Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

560. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-24 19:40:18
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*A lakáshoz érve óvatosan nyitja ki a kulccsal az ajtót, belépve, hevenyészett mozdulattal csukja be maga mögött, majd körbenéz.*
- Üdv, itthon! *Mondja az üres és egérrágta falaknak. Most is patkányszag van bent, mint mindig. A sarokba fektetett szalmával töltött ágyat senki sem lopta el, nem akarnak pormérgezésben megdögleni. A szögön ott lóg a kabátja is, azt felkanyarítja a vállára, korábban nyitva hagyta az ablakot ezért hűvös van. Egyéb bútora nincs, minek? Soha nem tartózkodik néhány óránál többet itt, azt is csak alvással tölti. A szalmazsák mellett gondos rendben összekészített pergamenlapok, mert olvasni viszont mindennél jobban szeret. Már fogalma sincs, hogy honnan szerezte őket, talán valaki kihajította a szemétbe, s ő megtalálta, nem tudja, de nem is érdekli. A lebilincselő történetek előtalálásának módja sohasem fontos, csak maga a történet. Kényelmesen helyezkedik el, persze előbb azért bezárja az ajtót, soha nem lehet tudni, itt még a falakat is ellopják. Hátára fekszik, egyik kezét tarkója alá téve, s kereszt betett lábbal veszi fel a pergamenlapokat, hogy belemerüljön, amíg nem alkonyodik. A világítótoronyhoz a legjobb naplementekor kinézni, elmerülni abban, ahogy megfesti a tájat, ahogy a zúgolódó víz habjai megtörnek a távoli vérvörös vászon előtt. A történet egyszerű, egy kalandorról szól, aki az örök igazság forrását keresi, végül megtalálja azt, egy fa törzsét kopogtató harkály képében. A mondanivalóig még nem jutott el, vagy egy lap, ami különösen tetszik neki. Abban a kalandor önmagára ismer, s célt talál rég elvesztett életének. Ismét azt olvassa, többször egymás után, majd halk sóhajjal teszi maga mellé, s inkább a plafon gerendáin végigfutó pókokat nézi. Laposan az ajtó felé pillant, ma még nem csúsztatott be senki "üzenetet", úgy látszik a kiéhezett kikötői polgárok élete, jelenleg rendes mederben zajlik. Nem bánja. Inkább rövidke pihenője után feltápászkodik és a torony felé indul.*


559. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-23 20:00:12
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Összébb húzza magán az inget, kezdenek egyre hűvösebbek lenni a nappalok és az éjszakák is. A lakásán hagyta kabátját, elvileg csak néhány órára ugrott el, aztán egy nap lett belőle. Bár való igaz, hogy sohasem tudja megfelelően kiszámítani, lehetne felkészültebb. Óvatosan tekint körbe a móló környékén, nem egy harcedzett harcos, aki bármikor bárhogyan meg tudná védeni magát. Az alkata jó persze, de nem a verekedésre. Nem lát semmi feltűnőt, így bátrabban indul neki, s hamarosan már mögötte magasodik a Sellő kívülről is impozáns épülete. Azon gondolkodik, hogy egyszer majd venne magának egy lovat, persze rögtön szomorkásan felnevet a gondolatra. Új nadrágra és ingre sincs pénze, ezen kívül egy szakadt van, talán a lakás valamelyik sarkába hajítva. Csak legyint a gondolatra, a ruha pont másodlagos. Az almával persze eltelt egy darabig, nem eszik mostanában túl sokat, nincsenek túl nagy igényei. Erre gyomra hatalmas kordulása azonnal rácáfol, görcsösen szorítja rá két kezét. ~ Bár lenne otthon valami harapnivaló. ~ Persze zsebében őrizgeti elrejtve azt az összeget, amit kapott. De az másra kell. Elhessegeti a gondolatokat, akkor talán nem mardossa az éhség, majd otthon iszik rá vizet, úgyis mindjárt odaér. A faháznak nevezett tákolmányok előtt megáll, s ismét körbenéz. Sehol egy kuncsaft, pedig jól jönne a pénz. Talán alszik egyet, aztán kimegy a világítótoronyhoz. Ott mindig jól érzi magát, ott úgy érzi, hogy a lelke is szabad.*


558. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-01 13:18:42
 ÚJ
>Egrad Nolerad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Úgy tűnik, nem szerencsés időpontban érkezett, már ami a hallgatózást illeti. Semmi olyan téma nem jut a fülébe, ami felkelti az érdeklődését, úgyhogy mikor elfogy a bor (lassan fogy, mert tényleg borzalmas), szedi a sátorfáját és tovább áll.*

Nem céltalanul lődörögni érkezett, ezért az utcán járva nyitva tartja a szemét és a fülét is, hátha akad meghallani, meglátni való. Aki keres, az talál, mondta mindig, és a mondás ma is igaunak bizonyul. Hamar felfigyel három zsoldosforma alakra, akik egy eresz alatt ücsörögve beszélgetnek. Nem tűnnek dologtalannak, inkább várnak. Egrad nem szívbajos melléjük telepedni, egy mosolyogva megbiccentett fejjel tudva le az üdvözlést. Azok sem izgulják túl a találkozást, csak egy-két szemöldök ugrik kicsit magasabbra.*
-Mi kéne? *Az érdeklődés sem agresszív, éppen csak képben szeretne lenni a másik, mire fel a közeledés.*
-Zsoldos vagyok, munka nélkül. Jó vagyok dolgok innen oda juttatásában. Tudok vigyázni magamra meg másra is. *Egrad tömören és rutinosan vázolja fel szakmai kompetenciáit, vagy legalábbis azokat, amelyek a jelenlegi boldogulását segítik elő. A három férfi most már nagyobb érdeklődéssel méri végig. Aki eddig beszélt, most is az szólal meg.*
-A mi kenyerünkből pedig nem eszel, vagyunk rá elegen *Mondja barátságosan, aztán széles mozdulatot tesz.* -Viszont itt most keletje van a magadfajtának. A Patkányokat javaslom, ők mindig szívesen látják az új harcost a soraikba.
-Köszönöm, lehet, hogy próbát teszek velük *Egrad búcsút int és tovább áll.*

A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.07 22:05:44, a következő indokkal:
Jáktéri jelek pótlása/javítása.



557. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-10-01 00:04:00
 ÚJ
>Egrad Nolerad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Házak, utcai árusok, emberek, sötételfek, meg a többi szerzet. Egyik sem olyan fontos, mint a szilárd talaj a lába alatt, veszi észre mosolyogva. Hiába, aki szárazföldi patkány, az, ha meg is szokja a nagy vízen utazást, bizony csak a szilárd talajon érzi magát biztonságban. Meg persze a dagadó erszény biztonsága. Meg a jól informáltság biztonsága. Ezek mind fontos dolgok, így mentében is érdeklődve nézelődik, bele-belehallgat az utcai hangokba. ~Lesz minek utána járni~, dönti el, de most még fontosabb dolga van, amit mindenek előtt intéznie kell.*


556. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-19 17:01:19
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Átvonulóban//

* Lassan megérkeznek. Nem kell sietniük és a beszélgetéssel röpül az idő. Jó hangulatban érkeznek meg. Ám fontos néhány szót vesztegetni az úton történtekre is.*
-Nem, semmi gond a véleményeddel. Mint már mondtam, én is így gondolom. Wegtoren egy nagyon békés, nyugodt nagyváros, ami nyüzsög az élettől. És Leshának is igaza van, sokkal melegebb van, mint erre felé.
De orkoknak nem való az az élet. Nekem túl unalmas volt. Miután hátra hagytam a családomat és a sötételfek zsarnokságát, azt gondoltam, egyik hely olyan, mint a másik. Ott is szükség van erős harcosokra. A törvények nélküli város mítosza vonzott.
Ennyi az egész. Nem szeretem a pirtianesieket és a Wegtorenből valókat.
* Gyanakvó tekintettel méregeti az alacsonyabbik lányt, miközben ezt mondja. Érdekli nagyon, hogy vajon hogyan reagál rá. Mit szűr le magában és mit árul el a testbeszéde. Noha a beszéd alatt enyhén kisimuló arcvonásai arról árulkodnak, hogy kezd megbarátkozni Zammiriával.*
-Pedig egy úri hölgynek a legfontosabb erénye, hogy töretlenül vidám. Mások a fél karjukat odaadnák érte, hogy ilyen nagyszerű aura vegye őket körbe.
* Még mindig nem sejtve, hogy talán újabb fájdalmas pontra lép csak boldoggá akarta tenni az óriás kisasszonyt azzal, hogy nagyzolva magas társadalmi osztály neveltetését passzította a természetes mivoltához
Ám az ellentét az erdő említésében valóban érdekes. És keserű szájízzel vonja le Wagzal a maga következtetését.*
-Úgy látszik, te sokkal sikeresebb voltál. Ezek szerint egyszerűen csak meddő próbálkozás törzseket keresni a fák között. Vajon hol vadászhatnak?
* Száz szónak is egy a vége. Csak elértek ide és az orkunk utolsóként köszön.*
-Üdv! Egy kis borravaló, ha elfogadod.
* Orkunk 10 aranyat csúsztat Mesélő (Nyíl) kezébe. *


555. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-18 20:13:09
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Átvonulóban//

*Nem kerüli el a figyelmét Wazgal rosszallása Wegtoren említése – vagy inkább saját szavaival való lefestése – után. Nehéz eldöntenie, pontosan mi áll mögötte, vajon egy újabb súrlódás kettejük között, vagy csak a várost nem kedveli. Szavai nem árulnak el erről semmit, ezért úgy dönt, békítőn rákérdez.*
- Valami rosszat mondtam?
*Lesha legalább nyíltan megvallja ellenérzéseit, amin elmosolyodik.*
- Hát igaz, de azért az esték nagyon kellemesek.
*S nyilván egy magafajta mélységi inkább éjszakai életet szeret élni. Fél szemét a hímen tartja, vajon kiül-e valamilyen fintor az arcára. Nem mondott sok konkrétumot, inkább amolyan véleményt, abban pedig nyugodtan eltérhetnek.
Aztán végre valamiben egészen jól egyetértenek Wazgallal, méghozzá szavak nélkül.
Csendes érdeklődéssel hallgatja társai elbeszélését az úton, közben jegyzi és a maga módján értelmezi azokat. Emellett igyekszik szedni a lábait, hogy lépést tartson magas és még magasabb kísérőjével, amit igen nehéz elegánsan megoldani.
Ha jobban belegondol, neki is Wazgal az első ork, akivel itt találkozik. Bár szintén azt gondolta, inkább a városon kívül élnek. Mivel Lesha reagál rá, jobbnak látja inkább hallgatni tovább ebben a témában. Egy apró mosolyt fojt el a hím udvarló szavain, szerencsére épp nem neki címzi azokat, így valószínűleg nem látja.*
- Hogy mondod?
*Szalad fel viszont a szemöldöke, mikor Lesha a barlangról mesél.*
- Hogyhogy meghaltál volna? Olyan súlyosan megsérültél?
*Hangjában érezni némi aggódást. Egyelőre nem kezdte el feszegetni a sok érdekes titkot, hogy ne legyen hangulatromboló vagy gyanakvást keltő, de ezen a kijelentésen modortalanság lenne csak úgy túllépni.
A beszámolók után pedig biccent, majd egy rövid összegzést tesz együttérző hangon.*
- Mindkettőtöknek sok viszontagságot és magányt kellett megélnie. De hátha itt a Kikötőben megfordul a szerencsétek. Kezdve a ma estével.
*Zárja mondandóját egy apró mosollyal.
Nagyon mélyre még nem jutnak az érintett témákban, mert megérkeznek úti céljukhoz, s különben is jobb az ilyet alkoholban vagy egyéb szerekben oldott hangulatban tenni. Összeszorítja a száját, balját szájához emeli, és halkan köhint, hogy elnyomja, elrejtse feltörni készülő nevetését Lesha szórakoztatóan gyermeki kezdeményezését látva.*
- Szép estét!
*Köszönti az őrt lágyan azzal a mosollyal, amit Wazgal is kapott tőle találkozásukkor. Remélhetőleg tőle nem széket kap. Legalábbis nem olyat, ami repül. Szerencsére nem váratják őket sokáig a nyirkos időben, tárt karokkal fogadja őket a Sellőház minden kényelme.*


554. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-18 13:25:49
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Átvonulóban//

