Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

740. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 11:36:20
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*A bosszantó vigyor emlékével törtet a lakónegyedben a halpiac felé. Épp az újragondolt terveit gondolja újra. S ennek része az a bizonytalan hír, amit a férfi mondani készül neki. Lehet, hogy minden korábbi elgondolást el kell engednie, jobb hát nem messzire tervezni. Csupán ma estére. A piacon ínycsiklandó illatok fogadják, különféle sült tengeri állatok aromája kordítja meg a gyomrát a kifőzdés standok felől. Végül mégis inkább töltött csirkecombot vesz krumplipürével két főre, valamint egy adag gyümölcssalátát. Az árusnak (Mesélő (Hádész)) 40 aranyat fizet érte. Köszönetet mond, majd a csomaggal együtt visszaindul Ralas lakására. Egy pillanatra áll csak meg a helyzet abszurditása fölött, hogy ennyit kutyagol azért, hogy a gondját viselje egy részeg férfinak, de egy sóhajjal elengedi ezt is.
Reméli, ma már nem kell újabb sétát tennie a városban, legfeljebb a lakásáig. A hangulata helyrejött, de most mégsem érzi azt a belülről hajszoló késztetést, ami az új ismeretségek izgalmával fűti és tettekre sarkallja. Kellően kiegyensúlyozottnak véli viszont magát ahhoz, hogy elviselje a rá váró rossz hírt. Reméli, hogy Ralas nem nyúlt megint az üveghez, különben semmire sem tudja ma már használni. Így is felkészül rá, hogy a meleg fürdőben ellazul, a tápláló ételtől elbágyad, és tisztán, jóllakottan elalszik az ágyában, mint egy jó gyerek, mielőtt bármire jutottak volna. Amint megérkezik, kopog az ajtón, ahogy szokott. Ám aztán azonnal rájön, hogy a férfi valószínűleg fürdik, így mielőtt a korábbi vánszorgós mutatványát megismételné meztelenül és vizesen, benyit.*
- Én vagyok.
*Köszönti, valószínűleg felesleges szavakkal, s tekintetével keresi, merre lehet Ralas, és mit csinál. A csomagot az asztalra teszi, ezúttal a köpönyeget és a vállkendőt is mindjárt leveszi. Már úgyis látta Ralas az új öltözetét, s végre kellemes meleg van idebent. Azért ellenőrzi a tüzet, s egy hasábot dob rá.*
- Elég éhes vagy már?
*Indul az étkezéshez szükséges eszközöket keresni rejtélyes mosollyal.*


739. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 11:19:40
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Már akkor vigyorog, mielőtt a lány még nem reagál semmit, nagyon is jól tudja, hogy a hasonló kijelentésekre Zam, hogyan reagál, ennyi idő alatt már bőven megismerte ezen tulajdonságát. Lehet, hogy Zammiria nyugodt és türelmes szeretne maradni, de valószínűleg egy legyintéssel fogja elintézni a dolgot, mert láthatóan a férfit inkább szórakoztatja a szelíd kifakadás.*
- Oké! *Bólogat vigyorogva.* Tudom, tudom, persze, persze. *Ismét határokat feszeget, mint rég, ó az istenekre ez de hiányzott neki! Persze nem akar ő haragot, de e játékos csipkelődés, az összeszaladó szemöldökök mindig jobb kedvre derítik kissé. Biztos benne, hogy a lány azt gondolja, a szesz a minden, s ezért képes napokat átfetrengeni, csak, hogy ihasson, pedig ez nem igaz. Ugyan miért baj az, ha kicsit kiadja a feszültséget. Ráadásul, ha ezzel Zam azt érzi, hogy mindig mellette kell lennie? Hát egye fene, majd csak kibírja valahogy. Szegény Ralas egy gyönyörű sötételf fogságában. Már látja is sanyarú sorsát. Elképesztő, de azt a vigyort nem sikerül letörölnie arcáról, csupán egy kissé enyhül, míg a lány, szép lassan be nem hajtja maga mögött az ajtót:*
- Úgy lesz, szerelemem! *Egy kicsit fel is kuncog, kineveti az üres szobát, aztán immár semmi nem áll az előtt, hogy belevesse magát a dézsa forró vízbe. Hosszú és megkönnyebbült sóhaj hallik, mert a víz valóban forró, így csak felszisszenve, óvatosan ereszkedik bele, hogy aztán wegtoreni kényelembe helyezkedjen. Sok idő nem kell hozzá, s egy nyugtatóan nedves kendő a csukott szemeken, a tűz lágy pattogása, a kellemesen pezsgő vízben el is bóbiskol. Persze nem álom nélkül, mert szinte azonnal édes kezek érintését érzi magán, mire természetesen ösztönei rögtön beindulnak, s huncut, szolid félmosoly ül ajkára.*
- Zam... hát visszajöttél. *Motyogja mákonyos álmában, s lábait úgy helyezi, mintha valaki épp az ölében foglalna lágyan helyet. Feje félrefordul, s ajkát megnyalja, akár egy édes csók után, mi a méz ízével vetekszik.*


738. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 10:43:14
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

- Tessék?
*Kapja fel a fejét a bizalmas megszólításra, s bár szeretné hinni, hogy rosszul hallotta, szigorú tekintetén és mosolytalan arcán látható, hogy nincsenek kétségei. Különösen az iménti bensőséges pillanatok után. Hitetlenkedése inkább azon alapszik, hogy a férfi ezt megengedte magának. Vesz egy mély levegőt, mielőtt megszólal. Szeretné, ha nyugodtan és türelmesen csengene a hangja.*
- Ralas… tudod, hogy köztünk nem lehetnek ilyen érzelmek. Ne szólíts így, kérlek! Társak vagyunk. Barátok. Olykor egy kicsit több. De nem vagyunk egy pár.
*Tudja, hogy a férfi most nem egészen önmaga. De ha máskor is gondjai lesznek az alkohollal, nem fog örülni neki, ha ebbe az irányba tapogatózik majd kettejük dolgában. Nem kíván ennél nagyobb feneket keríteni a dolognak, amennyiben Ralas hajlandó rábólintani kérésére. Még csak haragot se tart, hiszen valójában apróság, amit csírájában akar elfojtani, így a kedélyesség gyorsan visszatérhet közéjük.
Eggyel több oka van rá, hogy azonnal induljon vásárolni. Ki kell szellőztetni a fejét, mielőtt teljesen a férfi hatása alá kerül. Csípőre tett kézzel, elégedetten bólint kiskatonája tettrekészségén, majd a köpönyeget is magára ölti, miközben a magával hozott üveget megpróbálja diszkréten az asztal alá, a fal mellé rejteni, ha alkalma adódik rá. Ha nem, akkor is leteszi jelzésértékűen, s ez esetben sunyi tekintettel néz Ralasra.*
- Sietek.
*Szól búcsúzásképpen, aztán távozik.*


737. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 10:19:38
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

