Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-03 13:25:13
Üzenet elküldve: 2017-05-03 13:25:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
*Kessa kifejezetten agresszív szándéka most ellenére fordul, ugyanis Zaranirnak feltűnik, hogy a nő nem akar igazából nekik mondani semmit pár információs morzsán túl, ellenben kifejezett szándéka van Nadae ellen hangolni őket. Az egész bűzlik, mint az éléskamra, amikor Dyntire hagyják a hús sózását. De, ami a fontosabb, hogy Nerilil elhagyná kellemes társaságukat, amit a férfi nem nagyon szívlel, így fel is kel és megtesz pár lépést régi ismeretsége felé.*
-Sajnos nem tudom átadni az üzeneted...
*Indítja meg a félmondatot és Kessa felé fordul.*
-Wegtorenbe kell utazzak és pont nem érdekel, hogy Nadae akarja-e hogy megtalálják vagy nem.
*Igen, pont ez a célja, meg az, hogy Kessát sarokba szorítsa.*
-Úgyhogy, hisz te is legalább olyan jó barátja vagy, mint én, ha rád bízta, hogy add át ezen üzenetet. Bizonyára aggódsz is érte, tudsz segíteni abban, hogy melyik napon és mely fogadóban volt. Nerilil, téged megkérhetlek arra, hogy Kessát vezesd el a törzshelyünkre? Meg szólnod is kéne Reynek, hogy boszorkányüldözésre megyek.
*Kessa kifejezetten agresszív szándéka most ellenére fordul, ugyanis Zaranirnak feltűnik, hogy a nő nem akar igazából nekik mondani semmit pár információs morzsán túl, ellenben kifejezett szándéka van Nadae ellen hangolni őket. Az egész bűzlik, mint az éléskamra, amikor Dyntire hagyják a hús sózását. De, ami a fontosabb, hogy Nerilil elhagyná kellemes társaságukat, amit a férfi nem nagyon szívlel, így fel is kel és megtesz pár lépést régi ismeretsége felé.*
-Sajnos nem tudom átadni az üzeneted...
*Indítja meg a félmondatot és Kessa felé fordul.*
-Wegtorenbe kell utazzak és pont nem érdekel, hogy Nadae akarja-e hogy megtalálják vagy nem.
*Igen, pont ez a célja, meg az, hogy Kessát sarokba szorítsa.*
-Úgyhogy, hisz te is legalább olyan jó barátja vagy, mint én, ha rád bízta, hogy add át ezen üzenetet. Bizonyára aggódsz is érte, tudsz segíteni abban, hogy melyik napon és mely fogadóban volt. Nerilil, téged megkérhetlek arra, hogy Kessát vezesd el a törzshelyünkre? Meg szólnod is kéne Reynek, hogy boszorkányüldözésre megyek.
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-02 13:36:48
Üzenet elküldve: 2017-05-02 13:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
* Hihetetlen számára, hogy ennyire elveszett ez az egész társaság, bármilyen is volt a Kalóz mégis csak ő volt az, aki tartotta a lelket a bagázsban. *
- Pff… nem jókedvemből nem voltam itt. De aztán téged biztosan annyira izgatott. * harap rá a cikk almára, fájdalmasan ropog a fogai között. * - A térkép? * pillanatig gondolkozik.* - Eladtam. * sokadjára vonja meg a vállát, miközben a következő falat is elveszik a szájában, kihívóan néz Zara tengerkék szemeibe. Hazudik, mint a vízfolyás, még most is ott van, ahova rejtette. Csak még azt nem döntötte el, mi legyen vele, adja vissza Zarának vagy ha megtalálja a Vöröst az ő gondjaira bízza. Hajdanán is valami ilyesmi volt vele a terve. Ha már Kessa beleszólt nem fojtja belé a szót, de azért egy szúrós pillantást kap érte. Közben az étvágya is elmegy, s maga mellé dobva a maradékot feltápászkodik. Nem mondhatni, hogy meglepődik azon, amit a lány mond. Sokszor volt efféle véleményen a Kalóz, ha nem tudta a mértéket. Mondjuk azt soha se tudta. Kortyol ő is a rumból, aztán visszadugaszolja. *
- Mondjátok meg a kapitányotoknak * a kapitány szót kihangsúlyozza * - hogy majd benézek. * indul meg Zara felé, s meg is áll mellette. * - Valamikor. Ezt magammal viszem. * kapja ki kezéből az üveget, úgy sem ártott neki. Több újat, úgy tűnik nem fog megtudni se a lánytól, se Zarától. * - További kellemes napot! * ezzel könnyed léptekkel távozik a társaságból. *
* Hihetetlen számára, hogy ennyire elveszett ez az egész társaság, bármilyen is volt a Kalóz mégis csak ő volt az, aki tartotta a lelket a bagázsban. *
- Pff… nem jókedvemből nem voltam itt. De aztán téged biztosan annyira izgatott. * harap rá a cikk almára, fájdalmasan ropog a fogai között. * - A térkép? * pillanatig gondolkozik.* - Eladtam. * sokadjára vonja meg a vállát, miközben a következő falat is elveszik a szájában, kihívóan néz Zara tengerkék szemeibe. Hazudik, mint a vízfolyás, még most is ott van, ahova rejtette. Csak még azt nem döntötte el, mi legyen vele, adja vissza Zarának vagy ha megtalálja a Vöröst az ő gondjaira bízza. Hajdanán is valami ilyesmi volt vele a terve. Ha már Kessa beleszólt nem fojtja belé a szót, de azért egy szúrós pillantást kap érte. Közben az étvágya is elmegy, s maga mellé dobva a maradékot feltápászkodik. Nem mondhatni, hogy meglepődik azon, amit a lány mond. Sokszor volt efféle véleményen a Kalóz, ha nem tudta a mértéket. Mondjuk azt soha se tudta. Kortyol ő is a rumból, aztán visszadugaszolja. *
- Mondjátok meg a kapitányotoknak * a kapitány szót kihangsúlyozza * - hogy majd benézek. * indul meg Zara felé, s meg is áll mellette. * - Valamikor. Ezt magammal viszem. * kapja ki kezéből az üveget, úgy sem ártott neki. Több újat, úgy tűnik nem fog megtudni se a lánytól, se Zarától. * - További kellemes napot! * ezzel könnyed léptekkel távozik a társaságból. *
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-02 12:44:24
Üzenet elküldve: 2017-05-02 12:44:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
*Mintha könyv lapjainak sora közé került volna. Repkednek a nevek, hozzá párosítható arcok nélkül, az indulatokat is kézzel tudná tapintani, de még ebből a káoszból is képes kiszűrni valamit, ami fülének igen kedves.*
- Szóval Reydis, mi? *Már másodjára hallja a nevet. Szóval ez a nő vehette át a kapitányi posztot, és ami még fontosabb, a kalóz rühellte! Egy fényes barátság kibontakozása van a levegőben, még akkor is, ha az illetővel még személyesen nem találkozott, de máris kedveli.
Ennél többet most nem szól közbe. Látszólagosan, csak katonákat készít (kézzel, minthogy Nerililnek nem állt még szándékában megszánni őt és visszaadni a fegyvereit) és minden falatot apró kortyokkal öblít. Jobban esne gyomrának egy forró teaféle, vagy valami préselt gyümölcslé, mondjuk bor, de ha rum van, akkor rum van.
A fél-elf egyébként kissé vehemensen reagál a dolgokra, de Kessát még így is szórakoztatja.*
- HA szabad közbe szólnom… *Nyilván nem szabad neki, de azért csak veszi hozzá a fáradtságot.* Nadae nem fog visszajönni, erről ő maga biztosított. *Egy nagyobb falatot tol a szájába, hogy megpróbálja ezzel leplezni azt az aprócska vigyort a képéről.*
- Mint mondtam, egy wegtoreni kikötő kocsmájában támasztotta a fejét az asztalon teljesen magán kívül. Éppen, hogy ki tudtam belőle szedni, hogy hova jöjjek és miért. Artikulálatlanul magyarázott arról, hogy valami fickótól fél, és, hogy jobb mindenkinek, ha ő nincs a közelben, mert rátok is bajt hozhat. Aztán jött egy rövidebb monológ, amiben az apját éltette és, hogy ő sosem fogja annyira vinni. Aztán mi is volt még? Ja, igen, hogy bármennyire is kedveli ezt a társaságot mégis csak egy semmihez nem értő csürhe, akiket jó szóval sem lehet idomítani. Hess már innen! *Ez utóbbi az egyik közelebb merészkedő patkánynak szól. Apró fehér folt a nyakán erről már megismeri.*
- Én ezek után nem számítanék a megjelenésére jó HOSSZÚ ideig.
*Mintha könyv lapjainak sora közé került volna. Repkednek a nevek, hozzá párosítható arcok nélkül, az indulatokat is kézzel tudná tapintani, de még ebből a káoszból is képes kiszűrni valamit, ami fülének igen kedves.*
- Szóval Reydis, mi? *Már másodjára hallja a nevet. Szóval ez a nő vehette át a kapitányi posztot, és ami még fontosabb, a kalóz rühellte! Egy fényes barátság kibontakozása van a levegőben, még akkor is, ha az illetővel még személyesen nem találkozott, de máris kedveli.
Ennél többet most nem szól közbe. Látszólagosan, csak katonákat készít (kézzel, minthogy Nerililnek nem állt még szándékában megszánni őt és visszaadni a fegyvereit) és minden falatot apró kortyokkal öblít. Jobban esne gyomrának egy forró teaféle, vagy valami préselt gyümölcslé, mondjuk bor, de ha rum van, akkor rum van.
