ezzel a lehetőséggel is, és ez ürügyet is szolgálna arra, hogy törölközőt csavarjon a derekára, és úgy lépjen ki a karaván mögül. Csak ekkor veszi szemügyre a festmények sorát, a fegyverekkel nem foglalkozva, amíg a választ várja. *
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-30 16:13:28
Üzenet elküldve: 2025-09-30 16:13:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*A meglepődés mögé nem lát semmit. Jórészt ő maga sem sokat lát már a világból. Ha meg nem is imbolyog, a rum már rég eltörölt belőle minden szokványos gondolatot. Viszont, ha a fiú nem lenne az, akinek véli, akkor még ennyi ital után sem tenne efféle gesztust. Kyr kivételével senki nem járt még a lakásában. Hogy amaz nem töltötte meg idegen érzettel, most bizonyosan máshogy lesz, ha ez az új jövevény lépi át a küszöbét, de nem forgatja meg fejében a gondolatot. Így könnyebb. Már-már elérte azt az állapotot -noha kicsit másként-, mint amikor dolgozik. Célt talált, ami leköt mindent, egy darabig legalábbis biztosan.*
- Nem.
*Veti maga mögé a szavakat, nem bíbelődik hosszabb mondatokkal, alig tudná kimondani is őket, s ezt a fajta gyengeséget ösztönből nem engedi meg a félvérnek, hogy lássa.
Kilépve az ivóból nagyot szippant a levegőbe, s bár ne tenné. Egyetlen fintor jelzi, hogy a gyomra tartalma kikívánkozik, ahogy megcsapja a dögszag. Tudja, csak néhány perc sétára van a tisztább levegő. Szótlan baktat felfelé a kis utcácskákon, rá sem nézve Samyrnre. Minden lépéssel tisztább viszont a levegő, a domb legmagasabb pontján áll meg, egy kőháznál, ami ha a szemeknek nem is fest olyan takarosnak, az itt élők pontosan tudják, hogy ide már csak a tehetősebbeknek van miből felköltözni. Mögöttük a bűz, s ha a látkép maga nem is káprázatos, mégsem a düledező romok között tengeti életét.
Lassan nyúl a táskájába, előkeresve a kulcsát, hogy aztán kinyílhasson a halkan felnyikorduló ajtó. Bent sötét, de a járást csukott szemmel is tudja. Az asztalhoz sétál, hogy gyertyát gyújtson, majd figyelmet szentel a fél-elfnek is. Végre öklendezés nélkül is hiszi, hogy el tud mondani egy átkozott mondatot.*
- Szedd magad rendbe.
*Biccent a már félhomályos paraván felé, mely mögött egy még reggeli vízzel megtöltött dézsa áll. Ha kandallóban tüzet gyújt a másik, még meleget is adhat hozzá. Igen nagy vasedény áll rendelkezésre vízmelegítéshez, de nem ad instrukciókat, le kell ülnie. A világ forgásnak indul, kell néhány perc, mire összeszedi magát, addig is az asztallapon támaszkodva temeti tenyerébe a homlokát. Ha sejtelme lenne arról, mit képzelt a másik, mi miatt is hívta ide, biztosan máshogy szól, de eshetőségként meg sem fordul a fejében.
Ha amaz körbe néz, egy egyszerű lakot lát, régi, de masszív bútorokkal. Nincs viszont sok hely a lakásban, ahová ne lenne letámasztva legalább egy megfestett vászon. A konyhakredencben rendszerezetten uralja a polcokat a megannyi gyógyfű és főzet. Kardja a komódon a hüvelyében, körötte apró dobótőrök. Mégis, mintha sosem lakta volna be igazán senki. Ha kényelmes is, nem otthonos; Ril nem ismeri a fogalmát, így megteremteni sem tudja tán.*
//Füstös//
*A meglepődés mögé nem lát semmit. Jórészt ő maga sem sokat lát már a világból. Ha meg nem is imbolyog, a rum már rég eltörölt belőle minden szokványos gondolatot. Viszont, ha a fiú nem lenne az, akinek véli, akkor még ennyi ital után sem tenne efféle gesztust. Kyr kivételével senki nem járt még a lakásában. Hogy amaz nem töltötte meg idegen érzettel, most bizonyosan máshogy lesz, ha ez az új jövevény lépi át a küszöbét, de nem forgatja meg fejében a gondolatot. Így könnyebb. Már-már elérte azt az állapotot -noha kicsit másként-, mint amikor dolgozik. Célt talált, ami leköt mindent, egy darabig legalábbis biztosan.*
- Nem.
*Veti maga mögé a szavakat, nem bíbelődik hosszabb mondatokkal, alig tudná kimondani is őket, s ezt a fajta gyengeséget ösztönből nem engedi meg a félvérnek, hogy lássa.
Kilépve az ivóból nagyot szippant a levegőbe, s bár ne tenné. Egyetlen fintor jelzi, hogy a gyomra tartalma kikívánkozik, ahogy megcsapja a dögszag. Tudja, csak néhány perc sétára van a tisztább levegő. Szótlan baktat felfelé a kis utcácskákon, rá sem nézve Samyrnre. Minden lépéssel tisztább viszont a levegő, a domb legmagasabb pontján áll meg, egy kőháznál, ami ha a szemeknek nem is fest olyan takarosnak, az itt élők pontosan tudják, hogy ide már csak a tehetősebbeknek van miből felköltözni. Mögöttük a bűz, s ha a látkép maga nem is káprázatos, mégsem a düledező romok között tengeti életét.
Lassan nyúl a táskájába, előkeresve a kulcsát, hogy aztán kinyílhasson a halkan felnyikorduló ajtó. Bent sötét, de a járást csukott szemmel is tudja. Az asztalhoz sétál, hogy gyertyát gyújtson, majd figyelmet szentel a fél-elfnek is. Végre öklendezés nélkül is hiszi, hogy el tud mondani egy átkozott mondatot.*
- Szedd magad rendbe.