*Lesha hegyvidéki teremtmény lévén nem biztos, hogy vágyna Wegtorenbe. Neki már az artheniori hőmérséklet is melegebb, mint amihez szokott. Nem véletlenül nem ölti magára még palástját a szemerkélő, esti eső ellenére sem.*
- Tűz városa. Fúh, biztos nagyon szép, de én alighanem megsülnék ott.
*Lesha tekintete bepárásodik, de nem a száműzetésének az emlékeitől (azoknak a véresebb részleteit régen elásta tudata mélyére, hogy ne roppanjon össze a súlyuk alatt, és még egy ideig ott is maradnak azok az emlékek), hanem Zammiria és Wagzal együtt érzőn biztató szavaitól.*
- Köszönöm! Nagyon cukik vagytok! Én csak megyek, ahova Gurgothaar és Barmadhúr kísér. Még nem kaptam elismerést, azért mert vidám vagyok. Nálunk, óriáséknál valahogy ez nem szokás.
*Mosolyog derűsen a mélységi lányra és az agyaras daliára.
A törzsében, a Szikla Farkasokban, általában negatív előjellel kezelték eme tulajdonságát. Hiszen egy törzsfő lányaként komolyságot, felsőbbrendű eleganciát, engedelmességet és a hagyományokkal szembeni állhatatosságot vártak el tőle. Olyan apától, mint Taron törzsfő, akinek a gúny neve a Rátarti, és olyan anyától, aki törzsükben az asszonyok között az első, és minden kétséget kizáróan megilletné a Szigorú előnév, talán nem meglepő, hogy ilyen nevelést kapott, kis húgával Kalisával együtt. Zaxdor, az egykori testőrparancsnok, neveléséről már nem is beszélve, akivel szorosabb kapcsolatot ápolt szüleihez képest, egyfajta mesteri barát viszonyt, akit miatta és Eron miatt száműztek, mert nem tudta megóvni az óriás lány erényét.
A termetes virágszál nem veszi észre újdonsült útitársai somolygós összenézését, hogy vajon majd mit fog szólni ahhoz a Sellőházhoz, hát majd kiderül, hogyan reagál, azt még maga a Barlangok Asszonya sem tudhatja előre.
Lesha figyelmesen hallgatja az ork harcost, aki a kikötőbe érkezéséről és az utána elkövetkezőkről mesél.*
- Az erdőben éltél és törzset kerestél magadnak? Érdekes.
*Az óriás lánynak is feltűnik a párhuzam és némi ellentmondás is a saját sorsához képest.*
- Én meg az erdő mélyére menekültem a törzsem elől, de nem voltam sokáig egymagam. Találtam egy barlangot, ahol pedig a mesterem, Zaxdor, talált rám. Ha az istenek nem vezetik oda meghaltam volna. Pár hata a lázongó városban elváltak útjaink. Aztán ide vezetett az utam hozzátok.
*Elhallgatva továbbra is kedvesen mosolyog karolós hármasuk jobb széléről. Ragyogóbarna szemeit egy feltűnő házra emeli. Kirí a többi közül. Egy szép patinás épület, melynek ajtaja előtt egy nagydarab testőrféle is áll, de ilyen távolról is érzékelhető, hogy Wagzal és Lesha méreteihez képest, eltörpül. Ahogy útitársai a házhoz vezetik, Leshának is leesik, hogy alighanem ez lehet az a Sellőház, ami rendben is van, mert háznak ház, de sellőt, azt egy darabot sem lát, de még csak egy arra hajazó cégért sem. Az óriás lány könnyen túllendül a dolgon, és rájellemzően ráköszön az ajtóban álló őrfélére.*
- Szia! Hát, te jót állsz itt? Mi a neved? Ez a Sellőház?
*Az ajtónálló férfi karba font kezekkel, nagy morcosan áll. A váratlan kedélyes leszólításra meglepetten méri végig a szendvics triót. Látható rajtuk, hogy nem ágról szakadt társaság. A hamuszínű lány ad a megjelenésére, hiszen már a köpenye megkötésével is hosszan elbíbelődött. Az ork dalián is látszik, hogy nem az árokpartról érkezett, nincstelenek nem szoktak talpig páncélban megjelenni. Ennyi pedig éppen elég is az ajtónállónak, hogy egyet morranva beengedje őket.*

A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.18 13:41:14


553. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-15 17:41:03
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Átvonulóban//

* Halk hümmögés hallatszik a testőr szájából a Tűz Városának bemutatásakor. Arcán is megjelennek az ellenérzés jelei, ám nem fejti ki nézeteit bővebben, csupán pár mondatot mond Zammiria után.*
-Az ilyen kedves és békés lány igazán otthonának érezné azt a várost, ebben egészen biztos vagyok.
* Hangja is szilárd bizonyosságot sugall. De é külső megfigyelőként nehezen tudnám kitalálni, hogy egy pirtianesi katona, aki szakított családjával és addigi életével honnan merítheti ezt a magabiztosságot.
Annyi biztos, hogy igen gyakran övezi őt ez a hit saját magában és tudásában, legyen az szó a kocsmai verekedés során használt tárgyakról vagy egyszerre két hölgy felkarolásakor a sellőkhöz való átkísérés végett. Ahogy így átgondoltam, idáig szinte mindent ezzel a magabiztossággal csinált. Akár félre repül az a szék, akár nem. A hite önmagában megingathatatlan volt.
Ő sem fedi fel a következő szórakozóhely titkát, játékosan összenéz a sötételf lánnyal. És hagyja, hogy a Lesha maga tapasztalja ki az élet érdekes részleteit.*
-Én körülbelül két hónapja érkeztem tengeren. Utána az erdőben járkáltam és vadásztam, hogy egy ork törzset találjak magamnak. Szabadabb életre vágytam, de úgy látszik alaposan megritkította a katonaság erre felé a fajomat. Nem futottam bele egybe se.
* Sajnos az ártalmatlannak tűnő kérdés igen rosszul sült el és elfújta a jókedvet. Az óriás szomorú lett és mindketten együtt éreznek vele. Lelkesen bólogat a mélységi szavaira.*
-Igen, az ilyen üde virágszálak mindig fontosak a világnak. Nézd inkább úgy, hogy a Sorsnak már most könnyen megmondható, hogy mi célja volt vele.
A vidámságot, amit a környezetedre árasztasz ki akarta ragadni a kis közösségedből, hogy megossza azokkal a népekkel is, akik a hétköznapok kellemetlenségei miatt már nem mondhatják sajátjuknak.
* Ha tudná az első gondolatokat, akkor Wagzal is úgy döntene, hogy a hercegnő besorolás tökéletes még ebben a helyzetben is. Nem érdeklik őt most sem a törvények. A kedvességgel és az őszinte naivsággal pont olyan nagy darab hősnőnk, mintha egy királykisasszony most lépett volna ki a mesék világából.
Arról meg halvány gyanúja sincs, hogy a szabó milyen munkában gondolná őt belevonni.*



552. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-15 09:47:47
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Átvonulóban//

*Lágyan elmosolyodik Lesha kérdésén.*
- A Tűz Városa. Csupa élet és fény. Nem olyan maszatos és nyirkos, mint ez a kikötő. Szerintem tetszene neked.
*Halkan kuncog az óriás nőstény ártatlan lelkesedésén, s kíváncsian várja, mit fog szólni a Sellőház ledér erkölcseihez, ha szembesül velük. A tengert ő is csak néhány hete látta először, de ennek nem adhat hangot. A megbízásra vonatkozóan bólint.*
- Rendben.