A fél-elf egyébként kissé vehemensen reagál a dolgokra, de Kessát még így is szórakoztatja.*
- HA szabad közbe szólnom… *Nyilván nem szabad neki, de azért csak veszi hozzá a fáradtságot.* Nadae nem fog visszajönni, erről ő maga biztosított. *Egy nagyobb falatot tol a szájába, hogy megpróbálja ezzel leplezni azt az aprócska vigyort a képéről.*
- Mint mondtam, egy wegtoreni kikötő kocsmájában támasztotta a fejét az asztalon teljesen magán kívül. Éppen, hogy ki tudtam belőle szedni, hogy hova jöjjek és miért. Artikulálatlanul magyarázott arról, hogy valami fickótól fél, és, hogy jobb mindenkinek, ha ő nincs a közelben, mert rátok is bajt hozhat. Aztán jött egy rövidebb monológ, amiben az apját éltette és, hogy ő sosem fogja annyira vinni. Aztán mi is volt még? Ja, igen, hogy bármennyire is kedveli ezt a társaságot mégis csak egy semmihez nem értő csürhe, akiket jó szóval sem lehet idomítani. Hess már innen! *Ez utóbbi az egyik közelebb merészkedő patkánynak szól. Apró fehér folt a nyakán erről már megismeri.*
- Én ezek után nem számítanék a megjelenésére jó HOSSZÚ ideig.
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-02 12:28:04
Üzenet elküldve: 2017-05-02 12:28:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
*A beszélgetés érdekes fordulatokat vesz, ő csak a lényegre válaszol ömlesztve, a terepet Nerililnél hagyja feldolgozásra.*
-Reydis a kapitány, de neki már van első tisztje. Az pedig, hogy valaha a kapitányi listán lettem volna, sületlenség. Eszem ágában sincs soha sem hajót vinni, szenvedjen azzal az, aki szeretne. És hirtelen ott találtuk magunkat, hogy senki se szeretne. Még a részeges dalnokunk is tönkrement az ivászatban, meg a hajós élménytől, de csak neki volt hozzá tudása. De... ezt tudnád, ha itt lettél volna.
*Majd ennyivel le is tudta a dolgot, úgy is tervezi párszor felemlegetni Nerililnek ezt.*
-Nad meg kérje ki, amit akar, nem érdekel. Nem fogjuk az árbocra kötni a kalapot, csak mert nincs itt. Így se tudtam mit tenni féllegénységgel, még oda sem hajóztunk ki, mert ugye a térképet is magaddal vitted. Ha még megvan egyáltalán...
*A beszélgetés érdekes fordulatokat vesz, ő csak a lényegre válaszol ömlesztve, a terepet Nerililnél hagyja feldolgozásra.*
-Reydis a kapitány, de neki már van első tisztje. Az pedig, hogy valaha a kapitányi listán lettem volna, sületlenség. Eszem ágában sincs soha sem hajót vinni, szenvedjen azzal az, aki szeretne. És hirtelen ott találtuk magunkat, hogy senki se szeretne. Még a részeges dalnokunk is tönkrement az ivászatban, meg a hajós élménytől, de csak neki volt hozzá tudása. De... ezt tudnád, ha itt lettél volna.
*Majd ennyivel le is tudta a dolgot, úgy is tervezi párszor felemlegetni Nerililnek ezt.*
-Nad meg kérje ki, amit akar, nem érdekel. Nem fogjuk az árbocra kötni a kalapot, csak mert nincs itt. Így se tudtam mit tenni féllegénységgel, még oda sem hajóztunk ki, mert ugye a térképet is magaddal vitted. Ha még megvan egyáltalán...
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-02 11:17:05
Üzenet elküldve: 2017-05-02 11:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
* A szemöldöke felugrik meg lehet még az omladozó tetőt is átütötte, gondolhatná bárki, ahogy apró kődarabok peregnek alá, pont a falatjára, melyet el akart tüntetni. Még szerencse, hogy hamarabb jött az infó, annál, hogy félre nyeljen. Na, nem a szőrös róka lett volna a veszte, hanem az, amit Zara mondott. Számára kézen fekvő az lett volna, hogy Nad után, Dynti veszi át a kapitányi kalapot, de mivel a Vörös éppen új hobbit talált a szörnyek levadászásában, így Zaranir lett volna a következő jelölt és így sorba, de hogy pont Rey… legutóbbi emlékei a lányról, hogy összetörve hozta a barlangba Leon, aki Aldtól vette meg, mert az, úgy bánt vele, mint egy kivert kutyával. Megtört volt, s még az árnyékától is a sarokba futott, talán az említett hajóútra szedte össze magát annyira, hogy a segítségükre volt.
- Rey? Na ne nevettess! * kacag fel, pillanatokig valóban csak viccnek gondolja, valami rossz tréfának. De a körülötte lévő arcok, inkább a Zaráé, azt mondják, ez nagyon is igaz. – Azt a nőt Nad egyenesen rühellte… * valóban így volt, mivel Rey nem volt rest megharapni őt. * - … a fejemet teszem rá, hogy nem nézte többre, mint aminek Ald használta. És te? Minden pillanatban ölre mentél a Boszorkánnyal, s felváltva hugyoztátok le, amire mindketten igényt tartottatok, legyen szó akár a kapitányságról is. Mivel vett rá téged az a nő, hogy átengedd neki a címet? * fakad ki, még a tőr is megremeg kezében. A kérdés után, a csend pókja szövi köréjük sulyós hálóját néhány pillanatig. Nem tart sokáig, hogy Zarát ismerve összerakja a képet. * - Ahh vagy úgy… már értem. * hangja egy leheletnyit halkul el a felismeréstől. * - Ha ezt Nad megtudja, levágja a farkad és kezedbe adja, hogy mint egy büszke zászlóhordozó emelhesd a magasba. Folytasd. * hangjából eltűnt az iménti vehemensség, s újra a közöny süt belőle, ahogy int a lánynak, hogy folytassa a beszámolóját. * - És ezek közül melyik volt apád hajója? * nem mintha annyira mondana számára bármelyik is valamit. * - Kész főnyeremény vagy. * jegyzi meg két falat között. * - Hát egyelőre szokj hozzá, hogy mi kérdezünk, mert, ahogy a Szőke mondta, te túl sokat is tudsz, s hogy ő már biztosított egy helyről a hajón… * bök fejével a férfi felé.* - … nem jelenti azt, hogy nem fogsz tovább csicseregni. Minden madárkának megvan az ára. Szóval mikor és hol beszéltél utoljára Naddal? * teszi fel a következő kérdést. *
* A szemöldöke felugrik meg lehet még az omladozó tetőt is átütötte, gondolhatná bárki, ahogy apró kődarabok peregnek alá, pont a falatjára, melyet el akart tüntetni. Még szerencse, hogy hamarabb jött az infó, annál, hogy félre nyeljen. Na, nem a szőrös róka lett volna a veszte, hanem az, amit Zara mondott. Számára kézen fekvő az lett volna, hogy Nad után, Dynti veszi át a kapitányi kalapot, de mivel a Vörös éppen új hobbit talált a szörnyek levadászásában, így Zaranir lett volna a következő jelölt és így sorba, de hogy pont Rey… legutóbbi emlékei a lányról, hogy összetörve hozta a barlangba Leon, aki Aldtól vette meg, mert az, úgy bánt vele, mint egy kivert kutyával. Megtört volt, s még az árnyékától is a sarokba futott, talán az említett hajóútra szedte össze magát annyira, hogy a segítségükre volt.
- Rey? Na ne nevettess! * kacag fel, pillanatokig valóban csak viccnek gondolja, valami rossz tréfának. De a körülötte lévő arcok, inkább a Zaráé, azt mondják, ez nagyon is igaz. – Azt a nőt Nad egyenesen rühellte… * valóban így volt, mivel Rey nem volt rest megharapni őt. * - … a fejemet teszem rá, hogy nem nézte többre, mint aminek Ald használta. És te? Minden pillanatban ölre mentél a Boszorkánnyal, s felváltva hugyoztátok le, amire mindketten igényt tartottatok, legyen szó akár a kapitányságról is. Mivel vett rá téged az a nő, hogy átengedd neki a címet? * fakad ki, még a tőr is megremeg kezében. A kérdés után, a csend pókja szövi köréjük sulyós hálóját néhány pillanatig. Nem tart sokáig, hogy Zarát ismerve összerakja a képet. * - Ahh vagy úgy… már értem. * hangja egy leheletnyit halkul el a felismeréstől. * - Ha ezt Nad megtudja, levágja a farkad és kezedbe adja, hogy mint egy büszke zászlóhordozó emelhesd a magasba. Folytasd. * hangjából eltűnt az iménti vehemensség, s újra a közöny süt belőle, ahogy int a lánynak, hogy folytassa a beszámolóját. * - És ezek közül melyik volt apád hajója? * nem mintha annyira mondana számára bármelyik is valamit. * - Kész főnyeremény vagy. * jegyzi meg két falat között. * - Hát egyelőre szokj hozzá, hogy mi kérdezünk, mert, ahogy a Szőke mondta, te túl sokat is tudsz, s hogy ő már biztosított egy helyről a hajón… * bök fejével a férfi felé.* - … nem jelenti azt, hogy nem fogsz tovább csicseregni. Minden madárkának megvan az ára. Szóval mikor és hol beszéltél utoljára Naddal? * teszi fel a következő kérdést. *
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-02 10:17:20
Üzenet elküldve: 2017-05-02 10:17:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy bolond százat csinál//
* Ha lehetséges még ennél is jobban értetlenkedni, hát az Nyconak sikerül. Eddig valami pitesütésről volt szó, most meg ez? Vagy... Vagy főzés? Mit is főztek? Vagy mit sütöttek? Borzalmas, hogy így összekeveri máris a dolgokat. De most meg jön a fajtársa ezzel a kijelentéssel. *
- És... Öhm... Az hogy működik? Csak... Csak...
* Tekintete a kíváncsiságtól, és a ténytől, hogy már majdnem érti, izgatottan vándorol Chalarelről Ysiere, majd vissza, aztán a szóban forgó testrészekre, majd megint Ysiere, aztán megint vissza.
Amint letudták ezt a témát, jöhet az étkezés. A kedvese máris híressé teszi, bár úgy néz ki, a mélységiben ismét valami kételyt ébresztett, vagy valami nagyon hihetetlent mondott. *
- Igen, tényleg... Régóta főzök. Többnyire magamra, de nagyon finomak.
* Bólogat szélesen vigyorogva, s a lány elé tolja a sajtot, melynek széle kemény, egy bödönt formálva, belseje viszont lágy, krémes, fehér darabkákkal tarkítva. *
- Egyél!