*Biccent a már félhomályos paraván felé, mely mögött egy még reggeli vízzel megtöltött dézsa áll. Ha kandallóban tüzet gyújt a másik, még meleget is adhat hozzá. Igen nagy vasedény áll rendelkezésre vízmelegítéshez, de nem ad instrukciókat, le kell ülnie. A világ forgásnak indul, kell néhány perc, mire összeszedi magát, addig is az asztallapon támaszkodva temeti tenyerébe a homlokát. Ha sejtelme lenne arról, mit képzelt a másik, mi miatt is hívta ide, biztosan máshogy szól, de eshetőségként meg sem fordul a fejében.
Ha amaz körbe néz, egy egyszerű lakot lát, régi, de masszív bútorokkal. Nincs viszont sok hely a lakásban, ahová ne lenne letámasztva legalább egy megfestett vászon. A konyhakredencben rendszerezetten uralja a polcokat a megannyi gyógyfű és főzet. Kardja a komódon a hüvelyében, körötte apró dobótőrök. Mégis, mintha sosem lakta volna be igazán senki. Ha kényelmes is, nem otthonos; Ril nem ismeri a fogalmát, így megteremteni sem tudja tán.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-25 19:35:16
Üzenet elküldve: 2025-09-25 19:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Nem néz furcsán, vagy kérdezősködik, miközben amaz a feslett anyaghoz nyúl, nem tudja, hogy mi a célja ezzel a nőnek. Hagyja, hogy szemügyre vegye, hiszen ő terelte erre a beszélgetés folyamát. A kérdésre halkan felnevet, és végig néz magán. *
- Alkalmazni, engem? Mégis mire? * Teszi fel a kérdést keserű éllel a hangjában, bár tudná sorolni, hogy mi mindenre használták eddig. Főleg hímringyónak, és annak se nők, de a drogfüggőség erős dolog, és olyankor bármit megtesz a függő egy újabb adagért. Erről viszont nem kíván beszélni, ezért inkább megcsóválja a fejét. *
- Túlélek, és ez a lényeg. * Vonja meg a vállát, láthatóan nem akar arról beszélni, hogy hogyan, és miből. * Egyébként valamennyire értek az orvosláshoz, és azért néha kapok egy kis pénzt.
* Teszi hozzá még büszkén, kicsit ki is húzza magát. Talán ha más élete lenne, akkor jobban elmélyedhetett volna ezekben a tanulmányaiban, és nem kellene szűkölködjön. *
- A kikötőnek csak a hírét ismerem. * Vallja be a kezét tördelve, ahogy lefelé indulnak. * Épp most érkeztem a városból, úgyhogy nem ismerek még semmit. Bár a Rumos nevét gyakran hallottam, azt hittem, hogy az egy valamire való hely. * Teszi hozzá, és kérdőn pillant drogfogyasztó sorstársára, hogy vajon mit árul el neki arról, hogy mire számítson. Nem is kell sokat várjon, mert hamarosan érkeznek az utasítások. *
- Nálam van két tőr. * Jegyzi meg halkan, ahogy ösztönösen közelebb húzódik a nőhöz. Nem akar le- és egyedül maradni. * Ha kéred, odaadom az egyiket. Én nem igazán tudom őket használni. * Ismeri el, és ellenőrzi, hogy valóban nála vannak még a fegyverek, vagy azokat is elhagyta mászás közben. Szerencsére megvannak. *
//Füstös//
* Nem néz furcsán, vagy kérdezősködik, miközben amaz a feslett anyaghoz nyúl, nem tudja, hogy mi a célja ezzel a nőnek. Hagyja, hogy szemügyre vegye, hiszen ő terelte erre a beszélgetés folyamát. A kérdésre halkan felnevet, és végig néz magán. *
- Alkalmazni, engem? Mégis mire? * Teszi fel a kérdést keserű éllel a hangjában, bár tudná sorolni, hogy mi mindenre használták eddig. Főleg hímringyónak, és annak se nők, de a drogfüggőség erős dolog, és olyankor bármit megtesz a függő egy újabb adagért. Erről viszont nem kíván beszélni, ezért inkább megcsóválja a fejét. *
- Túlélek, és ez a lényeg. * Vonja meg a vállát, láthatóan nem akar arról beszélni, hogy hogyan, és miből. * Egyébként valamennyire értek az orvosláshoz, és azért néha kapok egy kis pénzt.
* Teszi hozzá még büszkén, kicsit ki is húzza magát. Talán ha más élete lenne, akkor jobban elmélyedhetett volna ezekben a tanulmányaiban, és nem kellene szűkölködjön. *
- A kikötőnek csak a hírét ismerem. * Vallja be a kezét tördelve, ahogy lefelé indulnak. * Épp most érkeztem a városból, úgyhogy nem ismerek még semmit. Bár a Rumos nevét gyakran hallottam, azt hittem, hogy az egy valamire való hely. * Teszi hozzá, és kérdőn pillant drogfogyasztó sorstársára, hogy vajon mit árul el neki arról, hogy mire számítson. Nem is kell sokat várjon, mert hamarosan érkeznek az utasítások. *
- Nálam van két tőr. * Jegyzi meg halkan, ahogy ösztönösen közelebb húzódik a nőhöz. Nem akar le- és egyedül maradni. * Ha kéred, odaadom az egyiket. Én nem igazán tudom őket használni. * Ismeri el, és ellenőrzi, hogy valóban nála vannak még a fegyverek, vagy azokat is elhagyta mászás közben. Szerencsére megvannak. *
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:40:08
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:40:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Ha a hosszúéletű észreveszi, hogy az az egy sincs már meg, bizonyára megfesti majd arcát egy pillanatra a komorság, de ettől több időt nem áldozna a rosszallásra. Bármelyik nap, bármelyik órájában kész lenne felmászni a fiú helyett, s annyit szedni magának, amennyi csak szükséges. Csakhogy egyáltalán semmi szüksége nincs rá. A kredence roskad a szárított növényektől, a kikevert kenőcsöktől és a hosszasan készült tinktúráktól. Ha valamire szüksége is van, az csupán a másik múltja, hogy bármily apró részlete beleillik-e az övébe. A legmélyebben tudja a választ, de neki is éppolyannyira van szüksége a kapaszkodókra, mint annak, aki mellett áll épp. Amíg nem fejti fel a "nem"-et, addig tudja valami hajtani, addig lefoglalja az elméjét az ezernyi kérdés, miközben azt harsogja magának, hogy gyűlöli a belső hangzavart.
