Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

600. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-21 16:52:17
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

- Úgy gondolod? *Kérdezi elgondolkodva, mert ad Zam véleményére.* Nem is tudom, nekem olyan szokványos, jól érzem magam, de sehogyan sem hívogató. Bár ez biztos csak nálam van így. *Vonja meg vállát, s száját elhúzza.* És igen, valóban mondtad. *Kényelmesen nyújtózkodik egyet, azért törekszik arra, hogy minden apró izma egy kicsit megmozduljon.* Akkor maradok félmeztelen. *Villan meg kacsintva szeme, majd a lányra nevet, azzal a szokásos elnézést kérő mosollyal, mint mindig, amikor bohóckodik.*
- Szeretsz olvasni, igaz? *Kérdezi a talán nyilvánvalót, bár nem biztos benne, hogy inkább a lány otthonosságérzetét hallja ki szavai mögül. Kicsit felszalad homokára a szemöldöke, mert egy hangyányit úgy tűnik neki, mintha a lány, az ő lakását rendezné be képzeletben, saját szájíze szerint. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, emlékszik a korábbi szavakra, ezért erről a részről jótékonyan hallgat.*
- Szerintem beszerzek egyet, az nekem is tetszene, csak ide a kandalló mellé. *Tereli el gyorsan, s biccent hátrafelé fejével. Azonban közben már hevesebb ritmusra vált szíve, hiszen a nadrág és az ing következik, legalábbis az átható méregető szempárból erre következtet, s máris melege lesz, pedig ebben a kevés ruhában nem igazán szabadna. Láthatóan Zammiriát meglepik az információk, melyeket így hirtelen rázúdít, valamiért hirtelen nevetve szabadkozni kezd.*
- Ó, de Shaiával nem feküdtem le, a triót pedig csak láttam. *Lengeti meg kezét, majd a közeledő lányra figyel. Nincs szüksége végigmérnie magát ahhoz, hogy tudja, semmi sem változott a beszélgetés során. Ez egyrészt jó, mert régi képességei működnek, másrészt kevésbé, mert egy kissé kényelmetlen érzés, főleg így kiállított próbababaként. Engedelmesen tartja el kezét testétől, majd mikor a lány nem figyel, gonosz mosolyra húzott szájjal, kinyújtott kezével egy aprót simít "önkéntelenül" azon a testrészén, amelyikhez épp odaér, miközben a lány leméri. Ha a lány feltekint, csak ártatlanul néz a szoba egy másik sarkába, mintha épp ott lenne valami érdekes.*
- A Patkányok? Szokatlanul aktívak mostanában. Legutóbb valami Meronnan nevűt állítottak pellengérre, a nép jól meg is dobálta. *Nevet fel kissé.* De aztán kiszabadult, ő volt az ivóban, a másik kettővel. Amúgy nincs kapcsolatom velük. Mármint a Patkányokkal. Elég rendesen rejtőznek. *Vonja meg vállát, mint, aki szánja bánja, majd szabad kezével a lány füle alatt érinti meg óvatosan és gyengéden, majd elvéve kezét, ujjait összedörzsölve ejt a földre "valamit."*
- Csak egy szösz. *Mondja legalább olyan ártatlan képpel, mint előtte.* Pedig esküszöm takarítottam! *Helyezi szívére a kezét kacagva.*
- Ó! Korábban egy másik lánnyal is találkoztam! A világítótoronynál, Bar'Nellának hívták. *Kapja fel hirtelen tekintetét, közben a lány kézfején keresztül megigazítja a mérőszalagot.* Így, ugye? *Kérdezi egy szende mosollyal.* Akkor volt ott fent, mikor le akartam ugra... ~ Francba! ~ Szóval mikor arra jártam.
*Ha túlságosan megnyílik, akkor végképp elveszett, bár ebből nincs kiút, tisztában van vele, hogy magyarázkodnia kell, marad hát az elszólás utáni bárgyú vigyor. Esélye nincs rá, hogy a szemfüles Zammiria ezt ne vegye észre.*


599. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-21 13:55:56
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Ha tudná, hogy a csendet milyen kellemetlenül éli meg a férfi, már előbb megtörte volna. Igazság szerint neki is volt mivel elszámolnia magában, és akart hagyni egy kis békességet Ralasnak is. Egyáltalán nem akarta büntetni vele. Az ő fülének kedves volt a kandalló duruzsolása.
Eltöpreng a helyszín berendezésén, körbe is néz. Közben Ralas már előrébb tart a megfontolással, s az otthonosság megemlítésével rájön, hogy éppen ezt a szót kereste. Egy kissé zavarba ejtőnek tűnik a szándék, ahogy ezt mondja neki a férfi, de elmosolyogja a dolgot.*
- Szerintem ne változtass sokat. Attól érzem magam otthonosan mert... nem is tudom, valahogy olyan természetes itt. És illik hozzád. Emlékszel? Azt mondtam, az öltözködésen se változtass túl sokat. Ez a te stílusod.
*Talán tényleg túl nagy hatással van rá a férfi. Érzi, hogy kezdi belelovalni magát a rajongásba, és környékezi a bizalmas hangulat, aminek rövid úton a munka félredobása lenne a vége. Pedig azt tényleg be akarja fejezni. Inkább el is fordul, úgy folytatja, és alkalmasint ő is iszik a teából. Kezd megint meleg lenni. Persze ezen nem épp a tea fog segíteni.*
- A Sellőnek is megvan a maga hangulata. Ha nem akarsz nyilvánvaló helyszínt, akkor ne csinálj belőle azt. Apróbb változtatásokat persze lehet eszközölni. Például… egy kényelmes fotel az olvasáshoz.
*Megint megbillenti kissé a vállát, kezd elkalandozni olyan irányba, amerre nem szeretne. Később az üres pohárért nyúlva nem tudja nem megmosolyogni Ralas zavarát, bár nem feltétlenül tudja be a saját jelenlétének, hiszen az imént a berendezésen járt még az esze. Elégedett, hogy sikerült kicsit felkavarnia az állóvizet, és ösztönözni a fejlődésre, bár valahol sajnálja is, hogy mivé fog válni a férfi a kezei alatt. De most erővel söpri félre ezt a gondolatot is, mert nem tud tőle koncentrálni. Így is nehéz. S mint tapasztalja, nem csak neki. A dicséretre halkan nevet az asztal felé menet.*
- A tiéd is…
*Viszonozza a bókot. Amint felkerülnek a számok a papirosra, leteszi az íróeszközt és megfordul. Arra számított, hogy végeztek a méredzkedéssel, ám úgy tűnik, kénytelenek lesznek még kínozni magukat egy darabig. Végigméri Ralast, az asztalon kissé megtámaszkodva közben.*
- Hát jó.
*Mosolyodik el és nyúl a mérőszalaghoz, ám a férfi hirtelen elképesztő dolgokat mond neki. Csak pislog. Aztán magára talál a vigyort látva és ő is elmosolyodik megint. Kissé incselkedőn.*
- Hmmm… mindig meglepsz...
*Ellöki magát az asztaltól, és kezében a bőrszalaggal közelebb lép hozzá. A következő mérendő rész a nyaktőtől le a derékszalagig húzódik.*
- Ha ilyen egy gyenge időszak, akkor a végén én fizetek neked. A ruhákon felül.
*Ezután a csukló köríve kerül sorra, ehhez elkéri az egyik kezét. Kabáthoz nem volt olyan szükséges, de az inghez kelleni fog.*
- Mondd csak… a városi rágcsálókról mit tudsz?
*Kérdését azért időzíti mostanra, mert a szeme sarkából szeretné látni a reakcióját. Nem lehet benne biztos, hogy milyen kapcsolatban áll velük, csak sejtése van róla.*


598. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-21 12:34:26
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Ahogy Zam csengő nevetése felhangzik, immár ő is megkönnyebbül. Lehet, hogy a korábbi csendje túl keménynek bizonyult, bár az is szembetűnő, hogy Zam, mennyire könnyen vette ezt a felmerült akadályt, gyakorlatilag a férfi fegyverét fordította vissza. Magában el is dönti, hogy ezzel nem kíván élni többet, mert ez így inkább volt kínos, mint célravezető, azonban a tanultakat gondosan elraktározza magában.*
- Mertem remélni. *Mondja nevetve csendesen, s kissé önbizalma is erősödik. Zammiria belső vívódását az üzletről nem veszi észre, bár magában nem is köti össze egyéb kuncsaftjainak hiányát a lánnyal való találkozással, ennek nem tulajdonít ebben szerepet.*
- Meg fogom fontolni. *Vigyorodik el a dicséretre, s végig is néz magán, hogy mi ebben az oly különleges. Ugyan értékeivel azért némiképp tisztában van, de meggyőződése, hogy halmozottan vannak jelen még hasonszőrű férfiak Artheniorban, talán csak kevésbé nyilvánulnak meg.*
- Gondolod, ha itthon építenék ki egy kis helyszínt erre a célra több eséllyel fogadhatnék bárkit? *Ezen komolyan elgondolkodik, mert erre megfelelő ágy, egy masszázsasztal, esetleg néhány díszes gyertya és romantikus függöny akár még vonzóvá is tehetné a bizniszt, ellentétben a Sellő idegen és nyilvánvaló céljával.*
- Ez jó ötlet. *Ejti állát kezébe.* A diszkréción is segíthetne, a Sellő ehhez túl nyilvánvaló helyszín. *Gondolkodik hangosan.* Emellett láthatóan te is otthon érzed magad. *Húzódik sejtelmes mosolyra szája, mikor Zam, átadva teáját, ivás után rögtön ismét megkínálja.*
- Köszönöm, egyelőre nem. *Mosolyog tovább, s átható tekintetével a dolgozni kezdő lány mozdulatait követi egy alig hallható sóhajjal, majd megemeli kissé kezeit, hogy a lány át tudjon nyúlni alatta. Elölről tekint a kecses kacsóra, s rögtön eszébe jut, hogy ezek a kezek korábban merre jártak, s milyen céllal. Bánatosan néz az üres poharára kezében, most azért jól esne egy korty, de nem akar magából bolondot csinálni, így csak szárazon nyel egyet.*
- Öhm... igen... tessék... illetve köszönöm! *Zavarodik össze egy pillanat alatt a lány árnyékolt és titokzatos mosolyától.* Trükkös?! *Kérdezi bizonytalanul, persze választ nem vár rá. Igyekszik felszívni magát, hogy ne tűnjön már ilyen ütődöttnek és szórakozottnak, ezért egy kicsit kihúzza testét... délcegebbre. Bár Zam nem néz a szemébe, Ralas tekintete továbbra is kíséri, olykor, amikor nem látja mohón és vágyakozón. Persze ez azonnal átvált vidám szempárra, amint pillantásuk egy időre találkozik, de az önkéntelen érintésekre teste immár reagál.*
- I-igen. *Fogja meg a mérőszalag végét, bár fogalma sincs, hogy mit csináljon vele, ezért csak a távolba meredve tartja, s lassan érzi magán feszülő nadrágját. A "véletlen" elrontott szakmai pillanat kapcsán a lány is érezheti, bár, az is tény, hogy szemmel látható testének kordában tartása vonatkozásában lassan születő hiányossága, mely egy mívesen dudorodó nadrág képében nyer tanúbizonyságot.*
- Semmi baj... *Nyög fel önkéntelenül, szemei immár a plafon repedéseinek számolgatásában keresnek menedéket.* Nagyon... nagy a szakértelmed, azt kell, hogy mondjam. *Sóhajtva, halkan dicséri meg a lányt, miközben meghatározhatatlan színű szemei követik vissza az asztalhoz.*
- Igazából most, hogy kérded... *Kezd bele a válaszba, talán túl hirtelen a kérdésre.* Nincs más nadrágom és ingem sem. Khm... megfizetem, ha elkészül, van némi félretett pénzem. *Azt kell mondani, hogy bár kettővel talán vezetett, a lány ezt a hátrányt kapásból ledolgozza, a vicc, hogy a felét önkéntelen, önmagában csak a jelenlétével.*
- Találkoztam egy sötételf lánnyal. *Kezdi hirtelen.* Nem tudom fontos-e... Shaiának hívják és a Sellőben szállt meg. Láthatóan magányos alkat, egyelőre tervek nélkül. Ami azt illeti, voltak még ott páran, egy trió, két férfi, meg egy nő, úgy hiszem, nagyon össze voltak melegedve. *Vonja meg a vállát. Hogy miért várt az információ közléssel? Talán kicsikarhat némi kedvezményt az ingre és a nadrágra, jóllehet ez nem volt betervezve. Mondata végén szélesen elvigyorodik, talán ha a lány felveszi a méreteket a többi ruhadarab kapcsán, most már ő is meglepi egy-két "önkéntelen" mozdulattal.*


597. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-20 21:19:17
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Számára a csend nem nyomasztó, nem feszélyező, szeret a feladatára fókuszálni. A korábbi témát pedig szívesen temeti. Azon viszont elneveti magát halkan, hogy a találkozásuk után sok pihenőre vont szüksége a férfinak. Persze megérti, hiszen egy dolgos nap után kapta le még őt is gyakorlatilag a tíz körméről, ráadásul valamikor kora reggel surranhatott ki a szobából, míg ő maga majdnem átaludta a délelőttöt.*
- Én se keltem korán.
*Somolyog rá cinkosan. Ha látja is a változást a férfi arcán, nem mutatja ki. Annak viszont láthatóan örül, hogy új lendületet kap a társalgásuk. A híreknek kevésbé. Meglegyinti a rossz érzés, ami szintén része annak, hogy „távolságot” akar tartani Ralastól. Ha érzelmei kezdenének támadni, az elronthatja saját üzletét. És talán még csak észre sem veszi, ha így van. Elhessenti a gondolatot, egyelőre nem fog kiderülni. Tényleg lehet mindenki rossz passzban, elvárásai pedig igazán nem lehetnek még. Ezért csak annyit duruzsol a fülébe hátulról:*
- Talán őket is így kéne fogadnod…
*Elegánsan fordul később a teával Ralas felé. Amint a férfi keze a pohárhoz ér, felkapja a pillantását. Aztán egy apró mosollyal fordít megint hátat a jegyzeteléshez.*
- Az én munkám lassú folyamat. Folyton keresek. Lerakom az alapokat. Néha beérik idővel, néha nem. Sosem lehet előre tudni. De nem panaszkodom.
*Szól hátra a végén a válla fölött. Aztán átveszi a papíron, hogy hol tartott. Mikor újabb körre indul, előbb megáll Ralas előtt.*
- Kérsz még?
*Kínálja saját lakásában a saját teájával. De csak visszafogottan mutatja ki, mennyire tetszik ez neki. A kérésnek megfelelően jár el, aztán még mindig Ralas mögé lép.*
- Most körméretet veszünk.
*Szól előre, s a férfi karjai alatt megint átnyúl, de ezúttal a mérőszalaggal. Ám most sem simul hozzá, csupán egészen közel jár hozzá. Annyira, hogy megint érzi a férfi bőrének illatát, sőt, melegségét. A bőrszalagot először a hóna alatt vezeti körbe, másodjára viszont a derekára kötött szalagon keresztül, aztán lentebb a csípőnél is. Majd egy ellenőrző mérést végez a nyakcsigolyától addig a képzeletbeli vonalig, ahol az imént közvetlenül a karok alatt futott a szalag. Ezeket is felírja. S ha a pohár még mindig Ralasnál van, akkor elkéri.*
- Szabad? Szerintem most jobb helyen lesz az asztalon.
*Ha nincs nála, akkor természetesen ez a rész elmarad. Az viszont mindenképpen megtörténik, hogy végre szemből lép oda hozzá titokzatos mosollyal.*
- Most jön egy-két trükkös dolog. Ez még nem az.
*Emeli kezeit, és szemből is leméri a vállszélességet a két kiálló csontocska között, illetve ellenőrzés gyanánt a kulcscsontok magasságából a hason át a fekete szalagig.*
- Ez már inkább olyasmi…
*Emeli át a férfi fején a mérőszalagot, amivel együtt kénytelen bizalmas közelségbe lépni hozzá, ám szándékosan kerüli a szemkontaktust. A nyakbőséget kell megállapítania, ehhez pedig óvatosan és gondosan helyezi el a bőrszalagot a nyaktő magasságába, és lazán összefogva olvassa le a számot. Ha ez készen van, akkor finoman húzza le a nyakából, ezúttal felnézve rá.*
- Megfognád…?
*Kérdezi puhán. S a mérőszalag végét mutatja fel huncut mosollyal. Ha Ralas érte nyúl, akkor még megmutatja, hogy hol kell tartania, odavezeti a kezét. Ez is a nyaktőnél van.*
- Így tartsd, kérlek!
*S ha a férfi így tesz, akkor ujjai között hagyja halkan csúszni a szalagot, miközben lassan guggolásba, majd féltérdelésbe ereszkedik Ralas előtt ugyanazzal a huncut mosollyal. Amint a földig ér a keze, s le tudja olvasni a magasságot, újra megszólal.*
- Köszönöm. Még egy utolsó ellenőrző mérés kell.
*Lent maradva elkéri a mérőszalag végét, s először kissé alacsonyról, övön alulról indítja lefelé a mérést, de még térd felett „észreveszi” hibáját.*
- Ohh, bocsánat…
*Kuncog fel, aztán a felül lévő kezét a derékszalagig emeli, a másikat a földig ereszti.*
- Rendben, azt hiszem, készen is vagyunk.
*Emelkedik fel, és megint az asztalhoz lép, hogy az utolsó számokat is felvigye a papirosra.*
- Akkor az ing- és nadrágméretek egyelőre nem kellenek, ugye?
*Kérdez írás közben.*


596. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-20 20:06:56
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Nem tudja figyelmen kívül hagyni a hasonló reakciót. ~ Még ebben is hasonlít... ~ Nyugtázza magában, s megint elbizonytalanodik egy kissé. Nehéz ügy, de a saját szobája félhomályában, a ringó gyertyafény sejtelmes közegében ismét önbizalmat szerez. A kikötő szokásos hangjai nem hatolnak be a zárt erkélyajtón, s ablakon, így csak a szalad halk és finom dörzsölődése, olykor lélegzetvételük hallik, melybe csak a kandallóban pattogó parázs hangja vegyül. Zammiria elvégzi az első méréseket, majd komótosan az asztalhoz sétál, a tea lágy gőze körbelengi, s kerek formákat alkot a levegőben testének apró huzata, mi hirtelen támad fel. Lágyan nyugtatja rajta tekintetét, még mindig az imént hallottakon gondolkodva kissé, a toll sercegése a papíron, a szakértelem, ahogy a lány a mérőszalagokat kezeli, egy biztos pont, nem csak a gerincvonalán. Egy kicsit el is szégyelli magát korábbi nagyképű csendességén, mert valójában annak érzi, hisz gyakorlatilag ennek a lánynak köszönhet mindent, még a túláradó önbizalmát is. Lágy pír önti el arcát, ezt ő maga is érzi, de látható jelei is lehetnek, majd ajkába harap, mint, aki mondani szeretne valamit, szerencsére megelőzik ebben.*
- Igen? *Vágja rá túlságosan hirtelen, látszik rajta, örül annak, hogy a csendbe burkolózó szoba egy pillanatra kiszakadt halk magányából. A kérdést hallva, végre bátrabban mosolyodhat el, természetes és nem mesterkélt éllel, a szokásos vidám tekintettel, ami lassan visszaköltözik arcára. Persze a válasz már nem ilyen optimista, de legalább beszéd.*
- Nem sajnos. *Rázza meg fejét.* A találkozásunk után egy napig aludtam. *Szélesedik a mosolya.* Kimerültem. Aztán szokásos körtúráim során találkoztam ugyan hölgyekkel, de ezúttal, *vonta meg a vállát* úgy látszik kevés volt a varázsom. *Egy kicsit el is szontyolodik a végére, de azért a csillogó tekintetet nem ereszti. Engedelmesen csípőre teszi a kezét, majd ha lehet igyekszik megfigyelni hogyan dolgozik a lány, valójában érdekeli hogyan készül a ruha, emellett eddig igazából bizonytalan volt benne, hogy a lány tényleg szabó mester.*
- És te? Hogy halad a csapatépítés? *Tekint rá szende mosollyal, majd végig követi, ahogyan Zam ismét az asztalhoz sétál.* Khm... idehoznád a teámat, ha megkérlek? Egy kicsit kiszáradtam. *Köhint fel. ~ Mert a kezed érintése olyan, mint a szemhéjamra hulló puha hó... ~ Csak egy egészen kicsit sóhajt fel, s teste lassú vágyakozásba kezd, bár próbálja visszatartani, mindez félmeztelenül, egy szál nadrágban meglehetősen nehézkes.*


595. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-20 19:33:11
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

- Természetesen.
*Feleli könnyedén, mikor Ralas közli, hogy tisztában volt vele, átveri a pózzal. Nem egyértelmű, hogy elhiszi-e neki.
Annak ellenére, hogy nagyon koncentrál arra, amit és ahogyan mond, nagyon érdekli a fogadtatás, így természetesen érzékeli, ahogy szavai és gesztusai látszólag tompán koppannak le a férfiról. Tartja magát végig a szerephez, következetes marad. Nem számít, hogy egy feltételezett érdeklődést hárít, vagy szórakozás tárgyát nyújtja, netán valami mélyebbet árul el magáról. Ha egy pillanatra el is bizonytalanodik, hogy épp ostobának tünteti fel magát, azonnal el is hessenti a gondolatot, mert tudja, hogy a vonzalom valódi. Ha ezt Ralas ilyen semlegesen kezeli, azzal csak megkönnyíti a helyzetét. Hogy magában mit gondol, azzal most nem tud mit kezdeni. Majd töpreng rajta később.*
- Köszönöm.
*Zárja egy közepes mosollyal, és a nyakából kiveszi a mérőszalagot. Úgy dönt, hátul kezd, ezért a férfi mögé lép. Megkeresi a két kiemelkedő csontot a vállain, s enyhén a nyakvonalon át leméri a távolságot. Szintén a kiálló ponttól a nyaktőig is ránéz a szalagra. Aztán a nyak hátul kiálló csigolyájától is mér egyet a derékszalagig függőlegesen. A mérőszalagot megint a nyakába akasztja, és az asztalhoz ballag, hogy feljegyezze a számokat. Jobbjával lazán megtámaszkodik közben az asztallapon és kissé előrehajol a papiros fölé.*
- Egyébként… már akartam kérdezni…
*Szólal meg könnyeden, majd leteszi az íróeszközt és meg is fordul egy cinkos mosollyal.*
- Volt alkalmad kipróbálni a tanácsomat? Hogy megy az üzlet?
*Megint mögé sétál, s ha Ralas nem a csípőjén tartja a kezeit, akkor megkéri, hogy tegyen úgy. Ezután leméri a karja körméretét, először a vállnál, aztán a felkar legszélesebbnek tűnő pontján is. Majd leméri a karhosszt a csontocskától és hónaljtól indulva, s megint visszasétál az asztalhoz felírni a számokat.*


594. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-20 18:37:26
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

- Igazából nem érdekes. *Vigyorodik el, még a végén visszakérdeznének és elkezdhetne számolni saját méretvételi lehetőségeit. Az eztán történtek kapcsán az következik, amire számított, hogy a lány válasza hűvösség lesz, bár a hang nem változik, érezhető a feszültség a háta mögött, melyre halványan és láthatatlanul mosolyodik el.*
- Tudtam... *Engedi le lassan kezeit, majd a lányra néz.* Nem csak ilyen könyveket olvasok. *Pillant a zilált pergamenre, mikor felvilágosítják a tarkóra tett kéz feleslegességéről. Elmosolyodik, de a szeme kifejezéstelen marad. A mosoly mindvégig fennmarad, míg Zammiria beszél, jottányit sem változik a tekintete, nem fürkésző és nem kutató, egyszerűen csak figyelő. Lazán maga mellé lógatja kezeit, ám még mindig nem válaszol, ezúttal az érintésre sem reagál, sem sóhajjal, sem érzelmekkel. Zammal ellentétben nem viszi el szemét, tudja, hogy a nő nagy ámító, e kapcsán már alaposan kiismerhette, a játék még csak most kezdődik, így amikor a lány tekintete elfordul a keze felé, ő akkor is a hófehér, néhol szürkébe hajló hajkoronát nézi kissé elfordított arccal. Megvárja míg mondandója végére ér, nem akar közbe szólni, ami azt illeti nagyon kíváncsi is a végkifejletre, bár mikor a lány, Ralas didergő szívéről kezd mesélni, egy hangyányit szélesebb lesz a mosolya. ~ Egy másik életben... ~ Ismétli meg gondolatban a szavakat. ~ Azt gondolod nagyon jól ismersz... jó. ~ Nem érez elégedettséget, de pont azt a választ kapta, amire számított, amit korábban is jeleztek már. Nem lehet azt mondani, hogy nem érinti érzékenyül a téma, hisz mely férfinak ne fájna a látens elutasítás, de Ralas ebből a szempontból más. Nem erre volt kíváncsi, hanem a reakcióra. Persze más lenne a helyzet, ha a lány ezután a szép monológ után előtte választana mégis élete párjául egy másik kikötőbéli fickót, akkor lehet, hogy még haragra is gerjedne, azonban ezúttal tulajdonképpen fülének kedves mondatok hangoznak el. A történet szép és őszinte része az lenne, ha most kedvesen bólogatva, ő is simítana egyet a lányon, majd egy apró csók után szelíd mondattal jelezné, hogy a munka folytatódhat. De Ralas más folytatást kíván, így egész egyszerűen nem is reagálja le a hallottakat. A csendestárs első megnyilvánulása ez, korántsem a megalázkodó és alávetett félé. Az ügyfélkör stabil, akadnak mások is, akikhez elverődhet, persze Zammiria különleges ebből a szempontból és vélhetően nehezen pótolná. Azonban, ha stabil keresetre vágyik, valóban le kell fektetni a határokat. De kettejük között és nem Zam előtt.*
- Folytasd, hát a munkát! *Mosolyog a lányra kifejezéstelen tekintettel, majd megfelelő pozíciót vesz fel, hogy immár méretet vehessenek róla. Egyebet nem reagál a hallottakra, hadd maradjon a lány kételyek között, hadd kezdődjön a játék. Hisz ez esetben a férfi tagadó, néma sértődése a megfelelő reakció, nem igaz?*


593. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-20 17:46:17
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

