Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

380. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-08 15:39:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//

*Az Atya arcán mosoly suhan át. A bölcs, sokat látott emberek mosolyognak ilyen elnézően, mikor a tapasztalatlanságukban még hevesekkel, meggondolatlanokkal találkoznak.*
-Sok bölcsesség van a szavaid között. Azonban kicsit előre szaladtál. Előbb neked magadnak kell bizonyítanod, hogy méltó vagy a Rend bizalmára és Úrnőnk mosolyára. Erre pedig hamarosan alkalmas is nyílik.
*Int az eddig csendben várakozó katonának, aki erre az ajtóhoz lép és kinyitja, mutatva az utat Molthiernek a távozásra.*
-Az általa kísértek ezalatt már bizonyosan átestek az erős szív próbáján. Kérlek, kísérd oda ezt a nemes férfiút, hogy Ő maga is bizonyíthassa az Úrnő iránti hűségét!
*A katona int Molthiernek, majd az épületből kilépve a nagy, gyakorló eszközökkel, katonákkal és úgy általában nyüzsgéssel telt udvaron keresztül egy másik ajtóhoz kíséri. Ezen átlépve nem fölfelé, hanem lefelé indulnak. Több szint után egy vasalt, fekete és szokatlanul vastag ajtón áthaladva egy fáklyákkal megvilágított, baljós helyiségbe érkeznek. Ott fél tucatnyi férfi fogadja őket, mindegyikük fekete bőrpáncélban, arcuk előtt fekete kendővel áll, hogy csak a szemeik és a homlokuk látszik ki. Közülük az egyik, aki a vezetőnek tűnik, előre lép és megszólal.*
-Te hoztad ezeket, igaz? *Hangja alapján akár egy halom büdös halról is beszélhetne. Molthier körülnézve láthatja, hogy a helyiség másik felében nyolc alak térdel, fejükön zsákok, kezük-lábuk megkötözve. Valaki halkan sír, többen nyöszörögnek. Bár ruhájuk eltűnt, helyette valamilyen durva, zsákszerű anyagból készült csuhát viselnek, de alakjukból Molthier felismerheti, hogy ezek azok a fiatalok, akik csatlakoztak hozzá. Az előbb beszélő férfi folytatja.*
-Egy-kettő közülük ígéretes. Igen, volt, akinek a szívében mintha ott pislákolna az Úrnő szeretete. A többség sajnos azonban méltatlannak bizonyult az Úrnő kegyére és más hasznát sem vesszük. Akinek pedig nem alkalmas a lelke az Úrnő fényének befogadására és céljait sem tudja szolgálni, annak a létezése értelmetlen és veszélyes.
*Övéről egy kést nyújt Molthier felé. Közben a katonák öt alak fejéről lehúzzák a zsákot. A fájdalomtól és kétségbeeséstől eltorzult, kisírt szemű arcokban a férfi Dailost, Merhalant, Lorrikot, Kerhilt és Sroneket ismerheti fel.*
-Ők azok, akik az Úrnő fényére méltatlanok. Vess véget bűnös létezésüknek!


379. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-05 15:23:48
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*Ahogy bevezetik őket és a fiatalokat elterelik, biztató mosollyal búcsúzik tőlük.
Őt egy szobába vezetik, ahol egy idős, de szikár és bölcsességtől sugárzó elf fogadja. Tekintetével őt fürkészi, Molthier sem rest mélyen az elf szemébe nézni. Az elf bemutatkozik, majd a szántóiakról kérdez.*
-Üdvözlöm Atyám, nagy örömömre szolgál, hogy megismerhetem. Molthier a nevem. Feladatom az Úrnő akaratából sikerrel zártam, nem várt fogadtatásban volt részem az egyik faluban. Nem így lett volna, de az azelőtti éjjelen álmot láttam, melyben Eeyr szólt hozzám. Az, hogy én épp abba a faluba mentem, az Ő akarata volt. Ezek a fiatalok önként vállalták, hogy lelküket a Fény szolgálatába állítsák.
Alkalmam nyílt szót váltani mindnyájukkal a visszaúton.
A legidősebb Marqlen. Árva fiú, helyén a szíve, de az akarata is. Benne ég leginkább a tűz, a Fény ösvényén jó vezetővé válhat.
Három testvér, Dailos, Terhon és Merhalan. Kemény kötésű legény mindhárom, harcosként igen nagy szolgálatot tehetnek később a Rendnek.
A másik testvérpár Lorrik és a húga, Lorren. Állattartó családból jöttek, Lorrik kissé bohókás és csapongó, nevelést igényel. Lorren ellenben halk szavú és segítőkész, kedves teremtés.
A maradék két ifjú jó barátok. Földművesek voltak, Kerhil és Sronek. Jó munkabírású mindkettő, bár Kerhilből hiányzik az alázatosság, de ez is nevelés kérdése.
Mindegyikőjükben fel kell szítani a már parázsló tüzet, hogy Fény legyen a sötétben tévelygőknek de kard lehessen a fenevadak ellen. Hogy meleget adjon a reszketőknek de elűzhesse a hideg szívűeket.
*Molthier közelebb lép az Forlok atyához.*
-Atyám. Ugyan a nyáj itt van, de a farkasok földjéről tereltem őket. A farkasok követik a prédát, ez a természetük. Jelenleg patkányokkal küzdünk, kik igen megszaporodtak. A farkas és a patkány pediglen nem ellenségek, mindkettő az éjszaka teremtménye. Ketten már bajosak.
Vannak még az Úrnőnek hívei rajtunk kívül. Ha segítséget kérnénk... Arthenior városától. Ugyan nem ismerem a várost, de a patkányok ellenségeik, mi pedig nem. A városi őrséggel karöltve rendet teremthetnénk. Cserébe biztosítanánk a rendet a kikötőben, szabadon terjeszthetnénk a Fényt.
*Molthier elmosolyodik.*
-Ez csak egy vén bolond ötlete, ki vajmi keveset konyít a politikához, de ha a város meggyőzhető, úgy egy próbát megér. Ne haragudj Atyám, ha sokat jár a szám és nem minden gondolat bölcs. Tán túl buzgón próbálom a Fény ösvényét járni és néha túlszaladok, de le soha nem térek.
*Molthier válaszra várva kíváncsian néz az elf szemeibe.*



378. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-05 10:57:07
 ÚJ
>Uriden Harrives avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Mindig jó betérni a Rumosba, még ha nem is annyira biztonságos mint annak idején. Azonban mielőtt ezt sokadjára is megtapasztalhatná, át kell vágnia a lakónegyed egy részén. Itt már nem nézelődik, vagy kutakodik, csak halad a maga útján. Körülötte csend és a szegénység szaga terjeng, amelyet a város új urai garantálnak a lakosság számára. Nem csoda ha sokan igen elégedetlenek, főleg a polgárság jó része, akik bizony annak idején jól éltek és hatalmas gyönyörű lakásokban laktak. Most azonban ide kényszerültek, mert a háború és ami utána jött az szépen megpecsételte a sorsukat.
A romos, düledező és a sós levegő által lemart házfalak tövében suhan el és az utcák csendjét igyekszik nem megtörve haladni célja fele. A környék soha nem biztonságos, mindenki meghúzza magát aki jót akar és csak arra koncentrál, hogy túlélje.
Uriden és családja is sokat elvesztett, de a férfi nem akar megtöbbet, így most csak a csend marad számára. Ahogy sikeresen átsuhan a falak árnyékában úgy pillantja meg az öreg kocsmát. Még mindig olyan impozáns mint egykoron a nagy tivornyák idejében volt.*


377. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-04 20:19:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//

*Nyílik a kapu és a már ismert fogadtatás várja az érkezőket. A falvakból toborzottakat rögtön külön is terelik és beviszik az egyik épületbe, de Molthiert visszatartják. Őt a fehér köpenyes végigméri és elismerően bólint.*
-Jól vetted az első akadályt, nagyon jól! Bár ezt nem az én tisztem eldönteni, de megkockáztatom, a szívedben valóban forrón lobog az Úrnő lángja. Azt hiszem, ideje, hogy leülj beszélgetni az Atyával. Menj hát, járulj a színe elé!
*Egy páncélos harcos már lép is Molthier felé és mutatja neki az utat. A középső, nagy udvart szegélyező magas épületek egyikébe mennek. Egyre följebb, míg a harmadik emeleten megállnak egy ajtó előtt, melyre fehér kupa szimbólumot festettek. A katona kopog, majd a bentről hangzó hívásra benyit.*
-Atyám, visszatért a jelölt, akit a Szántókra küldtünk. Nyolc lelket hozott.
*Halk választ kap, mire félre áll az útból és betessékeli Molthiert, majd félre áll a fal mellé és csendben hallgat. A szobában egy idősebb, de még jó erőben lévő elf ül masszív asztal mögött. Haja válla alá ér és hófehér, vonásai sokat látott bölcsességet sugároznak. Kék szemével mintha a férfi fejébe látna. Hangja nyugtatóan mély zengésű, hatalom és szunnyadó tűz rezeg benne.*
-Üdvözöllek! A nevem Forlok atya. Én felelek az itt élők lelkéért és azok megváltásáért, akikben még nem lobog imádott istennőnk fénye. Úgy hallom, sok lelket hoztál ma hozzánk. Kérlek, mesélj róluk! Mutasd be őket, hogy könnyebben megtaláljuk a bennük lakó jóság parazsát és fellobbantsuk rajta a hit tüzét!



376. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-04 14:50:55
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*Sötétedik. A kihalt utcán hirtelen egy csapat fiatal, mögöttük pedig egy fehér köpenyes, idősebb katona kászálódik ki egy csatornából.
Molthier körbenéz, majd int a társaságnak, hogy kövessék. Fürgén szelik végig az utcát de látszik, fáradtak már. Ő is az, de mindjárt révbe érnek.*
-Ott is van!
*Int egy nagyobb épületre, melyt fal vesz körbe. Ahogy közelednek, Molthier szíve végre megnyugszik. Hazaértek. A fiatalokhoz fordul.*
-A Tiszta Fény Rendje. Legyetek halk szavúak és tisztelettudóak, ne inogjon meg akaratotok. Jó helyen vagytok.
*Bólintanak, ő pedig a kapu felé fordul.*
-Megtértem utamról s velem a Fény gyermekei, kik életüket Eeyr szolgálatára ajánlják. Nyerünk-é bebocsájtást?



375. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-03 17:48:43
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1573
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

- Igen, én voltam a visszhangod, de te voltál a fő horkoló. *Az rendben van, hogy Rhebosse másra hárítja a felelősséget, de az nincs, hogy Svirre. Meg kell egyezniük egy harmadik személyben vagy közösen vállalni a tettük súlyát és hangerejét.*
- Ja. *Leül az asztalhoz, ahol hamarosan reggeli kerül eléjük. Az ellátás többé-kevésbé megfelelő a pénzükért, a tegnapi tivornya pedig inkább megcsinálta az étvágyát reggelre, mint elvette, úgyhogy mohón esik neki az ételnek. Nem mintha féltenie kéne mástól is, mint Rhebossetől. Hamar végeznek, teli hassal állnak föl az asztaltól és mennek a szobába pakolni.*
- Úgyis itt a tél a nyakunkon, majd jövő nyárra kapsz egyet. *Pakolás közben elképzeli Rhebosset mindössze néhány közepes méretű kagyló által takarva. Elég takaros, de valahogy még mindig a szimpla páncélhacuka a kedvence. A pakolás nem tart sokkal tovább a reggelinél, hamar összeszedik a holmijaikat. Ezután a lovakra felpakolás, majd az elindulás következik. Nagy elköszönést nem csinál, elvégre a fizetség szerint maradt még négy éjszakájuk, és hátha úgy alakul, hogy mégis visszajönnek.*
- A dokkok mentén kiérünk az erdőig, aztán az erdőn át ki a földekre. *Mondja már lóháton.*
- Tudod eléggé hiányzik egy kalap a fejemről, ha nem is az, amelyiket otthon hagytunk.


374. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-02 20:04:54
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

- Még, hogy én?! Szerintem te visszhangoztál. *hárítja a felelősséget, jó szokás szerint.
Talán be kellett volna vásárolniuk anno Fritzy gyógynövényes rágcsáiból, amikkel egykettőre kikúrálhatnák szájuk bűzét. Egyelőre úgy néz ki viszont, csak a reggeli segíthet rajtuk. És a lelépés.*
- Lelépni. Tényleg. *motyogja mielőtt kilépnek. Annyira azért nem volt részeg az este, hogy ne emlékezzen rövid elhatározásukra.
Le is cammognak, s bejelentik reggeliszándékukat, melynek nyomán valóban hamar elkészül a falni való. A lány igazán kedveli a patkányhúst, kedvese azonban még mindig ellene van az ilyesfajta kulináris élvezeteknek. Szerencsére reggelire cipót kapnak és sült tojást, meg persze kolbászt, de azt is sülten. Micsoda kiszolgálás! De megérdemlik, mint első és utolsó reggelijüket Huggenarnál. Evés közben nem beszél, mert nem szeretné, ha bárki kihallgatná őket. Mikor végeztek, akkor pedig fölcammog(nak). Összepakolni való nincs sok, valóban.*
- Nem vettünk olyan kagylós hacukát. *üt belé a felismerés.*


373. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-02 17:15:40
 ÚJ
>Uriden Harrives avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A lakónegyed egy nem túl impozáns épületének alaksorában egy apró íróasztal társaságában ücsörög az egykor szebb napokat is megélt Uriden. Idejét, mint mindig most sem kikapcsolódással, szórakozással, vagy mihaszna ivászattal tölti. Csak a munka, a munka és a munka az, amely az ő személyének osztályrésze.
Az apró asztalon egy kis olajmécses fekszik, amely épp annyi fényt ad, hogy az asztal lapján heverő pár papirost megvilágítsa, de annál többet nem. A szobába, szinte teljes sötétség honol. Uriden az asztal felé görnyedve, elgondolkodva szemlélgeti az iratokat és közben néha egyet egyet beleszív a vékonyka kis szivarba, amely mindig nagy szenvedélye volt. A tanakodás egy apró nyújtózkodás szakítja félbe, amely jelzi, hogy itt az ideje a tettek mezejére lépni. Elég az íróasztal feletti görnyedésből még akkor is, ha ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. A papirosok, amely a Városi Őrség friss és kevésbé friss körözési listáját tartalmazza, a fiókba kerülnek, hiszen minden, ami rajta található már a férfi fejében van. Amint elpakolt az asztaláról, megragadja kis lámpását és a szoba sarkában lévő apró szekrénykére helyezi, hogy ezzel bevilágíthassa a szállása egy más részét. A szekrényébe nyúl, felvesz magára egy kopottas fekete köpönyeget és el is indul felfele. Amint kiér az ódon épületből és megfontolt léptekkel felbaktat a vaskos kő lépcsőkön máris a dokkok forgataga felé veszi az irányt.
Kedveli a tömeget, hiszen az mindig biztonságot nyújt a számára és így biztosít neki védelmet, ezért a reggeli és a délutáni órák a legmegfelelőbbek, ha ügyeit el akarja intézni.*


372. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-02 11:35:00
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*Molthier komolyan bólint. Méltó és nemes feladatot kapott, hálás lehet érte.*
-Ezret hozok, ha módomban áll. *Feleli mosolyogva.* -Visszatérek a 3 harcossal, ha tehetem többel. Az Úrnő vigyázza utam, de főleg Titeket testvérek.
*Biccent, majd elindul kifelé az őrök kíséretében. Ahogy kilép a kapun, az dörrenve záródik mögötte. Elégedetten szippant egy nagyot a levegőből. Feladata van.
Hosszú, kimért léptekkel indul el arra, amerről jött. Késő délutánra járhat az idő. Ráfordul egy másik utcára, majd egy másikra és hirtelen megtorpan. A Patkányok. Róluk meg is feledkezett. A távolból figyeli a barikádot, történhetett valami, mert most még többen strázsálnak. Sóhajt, elindul visszafelé majd befordul egy szűk utcába és gondolkodtában körbenéz. Csatornafedél. Csatorna. Hallott már a Kikötő alatt húzódó öreg rendszerről és arról is, milyen üzelmek zajlanak lenn. Jelenleg nincs más választása. Körbenéz a néptelen utcán, tőrével felfeszíti a csatornafedelet majd lemászik.*


371. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-02 00:28:45
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//

*A köpenyes figyelmesen hallgatja, látszik, tényleg felméri a férfit, latolgatja képességeit, mérlegeli hasznát. Végül bólint, mint aki döntésre jutott.*
-Sokat látott bölcsnek tűnsz, akinek lelkében ott lobog úrnőnk fénye. Halld hát a rendelésem! Menj, hagyd el a Kikötőt és vidd a Tiszta Fény fáklyáját a Szántóföldek falvaiba! Menj és prédikálj a falvakban és csak akkor térj vissza, ha legalább három lelket Rendünk igaz útjára tereltél! Hozd el őket nekünk, hogy az Úrnő hű katonáit faraghassuk belőlük!
*Többet nem mond és a harcosok sem tesznek semmi fenyegetőt, de Molthier érezheti, hogy el lett bocsátva. Megkapta hát első küldetését a Rendtől, hogy bizonyítsa, méltó a bizalmukra.*


370. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-01 21:38:00
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1573
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