Nem mozdul a nyak egyetlen izma sem. Csupán óarany szemeivel méri végig a félvér felsőrészét, vagy inkább, ami maradt belőle. A kivillanó bőrrészlet is csak egy újabb halovány nyom… bár nemrég még távolodott tőle, most önként nyúl a feslett anyaghoz, hogy hozzánézze karja színét ahhoz, ami épp csak felsejlik a rojtok alatt.*
- Bárki alkalmaz téged ilyen szerelésben?
*Teszi fel kérdését, mert arra is kíváncsi, hogy egyáltalán honnan van aranya arra, hogy még ő áldozzon pénzt az ételükre. Nem kívánja őt megbántani a szavaival, épp ezért nincs is gúnyos, vagy kérdőre vonó éle.
Nem tesz több energiát a meggyőzésbe. Majd arrébb tasztajtja a pulttól, ha turkálni kezdene érmékért. A tettek mégiscsak előrébb visznek bárkit, mint a szavak.*
- Jó helyet a Kikötőben? *Felvonja egyik szemöldökét, miközben visszatartja a hévet, amivel lefelé szokta szelni az utat. Megtanította hónapokkal ezelőtt a szürkeszemű, hogy milyen könnyű itt megcsúszni, ha valaki a tempóját akarja tartani idegen terepen. Nem volna kedve még egy újabb foltot látni a fél-elf ruházatán.* - Olyan itt nincs. Épp ezért nem drága egyik sem.
*Nem kell sok idő, s máris orrába szökik a dögszag. Hogy a döglött halakból, patkányokból, vagy penetráns sikátori hullákból származik, meg nem mondaná, de a mai napig nem szokott hozzá. Viszont jelzi, hogy lépések választják el a Rumostól.*
- Ne keverj bajt. Itt elég egy rossz nézés és nincs nálam a kardom. *Nem mintha apró dobókései, csillagai, na meg az ökle ne lenne nála, de jobbnak látja tisztázni. Látszólag nem ismeri e helyet a félvér.*
//Füstös//
*Ha a hosszúéletű észreveszi, hogy az az egy sincs már meg, bizonyára megfesti majd arcát egy pillanatra a komorság, de ettől több időt nem áldozna a rosszallásra. Bármelyik nap, bármelyik órájában kész lenne felmászni a fiú helyett, s annyit szedni magának, amennyi csak szükséges. Csakhogy egyáltalán semmi szüksége nincs rá. A kredence roskad a szárított növényektől, a kikevert kenőcsöktől és a hosszasan készült tinktúráktól. Ha valamire szüksége is van, az csupán a másik múltja, hogy bármily apró részlete beleillik-e az övébe. A legmélyebben tudja a választ, de neki is éppolyannyira van szüksége a kapaszkodókra, mint annak, aki mellett áll épp. Amíg nem fejti fel a "nem"-et, addig tudja valami hajtani, addig lefoglalja az elméjét az ezernyi kérdés, miközben azt harsogja magának, hogy gyűlöli a belső hangzavart.
Nem mozdul a nyak egyetlen izma sem. Csupán óarany szemeivel méri végig a félvér felsőrészét, vagy inkább, ami maradt belőle. A kivillanó bőrrészlet is csak egy újabb halovány nyom… bár nemrég még távolodott tőle, most önként nyúl a feslett anyaghoz, hogy hozzánézze karja színét ahhoz, ami épp csak felsejlik a rojtok alatt.*
- Bárki alkalmaz téged ilyen szerelésben?
*Teszi fel kérdését, mert arra is kíváncsi, hogy egyáltalán honnan van aranya arra, hogy még ő áldozzon pénzt az ételükre. Nem kívánja őt megbántani a szavaival, épp ezért nincs is gúnyos, vagy kérdőre vonó éle.
Nem tesz több energiát a meggyőzésbe. Majd arrébb tasztajtja a pulttól, ha turkálni kezdene érmékért. A tettek mégiscsak előrébb visznek bárkit, mint a szavak.*
- Jó helyet a Kikötőben? *Felvonja egyik szemöldökét, miközben visszatartja a hévet, amivel lefelé szokta szelni az utat. Megtanította hónapokkal ezelőtt a szürkeszemű, hogy milyen könnyű itt megcsúszni, ha valaki a tempóját akarja tartani idegen terepen. Nem volna kedve még egy újabb foltot látni a fél-elf ruházatán.* - Olyan itt nincs. Épp ezért nem drága egyik sem.
*Nem kell sok idő, s máris orrába szökik a dögszag. Hogy a döglött halakból, patkányokból, vagy penetráns sikátori hullákból származik, meg nem mondaná, de a mai napig nem szokott hozzá. Viszont jelzi, hogy lépések választják el a Rumostól.*
- Ne keverj bajt. Itt elég egy rossz nézés és nincs nálam a kardom. *Nem mintha apró dobókései, csillagai, na meg az ökle ne lenne nála, de jobbnak látja tisztázni. Látszólag nem ismeri e helyet a félvér.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-16 11:12:17
Üzenet elküldve: 2025-09-16 11:12:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Túl közel van a tenger ahhoz, hogy ne lehessen itt is érezni a só-, hínár- és szurokszagot. Sőt, valószínűleg nem is igen lehet találni a környéken olyan zugot, ami ne ezektől bűzlene.
Ő maga nem különösebben érzi már ezt az aromát, annyira hozzá van szokva. De ha érezné is, akkor sem foglalkozna vele. Jelenleg jobban leköti saját -jogosnak érzett- dühe, és a dühön lassan átszivárgó gondolatai. Mert persze, tökösnek lenni és felszólalni a kapitánya -bocsánat, /volt/ kapitánya!- ellenében az egy dolog; de egészen más dolog az a tény, hogy most gyakorlatilag nincs hová mennie.