* Persze van más is, de ez a legújabb, mondhatni legfrissebb, így hacsak nem kér, meg sem fordul a fejében, hogy a kamrában kutakodjon. *
* Ha lehetséges még ennél is jobban értetlenkedni, hát az Nyconak sikerül. Eddig valami pitesütésről volt szó, most meg ez? Vagy... Vagy főzés? Mit is főztek? Vagy mit sütöttek? Borzalmas, hogy így összekeveri máris a dolgokat. De most meg jön a fajtársa ezzel a kijelentéssel. *
- És... Öhm... Az hogy működik? Csak... Csak...
* Tekintete a kíváncsiságtól, és a ténytől, hogy már majdnem érti, izgatottan vándorol Chalarelről Ysiere, majd vissza, aztán a szóban forgó testrészekre, majd megint Ysiere, aztán megint vissza.
Amint letudták ezt a témát, jöhet az étkezés. A kedvese máris híressé teszi, bár úgy néz ki, a mélységiben ismét valami kételyt ébresztett, vagy valami nagyon hihetetlent mondott. *
- Igen, tényleg... Régóta főzök. Többnyire magamra, de nagyon finomak.
* Bólogat szélesen vigyorogva, s a lány elé tolja a sajtot, melynek széle kemény, egy bödönt formálva, belseje viszont lágy, krémes, fehér darabkákkal tarkítva. *
- Egyél!
* Persze van más is, de ez a legújabb, mondhatni legfrissebb, így hacsak nem kér, meg sem fordul a fejében, hogy a kamrában kutakodjon. *
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-01 22:08:43
Üzenet elküldve: 2017-05-01 22:08:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
- Egy nagy, szőrös róka. *Mosolyogva bólogat tovább folytatva ezt a mindkét fél oldaláról megjátszott párbeszédet. Némileg hálásabb vigyort küld szintén felé, amikor még ételt is kap. Eddig nem volt tisztában vele, hogy mennyire éhes, de külsőleges adottságai alapján egyébként is az lehet az ember benyomása, hogy bogarakon él. Túl sokat nem is tévednének.
Sajtot nyom a szájába és röhögve rázza meg a fejét Zaranir legelső elhangzó mondatán.*
- Nem, én azt mondtam, hogy elsőtiszt akarok lenni, de azt nem, hogy a tied, hanem, hogy a kapitányé. Arra már nem válaszoltál ki is az a kapitány, de ezek szerint ez a Reydis nevű valaki. *Megvakarja a homlokát és kutatni kezd az emlékei között. Ezt a nevet mintha még nem hallotta volna soha.
Felváltva érkeznek a kérdések, de úgy tűnik még nem mennek az idegeire ezzel, sőt, mintha kimondottan fel is lenne rá készülve.*
- Egy szigeten születtem. *Válaszol most Nerililnek tömören, az igazat mondva, persze kihagyva belőle a lényeget.* Onnan kerültem át a Dealera, mint egy egyszerű matróz. Később szolgáltam még a Tengeri Oroszlánon és az Illith szárnyán, ez utóbbin már szállásmesterként és első tisztként is helyt álltam. *Pillant itt Zaranirra.* Úgyhogy van benne gyakorlatom. *Nem fog lemondani arról, hogy jelentősebb pozíciót érjen el a hajón. Ha csak a takarító posztját kínálják fel, majd viszi máshova a tehetségét. Még, ha nem is ez a cél.* Értek a kormányzáshoz, a csomózáshoz, állítólag tökéletes a csáklyázásom is, és a karddal is elbánok. Jó egy éve már annak, hogy szélnek eredt a legénységünk és azóta keresem a megfelelő bárkát, ahol munkát kapnék. Ezt az időt az informálódásra használtam, és mint hallottátok, egész jól ment.
*Újabbat kortyol a rumból.*
- Valami fickóval Artheniorban. *Vonja meg a vállát, miközben letör egy nagyobb darabot a kenyérből.* Nem tűnt magunkfajtának. *Teli szájjal pofázik, néha még egy-egy morzsa is kihullik, amitől aztán kérdéses, hogy nem tér-e rögtön vissza a patkányok tesvérisége.*
- A madaraim értéke abban áll, hogy nem adom ki a kilétüket. *Kacsint a lányra.* Értem én, hogy szerettek faggatózni, de azért mindent nem adnék ki nektek, ha értitek… Én sem bízhatok meg bennetek még teljesen. De tulajdonképpen, miért is tartotok tőlem? Nem hinném, hogy olyan ijesztő lennék, vagy ilyesmi.
- Egy nagy, szőrös róka. *Mosolyogva bólogat tovább folytatva ezt a mindkét fél oldaláról megjátszott párbeszédet. Némileg hálásabb vigyort küld szintén felé, amikor még ételt is kap. Eddig nem volt tisztában vele, hogy mennyire éhes, de külsőleges adottságai alapján egyébként is az lehet az ember benyomása, hogy bogarakon él. Túl sokat nem is tévednének.
Sajtot nyom a szájába és röhögve rázza meg a fejét Zaranir legelső elhangzó mondatán.*
- Nem, én azt mondtam, hogy elsőtiszt akarok lenni, de azt nem, hogy a tied, hanem, hogy a kapitányé. Arra már nem válaszoltál ki is az a kapitány, de ezek szerint ez a Reydis nevű valaki. *Megvakarja a homlokát és kutatni kezd az emlékei között. Ezt a nevet mintha még nem hallotta volna soha.
Felváltva érkeznek a kérdések, de úgy tűnik még nem mennek az idegeire ezzel, sőt, mintha kimondottan fel is lenne rá készülve.*
- Egy szigeten születtem. *Válaszol most Nerililnek tömören, az igazat mondva, persze kihagyva belőle a lényeget.* Onnan kerültem át a Dealera, mint egy egyszerű matróz. Később szolgáltam még a Tengeri Oroszlánon és az Illith szárnyán, ez utóbbin már szállásmesterként és első tisztként is helyt álltam. *Pillant itt Zaranirra.* Úgyhogy van benne gyakorlatom. *Nem fog lemondani arról, hogy jelentősebb pozíciót érjen el a hajón. Ha csak a takarító posztját kínálják fel, majd viszi máshova a tehetségét. Még, ha nem is ez a cél.* Értek a kormányzáshoz, a csomózáshoz, állítólag tökéletes a csáklyázásom is, és a karddal is elbánok. Jó egy éve már annak, hogy szélnek eredt a legénységünk és azóta keresem a megfelelő bárkát, ahol munkát kapnék. Ezt az időt az informálódásra használtam, és mint hallottátok, egész jól ment.
*Újabbat kortyol a rumból.*
- Valami fickóval Artheniorban. *Vonja meg a vállát, miközben letör egy nagyobb darabot a kenyérből.* Nem tűnt magunkfajtának. *Teli szájjal pofázik, néha még egy-egy morzsa is kihullik, amitől aztán kérdéses, hogy nem tér-e rögtön vissza a patkányok tesvérisége.*
- A madaraim értéke abban áll, hogy nem adom ki a kilétüket. *Kacsint a lányra.* Értem én, hogy szerettek faggatózni, de azért mindent nem adnék ki nektek, ha értitek… Én sem bízhatok meg bennetek még teljesen. De tulajdonképpen, miért is tartotok tőlem? Nem hinném, hogy olyan ijesztő lennék, vagy ilyesmi.
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-01 19:58:05
Üzenet elküldve: 2017-05-01 19:58:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
*Mosolyogva nézi Nerililt suttyomban, ahogy cikkekre vágja az almát, de nem szól. Érdekes és valahol szeretnivaló módja az időtöltésnek és átgondolva, fölösleges élezni a csáklyákat Kessa ellen, most hogy már szín vallott.*
-Nem, te azt mondtad, hogy az elsőtisztem akarsz lenni. Ami nekem pont annyira kell, mint a hátamra vagy öt púp. Legénységi tagnak, nos, az már teljesen más tészta. Annak semmi akadályát nem látom. Aztán majd Reydis eldönti, hogy milyen posztra, bár érdekes lenne, ha a helyemre kerülnél.
*Ő ezt megbeszéltnek veszi, minden más terhet Reydisre tolt és lényegében, mindig jól jön egy új tag.*
-Az emberkereskedős küzdelemben vagy utána? Mert utána fogalmam sincs, a mai napig csak Dyntináról tudni valamit. Meg persze már még egy főről biztosan fogok tudni valamit, amint elkezd mesélni.
*Huncutul mosolyog Nerilil felé, mert ő még tartozik egy történettel.*
-De előbb nyilván téged kérdezgetünk ki, mert rólad tudni a legkevesebbet, sőt te kivételesen sokat tudsz rólunk, ami miatt megértheted, miért vagyunk elővigyázatosak veled. Ami azt illeti, míg csak rókakarmolásokat kapunk válasznak, több bizalmam nem lesz, de... már igent mondtam a jelentkezésedre, úgyhogy mindegy is.
*Mosolyogva nézi Nerililt suttyomban, ahogy cikkekre vágja az almát, de nem szól. Érdekes és valahol szeretnivaló módja az időtöltésnek és átgondolva, fölösleges élezni a csáklyákat Kessa ellen, most hogy már szín vallott.*
-Nem, te azt mondtad, hogy az elsőtisztem akarsz lenni. Ami nekem pont annyira kell, mint a hátamra vagy öt púp. Legénységi tagnak, nos, az már teljesen más tészta. Annak semmi akadályát nem látom. Aztán majd Reydis eldönti, hogy milyen posztra, bár érdekes lenne, ha a helyemre kerülnél.
*Ő ezt megbeszéltnek veszi, minden más terhet Reydisre tolt és lényegében, mindig jól jön egy új tag.*
-Az emberkereskedős küzdelemben vagy utána? Mert utána fogalmam sincs, a mai napig csak Dyntináról tudni valamit. Meg persze már még egy főről biztosan fogok tudni valamit, amint elkezd mesélni.
