Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

620. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-26 16:56:44
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Csak kedélyesen nevet fel a lány reakcióira, hisz az éjszaka távlatai, a jótékony forró nedvesség már önmagában felér egy ajándékkal a mai napra, főleg, hogy az elmúlt napok nem volt olyannyira sikeresek, jóllehet, azért nem is tett meg ezért mindent. Tény, hogy új viseletében feltűnő lehet, így szívesen fogadta Zamot, nem beszélve persze az egyéb gyönyörökről, mely jelenleg igaz, hogy számára kínzással érnek fel, de a folytatás minden apró szenvedő percet megér. Nem is válaszol, csak hagyja magát sodródni az árral, s pajkos tekintetét várakozón Zammirián tartja. Valóban térképez, minden idomot, s minden apró jegyet, mely a lányra emlékezteti. ~ Valószínű, ha fel kellene ismernem egy hüvelyknyi bőrfelület alapján, már megtenném. ~ Sóhajtva vigyorodik el a gondolatra, közben a fülharapáson, mely betalál, játékosan felkacag. Érzi a belülről feszítő türelmetlenséget, mind a lányon és saját magán is, de nyilvánvaló célja valójában ez volt, még, ha önsanyargatásnak is tűnik... meg egy kicsit a partner sanyargatásának is. Persze vajon ki halna bele az efféle sanyargatásba? Zammiria sötét szemeibe néz, mikor a lány arcát simítja, s mélán, kissé talán tudálékosan mosolyodik el:*
- Ó, szerintem feltalálod te magad... *Búgja a lány fülébe, s a csókba egészen csukott szemmel belemerül, hosszú levegővétel után. Nincs szüksége a látására, hogy érezze a lányt, kiválóan adja magát, s önmagában az illat is bódító, hát még a puha telt ajkak és a kényeztető nyelvjáték. Hirtelen dől el, a mozdulatra még szemei is elkerekednek egy pillanatra meglepetten, aztán megnyugodva tapasztalja tarkóján a védelmet, Zammiria puha ölelésében, engedelmesen fekszik hát hátra, s izgatottan várja a folytatást. Izgalmát le sem tagadhatná, hisz ott ágaskodik, vértől gazdagon, már-már kicsattanó energiákkal rejtezve. Most azonban másra figyel, az arcát végigsimító fehéres-szürke tincsekre, a haj érintésére, Zam közelségére, s a vágy forróságára. Önkéntelenül szorítaná magára, aztán észbe kap, hisz ez nem az ő köre, ő kérte, így marad engedelmesen mozdulatlan, csak alsó ajkát harapja be egy pillanatra, hogy kissé felszabaduljon az őt ért ingerek alól. A lány keblei engedelmesen terülnek szét mellkasán, s már a két hegyes pont szúrásától szinte elalélva sóhajt fel, a folytatásba pedig fel-felnyög, pedig ez még csak a kezdet volt. Ha tudta volna Zammiria további útját, az is elképzelhető, hogy visszafogja, már így is túlontúl sokáig várt, de a férfi sem ma kezdte, s már a fülcimpáját ért kényeztetés során fut le keze ágyékáig, hogy szorítson rajta egyet mielőtt túlontúl hamar végezne, azt pedig nem szeretné.*
- Megkóst... *Ennyit bír csak kinyögni, majd inkább csak nyel egyhatalmasat. Egyesek ilyenkor másra gondolnak, talán az is segítene, de Ralas, csak Zammiriát látja, akármilyen szituációt is képzel el, a lány tölti be elméjének minden szegletét. A koncentráció sikeres, a veszély talán elhárult, hogy aztán ismét közeledni látszódjon. Amíg lehet, két keze végigfut Zammiria behomorított hátán, majd tekintetével bánatosan figyel a lassan forduló, tőle elszakadó fejre fordított világra, hogy immár egy jóval forróbb és sok mindennel kecsegtetőbb táruljon elé. Érzi magán a lány mozgását, s annak kezei ajka útját jelzik előre pajkosan, engedi is, sőt belehomorít hasával, csak hogy egyre lejjebb és lejjebb haladjon, a köldöke környékén ért csókba felhördül, s két keze a lány távolodó csípőjére szorul, nyomot hagyva rajta, hogy aztán a fenékre szoruljon, immár jóval durvábban és erősebben. Hátán fekszik, de fejét hátrafelé feszíti, s nyakán kidagadnak az erek, amint elkezdődik a játék. Ralas már a mögötte lévő falakra tekint egyre nagyobb és nagyobb szemekkel. Zam nyelve sikamlós és édesen érdes, Ralasnak jó értelemben a kínok kínját okozza, ha tudna még egyszer odakapna, hogy szorítson magán egyet, de immár erre nincs lehetősége. Zammiria fizikailag érezheti a borzongást, majd egy halk mély kiáltásból is értesülhet arról, mennyire a férfi kedvére való a dolog. Ezúttal más a helyzet, mint legutóbb, teljesen más. Ralas nem készült rá, váratlanul éri, s amint megérzi férfiasságán a nő nyelvét, majd a rácsusszanó ajkakat, melyek melegen körbezárják őt, hangosan ad jelt élvezetének. Az első pillanatban majdnem eldől minden. Tulajdonképpen már a hűvös levegőnél, mely megérinti. Csak néhány röpke gondolatfoszlány választotta el attól, hogy itt és most vége legyen. De Ralas nem attól Ralas, hogy ne találja fel magát és becsületén csorba essen. A lehetőségek tárháza tárul szó szerint elé, s ő bizony élni kíván vele, s az eddig csupán érintőlegesen kezelésbe vett területet most bizony alaposabban kívánja tanulmányozni. A lány fenekébe markol, s úgy húzza közelebb magára, ennek hangot adni is kíván:*
- Ülj rám! *Próbál határozott lenni.* OOH!! Ülj... rám!! *Ismét belekiált a mondatba, de nem szégyelli magát érte.* Istenekre... hihetetlen... va-vagy!! Ne hagyd abba! *Ha Zammiria a kérést teljesíti, immár nem fogja vissza magát, s nyelvét hosszan elnyújtva, két kezével csinálva helyet magának, húzza közelebb a lány ölét, hogy ő is belekóstolhasson. Előbb csak óvatosan játszik, belső combon és fenéken fut végig a nyelve, körbeírja, csipegeti, itt-ott apró nyelvhegynyi érintéseket produkál, a környékén, a szélén, egyre beljebb és beljebb haladva a parázsló forróság felé. Ujjával még nem segít rá... hisz hosszú még az éjszaka. A pontot keresi, s ha megtalálta, hát kezelésbe veszi, még a nedves bejárat felett, pajkos, hirtelen és ritmikátlan mozdulatokkal. Nem véletlen a disszonancia, hisz ritmus, majd a közepétől jár, egyelőre marad a gonosz kóstolgatás, s a kéjes kiáltások, amiket közben óhatatlan produkál, a lány kényeztetése miatt.*


619. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-25 22:21:56
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ha még húzná a képzeletbeli strigulákat, lassan lapszélre érne vagy az ajtófélfához. A rovátkák pedig igen rendezetlenül és görbén állnának. Együttléteikben mindig Ralasé a nagyobb önállóság, hiszen sok férfitól eltérő mértékben igyekszik partnerét szórakoztatni a saját igényei rovására, így Zam valamiért úgy érzi, elvenne tőle valamit, ha gyakrabban tartana igényt az irányításra, még akkor is, ha ezt a figyelmesség viszonzására használná. Másrészt olyan kezelésben van része, melyért mások kemény aranyakat fizetnek, bolond lenne magát megfosztani tőle. Csak vigyáznia kell, nehogy túlságosan hozzászokjon, figyelmeztetéseit minden alkalommal önmagának is szánja.
Keble hegyesedőn feszül a gyönyörűségtől, ölében szenvedélyes ösztönõk tombolnak. Somolyog a fürdős fantázián, az ő fejében egy kicsit más kép dereng fel.*
- Rajtad már pusztán a vízcseppek is vadítón állnának.
*Gondolatban lezár egy újabb ötös csoportot a papíron a fürdőolajért, a következő pillanatokban pedig kiesik kezéből a képzeletbeli szénkréta. Veszélyesen elvékonyodik a kötél, s az éjszaka távlatainak emlegetése túlontúl erős visszhangra talál nála. Túlontúl erős ahhoz képest, amit megengedhetőnek vél.*
- Vigyázz, szavadon foglak!
*Próbál enyhén a fülére harapni, lassanként elveszti türelmét. De nyilvánvalóan nincs ezzel egyedül. Nem csupán érzi, maga a férfi vallja be bizalmasan. Õsszefűzött ujjaikra enyhén ő is rászorít.
Hiúsága mohón issza magába a bókokat, majd' kiszakad a szíve mellkasából, mikor a férfi felegyenesedik, és mindketten végignézhetnek egymáson. Sötét és világos bőr, a hajszín épp fordítva, hím és nőstény, vadász és zsákmány. Épp egymás ellentétei, mégis oly jól passzolnak egymáshoz, hogy ők talán tényleg egyazon érem két oldala. Megunhatatlan izgalom számára Ralas meztelen testének látványa, mellkasa pihegőn jár, pedig komolyabb erőkifejtésre még nem került sor. Testében szinte reszket a feszültség, melytől szabadulni vágyik az édes összeolvadásban.
A lábujjcsókokra felszalad a szemöldöke, majd halkan nevet, de csak röviden. Mohón várja a döntést, vajon mi lesz a férfi választása, ám arra nem számít, amit hall. Némi súlyt gördít vállaira az elvárás, ám részben máris feledteti a játékos becézés, a megelőlegezett elfogadás, bármit is tesz.
Engedelmesen simul a férfi karjaiba, átkarolja a nyakát. Szívük együtt ugyan nem dobban, de vélhetően hasonlóan hevesen. Most csak Ralas kellemes, mély hangja szól, s az izgatott szuszogás, az elcsattanó csókok, no meg a ropogó fahasábok. Míg a férfi fel nem nevet, s olyan dolgokat nem kezd mondani, amiket csak egy tapasztalatlan fruska venne komolyan hasonló körülmények között. A mélységi nőstény épp ezért halkan nevetve viszonozza a pillantást, de most is csak röviden, hisz a szenvedély hullámai csapnak össze felettük, ami nem kifejezetten mosolyogtató. Legalábbis most még. Ralas kezének érintése vágykorbácsoló, nehéz visszafognia magát, s nem az első kósza ötletével hajtani akarata alá az eseményeket, akár magát a férfit is.*
- Hmmm... ilyen felvezető után igen nehéz dolgom van...
*Suttog vágyódón. Átkarolja Ralas nyakát egyik karjával, másik keze az arcára simul, ujjai a fültőnél érnek véget. Forró csókkal nyit, leginkább időnyerés céljából, bár igazság szerint ebből ma estére még viszonylag kevés jutott. Nyelve párját keresi, az arcon pihenő kéz pedig hátrasimítja a férfi haját a tarkója irányába. Ajkaik összenedvesítik egymást. Megpróbálja átfordítani a hátára partnerét egy erősebb lökéssel. Keze ekkor már tarkóján nyújt védelmet az esetleges véletlen koppanás ellen, s maga is mozdul, hogy mellkasuk szorosan egymáson támaszkodhasson. Ha sikerül, haja beteríti arcukat. Nem mászik azonban a férfi fölé, ajkai elválnak Ralasétól, és arcéle mentén végigvezeti nyelvét a füléhez, majd ajkai közé beszívja a fülcimpát egy kis becézésre.*
- Akkor most én is megkóstollak téged...
*Suttogja forrón, s még egy futó csókra fordul ajkaihoz kaján mosollyal. Utána felfelé mászik Ralas mellett, s megfordul. Először csak leül a sarkaira a fejénél, és ráhajol. Megáll megint ajkainál, de épp csak érintve őket sajátjaival fordított helyzetben. Kezei simogatón túrnak a hajába, majd tovább a fej oldalán, a nyakon át a vállakra, a mellkasra, s a hasra, széttárt ujjakkal. A nőstény ajkai is haladnak tovább hasonló útvonalon, hajával söpörve az út két oldalát. Néhol nyelvével simít végig, különösen ott, ahol partnere bőre fénylik a megosztott olajtól.
Igyekszik ügyelni Ralas kényelmére, s nem hajolni mélyen az arcába. Zam egyre lejjebb halad, néha hümment, elégedetten morran megízlelve a férfi bőrét, és ellenőrizve az izgalmas kence édeskés jellegét*
- Finom vagy. És az olaj is.
*Sóhajt fel, mielőtt még lentebb jut csókjaival. Térdelésbe emeli hátsóját, egyre izgatottabbnak érzi magát. Célja szerint lassanként addig mászik előre, míg csak el nem jut az ágyékig. Egy kicsit lelassít előtte, kezei kétoldalt siklanak a combokra, futólag érintve Ralas férfiasságának tövében az érzékeny területeket.
Arcával is odaérve elsőként egy sóhajt fúj az ágaskodó testrészre, majd nyelvével alulról indulva indamintákat rajzol rá. Kezeit visszahúzza a férfi combján, s a domború alsó részt kezdi cirógatni. Nyelvével inkább körbejárja a csúcsot, puhán csókokat hint rá, majd állkapcsát lazán leengedve szájába engedi.*


618. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-24 22:33:37
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Ceale//

*Nem tudja eldönteni, vajon a lány nem érti, vagy nem akarja érteni a célzást. Magában már elkönyveli, hogy itt bizony ma arany nem lesz, de annyira nem bánja. Akkor marad a beszélgetés egy kellemes társaságban. Celae igazán kedves és visszahúzódó lány, Ralas pedig nem fogja magát ráerőltetni senkire, ez már-már hitvallásának mondható. Így kényelmesen visszaül helyére, s onnan mosolyog, mint egy átlagos ember, minden kihívó tekintet nélkül.*
- Sajnos én nem vagyok olyan jó megfigyelő. *Húzódik félre mosolya.* Bár, ami azt illeti nem is áll érdekemben, hogy olyannyira kipuhatoljam a másik természetét. Persze, ez lehet, hogy hiba. *Bólint rá, arra célozva, hogy a lányt is beengedte ismeretlenül a lakásába, amire valószínűleg egy rutinosabb kikötőlakó hangosan sikoltana fel.*
- Ááá... szóval kiismertél. *Nevet fel, majd tüntetőleg a plafont kezdi fürkészni.* Én nyitott vagyok, Ceale, olyannyira azért nem nehéz. *Majd kitárja kezeit.* Mindenem nyilvános, hát természetem miért tartanám titokban? *Kérdezi nevetve. Egyébként Ralas valóban ilyen. Amíg nem érzi érdekében nem titkolózik, a kuncsaftok, amúgy is jobban szeretik a kiismerhető partnert. Hát Ralas is ilyen. Kipillant az ablakon, majd kószán a lányra néz.*
- Ha nem haragszol meg érte, én megfürdöm. *Pillant fel.* Közben tudunk beszélgetni, ha zavar elfordulhatsz. *Vonja meg a vállát, majd feláll, s a dézsát előkészíti. Majd nagy edényben vizet tesz fel melegíteni. Amíg a víz melegszik, visszaül.*
- Shaiáról mi a véleményed? *Kérdezi hirtelen, mert, ha már agáról nem tudhat meg részleteket, akkor kíváncsi, vajon a sötételfről mi a lány véleménye?*


617. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-24 21:58:26
 ÚJ
>Vezds Ceale Vonden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ralas//

*Vicces a férfi reakciója és vele együtt nevet, habár nem biztos benne, hogyha az tudná milyen valójában, akkor is ennyire felszabadult lenne és ennyire erősen fürkészné. A vizslató tekinteteket már megszokta, de a férfi szemeiben nem csak kíváncsiság csillog és amikor az a véletlennek látszó mozdulatokat teszi, jót somolyog az orra alatt.*
~Rafinált az egyszer biztos!~
*Ralas válaszáról nem is tudja először mit gondoljon.*
~Vajon ez célzás volt?~
*Gondolkodik, majd hangosan is hozzá teszi.*
-Az igazán jó megfigyelőknek nem kell közvetlen testi érintkezés ahhoz, hogy kiismerjenek valakit. Ez is egy külön tudomány, és olyan fortély melyet nem árt elsajátítani.
*Kacsint, majd mosolyog és biccent a tea felkínálására.*
-Én elég jól kiismertelek már, de azt ne kérd, hogy el is mondjam.
*Nevet és újból kortyol a teából.*




616. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-24 11:28:53
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Szinte falja már a ruganyos melleket, olyannyira nehéz visszafognia magát, szemei csak a lány testére, s olykor a szemeire koncentrálnak, orra alatt érzi a virágillatú bőrt, ahogyan a naranccsal és a mandulával keveredik édes egyveleget alkotva. Érzi a késztetést, hogy lejjebb haladjon gyomortájékra, egy pillanatra sem elszakítva száját Zam testétől, hogy aztán az érzékenyebb helyeken bőszen harapjon és hatoljon mélyre nyelvével, de még nem teszi. Fájdalmas a visszatartás, de nem enged magának, bár tény, hogy ez szinte már-már lehetetlen feladatnak tűnik, hisz a lány hangja, a heves reakciók a sóhajok már azt is elfeledtetik vele, egyáltalán, hogy hol van, mert jelenleg valószínűleg a csillagok között jár, látni is véli őket, Zam mélyen ülő sötétlő szemében.*
- Nincs akadálya a fürdőnek sem! *Pillant fel a lány szemébe, s szakad el a heves csóktól, s már fejében látja a következő momentumokat.*
- Van fürdőolajam is, kellemesen sikamlós és habzó. *Vigyorodik el.* Igazán jól állna rajtad!
*Morran fel, majd keze ismét vészes közelségbe csusszan a lány öléhez, már-már érezve annak izzó nedvességét, akár a felforrósított méz, lassan az olajjal keveredve, szemei körbefordulnak gödrükben:*
- Pedig hosszú még az éjszaka, Zam... *Leheli, majd felnyög kínjában, s láthatóan beleborzong a lányba, a kezére szorított másik kezet ő is megragadja, s ujjai közé fűzi sajátját.*
-De nekem is nehezen megy a kitartás, csodálatos vagy!
*Ismét belekóstolna, míg hajába törékeny kezek túrnak, de immár hátrébb húzódik, s vigyorogva tekint a lányra, aki szerencsére pontosan érti a humort, s nem sértődik meg, Ralas komolytalanságán. Lassan feltérdel, majd kihúzza magát, ágaskodó férfiassága szinte láthatóan lüktet, s csillog az olajtól, miképpen a teste is. Az olaj színtelen, ebben a fényben azonban olybá tűnik, mintha mindketten halvány vásznat feszítettek volna magukra. Végigfuttatja tekintetét a lányon, majd lábát ragadja meg, s lábujjaira előbb csókot hint, majd óvatosan szívja meg egyesével, közben a forró szeméremről le sem véve vágyakozó tekintetét. Miután szája elválik, csak megvillant ismét egy vigyort, aztán megrántja a vállát:*
- Tudod mit? Lepj meg, édes! *Húzódik vissza, s nyelvével játszik a lány ajkain, ízlelgetve azt, majd kezével magához húzza a lányt mellkasára, hogy érezhesse heves lélegzetvételét. A mozdulatok gyengédek, de határozottak.*
- Azt gondolom bármit teszel, az nekem csak jó lehet. *Sóhajt, s két kezébe temetve Zam arcát szájára tapadva falja ajkait és nyelvét.*
- Vááááá... *Nagy cuppanással szakad el fejét rázva, felhörögve, s kitáguló pupillákkal.*
- Egyszerűen nem tudok betelni veled... legszívesebben... legszívesebben felfalnálak, vagy minden reggel zsebembe raknálak, hogy ott légy, s érezhesselek!
*Ragadozó tekintet már-már szinte felégetheti a lányt, tüzes vágyai legendás magasságokba kúsznak, hol erőt, hol pedig gyengeséget érez. Tarkójától fut le keze, görcsösen, végigszántva a lány derekát, majd, ha tud, fenekébe markol, ezúttal keményebben. Vágyakozó szemei mindvégig a lányon függnek szinte könyörgőn:*
- Lepj meg, Zammiria... lepj meg! *Sóhajt fel mélán és áhítozó tekintettel.*


615. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-24 11:04:02
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Ceale//

*Bólint és ami azt illeti megtisztelve érzi magát, hogy a nyilvánvalóan zárkózott lány, részleteket oszt meg vele múltjából. Ezt értékeli, sőt vonzónak találja, bár ez valószínűleg a titokzatos kisugárzásból adódik. Elgondolkodva és tűnődve figyeli, persze a fürkészést nem tudja alább adni, hiszen ez nála valójában egyben szakmai ártalom is. Muszáj, hogy feltérképezze a partnerét, máskülönben nehezebben tudná megítélni a megfelelő mozdulatokat.*
- Köszönöm, hogy elmondtad. *Biccent, majd teájába kortyol. Szerencsére a mondatokat követő rövid csend hamar megtörik, mikor a lány magát jellemzi kicsit, s ebbe Ralas nevetése is behallatszik*:
- Mmmm... van mikor kifejezetten jól esik az embernek egy kis harapás és karmolás... *Nevet, szemöldökét húzogatva és kacsintva.* Persze a megfelelő időben és helyen... és területen. *Nevet tovább, aztán kezére támaszkodva hátradől ültében, majd meggondolva magát dob egy-két hasábot a kandallóra. A lány közelében halad el, egészen _véletlenül_ hozzáérve kezével arcához, persze a mozdulat vétlennek tűnik. Csak az arcán húzódó somolygás jelzi, hogy nem biztos, hogy az volt. Hiába, Ralas nem bír a vérével. Mikor visszaül ismét a lányé minden figyelme.*
- Hogy őszinte legyek semennyire, ahhoz valójában közelebbről, mondhatni illetlen távolságból lenne szükség... mindent... alaposan... megfigyelni... *Nyel egyet, majd maga mellé fordul.*
- Kérsz még teát? Lassan kihűl. *Jegyzi meg. Majd ha a lány kér, tölt neki is, aztán visszakérdez.* És te mennyire tudtál engem kiismerni, ó titokzatos hercegnő? *Vigyorodik el.*


614. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-23 20:55:39
 ÚJ
>Vezds Ceale Vonden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ralas//

*Csak mosolyog amikor a férfi feltűnően végig méri. Érzékelhető, hogy még nem tudta a másik megfejteni. Bár Ceale alapból nem szereti ha fejtegetik. Szeret titokzatos maradni, bent a sötétben. Viszont azt is tudja, hogyha nem mondunk semmit olykor az rosszabb lehet mintha mindent kimondunk. Ezért a férfi kérdésére és közeledésére nem hátrál meg.*
-Mindent ott hagytam. Családot, örökséget, ismerősöket és legfőképpen azt a nőt akire büszke lehetek. Akiben volt kegyelem...érzések...szív.
*A férfi köketkező szavain jó ízűen nevet.*
-Hát csak vigyázz, mert harapok és karmolok.
*A másikra kacsint, majd türelmesen hallgatja annak mondandóját. Nem lepik meg azok amiket Ralas mond, észreveszi a legyező mozdulatait és úgy gondolja akár próbára is tehetné.*
-Mit gondolsz rólam? Eddig mennyire sikerült kiismerni?
*Nagyokat kortyol a teájából, majd kényelmesebb testhelyzetet vesz fel és figyel a férfi reakciójára, szavaira.*


613. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-23 14:05:05
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Bosszantja, hogy nem tudta elrejteni jobban a döccenőt, bár kell néhány pillanat, hogy összekösse a férfi szavaival. Más következtetésre nem juthat, mint hogy észrevette kelletlenségét. Azonban felkuncog, jelezvén, hogy nem olyan nagy dologról van szó.*
- Ne tegyél könnyelmű ígéreteket!
*Aztán csendesebben teszi hozzá.*
- Ha nem bíznék, nem lennék itt.
*A későbbi incselkedés kedvére való, a Vadász és zsákmánya farkasszemet néz, s következő lépését fontolgatja. A zsákmány kissé kelleti magát, nem olyan rossz ez a kergetőzés üldözőjével. A távolság azonban csökken, s nem csak Ralas szeme csillan tüzesen a puhatolózó közelségtől. Ropog a képzeletbeli kötél, mintha épp kiegészítő súlyokat aggattak volna rá. Bizony közel a határvonal, amíg engedi hergelni magát, de még kitart. Túlontúl élvezi a férfi minden apró ötletét, még tettetett felháborodását is.
Elvigyorodik a férfias megoldáson, mellyel az olajos üvegcsét kinyitja, de azonnal el is halványul, amint Ralas tenyere a mellkasának támaszkodik, hogy lenyomja. Persze a szemén látszik, hogy tetszik neki a gesztus, ez nem olyan elbírálás alá esik, mint a nyakának hátulról való masszírozása. Engedelmesen nyúlik el, keblei szintén enyhén elterülnek, de a fiatalos forma nem veszik el.*
- Rajtam ne múljon!
*Felel megkésve a teljes felhasználást illetően.*
- Bár elképzelhető, hogy mégis igénybe kell majd vennem a fürdőt, ha végeztél.
*Nem biztos, hogy ez a sok olaj mind képes beszívódni. Néhány csendes pillanat következik, míg Ralas kedveskedőn rendezkedik, ez idő alatt Zam végig az arcát figyeli. S bizony kéri azt a csókot, sőt, maga húzza oda partnerét. A meghitt pillanatot aztán feloldja az újabb tréfa, hogy nem lesz mindenre érkezése a férfinak. Elvigyorodik.*
- Annyi baj legyen!
*Mélyül el a tekintete, majd kissé eltompul az érzéki élménytől altájon. Hangosan felsóhajt, újabb szálak pattannak el.*
- Lehet, hogy én addig se fogom bírni…
*Ereszti le pilláit majdnem teljesen. Aztán a közeledő üvegcsét nézi, a csillogó olajat, amint vékony, sűrű sugárban elindul, mellkasa járása láthatóan ütemet vált tőle. A keble felé induló huncut erecske mosolyt ingerel a szája sarkába, később pedig, mikor már a hasán jár, nyelnie is kell. Újra ütemet vált légzése az altáji moccanásra, aprót morran is hozzá. Egészen kiszárad ajka az epekedéstől, ezért diszkréten megnedvesíti.
Most jobban fel tud készülni a nyakára surranó kezekre, s különben sem szeretné ismét elárulni magát, így apró mosoly ül a szája sarkában engedélye jeleként, s még az állát is felemeli, hogy szabadabb legyen a sebezhető terület. Ha közben résen is van, most nem mutatja ki. Élvezettel nézi Ralas arcát, ahogy koncentrál, hogy neki jó legyen, magának pedig ne legyen túlzottan az. Pedig nem lehet könnyű ennyire visszatartani ösztöneit. Sok hím már az ajtóban túlesett volna a dolgon. Értékeli hát a határokat feszegető igyekezetet. Tudata lassanként megint alábukik, mellei izgalommal feszülnek meg a meleg, sikamlós tenyerek alatt, de lentebb szintén kellemes feszültség gyülemlik, komoly energiák halmozódnak fel, s bizony nem ok nélküli a „félelem”, ha ezek egyszer elszabadulnak. Elégedett hangok vegyülnek a szoba szelíd meghittségébe. Nem tudja megállni, hogy ne simogassa meg Ralas kezeit, mikor még mellein, elérhető közelségben dolgoznak. Tekintete beszédesen fúródik a feltételezhetően kapcsolódó másikba.*
- Mindig elképesztesz.
*Suttogja halkan. Nem kívánja jobban megzavarni, kezeit is elengedi, s lazán a feje fölé teszi át őket, mintegy átadva magát még inkább második éjszakás szeretőjének. Cinkosan mosolyog a kóstolón. Ekkor viszont azt nem tudja megállni, hogy belesimogasson a már egészen száradó hajba, mikor ráhajol a keblére. Pedig hogy élvezné, ha szappanillatú vízcseppek hullnának rá a rakoncátlan fürtökről… Felsóhajt a kéjes játékon, pattanásig feszíti megint idegeit, egy kicsit megmoccannak térdei is, de még erővel uralkodik magán, hogy másféle játékot követeljen. Ez Ralas ideje, legközelebb majd visszakapja.*
- Ezt öröm…-mel hallom…
*Leheli csak szinte. Felnyög, mikor az olajjal egészen közel incselkedik az öléhez, s ha tehetné, odamozdulna, hogy végre figyelmet kapjon az elhanyagolt rész, mely leginkább vágyik a „társalgás” középpontja lenni. Megint belefúrja ujjait a sötét tincsekbe, miközben a naiv kérdést felteszik neki.*
- Nézőpont kérdése…
*Kuncog fel röviden.*
- Sokféle masszírozás... létezik…
*A megjátszott befejezést összeszűkült szemmel jutalmazza. Aztán kajánul elmosolyodik, és rosszat sejtetőn elmélyül a tekintete.*
- Helyes. Kezdőhöz képest jól vizsgáztál.
*Felkönyököl, s bal kezével megpróbálja magához húzni a férfit egy forró csókra.*
- Ezért jutalmat érdemelsz…
*Leheli elfogódottan, s újra rákap ajkaira, kezével cirógatva tarkóját, jobbján könyökölve. Reszketés fut át a testén, tudja, hogy most már közel járnak a vágyott egyesüléshez. A férfi megdolgozott érte, hogy a kedve szerint folytassák, de ha sokat vacillál, akkor bizony át fogja venni az irányítást. Így is várható, hogy komolyabb beleszólást akar a dolgokba, ám az első válasz, tényleg Ralasé.*
- Mit szeretnél cserébe?


612. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-23 12:51:45
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Igyekszik pontosan minden úgy csinálni, ahogyan Zam tanácsolja, hisz egyébként is függ szavain. Furcsa szimbiózisát alkotják a természetnek, de egyáltalán nincs ellenére. Soha nem gondolta volna, hogy a Rókalyukban fog mentorára akadni, s néha ez a gondolat még most is mosolyra fakasztja. Megdolgozza a csípőt, s immár minden ujját használja, majd felszaladva a tarkóra, s a nyak ívére. Nem tud elmenni amellett, hogy Zam utolsó előtti érintésére összerezzen, s másként reagál, mint az eddigiekre. Összpontosított mozdulatokkal masszírozza a combokat, de közben futólag a lányra néz:*
- Nem foglak bántani Zammiria. *Kezdi csendesen.* Meg kell bíznod bennem. Legalább egy kicsit. *Folytatja, s közben kezei a combok közé futnak, egészen közel, végigfuttatva az olajat az érzékeny terület oldalán is. Kissé hátrébb húzódik, mikor a lány szavaira fordulni kezd, s a lány vigyorát, saját önkéntelen vigyorra húzódó szája kíséri.*
- Zene füleimnek! *Nyitja tágra hirtelen szemeit, s a régi ragadozó tekintettel méregeti a haját meglobogtató lányt, az idő ismét megállni látszik. Zam testén van, hol megfolyt az olaj, s az apró cseppek békésen függnek hamuszín bőrén, Ralas alsó ajkába harapva, türtőzteti magát.*
- Hogy mit?! Természetesen az olajat, miféle kérdés ez? *Tettet felháborodást, s azonnal az üvegcséért nyúl, ellentmondást nem tűrően. Persze egészen véletlenül a lány két lába közé furakszik, s úgy fordul, hogy Zam megérezhesse azt. Igaz, emiatt szemei is szikrákat hánynak már, s szokásukhoz híven apró kört írnak le, mert már minden érintés robbanásszerű érzéseket okoz. A kölcsönös együttlét hatására papírvékonynak érzi bőrét, Zammiria testét halmozottan érzi magán. Amint egy kis ideje van, hogy összeszedje magát, a fogaival tépi ki a kupakot látványos mozdulattal, hogy oldalra fújja ki a szájából valamerre a szoba közepébe.*
- Azt hiszem ezt ma elfogyasztjuk. *Vigyorodik el, tenyerével a lány mellkasára fejt ki egy kis nyomást, hogy hátradőljön, ha még nem tette meg. Mielőtt bármit tenne, kezére támaszkodva fölé hajol, s a kósza hajtincseket igazgatja a lány arcáról, s füléről, figyelve arra, hogy minden érintés találjon ujjbegyeivel, talán egy csókra is jut idő, míg az olajas üveget tartó kezét messze eltartja, aztán feltérdel, s kezével játékosan igazgatja kicsit távolabb egymástól Zamm combjait.*
- Nem tudom eljutok-e a lábadig. *Biggyeszti le száját szomorúan, nagyra nyílt szemekkel.* Lehet csak a mellkasod veszem kezelésbe! *Villannak meg szemei, s férfiasságát megpróbálja a lány belső combjai közé helyezni, épp, hogy csak két ujjnyi távolságra kijelölt helyétől, ahonnan az áradó nedves forróságtól már bőre is szinte izzani kezd. Nem tétovázik tovább, s, ha Zam felkészült, az olajat ismét kissé távolabbról, a szegycsont közepére csorgatja, abba az apró huncut kis gödörbe, majd onnan vezeti tovább, előbb oldalra, a mellek udvara környékére, s a hasfalra, egészen a köldökig. Fizikai korlátai vannak, hogy attól lejjebb pontosan találjon, de most nem törekszik a pontosságra, így a sikamlós olaj, a férfi testéről és vesszejéről csorog a lányra, majd vissza, szinte egybeolvasztva a párt. Ahogyan mozdul, tompa cuppanás, néha loccsanás hallatszik, mikor bőrük szétválik, majd vissza. A kiürült üveget letéve, kezével, ujjaival a szegycsont környékéről indul, felfutva a nyakig, de vigyázva, hogy most ne szorítsa, csak épphogy érintse. Szinte nyelvét is kidugja igyekezetében, amikor a halmokra téved tenyere, s mutatóujjának körkörös mozdulata, bár vissza kell fognia magát, hogy ne markoljon bele erőteljesebben. Ez azonban csak néha sikerül, így immár keményebbre fordul a masszázs.*
- Eljött az idő, hogy megkóstoljam. *Bólogat hevesen, majd már közeledik, mikor megszólal.* Vajon milyen íze lehet? *Incselkedik miközben a a halmokon meredő sötétlő udvar környékét és tetejét szívja meg ajkaival kissé, s nyelvével játszik el rajta.*
- Mmmmm... ééééédes... *Sóhajt fel teli szájjal vidáman, s a másikra is áttér, óvatosan és kedvesen. Jobb keze közben olajat vesz a lány testéről, s az oldalán fut végig, le egészen a felhúzott comb alá, s kissé közé.*
- Azt hiszem... ezt már nem masszázsnak hívják? Nem igaz, főnökasszony? *Pillant fel tudálékosan és stréber módjára a mellek közül, de nyelvének játékát egy pillanatra sem hagyja abba, így a mondat inkább hangzik vicces és sziszegő szavak egyvelegének, mint felelő tanuló bólogató magolásának. Főleg, hogy közben széles vigyor is ül az arcára, ami megelőzi a következő gonosz kijelentést. Lassan felegyenesedik, kezét összeütögeti, majd a lányra néz.*
- Nah... azt hiszem készen vagyunk. *Tekint le érzelemmentes tekintettel hirtelen, s olybá tűnik, hogy a Ralas-féle masszázsszalon bezárja kapuit. Persze Ralas nem lenne Ralas, ha csupán csak ennyit nyújtana. Lassan kezdődő a visszatartástól kissé pukkadozó mosolya erről árulkodik, s már előre ijedezik a büntetéstől. Ismeri már Zammiriát, ó nagyon is ismeri, igaz, ez viszont is igaz.*


611. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-22 23:40:01
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Elhiszem.
*Leheli mosolyogva a bizonygatásra, bár az újabb kóstolókat se bánja, ha bizonyítani kellene, honnan ered az édes íz, mely apránként kezd beivódni bőrébe is, így az ellenőrzést már csak elől lehetne objektíven elvégezni.*
- Minden ujjaddal szoríts rá…
*Egészíti ki az első javaslatot csípőtájon, mert érzi, hogy a hely jó lesz, ám több erőt kell belevinni. S ha Ralas így tesz, úgy a pikáns megjegyzés valóban elhangzik, hiszen igen pezsdítőnek érzi az inkább már markoló kezet ilyen közel az öléhez. A fenekét fogdosó ujjaknak is örül, visszajelzése egyértelműen jelzi tetszését. A rajta ismét simulva elnyúló test, a szorosan összetapadó, olajtól sikamlós bőrük érzete, az érzékeny pontokon meg-megakadó haladás, melyre torokhangon morran fel, a puhán érintő ajkak mind újabb korbácsütések az ezt kedvelő szenvedélyén, s csakugyan vékonyítja türelmének kötelét, melynek apró szálai sorra pattannak el.
Nagyot nyel, s bizony bánja, hogy nem ivott meg egy egész pohár teát, mert máris szomjúságot érez, pedig ez most már csak rosszabb lesz. A nyakára érő ujjak egy kicsit bizarr érzést keltenek, kiszolgáltatott helyzet ez számára, s az élet megtanította, hogy óvatos legyen, különösen akkor, mikor teljesen feleslegesnek tűnik. Az első érintéseket ezért ösztönösen csendesen fogadja, viszont nem akadályozza meg, s a tarkót érő figyelemben kissé megint ereszkedik készültségi szintje. Ésszel felfogva persze ostobaság az egész, nagyon körmönfont és bonyolult módja lenne, hogy így ártsanak neki, ám itt most az ész tompán vigyorog a sarokban, az ösztönök pedig nem ismerik a logikát.
A kis kibillenés hűvöse tűnni kezd, s ő az irányításnak engedve fordul, hogy csókkal jutalmazza a kényeztetést, mely az utolsó jelentet leszámítva igen kellemes volt. Ismét visszapihenhet, hiszen Ralas visszahúzódik. A burkolt tanácskérésen halkan nevet.*
- Azt hiszed, képes vagyok még gondolkodni?
*Suttogja puhán, nehogy megtörje a bensőségességet, a ropogó tűz hangját, a dallamot a fülében, mely ki tudja, honnan ragadt meg. Minden kis nyomás, érje bárhol, felajzza, hisz attól a férfitól kapja, akire vágyik épp mindennél jobban. A felvezetett kérdésre elvigyorodik.*
- Ahh, az nem kifejezés, hogy feszült…
*Felkönyököl és a válla fölött hátranéz.*
- Hálás lenne a törődésért… garantálom…
*Felhúzza az egyik lábát, hogy meg tudjon fordulni. Először még szintén könyöklésbe, s incselkedőn rázza hátra a haját a válláról, majd hívogatón néz a férfira.*
- Mit javasolsz kezdésnek?
*Laza könyöklésből szemlélődik továbbra is, most láthatja először az olajos bőrű férfit, s bizony alaposan megdobogtatja a szívét, mohón csillognak a fények a szemében. Hogy mennyi türelme maradt még? Tán ő se tudná biztosan megmondani. De az biztos, hogy fordult a kocka, most már semmiképp nem játszik szerepet a lazítás a folytatásban.*


610. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-22 22:38:04
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Minden egyes sóhaj. Apró lehelet. Kósza nyögés, s elégedett morranás. Piciny mozdulat, s egy halvány érintés. Nem tudja felsorolni, hogy van-e a lánynak olyan momentuma, mely ne hatna rá elemi erővel. Szerelmes? Nem. Az életét rááldozná egy-egy ilyen éjszakáért? Igen. Ez minden bizonnyal így van. Ralasnak van bőséggel emocionális oldala, s általában ez meg is mutatkozik, de kettejük egymásba oltott szerepe meglehetősen más. Érdekes és megmagyarázhatatlan. Tagadhatatlan, hogy érez valamit a lány iránt, jóformán érzi szükségét, s érzi hiányát. Érzi csigolyáinak apró redős vonalát, miképpen csípőjének remegős érintését is magán. Szüksége van rá, egy-egy hideg és vértelen éjszakán, miképp el akarja érni, hogy Zammiria is így érezzen. Érdekes módon fordítva kellene lennie, s édes légyottjuk lenne a hab a tortán, de Ralas most inkább gondol kettejük közös munkájára habként, mint az egymás testének szentelt percekről gondolná. Szélesen elmosolyodik, hisz tudja ő, hogy Zam korántsem törékeny, ízes vadmacska, ki ha kiengedi karmait marni tud bőséggel. Mosolya a lány tarkójába vész, miközben igyekszik testmozgását minden irányba kiterjeszteni, hogy mindenhová jusson az olajból. Lassan az ő bőre is csillog már, együtt a lányéval, s olykor nehéz még Zam testén megmaradás.*
- Ha én mondom, elhiheted. *Hallhatja a lány fentről, füle mögül a kéjes nyögésbe fúló választ, mert az érzékiség ezen területeit Ralas még nem próbálta, de máris az egyik kedvenc tevékenységévé válik.*
- Ért... em... *Préseli ki a szavakat, mikor felegyenesedik és duzzadt vérbőségét elszakítani kényszerül a testről, lassan már-már fájdalmas a távolságtartás, de még kitart. Ki kell, hogy tartson, ez az ő harca. Félrebiccentett fejjel veszi kezelésbe tehát a csípőt, lágyan átfonva mindkét oldalt ujjaival, s hüvelykjét óvatosan mélyesztve Zammiria által javasolt területre.*
- Így gondoltad? *Kérdezi a lélegzetvételnyi szünet után, az idő, most az ő kezére játszik. Lágyan futtatja végig ujjait csípőről a fenékre, s ott is alaposan összemaszatolja a lányt, lassan már mindenhol a narancs és a mandula illata terjeng, kellemes meghittséget adva a lengedező gyertyafénynek. A hátuk mögött lévő gyertyák, s a kandalló fénye játszi szürke, bolyongást vetít a falra, egy összeolvadó férfiról, s egy hason fekvő lányról, mintha csupán életük egy részét örökítené meg egy-egy pillanatra. Zam fenekéről a hát két oldalán fut fel a kéz a lapockákig, közben a férfi is ráhajol a lányra, óvatosan végigcsúsztatva rajta mindenét, néhol eltévedve a rések előtt, csak finoman és lassan. Szándékosan hergeli a lányt, tudja mi lesz ebből, de nem bánja, s miközben ujjai a lapocka belső ívén haladnak, csókkal is illeti a csontokat, mert érezni akarja. Maga előtt szinte látja a kis koncentrikus köröket melyeket leírnak ujjai a vásznon, de itt nem fejezi be, s a lány nyakára fonódik keze, hogy a tarkón is átmozgassa kissé az izmokat. Rövid ideig időzik, mert előrehajol, hogy kézzel kényszerítse felfelé a lány fejét, s óvatosan maga felé fordítva ismét csókot kérjen.*
- Szívesen fogadok minden tanácsot. *Majd lejjebb csusszan, hogy a vádli ívénél folytassa felfelé, minden egyes hullámzó mozdulattal egyre közelebb és közelebb. Már a térdhajlatnál, majd a felső combnál és a fenéknél jár, figyelve a körkörös mozdulatokra, s arra is, hogy egyre inkább beljebb és beljebb jusson, de még mindig csak ígérve, s nem kínálva. A fenékről a belső combra csúszik a kéz, s vezeti szépen vissza maga felé lágyan, de biztosan.*
- Ha úgy gondolod... *Suttogja kedvesen.* Bizonyára a másik oldalad is kellően feszült. Én ellazítanám, ha szabad, kedves hölgyem. *Kuncog fel a játékra, s szemi sóhajtva villannak meg a nedves látványtól.* Aztán megnéznélek belülről is. *Vigyorodik el, s ha a lány fordul a hátára, ezt még akár láthatja is.*


609. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-22 19:04:05
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem bánja a szelídebb perceket, sőt, örül az együttlét elnyújtásának, bőven kárpótolja a közösen töltött idő minőségi szintje, hiszen a legkevésbé sem lehet mondani, hogy nem szórakoztató. Ráadásul így azon sem kell még morfondíroznia, vajon nem lenne-e okosabb távoznia, míg képes rá. Képes rá? Nos, legalább ezen se kell még törnie a fejét.
Tetszik neki, ahogy a férfi a dominancia és a figyelmesség között lavíroz, mintha folyamatos harcot folytatnának a vezető szerepért. S talán így is van, csupán egy kicsit más eszközökkel. Ilyen mozzanat például tépett alsóneműjének félrehajítása.
Ajkaik puhán érnek össze. Hamarosan kissé meglegyinti az olaj illata, ahogy a lágyan csillogó üvegcse kinyílik, de épp csak egy leheletnyit, csupán annyira, hogy érezze, itt valamit kutatnia kell orrával. Még alig-alig ismeri fel az aromát, inkább az összhatást érzi, míg meg nem szagoltatják vele, s még az összevetőket is elárulják. Elégedetten mosolyog.*
- Remek ötlet és jó választás. Édeskés és talán egy leheletnyit fanyar is.
*Lehunyja a szemeit, míg Ralas ujjai lúdbőrzést keltő finomsággal siklanak végig a hátán, s egy kissé megfeszülnek altesti izmai a mélyebbre érő, bár hamar félbeszakadó lezáráson. Nem hagyják hát pihenni ösztöneit, de nem baj, hiszen nem az a cél, hogy elbóbiskoljon. Lustán pislog fel az önmagát biztató férfi szavaira, de nem lehet mondani, hogy nem mozdul meg benne valami a nyakára hajoló gesztustól, szélesen elmosolyodik rajta.*
- Alig vá... ahh…
*A tarkót érő különös bizsergés váratlanul éri, egészen kinyílnak a szemei. Egy kicsit megfeszülnek vállizmai, ám gyorsan hozzászokik az érzéshez, és a lefelé haladó vékony sugár már önmagában jó élménnyé válik.*
- Ohh… ez kellemes.
*Motyogja halkan a könyökhajlatába. Orrát erőteljesebben tölti be a sajátos aroma, mélyet szippant belőle, majd sóhajtva ereszti ki a levegőt. A lassan oldalirányban is terjedő, csillogó olaj pikáns hangulatába mártózik. Bizsergőn nyomakszik Ralas az oldalához, mely mostanra szintén érzékennyé vált, akár csak könnyen izgalomba hozható testtájai az első érintéskor. Vágyának tudata az övét is felerősíti. Megborzong a közeli mély hangra, ilyenkor mindig kicsit nedvesebbé válik ott is, ahová egyelőre nem jutott a kencéből.*
- Nem vagyok olyan törékeny, mint hiszed.
*Kuncog halkan. De teste hálás a lágyan induló kezelésért. Elégedetten morran az érzéki masszírozásra. Mélyen beszívja a levegőt, ahogy közeledik fölfelé, és a feszültség egy részét kieresztve fújja ki. Hiszen neki most lazítania kell akkor is, ha közben életben tartják vágyakozását. Elmosolyodik a hátsóját érő „kóstolón”, ám az enyhén ránehezedő test túl izgalmas, hogy ura legyen mimikája fölött, így az kisimul. A könnyen egymáson csusszanó testek sikamlós érzete, s a gyönyörök forrásának apró neki-nekifeszülése megdolgoztatja ösztöneit, kéjes érzetek hullámzanak végig a testén. Nehéz eldönteni, hogy nyögés vagy morranás van-e éppen terítéken, bár még egyelőre halkan.*
- Így hamar… túlszárnyalod… a mestered…
*Szusszan félkábán. A felülés egy kicsit felélénkíti, vállait igyekszik leengedni, hogy a férfinak könnyebb dolga legyen. A nyelves ízlelésre, s a tanakodásra az édes jelleg forrásáról megint halkan kuncog.*
- Ezt még kideríthetjük.
*Alaposan megfigyeli a férfi mozdulatait, hiszen nem feledte el, hogy ezt a tudást szeretné átadni neki. Ezzel együtt saját testére is figyelnie kell, és meglepetten tapasztalja, hogy feszültebb, mint gondolta. Talán a belső konfliktus az oka, amit a találkozás és a billegő viszonyulás gerjeszt benne, feltehetően tudat alatt dolgozni akar benne a józanság és az elnyomott veszélyérzet. A meleg tenyér viszont feloldja ezeket a rossz érzeteket és átmenetileg boldogan adja át magát szakavatott csábítójának. Mellei külön örülnek a figyelemnek, igyekszik némiképp felsőtestét megemelni, hogy még jobban hozzájuk férjen. Kissé el is kalandozik, amire a hozzáhajoló férfi ébreszti rá, ám válasza előtt mély, beszédes csókot vált vele.*
- Biztos, hogy először csinálsz ilyet?
*Szusszan halkan, bár érzi, hogy egyelőre inkább ösztönös ötletekkel igyekeznek levenni a lábáról. Egyáltalán nem rossz, akinek nem volt ilyen része, észre sem veszi, de legalább akad mit tanítania kedvenc diákjának.*
- Ötletes és pezsdítő, amit csinálsz. Ha már ellazult a lány, hamar felgerjeszted vele a vágyait.
*Segít a csípőemelésben, és egy kis szünetet tart a beszédben, hogy kiélvezze a bizalmas érintéseket. Kifújja a levegőt.*
- Ha viszont még feszeng az illető, és ezzel kívánod feloldani a gátlásait, akkor légy óvatos a gócpontokkal… azokat finoman vedd kezelésbe, mert akár kellemetlen is lehet, ha erősen masszírozod.
*Egy kicsit megint elhallgat, mert épp nagyon élvezi, amit a férfi csinál.*
- Ott egy kicsit erősebben is lehet… a csípő két oldalán…
*Irányítja Ralas kezeit szóban, s ha követi az instrukciót, akkor kéjesen felnyög.*
- Igen… ezt most belül is éreztem…
*Húzódik kaján vigyorra a szája.*
- Most menj feljebb… a lapockák alá… a belső csúcs alatt, főleg baloldalt… nem biztos, hogy érezni, de ott még egy kicsit feszült… biztosan a méretvétel miatt.
*Szusszan halkan derűje jeleként.*
- Óvatos, körkörös mozdulatokkal masszírozd… csak hüvelykujjal.


608. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-22 17:11:08
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Egy rövid pillanatig az üvegcsével játszogat kezében, s kedvtelve futtatja végig szemét a lány testén. A kecses, kissé haj által borított nyak ívén, s a gerinc vonalán, a kellemesen kerekedő feszes fenéken, s a kikötői nőkre oly jellemző kissé izmosabb vádlin, aztán szeme a felé forduló lány tarkóján állapodik meg, s kószán elmosolyodik, szemöldöke is felszalad homlokára. Az imént szerzett trófea még a kezében, s élvezettel futtatja végig rajta ujját, majd egy laza mozdulattal hajítja az ágya felé, miközben végig a lányt nézi. Ahogy a lány fejéhez térdel, feje mögé, egy lágy csók erejéig szelíden áthajol feje felett, hogy fentről találkozhassanak ajkaik, rögtön precíz magyarázatba is kezd.*
- Találkozásunk után szereztem. *Egy picit meglötyköli az üveget a lány szemei előtt, hogy a kissé áttetsző, de emellett sűrű folyadék az üvegcse oldalán folyjon végig, majd miután a kupakot leveszi, s a már említett illat beteríti a kandalló környékét, halványan a lány orra alá tartja. Láthatóan nem foglalkozik vele, hogy már-már tüzes hangulatba kerültek, részéről a látvány tökéletesen kielégítő, így nem lankad egy percre sem, a lány pedig úgyis hamarosan sóhajtozni fog, ha sikerrel zárul tevékenysége és miért ne lenne így?*
- Egy csipetnyi narancs, mandula és olaj keveréke. Kissé továbbgondoltam a Rókában elmondottakat. *Kitekint oldalra, s a lány hátán ismét végigfuttatja ujjait a tarkótól, egészen a fenék ívéig, közibük csúsztatva ujjait, a kényes részekig lefutva, de nem érintve azokat.*
- Lássuk mire jutottam! *Hajol a lány hajába egy hosszú szippantásra, hiszen ebből a virágillatból soha nem elég, majd bár ezt a lány nem látja, művi mozdulattal tartja fölé az üvegcsét, s egészen fentről, nagyon vékony csíkban kezdi csorgatni a lány tarkójára végigvezetve az ívet, melyet imént ujja érintett. Zam kellemesen melegnek érezheti az olajat, talán a testnek kellemes, bár Ralasnak feltett szándéka, hogy máskor talán jéghideggel is kipróbálná. Zam fenekére is önt, végigcsorgatja lágyan a felső combjain, a térdhajlatán, egészen a bokáig. Ismét fölé hajol, ezúttal csípőjét a lány oldalához tolva, hogy Zammiria kissé érezhesse korántsem adott lejjebb a vágyaiból.*
- Te vagy az első páciensem, édes. *Duruzsol a kissé hegyes fülekbe, a hajba fúrva orrát, s nyelvével illeti a fül alatt, majd maga mellé teszi az üvegcsét.*
- Igyekszem nem agyonnyomni. *Kuncog fel suttogva.* De most még a szelíd szellő dolgozik csak.
*Úgy magyaráz, mintha valami előadáson lenne, s valójában talán ez így is van. Le akarja nyűgözni a lányt, hogy amikor távol jár, akkor is élénken éljen fejében a férfi, ne tudja elfelejteni, agyába égjen, s beletapadjon, mint egy kényelmetlen élősködő. Tekintete megvillan, bár ezt a lány nem láthatja, miközben a bokához ül, férfiassága a lány lábát érinti, majd dolgozni kezd, fentről lefelé. Két kezének ujjbegyeit helyezi az olajra, mely csillogón ült meg a lány gerincvonalában, s félrefordított fejjel, előbb csak óvatosan ide-oda kezdi lágyan csúsztatni rajta ujjait, mely kapcsán az illatos folyadék lassan elterül a lány nyakán, vállán és tarkóján, mintha csak valóban lágy szellő simogatná. Közelebb hajol a lányhoz:*
- Azt mondják... édes íze van. *Halványan csókol hevesen a lány fenekére nevetve, majd váratlanul teljesen fölé fekszik:*
- Nézzük milyen, mikor a vihar előszelét érzed. *Sóhajt fel, s előbb csak mellkasával, majd hasával kezdi elkenni rajta az olajat, a lány fenekén természetesen feszül, s ott azzal érinti, vigyázva és óvatosan. Zam lábain saját combja az eszköz. Minden porcikájával dolgozik, olykor a lány fenék ívében elakadó férfiasságát lágyan igazítja kissé félre, figyelve arra, hogy mindig a kényes testrész szélét érintse, csak egy pillanatra. Miután végez, marad a lány felső combjain ülve, lábaival is tartva kissé magát, hogy ne legyen túl nehéz, majd kezével a lány vállába markol és óvatosan kezdi ujjaival masszírozni. Ismét csókol a hátra, s nyelvével futtatja végig az olajat, azokon a területeken, hol még nincs.*
- Valóban édes, bár ez lehet a bőröd íze. *Leheli halkan. Apránként halad, a hátat alaposan végignyomkodva, kezei olykor a fültőig futnak kedvesen és lágyan, majd a lány mellkasának oldalához futnak, s a melleket is érintik óvatosan, ujjai a bimbókat futják körben, élvezve azok keménységét. Mielőtt a combokra térne át, kíváncsian hajol rá a lányra, s fonva kezébe sajátját.*
- Eddig hogy tetszik... ? Oktass kedvesem... hisz tanulni _kívánok_ . *Kuncog a fölébe, s nyelvét kínálja a lányéért cserébe, arcához fordulva. Szabad kezével persze a masszázst nem hagyja abba, bár ezúttal a csípő vonalát veti munka alá, olykor, kissé elemelve a lányt, gyomra alá, szeméreme fölé futtatva ujjait.*


607. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-22 14:21:57
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ralas mély hangja már-már hipnotikusan susog a fülébe, a harapás is megnyomja pulzusát, a puhatolózó dörgölőzés pedig szuszogássá emeli Zam légvételeit. Egy kicsit még jobban ráfordul, bár nincs elég magasan a teljesebb élvezethez, ezért inkább csak hergelőnek találja a közelséget. A ráhajoló csókoknak utat engedvén a fejét hátrahajtva megtámasztja az ajtón. Hűséges darab, s lehet, hogy ezek után elég lesz a jövőben ránéznie, hogy máris kissé izgalomba jöjjön. Mellei hálásan, hegyesedőn simulnak a meleg tenyér érintésébe.
A tompa fény ragadozó csillanássá alakul a szemeiben, egy időben a megfejthetetlen színű szemek villanásával. Az irányítás most egy kicsit az övé lett, de nem él vissza a bizalommal, csupán kellemesen simogatnak, kissé masszíroznak ujjai a nadrág rejtekében. Akár a zár kattanása, az alsónemű szakadása is gerjesztően hat rá, újra egy ragadozó nőstény magabiztosságával villan a tekintete, és fogai is tetszése jeleként.*
- Eszedbe ne jusson! Ez a trófea a tiéd.
*Suttogja fojtott izgalommal. Mit bánja ő ezt a kis veszteséget? Szívesen rakna csinos halmot belőlük Ralas keze alatt. Balját visszahúzza, hogy a nadrág levételének ne álljon útjába.*
- Más...?
*Kérdezi kíváncsian és a nyakához hajol két apró, érzéki csókra, míg a nadrág lehull. Cinkosan mosolyodik el tanítványa számadásának szándékán. Hacsak nem volt a férfinak terve, hogy maradjon, kibújik gyorsan csizmáiból, mielőtt ölbe veszi. Átkarolja a nyakát, s míg partnere csókokkal árasztja el, ő a tarkóját cirógatja.*
- Lássuk…
*Sóhajtja megkésett beleegyező válaszát, miután a férfi felnyalábolja. Segítségképpen a lábait dereka köré fonja, ahol talán még mindig ott a fekete szalag, hacsak úgy nem döntött közben, hogy zavarja és levette. Szeretné azt az érintést odalent, de kíváncsi, mire készül a másik. Nem sok olyat tehet, amit ne engedne neki, és még sok a türelme. Érzi az erősödő meleget, amint a kandalló tüzének fénye és heve a bőrére esik. Első alkalommal is a lángok mellett simultak össze, ám lényegesen nagyobb nyilvánossággal küzdve. Most a zárt ajtó nem enged be kósza szerelemre vágyót vagy tán megbeszélt légyottra érkezőt, akit a férfi hanyagolni szán érte.
Féltetten érkezik a szőnyegre, meztelen háta hálásan süpped a meleg puhaságba, szinte kéri, hogy engedje el magát e kellemes fészekben. Az irányítás a férfié, természetesen engedi neki tervei megvalósítását, olyat még nem sokat kapott tőle, amit nem fogadott örömmel.
A csók után kétharmad részt leereszti szemeit a simogatás alatt. Gyomrán most is reszketés fut át, ahogy érzékenyen surran lefelé a finom érintés, hasa kissé behúzódik, s némileg csalódottan veszi tudomásul, hogy a mozdulat itt abbamarad, mert lentebb is hálásan várnák. Ám amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan múlik ez az érzés, szemei elégedetten nyílnak fel az instrukcióra és a fölötte álló férfira. Lágyan táncol világos bőrén a fény, a legkevésbé sem jutna eszébe mulatságosnak találni, a féloldalas mosoly sem ezt tükrözi, hanem a sejteni vélt folytatás iránti véleményt. Kissé módosul az ötlet az üvegcse láttán, elismerőn vonja fel szemöldökét és incselkedőn enyhén elfordítja az arcát.*
- Ahogy kívánod…
*Búgja halkan, majd felkönyököl, és oldalra, végül hasra fordul, lazán összetéve maga előtt kezeit, hogy bal arcát rátámaszthassa, így a mögé kerülő lángok nem bántják a szemét. Jólesőn szusszan egyet.*
- Igyekszem.
*Mosolyog hátra a válla fölött, s tényleg megpróbálja ellazítani felhúzott vállait.*
- Látatlanban is mondhatom… te leszel a kedvenc tanítványom.

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.22 14:29:12


606. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-22 13:06:33
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Felhevült testtel és lihegve küzd az anyaggal, Zammiria segítsége jól jön, mert vágyai felkorbácsolják szenvedélyét, persze tervez, mindig tervez, fejben már néhány lépéssel előrébb jár. Ettől függetlenül a sarokkal kitámasztott ajtót, s a felhúzott combot borzasztóan izgatónak találja, igyekszik még közelebb furakodni csípőjével, miközben az ujjai még a blúzon matatnak. Elégedetten hördül fel, amikor a lány megszabadul a bántó anyagtól.*
- Én is sajnálom. *Vigyorodik el.* De ügyesen megoldottad. *Suttogja a lány fülébe, egy apró harapás után, s néhány lökéssel kezdi el a ritmust, egyelőre csak ruhán keresztül, pusztán jelzésértékűen, hogy feszülő nadrágját a lányhoz dörzsölje kissé. Közben már nyakán feszülnek ajkai, s édesen szívja be a hamuszín bőrt, nyelve hegyével megérintve itt ott. A hozzá simuló mellek érzete ismét csak fokozza a feszültséget, s halk morranással jelzi elégedettségét, miközben a csípőről keze immár a mellekre vándorol, s szája csókra nyílik el. Csak egy pillantást vet a lehulló szoknya alatt rejtőző narancsszín apró szövetre, s átsuhan rajta az elégedettség. Zammiria meglehetősen igényes, akár kinézetét, akár az öltözködését vesszük alapul, az ezzel kapcsolatosan más nőkkel átélt rossz élmények szerencsére itt nem jelentkeznek. A lány tiszta és selymes, mintha bőre is kényes kelme volna, s színét a gondos munkának köszönhetné, el is merül alaposan a látványban. Szinte halk fohászt mormol, a derekára, majd hátsójára tévedő kezeknek, s a lány szemébe néz akkor is, mikor Zam keze immár elölről a nadrágjába csusszan. A csak halványan hűvös ujjak tapintására halkan sóhajt fel, s egy pillanatra a lány kezébe helyezi, ahogyan közelebb bújik hozzá. Szemei egy pillanatra megvillannak, ha elkapja a tekintetét, s ujja a narancsszín alsónemű szélébe vándorol, hogy egy hirtelen mozdulattal tépje le a lányról, halk reccsenést hallatva.*
- Megfizetem, hidd el. Ezúttal más lesz. *Oldja ki nadrágját, de nem erőt terveznek szemei, nagyon nem.* Lássuk mennyire vettem át a leckét! *Szólal meg mély hangon, szinte kissé hidegen, bár szándéka mást sejtet, s ha mindketten meztelen állnak, felkapja ölébe a lány, fenekébe kapaszkodva, vigyázva, hogy férfiassága egy pillanatra se érintse a lány szeméremét. Persze közben ajka folytonosan jár a nő testén, de mindig csak leheletnyit, mindig csak ízlelve őt. Lassan a kandallóhoz sétál, majd gyengéden fekteti hátára a lány, s ha engedi egy apró csók után szólal meg:*
- Fordulj a hasadra. *Simítja végig behajlított ujjaival, kézfejével a lány mellkasát, kerülve a mellek udvarát, egészen a köldök vonaláig. Mielőtt a lány így tenne, lassan feláll, s megáll egy pillanatra felette, lezseren maga mellé engedett kézzel, s kedves szemekkel, a képet csupán mereven álló férfiassága törheti meg, de talán így sem tűnik humoros látványnak, pusztán annak, ahogyan az istenek megteremtették. A kandallópárkányról egy kis üvegcsét vesz le, majd kezével ellenőrzi annak hőmérsékletét.*
- Nem forró, csak egy picit meleg, vigyáztam rá. *Suttogja, olybá tűnik egy új kellékkel egészült ki a Ralas-tárház, miközben a lány mellé térdel, egészen közel hozzá, s ha Zammiria fejét oldalra fordítja felé, gyengéden állát tartva csókolja meg.*
- Most engedd el magad. *Mosolyog rá bátorítóan, s az üvegcséről leveszi a kupakot, melyet követően selymes és édeskés illat kezd terjengeni a kandalló környékén, kellemesen elvegyülve a lány illatával.*


605. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-22 11:54:22
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Emelkedett hangulatába némi rossz érzés vegyül. Ezek a percek túl érzelmesre sikerülnek, túl közel engedi magához a Vadászt. Vajon nem csak hitegeti magát azzal, hogy ez pusztán ösztönei jóllakatását szolgálják? Ellenfele ügyesen lépi át újra és újra a tilalmi vonalat, szinte észrevétlenül, akár a kullancs, mikor rátapad áldozatára.
Mikor megindulnak az ajtó felé, az első meggondolatlan ötlete az, hogy mindjárt kiteszik a szűrét. Nagyot nőne a szemében a férfi, ha megtenné, még akkor is, ha ez büszkeségén esetleg némi csorbát ejtene közben. Jelenleg az egyetlen ésszerű döntés a távozás lenne részéről, hogy tartani tudják megállapodásukat. Ha tudna még ésszerűen dönteni. Még az elegáns távozásra is megpróbál felkészülni, nem engedheti, hogy ne az ő akaratával egyezzen a dolog. Hogy a holmija szanaszét hever még a szobában, vajmi keveset törődik vele, az ajtónyitás az első gesztus, az első lépés, a dolgait akár itt is megkaphatná és békében válhatnak el. Ám nem így történik.
A zár kattanása hangosan csendül a fülében. Hirtelen megkönnyebbül, és rettentően izgatónak találja. Elengedi azt a bolondságot a távozással kapcsolatban. Elégedetten morran fel, ahogy Ralas az ajtónak préseli, ha így halad, tényleg nem fognak eljutni az ágyig. Felhasználva szilárd támaszát felhúzza jobb térdét, hogy lábát incselkedőn csúsztassa a férfi bal lábának külső felén. Valahol a combjánál megállva a sarkát az ajtónak támasztja. Alakul ölének hevülete is, főként Ralas erős vágyát ilyen közvetlenül érezve. Legalább annyira készen áll, mint ő.
Hogy honnan jön még annyi józanság tudata rejtett szegletéből, hogy beszélni tudjon, még önmagát is meglepi, bár feltételezhetően a félelem táplálja, hogy valamelyikük túl komolyan veszi elemi erejű vonzalmukat. Már pedig attól mindenáron tartózkodni akar. Ha másképp nem megy, akár úgy is, hogy fizikailag távol tartja magát a férfitól. Persze ez nem ma este lesz. Még remél, hogy talán még csitul a tűz, és megtarthatja Ralast alkalmi szeretőként. Nem szeretne teljesen lemondani róla. Látja, a férfi nagyon érzelmesen viselkedik most is. De ez a habitus talán a munkájával jár. Tökéletes módszer a visszajáró vendégek biztosítására. Talán épp a saját javaslatát próbálják ki rajta, hogy ne legyen az együttlét olyan üzleties. Ha jobban belegondol, most inkább olyannak szeretné a férfit, amilyen először volt, mielőtt belepiszkált a dolgaiba. Nem gondolta, hogy önmagának ás vermet. Az üzleties célok tettek mögé sejtése viszont megnyugtatja. Ralasnak éppúgy érdekében áll jó viszonyt kialakítani vele, mint fordítva. Igen, ezt így el tudja fogadni. Ezen a lencsén keresztül a vallomást is más színben látja. Önmagában azt nem bánja, ha fontos szerepet tölt be a férfi életében, valahol ez célja is volt. Elvigyorodik a kétértelmű megegyezésen a használással kapcsolatban, újra sikerül megtalálnia önbizalmát. Az ideges ujjakra simulnak az övéi is, miután együtt kuncog partnerével, és segítenek leoldani az övét, fegyverével együtt. Tulajdonképpen illett volna mindjárt meleg ruháival együtt letennie az ajtóban.*
- Sajnálom. Mindjárt leveszem.
*Szabadkozik suttogón a nyakán ingerlő csók közben. Amint egy kis helyet kap, a lábát visszaereszti a padlóra és a blúzt áthúzza a fején, majd hagyja, hogy halkan hulljon le. Meglehet, ez csupán a madárka visszatérte után valósul meg, de pihegő mellkasának lágy érintése leginkább kebleire sugárzik ki, izgalmat közvetítve az érzékeny területre. Akár látszik, akár szövet takarja még. Egy izgatott légvétel is jár mellé.
A gerincén surranó ujjak nyomán élvezettel homorítja hátát, s ezzel együtt tolja előre mellkasát, immár meztelen keblei hozzányomódnak Ralas mellkasához. Az ő kezei sem maradnak tétlen, némi tétovázás után a fekete szalagot még fent hagyják a férfi derekán, helyette saját szoknyáját tolják le csípőjén keresztül, ami aztán lehull a bokájára, így komolyabb helyváltoztatás nélkül csupán kilép belőle. Ezúttal alsóneműje narancsszínben játszik, gondolt a fázós madárkára is. Tán ennyire akad ideje, mielőtt megint szorosan dőlnek az ajtóhoz, így kezei a férfi derekán siklanak hátra, élvezettel simulva és markolva hátsójára. Ezzel együtt kissé magához is húzza, ezért óvatos marad, ne okozzon kellemetlen fájdalmat.*
- Mondtam, hogy az én kezemben jó helyen leszel.
*Suttogja kevésbé költőin, ám nem kevesebb meggyőződéssel vagy melegséggel. Kezei ölelőn indulnak felfelé a háton, ajkai csókra nyújtóznak, s megint felemeli a lábát törleszkedőn, majd megtámasztja az ajtón. Ha kap egy kis helyet bal keze, akkor előre jön ismét, és alul kettejük közé férkőzve próbál némi szabadságot adni a szoros nadrágból. Elsőként rést felszabadítva csusszan be üdvözlésre.*


604. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-21 23:36:25
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Barátok... *Ízlelgeti halkan a szót és egyáltalán nincs ellenére, kedvtelve nézi az előtte álló lányt, miközben már lassan a magyarázatra készül. Könnyebben megy, mint gondolja és nem bánja egyáltalán, ó, dehogy bánja! Az ölelésben elveszve felejt el hirtelen mindent, valahogy a hajába túró törékeny és kecses kezek kiragadják az imént, elméje párkányán lábukat lógázó negatív gondolatszemcséket, s mint szél a homokot, úgy fújják tova a szoba elrejtett sarkaiba. Érzi a lány remegését, szívének heves dobbanását és hazudna, ha azt mondaná, hogy csupán kabátot, vagy inget szeretett volna. Vagy, hogy ezekre egyáltalán szüksége volt. Belemerül a csókba, hosszabban és mélyebben, mint bármikor, a puha és nedves ajkak íze, a korábbiakhoz hasonlóan megbabonázza. Ismét egy békés mezőn sétál, hol a harmatos fűben fekhet hanyatt, s a virágillat telíti el orrát, miközben nap cirógatja és szél játszik a hajának kósza tincseivel.*
- Nem baj. *Suttogja gyorsan egy leheletnyi szünetben és azonnal ismét csókra tapasztja száját. Közben derekánál fogja meg erősen a lányt, hogy az ajtó felé hátrálásra késztesse. Csak egy apró mozdulat, csak egyetlen fordítás a kulcson, s övék a mindenség, mert semmi zavaró tényező nem játszhat közre, ez ismét az ő pillanatuk. Vidáman és pajkos tekintettel merül el a méla vallomásban, mi nem csak a lány szájából, tán szeméből is árad, miképp övéből is, nem is hátrál el az ajtótól, csípőjével Zam testét kissé odapréseli, érezni akarja minden porcikáját, minden szívdobbanását és az ereiben buzgó vér áramlását.*
- Én... én is Zam... *Lihegi a heves csóktól felszabadultan, s a rátámadó kéjtől, mely teljesen összezavarja. Ráhajol a lány arcára, s óvatosan két tenyere közé fogja, hogy így nézhesse csillogó szemekkel, s a heves pillantások közepette hallgassa végig az utolsó mondatokat, a mézédes pillanatok előtt, mielőtt végleg elveszik a virágokkal borított mezőn, Zammiria kezét fogva.*
- A cél nem te vagy, de hiszem, hogy okkal találkoztunk. Nélküled... semmi és senki vagyok. *Veszélyes vallomás, de igaz. Ezúttal, vagy talán örökre az alárendelt szerepbe kényszerül, bár erről igazából az élet tehet, s hogy annyira hasonlóak.*
- Akkor... *Nyel egyet, s ismét a lány tekintetébe néz, mely olyan mint egy kósza örvény a folyó közepén, elszív, elnyel, megforgat, s a meder aljára visz, ám ezúttal készséggel fullad meg a vízben.* ...használjuk egymást Zammiria. *Egyezik bele, s csak igazán aprót bólint, mielőtt ideges ujjakkal kezdi el kibontani a lányt felső ruhájából. Furcsa mód most az ő keze is kissé megremeg, ezen ha esetleg elkapja a lány pillantását, kissé fel is kacag az ég felé fordított türelmetlen tekintettel, de Zam tudhatja mi okozza a vidám és zavarba ejtő perceket, mert nyilvánvaló.*
- Nem szeretem ezeket a szűk holmikat. *Suttogja nevetve, játékos idegességgel, s míg esetleg a mozdulat sikerül, a lány nyakába csókol hosszan és erősen, hatalmas sóhajjal egybekötve.*
- S, a madár ismét gazdára talál. Jó kezekben... *Simítja végig kezét a lány mellkasán, szinte szeretettel, mely ezekben a pillanatokban mindig megengedett.* álmaiban.
*Nem tervezi hosszúra a versikét, talán ezúttal ez a csonka is elég, hisz ismerik már egymást. Másik keze Zam hátára fut, hogy ujjai a gerincvonalát szántsák végig, épphogy csak érintve azt, ha ruhában, hát úgy, mit számít már, csak érezhesse, mit korábban. Az ing és nadrág távoli emlék csupán, sőt, ami azt illeti sajátját is egyre távolabbinak érzi hasfalától, melyet ismét lassan a lányhoz présel egy időre.*


603. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-21 19:41:34
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Megpróbálja elképzelni a párkányt.*
- Helytakarékos megoldás. Frappáns. De messze lesz a kandalló melegétől, nem bánod?
*Emlékszik még, ki emlegette a hideget panaszosan, s ezen valahogy jót mulat. Lehet, hogy a fele sem volt igaz, de szereti azt hinni, hogy igen.*
- Rajtam ne múljon…
*Állja az ajánlatot a szomszédos próba kapcsán, bár csupán szolid derűvel, mert ha ő is túlzottan belemegy a játékba, akkor ebből nem lesz öltözék. Épp elég az, hogy engedi rabul ejteni a tekintetét. Vagy hogy olyan kísértéseknek kell ellenállnia, mint a korábbi nyújtózás, amit igyekezett figyelmen kívül hagyni, ám egyes testtájékok nem működnek vele együtt.*
- Nem vagy a beosztottam.
*Szól egészen halkan, mert bántja a fülét a szó. S nem először fordul elő.*
- Barátok vagyunk, emlékszel?
*Nem kerítene akkora feneket az elszólásnak, ha Ralas nem tenné. Már-már megszólal, hogy nem kell elmondania, ha nem akarja, ám végül mégis kiderül. Zammiria teljesen félbehagyja a munkát és leereszti a kezét is munkaeszközével együtt. Egészen szembefordul a férfival. A dolog komolyabb, mint hitte volna. Ez sok mindent más színben láttat. Enged a húzásnak, bár még zárkózottnak tűnik, mintha bénulttá vált volna a hírtől, milyen kevesen múlott, hogy sose ismerje meg a férfit. Pedig még nem biztos benne, hogy mindez igaz, s nem egy manipulációs eszköz. Ilyen közel a férfihoz ráadásul gondolkodni sem tud tisztán. Össze-vissza ver a szíve, a térde megreszket fülébe suttogó hangjától, hatalmas erőfeszítésébe telik nem a nyakába csimpaszkodni és szorosan hozzásimulni.
Amint megérinti Ralas az állát, elnyílnak ajkai, amik talán ellenkezést készültek útjára engedni, ám a hangja megszorul a torkában. A tekintete kissé tompább, miként gondolkodása is. Bizonyára szándékoltan. Tudja, hogy épp komoly manipuláció hatása alatt áll, ezért a hallottakat óvatosan teszi el későbbi megfontolásra, s inkább nem küzd tovább a csábítással, úgyis vesztésre áll. Végigreszket rajta a borzongás, ahogy a derekára simul a férfi keze, tán egy aprót még sóhajt is zaklatott légvételei között, és félig leereszti pilláit. Az sem biztos, hogy tudata észreveszi, ahogy kicsúszik a kezéből a bőrszíj és halkan koppan a padlón. De a férfi mellkasára simuló tenyerek már üresek. Felsiklanak a nyakhoz, lazán átkulcsolják, s a kezek helyett maga Zam simul a meztelen mellkashoz.*
- Így sose lesznek meg…
*Suttogja somolyogva az apró csókok élvezetében az említett ruhadarabokról, majd felnéz Ralas szemeibe vágyódón, és beletúr félig megszáradt hajába egy elégedett sóhajjal.*
- Végre… amióta ajtót nyitottál, erre vágytam…
*Suttogja elfogódottan. Lehúzza magához és ha engedi, megcsókolja. Türelmesen, bár maga sem érti, hogy képes rá, hiszen alaposan tűrőképessége határára kényszerítették. Ha rajta múlik, hosszan csend borul a szobára, ám aztán úgy tűnik, ideiglenesen jóllakik a csókkal, mert még elszakad, hogy mondjon valami fontosat.*
- Ralas… örülök, ha célt adtam neked… amennyiben nem én vagyok az…
*Csókot lehel ajkaira.*
- Ne felejtsd, én csak eszköz lehetek… hát használj… én is így teszek.


602. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-21 18:44:49
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

- Hmmm... az ablak elé. *Gondolkodik el, miközben a lány tovább dolgozik rajta.* Igazából megoldható, hogy a kilátás is megmaradjon, ha nem fotelt rakok oda, hanem egy nagy párkányt építtetek az ablak elé, puha párnákkal kibélelve.
*Már látja is lelki szemei előtt, majd el is vigyorodik.*
- Összebújni... hmmm... lehet kérek kölcsön a szomszédtól, hooooogy esetleg kipróbáljuk milyen! *Kacsint a lányra mézédesen, szemöldökét felhúzva hívogatóan.*
- Azt csak magyarázatképpen fűztem hozzá. *Néz a lány szemébe.* Nyilván szeretném, ha azt gondolnád jól teljesít a beosztottad.
*Kacsint ismét színes szemével. Az érintések kiválóan sikerülnek, jobbat nem is remélhetett volna. Már éppen kissé egyértelműbben jelezné kívánságát szabad kezével, amikor az a fránya mondat kicsúszik.
~ Eh... oda a varázs. Gratulálok Ralas, így kell egy rossz fogalmazással a felépített várat lerombolni. ~ Magában bőszen átkozza magát figyelmetlenségéért, jóllehet ez főleg Zammiria kifinomult mozdulatainak és a lányban történő elmerülésének köszönhető. Halkan sóhajt fel, kár feltennie azt a kérdést, hogy "ezek szerint hallottad?", mert ez teljesen nyilvánvaló és szembetűnő. Egy pillanatra elgondolkodik miképp fogalmazzon, ez arcára is rányomja a bélyegét, mert kissé elszomorodik. Elsősorban már nem a történtek, hanem azok kiderülése miatt, mert jócskán jelzi gyengeségét, legalábbis az _akkori_ gyengeségét. A sóhaj után azonban nincs választása, mert a lány kérdése leng a levegőben, mint egy kényelmetlenül közeledő bárd előszele:*
- Volt egy rossz időszakom. *Vonja meg a vállát, s lassan visszahúzza a kezét, szemöldökét kissé összeráncolja, mint, aki elmereng.* Gondoltam leugrom a szirtről, de nem nagy ügy, túl vagyok rajta. *Legyint látványosan, közben lopva a lány szemeibe tekint, hogy lássa reakcióját.*
- Igazából ez a Nella lány kiáltott rám, azért álltam meg... de... kézenfekvő megoldásnak tűnt, elégedetlen voltam az életemmel és a múltammal. *Magyarázkodik tovább.*
- Aztán jöttél te, Zammiria, mintegy varázsütésre, a sötétségből, kabátban előléptél a Rókalyukban. *Mosolyodik el, majd lassan, ha Zammiria távolabb áll, óvatosan megpróbálja kezénél fogva közelebb húzni.*
- Amikor az mondtam, célt adtál nekem, nem véletlenül fogalmaztam így, mert cél nélkül Ralas Drayteből már a halak lakmároznának. *Kacag fel őszintén, s igyekszik magához közel húzni a lányt.*
- Sok van még a méregetésből? *Suttogja a fülébe, egyetlen fegyverét használja fel a tereléshez, persze konzekvensen más reakcióra számít a lánytól, mint, hogy kedvesen felkuncogva dobja el a kezéből a szalagot, ezért lassan állát maga felé próbálja emelni:*
- Csupán rossz időszak volt. *Szuggerálja azokba a mélyen ülő szemekbe, s leheli a hamuszín arcbőrt.* Semmi több. Nem ismertelek akkor. Nem ment az üzlet, nem haladtam semerre, csak egyszerű kurva voltam, semmi több. *Lágyan közeledik, ha még Zam előtte van, de nem érinti ajkával ajkait, csak előtte beszél.*
- Most viszont kölcsönös együttműködésünk eredményeként, talán ez megváltozhat. Nem. Biztos, hogy megváltozhat. *Susogja lágyan.* Hisz nem kezdtem el máris ontani az információkat? És ezeket csupán a véletlen szülte, vajon mi lesz akkor... *Kezeit lefuttatja a lány derekára.* ha mélyrehatóan elkezdek vizsgálódni? *Lehunyja a szemét és mélyen beszívja a lány illatát, körbefuttatva arcát, orra hegyével épphogy csak megérintve őt.*
- Az új ingemben... *Apró csók a nyakra.* A nadrágomban... *Apró csók, a szemre.* A kabátomban... *Apró csók, a felső ajakra. Persze mindez Zammiriától függ, ha a lány lerázza magáról és nem enged a befolyásnak, akkor marad csupán a csendes magyarázkodás.*


601. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-21 18:14:20
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Egy kicsit megint körbenéz, vajon számára mennyire „hívogató" a berendezés.*
- Nos… kétség kívül érződik, hogy legénylakás. Például a falak eléggé üresek. És ha akarsz játszani egy kicsit a színekkel, persze férfias árnyalatokkal, akkor ágytakarót, párnákat és függönyt javaslok. De a kilátást ne takard el… Esetleg próbálkozhatsz szobanövénnyel. Egy-két szokatlan dísztárggyal, amiről el lehet beszélgetni. Ha érdekesebbé szeretnéd tenni magad.
*Visszanéz a férfira és mintha most jönne rá, hogy gyakorlatilag átrendezte egy perc alatt a lakását, bocsánatkérőn mosolyog.*
- Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindez szükséges. Nekem igazából tetszik, ahogy van. Csak próbáltam kitalálni, mi az, amit „hívogatónak” találnak általában, hátha ez hiányzik neked is.
*Az olvasással kapcsolatos kérdésre bólint.*
- Szeretem a csendes, kényelmes kikapcsolódást. Azon kívül nagyon hasznos. De ezt neked nyilván nem kell bemutatnom.
*Somolyog cinkosan. A kiötölt fotel helyére pillant.*
- Jó ötlet. Kár, hogy az ablaknak háttal praktikusabb, akkor viszont lemaradsz a kilátásról. Bár összebújni is hasznos, nem csak olvasáshoz.
*Később, mikor Ralas szabadkozni kezd a mélységi nősténnyel kapcsolatban, széles mosolyt ölt ismét.*
- Miért gondolod, hogy zavarna? Vagy úgy érzed, ellentmondásosnak találtam a „gyenge időszak” és a hasznos értesülések mennyiségét?
*Nem feltétlenül vár választ a kérdéseire, neki elég, hogy feltehette őket. Mivel igencsak koncentrálnia kell, több fronton is, nem nehéz meglepni az érintéssel. Letagadni annál inkább, tudja jól, hogy a semmitől nem bizseregne így a bőre a derekán, ahol feltételezhetően a férfi megérintette. Csak összevonja gyanakvón a szemöldökét a másfelé bámészkodó arc láttán. S újra leveszi a méretet, mert nem biztos már, hogy jól emlékszik a második számjegyre.
Leméri a csuklót, miközben a Patkányokról esik szó, akik a legtöbb fejtörést okozzák számára. Újabb név, s újabb kapcsolat. Egy kissé elmereng rajta, az újabb elcsalt érintést zökkenti ki. Bár ezt legalább nem tagadja le a férfi. Mégsem tud rá haragudni, hiszen borzasztóan kellemes. Igazán nem kell hozzá sok, hogy levegye a lábáról, leginkább csak az akaratával kell viaskodnia, amivel saját teste jelzései is hadakoznak. Némi puha feddés azért mégis jár.*
- Ha nem hagysz koncentrálni, megnézheted, hogy fog állni rajtad a ruha.
*Harmadszor is leméri a csuklót, miközben egy újabb lány merül fel a férfi emlékeiből. Belül büszkének érzi magát, hogy sikerült megcsípnie a férfit. Aki ilyen könnyen ismerkedik, képes a lábai elé tenni a fél Kikötőt. A másik felét pedig ő szerzi meg. Ralas jól sejti viszont, az elharapott mondat felkelti a figyelmét, és a fejét is felkapja rá meglepetten.*
- Hogyan? Honnan ugrottál le? A toronyból?

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.21 18:20:38


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1654-1673