Megáll. Összehúzott szemöldökei alól méri végig a bér-ház ajtaját, ami mellé teljesen véletlenül érkezett. Lakjon egy ilyen ajtó mögött? Egy ilyen házban? A gondolattól elfintorodik. Még csak elképzelnie is nehéz, hogy ne egy hajó lágyan ringó fedélzetét érezze talpai alatt.
Inkább mégis elindul. Valamit úgy is kitalál majd, hiszen olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna, nem igaz?! De ezen ráér később is gondolkozni. Holnap. Most mást akar. Egy kupica rumot vagy pálinkát, mindegy, csak legyen erős és pocsék. Majd lemossa valami sörrel. Ez is egy terv, nem? Nem is kell hozzá sok minden, csak az aranyai és egy ivó. Ez utóbbiból pedig van néhány a Kikötőben.
Léptei céltudatosabbá válnak.*
Ő maga nem különösebben érzi már ezt az aromát, annyira hozzá van szokva. De ha érezné is, akkor sem foglalkozna vele. Jelenleg jobban leköti saját -jogosnak érzett- dühe, és a dühön lassan átszivárgó gondolatai. Mert persze, tökösnek lenni és felszólalni a kapitánya -bocsánat, /volt/ kapitánya!- ellenében az egy dolog; de egészen más dolog az a tény, hogy most gyakorlatilag nincs hová mennie.
Megáll. Összehúzott szemöldökei alól méri végig a bér-ház ajtaját, ami mellé teljesen véletlenül érkezett. Lakjon egy ilyen ajtó mögött? Egy ilyen házban? A gondolattól elfintorodik. Még csak elképzelnie is nehéz, hogy ne egy hajó lágyan ringó fedélzetét érezze talpai alatt.
Inkább mégis elindul. Valamit úgy is kitalál majd, hiszen olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna, nem igaz?! De ezen ráér később is gondolkozni. Holnap. Most mást akar. Egy kupica rumot vagy pálinkát, mindegy, csak legyen erős és pocsék. Majd lemossa valami sörrel. Ez is egy terv, nem? Nem is kell hozzá sok minden, csak az aranyai és egy ivó. Ez utóbbiból pedig van néhány a Kikötőben.
Léptei céltudatosabbá válnak.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:47:41
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:47:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás egy új élet felé//
*Szőke tincsek és ruganyos léptek rajzolódnak ki a koszos téglafalak előtt, ahogy a fiatal fél-elf kilép a sikátorból a hajnali fénybe. Utazáshoz van öltözve: szálkás felsőtestét világos lenvászon ing fedi, fölötte begombolt, szürke mellény karcsúsítja. Fekete posztónadrág feszül combjain, közelről még látszanak a gondos javítások a varrás mentén. A nadrág szárát és a díszes tőrt térdig érő, kissé kopott, de ápolt barna bőrcsizmába bújtatta. Vállán egyszerű szürke gyapjúkabát védi a széltől, nyakát pedig sötétkék selyemkendő díszíti – az egyetlen ruhadarab, amely emelkedettséget kölcsönöz megjelenésének. Ajándék volt egy hajdani ügyféltől, s ez az egyetlen emlék, amit megőrzött abból a világból. Haját középmagas, laza konty fogja össze, de néhány tincs kiszabadult, lágy keretbe foglalva arcát. Vállán toldozott-foldozott utazótáska, kezében egy tenyérnyi csomag, gondosan barna bőrbe bugyolálva. Mielőtt elindulna a dokkok felé, gyorsan kabátja belső zsebébe rejti. Vet egy utolsó pillantást a házsorra, amely valaha otthona volt. Pár patkány civakodik nem messze egy falat szeméten, csatornafedélnek csapódva csikorognak. Távolabbról egy koldus kiáltozása hallatszik, közelebb pedig egy kurva igazgatja szoknyáját, Laut méregetve – sikertelenül. A fél-elf pontosan tudja, hogyan kell átnézni valakin, hogy elérje: ne szólítsák le. Ő is számtalanszor kapta meg ugyanezt a pillantást. Gyorsan elhessegeti a tolakodó emlékeket. Már csak egyetlen elintéznivaló, és végleg maga mögött hagyhatja ezt a szívszorítóan kegyetlen helyet.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 10:47:58
*Szőke tincsek és ruganyos léptek rajzolódnak ki a koszos téglafalak előtt, ahogy a fiatal fél-elf kilép a sikátorból a hajnali fénybe. Utazáshoz van öltözve: szálkás felsőtestét világos lenvászon ing fedi, fölötte begombolt, szürke mellény karcsúsítja. Fekete posztónadrág feszül combjain, közelről még látszanak a gondos javítások a varrás mentén. A nadrág szárát és a díszes tőrt térdig érő, kissé kopott, de ápolt barna bőrcsizmába bújtatta. Vállán egyszerű szürke gyapjúkabát védi a széltől, nyakát pedig sötétkék selyemkendő díszíti – az egyetlen ruhadarab, amely emelkedettséget kölcsönöz megjelenésének. Ajándék volt egy hajdani ügyféltől, s ez az egyetlen emlék, amit megőrzött abból a világból. Haját középmagas, laza konty fogja össze, de néhány tincs kiszabadult, lágy keretbe foglalva arcát. Vállán toldozott-foldozott utazótáska, kezében egy tenyérnyi csomag, gondosan barna bőrbe bugyolálva. Mielőtt elindulna a dokkok felé, gyorsan kabátja belső zsebébe rejti. Vet egy utolsó pillantást a házsorra, amely valaha otthona volt. Pár patkány civakodik nem messze egy falat szeméten, csatornafedélnek csapódva csikorognak. Távolabbról egy koldus kiáltozása hallatszik, közelebb pedig egy kurva igazgatja szoknyáját, Laut méregetve – sikertelenül. A fél-elf pontosan tudja, hogyan kell átnézni valakin, hogy elérje: ne szólítsák le. Ő is számtalanszor kapta meg ugyanezt a pillantást. Gyorsan elhessegeti a tolakodó emlékeket. Már csak egyetlen elintéznivaló, és végleg maga mögött hagyhatja ezt a szívszorítóan kegyetlen helyet.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 10:47:58
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:35:00
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:35:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
- A Templom. *Erősíti meg most már sokszorosan a meggyőződésükben, bár inkább magának szól, mintsem társának, mivel még mindig elég szkeptikus az ötlettel kapcsolatban. A villám elég halálos.