*Huncutul mosolyog Nerilil felé, mert ő még tartozik egy történettel.*
-De előbb nyilván téged kérdezgetünk ki, mert rólad tudni a legkevesebbet, sőt te kivételesen sokat tudsz rólunk, ami miatt megértheted, miért vagyunk elővigyázatosak veled. Ami azt illeti, míg csak rókakarmolásokat kapunk válasznak, több bizalmam nem lesz, de... már igent mondtam a jelentkezésedre, úgyhogy mindegy is.
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-01 18:31:31
Üzenet elküldve: 2017-05-01 18:31:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
* Hát így, a ruha marad a lányon és több kör lefutása után csak sikerül elindulniuk, ami miatt már érdemes volt felnyitni borostyán szemeit. * - Ma az én vendégeim vagytok. * azzal be is szerzi, amit úgy gondol, hogy be kell szerezni egy „baráti” csevejhez. A színhely ehhez egy romos épület, s néhány kéretlen vendég, de ez az éppen kényelmesnek nem mondható viskó velejárója, de a célnak megfelel. * - Róka, mi? * ahogy Kessa, úgy Neri se titkolja, hogy egy szavát sem hiszi, de nem firtatja tovább a dolgot, inkább figyeli, ahogy a lány magáévá teszi az első kortyot. Arca összerándulásából, arra következtet, hogy nincs még annyira hozzá szokva, mint ahogy egy kalózhoz illik, de ezzel nincs egyedül. Míg Zara részéről folytatódik a vallatás, addig ő kiporciózza az adagokat, mivel már a rum esetében ez megtörtént. Az egyikőjükét arra a vászonra melybe a kenyeret csavarták, a másikét arra melybe a sajtot. Mellé kapnak egy egy almát is. Sajátját csak az ölébe helyezi, ezért nem is bajlódik azzal, hogy felállva nyújtsa át neki, csak a két batyut a magasba emeli, már ha igényt tartanak rá. * - Nem hétfogásos, de reggelire megteszi.* sokáig azonban nem vár, ha egyik se mozdul, akkor csak maga mellé helyezi őket, majd a patkányok megeszik.* - Honnan is jöttél, te lány? S milyen hajókon szolgáltál eddig? * jön a légből kapott kérdés, mintha oly sokat értene az egészhez, s bármi joga lenne ahhoz, hogy felvételiztessen bárkit is a csapathoz. A lány nem tudhat erről – legalábbis még ekkor ezt hiszi- Zaranir meg mégse vonja kérdőre miatta. Az üveget megbontja, s a szájához emeli, hogy kortyoljon belőle, s azzal a lendülettel vissza is köpje. Jóízűen törli meg száját. * - S mégis milyen madarak csiripeltek neked erről? * gyanúsan sokat tud a lány, bár nem tudhatja, nem e egy részeg dalnok, írta meg hős történetét egy borgőzös éjszakán. Abból a néhány morzsából, úgy tűnik, hogy a csapat jó része köddé vált, bár így felmerül a kérdés benne, Zara milyen álmot kerget és kivel? Cikkekre vágja az almát, míg tűnődik. * - Az előbb azt mondtad, hogy nem egyedül volt a Vörös mikor láttad, ki volt vele? * őt is meg akarja találni, beszélni vele, érdeklődni sorsa felől, de ehhez többet kell megtudnia róla. *
* Hát így, a ruha marad a lányon és több kör lefutása után csak sikerül elindulniuk, ami miatt már érdemes volt felnyitni borostyán szemeit. * - Ma az én vendégeim vagytok. * azzal be is szerzi, amit úgy gondol, hogy be kell szerezni egy „baráti” csevejhez. A színhely ehhez egy romos épület, s néhány kéretlen vendég, de ez az éppen kényelmesnek nem mondható viskó velejárója, de a célnak megfelel. * - Róka, mi? * ahogy Kessa, úgy Neri se titkolja, hogy egy szavát sem hiszi, de nem firtatja tovább a dolgot, inkább figyeli, ahogy a lány magáévá teszi az első kortyot. Arca összerándulásából, arra következtet, hogy nincs még annyira hozzá szokva, mint ahogy egy kalózhoz illik, de ezzel nincs egyedül. Míg Zara részéről folytatódik a vallatás, addig ő kiporciózza az adagokat, mivel már a rum esetében ez megtörtént. Az egyikőjükét arra a vászonra melybe a kenyeret csavarták, a másikét arra melybe a sajtot. Mellé kapnak egy egy almát is. Sajátját csak az ölébe helyezi, ezért nem is bajlódik azzal, hogy felállva nyújtsa át neki, csak a két batyut a magasba emeli, már ha igényt tartanak rá. * - Nem hétfogásos, de reggelire megteszi.* sokáig azonban nem vár, ha egyik se mozdul, akkor csak maga mellé helyezi őket, majd a patkányok megeszik.* - Honnan is jöttél, te lány? S milyen hajókon szolgáltál eddig? * jön a légből kapott kérdés, mintha oly sokat értene az egészhez, s bármi joga lenne ahhoz, hogy felvételiztessen bárkit is a csapathoz. A lány nem tudhat erről – legalábbis még ekkor ezt hiszi- Zaranir meg mégse vonja kérdőre miatta. Az üveget megbontja, s a szájához emeli, hogy kortyoljon belőle, s azzal a lendülettel vissza is köpje. Jóízűen törli meg száját. * - S mégis milyen madarak csiripeltek neked erről? * gyanúsan sokat tud a lány, bár nem tudhatja, nem e egy részeg dalnok, írta meg hős történetét egy borgőzös éjszakán. Abból a néhány morzsából, úgy tűnik, hogy a csapat jó része köddé vált, bár így felmerül a kérdés benne, Zara milyen álmot kerget és kivel? Cikkekre vágja az almát, míg tűnődik. * - Az előbb azt mondtad, hogy nem egyedül volt a Vörös mikor láttad, ki volt vele? * őt is meg akarja találni, beszélni vele, érdeklődni sorsa felől, de ehhez többet kell megtudnia róla. *
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-01 17:14:19
Üzenet elküldve: 2017-05-01 17:14:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
*Kelletlenül, fintorogva, de lekapja az övéről a szablyát és a tőrt, majd sóhajtva a nő felé nyújtva.*
- Na persze. *Tesz egy lépést hátra. A fegyvereit még csak odaadja, na de a ruháját? Na nem.
Enyhén meghökken a kezébe nyomott motyótól, Nerilil még talán nála is magabiztosabbnak tűnik. Nem nagyon van ebbe beleszólása. Abban biztos, hogy megölni nem fogják, életében először ezt köszönheti csak Nadaenak a sok kellemetlenség után.
Otthonosan térül-fordul a házában, persze nem is nehéz, hiszen nem nagyon kell attól tartania, hogy bármiféle bútorba ütné a lábujját, tekintve azok hiányát. Mármint… a bútorok hiányát, mivel a lábujjai még megvannak.
Rácsavarja az ujjait az üveg nyakára, majd rántja belőle a dugót. A maga részéről ő azt hitte, hogy egy üveget fognak hárman szürcsölgetni, de úgy látszik a többieket keményebb fából faragták. Annyira nem bánja, bár nem biztos benne, hogy képes lesz egy egészet eltüntetni, anélkül, hogy utána nem az arcán csúszna végig a házban.*
- Csak kíváncsi voltam ezúttal is hibátlanok-e a megérzéseim. *Magyarázza a hirtelen bevetett kérdésének okát, miközben öregasszony módjára nyöszörögve ül le a földre. Lábait keresztbe veti, az üveget pedig fél kezében fogja.*
- Ez itt? *Mutat az orrán átfutó sebhelyre.* Megtámadott egy róka. *Feleli mosolyogva, és nem próbálja titkolni még a hangsúlyával sem, hogy ez nem az igazság. Végig is simít rajta. Már annyira megszokta, hogy ott van, hogy elképzelhetetlennek tűnik milyen lehetett nem úgy az arcához nyúlni, hogy ne érezte volna a heget. Élénken bevillan előtte az emlék, amikor szerezte, pontosítva, amikor megkapta. Egy pillanatra is mélázik a múltban, majd egy gyors fejrázással húzza magát vissza a valóságba, köszönhetően Zaranir kérdésének.*
- Már mondtam. Hajót keresek, ti pedig legénységet, ilyen egyszerű. Persze ha nincs szükségetek olyanra, aki ért is a hajózáshoz és megfelelő tapasztalattal rendelkeztek, úgy mehetek máshova is. *Magasba emeli az üveget és kicsit nyel a tartalmából. Az égető szesz gyorsan halad végig a nyelőcsövén és nyomában maradó érzet, összerántja az arca izmait.*
- Ha jól tudom azóta nem hajóztatok ki, hogy az emberkereskedők helyben hagytak titeket, ahogy azután lépett le a legénység egy része is. Mi történt ott?
*Kelletlenül, fintorogva, de lekapja az övéről a szablyát és a tőrt, majd sóhajtva a nő felé nyújtva.*
- Na persze. *Tesz egy lépést hátra. A fegyvereit még csak odaadja, na de a ruháját? Na nem.
Enyhén meghökken a kezébe nyomott motyótól, Nerilil még talán nála is magabiztosabbnak tűnik. Nem nagyon van ebbe beleszólása. Abban biztos, hogy megölni nem fogják, életében először ezt köszönheti csak Nadaenak a sok kellemetlenség után.
Otthonosan térül-fordul a házában, persze nem is nehéz, hiszen nem nagyon kell attól tartania, hogy bármiféle bútorba ütné a lábujját, tekintve azok hiányát. Mármint… a bútorok hiányát, mivel a lábujjai még megvannak.
