Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-17 19:33:00
Üzenet elküldve: 2023-06-17 19:33:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
*Egy kissé megborzong annak hatására, hogy a férfi arról beszél, hogy megjegyezte a nemesi családokat. Leon volt felesége is az volt és a házuk is, amit a csőcselék leégetett is ott állt a gazdagnegyed szélén, de erről még véletlenül sem tervez beszélni. Jobb mindenkinek, ha elfelejti azt az asszonyt. Már amúgy sem számítanak semmit a címek és rangok ebben a világban. Ahogy Leonnak az emlékek, úgy Relaelnek is valószínűleg csak bilincsek ezek. Újabb vállvonás következik arra, hogy amaz nem iszik. A kalóz szemében ettől kicsit kisebb lett a férfi, de ezt nem tartja olyan fontosnak, hogy megemlítse. Amíg őt hagyják inni, addig baj nincs. Ahogy beérnek, Leonról szinte minden óvatosság lemálik a liszteszsákok hatására. Ismeri már ezeket és gyermekkorára emlékezteti. Még arra a részére, ami jó volt.*
-Ez lisztes zsák? *Lép oda az egyikhez és jól rápaskol.*
-Van liszt is valamelyikben? *Fordul oda Jeremirhez, mintha csak egy kisgyerek lenne.*
-Nagyon szeretem a lisztet! Olyan régen gyúrtam már kenyeret vagy kalácsot, hogy az idejét sem tudom! *Vigyorog Realre is. Persze lehet, hogy közel sem az, aminek hiszi, de már a zsák puszta látványa is anyja gyengéd karjaira emlékezteti és arra, ahogy amaz a hajába túrt a gabonaporos kezével, hogy jól összekócolja.*
//Ki mint veti ágyát...//
*Egy kissé megborzong annak hatására, hogy a férfi arról beszél, hogy megjegyezte a nemesi családokat. Leon volt felesége is az volt és a házuk is, amit a csőcselék leégetett is ott állt a gazdagnegyed szélén, de erről még véletlenül sem tervez beszélni. Jobb mindenkinek, ha elfelejti azt az asszonyt. Már amúgy sem számítanak semmit a címek és rangok ebben a világban. Ahogy Leonnak az emlékek, úgy Relaelnek is valószínűleg csak bilincsek ezek. Újabb vállvonás következik arra, hogy amaz nem iszik. A kalóz szemében ettől kicsit kisebb lett a férfi, de ezt nem tartja olyan fontosnak, hogy megemlítse. Amíg őt hagyják inni, addig baj nincs. Ahogy beérnek, Leonról szinte minden óvatosság lemálik a liszteszsákok hatására. Ismeri már ezeket és gyermekkorára emlékezteti. Még arra a részére, ami jó volt.*
-Ez lisztes zsák? *Lép oda az egyikhez és jól rápaskol.*
-Van liszt is valamelyikben? *Fordul oda Jeremirhez, mintha csak egy kisgyerek lenne.*
-Nagyon szeretem a lisztet! Olyan régen gyúrtam már kenyeret vagy kalácsot, hogy az idejét sem tudom! *Vigyorog Realre is. Persze lehet, hogy közel sem az, aminek hiszi, de már a zsák puszta látványa is anyja gyengéd karjaira emlékezteti és arra, ahogy amaz a hajába túrt a gabonaporos kezével, hogy jól összekócolja.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-16 13:15:55
Üzenet elküldve: 2023-06-16 13:15:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
- Nahát, ennél nagyobb bókot sem kaphat egy hölgy a rávigyázó férfitól.
*Teszi hozzá szórakozottan. Már nem is igazán veszi zokon Leon durva stílusát, bár leheletnyit úgy érzi, hogy tekintélyéből veszít a férfi nagyszájúsága miatt, efelett viszont hajlandó szemet hunyni, hiszen rendkívül hasznos a számára és emellett még szórakoztatja is.
Relael nyel egyet a tényre, hogy feltehetően emlékeznek kicsi, jelentéktelen, de annál zűrösebb családjára. Persze most sem jön zavarba, ha esetleg felhánytorgatná bárki is lae'Natarok hírhedtségét, akkor majd kivágja belőle magát, mint mindig. A főhajtásra szinte rögtön, ösztönösen egy aprócska pukedlivel felel.*
- Pecsét a szánkon, Jeremir.
*Ujjaival prezentálja is néma esküjét a férfi számára, aki jelenleg hálásnak tűnik s talán még a kissé durva Leonnal is jól megtalálja a közös hangot.
Egy pillanatra tekintete elvándorol Jeremirről és az őket fürkésző cipekedő férfiakra téved. Futólag megnézi őket, ahogy a kezükben lévő zsákokat is, zöld íriszei pedig ismét Jeremirt keresik meg.*
- Figyelhetnek?
*Vág kissé rémült arcot és megállja a késztetést, hogy háta mögé pillantson.*
- Ez esetben valóban ne időzzünk sokáig itt.
*Egy biccentést követően meg is teszi az első lépést Jeremirt követően, s bár nem ellenőrzi, hogy Leon követi őt, de úgy sejti hogy nem kell a kalózt ösztökélnie. Engedelmesen felzárkózik a férfihoz, közben ujjait összefűzve pihenteti karjait maga előtt, mintha csak egy könnyed délutáni sétán volna, időnként pedig szeme sarkából lopva oldalra pillant, hogy szemügyre vegye a munkálkodó férfiakat.*
//Ki mint veti ágyát...//
- Nahát, ennél nagyobb bókot sem kaphat egy hölgy a rávigyázó férfitól.
*Teszi hozzá szórakozottan. Már nem is igazán veszi zokon Leon durva stílusát, bár leheletnyit úgy érzi, hogy tekintélyéből veszít a férfi nagyszájúsága miatt, efelett viszont hajlandó szemet hunyni, hiszen rendkívül hasznos a számára és emellett még szórakoztatja is.
Relael nyel egyet a tényre, hogy feltehetően emlékeznek kicsi, jelentéktelen, de annál zűrösebb családjára. Persze most sem jön zavarba, ha esetleg felhánytorgatná bárki is lae'Natarok hírhedtségét, akkor majd kivágja belőle magát, mint mindig. A főhajtásra szinte rögtön, ösztönösen egy aprócska pukedlivel felel.*
- Pecsét a szánkon, Jeremir.
*Ujjaival prezentálja is néma esküjét a férfi számára, aki jelenleg hálásnak tűnik s talán még a kissé durva Leonnal is jól megtalálja a közös hangot.
Egy pillanatra tekintete elvándorol Jeremirről és az őket fürkésző cipekedő férfiakra téved. Futólag megnézi őket, ahogy a kezükben lévő zsákokat is, zöld íriszei pedig ismét Jeremirt keresik meg.*
- Figyelhetnek?
*Vág kissé rémült arcot és megállja a késztetést, hogy háta mögé pillantson.*
- Ez esetben valóban ne időzzünk sokáig itt.
*Egy biccentést követően meg is teszi az első lépést Jeremirt követően, s bár nem ellenőrzi, hogy Leon követi őt, de úgy sejti hogy nem kell a kalózt ösztökélnie. Engedelmesen felzárkózik a férfihoz, közben ujjait összefűzve pihenteti karjait maga előtt, mintha csak egy könnyed délutáni sétán volna, időnként pedig szeme sarkából lopva oldalra pillant, hogy szemügyre vegye a munkálkodó férfiakat.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-15 19:19:04
Üzenet elküldve: 2023-06-15 19:19:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
-Abban nem kételkedem. *Feleli Leonnak a Relael "pofáját" érintő megjegyzésre. A szürke tekintete közben most alaposabban is szemrevételezi az elfet, persze a modorosság keretein belül maradva.*
-Lae'Natar. *Mosolyodik el felcsillanó szemmel a férfi, miközben meghajtja fejét.* -Nem mindegyikünk felejtette el az artheniori nemesi családokat. Egykoron vérünk áldoztuk értük. Nagy kár, hogy ők is. A meghívás pedig rendkívül megtisztelő, s mint mondottam, lehet, hogy a jószerencse küldött ebben az órában ide Titeket! Épp egy helyet keresünk, ami... *Körbepillant az utcán, szürke tekintete pedig elkomorul.
Kitárja a kaput maga mögött, jelezvén, hogy bent kényelmesebben beszélgethetnek.*
-Soha sem iszom, Leon úr, de ha a kedved úgy tartja, bent megkínállak jóféle itallal. *Derűsen pillant a fickóra. Valóban úgy néz ki, mint aki tudja forgatni a kardot. Akár még hasznos is lehet, ha figyelmen kívül hagyja a fejreejtett stílusát.
Látszólag minden óvatoskodása lepergett most, hogy Relael bemutatkozott.*
-Maradjon köztünk, amit itt láttok majd. Az én nevem Jeremir.