Természetesen követi Ishalát, de leginkább igyekszik tartani vele az iramot, sejti, hogy bizalmatlan az árnnyal kapcsolatban.*
- Egyébként simán le tudod győzni. *Néz maga elé, majd folytatja.* - Egyszer megesett már, hogy átvette a testem felett az irányítást. Ennyit tud. Ha engem le tudsz fogni, őt is le tudod fogni.
*Igyekszik megnyugtatni egy kicsit, legalábbis éreztetni, hogy annyira nem kell a sarkán állnia az előttük álló hosszú út teljes egészében.*
- És általában akkor történik ilyesmi, ha valami történik. Valami szomorú, ijesztő, amik heves érzelmeket keltenek bennem.
- A Templom. *Erősíti meg most már sokszorosan a meggyőződésükben, bár inkább magának szól, mintsem társának, mivel még mindig elég szkeptikus az ötlettel kapcsolatban. A villám elég halálos.
Természetesen követi Ishalát, de leginkább igyekszik tartani vele az iramot, sejti, hogy bizalmatlan az árnnyal kapcsolatban.*
- Egyébként simán le tudod győzni. *Néz maga elé, majd folytatja.* - Egyszer megesett már, hogy átvette a testem felett az irányítást. Ennyit tud. Ha engem le tudsz fogni, őt is le tudod fogni.
*Igyekszik megnyugtatni egy kicsit, legalábbis éreztetni, hogy annyira nem kell a sarkán állnia az előttük álló hosszú út teljes egészében.*
- És általában akkor történik ilyesmi, ha valami történik. Valami szomorú, ijesztő, amik heves érzelmeket keltenek bennem.
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:28:52
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:28:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala Hietzyl//
- A Templom. * Válaszolja Ishala egy biccentéssel, és úgy tűnik, hogy meg is állapodnak abban, hogy az épp olyan jó irány, mint bármi más. *
- Akkor nincs más hátra, mint előre. Méghozzá arra felé. * Int az utca egyik irányába, majd visszanéz a kikötő felé, és egy pillanatra beszívja a tenger sós szagát, mielőtt elindulna. *
- Egyik láb a másik után, és mindjárt ott is leszünk. * Jelenti ki, miközben ő maga így is tesz, fél szemmel az árnyékot figyelve, és ha elindulnak, akkor próbál olyan iramot diktálni, hogy ne menjen a kölyök előtt. Nem ment el minden esze, azért a háta mögé még nem engedné. *
- Gondolom, neked sincs lovad. * Teszi hozzá, mert ő régóta gyalog jár mindenhova, a talpa és a lába hozzászokott a gyalogláshoz, de nem tudja, hogy újdonsült partnere mennyire fogja bírni. *
- Ha úgy érzed, hogy pihenésre van szükséged, csak szólj. A templom nem megy sehova, mindegy, hogy mikor érünk oda.
- A Templom. * Válaszolja Ishala egy biccentéssel, és úgy tűnik, hogy meg is állapodnak abban, hogy az épp olyan jó irány, mint bármi más. *
- Akkor nincs más hátra, mint előre. Méghozzá arra felé. * Int az utca egyik irányába, majd visszanéz a kikötő felé, és egy pillanatra beszívja a tenger sós szagát, mielőtt elindulna. *
- Egyik láb a másik után, és mindjárt ott is leszünk. * Jelenti ki, miközben ő maga így is tesz, fél szemmel az árnyékot figyelve, és ha elindulnak, akkor próbál olyan iramot diktálni, hogy ne menjen a kölyök előtt. Nem ment el minden esze, azért a háta mögé még nem engedné. *
- Gondolom, neked sincs lovad. * Teszi hozzá, mert ő régóta gyalog jár mindenhova, a talpa és a lába hozzászokott a gyalogláshoz, de nem tudja, hogy újdonsült partnere mennyire fogja bírni. *
- Ha úgy érzed, hogy pihenésre van szükséged, csak szólj. A templom nem megy sehova, mindegy, hogy mikor érünk oda.
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:05:37
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala Hietzyl//
- A Templom?
*Tudja, legalábbis sejti, hogy Eeyr templomáról van szó. Mi van, ha az istenség nemes egyszerűséggel megöli, amiért egy ilyen lényt hordoz magában? Szinte látja lelki szemei előtt, ahogy abban a pillanatban villám csap belé, amint lába átlépi a templom küszöbét.
Azonban nincs jobb megoldás, az igaz. A Vértkert valószínűleg siralmas kudarc volt, talán pont azért generált egy pánikrohamot Savarreth Vicknek, hogy egy kicsit elszórakoztassa magát miután porig alázta őt mestere. Nem tudja biztosra, csak egy megérzés.*
- Rendben, próbáljuk meg. Nem jártam még a városban, hogy őszinte legyek veled.
*Feltápászkodik, nadrágjáról leütögeti a port. Indulásra készen áll.*
- A Templom?
*Tudja, legalábbis sejti, hogy Eeyr templomáról van szó. Mi van, ha az istenség nemes egyszerűséggel megöli, amiért egy ilyen lényt hordoz magában? Szinte látja lelki szemei előtt, ahogy abban a pillanatban villám csap belé, amint lába átlépi a templom küszöbét.
Azonban nincs jobb megoldás, az igaz. A Vértkert valószínűleg siralmas kudarc volt, talán pont azért generált egy pánikrohamot Savarreth Vicknek, hogy egy kicsit elszórakoztassa magát miután porig alázta őt mestere. Nem tudja biztosra, csak egy megérzés.*
- Rendben, próbáljuk meg. Nem jártam még a városban, hogy őszinte legyek veled.
