Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-02 00:00:19
Üzenet elküldve: 2020-05-02 00:00:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Redin kecses ívű szemöldökei kicsit feljebb csúsznak arcán, hátrébb húzódva figyeli a férfi nehézkes mozgását. Eszébe jut ugyan, hogy talán segíthetne a feltápászkodásban, de inkább egy kaján vigyor kíséretében figyeli a folyamatot. Éppen elég volt egyelőre ennyi segítőkészség. Miközben a hűséges állat segít gazdájának a talpraállásban, kicsit el is neveti magát.*
- Ha meg akartalak volna ölni, már réges-rég halott lennél. De okosabb lenne nagyobb elővigyázatosságot tanúsítanod egy ilyesfajta környéken.
*Óvatos, talán kissé túl közvetlen mozdulatokkal leporolgatja a váratlanul alacsony alak hátáról a kiszáradt szenny porát.*
- Éjtépő. Milyen különös név. Passzol egy ilyen különös lényhez. Egyébként épp azt ellenőriztem, élsz-e vajon, ha szerencsétlenebb lett volna az eset, hidd el, jó gondját viseltem volna a paripádnak.
*Szerepe ismét visszatért a régi, bájosan kellemetlenkedő hölgyemény megszokott kerékvágásába. Remek szórakozás elé néz a fickó társaságában. A helyre vonatkozó kérdés meglepi. Bár itt él egy ideje, egyáltalán nem mondható lokálpatriótának. Figyelme gyakran elkószál az apró részletek világában, sosem volt alkalma memorizálni a sikátorok bűvös szövevényét.*
- Nos, lássuk csak. Itt egy piszkos, láthatólag elhanyagolt házfal, ami kőből készült. A por viszont az utcára ürített szennyben gazdag, de egy sikátorban ez nem meglepő. Összességében egy közepesen központi helyen lehetünk. De valójában fogalmam sincs.
*Hangosan felkacag, de hangjába kivételesen nem vegyül gúny. Van valami mesebelien mókás ebben a naiv pasasban.*
- Nem messze van egy bordély, ott kínálnak a csodás lányok mellett szép szobákat is. De ha valami családiasabb helyet szeretnél, felajánlhatom szerény hajlékom menedékét is. Ha minden igaz, nem lehetünk messze tőle. Van egy csöpp kis udvara is a helynek, ahová a paripát bekvártélyozhatod.
*Eszébe jut, hogy ha már így felajánlotta társaságát, nem ártana elárulni a nevét is. A lehető legbizalomgerjesztőbb mosolyát előhúzva kezet nyújt.*
- A nevem Redissaeana. Vagy Redin. Ahogy jobban tetszik. És megnyugodhatsz, nem vagyok sorozatgyilkos, vagy ilyesmi.
~Mégis mi a fene ütött belém? Nem vall rám mindez. Na mindegy. Már vezéreljen a spontaneitás ma este, talán valami kellemesen meglepő is kisülhet ebből.~
A hozzászólás írója (Redissaeana La'Riuilnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.02 02:11:38
*Redin kecses ívű szemöldökei kicsit feljebb csúsznak arcán, hátrébb húzódva figyeli a férfi nehézkes mozgását. Eszébe jut ugyan, hogy talán segíthetne a feltápászkodásban, de inkább egy kaján vigyor kíséretében figyeli a folyamatot. Éppen elég volt egyelőre ennyi segítőkészség. Miközben a hűséges állat segít gazdájának a talpraállásban, kicsit el is neveti magát.*
- Ha meg akartalak volna ölni, már réges-rég halott lennél. De okosabb lenne nagyobb elővigyázatosságot tanúsítanod egy ilyesfajta környéken.
*Óvatos, talán kissé túl közvetlen mozdulatokkal leporolgatja a váratlanul alacsony alak hátáról a kiszáradt szenny porát.*
- Éjtépő. Milyen különös név. Passzol egy ilyen különös lényhez. Egyébként épp azt ellenőriztem, élsz-e vajon, ha szerencsétlenebb lett volna az eset, hidd el, jó gondját viseltem volna a paripádnak.
*Szerepe ismét visszatért a régi, bájosan kellemetlenkedő hölgyemény megszokott kerékvágásába. Remek szórakozás elé néz a fickó társaságában. A helyre vonatkozó kérdés meglepi. Bár itt él egy ideje, egyáltalán nem mondható lokálpatriótának. Figyelme gyakran elkószál az apró részletek világában, sosem volt alkalma memorizálni a sikátorok bűvös szövevényét.*
- Nos, lássuk csak. Itt egy piszkos, láthatólag elhanyagolt házfal, ami kőből készült. A por viszont az utcára ürített szennyben gazdag, de egy sikátorban ez nem meglepő. Összességében egy közepesen központi helyen lehetünk. De valójában fogalmam sincs.
*Hangosan felkacag, de hangjába kivételesen nem vegyül gúny. Van valami mesebelien mókás ebben a naiv pasasban.*
- Nem messze van egy bordély, ott kínálnak a csodás lányok mellett szép szobákat is. De ha valami családiasabb helyet szeretnél, felajánlhatom szerény hajlékom menedékét is. Ha minden igaz, nem lehetünk messze tőle. Van egy csöpp kis udvara is a helynek, ahová a paripát bekvártélyozhatod.
*Eszébe jut, hogy ha már így felajánlotta társaságát, nem ártana elárulni a nevét is. A lehető legbizalomgerjesztőbb mosolyát előhúzva kezet nyújt.*
- A nevem Redissaeana. Vagy Redin. Ahogy jobban tetszik. És megnyugodhatsz, nem vagyok sorozatgyilkos, vagy ilyesmi.
~Mégis mi a fene ütött belém? Nem vall rám mindez. Na mindegy. Már vezéreljen a spontaneitás ma este, talán valami kellemesen meglepő is kisülhet ebből.~
A hozzászólás írója (Redissaeana La'Riuilnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.02 02:11:38
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:06:00
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:06:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*A föld keménysége és hideg érzete segítségére van abban, hogy mielőbb feltápászkodjon elterült helyzetéből. A levegő lassan visszaköltözik a tüdőjébe és a légzése is egyre tisztább és szabályosabb. Éjtépőt egy pillanatra elveszíti a látótérből, majd egy vörös hajú, fél-elf lány társaságában tér vissza paripája. A ló és Redin rövid beszélgetéséből szinte semmit sem hall, csupán érthetetlen szófoszlányokat. Éjtépő mélybarna tekintetével és hatalmas szempillájával hálásan pislog a lányra, aki valamelyest segítő szándékkal közeledik a gazdája felé. Ganerbe közben egyre inkább visszatér az életerő és már a levegőt is egészen jól veszi. Kezd terhessé válni a hűvös föld sugárzása a végtagjaiban. Ekkor egy meleg és puha kézfej finoman végig simít az arcán. Az ismeretlen lány közelsége egy kissé furcsa neki, ezért megpróbálja viccel elütni a helyzetet. *
- Ugye nem a torkomat szeretnéd elmetszeni? *Vigyorogni próbál a mondatához, amikor rádöbben, hogy egy sikátor kellős közepén van, ahol elég kicsi az esélye, hogy segítőkész személlyel találkozzon.*
- Ugye nem? *Ezt már felülve kérdezi és a viccelődés mellett egy kis komolyság is vegyül az arckifejezésébe.*
- Szegény Éjtépőt nem szeretném árván hagyni. *Lova odadugja fejét ismét a gazdájához, kifejezve a sajnálatát a helyzet miatt. A gnóm megsimogatja a csillogó szemű paripát, aki ezután fejével megböki a lányt, hogy segítsen a gazdáján. Bízva a legjobbakban, most már igyekszik komolyan válaszolni a kérdésre.*
- Már most jobb. *Nem teljesen őszinte a kijelentése, és még a fogát is kissé összeszorítja, amint Éjtépő pofaszíjába kapaszkodik és az állat segítségével talpra áll. Így szemtől szemben már talán jobban látszódnak gnóm vonásai, ám még mindig inkább egy alacsony elf-hez hasonlít, mint egy gnómra. Belső tulajdonságait azonban nem tudja elrejteni. Kíváncsisága és éber tekintete mindig jelen van minden mozzanatában.*
- Ez melyik része a kikötőnek? *Egy kicsit buta kérdés lehet, de még sosem járt a kikötő területén, ezért nem ismeri, hogy milyen területre tévedett. Az egyre inkább rájuk telepedő sötétségben pedig elég nehéz tájékozódnia helyismeret nélkül.*
- Esetleg tudnál egy helyet, ahol éjszakára meghúzhatnánk magunkat Éjtépővel? Inkább holnap, világosban vágtatnánk vissza a városba. *A maga barátságos hangnemében és kíváncsi tekintetével kérdezi az ismeretlen lányt, tőle megszokottan jót feltételezve a másikról. Hallotta már hírét, hogy a kikötő az egyik legveszélyesebb hely Lanawinon. Sokféle alvilági alak élő és rejtekhelye. Nem tudja még, hogy a lány, akivel összetalálkozott segítő vagy ártó személyiségjegyekkel találkozik. Átfut a gondolatai között az is, hogy ha ártani akart volna neki, akkor nem kérdez rá, hogy vannak e fájdalmai. Ettől függetlenül egyelőre még csak a kezdeti bizalmat adja meg neki, mint amit általában mindenkinek megad első esélyként.*
*A föld keménysége és hideg érzete segítségére van abban, hogy mielőbb feltápászkodjon elterült helyzetéből. A levegő lassan visszaköltözik a tüdőjébe és a légzése is egyre tisztább és szabályosabb. Éjtépőt egy pillanatra elveszíti a látótérből, majd egy vörös hajú, fél-elf lány társaságában tér vissza paripája. A ló és Redin rövid beszélgetéséből szinte semmit sem hall, csupán érthetetlen szófoszlányokat. Éjtépő mélybarna tekintetével és hatalmas szempillájával hálásan pislog a lányra, aki valamelyest segítő szándékkal közeledik a gazdája felé. Ganerbe közben egyre inkább visszatér az életerő és már a levegőt is egészen jól veszi. Kezd terhessé válni a hűvös föld sugárzása a végtagjaiban. Ekkor egy meleg és puha kézfej finoman végig simít az arcán. Az ismeretlen lány közelsége egy kissé furcsa neki, ezért megpróbálja viccel elütni a helyzetet. *
- Ugye nem a torkomat szeretnéd elmetszeni? *Vigyorogni próbál a mondatához, amikor rádöbben, hogy egy sikátor kellős közepén van, ahol elég kicsi az esélye, hogy segítőkész személlyel találkozzon.*
- Ugye nem? *Ezt már felülve kérdezi és a viccelődés mellett egy kis komolyság is vegyül az arckifejezésébe.*
- Szegény Éjtépőt nem szeretném árván hagyni. *Lova odadugja fejét ismét a gazdájához, kifejezve a sajnálatát a helyzet miatt. A gnóm megsimogatja a csillogó szemű paripát, aki ezután fejével megböki a lányt, hogy segítsen a gazdáján. Bízva a legjobbakban, most már igyekszik komolyan válaszolni a kérdésre.*
- Már most jobb. *Nem teljesen őszinte a kijelentése, és még a fogát is kissé összeszorítja, amint Éjtépő pofaszíjába kapaszkodik és az állat segítségével talpra áll. Így szemtől szemben már talán jobban látszódnak gnóm vonásai, ám még mindig inkább egy alacsony elf-hez hasonlít, mint egy gnómra. Belső tulajdonságait azonban nem tudja elrejteni. Kíváncsisága és éber tekintete mindig jelen van minden mozzanatában.*
- Ez melyik része a kikötőnek? *Egy kicsit buta kérdés lehet, de még sosem járt a kikötő területén, ezért nem ismeri, hogy milyen területre tévedett. Az egyre inkább rájuk telepedő sötétségben pedig elég nehéz tájékozódnia helyismeret nélkül.*
- Esetleg tudnál egy helyet, ahol éjszakára meghúzhatnánk magunkat Éjtépővel? Inkább holnap, világosban vágtatnánk vissza a városba. *A maga barátságos hangnemében és kíváncsi tekintetével kérdezi az ismeretlen lányt, tőle megszokottan jót feltételezve a másikról. Hallotta már hírét, hogy a kikötő az egyik legveszélyesebb hely Lanawinon. Sokféle alvilági alak élő és rejtekhelye. Nem tudja még, hogy a lány, akivel összetalálkozott segítő vagy ártó személyiségjegyekkel találkozik. Átfut a gondolatai között az is, hogy ha ártani akart volna neki, akkor nem kérdez rá, hogy vannak e fájdalmai. Ettől függetlenül egyelőre még csak a kezdeti bizalmat adja meg neki, mint amit általában mindenkinek megad első esélyként.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:41:42
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:41:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Az építés jól halad, és a válaszok is jó érveket hoznak fel, így Drogg csak a munkájával törődik. A tesztelést is megússzák zuhanás nélkül, ez már jó jel, és bizonyíték Elg szavainak igazságára. Bár a félef humorára nem volt vevő, miközben a lerakott boltív terhelhetőségét tesztelték, a dolog jól funkcionált. A morgást is befejezte, pláne miután gyorsan fellocsolták az egész építményt. A visszatéréskor Elg új utasításokkal kezdi. Drogg ezt átrágja, majd lapátokat osztogat a két munkásnak miközben ő és talán még Elg a földet döngölik, hogy később az eső víz nehezebben jusson át a talajon, na meg a nyomás egyben tartja az egész boltívet. A munkával délre végeznek. Elg tovább fojtatja Drogg viccelését, most egy tojással teszi ezt, amit a törpe felé dob. Drogg a tojást elkapja, feltöri és elmajszolja.*
- Amíg finomat főz, addig nekem megfelel, a többi meg majd kiderül. *Von vállat vigyorogva a tréfára. Az ebéd után, némi pihenőt tartanak a kimerülést elkerülendő. Amíg a főnöke alszik, bejárja az eddig elkészült részeket. Ellenőrizve a falakat és azok állapotát. De mivel semmi aggasztót nem lel, megnyugszik, így csatlakozik a pihenő társaihoz. A további munka az már haladósabb, az egyetlen hátrány hogy nincs fal amihez illeszteni lehetne, de odafigyeléssel, és türelemmel ez is megoldható. Ahogy halad a munka néha egy léccel ellenőrzi, nem csak a saját de a két segédmunkás tevékenységét is. Ferde és hullámos falakra egy jó épületnél nincs szükség. Igaz így lassabban haladnak, de az a pár perc időveszteség megbocsájtható, ha már nem szeretné, ha ledőlne az egész. A hatok gyorsan eltelnek, a munka is pörög tisztességgel, Drogg mindenesetre örül a haladásnak. Ahogy ennek a szakasznak is a végére érnek Elg büszkén tekint a munkásaira, és a lassan épületformát felvevő építményre is. Szavai jól esnek a kis csapatnak is.*
- Azért már épületformája van, noha még messze a vége. Azzal lesz még nem kevés munkánk. Kösz főnök tényleg jól fog esni mindenkinek egy kis pihenő.