*A válla felett odébb két férfi les az udvarról kíváncsian, megállva a munkában. Munka az zajlik ugyanis. Jókora lisztes zsákokat pakolnak épp egymásra, a ház mögött pedig szüntelen kopácsolás hallatszik, talán pont az öreg kovács keze által.*
-Rövid leszek, ígérem, s remélem a kérésem is ígéretes lesz. Amúgy sem jó, ha sokáig tartózkodtok itt. Figyelhetnek. *Jeremir feszengve pillant rájuk, majd fejével biccent befelé. Megvárja, követik-e. Amennyiben igen, rögtön a faház bejárata felé indul.*
//Ki mint veti ágyát...//
-Abban nem kételkedem. *Feleli Leonnak a Relael "pofáját" érintő megjegyzésre. A szürke tekintete közben most alaposabban is szemrevételezi az elfet, persze a modorosság keretein belül maradva.*
-Lae'Natar. *Mosolyodik el felcsillanó szemmel a férfi, miközben meghajtja fejét.* -Nem mindegyikünk felejtette el az artheniori nemesi családokat. Egykoron vérünk áldoztuk értük. Nagy kár, hogy ők is. A meghívás pedig rendkívül megtisztelő, s mint mondottam, lehet, hogy a jószerencse küldött ebben az órában ide Titeket! Épp egy helyet keresünk, ami... *Körbepillant az utcán, szürke tekintete pedig elkomorul.
Kitárja a kaput maga mögött, jelezvén, hogy bent kényelmesebben beszélgethetnek.*
-Soha sem iszom, Leon úr, de ha a kedved úgy tartja, bent megkínállak jóféle itallal. *Derűsen pillant a fickóra. Valóban úgy néz ki, mint aki tudja forgatni a kardot. Akár még hasznos is lehet, ha figyelmen kívül hagyja a fejreejtett stílusát.
Látszólag minden óvatoskodása lepergett most, hogy Relael bemutatkozott.*
-Maradjon köztünk, amit itt láttok majd. Az én nevem Jeremir.
*A válla felett odébb két férfi les az udvarról kíváncsian, megállva a munkában. Munka az zajlik ugyanis. Jókora lisztes zsákokat pakolnak épp egymásra, a ház mögött pedig szüntelen kopácsolás hallatszik, talán pont az öreg kovács keze által.*
-Rövid leszek, ígérem, s remélem a kérésem is ígéretes lesz. Amúgy sem jó, ha sokáig tartózkodtok itt. Figyelhetnek. *Jeremir feszengve pillant rájuk, majd fejével biccent befelé. Megvárja, követik-e. Amennyiben igen, rögtön a faház bejárata felé indul.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-15 18:33:21
Üzenet elküldve: 2023-06-15 18:33:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
*Szemöldöke felszalad arra a mondatra, hogy nincsenek egyedül. Ezt Leon eddig is tudta. Ott van neki a patkánya, meg Ezmee is elég normális. Nem érezte egyedül magát, de mivel gyanítja, hogy nem erre céloz a férfi, csak úgy bólint egy aprót, mintha legalább értené, hogy miről van szó és nagyon is respektálná annak kijelentését. A következőket viszont nagyon is felfogja és most azért hallgat, nehogy kiderüljön, hogy azért ő maga is úgy vélekedik, hogy mások kirablása nem egy olyan nagy ügy. Persze erre mindenki rájöhetett már abból, hogy kalóz.*
-Maradok ennél itt! Kedvelem a pofáját, meg a csaposának is. *Bök hüvelykjével Relael felé.*
-De megjegyzem. Nem akármilyen harcos vagyok ám! *Húzódik farkasvigyorra a képe közben. A férfi beszédmódja kicsit levon annak értékéből, mert Leont a volt feleségére emlékezteti, valamint tulajdon fiára is, aki szintén ilyen kacifántosan beszélt mindig. A kalóznak ettől mintha bizseregne a koponyája belső fele.*
-Leon.*Mondja el nevét, bár nem biztos benne, hogy még nem hangzott el. A továbbiakban nem kell mondania semmit, mert a két monologizáló alak egyszerűen elbeszél a feje felett.* ~Ha ennyire szereit húzni a szavakat, hát tegyék, mit bánom én!~ *Oldalra sandít Relaelre, de valamiért, ahogy annak folyton tátogó száját látja, egyetlen pillanatra elönti a vágy, hogy kirángassa a mozgó nyelvét a szájából. Aztán csak sóhajt egyet és megszólal.*
-Van pálinka is! Ha iszol velem, akkor barátomnak tekintelek. *Vonja meg a vállát és végül elengedi kardja markolatját, mert egyre jobban érzi, hogy itt ugyan nem lesz szüksége rá.*
//Ki mint veti ágyát...//
*Szemöldöke felszalad arra a mondatra, hogy nincsenek egyedül. Ezt Leon eddig is tudta. Ott van neki a patkánya, meg Ezmee is elég normális. Nem érezte egyedül magát, de mivel gyanítja, hogy nem erre céloz a férfi, csak úgy bólint egy aprót, mintha legalább értené, hogy miről van szó és nagyon is respektálná annak kijelentését. A következőket viszont nagyon is felfogja és most azért hallgat, nehogy kiderüljön, hogy azért ő maga is úgy vélekedik, hogy mások kirablása nem egy olyan nagy ügy. Persze erre mindenki rájöhetett már abból, hogy kalóz.*
-Maradok ennél itt! Kedvelem a pofáját, meg a csaposának is. *Bök hüvelykjével Relael felé.*
-De megjegyzem. Nem akármilyen harcos vagyok ám! *Húzódik farkasvigyorra a képe közben. A férfi beszédmódja kicsit levon annak értékéből, mert Leont a volt feleségére emlékezteti, valamint tulajdon fiára is, aki szintén ilyen kacifántosan beszélt mindig. A kalóznak ettől mintha bizseregne a koponyája belső fele.*
-Leon.*Mondja el nevét, bár nem biztos benne, hogy még nem hangzott el. A továbbiakban nem kell mondania semmit, mert a két monologizáló alak egyszerűen elbeszél a feje felett.* ~Ha ennyire szereit húzni a szavakat, hát tegyék, mit bánom én!~ *Oldalra sandít Relaelre, de valamiért, ahogy annak folyton tátogó száját látja, egyetlen pillanatra elönti a vágy, hogy kirángassa a mozgó nyelvét a szájából. Aztán csak sóhajt egyet és megszólal.*
-Van pálinka is! Ha iszol velem, akkor barátomnak tekintelek. *Vonja meg a vállát és végül elengedi kardja markolatját, mert egyre jobban érzi, hogy itt ugyan nem lesz szüksége rá.*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-15 17:53:59
Üzenet elküldve: 2023-06-15 17:53:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik férfi érkezésekor feltűnik számára Leon feszültsége, ami valahol jó érzéssel tölti el Relaelt. Egészen úgy érzi, mintha megint számíthatna valakire, persze elméje gyorsan emlékezteti arra, hogy valójában ez nem több egy gyenge érzelgős pillanatnál. Gyorsan el is múlik, elég csak meghallania ahogy a férfi beszél és máris ráébred, hogy egy tébolyult gyilkosra bízta életét. Igaz, nem ez volna az első ilyen alkalom. Leon most is hozza a formáját, szavai durvák, nyersek, de ez nem feltétlenül baj. Ugyan ki feltételezne hamisságot egy ilyen egyszerű alaktól?
"Nem vagytok egyedül" bizony ez megüti Relael érzékeny füleit, s jó alaposan elméjébe vési, de nem tesz még messzemenő következtetéseket. Érzékeli, hogy a még ismeretlen férfi jobban megválogatja szavait és modora is a helyzethez képest kifogástalan, de fontos az, hogy biztosra menjen és átlássa az egész képet, ahhoz pedig több és konkrétabb információra van szüksége.*
- Oh, hogyne hogyne én magam elmulasztottam a bemutatkozást, nem úgy mint társam.
*Nem kedveli ezt a részt, de ha szerencséje van, akkor nemesi családok között elég jelentéktelen volt az ő kérészéletű háznépe ahhoz, hogy a rosszindulatú - és gyakran igaz - pletykák ne jussanak el a Kikötőig.*
- A Tarron lae'Natar legifjabb leánya vagyok, Relael. Egy régen bezárt, romos fogadót vettem meg itt jó áron a Lakónegyed szélén. Varjú cégéres, omladozó lyuk, de majd lassan kicsinosítjuk.
*Legyintve igyekszik a vásárlás tényét és a hely jelentőségét lekicsinyelni. Remélhetőleg senki sem tudja még, hogy már egy mélységinek vérét vették és kis híján két fiatal lány is ott hagyta fogát a padlón Leonnak hála.*
~ Talán azért itt sem terjednek még olyan gyorsan a pletykák. ~
- Van egy hordónyi egészen kellemes almaborunk is ott, már majdnem olyan finom mint amikhez Artheniorban szoktam. Szívesen fogadjuk a megtisztelő jelenléteteket, ha esetleg megszomjaznátok.