*Feltápászkodik, nadrágjáról leütögeti a port. Indulásra készen áll.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:58:34
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:58:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala Hietzyl//
* Miután mindketten úgy döntenek, hogy kölcsönösen kevésbé nem bíznak egymással, mint korábban, az íjász, feszülten figyelve a kölyök minden mozdulatát ugyan, de visszateszi az íjat is a hátára. Érdeklődve hallgatja a történetet, kicsit gondolkodik is hozzá, majd megvonja a vállát. *
- Ha ez a valami a Vérkerthez tartozik, akkor lehet, hogy a Templomban kellene próbálkoznod. Ott sok feljegyzés van, és Eeyr szolgálói is lehet, hogy többet tudnak erről az egészről. Ha gondolod, elkísérlek, jól ismerem az utat, és meg tudlak védeni az állatoktól, akik a vesztedre törnének az erdőben. * Tesz nagylelkű ajánlatot, mert ő már csak ilyen. Neki mindegy, hogy a városban iszik, vagy a kikötőben, de a vérhas elkerülésének a lehetősége miatt Arthenior talán egy kicsit vonzóbb a számára. *
* Miután mindketten úgy döntenek, hogy kölcsönösen kevésbé nem bíznak egymással, mint korábban, az íjász, feszülten figyelve a kölyök minden mozdulatát ugyan, de visszateszi az íjat is a hátára. Érdeklődve hallgatja a történetet, kicsit gondolkodik is hozzá, majd megvonja a vállát. *
- Ha ez a valami a Vérkerthez tartozik, akkor lehet, hogy a Templomban kellene próbálkoznod. Ott sok feljegyzés van, és Eeyr szolgálói is lehet, hogy többet tudnak erről az egészről. Ha gondolod, elkísérlek, jól ismerem az utat, és meg tudlak védeni az állatoktól, akik a vesztedre törnének az erdőben. * Tesz nagylelkű ajánlatot, mert ő már csak ilyen. Neki mindegy, hogy a városban iszik, vagy a kikötőben, de a vérhas elkerülésének a lehetősége miatt Arthenior talán egy kicsit vonzóbb a számára. *
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:14:16
Üzenet elküldve: 2025-08-18 23:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala Hietzyl//
*Ahogy a sötét alak, úgy Vickarel sem gondolkozik másképp. Tökéletes alkalom lett volna Ishala számára, hogy most, mikor már végre megnyugodott körülötte a fiú, bevégezze azt, amit az iszákosok elkezdtek. Ennek be-nem-következte még ha minimálisan is, de jobban elmélyíti az idegenbe vetett bizalmát.*
- Nem tudom. Mármint, bementem oda, és kijöttem onnan. Gondolom ez az izé *mutat ezzel az árnyra*, átvette felettem a hatalmat, mert semmire nem emlékszem a bent töltött időből. A nap állásából ítélve viszont egy-két fertályórát elkölthettem odabent.
*Próbál visszaemlékezni, de teljes képszakadás. Valószínűleg sikertelen volt Savarreth próbálkozása, talán kegyvesztetté vált? A puszta gondolatra is káröröm tölti el Vickarelt, a szörny, ami eddig minden szenvedését okozta, most egyenlően szenved. Milyen komikus!*
- Nincs tervem. Hogy őszinte legyek, nincs semmi nyomom, ami alapján elindulhatnék.
*Ahogy a sötét alak, úgy Vickarel sem gondolkozik másképp. Tökéletes alkalom lett volna Ishala számára, hogy most, mikor már végre megnyugodott körülötte a fiú, bevégezze azt, amit az iszákosok elkezdtek. Ennek be-nem-következte még ha minimálisan is, de jobban elmélyíti az idegenbe vetett bizalmát.*
- Nem tudom. Mármint, bementem oda, és kijöttem onnan. Gondolom ez az izé *mutat ezzel az árnyra*, átvette felettem a hatalmat, mert semmire nem emlékszem a bent töltött időből. A nap állásából ítélve viszont egy-két fertályórát elkölthettem odabent.
*Próbál visszaemlékezni, de teljes képszakadás. Valószínűleg sikertelen volt Savarreth próbálkozása, talán kegyvesztetté vált? A puszta gondolatra is káröröm tölti el Vickarelt, a szörny, ami eddig minden szenvedését okozta, most egyenlően szenved. Milyen komikus!*
- Nincs tervem. Hogy őszinte legyek, nincs semmi nyomom, ami alapján elindulhatnék.
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-18 17:15:13
Üzenet elküldve: 2025-08-18 17:15:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Islaha Hyetliz//
* Miután megosztják egymással a nevüket, és a leengedett fegyverre sem reagál se az árnyék, se a fiú, Ishala valamelyest megnyugodni látszik. Tökéletes alkalom lett volna arra, hogy kihasználva a helyzetet megtámadja, azt se tudja, hogy hogyan védekezett volna ellene, de szerencsére erre nem került sor. Meg aztán, amúgy is, hogyan harcolna valaki egy árnyékkal. *
- Szóval nem volt hatásos a Vérkert? Mivel próbálkoztál? * Érdeklődik, hátrébb lépve, és a nyilat visszateszi a tegezbe. A nyilat még azért kézben tartja, de úgy érzi, hamarosan arra se lesz szüksége. * És mik a terveid? Egyáltalán van bármi, ami alapján elindulhatnál?
* A kérdés nem számonkérés, sokkal inkább őszinte érdeklődés, mert neki ötlete sem lenne, hogy mivel próbálkozzon. *
* Miután megosztják egymással a nevüket, és a leengedett fegyverre sem reagál se az árnyék, se a fiú, Ishala valamelyest megnyugodni látszik. Tökéletes alkalom lett volna arra, hogy kihasználva a helyzetet megtámadja, azt se tudja, hogy hogyan védekezett volna ellene, de szerencsére erre nem került sor. Meg aztán, amúgy is, hogyan harcolna valaki egy árnyékkal. *
- Szóval nem volt hatásos a Vérkert? Mivel próbálkoztál? * Érdeklődik, hátrébb lépve, és a nyilat visszateszi a tegezbe. A nyilat még azért kézben tartja, de úgy érzi, hamarosan arra se lesz szüksége. * És mik a terveid? Egyáltalán van bármi, ami alapján elindulhatnál?