*Az útja a Sellőbe vezet, hisz pihenésre vágyik, de az is biztos, hogy a vége még messze van. De már látszik az alagút vége, és bizony remek épületet hoznak össze a végére.*
*Az építés jól halad, és a válaszok is jó érveket hoznak fel, így Drogg csak a munkájával törődik. A tesztelést is megússzák zuhanás nélkül, ez már jó jel, és bizonyíték Elg szavainak igazságára. Bár a félef humorára nem volt vevő, miközben a lerakott boltív terhelhetőségét tesztelték, a dolog jól funkcionált. A morgást is befejezte, pláne miután gyorsan fellocsolták az egész építményt. A visszatéréskor Elg új utasításokkal kezdi. Drogg ezt átrágja, majd lapátokat osztogat a két munkásnak miközben ő és talán még Elg a földet döngölik, hogy később az eső víz nehezebben jusson át a talajon, na meg a nyomás egyben tartja az egész boltívet. A munkával délre végeznek. Elg tovább fojtatja Drogg viccelését, most egy tojással teszi ezt, amit a törpe felé dob. Drogg a tojást elkapja, feltöri és elmajszolja.*
- Amíg finomat főz, addig nekem megfelel, a többi meg majd kiderül. *Von vállat vigyorogva a tréfára. Az ebéd után, némi pihenőt tartanak a kimerülést elkerülendő. Amíg a főnöke alszik, bejárja az eddig elkészült részeket. Ellenőrizve a falakat és azok állapotát. De mivel semmi aggasztót nem lel, megnyugszik, így csatlakozik a pihenő társaihoz. A további munka az már haladósabb, az egyetlen hátrány hogy nincs fal amihez illeszteni lehetne, de odafigyeléssel, és türelemmel ez is megoldható. Ahogy halad a munka néha egy léccel ellenőrzi, nem csak a saját de a két segédmunkás tevékenységét is. Ferde és hullámos falakra egy jó épületnél nincs szükség. Igaz így lassabban haladnak, de az a pár perc időveszteség megbocsájtható, ha már nem szeretné, ha ledőlne az egész. A hatok gyorsan eltelnek, a munka is pörög tisztességgel, Drogg mindenesetre örül a haladásnak. Ahogy ennek a szakasznak is a végére érnek Elg büszkén tekint a munkásaira, és a lassan épületformát felvevő építményre is. Szavai jól esnek a kis csapatnak is.*
- Azért már épületformája van, noha még messze a vége. Azzal lesz még nem kevés munkánk. Kösz főnök tényleg jól fog esni mindenkinek egy kis pihenő.
*Az útja a Sellőbe vezet, hisz pihenésre vágyik, de az is biztos, hogy a vége még messze van. De már látszik az alagút vége, és bizony remek épületet hoznak össze a végére.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:28:11
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Felocsúdva révületéből elfintorítja orrát a piszkos, már most is romlásban lévőnek tetsző környezet hatására. A Sellőház után erős a kontraszt, a puha kelmék és nők után. Tekintetét felemeli végre az anyaföld végtermékektől terhes öléről, körbefordulva próbálja elemezni, mégis hova jutott az esztelen rohanásban, ekkor türemkedik látóterébe egy nagy fekete akármicsoda. Nem hisz a szemének, s megfeledkezve magáról hangot is ad meglepetésének.*
- De mégis mit keres itt egy ló?
*Mindig is rajongott az állatokért. Szerette azt az okos, mégis nyers tekintetet. Rokonlelket látott a szabad, nehezen zabolázható - hozzá meglepően hasonlóan - mindig a saját túlélésének érdekeit szem előtt tartó lényekben. Kedvesen elmosolyodik, közeledik a ló felé, megvakargatja füle tövét, mitha csak macska volna. (Fogalma sincs a különféle állatok kényeztetéseli preferenciáiról, de valójában egyáltalán nem is érdekli.)*
- Szervusz, te kis szépség! Hát hova-hova egy ilyen kései órán? Csak nem eltévedtél?
*Ekkor mászik az eszébe egy szemet szúróan egyértelmű gondolat, amire talán először kellett volna gondolnia. Ahol ló van, ott nagy a valószínűsége a lovas jelenlétének is.*
~De vajon hol lehet? Talán apa egyik szabadon tébláboló kollégája metszette el a torkát? Ha így van, lopásnak számít megtartani a lovat? Ha igen, akkor könnyen rájönnek, hogy én voltam?~
*Mielőtt jobban elmerülne a lótolvajlás elméleti fejtegetésében, gondosan körbenéz valami emberfélét keresve. Titkolatlan csalódására meg is látja a földön heverő mozdulatlan korpuszt. A ló mellett elslisszanva a szűk sikátorban lehajol az alak mellé, akinek szinte alig láthatóan mozog a mellkasa. Hátha szerencséje van. De mégsem. Az alak köhögni kezd, ami egészen biztosan az élet jele. A váratlan hang a sikátor feszes csendjébe hasít, és Redin riadtan hőköl hátra, egészen a piszkos falhoz, amibe igyekszik belesimulni. Fogai közt önkéntlenül kiszűrődik némi méltatlankodás, de nem cifrázza túlságosan.*
- Hát te mégélsz? A francba...
*De aztán a lóra tekint, aki láthatóan érdekelt a gazdája jóllétében.*
- Jó, de csak a te kedvedért.
*Int mutatóujjával a fekete táltos felé, hogy érezze a kitüntetett figyelmet, amit neki szentel. Szóval néhány pillanaton belül újra ott térdel a férfi mellett, jeges íriszeiben valami aggodalomhoz hasonló kifejezéssel tekintetét keresi. Igazából fogalma sincs, mit tegyen, általában okozza a fájdalmat, nem elűzni igyekszik. Tétova, de alapvetően kedvesnek szánt mozdulattal finoman megsimogatja a férfi arcát, amit pimasz közelségből leplezetlenül vizslat végig, majd kiböki az egyetlen eszébe jutó nagyjából értelmesnek tetsző kérdést.*
- Nagyon fáj?
*Felocsúdva révületéből elfintorítja orrát a piszkos, már most is romlásban lévőnek tetsző környezet hatására. A Sellőház után erős a kontraszt, a puha kelmék és nők után. Tekintetét felemeli végre az anyaföld végtermékektől terhes öléről, körbefordulva próbálja elemezni, mégis hova jutott az esztelen rohanásban, ekkor türemkedik látóterébe egy nagy fekete akármicsoda. Nem hisz a szemének, s megfeledkezve magáról hangot is ad meglepetésének.*
- De mégis mit keres itt egy ló?
*Mindig is rajongott az állatokért. Szerette azt az okos, mégis nyers tekintetet. Rokonlelket látott a szabad, nehezen zabolázható - hozzá meglepően hasonlóan - mindig a saját túlélésének érdekeit szem előtt tartó lényekben. Kedvesen elmosolyodik, közeledik a ló felé, megvakargatja füle tövét, mitha csak macska volna. (Fogalma sincs a különféle állatok kényeztetéseli preferenciáiról, de valójában egyáltalán nem is érdekli.)*
- Szervusz, te kis szépség! Hát hova-hova egy ilyen kései órán? Csak nem eltévedtél?
*Ekkor mászik az eszébe egy szemet szúróan egyértelmű gondolat, amire talán először kellett volna gondolnia. Ahol ló van, ott nagy a valószínűsége a lovas jelenlétének is.*
~De vajon hol lehet? Talán apa egyik szabadon tébláboló kollégája metszette el a torkát? Ha így van, lopásnak számít megtartani a lovat? Ha igen, akkor könnyen rájönnek, hogy én voltam?~
*Mielőtt jobban elmerülne a lótolvajlás elméleti fejtegetésében, gondosan körbenéz valami emberfélét keresve. Titkolatlan csalódására meg is látja a földön heverő mozdulatlan korpuszt. A ló mellett elslisszanva a szűk sikátorban lehajol az alak mellé, akinek szinte alig láthatóan mozog a mellkasa. Hátha szerencséje van. De mégsem. Az alak köhögni kezd, ami egészen biztosan az élet jele. A váratlan hang a sikátor feszes csendjébe hasít, és Redin riadtan hőköl hátra, egészen a piszkos falhoz, amibe igyekszik belesimulni. Fogai közt önkéntlenül kiszűrődik némi méltatlankodás, de nem cifrázza túlságosan.*
- Hát te mégélsz? A francba...
*De aztán a lóra tekint, aki láthatóan érdekelt a gazdája jóllétében.*
- Jó, de csak a te kedvedért.
*Int mutatóujjával a fekete táltos felé, hogy érezze a kitüntetett figyelmet, amit neki szentel. Szóval néhány pillanaton belül újra ott térdel a férfi mellett, jeges íriszeiben valami aggodalomhoz hasonló kifejezéssel tekintetét keresi. Igazából fogalma sincs, mit tegyen, általában okozza a fájdalmat, nem elűzni igyekszik. Tétova, de alapvetően kedvesnek szánt mozdulattal finoman megsimogatja a férfi arcát, amit pimasz közelségből leplezetlenül vizslat végig, majd kiböki az egyetlen eszébe jutó nagyjából értelmesnek tetsző kérdést.*
- Nagyon fáj?