- Ne szabadkozz, nincs miért.
*Duruzsolja, mikor Ralas a kétkezi munkában való hiányosságairól beszél. Valójában csak tréfát tervezett a tarkó mögött összekulcsolt kezekkel, amit néhány pillanattal később leleplezett volna, ám úgy tűnik, megrendelője túlontúl élvezi, így hát elodázza még a csattanót, és nevet önmegadós tréfáján. De a méricskélést nem kezdi még el, csupán a fekete szalaggal nyúl előre, a másik oldalt vezetve jobb kezét, csaknem hozzásimulva a férfi hátához. Az orrát betölti a szappanos illat, egy pillanatra lehunyja a szemét, de megálljt parancsol magának, és a szalagot elől átvezetve egyik kezéből a másikba mindkettőt visszahúzza, és derékmagasságban lazán megköti.*
- Mindenki számít vagy csak az, aki félmeztelen volt?
*Incselkedik halkan a férfi háta mögül széles mosollyal. Feltehetően a virágillat megsűrűsödik Ralas orrában, talán ezért választja ezt a pillanatot, hogy bókoljon vele.*
- Köszönöm. A tiéd is tetszik.
*Somolyog tovább a háta mögött. Egy pillanatra megáll a keze a fekete szalag igazgatása közben, mikor nyílt kérdést kap a hiányolásáról. Az arca komollyá válik, ám a hangja nem veszít puhaságából.*
- Az tőled függ. Míg nincsenek elvárásaid velem szemben, nem bánom.
*Feleli őszintén, és feltehetően kissé hidegen. Ám okkal hűvös. Ez az irány nem az, amerre menni szeretne. Ralas mégis továbbhalad, ezért eléje lép. Szó szerint is megáll vele szemben. Csalóka módon mosollyal az arcán.*
- Leengedheted a karodat. Valójában így nem lehet méretet venni. Csak kíváncsi voltam, hogy festesz.
*Nevet halkan, és szemből is ellenőrzi a szalagot a férfi derekán. Aztán elereszti a vidámságot egy sóhajjal és újra felemeli a tekintetét. Tudja, veszélyes a szemkontaktus, felfokozza, ami köztük feszül, lassan csupán az a kérdés, melyikük önuralma fogy el először. Ám ez nagyon fontos téma, ezért megacélozza akaratát. Most sok múlik azon, mi lesz ezután.*
- Ralas... nagyon kedvellek. És vonzódom hozzád, igen. Nehezemre esik itt lenni veled a lakásod magányában anélkül, hogy megérintselek, vagy lerángassam rólad azt a nadrágot. Ha úgy tennék, ahogy szeretném, el sem jutnánk az ágyig.
*Ha szelíden csengő szavai nem elég meggyőzők, a tekintete az lehet. Bár a mohóság mellett szigor is ül benne.*
- Nem azért mondtam, hogy ne szokj hozzá az együttléteinkhez, mert az mások szemében zavar. Bár tény, hogy nyílt bizalmaskodást nem szeretnék. Ám ugyanilyen fontos nekem, hogy te mit gondolsz rólunk.
*Itt megáll. Egy apró sóhajjal simítja bal kezét Ralas jobb kezének külső felére, és otthagyja, ha engedi. A tekintetét rajta is hagyja az érintésen. Egészen lehalkítja a hangját.*
- Az én szívem mellett dideregne a tiéd. Én nem leszek senkié sem, ahogyan te sem lehetsz az. Nem tűrném meg a konkurenciát.
*Somolyog halványan, egy pillanatra felkapva a tekintetét, majd ismét leereszti.*
- Egyikünk sem engedhet meg magának egy érzelmeken alapuló kapcsolatot. Egy másik életben talán… szép lenne...
*Újra felnéz a férfi szemeibe, ezúttal magabiztosan és melegen. A tűzfény játéka tükröződik bennük.*
- Ettől függetlenül… tényleg vágyom rád. Ahogy bármelyik épkézláb nő tenné egy ilyen izgalmas férfi közelében.
*Tekintete végigsimít rajta, aztán felkapja egy sóhajjal.*
- Ám a munka előbbre való. Ígérem, hamar végzünk, addig eldöntheted, elküldesz-e utána.


592. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-20 15:05:32
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Vidoran, mondhatni kicsattanó jókedvvel figyeli a lány keresgélését, még nyakát is nyújtogatja, hogy jobban lásson. Persze már nem a tőrök, vagy egyéb fegyverek miatt tesz így, egész egyszerűen leköti a látvány. Kissé mulattatja a szituáció, persze az ő szíve is torkában dobog, mikor végül Zammiria megtalálja, amit keres, előtte azonban a tea ellenállhatatlan késztetésének megadja magát. Ezen Ralas nem nevet fel, csak aprót bólint, ezek szerint nem feleslegesen töltött neki is. Muszáj valamit mondania, hogy elterelje figyelmét, ez a tűz csak nem akar kihunyni, félő, hogy egyre erőteljesebben lobban fel, ahányszor csak találkoznak. Pedig ez még csak a második alkalom. Lágyan ejti állát könyökhajlatába, ahogy a karfán előrehajol miközben Zammiria mesél. A férfi most egészen tűnődve figyeli, mintha elmerengene az általa mondottakon, nem jut eszébe sem összezavarni, sem egyéb mulatságos mozdulatokat tenni. Egyszerűen csak a lányon pihenteti a szemét, s azzal követi, mikor lassan mögé sétál, bőrén apró pettyek jelennek meg az általa hozott virágillattól. Zam, egészen olyannak tűnik, mint, aki érti a dolgát, Ralas a fejét a lánnyal együtt fordítja maga mögé, úgy figyeli. Csak akkor fordul vissza, mikor már a lány egészen mögötte áll, s a természetellenes testhelyzet miatt nem akarja magát kitekerni. Szeme sarkából persze oda-odasandít, de csak azért, hogy nehogy véletlenül lemaradjon valamiről. Legszívesebben két kezével hátranyúlna, hogy finoman a lány vádliján futtassa végig ujjait felfelé, egészen addig gondolja így, míg fel nem eszmél, s eszébe jut, hogy mit ígért korábban. Majdnem elneveti magát, s mi a lány gyomrában az imént bizsergés volt, az valahogy most az övében is megjelenik... meg egy kissé lejjebb. Már megint.*
- Ó, mertem remélni... *Sóhajt fel mosolyogva.* Látom ám, hogy érted a dolgodat, kicsit irigy is vagyok. Magam a kétkezi munkákhoz soha nem értettem... illetve... van, amihez azért igen. *Legyint egyet nevetve, majd engedelmesen figyel, a lány érintését követve, kissé beleborzongva, pedig feláll, egy határozott mozdulattal félkörben emelve ki lábát a székről, majd téve maga elé, hogy a lány körbejárhassa.*
- Hogyne, kedves! *S már lendül is a kéz, majd lassan tarkójára simul, ujjait lágyan egymásba fűzi feje mögött.*
- Megadom magam! *Kiált fel játékosan, de nem fordul hátra.* Csak ne bökjön meg azzal a tűvel! *Igyekszik a nevetéstől nem mocorogni, persze nehézkesen megy.*
- És mondd csak, hány férfiról vettél már... méretet? *Kérdezi ártatlanul, miközben hagyja, hogy a lány dolgozzon, Zammiria nem tudni arcára figyel-e, de az első érintésnél halkan sóhajtva hunyja le a szemét.*
- Jó az illatod... megint... *Mondja halkan, ezúttal semmi hátsó szándékot nem rejtet a hangja.* Az baj, hogy már nagyon vártam a találkozást? *Kérdezi komolyan, mert pontosan tudja, hogy miben egyeztek meg. Nem akar félreértést, de Zammiriával ez ügyben őszintének kell lennie.*
- Miként fogsz bemutatni... a többieknek? *Kérdezi kíváncsian, persze nem a romantikus titokzatosságra, hanem a racionális első találkozásra gondol, mikor a megegyezés szerint hűvösen, a háttérben állapodik meg, egyelőre, hogy bizonyítson.*
- Nem akarom nagy dobra verni, hogy vonzódunk egymáshoz. *Tarkóra tett kézzel mondja ki a nyilvánvalót, teljesen egyenes és egyszerű hangnemben és nem köntörfalaz tovább.* Látom, hogyan nézel és, hogyan érzel, nem vagyok vak. *Vonja meg halványan vállát, nem akar nagyon mozogni.* Ennek titokban kell maradnia, különben az egésznek fuccs.
*Egy pillanatra megfeszülnek kezei, mint, amikor valaki érzékeny pontra tapint. Ralasnak nincs rossz felsőteste, ez egyrészt a rendszeres "testmozgásnak" másrészt a gyakori sétáknak és edzéseknek köszönhető. Persze nem izomkolosszus, soha nem akart az lenni, inkább egy hajlékony, szálkásabb, arányos testalkatú férfi.*


591. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-20 10:27:04
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Elégedettség legyinti meg, ahogy lassanként elhalkul a férfi hangja, mikor közeledik hozzá. Nehezére esik elnyomni a derültséget, de segít benne az ide-odahullámzó feszültség, ami kettejük között vibrál. A közelség még mindig kétélű fegyver, a férfi reakciói rá is visszahatnak, főként ilyen távolságból összekapcsolódó pillantásuk csiklandozza meg gyomortájékon. Tekintete valóban a polcra surran. Kedve lenne átböngészni azokat a lapokat is, ám tudja, hogy erre nem ez a megfelelő alkalom. Visszakérdezne, hogy valóban ő motiválta-e az újrakezdést, ahogy sugalmazza a férfi, ám a választ magától is megadja. Egy igen bizalmas érintés és vallomás kíséretében. Sebezhető, érzékeny területen surran az ujja, elsőre a lélegzete is eláll, leginkább azért, hogy ne árulja el valamely hirtelenséggel, mennyire felvillanyozza. Talán balga remény marad, hiszen leeresztett tekintetét kicsalják tőle, így felvillanó pillantása leleplezheti, hogy a férfi érzékeny húrokat penget. S talán azt is, hogy ez nem feltétlenül egyezik Zam akaratával. Egyelőre azonban csak újra kivonul a szemkontaktusból, mikor elhangzik, hogy a köszönet őt illeti. Halvány mosolyt ölt csak, s csendes válasza is hárító.*
- A szorgalmat viszont magadnak.
*Az üzlet előtérbe hozatala épp a legjobbkor jön. Legalábbis számára, mert úgy tűnik, Ralast bosszantja a téma. Talán mert egy nő alárendeltjének érzi magát tőle? Vagy megzavarta a színjátékot? Ezen a ponton ötlik fel benne ismét, hogy a férfi mennyire szeret szerepek mögé bújni. Bizonyára sok darabot olvasott, olykor még úgy is beszél, mintha azokból lépett volna ki. Már korábban is ott motoszkált Zam fejében ez a dolog, de nagy erőkkel volt azon, hogy azt a rengeteg benyomást és információt feldolgozza, ami olyan nagy hatással volt rá azon az éjszakán. Hiszen beszélgetésük legnagyobb részét igen bizalmas percekben végezték, már a felidézésük is kellemes feszültséget gerjeszt és vágyat a folytatásra. Ám ezzel együtt azon az éjszakán háttérbe szorult kedvenc játéka, az álmok és félelmek kiismerése, melyek a motivációt adják, vagyis a kulcsot egy személyiség hasznossá tételéhez. Ralasszal tehát játszania kell. Ez igazából nincs ellenére, bár bizonyos mértékig veszélyesnek érzi. Erős játékossal áll szemben. De épp ettől olyan izgalmas.
Az átmeneti hűvösség, mely képletesen és szó szerint is átsuhan közöttük, elmúlik, s a férfi ismét bohóckodni kezd. Zam arcára is mosolyt rajzol bohókás viselkedése, néhány pillanatra magáról elfeledkezve bámulja. Mintha a szoba közepe lenne a színpad, a szék pedig a kellék. A fess főszereplő a középpontban, vizes hajjal, kisfiús komiszsággal. Csaknem ellenállhatatlanul vonzó. Épphogy, de sikerül visszazökkennie a valóságba. Egy egészen halk torokköszörüléssel szakítja el róla a tekintetét, és keresni kezdi a holmiját.*
- Nos… valahol itt kell lennie a mérőszalagomnak…
*Szól kissé száraz torokkal. Határozottan melegnek érzi a szobát, mintha csak a szappanillatú, meleg víztől lenne fülledt. Él a lehetőséggel és kortyol a teából, ha már úgyis a széken hagyott zsákjához sétál. Abból papirost, íróeszközt pakol elő az asztalra, valamint egy majdnem méteres, kétujjnyi széles fekete szövetcsíkot és egy nagyjából két méter hosszú, duplán hajtott és varrt, ujjnyi vékony, de erős bőrszalagot. Utóbbin kis rovátkák és jelzőszámok futnak végig. Nagyjából ennyi tevékenység kell ahhoz is, hogy rendezze sorait, és újra megtalálja a fókuszt. Akkor is, ha közben Ralas kitalál valamit, amivel megint össze akarja zavarni.*
- Egész sok dolgot le kell mérni, ha valakire teljes öltözéket akarsz készíteni. Azonban ma elég csupán néhány ezek közül. Persze ha tervezed, hogy inget, nadrágot is szeretnél a közeljövőben, akár azt is megejthetjük egyúttal.
*Szembefordul a férfival cinkos mosollyal az arcán, a mérőszalagot a saját nyakába akasztja, a fekete szalagot pedig a kezében tartja.*
- Ne félj, nem fog fájni….
*Hecceli. Ez a legkevesebb a bizalmaskodásért. Ha Ralas még ül, akkor a karját alul finoman megtámasztva készteti a felállásra, majd elteszi a széket az útból. Ha valami más huncutságot talált ki addig, akkor abból próbája kimozdítani, hogy egy olyan pontra állítsa, ahol körbe tudja járni. Aztán elgondolkodón végigfuttatja rajta a tekintetét.*
- Megtennéd, hogy egy kicsit a tarkódra teszed a kezeid?
*Kérdezi koncentráló, ártatlan képpel.*


590. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-19 22:13:07
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Valóban magabiztosnak érzi magát, ahogyan szenvtelenül futtatja végig tekintetét a lányon, akit még mindig csodálatosan gyönyörűnek tart. Magabiztossága persze abból fakad, hogy hazai terepen dolgozik, ő van itthon, s a lány kénytelen idomulni. Ralas persze magabiztosságába nem épít nagyképűséget, alapvetően nem is ilyen fajta, ráadásul a lány jelenleg fontosabb neki, mint, hogy kicsinyes bosszújával megbántsa. ~ Fontosabb... ~ Hirtelen hőköl hátra saját gondolatától, végtére is üzlettársak, vagy mi. Nem keverheti össze, nem szabad, hisz oly nagy reményeket fűz hozzá. ~ De ez csak egy kis játék, mely mindkettőnk élvezetét szolgálja. ~ Nyugtatja meg magát, miközben a pergamen fölé hajoló Zammiria idomain legelteti ismét szemét, méla félmosollyal szája sarkában.
~ Kicsit rendezettebb... hah... nem vagyok vak. ~
De nem teszi szóvá, inkább csak elraktározza magában a tudást és az érzetet, ami valahol helyet is kap ott bent, egészen eldugva.*
- Dolgozni... rendben. *Bólint mosolyogva beleegyezve, majd lassan közelebb sétál a lányhoz, tekintetét végig rajta tartva.*
- Ambíciózus? De hát... ez csak... olvasmány... *Halkul el a hangja, ahogyan a lány közeledik hozzá, s majdnem felsóhajt mikor ismét közelében érzi a virágillatot. ~ Azt a játékos mindenedet... ~ Kósza mosoly ül arcára, mely egyaránt kutató, s őszintén kedves, a "nem csábító" szemekben is elveszni látszik, hisz oly mélyen ülnek, oly árnyaltak és szépek. Egy kissé fejben megrázza magát, hogy helyére kerüljenek a dolgok. ~ Kabát! ~ Kiált fel fejében a hang, s kap észbe, majd hirtelen hátratett kézzel néz a kandalló felé, s úgy szólal meg halkan.*
- Miből gondolod, hogy nem te motiváltál, hogy újra kezdjem a tudásszerzést? *Kérdezi, majd jelzésértékűen a polcok felé int állával, s ha Zam odanéz, láthatja, hogy egynéhány pergamen erőteljesen poros már, bár elsőre nem látszik, ha jobban megnézik régen fogott és forgatott darabokkal van tele.*
- Mi egykoron rongyosra olvasott, most kosztól kövült. *Vonja meg vállát, kezét széttárva, s mosollyal arcán fordul vissza sarkán a lány felé.*
- Az az este sok mindent jelentett nekem. *Bólint határozottan, majd, ha Zam nem húzódik el, ezúttal óvatosan érinti meg mellkasát ujjával, majd játékosan fel az állra, hogy felfelé fordítsa tekintetét.*
- Neked köszönhetem. *Az ujj távozik, tévútra ezúttal nem tér, bár egy kósza érintés is lehet inspiráló.*
- És pontosan tudom, hogy mit beszéltünk meg. *Vált hirtelen méllyé, határozottá és komollyá a hangja, szinte felcsattanva kissé.*
- Miképp azt is, hogy részemről mi az ár, de előbb természetesen bizonyítok majd. Ahogyan ígéretet tettem, főnökasszony. *Hajol meg meztelen mellkasára téve kezét Zam felé. A lányt nézi szúrós tekintettel és komoly szemöldökkel, majd hirtelen fordul, mozdulatával vélhetően fuvallatot csapva.*
- Persze! *Löki fentről hátra kezét futtában válla felett, széttárt ujjakkal, lezseren, mintha csak legyintene, aztán az asztal mellé helyezett széket a szoba közepére vágja vigyorogva, majd támlájára támaszkodva alkarjaival, fordítva ráül Zam felé. Onnan tárja szét kezét, kérdőn a lányra nézve, persze a huncut mosoly mindvégig szeme sarkában játszik, mintha csak szándékosan akadályozná a munkát, hisz abban azért biztos, hogy ülve nehézkesen lehet méretet venni róla.*
- Mit kell tennem? *Kérdezi, széttárt kezekkel.* Még soha nem vettek méretet rólam. *Nevet fel. De ez valójában így van, emiatt egy picit azért szégyenkezik is, de igyekszik nem mutatni. Talán ezért ez a játékos ellenkezés?*


589. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-18 22:04:03
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Kuncogna egyet a gondolaton, hogy őt ilyen könnyen zavarba lehetne hozni, de tény, hogy értékeli a figyelmességet. A házigazda szerep jól áll a férfinak, különösen, hogy olyan fesztelenül ölti magára. Nem játssza túl úrias viselkedéssel, megmarad a természetességnél. Legalábbis annak tűnik. Ha például a kandallónál pózolna italos pohárral, azt már Zam egy kicsit nevetségesnek tartaná.
Kissé megemeli bal szemöldökét az óvatos előrelátásra a teával, mely mintha túlzott magabiztosságról árulkodna, ami a legjobb táptalaja az ellenkezésnek. Határozott tekintettel viszonozza Ralas pillantását, alatta apró mosollyal.*
- Köszönöm. Talán később.
*Hagyja rá a dolgot. A váratlan hangulatváltás, az elsuttogott bók, mely mintha akaratlanul bukna felszínre, s az ellenállhatatlan közeledés óvatos védekezésre készteti. Túl közvetlen, túl manipulatív, így az arca komollyá válik, mikor az érintés majdnem megszületik. Mielőtt kiderül, hogy csak rászedik…
Jó emlékeztető ez arra, hogy ne legyen könnyelmű, éppúgy játszhatnak vele, mint viszont. Ironikus félmosollyal szusszanva fordul a férfi után. Remek ellenfél. Kap egy újabb strigulát erre a körre, nem csak megtévesztéséért, hanem mert sikerült némiképp feltornáznia Zam szívverését.*
- Talán kicsit rendezettebb, mint legutóbb...
*Billenti meg enyhén a vállát újra magára találva, lekicsinyelve gondosságát, amivel hajviseletét elrendezte ma, s folytatja a Vadász odújának feltérképezését. Övé az előny, hogy bepillanthat az életterébe, nem rest kihasználni.*
- Sajnos nincs időm ilyesmire, hiszen csak néhány percünk van. És különben is... dolgozni jöttem.
*Hárítja a fürdésajánlatot lapos tekintettel somolyogva a válla fölött. Az olvasmányt tanulmányozza, melynek jellege igen meglepi. Szembefordul Ralasszal, mikor amaz a varázslatát eljátssza. Eleinte csodálkozva hallgatja, ám aztán résnyire szűkített szemmel és összepréselt ajkakkal somolyog. Mikor a férfi már nagyon belenevet, akkor ő is megvillantja fogait és leteszi az irományt. Ő ezt komolyabban és elismerőbben veszi.*
- Mágia. Nagyon ambiciózus.
*Lép most ő közelebb és ellágyítja a hangját, miután felnéz a férfi huncut szemeibe.*
- Mindig meglepsz. És még tőlem vártál célokat?
*Kérdése költői, mélyen a férfi szemébe néz. Ám most nem csábító céllal, inkább szavai komolyságát alátámasztandó. Hangja éppoly negédes és halk, mint eddig.*
- Igen, most szeretnék méretet venni. De csak egy kabátot kapsz. Ha elég információval szolgálsz, akkor megkaphatod a másodikat is. Hogy utána mit szeretnél, még eldöntheted. Nem hiszem, hogy három kabátra volna szükséged.
*Somolyog cinkosan. A férfi sokszor tréfálkozik azzal, hogy szolgáltatásaiért nyújtja be a számlát. Tény, hogy megérné a pénzét, ám neki nem fizetett szeretőre van szüksége, hanem informátorra. Vagy amire még a férfi hajlandó. Szeretne ezért tiszta vizet önteni a pohárba, nehogy egy félrészegen töltött, mámoros éjszaka jutalmának próbálja venni az öltözéket. Bár legutóbb úgy érezte, Ralas pontosan érti, miről van szó, nem árt a feltételeket józan körülmények között is tisztázni. Igaz, amennyit arra a virágra költhetett, nehéz lenne nyerészkedőnek mondani. De ha mégis erre szeretné behálózni Zamot, úgy mindketten csalódottan fognak kilépni bimbózó kapcsolatukból. Ami egyébként nagyon ígéretesnek mutatkozik. Sokkal többet lát a férfiban. És ezt talán ő is érzi. Kölcsönös haszonnal jár együttműködésük.*
- Kezdhetjük?
*Billenti oldalra a fejét, amennyiben nincs Ralasnak ellenvetése jutalmazását illetően.*


588. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-18 15:19:49
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Ha látja is Zam belső vívódását, látszólag továbbra is lezser testtartással és vidámságba felszökő, mosolygós tekintettel figyel. Mintha számított volna rá, mintha megbeszélték volna. Sőt, olybá tűnik, hogy a fogadtatás olyan, mintha gyakorlatilag mindennapos találkájuk egyikén lennének. Persze Ralas ez ügyben nyilvánvalóan már kiképezte magát, legalábbis szereti azt hinni, hogy a Sellő eldugott kis szobáiba betérő ügyfelek azonnal otthonos és vendégszerető környezetbe kerüljenek, ne idegenkedjenek ettől. Úgy sokkal gyorsabban oldódnak. Persze Zam más, de a vendégszeretetből neki is kijár, így bár függetlenül attól, hogy teát nem kér, Ralas igyekszik a rendelkezésre álló teret és időt úgy kihasználni, hogy az a lányt a lehető legkevésbé se hozza zavarba. Kedvesen segíti le a köpönyeget, majd a másik ruhadarabot is, néhány óvatos mozdulat után összehajtja őket, majd az egyik székre teszi. Hogy azt érezze, hű és titkos "szeretője" természetesnek és kedvesnek veszi jelenlétét, mintha korábban semmi különleges nem történt volna. Körülbelül ennyi szűrhető e mozdulataiból, amint odaballag az asztalhoz és poharába ő mégis teát tölt, majd még egyet, melyet csak ott hagy az asztalon.*
- Soha nem tudhatod, hogy mikor száradsz ki. *Vonja meg a vállát negédesen mosolyogva.* Azért kikészítek egyet. *Érti ő a tréfát, s ekképp fűzi hozzá, láthatóan igyekszik maga is pattanásig feszíteni az ideget, s kissé elvetni a sulykot, még mindig teszt és próbálkozás, mi kapcsolatukat jellemezheti, hisz alig ismerik egymást. Persze fizikailag már elég behatóan. Hagyja, hogy Zam körbenézzen, addig csak végigfuttatja rajta a tekintetét, majd karba font kézzel csendesen várakozik. Azonban a kérdésre adott válasz helyett inkább megjegyzést tesz. A lány külsőjére:*
- Csodálatosan gyönyörű vagy ma este, csináltál a hajaddal valamit? *Kérdezi áthatóan suttogva, s a lány közvetlen közelébe lép, kissé felemelt kézzel, mintha állát akarná magához húzni, majd az utolsó pillanatban fordul tovább, s lép a kandalló felé, hogy a párkányán komótosan megpiszkáljon egy apró repedést. Így is válaszol, komolyan, merengve, mintha épp most fedezett volna fel, valami oda nem illő apró foltot:*
- Amúgy nem. Én fürödtem, de még forró a víz, ha gondolod. *Fordul vissza hirtelen a lány felé szelíden és ártatlanul mosolyogva, épphogy csak aprót emelve szemöldökén.* Bár, kár lenne a hajadért. *Bólogat elszontyolodva, aztán persze ismét felderül az arca.*
- Persze, csak tessék! *Int lazán a lánynak, mikor a pergament veszi szemügyre. Ha alaposabban belenéz, különböző írásjeleket láthat és egyes természetfeletti jelenségek leírását, illetve esetleges alkalmazásának módját, emellett néhány parancsszót is, valamint a történések illusztrációját.*
- Egy kóbor, magát mágusnak kiadó ürgétől vettem. *Kacag fel.* Azt mondja ebből meg lehet tanulni varázsolni. *Mondja cinikusan, mint, aki nem hiszi el, majd hirtelen a lány felé bök rejtélyes képpel:*
- Ruhák rejtekén megbúvó hamuszín bőr, lépj elő a fényre, hogy csodás árnyalatod számomra nyilvánvaló legyen! *Hangját szándékosan veszi zengősebbre, kézmozdulataiból sejthető, hogy mit szeretne, majd szomorú tekintetéből és fejcsóválásából lehet következtetni a végkifejletre.*
- Látod? *Rázza a fejét csalódottan.* Nem működik. Már rég úgy kéne előttem állnod, ahogyan a sors megteremtett. Még gyakorolnom kell. Sokat. *Vigyorodik el hirtelen.* Azt hiszem átvert az a mágus. *Fűzi hozzá, még mindig vigyorogva.* Akkor, most veszel méretet a három kabátról? Végül egyszer elég lemérni, nem igaz? *Itt már azért elneveti magát, s kezét rögtön szokásához híven teszi fel, elnézést kérő mosollyal arcán.*

A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.18 15:23:00


587. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-18 14:59:14
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Ceale//