*A zajokra felfigyel, de egyelőre nem tulajdonít nekik komolyabb jelentőséget.*
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik férfi érkezésekor feltűnik számára Leon feszültsége, ami valahol jó érzéssel tölti el Relaelt. Egészen úgy érzi, mintha megint számíthatna valakire, persze elméje gyorsan emlékezteti arra, hogy valójában ez nem több egy gyenge érzelgős pillanatnál. Gyorsan el is múlik, elég csak meghallania ahogy a férfi beszél és máris ráébred, hogy egy tébolyult gyilkosra bízta életét. Igaz, nem ez volna az első ilyen alkalom. Leon most is hozza a formáját, szavai durvák, nyersek, de ez nem feltétlenül baj. Ugyan ki feltételezne hamisságot egy ilyen egyszerű alaktól?
"Nem vagytok egyedül" bizony ez megüti Relael érzékeny füleit, s jó alaposan elméjébe vési, de nem tesz még messzemenő következtetéseket. Érzékeli, hogy a még ismeretlen férfi jobban megválogatja szavait és modora is a helyzethez képest kifogástalan, de fontos az, hogy biztosra menjen és átlássa az egész képet, ahhoz pedig több és konkrétabb információra van szüksége.*
- Oh, hogyne hogyne én magam elmulasztottam a bemutatkozást, nem úgy mint társam.
*Nem kedveli ezt a részt, de ha szerencséje van, akkor nemesi családok között elég jelentéktelen volt az ő kérészéletű háznépe ahhoz, hogy a rosszindulatú - és gyakran igaz - pletykák ne jussanak el a Kikötőig.*
- A Tarron lae'Natar legifjabb leánya vagyok, Relael. Egy régen bezárt, romos fogadót vettem meg itt jó áron a Lakónegyed szélén. Varjú cégéres, omladozó lyuk, de majd lassan kicsinosítjuk.
*Legyintve igyekszik a vásárlás tényét és a hely jelentőségét lekicsinyelni. Remélhetőleg senki sem tudja még, hogy már egy mélységinek vérét vették és kis híján két fiatal lány is ott hagyta fogát a padlón Leonnak hála.*
~ Talán azért itt sem terjednek még olyan gyorsan a pletykák. ~
- Van egy hordónyi egészen kellemes almaborunk is ott, már majdnem olyan finom mint amikhez Artheniorban szoktam. Szívesen fogadjuk a megtisztelő jelenléteteket, ha esetleg megszomjaznátok.
*A zajokra felfigyel, de egyelőre nem tulajdonít nekik komolyabb jelentőséget.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-13 21:18:29
Üzenet elküldve: 2023-06-13 21:18:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vén kecskét nem hatják meg a páros érvei, talán nem is hallja meg őket. Sokkal inkább el van foglalva a saját motyogásával.
A helyébe toppanó férfi azonban figyelmesen hallgatja mindkettejüket, még Leon kevésbé ildomos, ám annál rövidebb történetét is.
Ahogy Relael Artheniort említi, a szakállas férfinak felcsillan a szeme. Arcizmai nem árulkodnak, de szemmel láthatóan felélénkíti a beszámoló.*
-Nos, talán elmondhatom, hogy nem vagytok egyedül. *Kissé fesztelenebbül áll már, keze sincs fegyvere markolatának közelében. Kissé jobban is megméri az állítólagos nemeskisasszonyt most.*
-Az egyenes beszédet kedvelem. Viharfiak vagy patkányok... Egyikben sem bízhat, kinek van egy kis sütnivalója. Elvették azt, mi nem az övék, s most tort ülnek azon, amit az érdemesebbek hátrahagytak. HA! *Engedi ki jobban hangját. Szemmel láthatóan ínyére van, hogy közös nevezőre jutottak.*
-Elkélnek a barátok mindenkinek. Ami azt illeti, nálunk mindig jut hely a hozzád hasonló férfiaknak... Egyelőre koszt és kvártély adatik, a zsold egy kicsit csúszik. *Komoran elmosolyodik, ahogy Leonra pillant.*
-Mondád, nemes voltál vagy vagy... Ugyan, mely család leánya lennél? Lehet tán, hogy az istennő sodort elénk, vagy tán a jószerencse! *Érdeklődve fordul most az elf felé, majd bizalmaskodva közelebb hajol.*
-Tán nekem is megadatik, hogy bemutatkozzam nektek az igazi nevemen. De előbb tudnom kell, szándékotok tiszta-e. Óvatosnak kell lennünk ezekben az időkben... Mondjátok hát, kit tisztelhetek bennetek és merre lakoztok itt, a fényesebb napokat látott Kikötőben? *Hallhatóan szépen forgatja a szavakat és ízesen beszél. Tán maga is nemesebb körökben forgott egykor. Kíváncsian szemléli őket, már-már nyújtózva barátságukért. Ugyanakkor kellően óvatos is, nem tartja üdvözlőleg jobbját akárkinek. Közben valahol mögötte, a kerítés túloldalán vad pakolás hangjai hallhatóak. Nehéz zsákok puffanása hallatszik, s tompa férfihangok szűrődnek ki a ház irányából.*
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vén kecskét nem hatják meg a páros érvei, talán nem is hallja meg őket. Sokkal inkább el van foglalva a saját motyogásával.
A helyébe toppanó férfi azonban figyelmesen hallgatja mindkettejüket, még Leon kevésbé ildomos, ám annál rövidebb történetét is.
Ahogy Relael Artheniort említi, a szakállas férfinak felcsillan a szeme. Arcizmai nem árulkodnak, de szemmel láthatóan felélénkíti a beszámoló.*
-Nos, talán elmondhatom, hogy nem vagytok egyedül. *Kissé fesztelenebbül áll már, keze sincs fegyvere markolatának közelében. Kissé jobban is megméri az állítólagos nemeskisasszonyt most.*
-Az egyenes beszédet kedvelem. Viharfiak vagy patkányok... Egyikben sem bízhat, kinek van egy kis sütnivalója. Elvették azt, mi nem az övék, s most tort ülnek azon, amit az érdemesebbek hátrahagytak. HA! *Engedi ki jobban hangját. Szemmel láthatóan ínyére van, hogy közös nevezőre jutottak.*
-Elkélnek a barátok mindenkinek. Ami azt illeti, nálunk mindig jut hely a hozzád hasonló férfiaknak... Egyelőre koszt és kvártély adatik, a zsold egy kicsit csúszik. *Komoran elmosolyodik, ahogy Leonra pillant.*
-Mondád, nemes voltál vagy vagy... Ugyan, mely család leánya lennél? Lehet tán, hogy az istennő sodort elénk, vagy tán a jószerencse! *Érdeklődve fordul most az elf felé, majd bizalmaskodva közelebb hajol.*
-Tán nekem is megadatik, hogy bemutatkozzam nektek az igazi nevemen. De előbb tudnom kell, szándékotok tiszta-e. Óvatosnak kell lennünk ezekben az időkben... Mondjátok hát, kit tisztelhetek bennetek és merre lakoztok itt, a fényesebb napokat látott Kikötőben? *Hallhatóan szépen forgatja a szavakat és ízesen beszél. Tán maga is nemesebb körökben forgott egykor. Kíváncsian szemléli őket, már-már nyújtózva barátságukért. Ugyanakkor kellően óvatos is, nem tartja üdvözlőleg jobbját akárkinek. Közben valahol mögötte, a kerítés túloldalán vad pakolás hangjai hallhatóak. Nehéz zsákok puffanása hallatszik, s tompa férfihangok szűrődnek ki a ház irányából.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-13 19:23:13
Üzenet elküldve: 2023-06-13 19:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Leon nem nagyon akar beleszólni a beszélgetésbe, de annyit már megértett a nemes lányból, hogy ugyanolyan elmebeteg, mint Leon maga, szóval egy ideig még vár, csak aztán szólal meg egy elég határozott és igaznak tűnő hazugsággal.*
-Az az asszonyszemély nem is, de én értek ahhoz, hogy mi a jó és amikor itt kikötöttünk anno, elég gyakran hallottam a maga nevét a tengerészektől. Kalóz vagyok, nem tengerész, de azt tudom, hogyha egy hajóban a maga munkája volt, akkor az sokkal szívósabb volt, mint egy másik. *Vonja meg a vállát. Ez még akár igaz is lehetne, ha egyáltalán odafigyelt volna arra, hogy miket beszélnek a népek, miközben éppen levágta őket. Aztán a következő alak előbukkanására Leon már egész máshogy áll, mint eddig. Sokkal inkább látszik rajta, hogy bármikor ugrásra kész és még egy lépést közelebb is megy Relaelhez, ha a végén meg kéne védeni.*