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:20:24
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
- Éjtépő állj már meg! *Kezd fogyni a türelme a nem kis utat hátuk mögött hagyó kirándulás után. ~Mi üthetett Éjtépőbe? Talán egy emlék hozta vissza a kikötőbe? Lehet, hogy hajóval hozták?~ Még mindig nem tudja, hogy mi lelte a magát megmakacsoló fekete telivére. A sikátoroknál már tényleg megfogja erősebben a gyeplőt. Amint előre tekint egy ruhadarabot pillant meg ami szélsebesen közelít, vagyis ő közelít felé. Egy ruhaszárítókötél, amire száradó ruhák vannak aggatva. Már csak későn veszi észre és mellkas környékén akad fenn rajta. A következő pillanat amire emlékszik, hogy a hátán hever a sikátorban és alig kap levegőt, a háta pedig majdnem beszakad. Nem történt komoly baja, de a szárítókötél elég erős volt, hogy lerántsa a lóról, így háttal érte a földet. Éjtépő sajnálkozó tekintetét és a fejéhez dörgölt orrát érzi amikor újra magához tér. Próbál körbe tekinteni, de nem lát senkit, csak a sikátor falánál valamit. Egy vörös haj és egy hozzá társuló női alak képét pillantja meg, mielőtt a fájdalomtól egy kis időre újra eszméletét veszíti. Néhány percnél nem tarthat tovább az öntudatlan állapota. Amikor újra magához tér nagy levegőt vesz mintha az egész tüdeje üres lenne és meg akarná tölteni levegővel. Ezt köhögés követi, ami a földről felkavart és beszívott pornak köszönheti. Próbál körbe nézni, hogy az előbb látott női alak valóság volt, vagy csak álmodta. A felüléssel még vár, egyelőre próbálja kifújni magát és erőt gyűjteni a felálláshoz.*
- Éjtépő állj már meg! *Kezd fogyni a türelme a nem kis utat hátuk mögött hagyó kirándulás után. ~Mi üthetett Éjtépőbe? Talán egy emlék hozta vissza a kikötőbe? Lehet, hogy hajóval hozták?~ Még mindig nem tudja, hogy mi lelte a magát megmakacsoló fekete telivére. A sikátoroknál már tényleg megfogja erősebben a gyeplőt. Amint előre tekint egy ruhadarabot pillant meg ami szélsebesen közelít, vagyis ő közelít felé. Egy ruhaszárítókötél, amire száradó ruhák vannak aggatva. Már csak későn veszi észre és mellkas környékén akad fenn rajta. A következő pillanat amire emlékszik, hogy a hátán hever a sikátorban és alig kap levegőt, a háta pedig majdnem beszakad. Nem történt komoly baja, de a szárítókötél elég erős volt, hogy lerántsa a lóról, így háttal érte a földet. Éjtépő sajnálkozó tekintetét és a fejéhez dörgölt orrát érzi amikor újra magához tér. Próbál körbe tekinteni, de nem lát senkit, csak a sikátor falánál valamit. Egy vörös haj és egy hozzá társuló női alak képét pillantja meg, mielőtt a fájdalomtól egy kis időre újra eszméletét veszíti. Néhány percnél nem tarthat tovább az öntudatlan állapota. Amikor újra magához tér nagy levegőt vesz mintha az egész tüdeje üres lenne és meg akarná tölteni levegővel. Ezt köhögés követi, ami a földről felkavart és beszívott pornak köszönheti. Próbál körbe nézni, hogy az előbb látott női alak valóság volt, vagy csak álmodta. A felüléssel még vár, egyelőre próbálja kifújni magát és erőt gyűjteni a felálláshoz.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-30 11:14:23
Üzenet elküldve: 2020-04-30 11:14:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Ahogy a kellemes, hűvös sötétség tüdején át tagjaiba kúszik, izmainak görcse is fokozódik. Karjait védekezéshez hasonló pozícióban ölelőleg mellkasa köré fonja. Fejét leszegve kétségbeesett, segélykérő tekintettel vizslatja a sáros, bűzlő sikátor földjét, bár már nem igazán érzékeli a külvilágból jövő ingerek sokaságát. Gondolatai túlságosan lefoglalják, semmi más nem képes beférkőzni zsibongó agytekervényeinek rendszerébe. Emlékek, érzetek, illatok, az apja vigyorgó arca, a fájdalom, a bezártság, a vér sós, fémes illata... Légzése s szívverése ritmusa szabálytalan, ideges rovarként repkednek teste szűkös ketrecében.*
~Nem lesz... Ez így jó... Muszáj, muszáj megnyugodnom... Ha nem, elájulok...~
*Bár eddig lábainak céltalan, rohanó munkája kifejezetten hasznos segítség volt a tomboló feszültség ventillálásában, mégis megáll, hogy koncentrálni tudjon. Fájdalmasan kényszeríti magát egy lassú, egyenletes ütemű légzésre. Csak ki és be, lassan, nyugodtan. Hátát a piszkos kőfalnak veti, futóművei túlságosan remegnek ahhoz, hogy teljes biztonságban megtartsák. Elég ostoba helyzet lenne, ha valaki arccal az utcán csordogáló szennybe esve találna rá. Mikor ezen kép átsuhan lelki szemein, önkéntlenül elvigyorodik a helyzet képtelenségén, de nevetés helyett csak néhány sípoló sóhaj hagyja el ajkait. Újfent rendezve vonásait behunyja a szemét, s teljes lényével igyekszik a szívverésére koncentrálni. A lüktető, monoton hangzatok fülében először fokozatosan felgyorsulnak, majd az elviselhetetlenséghez közelítő tetőpontot elérve kezeit mellkasára teszi, arcán mély koncentráció tükröződik, körmei szinte belevájnak bőrébe. Ily módon átsegítve magát a legnehezebb részen fokozatosan megkönnyebbülhet. Tüdeje tágabb és frissebb már, mélyeket lélegezve halványan elmosolyodik. Hát vége van. Most már minden jó.*
*Ahogy a kellemes, hűvös sötétség tüdején át tagjaiba kúszik, izmainak görcse is fokozódik. Karjait védekezéshez hasonló pozícióban ölelőleg mellkasa köré fonja. Fejét leszegve kétségbeesett, segélykérő tekintettel vizslatja a sáros, bűzlő sikátor földjét, bár már nem igazán érzékeli a külvilágból jövő ingerek sokaságát. Gondolatai túlságosan lefoglalják, semmi más nem képes beférkőzni zsibongó agytekervényeinek rendszerébe. Emlékek, érzetek, illatok, az apja vigyorgó arca, a fájdalom, a bezártság, a vér sós, fémes illata... Légzése s szívverése ritmusa szabálytalan, ideges rovarként repkednek teste szűkös ketrecében.*
~Nem lesz... Ez így jó... Muszáj, muszáj megnyugodnom... Ha nem, elájulok...~
*Bár eddig lábainak céltalan, rohanó munkája kifejezetten hasznos segítség volt a tomboló feszültség ventillálásában, mégis megáll, hogy koncentrálni tudjon. Fájdalmasan kényszeríti magát egy lassú, egyenletes ütemű légzésre. Csak ki és be, lassan, nyugodtan. Hátát a piszkos kőfalnak veti, futóművei túlságosan remegnek ahhoz, hogy teljes biztonságban megtartsák. Elég ostoba helyzet lenne, ha valaki arccal az utcán csordogáló szennybe esve találna rá. Mikor ezen kép átsuhan lelki szemein, önkéntlenül elvigyorodik a helyzet képtelenségén, de nevetés helyett csak néhány sípoló sóhaj hagyja el ajkait. Újfent rendezve vonásait behunyja a szemét, s teljes lényével igyekszik a szívverésére koncentrálni. A lüktető, monoton hangzatok fülében először fokozatosan felgyorsulnak, majd az elviselhetetlenséghez közelítő tetőpontot elérve kezeit mellkasára teszi, arcán mély koncentráció tükröződik, körmei szinte belevájnak bőrébe. Ily módon átsegítve magát a legnehezebb részen fokozatosan megkönnyebbülhet. Tüdeje tágabb és frissebb már, mélyeket lélegezve halványan elmosolyodik. Hát vége van. Most már minden jó.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:03:44
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:03:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Droggnak akad kérdése, amit Elg kész rögtön meg is válaszolni neki.*
- Nem kell emiatt aggódni! Az utcafront felőli oldalon be lesznek csukva, ha a olyan munkát végeznek majd itt lent. Az épület háta mögött fognak távozni azok a nemkívánatos gázok. Viszont előre is muszáj tenni, mivel ha nem folyik olyan munka, akkor jobban szellőzik.* Talán ezzel meg is elégszik a törpe. A következő kérdés az később érkezik, de hasonlóan hamar válaszol rá Elg.*
- Annyira nem lényeg a kötőanyag itt most. Amennyi mészpor ráragad a téglákra, annyi pont elég. Elvileg nem a kötőanyag fogja összetartani a botívet. A jó boltív magát tartja.* Ez be is bizonyosodik, amikor elkezdenek rajta ugrálni, bár Droggnak annyira nem tetszik az ötlet.*
- Ne aggódj! Ha mégis beomlik a földnél lejjebb nem esel úgysem.* Viccelődik vele, mielőtt elkezdenék az ugrálást. Jól érzi segítője, hogy büszke az építész munkájukra. A belocsolás után hagyják is az egészet pihenni. A szünet után az építkezés folytatódik.*
- Na fiúk már csak egy kis munka van hátra és megkezdjük a falazást. A boltívet szintre kell hozni. Ugyanis így nem lehet padlót tenni rá. A kőtörmeléket meg a kavicsokat mindet belerakjuk. Ha elfogy földel tömítünk. A végén jól meg kell taposni.* Mondja el a feladatott és aztán neki is lát a munkának. Ez már tényleg nem egy nagy dolog. A feltöltés négy embernek gyerekjáték. Mire kiér az ebéd már készen is vannak. Ebéd után meg jön a pihenés a falazás előtt. Elgroon az uzsonna böngészése közben a megpucolt főt tojások között talál egy héjasat. Biztosan beleset a többi közzé és nem vették észre. Egészen aranyos szinte már piros tojásról van szó.*
- Hé Drogg! Szerintem ezt a tojást direkt neked rakták ide. Nesze kapd el!* Dobja oda neki.* Szerintem az egyik vörös konyhalány kedvel téged.* Vigyorog és aztán lepihen. Nem árt, ha néha ugratják egymást, mert hosszú és fárasztó napok elé néznek. A falazást azt annyira nem szükséges magyaráznia. Megmutatja Droggnak, ha nem lenne neki teljesen tiszta és nekilátnak. Nem egy hatos munkáról van itt szó. Addig nem is nehéz haladni, amíg elérhető magasságban dolgoznak. Utána viszont szükség lesz állásokra is. Na meg ott vannak még az ajtók meg az ablakok helyei is. Oda külön fa áthidalót kell berakni. Aztán meg ott van még a belső falazás is. Hosszú és kemény munka. Ezért iktat be hatonként két nap pihenőt a mester. A munka viszont most már szemmel láthatóan halad. A kötőanyag most is porított mész lesz, mivel abból bőven. Ráadásul igen tartós kötést hoz létre. A falazás végeztével büszkén áll Elgroon csapata elé.*
- Uraim! Keményen megdolgoztunk ezzel a házzal és még nincs vége. Viszont már a nagyján túl vagyunk. Megérdemeljük a pihenést. Három napig senkit se lássak itt! Masszíroztassátok meg fáradt izmaitokat a lányokkal!* A tető fog érkezni, majd ezután, de addig mmég ráérnek pihenni. A fal közelébe úgy sem mehetnek, amíg a mész dolgozik belocsolás után.*
* Droggnak akad kérdése, amit Elg kész rögtön meg is válaszolni neki.*
- Nem kell emiatt aggódni! Az utcafront felőli oldalon be lesznek csukva, ha a olyan munkát végeznek majd itt lent. Az épület háta mögött fognak távozni azok a nemkívánatos gázok. Viszont előre is muszáj tenni, mivel ha nem folyik olyan munka, akkor jobban szellőzik.* Talán ezzel meg is elégszik a törpe. A következő kérdés az később érkezik, de hasonlóan hamar válaszol rá Elg.*
- Annyira nem lényeg a kötőanyag itt most. Amennyi mészpor ráragad a téglákra, annyi pont elég. Elvileg nem a kötőanyag fogja összetartani a botívet. A jó boltív magát tartja.* Ez be is bizonyosodik, amikor elkezdenek rajta ugrálni, bár Droggnak annyira nem tetszik az ötlet.*
- Ne aggódj! Ha mégis beomlik a földnél lejjebb nem esel úgysem.* Viccelődik vele, mielőtt elkezdenék az ugrálást. Jól érzi segítője, hogy büszke az építész munkájukra. A belocsolás után hagyják is az egészet pihenni. A szünet után az építkezés folytatódik.*
- Na fiúk már csak egy kis munka van hátra és megkezdjük a falazást. A boltívet szintre kell hozni. Ugyanis így nem lehet padlót tenni rá. A kőtörmeléket meg a kavicsokat mindet belerakjuk. Ha elfogy földel tömítünk. A végén jól meg kell taposni.* Mondja el a feladatott és aztán neki is lát a munkának. Ez már tényleg nem egy nagy dolog. A feltöltés négy embernek gyerekjáték. Mire kiér az ebéd már készen is vannak. Ebéd után meg jön a pihenés a falazás előtt. Elgroon az uzsonna böngészése közben a megpucolt főt tojások között talál egy héjasat. Biztosan beleset a többi közzé és nem vették észre. Egészen aranyos szinte már piros tojásról van szó.*
- Hé Drogg! Szerintem ezt a tojást direkt neked rakták ide. Nesze kapd el!* Dobja oda neki.* Szerintem az egyik vörös konyhalány kedvel téged.* Vigyorog és aztán lepihen. Nem árt, ha néha ugratják egymást, mert hosszú és fárasztó napok elé néznek. A falazást azt annyira nem szükséges magyaráznia. Megmutatja Droggnak, ha nem lenne neki teljesen tiszta és nekilátnak. Nem egy hatos munkáról van itt szó. Addig nem is nehéz haladni, amíg elérhető magasságban dolgoznak. Utána viszont szükség lesz állásokra is. Na meg ott vannak még az ajtók meg az ablakok helyei is. Oda külön fa áthidalót kell berakni. Aztán meg ott van még a belső falazás is. Hosszú és kemény munka. Ezért iktat be hatonként két nap pihenőt a mester. A munka viszont most már szemmel láthatóan halad. A kötőanyag most is porított mész lesz, mivel abból bőven. Ráadásul igen tartós kötést hoz létre. A falazás végeztével büszkén áll Elgroon csapata elé.*
- Uraim! Keményen megdolgoztunk ezzel a házzal és még nincs vége. Viszont már a nagyján túl vagyunk. Megérdemeljük a pihenést. Három napig senkit se lássak itt! Masszíroztassátok meg fáradt izmaitokat a lányokkal!* A tető fog érkezni, majd ezután, de addig mmég ráérnek pihenni. A fal közelébe úgy sem mehetnek, amíg a mész dolgozik belocsolás után.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-25 06:23:13
Üzenet elküldve: 2020-04-25 06:23:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Örül, hogy legalább egyiküknek jó kedve van. A Lakónegyed az előző esti kis bújócskájukra emlékezteti. Kezeit rögtön a fegyverei után kapja, hogy megbizonyosodjon, hogy nála vannak, ha szükség lesz rá. Nem igazán ismeri ki magát erre felé, úgyhogy Dhoriszra bízza az útmutatást. Még egy kis eltévedés is közbejön, ami megmosolyogtatja.*
-A tegnapi után nem nagyon kedvelem ezt az egész helyet. Inkább vagyok az kint a szabadban mikor esik az eső, mint a Kikötő bármelyik pontján.
*Láthatóan nem akar ide többet vissza jönni, bár muszáj lesz.*
*Örül, hogy legalább egyiküknek jó kedve van. A Lakónegyed az előző esti kis bújócskájukra emlékezteti. Kezeit rögtön a fegyverei után kapja, hogy megbizonyosodjon, hogy nála vannak, ha szükség lesz rá. Nem igazán ismeri ki magát erre felé, úgyhogy Dhoriszra bízza az útmutatást. Még egy kis eltévedés is közbejön, ami megmosolyogtatja.*
-A tegnapi után nem nagyon kedvelem ezt az egész helyet. Inkább vagyok az kint a szabadban mikor esik az eső, mint a Kikötő bármelyik pontján.