* A kérdés nem számonkérés, sokkal inkább őszinte érdeklődés, mert neki ötlete sem lenne, hogy mivel próbálkozzon. *
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-18 16:03:20
Üzenet elküldve: 2025-08-18 16:03:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Islaha Hyetliz//
*Egy pillanatra kikerekednek a szemei a férfi szavai hallatán. Nem említette, hogy Sa'terethnek köze lenne a benne lévő szörnyhöz. Természetesen említette a Vérkertet, de a Pirtianesből való menekülése óta tudja, hogy soha nem lehet elég óvatos, és talán néhányan többet tudnak, mint ő azt elsőre gondolná.
Pánikját nagyban segít enyhíteni, hogy újdonsült társa leengedte fegyverét. Kicsit fellélegezhet végre.*
- Vickarel.
*Mutatkozik be maga elé bambulva, még mindig légzésére figyelve, mely hallhatóan szabályosabb már.*
- Voltam már a Vérkertben, teljesen hatástalan volt.
*Egy pillanatra kikerekednek a szemei a férfi szavai hallatán. Nem említette, hogy Sa'terethnek köze lenne a benne lévő szörnyhöz. Természetesen említette a Vérkertet, de a Pirtianesből való menekülése óta tudja, hogy soha nem lehet elég óvatos, és talán néhányan többet tudnak, mint ő azt elsőre gondolná.
Pánikját nagyban segít enyhíteni, hogy újdonsült társa leengedte fegyverét. Kicsit fellélegezhet végre.*
- Vickarel.
*Mutatkozik be maga elé bambulva, még mindig légzésére figyelve, mely hallhatóan szabályosabb már.*
- Voltam már a Vérkertben, teljesen hatástalan volt.
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:02:10
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:02:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hshala Iietzyl//
* Vannak lények, akikben nagyon erős a túlélési ösztön. Ezek a szereplők mindent megtesznek, amit ösztönük a veszélyben diktál. Aztán vannak azok, akik már épp elégszer néztek szembe a halállal, nem félnek tőle, és még a jelenlétében is higgadtan gondolkodnak. És aztán ott van Ishala, aki még úgy, hogy gyakorlatilag elmondják neki, Sa'tereth átkát hordozza magát, és épp a vérkertbe készülnek, ahol a sötét entitás hatalma erősebb, mint bárhol a környéken, sem lövi le a gyereket. Pedig az istenekre, talán akkor tenné a legnagyobb szívességet a kikötőnek és Artheniornak, ha megtenné. Ehelyett a kezét nyújtja neki. *
- Ishala Hietzyl. Volt már dolgom Sa'tereth szolgálóival, és még élek. Ha gondolod, szívesen segítek. * Nem mosolyog bátorítónak, a tekintete nem ígér semmit, hideg, egykedvű arckifejezéssel néz, éppen csak a fegyverét engedte le, és már nem szegezi Vickarelre. *
* Vannak lények, akikben nagyon erős a túlélési ösztön. Ezek a szereplők mindent megtesznek, amit ösztönük a veszélyben diktál. Aztán vannak azok, akik már épp elégszer néztek szembe a halállal, nem félnek tőle, és még a jelenlétében is higgadtan gondolkodnak. És aztán ott van Ishala, aki még úgy, hogy gyakorlatilag elmondják neki, Sa'tereth átkát hordozza magát, és épp a vérkertbe készülnek, ahol a sötét entitás hatalma erősebb, mint bárhol a környéken, sem lövi le a gyereket. Pedig az istenekre, talán akkor tenné a legnagyobb szívességet a kikötőnek és Artheniornak, ha megtenné. Ehelyett a kezét nyújtja neki. *
- Ishala Hietzyl. Volt már dolgom Sa'tereth szolgálóival, és még élek. Ha gondolod, szívesen segítek. * Nem mosolyog bátorítónak, a tekintete nem ígér semmit, hideg, egykedvű arckifejezéssel néz, éppen csak a fegyverét engedte le, és már nem szegezi Vickarelre. *
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:40:02
Üzenet elküldve: 2025-08-17 16:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hshala Iietzyl//
*Lehunyt szemmel folytatja lélegzési gyakorlatát. Ha megregulázza a zihálást, azzal szívverése is normalizálódik, ami kevesebb adrenalint juttat izmaiba és agyába, ezáltal a pánikreakció is csökken; a fiú nem érti a tudományt mögötte, ámbár a fundamentum megvan, így elég csak azt tudnia, hogy ha ezt teszi, idővel jobb lesz. Szerencsére ez most csak egy kisebb roham volt.*
- Igyekszem...
*Sóhajtja továbbra is lecsukott szemekkel. Tényleg igyekszik kordában tartani, de mégis meddig? Egy félistent nem lehet örökké lefogni, még akkor sem, ha az egy erőtlen félistenség.*
- Egy... *~ Sa'tereth egyik leghatalmasabb szolgája, az Árnyak Ura, Saargatoth vetélytársa. ~* -...egy szörny. A testembe zárták. Mint látod, ez *mutat ezzel az árnyékra, ami jelenleg egy teljesen normális árnyéknak tűnik*, vette át az árnyékom helyét.
*Két ujjával összecsippenti orrnyergét. Sajnálatos. Nem volt tervben ilyen hamar közhírré tétetni állapotát, de sajnos egy ilyen lény mellett ez elkerülhetetlen. Savarreth nem úgy tűnik, mint aki csak csöndben létezne a fiú mellett, létezését foggal-körömmel igyekszik bemutatni.*
- Annyit mondhatok egyelőre, hogy kapcsolódik az istenekhez. A Vérkert miatt jöttem ide, hátha egy olyan erővel átitatott hely segít levenni rólam ezt az átkot. Hiba volt.