-Ja. Jó észrevétel! *Válaszol rezignáltam az elhangzottra. Aztán a nemes nő monológjára szinte nem is reagál, csak megforgatja a szemét, mintha már ezerszer hallotta volna a történetet és semmi új nem lenne benne számára. Igazából csak bosszantja ez a hosszú és cifra beszéd. Persze semmi gondja nem volt azzal, hogy eljön ide és elkíséri a lányt, addig sem látja Agin pofáját, de a fene sem gondolta volna, hogy a Naccsága kiselőadást fog tartani az életéről.*
-Nekem egy fél-elf ribanc ellopta a hajóm a köcsögjeivel. Nem olyan hosszú történet és gyakran megesik itt. *Köp ki oldalra és még egy mondatot hozzáfűz az érzelmes beszámolójához.*
-Aztán leragadtam ennél, mert jól fizet, mint mondtam. *Vonja meg a vállát az egészre újra. Unja a beszélgetést, mint mindig.*
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Leon nem nagyon akar beleszólni a beszélgetésbe, de annyit már megértett a nemes lányból, hogy ugyanolyan elmebeteg, mint Leon maga, szóval egy ideig még vár, csak aztán szólal meg egy elég határozott és igaznak tűnő hazugsággal.*
-Az az asszonyszemély nem is, de én értek ahhoz, hogy mi a jó és amikor itt kikötöttünk anno, elég gyakran hallottam a maga nevét a tengerészektől. Kalóz vagyok, nem tengerész, de azt tudom, hogyha egy hajóban a maga munkája volt, akkor az sokkal szívósabb volt, mint egy másik. *Vonja meg a vállát. Ez még akár igaz is lehetne, ha egyáltalán odafigyelt volna arra, hogy miket beszélnek a népek, miközben éppen levágta őket. Aztán a következő alak előbukkanására Leon már egész máshogy áll, mint eddig. Sokkal inkább látszik rajta, hogy bármikor ugrásra kész és még egy lépést közelebb is megy Relaelhez, ha a végén meg kéne védeni.*
-Ja. Jó észrevétel! *Válaszol rezignáltam az elhangzottra. Aztán a nemes nő monológjára szinte nem is reagál, csak megforgatja a szemét, mintha már ezerszer hallotta volna a történetet és semmi új nem lenne benne számára. Igazából csak bosszantja ez a hosszú és cifra beszéd. Persze semmi gondja nem volt azzal, hogy eljön ide és elkíséri a lányt, addig sem látja Agin pofáját, de a fene sem gondolta volna, hogy a Naccsága kiselőadást fog tartani az életéről.*
-Nekem egy fél-elf ribanc ellopta a hajóm a köcsögjeivel. Nem olyan hosszú történet és gyakran megesik itt. *Köp ki oldalra és még egy mondatot hozzáfűz az érzelmes beszámolójához.*
-Aztán leragadtam ennél, mert jól fizet, mint mondtam. *Vonja meg a vállát az egészre újra. Unja a beszélgetést, mint mindig.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-13 10:45:11
Üzenet elküldve: 2023-06-13 10:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szemei megrebbennek a számonkérés hallatán. Minden idegszálát megfeszítve igyekszik nem forgatni a szemeit, s nem megjegyzést tenni arra, hogy örüljön hogy egy maga fajta nemes hölgy hajlandó szóba állni egy olyan senkifia pórral, mint amilyen Lenksy papa is. Persze hamis arisztokrata körökben már remekül elsajátította érzelmeinek mosollyal leplezés képességét, most sincs ez másképp, egyedül akkor fakul valamelyest, amikor a kalapács is Relael látóterébe kerül. Ez a mozdulat felkelti az elfben a vérszomjat, s örömmel képzeli el, ahogy kiérezteti a vénembert.
Megköszörüli torkát és rendezi vonásait, most együttérző arckifejezést igyekszik magára ölteni.*
- Valóban?
*Fejét rosszallóan s lemondóan ingatja, mintha annyira megérintené őt Lenksy papa üzletének ellehetetlenítése.*
- De hát...
*Kétségbeesetten pillant a kovács felé.*
- Mi itt vagyunk, mégis elzavar minket? Senkik volnánk talán?
*Felkészül arra, hogy becsapják előtte az ajtót és abban a pillanatban felgyújtja az épületet. Már érzi is ahogy a harag fellobban szívében és füstje egészen elméjéig kúszik, hogy látását is elhomályosítsa, ám a folyamatot még szikrájában fojtják el. Meglepetten pislog a másik férfi felé.
Nem titkoltan alaposan végig méri a határozott fellépésű férfit, tekintete egy kicsit tovább megpihen a díszes fegyveren majd visszatér az archoz.*
- Valóban nem.
*A férfi mosolya Relael arcára is ösztönösen mosolyt csal, s igyekszik újra megnyerőnek mutatkozni. Első ránézése Denjaara emlékezteti, a harcosokra jellemző egyenesség és szigor jeleit látja rajta, amik szörnyen lohasztóak számára. Semmit sem rühell jobban, mint az egyenes beszédet, s most sem tervez őszinte lenni, csak elég hihetőnek kell tűnnie.
Beszédét egy fáradt sóhajjal kezdi meg.*
- Jó magam nemes vagyok, vagy voltam, nehéz ezt manapság eldönteni. A lázadás hullámai feltehetően ide is eljutottak, ezzel tehát nem mondok újat. Artheniorban nyilván nem volt maradásom, nincs már ott semmi csak a közelmúlt romjai és annak szomszédságában a métely, amely lassan megmérgezi majd a várost. Hova mehettem volna talán? Durva barbár népekhez a véreskezű Hadúr ágyasának? Maradt tehát a jócskán alábecsült Kikötő, amit nem ismerünk és nem tudhatjuk kiben bízhatunk.
*Rövid szünetet tart, s közben benedvesíti kiszáradt ajkait.*
- Nyugtalanítanak a helyi viaskodásról hallott hírek, s mi magunk is azt kutatjuk, hogy a viharos időkben kiben lehet megbízni, még mielőtt vérszomjas rágcsálók vagy sötétpapok álmunkban ránk törik az ajtót.
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szemei megrebbennek a számonkérés hallatán. Minden idegszálát megfeszítve igyekszik nem forgatni a szemeit, s nem megjegyzést tenni arra, hogy örüljön hogy egy maga fajta nemes hölgy hajlandó szóba állni egy olyan senkifia pórral, mint amilyen Lenksy papa is. Persze hamis arisztokrata körökben már remekül elsajátította érzelmeinek mosollyal leplezés képességét, most sincs ez másképp, egyedül akkor fakul valamelyest, amikor a kalapács is Relael látóterébe kerül. Ez a mozdulat felkelti az elfben a vérszomjat, s örömmel képzeli el, ahogy kiérezteti a vénembert.
Megköszörüli torkát és rendezi vonásait, most együttérző arckifejezést igyekszik magára ölteni.*
- Valóban?
*Fejét rosszallóan s lemondóan ingatja, mintha annyira megérintené őt Lenksy papa üzletének ellehetetlenítése.*
- De hát...
*Kétségbeesetten pillant a kovács felé.*
- Mi itt vagyunk, mégis elzavar minket? Senkik volnánk talán?
*Felkészül arra, hogy becsapják előtte az ajtót és abban a pillanatban felgyújtja az épületet. Már érzi is ahogy a harag fellobban szívében és füstje egészen elméjéig kúszik, hogy látását is elhomályosítsa, ám a folyamatot még szikrájában fojtják el. Meglepetten pislog a másik férfi felé.
Nem titkoltan alaposan végig méri a határozott fellépésű férfit, tekintete egy kicsit tovább megpihen a díszes fegyveren majd visszatér az archoz.*
- Valóban nem.
*A férfi mosolya Relael arcára is ösztönösen mosolyt csal, s igyekszik újra megnyerőnek mutatkozni. Első ránézése Denjaara emlékezteti, a harcosokra jellemző egyenesség és szigor jeleit látja rajta, amik szörnyen lohasztóak számára. Semmit sem rühell jobban, mint az egyenes beszédet, s most sem tervez őszinte lenni, csak elég hihetőnek kell tűnnie.
Beszédét egy fáradt sóhajjal kezdi meg.*
- Jó magam nemes vagyok, vagy voltam, nehéz ezt manapság eldönteni. A lázadás hullámai feltehetően ide is eljutottak, ezzel tehát nem mondok újat. Artheniorban nyilván nem volt maradásom, nincs már ott semmi csak a közelmúlt romjai és annak szomszédságában a métely, amely lassan megmérgezi majd a várost. Hova mehettem volna talán? Durva barbár népekhez a véreskezű Hadúr ágyasának? Maradt tehát a jócskán alábecsült Kikötő, amit nem ismerünk és nem tudhatjuk kiben bízhatunk.
*Rövid szünetet tart, s közben benedvesíti kiszáradt ajkait.*
- Nyugtalanítanak a helyi viaskodásról hallott hírek, s mi magunk is azt kutatjuk, hogy a viharos időkben kiben lehet megbízni, még mielőtt vérszomjas rágcsálók vagy sötétpapok álmunkban ránk törik az ajtót.