*Láthatóan nem akar ide többet vissza jönni, bár muszáj lesz.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:02:07
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:02:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Dhorisz megint a lakónegyed felé veszi az irányt. Kicsit meg is gyorsítja lépteit, s a legrövidebb úton vág át, hogy minél kevesebb ideig kelljen szagolni a szűk utcákból áradó bűzt, melyet most még az eső is jobban felerősít.*
- Az én éjszakám jó volt, köszönöm. Igazán kényelmes volt az ágy. És a szoba se nézett ki valami rosszul.
*Az egyik fordulót véletlenül elvéti, s rossz irányba kanyarodik. Nem tűnik fel neki rögtön, csak miután jó tizenöt métert megtett.*
- Basszus, nem erre kellene jönnünk!* S ezzel visszafordul, hogy a helyes irányban folytassa az utat Arthenior felé.*
- Na, és te miért vagy ilyen morgós? Tán az eső teszi?
*Dhorisz megint a lakónegyed felé veszi az irányt. Kicsit meg is gyorsítja lépteit, s a legrövidebb úton vág át, hogy minél kevesebb ideig kelljen szagolni a szűk utcákból áradó bűzt, melyet most még az eső is jobban felerősít.*
- Az én éjszakám jó volt, köszönöm. Igazán kényelmes volt az ágy. És a szoba se nézett ki valami rosszul.
*Az egyik fordulót véletlenül elvéti, s rossz irányba kanyarodik. Nem tűnik fel neki rögtön, csak miután jó tizenöt métert megtett.*
- Basszus, nem erre kellene jönnünk!* S ezzel visszafordul, hogy a helyes irányban folytassa az utat Arthenior felé.*
- Na, és te miért vagy ilyen morgós? Tán az eső teszi?
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:29:45
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:29:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Noha a munka jól halad, akad némi problémája Droggnak. Nem mintha a fizikai résszel lenne gondja, inkább a feladat megoldásának menete, ami egyre jobban aggasztja a törpét. Noha lemásolni a főnöke mozdulatait könnyű, de a végtermék miértje és hogyan-ja erősen foglalkoztatja Droggot. De mivel az ácsmunkával egyelőre végeztek*
- Szellőző ablakok?
*A kérdés lehet hogy hülyén hangzik, bár már hallott róla, hogy az alkimisták sok büdös elegyel szórakoznak. Ebből Droggot a savak egyes változatai érdeklik, de majd akkortól amikortól a műhelyét megnyitja. Megérzését Elg meg is erősíti, és ezzel egy kérdés kilőve.*
- Ez így érthető, és praktikus is, bár sok járókelő, és vásárló nem fogja osztani a dologban rejlő igazságot. Viszont mindenképp hasznos hogy az alkimisták ne dobják fel a praclijukat valami erősebb füsttől.
*Amint valami fura tákolmányt beillesztenek a közlekedő útjukra, a félelf elégedetten tekint a művére. De ez még koránt sem tűnik, hű de okos ötletnek. A férfi utasítására elhelyezik azokat is amiket ők raktak össze. A további magyarázatokat már jobban érti, de ettől még kétségei vannak a téren, hogy a mészpor megmarad függőleges pakolásnál is. Mert habarcs nélkül az egész olyan instabilnak tűnik. Ennek hangot is ad.*
- Ez így nem fog kifolyni a téglák közül? Mert ha még agyagos kötőanyagra vinnénk az oké, de így porítva szerintem kicsit se fog működni. Mi égne bele, ha nincs közte habarcs?
*Az is igaz, hogy a korábban már lerakott falak is stabilan állnak, noha ezt így nehezen emészti meg elsőre. A választ is figyelembe véve dolgozni kezd, és kicsit sem tartja sértőnek, ha a főnöke néha kijavítja a munkáját, hisz ilyesmit most csinál először, és ebből is tanul. A következő sor már jobban megy, és nem kapkodja el a dolgokat. Az hogy alatta csak a faállvány van kicsit sem teszi boldoggá Droggot, hisz nem majom ő hogy magaslatokon mászkáljon. Viszont egy építkezés nem csak abból áll, hogy lyukat vés egy barlangba. Kétnapi munka mire ezzel a résszel is végeznek. Elg mindenkit magához szólít néhány szóra. Az utasításaitól égnek áll a szőr a hátán, de elméletileg a spécin kialakított téglák összezárnak. Amint elpakolják az állványzatot meg a ramonádokat, Droggban némi víziszonyhoz hasonló érzés kezd kialakulni a dologgal kapcsolatosan. Noha még szerinte is el fogják bírni a téglák a főnökét.*
- Mármint te ugrálsz, rajta mi csak nézzük ugyebár?
*Teszi fel a 100 aranyas kérdést, noha előre érzi a vesztét a dologban. A főnöke utasítására ő is részt vesz a boltív terhelési próbájában. Az összes hang amit halhatnak, az a téglák összezárása, ami elvileg megakadályozza a zuhanást. A próba után Elg elégedetten nézi a művét, némi büszkeség árad a félelf szavaiból. Majd végig öntözik a felületet. Majd hátrébb állnak a füstölő résztől, hisz eléggé hevesen köpköd már megint a megépített rész. Így ismét két napot töltenek sétával, és pihenéssel. A komoly meló még hátra van, noha ez is szolgált új és érdekes tapasztalatokkal.*
*Noha a munka jól halad, akad némi problémája Droggnak. Nem mintha a fizikai résszel lenne gondja, inkább a feladat megoldásának menete, ami egyre jobban aggasztja a törpét. Noha lemásolni a főnöke mozdulatait könnyű, de a végtermék miértje és hogyan-ja erősen foglalkoztatja Droggot. De mivel az ácsmunkával egyelőre végeztek*
- Szellőző ablakok?
*A kérdés lehet hogy hülyén hangzik, bár már hallott róla, hogy az alkimisták sok büdös elegyel szórakoznak. Ebből Droggot a savak egyes változatai érdeklik, de majd akkortól amikortól a műhelyét megnyitja. Megérzését Elg meg is erősíti, és ezzel egy kérdés kilőve.*
- Ez így érthető, és praktikus is, bár sok járókelő, és vásárló nem fogja osztani a dologban rejlő igazságot. Viszont mindenképp hasznos hogy az alkimisták ne dobják fel a praclijukat valami erősebb füsttől.
*Amint valami fura tákolmányt beillesztenek a közlekedő útjukra, a félelf elégedetten tekint a művére. De ez még koránt sem tűnik, hű de okos ötletnek. A férfi utasítására elhelyezik azokat is amiket ők raktak össze. A további magyarázatokat már jobban érti, de ettől még kétségei vannak a téren, hogy a mészpor megmarad függőleges pakolásnál is. Mert habarcs nélkül az egész olyan instabilnak tűnik. Ennek hangot is ad.*
- Ez így nem fog kifolyni a téglák közül? Mert ha még agyagos kötőanyagra vinnénk az oké, de így porítva szerintem kicsit se fog működni. Mi égne bele, ha nincs közte habarcs?
*Az is igaz, hogy a korábban már lerakott falak is stabilan állnak, noha ezt így nehezen emészti meg elsőre. A választ is figyelembe véve dolgozni kezd, és kicsit sem tartja sértőnek, ha a főnöke néha kijavítja a munkáját, hisz ilyesmit most csinál először, és ebből is tanul. A következő sor már jobban megy, és nem kapkodja el a dolgokat. Az hogy alatta csak a faállvány van kicsit sem teszi boldoggá Droggot, hisz nem majom ő hogy magaslatokon mászkáljon. Viszont egy építkezés nem csak abból áll, hogy lyukat vés egy barlangba. Kétnapi munka mire ezzel a résszel is végeznek. Elg mindenkit magához szólít néhány szóra. Az utasításaitól égnek áll a szőr a hátán, de elméletileg a spécin kialakított téglák összezárnak. Amint elpakolják az állványzatot meg a ramonádokat, Droggban némi víziszonyhoz hasonló érzés kezd kialakulni a dologgal kapcsolatosan. Noha még szerinte is el fogják bírni a téglák a főnökét.*
- Mármint te ugrálsz, rajta mi csak nézzük ugyebár?
*Teszi fel a 100 aranyas kérdést, noha előre érzi a vesztét a dologban. A főnöke utasítására ő is részt vesz a boltív terhelési próbájában. Az összes hang amit halhatnak, az a téglák összezárása, ami elvileg megakadályozza a zuhanást. A próba után Elg elégedetten nézi a művét, némi büszkeség árad a félelf szavaiból. Majd végig öntözik a felületet. Majd hátrébb állnak a füstölő résztől, hisz eléggé hevesen köpköd már megint a megépített rész. Így ismét két napot töltenek sétával, és pihenéssel. A komoly meló még hátra van, noha ez is szolgált új és érdekes tapasztalatokkal.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:56:29
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:56:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A nagy találkozás //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Rhule nehéz szívvel és borús gondolatok kíséretében hagyta maga mögött a kikötőt. Nem sietett, kényelmes tempóban vezette keresztül Zivatart az ismeretlen terepen. Pontosan követte a levélben kapott útbaigazítást. Nem kellett előtúrnia nyeregtáskája aljáról a papírost, elégszer olvasta el ahhoz, hogy minden szava rögzüljön a fejében. Feltudta idézni még a betűk formáját is. Szabályos sorközök, szépen kivitelezett hurkok. Próbálta elképzelni az arcot, ami a nőhöz tartozhat, aki számára idegen mégis a családja része. Rövidesen meg is érkezik a megjelölt helyre. Az üzlet látott már szebb napokat is, de a cégér még olvasható állapotban van, Rhule tudja, hogy jó helyen jár.*
- Szép napot!* lép be az üzletbe és egyenesen a pulthoz sétál, ahogy egy középkorú félvér fogadja.*
- Rhule Bedowir vagyok, azt az üzenetet kaptam, hogy...* kezdene bele, de a férfi felemeli a kezét és ezzel belefojtja a szót.*
- Tudom ki vagy kölyök, hátul van a te embered.* biccent fejével a raktár helység felé. Rhule némán bólint és elindul. A másik helységet egy hatalmas asztal bitorolja, az asztalnál egy fiatal nő ücsörög tűvel és cérnával a kezében.*
- Rhule Bedowir va-* fojtják ismét belé a szót.*
- Tudom ki vagy.* köp a hölgyemény a döngölt talajra.* Pont ugyan olyan a képed, mint az övé.* sziszegi feldúltan.*
*Rhule nem tudja mit várt, de egyértelműen nem ezt a lányt. Megdörzsöli bordáit és visszaemlékezik a számtalan verésre, amit a bátyától kapott. Nem állítja, hogy nem érdemelte meg. A lány arca nem volt azonos a savanyú, szögletes képpel, amit a bátyja feleségének képzelt el. Törékeny szőke hajú teremtés ül vele szemben, nagy kedves szemekkel. Fiatalnak tűnik, Rhule szerint túlságosan is.*
- Szóval Te volnál Byrion felesége?* szörnyen idegenek érzi ezeket a szavakat.*
- Haha!* tör ki a szőkeség eszeveszett nevetésben.*Bebaszna.*horkant egy nagyot.*
- Akkor bizonyára Te tudod, hogy hol keressem őt...* kezdi Rhule elveszíteni a türelmét.*
- Hát bizony őt keresheted.* az iménti nevetéstől vagy mástól, de könnyek szöknek a lány szemébe.* Neki is nyoma veszett.*szipog a lány.*
- Ó, hát...*Rhule döbbenten toporog egy helyben. Össze kell szednie magát.* Azt nem tudod véletlenül az anyámat hol keressem?
- Tudom és meg is mondom, ha megesküszöl, hogy megtalálod azt a lányt!* csap erősen az asztalra. Rhule némán bólint és begyűjti a szükséges információkat.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 17:52:24
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Rhule nehéz szívvel és borús gondolatok kíséretében hagyta maga mögött a kikötőt. Nem sietett, kényelmes tempóban vezette keresztül Zivatart az ismeretlen terepen. Pontosan követte a levélben kapott útbaigazítást. Nem kellett előtúrnia nyeregtáskája aljáról a papírost, elégszer olvasta el ahhoz, hogy minden szava rögzüljön a fejében. Feltudta idézni még a betűk formáját is. Szabályos sorközök, szépen kivitelezett hurkok. Próbálta elképzelni az arcot, ami a nőhöz tartozhat, aki számára idegen mégis a családja része. Rövidesen meg is érkezik a megjelölt helyre. Az üzlet látott már szebb napokat is, de a cégér még olvasható állapotban van, Rhule tudja, hogy jó helyen jár.*
- Szép napot!* lép be az üzletbe és egyenesen a pulthoz sétál, ahogy egy középkorú félvér fogadja.*
- Rhule Bedowir vagyok, azt az üzenetet kaptam, hogy...* kezdene bele, de a férfi felemeli a kezét és ezzel belefojtja a szót.*
- Tudom ki vagy kölyök, hátul van a te embered.* biccent fejével a raktár helység felé. Rhule némán bólint és elindul. A másik helységet egy hatalmas asztal bitorolja, az asztalnál egy fiatal nő ücsörög tűvel és cérnával a kezében.*
- Rhule Bedowir va-* fojtják ismét belé a szót.*
- Tudom ki vagy.* köp a hölgyemény a döngölt talajra.* Pont ugyan olyan a képed, mint az övé.* sziszegi feldúltan.*
*Rhule nem tudja mit várt, de egyértelműen nem ezt a lányt. Megdörzsöli bordáit és visszaemlékezik a számtalan verésre, amit a bátyától kapott. Nem állítja, hogy nem érdemelte meg. A lány arca nem volt azonos a savanyú, szögletes képpel, amit a bátyja feleségének képzelt el. Törékeny szőke hajú teremtés ül vele szemben, nagy kedves szemekkel. Fiatalnak tűnik, Rhule szerint túlságosan is.*
- Szóval Te volnál Byrion felesége?* szörnyen idegenek érzi ezeket a szavakat.*
- Haha!* tör ki a szőkeség eszeveszett nevetésben.*Bebaszna.*horkant egy nagyot.*
- Akkor bizonyára Te tudod, hogy hol keressem őt...* kezdi Rhule elveszíteni a türelmét.*
- Hát bizony őt keresheted.* az iménti nevetéstől vagy mástól, de könnyek szöknek a lány szemébe.* Neki is nyoma veszett.*szipog a lány.*
- Ó, hát...*Rhule döbbenten toporog egy helyben. Össze kell szednie magát.* Azt nem tudod véletlenül az anyámat hol keressem?