- Túlzás lenne? *Mosolyodik el kajánul, majd félrebiccenti a fejét, s úgy futtatja végig tekintetét a lányon.* Hát nem is tudom. *Biggyeszti le száját, mintha csak most tett volna valami hirtelen felfedezést.* Lehet. *Vigyorodik el, majd teájába kortyol. Rejtélyes leány, Ralas időközben úgy dönt, hogy megpróbálja feltérképezni, jóllehet eddig is szándékában állt közelebbről megismerni, talán ezúttal már sikerül behatóbban.*
- Hát mesélj magadról! Mi hagytál a szakadék túloldalán? *Kérdezi, majd leteszi maga mellé a bögrét, s kicsit közelebb merészkedik a lányhoz, annak bizalom körét épphogy csak megérintve. Ha a lány nem távolodik el, ott marad, ezzel kívánja jelezni, hogy, ami köztük elhangzik, az köztük marad. Persze a további szavakra tettetett rémülettel kapja kezét mellkasához és hátrahőköl:*
- Kegyelmezz szegény fejemnek, én csak egy ártatlan pór vagyok, ki vadmacskát fogadott be éjszakára. *Ha a lány elneveti magát, ő is vele nevet, s jóval lazább testtartást vesz fel, közben persze mindvégig a lányra figyel.*
- Nem rossz ez végül is. Szeretem csinálni, azt mondják nem is vagyok rossz benne. *Néz maga elé, majd ismét a lány szemébe.* Folyamatosan fejleszteni próbálom magam. Valakinek a nyaka a gyenge pontja, van kinek a füle. Van, aki a combjának belső felét szereti, ha kényeztetem, van, aki rögtön a lényegre térne és kissé türelmetlenebb. Van, ki sokat szeret beszélgetni, s van, ki azt szeretné, hogy másra használjam a nyelvem. Színes egy világ ez, igyekszem nem elveszni benne. *Mosolyodik el, miután szemöldöke felfut az arcára.* De köszönöm a látens dicséretet, jól esik. *Bólint aztán, majd ingével kezdi legyezni magát, egy kicsit nagy a forróság itt a kandalló előtt. vagy csupán ez is praktikái része?*


586. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-18 01:06:06
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Bár elsőre csak a férfi hangja fogadja, már tudja, hogy ő van odabent. Egy leheletnyit nő benne az izgalmi szint, de ez még belefér, képes lesimítani az apró hullámot, mire nyílik az ajtó. Egy kissé nyugtalanító az időkérés, talán mégis rosszkor jött. De legalább megtudja, mikor lesz alkalmasabb. Arra viszont nem számít, hogy a fázósnak ismert Ralas ilyen pőrén, vizes hajjal áll a küszöbre. Ettől megint emelkedik egy kissé az a bizonyos szint. Slendrián tartása is túl jól áll a gazembernek, sármos üdvözlése pedig még rátesz egy lapáttal. Zam önkéntelenül elmosolyodik, ám így legalább el tudja fedni röpke kizökkenését, és megbotlás nélkül előadni idejövetele célját. Benne volt a pakliban, hogy csalódást keltő lesz, amiért nem kész áruval érkezik, hiszen további várakozást vetít elő a méricskélés. Ám Ralas csupán a tréfát veszi fel belőle, s a férfi számára felírható strigula mellett, amit belépőjének ítél, magának is oszt egyet az első problémás pont gördülékeny átlépéséért.*
- Köszönöm.
*Lép beljebb a házigazda mellett, s a szeme sarkából figyelve észreveszi a kifelé pillantó figyelmet, amit megjegyez magának. Három lépés után megáll, közben két kézzel leemeli a csuklyát a fejéről, hogy felmérje a terepet. Másik nő nincs szerencsére, bár mindenre felkészült, és nem zavartatná magát, ha egyszer beengedték. A szerény, de praktikus berendezés, az olvasmányok, a tenger látványa a balkonon túl, a lágy fények és a meleg mind csalóka otthonosságérzettel töltik el. A párás, tiszta illat megragad az orrában, és szinte kényszeríti, hogy lazítson, csábítja, hogy heveredjen le a ropogó fahasábok elé, és hagyjon fel minden további gondolkodással. Végül itt van a férfi, legnagyobb ellenfele a nagy játékban. Itt kezdi veszélyesnek érezni a dolgot. Olyan könnyű lenne elgyengülni és folytatni mindent ott, ahol abbahagytak. De nem engedheti ki a kezéből a gyeplőt. Elnyomja magában vonzalmát.
Enyhe mosollyal fordul Ralas felé, aki épp a naptáras tréfára készül, s a Zam arcára felöltött derű igazibbá válik egy halk szuszogással.*
- Remek! Néhány perc elég is lesz.
*Vág vissza könnyedén.*
- Nem kérek semmit.
*Hárítja a teát. Leveszi válláról a zsákot, és köpönyege masniját kioldva hátat fordít a férfinak, hogy gálánsan lesegíthesse róla, majd kardigánjának övét is kiköti és kibújik belőle.*
- Köszönöm.
*Fordul megint szembe magabiztos nyugalommal, kezében a zsákjával.*
- Nagyon kellemes a lakásod. Fürdős vendéged volt legutóbb?
*Lép komótosan a dézsa felé, s útközben szemlélődik.*
- Vagy olyat vársz?
*Pillant vissza sandán a válla felett, s miután zsákját leteszi az egyik székre, tétován ereszti bele ujjait a vízbe, hogy ellenőrizze a hőmérsékletét, majd azonnal le is rázza kezét fölötte. Mivel a férfi haja vizes – amit, ha akarna, se tudna nem észrevenni -, úgy sejti, a fürdésen már túlesett, de nem tartaná kizártnak, hogy összeszervezi a hasonló igényűeket. Talán belepillanthat az épp olvasott pergamenbe is, ami az ágy mellé került.*
- Szabad?
*Előtte természetesen engedélyt kér.*


585. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-18 01:00:38
 ÚJ
>Vezds Ceale Vonden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ralas//

*A férfi megint olyan kijelentést tesz, amin a lány ha tudna biztosan elpirulna.*
-Hát ez azért szerintem túlzás.
*Lesüti a szemét, majd amikor a férfi a régi elvekről beszél, jót derül azon.*
~Még ha tudnád. Csupán sejtésed lehet.~
*Megdörzsöli a homlokát, nem tudja helyes lenne hogyha válaszolna.*
-Ég és föld különbség van a mostani és az elő életem között. Egy hatalmas szakadék.
*Élesen kifújja a levegőt, közben figyeli ahogy a férfi más testhelyzetet vesz fel és jót nevet annak viccén.*
-Ha akarnám, már meg tettem volna.
*Ravasz mosoly jelenik meg a szája szélén és kiissza a poharát. A következő szavakra csupán egy fej biccentéssel jelzi, hogy érti amit a férfi mond, majd elfogadja amikor a másik tölteni szándékozik poharába. Legalább ő bízik az ítélő képességében amiért hálás is. Ujjait, kulcsolva a pohárra zárja amikor a férfi mesélni kezd. Csöndben hallgatja az elhangzottakat.*
-Őszintén szólva nem tudom mit csináltam volna a helyedben. Dönthettél volna másképpen, és elnézve a kikötőt ez egy nagyon korrekt szakma. A lélekbúvárság meg hozzá tartozik. Nem lenne vendéged, ha nem rendelkeznél ezzel a képességgel.


584. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-17 15:30:22
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Korán végzett a Sellőben, nem volt különösebben aktív napja, így kihasználva az estét hamar hazafelé veszi az irányt. Otthon egy kicsit tovább időzik a forróvizes dézsában, mint szokott, tarkóját a dézsa peremén pihentetve, élvezettel tűrve, hogy vizes homlokán táncoljon a szobát olykor átjáró langyosabb szellő. Nem mondhatni, hogy elfáradt, sőt inkább teli van energiával, de nem bánja, hogy ez az est most csak az övé. Mosolyogva kászálódik ki, s míg törölközik, az ablakon keresztül a kikötő csendes naplementéjére figyel, ahogyan a tenger habját szelíden megfesti, s csak az a néhány hajó feszített vitorlájának fekete pöttyöződése, mi méltósággal zavar bele, az amúgy meglehetősen idilli képbe. Ma valahogy a matróz is kevés, vagy legalábbis a tömb kiürült, mert a szokásostól eltérően csend van az épületben és a dokkok környékén is. Kezébe véve a törülközőt, haját törli meg alaposan, kissé előrehajolva, majd óvatosan hajtja az egyik szék karfájára. Ahogy körbenéz a szobában, meglepő rend uralkodik, az apró kandallóban pattogó tűz hangja és látványa kellemes és megnyugtató, ahogyan a szokásos tea is, ami az asztalon gőzölög, s valamiféle gyümölcs illatát teríti szét a szobában. Egy-egy gyertya mindenhol ég, nem szereti a sötétséget, így az asztalon, a kandalló peremén, de még az ablakpárkányon is lágyan ringatózó lángnyelvek mosolyognak. Lassan elfordul az ablaktól és felöltözik, bőre még néhol nedvesen gyöngyözik, de megszokta már, egyébiránt ilyenkor úgyis csak nadrágot húz, majd félmeztelen, bal kezét tarkója alá fúrva fekszik az ágyra, hogy olvasni kezdjen. Gondolatai csak akkor kalandoznak el, mikor egy-egy mondatot értelmez, láthatóan nem számít vendégre. A kopogásra előbb mélán eszmél felül, majd kíváncsian néz az ajtó felé, jobb kezében tartott pergamen mögül kitekintve.*
- Igen. *Szól határozottan, ha jól emlékszik a lakbért megfizette már, tartozása nincs, így vagy egy kéretlen ügyfél érkezik, vagy végre... * Pillanat! * Húzódik mosolyra a szája, bár fogalma nincs miért lenne szüksége bármennyi pillanatra, hiszen készen áll, a lágyan duruzsoló hangot rögtön felismeri, a mézédesen gyöngyöző virágillatot már akkor orrában érzi, még mikor az nem lenne lehetséges. A pergament leteszi az ágya mellé, majd vizes haját próbálja formára igazítani két kézzel, két simítás a nadrágon, aztán ajtónyitás. ~ Az ing! ~ Késő bánat eb gondolat, bár, azért Ralast sem könnyű zavarba hozni, így a Zammiriának ajánlott szelíd mosoly hamar kiül arcára, ahogyan a csuklyás lányt nézi végig, hevenyészett testtartással, karba font kézzel az immár nyitott ajtó, ajtófélfájánaknak vállal támaszkodva:*
- Te sohasem zavarsz. *Duruzsolja halkan, mintha csak tegnap találkoztak volna, holott pár nap eltelt azóta már, bár feledni nem feledte. Esze ágában sincs kitörő örömét mutatni, így csak nevetve bólint, s kezével egy meghajlást követően befelé mutat.*
- Kerülj beljebb szerény hajlékomba. *Mondja, majd a folyosóra küldött néhány vizslató pillantást követően becsukja az ajtót. Zammiria jobbra a sarokban asztalt láthat székekkel, az asztalon gyertya világlik. Szemben erkélyajtó és ablak, melyen kinézve még innen is látszik a lobogó vörös kendő, s a szemközti fal jobb felső sarkában ágy, mellette könyvespolccal. Az ágy és az asztal között, még gőzölgő vízzel teli dézsa, melyből kellemes, átlagos szappanillat árad, ez érezhető egyébként Ralas bőrén is. Az ajtótól balra szintén könyvespolc, roskadozó könyvekkel, mellett kandalló, melyben vidáman lobog a tűz. Az asztalon kívül is, mindenfelé gyertyák világítják be a helyiséget.*
- Szóval méretet... hmmm... *Néz a lányra.* Megnézem a naptáramat alkalmas-e... *Mondja hirtelen, majd egy akármilyen papírost felvéve, fel-le tekintget és hümmög.* Azt hiszem... pont van pár szabad percem. *Vigyorodik el.* Esetleg egy teával megkínálhatom a hölgyet? *Kérdezi, közben jelzésértékűen mutat köpenye felé, hogy lesegítse a lányról, nem mulasztja el magában megállapítani, hogy a lány most is gyönyörű, talán még inkább az, mint legutóbb, bár a csuklya még rejti vonásait.*


583. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-17 14:47:21
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő


//Ceale//

- Ceale, nekem megtisztelő, hogy elfogadtad a meghívásomat, mondjuk úgy, hogy tündöklő fényt csempésztél az éjszakámba. *Hajol meg tisztelettudóan és mosolyogva, majd a teájába kortyol, s a pohár mögül figyeli a lányt. Elgondolkodva hallgatja, félrebillentett fejjel, miközben a lány mesél, sok olyan részletre fény derül, mely konkrétan nem hangzik el, mégis a szavak mögött bujkál.*
- Értem. *Jegyzi meg csendesen.* A mai világban nehéz a régi elvek szerint élni, általában ez nem is sikerül, csak azoknak, akiknek a feltételei adottak hozzá... de akkor is mások kárára. *Gondol itt a nemesekre, kik nyilván etikett és normák szerint élnek, bár hallott egyes nemesi testvérpárokról, akik összeszűrték a levet egymással.* Milyen életet szántak neked? *Kérdezi kíváncsian, s a poharat leteszi maga elé, majd törökülésbe ül, két kezével háta mögött támaszkodik meg. Kis bizonytalanságot érez a lány hangjában, mintha nem érezné úgy, hogy ahogyan cselekszik, az valamilyen elvárásnak megfelelő, a dicséretet lesütött szemmel fogadja.*
- Hogy egy társunkon segítünk, *emeli fel állát* az természetes. Remélhetőleg nem vágod belém a tőrt éjszaka. *Nevet fel, aztán persze jelzi, hogy csak viccelt.* Azt javaslom ne is gondolkodj azon mi a helyes, mi nem. Ezt biztos vagyok benne, hogy el tudod magad dönteni, nagyon okos lány vagy, főleg, hogy önkritikát is gyakorolsz. *Bólint ismét, s lassan feláll, hogy a teával teli edényt közelebb hozza. A saját pohara kiürült, azt megtölti, s a lányt is megkínálja, ha szeretné.*
- Nekem nem mondta meg senki, hogy éljek. *Kezdi saját történetét csendesen.* Nem volt sok választás. Pénz nélkül nem tudtam a kikötőből kimozdulni, meg hát kötődtem is ide, itt volt a lakásom. Az egyetlen adottságomat próbáltam kihasználni, az pedig a kinézetem volt. *Sóhajt fel.* Persze, ha szükséges, szívesen vagyok lélekbúvár is. *Nevet fel.*


582. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-17 10:37:43
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A méret a lényeg//

*Esteledik a Kikötőben. Egyre több helyen gyúlnak lanyha fények, különösen a szórakozóhelyeken. Ma újabb hajó érkezett néhány nagyreményű kalandorral, s a hegyen túlról menekült gazemberrel, kik az új élet zamatát párlatokban, netán kecses idomokban kívánják először megízlelni. A Lakónegyed környéke sem olyan csendes még, a viszonylag tisztességes, nappali munkából élők kis vackaikba térnek haza, a zsebesek pedig utánanéznek az érkezőknek, kiktől könnyű zsákmányt remélnek. Tán nem tudják még, milyen sötét hely ez, ahol a Patkányok az éjszaka királyai, sőt, akár fényes nappal is beléjük lehet botlani.
A csendes léptű nőstényt ma nem érdeklik a rágcsálók. Egészen más céllal indult útnak, vállán sötétbarna vászonzsákjával, s - a hidegre való tekintettel - a mélybordó kardigánnal a köpönyeg alatt. Frissen és üdén öltözött fel, gondosan elrendezte és óvatosan hajtogatta be frizuráját a csuklya védelmébe, valamint a szokásos virágillatot sem hagyta el. A rendezett külső mindig fontos neki. S ezúttal, talán egy kicsit még inkább.
Megpillantja a szélben lengedező vörös kendőt. Megáll és enyhén elmosolyodik. Sötét szemei az emeletet pásztázzák, vajon látnak-e fényeket az ablakban vagy mozgást az erkélyen. Nem mondta, mikor érkezik. Nem várják. Talán itthon sincs a férfi, de az is lehet, hogy éppen mással tölti az idejét odafent. Ezt viszont vélhetően csak egy módon tudhatja meg, elindul hát, és az ajtóig meg sem áll. Egy kicsit fülel, vajon egyértelmű jelét nem kapja-e, hogy a férfi éppen nővel van. Nem kívánná feleslegesen megzavarni, hiszen érdeke, hogy az üzlet prosperáljon, bár közvetlen haszna számára nem ez. Ha viszont nem hall semmit, finoman bekopog. Aztán vár. Némi kellemes, veszélytelennek ítélt izgalmat érezve. Ha szükséges, idővel megismétli a kopogást. De csak egyszer. Ha Ralas ajtót nyit, alulról végigmérve felpillant rá a csuklya alól egy apró mosollyal, majd lágy hangon kérdez.*
- Nem zavarok?
*Ha első ránézésre nem látni akadályát terveinek, akkor hozzáteszi idejövetele célját is egy szélesebb, cinkosabb mosollyal.*
- Méretet szeretnék venni.


581. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-16 18:57:47
 ÚJ
>Vezds Ceale Vonden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ralas//

-Oh, értem.
*Nevetve átveszi a teát és hálás mosolyt küld a férfinak. Nem kortyol bele, egyenlőre csak a kezét melegíti a forró itallal, várva a férfi válaszára. Csöndben végighallgatja amit mond, majd csak azután szólal meg.*
-Értem. Megtisztelve érzem akkor magamat, hogy itt lehetek. *Mosolyog.*
-Tudod már régen nem élek olyan életet amilyet nekem szántak. Az elvek amelyeket belém oltottak többször megrezegtek és semmivé lettek.
*Kortyol egyet a teából, majd folytatja.*
-Így nem tudom már azt sem mi helyes és mi nem.
*A férfira pillant.*
-Szerintem te egy jó ember vagy. Legalább is ezerszer jobb mint én. Nem kellett volna befogadnod, de megtetted. Lehet a végén még én is így járok.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1324-1343