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-12 21:57:37
Üzenet elküldve: 2023-06-12 21:57:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Dokkokmenti kontármunka... *Motyogja, megint csak az orra alatt.* -Mit tudhat egy magadféle?! *A hozzáfűzött megjegyzésre Leonra sandít, a férfi sóhaját pedig egy krákogással toldja meg.*
-A Kikötőben Lenksy papa munkája volt a legjobb! *Rázza a kalapácsot joviálisan Relael felé, ahogy magyaráz.* -Ott viselik a kézjelét a horgonyok, a szegecsek, de még a tengerészek szablyái is! De mióta patkányok vannak, nincs munka. Nincs-nincs! Most más dolgok vannak. És nem is keresi senki az öreg Lenksy papát, úgyhogy jó napot! *Azzal a lendülettel vágná is be hajthatatlanul a kaput a páros előtt egy jóízű "kurva patkányozás" kíséretében, de egy csizmás lábfej akad a kapu útjába. Meglepetésre nem Leon lába az, ennek a cipőalkalmatosságnak a gazdája belülről akadályozza a Lenksy papa morózus búcsúját.*
-Nem patkányok vagytok. *Mély, kellemes orgánum csendül, s rövidesen a jókora csizma gazdája is megjelenik a kapuban. Ő már nem csak a fejét dugja ki rajta. Kilép rajta, ám betekintést nem enged a párosnak maga mögött. Délceg, magas férfi, fekete szakállal és válláig hullámzó sörénnyel. Egyszerű utazóköpenyt visel, hozzá barna zekét és lovaglónadrágot. Derekán szépen munkált kard sejlik, de csak markolatát láthatják az egyszerű hüvelytől. Szürke, szigorú tekintete mindkettejüket alaposan végigkémleli, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Bocsássatok meg Lenksy papának. Jobb időket megélt, derék ember. Túl sok vihart látott átvonulni itt. Ahogy sokan mások is. De Ti nem vagytok helyiek. És megkockáztatom... *Felemeli kesztyűs mutatóujját.* -Hogy nem kovácsolni érkeztetek ide. Hogy honnan sejtem? Évek óta nem kereste senki Lenksyt ilyesmivel. *Ajkai mosolyra húzódnak, ahogy lassan ismét végigfut a jövevényeken.*
-Mondjátok hát az igazat és ha megfelelőnek találom, hát én is elmondom a magam igazát. Új barátokra itt, a Kikötőben mindig jó szert tenni.
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Dokkokmenti kontármunka... *Motyogja, megint csak az orra alatt.* -Mit tudhat egy magadféle?! *A hozzáfűzött megjegyzésre Leonra sandít, a férfi sóhaját pedig egy krákogással toldja meg.*
-A Kikötőben Lenksy papa munkája volt a legjobb! *Rázza a kalapácsot joviálisan Relael felé, ahogy magyaráz.* -Ott viselik a kézjelét a horgonyok, a szegecsek, de még a tengerészek szablyái is! De mióta patkányok vannak, nincs munka. Nincs-nincs! Most más dolgok vannak. És nem is keresi senki az öreg Lenksy papát, úgyhogy jó napot! *Azzal a lendülettel vágná is be hajthatatlanul a kaput a páros előtt egy jóízű "kurva patkányozás" kíséretében, de egy csizmás lábfej akad a kapu útjába. Meglepetésre nem Leon lába az, ennek a cipőalkalmatosságnak a gazdája belülről akadályozza a Lenksy papa morózus búcsúját.*
-Nem patkányok vagytok. *Mély, kellemes orgánum csendül, s rövidesen a jókora csizma gazdája is megjelenik a kapuban. Ő már nem csak a fejét dugja ki rajta. Kilép rajta, ám betekintést nem enged a párosnak maga mögött. Délceg, magas férfi, fekete szakállal és válláig hullámzó sörénnyel. Egyszerű utazóköpenyt visel, hozzá barna zekét és lovaglónadrágot. Derekán szépen munkált kard sejlik, de csak markolatát láthatják az egyszerű hüvelytől. Szürke, szigorú tekintete mindkettejüket alaposan végigkémleli, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Bocsássatok meg Lenksy papának. Jobb időket megélt, derék ember. Túl sok vihart látott átvonulni itt. Ahogy sokan mások is. De Ti nem vagytok helyiek. És megkockáztatom... *Felemeli kesztyűs mutatóujját.* -Hogy nem kovácsolni érkeztetek ide. Hogy honnan sejtem? Évek óta nem kereste senki Lenksyt ilyesmivel. *Ajkai mosolyra húzódnak, ahogy lassan ismét végigfut a jövevényeken.*
-Mondjátok hát az igazat és ha megfelelőnek találom, hát én is elmondom a magam igazát. Új barátokra itt, a Kikötőben mindig jó szert tenni.
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-12 19:26:54
Üzenet elküldve: 2023-06-12 19:26:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
*Leon arrébb is áll a kapuból, ahogy a kis emberke megjelenik. Ahogy hallgatja, egyből szimpatikussá válik neki az öreg. Még attól is eltekint, hogy rárúgja rögtön az ajtót annak fejére, elvégre elvileg emiatt a barom miatt vannak itt.*
-Nem maga lenne ma az első! *Utal itt a kalapáccsal való támadásra. Valamiért ezek az alacsony öregek szeretik kovácskalapácsokkal hajigálni.*
-Lassan versenyt is lehet rá indítani. *Morog az orra alatt, de eláll onnan, hogy odaengedje Relt, ha az beszélni akar. Az ilyesmi az ő asztala, Leon maximum kirángathatja az alakot és jól szétverheti a képét, de reméli, hogy erre most nem kerül sor. Úgy tűnik, hogy jól gondolkodott, mert a Naccsága egyből barátságosabb hangot üt meg.*
-Tényleg jól fizet. *Ennyit tud hozzátenni a beszélgetéshez, a továbbiakban pedig hallgat és marcona arcot vág, hogy a bajszosnak még eszébe se jusson semmi huncutságot elkövetni a kalóz munkaadójával szemben. Közben azon gondolkodik, hogy mit jelenthet az a vízvérű kifejezés, amiről szó volt. Annyi biztos, hogy nem jót, és talán az elf származásra utal.* ~Majd megkérdezem inkább később!~ *Sóhajt egyet ő is, de inkább unalmában. Még egy ásítást is elnyom, csak hogy ne rondítson bele ebbe a kellemes beszélgetésbe.*
//Ki mint veti ágyát...//
*Leon arrébb is áll a kapuból, ahogy a kis emberke megjelenik. Ahogy hallgatja, egyből szimpatikussá válik neki az öreg. Még attól is eltekint, hogy rárúgja rögtön az ajtót annak fejére, elvégre elvileg emiatt a barom miatt vannak itt.*
-Nem maga lenne ma az első! *Utal itt a kalapáccsal való támadásra. Valamiért ezek az alacsony öregek szeretik kovácskalapácsokkal hajigálni.*
-Lassan versenyt is lehet rá indítani. *Morog az orra alatt, de eláll onnan, hogy odaengedje Relt, ha az beszélni akar. Az ilyesmi az ő asztala, Leon maximum kirángathatja az alakot és jól szétverheti a képét, de reméli, hogy erre most nem kerül sor. Úgy tűnik, hogy jól gondolkodott, mert a Naccsága egyből barátságosabb hangot üt meg.*
-Tényleg jól fizet. *Ennyit tud hozzátenni a beszélgetéshez, a továbbiakban pedig hallgat és marcona arcot vág, hogy a bajszosnak még eszébe se jusson semmi huncutságot elkövetni a kalóz munkaadójával szemben. Közben azon gondolkodik, hogy mit jelenthet az a vízvérű kifejezés, amiről szó volt. Annyi biztos, hogy nem jót, és talán az elf származásra utal.* ~Majd megkérdezem inkább később!~ *Sóhajt egyet ő is, de inkább unalmában. Még egy ásítást is elnyom, csak hogy ne rondítson bele ebbe a kellemes beszélgetésbe.*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-10 19:59:55
Üzenet elküldve: 2023-06-10 19:59:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötői vámpír//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elgondolást tett követi. Kihúzza a kormos nadrágjából az övet, majd óvatosan hasra fekteti, és hátul összeköti vele a csuklóit. A nőstény köpenyének arcra való részét beletömi a szájába, aztán egy zsineggel rögzíti. Ha a fenti műveletek közben a mélységi magához térne, megpróbálja visszaaltatni: ököllel vagy a tőre markolatgombjával, amelyik kézre esik. Ha nem boldogul vele, leszúrja. Legalábbis ez a B-terv. A sötételfek szívós dögök.
Mikor úgy ítéli meg, hogy áldozata kellően ártalmatlanná vált, finoman a vállára veszi, és elindul vele a legközelebbi csatornaakna irányába. Nem bízza a véletlenre a dolgot: kertek alatt megy, és úgy kerüli a feltűnést, mint a pestist.
Tíz perc alatt eléri az útkereszteződést, ahol a lejárat van. A környéket zömében csóró halászok lakják, akik ebben az órában mind egy szálig alszanak. Wruzto anélkül, hogy a kormost letenné, kipattintja a tőrével az aknát fedő rácsot, és a létrán megindul vele a mélybe. Ha leért, szándéka szerint félrerakja valahová, aztán visszamászik, helyére rakni a fedelet. Addig azonban még el kell jutni…*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elgondolást tett követi. Kihúzza a kormos nadrágjából az övet, majd óvatosan hasra fekteti, és hátul összeköti vele a csuklóit. A nőstény köpenyének arcra való részét beletömi a szájába, aztán egy zsineggel rögzíti. Ha a fenti műveletek közben a mélységi magához térne, megpróbálja visszaaltatni: ököllel vagy a tőre markolatgombjával, amelyik kézre esik. Ha nem boldogul vele, leszúrja. Legalábbis ez a B-terv. A sötételfek szívós dögök.