Rácsavarja az ujjait az üveg nyakára, majd rántja belőle a dugót. A maga részéről ő azt hitte, hogy egy üveget fognak hárman szürcsölgetni, de úgy látszik a többieket keményebb fából faragták. Annyira nem bánja, bár nem biztos benne, hogy képes lesz egy egészet eltüntetni, anélkül, hogy utána nem az arcán csúszna végig a házban.*
- Csak kíváncsi voltam ezúttal is hibátlanok-e a megérzéseim. *Magyarázza a hirtelen bevetett kérdésének okát, miközben öregasszony módjára nyöszörögve ül le a földre. Lábait keresztbe veti, az üveget pedig fél kezében fogja.*
- Ez itt? *Mutat az orrán átfutó sebhelyre.* Megtámadott egy róka. *Feleli mosolyogva, és nem próbálja titkolni még a hangsúlyával sem, hogy ez nem az igazság. Végig is simít rajta. Már annyira megszokta, hogy ott van, hogy elképzelhetetlennek tűnik milyen lehetett nem úgy az arcához nyúlni, hogy ne érezte volna a heget. Élénken bevillan előtte az emlék, amikor szerezte, pontosítva, amikor megkapta. Egy pillanatra is mélázik a múltban, majd egy gyors fejrázással húzza magát vissza a valóságba, köszönhetően Zaranir kérdésének.*
- Már mondtam. Hajót keresek, ti pedig legénységet, ilyen egyszerű. Persze ha nincs szükségetek olyanra, aki ért is a hajózáshoz és megfelelő tapasztalattal rendelkeztek, úgy mehetek máshova is. *Magasba emeli az üveget és kicsit nyel a tartalmából. Az égető szesz gyorsan halad végig a nyelőcsövén és nyomában maradó érzet, összerántja az arca izmait.*
- Ha jól tudom azóta nem hajóztatok ki, hogy az emberkereskedők helyben hagytak titeket, ahogy azután lépett le a legénység egy része is. Mi történt ott?
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-01 11:55:40
Üzenet elküldve: 2017-05-01 11:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
-Aggódik a fene, csak gondoltam, hogy enni is akartok. De a felsője lejöhet, csak a nyugalom kedvéért.
*Teljes komolysággal mondja legalább öt pillanatig, utána felderül egy kis mosoly és int, hogy nem kell. Udvariasan titkolja a tényt, hogy sajnos Kessa annyira nem szemrevaló, főleg Nerililhez képest. De az ő ruházatát meg nem kérheti le, mily kegyetlen ez a kicsiny világ, hogy ilyen komolyan veszik a hűtlenkedést. És Zaranir igenis tisztában van azzal, hogy a férfinak kell előre mennie és az "ülőalkalmatosságot" is elfoglalja. A kérdésre Zaranir rezzenéstelen érdektelenséggel válaszol, tekintve, hogy már nincsenek együtt, így csak Nerilil mondata végére fűzi fel a megjegyzését.*
-Bár nem látom, hogy ez a kérdés most miért fontos. De legyen, megkaptad a válaszod. Velünk ellentétben, mi újat még alig hallottunk.
*Egyelőre még el is engedi a Vörös keresésének a képét.*
-És mit is szeretnél tőlem amúgy? Meg, ami a legfontosabb, hogy mit tennél érte.
*Elég szárazul üzleties, nincs jó napja Nerilil visszatértével.*
-Aggódik a fene, csak gondoltam, hogy enni is akartok. De a felsője lejöhet, csak a nyugalom kedvéért.
*Teljes komolysággal mondja legalább öt pillanatig, utána felderül egy kis mosoly és int, hogy nem kell. Udvariasan titkolja a tényt, hogy sajnos Kessa annyira nem szemrevaló, főleg Nerililhez képest. De az ő ruházatát meg nem kérheti le, mily kegyetlen ez a kicsiny világ, hogy ilyen komolyan veszik a hűtlenkedést. És Zaranir igenis tisztában van azzal, hogy a férfinak kell előre mennie és az "ülőalkalmatosságot" is elfoglalja. A kérdésre Zaranir rezzenéstelen érdektelenséggel válaszol, tekintve, hogy már nincsenek együtt, így csak Nerilil mondata végére fűzi fel a megjegyzését.*
-Bár nem látom, hogy ez a kérdés most miért fontos. De legyen, megkaptad a válaszod. Velünk ellentétben, mi újat még alig hallottunk.
*Egyelőre még el is engedi a Vörös keresésének a képét.*
-És mit is szeretnél tőlem amúgy? Meg, ami a legfontosabb, hogy mit tennél érte.
*Elég szárazul üzleties, nincs jó napja Nerilil visszatértével.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-05-01 09:30:53
Üzenet elküldve: 2017-05-01 09:30:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
- És te hittél neki? * vonja fel a szemöldökét. Nem mintha el tudná képzelni az orkról, hogy szándékosan tette volna el láb alól a kalózt, bár elég ocsmány szerzet és a modora sem a legjobb, mégis hűséges kutyaként ugrott, ha Nad füttyentett. De Wram rejtett veszélyek tárháza… Ork, és Nad nem titkolta sose, hogy valami perverz örömöt érez, ha meghágja. A kacsintást a tőle egykor megszokott őszinte mosollyal fogadja, egy pillanatra felidézve a múlt emlékeit. *
- Lehet, hogy megteszem. * válaszolja annak ellenére, hogy a Szőke nem gondolta komolynak szavait. Akadékoskodására pedig csak kelletlenül elhúzza a száját.* – Az előbb még ötleted sem volt, most meg már a rumosba akarsz menni? Egy kis kosz nem ölt meg még senkit sem. Kessa, add ide a fegyvereidet, hátha megnyugszik, s végre elindulhatunk. * ha a lány átnyújtja neki, úgy a tőrt az övébe csúsztatja, míg a szablyát pedig markolatánál fogva lóbálja a kezében. No, nem mintha a nyilvános lefegyverzés nem lenne elég feltűnő, de aki akart az már amúgy is felfigyelt rájuk. * - Így megfelel? Vagy a ruháitól is megszabadítsuk? * pillant Zarára, gonosz kis mosollyal ajka szegletében. Neki aztán édes mindegy ki válaszol a kérdéseire, így is – úgy is információhoz jut, aztán majd ő kiszűri a számára lényegeset, s a használhatót. A piacon összevásárolt dolgokat Kessa kezébe nyomja, ne érezze, hogy haszontalan lenne jelenléte. A viskóhoz vezető úton csak hallgatja az egybe vágó vagy éppen nem infókat, közben az kezében az elkobzott kardot hintáztatja, s a környéket figyeli, de eddig úgy tűnik, semmi nem készül rájuk ugrani a semmiből. A maga részéről hagyja, hogy a lány előre menjen, sőt azt is hagyja, hogy Zara lovag módjára kövesse Kessát. Noha, az egész dologgal kapcsolatban érdektelennek esetleg felelőtlennek tűnne, teljesen nem bolond, úgy illik, hogy a férfi kapja az első ütést. Persze, előfordulhat, hogy a dalia nem így vélekedik a dologról, s vonakodik. Ebben az esetben az ajtó előtt megállva, szúrós tekintettel és egy fejbiccentéssel inspirálja a belépésre. Követve, a kezében tartott szablyát vágásra készen tartja. Viszont a patkányok rohamán kívül egyelőre tényleg, nem kell mástól tartani. Bár semmivel sem tisztábbak azok a rongyok, amiket a lány előhoz, mint a padló, de igyekezetét egy bólintással és egy üveg rummal köszöni meg, melyet onnan vesz el, ahova Kessa feltételezhetően lepakolta. A rend kedvéért Zara kezébe is nyom egyet, bár ha csak a világ nem fordult ki teljesen önmagából, nem sokat fog ártani neki. A harmadikat magához veszi az elemózsiával együtt és az egyik rongy kupacra kucorodik. A lány kardját maga mellé helyezi a földre, ott biztonságba lesz, a tőrét pedig arra használja, hogy a sajtból egy falatot kanyarítson magának. Lassan falatozva nézi a lányt, korábban belepirult volna a kérdésbe. * - Volt pár kellemes óránk… * emeli le nyelvével a pengén lévő darabkát.* - … s talán még lesz is. * vonja meg a vállát hanyagul, orra alatt bazsalyogva. * - Mondd, azokat a sebhelyeket hol szerezted, talán a kalózka, adta neked emlékül? * könnyed kérdés, késői reggeli közben. *
- És te hittél neki? * vonja fel a szemöldökét. Nem mintha el tudná képzelni az orkról, hogy szándékosan tette volna el láb alól a kalózt, bár elég ocsmány szerzet és a modora sem a legjobb, mégis hűséges kutyaként ugrott, ha Nad füttyentett. De Wram rejtett veszélyek tárháza… Ork, és Nad nem titkolta sose, hogy valami perverz örömöt érez, ha meghágja. A kacsintást a tőle egykor megszokott őszinte mosollyal fogadja, egy pillanatra felidézve a múlt emlékeit. *
- Lehet, hogy megteszem. * válaszolja annak ellenére, hogy a Szőke nem gondolta komolynak szavait. Akadékoskodására pedig csak kelletlenül elhúzza a száját.* – Az előbb még ötleted sem volt, most meg már a rumosba akarsz menni? Egy kis kosz nem ölt meg még senkit sem. Kessa, add ide a fegyvereidet, hátha megnyugszik, s végre elindulhatunk. * ha a lány átnyújtja neki, úgy a tőrt az övébe csúsztatja, míg a szablyát pedig markolatánál fogva lóbálja a kezében. No, nem mintha a nyilvános lefegyverzés nem lenne elég feltűnő, de aki akart az már amúgy is felfigyelt rájuk. * - Így megfelel? Vagy a ruháitól is megszabadítsuk? * pillant Zarára, gonosz kis mosollyal ajka szegletében. Neki aztán édes mindegy ki válaszol a kérdéseire, így is – úgy is információhoz jut, aztán majd ő kiszűri a számára lényegeset, s a használhatót. A piacon összevásárolt dolgokat Kessa kezébe nyomja, ne érezze, hogy haszontalan lenne jelenléte. A viskóhoz vezető úton csak hallgatja az egybe vágó vagy éppen nem infókat, közben az kezében az elkobzott kardot hintáztatja, s a környéket figyeli, de eddig úgy tűnik, semmi nem készül rájuk ugrani a semmiből. A maga részéről hagyja, hogy a lány előre menjen, sőt azt is hagyja, hogy Zara lovag módjára kövesse Kessát. Noha, az egész dologgal kapcsolatban érdektelennek esetleg felelőtlennek tűnne, teljesen nem bolond, úgy illik, hogy a férfi kapja az első ütést. Persze, előfordulhat, hogy a dalia nem így vélekedik a dologról, s vonakodik. Ebben az esetben az ajtó előtt megállva, szúrós tekintettel és egy fejbiccentéssel inspirálja a belépésre. Követve, a kezében tartott szablyát vágásra készen tartja. Viszont a patkányok rohamán kívül egyelőre tényleg, nem kell mástól tartani. Bár semmivel sem tisztábbak azok a rongyok, amiket a lány előhoz, mint a padló, de igyekezetét egy bólintással és egy üveg rummal köszöni meg, melyet onnan vesz el, ahova Kessa feltételezhetően lepakolta. A rend kedvéért Zara kezébe is nyom egyet, bár ha csak a világ nem fordult ki teljesen önmagából, nem sokat fog ártani neki. A harmadikat magához veszi az elemózsiával együtt és az egyik rongy kupacra kucorodik. A lány kardját maga mellé helyezi a földre, ott biztonságba lesz, a tőrét pedig arra használja, hogy a sajtból egy falatot kanyarítson magának. Lassan falatozva nézi a lányt, korábban belepirult volna a kérdésbe. * - Volt pár kellemes óránk… * emeli le nyelvével a pengén lévő darabkát.* - … s talán még lesz is. * vonja meg a vállát hanyagul, orra alatt bazsalyogva. * - Mondd, azokat a sebhelyeket hol szerezted, talán a kalózka, adta neked emlékül? * könnyed kérdés, késői reggeli közben. *
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-30 21:02:47
Üzenet elküldve: 2017-04-30 21:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ismeretlen ismerős, ismerős ismeretlen//
*Megpróbálja letörölni képéről a vigyort, mielőtt még feltűnő lenne. Ezek szerint tényleg nem tudnak semmit a kalózka hollétéről, a csapat is megfogyatkozott, ez csak jó hír. Ő ennek okán egyre biztosabb is benne, hogy sejti merre bujkálhat az említett kalózkapitány, de ha kínoznák sem adná tudtukra.*
- Csendes helyet akartatok, nem? *Pillant hátra Zaranirra, amikor a Rumos szóba kerül.* Ha neked az csendes, annyi erővel bemehetünk a városba és ordibálhatunk a főtéren is.