- Ho-hogy?! *Pillant fel hirtelen a lány vállából, ahol elgondolkodva, állát pihentetve, szemeit lehunyva éppen élvezni próbálta a virágillatot, ami, mint mindig, most is körbelengi a lányt.*
- Oh... menj csak! *Nem csalódott, inkább meglepődött, ő már egész elfelejtette a forrni feltett teát, bár annyira még nem látta bugyogni, így él a gyanúperrel, hogy Zam pusztán menekülni próbált. Szendén mosolyodik el, s hagyja, hogy a lány a teáért siessen, ő pedig kényelmesen helyet foglal, pusztán haját igazítja meg kissé.*
- Ha egyszer lekerülnek rólad a ruháid, eszedbe sem fog jutni, hogy máshová menj, szerelmem. *Szélesedik az a mosoly, miközben igyekszik legyűrni a kissé kesernyés, de kellemes bukéjú teát. Beleszagol a forró gőzbe, s fáradt tagjait melegség járja már át. Más ez, mint a kandallóban ropogó hasábok melegsége, belülről tölti fel, az oly hiányzó energiával. Szemöldökét lustán felemelve, felpillantva enged meg egy mosolyt a lány felé, mely nem üzen semmit, csupán, hogy örül neki, hogy látja, nem utolsó sorban annak, hogy épségben visszatért, bár ez utóbbi meg sem fordult a fejében. Mármint, hogy egyáltalán veszélyben lehet.*
- Készétel! *Kiált fel, s a levegőbe üt egyet, miközben gyomrának kordulása jelzi, hogy napok óta alig evett. Néhány falatot persze igen, sietve, futva, leltár közben, valamint az újoncok irányítása során éppen, mit sikerült. Nem való ez neki, már épp feladta volna. Az a sok nő, ki bír el ennyivel? Jó, persze őt azért nem kell félteni, ért a test és lélekápoláshoz mesterien, de szünet nélkül? Az már neki sem megy. Mosolyogva bólint, majd nagy nehezen feltápászkodik, hogy nyújtózkodjon egyet.*
- Megoldom, persze... és köszönöm, Zam! *Emeli két ujját homlokához, hogy lezserül tisztelegjen egyet.* Főnökasszony. *Nevet fel. Ha Zam elmegy kipótolja a maradék vizet, aztán komótosan vetkőzni kezd. Fentről, mint mindig, attól az egyetlen ingtől könnyen megszabadul. Kellemetlenül érinti a félmeztelenség, lúdbőrzik a bőre, kissé megborzong, aztán folytatja a nadrággal. Nehézkesen bújik ki belőle, még fél lábon ugrál is egy kicsit, persze, ha leült volna... de neki állva kell. Kezét immár szabadon maga mellé eresztve, elgondolkodva bámul meztelenül a dézsa még mindig egy kissé kavargó vizébe. A gőzölgő habok közt ismét a Sellőt látja, s feszülten pillant körbe a szobában egy töltött palack után. Végül letesz róla, s kissé felszisszenve lép át a dézsa falán, hogy kényelembe helyezze magát.*
- Oooohhh... az istenekre... ez de jóóóó... Hogy miért nem vagyok többet a Sellő fürdőjében?! Hisz az enyém. *Kuncog fel, majd homlokára és szemére vizes törölközőt helyez, aztán nyakát megtámasztja a dézsa falában, letakart tekintetét a plafon felé fordítva.*


736. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 09:29:31
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság// 
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!// 

*Még hátramosolyog a válla fölött a nyilvánvaló kijelentés után, hiszen tudja, a sorok között sokkal több rejlik. Azt hiszi, Ralas segíteni érkezik a kamrába, talán egy magasabb polc, egy mélyebbre tolt edény miatt. Hova is gondolt… Kissé megrezzen az érintéstől, s szeme sarkából pillant hátra a közeledő arcra. Majd inkább elfordítja a fejét, nem szeretné, ha látná rajta a férfi a zavart. Amint megtámasztja állát, Zam leereszti feszült vállait. Úgy érzi, egy hatalmas kő gördült le róluk. Kiereszti a levegőt és lehunyja a szemeit. Csaknem önkéntelenül. Annyira magától jön. Nem tudná megmondani, hogy a férfi vajon látta-e ezt rajta, és azért jött utána, vagy sem, s magának is csak rossz szájízzel vallja be, de erre most valahogy szüksége volt. Kezeit azonban nem engedi rásimulni a férfi kezeire, nem kívánja még meghittebbé tenni a pillanatot. Így is baj, hogy ezt hagyta. Más az, mikor a testi örömöket keresik egymásnál, s más, mikor mélyebb húrokat pengetnek. Tudja, hogy ez most az utóbbi. Ralas távolságtartására nem számíthat, neki kell erősnek maradnia. Ez most nehéz. Elemi erővel vonzza magához a férfi, bódítja hangja, gyengéden szorító karjai, testének körülölelő, védelmező melege, így nem csak vele, önmagával is harcolnia kell. Még a mosdatlanság és az érlelt alkoholszag sem képes eléggé kizökkenteni, de végül maga a férfi adja a megfelelő impulzust, mikor már kezd lemondani róla, hogy rendben elhagyják a kamra szoros, fülledtté váló közegét. A hasára sikló kéztől kellemes, zsigeri remegés fut át rajta, amitől vonzalma egy puha sóhajjal visszabillen a fizikai síkra, s érzéki energiákat szabadít fel, amiket segítségül hív, hogy moccanni tudjon, ki a karjaiból.*
- Ralas… a… víz!
*Nehezen jut eszébe az épkézláb kifogás, hogy miért kell szétrebbenniük. Igyekszik kerülni a férfi tekintetét, ahogy megfordul, és kifelé igyekszik. Érzi magán, hogy kába tompaság ülhet a szemében, míg le nem rázza magáról az iménti közelség hatását. A tennivalók megint jól jönnek, kezd gőzben ülni a szoba, újabb adag víz melegszik a tűznél. Apró mosoly fut át ajkain a fancsalgásra, s bár még érzi az összebújás hevét a levetett vállkendő ellenére is, a fürdésre invitáláson, s az átlátszó hazugságon már képes kuncogni és összeszűkített szemrésén át néz Ralasra.*
- Attól tartok, ha egyszer lekerülnek rólam a ruháim, semmi kedvem nem lesz sehova menni már. És akkor mindketten éhen halunk.
*Ő is belekortyol a teába, bár egy hűs italnak jobban örülne. Kész szerencse, hogy az ő bőrtípusán nehezebb észrevenni, ha kipirul. Az útjával kapcsolatos kérdésre kényszeredett mosolyt ölt, aztán a javaslatra megrázza a fejét.*
- Arra gondoltam, készen hozok valamit. Míg te a fürdőt élvezed.
*Leplezetlenül végigméri a férfit, mintha már nem lenne rajta ruha.*
- Nem kell sietned.
*S már nyúl is ültében a kötött vállkendőért, hogy magára öltse.*
- Már nem kell sok víz, megoldod?
*Mosolyog rá incselkedőn.*
- Csak aztán el ne aludj a melegtől!


735. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 08:56:42
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Ha előbb jött volna a lány, valószínűleg nem találja itt Ralast, de egyelőre ennek nem ad hangot, igyekszik elodázni a vallomást, mire oly régóta készül. Persze a lány megjegyzésére azért huncutan elmosolyodik, s szemeit végigfuttatja rajta. Szoknya. Ölni tudna azért a szoknyáért, persze nem azért, hogy magának tudja, sokkal inkább, hogy ne a lányon lássa, aztán persze eszébe jut jelenlegi állapota, mi alapján sok mindenre nem lenne képes. Persze Ralas gyorsan tisztul, ebben segít a virágillat, s a lélegző hamuszín bőr elképzelése fejben, mire máris kényelmetlenül mozdul meg.*
- De most már itt vagy. *Jegyzi meg a nyilvánvalót, felesleges sallang, időkitöltés, míg elhessegeti a gondolatokat a lány ízéről és sötét ajkairól. Halkan fel is sóhajt, majd ismét megdörgöli halántékát kissé, majd hallva a lány hangját, mi a kamrát illet, halkan felnevet.*
- Én mondtam. *Fűzi hozzá nevetéséhez csendesen göcögve, majd lassan feláll, s a lány mögé lép. Ha Zam engedi, miközben a kamrában keresgél, dereka körül hátulról óvatosan átfonja karjaival, s állát a lány vállgödrében nyugtatja meg. Onnan duruzsol csak, halkan, némi alkoholillat kereszttüzében, ami miatt máris kellemetlenül érzi magát. Nem illik a pillanathoz.*
- Fontos hírek? Miféle fontos hírek? *Kérdezi, bár azt sem tudta, hogy a lány északon járt, ami azt illeti meg is lepi, így már érti a hosszú időt. Közelebb húzza magához, amennyire teheti, s kezével kedvesen hasát simítja végig.*
- Mi a csudát csináltál te északon? *Kérdezi kissé mímelt sértődött felhanggal, persze valójában semmi rosszat nem érez, tudja, hogy Zammiriának szabadság kell, ahogy igazából Ralasnak is. Mondjuk persze nem ekkora, amekkorát kapott, máris vett egy épületkomplexumot a szegénynegyed éves költségvetéséért, haramiáktól kölcsönkért pénzzen. Ami azt illeti lányok is vannak már, rögtön többen is. Amíg a Zam elfordul, hogy a dézsát készítse elő, visszaül a helyére, s ott várakozik türelmesen. *
- Tea. *Húzza el a száját ismételten, aztán csak elmosolyodik.* Nem baj, elég volt az alkoholból. Amit mondani szeretnék... ráér. Talán majd fürdés közben... csatlakozol? *Kérdezi kaján vigyorral az arcán, aztán ismét nagyot kordul a gyomra.*
- Bocsánat. Csak emésztek. *Ami persze nem igaz. Körbefuttatja tekintetét a szobán, egy kissé zavarban is van, nem a megszokott rendszerben találhatók a tárgyak, a szobára ráférne egy takarítás. Mondjuk amennyi időt itt töltött mostanában, lehet felesleges is volna, bár azt érzi és tudja, hogy Zammiria jól érzi itt magát. Talán nem kell eladnia. Tekintetét ismét Zammiriára fordítja, majd elmosolyodik, s egy apró korty tea után, inkább kezdeményez:*
- Előbb kezdd te! Merre jártál, s mi jót csináltál, messze északon? *Kérdezi kíváncsian, közben a teától egyre inkább erőre kap.*
- Utána tényleg főzhetnénk valamit együtt. *Vonja meg a vállát, igazából miért ne. Hely van rá, a közös főzés kiváló beszélgetés alap, persze arra kell figyelnie, hogy Zam kezében ne legyen semmi éles, mikor előáll saját történetével.*


734. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 06:52:57
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

- Köszönöm.
*Feleli halkan a megismételt dicséretre. Pillantása a belső ajtóra esik, de egyelőre nem megy be rajta. Enged a bensőséges pillanatnak, mely jobban visszahat rá, mint számított rá, amiatt, ahogyan a férfi reagál rá. Ez pedig ráébreszti Ralas egyik titkára, amiért olyan sikeres a nőknél. Kizökkenti viszont a vallomás, aranykalitkája rácsának sárgás csillanását látja benne.*
- Ha tudom, előbb jövök.
*Üti el egy incselkedéssel a pillanatot. Épp jókor jönnek a tennivalók. Benyit a kamrába, ám nyilvánvalóan látszik, hogy nem csupán épp kifogyott a készlet, lakására Ralas egy ideje tán csak aludni jár. És inni. Vagy csak eljár, ha megéhezik.*
- Nos… ebből egy egér se lakna jól.
*Hallani bentről tompán a hangját, majd kilép, becsukja maga mögött az ajtót, s előáll a meleg vacsora ajánlatával. Félrebillenti a fejét a bizonytalan dátumú rendes étkezésen, aztán neheztelőn sóhajt egyet. Túl soká hagyta magára a férfit, egy kissé elhagyta magát. De legalább jól reagál a törődésre. Nem is kell sokat tennie hozzá, hogy jobb kedvre derítse, és legalább annyira kitisztítsa a fejét, hogy rendesen beszélni tudjon. S ezzel együtt kezd visszatérni igazi énje, jól érzi ezt abból, ahogy percről percre élénkül vonzalma iránta, még ilyen elhanyagolt állapotában is. A közös fürdőzés emlékére cinkosan mosolyog, aztán nekilát elkészíteni a teát, végül az asztalra teszi. Épp ekkor tér vissza a férfi a komoly témákhoz, melyhez illő komolysággal néz rá Zam. A szoba tényleg kezd melegedni, s talán nem csak ettől érzi túl soknak a kötött vállkendőt, elvégre ezt ő kinti viseletnek szánta eredetileg. Kioldja rajta a csomót és leteszi a holmijához. Egy kissé még hűvösnek tűnik így a lakás, hogy a meleg anyag nem öleli körbe fedetlen részeit, de hamarosan hozzászokik. A férfihoz fordul lágy hangon, miután megfontolta, mennyit mondjon el.*
- Számít ez most? Fontos hírekért voltam északon. De ez egy hosszú történet.
*A dézsához sétál, hogy a padlóra állítsa és az első fél adag vizet beleöntse, majd újabbat tegyen fel melegedni. Aztán leül Ralasszal szemben és a víz helyett teát tölt mindkettejüknek. Megvizsgálja a férfi tekintetét.*
- Szeretnéd most elmondani?


733. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 00:15:48
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Szótlan figyel, s nem szakítja félbe a tevékenységet, elnézi a hajladozó és dolgos lányt, s ahogyan a kandalló végül fellobban, szomorú mosoly ül ki tekintetére. Nem tudja miképp végződik a nap, talán együtt örülnek, talán nem, de mindenféleképpen őszintén kell, hogy végződjön... esetleg kezdődjön valami.*
- Igen, úgy gondolom. *Szélesedik egy pillanatra a mosoly, hogy aztán ismét átadja helyét a méla agóniának.* Mindent megtalálsz, ott... ott hátul. *Biccent fejével a mögötte lévő kis ajtóra, mely az egyetlen plusz helyiségbe, a kamrába nyílik.* De igazán nem kell fáradj. *Állna fel azonban a közeledő lány érintése visszatartja. A fintor sokáig nem ül arcán, valójában annyira nem is kívánja már az alkoholt, azonban ez lehet, inkább Zammiriának köszönhető, szemeiről a zavar, így hamarost távozik, bár még kell hozzá egy kis idő. Mélán és lassan elnyújtva hunyja le, mikor az érzékeny ujjak játékosan belefutnak, régen érezte már, valahogy azt érzi soha nem is volt igaz. Most mégis, így az elnyíló ajkakon halk sóhaj távozik, igaz, ez nem érzéki, csupán inkább megkönnyebbülést jelez.*
- El sem hinnéd, milyen gyakran gondoltam rád. *Mondja hirtelen. Kiszaladt a száján, bár a jelenlegi hangulathoz ez talán kiválóan illik, talán nem sérti meg vele a lányt. Zammiria tovább keresgél, igaz, csupán üres polcokat találhat, bár Ralas korábbi állítása szerint minden ott van hátul, az a minden, valójában semmi. Az utóbbi időt a Sellőben töltötte jórészt, mondhatni hivatalos ügyekben járt el. Észre sem vette, hogy a reggelből éjszaka lett, majd ismét és ismét. Minden idejét és idegét felemésztette a munka, miről valójában Zammiria még semmit sem tud. Látogatása nem volt meglepő, sem váratlan, valójában lelkileg már készült rá. Arra is, hogy a kifejezett kérés ellenére miért ment el a Sellőbe és vette meg, gyakorlatilag néhány óra leforgása alatt hitelből. Azonban az erre a szituációra előkészített és átgondolt válaszok közül most egyetlen sem jut az eszébe. Ami azt illeti iszákossága sem gyakori, csupán egy rossz pillanatában kapta el a lány, mikor megpróbálta az elmúlt időszak eseményeit feldolgozni.*
- Meleg étel? A minap már ettem... *Nevet fel, próbál humorizálni, s valamiképp itt tartani a lányt, bár jól tudja, hogy sok esélye nincs rá. Ha Zam valamit eltervez, akkor azt úgyis viszi véghez, igaz, kompromisszumokra mindig hajlandó.*
- Mmmm... fürdő... kellemes emlékeim kapcsolódnak hozzá. *Dől hátra kezeit összefűzve feje mögött. Egész jól érzi magát, s korábbi mákonyos állapota lassan illan fel, miképp a szoba hűvös levegőjét a kandalló forró lángjai melegítik.*
- Beszélnünk kellene valamiről, de előbb mesélj te, merre jártál ilyen sokáig? *Kérdezi csendesen, a beállított pózt fenntartva.*


732. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-02 23:59:52
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*A tűztér éppoly elhanyagolt és gyámoltalannak tetsző, miként tulajdonosa. Remélhetőleg hasonlóan könnyen önmagára talál majd, akár az élénkülő, ropogó, sárga lángok. Egy kis segítséggel. Már csak a fintort csípi el a kétes tisztaságú pohár fölött, de szerencsére sikerül megakadályozni a további szellemi tompulást, a palack kellően messzire kerül. Vizet tesz fel, s teafüvet rejtő zacskót, dobozt keres, esetleg mézet. Valamivel használhatóbb állapotú poharakat szintén, vagy pedig azt öblíti el, amit talál. Utóbbi valójában minden esetben valószínű. A háziasszony titulusra csendesen elmosolyodik, tekintete viszont kezein marad, ahogy épp munkára fogja őket.*
- Gondolod?
*Kérdez vissza álláspontfoglalás nélkül. Sajátos sikert érez a bókban, nem azt, amire általában szánják. A tiszta vízzel töltött pohár halkan koppan hát Ralas előtt, de nógatást nem kap hozzá. Ellenben vidámság csillan a sötét szempárban a komikus fizimiska láttán, ahogy ott áll az asztal mellett, s szájszélei felfelé görbülnek. Tudja, haragudnia kellene számítása áthúzása miatt, mégis mulattatja a helyzet. A kényszeredett, fáradt-fájdalmas mosoly, a számonkérés, a zavarodottság. ~Kikötői kópé~ mulat magában. Látja benne a foghíjas, kócos kölyköt, aki a parton halat sütő árusok csemegéiből próbál csenni, vagy szánalmas ábrázattal igyekszik szimpátiát kelteni. Netán ravaszan csillanó szemmel tart szóval vajszívű nénéket történetével. Vajon ezzel próbálkozik nála is? Sosem lehet biztos benne, mennyi a színészkedés abban, amit a férfi tesz. De egy jó színdarabnak nem lesz elrontója, belemegy hát a játékba. Enyhén nekitámaszkodik az asztal szélének csípőjével, s leplezetlen derűvel nyúl két kézzel a kócos lobonc felé, hogy néhány mozdulattal elrendezze. Közben csendes, nyugodt hangon beszél.*
- Hagyj magadnak egy kis időt... addig bízd rám a dolgokat! Készítek fürdőt, szerzek vacsorát. Most nem kell mást tenned, csak inni. Teát vagy vizet természetesen. Meglátod, utána sokkal jobban leszel. És mindent megbeszélünk.
*Egy búcsúsimítás megint éri az arcot, mielőtt utánanéz, van-e nagyobb vízmelegítő edény, mint amiben teavizet tett fel. Aztán az élelem nyomát kutatja. Hátha akad egy kis szikkadt kenyér és sajt legalább. Netán tojás. Bár, miközben keresgél, mást kezd kigondolni.*
- Azt hiszem, valami meleg étel jobb lenne. De ahhoz el kell mennem egy időre.


731. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-02 23:39:03
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Nem mondhatni, hogy kényelmesen helyezkedik el az asztalnál, máris kényszeredetten nyomja eljövendő mondandójának súlya a vállát, ráadásul támaszkodnia is kell, bár, ami azt illeti, az inkább az alkoholnak köszönhető. Csendesen, azonban láthatóan megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy Zam marad, sőt, ami azt illeti máris rendelkezik egy-két dologról.*
- Dehogy. Hideg van. *Legyint, miközben megpróbál poharat vadászni magának az asztalon több-kevesebb sikerrel. A kandallóban épphogy csak haldoklón parázsló tűznek jót tesz a felszítás és az új alapanyag, hamarosan már rágni kezdi a fa kérgét és oldalát, hogy néhány perccel később ismét belekapjon, s felcsapjon a láng, melynek kellemes melege, a csukott ablak mellett szinte azonnal érződik. Belefúj a talált pohárba, majd fény felé tartva megnézi az alját belülről. Egy rövid fintor után helyezi kissé bizonytalan kézzel az asztalra, majd abban a pillanatban próbál tölteni, amint Zam arcát éri, ez megakasztja a mozdulatot.*
- Rendben. *Mondja csendesen, egy kissé már feje is fáj, úgyhogy nem okoz a lánynak problémát az üveg elvétele, Ralas nem akar ebből ügyet csinálni, inkább csak könyökeivel megtámaszkodva ökölbe szorított kezeire ejtett állal figyeli a lány tüsténkedését.*
- Jó háziasszony lennél... *Mondja csendesen, még csak futó élccel sem a hangjában, mindvégig komoly és tűnődő marad, mintha akarna ezzel mondani valamit, de többet nem fűz hozzá.*
- Nem tudom van-e bármi... itthon? *Folytatja ugyanúgy.* De nem... nem iszom olyan régóta, ellenben, ha velem költöd el, akkor szívesen. Egy picit éhes vagyok. *Furcsa módon beszédében egyszer, s mint olykor fennáll az akadás, de mintha megemberelte volna magát, vagy csupán eddig elhagyva feküdt a földön szótlan, ezért forgott nyelve, úgy, akárha száraz fűrészport rágcsálna közben. Megdörgöli hosszú haját, emiatt meg hirtelen úgy kezd  kinézni, mint a szétdobált szénakazal, de láthatóan észre sem veszi, ha mégis, hát nem foglalkozik vele különösebben.*
- A fürdő jó ötlet. *Bólint, s próbál mosolyogni, azonban ez nehezen és kényszeredetten sikerül.* Hol voltál eddig Zammiria? *Kérdezi hirtelen, majd kezét ölében pihentetve dől hátra a széken.*
- Sok minden történt. Sokszor gondoltam rád. És nem csak _úgy_.
*Egészíti ki, mert az természetes, hogy a buja éjszakák után a férfi fejében gyakran éledt fel a lány képe, testének íve, kósza sóhajai és suttogása a fülében. Emiatt volt néhány kellemetlenebb reggele, mikor hűvös ágy fogadta, s bár nem ismeri oly régóta, keze mégis kereste a már réges-rég kihűlt takaró alatt.*
- Egyáltalán mennyi időt voltál távol? Kissé összezavarodtam. *Rázza meg a fejét, mint, aki koncentrálni próbál, de nem megy. Igyekszik összerakni a tétován kóválygó apró mozaikdarabkákat, egyik pillanatban a Sellőben oszt feladatot a másikban pedig már lakásán ül, ölében nyitott könyvvel, a földön alva.*


730. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-02 23:20:48
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Számított rá, hogy a meggyőzés nem fog azonnal menni, ám az ösztönös mozdulat olyan váratlanul érkezik, hogy hasonlóan ösztönösen tér ki előle oldalra. Nem az első hirtelen mozdulata Ralasnak, ám most nem uralkodott úgy a reakcióján, mint máskor. Elsőre azt hihetné, hogy a részegség csak valamiféle színjáték része, s mivel önként nem sétált a csapdába, hurkot akartak dobni rá. Ám a férfi annál esetlenebbül mozog, Zam higgadtsága pedig gyorsan visszatér. Rájön, hogy józanul mutatkozva ezerszer jobb csapdát állíthatna neki Ralas, így gyanakvása lanyhulni kezd, s feléled benne a kíváncsiság. Ezzel együtt sajnos némi feszültség is, hiszen épp olyan terheket pakolnak a vállára, melyek alól az állítás szerint eddig kibújt. Ha valahol odakint talált volna rá a férfira ilyen állapotban, vagy akár egy kocsmában, valószínűleg hazahozta volna, hogy biztonságban józanodjon ki. Ám nem feltétlenül érzi elengedhetetlennek, hogy ha már itt van, végig is nézze. A kérést viszont nem utasítja el. Némán, észrevétlenül sóhajt egyet az invitálásra, kívülről csak egy határozottabb légvételnek tűnhet.*
- Rendben van, maradok.
*Feleli enyhülten. Belép az ajtón, s mivel Ralas takarítani indul, becsukja maga mögött és alaposabban körbenéz. Kihasználva, hogy átmenetileg leköti házigazdája figyelmét a cseles üveghegy, a magával hozott italt elrejti levetett köpönyege alá. A kötött, fekete vállkendőt magán hagyja, hiszen az ablak már jó ideje nyitva lehet, így elég hűvös van idebent. Azon kívül most épp nem vágyik olyan nagyon felkelteni a férfi érdeklődését meztelen vállaival.*
- Hagyd csak… nem zavar.
*Szánja meg a nehézkes próbálkozást a palackokkal, amint holmiját leteszi és megfordul. A nehéz napok említésekor már feléje közeledik.*
- Igazán sajnálom.
*Feleli már majdnem olyan lágyan, ahogy mindig szokása. Elhalad Ralas mellett, valódi célja az ablak, melyen a sirályok, távoli fémkondulás és némi morajlás nesze érkezik.*
- Nem bánod, ha becsukom, ugye?
*Kérdését költőinek lehet tekinteni, hiszen már zárja is be a szárnyakat. A bókra hátrasandít válla fölött, így találkozik a tekintetük, egy kicsit hosszabban, mint szánja. Aztán elfordul, hogy az ablakkilincset a helyére tegye.*
- Köszönöm.
*Igyekszik könnyed hangsúllyal felelni. Az ablak után a kandallóhoz fordul, ideje dolgozni a szobahőmérsékleten, ezért ellenőrzi a tüzet, hogy ha kell, tesz rá egy újabb hasábot, ha kell, felszítja. Az ital említésére laposan pillant a férfira, aki zavarával küzd, ám a változó hangvételt már komolyabban veszi és a tüzet elhagyva odasétál.*
- Nem kell sietni. Nem megyek sehova. Előbb legyél jobban…
*Simogatja meg futólag középső ujjperceinek külső felével Ralas arcát. Bár pusztán gyengéd gesztusnak tűnik, kíváncsi, nincs-e láza a férfinak. Aztán az üvegért nyúl.*
- Szabad?
*Megpróbálja kivenni kezéből a kínált italt. Nem mindenáron, csupán határozott fellépéssel.*
- Iszunk, de nem ezt. Főzök egy teát.
*Indul vissza a kandallóhoz, hogy eszközök után nézzen, akár iránymutatás segítségével. Ha a palackot sikerült megszereznie, legelőször felteszi a párkányra a többi mellé.*
- Nem akarsz enni valamit?
*Kérdezi, miközben vizet tesz fel. Ki tudja, mennyire figyelt ilyesmire a férfi alkoholmámorban fetrengve? Erőltetni ezt sem fogja, előfordul, hogy inkább árt, mint használ, ezért ennek eldöntését mindenképpen rábízza. Egyelőre kerüli a témát, amivel Ralas elő akar hozakodni. Úgy véli, ha volt idő arra, hogy részegen fetrengjen, akkor olyan nagyon sürgős mégsem lehet, hogy előbb ne lehetne őt ráncba szedni. Úgy sejti, rossz hírről van szó, amihez most nem sok kedve van, így előbb időt akar nyerni, hogy elzárja magával hozott nyűgjeit. Jobb, ha csak azzal kell megbirkóznia, amit mondani fognak neki.*
- Egy alvás és egy kellemes fürdő is biztosan jót tenne.
*Teszi hozzá javaslatait puhán, élcelődés és erőltetés nélkül. Egy pohár vizet tesz le a férfi elé, mivel a teára még sokat kell várni.*


729. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:54:15
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elkerekednek szemei a szavakra, még csak az hiányzik, hogy most menjen el, mikor gyakorlatilag rá várt, már időtlen idők óta. ~ Mióta is? ~ A gondolatok persze kissé nehezen jönnek, elsősorban főként hagymázas rémálmokra emlékszik, miközben körmeit szedegetik le egyesével ujjáról és aranyat követelnek tőle. Rengeteg aranyat. Rollen és a Vihar Fiainak óriásai.*
- Mi?! Hogy? *Nyögi ki lassan és tagoltan, szinte túlzóan artikulálva a szavakat. Ösztönösen a lány felé kap, s ha sikerül, kabátját kapná el, de a hirtelen mozdulattól, a nyitott ajtóba kapaszkodva másik kezével, majdnem orral előre esik át rajta.*
- Bassza meg... *Azonnal szájára is csap, majd némi értelem költözik szemei közé, s kétségbeesett mosolyt erőltet magára.*
- Azt hittem... soha nem jössz már, s el... elmennél?
*Billenti félre kérdőn fejét, majd a szoba felé mutat, ami a padlón heverő üvegektől tekintve nincs rossz állapotban. Annyira. Már amennyire meg tudja ítélni. A dézsa most az asztal mögötti falnak támasztva üresen. Az ágy vetetlenül. Egy-két könyv ugyan mellette hever nyitva a földön, de valójában ez Ralas lakásának a természetes látképéhez tartozik. Persze, azért hagy némi kívánnivalót maga után, s talán csak saját magát nyugtatja ezzel.*
- Te nem jöhetsz rosszkor. *Sóhajt fel.* Nem szám... számítottam se-senkire már hosszú... ideje. Kérlek gyere... ren... rendet rakok. *Mondja, majd azzal a lendülettel, kissé oldalazva, de elindul. Ruhája egyszerű ing és vászonnadrág, kissé gyűrötten, talpa mezítelenül csattan a hideg padlón, majd süpped a kandalló melletti szőnyegbe. Lehajolva, botladozva próbálja összeszedni az üres üvegeket, némelyik csak másodjára sikerül, hangos csörgést produkálva.*
- Ne haragudj... *Magyarázkodik, ha a lány beljebb lép.* Kissé nehéz napokon vagyok túl.
* ~ Aham... ez kiváló indítás. Gratulálok Ralas! ~ Feddi meg szinte azonnal magát. Bár a lányt elnézve a tökéletes viseletében, ha hosszú út van is mögötte, nem látszik rajta.*
- Jól nézel ki, főnökasszony! *Biccentve ereszt meg egy féloldalas mosolyt, míg az üvegeket a kandalló párkányára állítja egy kézzel. A másikkal persze kapaszkodik, fejét olykor a kihűlt hamu felé fordítja. Tekintete végigfut a lányon, s egy régi kifejezés ül ki arcára, mi a korábban megismert Ralast idézheti. Talán esetleg a megszokott önbizalom hiányával.*
- Gond... gondolom badarság lenne megkérdezni, hogy... hogy iszol-e valamit...
*Jelenti ki, majd abban a pillanatban fel is nevet, s szinte rögtön vissza is komolyodik.*
- Háááát... legalább látod milyen, mikor rossz napom van.
*Tárja szét a kezét, majd a konyhaasztalhoz lép, s leül.*
- Ülj le. Beszélnünk kell. *Lassan kezdi összeszedni magát.* Kérlek. *Fűzi hozzá kissé félrebillentett fejjel és kiskutya szemekkel, majd az asztalon álló egyik félig telt üveget húzza maga elé.*
- Kérsz? *Csak megkérdezi.*


728. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:39:55
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*A nyitott ablakot már közeledésekor észleli. Némiképp szokatlannak tartja ebben az időben, de egy szellőztetés olykor jót tesz a lakás levegőjének. Egy pillanatra az elhagyatottság jeleként is megfontolja, s ha nagyon mélyen belegondolna, akár aggódhatna, hiszen a férfi utalt rá, hogy nem épp feddhetetlen alakokkal kíván üzletelni. Ha pénzt akart visszaszerezni, különösen népszerűtlenné válhatott mostanában. Azonban, mivel mozgást nem lát, úgy véli, először tényleg próbálkozhat az ajtónál.
A hangok kissé tompán érkeznek, s mivel a válasz türelemre intett, nem belépésre vagy bemutatkozásra ösztökélt, megadja a házigazdának azt a tiszteletet, hogy csendben megvárja, még ha rossz érzéssel is. Fordított esetben ő biztosan felháborodna, ha valaki kéretlenül benyitna hozzá. Ha azt akarná, világosan kifejezné.
Mikor feltárul az ajtó, mondhatni lefagy a döbbenettől. A nyitott ablakból meginduló huzattal gyorsan meglegyinti orrát az elhanyagoltság, de persze látható és hallható jelei is vannak, hogy Ralast - enyhén kifejezve - nem a legfényesebb pillanatában érte. A huzattal együtt reményei is elreppennek. A nyögvenyelős panaszra csak magában jegyzi meg kesernyésen, hogy a férfi épp most egyenlített. Igaz, nem fogalmazná meg úgy magában sem, hogy szüksége van rá, de azt még fel merné vállalni, hogy számított ma rá. Véleménye szerint nincs hát mit egymás szemére vetniük.
Bár Ralas félreáll az útjából, és igyekszik kedves lenni vele, pedig láthatóan állni is alig bír, Zam lehajtott fejjel csupán köpönyegét igazítja meg magán, hogy az üveg jól takarásban maradjon. Kívülről tán tétovaságnak tűnhet. Felemeli a fejét.*
- Úgy látom, rosszkor érkeztem. Inkább visszajövök holnap, ha neked megfelel. Vagy inkább holnapután?
*Hagyni kell kiheverni a másnapot is, az sem nevezhető tiszta fejnek. Komolyabb ez a téma annál, hogy ne zárjanak ki minden zavaró tényezőt. Így is épp elég, hogy arra ott vannak egymásnak.*


727. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:35:35
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Az utóbbi napok elég érdekesen alakultak. Már amennyire emlékszik belőlük. Elég hagymázasra sikeredtek, tekintve az elpusztított alkohol mennyiségének, a folyamatos ingázásnak otthona és a Sellő között. A feszültség kevésbé csökken, jóllehet ez arcán igazán csak otthonában látszik a négy fal között. Hideg van, a kandallóban már rég nem sziporkázik tűz, a szobában, a szokott férfirend helyett kisebb kupleráj, s Ralas csak addig mutat ápolt képet, amíg dolgozni tér be. Egyébiránt ugyanabban a lezser ingben és nadrágban fekszik. Zammiria sehol, eltűnt, mint a kámfor, ő pedig kétesebbnél is kétesebb alakok kereszttüzében áll egy szál magában egy hatalmas létesítmény kellős közepén, felelve a személyzetért, az elégedettségükért, s a működésért. Legalábbis álmaiban. Mert valójában jelenleg szobájának padlóján fekszik hanyatt, kivételesen rendesen felöltözve, viszont alaposan elázva. Valahogy érezte, hogy eljön ez a nap is. Bár ekkor még fogalma sincs arról, hogy hamarosan kopogtatnak ajtaján. A harmadik részlet befizetésének határideje vészesen közeleg, s ő gyakorlatilag szinte aranyra pontosan annyi pénzt gyűjtött össze eddig.*
- Unhg... *Nyög fel, majd igyekszik ülőhelyzetbe tornászni magát. Mellette megüresedett üveg, valaha jófajta szesz lehetett benne, illetve sokkal inkább mégis az olcsóbbik fajtából való, melyet még meg tudott számítani. Nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújt, talán még korábbi fénye is megkopott kissé, Zammiria egész nyugodtan el tud jutni az ajtóig, bentről semmit nem hallhat. Bár Ralas olykor felnyög, ezek valójában csak halk sóhajok, annyira azért nem ütötte ki magát. Elsősorban szokásos túlhajszolt elkeseredésének pesszimizmusa és depressziója fűti végtelen magányában. Az ablak tárva nyitva, néha felgyűrűzik az utcafront zaja és a kikötő sirályoktól hangos kiáltásai, néha jeges fuvallat tör be a szobába, de legalább kimossa az átható alkoholillatot és némi életet lehel a megkopott bútorzat köré. Bizonyos szempontból még romantikusnak is lenne mondható, feltéve, ha nem lengene az a bizonyos pallos a férfi feje felett. Talán a lány kedvező pillanatban érkezik, talán az elsőben, talán az utolsóban, ezt még nem lehet tudni, de legalább az ülőpozíció sikerül, mikor felhangzik a kopogás.*
- Pillanat! *Hördül fel rekedten, s a gyanúsan ismerős hangokra megpróbálja összeszedni magát. Gondolataiban átkozza magát, hogy pont most és pont ebben az állapotában találnak rá.*
- Basszus... *Amikor először próbál nehézkesen felállni összecsuklik, egy kissé megfordul feje felett a világ. Ebben a pillanatban hangzik fel ismét egy vészterhes sirályvijjogás, akárha csak kinevetné, emiatt rögtön morcosan fordul a nyitott ablak felé, bár célt nem ér el vele, a sirály még mindig nevet.*
- Mindjárt... *Ha Zammiria még nem nyitott be, akkor az ajtóhoz küzdi magát, majd hangosan nyelve egyet lenyomja a kilincset és bájvigyort erőltet magára.*
- Szi-szia... szépség... öhm... főnökasszony... *Árad belőle a szesz szag és a mosdatlanság. Valószínűsíthető, hogy vendéget régen nem fogadott ebben az állapotban.*
- Isz... iszol valamit? *Néz mélán hátra, majd eltáncol az útból.* merrejártálszükségem... hukk... szükségemlett... szük-sé-gem lett vol-na rád. Nah... csak kimondtam! *Örömködik büszkén.*


726. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:26:19
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//

*Már eltelt egy dolgos nap, mióta társaitól elvált. Sokat intézett azóta, de sokat kellett tűrnie is közben, és nem sikerült minden, ezért nincs éppen a legfényesebb hangulatban. Még figyelnie kell az utat, hiszen csak egyszer járt itt. Ráadásul egy gyanús csapatot ki kell kerülnie, miután percekig figyeli őket egy sötét kapualjból. Van, amibe jobb nem beleártani magát. Főleg most, hogy kissé szétszórt. A kitérő után nem sokkal végül csak megakad a szeme a vörös kendőn, s tekintete a balkont fürkészi, vajon lát-e fényeket, majd a kéményt is, füstöt keresve. Biztos benne, hogy ha a férfi otthon van, akkor jó melegen tartja a lakását.
Akár a biztató jelek hiányában is próbálkozik, ha már eljött idáig. És akkor is, ha gyanúsan aktív mocorgást látna az ablaknál, ami vendéget sejtethet. Ha persze az ajtón túlról kiszűrődő hangok egyértelműen jelzik, hogy zavarna, akkor meghúzza magát egy közeli leshelyen egy darabig, hátha a nő hamarosan távozik. S akkor belekóstol az üvegbe addig, amit köpönyege alatt rejteget jobb karjára fektetve. Persze már így sem az első korty lenne ma, mely ajkait éri, az üveg beszerzése csak a második ötlet volt, ahogy a látogatás is. De az első ital édesebb volt ennél, és kellemes melegséget gyújt még mindig mellkasában.
Ha várnia kell - a vendég távozására további perceket ráhagyva -, fél óránál többet nem szán rá. Annál többet egy férfira se várna ilyen hidegben. Igaz, nem kifejezetten szórakozni jött, tervei nem ezt célozzák, de nem próbálja becsapni magát azzal, hogy teljesen hidegen hagyná a remélt társaság. Továbbá nehéz lenne letagadnia az italt. Az ajtó előtt állva felidézi itt töltött éjszakáját, mely a vasalt tölgy szoros értelemben vett túloldalán kezdődött, melyhez odanyomták. Apró mosoly ül szája szegletébe. Vennie kell egy mély lélegzetet, hogy elhessegesse a buja emléket, s leszorítsa zavaró izgatottságát. Hideg fejjel akar belépni, elvégre komoly fordulatot vettek terveik, amikről most szeretne beszélni. Lehet, hogy nehéz lesz az üzlet medrében tartania az eszmecserét. Kopogása diszkrét, de hallható.
Ezúttal más ruhát öltött magára. A réginél valamivel egyszerűbb fazonú, fodrok helyett ide-odalibbenő aljú, bordó szoknyát, mely majdnem térdig ér, felső harmadában pedig feszesen simul. A csizma ezúttal matt, fekete bőr, a szűk blúz szintén fekete, s vállait fedetlenül hagyva felkarjain kapaszkodik meg egy-egy tenyérnyi helyen, nagyjából a mell vonalában. Öve is fekete, ovális csatja díszes és fényes, s persze a fegyveröv se marad le a derekáról. Rojtos vállkendője ugyanolyan sötét színű, hasa előtt megkötött, s bőven ad annyi meleget a bolyhosan puha, vaskosabb, de könnyű, kötött anyag, hogy elég legyen csupán a köpönyegét föléje vennie. Haja ápolt, frissen mosott, parfümje elnyomja a dohányszagú csehó gyenge szagát, amit esetleg magára vehetett, míg italát elfogyasztotta. S persze kezén most is ott van szokásos gyűrűje. Ha Ralas otthon van és kinyitja neki az ajtót, csak futólag méri fel, leginkább tekintetét keresi. Hacsak nem indokolt másképp tennie, enyhén elmosolyodik.*
- Ráérsz?


725. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-31 11:54:31
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A fogait illető kérdésre nem válaszol csak egy sokat sejtető pillantást dob vissza, nem mintha meg akarta volna számolni őket, ez szinte ösztönös volt. Annál inkább feldobja a kedvét a büdös zoknira mutatott reakció, már csak azért is feltartja a kezében és követi vele Tait, hogy bosszantsa, majd mikor már kiszórakozta magát elteszi, vissza a többi holmija közé.*
-Pedig elég jó alapanyag, de te tudod.*Jegyzi meg, fel- feltörő nevetésnek szánt horkantásokkal.*
-Rendben, a perverz nekem is megteszi, akkor mostantól így foglak szólítani.*Mondja teljes komolysággal, hiszen az előbb lett felhatalmazva a használatára.*
-Akkor irány a Rumos felé.*Mutat diadalittasan fel az egyik ujjával, és az említett épület felé tájolja be a lépteit, amilyen nagy hévvel caplat, hiszen már evés idő van és régen a szállásán lenne, ha ez a jóember nem vetődött volna az útjába, így megeshet, hogy a fordulás lendületével még Tainak is neki megy, ha nem vigyáz.*
-Mire lenne az jó, ha bérelnél nekem egyet? báááár… mire lehet őket használni?*Bukik fel valami furcsa derengés a szemeiben, amely akár aggodalomra is okot adhatna, de aztán csak legyint.*
-Nem tudnék annyit fizetni neki… *Ezzel el is hagyta a témát. Majd örömmel tapasztalja, hogy lassan kezdenek egy hullámhosszra vergődni az adott témában, a sok kérdés pedig egyre inkább feltüzeli, már mind a két kezével kapálózik magyarázás közben.*
-Tudod mindig izgulok mikor a légylárvák kikelnek egy-egy döglött tetemből és néha meglepetés vendég is tanyázik bennük. ÉÉs igen. Az egerek általában szőrösek.*Akad itt meg a gondolatmenet és néz gyanakodva a másikra, vajon miért érdekli ilyen behatóan a hobbija, hisz lehetséges immár túl sokat is mondott a témáról.*
-Vannak olyan növények a birtokomban, amelyek főzetének hatását nem szívesen próbálnám ki magamon.*Fejti ki egy mondatban, hogy ugyan mire is kellenének neki az egerek.*
-A döggyűjtés pedig csak hobbi.*Von vállat.*
-Van aki szép színes leveleket gyűjt, hát én nem.*Már megszokta, hogy általában undort kelt az emberekben ez a fajta téma és nem is igazán van ínyére, hogy most is kigúnyolja a másik.*
-Nem én gyűjtöttem, mert a legtöbb inkább erdei növény, és lassan fogy is a készlet, az a boszorkány meg már jó néhány napja nem került elő.*Zsörtölődik maga elé.*
-De a kedvencem a… *Akad meg a gondolat, most esett le neki, hogy egy idegennek talán pont nem kéne erről beszélnie.*
-Szóval a kedvencem a kamilla, mert nagyon, szóval nagyon… *Nézelődik nagyban, hátha elterelheti a figyelmet a dadogásáról.*
-Nagyon csini a virága.*Bök ki egy irtózatosan tudományos mondatot végül.*
~Azt a kibaszott életbe, hogy ennél jobb nem jutott eszembe. Mint egy gyogyós.~
-És te mivel foglalkozol amúgy, mikor nem lapuleveleket zaklatsz naphosszat?




724. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-27 22:45:02
 ÚJ
>Milhen Reyhael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Társkeresés, Grawok//

-Hírnév, jó uram?
*Emelkedik fel bal szemöldöke finoman.*
-A tengeren és a Kikötőben nem terjed úgy azoknak a híre, kik a szárazföldön tettek le valamit az asztalra. Kivéve persze, ha vérdíj van a fejükön.
*Mosolyodik el, mintha ugyan bármiféle tapasztalata lenne ilyen téren. Sőt, örülhet, hogy az ő fején nincs ilyesmi.*
-Milhen a nevem. Engem nem sokan ismernek... És jól van ez így.
*Megelőlegez a férfinak némi bizalmat azzal, hogy nem állnevet használ. Hisz egy vastagabb erszény forog kockán, nem szeretné, ha füllentésen érné a mélységi.*
-Ohh, azok? Nem értékelték eléggé a munkám... De nem találnak hozzám fogható elsőtisztet, annyi szent.
*Legyint látványosan, miközben dióhéjban összefoglalja az eseményeket. Olyan bagatell dolgokat, minthogy a kapitány kabinjában érték tetten, miközben a zsebeit tömte, már kár hozzátenni.*
-Talán még sem voltam annyira jó elsőtiszt. Az irányítás nem az én asztalom.
*Húzza el a száját. Talán így hihetőbb a történet és a miértje is a hajóról ledobásnak.*


723. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:32:32
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


//Társkeresés, Grawok//

* Talán csak azért tartja ismeretlenül is jó fegyverforgatónak, mert ha valaki kívülről nézi a dolgokat, akkor könnyű annak érezni minden tengerészt. Aki neki vág a nagy óceánnak, az igazán belevaló fickó. Ráadásul ott a kard az oldalukon. És ha a kalózok megtámadják, nem kérhetnek segítséget a városőrségtől.
De mivel egy mélységiről van szó, minden feltételezéssel óvatosan kell bánni velük kapcsolatban. Néha azzal fogunk mellé, hogy minden rosszat kinézünk belőle, pedig nem is volt gondolatukban ártani nekünk. Máskor azzal csinálunk fatális hibát, hogy túl enyhék a gonoszságukról megengedett gondolatunk.*
-Hamarosan ott vagyunk a Rókalyukban. Ott majd oda adom a pénzed. Ja, Gr vagyok, de gondolom már ismersz. A hírnév átka. És téged hogy hívnak?
* Ha megejtik a gyors bemutatkozást, akkor hátranyúl a bal válla fölött, hogy kezetfoghassanak. A nagy rohanásban majdnem elfelejtette.*
-Mi volt a gondjuk a hajónál? Valamiért nehezteltek rád.



722. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-24 18:15:30
 ÚJ
>Isaldren Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ketten csak jobb//

- Csak egyszer fordult elő anyám * mondja Yisi ártatlanul * Ki gondolta volna, hogy egy olyan városban ahol nincsenek törvények egy ilyen ártatlan csínytevés miatt akkora patáliát csapnak mintha ledöftem volna valakit a nyílt utcán. Akkor jó ötletnek tűnt * nincs dac, vagy durcásság a hangjában, az anyjának teljesen igaza van, tényleg ostobaság lopni egy vadidegen városban.
Yisi figyelmét leginkább a Sellő köti le ahová tartanak. Kislányként látott szakadt, olcsó bordélyt, megtapasztalta a nehéz vándoréletet mestere az öreg bárd mellett, ahogy azt is, hogy egy ügyes kurtizán mekkora kényelemben és jólétben élhet egy előkelő bordélyban. Nem szeretné erőltetni ezt a témát, az anyját valamiért feszélyezi, hogy a lánya kurtizán legyen, Főnix asszony pedig bottal verte bele a gyermeki engedelmesség első törvényét, nem kérdezni, nem ellenkezni. Próbálja össze szedni a gondolatait és megfejteni ezt a talányt, hogyan győzze meg az anyját, hogy egyáltalán nincs ellenére, hogy szerelmeskedjen gazdag és tiszteletreméltó férfiakkal és nőkkel és ezért kapjon ezt, azt. Végül arra jut, megvárja mire jut az anyja a tulajdonossal*


721. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-03-24 17:42:25
 ÚJ
>Kámorf Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt


//Ketten csak jobb//

* Jó ideig pihentek a hosszú lovaglás után a parton. Ám eljön mindennek az ideje, még a leglustábbak esetében is egyszer csak fárasztó lesz a semmit tevés. Kámorf boldogan mosolyogva nézett oda néha, mikor leánya a vízben játszott és a napozás is jól esett, de most már nem árt indulniuk.*
-Én is úgy hallottam, hogy úri hely. Az árai pedig az eget verdesik. De olyanok járnak oda, akik ha rászánják magukat, hogy egy kurtizánnak fizessenek, akkor perkálnak készségesen más dolgokért is. De ne próbálj meg ott lopni! Akinek sok van, az megtanult vigyázni rá!
* Nem akar ő sem folyton egyetlen botláson lovagolni, túl van ő is néhányon. De bárki számára csábító lehet a csillogás és a gyors meggazdagodás. Ám aki mindig rohan, messze sose jut!*
-Kipuhatolom majd, hogy mennyi esély van bárdként elhelyezkedned. És miközben dalolsz, körbe járathatod a szemedet a helyen.
A jó üzletasszony épp úgy figyeli annak lehetőségét, hogy valakivel fontos barátságot ápoljon, mint hogy jó üzletet kössön vagy kinn felejtett értékeket lopjon.
De erről ráér akkor beszélnünk, ha a lehetőség megvan.
* A Vámháztól nem túl messze van a bordélyház, ahová tartanak. Hamarosan ott lesznek. A lovak patái ütemesen kopognak a forgalmas utca macskakövén.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343