*Lehunyt szemmel folytatja lélegzési gyakorlatát. Ha megregulázza a zihálást, azzal szívverése is normalizálódik, ami kevesebb adrenalint juttat izmaiba és agyába, ezáltal a pánikreakció is csökken; a fiú nem érti a tudományt mögötte, ámbár a fundamentum megvan, így elég csak azt tudnia, hogy ha ezt teszi, idővel jobb lesz. Szerencsére ez most csak egy kisebb roham volt.*
- Igyekszem...
*Sóhajtja továbbra is lecsukott szemekkel. Tényleg igyekszik kordában tartani, de mégis meddig? Egy félistent nem lehet örökké lefogni, még akkor sem, ha az egy erőtlen félistenség.*
- Egy... *~ Sa'tereth egyik leghatalmasabb szolgája, az Árnyak Ura, Saargatoth vetélytársa. ~* -...egy szörny. A testembe zárták. Mint látod, ez *mutat ezzel az árnyékra, ami jelenleg egy teljesen normális árnyéknak tűnik*, vette át az árnyékom helyét.
*Két ujjával összecsippenti orrnyergét. Sajnálatos. Nem volt tervben ilyen hamar közhírré tétetni állapotát, de sajnos egy ilyen lény mellett ez elkerülhetetlen. Savarreth nem úgy tűnik, mint aki csak csöndben létezne a fiú mellett, létezését foggal-körömmel igyekszik bemutatni.*
- Annyit mondhatok egyelőre, hogy kapcsolódik az istenekhez. A Vérkert miatt jöttem ide, hátha egy olyan erővel átitatott hely segít levenni rólam ezt az átkot. Hiba volt.
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 13:48:22
Üzenet elküldve: 2025-08-17 13:48:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala Hietzyl//
* A figyelmeztetésre megvonja a vállát, ha Vickarel azt várja, hogy megnyugtató szavakat fog mondani, hogy biztosítja, minden rendben lesz, és majd ő megvédi, vagy ilyesmi, akkor csalódnia kell. Ishala már rég túl van elég traumán ahhoz, hogy ilyen dolgok ne érdekeljék különösebben, hogy ne foglalkozzon annyira másokkal, vagy önmagával. *
- Ha úgy látom, hogy meg kell halj, még megölhetlek később is. Egyelőre nem látom, hogy bántani akarnál bárkinek. Bármi is az, úgy tűnik, hogy próbálod kordában tartani. * Int fejével az árnyék felé, továbbra sem változtatva a pozícióján, a nyíl még mindig az ideghez feszítve, az íj még mindig a kezében. *
- Egyáltalán, mi az? És mennyire veszélyes? * Teszi fel a kérdéseket, mert úgy tűnik, hogy már szóra fogható a fiú, és az a legjobb, ha minél többet tud meg róla. Majd azután dönt arról, hogy mennyire veszélyes, és halált érdemel-e. *
* A figyelmeztetésre megvonja a vállát, ha Vickarel azt várja, hogy megnyugtató szavakat fog mondani, hogy biztosítja, minden rendben lesz, és majd ő megvédi, vagy ilyesmi, akkor csalódnia kell. Ishala már rég túl van elég traumán ahhoz, hogy ilyen dolgok ne érdekeljék különösebben, hogy ne foglalkozzon annyira másokkal, vagy önmagával. *
- Ha úgy látom, hogy meg kell halj, még megölhetlek később is. Egyelőre nem látom, hogy bántani akarnál bárkinek. Bármi is az, úgy tűnik, hogy próbálod kordában tartani. * Int fejével az árnyék felé, továbbra sem változtatva a pozícióján, a nyíl még mindig az ideghez feszítve, az íj még mindig a kezében. *
- Egyáltalán, mi az? És mennyire veszélyes? * Teszi fel a kérdéseket, mert úgy tűnik, hogy már szóra fogható a fiú, és az a legjobb, ha minél többet tud meg róla. Majd azután dönt arról, hogy mennyire veszélyes, és halált érdemel-e. *
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:23:28
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:23:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ishala Hietzyl//
*Szerencsére látomás most nem jön, legalábbis úgy érzi, nem fog jönni. Egyszerű pánikroham, bár nem érdemes elbagatellizálni, mert ilyen esetekben nem hasznosabb egy zsák krumplinál.
Az ismeretlen alak nem tágít mellőle. Kezdi érezni, hogy nem jelent Vickre veszélyt, hiszen ha egy nyílvesszővel akarná átlyuggatni, azt már régen megtehette volna. Igyekszik megacélozni magát, visszanyerni az uralmát a légzése és gondolatai felett, majd nagyjából egy jó öt-tíz perces huzavona után mintha valamelyest visszanyerte volna elméje tisztaságát.
Ha a magas elf még vele van, úgy aggódva figyelmeztetni.*
- Lehet jobban jártál volna, ha megölsz, vagy hagyod, hogy azok öljenek meg.
*Könnyes szemmel néz maga elé; a kétségbeesés és kilátástalanság érzelmi vegyülnek íriszeiben.*
*Szerencsére látomás most nem jön, legalábbis úgy érzi, nem fog jönni. Egyszerű pánikroham, bár nem érdemes elbagatellizálni, mert ilyen esetekben nem hasznosabb egy zsák krumplinál.
Az ismeretlen alak nem tágít mellőle. Kezdi érezni, hogy nem jelent Vickre veszélyt, hiszen ha egy nyílvesszővel akarná átlyuggatni, azt már régen megtehette volna. Igyekszik megacélozni magát, visszanyerni az uralmát a légzése és gondolatai felett, majd nagyjából egy jó öt-tíz perces huzavona után mintha valamelyest visszanyerte volna elméje tisztaságát.
Ha a magas elf még vele van, úgy aggódva figyelmeztetni.*
- Lehet jobban jártál volna, ha megölsz, vagy hagyod, hogy azok öljenek meg.
*Könnyes szemmel néz maga elé; a kétségbeesés és kilátástalanság érzelmi vegyülnek íriszeiben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 833-852