- Tudom és meg is mondom, ha megesküszöl, hogy megtalálod azt a lányt!* csap erősen az asztalra. Rhule némán bólint és begyűjti a szükséges információkat.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 17:52:24
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-23 11:12:02
Üzenet elküldve: 2020-04-23 11:12:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kevés undorítóbb dolog van a világon, mint a mocsok, amiben tapodnak a népek. Most is láthatni koldusokat, véneket, hullákat az utcákon, mint mindig, lassan már semlegesnek nevezhető a látvány - megszokja a gnóm egy idő után. Sokszor mondják, hogy minden város egyedi, de ez, a nyomornegyedek szarszagú mocska, ez mindenhol változatlan, ugyanaz, minden ott van a helyén, ahol lennie kell, mintha csak valami nagyobb döntött volna felőlük, valami magasabb hatalom. Vulsryn igyekszik nem piszkosabbá válni, a kéregillat és a gyantaszag még mindig elviselhetőbb a patkánybélnél és a romlott húsnál. A nyakba zúduló éjjeli edényeket igyekszik elkerülni, ahogyan a szitkozódó boszorkányokat is. ~ Kárálj csak, vénasszony, egyszer te húzod a rövidebbet! ~ Sose értette, hogyan lehet így élni. Annyi szabad föld van a szántókon, legalábbis meri azt gondolni, hogy még mindig van, mehetnének oda, lenne helyük. Feltehetően a nyakasságuk az, ami maradásra kényszeríti őket, nem képesek elhagyni a bűzös, de komfortos viskójukat. Nem foglalkozik ezzel többet, a zsörtölődésre szánt időt másra is el lehet pazarolni. Nem kér útbaigazítást, maga méri fel, merre lehet menni. Két fogadót vél felfedezni a járkálása során, lassan esteledik is, elütötte az időt. Az egyik mocskosabbnak látszik, oda nem kívánja betenni a lábát. A második valamivel igényesebb, azt választja. Az öreg Laenrick elindul a Sellőház irányába, azt még nem is sejtve, hogy ha a Sors is úgy akarja, talán összefut egy régi ismerősével - talán szívélyessel, talán csak egy újabb nyűggel meggörbült hátán.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kevés undorítóbb dolog van a világon, mint a mocsok, amiben tapodnak a népek. Most is láthatni koldusokat, véneket, hullákat az utcákon, mint mindig, lassan már semlegesnek nevezhető a látvány - megszokja a gnóm egy idő után. Sokszor mondják, hogy minden város egyedi, de ez, a nyomornegyedek szarszagú mocska, ez mindenhol változatlan, ugyanaz, minden ott van a helyén, ahol lennie kell, mintha csak valami nagyobb döntött volna felőlük, valami magasabb hatalom. Vulsryn igyekszik nem piszkosabbá válni, a kéregillat és a gyantaszag még mindig elviselhetőbb a patkánybélnél és a romlott húsnál. A nyakba zúduló éjjeli edényeket igyekszik elkerülni, ahogyan a szitkozódó boszorkányokat is. ~ Kárálj csak, vénasszony, egyszer te húzod a rövidebbet! ~ Sose értette, hogyan lehet így élni. Annyi szabad föld van a szántókon, legalábbis meri azt gondolni, hogy még mindig van, mehetnének oda, lenne helyük. Feltehetően a nyakasságuk az, ami maradásra kényszeríti őket, nem képesek elhagyni a bűzös, de komfortos viskójukat. Nem foglalkozik ezzel többet, a zsörtölődésre szánt időt másra is el lehet pazarolni. Nem kér útbaigazítást, maga méri fel, merre lehet menni. Két fogadót vél felfedezni a járkálása során, lassan esteledik is, elütötte az időt. Az egyik mocskosabbnak látszik, oda nem kívánja betenni a lábát. A második valamivel igényesebb, azt választja. Az öreg Laenrick elindul a Sellőház irányába, azt még nem is sejtve, hogy ha a Sors is úgy akarja, talán összefut egy régi ismerősével - talán szívélyessel, talán csak egy újabb nyűggel meggörbült hátán.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-20 16:40:45
Üzenet elküldve: 2020-04-20 16:40:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* A barkácsolásos része jól haladt a munkának. A ramonádok, amiket össze kalapáltak jóknak tűnnek. A segéde munkája is kellően jónak bizonyul ahhoz, hogy rábólintson.*
- Szép, munkát végeztél öcskös! Nincs más most már csak a kis szellőző ablakocskák helyének kialakítása. Tudod itt ha lent majd kotyvasztanak, akkor a gőzöknek távoznia kell valahol a levegőnek meg jönnie be. Aprócska billenő ablakocskákat fogunk betenni. Majdnem egy szintben lesz a kinti földszinttel.* A törp láthatja is, hogy falazáskor a munka legvégén ki lett hagyva pár hely a pici szellőző ablakocskáknak. A keretek már készen vannak az egyik ponyva alatt. Ezeket még Elg maga csinálta meg, amikor egyedül volt. Napvilágnál első dolguk az, hogy ezeket a helyükre igazítják és aztán áthidalókkal lezárják szépen. Ezt viszonylag hamar letudják és jöhet a végre a boltív.*
- Pakoljuk be a ramonádokat a helyükre!* Adja ki az utasításokat. Két személy elbír egy ilyen faszerkezetet. A helyük már előre ki lett jelölve. Most csak berakják őket és kész. Ha ez is megvan jöhet a kőműves munka. A téglák java részét már a segédmunkások idehordták tegnap. amíg ők barkácsoltak.*
- Pofon egyszerű ez. Nézd meg jól a tégláidat! Ezek látod nem sima téglák. Úgy vannak kiképezve, hogy kiadják a boltívet. A faszerkezetre csak pakolod rá őket, de azért a mészport ne hagyd ki közüle! A lényeg, hogy jól illeszkedjenek a téglák.* Az első lépéseknél még figyeli Drogg munkáját és ha úgy van kijavítja. Amikor aztán már látja, hogy belejött, akkor ő is neki kezd. A munka gyorsan halad, bár ügyelni kell rá, hogy a nagy pakolászás közben le ne essék az ember. A második nap vége felé, már el is készülnek vele. Ekkor Elg magához hívja a kis csapatott.*
- Szép munka volt fiúk! Most jön az igazság pillanata. A ramonádokat eltávolítjuk. Elvileg, ha jól dolgoztunk nem fog összerogyni, pedig még be se locsoltuk. Na hajrá!* Minden bizonnyal a boltív állni fog azután is, hogy a faszerkezetet eltávolították. Mivel már a boltív takar, ezért fáklyákat kell használniuk a világításra odalent, mivel a kis ablakok, csak minimális fényt engednek be.*
- Na ez is megvan és még most is áll. Teszteljük le, ha már itt vagyunk. Irány a pince teteje!* Adja ki az utasítást és aztán felsétál a félkör tetejére.*
- Na és most ugrálni fogunk rajta. Ha nem szakad be, akkor tényleg jó munkát végeztünk. Nem kell ám sajnálni! Ugorjatok rá teljes súllyal!* Ő maga is így tesz. Elvileg nem szakad be, mivel jól megcsinálták.*
- Látjátok? A kötőanyag még nem is lett belocsolva és mégis tart. Ennek az a titka, hogy jól illeszkedjen. Elvileg nem lenne szükség a kötőanyagra, de azért jó, ha benne van. Na locsoljuk be és aztán menjünk vacsizni végre!* Vékonyan belocsolják, hogy a vizet kapott mészpor be tudjon égni. Aztán elpucolnak innét. Újabb két nap várakozás fog következni. Ez idő alatt csak vagy napi kétszer kell kimenni ránézni a munkájukra. Más egyebet, most nem kell csinálni. Lazítani kell, mivela neheze csak most fog következni.*
* A barkácsolásos része jól haladt a munkának. A ramonádok, amiket össze kalapáltak jóknak tűnnek. A segéde munkája is kellően jónak bizonyul ahhoz, hogy rábólintson.*
- Szép, munkát végeztél öcskös! Nincs más most már csak a kis szellőző ablakocskák helyének kialakítása. Tudod itt ha lent majd kotyvasztanak, akkor a gőzöknek távoznia kell valahol a levegőnek meg jönnie be. Aprócska billenő ablakocskákat fogunk betenni. Majdnem egy szintben lesz a kinti földszinttel.* A törp láthatja is, hogy falazáskor a munka legvégén ki lett hagyva pár hely a pici szellőző ablakocskáknak. A keretek már készen vannak az egyik ponyva alatt. Ezeket még Elg maga csinálta meg, amikor egyedül volt. Napvilágnál első dolguk az, hogy ezeket a helyükre igazítják és aztán áthidalókkal lezárják szépen. Ezt viszonylag hamar letudják és jöhet a végre a boltív.*
- Pakoljuk be a ramonádokat a helyükre!* Adja ki az utasításokat. Két személy elbír egy ilyen faszerkezetet. A helyük már előre ki lett jelölve. Most csak berakják őket és kész. Ha ez is megvan jöhet a kőműves munka. A téglák java részét már a segédmunkások idehordták tegnap. amíg ők barkácsoltak.*
- Pofon egyszerű ez. Nézd meg jól a tégláidat! Ezek látod nem sima téglák. Úgy vannak kiképezve, hogy kiadják a boltívet. A faszerkezetre csak pakolod rá őket, de azért a mészport ne hagyd ki közüle! A lényeg, hogy jól illeszkedjenek a téglák.* Az első lépéseknél még figyeli Drogg munkáját és ha úgy van kijavítja. Amikor aztán már látja, hogy belejött, akkor ő is neki kezd. A munka gyorsan halad, bár ügyelni kell rá, hogy a nagy pakolászás közben le ne essék az ember. A második nap vége felé, már el is készülnek vele. Ekkor Elg magához hívja a kis csapatott.*
- Szép munka volt fiúk! Most jön az igazság pillanata. A ramonádokat eltávolítjuk. Elvileg, ha jól dolgoztunk nem fog összerogyni, pedig még be se locsoltuk. Na hajrá!* Minden bizonnyal a boltív állni fog azután is, hogy a faszerkezetet eltávolították. Mivel már a boltív takar, ezért fáklyákat kell használniuk a világításra odalent, mivel a kis ablakok, csak minimális fényt engednek be.*
- Na ez is megvan és még most is áll. Teszteljük le, ha már itt vagyunk. Irány a pince teteje!* Adja ki az utasítást és aztán felsétál a félkör tetejére.*
- Na és most ugrálni fogunk rajta. Ha nem szakad be, akkor tényleg jó munkát végeztünk. Nem kell ám sajnálni! Ugorjatok rá teljes súllyal!* Ő maga is így tesz. Elvileg nem szakad be, mivel jól megcsinálták.*
- Látjátok? A kötőanyag még nem is lett belocsolva és mégis tart. Ennek az a titka, hogy jól illeszkedjen. Elvileg nem lenne szükség a kötőanyagra, de azért jó, ha benne van. Na locsoljuk be és aztán menjünk vacsizni végre!* Vékonyan belocsolják, hogy a vizet kapott mészpor be tudjon égni. Aztán elpucolnak innét. Újabb két nap várakozás fog következni. Ez idő alatt csak vagy napi kétszer kell kimenni ránézni a munkájukra. Más egyebet, most nem kell csinálni. Lazítani kell, mivela neheze csak most fog következni.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-18 16:58:03
Üzenet elküldve: 2020-04-18 16:58:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*A munkaszünet lehet, hogy mégis jó ötlet. Hisz az elmúlt napokon a belüket is kidolgozták mind a négyen, és reálissá vált némi pihenő, mielőtt belerokkannak. Amikor ezt a főnöke szóvá is teszi, pontosabban a kétnapi pihenőt Drogg érdekesnek tartja a dolgot.*
- Ez jó hisz így akár haladhatunk is más feladatokkal.
*A két napban tervrajzokkal töltötték az időt nagyrészt, igaz ezek hasznosak voltak, hisz a sablonok elkészültek legalább. A két napban ismét sokat tanult, bár néha nagyon nem fogta fel mit is akar a tervező összehozni. De a hosszas magyarázattal már ő is megértette a dolgot. A harmadik napon végre az építkezésen járnak ismét, és hamarosan kezdhetik is a munkát újra. Az utasítás ezúttal egyszerű bár a kivitelezésben még lehet némi gubanc. A sablont Elg-gel együtt készítik el, bár javarészt a félelf utasításait követi e téren is. A többit, pontosabban a felét már egyedül készíti el, ezzel mondjuk, némi gondja akad, de ezt is igyekszik jól venni, hisz faragni nem nehezebb mint követ formázni. A sablonok elkészültekor, végre meglátja mit is tervez a főnöke. Mire a végére érnek a munkának be is esteledik. Így végre újabb pihenő következik, ami jól jön még a törpének is.*
- Ezzel is végeztünk, holnap akkor végre összeállítjuk és felhelyezzük a helyére? Avagy még van közte valami feladat, ami megoldásra vár?
