Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

780. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 09:41:15
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ralasnak meg sem fordul a fejében, hogy ez a kapcsolat bármennyire is káros volna, vagy akár csak akadályozná kettejük együttműködését. Egyrészt egyszerűen képtelen értelmes gondolatokat kicsiholni jelenleg teljesen összekavarodott elméjéből, másrészt pedig Zam elégedett morranása, halk sóhajai, vágyakozó tekintete, úgy érzi mindennél többet jelent. Több, mint csupán csak szakma, több, mint csupán csak élvezet. Az érzést, persze megmagyarázni nem tudja és szükség esetén függetleníti mindentől, mégis más és mégis ott van. Nem baj. Nem teszi szóvá. Arcára kiülő szelíd mosollyal figyeli az apró libabőrt, a kellemes borzongást, ahogyan ujját vezeti végig Zammiria meztelen testén, elégedetten látja, hogy hatással van rá, esze ágában sincs abbahagyni, még akkor sem, ha még mindig remeg kissé a korábban átélt élményektől. Hevesen csókol, cseppet sem érzi kevesebbnek vágyait lelkileg, csupán fizikai korlátai vannak az együttlét folytatásának, jóllehet ez is hamarosan tovaszáll, s leomlik. Vigyorra vigyor a válasz, s néma simítás a tarkón oldalra fektetett fejjel, azonban a mondatot rögtön cselekedet is követi, melyhez immár csukott szemek is társulnak, majd halk kuncogást követő hirtelen csók Zam ajkára.*
- Fontos a kóstolás. *Próbál bólogatni tudálékos tekintettel.* Hiszen nem tudhatod, hogy vajon kedvedre való lesz-e a falat. *Közelebb hajol, majd ő Zam fülét veszi célba nyelvével, ezúttal jóval hosszabban és hevesebben, mint korábban, egy-egy apró harapást is elhelyez, de csak ajkával, fogai nélkül.* Hmmm... kifejezetten ízletes! *Csillan fel a szeme, s keze a lány fenekére fut, hol lágyan megpihen, csak kissé ujjaival dobol rajta. Halkan és nevetve sóhajt fel a bizalmas érintésre, tágra nyílt szemmel, zavar nélkül Zam tekintetébe fúrva sajátját, mindvégig, míg alhasán felfelé közeledik a kéz, közben sajátja, a lány fenekéről combján csúszik le kecsesen, cirógatva a lányt, s élvezve bőrének érintését. A közeledő bőrre aprót segít, s megfelelő helyre vezeti:*
- Oh... tán fázik a lábad, kedvesem, hogy a tűztérhez közel helyezed? *Kérdezi csintalanul.* Csak meg ne égessen. *Leheli halkan és vigyorogva, az odafurakodó lányt szorosan öleli meg, majd enged egy kissé. Keze ismét lágyan elindul felfelé, ezúttal a lány mellkasán vezetve végig kézfejét, érintve a melleket, azok udvarát, s az áll alatt állapodik meg, majd játékosan csúnyára csücsörített ajakkal nevetve cuppant a lány szájára búcsúképpen, ahogy távolodik.*
- Ééééén...? Szándékomban nem állt terelni! Dehogyiiiis! *Hitetlenkedik színpadiasan, aztán felnevet, majd hirtelen lesz komoly.* Csak érezni akarlak, míg lehet, de miért ne lehetne mindig?
*Kérdezi a lány szemébe fúrt tekintettel, majd a kérdésre csupán bólogat.*
- Csak egy kicsit... de a gyógymód tökéletes... bár... szerintem muszáj lenne még belőle. *Vág fájdalmasan fintorgó képet.* Egy kis kényeztetés, sohasem árthat. *Bólogat nagy elánnal, lehunyt szemekkel fúrva a lány kezébe fejét, kezét arcára csúsztatva, s simogatva kedvesen és gyengéden.*


779. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 09:19:41
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az összegabalyodó közelségben felsőtestük szorosan összesimul, összekeveredő lélegzetük sajátos ritmikát ad a látszólagos mozdulatlanságnak. Zam bizsereg és borsódzik mindenfelé, az érintés érzékelése mintha kitisztult, felerősödött volna, pedig a fején még kába elégedettség ül. Az utolsó kéjes mozdulat keltette váratlan örömre meglepett hanggal, hirtelen szívja be a levegőt és remegőn leheli ki. Alig maradt ereje, nehezen veszi rá magát, hogy mozduljon és megtörje ezt a ritka összhangot, pedig tisztában van vele, hogy milyen veszélyes. Jóllakottságtól csillogó szemei a bágyadt pillák alatt szemlélik az élményben fürdő férfi arckifejezését. Élvezi, hogy hatással van rá és élvezi, hogy annyit kap tőle. De ahogy belegondol, hogy kik ők és milyen szoros együttműködést terveznek, néhány pillanatra elszorul a torka. Aztán elmosolyodik a visszakapott bókon. Megáll a visszatartó mozdulat miatt kérdő pillantással. Ralas ijedtsége olyan őszintén és váratlanul érkezik, hogy megjegyzi magának. Később majd elgondolkodik rajta. Az engedékenységre elmosolyodik, megsimogatja a férfi arcát és kimerülten dől le végre. Nem jut messzire, pedig legalább ettől a kis távolságtól remélt némi enyhülést a köztük vibráló kapocsban. Ralas azonban utána fordul, érte nyúl, és tovább becézi ujjaival. A legszívesebben lehunyná a szemeit és csak élvezné gyengédségét, a libabőrt, a pillanat háborítatlan csendjét. De a felállás gyorsan változik. Meglepetten pislog egyet a váratlan bocsánatkérésen, azt gondolja, talán korábbi témájukhoz kanyarodnak vissza, melyen összekaptak. A szelíd terelés ravaszan építkezik, így eleinte belemegy, aztán pedig már jóformán a „lendület viszi”. Érzi ő is, hogy a szikrák nem hunytak ki, csupán a fáradt öröm tompítja hevüket, és hazudna, ha azt mondaná, hogy ez a szoros közelség nem esik jól neki. A test melegsége, a bőr illata, a bizalom és elfogadás érzete. Csábító érzés megpihenni az ölelésben. Vele együtt kuncog, fogadja a csókot, a pajzán szavakra azonban játékos, elismerő arcot vág és vigyorog.*
- Ha ilyen az előétel, alig várom, milyen a főfogás. Na és persze a desszert…
*Nyelve hegyét lassan a férfi torka fölött futtatja, fel az álla alatt az állcsúcsig. Aztán ártatlan arcot vág.*
- Bocsánat, csak egy kis kóstolót akartam.
*Mikor kezét bizalmas helyre vezetik, ujjai finoman, lassan megsimogatják. Szinte alig érintik az érzékeny bőrt. Ez és a reakció a pulzusát megszaporázzák. Rettentően élvezi, hogy Ralas ennyire odaadó vele, persze, tudja, hogy ez nem feltétlenül hasznos számukra. Ráveszi magát, hogy ujjait tovább csúsztassa felfelé, a hason át. Inkább a kedveskedés a célja, mint az izgatás, a mozdulat lomha, kényelmes. Emellett keze helyett a combját kínálja fel odalent testi kontaktusra, puhán húzza fel térdét. Közben van ideje a következőket végigmondani.*
- Miért érzem azt…
*Orrát befúrja Ralas nyaka alá lehunyt szemmel. Mélyet és hosszan szippant az illatából és lassan, jólesőn fújja ki.*
- Hogy el akarod terelni a figyelmem?
*Fejét visszahúzza és ravasz, egyben cinkos és nőies pillantással néz a férfira titokzatos mosolya fölött.*
- Ugye nem hitted, hogy elfelejtettem, hogy miről beszélgettünk?
*Keze a végén egész tenyerével simogat, a mellkason át eljut a bal vállra, aztán átemeli Ralas fejéhez és lágyan megcirógatja bal halántékát. Halkan közbeszúrja kérdését.*
- Fáj még a fejed?


778. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 07:21:37
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Szorosan szorítja magához, csípője önkéntelen meg-megrándul, s utolsó tartalékai lövellnek fokozatosan. Eufórikus érzelmek rohanják meg, azt érzi fiatalodott, s azt, hogy nem tudja eléggé szorítani annyira a lányt, ahogyan szeretné. Ismét Zam vállgödrébe csókol, majd maga felé fordítva fejét, nedves haját fésüli hátra ujjaival, s száját találja meg, majd ismét nyakát. Nyelvével is értinti, mintha abba sem tudná hagyni, lábai elgyengültek, a keze remeg, s egész testében borzong minden apró érintéstől. Engedelmesen követi feje a lány mozdulatát, ahogyan az hajába túr, szemeit bágyadtan lehunyva, sóhajt fel mélyen és elégedetten. Így éri a csók is, gyomrában ismét forróságot érez, kezei kecses derekára futnak, s ott kapaszkodnak meg. Egy utolsót tol felfelé csípőjével, s ismét felnyög, akárha abba sem hagyták volna, jóllehet ez a haldokló pillanat utolsó mentsvára, ahová menekül a folytatás elől. Félig lehunyt pillái alól mereven nézi a lány szemeit, majd halkan szólaló ajkát, mosolyra, s suttogásra mosoly és suttogás a válasz.*
- Te vagy... a csodálatos! *Villan meg a fáradt tekintet, s a távolodó mozdulatot egy pillanatra ijedten visszatartja kezével, mintha attól félne, hogy a lány örökre elmegy, s ő azt nem engedheti, aztán lemondó sóhajjal, s szomorú mosollyal enged mégis. Könyökére támaszkodva, oldalt figyeli a lányt jobb oldalán. Bal karját mélán emeli fel, s a halkan pihegő testén húzza végig lassan mutatóujját, homlokától egészen csípőjéig, többször egymás után. Halkan nevet fel közben a humoros szólásra, aztán hirtelen válik ismét komollyá:*
- Bocsáss meg... nekem Zammiria. *Némán hajtja le aztán fejét, s ha teheti, eddig támasztékul szolgáló karját a lány tarkója és a párna közé fúrja, hogy Zam a felkarján pihentethesse meg fejét. Oldalára fekszik mellé, s ajkát csókra formázva érinti a lány homlokához, miközben bal keze a lány csípőjére fonódva, erőtlen rántja maga mellé, s közel.*
- Nem elég... érezni akarlak... *Suttogja aztán, s Zam kezét, saját combjára igyekszik ejteni.* Bújj ide és csak feküdjünk. *Mosolyodik el.* Ugye tudod, hogy ez csupán bevezető volt.?
*Kuncog, majd száját a pihegő lányéra tapasztja egy pillanatra.* Semmit nem csökkent az étvágyam irántad! Csak egy kis pihenés, aztán... *Ismét megindul keze a lány oldalán, ujjbegyei játszanak a bőrével, közben halkan kuncog.* Jó... azért nem most rögtön, kifacsartál... nézd csak meg, édes... *Zam imént combjára tett kezét lágyan saját magához húzza, s tekintete azon nyomban kitágul kissé, s felszisszen, oly érzékeny még lent. Persze nem történik semmi, hisz emberből van, de lélekben máris akarja, s immár csupán fizikai korlátai vannak az ismétlésnek.*
- Az istenekre... *Nyög fel elveszetten.*


777. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 07:04:03
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A combján át az öle felé csusszanó körmök újabb ostorcsapásként gerjesztik vágyait, felindultan morran és nyög fel. Mohón nézi a szürkés bőrön surranó, világos bőrű kezet, a legszívesebben mindenhol érezné magán. Az elfúló hangok, nevének kéjes sóhajtása tovább hergeli vadabb énjét, mit általában rejt a sötét mélység. Még az elszólás sem zavarja, hiszen az ágyban minden megengedett. Egész testében átél minden mozdulatot, most bizony mindent elvesz a férfitól, amit csak kíván, bár már annyira közel jár a magaslatokhoz, hogy hosszasan ő sem bírja már. A felkínált test minden feszülő izma, kemény idoma gyönyörűen fénylik, a legszívesebben végigkóstolná minden apró szegletét, és a legváltozatosabb módokon gabalyodna vele össze, ám ebben a pillanatban ilyen türelme neki sincs már, s nem akarja Ralast sem gyötörni a beteljesülés halogatásával. Felszabadító érzés, hogy olyan gyorsan és keményen diktálhatja a vonaglás ritmusát, ahogy csak jólesik, odalenn szinte izzik, olvad a gyönyörtől, lábai között kiszolgáltatva érezni a nekipréselődő meztelen férfitestet előhozza domináns ösztöneit. Érzi, hogy partnere is pattanásig feszülten, fülledt hangjai még elcsigázottabbá teszik. Testén magával ragadó, leírhatatlan érzetek futkosnak, remegnek, melyektől sikoltani támad kedve, utoljára már csak az akarnok mondat tud kicsúszni a száján, mert felér a legnagyobb magaslatokba és hangját kieresztve megfeszül az édes örömtől. Ralas ekkor zárja karjaiba, mintha csak attól félne, hogy elrepül, s bizony ezekben a pillanatokban nem is érzi annyira lehetetlennek a felszabaduló energiáktól. Bár már nem vonaglik, még mindig érzi a ritmust, nyögései elnyújtottan szakadnak fel partnere remegésére, apró altesti mozdulataikra. Egyre halkabban és halkabban, míg inkább fáradt szuszogássá nem válik, miközben ő is átöleli a férfit.
A világért sem menne sehova, ágyéka zsibog az intim közelségtől, az elmúlt percek vehemens örömeitől. Hagyja a csókokat, a néma kinyilvánítást. Kábultan, csóktól nedves ajkakkal liheg, pilláit félig leeresztve tartja, szemei viszont élénken csillognak. Úgy tűnhet, mindent megbocsájtott. Haja nedvesen tapad homlokára, nyakára, még mellére is, mely szorosan simul partnere mellkasához. Most csak a nőt látni a felszínen, aki törékenynek és sebezhetőnek tűnhet. A szót elfojtó mosolyra ő is kissé elmosolyodik. Ajkait összezárja és bal kezével gyengéden beletúr a férfi hasonlóan csapzott hajába, füle fölött vezeti végig tenyerét a tarkójáig, s otthagyja cirógatásra. Karját a vállán támasztja meg. Másik kezével elsimítja a homlokáról a nedves hajtincseket és arcát megtámasztva még egy csókot hint ajkaira lehunyt szemmel. Aztán egészen közelről, egészen halkan, szinte ajkaival ajkait érintve leheli értékelését.*
- Csodálatos volt!
*Ezután, ha engedi, akkor kiszáll az öléből és mosolyogva elnyúl mellette pihegni. Minden erő kiszállt belőle, édes elégedettség húzza le lustán, szemeit is lehunyja és bal karját a feje fölé teszi pihenni. Egy nagyobb sóhajjal lesz úrrá zaklatott légzésén.*
- Ebből kellene élned.
*Kuncog fel.*


776. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 03:04:09
 ÚJ
>Kámorf Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt


//Milhen//

* Ahogy a Hifeti leány kijön a Sellőházból, egyenesen az istállóba megy. A lovász szerencséje, hogy nem tartja magát az eredeti tervhez és az itt dolgozó gyermeke jogán ingyen be nem fészkeli magát az egyik kényelmes szobába. Gondolkodik azon, hogy vajon elhamarkodottan ítélt-e a vörös bárd felől vagy tényleg jobb-e szabadulni minél hamarabb egy csapdahelyzetből?*
~ Talán csak elhamarkodottan döntöttem a sok rossz tapasztalat után.~
* Azért azt ő is tudja, hogy ezek az említett dolgok az életében nem maguktól csöppentek bele egy balszerencse sorozata alatt, hanem Lanawin világának kegyetlen valóságát tükrözik vissza. Jobb, ha mindenki védi saját magát.
De szerencsére meg van a maga terve, hogy rizikó nélkül kipuhatolja, vajon az elf tényleg a bordélyházban akar-e dolgozni vagy csak mindenkit bolonddá tett. Épp vissza kíván térni, hogy megérdeklődje a sorsát, mikor egy sellőt vesz észre az épület előtt. Vagy ő annak véli. Meghúzza az egyik üveget és mellette látszólag békésen ellovagolva, hátulról egy hirtelen kézmozdulattal megpróbálja meglovasítani a kalóz szablyát.*
~ Az ilyen csúnya eszközökre nincs szüksége egy kéjhölgynek. Minek tart ilyeneket magánál? Csak a bajt hozná őrá.~
* Ha sikerrel jár, akkor ruhája alá rejti abban a pillanatban és mint amikor semmi sem történt, közönyös arccal folytatja a poroszkálást a forgalmas utcán. Ám ha a megközelítés közben lelepleződik a szándéka, akkor a tárgy ellopása nélkül visszakozik.*

//Lopás kísérlete Milhen ellen a kard megszerzésére.//


Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.

775. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-05 01:20:43
 ÚJ
>Milhen Reyhael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Míg az árus a hátát tartva foglalatoskodik valamivel, elhaladtában elemel egy almát a kosárból és továbbsiet. Piszkoszöld szemei szemtelenül megméri a szembejövőket, hátha meglát egy ismerős arcot. De nem. Már réges rég vitorlát bontottak vagy elmenekültek, míg ő távol volt.*
~Tökmindegy.~
*Harap egy nagyot az almából, majd még egyet. Nincs már szezonja, de még zamatos és roppan, ahogy fogait belemélyeszti. Elhajítja a megkezdett gyümölcsöt, vállát pedig a tornác egy oszlopának támasztja. Sajátos kuncogás üti meg a fülét valahonnan a háta mögül, hátra is pillant a válla felett. Ja persze, a bordély. El is löki magát támaszától, a madamok nem szeretik, ha bárki csak lébecol a kis kéjbarlangjuk előtt és ő sem szereti, ha portékának nézik. Mindenesetre csak néhány lépést távolodik el az épülettől, hogy könyökét a szomszédos épületnek támassza. Két ásítás között kisöpri az arcába lógó szőke tincseket, szemét egy pillanatra sem véve le a járókelőkről és a bordélyba betévedőkről. Korán kelt, igaz, ami igaz, a kis fényligeti túrája nem volt túl eredményes. Viszont ismét csak megúszta anélkül, hogy egyetlen pofon is elcsattant volna. Lassan simítja végig arcát ujjaival, nem valóban nem volt része ilyesmiben az elmúlt hetekben. Ezt persze csak saját magának köszönheti, a legkevésbé sem a szerencsének.*


774. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 22:46:57
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Mezítelen bukik alá a vérvörös nap a láthatár mögött, az alulról megfestett felhőkön széltől elkenődött vörös színek színpompás háttérként szolgálnak a vad és érzéki együttléthez. Persze ez a párt vajmi kevéssé érdekli, mint, ahogyan az orkánerejű fúvások hangjai is hidegen hagyják őket. Csak egymásra figyelnek, csak egymás hangja mi fontos, s az ölek egymásba olvadása, nedves és egyben romantikus csatája. Mindketten adni és kapni akarnak egyszerre, s ez az érdekes ellentétpár szüli a földöntúli élvezeteket, legalábbis Ralas fejében valami hasonló fogalmazódik meg. Az idő megáll, illetve nem számít, hogy milyen gyorsan, vagy lassan telik, a szoba, s benne az ágy külön tér, talán külön dimenzió is, melybe Zammiriával kerültek. Nem fogja vissza magát, a férfi mély nyögései a lányéval vetekednek, s belengve a szobát, hanglabdaként pattannak vissza a falról. Ha olykor szemét nyitja, csak a lány hófehér, néhol szürke csíkokkal tarkított hajzuhatagát, meztelen vállára leomló, akárha egy jeges vízesésként látja a hegyoldalban, egyszerűen káprázatos. A lány odaadja magát, teljes testével törleszkedik a férfi markába, s Ralas nem rest kihasználni ezt a pillanatnyi odaadást, minden ujjának minden ízével markolja és masszírozza, míg csak kőkeménnyé nem változik, hogy bőrét karistolhatja. Engedelmesen kiált fel arcára ült földöntúli mosollyal, mikor Zam a hajába kap, immár nem a fürdéstől, hanem a verejtéktől nedves, de nem számít. Keze is olykor elcsúszik a lány testén, sikamlós terepet biztosítva számára, de élvezettel fürdik meg verítékében is, ha tehetné és képes lenne rá, a nap minden órájában ezt tenné, mert a hajnali friss harmat ez számára, mintha mindig a mezőn sétálna. Remekül feszül a lány ölében, majd mikor fordulnak, szemei elkerekedve és kínlódva merednek a plafonra, nem sok kell már a végső beteljesüléshez, s valahol érzi, ami eztán következik, azt úgysem fogja már kibírni. Elégedett mosolyt ereszt meg a lány felé, egyben ragadozó tekintete is felfalja azt a míves testet, mi jelenleg az övé, csak az övé, ahogyan saját magát is felajánlotta az érzékiség oltárán, így rendelkezhet vele a lány.*
- Oh! *Kiált fel már csak az apró helyezkedéstől is, mintha csupán szórakoznának vele, tekintete boldogan villan, s élvezettel hallgatja a keveredő nedvek összesimuló ölekben cuppogó hangját. Engedelmesen masszírozza a lány mellkasát, s ha nem kérnék akkor is tenné, hirtelen csípője is nyüszögve indul felfelé, forróságot akar érezni és vad vágtát.*
- ... s te az enyém. *Leheli vissza a sötétlő íriszekbe fúrt tekintettel, csókra hajolna, de oly messze van a lány, ezért csak egyik kezén körmeit türelmetlenül tolja végig szorosan a combján öléig felfelé, a csókot is így futtában kapja el, szinte harap a lány nyelve után. Mintha csupán játszana vele, s mikor már szóvá tenné, hangot adna kívánságának Zam megmozdul.*
- ... *Villan meg tekintete, aztán újabb mozdulat.* Zhaaam... *Leheli kikerekedett szemekkel.* Édes... *Suttogja a tiltott szót, de nem bánja, hogy kimondja, csak tovább fűszerezi kettejük együttlétét. Elnyíló ajkak és méla, bágyadt bólintás csupán, mivel a hirtelen felszólításra reagál, aztán már szinte követni sem tudja az eseményeket, hallja a csapódást, s érzi, ahogyan férfiasságát elég erősen igénybe veszik, de Zam törődő, semmilyen fájdalmat nem érzékel, sőt... ami azt illeti talán még soha nem okoztak neki hasonló élményt. Keze ösztönösen is mozdul, s ujjai a lány fenekébe vájnak, ha még egyáltalán tud, rásegít a lány mozgására, s az élmények elmélyítésére. Mellkasa karmolásokkal telik meg, nyakán az erek kidagadnak, mellizmai, bicepszei megfeszülnek, nem hall mást csak az ütemes és ritmikus dallamot, s nem lát mást, csak Zammiriát, a szürkés színű, csillogó bőrű lányt. Talán a kiáltásakor történik, amikor Zam a födémnek üzen, jóllehet Ralas pontosan tudja, hogy neki szól, de csak egy erősebb szorítással tud válaszolni, s azzal, hogy hirtelen felül, s a lányt mindkét karjába zárja, s szorosan szorítja magához, majd arcát a vállgödrébe fúrja. Az érzés robbanásszerű, s lüktetve engedi ki magát, erőszakosan és forrón. Többször is egymás után. Hosszan kiált fel, s szorítását csak fokozza a lányon, érzi ahogy Zam halmai kettejük közé szorulnak, szemeit szorosan becsukja, s csak csípőjében bekövetkezett változásra figyel, melyet még ültében is igyekszik a lányhoz préselni. Még mindig nem végzett, nem tudja abbahagyni, s a lány érezheti, ahogy egész testében remegés fut rajta végig, még karjain is. Aztán a folyamatos remegés alábbhagy, de néhány apró rángás még érzékelhető. Kifacsarták, de nem akar mozdulni, maradni akar, néhány mozdulatot is tesz még, de olyan érzékeny lenn, hogy csak belemosolyog tőle a lány vállába. Ha Zam még az ölében ül, nem engedi el, két tenyere közé szorítja arcát, s hevesen csókolja előbb ajkát, majd szemét, aztán homlokát, s ismét ajkát. Aztán még mindig arcát tartva néz mélyen a szemébe. Szája szóra nyílna, de hallgat tovább, csak tekintete az, mi talán beszédes, de aztán egy rángás ismét félbeszakítja a pillanatot, ezért inkább csak halványan elmosolyodva néz tovább a lányra, de nem töri meg a beállt csendet.*


773. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 22:21:58
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

* A Vérkertből visszafelé tart. Fejében kusza gondolatok kavarognak, abban sem biztos, hogy képes lesz így álomra hajtani a fejét, habár muszáj lesz, mivel egész éjjel nem aludt és lassan már világos lesz. Egyenesen a Rumos Rókalyuk felé tart. Reméli, hogy több sötételfbe már nem fut bele a mai nap, mivel eddig nem volt szerencséje velük. A legutóbbival jutott legtöbbre: ő egészen a Vérkertig kísérte, ahol Hornor csatlakozott Sa'Tereth szektájához, a mélységi viszont elinalt. *
– A manóba, hogyan kerítek elő híveket? * Szólal meg hangosan, mivel úgy érzi, gondolatai már nem elég megbízhatóak. *
– Biztosan a fáradtság. * Bizonygatja magában, habár olyan érzése van, mintha valaki (vagy valami) beleköltözött volna. Néha a holdakra néz és megállapítja, hogy bőven elmúlt már éjfél, de többnyire csak az utat nézi és csendben baktat tovább a fogadóhoz. *


772. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 21:30:46
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Félig leeresztett pillái alól csillognak sötét szemei átszellemülten, igazán könnyű lenne most meglepni bármivel. Olvad ő is a forró édességben, holdszín haja csapzottan omlik szerteszét a párnán és a vállain, sötét árnyalatú bőre fénylik hevületétől. Jóleső vadsággal ragadják meg keblét, morranva kinyomja mellkasát, hogy belemozduljon az akaratos fogásba, s ő pedig Ralas hajába markol bele, mikor ráhajol. Minden mozdulat kéjes örömet kelt, a durva lökésre is élvezettel nyög fel, a megállásra viszont pihegőn nyitja fel szemeit. Épp kérdezni készülne, hogy mi a baj, de a csók elrabolja hangját, így a fülledt nyögések helyét átveszi a szuszogás, az ágynemű surrogó nesze és a csók halk cuppogása. Megrezeg az ablakkeret is és sejtelmesen fütyül egyet a szél a falnál, de a tűzropogással együtt a távoli külvilág zajává jelentéktelenedik. Zam arra gondol, hogy Ralas elfáradhatott. Nem csoda, hiszen mikor rátalált, a lábán is alig tudott megállni. Bár elismerésre méltón összeszedte magát, azért testének sanyargatása nem múlik el nyomtalanul ilyen rövid idő alatt. Ugyan a vendég moccanatlan forró fészkében, Zam mégis úgy érzi, mindene lüktet odalent tőle, éhesen várja a lakoma folytatását az ínycsiklandó kóstoló után. Mikor tekintetük összekapcsolódik pajzán kívánsága elhangzása után, már sokkal éberebb és vadabb fények játszanak a szemében. Gyorsan reagál hát a fordulást jelző mozdulatokra, szinte pillanatok alatt kerekedik a férfi fölé, s miképp partnere forró tenyerei végig szántanak elől a testén, úgy emelkedik fel ülőhelyzetbe, mintha csak a simogatástól hajlana gerince. Fejét hátra hajtva, felsóhajtva ül mélyen Ralas ölébe, ráeresztve teljes súlyát, hogy egészen összeforrjanak. Aztán letekint a magát felkínáló férfira ragadozótekintettel. Melleit markoló kezeire ő is ráfog, és néhány pillanatig masszíroztatja magát velük.*
- Hmmm…
*Morran elégedett mosollyal, aztán ujjait partnere ujjai alá csúsztatva szemből fésűszerűen összefonja őket és lassan lenyomja tenyereit a párnára, kissé a feje fölé, de nem túl messzire, hogy legyen mozgástere. Először persze ráhajol Ralasra, haja egyik oldalt előre omlik, alteste is moccan, így nagyon kellemes mozdulatnak éli meg a helyezkedést.*
- Az enyém vagy…
*Ízlelgeti suttogón az ígéretet és futólag megcsókolja a férfit, de nem időz itt sokáig, ajkaival súrolva állkapcsa vonalát a füléig halad szuszogva. Térdeit surrogó hanggal igazítja át kissé, hogy kényelmes legyen az új pozíció, mellei kemény hegyükkel érintik Ralas mellkasát. Puhán mozdít a csípőjén. Aztán egy kicsit másképp megint. Mintha keresne valamit. A forróság új hullámai öntik el, vágyódón sóhajt fel és kissé megharapdálja a férfi fülét. A keresés tart tovább, előre fel és hátra vissza csusszan. Lefelé mindig határozottabban tolja magát. Majdnem mintha lassú ritmikát adna, ám valahogy mégis meg-megtörik, nem viszi végig. Még mindig összefűzött ujjaikon támaszkodva tolja feljebb felsőtestét, és Ralas szemeibe nézve, elnyílt ajkakkal vonaglik rajta tovább lassan. A mozdulat egyszer csak megáll és lehunyja a szemeit, remegőn ereszti ki a levegőt. Rögtön utána felemelkednek pillái és ragadozótekintetével a férfiét keresi.*
- Akkor kapaszkodj!
*Teste megfeszül, és a legkellemesebbnek talált irányban kezdi meglovagolni. Gyorsan és vehemensen vonaglik fölötte, rengeteg erőt tartalékolt kiszolgált helyzetéből fakadóan, s bizony a korábban és ma este felgyülemlett mindenféle feszültség is táplálja mohóságát. Haja előre sodródik és ringó melleit verdesi, lihegő, magasodó hangú nyögések kísérik az űzött tempót. Keményen érkezik Ralas ölébe újra és újra, persze azért vigyázva arra, hogy ne érje fájdalom, ha erre utaló jelet észlelne, akkor figyelembe veszi. Verejték gyűlik cseppekbe a testén, mert hacsak ok nincs rá, hogy másként tegyen, minden erejét beleadja vad mozdulataiba. Amennyiben ízlésében partnerre talál Ralasban, szabadjára engedi vehemens ösztöneit. Nem akar többé türelmes lenni, a férfit akarja egyre mélyebben és mélyebben érezni magában, mitől gyorsan párolog józanságának maradéka. Feltolja magát függőlegesbe és magával húzza partnere kezeit is, úgy irányítva, hogy fenekébe kapaszkodjon. Begörbített ujjakkal húzza végig saját kezeit Ralas mellkasán és hasán egészen ágyékig és közben hátraszegett fejjel vonaglik tovább az ölében, olykor egy kissé váltva a tempón, az erőn, a súlyponton, immár inkább sikongatva, mint nyögdécselve. Nem ejt karmolást, csak sejteti, hogy akár azt is tudna.*
- Akarlak!
*Kiáltja a födémnek fojtottan, elcsuklón, izgatottan, mikor a gyönyör legnagyobb magaslataira kapaszkodik.*


771. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:34:41
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*És még... egy... hosszan és elnyújtva, kissé megmozgatva a csípőt, hogy a lány minden rejtett zugát körbejárhassa, s a kedvező pontok férfiasságára is kedvező hatással legyenek. Oly könnyedén mozog, mintha testrészeik egymásba olvadnának, ahogyan a forró méz olvasztja meg az alant fekvő csokoládét, édesen és izzón. Ajkai lassan kiszáradnak, immár nyelni kényszerül, nyögéseinek intenzitása egyre csak erősödik, ahogyan hangja is erőteljesebb. Bal keze a lány egyik halmára vándorol, s erőszakosan markolja meg, mutató és középső ujjai között engedve ki a sötétlő udvar éles hegycsúcsát, melyet hirtelen elhatározásból vesz szájába és szívja meg, nyelvével játszva a meredő vonulaton. Egy újabb erőteljes és erőszakos lökéssel csusszan be, majd lassan megáll, s úgy marad a lányban, pihennie és lankadnia kell, figyelmét terelni akarja, mert Zammiria az utolsó cseppjét is képes eluralni két szempillantás alatt. Míg balja marad, jobbja ismét Zam feje alá fut, s hajába markolva hajol rá, s csókolja meg, közben immár baljával is fogást vált, s a lány dereka alá fűzi. Továbbra is a lány ölében, mélyen, s mozdulatlanul, csak az a néhány önkéntelen váltás az, mi esetleg érzést okozhat, bár hazudna, ha azt mondaná, hogy ez az állapot nem okoz számára kéjesen sikamlós és euforikus érzéseket. Már csak a hang, mozgás közben, miképpen Zam jótékony öle öleli körbe, attól is plafonra szegezi néha tekintetét. Szinte felkiáltani támad kedve, ahogyan a lány keze is elindul, útjában apró bőrpettyek, s kéjes borzongás, mi végigfut rajta, ez szemmel is látható és tapintható, így Zam is kaphat visszajelzést róla. Azokat az ujjakat is bekapná, ahogyan Zam mindenén futtatná végig nyelvét, ettől kiválóbb étkezést el sem tudna képzelni. A sikolyokra erőnek erejével válaszolt, s most immár muszáj a pihenés, nyújtani akarja, ameddig csak lehet, hogy aztán kezdhessék a következőt. Ez az éjszaka oly sok idő után végre az övék, nem cserélné el semmi mással és senki mással, Zammiriát akarja, mindenét és mindenhol, már látja maga előtt, ahogyan a lakás lassan csatatérré változik, s forró dézsában merítkezve folytatják. Fejét engedi a hajába markoló húzásnak, s orrán szívja be a levegőt.*
- Ahh... óóh... *Nyög fel egy hirtelen mozdulattól, majd a lány szemébe néz mélyen és szeretőn.* Én is azt akarom. *Egy hirtelen mozdulattal, magát még mindig a lányban tartva nyugodtan derekára kulcsolódó balja, gyengéd húzást fejt ki felfelé, miképpen miközben ajka a lányéra hajol, s nyelve a száját éri, jobb keze a lány nyakánál érezteti, hogy fordulni akar. Ha sikerül, hátára hengeredik, húzva magára Zammiriát, majd balja és jobbja a lány hasfalán át mellkasára fut fel, hogy két kézzel vegye birtokba mellkasát. Érzi, ahogyan tenyerét kitöltik a halmok, ujjai apró játékot űznek a sötétlő udvar körül, szemei fátyolosan félig elnyílva mered a lányra.*
- Vegyél birtokba, Zammiria... *Sóhajt fel nyögve, jelezvén, hogy teljesen a lány alá rendeli magát, ez most az ő tempója, az ő irányítása, az ő ideje. Csípőjét halványan mozgatja meg ölében, hogy kissé ellazítsa, s tovább nyújtsa az élvezetet.* Addig míg csak erőd bírja, a tiéd vagyok... mindenestül. *Aléltan néz rá, s hosszabb levegővétel következik, míg keze megszorul a lány mellein.*


770. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 16:36:07
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A gyengédség túlmutatni tetszik a testiségen, mintha egyenesen titokzatos lelkét simogatná körbe. Ralas vagy fantasztikus színész, vagy tényleg megnyílik előtte, maga sem biztos most saját ítélőképességében. Valahol tudata mélyén mocorog a rosszallás, de nem tudja teljességgel kivonni magát a férfi hatása alól, olyan sokat kap és még annál is többet, azon kívül oly édes minden, mi tiltott. Pedig veszélyes vizek ezek, könnyen lehúzhatja a mély, ha nem vigyáz. Bár talán csak a hosszú távolléttől, az ismét újdonságszámba menő összekerüléstől pattogó szikrák csiholták fel a szalmalángot.
Újra reszkető izgalommal élvezi az összesimulást, a vágygerjesztőn ránehezedő test forróságát, a kedveskedőn surranó ujjbegyeket, s a becéző harapásokat. Az alant járó, elmerülő ujjaktól pedig fojtottan felnyög, hasa belapul az érzéki élménytől. Az ő kezei is simogatnak, hosszú utat járnak be nyughatatlanul, éppúgy derékig le, mint aztán a gerinc fölött ujjhegyekkel a tarkóig visszatérve, ahol aztán ujjait kinyitva és bezárva cirógatja a könnyebben stimulálható területeket. Aztán magához húzza Ralas bal vállát, hogy csókokkal borítsa felső ívét a nyakig, míg érzékeit partnere a másik oldalra hajolva korbácsolja tovább. Mélyeket sóhajt, vágya egyre csillapíthatatlanabb, lábfejét kinyújtva simít végig a férfi alsó lábszárán, a térd irányában kívül, visszafelé belül, ezzel is szorosabban vonva hozzá a combját. Nem vár már semmi mást, mint hogy Ralas elmerüljön végre epekedő ölében, mit csaknem a végletekig izgatott az imént az ablaknál. Talán kifejezhetné egyértelműbben is, ám már rászóltak egyszer türelmetlensége miatt, így most idomul a tempóhoz, visszafojtva szenvedélyét.
Mikor Ralas helyezkedik, s igyekszik kordában tartani magát, Zam lágyan megsimogatja az arcát és puha csókot hint az ajkaira. Kétszer is. Elégedett mosoly fut át ajkain, amint őt is elrendezi, hogy jobban hozzáférjen. Tekintete szinte parázslón hív. Az ismét ránehezedő test immár jobban idomul az övéhez, izgatottan csusszan ő is a megfelelő testhelyzetbe. Elégedetten nyög fel a rég várt vendégre, ki forrón és keményen érkezik, majd a párnába fúrja a fejét, sóhajtva ereszti ki a levegőt.*
- Istenek hoztak…
*Motyogja erőtlenül. Alteste zsibog a kellemes, lüktető ingerhullámtól, amit kelt az egyesülés. Megfeszíti testét a férfi karjaiban, ellentart erős, mélyre jutó mozdulatainak, átöleli a karjai alatt és felhúzza térdeit. Nyelvét sajátjával fogadja, de már orrán-száján át is lihegnie kell. Minthogy már elég rég ráhangolódott az együttlétre, egész teste forró, verejtékező lázban mozdul a ritmusra, hangja gyorsan magasabb tartományba csúszik. Fogalma sincs, mikor nyílnak vagy csukódnak szemei, a férfi látványa összeolvad vadító illatával és teste szoros közelségével mind kívül, mind belül. Zam kezei lejjebb csúsznak és rámarkolnak Ralas feszes hátsójára. Izgatónak találja dolgozó izmainak játékát, szertelenebbül kezd szuszogni a nyögések mellett, mit olykor halk sikkantások törnek meg. Kezei aztán simogatón keresnek ismét karoló támaszt, keblei hegyesen feszülnek partnere mellkasának. Ahol összesimulnak, gyorsan verejtéktől válik bőrük sikamlóssá, ölénél persze nem csupán ettől, a ki-bejutás mondhatni olajozottan megy. Bal kezét előre hozza és vadul belemarkol a férfi hajába, persze nem fájdalmat céloz, pusztán szenvedélyét fejezi ki. Megpróbálja aztán lehúzni magához, mert a csókjára vágyik és a nyakát átkulcsolni, hogy még szorosabban összebújjanak. Persze bizonyára hamar fullasztóvá válik, ekkor ő harapdálja meg a nyakát, nyelvével ízlelve bőrét.*
- A legszívesebben… örökre így maradnék...
*Hirtelen fogja el a kéjes öröm magasabb szintje, innentől sikkantásait jobban kiereszti. Elméjét teljesen eltompítja a gyönyör, most már csak ösztönösen mozog és kapaszkodik.*


769. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 15:37:17
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem mondhatná, s igazság szerint erre most gondolni sem gondol, hogy ő a türelem és a megfontoltság mintaképe. A lassú és szenvedélyes csók után, jobb karja a lány feje alá fúródik, míg balja fel, s le jár Zam oldalán, míg végül megállapodik a derékon, s az első mondatok előtt még egy apró csókot vált a két száj.
~ Gyönyörű vagy. Nekem a legszebb... ~ Gondolja magában, miközben sokat közlő, gyengéd és becéző tekintettel néz a lány szemébe, s futtatja végig íriszét, a kecsesen ívelt orron át a sötétlő és nedves ajkakig. A hallottakra szélesedő mosollyal csak bólint, nem akar már semmit hozzáfűzni, s bár Zam büszkén gondol Ralasra, miképpen az ágyban tárgyal, ezúttal nem kívánja folytatni. Sokkal inkább a lány nyakába hajol, s apró harapásokkal látja el, a számára oly kedves, hófehér hajon keresztül kikandikáló hegyes fülre fut nyelve. Balja immár ismét a kecses halmokon tesz egy körutazást, hasfala gyengéden a lányhoz préselődik, s lassan-lassan az ő lélegzetvételéhez idomul. Utolsó ellenőrzés, s az ujjak játékosan sétálnak le a mellekről, a hasfalon, s a köldökön át a buja forróságig, s miközben ajka elnyílik futnak be lágyan a résen, halk cuppanást hallatva. Hasa elképesztő módon feszül, délcegen meredő férfiasságával ablakot lehetne betörni, s végén csillogó kezdemény bőszen jelzi rendelkezésre állását. Nem vár. Nem tudja Zam még mit szeretne, de nem tud várni, s oly hosszú még az éjszaka. Jelenleg azt érzi, bármeddig is tartson, bárhányszor, ezért a nőért készen áll, ameddig kell, csak mindig kapjon néhány perc levegővételnyi szünetet. Rászorít nemességére, mert azt érzi még két mozdulat, s azonnal elsül, szégyenben maradva, azt pedig nem akarja. Így inkább e megszokott módszerhez folyamodik, melyet Zam már láthatott tőle, persze mindeközben, a fülekről a fültőre, s ismét a nyak ívére tér át, mellyel betelni nem tud, ahogyan az illattal sem. A belső combjain súrlódó lábak euforikus érzetig juttatják, nem bánja már, hogy egy kissé szándékosan visszafogta magát. Felemeli a fejét, s hirtelen mereven a lány sötétlő szembogarába fúrja a szemeit, lábait térdben maga alá húzva egyenesedik fel, s bal kezét Zam lába felett, jobb karját saját oldalán vezeti a lány térdhajlatába, majd egy hirtelen rántással fordítja maga felé, hogy a lány lába közé kerüljön. Finoman Zamra hasal, gerincét rendezi, s férfiasságának hegye Zam ölében kutakodik. Nem indít apránként, szinte az első lendülettel löki be magát, ameddig csak bírja, a forróság azonnal körbeöleli, s izgatja, fejét a plafon felé fordítva összeszorított szájjal nyög fel hangosan. A következő lökés nem kisebb, mint az előző, bal kezével a lány vállát szorítja meg, s tudatosan húzza visszafelé, hogy ne tolja el magától. És még egy. És még egy. És még egy... ismét és ismét. Persze nem számolja, de ritmusosan halad, arca a lány fölé hajol, s nyelvét kínálja neki, de nem érinti csókra ajkát. És még egy. Szemeit lehunyja, bár, míg nyitva, csak Zam tekintetét nézi, homlokán gyöngyöző izzadságcseppekből egy a lány mellkasára hull.*
- Aaaahh... *Nyög fel ismét, eddig hangos sóhajai és szuszogása jelezte a traktust. És még egy. Nem hagyja abba, s a tempót sem csökkenti, nem gyorsan, de erősen és céltudatosan halad. Figyeli a lányt is, bár a hegyes fülek egyike, a nyakon végigfutó nyelés hulláma, a szürkés-vörösen pirosló arcbőr is elég lenne vágyai beteljesedéséhez, nemhogy a nedves ölben ki-be csusszanó férfiasságát érő ingerek.*


768. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 15:06:00
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A kényszerített póz miatt nem sokat tehet, mint hogy hagyja, ami történik. Selymes bőre fénylik a hevülettől, bár már megint nem ő dolgozik, inkább csak „elszenvedője” az eseményeknek. Tompán dereng testükön a gyertyafény, ellentétben szemeik csillogásával, még ha oly kába is a tekintet, mely Zam sötét íriszeiből indul ki. Torka kiszárad a zihálásban, de ajkai még mindig kissé nedvesek a korábbi heves csóktól, miképp a kóstolók nyoma még nem tűnt el teljesen teste kitüntetett pontjairól, mint a nyaka, a hasa és keblei.
Számolni se lehetne, hányat ver szíve, ott dübörög a vér minden porcikájában, az idegei pedig örömtől zsibonganak. A húsába mélyedő ujjaktól még nagyobb vadság ragadja magával, tovább fokozzák az élvezetet, hangosabb visszajelzéseket csalva ki a nőstényből. Ölében lüktetőn kelnek életre a felemelő érzetek, melyek egyszerre izgatóan és örömkeltőn hatnak, míg végül ténylegesen is felemelik. Természetesen átkapaszkodik, bár fordul vele egyet a szoba azon a rövid úton, míg a hűvös ágyra huppannak. A puha és száraz ágynemű kényelmes fészekként fogadja.
Jó érzéssel tölti el a közeledés, mely még mindig nem hagyja magára, hiszen minden testtájra jut a kedveskedésből. Térdeit felhúzza, hogy jobb támaszt találjon a várt folytatáshoz, keze máris simogatón jár ott, ahol eléri Ralast, előbb a fején, nyakán, majd a hátán is. Arcát lehunyt szemmel elfordítja a másik irányba, mint ahol becézik, elégedetten sóhajt az újabb figyelmességre. Messziről kell hát visszatérnie Ralas váratlan szavaihoz és beszédes tekintetéhez. Először nem tudja a helyén kezelni a dolgot, ezért aggodalom csillan a szemében. Kellemesen megborzong a kedves simogatásra, ajkai tanácstalanul elnyílnak kissé, pillái lejjebb ereszkednek, megkönnyebbülten ereszti ki a levegőt, ahogy épp csak súrolják az ujjak. Aztán magára talál és úgy értékeli, tanítványa gyorsan fejlődik az ágyban zajló beszélgetés terén, zseniális húzásnak találja egy kuncsaft hosszútávú megtartásában a jól időzített óhajt. A puha csókot viszonozza mintegy jutalomként, ujjait belefúrja a férfi hajába, másik keze pedig viszonozza a korábbi simítást az arcán, füle alatt. Lábait átrendezi, a balt kinyújtja, hogy aztán Ralas combját súrolhassa végig sajátjával. Ajkaik szétválnak hamarosan, s az övéi azonnal mosolyra húzódnak. Lágyan lehel választ incselkedő tekintet kíséretében.*
- Ha soha nem mennék el… soha nem örülnél így nekem.
*Karjai ölelésre mozdulnak. Folytatja a csókolózást, ezúttal intenzívebben, akaratosabban mélyíti el, közben lábai súrolón simogatnak.*


767. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 14:20:34
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Jóllehet Ralas irányítónak tűnhet, valóban kézben szeretné a dolgokat tartani, azonban ez elsősorban a lány akaratának és kisugárzásának köszönhető. A levegővétel akadozik, s arcát mindig épp akképp fordítja, ahogyan szükséges, egész szája dolgozik, nyelve is keres és kutat. Érzi, hogy Zam készen áll, szinte bódító a lány illata, kezei ennek megfelelően szorulnak erőszakosan combjára, s nyelve is ehhez mérten halad egyre beljebb és beljebb, míg már állkapcsa is alig bírja a törődést. A kinti hőmérséklet a benti lassan fülledt erotika levegőjéhez képest meglehetősen alacsony, bár az ablakra rajzolt mélységi lány alakjára Ralas nem tud felfigyelni, mert csak a lányt látja meglehetősen érdekes szemszögéből. Olykor-olykor persze feltekint, a lány behúzott hasfalán végigfuttatott tekintete, elhomályosult szemébe fúródik. Visszajelzést keres és megerősítést, hogy azonnal tudjon váltani, amennyiben szükséges, persze ebben Zam sóhajai és erősödő lélegzetvételei is segítenek. Nincs másképp Ralas sem. Szinte abban a pillanatban nyög fel, mikor a lány ajkain mosoly fut végig és engedelmesen tolja közelebb formás fenekén csúsztatva csípőjét. Zam szinte hozzá sem ér felhevült és lassan nedvesedő bőréhez, de ez lüktetőn forró élvezeteket jelent. Persze nem eshet meg az a csúfság, hogy időnek előtt távozzon, ezért a kellő koncentráció és a kizárólag Zammiria felé fordított figyelem meghozza a kívánt eredményt, s bár lassan a felfokozott izgalom férfiasságában már-már fájdalommal jár, mégis kitart és nem ereszti a lányt. Az igenlésre újult erővel hördül fel, elképesztő extatikus élményt okoz számára, a lány lágy esésű, kissé mélyebb hangja, az elfojtott vágyak szembetükrözése, mind-mind érzelmei húrjain játszanak. Zammiria izgatott megkapaszkodására újult erővel támad, nyelvének játékát a végletekig fokozza, térdét lassan ellapítja a padozat, de nem foglalkozik vele. Ezt a nőt most itt szeretni akarja, ameddig csak lehet. Megvillanó tekintete elvárást is tükröz, s a szeretetből ő is kapni akar. Durván vájja ujjait a lány derekába, száját egy pillanatra sem emeli fel, s a sikoly hangjaira csípőből áll fel a lánnyal együtt. Zam nem nehéz, Ralas ehhez mérten viszonylag jó erőben van, de az sem baj, ha Zam érezvén a változást megkapaszkodik nedves hajában. Az akrobata mutatvány sokáig nem tart, csak az ágyig lép kettőt, hogy ott dőljön el előre, s kissé keményebb érkezést után, míg Zam hátán fekszik, ő fölé hajolhasson. Nem vár, a lányra néz egyenes tekintettel, s halvány mosollyal arcán, a vágyakozás leírhatatlan, mit érez. Zam öléből immár felfelé indul, a helyes kis köldökön át, a hullámzó mellkason keresztül, a melleken nyelvét végigfuttatva, a nyakon elidőzik néhány tétova másodpercet, hogy aztán két karjára támaszkodva a lány fejének két oldalán nézzem a szemébe:*
- Soha ne hagyj itt, Zammiria. Minden nap akarlak! *Suttogja korábi ígérete ellenére elfojtott vágyait felsóhajtva, s az iménti vadsággal ellentétben kézfeje a lány arcát simítja végig, s a puhán elnyíló ajak lágy és hosszú, érzelmes csókra indul. Bal keze lassan fut végig Zam oldalán, míg jobbja könyökbe hajlítva támaszkodik meg mellette az érintés után. Ujjbegyei pillanatokra érintik a lány bőrét. Apró kis leheletnyi mozzanatok ezek, akárha lanton játszana halk melódiát, s amiből nem tud eleget adni. Nyelve lágyan keresi Zamét, az ajkak közé furakodva, azokat is megízlelve, lassan törtetőn, de kedvesen, eleinte csupán a hegyét elérve, hogy aztán erőteljesebben fonódjon össze vele, s induljon a verseny, ki jut vajon előrébb. A férfi szemeit már lehunyja, a levegőt csupán orr veszi, hosszan és kitartón szívja be a virágillatot, s élvezettel keresi a lány ízét.*


766. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 14:00:04
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A kurvás témát nem szereti feszegetni, persze van elképzelése, mi folyhat egy bordélyházban, sőt még az utcán is néha látott szürkületkor érdekes dolgokat itt a kikötőben is, a különös hangokról már nem is beszélve, de különösebben nem izgatja a kérdéskör, avagy a nők ilyen módon történő felhasználása.*
-Na pervezke, majd vacsora után odamész, ahova jólesik, meg abba, akit meg tudsz fizetni, de nekem most az okozná a legnagyobb örömet, ha végre előttem lenne a kaja. Esetleg ha jól főznek, szerezhetsz nekem is egyet.*Hümmög maga elé, még mintha el is gondolkodna a lehetőségen.*
-Igazi örömet okozna, ha láthatnám, ahogy fortyog a vacsorám.*Csillan fel a szeme, már az emlegetésre is bekúszik egy tál gőzölgő sültbékacomb képe.
Mikor viszont a gombákról meg az egerekről esik szó, és megkapja a visszakérdést elkezdi a körítést.*
-Mit nem, azt könnyebb lenne megmondani.*Morogja maga elé, bár válaszolni konkrétan nem szeretne az idegennek.*
-Hasonlít… hasonlít… eszik, alszik, szaporodik, minél nagyobb annál jobban félnek tőle a többiek, lerágják egymás farkát idegességükben és még tudnám sorolni.*Valóban ujjával számolja is az említett, vélt hasonlóság áradat elemeit.*
-Nem vagyok tanonc, inkább rabszolga.*Jelenti ki mogorván, hiszen az öreg mindent vele csináltat, ami számára már csak nyűg.*
-Boszorkány soha nem is leszek, a vén szipirtyóra mondtam, akivel élek. Állítólag családtag, az utolsó élő rokonom, de jobb lenne, ha nem lenne és lám. Most nincs is. Hogy rágnák szét a patkányok miközben alszik!*A kamillás résznél csak hümmög, majd próbálja elterelni a beszélgetés fonalát.*
-Vad csalán? Az meg mire jó? Azzal szokták verni a hátukat az öregasszonyok a fürdőben nem?*Néz nagyokat pislogva a másikra, majd megérkeznek.*
-Hát te se vagy már fiatal, lehet neked se ártana.*Néz végig a másikon teljes komolysággal bár inkább ezt csak piszkálásképp mondja, hisz a másik is nevetett rajta, most ezt kapja érte. Be is sétál, nem tart tőle hogy előre kell mennie, mivel ha felé repül egy szék, mert hogy itt néha azzal fogadják a betérőket, csak lehajol és a másik ágyékon kapja, tiszta haszon.*
-De arról még nem meséltél te mivel foglalkozol? Lapulevél pásztorról még nem hallottam, de nem fizethet valami jól…




765. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 12:45:16
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elgyengülését ellensúlyozza Ralas akarata, egész teste erőt és uralkodást sugároz, amivel teljesen leveszi a nőstényt a lábáról. A sötét szemek pillantása csillogva követi a kezek simítását a megfeszülő izomzaton, a céltudatos tekintet mélyre ér Zam bensőjében. Akár a Sellőház új tulajdonosát is láthatná benne, aki pontosan tudja, mit és hogyan akar, ám hiába látta a papírt és rajta a férfi nevét, a szemében még mindig az a sármos kikötői csibész, akit először megismert. Roppantul élvezi, ahogy irányítja az eseményeket, saját simulékonysága jól passzol ehhez a figyelmes akarathoz.
Szuszogva és némiképp kábán lovagolja meg az élvezet hullámait, nem egyszer felsóhajt, míg partnere célzott helyeken, mégis valahogy mindenütt is jár. A visszakérdezéskor összefonódó tekintetük, bár fele részt mosolytalan és tán kissé agresszív is, abban semmi fenyegető nincs, amennyiben Zam nem fél attól, hogy nem bír el a gyönyör legmagasabb csúcsaival. Beszorítva a hideg, meg-megrázkódó ablak és a férfi teste között, akár a lefogott áldozat, várja ítéletét. Nem illik ehhez a szerephez az ugrásra kész, magabiztos ragadozótekintet, ami a sötét szemekből érkezik. A vad csók még inkább az ablakhoz nyomja, felhergelve fantáziáját, de épp csak tesz egy fordulót keze simogatón a férfi vállán és tarkóján, már indul is más tájak felé a vadászat. Most inkább maga felé húzza a férfi, gerince fölött átsurran széles tenyere, szinte égeti bőrét a hideg ablaküveg után. Jólesőn simul mellkasához, apró sóhajokat fakasztanak a ragadozóharapások.
A dominanciáért nem száll versenybe, de élveteg pillantással csillannak a sötét szemek a türelmetlen mozdulatokra. Ruha itt, csizma ott, s máris pőrén áll az épp alant munkálkodó férfi előtt. Csakugyan nem pironkodik, hiszen ő is szereti nézni Ralas testét. A kapaszkodásra való utasításon elmosolyodik, és mindkét kezével megragadja a párkány szélét, valamint hátradől megtámaszkodni. Kiszolgáltatott helyzet, ez meg is fordul a fejében, mégis, ettől csak izgalmasabb a játék. Újabb mosoly fut át ajkain a levetett darabok félresöprését látva, mely aztán elhalványul, s lassanként megint bűvkörébe vonja az incselkedő közeledés, mely egyszerre borzongató és hevítő.*
- Igen…
*Erősíti meg suttogón a tulajdonlást késleltetve, mikor lábszárának becézése előrehalad, és a bizsergés hatására hátra hatja a fejét támaszt keresve. Egyre inkább hevül, az ablakon kezd megtelepedni halványan a pára karcsú alakja körül. Zihálása erősödik, mikor a nyelv érintése már épp ott lenne, ahol teste most a legforróbb. Épp levegőt vesz, hogy felkészüljön az élményre, de az izgató játék elkerülő utat tesz, és önkéntelenül felnevet halkan. Ralas mindig játszik vele, igazán tanulhatna már belőle. Egyre gyűlik a feszültség, erősebben kapaszkodik a párkányba és az alsó ajkába harap, hogy fékezze magát.
Tekintetük találkozik, mikor a megállapodás megszületik az éjszakai programról. Cinkos félmosoly sejlik fel az arcán, és ebben a pillanatban eldönti, hogy ezt a heccelést még visszakapja a férfi. Rögtön azután döbbenet ül ki az arcára és nyögve szalad ki a levegő a tüdejéből a váratlan lépésre. Szemei előtt elmosódnak a kontúrok, pilláit félig leereszti, de tulajdonképp néhány pillanattal később már le is hunyja szemeit, és a fejét megint megtámasztja hátul, ezúttal halkan koppan is az üvegen a hirtelenségtől. A heves támadásoktól a zihálás gyorsan nyögésekké alakul. Alig tud egy-két elfogódott szót kiszuszogni.*
- Ez… nagyon… jó…
*Ujjai csúszni kezdenek, ezért fogást vált a párkányon, és kába fénnyel a szemeiben lenéz. Keblei még keményebben feszülnek a váratlan ajándéktól, melytől egész teste megint felpezsdül, hiszen a feszültség egy része édes örömökben oldódik fel. Izgatónak találja, ahogy a férfi szétfeszíti a lábait, trükkös cseleit jól eltalálva pedig hasa belapul az intenzív élmény hatására. Vastagszik és terjed a párafolt az ablaküvegen, hangosodó nyögései versenyre kelnek a széllökések dübbenő, rezgető hangjával. Alteste meg-megfeszül, combjai önkéntelen moccannának, és megint fogást kell váltania a párkányon, de ezúttal jobban rá akar szorítani ujjaival. Hátra nyomja fejét nagyot morranva, legszívesebben kimászna a bőréből, annyira vágyja és mégis, egyre kevésbé képes elviselni az izgalmas nyelvjátékot. Magas hangon nyögdécsel, egy-egy aprót sikkant és teste összerándul, combjai valóban zárulnának, de tovább vergődik tehetetlenül, míg csak fogvatartója meg nem szánja. Erőtlen leheli a férfi nevét.*


764. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 12:07:48
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//A meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Érzi lökései hatására az elgyengülő testet, s újabb nyomós érvet szolgáltat arra, hogy kemény kézzel fogja meg, s szorítsa magához. A lány lassan meztelen, ennek kimondottan örül, mely látszik is rajta, mellizmai megfeszülnek, s karján erek dagadnak ki, merev férfiassága ágaskodik, tán ettől jobban nem is állhatna készen, melyet kiválóan jelez az érintések hatására végén megjelenő játékos csillanás is. A lány melleivel sem tud betelni, legszívesebben felfalná a nőt, azzal sem foglalkozik, hogy immár szájától mindenhol csillog a hamvas bőre, nyelvét gyomra tájékán, hasfalán és mellén is végigfuttatja, egészen a nyakszirtig, majd a fülekig. Gyorsan halad, mert a lány egész testét akarja, mindenütt és mindenhol. A válaszra karjával a párkányon megtámaszkodva dől előrébb, s a lányra néz:*
- Az enyém? *A válaszoló szempár komoly és szenvedélyes, a mosolyt ezúttal nem viszonozza, de ez nem annak köszönhető, hogy megsértődött volna, sokkal inkább látható, hogy szenvedélyét még jobban felkorbácsolta. Azonnal vált erőszakos csókot, fogai is összeszorulnak közben, s türelmetlenül várja, hogy a lány megszabaduljon kellékeitől. Hogy ne zavarja, csak alkalmanként harap gyengéden addig az állba, a vállba, s tíz ujjbegye a lány meztelen hátán szánt végig, miközben mellkasa a pajkosab ágaskodó halmoknak dörgölőzik. Az alsónemű csak a térdig fut le így, onnan már kézzel folytatja, s nem hagyja hogy a lány segítsen. Határozott mozdulattal, két kézzel húzza lejjebb kissé a testét, hogy szabadabban mozoghasson, majd egyik kezével lábát megemelve, a másikkal pedig az alsóneműt lehúzva oldja meg. A csizmák csak egy-egy húzás, s már repülnek is csattanva a sarokba, tekintetével nem nézve utána. A lány jobb lábát úgy tartja meg a levegőben, ezáltal Zam kitárulkozik, s izzónem, védtelenül és kiszolgáltatottan. Nincsenek zavarban egymás előtt, így Ralas nem tart attól, hogy a lányt ez zavarná:*
- Kapaszkodj meg a párkányban! *Sziszegi ki fogai között a felszólítást, s másik kezével másik lábát is felemeli, így nyitva szét teljesen Zammiria ölét. A lábfejen kezdi, a lábujjakat végigcsókolva, olykor ráfuttatva ajkait. A lába alatt zavaró nadrágot, s inget, idegesen, s türelmetlenül félrerúgja.*
- Az enyém vagy. *Erősít rá feszes arcéllel, s a bokára tér át. Immár nem kapkod és nem siet, fokozatosan apró, lassú csókokkal és nyelvérintésekkel halad egyre felfelé, mígnem már szinte arca is érzi a forróságot. Ekkor letérdel, hogy közelebb férkőzhessen, de két keze még mindig stabilan tartja szét a lány lábait, ujjai a fogás helyén vékony csíkokat barázdálnak a hamuszín bőrbe. A lány belső combjánál már csak nyelvét futtatja, nem csókol. Nem emeli fel, a térdhajlattól erőteljesen, nem csak nyelvheggyel ér be középre, hol lassan körbefuttatja combtőnél, a biztos pontokat még messze elkerülve. Mikor már Zam biztos lehet benne, hogy eléri őt, áttér a másik lábára, ahol a játszi mozdulatokat ismételve erősít rá. A legvégén immár szinte a házfalhoz érnek térdei oly közel van, s két keze is a lány combja alatt tartják a lábát.*
- Én is így terveztem. *Szólal meg mély hangon. Az utolsó mozzanat előtt még felnéz lentről a lányra, arcán halvány mosoly játszik, majd a két lábat hirtelen végletekig kitárva nyelvével villámgyorsan hatol a lányba. Ki-be járatja, olykor ajkaival puhán megszívva a kényes részeket, alaposan feltérképezi belül is, kívül is. Azt akarja, hogy sikoltson, s ha lábát összezárni akarná sem engedi kezével, teljes arcát belefúrja, s az sem zavarja, ha szinte sem az orrán, sem a száján nem kap levegőt. Ha Ralas fel akarja falni Zamot, hát megteszi, ha azt ígérte gondolatban, hogy a lány sikoltva fog könyörögni azért, hogy legyen elég, megteszi. A nőt akarja, mindenhogyan, egész éjen át.*


763. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 11:41:08
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Oda-vissza hat közöttük a vonzalom, egyre szorosabb közelségbe űzve ösztönük által. Nem csupán a maguk elégedettségét kifejezni, hanem a másikét tapasztalni is izgató, sőt ez tovább fokozza az élményt, hiszen mindketten akarják, hogy a másik is akarja őt mindennél jobban. Itt és most mindent szabad. Nem kötnek paktumok, sem átgondolt viszonyulás, Zam nem hajlandó alárendelni semmi másnak ezeket az élvezeteket, kifejezetten el akarja veszteni józanságát, amennyire csak képes rá. Észre sem veszi ezért Ralas tétovaságát koordinálatlan mozdulataival, mert közben egészen másra figyel.
Felélénkül egész teste, ténylegesen bárhol megérintené most őt a férfi, felajzaná vele. Így hát nem csoda, hogy mikor magához húzza és öléhez simul mereven, aprót vagy tán aprókat lökve a gyönyör kapuján, ígérve a hamarost várható beteljesülést, erős gyújtópontra talál. Elsőként elgyengül tőle, kiszökik a feszültség és a tartás vállaiból, puhán felnyög a kéjes bizsergéstől, fejét hátrabillenti néhány szuszogó pillanatra, megtámasztja az ablakon, mielőtt összeszedi magát és segít a blúzból kibújtatni magát. Haja kissé összeborzolódva omlik vissza a hátára, most még ez az enyhe söprő mozdulat is élményszámba megy, hiszen bőre mindenhol érzékeny a legenyhébb fuvallatra is.
A mellére hajló fej üstökébe markol, majd a tarkót cirógatja félrebillentett fejjel, csillogó szemekkel, elnyílt ajkakkal nézve, ami történik. Kebleinek emelkedése ritmust vált, elégedetten gömbölyödik és lúdbőrzik a puha hús mindkét oldalon. Tekintetük ismét beszédesen összekapcsolódik, a felemelkedő arcot készségesen várja forró csókkal, tovább simogatva a tarkót, nyakat jobbjával, míg ballal elengedi a maguktól is jól ténykedő ujjakat bal keblén dolgozni. Aztán mindkét kéz a nadrágot oldja meg feszülő terhétől. A feddésre elvigyorodik, fogai nedvesen csillannak meg a lágy tűzfényben, enyhén összehúzott szemeiben ragadozófények gyúlnak. Sejti, mit gondol a másik.*
- A te hibád.
*Incselkedik védekezőn replikájával. A feltérképező tekintet szinte perzseli, de ő is kedvére élvezi a ruháitól megszabadított férfi látványát. Sok nő piheghetett már hasonló helyzetben tőle és érte, biztosan sokaknak suttogott hasonlókat a fülébe, és ez így lesz ezután is, itt és most mégis csak az övé, és sejti, hogy nem pusztán üzleti megfontolásból. Leoldja üres fegyverövét és övét is, kissé eltartja csípőjét a párkánytól, hogy a bordó szoknyából kibújtassák. Már csak a fekete csipke semmiség maradt a fekete bőrcsizmákkal.
Látva, hogy Ralas leereszkedik térdei közé, már pusztán a várakozástól izgatottabb lesz, kezeit megtámasztja a párkányon és lábai között megint helyet enged. Tekintetét le nem veszi a férfi arcáról, amint izgalmas módját alkalmazza a vetkőztetésnek, bár aztán szemeit kénytelen behunyni egy apró sóhajjal, melybe gyomra is beleremeg, mikor érzékeny területeken súrolják. A finom anyag sem száraz már, Zam nem hazudott, mikor felkínálta magát az azonnali, vad együttlétre. A követelő szavakat félkábán hallja, ám azonnal kinyitja a szemeit, s az alsóneműből segít kibújni. Ha néhány további pillanatra megáll odalenn még Ralas, akkor a csizmákból is.
A mohó csókot vadul viszonozza, karjai szorosan vonják magához a férfit, jobbja deréknál, balja a nyaka körül kulcsolódik simogatón. Nedves öle boldogan fogadja vissza egészen közel, de a cirógató ujjakat sem veszi csalódottan az egyesülés helyett. Tudja, hogy ezt miatta teszi, hogy minél több és nagyobb gyönyört ajándékozzon neki, és hálás érte. A legtöbb férfi feleennyi biztatásra már magára kapta volna vagy maga alá gyűrte volna a szőnyegen. Ralas azonban ösztönét gyűri le és veszi a fáradtságot, hogy teljesen megőrjítse ujjai becézésével selymes combján, s még feljebb. Fülének gyengéd érintése megint emel hangulatán, hiszen rettentő érzékeny, különösen ilyenkor. Egyre többször fel-felmorran, a nedvességbe könnyedén becsusszanó ujjakra pedig fojtottan felnyög. Meg kell nedvesítenie ajkait, mielőtt izgatottan lihegve suttogna, izzó tekintete a férfiét keresi közben.*
- Mindenem a tiéd!
*Nyakát átkulcsolja és magához húzva finoman a férfi alsó ajkába harap, majd forrón leheli ajkaira a folytatást.*
- De minden egyes porcikádat elveszem cserébe!
*Megcsókolja, aztán szuszogva és szenvedélyesen harapdálja meg a nyakát, fülét, és bizony csalni fog, mert csípőjét odanyomja és úgy mozgatja, hogy összeérjenek, törleszkedjenek odalent. Elég az érintés, a sikamlós csusszanás, máris a fellegekben jár a csodás, kéjes öröm első fokozatától. Vagy tán második? Közben forrón suttog a férfi fülébe a harapdálás pillanatnyi szüneteit kihasználva.*
- Újra és újra, míg csak mozdulni képes leszek… végig fogom szeretkezni veled az egész éjszakát...
*Ahogy eddig is mindig. De most először ilyen korai elhatározással. Tudja, hogy előbb nem fog betelni a férfival. És majd gondoskodik róla, hogy ő se teljen be vele.*


762. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 11:03:20
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Apró huppanással helyezi Zamot a párkányra, miközben kezével lágyan szorítja combja alatt. A lány nem nehéz, arányos testalkata és formái csak elősegítik a mozdulatot, jóllehet Ralas ujjai kellemesen mélyednek bőrébe, melyet ugyan még lágy esésű szövetszoknya takar. Ralas reményei szerint már nem sokáig. A hevességtől egy pillanatra szakad fel belőle az eddig benntartott levegő, s engedelmesen hagyja magát közelebb rántani, vágyai szinte azonnal a duplájára tüzelődnek, mintha az eddig is izzó hévvel parázsló kandallóra száraz fát dobna valaki. Tekintete megvillan, ahogyan a lány combjai hívogatóan kitárulkoznak, mintha csupán ajtót nyitott volna neki. Egy pillanatig átvillan elméjén, hogy arcát azonnal közébük fúrja, hogy egyéb módon kényeztesse, de még kivár. Az ehhez társuló kemény tekintet hevenyészett, gyors és babráló mozgást eredményez, persze zavarba nem jön tőle, talán keze nem tudja kicsit, hogy pontosan mi a dolga, szerencsére ebben azonban Zamban segítségére talál. Elégedetten morran fel, ahogyan a karcsú, de izmos lábak derekára kulcsolódnak, legszívesebben egy határozott mozdulattal tépné le róla azt a szoknyát miközben a feszültségtől fogai egymáshoz koccannak kissé. A testén fel, s alá járó kezek csak fokozzák türelmetlenségét, s erőteljesen húz egyet a lányon maga felé, ha még ez lehetséges, hogy apró lökésekkel éreztesse, ő bizony készen áll ágaskodva, s csak a hívogató és nedves mélységre vár, hogy játékosan csusszanjon, s fedezze fel, annak rég nem látott rejtekét. Félrebillenti fejét, miközben nedves hajába is ujjak fúrnak, nem szakítja el tekintetét a lányéról, csak szája nyílik el a halk pihegéstől, ajkán apró elégedett mosoly játszik. Engedi a vezetést, s a blúzt türelmetlen mozdulatokkal húzza le a lányról, majd amint a fedetlen halmok ruganyosan előtűnnek a ruha alól, készséggel markol beléjük, s szája máris a másikra csókol, erőteljesen és érzékin. Zam mellének udvarai ágaskodó hegyessége neki tetsző dolog, s nem átall alaposan körbejárni nyelvével, de a másikat sem hanyagolja el, ott ujja végez óvatos játékot kényeztetőn. Így omlik rá aztán. A csábos szemekbe feltekintő saját szemei a hívogatásra azonnal reagálnak, s ajka ismét a lányéra tapad, miközben másik keze a másik mellre markol. Engedelmesen tolja hátrébb csípőjét, hogy a nadrágja korcát akadálytalanul meg lehessen oldani, meglehetősen kényelmetlen már, s tekintve, hogy csak úgy ugrott bele, amint enged a korc, a nadrág lecsusszan, ott áll, teljes valójában. Nem látja a felkorbácsolt tengert, s a szélfútta hullámokat, csak a sötét szempárt látja, csak a kezeket érzi, csak a vágyat akarja, s Zammiriát, most azonnal magáénak.*
- Most azonnal... *Néz szigorúan a lányra, s csak egy pillanatot lép hátrébb a heves csók után. Csak egy percnyi szünet, míg mosolyogva nézi végig, a fedetlen kebleket, a hamuszín bőrt, a sötét, húsos ajkakat, majd két kézzel ragadja meg a szoknyát deréktájékon, s határozott mozdulattal húzza le a lányról. Eddig ujjai arra még nem jártak, felderítés helyett ezúttal a puszta valóságot akarja. Merész mosolyra vált, s a lány öléhez térdel, hogy ajkával óvatosan harapja meg az ismét kiválóan megválasztott zsenge fehérnemű szélét a szemérem felett. Akaratlanul is hozzáér, jóllehet tisztában van vele, nem véletlen, hogy játékos nyelve hegye is önkéntelenül bújuk ki elnyíló ajkai között, hogy összecsippentve a fehérneműt kezdje lehúznia lányról, gyengéden és óvatosan. Ha a mozdulat sikerül, orra is végigszánt Zamon lába között, két kezével lábait irányítja, s az ablak immár támasztékként kell szolgáljon, szerencsére erős, ekkora nyomástól nem pattan el.*
- Meztelen akarlak. Mindened akarom mindenemmel. *Morog fel, s a fehérnemű lejjebb csúszott feláll, hogy kézzel segítse le a lányról. Bal kezével szigorú tekintettel tarkójánál elkapva rántja magához hogy szinte felfalja ajkait, s nyelvét, miközben újra a combjai közé furakszik testével és ágaskodó férfiasságával. Még nem teszi magáévá, csupán helyet csinál, mert jobb kezének középső ujját lassan vezeti végig a lány combjának külső részén, apró félköröket írva közeledik a feltárulkozó valósághoz, s annak tetejét érintve kezd óvatos és lassú simogatásba.*
- Ne légy oly türelmetlen, kedvesem. *Suttogva mosolyogva a hegyes fülekbe, majd nyelvével ír le kört rajta, miközben ujja néha le-lefut az érzékeny részig.* Mindent megkapsz tőlem, amit csak kérsz. *Enyhén hatol ujjával a lányba, épp csak egy ujjpercig, hogy aztán gyorsan húzza vissza, s vigye ismét fel. Szerszáma a combok között felfelé mered, de még kerüli az érintkezést.* Ha te is megadsz nekem mindent magadból. *Villan meg tekintete.*


761. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 10:31:21
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kellemes feszültség csiklandozza gyomortájékon. A meghitt csend nem üres, hisz tele van izgalmas légvételekkel, a ruha súrlódó hangjával, a pattogó tűzzel, s az ablakkeretet rázó, türelmetlen széllel. A gyertyák fénye lágyan vonja őket körbe, tompán csillan meg hajukon, szemeikben, csóktól nedves ajkukon, Zam gyűrűjén, amint keze Ralas tarkójára siklik.
Kiszökik a levegője, mikor a férfi ráhajol a vállára, nyakára. Kellemes borzongással ajándékozza meg kedveskedése. Zam a fejét a másik oldalra billenti és valamennyire hátra, ezt a bizalmat már rég és mindig megkapta partnere. Felsóhajt, erősödik a kellemes feszültség az ölében, mindig nagyon élvezi a játékot a Kikötő legnagyobb játékosával. Karja lúdbőrzik puha érintésétől. A fekete blúz vállán kapaszkodó része érezhetően megindul lefelé, izgalmasan simogatva karját.
Azt a néhány csendes szót figyelmesen hallgatja. Egyszerű fordulatnak tűnik, ám kettejük számára ez másféle jelentőséggel bír. Most igyekszik a könnyedebb jelentést felvenni belőle és elmosolyodik. Izzó tekintete provokálón kapcsolódik össze Ralaséval, jóllehet a hangulathoz jobban illene ellágyulnia. Azonban Zam szenvedéllyel reagál a hívásra, jobban akarja magának a férfit, mint mikor először játszadoztak az ivóban. Tudja, milyen élmény vár rá, mégis, valahogy mindig más köntösbe bújik, újra és újra meghódítják egymást, fantáziájukkal variálják az együttléteket. Viszonozza a mohó csókot, az a keze, melyen már lejjebb tolta a ruhát partnere, az ing alatt simogat érzéki lassúsággal. A másik a mellkast cirógatja, ezt bújtatja most ki Ralas félig a ruhából. Csípőjük szorosan összeér, még inkább felkorbácsolja vágyát, hogy érzi a másikét.
Szuszogva veszi a levegőt, a csókolózásban teljesen összezavarodott légzésének ritmusa. Engedelmesen simul hozzá, az emelő mozdulatra karjai felkapaszkodnak a férfi nyakába, combjai szorosan kulcsolódnak a derekára. Elégedetten morran, hogy ágyéka hozzásimulhat, már most érzékenyen reagál a ruhán keresztül is. Ujjait a hajába fúrja, ajkai nem eresztik, amint visszakapja az ő ajkait, mellei tükrözik felfokozott izgalmát, hegyesen nyomódnak a meztelen mellkashoz a vékony blúzon keresztül. Bánja, hogy olyan sok ruha van még rajtuk, mert most azonnal szeretné érezni a férfit teljes valójában. Tulajdonképpen nem is lenne annyira megoldhatatlan, s talán ez jár az ő fejében is, mikor támasznak az ablakot választja.
Ezúttal vadító szavait már félkábán hallgatja, szemei tüzesen néznek Ralaséba, mellkasa izgatottan piheg. A felültetéskor meztelen vállain a felhevülő bőr hozzáér a hideg ablaküveghez. Ezt most érzéki örömként éli meg.*
- Ah! Én is!
*Szuszogja felindultan, s nem hogy engedi, inkább húzza szétnyíló lábai közé, egészen az öléhez a férfit nadrágja derekánál fogva. Előrehajolva orrát csaknem az ő orrához érinti, elnyílt ajkakkal tekintetével végigsimogatja az arcát és Ralas ajkain állapodik meg.*
- Akár most azonnal!
*Megint elrabolja egy csókra, ám aztán elereszti. Nagy önuralomba telik, hogy engedje a töprengő matatást a ruhával. Cserébe viszont ő a nadrágot kezdi megoldani, szeretné kiszabadítani a Vadászt kényelmetlen szűkösségéből. Közben forró pillantásával mohón issza magába az ing alól kilátszó világos bőr látványát, az izmok tónusát. Zam háta mögött épp a viharos tenger duzzad ki a partra, mit úgy korbácsol a szél, mint házigazdája az ő szenvedélyét. A nadrág surranva hull le a férfi bokájára. Ha kibújtatják a szűk blúzból, felnyújtja karjait, hogy könnyebb legyen, ha csak melleit akarják kiszabadítani, úgy is jó, az anyag sérülés és kényelmetlenség nélkül engedi. Mindenképpen megkönnyebbülten lélegzik fel, és Ralas jobb kezét elkapva bal keblére húzza azt, saját kezét megszorítva rajta, hogy tenyere alatt a férfi ujjai is simogassák, masszírozzák, belemarkoljanak a puha húsba. Élvezettel felsóhajt.*
- Annyira szeretem az érintésed!
*Jobbjával partnere füle alá nyúl és odahajol, illetve odahúzza magához egy régvolt csókra.*
- Mindenütt.
*Suttogja csábítón. Kezei becsusszannak az ing vállrészei alá és finoman, egyszerre tolják hátra a férfias ruhadarabot, hogy remélhetőleg az is a padlón kössön ki. Nagyon imponálóan fest benne a férfi, de lassan már csak akadályozni fogja őket, hiszen fülledt forróság vibrál közöttük, Zam külön élvezi emiatt a hideg ablaküveget a hátánál. Nem zavarja az sem, ha odalent valaki észreveszi őket, különben is, jelenleg a hátán szétterülő haja akkor is nagyrészt takarja, ha a blúz időközben lekerült róla.
Amennyiben a férfi felderítő útra indulna a szoknya alatt, keskeny, vékony, csipkés anyagot talál, mely elég rugalmasnak is tűnik.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343