Mikor úgy ítéli meg, hogy áldozata kellően ártalmatlanná vált, finoman a vállára veszi, és elindul vele a legközelebbi csatornaakna irányába. Nem bízza a véletlenre a dolgot: kertek alatt megy, és úgy kerüli a feltűnést, mint a pestist.
Tíz perc alatt eléri az útkereszteződést, ahol a lejárat van. A környéket zömében csóró halászok lakják, akik ebben az órában mind egy szálig alszanak. Wruzto anélkül, hogy a kormost letenné, kipattintja a tőrével az aknát fedő rácsot, és a létrán megindul vele a mélybe. Ha leért, szándéka szerint félrerakja valahová, aztán visszamászik, helyére rakni a fedelet. Addig azonban még el kell jutni…*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-10 18:29:52
Üzenet elküldve: 2023-06-10 18:29:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötői vámpír//
* Ott maradt, ahol éppen összecsuklott, a fal tövében. Feje oldalra billenve, vére lassan az arcára szárad. Álomtalan álomban lebegve próbálja a teste gyógyítgatni önmagát, újratermelve az életet jelentő vöröset, amiből elég sokat veszített korábban.
Az ájulás sötétjén keresztül valahonnan távolról figyelve érez némi tapogatást, matatást. Ha eszméleténél lenne, bizonyosan tiltakozna, de ugyebár nincsen és nem is lesz talán még egy ideig. *
* Ott maradt, ahol éppen összecsuklott, a fal tövében. Feje oldalra billenve, vére lassan az arcára szárad. Álomtalan álomban lebegve próbálja a teste gyógyítgatni önmagát, újratermelve az életet jelentő vöröset, amiből elég sokat veszített korábban.
Az ájulás sötétjén keresztül valahonnan távolról figyelve érez némi tapogatást, matatást. Ha eszméleténél lenne, bizonyosan tiltakozna, de ugyebár nincsen és nem is lesz talán még egy ideig. *
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-10 13:05:12
Üzenet elküldve: 2023-06-10 13:05:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötői vámpír//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Sellőházból kilépve Wruzto első dolga volt a baltát elővenni az övéből, arra az esetre, ha a gróf úr próbálkozna valamivel. Nem valószínű, de ha választani lehet, az ork inkább tettes lesz, mint áldozat. Figyelve maga köré a Lakónegyed felé veszi az irányt, és nagyon ajánlja annak a sakálnak, hogy a saját kibaszott dolgával törődjön.
Mélyen benne járunk már az éjszakában. A nagyobbik hold teljes pompájában ragyog az égen, elhalványítva a csillagokat. A szél meg-megszalad. Föllibbenti a sikátorok fölött száradó ruhákat. Szemetet görget, bevág egy zsalugátert. Valamelyik kocsmából tekerőlant meg táncdobogás hangját hozza, míg a szürkebőrű átvág egy gazzal fölvert hátsókerten, és csuláz egy rögöset.
A kertből egy keskeny közön át egy nem sokkal szélesebb utcára jut. Körbepillant, csak a biztonság kedvéért.*
~Oppidibomm…~
*Megfáradt vándor három óránál. Úgy látszik, a következő sarokig már nem futotta az erejéből, csak lecsorgott a falon, és elbólintott. Wruzto fogást vált a baltáján, és amilyen halkan a tengerészcsizmáitól telik, odaóvakodik az alakhoz. Egy nősténykormos. Egy szétbaszott fejű nősténykormos.*
~Hibátlan!~
*Az alélt részegek és hodarilszívók fosztogatása Wruzto főbb bevételi forrásai közé tartozik, mióta felhagyott a matrózélettel. Nem válna jó tolvaj belőle, de ilyen könnyű célpontokkal még ő is boldogul. Átveszi tehát a bal mancsába a csatabárdot, a jobbjával pedig finoman, ámde módszeresen elkezdi átkutatni a sötételfet. Aki ha véletlen föl találna ébredni, kap egyet a balta fokával a búrájára. Legalábbis ez a terv.
A tervek azonban nemritkán ripityára törnek a valóságon. Mikor ugyanis Sa'Tereth redőstarkójú prófétája munkához lát, megcsapja orrát valami. Idegesen megrándulnak az orrcimpái, és úgy rohanja meg a vérszomj, ahogy még soha életében. Hát ez kínozza hatok óta! Ez az a szomjúság, amit semmilyen szesz el nem olthat, amit semmilyen fohász, semmilyen kontempláció el nem csitít! Összeszorítja a fogát. A kormosra mered, egyszerre kiéhezetten és riadtan. Nem sokon múlik, hogy átharapja a torkát, de valahogy visszafogja magát.*
- Aztán még mondják, hogy az isten nem viccel… *morogja maga elé. Körbepillant. Sehol egy lélek. Simán kinyírhatná. Kurvára nem hiányozna senkinek. A baj csak az, hogy ha ő találna a háza mellett egy szárazra szívott hullát, első dolga lenne szólni a helyi rendfenntartó erőknek. Egy átvágott torok lehet üzleti döntés eredménye, de a vérszívás valószínűleg már sok lenne a Patkányoknak.*
~Leviszem a csatornába bazmeg…~
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.10 15:16:44
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Sellőházból kilépve Wruzto első dolga volt a baltát elővenni az övéből, arra az esetre, ha a gróf úr próbálkozna valamivel. Nem valószínű, de ha választani lehet, az ork inkább tettes lesz, mint áldozat. Figyelve maga köré a Lakónegyed felé veszi az irányt, és nagyon ajánlja annak a sakálnak, hogy a saját kibaszott dolgával törődjön.
Mélyen benne járunk már az éjszakában. A nagyobbik hold teljes pompájában ragyog az égen, elhalványítva a csillagokat. A szél meg-megszalad. Föllibbenti a sikátorok fölött száradó ruhákat. Szemetet görget, bevág egy zsalugátert. Valamelyik kocsmából tekerőlant meg táncdobogás hangját hozza, míg a szürkebőrű átvág egy gazzal fölvert hátsókerten, és csuláz egy rögöset.
A kertből egy keskeny közön át egy nem sokkal szélesebb utcára jut. Körbepillant, csak a biztonság kedvéért.*
~Oppidibomm…~
*Megfáradt vándor három óránál. Úgy látszik, a következő sarokig már nem futotta az erejéből, csak lecsorgott a falon, és elbólintott. Wruzto fogást vált a baltáján, és amilyen halkan a tengerészcsizmáitól telik, odaóvakodik az alakhoz. Egy nősténykormos. Egy szétbaszott fejű nősténykormos.*
~Hibátlan!~
*Az alélt részegek és hodarilszívók fosztogatása Wruzto főbb bevételi forrásai közé tartozik, mióta felhagyott a matrózélettel. Nem válna jó tolvaj belőle, de ilyen könnyű célpontokkal még ő is boldogul. Átveszi tehát a bal mancsába a csatabárdot, a jobbjával pedig finoman, ámde módszeresen elkezdi átkutatni a sötételfet. Aki ha véletlen föl találna ébredni, kap egyet a balta fokával a búrájára. Legalábbis ez a terv.
A tervek azonban nemritkán ripityára törnek a valóságon. Mikor ugyanis Sa'Tereth redőstarkójú prófétája munkához lát, megcsapja orrát valami. Idegesen megrándulnak az orrcimpái, és úgy rohanja meg a vérszomj, ahogy még soha életében. Hát ez kínozza hatok óta! Ez az a szomjúság, amit semmilyen szesz el nem olthat, amit semmilyen fohász, semmilyen kontempláció el nem csitít! Összeszorítja a fogát. A kormosra mered, egyszerre kiéhezetten és riadtan. Nem sokon múlik, hogy átharapja a torkát, de valahogy visszafogja magát.*
- Aztán még mondják, hogy az isten nem viccel… *morogja maga elé. Körbepillant. Sehol egy lélek. Simán kinyírhatná. Kurvára nem hiányozna senkinek. A baj csak az, hogy ha ő találna a háza mellett egy szárazra szívott hullát, első dolga lenne szólni a helyi rendfenntartó erőknek. Egy átvágott torok lehet üzleti döntés eredménye, de a vérszívás valószínűleg már sok lenne a Patkányoknak.*
~Leviszem a csatornába bazmeg…~
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.10 15:16:44
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-10 00:31:18
Üzenet elküldve: 2023-06-10 00:31:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
*Leon váratlan és sértő megjegyzései még a sokat látott Relaelt is minduntalan meglepik, s eléggé megdöbben rajta ahhoz, hogy ne tudjon rá mit reagálni érdemben. No meg nem is feltétlenül mer, úgy érzi, hogy a férfival igencsak meggyűlne a baja ha a modorát kifogásolva tiszteletre próbálná tanítani.
Engedelmesen arrébb áll és hagyja, hogy Leon vegye kezébe az irányítást. Úgy tűnik jelenlétükre eléggé felhívták a figyelmüket, talán jobban is mint szerették volna, az elf pedig úgy dönt, hogy apró botlásukról és disszonanciájukról tudomást sem vesz.*
- Elnézést kérek, csak volt némi félreértés a kommunikációnkban.