*Néz kérdőn a főnökére, aki jó eséllyel eltöprenghetett a másnapi munka nehezén. Ami még négyükre vár, hisz ezt a boltívet még fel is kell rakni, ami elég kényes feladatnak tűnik. Nem lenne helyes, ha elszúrnák a dolgot.*
*A munkaszünet lehet, hogy mégis jó ötlet. Hisz az elmúlt napokon a belüket is kidolgozták mind a négyen, és reálissá vált némi pihenő, mielőtt belerokkannak. Amikor ezt a főnöke szóvá is teszi, pontosabban a kétnapi pihenőt Drogg érdekesnek tartja a dolgot.*
- Ez jó hisz így akár haladhatunk is más feladatokkal.
*A két napban tervrajzokkal töltötték az időt nagyrészt, igaz ezek hasznosak voltak, hisz a sablonok elkészültek legalább. A két napban ismét sokat tanult, bár néha nagyon nem fogta fel mit is akar a tervező összehozni. De a hosszas magyarázattal már ő is megértette a dolgot. A harmadik napon végre az építkezésen járnak ismét, és hamarosan kezdhetik is a munkát újra. Az utasítás ezúttal egyszerű bár a kivitelezésben még lehet némi gubanc. A sablont Elg-gel együtt készítik el, bár javarészt a félelf utasításait követi e téren is. A többit, pontosabban a felét már egyedül készíti el, ezzel mondjuk, némi gondja akad, de ezt is igyekszik jól venni, hisz faragni nem nehezebb mint követ formázni. A sablonok elkészültekor, végre meglátja mit is tervez a főnöke. Mire a végére érnek a munkának be is esteledik. Így végre újabb pihenő következik, ami jól jön még a törpének is.*
- Ezzel is végeztünk, holnap akkor végre összeállítjuk és felhelyezzük a helyére? Avagy még van közte valami feladat, ami megoldásra vár?
*Néz kérdőn a főnökére, aki jó eséllyel eltöprenghetett a másnapi munka nehezén. Ami még négyükre vár, hisz ezt a boltívet még fel is kell rakni, ami elég kényes feladatnak tűnik. Nem lenne helyes, ha elszúrnák a dolgot.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:32:01
Üzenet elküldve: 2020-04-15 17:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* A törp felvillanyozódik amikor Elg előlépteti. Örül is ennek a félvér, mert a lelkes munkás a jó munkás. Bizalmára rá is szolgál Drogg, ugyanis igen hamar felveszi Elgroon ritmusát. Ez meg is látszódik a munka tempójukon. Viszonylag hamar elkészül az a fal. Jöhet a kötés. Elg mindent elmagyaráz, amire Droggnak akad kérdése.*
- Nem kell ide semmi más csak víz. A mész jól beég.*
Ezt is letudják és Elg kiadja szünetnek a következő két napot. Persze azért a falat kijárnak ellenőrizni. Mondjuk Droggnak akadnak most is észrevételei, de Elg rögvest elmagyaráz neki mindent.*
- Éppen csinálhatnánk, de nem fogjuk. Hosszú és kemény napok vannak mögöttünk. Az izmoknak pihennie kell. Ha túlerőltetjük magunkat, abból semmi jó nem származik. A boltívhez majd szükség lesz fa munkára is, ami bele fog telni egy kis időbe. Mellesleg ameddig áll a munka rajzolni fogunk!* Mondja neki, amit aztán a két nap alatt be is vált. Papírra kisebb nagyobb boltíveket terveznek le. Ezek szerkesztésének a menetét igyekszik el is magyarázni. Mire eljön a harmadik nap, már minden bizonnyal készen állnak majd a tervek.*
- Na kezdjünk neki barkácsolni!* Adja ki az utasítást Elg. A segédeknek meg a boltív téglák hordását adja ki parancsba. Azok a téglák pont úgy lettek elkészítve, hogy boltívet lehessen belőlük rakni. Ha átlagos téglával készülne, akkor sokkal többre lenne szükség, meg még meg is kéne vágni néhányat. Így viszont erre nincs is szükség. Az első sablont Elg Droggal együtt készíti el. A félkör boltív a legstabilabb, ezért olyat fognak készíteni. A sablonokra fogják majd rápakolni a téglákat, majd mikor megköt az egész, akkor eltávolítják majd azt. Sablonok lényegében félbe vágott henger szeletek. Percíz és fáradságos munkába kerül elkészíteni őket. Ezért osztja fel az építész részekre az egész műveletet. Kimérik és mindhez levágják a faanyagot. Aztán maguk csendességében össze ütik őket. Mivel egyet közösen megcsinálnak, így már nyugodtan egyedül is engedi dolgozni Droggot. Ha minden igaz, akkor talán estére el is készül vagy 8-10 ezekből. Így már másnap hozzá is kezdhetnek a tényleges kőműves munkához.*
* A törp felvillanyozódik amikor Elg előlépteti. Örül is ennek a félvér, mert a lelkes munkás a jó munkás. Bizalmára rá is szolgál Drogg, ugyanis igen hamar felveszi Elgroon ritmusát. Ez meg is látszódik a munka tempójukon. Viszonylag hamar elkészül az a fal. Jöhet a kötés. Elg mindent elmagyaráz, amire Droggnak akad kérdése.*
- Nem kell ide semmi más csak víz. A mész jól beég.*
Ezt is letudják és Elg kiadja szünetnek a következő két napot. Persze azért a falat kijárnak ellenőrizni. Mondjuk Droggnak akadnak most is észrevételei, de Elg rögvest elmagyaráz neki mindent.*
- Éppen csinálhatnánk, de nem fogjuk. Hosszú és kemény napok vannak mögöttünk. Az izmoknak pihennie kell. Ha túlerőltetjük magunkat, abból semmi jó nem származik. A boltívhez majd szükség lesz fa munkára is, ami bele fog telni egy kis időbe. Mellesleg ameddig áll a munka rajzolni fogunk!* Mondja neki, amit aztán a két nap alatt be is vált. Papírra kisebb nagyobb boltíveket terveznek le. Ezek szerkesztésének a menetét igyekszik el is magyarázni. Mire eljön a harmadik nap, már minden bizonnyal készen állnak majd a tervek.*
- Na kezdjünk neki barkácsolni!* Adja ki az utasítást Elg. A segédeknek meg a boltív téglák hordását adja ki parancsba. Azok a téglák pont úgy lettek elkészítve, hogy boltívet lehessen belőlük rakni. Ha átlagos téglával készülne, akkor sokkal többre lenne szükség, meg még meg is kéne vágni néhányat. Így viszont erre nincs is szükség. Az első sablont Elg Droggal együtt készíti el. A félkör boltív a legstabilabb, ezért olyat fognak készíteni. A sablonokra fogják majd rápakolni a téglákat, majd mikor megköt az egész, akkor eltávolítják majd azt. Sablonok lényegében félbe vágott henger szeletek. Percíz és fáradságos munkába kerül elkészíteni őket. Ezért osztja fel az építész részekre az egész műveletet. Kimérik és mindhez levágják a faanyagot. Aztán maguk csendességében össze ütik őket. Mivel egyet közösen megcsinálnak, így már nyugodtan egyedül is engedi dolgozni Droggot. Ha minden igaz, akkor talán estére el is készül vagy 8-10 ezekből. Így már másnap hozzá is kezdhetnek a tényleges kőműves munkához.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-14 22:12:27
Üzenet elküldve: 2020-04-14 22:12:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor és Kócos//
*Xurra és Balarick története tele van homályos, elmosódott, kihagyásos részekkel. Nem egy csinos borítójú könyvbe írták cirádás betűstílussal, sokkal inkább, nos, valami ragadós-homokos masszába véste fel valaki egy bottal. Olyasvalaki, aki nem volt a következetes történetív nagy rajongója, viszont elég erős volt ahhoz, hogy a szaggatott szavakból font események kiállják az élet és idő próbáit. Az alkimista gondolatai között visszhangzik Hinia meglátása: évekkel ezelőtt.*
- Csakugyan? *csodálkozik Balarick is hangosan, és összeráncolt homloka ismét árulója annak, ahogyan őszinte erőfeszítéssel megpróbálja időrendbe rakni azt a pár fontosabb eseményt, ami történt vele akkoriban. Nem sok, nem sok. Bezzeg ő nem firkálta tele a falakat a nevével, nem hurcolt magával levágott kezeket, és még ki tudja mi minden felnőtt szemmel veszélyes kalandot nem élt át, amit bezzeg a szurtos kislány egyetlen délelőtt alatt már véghezvitt. Balarick észre sem veszi, de elmosolyodik. Pillanatnyi múlandóság, mint tavaszi szélben a felhők árnyéktánca a mezőn. Egy lélegzetvétellel később már csak a férfi szája sarkában egy árnyék, majd egy pislogás múlva még annyi se. Csönd telepszik közéjük, a láda komor terhek őrzőjeként várakozik térdénél. Hinia odatelepszik mellé a földre, és végre megnyitja a vaspántok rejtette szelencét. Balarick felkelhetne mellőle, de nem teszi. Annyira jó a nő testmelegében, vidámságban, gyógynövényes aromájában ülni, hogy az illem elcsitul, és egy egészen aprócska önző élvezet kandikál ki mellkasa mélyének komor bugyrából. Meglepően túl kellemes itt ücsörögni ahhoz, hogy csak úgy hirtelen feltápászkodjon.
Szerencsére a ruharendszerezésre terelődik a figyelem, Hinia mélyen beletúr a textilek közé. Előtte nagy levegőt vesz, mint a tengerfövénytől alig méterekkel beljebb kedvtelésből búvárkodók, és tudatos figyelemmel kezdi el egyik vagy másik irányba rakosgatni a ruhákat. Balarick is figyel. Hiniát. Szeretné elraktározni ezt a levegővételt, ezt a lelkes mozdulatot azokra a napokra, amikor borús az ég, és későn kel fel a nap. Mintegy mellékes segítségképpen kifelé fordítja tenyereit, jelezve, hogy oda is lehet halmozni dolgokat, mert ő aztán nem fog "kötényke" és "mötényke" között különbséget látni, ha szinkronban magyarázzák mindkét fülébe, akkor se. Már azt hitte, megússza Xurra ügyét ennyivel, de ismét alulbecsülte a női szívek űrtartalmát. Morcosan felsóhajt a vádakra.*
- Hinia, tudod, hogy nem vagyok egy szent. Senkinek sem vagyok a megmentője vagy a pártfogója, én nem... ~vagyok apa~ nem tudom pontosan mi történt. *Megvonná vállát, de valami súlyos és láthatatlan rajta ül, így erre képtelen.*
- Talán csak irigylem. Csak el akarom lesni a titkát. Megfigyelni. Milyen is lehet az, ha valaki minden érzésének enged.
*Egészen halkan fejezi be, megköszörülné torkát, de a súlyos és láthatatlan dolog lecsorgott válláról, és most torkára simította hideg kezét. Balarick nem szól, nem mozdul, ahogy a csapdába ejtett vad is meglapul utolsó ötletként. Persze korántsem könnyű úgy meglapulni, hogy a csábítás gazdája mélyen a szemébe néz. Azokba a pocsolyaszínű szemekbe, amiknek sem a színében, sem az elfesen metszett alakjában ő maga sosem talált semmi olyat, amit érdemes lehet hosszan nézni. Lenyeli a szájában összegyűlt nyálat, és csak reméli, hogy nem következik újabb kérdés az egész Xurra-ügyről. Azt még ő maga sem érti, és sosem nyílt meg könnyen, hogy effélékről beszéljen bárkivel is.
De Hinia más. Ő tudja, mikor elég a kérdésekből. Folytatja a pakolás, ruhákat rakva ide meg oda, majd talán az elhangzott szavaktól, talán csak a buzgóságtól megbillen, és Balarick combján támaszkodik meg. Azzal még semmi baj se lenne, csak láthatóan másik keze is támaszt keres, nehogy egy előrefelé bukásban a fejét is beverje a ládába, de a mozdulatban megtalált ingatag halomnyi limlom biztosan nem jelent majd támaszt. Balarick időben mozdul, és a Hiniára zúduló megannyi dolgot megpróbálja karjával hárítani, úgy, hogy közben nem engedi előrebukni a nőt. Többé-kevésbé sikerül kivitelezni az elgondolást, de mindez már túl sok mozdulat ahhoz, hogy egyensúlya kibírja, így guggolásból egy suta oldalra vetődés lesz. Ha sikerül fordulnia, akkor csak Hinia derekára vagy háta mögé zuttyan, őrá meg a teljes garnitúra lom. Ha nem ilyen szerencsés, akkor egy sokkal intimebb pózban sikerül majd megállapodnia valahogy félig támaszkodva, térdével a lány combjai közt. Nyilván nem kis csörömpölést keltenek ezzel, de a tudálékos hangocska váratlan felcsendülése okozza csak igazán a meglepődést.
Balarick csak nyög egy aprót, amolyan "mikor máskor" attitűddel, és ezúttal hagyja, hadd hallják morgó sóhaját a figyelő fülek, azzal lassan összeszedi magát egy kulturáltabb helyzetbe. Tekintete Hiniát figyeli, de megkíméli az ostoba kérdéstől, miszerint jól van-e. Miért ne lenne? Nem egy megrakott könyvespolcot rántott magukra. Talán a védelmező mozdulat is túlzás volt. De a reflexek nem kérnek előre engedélyt, inkább az utólagos bocsánatkérés benyújtásában jeleskednek.