*Érzi az irányába mutatott bizonytalanságot, főleg a férfi irányából, a nő részéről inkább méla érdektelenség sugárzik, de hát majd változtatnak az álláspontjukon. Ebben teljesen biztos.*
- Ha gondoljátok előbb kétszer szétnézhettek körülötte, odaadhatom a fegyvereimet, de abban holtbiztosak lehettek, hogy nem egy omladozó házban ölnélek meg titeket, annál kicsit fantáziadúsabb vagyok. Persze az omladozót nem kell ám szó szerint venni. *Húzza el a száját.
Annyira nem izgul a Vöröst érintő válaszai miatt, mint amikor Nadaeról faggatták, hiszen az előbbiről valóban csak keveset tud, így az igazságot mondja.*
- Szörnyvadászokat mondott? *Vonja meg a szemöldökét, de hagyja, hogy a férfi beszéljen, holott láthatóan mond neki valamit ez a kifejezés.
Nerilil egyik kérdésére sem tud viszont választ adni, mert mindannyiszor szóra nyitná a száját, a szöszike beelőzi. Úgyhogy türelmesen vár a sorára.*
- Én csak egyszer láttam, jó fele esztendeje. Akkor nem volt egyedül. *Vonja meg a vállát. A többit csak informátorok alapján szerezte, ugyanúgy, ahogy azokat a dolgokat is, amit a jelenlevő kettőről tud, és a maradék barlangban leledző személyekről is. Egyetlen egy dolgot nem sikerült csak kideríteni, de ezen hamarosan változtat.*
- A titokzatos vadászokra gondolsz Erdőmélyén? *Kicsit kéreti magát, már túl sokat beszélt, és úgy érzi magát, mintha egy vallatáson lenne. Persze tud ő sok mindent, de hülye lesz egyből kilocsogni.
A lakónegyed ugyanolyan gusztustalanul büdös, mint mindig, ráadásul a csavargóktól és kétes alakoktól lassan ki sem látszik. Elhaladnak jó néhány épület mellett, majd Kessa megáll az egyik előtt. Ajtó nincs, és sötét is van bent, ő mégis jól nevelt háziasszonyként int egyet a kezével, hogy megérkeztek. Ha a többiek nem mernek előtte belépni, úgy bemegy ő.*
- Tünés innen! *Rúg lábával ez egyik patkány felé, de már is bőven elég azoknak a távozására, hogy zajt hallanak felőlük. Elindul egy szobába és néhány rongyot hoz ki onnan, majd lelöki őket a földre, ülőalkalmatosság gyanánt.*
- Foglaljatok helyet. *Mosolyog.*
- És igen, bár nem tudom pontosan merre vannak, mivel ahogy említetted kellően zárkózottak, de tudom kik ők. Azt már nem, hogy a vörös mit keres ott. *Kissé tördelni kezdi a kezét, miközben oda-vissza jártatja a tekintetét a két fél között.*
- Ti már lefeküdtetek egymással, mi?
*Megpróbálja letörölni képéről a vigyort, mielőtt még feltűnő lenne. Ezek szerint tényleg nem tudnak semmit a kalózka hollétéről, a csapat is megfogyatkozott, ez csak jó hír. Ő ennek okán egyre biztosabb is benne, hogy sejti merre bujkálhat az említett kalózkapitány, de ha kínoznák sem adná tudtukra.*
- Csendes helyet akartatok, nem? *Pillant hátra Zaranirra, amikor a Rumos szóba kerül.* Ha neked az csendes, annyi erővel bemehetünk a városba és ordibálhatunk a főtéren is.
*Érzi az irányába mutatott bizonytalanságot, főleg a férfi irányából, a nő részéről inkább méla érdektelenség sugárzik, de hát majd változtatnak az álláspontjukon. Ebben teljesen biztos.*
- Ha gondoljátok előbb kétszer szétnézhettek körülötte, odaadhatom a fegyvereimet, de abban holtbiztosak lehettek, hogy nem egy omladozó házban ölnélek meg titeket, annál kicsit fantáziadúsabb vagyok. Persze az omladozót nem kell ám szó szerint venni. *Húzza el a száját.
Annyira nem izgul a Vöröst érintő válaszai miatt, mint amikor Nadaeról faggatták, hiszen az előbbiről valóban csak keveset tud, így az igazságot mondja.*
- Szörnyvadászokat mondott? *Vonja meg a szemöldökét, de hagyja, hogy a férfi beszéljen, holott láthatóan mond neki valamit ez a kifejezés.
Nerilil egyik kérdésére sem tud viszont választ adni, mert mindannyiszor szóra nyitná a száját, a szöszike beelőzi. Úgyhogy türelmesen vár a sorára.*
- Én csak egyszer láttam, jó fele esztendeje. Akkor nem volt egyedül. *Vonja meg a vállát. A többit csak informátorok alapján szerezte, ugyanúgy, ahogy azokat a dolgokat is, amit a jelenlevő kettőről tud, és a maradék barlangban leledző személyekről is. Egyetlen egy dolgot nem sikerült csak kideríteni, de ezen hamarosan változtat.*
- A titokzatos vadászokra gondolsz Erdőmélyén? *Kicsit kéreti magát, már túl sokat beszélt, és úgy érzi magát, mintha egy vallatáson lenne. Persze tud ő sok mindent, de hülye lesz egyből kilocsogni.
A lakónegyed ugyanolyan gusztustalanul büdös, mint mindig, ráadásul a csavargóktól és kétes alakoktól lassan ki sem látszik. Elhaladnak jó néhány épület mellett, majd Kessa megáll az egyik előtt. Ajtó nincs, és sötét is van bent, ő mégis jól nevelt háziasszonyként int egyet a kezével, hogy megérkeztek. Ha a többiek nem mernek előtte belépni, úgy bemegy ő.*
- Tünés innen! *Rúg lábával ez egyik patkány felé, de már is bőven elég azoknak a távozására, hogy zajt hallanak felőlük. Elindul egy szobába és néhány rongyot hoz ki onnan, majd lelöki őket a földre, ülőalkalmatosság gyanánt.*
- Foglaljatok helyet. *Mosolyog.*
- És igen, bár nem tudom pontosan merre vannak, mivel ahogy említetted kellően zárkózottak, de tudom kik ők. Azt már nem, hogy a vörös mit keres ott. *Kissé tördelni kezdi a kezét, miközben oda-vissza jártatja a tekintetét a két fél között.*
- Ti már lefeküdtetek egymással, mi?
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-30 17:23:57
Üzenet elküldve: 2017-04-30 17:23:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy bolond százat csinál//
*Úgy érzi, hogy minél több kérdést szegeznek neki, annál feszültebb lesz. Soha nem beszélgetett még ilyesmiről senkivel, sőt, még talán maga sem gondolkodott ehhez hasonló dolgokon.
A fiú hamar visszatér folyóügyei rendezése után, így elúszott az esély a szökésre, Chala reméli még azért, hogy nem ez volt az utolsó.*
-Azért van ott, mert... *ahogy belekezd a mondatába azonnal meg kell állnia, hogy átgondolhassa a feleletet. Szeretne egyszerűen válaszolni, remélhetőleg úgy, hogy több kérdés ne vetődjön fel a két csodabogárban, bár erre meglehetősen kevés esélyt lát.* ... azért vannak ott leginkább, hogy utódotok lehessen.
*Persze ahogy ezt kiejti a száján igazából meg is bánja, de nincs visszaút, ebből a furcsa helyzetből már úgysem jöhet ki jól.
Szeretné visszautasítani az ételt, már éppen nyitná a száját, ám válasz helyett jól hallható korgás érkezik a gyomra felől.*
~Elárul a saját testem... ~ *magában ugyan morog, arcára azonban kínjában csak egy mosoly kúszik. Nem is mondd már semmit, csak leül némán az asztalhoz, ameddig esznek addig talán nem kell beszélnie.
Ezt persze ő sem gondolta komolyan.