*Igyekszik legelragadóbb mosolyát elővenni, akkor is ha a Kikötőben ez gyakorta kevés lehet, ártani viszont aligha árthat.*
- Nem? Pedig éppenséggel volna egy apróság, amit egy ügyeskezű mesteremberrel készíttetnék el és természetesen jól megfizetném.
*Érzékeny elf füleinek köszönhetően nem kerüli el figyelmét a létek zaja, de ez most nem zökkenti ki, ahogy a szokatlan "vízvérű" megnevezés sem amihez eddig még nem volt szerencséje, holott felmenői között erős lihanechi vonal is megbújik.*
- Sajnos a dokkokmenti kontármunka nem az én igényeimnek megfelelő. Kérem! Hálás lennék, ha kivételt tenne velem...
*Sóhajtja drámaian, s remélhetőleg elég gyászosra sikeredik szomorú arckifejezése ahhoz, hogy az öreg kovács fontolóra vegye az ajánlatát. No meg persze az arannyal sem szokott fukarkodni.*
//Ki mint veti ágyát...//
*Leon váratlan és sértő megjegyzései még a sokat látott Relaelt is minduntalan meglepik, s eléggé megdöbben rajta ahhoz, hogy ne tudjon rá mit reagálni érdemben. No meg nem is feltétlenül mer, úgy érzi, hogy a férfival igencsak meggyűlne a baja ha a modorát kifogásolva tiszteletre próbálná tanítani.
Engedelmesen arrébb áll és hagyja, hogy Leon vegye kezébe az irányítást. Úgy tűnik jelenlétükre eléggé felhívták a figyelmüket, talán jobban is mint szerették volna, az elf pedig úgy dönt, hogy apró botlásukról és disszonanciájukról tudomást sem vesz.*
- Elnézést kérek, csak volt némi félreértés a kommunikációnkban.
*Igyekszik legelragadóbb mosolyát elővenni, akkor is ha a Kikötőben ez gyakorta kevés lehet, ártani viszont aligha árthat.*
- Nem? Pedig éppenséggel volna egy apróság, amit egy ügyeskezű mesteremberrel készíttetnék el és természetesen jól megfizetném.
*Érzékeny elf füleinek köszönhetően nem kerüli el figyelmét a létek zaja, de ez most nem zökkenti ki, ahogy a szokatlan "vízvérű" megnevezés sem amihez eddig még nem volt szerencséje, holott felmenői között erős lihanechi vonal is megbújik.*
- Sajnos a dokkokmenti kontármunka nem az én igényeimnek megfelelő. Kérem! Hálás lennék, ha kivételt tenne velem...
*Sóhajtja drámaian, s remélhetőleg elég gyászosra sikeredik szomorú arckifejezése ahhoz, hogy az öreg kovács fontolóra vegye az ajánlatát. No meg persze az arannyal sem szokott fukarkodni.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-09 13:30:22
Üzenet elküldve: 2023-06-09 13:30:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy ahogy, félig négykézláb, kapaszkodva vagy éppen bicegve, de eljut egy soron következő sarokig. Igyekszik kevésbé forgalmasabb utcácskában meghúzódni, amíg ilyen kiszolgáltatott.
Muszáj pihennie, iszonyatosan hasogat a feje. Az orrvérzése szerencsére már múlóban. Elvontatja magát még egy fél saroknyit, majd kimerülten nekidől egy omladozó támfalnak. A szemei mögé késszúrásszerű érzet nyilall, mire panaszosan felnyüszít. Lassan lecsorog a falon, egészen a földik, véres csíkot hagyva maga után.
Lassan oldalra forgatja a fejét, és úgy dönt, ez a hely is éppen olyan jól megteszi elájulni, mint bármelyik másik. *
Muszáj pihennie, iszonyatosan hasogat a feje. Az orrvérzése szerencsére már múlóban. Elvontatja magát még egy fél saroknyit, majd kimerülten nekidől egy omladozó támfalnak. A szemei mögé késszúrásszerű érzet nyilall, mire panaszosan felnyüszít. Lassan lecsorog a falon, egészen a földik, véres csíkot hagyva maga után.
Lassan oldalra forgatja a fejét, és úgy dönt, ez a hely is éppen olyan jól megteszi elájulni, mint bármelyik másik. *
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-08 21:23:54
Üzenet elküldve: 2023-06-08 21:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Tompulás //
// Zárás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Kapkodó lélegzettel fekszik a földön, hallgatva a nő utána kiáltott szavait. *
~ Előbb vágom el a torkodat a sötétben, te szajha... ~
* Nos, megmenekült. Hallja a távolodó lépteket, így fellélegezhet. Meg is próbálkozik egy nagy sóhajjal, de a bordáiba belenyilall a fájdalom. Fekszik még egy ideig a mocsokban, míg szívverése csillapodik. A szemét is lehunyja, majd számot vet a sérüléseivel, végigszaladva gondolatban a különböző tagjain. Valószínűleg törött orr, szanaszét vert arc... a mellkasába hasító érzésből gyanítja, hogy a bordái közül is legalább egy megrepedhetett, de nem tudhatja biztosan.
Ideje lenne továbbállnia, ha nem akarja, hogy olyasvalakik találjanak rá ilyen állapotban, akikkel nagyon nem szeretne. Lassan az oldalára gördül, majd megpihen az alkarjára támaszkodva. Fúj egyet, majd továbbra is egy beteg, kúszó féreg sebességével feltornássza magát négykézlábra. Fejét lógatva megvárja, míg a világ szolid forgása megáll. Ezek szerint talán az agyrázkódást is felveheti a listára.
Halkan nyög, majd lassan felhúzza magát a kerítés segítségével térdelő, majd bizonytalanul álló helyzetbe. A látása azonnal meglódul, és tompa zúgás hasít a füleibe. *
- Ezért még megfizetsz. Szeretném viszonozni az ígéretedet az örömteli viszontlátásra.
* Susogja csak úgy maga elé. A harag segít, hogy legyen ereje vonszolni magát. *
// Zárás //
// A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz! //
* Kapkodó lélegzettel fekszik a földön, hallgatva a nő utána kiáltott szavait. *
~ Előbb vágom el a torkodat a sötétben, te szajha... ~
* Nos, megmenekült. Hallja a távolodó lépteket, így fellélegezhet. Meg is próbálkozik egy nagy sóhajjal, de a bordáiba belenyilall a fájdalom. Fekszik még egy ideig a mocsokban, míg szívverése csillapodik. A szemét is lehunyja, majd számot vet a sérüléseivel, végigszaladva gondolatban a különböző tagjain. Valószínűleg törött orr, szanaszét vert arc... a mellkasába hasító érzésből gyanítja, hogy a bordái közül is legalább egy megrepedhetett, de nem tudhatja biztosan.
Ideje lenne továbbállnia, ha nem akarja, hogy olyasvalakik találjanak rá ilyen állapotban, akikkel nagyon nem szeretne. Lassan az oldalára gördül, majd megpihen az alkarjára támaszkodva. Fúj egyet, majd továbbra is egy beteg, kúszó féreg sebességével feltornássza magát négykézlábra. Fejét lógatva megvárja, míg a világ szolid forgása megáll. Ezek szerint talán az agyrázkódást is felveheti a listára.
Halkan nyög, majd lassan felhúzza magát a kerítés segítségével térdelő, majd bizonytalanul álló helyzetbe. A látása azonnal meglódul, és tompa zúgás hasít a füleibe. *
- Ezért még megfizetsz. Szeretném viszonozni az ígéretedet az örömteli viszontlátásra.