Mindez csak addig tart, amíg az öklendezés hangjára fel nem figyel. Akkor ugyanis ugyanaz az áruló ösztön ismét bekapcsol, és a nyurga alkimista szokatlan ügyességgel és eleganciával pattan fel Hinia mellől, egyetlen pillanatnyi hezitálás nélkül. Aggódással vegyes szigor csendül hangjából, amikor máris Xurra mellett térdel.*
- Mit csináltál? Megint felettél valamit?
*Tekintete gyors állapotfelmérést tart a hányástócsa és a kislány pofija között. Ért a mérgekhez, a varangynedvnek pedig nagyon is jellegzetes szaga van. Foga közt szűr egy káromkodást.*
- A szemedbe nem ment, ugye? *Azzal máris kisöpri a kislány fürtjeit annak homlokából és nyomokat keres az arcon.*
*Xurra és Balarick története tele van homályos, elmosódott, kihagyásos részekkel. Nem egy csinos borítójú könyvbe írták cirádás betűstílussal, sokkal inkább, nos, valami ragadós-homokos masszába véste fel valaki egy bottal. Olyasvalaki, aki nem volt a következetes történetív nagy rajongója, viszont elég erős volt ahhoz, hogy a szaggatott szavakból font események kiállják az élet és idő próbáit. Az alkimista gondolatai között visszhangzik Hinia meglátása: évekkel ezelőtt.*
- Csakugyan? *csodálkozik Balarick is hangosan, és összeráncolt homloka ismét árulója annak, ahogyan őszinte erőfeszítéssel megpróbálja időrendbe rakni azt a pár fontosabb eseményt, ami történt vele akkoriban. Nem sok, nem sok. Bezzeg ő nem firkálta tele a falakat a nevével, nem hurcolt magával levágott kezeket, és még ki tudja mi minden felnőtt szemmel veszélyes kalandot nem élt át, amit bezzeg a szurtos kislány egyetlen délelőtt alatt már véghezvitt. Balarick észre sem veszi, de elmosolyodik. Pillanatnyi múlandóság, mint tavaszi szélben a felhők árnyéktánca a mezőn. Egy lélegzetvétellel később már csak a férfi szája sarkában egy árnyék, majd egy pislogás múlva még annyi se. Csönd telepszik közéjük, a láda komor terhek őrzőjeként várakozik térdénél. Hinia odatelepszik mellé a földre, és végre megnyitja a vaspántok rejtette szelencét. Balarick felkelhetne mellőle, de nem teszi. Annyira jó a nő testmelegében, vidámságban, gyógynövényes aromájában ülni, hogy az illem elcsitul, és egy egészen aprócska önző élvezet kandikál ki mellkasa mélyének komor bugyrából. Meglepően túl kellemes itt ücsörögni ahhoz, hogy csak úgy hirtelen feltápászkodjon.
Szerencsére a ruharendszerezésre terelődik a figyelem, Hinia mélyen beletúr a textilek közé. Előtte nagy levegőt vesz, mint a tengerfövénytől alig méterekkel beljebb kedvtelésből búvárkodók, és tudatos figyelemmel kezdi el egyik vagy másik irányba rakosgatni a ruhákat. Balarick is figyel. Hiniát. Szeretné elraktározni ezt a levegővételt, ezt a lelkes mozdulatot azokra a napokra, amikor borús az ég, és későn kel fel a nap. Mintegy mellékes segítségképpen kifelé fordítja tenyereit, jelezve, hogy oda is lehet halmozni dolgokat, mert ő aztán nem fog "kötényke" és "mötényke" között különbséget látni, ha szinkronban magyarázzák mindkét fülébe, akkor se. Már azt hitte, megússza Xurra ügyét ennyivel, de ismét alulbecsülte a női szívek űrtartalmát. Morcosan felsóhajt a vádakra.*
- Hinia, tudod, hogy nem vagyok egy szent. Senkinek sem vagyok a megmentője vagy a pártfogója, én nem... ~vagyok apa~ nem tudom pontosan mi történt. *Megvonná vállát, de valami súlyos és láthatatlan rajta ül, így erre képtelen.*
- Talán csak irigylem. Csak el akarom lesni a titkát. Megfigyelni. Milyen is lehet az, ha valaki minden érzésének enged.
*Egészen halkan fejezi be, megköszörülné torkát, de a súlyos és láthatatlan dolog lecsorgott válláról, és most torkára simította hideg kezét. Balarick nem szól, nem mozdul, ahogy a csapdába ejtett vad is meglapul utolsó ötletként. Persze korántsem könnyű úgy meglapulni, hogy a csábítás gazdája mélyen a szemébe néz. Azokba a pocsolyaszínű szemekbe, amiknek sem a színében, sem az elfesen metszett alakjában ő maga sosem talált semmi olyat, amit érdemes lehet hosszan nézni. Lenyeli a szájában összegyűlt nyálat, és csak reméli, hogy nem következik újabb kérdés az egész Xurra-ügyről. Azt még ő maga sem érti, és sosem nyílt meg könnyen, hogy effélékről beszéljen bárkivel is.
De Hinia más. Ő tudja, mikor elég a kérdésekből. Folytatja a pakolás, ruhákat rakva ide meg oda, majd talán az elhangzott szavaktól, talán csak a buzgóságtól megbillen, és Balarick combján támaszkodik meg. Azzal még semmi baj se lenne, csak láthatóan másik keze is támaszt keres, nehogy egy előrefelé bukásban a fejét is beverje a ládába, de a mozdulatban megtalált ingatag halomnyi limlom biztosan nem jelent majd támaszt. Balarick időben mozdul, és a Hiniára zúduló megannyi dolgot megpróbálja karjával hárítani, úgy, hogy közben nem engedi előrebukni a nőt. Többé-kevésbé sikerül kivitelezni az elgondolást, de mindez már túl sok mozdulat ahhoz, hogy egyensúlya kibírja, így guggolásból egy suta oldalra vetődés lesz. Ha sikerül fordulnia, akkor csak Hinia derekára vagy háta mögé zuttyan, őrá meg a teljes garnitúra lom. Ha nem ilyen szerencsés, akkor egy sokkal intimebb pózban sikerül majd megállapodnia valahogy félig támaszkodva, térdével a lány combjai közt. Nyilván nem kis csörömpölést keltenek ezzel, de a tudálékos hangocska váratlan felcsendülése okozza csak igazán a meglepődést.
Balarick csak nyög egy aprót, amolyan "mikor máskor" attitűddel, és ezúttal hagyja, hadd hallják morgó sóhaját a figyelő fülek, azzal lassan összeszedi magát egy kulturáltabb helyzetbe. Tekintete Hiniát figyeli, de megkíméli az ostoba kérdéstől, miszerint jól van-e. Miért ne lenne? Nem egy megrakott könyvespolcot rántott magukra. Talán a védelmező mozdulat is túlzás volt. De a reflexek nem kérnek előre engedélyt, inkább az utólagos bocsánatkérés benyújtásában jeleskednek.
Mindez csak addig tart, amíg az öklendezés hangjára fel nem figyel. Akkor ugyanis ugyanaz az áruló ösztön ismét bekapcsol, és a nyurga alkimista szokatlan ügyességgel és eleganciával pattan fel Hinia mellől, egyetlen pillanatnyi hezitálás nélkül. Aggódással vegyes szigor csendül hangjából, amikor máris Xurra mellett térdel.*
- Mit csináltál? Megint felettél valamit?
*Tekintete gyors állapotfelmérést tart a hányástócsa és a kislány pofija között. Ért a mérgekhez, a varangynedvnek pedig nagyon is jellegzetes szaga van. Foga közt szűr egy káromkodást.*
- A szemedbe nem ment, ugye? *Azzal máris kisöpri a kislány fürtjeit annak homlokából és nyomokat keres az arcon.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:52:27
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:52:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*A megbeszélés és az előléptetése lelkesebbé teszi a mai napra, de ettől még nem tervezi többnek tartani magát. Annyi változott csupán, hogy elnyerte Elg bizalmát, ami jól jön ha a fizetéséért jön a főnökhöz. Az eligazítás után munkához látnak mindannyian, a segédmunkások a rájuk kiosztott feladatokkal bajlódnak, míg Drogg és a főnöke az építés rejtelmeibe vetik magukat. A munka üteme mondhatni tökéletes, hisz Drogg hamar felzárkózik Elg sebességéhez, így rengeteg időt spórolnak meg. Alig telik el másfél hat amire végeznek a mester szerinti első feladataikkal. Ekkor Elg újra kupaktanácskozást tart, jó eséllyel, új részével ismerkedhet meg a feladatainak. *
- Figyelek főnök. Az jó de ha meszet vízzel érintünk nem lesz az kicsit veszélyes? Habarcs nem kéne a kövek közé vagy az a vékony réteg amit felvittünk elég? De ha ez így jó akkor jó.
*Szó nélkül öltözködik át a vastagabb holmiba, bár a saját kesztyűje elég nyűgálló. Hisz a kovács apjától kapta őket. Figyelve Elg utasításait és mozdulatait egy másik falon tevékenykedik, betartva a félelf biztonsági észrevételeit is. Amint nekiesnek, a munkának a rejtély hamar megoldódik. A vizes felületnél a fal átmegy viperába és köpködni kezd. Ezen reakció veszélyesebb, mint amilyen viccesnek tűnhet kívülről. Gyorsan ugyan, de szervezetten halad hisz minél vizesebb a fal, annál több felől köpköd adott ideig. Miközben köpköd és füstöl a fal, lassan a végére érnek. Fent leül kicsit pihenni, hisz ez a könnyűnek látszó feladat minden energiáját kiszívta, de szerencsére a ruházat megvédte a sérülésektől. Elg szavai, ami a munka végét jelentik sokat dob a lelkesedésén, viszont a férfi tovább beszél, amire csak bólogatni tud egy ideig.*
- Tehát most ez a rész késsz. De mi lenne, ha a következő munkafázis egyes részfeladatait, amikhez nem kell oda lemenni az elkövetkező két napban megcsinálnánk? Az hogy ne tegyünk semmit, csak mert pufog és mérgez a fal gőze, nem ok hogy ne haladjunk más szakaszokkal. De ha pihenünk akkor pihenünk, viszont jobb ellenőrizni az állapotokat minden nap.
*Bármely opció is történik meg, legrosszabb esetben is két nap múlva folytatják a munkájukat, addig napi többszöri séta vár rájuk a gödörhöz. Ezt az időt Drogg szerint el lehetne tölteni hasznosan is, de ha nem lesz munka, akkor sem fog könnyezni. De már várja az új tanulási lehetőségeket.*
*A megbeszélés és az előléptetése lelkesebbé teszi a mai napra, de ettől még nem tervezi többnek tartani magát. Annyi változott csupán, hogy elnyerte Elg bizalmát, ami jól jön ha a fizetéséért jön a főnökhöz. Az eligazítás után munkához látnak mindannyian, a segédmunkások a rájuk kiosztott feladatokkal bajlódnak, míg Drogg és a főnöke az építés rejtelmeibe vetik magukat. A munka üteme mondhatni tökéletes, hisz Drogg hamar felzárkózik Elg sebességéhez, így rengeteg időt spórolnak meg. Alig telik el másfél hat amire végeznek a mester szerinti első feladataikkal. Ekkor Elg újra kupaktanácskozást tart, jó eséllyel, új részével ismerkedhet meg a feladatainak. *
- Figyelek főnök. Az jó de ha meszet vízzel érintünk nem lesz az kicsit veszélyes? Habarcs nem kéne a kövek közé vagy az a vékony réteg amit felvittünk elég? De ha ez így jó akkor jó.
*Szó nélkül öltözködik át a vastagabb holmiba, bár a saját kesztyűje elég nyűgálló. Hisz a kovács apjától kapta őket. Figyelve Elg utasításait és mozdulatait egy másik falon tevékenykedik, betartva a félelf biztonsági észrevételeit is. Amint nekiesnek, a munkának a rejtély hamar megoldódik. A vizes felületnél a fal átmegy viperába és köpködni kezd. Ezen reakció veszélyesebb, mint amilyen viccesnek tűnhet kívülről. Gyorsan ugyan, de szervezetten halad hisz minél vizesebb a fal, annál több felől köpköd adott ideig. Miközben köpköd és füstöl a fal, lassan a végére érnek. Fent leül kicsit pihenni, hisz ez a könnyűnek látszó feladat minden energiáját kiszívta, de szerencsére a ruházat megvédte a sérülésektől. Elg szavai, ami a munka végét jelentik sokat dob a lelkesedésén, viszont a férfi tovább beszél, amire csak bólogatni tud egy ideig.*
- Tehát most ez a rész késsz. De mi lenne, ha a következő munkafázis egyes részfeladatait, amikhez nem kell oda lemenni az elkövetkező két napban megcsinálnánk? Az hogy ne tegyünk semmit, csak mert pufog és mérgez a fal gőze, nem ok hogy ne haladjunk más szakaszokkal. De ha pihenünk akkor pihenünk, viszont jobb ellenőrizni az állapotokat minden nap.