*Szája íze reggelre inkább bűz, mint íz, de tudja, hogy ez vagy elmúlik vagy megszokja, úgyhogy neki nem okoz majd problémát a reggeliig. Utána pedig már új ízekkel és bűzökkel telítődik majd a szájüreg. Épp csak a nyelvét kínozza majd addig egy kicsit. Miután megbizonyosodott arról, hogy nem csak a szája érez, hanem a szeme is fogadja a fényt, a füle meg a hangokat felül az ágyban és a vizeskancsóért tapogatózik. *
- Jó reggelt! *Hamar megtalálja a kancsót, úgyhogy tölt belőle magának egy pohárba és iszik.*
- Baromi figyelmes ez a Huggenar, hogy eleve bekészíttette a szobalánnyal. *Mondja miután eleget ivott és letette a poharat a helyére.*
- Mindjárt megyek. De este bezzeg nem voltál ilyen fürge. Még horkoltál is. *Azzal természetesen semmi baja nincsen, hogy ő is horkolt, de az úrinők, mint Rhebosse csak aludjanak szépen csendben. Ez is mutatja, hogy micsoda hímsoviniszta disznó, elnyomná a nők hangját alvás közben is.*
- Remélem, hogy nem patkányt sütnek. Tudod a kikötőben elég népszerű fogás az is. *Kicsit mosakszik, aztán felöltözik.*
- Még jó, hogy ki sem csomagoltunk, könnyű lesz lelépni. Mehetünk is. *Nyitja az ajtót és maga előtt tessékelve Rhebosset az asztalhoz fárad. Jöhet a kaja.*



369. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-01 19:58:41
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

*A legjobbakkal is előfordul, hát nem vitás. Ők meg, még azoknál is jobbak. Rhebosse jól megvárja, hogy Svir levegye a saját csizmáját, majd az ágyról lelógó lábait kalimpálva jelzi, hogy esetleg az övét is kezelésbe vehetné. Persze nem szeretné, hogy a csizmalehúzás közben a férfi hólyagja fölmondja a szolgálatot, így ha kedvese elébb az adott helyre dülöngél, hát megoldja maga a dolgot. A fölösleges göncöket is legombolja magáról, ahhoz már nem kell segítség, noha lassan megy.*
- Régen minden jobb volt. *nem részletezi, milyen régen, mi minden, és mégis mivel volt jobb, elvégre az ilyen általános igazságoknak az az ismérve, hogy általánosan igazak.
Kisvártatva maga is csatlakozik a horkolók-hortyogók-szuszogók táborába, s remélhetőleg egy házbéli sem veszi zokon, hogy a vendégek ilyen jót alszanak.*

*Másnap szörnyű szájízzel, ám fejfájás nélkül ébred a lány. Kitámolyog az ágyból, s a szobában lévő tükör előtt elhaladva kis híján megüti a guta. Kell néhány másodperc, hogy feldolgozza; a homályosan visszapislogó, duzzadt szemű szőke boszorkány ő maga.
Még dézsájuk is van, mosdótál s minden mi szem-szájnak ingere, így legalább a képét rendbe tudja szedni, mielőtt kedvese fölébredne. S ha megtette, reggelihez invitálja az urat.*
- Jó reggelt. *duruzsolja egy rozsdás fémteknő hangján.* Gyere reggelizni, ha már fizettünk érte. Kíváncsi vagyok, tényleg olyan gyorsan elkészülnek-e vele.


368. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-01 18:52:31
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1573
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

*Bizony beittak. Nem nagyon, de egy kicsit azért igen. Csak annyira, hogy még ne legyen muszáj egymásnak dőlni, de azért kellemes így menni. Még kellemesebb, hogy Huggenar úr helyett csak valami szolgáló nyit ajtót, aki nélkülözi gazdája megvető pillantását. Hálás köszönetet motyog neki, aztán tovább vezeti kedvesét a szobájukig. Mit szoba, lakosztály fürdőszobával!*
- Na megjöttünk. *Nem mintha ez újdonság lenne Rhebossenek, de valamit csak kell mondani ilyenkor. Ezzel is mutatja, hogy mennyire józan.*
- Azt hittem, hogy tele lesz rendes kalózokkal meg szajhákkal, erre mindenhol csupa ideges, marcona alakok. Nem is csoda, hogy baltával fogadják az embert. *Csatlakozik a pampogáshoz miközben leül az ágyra. A csizmáját kezdi el levenni. Egész jól megy.*
- Jó. Majd holnap eltűnünk, csak előbb alszunk egyet. *A csizma levétele után nem dől be rögtön az ágyra, hanem feláll és kis nehézségek árán bekulcsolja az ajtót. Ezután már csak az van hátra, hogy meglazítsa az övét és nagyon koncentrálva megpróbáljon állva a bilibe csurgatni. Látszik rajta, hogy azóta gyakorolja a vizelést, hogy megszületett, épp csak néhány csepp megy mellé. Az meg nem is látszik másnap se. Mindezen lefekvés előtti rituálék után célba veszi az ágyat. Ha kell, segít Rhebossenek vetkőzni, ha nem, akkor még hamarabb kezd halk horkolásba a takaró alatt.*


367. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-01 17:55:58
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Rend útja//

*A kapu kinyílik Molthier előtt, ő pedig belép. Cseppet sem lepődik meg a kissé zord fogadtatástól, ez természetes jelen körülmények között.
Mikor a férfi a homlokához ér, Ő is behunyja szemét. Kissé végigborsódzik hátán a hideg, érzi, ahogy gondolataiba egy másik tudat férkőzik, ám nem bánja. A helyes úton jár, takargatni valója nincs.
A férfi kérdéséire eztán halványan elmosolyodik, ám tekintete rideg marad.*
-Hogy mivel tudom szolgálni Úrnőnket? Hiszen láthattad. Kardommal, tetteimmel, életemmel, halálommal. Ezért jöttem hozzátok. A bujkálás, elzárkózás időszaka lejárt számomra. *Körbenéz.* -Fel kell szabadítanunk a világot a fertőtől, ami penészként növekszik és tenyészik. Kezdve a kikötővel. A Fénynek így vagy úgy, de utat kell találnia az emberek szívébe, különben elvesznek. Ideje összeterelni a nyájat, mert farkasok tépázzák, és ez most nem az ordasok órája.
*Ismét a férfihez fordul.*
-A Fény vezérelt ide és én követtem az ösvényt. Voltam zsoldos, prédikátor, miegymás. Mondanám, hogy jól verekszem, de ha körbenézek, úgy érzem ezzel nem vagyok egymagam. Nem riadok vissza a kétkezi munkától sem, bármi, ami Eeyrt szolgálja, közelebb visz hozzá. Jól szót értek az emberekkel is, a diplomácia bármely kardnál élesebb.
*Biccent.* -Készen állok, bármilyen feladatot is rójon rám a Rend.




366. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-01 17:29:56
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

*A Világítótorony után a páros a kocsmát veszi célba, ahol a lehetőségekhez mérten gyakorolják a marcona, megfélemlítő nézést egy-egy kupa ital fölött. Ettől függetlenül Rhebossenak nem fűlik a bátorsága egy falábú matrózt sem kikérdezni, így az iszogatás, ha minden igaz, csendes feszélyezettségben megy végbe.
Kicsit dülöngélve érkeznek vissza a Huggenar villa fényűzésébe, hisz ha egyvalami elmondható a vörösről és a szőkéről az az, hogy nem igazán ismeri a határokat, ha alkoholról van szó. Most mégsem itta le magát a sárga földig, hisz Svir is vele van, csak annyira, hogy hihetőbben tudjon támaszkodni a férfira. Na meg, hogy kevésbé tűnjön ki a helyiek közül.
Még enyhén pityókásan fekszik hanyatt az ágyon, miután bevették magukat bérelt lakosztályukba.*
- Azt hiszem. Nem biztonságos itt. *mondja egy aprócska böffentéssel félbeszakítva a két fél mondatot.* Nem a körözés miatt. *Bizony, nem amiatt. Noha a paranoia még mindig rajta ül a lányon, és gyakran gondol rá, hogy megfigyelik őket.* Tudod, mi volna az igazán okos? Húzás. *sóhajt, majd könyökre támasztja magát.* Eltűnni. Kétszeresen. *az volna csak a megtévesztés, ők maguk is hogy meglepődnének. Na nem a mostani énjük, hanem az előző. *


365. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-11-01 17:19:48
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Rend útja//
//Molthier figyelmébe//

*Ahogy közeledik a Várhoz, ehhez a lakó épületekből átalakított, fenyegetővé erődített épületegyütteshez, mozgást láthat a falak, tetők tetején. Nyilak hegyén csillan a fény, amik mind felé merednek. De a férfi nem látszik elveszteni a lélekjelenlétét, akadálytalanul eléri a kaput. Hívására hamar érkezik a felelet.*
-Eeyr követői itt menedékre és otthonra lelnek! *A nagy, régen megrakott szekerek beengedésére tervezett, azóta vasalással megerősített kapu kitárul és a férfi beléphet a Várba, ahol már várja fél tucat fegyveres. Négyen kardot markolva fogják közre, ketten kicsit hátrébb felajzott számszeríjat markolnak, nyilaik Molthier testére mutatnak. Vezetőjük egy fehér köpenyes, idősebb férfi, akinek csak az oldalán lóg kard. Ő szólal meg újra.*
-De jaj azoknak, akiknek szívét nem járja át a Szent Fény! Hogy bizonyítsd, teljes valód a Fényben fürdik és nem csalfa ármány küldötte vagy, beléd tekintek.
*A férfi behunyja a szemét és elmormol egy rövid igét, majd megérinti a férfi homlokát. Tapintása száraz és kérges, nem kétséges, hogy sokszor forgatott már kardot ez a kéz. Végül a kapu őre kinyitja a szemét és a jövevényhez fordul.*
-Szándékod nem ártó, ez világos. De rátermettséged még kérdéses, tehát próbára kell tennünk. Mondd, mihez értesz? Hol fogjuk hasznodat látni? Mivel tudod szolgálni úrnőnket?


364. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-10-28 23:01:02
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Molthier lehangolva kanyarodik rá egy újabb sötét, keskeny, mocskos utcára. Nem így nézett ki a környék régen. Néhány sikátorból és ablakból igen csak rossz ábrázatú alakok tekintenek rá, Molthier önkéntelenül is fegyvere markolatát szorítja. Tudja, elég feltűnő jelenség ebben a közegben fehér ruhájában.
Feltekint a fénytelen, szürke égre. Sóhajt, majd ősz fejére húzza csuklyáját.* ~Köd. Eeyr most nem vigyázza utam. Nemsokára.~
*Eszébe jut a távoli falu, ahol legutóbb prédikált és ahonnét az emberek ide tartottak. Körbenéz. Nincstelenség, kilátástalanság. Megcsókolja nap talizmánját, majd folytatja útját.
A távolban katonákat lát. Az utca forgalmát ellenőrzik, barikád az úton. Hatan vannak, néhányuk vedel, egyikük az utca népét vegzálja.*
~Tehát ők lennének a Patkányok. Méltó név, arra méltó emberekre. Nem hisznek semmiben, csak az aranyban és ha érdekük úgy kívánná, egymást is kardélre hánynák.~
*Egyértelmű, hogy nem juthat át rajtuk. Erővel biztosan nem. Ugyan ért a kardforgatáshoz, hiszen fél életét zsoldosként töltötte, de nem lenne esélye.
Egy kapualjba húzódva várakozik és gondolkodik.
Mélázását egy kéregető asszony szakítja meg. Apró termetű, de kövérkés asszonyság.*
-Nagyuram, adjon néhány aranyat kenyérre, éhezünk és nincs tető a fejünk fölött!
*Molthier mosolyogva néz rá, de a tekintete jéghideg marad.*
-Sajnos én nem segíthetek. Most még nem. Ezekben az időkben Eeyr a legjobb menedék. Tárja ki a szívét, fohászkodjék, meglátja, a holnap már jobb lesz.
*Molthier tekintetét ekkor egy szekér vonzza magára. Előttük halad el, arra tart, amerre neki is mennie kellene, hordókat szállít. Egy férfi ül rajta, nagyokat húz egy üvegből, kurjongatva hajtja a szekér elé befogott lovakat. Zsoldosnak tűnik. Egy hirtelen ötlettől vezérelve magára hagyja az elképedt asszonyt, nekifut, felkapaszkodik a szekérre oldalról és felülről bemászik egy hordóba. Hatalmas szerencséjére a hordó üres volt. Biztosra veszi, hogy az emberek látták a manőverét az utcán, mert nem volt túl ügyes. Megmarkolja talizmánját és imádkozik, nehogy valaki szóljon a kocsisnak. Semmi. A szekér lassul, majd megáll. Kurjantások, köszönés. A szekér elindul. Ismerhetik egymást, még csak nem is ellenőrzik a rakományt. Molthier némán megköszöni Eeyrnek, majd kis idő múlva kidugja fejét a hordóból. Mikor egy néptelenebb, de igényesebb utcára fordulnak, óvatosan kikászálódik a hordóból majd leugrik a szekérről. Kissé koszos lesz fehér ruhája, de Ő ezt egyáltalán nem bánja. Sikerült. Ráfordul egy utcára, ahol már régi, pusztuló, de impozánsabb épületek sorakoznak.
~Ez lesz az, a Hálójavítók utcája.~
Kis ideig halad rajta, majd egy útelágazódásnál nagyobb erődítményre lesz figyelmes. Egykoron drága villák állhattak itt, most nemesebb célt szolgál. Az épületet magas kőfal veszi körbe.*
~Megvan. A Fény Szent Vára.~ *Derül fel Molthier szíve, majd megközelíti a kaput. Tudja, hogy figyelik, de ő kintről nem lát senkit.*
-Molthier Glothus vagyok. A Fényt szolgálom, és szeretnék közétek tartozni, hogy megszabadíthassuk a világot a rajta terjedő mocsoktól!
*Feleletre vár.*


363. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-10-26 20:26:09
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Megbízás//

*Nori próbál úgy tenni, mintha jó szolgához méltóan próbálja nem beleütni magát úrnője dolgaiba, de mikor a pecsét megtörik, képtelen véka alá rejteni kíváncsiságát. Tenne is pár lépést közelebb a tündérhez, de muszáj megálljt parancsolnia lábainak. Az előbb már megdicsérték, nem követhet el egy újabb hibát. Idya bizalmába kell férkőznie, ha azt akarja, hogy mindkettejük élete könnyebbé váljon. Talán a lány soha nem fogja megérteni, de Noriban nem csak a tisztelet, hanem a hála is dolgozik, amiért felnyitotta a szemeit.*
- A világítótoronyhoz. Rendben.
*Csak a parancsot ismétli meg végül, és egy jól látható bólintással jelzi, hogy megértette. El is kezd készülődni, viszont akár tetszik Idyának, akár nem, most már megejti azt a mosakodást odakinn az említett hordóban. Csak nem mászkálhat szinte teljesen feketére festett arccal a kikötőben. Miután végzett, visszaszalad a raktárba, megigazítja magán vékony felsőjét és szoknyáját, majd magára veszi fűzős bőrvértjét, ami szintén nem megy túl gyorsan.*
- Sietek! *Vörösödik el szégyenében, amiért Idyának rá kell várnia. Próbál igyekezni. Még magára teríti a vastag fekete köpenyt, tőreit az övére csatolja, kardját pedig a tokra erősített szíj segítségével a hátára akasztja, táskáját a kezébe kapja, és már indulhatnak is.*
- Elnézést, indulhatunk!
*Kér bocsánatot a megvárakoztatásért, majd egy gúnyos mosollyal int Aregeornak, aztán követi Idyát.*


362. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-10-26 13:30:41
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Megbízás//

*Nem érdekli, azok ketten mit acsarkodnak a háta mögött, elérkezett a döntő pillanat. A viaszpecsét enged, de még nem nézi meg a benne rejlő kis lapot.*
-Köszönjük!
*Vigyorodik el kegyetlenül. Mintha bármi szüksége lenne a jókívánságokra. Sikerrel járnak, mert Idya sikerrel akar járni, és ez bőven elég hozzá. Legalábbis szerinte.
Megkapja a pénzét, kinyitja az ajtót a távozó páros előtt, és végre ismét hármasban lehetnek. Nem reteszeli vissza a bejáratot. Szó nélkül pakolni kezd, mindenfélét bedobál a táskájába, majd a vállára kapja, a levelet ruhája mell részébe csúsztatja, és pár perc múlva már indulásra készen áll a kis helyiség közepén.*
-Kimegyünk a világítótoronyhoz. *Szól Norinak felé sem pillantva, nyilvánvaló, hogy neki szól.* Are, ha érdekel a meló, gyere majd utánunk, de nem várok rád.
*Azzal int a lánynak, és sietve elindul a Lakónegyed mocskos utcáin. Kíváncsi, kinek a neve lapulhat a borítékban. Nagyon régen végzett hivatásos munkát, amit a sötételf ajánlott ehhez képest vicc volt. De legalább onnan is csurran-cseppen majd valami neki, ha ezt elintézte. Csak érjenek ki a toronyhoz! Nem akarja a negyedben elolvasni, nem tudná rendesen eltüntetni a nyomokat. A magányos toron viszont tökéletes hely, ott egyedül lehetnek, és kitalálhatják, hogyan tovább. Vagyis ő kitalálja, a feketeség pedig engedelmeskedik.*
-Siess!


361. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-10-25 16:56:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Megbízás//

*Ahogy a levél felbontásra kerül, a gnóm az eddigiekhez képest is szélesebb mosolyra húzza a száját. Őszinte öröm látszik rajta, mint aki rendkívül elégedett az események alakulásával. Udvariasan biccent a jelenlévők felé.*
-Akkor mindent megbeszéltünk. A legjobbakat kívánom a küldetés végrehajtásához! Járj, vagy ha úgy alakul, járjatok szerencsével!
*Azzal Idya Rotan kezébe nyomja az 500 aranyat tartalmazó erszényt, majd sarkon fordul és nyomában az orkkal, kifelé indul. Még egy pillanat és koppan mögöttük az ajtó. Nem marad utánuk semmi más, csak egy nagyon halvány illat, ami sejteti, hogy a gnóm valami egészen enyhe parfümöt használhatott. Vagy az ork, bár ez a kevésbé valószínű.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343