Épp a hosszú ruháját simítja maga alá a széken üldögélve, amikor meghallja, amit a lány mond. Azonnal elkerekedő szemekkel mered a félvérre és abban reménykedik, hogy csak félreértette, amit mondott.*
-Tessék? *kérdez is vissza, majd tekintetét kétségbeesetten fajtására emeli.*
*Úgy érzi, hogy minél több kérdést szegeznek neki, annál feszültebb lesz. Soha nem beszélgetett még ilyesmiről senkivel, sőt, még talán maga sem gondolkodott ehhez hasonló dolgokon.
A fiú hamar visszatér folyóügyei rendezése után, így elúszott az esély a szökésre, Chala reméli még azért, hogy nem ez volt az utolsó.*
-Azért van ott, mert... *ahogy belekezd a mondatába azonnal meg kell állnia, hogy átgondolhassa a feleletet. Szeretne egyszerűen válaszolni, remélhetőleg úgy, hogy több kérdés ne vetődjön fel a két csodabogárban, bár erre meglehetősen kevés esélyt lát.* ... azért vannak ott leginkább, hogy utódotok lehessen.
*Persze ahogy ezt kiejti a száján igazából meg is bánja, de nincs visszaút, ebből a furcsa helyzetből már úgysem jöhet ki jól.
Szeretné visszautasítani az ételt, már éppen nyitná a száját, ám válasz helyett jól hallható korgás érkezik a gyomra felől.*
~Elárul a saját testem... ~ *magában ugyan morog, arcára azonban kínjában csak egy mosoly kúszik. Nem is mondd már semmit, csak leül némán az asztalhoz, ameddig esznek addig talán nem kell beszélnie.
Ezt persze ő sem gondolta komolyan.
Épp a hosszú ruháját simítja maga alá a széken üldögélve, amikor meghallja, amit a lány mond. Azonnal elkerekedő szemekkel mered a félvérre és abban reménykedik, hogy csak félreértette, amit mondott.*
-Tessék? *kérdez is vissza, majd tekintetét kétségbeesetten fajtására emeli.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-28 12:20:16
Üzenet elküldve: 2017-04-28 12:20:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* A kellemes időtöltés és a kinézet rendbe tétele után már végképp egyedül marad, csupán az övére kerülő erszény súlya emlékezteti arra, hogy Myna vele volt, na meg persze némi sajgás az ágyéka környékén, de ezt már annyira megszokta a lánytól, hogy szinte fel sem tűnik. Mivel ideje van, s egyedül is van, Wram előveszi egy régi tervét, s elindul, hogy felkeresse a Tündérkertet. Illetve azt a helyet, ahol volt, mert állítólag nem sok minden maradt belőle. Ebben az egészben az a legfurcsább a vajákos számára, hogy amint elindul, egyre jobban el akarja jutni oda, szinte magától mennek a lábai, mintha valami vonzaná arra a helyre. Tény, hogy voltak sötét álmai, amelyben hangokat is hallott, mintha valaki hívná. *
- Ideje kideríteni, hogy mi ez az egész.
* Mondja maga elé, s csuklyáját a szemébe húzva elindul, átvágva a lakónegyed szűkös sikátorain keresztül, a kert felé. *
- Ideje kideríteni, hogy mi ez az egész.
* Mondja maga elé, s csuklyáját a szemébe húzva elindul, átvágva a lakónegyed szűkös sikátorain keresztül, a kert felé. *
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-21 05:14:46
Üzenet elküldve: 2017-04-21 05:14:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az éjszaka csavargói//
*Bár azt lehetne gondolni, hogy ilyenkor éjnek évadján még a lakónegyed is kihalt, de aligha, szakavatott szemek itt is, ott is felfedezni vélhetik a nagyon is jelenlévő élet bizonyos jeleit. Egy-egy illusztris zaj a zárt ajtók mögül, pár elsuttogott szó, sietős léptek zaja, vagy épp örömlányok dévaj kacagása. A lassan kopogó csizmatalpakról és a károgásról meg már nem is beszélve, habár utóbbiakat nem más, mint történetünk hőse, a metéltképű fattyú és elmaradhatatlan társa kelti.*
-Hé, szépfiú... *hallik egy kissé rekedtes, borgőzös női hang az egyik kapualj felől. Aarno megtorpan, no nem azért, mintha magára vette volna a megszólítást, sőt, a biztonság kedvéért még maga mögé is pillant egy röpke szívdobbanás erejéig, van-e ott akárki, pedig nincs, azt hallotta volna. A fattyúlétnek is vannak előnyei ugyebár.
Az örömlány -mert ugyebár nyilván, kizárólag az lehet-, tesz két tétova lépést a kalóz felé, majd észreveszi a... nos, ki tudja, mi lehetett az, talán a szemében visszafojtott parázs, mely a kínhalál ígéretét hordozza magával, talán az arcán keresztülhúzódó heg, mely megnyerővé épp nem teszi a külsejét. Akármi lett légyen is az, ami elriasztotta nőt, s oly' elemi erővel hatott rá, hogy kezét ajkai elé kapva, fejét rázva húzódjon vissza oda, ahonnét előkerült, tagadhatatlanul elégnek bizonyult ahhoz, hogy a könnyű arany csábító szavát is elnyomja. *
-Felejtsd el... csak... *nem is fáradozik azzal, hogy a mondatot befejezze, nyom nélkül tűnik el, amilyen gyorsan jött.*
-Kár. *jegyzi meg Árny, kissé szomorkásan, mire Aarno odakapja tekintetét társára.*
-Na, tán megtetszett? Még elkaphatjuk, ha gondolod... *kuncogja el magát, bár szemernyi derű nincs benne, sőt, a hang inkább hideg éllel csendül. Néznek egymásra a madárral, tán percek is eltelnek így, a néma meredéssel, mígnem Árny szinte megvonva szárnyait, lemondóan csak ennyit tesz hozzá:*
-Kár...
-Na, hát akkor meg. Ne játszd itt nekem a gavallért! Kit akarsz átverni? *ingatja fejét, a kelleténél jóval szélesebb vigyorral a képén, majd tovább indul a Rumos Rókalyuk felé.*
-Kár. *pislog szinte bocsánatkérőn a fekete kis jószág.*
-Jól van, jól van na. Nem volt az semmi. Nagyobb baj is lehetett volna. *nyugtatja meg félelfünk, miközben komótos léptekkel sorra hagyja maga mögött a mocskot hömpölygető utcákat.*
*Bár azt lehetne gondolni, hogy ilyenkor éjnek évadján még a lakónegyed is kihalt, de aligha, szakavatott szemek itt is, ott is felfedezni vélhetik a nagyon is jelenlévő élet bizonyos jeleit. Egy-egy illusztris zaj a zárt ajtók mögül, pár elsuttogott szó, sietős léptek zaja, vagy épp örömlányok dévaj kacagása. A lassan kopogó csizmatalpakról és a károgásról meg már nem is beszélve, habár utóbbiakat nem más, mint történetünk hőse, a metéltképű fattyú és elmaradhatatlan társa kelti.*
-Hé, szépfiú... *hallik egy kissé rekedtes, borgőzös női hang az egyik kapualj felől. Aarno megtorpan, no nem azért, mintha magára vette volna a megszólítást, sőt, a biztonság kedvéért még maga mögé is pillant egy röpke szívdobbanás erejéig, van-e ott akárki, pedig nincs, azt hallotta volna. A fattyúlétnek is vannak előnyei ugyebár.
Az örömlány -mert ugyebár nyilván, kizárólag az lehet-, tesz két tétova lépést a kalóz felé, majd észreveszi a... nos, ki tudja, mi lehetett az, talán a szemében visszafojtott parázs, mely a kínhalál ígéretét hordozza magával, talán az arcán keresztülhúzódó heg, mely megnyerővé épp nem teszi a külsejét. Akármi lett légyen is az, ami elriasztotta nőt, s oly' elemi erővel hatott rá, hogy kezét ajkai elé kapva, fejét rázva húzódjon vissza oda, ahonnét előkerült, tagadhatatlanul elégnek bizonyult ahhoz, hogy a könnyű arany csábító szavát is elnyomja. *
-Felejtsd el... csak... *nem is fáradozik azzal, hogy a mondatot befejezze, nyom nélkül tűnik el, amilyen gyorsan jött.*
-Kár. *jegyzi meg Árny, kissé szomorkásan, mire Aarno odakapja tekintetét társára.*
-Na, tán megtetszett? Még elkaphatjuk, ha gondolod... *kuncogja el magát, bár szemernyi derű nincs benne, sőt, a hang inkább hideg éllel csendül. Néznek egymásra a madárral, tán percek is eltelnek így, a néma meredéssel, mígnem Árny szinte megvonva szárnyait, lemondóan csak ennyit tesz hozzá:*
-Kár...