* Susogja csak úgy maga elé. A harag segít, hogy legyen ereje vonszolni magát. *
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-07 23:19:33
Üzenet elküldve: 2023-06-07 23:19:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz!//
*Talán egy kiáltás, beköszönés, kopogás is elégséges lenne, a páros azonban úgy dönt, a legjobb lesz, ha hatalmas ricsajt csap. A vaskapu csakúgy döng lábaik együttes erejétől, és rövidesen választ is érkezik bentről.*
-Mi a... *A kopácsolás elnémul, s rövidesen egy őszhajú, bajszos kis ember feje néz rájuk a résre tárt kapuból.*
-Psszt! Mit kiabálnak itt?! *Szólítja meg "vendégeit" fojtott hangon.* -Mit akarnak? Kik maguk és miért ostromolják a kapumat?! *Előbb Leont méri végig, majd csak utána Relaelt.*
-Nem Patkányok ezek, nem. Egy vízvérű meg egy kurva kalóz! De mi a faszt akarnak? *Motyogja a bajsza alatt, s hamar észrevehetik, hogy ezúttal nem hozzájuk beszél, leginkább saját magához.*
-Nem készítek már csecsebecséket. Menjenek el! *Jobban kidugja kobakját a résen, hogy körbepillantson az utcán. Mintha csak azt vizslatná, figyelik-e.*
-Ha bármivel próbálkozik ez az ürge, hát orrba baszom a kalapáccsal, annyi szent! *Megint csak motyog, megint csak magában. Közben valahol a kapu mögött súlyos léptek hallatszódnak, de gazdájuk hamar megtorpan. Mintha csak hallgatózna.*
//Ki mint veti ágyát...//
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmaz!//
*Talán egy kiáltás, beköszönés, kopogás is elégséges lenne, a páros azonban úgy dönt, a legjobb lesz, ha hatalmas ricsajt csap. A vaskapu csakúgy döng lábaik együttes erejétől, és rövidesen választ is érkezik bentről.*
-Mi a... *A kopácsolás elnémul, s rövidesen egy őszhajú, bajszos kis ember feje néz rájuk a résre tárt kapuból.*
-Psszt! Mit kiabálnak itt?! *Szólítja meg "vendégeit" fojtott hangon.* -Mit akarnak? Kik maguk és miért ostromolják a kapumat?! *Előbb Leont méri végig, majd csak utána Relaelt.*
-Nem Patkányok ezek, nem. Egy vízvérű meg egy kurva kalóz! De mi a faszt akarnak? *Motyogja a bajsza alatt, s hamar észrevehetik, hogy ezúttal nem hozzájuk beszél, leginkább saját magához.*
-Nem készítek már csecsebecséket. Menjenek el! *Jobban kidugja kobakját a résen, hogy körbepillantson az utcán. Mintha csak azt vizslatná, figyelik-e.*
-Ha bármivel próbálkozik ez az ürge, hát orrba baszom a kalapáccsal, annyi szent! *Megint csak motyog, megint csak magában. Közben valahol a kapu mögött súlyos léptek hallatszódnak, de gazdájuk hamar megtorpan. Mintha csak hallgatózna.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-07 05:43:37
Üzenet elküldve: 2023-06-07 05:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
*Bólint az ígéretre, amit kap és emiatt egy kicsit jobban is odafigyel, hogy munkaadója ne patkoljon el hamarjában, bár ebben Relael nem túl segítőkész, hiszen elkezdi rugdosni az épület kapuját.* ~Érdekes megoldás.~ *Húzza el a száját. Az Aginnal kapcsolatos megjegyzésre nem is reagál, hiszen jobb ez így mind a kettejüknek, ha szó nélkül hagyja.*
-Menj odébb, nem illik a szép pofidhoz, hogy itt rugdosol. *Tolja kissé odébb a nőt a kaputól.*
-Utálom a büdös nőket, jobban teszed, ha nem izzadsz le. *Jelenti ki csak úgy tárgyilagosan és átveszi a rugdosó és kiáltozó szerepet ő maga. Sokkal erősebb lába és hangja van, talán így célravezetőbb.*
-Haló! Jöttünk vendégségbe! *Kiabál be két rúgás között, de azért annyira nem erőlteti meg magát, nehogy a végén kiessen zsanérostól a kapu. Persze még akár ez is megeshet.*
-Mindjárt én is megcsapkodom valamivel, ha nem hagyja abba a kalapálást! *Dörmögi a saját orra alá, bár nem túl hangosan. Annyira nincs kedve verekedni ma már.*
//Ki mint veti ágyát...//
*Bólint az ígéretre, amit kap és emiatt egy kicsit jobban is odafigyel, hogy munkaadója ne patkoljon el hamarjában, bár ebben Relael nem túl segítőkész, hiszen elkezdi rugdosni az épület kapuját.* ~Érdekes megoldás.~ *Húzza el a száját. Az Aginnal kapcsolatos megjegyzésre nem is reagál, hiszen jobb ez így mind a kettejüknek, ha szó nélkül hagyja.*
-Menj odébb, nem illik a szép pofidhoz, hogy itt rugdosol. *Tolja kissé odébb a nőt a kaputól.*
-Utálom a büdös nőket, jobban teszed, ha nem izzadsz le. *Jelenti ki csak úgy tárgyilagosan és átveszi a rugdosó és kiáltozó szerepet ő maga. Sokkal erősebb lába és hangja van, talán így célravezetőbb.*
-Haló! Jöttünk vendégségbe! *Kiabál be két rúgás között, de azért annyira nem erőlteti meg magát, nehogy a végén kiessen zsanérostól a kapu. Persze még akár ez is megeshet.*
-Mindjárt én is megcsapkodom valamivel, ha nem hagyja abba a kalapálást! *Dörmögi a saját orra alá, bár nem túl hangosan. Annyira nincs kedve verekedni ma már.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:33:08
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:33:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
- Jól van, majd észben tartom.
*gondolatban fel is jegyzi magának, remélhetőleg nem is felejti el, és majd egy újabb tétellel gazdagodik a listája, amit Orthustól kérhet.*
- Igen, kitartó a kölyök, és szófogadó, még bőven hasznos lehet. Majd megmondom neki, hogy látsz benne lehetőséget.
*Feleli pimaszul, egy féloldalas mosolyt is megenged magának, ám arca pillanatok alatt komollyá válik, ahogy az épület tanulmányozásába kezd. Látszólag nincs itt semmi különös, ez is ugyanolyan omladozó viskó, mint a többi.*
- Hmmm.
*Feleli rendkívül frappánsan a neki feltett kérdésre, de rövidesen még hozzáteszi.*
- Rögtönzök, ahogy mindig. Elsőként be kellene jutnunk.
*Amint kimondja már meg is teszi az első lépéseket, s remélhetőleg rövidesen a vaskapu előtt találja magát. Habozás nélkül rúg bele párat a kemény anyagba, remélhetőleg ezzel nagyobb zajt csap, mint amivel bent veszi körbe magát a vénember. Ha erre nem reagál, akkor torokköszörülést követően fennhangon megszólal.*
- Jó napot! Hahó!
//Ki mint veti ágyát...//
- Jól van, majd észben tartom.
*gondolatban fel is jegyzi magának, remélhetőleg nem is felejti el, és majd egy újabb tétellel gazdagodik a listája, amit Orthustól kérhet.*
- Igen, kitartó a kölyök, és szófogadó, még bőven hasznos lehet. Majd megmondom neki, hogy látsz benne lehetőséget.
*Feleli pimaszul, egy féloldalas mosolyt is megenged magának, ám arca pillanatok alatt komollyá válik, ahogy az épület tanulmányozásába kezd. Látszólag nincs itt semmi különös, ez is ugyanolyan omladozó viskó, mint a többi.*
- Hmmm.
*Feleli rendkívül frappánsan a neki feltett kérdésre, de rövidesen még hozzáteszi.*
- Rögtönzök, ahogy mindig. Elsőként be kellene jutnunk.
*Amint kimondja már meg is teszi az első lépéseket, s remélhetőleg rövidesen a vaskapu előtt találja magát. Habozás nélkül rúg bele párat a kemény anyagba, remélhetőleg ezzel nagyobb zajt csap, mint amivel bent veszi körbe magát a vénember. Ha erre nem reagál, akkor torokköszörülést követően fennhangon megszólal.*
- Jó napot! Hahó!
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-05 20:36:12
Üzenet elküldve: 2023-06-05 20:36:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei - II. Fejezet//
//Ki mint veti ágyát...//
*Hálóköz 7. Látszólag semmi sem hívja rá a bámészkodó figyelmét. Magas, rozsdás vaskapu húzódik széltében, mögüle pedig az idő múlásával kissé megroskadt fatető kandikál ki. Ennél többet nem is láthatnak az utcáról.
Az említett utcán csak néhányan lézengenek. Két kölyök rugdos jóval odébb egy borosüveget, s egy-egy kikötői halad csak el mellettük sietve. Itt, a lakóházak között nincs oly tumultus, mint a part közelében. Leginkább csak az jár erre, ki itt lakik, matrózoknak és utazóknak e hely nem ígér sokat.
Amennyiben közelebb merészkednek a kapott címen talált vaskapuhoz, mögüle valahonnan kovácskalapács jellegzetes, ütemes és kimért hangja hallatszik. Látszólag senki sem figyelt fel a két utazó érkeztére, pedig csak egyikük illik bele igazán a Kikötő képébe. Dörömbölhetnek, kiálthatnak, már ha fel akarják hívni a kapu mögötti vagy mögöttiek figyelmét magukra. Csak rajtuk áll.*
//Ki mint veti ágyát...//
*Hálóköz 7. Látszólag semmi sem hívja rá a bámészkodó figyelmét. Magas, rozsdás vaskapu húzódik széltében, mögüle pedig az idő múlásával kissé megroskadt fatető kandikál ki. Ennél többet nem is láthatnak az utcáról.
Az említett utcán csak néhányan lézengenek. Két kölyök rugdos jóval odébb egy borosüveget, s egy-egy kikötői halad csak el mellettük sietve. Itt, a lakóházak között nincs oly tumultus, mint a part közelében. Leginkább csak az jár erre, ki itt lakik, matrózoknak és utazóknak e hely nem ígér sokat.
Amennyiben közelebb merészkednek a kapott címen talált vaskapuhoz, mögüle valahonnan kovácskalapács jellegzetes, ütemes és kimért hangja hallatszik. Látszólag senki sem figyelt fel a két utazó érkeztére, pedig csak egyikük illik bele igazán a Kikötő képébe. Dörömbölhetnek, kiálthatnak, már ha fel akarják hívni a kapu mögötti vagy mögöttiek figyelmét magukra. Csak rajtuk áll.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1660-1679