*Bármely opció is történik meg, legrosszabb esetben is két nap múlva folytatják a munkájukat, addig napi többszöri séta vár rájuk a gödörhöz. Ezt az időt Drogg szerint el lehetne tölteni hasznosan is, de ha nem lesz munka, akkor sem fog könnyezni. De már várja az új tanulási lehetőségeket.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:48:00
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:48:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Örül neki, hogy a törp viccesnek találja a kijelentését. A kijelentésére, úgy tűnik, hogy kicsit meglepődik Drogg, de aztán leesik neki, hogy mi a szitu.*
- Helyes.* Böki oda, de az étel most jobban leköti, mint, hogy ezt beszéljék meg. Az étkezés utáni pihenés még édesebb, de nem tarthat örökké. Az érkező munkások miután megkapták az utasításokat mind a kettejüktől neki is kezdenek dolgozni, ahogyan ők maguk is. A falazást innentől ketten végzik, amíg a munkások ellátják őket anyaggal. Ketten faragják és ketten is rakják. Ha elkészült egy sor, akkor beszórják mészporral és rakják rá a következő sort. Beletelik vagy másfél hat, mire elérik azt a magasságot, ami szükséges. Ekkor lép a falazás a következő fázisba. Magához is hívja Elgroon Droggot, hogy még egyszer átvegyék a teendőket.*
- Na jól figyelj! Most befejezzük ezt a falat! Belocsoljuk vízzel, így a közzé tett mészpor szinte beég majd. Viszont ez veszélyes, szóval fel kell öltöznünk!* Már pár nappal korábban szerzett ehhez néhány viseletes ruhát, meg egy kendőt az arcuk elé.*
- Készen állsz kölyök?* Kérdezi tréfálkozva a törpétől. Ha minden rendben, akkor kis edényekkel kezdik el locsolgatni a falat. Nem kell sok víz, viszont mindenűt érnie kell a falat. Amint vizet kap majd, elkezd füstölni meg köpködni a fal. Furcsa és félelmetes látván. Amint készen vannak a locsolással int Elg, hogy ideje lelépni.*
- Máról végeztünk! Holnap sem fogunk dolgozni, mivel idő kell, amíg bedolgozza magát a mész. Addig ennek a falnak a közelébe se lehet jönni! Világos!?* Ezzel vége is. Elindul vissza a Sellőházba. Ő maga azért majd még estefelé kijön megszemlélni meg másnap is többször. Ha Drogg vele tart azt szívesen veszi majd. Ha eltelt ez a két nap, akkor újra folytatódik majd a munka a következő fázisa. Az pedig a boltív lesz.*
* Örül neki, hogy a törp viccesnek találja a kijelentését. A kijelentésére, úgy tűnik, hogy kicsit meglepődik Drogg, de aztán leesik neki, hogy mi a szitu.*
- Helyes.* Böki oda, de az étel most jobban leköti, mint, hogy ezt beszéljék meg. Az étkezés utáni pihenés még édesebb, de nem tarthat örökké. Az érkező munkások miután megkapták az utasításokat mind a kettejüktől neki is kezdenek dolgozni, ahogyan ők maguk is. A falazást innentől ketten végzik, amíg a munkások ellátják őket anyaggal. Ketten faragják és ketten is rakják. Ha elkészült egy sor, akkor beszórják mészporral és rakják rá a következő sort. Beletelik vagy másfél hat, mire elérik azt a magasságot, ami szükséges. Ekkor lép a falazás a következő fázisba. Magához is hívja Elgroon Droggot, hogy még egyszer átvegyék a teendőket.*
- Na jól figyelj! Most befejezzük ezt a falat! Belocsoljuk vízzel, így a közzé tett mészpor szinte beég majd. Viszont ez veszélyes, szóval fel kell öltöznünk!* Már pár nappal korábban szerzett ehhez néhány viseletes ruhát, meg egy kendőt az arcuk elé.*
- Készen állsz kölyök?* Kérdezi tréfálkozva a törpétől. Ha minden rendben, akkor kis edényekkel kezdik el locsolgatni a falat. Nem kell sok víz, viszont mindenűt érnie kell a falat. Amint vizet kap majd, elkezd füstölni meg köpködni a fal. Furcsa és félelmetes látván. Amint készen vannak a locsolással int Elg, hogy ideje lelépni.*
- Máról végeztünk! Holnap sem fogunk dolgozni, mivel idő kell, amíg bedolgozza magát a mész. Addig ennek a falnak a közelébe se lehet jönni! Világos!?* Ezzel vége is. Elindul vissza a Sellőházba. Ő maga azért majd még estefelé kijön megszemlélni meg másnap is többször. Ha Drogg vele tart azt szívesen veszi majd. Ha eltelt ez a két nap, akkor újra folytatódik majd a munka a következő fázisa. Az pedig a boltív lesz.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-11 09:53:18
Üzenet elküldve: 2020-04-11 09:53:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Elg humoros fenyegetőzése nevetésre készteti, majd bólogatva törli le a kicsorduló könnyeit. Miközben ebédelni kezd visszatér a főnöke is. Miközben csatlakozott az evéshez beszélgetésbe kezdtek. Amikor kiejti a száján hogy már nem munkás, először zavarba jön Drogg hisz legjobb tudomása szerint nem tett semmit amiért kirúghatnák. De Elg hamar tisztázza a helyzetet és a törpe megnyugszik és érdeklődve néz a főnökére.*
- Jó étvágyat. Hogy mi van? Értem és köszönöm a bizalmat, igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Az jó ha többen vagyunk, gyorsabban haladunk az építéssel. Nem mintha a fizikai munka olyan nehéz lenne. De a falazás jobban érdekel.
*A főétel után Elg érdekes reakciót produkált, de Droggnak egyet kell értenie a főnökével, az édesség tényleg remekre sikeredett. Ezt nehezen tudná vitatni. A pihenés szóra meglepődik, de van benne igazság. Amíg Elg szunyókál addig Drogg kavicsokat rak egymásra elfoglalva magát míg megérkezik a két munkás. Amint megérkeznek Elg ismét belelendült az új munkások kioktatásába, ahogy megtudja ítélni kicsit sem lekezelően, de határozottan. Az új alkalmazottak is csak bólogatnak és igyekeznek nem a főnök útjába kerülni. Drogg jót szórakozik a helyzeten, de ő is figyel Elg szavaira. Majd végre ismét munkába lendülnek, ami most hogy többen vannak sokkal jobban fog haladni. Drogg minden utasítást komolyan kezel. De előtte ha a főnöke nem tette meg kiosztja a két munkásnak a feladatokat.*
- Te fogod a téglákat hordani, ott a talicska használd hozzá azt. *A másikra néz és eltöpreng.*
- Te fogj két vödröt és a közeli kútból kezd el feltölteni az üresen álló két hordót vízzel. Ha ezzel végeztél akkor két vödör vizet hozz le nekünk is. Illetve ezzel kezd mert nem állhat a munka. Ha végeztél adom a további utasítást is. Azért nem kell megijedni nem vagyok hajcsár, de szeretném ha stabilan és folyamatosan tudnánk dolgozni. Köszönöm előre is.
*Ezek után végre minden figyelmét a falazás felé fordította.*
*Elg humoros fenyegetőzése nevetésre készteti, majd bólogatva törli le a kicsorduló könnyeit. Miközben ebédelni kezd visszatér a főnöke is. Miközben csatlakozott az evéshez beszélgetésbe kezdtek. Amikor kiejti a száján hogy már nem munkás, először zavarba jön Drogg hisz legjobb tudomása szerint nem tett semmit amiért kirúghatnák. De Elg hamar tisztázza a helyzetet és a törpe megnyugszik és érdeklődve néz a főnökére.*
- Jó étvágyat. Hogy mi van? Értem és köszönöm a bizalmat, igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Az jó ha többen vagyunk, gyorsabban haladunk az építéssel. Nem mintha a fizikai munka olyan nehéz lenne. De a falazás jobban érdekel.
*A főétel után Elg érdekes reakciót produkált, de Droggnak egyet kell értenie a főnökével, az édesség tényleg remekre sikeredett. Ezt nehezen tudná vitatni. A pihenés szóra meglepődik, de van benne igazság. Amíg Elg szunyókál addig Drogg kavicsokat rak egymásra elfoglalva magát míg megérkezik a két munkás. Amint megérkeznek Elg ismét belelendült az új munkások kioktatásába, ahogy megtudja ítélni kicsit sem lekezelően, de határozottan. Az új alkalmazottak is csak bólogatnak és igyekeznek nem a főnök útjába kerülni. Drogg jót szórakozik a helyzeten, de ő is figyel Elg szavaira. Majd végre ismét munkába lendülnek, ami most hogy többen vannak sokkal jobban fog haladni. Drogg minden utasítást komolyan kezel. De előtte ha a főnöke nem tette meg kiosztja a két munkásnak a feladatokat.*
- Te fogod a téglákat hordani, ott a talicska használd hozzá azt. *A másikra néz és eltöpreng.*
- Te fogj két vödröt és a közeli kútból kezd el feltölteni az üresen álló két hordót vízzel. Ha ezzel végeztél akkor két vödör vizet hozz le nekünk is. Illetve ezzel kezd mert nem állhat a munka. Ha végeztél adom a további utasítást is. Azért nem kell megijedni nem vagyok hajcsár, de szeretném ha stabilan és folyamatosan tudnánk dolgozni. Köszönöm előre is.
*Ezek után végre minden figyelmét a falazás felé fordította.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-04-10 19:40:31
Üzenet elküldve: 2020-04-10 19:40:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
- Az a tudás jól jön most. Mire ezt a házat felhúzzuk már kész profi leszel.* Biztatja Elg, mivel fontos, hogy munkása kellően motivált legyen. A törmeléknél, hagyja, hogy össze szedegesse a törpe, ha akarja. Végül is szabad kezet adott neki ilyen téren nem is olyan régen.*
- Ahogy gondolod.* Hagyja rá, mert végül is igaza van. Egészen jól haladnak a válaszfallal is, amikor megérkezik az ebéd és megtartják a szünetet. Mielőtt Elg félrevonulna az őrrel válaszol Drogg megjegyzésére.*
- Ha megeszed az összeset, akkor jobban jársz elkezdesz szaladni, mert bizony téged foglak megenni.* Viccelődik vele aztán magára hagyja. Miután letárgyalta, amit kellet csatlakozik az eszegető munkáshoz.*
- Jó étvágyat!* Szól oda és maga elé veszi az ételes edényt, hogy a tányérjára szedjen jó pár finom szaftos húsdarabot, meg egy kis körítést. savanyúnak néhány uborkát tesz oda magának. Aztán jóízűen neki lát. Közben közli a jó híreket.*
- Mostantól nem vagy többé munkás. Gratulálok! Előléptetést kapsz tőlem. Immáron segéd vagy. Még a mai nap folyamán érkezik két munkás. A nehéz munkákat ők fogják végezni. Mi ketten meg falazunk. Na mit szólsz hozzá?* Kérdezi két falat között. Ha legyűrték a főételt és előkerül a desszert, akkor Elg szinte sírva fakad.*
- Hát létezik ennél gyönyörűbb és finomabb alkotás a világon?* A desszert majdnem egy orgazmussal ér fel most neki. Simogatja torkát és becézgeti a nyelvét. Ezt is elköltve szerez egy pohár sört és aztán szépen hátradőlve elfogyasztja.*
- Na most pihenünk, amíg megérkezik a friss munkaerő. Aztán alámerülünk a munkába.* Adja ki a tervet. Talán még szunyókál is egy keveset az érkezésig. Ha aztán megérkeztek a munkások lejátssza velük is azt, amit reggel Droggal. Mindent megmutat meg elmagyaráz, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Utána újra elkezdenek majd dolgozni.*
- Az a tudás jól jön most. Mire ezt a házat felhúzzuk már kész profi leszel.* Biztatja Elg, mivel fontos, hogy munkása kellően motivált legyen. A törmeléknél, hagyja, hogy össze szedegesse a törpe, ha akarja. Végül is szabad kezet adott neki ilyen téren nem is olyan régen.*
- Ahogy gondolod.* Hagyja rá, mert végül is igaza van. Egészen jól haladnak a válaszfallal is, amikor megérkezik az ebéd és megtartják a szünetet. Mielőtt Elg félrevonulna az őrrel válaszol Drogg megjegyzésére.*
- Ha megeszed az összeset, akkor jobban jársz elkezdesz szaladni, mert bizony téged foglak megenni.* Viccelődik vele aztán magára hagyja. Miután letárgyalta, amit kellet csatlakozik az eszegető munkáshoz.*
- Jó étvágyat!* Szól oda és maga elé veszi az ételes edényt, hogy a tányérjára szedjen jó pár finom szaftos húsdarabot, meg egy kis körítést. savanyúnak néhány uborkát tesz oda magának. Aztán jóízűen neki lát. Közben közli a jó híreket.*
- Mostantól nem vagy többé munkás. Gratulálok! Előléptetést kapsz tőlem. Immáron segéd vagy. Még a mai nap folyamán érkezik két munkás. A nehéz munkákat ők fogják végezni. Mi ketten meg falazunk. Na mit szólsz hozzá?* Kérdezi két falat között. Ha legyűrték a főételt és előkerül a desszert, akkor Elg szinte sírva fakad.*
- Hát létezik ennél gyönyörűbb és finomabb alkotás a világon?* A desszert majdnem egy orgazmussal ér fel most neki. Simogatja torkát és becézgeti a nyelvét. Ezt is elköltve szerez egy pohár sört és aztán szépen hátradőlve elfogyasztja.*
- Na most pihenünk, amíg megérkezik a friss munkaerő. Aztán alámerülünk a munkába.* Adja ki a tervet. Talán még szunyókál is egy keveset az érkezésig. Ha aztán megérkeztek a munkások lejátssza velük is azt, amit reggel Droggal. Mindent megmutat meg elmagyaráz, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Utána újra elkezdenek majd dolgozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820