-Na, hát akkor meg. Ne játszd itt nekem a gavallért! Kit akarsz átverni? *ingatja fejét, a kelleténél jóval szélesebb vigyorral a képén, majd tovább indul a Rumos Rókalyuk felé.*
-Kár. *pislog szinte bocsánatkérőn a fekete kis jószág.*
-Jól van, jól van na. Nem volt az semmi. Nagyobb baj is lehetett volna. *nyugtatja meg félelfünk, miközben komótos léptekkel sorra hagyja maga mögött a mocskot hömpölygető utcákat.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:04:54
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:04:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kiosonva a fogadó előtt//
*A gnómok humora köztudomásúlag a legpazarabb a világon, s így mások számára kevéssé érthető. Számukra nem is igazán fontos, hogy az legyen, a saját szórakozásuk az elsődleges. Egy apró, icipici esélye azért van, hogy fajtájának önérzete miatt gondolja a felsőbbséget, különös szerzet az aprónép. Reydissel nem is a móka hozta össze annak idején, hanem valami egészen más, viszonyuk jelentős felfogásbéli ellentéteik ellenére ezért mondható ideálisnak.*
- Szóval Halmar *bólogat bölcsen, szakállát simogatva, mintha egyenest a szakértője lenne a kapitánynak.*
~ Valami kalóz. ~ *Ennyi a rövid változat. Félniük nincs mitől, ha az a banda nem üzletelni akar, akkor így is, úgy is meg van írva a sorsuk. Az ellenkező oldalon meg ott motoszkál benne, hogy hátha lehet tőlük jóféle csempészdohányt szerezni, amitől még a bajsza is kettéáll a gnómfiának. Ez minden mást felülír.*
- Nincs mit vesztenünk. Mehetünk *közli kurtán. A rettenthetetlen Bonston előtt nyilvánvalóan mindenkinek meg kell hajolnia. Legalábbis szívesen vizionál efféle pökhendiséget az emberfélékkel szemben.*
*A gnómok humora köztudomásúlag a legpazarabb a világon, s így mások számára kevéssé érthető. Számukra nem is igazán fontos, hogy az legyen, a saját szórakozásuk az elsődleges. Egy apró, icipici esélye azért van, hogy fajtájának önérzete miatt gondolja a felsőbbséget, különös szerzet az aprónép. Reydissel nem is a móka hozta össze annak idején, hanem valami egészen más, viszonyuk jelentős felfogásbéli ellentéteik ellenére ezért mondható ideálisnak.*
- Szóval Halmar *bólogat bölcsen, szakállát simogatva, mintha egyenest a szakértője lenne a kapitánynak.*
~ Valami kalóz. ~ *Ennyi a rövid változat. Félniük nincs mitől, ha az a banda nem üzletelni akar, akkor így is, úgy is meg van írva a sorsuk. Az ellenkező oldalon meg ott motoszkál benne, hogy hátha lehet tőlük jóféle csempészdohányt szerezni, amitől még a bajsza is kettéáll a gnómfiának. Ez minden mást felülír.*
- Nincs mit vesztenünk. Mehetünk *közli kurtán. A rettenthetetlen Bonston előtt nyilvánvalóan mindenkinek meg kell hajolnia. Legalábbis szívesen vizionál efféle pökhendiséget az emberfélékkel szemben.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:48:31
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:48:31
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Kiosonva a fogadó előtt//
*Reydis meg Bonston poénjai teljesen más világ. Az ujjaival megmasszírozza a homlokát a vicc hallatán, ez fájt egy kicsit neki, na de veszi a lapot. Szerencsére nem látszik, ha nem mosolyog, így tökéletes álcája van ez ellen. A gnóm biztos benne, hogy büszkeségből is azt hiszi, jót mosolyog tréfás beszólásán a lány.*
-Jó, már maga az információ, hogy felkutattam ezt a bizonyos kapitányt, sok kellemetlenséget okozott. Repültek a pengék és volt vívás is, szóval nem lesz egyszerű menet a közelébe se jutni. A legénysége a leghűségesebb emberekből áll, akik mind kiállnak érte. Akiről szó van nem más, mint Halmar Tumbold kapitány, más néven Szélvész Halmar, a Vihar Fiainak, ennek a félig kalóz, félig kalmár, egészen eszelős bandának egyik híres kapitánya és a Veszett Makréla hajó tulajdonosa. *A szóbeszéd terjeng a veszélyes bandáról, főleg mióta a városőrség kivonult a területről. Reydis őt választotta a három lehetőség közül, ő számára a legszimpatikusabb, akitől tanulna.*
*Reydis meg Bonston poénjai teljesen más világ. Az ujjaival megmasszírozza a homlokát a vicc hallatán, ez fájt egy kicsit neki, na de veszi a lapot. Szerencsére nem látszik, ha nem mosolyog, így tökéletes álcája van ez ellen. A gnóm biztos benne, hogy büszkeségből is azt hiszi, jót mosolyog tréfás beszólásán a lány.*
-Jó, már maga az információ, hogy felkutattam ezt a bizonyos kapitányt, sok kellemetlenséget okozott. Repültek a pengék és volt vívás is, szóval nem lesz egyszerű menet a közelébe se jutni. A legénysége a leghűségesebb emberekből áll, akik mind kiállnak érte. Akiről szó van nem más, mint Halmar Tumbold kapitány, más néven Szélvész Halmar, a Vihar Fiainak, ennek a félig kalóz, félig kalmár, egészen eszelős bandának egyik híres kapitánya és a Veszett Makréla hajó tulajdonosa. *A szóbeszéd terjeng a veszélyes bandáról, főleg mióta a városőrség kivonult a területről. Reydis őt választotta a három lehetőség közül, ő számára a legszimpatikusabb, akitől tanulna.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:30:13
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:30:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kiosonva a fogadó előtt//
*Alaposabban belegondolva a lopódzás nem igazán az erőssége. Egyrészt nem érdekli túlzottan, hogy észrevétlen maradjon. Másrészt meg a dohány illata úgyis elárulja egy bizonyos távolságon belül. Hozzávéve azt az apróságot, hogy ő szólította meg a kis szökevényt, elégedett lehet a végeredménnyel.*
- Az nem olyan egyszerű. Bármikor misztikus füstködbe burkolózhatom. *A lódítást nagyotmondással kombinálja, mint rendesen. Mindent a magabiztosság látszatáért. Az éppen nem üzemelő pipa ehhez csak egyetlen apró logikai hiányt tesz hozzá.*
- Ne kímélj! *Várja a kíméletlen, lesújtó igazságot. Reményei szerint valami züllött erkölcsű bordélyról, ahová Reydis készül, hogy romlott macákkal enyeleghessen. Ehhez képest a valóság enyhe csalódás, fancsali ábrázatát azonban arcszőrzete részlegesen elfedi.*
- Aha. *Tekintete továbbra is a keveréken.*
- Ja, hogy ez már az volt *pöcköli meg aztán a pipaszárát.*
- Ez nem hangzik túl veszélyesnek. Mitől is kéne tartanunk pontosan?
*Persze ki tudja, milyen szörnyek leselkednek odakünn. Az a figura lehet akár egy kegyetlen cafka is, aki puszta élvezetből és gonoszságból minden óvatlan látogatót lecsap a hatalmas kebleivel. Alig várja, hogy megküzdjön vele.*
*Alaposabban belegondolva a lopódzás nem igazán az erőssége. Egyrészt nem érdekli túlzottan, hogy észrevétlen maradjon. Másrészt meg a dohány illata úgyis elárulja egy bizonyos távolságon belül. Hozzávéve azt az apróságot, hogy ő szólította meg a kis szökevényt, elégedett lehet a végeredménnyel.*
- Az nem olyan egyszerű. Bármikor misztikus füstködbe burkolózhatom. *A lódítást nagyotmondással kombinálja, mint rendesen. Mindent a magabiztosság látszatáért. Az éppen nem üzemelő pipa ehhez csak egyetlen apró logikai hiányt tesz hozzá.*
- Ne kímélj! *Várja a kíméletlen, lesújtó igazságot. Reményei szerint valami züllött erkölcsű bordélyról, ahová Reydis készül, hogy romlott macákkal enyeleghessen. Ehhez képest a valóság enyhe csalódás, fancsali ábrázatát azonban arcszőrzete részlegesen elfedi.*
- Aha. *Tekintete továbbra is a keveréken.*
- Ja, hogy ez már az volt *pöcköli meg aztán a pipaszárát.*
- Ez nem hangzik túl veszélyesnek. Mitől is kéne tartanunk pontosan?
*Persze ki tudja, milyen szörnyek leselkednek odakünn. Az a figura lehet akár egy kegyetlen cafka is, aki puszta élvezetből és gonoszságból minden óvatlan látogatót lecsap a hatalmas kebleivel. Alig várja, hogy megküzdjön vele.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:53:49
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:53:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Kiosonva a fogadó előtt//
*Halk léptekkel halad, szinte semmi zajt nem csap, mint egy macska, na de ez sem tart sokáig. Egy hang szól mögötte, amitől a hideg kirázza, nem számított követőre és kicsit megijed, hisz rosszban sántikál.*
-Anyám! Normális vagy? Nem illik mögöttem osonni, mi van ha most leszúrtalak volna? *Korholja le a gnómot, mert hát megtörténhetett volna, akkor mehetne vissza az orkhoz, hogy összevarrja szegényt.*
-Talán azért érzek ilyesféle késztetést, mert az előbb dobtál a kezembe egy zsák aranyat. *Vigyorodik el és ezzel nem küldi el a gnómot, ha jönni akar hát legyen, nem árt egy testőrnek tűnő valaki, remélhetőleg nem esik bántódása majd.*
-De tudnod kell hová megyek és ha még mindig jönni akarsz, hát legyen! *Mégsem lenne fer csak úgy magával vinni, hogy mit sem tud útcéljukról.*
-A kikötő egyik veszélyes alakját kutatom fel, hogy megtanítson a jó kapitányi címre. Könnyen keveredhetünk harcba is, na de amit adtál pénz lehet a bejutásunk kulcsa is, a pénz beszél ugye. *Elvigyorodik, nagy vonalakban erről van szó, ha valami érdekli majd rákérdez.*
*Halk léptekkel halad, szinte semmi zajt nem csap, mint egy macska, na de ez sem tart sokáig. Egy hang szól mögötte, amitől a hideg kirázza, nem számított követőre és kicsit megijed, hisz rosszban sántikál.*
-Anyám! Normális vagy? Nem illik mögöttem osonni, mi van ha most leszúrtalak volna? *Korholja le a gnómot, mert hát megtörténhetett volna, akkor mehetne vissza az orkhoz, hogy összevarrja szegényt.*
-Talán azért érzek ilyesféle késztetést, mert az előbb dobtál a kezembe egy zsák aranyat. *Vigyorodik el és ezzel nem küldi el a gnómot, ha jönni akar hát legyen, nem árt egy testőrnek tűnő valaki, remélhetőleg nem esik bántódása majd.*
-De tudnod kell hová megyek és ha még mindig jönni akarsz, hát legyen! *Mégsem lenne fer csak úgy magával vinni, hogy mit sem tud útcéljukról.*
-A kikötő egyik veszélyes alakját kutatom fel, hogy megtanítson a jó kapitányi címre. Könnyen keveredhetünk harcba is, na de amit adtál pénz lehet a bejutásunk kulcsa is, a pénz beszél ugye. *Elvigyorodik, nagy vonalakban erről van szó, ha valami érdekli majd rákérdez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824