*Csendes, néha szemerkélős este borul a Kikötőre. Ilyenkor a legtöbb földi lélek a száraz, meleg odúk után vágyódik, egy pohár ital és ropogó tűz mellé. Mégis egy különös trió bukkan elő a Rókalyukból. Egy lelkes óriás nő a maga 8 láb magasságával, egy kissé sebesült, páncélba öltözött ork harcos a még mindig nem szégyellnivaló 7 lábjával és a 6 lábat sem elérő, mellettük törékeny, sötét szárnyú lepkének tűnő mélységi, akit - némi túlzással - ránézésre egy hátlapogatással is agyon tudnának nyomni. Amellett, hogy megfontolásra ingerlő, egy kicsit tán komikus is sajátos triójuk.
Zammiria sandán az elvonuló Sevlarnra les a csuklya árnyékából, de inkább kíváncsiságból, mint gyanakvással fordul oda, ahogy mindenki más felé is. Aztán, ahogy eltűnik a látóteréből, a figyelme újra társaié lesz. Észreveszi hát, hogy Lesha mennyire feszeng a kilétére vonatkozó kérdésen, mi több, egészen más arcát mutatja egy rövid ideig. Ettől érdekessé válik a szemében, még jobban, mint eddig. A hangulatváltás is figyelemreméltó, a feléjük reppenő mosolyt viszonozza, és bátorítón válaszol.*
- Aki ilyen adottságokkal bír, és ilyen üdítően vidám természetű, biztosan mindig megtalálja a helyét a világban.
*Talán éppen az ő oldalán, de ezt már nem teszi hozzá. Előbb még jobban meg akarja ismerni. Wazgal legutóbb még magázta őt, amivel talán akkori hűvösségét akarta kifejezni, de célja, hogy ezen változtasson, ezért most őrá pillant melegen.*
- Ezt biztosan újdonsült testőrünk is megerősítheti.
*Mivel érdeklik az apró részletek az ő esetében is, nem kerüli el a figyelmét, milyen éberen őrködik mellettük, alátámasztva foglalkozásának valódiságát. Nincs kétsége afelől, hogy az ő "barátságát" is tudná hasznosítani.*


551. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-15 01:47:21
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Átvonulóban//

- Wegtoren? Az milyen hely?
*Kérdez vissza, a hangzatos név hallatán
Leshának a legkisebb mértékben sem tűnik fel, hogy új ismeretségi körének két tagja között bármiféle feszültség, vagy tusakodó pillantásváltás lett volna. A maga részéről, az ork harcossal való ütközetét megmosolyogtató emlékként raktározza el púpos kobakjában.
A Sellőház mivoltának virágnyelven való körülírása Zammiriának és Wagzalnak is költőire sikeredett. Szóval, Lesha lelkesedése és kíváncsisága a hely iránt csak tovább fokozódik.*
- Jaj, de csudi, akkor a tengerpartra megyünk, ahol még egzotikus különlegességek is vannak. Biztos, nem hiszitek el, de a tengert is csak ma láttam először.
*Önti szavakba fárasztó naivitással lelkesedését, és az ő fantáziája is meglódul; szinte már látja maga előtt, ahogy a csillagos égbolt alatt pancsolnak a tengerben. Legjobb tanítómester az élet, és lehet, hogy a termetes virágszál tudatlanul naiv, de gyorsan tanul, és Barmadhúr óvja lépteit.*
- Remek! Nem sürgős, majd alkalomadtán sort kerítünk rá.
*Feleli vidáman a prémpalástja megvarrására. A kacsintást nem tudja mire vélni, de kedves mosolya, a kocsma tompa fényeiben, most egy vigyorgásnak is elmenne.
A dicsőséges agyaras harcos figyelemre méltó igyekezettel egyensúlyozik a manírosan hamvas szépség és a szeleburdin termetes virágszál viselt dolgai között.
A kricsmi előtt várakozó óriás lány, kezében szeretett lándzsájával ácsorog. Az ajtón kilépő sötételf és ork párosra rámosolyog, majd besorol melléjük. A páncélos ork ekkor, balról belé karol, amit már Lesha is észrevesz, mire nemes egyszerűséggel Wagzalra mosolyog. Bájosan bizarr szendvicsük, így összeáll, és halad keresztül a lakónegyeden. Az ork harcos sétájuk közben az óriás lány kiléte felől érdeklődik.
A számkivetett hősnőnknek eltűnik a mosolya, és a szemei is csak tompán csillognak maga elé. Kevesek láthatták, így Leshát. Ezt még nem kérdezték tőle. Nem is tudja, hogy mit feleljen. Rannak és Myunak könnyedén ellocsogott törzséről és Zaxdorról pár dolgot, amire mestere mindig kikelt magából, hogy túlságosan óvatlanul viselkedik, és minden vadidegent örökbe fogad. Erre a kérdésre azonban, nem csak ezért esik nehezére felelni. Hiszen nagyon is szeret locsogni, és úgy kell magát mindig emlékeztetni, hogy legyen óvatosabb. Erre a kérdésre nem tudja, mit mondjon, hiszen a száműzetés nem foglalkozás. Csak azt tudná elmondani, hogy ki volt, és azt, hogy már miért nem az aki. Ez azonban nem vidám téma, és az óriás lány nem az a fajta, aki erőt merítve önmagából kigúnyolja nyomorát.*
~ Most mit válaszoljak? Én vagyok a törzsfő kitagadott lánya, akit elűzött a törzse? A mindenit neki. Aztán, majd jön a kérdés, hogy miért. Barlangok Asszonyára! ~
*Lesha arcának vonásai ridegebbé válnak, mintha anyja, Nira, szigorú vonásai elevenednének meg. Talán, csak Zaxdor előtt nevezte magát egyszer annak ami, amikor az óriás régi szokás szerint 'leúrnőzte'. Mire Lesha dühös bánatában számkivetett szajhának nevezte magát. Nagyot sóhajt és eldönti, hogy kimondja.*
- Én a törzséből száműzött senki vagyok, a kietlen utak vándora.
*Hangja fagyos szigorral cseng, a kedélyes csicsergésnek nyoma sincs. Szemei fagyvirágosan csillannak, de mikor oldalra pillant Wagzalra és Zammiriára, akkor már ismét ragyogóbarna szemekkel teszi.*
- Nincs foglakozásom. Egyszer gondoltam rá, hogy milyen lenne a városi őrség tagjának lenni, de ez minden.
*Lassan közeledhetnek ahhoz a Sellőházhoz, mert egyre több nem szomjas matrózt látni szállingózni a környéken.*

A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.15 01:58:54


550. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-14 02:58:34
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Átvonulóban//

* Még odabent az öltözködés közben az óriás nevetése betölti a teret. És ez végre csökkenti orkunk feszültségét. És miután újra a megfelelő kézben van a lándzsa, már egész rendben lévőnek tűnnek a dolgok.
És egy félreértésre is gyors pont kerül. A Sellőház nem egy fürdő és főként nem a névadók mutogatására szolgál. Noha más fajta sellők valóban léteznek ott. Megannyi egzotikus különlegességgel.
Miközben a sötételf még öltözködik és társnője már az ajtón kívül ácsorog, az áruló félúton megáll kettejük között. Kicsit engedve az előre rohanónak, de kellő türelemmel viseltetve a készülődő felé is.
Így könnyedén kiválaszthatja az oldalt és az utcára lépve másik kezével belekarol Leshába is. Mellkasa a büszkeségtől tagad és feszül rajta a pikkelyvért. Egy ismeretlen alak ekkor egy szó nélkül elhalad mellettük, egyenesen a Rumos Rókalyukba (Sevlar). Lekicsinylő nézést kap a testőrtől. Valamiért nem tetszik neki a képe.
Miközben amaz belép az épületbe, ők megindulnak újabb állomáshelyük felé. És egyiküknek a közeljövőben kilátásban lévő munka pottyant le az égből. Nem tűnik nagy feladatnak, de mégis olcsóbb valamit megjavítani, mint újat venni.*
-Lehet lemaradtam valamiről, de te mivel is foglalkozol, Lesha? Alig tudok rólad valamit.
* Aki esetleg szembe jön velük, jobbnak látja tisztes távolból kerülni egy vasba öntött orkot egy óriás asszonnyal és a mindig veszélyes sötételfeket.
Ám veszélyérzetét hősünknek ez nem hallgatja el. Ébren figyel, hiszen a támadás nem csak fegyverrel történhet. Alaposan felméri a közelükbe merészkedőket, hogy vajon nem-e tolvajok. A kezét eltörné bármelyiknek, ha próbálkozna...*



549. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-13 09:18:47
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //

//Grawok Hifeti //

*Somolyog a férfi rövidebb becenevén.*
- Ez nem úgy hangzik, mint egy morranás? Vagy mint a macskadorombolás? Gondolom, attól függően, hogy férfi vagy nő szólít meg.
*A Zammin kicsit elhúzza a száját.*
- Ha lehetne, akkor legyen inkább Zam.
*A kihívó méregetést fel nem véve sandán pillant oldalra.*
- Te férfiakról akarsz méretet venni?
*Már megint az ő fehérneműje kerül terítékre, ezen szintén somolyog.*
- Nem mondtam, hogy a széle csipkés. A színét pedig találd ki! Lehet két tipped az alapra és kettő a csipkére. Ha eltalálod, elárulom… ha nem... akkor titok marad.
*Szélesedik a mosolya.
Kár, hogy gondolatait nem osztja meg vele a hím, akkor egyszerűen rámutatna, hogy korábban elmondta, férfi felsőruházatban utazik, nem női alsóneműben.
Az ő igényeihez mérten nem elég lassan érnek úti céljukhoz, még alig tudott valamit kiszedni kísérőjéből, azt is nagyrészt az első pillanatokban árulta el magáról. Amint megpillantja a Vérkertet, a léptei lassulni kezdenek, a tekintete alaposan bejárja a tájat, amennyit lát belőle. Azt gondolta, nem tudja, hova tartanak, de a Vérkertről már természetesen hallott, és úgy sejti, ez lehet az a hely. Annyira lelassítja lépteit, hogy végül a bejárat közelében megáll és kihúzza a kezét, ha nem ütközik komolyabb ellenállásba.*
- Elég régen járhattál itt...
*Fordul szembe a hímmel. Most ő issza magába a rezdüléseit. Közben megfordul a fejében néhány dolog.*
- Amikor Tündérkertet említettél, nem gondoltam, hogy idejövünk. Nem vagyok benne biztos, hogy itt van még, akit keresel. Elég... borongós hangulat uralkodik itt. És nagy a mocsok.
*Kunkorodik felfelé a szája széle, és szemkontaktust tartva fél lépéssel közelebb húzódik.*
- Biztosan be akarsz menni?
*Sejthető, hogy igenlő válasz esetén sem indulna rögtön, volna még mondanivalója.*


548. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-13 01:00:34
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


// Második szál //

//Zammiria Rykoven//

* A figyelmetlenség csak az oka, de másodjára elárulja a teljes nevét. Amit ritkán szokott megtenni. Ám ez most nem túl érdekes a számára. Hiszen a leány megnyugszik a jobban kimondható név hallatán.*
-A legtöbben csak Grnek becéznek, de mivel a Hifeti a családnevem, ezért jobb szeretem a Grawokot. Vagy annak valamely módosulását.
És én szólíthatlak Zaminak, ha nem vagyok túl tolakodó?
* A váratlan ismerkedés közepette nem nagyon ügyel a tegeződő és magázódó formákra, ezért elkezdi kavarni, kutyulni. És ezzel úgy tűnik, összezavarja újdonsült ismerősét.*
-Én szívesen eltanulom tőled, hogyan lehet ilyen helyzetekben méretet venni. *néz le kihívóan társasága derekára és alaposan felméri a terepet, mit lehet szabad szemmel látni* Szóval csipkés a széle. És milyen színű?
* Nagyon érdekesnek érezte a bizonyítékot arra, hogy Zammiria alsó ruházatát varrónők készítették. És már készen állt, hogy további információkból újabb fontos dologra jöhet rá.*
~ De miért fogalmaz úgy, hogy csipkés a széle, ezért gondolja azt, hogy tényleg varrónők készítették? Ez megint az egy falu két fodrász esete? Nem magának készítette?~
* Elgondolkodik ezen, de egy szakmabeli esetén ezen a területen nehezen tudja elképzelni, hogy tényleg egymásnak dolgoznának kölcsönösen. Valószínűleg egy boltban megtetszett neki és megvette. És nem kell mögé többet látni.
Egymásba karolva lassan elérnek a helyre, melyet jóval északabbra rettegve emlegetnek.*
-Régen jártam a Tündérkertben. Talán már nem is emlékeznek rám. Te mit gondolsz, a tündéreknek milyen az arcmemóriájuk?
Nelltől tanultam meg anno olvasni.
* Gondosan tanulmányozni próbálja a nő arcát az éjszakai utcán. Sokat elárulhat a helyhez fűződő kapcsolatáról.*



547. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-12 23:56:48
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //

//Grawok Hifeti //

- Áh, így mindjárt más.
*Simul ki az arca a kijavított név hallatán. Ez már kevésbé hallatszik nyelvtörőnek.*
- A Grawokot vagy a Hifetit használjam?
*Enged felszínre egy apró mosolyt.
Egy kicsit összezavarja, hogy a férfi magázódásra vált, de talán ezt érzi természetesnek, és a kezdeti közvetlenség meglepettségének tudható be. Ő maga pedig a simulékonyság szobrának állhatna modellt, ha lenne művész, aki ezt képes lenne tetten érni, így hát alkalmazkodik az új helyzethez. Bár egy ideig könnyedén el lehet lavírozni úgy, hogy ne derüljön ki, tegeződik vagy magázódik.*
- Miért ne készíthetné nő is a férfiruhákat?
*Kérdez vissza.
A szörnyvadászattal kapcsolatos kérdés végül nem hangzik el, másképp alakulnak az események. Nyílt ellenállást ugyan nem, de némi bizonytalan húzódozást érezni rajta, mikor belekarolnak. Vagyis inkább ő karol Hifetibe, ha onnan nézzük. Nem mintha ez általában ellenére lenne, vagy akár néhány szívdobbanással később nem békélne meg vele, hiszen a jobbját túszul adva a férfi baloldalára került, ahová szeretett volna. De valahogy furcsa ez az egész szituáció. Bizonyára az zavarja, hogy érzi, nem ő irányít. Általában ujjai alatt szokta érezni a finom pókfonalakat, melyeken terelget másokat, persze sok alkalmazkodással, mégis magabiztosságot érezve. Megszokta, hogy logikus sorba teszi az eseményeket és rátapint az összefüggésekre, de Hifeti rettentően összezavarja, ezért egy lépéssel mögötte kullog. Inkább érzi hullámok között hányódónak magát, és nem tetszik neki ez az érzés. Igyekszik hát úrrá lenni rajta, hogy újra tudjon összpontosítani. Különben tényleg bele fog sétálni valamiféle csapdába. Na meg úgy egyébként nem tudná hozni a formáját és a kis játékait.
Ha még nem lenne elég, Hifeti újabb meglepetést okoz rámenősen huncut fantáziájával az alsóneműk körül. Itt merül fel benne a gyanú, hogy éppen saját másával találkozott, csak hím kivitelben. Az ő reszortja hasonló zavarba ejtő témákat boncolgatni, és megzavarni az állóvizet céljai számára. Ettől a felismeréstől hirtelen megvilágosodik minden, és elégedett mosolyra görbül a szája. Mert ha ezzel megfejtette a helyzetet, úgy pontosan tudja, mire számítson, és hogyan terelje abba az irányba, amelybe szeretné. Még a vállát is kihúzza, egész tartása magabiztosabbá válik, és most először elkuncogja magát.*
- Hátha még méretvétel alapján is készülne...
*Kontráz rá egyből, amint magára talál. Csak a szeme sarkából figyeli Hifetit, nem akar túl gyorsan túl bizalmaskodó lenni. A másik eléggé rámenősnek tűnik így elsőre, ezért az ő szerepe a visszafogás. Önmagában a vélt megfejtés nem nyugtatja meg egészen, hiszen lehet, hogy céllal talált rá a másik, és most egy ismeretlen helyre viszi, amiről egyelőre inkább nem vallja be, hogy nem járt még ott. Ki tudja, hová vinné el helyette, ha megtudná?*
- Na de nehezen tudnám elképzelni, hogy finom, csipkés fehérneművel dolgozzon egy férfikéz. Úgy gondolom, ezt tényleg varrónők készítik. Magam sem szoktam alsónadrágot készíteni. Sem javítani.
*Itt oldalra pillant a férfira egy szerény mosollyal.*
- De felsőruházat terén nyugodtan forduljon hozzám!

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 00:46:26


546. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-12 22:45:52
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


// Második szál //

//Zammiria Rykoven//

* Az ismeretlen leány elvéti a nevét és gondolkodás nélkül kijavítja hősünk. Nehogy rögzüljön és később ki se lehessen törölni.*
-Nem, nem! Hifeti. Grawok Hifeti.
* A férfi úgy gondol magára, mint aki délcegen áll a sötét éjszakában és a megnyugtató magabiztosság szobrát épp az egyik szobrász igyekszik megalkotni a látványától megihletülten. És most még az a benyomása, hogy ez hatott is váratlan társaságára. A fajra jellemző az óvatosság, hiszen a mélységiek körében általános a vélekedés, hogy a megfontolatlan viselkedés a gyengék sajátja. De nem tanúsít különösebben nagy ellenállást a sétára való invitálásra, ezért a gondolkodási idő nem nyúlik túl az illem határain.*
-Nem is tudtam, hogy az Ön szakmájában vannak nők. Azt hittem koedukáltak.
* Lehet ez Zammiria ellenállását fogja kiváltani, de reményeivel ellentétben nem engedi el jobbját a kézfogás után sem, hanem baljával becsúszik alá és csak akkor kúszik le az ujjakról a Hifeti fiú keze, mikor másikkal már belekarolt. Ám ha nem ellenkezik, akkor így indulnak meg a Vérkert irányába.*
-Vajon a varrónők között is vannak férfiak? Tudom, hogy illetlenség, de izgatja a képzeletemet, hogy milyen lenne, mikor a magácskán lévő bugyit egy pasi készítette el.
Nem mondom, hogy eretnek meg soha semmilyen körülmények között... De van egy érdekes bája egy férfi alsógatyájának, ha azt egy szabó hölgy... Vagy hogy szokták mondani? Szabónő varrta?
* Hangjából érezhető, hogy nem szívesen terelné el másra a témát, mint beszélgetőtársa bugyijáról és arról a pasiról, aki azt készítette.*



545. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-12 22:25:41
 ÚJ
>Sevlarn Vesoat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A dokkokhoz képest a Lakónegyed kifejezetten csendes. A matrózok szitkozódásait és dokkmunkások kiáltásait itt a helyi asszonyok cseveje váltja fel.
A halszag itt már alig érezhető, helyét a csatornaszag veszi át. Egy-egy sarkon látni lehet egy kuncsaftokra váró árust, lengén öltözött hölgyet, vagy egy kéregetőt.
Egy koldus örömmel útbaigazítja Sevlarnt a Rumos Rókalyukhoz, miután kap tőle pár aranyat.
Már kezd bealkonyulni, amikor szűk utcák között haladva a távolból egy ivós nóta és kiáltozás üti meg a fülét, így tudja, hogy jó felé tart, és hamarosan meg is látja a keresett épületet.
A külseje alapján azt gondolná az ember, hogy ez a fogadó lehetett a Kikötő egyik első épülete.
Ajtaja előtt egy háromfős csoport áll, látszólag valami fontos beszélgetésbe merülve, amit rögtön abbahagynak ahogy Sevlarn elhalad mellettük, és belép a helyiségbe.*



544. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-12 14:06:38
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //

//Grawok Hifeti //

*Feszülten várakozik, de nem túl sokáig. Ugrópókra nem számított, így ösztönösen hátrébb lép, és meglepett arccal végignézi, ahogy az idegen akrobatikus mutatványa véget ér a földön. Amikor a másik lepődik meg az ő jelenlététől, igen hamar megered a nyelve, és kérés nélkül is magyarázatot ad szokatlan érkezésére. Zammiria zavartan pislant egyet, de ekkor már egészen ura önmagának, így felveszi szerepét és a csuklyát ekkor hajtja hátra. Még mindig meglepett arcot vág.*
- Oh, értem.
*Feleli lágyan, elrejtve belső feszültségét. Halvány mosolyt ölt.*
- Hát ritkán potyognak hozzád hasonlók az égből, de semmi gond. Ha annyira ijedős lennék, nem járnék kint ilyenkor.
*Puhán, de nem túl erőtlenül szorítja meg Hifeti kezét, és bal szemöldökét megemeli a bemutatkozást hallva. Ennyi információt általában tíz percig tart kideríteni egy beszélgetés kezdetén, nem számított rá, hogy tíz másodpercben hallani fogja. Főleg, hogy fajtársai meglehetősen zárkózottak szoktak lenni. Emiatt már önmagában gyanús az invitálás egy olyan alaktól, aki az előbb még rejtőzködött odafent. De szépen sorjában veszi a dolgokat, míg eldönti, belesétáljon-e egy esetleges kelepcébe.*
- Grifeti?
*Kérdez vissza bizonytalanul.*
- Én Zammiria vagyok és szabóként dolgozom.
*Jobb, ha egyelőre ennyiben maradnak. A szemkontaktus igen szuggesztív a mosollyal és keze fogva tartásával együtt, ami adhat egyfajta magyarázatot a nyíltságra, ám még nem ereszti el a lehetőséget, hogy az őt követő kreált egy indokot, amivel elcsalhatja valahová. Ha esetleg nem is kereste őt eddig konkrétan a hím, most már egymagában áll vele szemben a sötét és kihalt utcán, ami óva inti a könnyelműségtől.
Végül gyorsan hozza meg a döntését. Ha fondorlatos kelepce, akkor szeretné tudni, hogy kik állítják neki. Ha rögtönzött lányrablási kísérlet, azt majd valahogy kezeli. Ha pedig a felszín közeli viszonyban áll a méllyel, akkor sincs különösebb oka elutasítani egy kis sétát, és megvizsgálni, ki pottyant az ölébe.*
- Nos... tulajdonképpen kellemes az este…
*Feleli megfontoltan. Nem akar hirtelen túl magabiztossá válni.*
- És egyébként is errefelé tartottam.
*Feltehetően felszabadul a keze, amint elindulnak, hiszen kézfogásban átellenes kezek érik egymást, amikkel nem lehet kényelmesen sétálni, csak szorosabb közelségben. Márpedig Zammiria ezt nem hagyná. Hifeti baloldalára helyezkedik akkor is, ha ehhez át kell ballagnia.*
- Szóval ismert szörnyvadász?
*Ölt egy nyugodtabb mosolyt, ha megkapja az igényelt távolságot és nem történik semmi nyugtalanító.*
- Ezek szerint, ha a helyieket megkérdezem, mesélni fognak rólad?


543. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-12 01:28:24
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


// Második szál //

//Zammiria Rykoven//

* Nem egy a Kikötőt uraló Patkányok csapatát fedezi fel a Hifeti fiú az alatta bekanyarodó és nem messze egy ház előtt megálló kompániában, hanem egy mulatozásból hazatérő hölgy társaságot. Ez most már biztos.*
~ Úgy tűnik, kevésbé túlzóak a kereskedők beszámolói. A bűnbanda Artheniornál sokkal jobb biztonságot teremtett meg itt az új renddel.
Még ha eltekintünk attól az átmeneti ténytől, hogy jelenleg fényes nappal is tömeges gyilkosságok zajlanak a Gazdagnegyed utcáin és palotáiban, illetve a Barakk környékén, régen a háború előtt is kevés nő vonulhatott ilyen önfeledten haza a Levegő Városában.
Vajon a szegények felkelése után ott is ugyan ilyen béke és biztonság teremtődik meg?~
* Röpke gondolatainak hamar vége. Nincs mitől tartania, ezért amikor kiürülni látszik az utca, egyszerűen csak leugrik a magasból. Tenyérre érkezik és ahogy Deadpooltól tudjuk, nem a láb ízületeit kímélni találták ki a szuperhős ugrást.*
-Haaahhh? *lepődik meg hirtelen* Szia! Csak a lépcső leszakadt és ezért nem tudtam rajta lejönni.
Nem akartalak megijeszteni.
* Igen sok múlik nem csak az ő, de Zammiria reakcióin is. Feláll és leporolja magát. Majd kezet nyújt neki.*
-Gr Hifeti vagyok, ismert szörnyvadász és zsoldos. Egy régi barátomat jöttem meglátogatni, egy tündért. A neve Nellara. Ha akarod, elkísérhetsz az otthonukhoz. Örülnék a társaságnak.
* Mélyen a szemébe néz és barátságosan mosolyog rá. Ha elfogadja a jobbját, akkor megrázza és fejével int az egykori tündérkert felé, miközben nem ereszti el a lány ujjait.*



542. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-11 22:38:18
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //

//Grawok Hifeti //

*Jól sikerült estében volt része, odacsapódott néhány nagyszájú, vagány helyi lányhoz a Sellőházban. Egyikük a részeges apjával él, akinek a kezéhez még matrózkorában nőtt hozzá az üveg. Szobakiadásból tartja fenn magukat, olykor sajátos extrákkal megtoldva a szolgáltatások körét. A másik egy Sellő. Ő is érdekes dolgokat mesélt, persze diszkréten homályban hagyva a szereplők személyazonosságát, főleg, míg odabent voltak. A harmadik egy kalandor, aki sokáig élt itt, ám épp a hajójára vár, hogy a hegyek túloldalát is feltérképezze, csak előtte akart még csapni egy görbe estét. Zammiriával együtt ők visszafogottabbak, de néhány hangos „ó”-zást ők is kaptak.
Egy lányos estének is megvannak a maga előnyei. Sokan hajlamosak alábecsülni a kövezetet térdeplőn sikáló cselédet és az együgyűnek tartott mosogatólányt, pedig nekik is van szemük és fülük, vágyuk és félelmük, mik kincsesbányát rejthetnek az érdeklődők számára. Persze a megfelelő helyen keresve.
Pityókásan és derűsen halad a társaság, csupán a sötétségnek és a nem éppen veszélytelen környéknek köszönhető, hogy visszafojtják kuncogásaikat, és egy bolyban összekapaszkodva haladnak hazafelé, mint egy csapat pihés kacsa a kotló után. Zammiria előnyét és magabiztosságát használják ki a haladásban. Finom fogás lehetnének egy kisebb csapatnak. Ha ügyesek és legalább egy kicsit szebbek az ördögnél, tán nem is kellene komolyabb erőszakra vetemedniük a sok huncut történettől és alkoholtól feldobott lányokkal szemben. Legalábbis némelyik szeme elég hamisan csillog.
Hogy Zammiria mennyire nézett a pohár fenekére és mennyire van észnél, elsőre nehéz eldönteni. Alapvetően nem egy harsány típus, és a lányok által meséltek – persze nem az arcpirító részek – jobban érdekelték a duhajkodásnál. Neki mindig kettőzött figyelemmel kell élnie, jobban bírnia az alkoholt és a bódító füstöt, mint ahogy elsőre meg lehetne mondani róla. Az ő feladata most a kis csapat védelme is, így hát az elsurranó árny nem kerüli el a figyelmét. Jelét azonban nem adja, hogy észlelte volna, ahhoz a szemét kellene nézni az adott pillanatban, még a fejét sem fordítja el árulkodón. Sőt, hamarosan bekapcsolódik a kalandornő ugratásába a hajóorvossal, miután az aggodalmát fejezte ki a tengeribetegséggel kapcsolatban.
A társaság elvonul a rejtőző alatt, és befordul a következő sarkon. Ott egy kicsit hangosabbá válnak, mert búcsúzkodni kezdenek, egyikük vélhetően hazaért. Aztán a kompánia megint csendesebbé válik, végül belesimulnak az éjszaka neszeibe. Grawok azonban már nincs egyedül. Egy másik alak is az árnyak közé olvad a sarkon, immár fejébe húzott csuklyával, hogy hószínű haját elrejtse. Nem látta elég jól a moccanó alakot, nem biztos benne, hogy a rejtőzködés felesleges. Kezei köpönyege alatt bújnak meg. Elgondolkodik rajta, vajon előkészítse-e a tőrt, de aztán úgy dönt, több esélyt ad a diplomáciának akkor is, ha valakit őutána küldtek. Elég hát, hogy a keze elég közel van a markolathoz, és viszonylag észrevétlenül elő tudja húzni. De most csak vár. Vár, hogy a Pók lemásszon a falról. Akkor pedig mindkettejüknek jó esélyük van felfedezni a másikat.
Ha ez kölcsönösen megtörténik, Zammiria kezei előbújnak a köpönyeg alól és hátrahajtják a csuklyát. Tudja, hogy onnantól az előnye elveszett. A továbbiakat annak függvényében dönti el, hogy a másik miképpen reagál a jelenlétére. Meglehet, hogy futnia kell, de lehet, hogy közelebb sétál és kedélyesen ráköszön. De más is szóba jöhet. Alapvetően nem lép fel támadó szándékkal.*


541. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-09-11 20:49:23
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


// Második szál //

//Zammiria Rykoven//

* Grawokot nem zavarja a fény majdnem teljes hiánya. Újhold lévén csak a csillagok és a házak ablakaiból kiszűrődő világosság nyújt segítséget az eligazodásban az esetleg erre tévedő embereknek. Ám a mélységinek sokkal kellemesebb időszak ez, mint a nappal, amikor mindenki lát.
A dokkok felől halad a kisebb-nagyobb utcákon. Nem veti meg a zegzugos sikátorokat sem. Vállán és hátán sötéten lobog a máskor oly rikító palást.
Egyik kis utcából léptek hangjai üti meg a fülét. Egy kisebb csapatnak tűnik, mert igen hangosak, ahogy a macskakövön kong léptük és vidáman beszélgetnek.
Ha lehet még jobban behúzódik az árnyékba. És onnan figyel. A kis kompániában egy fajtársnőjére lesz figyelmes. Idejét látja felszívódni, mielőtt még ő is észrevenné és figyelmeztetné a társait.
Igyekszik hangtalanul elosonni, de lehet Zammiria ki fogja mégis szúrni. Egyik félig összedőlt ház felé igyekszik, ahol felmászik az emeletre és onnan figyeli az alatta elterülő utcát. Kíváncsi, hogy vajon lerázta-e a kis csapatot?
Nem sokáig tervez itt lenni, csak pár percig.*
~ Ha üldöznek és figyelmetlenek, akkor simán elszaladnak alattam. Ha a Patkányok egy profi gyilkos alakulata, akkor... remélhetőleg tovább mentek dolgukra. És nem foglalkoznak velem.
Hamar kiderül az igazság.~
* Szinte mozdulatlanul áll a párkányon, csak a feje mozdul kicsit ide-oda. Ám a szemei a teljes látómezejükben körbe-körbe járnak, hogy kiszúrhassanak egy ok nélkül megjelenő majd eltűnő árnyat vagy egy árulkodó nesz megüsse a hegyes füleit.
Nem kell figyelmeztetni őt, hogy mennyire vigyázzon egy sötételffel.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1336-1355